Viperalak-Diego szobája

Tárgy: Viperalak-Diego szobája Hétf. Júl. 16, 2012 5:18 am

A torony legfelső emeletén található Diego szobája külön fürdővel és konyhával felszerelve. A falakon több kígyós poszter található, néhány, cserépben nevelt trópusi növénnyel egyetemben, a plafonról pedig egy tíz méteres, élethű óriáskígyó van lelógatva. Az ágy mellett található egy minibár, az asztalon pedig több pohár, melyek csak a vendégekre várnak. Az egyik eldugott, a fal részének álcázott szekrényben van elrejtve Diego méregkeverő készlete.
Az egy szinttel lejjebb lakó fracciónok is külön szobát kaptak, de a fürdőjük és a konyhájuk a helyhiány miatt közös. Ez a szint szolgál egyfajta társalgóként is, akiket Diego nem akar beengedni a szobájában, többnyire eddig jutnak.
A torony pincéje egyfajta melegházként van berendezve, Diego több száz kígyót gyűjtött össze, amiket üvegakváriumokban tart, többnyire a mérgükért, ritkább esetben más célokra, esetleg beszélgetőpartnernek.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Vas. Júl. 29, 2012 3:45 am

Las Nochesben gyorsan terjednek a hírek. Példának okáért nem elhanyagolható az a tény, hogy Diego canino, korábbi fraccion társam Espada lett. Micsoda keserédes öröm. Pedig olyan jókat játszottunk Diego-sannal. Most meg valami toronyban székel. De majd jól meglátogatom és nézhet, mint Aizen a dutyiba. Na jó, igazából egyáltalán nem bánt a dolog, hogy espada lett. Felőlem akár LN királya is lehetne. A mai napon különben sem volt semmi dolgom, ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatom Diegot. Meg azért is mert megbeszéltük, hogy majd bemegyek hozzá egy gyors látogatásra. Nyugodtan indulok el a 2. toronyból, hogy beszélgethessek egy jó öreg viperával. Tuti az egész kócerájt beépítette, hogy a kígyós barátaival trécselhessen. Közben szereztem valahonnan egy üvegnyi szakét, magamra csepegtettem egy keveset Ámor Mámorából. De azt inkább a fraccijainak szánom, szimatra. Nehogy már kérdőre vonjanak, hogy hová megyek. Oda megyek ahová akarok. Most ténylegesen a sexta espada tornyába. Kivételesen az arrancarokra jellemző egyenruhát hordom. Holmi kukacok ne lessenek engem fölöslegesen. Hosszadalmas séta után, elérkezem a toronyhoz. Az ajtó nyitva van, mégis ki a fene lenne olyan hülye, hogy letámadja a hatodik espadát? Nyilván valami öngyilkos hajlamú shinigami lenne olyan botor, hogy betámadja a helyet. Én azonban nem vagyok elmebeteg. Lehet, hogy hülyének teszem magam, bizonyos esetekben, de az csak a megjátszás. Nyugodtan belépek a toronyba és elkezdek haladni Diego szobája felé. Amikor az egyik fraccionja megállít, könnyedén a csípőmre teszem a kezem és nagyképűen válaszolok.
- Cicuskám, én már akkor a te szeretet espadád spanja voltam, amikor te még ki se látszottál a fűből. De ha nem hiszel nekem, akkor szedd a formás feneked és szólj a főnöködnek, hogy látogató érkezett. Sirenia de Rose. De kapkodd magad, mert nem veled akarok trécselni itt egész nap, hanem Diegoval.
Akár így, akár úgy, de előbb utóbb találkozok Diegoval és végre beszélgethetünk anélkül, hogy a fraccijai legyeskednének körülöttünk. Nem sokat kertelek, rá is térek a lényegre.
- Hogy bírod ki, ezekkel a nyakadban?
Kérdezem, miközben hüvelykujjammal jelképesen a fraccik felé bökök. Elég zavaró lehet, hogy bárhová megy az espada loholnak a nyomában a talpnyalók. Diego válaszára, csak lazán kibököm.
- Aha.
Aztán eszembe jut az üveg szaké, amit hoztam és meglengetem az öreg vipera előtt.
- Nézd mit hoztam. Gondoltam elszopogathatnánk egy üveggel, miközben a régi szép időkre gondolunk. Ugye nem felejtetted el Slarint?
Kérdezem tőle, miközben kibontom a szakés üveget és várom, hogy hozzon poharakat, amikbe tölthetünk. Kitöltöm a szakét a kapott pohárkákba, és miközben magam elé emelem a sajátomat figyelmesen lesem a pohárban lötyögő alkoholt.
- Sajnálom, hogy elment. Jó arc volt, annak ellenére, hogy szegényke olyan visszafogott volt, bizonyos területen. Hiányzik neked is? vagy elvagy foglalva, hogy saját eredményeid babérjain ülj és villogj a fracciknak, hogy te espada vagy?
kérdezem tőle végül, miközben kaján mosoly ül ki a arcomra, jelezvén, hogy csak ugratom.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szer. Aug. 01, 2012 5:44 am

A nagyra nőtt patkány vergődik a kezemben. Próbálja kiszabadítani a farkát az ujjaim közül, karmolja, harapja azt a kezet, ami fogva tartja, de nem képes szabadulni. Milyen szánalmas lény, semmi értelme az életének, csak hogy táplálék legyen. Az agya nem képes felfogni ezt, csak amikor közeleg a ragadozó, végigvonszolja hatalmas testét, egyre közelebb, és közelebb kerül hozzá. A kis dög most már minden áron szabadulna, próbálja lerágni a saját farkát, a halál elleni tusája az „alku” fázisba lépett. Azonban már nincs rá ideje. Depresszió, kétségbeesés veszi át a helyét a viselkedésében, már értelmetlenül veti be minden erejét. Végül, mikor elfogadná a halálát, elengedem a megcsonkolt farkat, hogy egyenesen Jánosz szájában landoljon, és a hatalmas kígyó még egyszer előcsalja a kétségbeesését, miközben szánalmas cincogások és reccsenések kíséretében összezúzza a testét. Pont ilyen szánalmasak az emberek is, mint ez a rágcsáló.
Megérzem egy harmadik arrancar reiatsuját is a tornyon belül, és hasonlóan a két fracciónomhoz, őt is azonnal felismerem. Régen nem találkoztam Sireniával, bár Slarint minden nap meglátogattam, amíg el nem tűnt, volt fraccióntársamhoz nem akartam bemenni az új espadája lakhelyére. Nem tudtam, hogy tetszene-e neki, ha gyakori látogatója lennék a tornyában, most pedig már egyértelmű tiszteletlenség lenne, ha espadaként úgy mennék oda, hogy nem a másik espadat látogatom meg célirányosan. Valahogy felőle is hüllő kisugárzást érzek, úgyhogy lehet, hogy egyszer még összebarátkozok vele, de jelenleg nincs erre időm, folyamatosan el kell látnom azoknak az arrancaroknak a sebeit, akik a saját hülyeségük miatt megsérültek. Persze azért hasznosak az új képességeim, olyanok életét is meg tudom menteni, akik Las Nochesért haltak volna meg, ha nem segítek rajtuk.
Sirenia lélekenergiáján nem érzékelek hibát, tehát valószínű nincs sérülése, valami másért jött. Rövid ideig gondolkozom rajta, hogy elé menjek-e, de végül úgy döntök, hogy maradok, és hagyom, hogy az egyik fracciónom bekísérje. Ezt végül Dei teszi meg, néhány másodperc múlva meghallom a kopogását is, és amikor jelzem, hogy bejöhet, megjelenik Sirenia. A fracciónom kérés nélkül is kettesben hagy minket, én pedig felállok a lány fogadására, miután becsukódott az ajtó.
-Régen találkoztunk, Sirenia-arra, amit a lány válaszként mond, egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon. A kérdésnek nincs különösebb jelentősége, de azonnal tudom belőle, hogy Sirenia viselkedése velem szemben nem változott meg, még mindig úgy beszél velem, mintha még a fraccióntársa lennék. Amikor még Slarint követhettük, talán akkor éltem eddig egyedül gondtalanul.
-Slarin is elviselt valahogy, szerintem nekem is kötelességem, hogy elviseljem a fracciónjaimat-soha nem tekintettem teherként az alárendeltjeimre, ha nem lennének hasznos segítség, akkor is a bajtársaim, a tanítványaim, a barátaim lennének. Ha egy espada teherként kezelné, hogy fracciónjai vannak, valószínű nem fogadná el a szolgálataikat, és egyedül maradna, mint Ulquiorra, Sierra-san elődje.
Amikor Sirenia előveszi a szakét, elmegyek poharakért, és miközben kiválasztok két japán stílusú fapoharat, válaszolok a lánynak.
-Minden nap meglátogattam, aznap is voltam nála, amikor eltűnt, de nem vettem észre semmi furcsát rajta, fogalmam sincs, mi történhetett vele-leteszem a poharakat az asztalra, és helyet foglalok az egyik széken, közben természetesen jelzem Sireniának, hogy ő is tegyen így. Hagyom, hogy ő töltse ki az italt, elvégre ő hozta, ráadásul lehet, hogy van ennek valami rituáléja, amit ő ismer. A shinigamik is mindig bunkónak néznek, mert nem árulom el a nevemet nekik, meg nem hajlok meg, de Európában minden másképpen működött és működik, mint ezeknél az ostobáknál.
-Természetesen hiányzik, remélem, hogy még látni fogjuk, és az eltűnésével valamilyen terve van-sokat gondolkoztam rajta, hogy Slarin valódi célja talán az, hogy kikerüljön a Las Nochesi uralkodó látóköréből, ezért hagyhatta ott az espadát, most Las Nochest, és tervez valamit Seth megbuktatására. Egy kicsit ugyan bántana, hogyha így lenne, elvégre beavathatott volna az eltűnése okaiba, ha már mindvégig mellette maradtam, de azért megértem, elvégre Seth tett espadává, nem bízhat abban, hogy segítek neki megölni a jótevőmet.
Sirenia megjegyzésére nem válaszolok, mert egyértelműen viccnek szánta, és nem kell kontráznom hozzá, hogy tudja, így van. Ha bárki más beszélt volna ilyen hangon velem, nagyon gyorsan rájött volna, hogyha dühös vagyok, Sireniának egyszerűen csak ilyen a stílusa. Csoda, hogy két espadát- sőt, ha jól emlékszem, Slarin előtt is volt egy neki– is talált, akik hajlandóak ezt elviselni. Igaz is…
-És milyen Slarin utódja, aki a jelenlegi espadád? Egyszer-kétszer összefutottam vele, de még nem volt alkalmunk beszélni-egyszer, amikor még egyikünk sem volt espada, volt alkalmam mellette harcolni, de nem gondoltam volna, hogy egyszer képes lesz elfoglalni Slarin helyét. Úgy tűnik, nem csak én voltam képes dinamikus fejlődést produkálni.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Pént. Nov. 30, 2012 11:12 am

Kardforgatás a toronyban

Már egy ideje elhatároztam valamit. Még pedig azt, hogy nem nyugszom, míg erősebb nem leszek. Harcolni fogok. Nem fogom feladni. Most azért csatolom az oldalamra a kardomat, hogy meglátogassak egy Espada-t. Most nem Desmond-hoz megyek fel, pedig már hozzá sem ártana egy hosszabb elbeszélgetésre. Hanem Diego-hoz. Úgy hallottam, hogy tudna nekem segíteni Kardforgatás terén. Erről szeretnék magam is meggyőződni. Legutóbb nagy segítségemre volt az edzésben, és remélem most is tud nekem segíteni. Már-már bizakodom is.
Mivel nem hiszem, hogy az edzőterembe találom, ezért egyenes a tornya felé veszem az irányt. Határozott léptekkel, viszonylag sietve haladok előre. Nem is értem pontosan miért, hisz nem hajt a Tatár. Kicsit ideges is vagyok, hisz nem szoktam csak úgy emberekhez beállítani. Pedig most épp azt fogom tenni. Azt is mondhatnám, hogy épp rárontani készülök valakire.
A toronyhoz érve felmegyek a lépcsőn, és egy társalgószerű helyiségbe találom magam. Gondolom ezen a szinten lehetnek a Fraccion-jai. Nem csodálkoznék, ha valamelyik hirtelen rám támadna, mert behatolónak nézne. Az Arrancar-ok között semien bizalom jóformán nincsen. A Fraccion-ok nagy része pedig olyan, hogy minden veszélyt, és fenyegetést elhárít Espada-ja körül, és képes életét is adni érte. Éppen ezért nem nagyon szándékozom köntörfalazni, vagy titokba eljutni Diego-hoz. Éppen ezért veszek egy nagy levegőt.
- DIEGO CANINO! – kiabálok, hogy még akár a szomszéd toronyból is hallják – ELIANA DEL BARROS VAGYOK, ÉS SZERETNÉK VELED BESZÉLNI! …. ITT VAGY!?
Na igen. Lehet, hogy csak a Fraccion-jai vannak itt, és jól nekem eshetnek, de megéri a kockázatot, hogy beszélhessek Diego-val. Bár lehet, hogy a torony lépcsőjénél már lekapcsoltak volna, ha szemfülesek, hisz nem rejtettem el a Lélekenergiámat. Mindenféleképpen megéri a kockázatot ugyanis, ha tud javítani a kardforgató képességemen. Vagy van egy jó módszere, vagy csak egyszerűen egy profi, akivel gyakorolhatok, akkor akár az előzetesletartóztatást is vállalom. De mint mondtam először járok itt, így nem igazán tudom, hogy van a módi. Az is lehet, hogy a pincében ilyen kihallgató szoba van és a Fraccion-ok oda küldik minden egyes látogatót, és Diego majd eldönti, hogy mi legyen a fogollyal.
Csak remélni tudom, hogy itt van és akkor elé állhatok a kérésemmel. Legutóbb is segített nekem, így remélem most sem fog majd elutasítani. Furcsa módon még izgulok is. Majd kiugrok a bőrömből.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Dec. 11, 2012 1:31 am

Eliana és Diego

Fáradtan dőlök hátra a székemben, és közben egy emberi lábat dobok Jánosznak. Remélhetőleg neki nem fog a torkán akadni, mint annak a szerencsétlen idiótának, akiből az előbb műtöttem ki, nem értem, miért nem rágja meg, ha már ilyen undorító módot választ a táplálkozásra. Az emberek teste teljesen értéktelen, a minimális érték a reiatsujuk, azt pedig könnyedén ki lehet tépni a testükből.
Mielőtt felvehetnék egy könyvet, egy kiáltás csapja meg a fülem, ami nem Theájé, ellenben arról a szintről jött, ahová a Sanador tagjai már nem léphetnek. Ha egy mégis feljött, lesz ne mulass, ha pedig valaki más merészkedett fel, biztos lehet benne, hogy nem fogja megúszni egy darabban. Az egy dolog, hogy amikor épp valahol Las Nochesben vagyok, próbálkoznak a szerencsétlenek, de ha betörnek az otthonomba, azt semmiképpen nem ússzák meg szárazon.
Egy sóhajtás kíséretében állok fel, és miközben kisétálok, magamhoz veszem a falnak támasztott kardomat, és újra a hátamra rakom. A behatoló neve sajnos ismerős, őt pedig nem szeretném annyira megölni, legalábbis eddig nem gondoltam volna róla, hogy nem képes felmérni a különbséget az erőviszonyok között. Eliana kifejezetten okos lánynak tűnt, és relatíve erős is, de nagyon veszélyes, meggondolatlan dolog betörni egy Espada házába.
A lépcsőkön sonidoval megyek le, és egyenesen a lány előtt termek. Meglepően könnyen bejutott, igaz, Thea nincs itt most, a gyógyítóknak pedig nem feladatuk figyelni a behatolókat, muszáj csinálnom valami védelmi rendszert. Vannak itt értékes dolgok, mint a gyógyszerek, vagy a pincében őrzött kígyóim, nem szabad hagyni, hogy bárki bemászkáljon ide. Nem örülnék, ha megrövidítenének.
- Mit szeretnél, Eliana?- nem tartok tőle, hogy gyors támadást indítana ellenem, én mutattam meg neki, hogyan kell rendesen sonidozni, esélytelen, ha valamiért rám is támadna, semmi esélye rá, hogy elkapjon. Persze erre nem látok racionális okot, de arra nincs is szükség, nem szabad megbízni senkiben. A bizalom olyan luxus, amit egy arrancar sem engedhet magának.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Dec. 11, 2012 4:47 am

Orvosi vizsgálat

- Ha nem maradsz nyugton, le foglak kötözni- teljesen szenvtelenül szólaltam meg, miközben tűvel ismét beleszúrtam a halott húsba, hogy aztán azt az élőbe áthelyezve összekössem újra. A pórul járt arrancar ugyan abbahagyta a ficánkolást, de felszisszent minden egyes öltésnél, és néha önkéntelenül is összerándult, bizonyára a súlyos sérülés okozta sokk miatt. Az Ángelculebrámmal ugyan nem csak a vérzést állítottam el, hanem a fájdalmat is sikerült csillapítani valamennyire, ahhoz a technikám nem elég magas szintű, hogy egy levágott végtag esetében teljesen megszüntessem azt, gyógyszereket pedig nem adhatok neki. A shinigami, akivel harcolt, nem csak a karját vágta le, de valamiféle mérget is juttatott a szervezetébe, a fájdalomcsillapítóval együtt az ellenméreg nem várt mellékhatásokat fejthetne ki. Érdekes méreg, bár messze nem olyan erős, mint amilyeneket én használok, lehetséges, hogy fel fogom még használni.
- Nem ártana fejlesztened a hierrodon, nem csoda, hogy ilyen könnyen levágták a karodat- a legtöbb arrancarnál, akin varrni kell valamit, sokáig tart egy tűvel átszúrni a hierrot, gyakran el is törik, úgyhogy a saját reiatsumat is használnom kell, hogy legyengítsem, de ennek az arrancarnak olyan könnyedén járt a kis fémtű ki-be a húsából, mintha csak egy embert varrnék. Még minimális hierrot sem érzékeltem, pedig az elvileg minden arrancarnál megvan. Az arrancar csak két nyögés között egy halk „rendben, Diego-samával” válaszolt, ami engem különösebben nem érdekelt. Ebből remélhetőleg tanul, és legalább egy kicsivel jobb lesz egy közkatonánál, ha nem, akkor legközelebb nem biztos, hogy akkora szerencséje lesz, hogy vissza tudja szerezni a karját. Ez az arrancar legalább tudja, hol a helye, az előző annyira felbosszantott, hogy végül rosszabb állapotban dobtam oda az alárendeltjeimnek, mint amilyenben volt.
A monoton munka végére érek, megejtem az utolsó öltést, elvágom a zsinórt, azután pedig rácsúsztatom a kígyót. Az ereket újra összekapcsolom, a többi annyira nem fontos, helyre fog állni minden magától is, az arrancarok regenerációja elég jó ahhoz, hogy ez ne legyen gond. Talán az első Ressurección is helyre fogja tenni. Gyorsan ellenőrzöm az idegeket, és hogy tudja-e mozgatni, de úgy tűnik, minden a helyén van, meg fog gyógyulni.
- Rendben, helyreraktam a karod, menj át a szomszéd szobába, ott valaki felköti. Ne erőltesd, a legjobb az lenne, ha nem is használnád, mozogj minél kevesebbet. A következő két órában a biztonság kedvéért ne egyél vagy igyál semmit, a méreg addigra teljesen ki fog tisztulni. Miután ez megtörtént, megpróbálhatod a Ressurecciónoddal helyrerakni a karod, de utána se használd, holnap gyere vissza kontrollra, valaki majd megnézi, hogy rendben vagy-e. Elmehetsz. Következő!- miközben a szomszéd szobában az egyik Sanadoros nő segít az arrancarnak felvenni a felsőjét, majd felköti a karját, egy rózsaszín hajú arrancar lány lép be az ajtón.
Elég csinos, az egyetlen szépséghiba a homlokát elcsúfító seb, ami az alvadt vér alapján már első ránézésre is több napos lehet. Annyira ugyan nem tűnik súlyosnak, mint az előző, de őt sem küldöm át az alárendeltjeimhez. Furcsa érzésem van ezzel a lánnyal kapcsolatban, valami hasonlóan megmagyarázhatatlan, mint amilyen akkor volt, amikor először találkoztam Theával, de mintha ez több lenne furcsa kíváncsiságnál… lehet, hogy ki fog alakulni valamiféle látnoki képességem?
- Szia! Feküdj fel az asztalra, kérlek! Egy nevet, egy számot, és ha van, akkor egy Espadát kérnék!- a sarokban ülő, csuklyás lány keze ezúttal is gyorsan kezd járni a billentyűzet klaviatúráján. Néhány napja kezdtem meg az adminisztrációt, egyrészt hogy vissza tudjam nézni, kit milyen gyógyszerekkel kezeltem korábban, másrészt egészségügyi felmérésként, harmadrészt az arrancarok véréből különböző anyagokat tudok előállítani, ami az adott személy gyógyításához éppen úgy jó, mint egy tökéletes, személyre szabott méreg előállításához. - Mik a panaszaid?- miközben beszélek, az Ángelculebrával egy fehér kígyót engedek a fejére, ami a szárnyaival letakarja őt, és elkezdi gyógyítani. Miközben a válaszát várom, arrébb lépek, és előkeresek egy kislámpát, amivel azt fogom ellenőrizni, hogy nincs-e agyrázkódása.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Dec. 11, 2012 9:02 am

Orvosi vizsgálat.

Räv elhozott Las Noches-be és miután az egyenruhát megvarrták nekem, az én drága Espadám elküldött az orvoshoz, hogy kezdjenek valamit a fejemmel, meg valami Diego nézzen meg. Nem tudom kihez küldött, és miért kell a fejsebemen ennyire aggódni, de végül is elhozott ide, szóval ennyi igazán semmiség. Meg aztán jól is esik ez a kis törődés, úgyhogy megnézetem magam ezzel az orvossal. Remélem nem ilyen hajlott hátú öreg csóka. Azoktól kiráz a hideg.
Räv útmutatása alapján ebbe a toronyba kell jönnöm, tehát bekopogok és benyitok, majd helyet foglalok. Bentről furcsa hangok szűrődnek ki, de egyik sem túl ijesztő, úgyhogy csak alapvető idegességemben kezdem el birizgálni a hajam. Igazából nem is tudom, hogy mire számítsak, vagy mit kell majd csinálnom és ez kissé idegessé tesz. Hallgatózni próbálok, hátha kicsit tájékozódhatok, de nem sok szűrődik ki az ajtó mögül. Még az ajkam is harapdálni kezdem idegességemben, pedig azt sem tudom, hogy miért is aggódok. Talán az, hogy az elmúlt jó néhány évet egyedül töltöttem kicsit kikezdte az idegeim, vagy csak az, hogy ennyi idő után újra civilizáció közelébe kerültem - legyen bármilyen furcsa is az a nevezetes civilizáció - egyszerűen megijeszt. Nem tudom, de mivel most Orca sincs nálam, így erre magamtól kell rájönnöm. Miért is kellett a szobámban hagyni? Pedig a legjobb beszélgetőtárs. Olyan csendes. ^.^
Ekkor azonban furcsa beszélgetés üti meg a fülem. Valaki le akar kötözni egy másik ismeretlent. Vajon mi mehet odabent? Csak nem kínzásnak vetnek alá valakit? Remélem ez nem olyan orvosi rendelő, ahol az orvos a hóhér szerepét is betölti. Lehet, hogy az orvos egy nagydarab szadista fickó? Vajon mit tehetett az aki bent ült. Bár a másiktól nem érkezett sem nyögés, sem válasz. Bekötötték a száját és úgy kínozzák? A francba is kár volt eljönni idáig. Most már ki sem mehetek, elvégre hogy nézne az ki, hogy most megfutamodok. A következő mondat csak még jobban megerősíti a félelmem, hogy bent kínzás megy. Valakinek levágták a karját! Mi az isten folyik odabent? Már mindenféle rémképeket látok magam előtt, pedig be sem mentem. Biztos furán nézhetek ki ahogy a fülemet az ajtóhoz tapasztva hallgatózok, de ez a legkisebb bajom, ha bent fel fognak szeletelni.
Már éppen kezdene inába szállni a bátorságom, mikor megnyugtatóan megszólal a másik hang is. Nem tűnik túl elnyúzottnak. Hangosan felsóhajtok, majd lassan visszaülök, ahogy kiszűrődik az orvos hangja. Épp most varrta vissza valaki karját, én meg itt ijedezek. Gyáva macska lennék, vagy mi a szösz van velem? Ráadásul ez a doki baromi rendes fazon lehet, ha még egy végtag visszavarrását is ilyen simán vállalja. Igazából nincs is mitől félnem. Ez azért jócskán megnyugtat, úgyhogy fellélegzek, és mikor szólítanak kicsivel bátrabban merészkedek befele. Mellettem lép ki a felkötött kezű arrancar, én pedig biztatóan rámosolygok, aztán befele indulok, és szemügyre veszem az orvosom.
Nem hajlott hátú vénember, nem is hóhér az arc. Sokkalta kedvesebb figurának tűnik. Mintha valami gyötörné belül, de talán csak a mindennapi stressz teszi. Elvégre mégiscsak egy orvosról beszélünk. De ez a fazon dokinak egyszerűen túl helyes. ^.^ Egy pillanatra el is bambulok, és csak két szívdobbanásnyi idővel később sikerül felfognom, hogy mit is mondott. Szó nélkül felfekszek az asztalra, és a köszönést is majdnem elfelejtem.
- Jó napot! - Hagyja el végül a számat ez a mondat, mintha csak egy iskolás kislány szólna a tanárához. A francba is Adala húsz éves vagy kis-csaj! Kapd össze magad! Oké oké. Határozottan higgadtan.
- Adala Cascada. Számom, azt hiszem nincs. Tegnap este érkeztem. és Räv la Luz Fratz...Fracino..Fracciónja vagyok. Legalábbis azt mondta. - Közlöm minden információmat az orvossal. Diego-val, elvégre Räv is ezzel a névvel küldött ide, plusz az előző fazon is így hívta. A sarokban ülő nő gyorsan kopog a billentyűzeten, majd ismét Diego szólal meg. - A panaszaim..nos igazából a fejem fáj egy kicsit. Főleg a seb miatt. - Kezdek bele aztán elharapom a mondandóm végét. Nem most nem gondolhatok erre. - Akkor szakadt fel mikor letörtem a maszkomat. - Alig mondom ezt ki, egy fehér kígyó száll a fejemre, amitől eléggé meglepődök, majdnem fel is ugrok, de aztán ráeszmélek, hogy múlik a fájdalom. Akkor ez valami gyógyító bigyó lesz. Furcsa ez a világ. De legalább van egy Espada aki vigyáz rám, és ez az orvos is eddig egész rendes volt velem, eddig. Talán nem olyan rossz arcok az itteniek. Talán...

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szomb. Dec. 15, 2012 8:05 am

Kardforgatás a toronyban

Diego Sonido-val érkezett meg elém, és rögtön egy kérdést tett fel nekem.
- Mit szeretnél, Eliana?
- Bocs, hogy így rád török, de reméltem, hogy itt talállak. … Kérni szeretnék tőled valamit… Arra szeretnélek kérni – meghajlok, bár nincs sok kedvem hozzá, de ha el akarok valamit érni – Azt szeretném, hogy taníts nekem pár kardforgatási trükköt. …. Azt hallottam jó vagy benne – emelem fel a fejemet – És én erősebb akarok lenni. Arra kérnélek, hogy segíts nekem.
Ha a szemembe néz, akkor égő tűzet láthat. Nem riadtam vissza, hogy rátörjek egy Espada-ra. Nem fog elrémiszteni. Erősebb akarok lenni, és ha ő ebbe tud nekem segíteni, akkor addig nem nyugszom, míg nem tanít. Nem érdekel, felőlem bezárhat vagy megverhet, de nem fogok tágítani célomtól. Erőszakkal nem érnék el semmit. Tudom, hogy erősebb nálam, és egy Espada-nál sem akarom kihúzni a gyufát. Nem örültem meg. Pontosan tudom, mit akarok. És azért vállaltam a kockázatot, hogy elérjek valamit.
Felegyenesedtem, és érdeklődve vártam, hogy mit válaszol Diego. Nem füllene hozzá a fogam, de ha kell akkor könyörögnék. Minden tudásra szükségem van, és ha tőle megtanulom, akkor tudom, hogy ezzel erősebb lehetek.
- Mit válaszolsz? … Tanítasz?
Kérdezem tőle. Egyszerűen az izgatottság és az adrenalin dolgozik bennem. Ökölbe szorított kézzel vártam, hogy mit válaszol? De az is nagyon érdekel, hogyha a szárnyai alá vesz, akkor milyen technikát fog nekem megtanítani.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Dec. 25, 2012 7:24 am

Orvosi vizsgálat

Elég meglepő választ kaptam a sorszámára vonatkozó kérdésre, amit talán el sem hiszek, ha nem állítja azt is, hogy van Espadája, ezt ugyanis rendkívül könnyű ellenőrizni, és ha hazudozni próbálna, nem mondana olyasmit, amivel biztosan lebukik. A legtöbb arrancarnál igazából nem is lenne szükség a számra, az csak azért kerül be az adminisztrációba, hogy könnyebb legyen rákeresni valakire.
A lényeges része a mondandójának azonban az volt, hogy tegnap érkezett Las Nochesbe, ami azt jelenti, hogy nem Aizen teremtménye, hasonlóan Sireniához és Theához. Ha jól emlékszem, páran még kérkedtek az állítólagos „természetes, tökéletes arrancar” titulusukkal Seth előtt, ami azonban, mint kiderült, nem túl nagy érdem. Amennyire tudom, nincs természetes arrancar az Espada tagjai között, mivel ők gyengébbek, lassabban fejlődnek nálunk. Persze ez is egyéntől kell, hogy függjön, de amennyire tudom, Sirenia a legerősebb ilyen arrancar, és ő sem több egy átlagosnál kicsit jobb fracciónnál. Nagyjából azonos szinten voltunk, amikor még Slarint szolgáltuk, és míg én fejlődtem, és az Espada tagja lettem, ő megrekedt azon a szinten, igaz, talán nem is vágyik többre. Mindig irigyeltem, hogy olyan gondtalan tudott lenni, annak ellenére is, hogy sokkal tovább bolyongott a sötétségben, mint én.
Vajon mi lehet a baj? Ezek az arrancarok csak azért nem érvényesültek eddig, mert maroknyian vannak, és a több száz arrancar közül nem emelkedtek ki? Talán hat vagy hét ilyen arrancar élhet még, az arányokat nézve nem csoda, hogy nem kerültek be az Espadába. Ha kihúznánk egy kalapból hét véletlenszerű arrancart, kevéssé valószínű, hogy lenne közöttük Espada, vagy akár valaki, aki potenciálisan azzá válhatna. Bár nem beszélek velük túl sokat, vannak, akiknek alig van lélekenergiájuk, őket Aizen annak idején talán csak egy hasznosnak vélt képesség, vagy kísérlet miatt választott ki. Ők jelentik a többséget, akik nem többek egy átlagos shinigaminál, és főleg takarítanak, építenek, vagy gyógyítanak. Egy Thea szintű arrancar már erősnek számít, és még ő is mérföldekre van az Espadától. Ha nincs velük hiba, akkor is valószínűtlen, hogy egy közülük a tagja legyen. És lehet, hogy van hátrányuk is, valami, ami visszatartja őket a fejlődéstől, ez pedig egy kiváló lehetőség, hogy megvizsgáljam ezt.
- Ha jól értem, téged nem a Hougyukuval hoztak létre, hanem természetesen változtál át arrancarrá, igaz? Most ne mozogj!- miközben beszélek, megszüntetem a technikám, és az apró lámpával a lány szemeibe világítok. - Úgy tűnik, nincs agyrázkódásod, úgyhogy a fejeddel minden rendben van- egy ronggyal letörlöm a vért a homlokáról, de úgy tűnik, vérmintát is kell venni tőle, ez már teljesen használhatatlan. A legtöbb arrancar nyílt sebbel érkezik, úgyhogy ott bőven van anyag, itt más a helyzet.
- De meg szeretnélek vizsgálni, mielőtt elmész, elképzelhető, hogy valami negatív elváltozás is fellépett, amikor átalakultál. Emellett pedig sokat segítenének az adataid Las Noches orvostudományának fejlődésében- az utóbbi valószínű nem érdekli különösebben, főleg, hogy újonc, talán még fel sem fogta a helyzetet, amibe belecsöppent. Válságos időt élünk, a shinigamik nyomasztó erőfölényben vannak, és közöttünk is viszály van. Talán ha megvizsgáltam a lányt, és összevetettem eredményeket Thea és Sirenia adataival, ki fog derülni, miben különböztek ők a legtöbb átlagos adjuchastól. Ha sikerül őket is továbbfejleszteni Hougyoku nélkül, nem csak Las Nocheshez hű arrancarok seregeihez jutunk, de akár egy kisebb, teljesen az Ellenálláshoz hű csoportot is építhetünk, akik soha nem látták még Sethet, így nem is állhatnak át hozzá.
- Ne aggódj, nem fog fájni, és nem fog tovább tartani tíz percnél. Menj be a paraván mögé, és vetkőzz le, kérlek!- miközben az arrancar lány a paraván mögött megválik a ruháitól, gyorsan végiggondolom, mire lesz szükségem. Természetesen meg kell állapítani, hogy nincs-e valamilyen egyértelmű anatómiai torzulás a testén, illetve hogy a teste belsejében minden rendben van-e. Aztán a reiatsu-keringését is le kell ellenőrizni, majd jöhetnek a reflexei, a hierroja, és hogy van-e valami agyi elváltozása, bár az eddigi beszéde alapján normálisnak tűnik. A zanpakutoját is meg kell néznem, bár annak már lehet nem fog örülni, hogy látni akarom a Ressurecciónját, de a képességeit nem fogom lejegyezni, csak hogy van-e neki egyáltalán. Sok arrancarnál előfordul a hagyományos Ressurección deformációja azok közül, akik így alakultak át. Kell majd pár érzékszerv teszt is. És végül talán a legfontosabb, ellenőrizni fogom, hogy az olyan emberi dolgok, mint az emésztőrendszere, a vérkeringése vagy a szaporodási képessége hogy működik, és a legvégére fog maradni a vérminta, amiből még utóvizsgálatokat tudok elvégezni.
Sireniánál és Theánál találtam pár egyező adatot, de most végre, a harmadik alannyal tovább fogom tudni szűkíteni ezeknek a körét. Ha még több ilyen arrancarról sikerül adatokat szerezni, a végén meg fogom találni a valóban fontos adatokat.
- Miközben megvizsgállak, mesélhetnél magadról, hogy ki voltál emberként, hogy mit tettél hollowként, és hogyan sikerült átváltoznod- ezek az adatok, amiket a lány fog elmondani, legalább annyira fontosan lesznek, mint a biológiaiak, elvégre közel sem biztos, hogy a testében vannak a válaszok. Azzal, hogy beszélgetünk, talán sikerül elűznöm az esetleges kényelmetlenségét is, amit a meztelensége okozhat, bár a legtöbb arrancart már nem érdeklik az ilyen dolgok, neki talán még szokatlan lehet, hogy emberi teste van, de mégsem ember többé, és nem kell emberi normákat követnie.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szer. Jan. 02, 2013 1:33 am

Orvosi Vizsgálat.

Csak nagyokat nézek mikor elkezd valami hógolyóról magyarázni. Persze nem ezt mondta, de így legalább ki tudom ejteni Razz

. Az pedig sosem hátrány ugyebár. Amikor azt mondja, hogy ne mozogjak akaratlanul is összerezzenek, aztán a hogy a szemembe világít a hirtelen jött fénytől behunyom a szemem, de csak aztán döbbenek rá, hogy pont azt akarja megvizsgálni. Ahogy ilyen közelről látom, egyre inkább az jár az eszemben, hogy milyen jóképű dokival van dolgom. Mármint... Egyszerűen bizalomgerjesztő a tekintete. Ha a munkáját is ilyen jól végzi, akkor Las Noches megfogta vele az isten lábát. Ahogy letörli a vért a fejemről és bejelenti, hogy a fejemmel minden rendben van, egy keserű mosoly szalad az arcomra, elvégre én tudom, hogy pont a fejemmel nincs minden rendben. Ironikus, hogy épp egy orvos mondja ezt nekem, de hát nem pszihomókus, vagy pszihiáter a szentem, talán nem is várhatom el tőle az ilyet. Még mindig kínoz Saya emléke, de itt legalább úgy tűnik, hogy rendes emberek közt leszek. Csak azok az emlékek ne lennének, amik annyira természetesnek hatnak, mintha mindig is ezt akartam volna csinálni. A látomások, hogy a nővérem emberi lelkeket fal fel. Az a kegyetlenség amivel a lidérceket zabálta, mind-mind arra késztet, hogy én is ezt tegyem. Mintha ez kitöltené a tátongó űrt a lelkem mélyén. Az űrt amit Saya elvesztése okozott.
Ahogy Diego újra megszólal lassan elereszt az érzés. Rápillantok a dokira, majd szinte fel sem fogva, hogy mit is mond lassan felkelek. Csak annyi maradt meg, hogy segíthetek, ami pedig jó dolog, mert barátokat szerezhetek vele. Nosza akkor, ideje elővennem a legbájosabb mosolyom, és segítenem egy kicsit az orvostudománynak... Segíteni egy kicsit Diego-nak. Talán még jól is kisülhet a dolog. ^.^
Ahogy elindulok a paraván felé, és megszólal, hogy vetkőzzek le hirtelen a levegő is elakad a tüdőmben. Hiszen csak most találkoztunk, és semmit nem is tudunk egymásról, de máris azt akarja, hogy vetkőzzek le? Mi zajlik itt. Hátrapillantottam, és azt hiszem el is pirultam ahogy a tekintetünk összeért. Visszakaptam a fejem, és az ajkamba harapva megindultam a paraván felé. Az járt a fejemben, hogy mindez az orvostudomány fejlődéséért van. Mindez csak azért van, hogy megvizsgáljon... De akkor is zavarba hoz az egész. Belépek a paraván mögé, és lassan vetkőzni kezdek, közben irdatlanul figyelek arra, hogy a doki véletlen se nézzen. Na mindegy. Ahogy a ruha lekerül rólam, végignézek magamon, és úgy döntök, hogy a fehérnemű marad. Ez így kb fürdőruha szint, és az meg annyira nem zavaró, mint teljesen pucéran lenni. Bár azért így is elvörösödve lépek ki a paraván mögül.
Ahogy a múltamról kérdez megint belém mar a keserűség. Az egész testemből kiszalad a vér, és elcsukló hangon szólalok meg.
- Nem lehetne, hogy azt ne kelljen? Nem szeretnék róla beszélni. - Remélem megérti.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Hétf. Jan. 21, 2013 10:15 am

Eliana és Diego

Nagy különbség köztünk és a shinigamik között, hogy nekünk jóval kevesebb társunk van, de éppen ezért, azok valódi társak, akik tényleg megérdemlik, hogy annak nevezzük őket. Míg a szánalmas, képmutató, fekete kimonós férgek minden fajtársukat a barátjuknak tekintik, és megoszthatják egymással a tudásukat, addig nekünk óvatosnak kell lennünk, mert nem tudhatjuk, mikor akarják ellenünk használni. Akit mégis tanítványnak fogadunk, az valóban rászolgált erre.
És bár Elianát azok közé soroltam, akik érdemesek valamire, eléggé meglepő, hovatovább, nevetséges a kérése, különösen, hogy tudtommal van Espadája, ráadásul erősebb, mint én. Rendkívüli arcátlanság futó ismeretség után betörni egy Espada otthonába, és arra kérni, hogy áldozzon rád a szabadidejéből, az így megkapott tudást pedig ellened is használhatja. Nem is értem pontosan, mit képzel rólam, de úgy döntök, nem dobom ki az ablakon. Ha ennyire meg akar tanulni egy kicsit vívni, talán megtaníthatom, viszont ezúttal már nem ingyen. Egy rövid ideig úgy gondolom, hogy cserébe az orvosi adatait akarom megkapni, de aztán elvetem, azok úgyis az enyémek lesznek, amikor legközelebb megsérül. A második gondolatom, hogy a vérét kérem cserébe, viszont hasznosnak tűnik. Rendkívül magas reiatsuja van, komolyabban megfigyelve, talán ő a legerősebb azok közül, akik nem Espadák, úgyhogy a véréből előre meg tudom alkotni ellene a tökéletes mérget, illetőleg a reiatsu-koncentrációja hasznos lehet a harci drogok elkészítéséhez.
- Megtanítalak téged harcolni, Eliana, ha van valami konkrét kérésed, add elő!- elsétálok mellette, és elindulok lefelé a lépcsőn. A tornyom pincéje, ahol a kígyóimat tartom, ideális edzőterep, az előtér ajtaja elég kemény hozzá, hogy kibírjon egy-két gyenge cerot is, ráadásul elég tág, úgyhogy rendesen lehet benne manőverezni. Természetesen azért óvatosnak kell lennem, a biztonsági rendszer a Sanadorosok között megbúvó tolvajok távoltartására készült, illetve az esetlegesen mutálódó kígyók benntartására, nem két Espada-szintű arrancar harcának túlélésére. - Természetesen megkérem az árát a segítségemnek, de Las Noches érdekeit is szolgálod vele, úgyhogy csak nyersz rajta. Egy liter véred kérem, miután befejeztük a gyakorlást- amennyiben ellenvetése van, meghallgatom, mit ajánl fel helyette, utána pedig valószínűleg megmutatom neki, merre van a kijárat, elvégre semmi más nincs, amire szükségem lehetne tőle.
Miután tájékoztatom az ügyeleteseket, hogy hol vagyok, ha kellenék, lemegyek a pincébe, és miután bezártam magam után az ajtót, a köztes részben maradunk, ketten, a két fémajtó között, melyek elegendőek a véletlenül elszabaduló reiatsu felfogásához. Ezután egy pillantást vetek a kardjára, ami olyan, mint amilyet legutóbb láttam: egy egyszerű katana. Furcsa, hogy ezt a keleti fegyvert használja az arrancarok egy jelentős része is.
- Nos, mielőtt elkezdjük, tudnom kéne, hogy milyen stílusban vívsz, milyen arányban szoktál védekezni és támadni, illetve mennyire vegyíted a támadásaid pusztakezes elemekkel. Ezt szeretném látni először, úgyhogy támadj rám, de ne használj semmit, amire egy egyszerű ember nem lehet képes!- a kard helyes végén fogásán kívül nem igazán van másra szükség, hogy sonidoval hatékonyan lehessen ölni, a cerohoz és társaihoz pedig még ennyit sem kell tudni, ráadásul nem bírná ki a hely, ha komolyabban belelendülne. A harcot sem akarom egyelőre átvinni három dimenzióba, a földön meg tudom nézni, mi az alapstílusa, úgyhogy leemelem a hátamról a kardom, megforgatom, majd lazán megfogom jobb kézzel. Csak kivédeni áll szándékomban a támadásait, de ha lehetőségem lesz rá, kicsavarom a kezéből a kardot. Támadni viszont nem fogok, kétlem, hogy ki tudná védeni, ha tényleg odavágnék Áspiddal.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Jan. 22, 2013 4:15 am

Kardforgatás a toronyban

Reménykedtem benne, hogy igent mond, és tanítani fog. Ugyanis egyszerűen máshova nagyon nem tudok menni. Hallottam, hogy nagyon jó, és biztosan tud olyan fortélyt mutatni mellyel még jobb lehetek. Máshoz nem igazán tudok fordulni. Olyanhoz, akire ha rátöröm az ajtót, és elé állok a kéréssel, és még elgondolkodik, és eséllyel el is fogadja azt. Desmond mostanság nagyon elfoglalt, így nem akarom zaklatni, meg azért jöttem, hogy tőle tanuljak…
- Megtanítalak téged harcolni, Eliana, ha van valami konkrét kérésed, add elő!
- Csupán jobban akarom forgatni a kardomat. Tanulni akarok pár olyan mozdulatot, mely hasznomra válhat, és melytől jobb akarok lenni. Hogy pontosan ez hogy van, azt nem tudom… Te jobban értesz ehhez.
Elmegy mellettem, majd lefelé a lépcsőn, én meg követem, mint egy jól nevelt kiskutya. Közben jár a fejem és nézem, hogy pontosan merre is haladunk. Lehet azt a benyomást keltheti,mintha csapdákat figyelnék, vagy csak meg akarom jegyezni az útvonalat, vagy a területet.
- Természetesen megkérem az árát a segítségemnek, de Las Noches érdekeit is szolgálod vele, úgyhogy csak nyersz rajta. Egy liter véred kérem, miután befejeztük a gyakorlást
~ Árát? Na gondolhattam volna, hogy valami lesz. Nem kapok meg ingyen, vagy szívesség nélkül. Bár én mit is adhatnék? … 1 liter vér???? Most ugye viccel. Nem elég, hogy ellenségeim a véremet akarják, Carmano Angelo is a véremet szipolyozná, és most erre ő is le akar csapolni? Most ugye viccelnek velem. Soha életemben nem voltam oda a tűkért, meg a vérvételért. Úgy külön-külön nincs bajom, csak ne rajtam akarják csinálni. Meg ez nem korán reggel kell, vagy mikor nem iszok előtte semmit, és nem is eszem… DE ÉN NEM AKAROM!!! Csak meg lehet vele egyezni. Csak valami jobbat kellene ajánlanom. Csak az a baj, hogy még hasznos infóim szincsennek, melyeket elcserélnék. Magamról infót adni meg hülye lennék. Bár a véremmel lényegében azt teszem… De ha elmondom, akkor nem csapol meg.
- Nem tudom, hogy a véremmel hogy lehetnék Las Noches hasznára… De neked nem az lenne jobb, ha a te hasznodra lennék? Már nem azért, de én önzőbb kérést mondtam volna, a másik, hogy miért a véremet? Miért nem pl. szívesség, vagy olyan infó, amit megszerezhetek. Meg hogy akarnád? Meg annak nincsennek valamilyen szabályai? Vagy te is valamilyen vérszívó vagy? Abból a mennyiségből elég sok mindent lehet csinálni. … Vagy esetleg Carmano Angelo-tól hallottad, hogy jó íze van a véremnek? … De biztos nem kellene valamilyen hasznos információ, vagy esetleg valamilyen ígéret?
Valahogy nem füllik a fogam az ilyesmihez, de muszáj belemennem a játékba. Erősebbé kell válnom, hogy őt legyőzzem. Sokkal erősebbé, sokkal jobbá. Ehhez viszont kell a segítsége. Ha könyörögni kell, akkor könyörgök érte. Még akkor is, ha én már rég kimentem volna az ajtón, hogy kösz, de nem. De vérről próbáltam volna lebeszélni, de a tekintetéből fogtam a lapot, hogy vagy vér, vagy semmi.
- Jó…jó… értettem…
Kapálódzom a kezemmel, hogy nehogy a kijárat felé dobjon.
Két fémajtó között találjuk magunkat. Viszonylag elég tág, valószínűleg itt fog tanítani. Kettesben vagyunk, ami furcsa módon kicsit zavaró, ugyanis attól tartok mikor esik a nyakamnak… Látom, hogy végigméri a kardomat. Ebben a formában nincs is olyan különleges mivolta. Persze ha előhúzom az már egy kicsit másabb, egyedi, de így egyből ránézve mindenkinek az a válasza, hogy ez csak egy sima katana. Ami persze igaz is…
- Nos, mielőtt elkezdjük, tudnom kéne, hogy milyen stílusban vívsz, milyen arányban szoktál védekezni és támadni, illetve mennyire vegyíted a támadásaid pusztakezes elemekkel. Ezt szeretném látni először, úgyhogy támadj rám, de ne használj semmit, amire egy egyszerű ember nem lehet képes!
Még szerencse, hogy a gyakorlatra térünk, mert így aztán nem tudtam volna soha sem szóba elmondani. Vívást és kardforgatás életembe nem tanultam. Arrancar-ként val először fegyver a kezemben. Bár maga az alap mozdulatok megvoltak. Az a pár érkező csapást hogyan kell védeni. De körülbelül ennyibe ki is merül a vívó tudásom.
Hátától levette a kardot, megforgatta, majd lazán a jobb kezébe tartja. Feltehetően most csak védekezni fog. Sajnos a Sonido segítségével biztos nem tudok elérni semmit, ugyanis a szabály az, hogy olyat, amit egy ember is tud. Azt meg ugyebár nem tud. Ahogy egy ütést sem tudok felerősíteni vele.
Megfogom a kardomat, a Slarin-tól tanult golyóvágó módszerrel előrántom, hogy lássa, hogy azért nem most kezdtem. Majd eztán nekiszaladok. Mikor közelebb érek, akkor mindét kezemmel megfogom a markolatot és egy srégan jobbról lentről egy felfele irányuló vágással kezdem. Természetesen lazán védi. Megpróbálom most egy fentről lefelé irányuló, de mikor védi, akkor az egyik kezemmel elengedem, és úgy csinálok, mintha a hasára mutatnék, majd fordulok és egy vízszintes irányú vágással, kicsit guggolva akarom megvágni. Majd igyekszek mögé fordulni, hogy annyi időm legyen, míg megfordul leguggoltam, és az általam ismert és kedvelt mozdulattal egy felfelé irányuló rúgással akartam meglepni. Bár nem hiszem, hogy egy Espada-t meglehet, a másik, hogy neki is jók a reflexei. Kicsit hátraugrom, mikor mindkét lábam ismét a talajon van, majd ismételten megindulok. Ismét két kézzel megpróbálok jobban lesújtani, majd egy újabb rogyasztással most a lábait próbálom lemetszeni, majd egy nagy erejű lentről felfelé irányuló vágással próbálok támadni, és a végére egy határozott szúrással akarom megmutatni, hogy a hegyes végével kell szúrni. Nem hiszem, hogy sikerül, de azért nőne az egóm tőle.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Pént. Feb. 01, 2013 8:56 am

Orvosi vizsgálat

Úgy tűnik, a lány ideges amiatt, hogy meg kell válnia a ruháitól, és bár én ostobaságnak tartom minden emberi törvény betartását (hacsak történetesen nem egyezik meg a józanész törvényeivel is), úgy döntök, hogy nem küldöm vissza teljesen levetkőzni. Nagyon fiatal arrancar még, az én kezdeti állapotom is emberközeli személyiséggel rendelkezett, emberi normákkal, bár ezeket már akkor is felülírta a hollowlét részben, és egyes emberi szokásaim mostanáig berögzültek maradhattak.
- Lucrecia, te fogod befejezni a vizsgálatot, ha én végeztem- természetesen minden adatra szükségem van, nem maradhat ki a testének egyetlen szeglete sem, de talán kevésbé fogja feszélyezni, ha egy másik nő látja meztelenül. Különben sem valószínű, hogy bármi érdekeset találna. A hollow lyuka már most is látható helyen van, az enyémhez hasonlóan végtagon helyezkedik el, ami azért különleges, mert ez azt jelenti, hogy a teste akkor is életképes volna, ha emberi test lenne, ahogyan az enyém is. Első pillantásra a teste többi részén nem látok semmit, ami nem normális emberi testhez illő, teljesen egészséges, és rendkívül szép teste van.
- Ülj fel ide, légy szíves!- újra ugyanazzal a hellyel kínálom az asztalon. - A munkatársnőm fogja befejezni a vizsgálatot, addig a maradék ruha maradhat- a lány mögé megyek, és egy sztetoszkóppal ellenőrzöm a szívverését, ami talán kicsit gyorsabb a normálisnál, de ezt betudom annak, hogy ideges, úgyhogy egy „szívverés rendben”-t iratok be a lány adatlapjára, hasonlóan a légzéséhez, a tüdeje úgy tűnik, tiszta. Ami a gyomrát és az emésztőrendszerét illeti, azzal kapcsolatban kérdezek inkább, de előbb hallani akarok az átváltozása körülményeiről.
- Rendben, az emberi életedről nem kell mesélned, de azt mindenképpen tudni szeretném, hogyan változtál át, a legtöbb hollow erre nem képes önerőből- viszonylag barátságos voltam vele eddig, remélhetőleg nem fogja megváltoztatni a hozzáállásomat azzal, hogy most megtagadja a válaszadást. Hogy a válaszadása közben se tétlenkedjek, egy kisebb kalapáccsal reflexvizsgálatot végzek a lábain, és a várakozásommal ellentétben, a lyukas lába nem különbözik a másiktól. Ezután a pulthoz megyek, és miközben beszél, egy több célra használható, de a hagyományostól semmiben nem különböző, apró gumilabdát dobok felé. Attól függően, hogy eltalálja, elüti, elhajol vagy megfogja, fog eldőlni, hogy a reflexei megfelelőek, jók, átlagon felüliek, vagy kitűnőek.
- Mióta átváltoztál, érzel éhséget, ettél azóta hollowokat vagy lelkeket? Vagy valami emberi ételt?- ez lehet a kulcspont. Az arrancarok nem éreznek már olyan kínzó éhséget, mint a sima hollowok, és bár jólesik nekik az evés, és erősebbek is lesznek tőle, ha így reiatsut juttatnak a testükbe, életben tudnak maradni a teljes nélkülözésével is. Ha ő éhes, az azt jelenti, hogy átmenet a két szint között. - Illetve ami még érdekel, képes voltál-e hollowként cerot használni, és most képes vagy-e?- számtalan, bonyolultabbnál bonyolultabb technika létezik, de tény, a cero az értékmérője az arrancarok reiatsu-kezelésében a képzettségnek, akinek erős, stabil, gyors ceroja van, valószínű más technikákat is jobban ismer, mint akinek gyengébb, lassabb vagy instabilabb. Persze vannak kivételek, egyesek nem használnak cerot, mások meg csak azt ismerik, de ritka, és akárhonnan nézzük, a jelentős hatalommal bíró arrancaroknak mind van cerojuk. Valószínű neki is kell, hogy legyen, de ha tényleg csak pár napja változott át, nem biztos, hogy használta is arrancarként. Ebben az esetben be kell érnem egy-két barával, bár fel tudok fogni egy cerot is, túl nagy kárt tenne a szobában, kivinni pedig nem fogom, túl sok idő. Miután erről is megvannak az adataim, előveszek egy szikét a táskámból, és gyengéden megfogom a lány tenyerét.
- Ne aggódj, nem fog fájni, a bőröd túl kemény ahhoz, hogy megvágjalak egy ilyen eszközzel- a szike el is törne, ha túlzottan erőlködnék, ha szükség van a használatára, mindig a reiatsum használatával legyengítem a páciens hierroját, úgyhogy most, hogy végighúzom a pengét a lány tenyerén, az csak szikrákat húz maga után, vért nem fakaszt. Kicsit keményebb a bőre az átlagnál, legalábbis nagyobb ellenállást érzek, bár nem számít túlzottan kiemelkedőnek, egy valamirevaló kardforgató könnyen átvágná a bőrét. Persze, ezt is lehet fejleszteni, és nem csak a reiatsu tudatalatti növekedésével. - A hierroja rendben van- már csak a Ressurecciónja, az intimtestrészeinek a vizsgálata, illetve egy röntgenvizsgálat van hátra, rövid gondolkodás után úgy döntök, az előbbit hagyom utoljára, úgyhogy most helyet cserélek az asszisztensemmel.
- Lucrecia, kérlek, kísérd a pácienst a paraván mögé, és vizsgáld meg, hogy van-e valami szembetűnő külső rendellenessége!- a csuklyás nő a paraván mögé kíséri a rózsaszínhajú arrancar lányt, én pedig a gép elé ülök, hogy a munkafolyamatot meggyorsítandó, leírjam a hátralévő eredményeket.
Miközben a Sanador Equipo tagjai közül talán majd elsőként a fracciónjaim közé emelkedő, életében védőnőként dolgozó Lucrecia megkéri Adalát arra, hogy vetkőzzön le, majd különböző testhelyzetek felvételére utasítja a vizsgálat leegyszerűsítése céljából, végigtanulmányozom az adatait. Egyelőre semmi olyasmi nem derült ki, ami példanélküli lenne, talán a röntgenvizsgálatok a belső szerveiről, illetve az, hogy van-e valami szembetűnő különbség a Ressurecciónja és a hagyományos arrancarok Ressurecciónja között, majd áttörést hoz.
- Ha végeztél, kísérd át Cascada kisasszonyt röntgenvizsgálatra!- nem igazán használtam még a rendkívül nehezen beszerzett gépet, csak a saját testemet ellenőriztem le vele, de ahhoz már láttam elég emberi testet, hogy lássam, mi különbözik a lány teste és az ő testük között. Attól, hogy külső jegyekben megegyezik a teste az emberivel, a belseje még lehet más.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Pént. Feb. 15, 2013 10:54 am

Eliana és Diego

Komolyan elgondolkozom rajta, hogy kihajítsam-e Elianát, amikor elkezd összevissza fecsegni, hogy kibújjon az általam kért fizetség alól, ami még számára sem teljesen haszontalan: olvastam, hogy az emberi orvosok egy része már képes az áldozat saját, előre elraktározott testrészeit hasznosítani, ha az megbetegszik. Talán nekem is sikerül hasonlót kifejlesztenem, és akkor bizony lehet, hogy meg fogom ezzel menteni Eliana életét. Persze nem ez a fő ok.
- Semmi másra nincs szükségem tőled, a kutatásomhoz hasznát venném néhány, minél erősebb arrancar vérének, ehhez tudsz segítséget adni. Ezenfelül elő tudok állítani belőle olyan gyógyszereket, amivel könnyen és gyorsan meggyógyíthatlak, akár akkor is, ha halálos sérüléseket szenvedsz el- a számomra ismeretlen arrancarra, meg a hülyeségekre inkább nem is reagálok semmit, azon kívül, hogy idiótának nevezem, nem is nagyon tudnék mást. Mindenesetre ha van olyan arrancarunk, aki alkonyat-függő, és Elianának volt szerencséje is hozzá, nem csoda, hogy nem tetszik neki, hogy kell a vére. Ha pedig tudná, hogy a segítségével elő tudok állítani csak rá ható mérget is, ha befejeztem az erről szóló könyveim és kísérleteim, még kevésbé akarná odaadni. Talán rajta is fogom kipróbálni, eddig ő a legerősebb arrancar, akitől tiszta vérmintához jutok, amit a jelenlegi négyestől szereztem még régen, már annyira megalvadt, és keveredett a mérgemmel, hogy csak gyengébb minőségű méregre futotta, kétséges hatásfokkal.
A lány végül beleegyezett a véradásba, úgyhogy megkapja a kurzust is, amit cserébe szeretne kapni tőlem. Szokatlan, hogy tőlem akarjon tanulni valaki, tény, hogy a képességeim komoly fejlődésen mentek át az elmúlt időszakban, szinte tökéletessé váltak kardforgatás terén, ráadásul már korábban is rendkívül jó voltam, nagyon régen nem harcoltam igazán komolyan, amiből meg lehetett volna látni, milyen szinten harcolok karddal. Régen a sonido volt a fő erősségem, és mivel a Sanador parancsnoka vagyok, sokan feltételezik, hogy a fő fegyverem a cero. Eliana persze látott már harcolni.
Hárítom az első támadást, majd a penge élét lefelé fordítva, a kard életlen felével a másodikat is, ekkor felém emeli a kezét. Talán azt akarja jelezni, hogy most valami technikát használna, ha lehetne, ami más ellenfél ellen valóban remek alkalom lenne, én azonban most egyszerűen leránthatnám a pengét, levágva a karját. Persze nem korrekt így nézni, egyértelmű szintkülönbség van közöttünk, ez egy jó megmozdulás volt.
Amikor Eliana mögém fordul, két gyors oldallépéssel kerülök ki a közeléből, és így elkerülve a rúgását is. Karddal megint le tudtam volna rá sújtani, ha akarok, egy jobb pusztakezes harcos talán máshogy is meg tudta volna támadni, de újfent veszélyes megmozdulás volt. Elég agresszív stílusa van, azt már most látom, néhány mozdulata pedig ismerős: felismerem bennük Slarin mozdulatait. Talán tanult tőle?
A következő támadása rendkívül kiszámítható, fél kézzel hárítom, a következő támadása ellenben már egy fokkal veszélyesebb. Egyszerűen felugrom, a kard pedig ártalmatlanul siklik el a lábam alatt. Ez a mozdulat szintén kétélű fegyver, amikor valaki ilyen alacsonyan van, könnyebben lehet nagy lendületből lecsapni rá.
Az újabb vágása is rendkívül erősre sikerült, persze ezt is védem két kézzel, a szúrását pedig egy laza csuklómozdulattal térítem el, miközben eggyel arrébb lépek. A fegyverem ugyan elég hatalmas, de képes vagyok olyan könnyen forgatni, mint más egy katanát, még egy ilyen apró mozdulat megtétele sem jelent problémát. A kard lapjával is védhettem volna, de így a saját lendülete az ellensége lett, talán ő is érzékeli így, hogy egy ilyen erejű szúrást nem szabad kevéssé biztos célpont ellen indítani.
- Ügyes harcos vagy, Eliana, és rendkívül dinamikusak a támadásaid, viszont sok rést hagysz, amiket egy veled azonos szintű ellenfél kihasználhat, egy képzettebb pedig pillanatokon belül harcképtelenné tehet. Hozzád hasonlóan, én sem hagyatkozom túlzottan a védekezésre, elsősorban az erőre és a pontosságra épített támadásokkal szoktam támadni, de egy jó harcosnak nem gyengepontjai vannak, hanem erősségei és átlagos képességei, úgyhogy semmit nem szabad elhanyagolni. Te pedig, úgy tűnik, kevéssé törődsz a védekezéssel, erre kéne összpontosítani most- behunyom a szemem, és az Ojo di Serpiente segítségével két kígyót idézek meg, amik a ruhaujjamból csúsznak elő, és indulnak meg Eliana felé, hogy egy három méter átmérőjű, szabályos körben kezdjenek körözni körülötte. - A következő szabályokat kell betartanod a következő gyakorlatok során: nem lépsz a körön kívülre. Nem lehet mindkét lábad egyszerre a levegőben. Nem használhatsz semmilyen képességet, kizárólag a kardoddal védekezhetsz. A támadásaim erejét visszafogom, egy hozzád hasonló erejű arrancar hierroján nem lesznek képesek átütni, az egyenruhád viszont tönkre fog menni. De ne dobd ki, tanulmányozd otthon, melyek azok a testrészeid, amiket elvesztettél volna! Próbálj testközeli mozdulatokkal védekezni a pengéddel, a félrelépést most kerüld, amennyire csak lehet! Öt másodperc múlva kezdem.- a jobb kezemben egy barát gyűjtök össze, miközben magamban számolom a másodperceket.
A baráimat csak felületesen rakom össze, és kifejezetten visszafogom magam, hogy csak másodpercenként egyet lőjek ki kezdésnél. Nagyjából olyan szinten használom ezt a képességet, mint a leggyengébb arrancarok, legalábbis ami az erőt és a sebességet illeti, a pontosságból nem vettem vissza: célzott lövéseket adok le, hogy minél nehezebb legyen védekezni, a huszadik kilövése után pedig elkezdem körberohanni lövések közben, egy-egy kilövése erejéig pedig felugrok a levegőbe is.
Nem állok le kétszázig, ha rosszul megy neki, legalább érezni fogja, mennyire tehetetlen az, akinek nincs védelme, ha pedig jól, nehezítek a feladaton: a kígyók egyre szorosabbra fonják a kört. Hiába vannak valakinek jó reflexei vagy fizikai ereje, ha nincs tisztában a támadási pontokkal és azok védelmével, a jól elhelyezett támadásokat képtelen kivédeni. Ez ráadásul a könnyebb része: az erős támadások blokkolása bár nem csak ennyit kíván, a közelharc pedig lényegesen különbözik, de annyiban mégis hasonlít, hogy ott is a réseket kell megvédeni. Ez talán még nehezebb is, elvégre nincs visszatámadás, vagy remény arra, hogy alábbhagy a támadások ereje. Ha nem csak egy órát adnék neki, a későbbi gyakorlatok alkalmával akár órákig is folyamatosan bombáznám őt.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Feb. 19, 2013 8:58 am

Kardforgatás a toronyban

- Semmi másra nincs szükségem tőled, a kutatásomhoz hasznát venném néhány, minél erősebb arrancar vérének, ehhez tudsz segítséget adni. Ezenfelül elő tudok állítani belőle olyan gyógyszereket, amivel könnyen és gyorsan meggyógyíthatlak, akár akkor is, ha halálos sérüléseket szenvedsz el.
Próbálta nekem elmagyarázni a dolgokat, hogy mire is kell, vagy mire használható fel a tőlem kapott vérminta. Bár elég furcsa, hogy azt kiemelte, hogy minél erősebb Arrancar-októl. Lehet klónozni akar? Egy tőlem erősebb klónt akar csinálni? Na jó ilyen hülyeségen ne is agyaljak, de ha nekem megfelelő gyógyszert elő tud állítani, akkor csak rám ható mérget is… Kisebb elszörnyülködés. De ezen mit agyalok. Egy méreg ellen túlságosan nem tudok mit tenni. Egy átlagos méreggel is meg lehetne ölni, nem kell hozzám különleges. Szóval ha ilyenek a szándékai, akkor teljesen mindegy, hogy odaadom a véremet vagy sem. Bár Angelo jobban örülne, ha neki adnám, de hát, ha nem csak tanulok, hanem gyógyszert is elő tud nekem állítani, akkor csak duplán jól járok. De éppen ezért is gondolkodom a csavarokon, a buktatókon.
Támadásaimat simán hárította. Egyszerűen, könnyedén, és éreztem, hogy meg sem kell erőltetnie magát. Néha pedig azt éreztem, hogyha komolyan harcolna, akkor egy jó pár sérülést elszenvedtem volna már csupán ilyen rövid kardváltás után. Ennyire érezhető az Espada és egy sima Arrancar közti különbség? Szóval teljesen mindegy, hogy leveszi-e a vérem, és abból mit csinál, hisz szimplán így is meg tudna ölni engem. Tényleg ennyivel el vagyok maradva? De nem szabad ezzel foglalkoznom. Azért jöttem, hogy tanuljak, és erősebb legyek.
- Ügyes harcos vagy, Eliana, és rendkívül dinamikusak a támadásaid, viszont sok rést hagysz, amiket egy veled azonos szintű ellenfél kihasználhat, egy képzettebb pedig pillanatokon belül harcképtelenné tehet. Hozzád hasonlóan, én sem hagyatkozom túlzottan a védekezésre, elsősorban az erőre és a pontosságra épített támadásokkal szoktam támadni, de egy jó harcosnak nem gyengepontjai vannak, hanem erősségei és átlagos képességei, úgyhogy semmit nem szabad elhanyagolni. Te pedig, úgy tűnik, kevéssé törődsz a védekezéssel, erre kéne összpontosítani most.
Az biztos, hogy mikor támadok, akkor nem igazán szoktam még arra is figyelni, hogy ne legyen rés a védelmemben. Viszont ha a résemet próbálják támadni, akkor általában a reflexemben bízom. De az általában vagy összejön vagy nem. De talán mégis lehet abban valami, hogy túl sok támadási lehetőséget hagyok.
Behunyja a szemét, majd felsőjének ujjából két kígyó bújik elő. Meglepődtem, de a kígyóktól nem félek. A két kígyó egy kört alkot körülöttem. Nem csodálkoznék, ha folyamatosan köröznének körülöttem, és néha felém kapnának méregfogaikkal, de nekem valójában Diego nagy erejű támadásaira kell majd figyelnem, és az csak kellemetlen mellékhatás lenne a kígyóharapás jelezve, hogy nem tudok mindenre figyelni. De jelenleg egyelőre egy körülbelül három méteres körbe közöznek, mintha csak egy területet jelölnének ki.
- A következő szabályokat kell betartanod a következő gyakorlatok során: nem lépsz a körön kívülre. Nem lehet mindkét lábad egyszerre a levegőben. Nem használhatsz semmilyen képességet, kizárólag a kardoddal védekezhetsz. A támadásaim erejét visszafogom, egy hozzád hasonló erejű arrancar hierroján nem lesznek képesek átütni, az egyenruhád viszont tönkre fog menni. De ne dobd ki, tanulmányozd otthon, melyek azok a testrészeid, amiket elvesztettél volna! Próbálj testközeli mozdulatokkal védekezni a pengéddel, a félrelépést most kerüld, amennyire csak lehet! Öt másodperc múlva kezdem.
Körön kívülre nem léphetek, magasba nem ugorhatok, technikát nem használhatok. Elméletileg vagyok olyan erős, hogy a támadásai nem fognak súlyosan megsebesíteni, viszont a ruhám fogja bánni. Így gyorsba végignézem magamon, hát nem lesz sok terület, ahonnan lejöhet a ruha, szóval nagyon kell figyelnem.
Látom, hogy egy Barra-t készít elő. Valószínűleg ez a kisebb támadás. Barra-val fogsorozni. Feltehetően gyorsan és célirányosan. Behunyom a szemem és gyorsban végigmérem az összes porcikámat. Olyan pontokta fog támadni, amik nehezen védhetők. Ezekre kell főképpen koncentrálnom. A lábfejem, a kezem, a hátam, de figyelnem kell a vállamra, a nyakamra, a hasamra, a homlokomra és még sorolhatnám. Sok ponton támadható vagyok. Célom, hogy úgy védekezzek, hogy meg sem mozdulok. Ha mozgok, és kitérek, akkor az egésznek nincs semmi értelme.
~ Mély levegő … Nyugodj meg. … Ne kalandozzon el semerre sem a figyelmed. Csak az érkező támadásra koncentrálj. … Csap szét, mint a golyót. Pont úgy mint akkor. Gyorsan, határozottan és pontosan. … Koncentrálj.
Kinyitom a szemem, és az első csapást gyorsba hárítom. A támadások egymás után jönnek. Pontosan, célirányosan. Nem erősek, így szét tudom őket csapni, vagy a kardom éle mentén eltéríteni. Itt az a baj, hogy gyorsan jönnek, és gyorsan váltanak. Lábra, majd kézre, majd lábra és vállra… Pont a gyorsaság miatt veszélyes. Eleinte még nincs baj, viszont egyre gyorsabb, és már Diego körbe futva a hátamat, és fentről is támad. Nem kis munka követni. Sajnos néha ki kell fordulnom, vagy egy pillanatra felemelnem a lábamat. Kezemet súrolja, de egyenlőre azt hiszem, jól bírom. Csak is az érkező támadásra koncentrálok, és Diego-ra. Próbálom kifürkészni, hogy hova fog legközelebb célozni. De ez lehetetlen feladat. Egy nagyobb lépésnél megijedtem, ugyanis a majdnem a kígyó fejére léptem, ami felsziszegett, és majdnem belém mart. Ez nagyon kizökkentette, és három Barra-t is sikerült bekapnom. Egy hátulról a vállamat a másik a térdemet, a harmadik pedig a oldalamat. Mire ismét elkaptam a ritmust akkor néztem egy pillanatra le, és láttam, hogy a kígyók lassan egyre szorosabbra zárják a kört. Ez azt jelenti, hogy még kevesebb lehetőségem van mocorogni. Ez nem rossz, viszont egyre jobban fáradok. Nem azért mert nehéz feladatom van, hanem azért, mert folyamatosan koncentrálnom kell, mert egy apró hiba és egy újabb folt lesz rajtam és a ruhámon. Most az is lebeg a szemem előtt, hogy jobban, pontosabban, erősebben, és ki kell bírnom. Ez a gyakorlat jól mutatja, hogy hol tudok a legkevésbé védekezni. Milyen pontokat nem tudnék megvédeni, ha támadnának. De azért vagyok itt, hogy álljam a sarat és bírjam. Összeszorítom a fogam, és nem törődök semmivel, csak a célra koncentrálok. Olyan mint a tenisz, vagy baseball, vagy ping-pong. Van egy adogató, ami össze-vissza lő, és neked vissza kell ütnöd a labdát. Még akkor is, ha az a hülye a lábujjadra céloz.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Márc. 12, 2013 8:17 am

A műtét

Megmosom a kezem az odakészített hideg vízbe, megtörlöm a melléhelyezett zsebkendővel, majd egy pár fehér kesztyűt húzok rá, ezzel teljessé válik a műtősruházatom. Mivel a kezelendő személynek rendkívül magas reiatsuja van, még nekem is figyelnem kell a testében található méreganyagokra, amiktől fertőzést kaphatok. Ami az én szervezetemben lévő mérgeket illeti, a fickó egészen biztosan nem élne túl egy fertőzést, amit tőlem kapna el, ráadásul valamiért fontos Sethnek, úgyhogy meg kell menteni az életét.
Belépek a műtőbe, ahol már három, hasonlóan felöltözött Sanadoros vár rám, kettő közülük férfi, egyikük pedig nő. Ahogyan azt elvárhattam, tökéletesen előkészítették a műtőt, jól megválogattam az alárendeltjeimet: a műszereket, a feláldozandó kisebb hollowokat, a vizsgálai eredményeket. Kiváló munkaerő mind, talán nem is válogatni fogok közülük, hanem kollektíven emelem őket fraccióni rangra, azzal még hűségesebb szolgákhoz jutok. Persze, mindig Thea lesz az első.
Néhány gyors lépéssel az asztal mellé lépek, és megvizsgálom a férfit, aki elaltatva, hason fekve hever az asztalomon. Több tucat sérülés látható rajta, hiányzik az egyik karja, az életfunkciói vészesen alacsonyak, de még így is eléri a reiatsuja egy átlagos arrancarét.
- Luis, stabilizáld az életfunkcióit! Christiano, gyengítsd meg a hierroját a sérült karján! Lucrecia, hozz egy mesterséges kart!- miután mindenki teszi, amit mondtam, egy fehér kígyót helyezek el a sérült hátán. Több kisebb-nagyobb karcolása is van, a legsúlyosabb sérülése egy, a hátán behatoló és a gyomrát átszúró fegyver volt, aminek halálosnak kellett volna lennie, de az egyik Sanadoros, akit Seth az engedélyem nélkül rendelt oda, stabilizálta az állapotát. - Lucrecia, mond el, mit mondott Seth kifutófiúja ennek az arrancarnak a személyazonosságáról!
- Igenis, Diego-sama! A neve Segissmundo Friella, Seth-sama tegnap nevezte ki Nueveno Espadának, de már visszavonta a kinevezését, de azt akarja, hogy hozza tökéletes állapotba- nem értem pontosan, hogy mit jelentenek a fehér orvosi maszkon átszűrődő, vékony szavak, és miért akarja Seth, hogy egy bukott Espada életét megmentsem. Talán ő is egy különleges arrancar, akit fel akar használni, mint ahogyan Aizen régen azt a szőke kis tökkelütöttet, de ha így van, akkor miért kockáztatta az életét? Egyáltalán miért fontos, hogy az Espada soraiba ültesse?
- Rendben, akkor távolítsd el az Espada számát!- ha nem lenne ilyen állapotban, egyszerűen leégetném egy barával, de most nincs olyan állapotban, úgyhogy majd az alárendeltem intézi el orvosi úton, kevésbé látványos heggel. Ahogy nekem, neki sem látványos helyen, a bal lapockáján volt található a kilences, ami valamiért oldalt döntve volt a bal oldalán, és hason fekve hatosnak tűnt. Ezt személyes sértésnek venném, de egy csapat numeróstól legyőzetve, a műtőasztalon fekve élet és halál között, ez nem tűnt másnak számomra, csak egy gyenge viccnek.
A vékony, pikkelyes kart méretre vágom, majd odaillesztem a hiányzó csonkhoz. A majdnem vállból levágott jobb kar sokkalta vastagabb a kígyóméreg és reiatsu segítségével készítettnél, hónapokig fog tartani, amíg olyan lesz, mint a régi, de így is örülhet, hogy legalább van neki. Érintésre a kar életre kell, a hosszú, vékony ujjak görcsbe rándulnak, ahogyan a karból kijövő fonalak átszúrják a csonkot, és hozzákapcsolódnak. A találmány előnye, hogy nem kell varrni. Ahogy elengedem a kart, az ujjak a földre érnek, de még mindig rángatóznak, ami szokatlan, bár nem teljesen megmagyarázhatatlan ekkora reiatsu esetén.
- Christiano, készíts egy térképet a reiatsu szerkezetéről, utána pedig…- a szemeim elkerekednek, ahogyan a pikkelyes ujjak a nyakamra kulcsolódnak, és viszonylag erősen kezdik szorítani. A bal kezem azonnal a csuklójára kulcsolódik, és megszorítom, mire az ujjak szétnyílnak, én pedig azonnal lenyomom a végtagot az asztalra, ahol korábban a csonk helyezkedett el, és egy bőrszíjjal rögzítem a kezet, ami továbbra is rángatózik, de mintha Friella teste továbbra sem mozogna. - Luis, vizsgáld meg, hogy megfelelően kapcsolódtak az idegek!- a férfi fejéhez hajolok, akinek a szemei továbbra is csukva vannak, az arca megviseltnek tűnik, de egyértelműen nincs eszméleténél. Felismerem, ha valaki csak tetteti az ájultságot. - Vizsgáld meg az egész kart!- ostobaságnak tűnik, de az első gondolatom, hogy maga a kar nyert önálló tudatot valahogy.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szer. Márc. 13, 2013 7:56 am

Eliana és Diego

Eliana technikája jónak mondható a védekezés terén ahhoz képest, hogy mennyire agresszív a stílusa, de egy hozzá hasonlóan fejlett arrancarhoz képest, aki ráadásul elsősorban a kardjával harcol, nem puszta kézzel, nem éri el az átlagost. A kezdeti támadásaimat ugyan hárítja, de amikor az irányok mellett apránként növelni kezdem a barák erejét és sebességét, számára észrevehetetlen mértékben, már nem bírja, és kap néhány találatot. Valószínű továbbiak követnék, úgyhogy beszüntetem, nincs értelme annak, hogy a kifulladásig lövöldözzek rá, főleg, hogy nincs is valódi tétje annak, hogy kivédje a támadásaimat, a hierroja úgyis felfogja őket. Talán ez a probléma.
- Azt hiszem, hiányzik a megfelelő motiváció, azért vagy ilyen ügyetlen- a lány mögé sonidozok, és az egyik ruhaujjamból előcsúsztatott karóval villámgyorsan lesújtok. A szúrófegyver végével egy vékony karcolást ejtek a lány hátán, ami nem veszélyesebb egy horzsolásnál, kevésbé gátolja a mozgásban, de annál jobban csíp. A karómra kent méreg a kétszeresére növeli minden fájdalmát, bár valószínű más fájdalma nincs, a baráim nem okozhattak nagyobb sérülést annál, mintha egy embert dobálnának meg vizes lufikkal.
- Pár óra alatt a méreg szétterjed a testedben, és elviselhetetlen fájdalmaid lesznek, egészen addig, amíg végleg el nem pusztul az idegrendszered. Pár óráig még tünetmentes vagy, úgyhogy egyszerű dolgod van: jól teljesítesz az edzésen, cserébe megkapod az ellenmérget- mivel tényleg nagyon fájhat a sérülése, sokkal jobban, mint egy átlagos vágás, kizárt, hogy blöffnek higgye, persze valójában csak fájdalomfokozó a mérgem, és rövid idő alatt ki fog ürülni a szervezetéből. Amíg hat, kell gyakorolni vele.
- Amíg meg nem jelent a liberális iskolaszemlélet az Emberek világában, a rossz diák fenyítést kapott az oktatótól. Már az ókorban tudták a tanárok, hogy mennyire jó ösztönző erő a fájdalom, remélhetőleg neked is segíteni fog. Kezdjük az alapoknál!- a jobb kezemen lévő karót, amiről még mindig csöpög a vér, előcsúsztatom, és a végén megfogom, mintha egy kard lenne. - A legegyszerűbb védőmanővereket fogom bemutatni, neked csak utánoznod kell engem, minél gyorsabban. Koncentrálj, ne gondolkozz felesleges dolgokon!- két kézre fogom a karót, és vízszintesen a mellkasom elé emelem, majd lefelé fordítom, ezután visszafordítom függőlegesbe, az arcom elé. A védekező mozdulatokat rendkívül gyorsan csinálom, mintha csak egy másik Espada baráit kellene hárítanom, de most nem képzelem el a támadások esőjét, helyette az arrancar lányt figyelem. Az érzékszervek, az agy és az izmok közötti tökéletes összhang esetén legfeljebb fél másodperc késéssel követi a mozdulataimat, hibátlanul. Minden hibája után egy vonalat húzok a földre, mintha számolnám, mennyi hiba esetén dobom ki őt, hogy meghaljon a mérgem által. Nyomás alatt a legjobb a fejlődés, meg aztán, a shinigamik sem ismerik a kegyelem fogalmát, velem ellentétben ráadásul, ők tényleg megölnék.
Nagyjából öt perc után leengedem a karót, és becsukom a szemem, a kígyó pedig még szorosabbra fonták körülötte a kört, fél méternél is kisebb átmérője volt a körnek, amibe bezártam őt. Most már csak egy lépést tud tenni.
- Tudod a feladatot, készülj fel! Bara Bombardeo!- a karon vezetem keresztül a reiatsumat, és gyorsan forgatva teljes erejű barákkal kezdem bombázni, bár a mennyiségből visszavettem, és csak frontálisan támadom meg, ráadásul ezek sem fognak néhány találat után sérülést okozni, a méreggel felerősítve már kellemetlen lehet az érintésük. Nehéz lehet koncentrálnia, de muszáj lesz neki. Nem is a védekezés az igazán fontos, hanem hogy a felesleges gondolatait képes legyen félretenni a reakcióideje növeléséhez.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Hétf. Márc. 25, 2013 6:39 am

Orvosi vizsgálat.

Lassan visszaereszkedek az asztalra, de alig ér hozzá a bőröm gyorsan fel is ugrok. A nagy vetkezésem közben elhidegült tőlem a vizsgáló, és gonosz, hűvös mancsokkal letaperolta a hátsóm. Persze, nem vesződök vele sokat, csak megjegyzem magamnak a vizsgálóasztal látványát, hogyha legközelebb találkozunk biztosan felismerjem a kis pimaszt. Bátortalanabbul teszem le a fenekem, aztán ismét Diego-ra pillantok. Szinte fel sem fogom, hogy mit beszél, csak két dologra tudok figyelni. Az egyik az az, hogy ne nézzem túl feltűnően, míg a másik, hogy milyen gyönyörű szeme van *.*.
Alig bírom ki, hogy ne ugorjak a nyakába azonnal, de valahogy csak megoldom én ezt. ^^
Össze kellene szednem magam, de egyszerűen annyira helyes. Ahogy a hátamhoz ér azzal a hideg sztetoszkóppal, majdnem fel is sóhajtok, de aztán a hang fél úton bennszakad. Azonnal a számhoz kapok, de már esélyem sincs megfogni. Basszus, ez teljesen úgy hangzott, mintha felnyögtem volna. Remélem nem veszi észre, ahogy azt sem, hogy mennyire dobog a szívem. Persze erre esélyem sincs, de remélem nem gondol rosszat rólam emiatt. Tiszta hülyét csinálok így magamból. A nagy révületből a kérdése ránt vissza a rózsaszín felhőkből a talajra.
- Izé.. - Kezdek bele, ezzel is nyerve értékes három másodpercet. Na persze nem a gondolkodásra, hiszen azt most nem tudok. ^^ Sokkal inkább arra, hogy büntetlen legeltethessem rajta a szemem. De bármit is teszek, muszáj lesz válaszolnom. - Megettem... - Itt elakad egy pillanatra a levegőm, s ostromolni kezdenek az emlékeim. Az a borzalmas érzés, ami akkor uralkodott rajtam. Az a rettenetes, mégis erőt adó halovány pillanat, mely akkor és ott átjárt, még mindig rémálmokkal tölti meg az éjszakáim. Csak nehezen tudom rávenni magam, hogy folytassam, s szinte a sírás küszöbén táncolok. - Megettem, egy számomra fontos személy lelkét, és aztán...nos, letörtem. - Közlöm vele nyíltan a dolgot, és a szemembe könnyek szöknek, de most nem szabad sírnom. nem kesereghetek ezen az emléken, hiszen akkor sosem leszek képes feldolgozni. Elfordítom a fejem, és megtörlöm a szemeimet, mielőtt feltörnek az érzelmek, majd bátortalan mosollyal fordulok vissza az orvoshoz. Közben, már megkezdte a reflexvizsgálatot, így nagy eséllyel kimaradt számára, ez a jelenet. Vagy ha ne, legalább van annyira együtt érző, hogy ne bámuljon meg érte.
Egyre jobban érzem, hogy nem csak jóképű, de érzelmileg is egy kincs ez az orvos. én meg olyan vagyok, mint egy iskolás kislány. Tiszta ciki, de mit tehetnék, egy ilyen esemény után? Mi mást tehetnék, mint ezt? Jogosak a könnyek, és legszívesebben Diego karjaiba omolva bőgném ki magam, de nem akarok sírni. Nem akarok mindig így emlékezni Saya-ra. Ahogy ezen filózok, hirtelen bejelez a veszélyérzetem, és bár nem oda nézek, a kezem mégis automatikusan mozdul, és határozottan rámarkol valamire. Kicsi, gömbölyű, és gumiból van. Még én is hitetlenkedve pillantok a kezemben szorongatott kis labdára, majd szinte tátott szájjal a dokira bámulok. Még én sem tudom felfogni, hogy mit csináltam, de mosolyra húzódik a szám.
- Nem nem voltam éhes, és nem is ettem azóta. - Rázom meg a fejem a következő kérdésre, bár nem tudom miért érdekes ez, de ösztönösen válaszolok. Ezek után, valami olyasmi után érdeklődik, amit nem is értek igazán. - Izé. Szóval. Mi az a cero? - Kérdezek rá nyíltan. Nem kenyerem a hazudozás, és hiába is próbálnám tettetni, hogy tudom miről beszél. Persze, nyilván ez azt jelenti, hogy nem használtam ilyesmit - bármi is legyen.
Ahogy egy szikével a kezében megfogja a kezem, szinte fel sem tűnik az eszköz. Csak ámulok. Talán még el is pirulok, ahogy megérint, hiszen olyan gyöngéd, hogy szinte mesébe illő. Aztán a fém szikrákat kezd szórni a kezemen, de persze annyira elbambulok, hogy mindezt észre sem veszem, csak mikor újra megszólal, és a paraván mögé küld.
Már majdnem megörülök, mikor ráeszmélek, hogy nem egyedül megyek. Ezek szerint nem úszom meg a vetkőzést, de remélem az asszisztense nem bámul majd meg. Ahogy ledobom a maradék ruhámat is, és megkezdődik a vizsgálat, kicsit kelletlenül veszem fel a különféle testhelyzeteket. Az sem segít, hogy Lucrecia néha-néha meg is érint, na meg a hűvös sem, így szeretnék minél előbb túlesni a dolgon, ami persze vágyálom, de reménykedni talán még szabad. ^^
A röntgengép alá fekszem, és várom a nagy fényességet, na meg az instrukciókat. Nem esik jól, hogy keresztülvilágítanak, meg aztán sosem szerettem ezt a bigyót, de ha túl akarok lenni végre a dolgon, és felöltözni, akkor muszáj leszek vaku alá feküdni. És ekkor, valami hirtelen ötlet tör rám, és vigyorogni kezdek mint a vadalma. Ahogy az első fény felvillan, hirtelen bepózolok a gépnek. Píszt mutatok a kis masinának, majd vigyorogva visszafekszek, most már rendesen is.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Hétf. Márc. 25, 2013 7:33 am

A műtét

Úgy tűnt, végre kamatoztathatom orvosi tudásom, amikor megtudtam, hogy Las Noches orvosi osztagának kapitányával kellett dolgoznom egy fickón, aki elég durván meg volt sérülve. Ez önmagában is meglepett, ahogy az is, hogy nem maga a műtét irányítója küldött oda, hanem egyenesen a vezetőnk, S.E.T.H, akiről csak alapvető információkat tudtam, noha már nem vagyok egy új lakó,egy olyasfélére, mint én, nem pocsékolnak ilyesféle tájékoztatásra időt. Mindenesetre amint megkaptam az üzenetet, felvettem az egyenruhámat, és siettem a műtőbe. Elámultam a magas szintű technikától, amit ott láttam, noha közel ugyanaz volt itt, mint a Földön. Izgatott lettem a lehetőségek tömkelegétől, amik itt tárultak elém, talán a műtét után meg fogom kérni szépen a vezetőt, hogy avasson be. Már ott volt mindenki, Espada samát kivéve. Mivel nagyjából tudtam, mi lesz a helyzet, és láttam, hogy alig kezdték el a készülődést, megszokásból elkezdtem mondani a dolgokat, hogy mit és hova kellene. Én is elkezdtem, hiszen nem voltam főnök, csak közöltem velük, hogy hogyan kellene csinálni, nem voltak mások, csak egyszerű tanácsok. A terem előkészítése után mi magunkat is megfelelővé tettük az orvosi feladatok ellátására, tehát kezet mostunk és orvosi gumikesztyűt húztunk. A pácienssel kapcsolatos tudnivalókat rögzítettem magamban, ami arról szólt főleg, hogy magas reiatsuja miatt vigyázni kell vele, mert a testében lévő méreganyagok miatt mi is megfertőződhetünk. Kétségem se volt afelől, hogy az Espada, aki velünk van, képes lenne minket meggyógyítani, ha akar, de egyáltalán nem volt kedvem letesztelni a hajlandóságát a segédei megmentése érdekében. A parancsra stabilizáltam a beteg állapotát, hogy ne vérezzen el, valamint ne legyen egyéb halálozási módja sem itt a műtőben. Munka közben fél füllel hallgattam a nő beszámolóját betegünkről. Figyelmemet inkább a magas szintű technológia kötötte le. A műtét vezetője az espada szám eltávolítását kérte. Elővéve a kar protézist, méretre vágta, és ahogy azt tette, a csonkhoz illesztette és egy érintéssel életre keltette azt, parancsokat osztogatott, közben meg az ujjak nyakára kulcsolódtak, amit gyorsan lefejtett magáról. Ledobta az asztalra, majd rögzítette egy bőrszíjjal. Parancsot adott, hogy vizsgáljam meg az idegek kapcsolódását. Ezt szinte áldásnak gondoltam, mivel ez volt a szakterületem. Először, a bénításhoz a karján benyomtam egy idegköteget, hogy lezsibbadjon. Nem nagyon akaródzott neki, csak egy kicsit lett nyugodtabb. Bal kezemmel lefogtam az övét, majd apró bevágásokat ejtettem a karjának különböző részein, hogy megvizsgáljam az idegeit. Túl sok volt neki, és egy olyan helyen érintették meg, ahol egy ideig az irritáció miatt sokáig fog önkéntelenül is vergődni, ahogy itt láttuk. Hosszútávon ez veszélyes lehet a gerincére, és a hosszútáv körülbelül pár percet jelentett, károsodás lehetősége persze minden egyes másodperccel nagyobb esélyt kapott az érvényesülésre. Régebbi főorvosként, ráadásul ezen a szakterületen nagyon nehezemre esett megállni, hogy ne tegyem meg én magam az eltávolítást. Végtére is, most nem műtétvezető, hanem egyszerű segéd vagyok.
- Diego sama! Minél tovább marad rajta a kar, annál veszélyeztetettebb a gerince, valamint a teste többi része! Az idegek meg is ölhetik, ha nem lépünk közbe idejében! És az időben körülbelül az elkövetkezendő jó néhány percet jelenti.
Szóltam a főnöknek. Amíg nem tehettem semmit, addig elgondolkodtam, és a kart kicsit elfordítva egy jókora zsibbasztót adtam le a karnak, amitől kicsit alábbhagyott a csapkodás. Nem tartozott a kezem a legerősebbek közé, de egy zsibbasztót meg lehet érezni azért. Sőt, egy másodikat is kapott, immáron Hierro-val megerősítve.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szer. Márc. 27, 2013 11:10 am

Kardforgatás a toronyban

Egyszer csak abbamaradnak a támadások, és néhány percere fellélegezhetek.
- Azt hiszem, hiányzik a megfelelő motiváció, azért vagy ilyen ügyetlen
~ Hiányzik a motiváció? De hisz van motivációm. Eljöttem ide, hogy erősebb legyek, hogy jobb legyek…
Hirtelen eltűnt a szemem elől. Egyenesen mögém érkezett és megfordulni sem volt időm, már éreztem, hogy valamivel megvágott. Hirtelen odakaptam a kezem, de alig éreztem valami kis vágást, holott úgy fáj, mintha egy hatalmas pengével szántott volna végig rajtam.
- Mit csináltál?
Mintha egy kisebb horzsolás lenne, de vagy százszor akkor sérülésnek érzem. Mégis mi lehet ez?
- Pár óra alatt a méreg szétterjed a testedben, és elviselhetetlen fájdalmaid lesznek, egészen addig, amíg végleg el nem pusztul az idegrendszered. Pár óráig még tünetmentes vagy, úgyhogy egyszerű dolgod van: jól teljesítesz az edzésen, cserébe megkapod az ellenmérget
~ Most ugye viccelsz….? Méreg? De mégis…. Azt mondja pár óráig tünetmentes leszek? Hogy még ettől is nagyobb fájdalmaim lesznek? … Azt a méregkeverős…
- Amíg meg nem jelent a liberális iskolaszemlélet az Emberek világában, a rossz diák fenyítést kapott az oktatótól. Már az ókorban tudták a tanárok, hogy mennyire jó ösztönző erő a fájdalom, remélhetőleg neked is segíteni fog. Kezdjük az alapoknál!
Valószínűleg a durva verős okítást tartja szem előtt. Bár az igaz, hogy a félelem sok mindenre képes, vagy ha sarokba szorítják az embert, akkor a határait is túllépi, de ezt túlzás. Tanítani akar vagy meg akar engem ölni?
A jobb kezével előhúztot egy karót, melyen látszik a vér. A végénél pedig megfogja, mintha csak egy kard lenne.
- A legegyszerűbb védőmanővereket fogom bemutatni, neked csak utánoznod kell engem, minél gyorsabban. Koncentrálj, ne gondolkozz felesleges dolgokon!
Tudtam, hogy most nagyon koncentrálnom kell, hogy ellessem a fortélyokat, ugyanis nem biztos, hogy kétszer meg fogja mutatni. Viszont a hátam mintha égne. Nem hiszem, hogy viccelt volna a méreggel, de ez akkor is egy kicsit túlzás. De valahogy nem arra kellene koncentrálnom, hanem amit csinál.
Mindkét kezével megfogja a karót. Vízszintesen a mellkasához emeli, majd lefelé fordítja és visszafordítja függőlegesbe az arca elé. Leutánzom a mozdulatát. A mozdulatai nagyon gyorsak. Sajnálom, de nem vagyom másoló művész. Hiába, fejbe még tudnám is pontosan követni, de a mozdulataim nem mindig akarják, ezért néha belebakizok, és akkor látom, hogy a lába mozdul, és mintha egy strigulát húzna a homokba. Egyértelműen a hibákat számolja. Gondolom minél többször hibázok annál nagyobb az esélye, hogy nem kapom meg a méreg ellenszerét, és akár bele is halhatok ebbe az aprócska vágásba.
Tudom mi a feladatom, és tudom, hogy ez az egy esélyem van. Nem lesz következő alkalom. Most kell ezeket a mozdulatokat ellesnem és a fejembe vésnem. Csak minél pontosabban és gyorsabban.
~ Ne gondolkozz, csak kövesd a mozdulatait. Pontosan, határozottan és elszántan.
Nagyjából öt perc után abba marad a gyakorlat és a mozdulatok mutatása. Leereszti a karót, és behunyja a szemét. Erre a kígyók még szorosabbra fonják a kört, és már alig van mozgási lehetőségem.
- Tudod a feladatot, készülj fel! Bara Bombardeo!
Már az első kivédése után éreztem, hogy ezek nem olyanok, mint az eddigiek. Már teljesen komoly. Felbosszantottam valamivel? Nem lényeg, most már még jobban oda kell figyelnem. Bár a fájdalom nem könnyíti meg a dolgomat. Most pontosan ugyan úgy kell követnem a mozdulatait, mint ahogy ő tette. Most nem kapom olyan gyorsan, de nagyon koncentrálnom kell. Nem szabad elkalandoznom gondolatban, és felesleges mozdulatokat sem szabad tennem. Csak pontosan.
Végeláthatatlanul követték egymást a Barra-k, én meg szemrebbenés nélkül a korábban ellesett mozdulatokkal igyekeztem hárítani. A fájdalom miatt néha megingok, de tudom ha nem koncentrálok, akkor nem lesz ellen anyag. Jobb akarok lenni. Csak a mozdulatokra próbáltam fókuszálni.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Vas. Márc. 31, 2013 4:32 am

Eliana és Diego

Ahogy azt vártam, láttam, hogy a lány megijedt, ezt a hatást valószínű nagyon nehezen tudtam volna másképpen elérni. Ilyen hatású méreg előállítása persze nagyon nehéz lenne, de elég, ha azt hiszik, hogy rendelkezem ilyennel.
Él Afrikában egy rendkívül furcsa kígyó, aminek nincsenek fogai, és tojásokat nyel le egészben. Persze, így teljesen védtelen, de a száján fekete mintázatot visel, hasonlót a fogakhoz, és ha valaki a közelébe megy, éppen úgy felé mar, mint az igazi mérges kígyók. A megtévesztés a hatalom legerősebb eszköze, sok fegyver erősebb, amíg megtartod, mintha lesújtottál vele. Következtetésképp, ennek a fegyvernek nem is kell léteznie.
Úgy tűnik, a fájdalom-félelem hatékonyságának bizonyítási kísérlete pozitív eredményt hoz, Eliana megfelelően, persze nem tökéletesen utánozza a mozdulataim, és ami még fontosabb, a gyakorlatba is sikerült őket átültetnie. Meglepő, de egyetlen bara sem talál be, több, mint tíz percig, és bár valószínű ennél sokkal tovább nem bírná ki találat nélkül, ez bőven elegendő idő. A valóságban természetesen ki is tudunk térni, és már én is kezdek fáradni, még ilyen alacsonyszintű támadásoknál is kifutunk a reiatsuból, ha ennyit használjuk, a sima kardsuhogtatás pedig jóval energiatakarékosabb.
Beszüntetem a támadásokat, és megszüntetem a kígyókat is, így visszatér egy kevés lélekenergia, és nem fogom megerőltetőnek tartani a mérgem semlegesítését, és az okozott sebek begyógyítását.
– Kiváló, persze közelharcban támadni is kell, de ha gyakorolsz, képes leszel rá, hogy csak védekezéssel is sértetlen maradj- szótlanul elindulok kifelé, miközben jelzem, hogy kövessen. Persze, meggyógyíthatnám csak reiatsuval is, itt helyben, de úgy döntök, hasznosabb, ha azt hiszi, és esetleg el is terjeszti, hogy egy ilyen erejű méreggel rendelkezek. Nincs Las Nochesben, aki úgy le tudna győzni, hogy legalább egy karcolást ne szerezzen, és Natalien kívül valószínű senki nem érezné képesnek magát egy ilyen méreg semlegesítésére, tehát senki nem akar majd harcolni ellenem. Már ezért megérné nekem, hogy foglalkoztam egy kicsit a lánnyal, de persze, elkérem az eredetileg kért vérmennyiséget is tőle.
A rendelőmben először egy reiatsu technikával beforrasztom a sebét, és elmulasztom a fájdalmat is „tüneti kezelésként”, utána pedig adok neki egy vérképzést segítő folyadékot, mint ellenszert, ez legalább tényleg használni fog neki pótolni az elvesztett vért. Csak ezután ültetem le egy székbe, és hozatom elő az üres vértasakot.

/Köszönöm a játékot!/

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Vas. Márc. 31, 2013 7:04 am

Kardforgatás a toronyban

Szinte semmivel sem törődve csak is az újabb és újabb lövedékekre figyeltem. Hogy kitudjam védeni őket. Egész jónak érzem magamnak, de hirtelen Diego sorozása abba marad. A kígyók is eltűnnek. Lehajtom a fejemet és egy jó nagyot fújok. Nem volt semmi.
– Kiváló, persze közelharcban támadni is kell, de ha gyakorolsz, képes leszel rá, hogy csak védekezéssel is sértetlen maradj
Jól estek ezek a szavak. Ezután elindult szótlanul kifelé, de azért intette, hogy kövessem. Éppen ezért, mint egy engedelmes kiskutya követem. Most hogy nem egy bizonyos feladatra koncentrálok egyre inkább érzem a vágást. Remélem tényleg előkaparja a méreg ellenszerét. Bár azt is tudtam, hogy a tartozásomat is be fogja hajtani.
Valamilyen rendelő félébe érkezvén egy technikával begyógyítja a sebemet, majd ad egy folyadékot, melyet meg kellett innom. Máris jobban éreztem magam, de nem lettem volna kíváncsi mi lett volna, ha az állapotom súlyosbodik és meghalok. Bár nem is tudom, hogy harcolhatnék egy méregkeverő ellen. Márpedig ez nincs kizárva. Még szerencse, hogy megkaptam az ellenszert. Pedig ha akart volna akkor ki is nyírhatott volna. Lehet, hogy a véremen kívül más dolga is van velem? Bár ezen nincs mit agyalni. Úgyis ha akarja, akkor elő fogja majd vezetni.
Diego megérkezett a tasakokkal és már készülődött. Én végig feküdtem az asztalon, és elfordítottam a fejemet. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. De ez a vércsapolás nem éppen kedvemre való. Illetve biztos lehetek, hogy ebből max egyötöd része lesz valamilyen gyógyszer a többi viszont méreg lesz. De csak remélni tudom, hogy nem ellenem fogja használni, bár gondolom, az ebből készült méreg rám lenne a legnagyobb hatással. De nincs mit tenni. Más méreg ellen sem tudnék mit tenni. Valahogy nem hiszem, hogy tudnék mit kezdeni vele. Most sem tudtam. Csak remélni tudtam, ha ügyes vagyok, akkor túlélem.
Mikor végeztünk, akkor megköszöntem a tanítást, majd elindultam a szobám felé. Beestem az ágyamba és azt mondtam meg nem mozdulok egy jó darabig. De ha kipihentem magam, akkor orrvérzésig a most ellesett technikákat fogom gyakorolni. Jobb és erősebb leszek.
Ha nem tudok mit kezdeni ha a méreg a szervezetembe került, akkor az ellen fogok tenni, hogy ez bekövetkezzen. Ehhez viszont a védelmemet kell javítani. Most már azt is tudom, hogy hogyan.

~ Vége ~

/Köszönöm a játékot/

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Ápr. 02, 2013 12:16 am

Diego Canino: Érdekes edzést prezentáltál, a töménytelen mennyiségű támadás helyett inkább a védekezésre fordítottad a hangsúlyt. Mivel ez már a második sikeres edzésvezetésed, így Te is jutalomban részesülsz: 1000 LP a fáradozásaidért, amit fegyveres harcra kell tenned.

Eliana del Barros: Észrevehetően fejlődtél az edzés során, habár némileg terjengősebben is kifejthetted volna mozdulataidat. A jövőben figyelj oda az elgépelésekre, mivel található nem egy a hozzászólásaidban. Természetesen Te sem távozol üres kézzel, 500 LP-t kapsz, amit szintén fegyveres harcra kell tenned.

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Kedd Május 14, 2013 6:36 am

Orvosi vizsgálat

A lány idegesebb, mint amit vártam, ez persze természetes reakció a legtöbb embernél, ha orvosnál vannak, ahogyan az arrancaroknál is. Különösen, mert én vagyok az orvos. Akár erről is készíthetnék egy pszichológiai felmérést, de igazság szerint felesleges. Egyértelmű, hogy ez a félelem, mint oly sok másik, a fájdalom miatt alakul ki, még gyerekkorban, és teljesen soha nem gyomlálható ki, különösen, ha erre még rátesznek a későbbi élmények is egy lapáttal.
Úgy tűnik, hogy nehezére esik beszélnie arról, ami történt, és nem is mond sokat, de azt hiszem, ennyi is elég, hogy összerakjak egy teóriát, amit érdemes lesz majd kipróbálnom. Persze, a titkot meg fogom tartani, ha Seth eddig nem tudja, behozhatatlan hátrányba kerülnénk vele szemben.
Amennyire emlékszem az emberi életem utolsó pillanataira, rákényszerültem, hogy megöljek valakit, aki fontos volt nekem, hogy ne foghassák el élve. Ezzel voltaképpen megvédtem őt, de biztos elég erős traumaként hatott, ha azt kértem Aizentől, hogy vegye el tőlem az összes emlékemet. Ez ugyanakkor a hasznomra is vált, ha igaz a teóriám: elég akaraterőt adott nekem, hogy irányítsam a gillian testem, adjuchas legyek, és maradt bennem lehetőség rá, hogy bekerüljek az Espadába. Igaz, ebben azért Slarin is sokat segített, de bárkiből nem lehet Espada, ez tény. Az összes alárendeltem közül Theában látok elég fantáziát hozzá, de egyelőre ő is nagyon gyenge hozzá.
Adala valami olyasmit élhetett át hollowként, ami megrázóbb a halálnál, és az átváltozásnál, ez pedig elég akaraterőt adott hozzá, hogy túlélje a maszkja széttörését, és ránézésre teljesen tökéletes arrancarrá változzon. A további vizsgálatokat már csak a precizitás kedvéért végzem el, azt hiszem, megtaláltam, amit akarok: a hollowok ereje azon múlhat, hogy mit szenvednek el, és ezzel a lelkük kénytelen erősebbé válni. Sőt, talán minden lélek így működik, bár ehhez további kísérletek kellenek, egyelőre még ez is csak teória.
- Köszönöm, hogy válaszoltál- a részvétnyilvánításnak, vagy annak az ígéretnek, hogy egyszer majd könnyebb lesz, elfelejti, nem lenne sok értelme. Sajnos, minden arrancar életében történtek szörnyű dolgok, a legtöbben erőszakos halált haltak- a legtöbb arrancar még negyven éves sem volt halálakor, sokuknak az életük sem volt túl szép, vagy éppen ellenkezőleg, túl szép volt, és sajnálták otthagyni. Mindenképpen nagyon nehéz időszak előtt áll, de mint minden arrancar, ő is el fogja fogadni, hogy már új élete van. A reflexei kivételesen jók, úgyhogy a harci potenciálja lehetővé teszi akár azt is, hogy Espada legyen belőle, ha megfelelő kiképzést kap. A másik érdekes dolog, hogy rendkívül jókedvűnek tűnik, úgyhogy biztosan gyorsan túl fog lendülni ezen az időszakon. Főleg, hogy talált magának egy Espadát is, aki, ha a türelmetlenebbek közé tartozik is, sok mindent fog neki tanítani.
- Rendben, ez is normálisnak mondható. Ha végeztünk, keresd majd fel az ebédlőt- az ottani ételek is tartalmaznak reiatsut, és bár én soha nem ennék ott, egy friss arrancarnak talán könnyebb, ha az emberi szokásai szerint étkezik. Ott kisebb az esélye, hogy bajba kerüljön, mint valamelyik kocsmában, ahol majdnem mindig van valami kötekedő idióta, aki persze térden csúszik az Espada előtt, mint valami kutya, ha megjelennek előtte.
- A cero szó spanyolul nullát jelent, az arrancarok legerősebb képessége. A lélekenergiát használva nagyjából mindent el tud söpörni az útból, a pusztítás jelképe, ha úgy vesszük. A gillianok is képesek rá- a ház méretű, fekete köpenyes, maszkos hollowok, akik közé egyszer te is tartoztál. Az mond valamit, hogy szájból kilőtt, vörös energiasugár? - kizárt, hogy nem látott még gilliant cerot lőni, valószínű ő is képes rá, csak nem adott neki nevet. Vannak hollowok, akik nem beszélnek, felesleges is szavakat vesztegetni a prédára. Így persze nem tanulják meg a dolgok nevét, talán ők maguk adnak neki valamit, de most, hogy közöttünk él, célszerű lesz megtanulnia a mi nyelvünket.
Miután megállapítom, hogy a hierroja is tökéletes, helyet cserélek Lucreciával, és elkezdek gépelni. Gyorsan kiderül, hogy semmiféle rendellenesség nincs a testén, legalábbis külsőre, a röntgeneredmények után tudok csak végleges eredményt mondani.
Nagyjából tíz percet várok, miközben tanulmányozom a meglévő adatokat, de úgy tűnik, semmi komoly eltérést nem lehet látni. Egy energikus, normális reiatsuval rendelkező arrancar, teljesen egészséges arrancar fejlődött ki a Hougyoku segítsége nélkül is abból a hollowból, akit most Adalának hívnak. A számítógépre befutó röntgenvizsgálat eredményein sem látok furcsaságokat, még egy mosolyt is csal az arcomra a csontvázkép, ami felfelé mutogat két ujjal, bár nekem fogalmam sincs, hogy ez a kézjel mit jelképez.
Utasítom Lucreciát, hogy vigye be a rózsaszínhajú arrancarnak a ruháit, és a dobozhoz megyek, ahol a kicsi, véres vattapamacs van. Elég sok vér van rajta ahhoz, hogy ne kelljen vérmintát vennem, ha nem evett már napok óta, talán még veszélyes is lenne a szervezetére. Ha nem is tűnik másnak a többi arrancarhoz képest, azért mégsem lehet tudni biztosan, hogy nincs-e valami, számomra láthatatlan rendellenessége. Minden sejtjét nem tudom megvizsgálni.
- Azt hiszem, végeztünk. Mondanám, hogy örülnék, ha minél előbb találkoznánk, de ez valószínű azt jelentené, hogy valami történt veled. Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy minden rendben van, úgyhogy nem tartalak fel tovább, elmehetsz. Mond meg Ravnak, hogy üdvözlöm. Ja, és légy szíves, ha van kint valaki, küldd be! Szia!

/Zárót írtam, bocsi a késésért. Surprised

/

Tárgy: Re: Viperalak-Diego szobája Szer. Júl. 24, 2013 12:42 pm

Semmi espadáskodni való, bár az is unalmas, ugyan úgy, mint ez a semmittevés. Szórakozni akarok, de senki sem játszik velem, és most nem mehetek el alapanyagért sem, mert nem rég tettem meg, és, ha akkor dobálnék hollowokat, vagy arrancarokat a fám alá, amikor unatkozom, akkor gyorsan fogyna a tartalék, egyszóval ehh. Most a kis fekete ruhásokkal sem játszhatok, valamiért zokon vették a legutóbbit, és mostanában játszótárs helyett fogadóbizottságot küldenek. Ők pedig nem jók, mert mindig morcosak, és gorombák. Nah, majd egyszer megmutatom nekik is, hogy kell partizni. Persze ez nem annyira egyszerű, rendes folyamata van ennek ám. Az első rész a móresre tanítás, utána a beidomítás, majd csak ezután jöhet a játszás. Most viszont csak el akarom ütni az időmet. Räv-samát nem zargathatom folyton, Wollohot és a törpéit sehol sem találtam. Ahogy gondolkodtam, úgy haladtam egyre jobban lefelé a tornyok számával. A hetediknél jártam, mikor eszembe jutott valami. Egy tornyot sem trollkodtam még meg, legalábbis kívülről. Mivel én csak köz és nem önveszélyes vagyok így a durvább helyeket el kellene kerülni, de talán a hetesnél nem lehet komolyabb probléma, főleg, ha nem tudja meg senki, hogy én voltam. Hihihi, nah lássuk mit is lehet csinálni egy toronnyal. Használom az egyik képességem, hogy kiderítsem van-e valaki a közelben, és örömmel nyugtázom, hogy sehol senki. Az ajtó előtt egy kis darabot kiemelek a földből, és odébb teszek, majd elkezdek ásni/fúrni egy jó nagy gödröt. Eltart egy darabig, de a jól sikerült munka mindig örömmel tölt el. A röpke tíz méter mély, két méter átmérőjű lyuk tetejét befoltozom vékonyan pár tartó indával, majd visszahelyezem a tetejét. Amint elengedem a tartást, már érzem is, ahogy kínkeservesen bírja csak el a súlyt. Pompás, ha valaki erre rálép, annak annyi, hihihhi. Boldogan indultam útnak, s magamban dúdolva fejeztem ki örömömet. Kívülről furcsán hathatot, ahogy egy kis tündérszerű arrancar némán néha erre, néha arra lendíti a kis fejét, és a keze megy jobbra-balra. A hatos épületnél megálltam egy picit gondolkodni, ezt valamiért a troll tiltólistámra tettem, de most nem jutott eszembe, hogy miért. Nem kellett sok idő előkaptam a füzetecskémet, és megpróbáltam keresni valamit, ám keresés közben esett le, hogy ez Diego-san tornya. Egyrészt kemény, másrészt többször is láttam Räv-samával lógni valamerre, persze nem szó szerint, nah meg nem hallottam, hogy miről beszélnek, ahhoz nem mertem elég közel menni. Jó fejnek tűnt, de a volt espada-samám is majdnem lenyakazott első találkozáskor, szóval sosem volt kedvem kideríteni, hogy vennék, ha megzavarom az idilli kis kettesüket. Most viszont érzem a mérhetetlen kíváncsiságot, hogy kiderítsem milyen fából is faragták ezt a pasit. Szóval nincs más hátra, mint előre! Hihi. Megigazítottam a karpereceim, hogy elfedjék a lélekerőmet, aztán odareppentem az ajtóhoz. Nem kellett sokat keresgélnem, mire találtam valakit. Odaintettem magamhoz, majd szépen a füzetembe lerajzoltam neki, hogy Diego (egy arrancar 6os számmal) itt van-e (nyíl egy 6os számmal ellátott toronyra). Szerencsémre nem volt analfabéta az illető, így felfogta, aztán mondta, hogy megy értesíti róla, hogy vendége lesz. Természetesen eszem ágában sem volt megvárni, míg visszajön, így követtem. A másodikon jártam, mikor megláttam az itteni első szerencsétlent, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szívassam meg. Beengedtem a pollenjeim, a telepatás félét, aztán nem sokkal utána megszólaltam a fejében. -Itt Diego beszél, vészhelyzet van, mindenki a toronyban ugorjon ki az ablakon!- Bár meglepődött a szerencsétlen, de sajnos nem ugrott ki, csak megzavarodott. Ez el is vette a kedvem a további kísérletektől, s újra elsődleges célomra koncentrálok. Nem sokkal később meg is találtam a keresett személyt. Épp valamit fogott a kezében, és mereven bámulta. Mármint nem úgy, ejnye, hanem koncentrált, amikor megzavarta az aki elvileg bejelent. Az ajtó félfáján miután bejelentettek kettő aprót koppantottam is, azért annyira észnél vagyok, hogy a szobájába már ne menjek engedély nélkül. Szélesen vigyorogtam, mikor észrevett. Talán fel is ismerhetett, vagy régebbről, mint Räv-sama fracciónja, vagy gyűlésről, mint a 9. espada. El is kezdem rajzolgatni a folyamatábrát neki, hogy megértse, mit akarok majd. Én port fújok rá, ő tüsszent, aztán a két fej közé egy egyirányú nyilat ami tőlem felé mutat, és feléje az én fejemet beszédjelekkel. Persze lebutított rajz, úgyhogy számokkal jelzem, hogy ki kicsoda rajta. Mindössze remélni tudom, hogy leveszi belőle, azt, hogy így tudok vele beszélni.