Raiden vs Diego

Tárgy: Raiden vs Diego Szomb. Márc. 16, 2013 4:57 am

- Egészségedre, Slarin!- a homok mohón beszívta a ráöntött sört, csak egy kicsit maradt sötétebb azon a részen, ahol a hajdani Segunda Espada kedvenc itala ráömlött. Az üres dobozt a földre ejtettem, miközben leültem egy kőre, és miközben kinyitottam és ittam belőle, a kőre néztem.
Nem volt túl impozáns, egy akkora sírkő, amit bármelyik ember megengedhetne magának, rajta egy név és néhány adat volt csak látható. Ha Slarin teste ott is volt a föld alatt, már egészen biztos, hogy az sincs meg, ha kiásnám, legfeljebb a zanpakutoját, és néhány tépett ruhadarabot találnék, mégis úgy érzem, mintha vele beszélgetnék. Persze tudom, hogy ostobaság, ő már csak egy legenda Las Noches történetében.
- Sok dolog történt a legutóbbi látogatásom óta. A gyógyító egységem működése kicsit közelebb hozott minket a shinigamikhoz erőben, és lelassult az arrancarok fogyatkozása. Ha valahogy sikerülne megoldani az utánpótlást, újra nagy lehetne Las Noches. Ami Sethet illeti, egy újabb Espada csatlakozott hozzánk, őt pedig talán egy sem támogatja, úgyhogy rövid idő, és kihúzzuk alóla a trónját. Sokat segíthetnél nekünk, de remélem, hogy nélküled is boldogulni fogunk- elhallgattam, mintha csak beszélgetnénk, és elképzeltem a nő hangját, ahogy válaszol, bár arról fogalmam sincs, mit mondana. Szinte semmit nem tudok arról, ki volt Slarin, nem tudom, hogy mit válaszolna, nem ismerem hozzá elég jól.
- Kár, hogy nem ismertelek jobban, nem ismertelek meg régebben, és inkább voltam csak a távoli ismerősöd, mint a társad, de azért sokat köszönhetek neked. Sajnos már csak úgy tudom ezt meghálálni, hogy folytatom, amit elkezdtél, és segítek rendbe tenni Las Nochest a vesztes háború után- még azt sem tudom Slarinról, hogy pontosan mi volt a célja, miért élt, de abban biztos vagyok, hogy fontos volt neki az arrancarok városa. Rengeteg különböző arrancart edzett, több Espadát is segített a csúcsra jutni, és soha nem az aktuális vezető, hanem a város érdekeit nézte. Talán egyszer mást is tehetek érte, vagy azokért, akik fontosak voltak neki, de ez az első, meg persze Seth fejének kitűzése a főkapura.
Először el sem hiszem, hogy amit érzek, az a valóság, de aztán végül teljességgel biztos leszek benne: egy rendkívül erős shinigami reiatsuját éreztem meg. Hogy jött Hueco Mundoba? És mit csinál itt? Persze lényegtelen: vesznie kell.
Mivel úgyis felém tart- valószínű megérezte a reiatsumat, nem indulok el a fogadására, és nem is rejtőzök el. A bujkálás nem az én stílusom, sokkal egyszerűbb fokozatosan apró darabjaira törni valakit, mint egyetlen támadásra bízni a sikert. A kardom leveszem a hátamról, ahogy felállok, és leszúrom magam mellé a homokba. Jobb előre felkészülni, az pedig nem zavar, hogy azt gondolja, ártani akarok neki, mert igaza van. Azokat a hollowokat, akik belépnek Soul Societybe, a shinigamik lemészárolják, joggal várhatnak hasonló eljárást ők is, ha vendégségbe jönnek.
Összehúzom a szemem, ahogy észreveszem a vöröses hajú férfit, aki a megszokott egyenruháján kívül haorit is hord, de a reiatsuja ellenére nem kapitányit, hanem egy furcsa, kékes színűt. Hallottam erről az egyenruháról, néhányan az ellenség elit katonái közül ilyenben vettek részt a harcban a túlélők beszámolói alapján.
Végül mégis kihúzom a kardot a földből, és elé sétálok, nem akarok vérfürdőt rendezni Slarin sírjánál. Amennyire tudom, nem szerette az erőszakot, bár egy shinigamit, aki betört Hueco Mundoba, valószínű ő is elpusztított volna.
- Hogy jöttél át ide, shinigami?- viszonylag messze állok meg a férfitól, választ akarok kapni a kérdéseimre, mielőtt megölöm. Nem tudom, mennyire lesz közlékeny, lehet, hogy élve kell elfogni, és szóra bírni, ha magától nem beszél. - A többi kérdésem majd később felteszem, most dobd el a kardod. Ha megadod magad, meghagyom az életed- más kérdés, hogy soha többé nem fog napfényt látni, és felhasználom az összes szervét transzplantációs műtéteknél, de ha jól viselkedik, néha hallgathat zenét, vagy kap olvasnivalót.
Persze, nem hiszem, hogy azért jött ide, hogy megadhassa magát nekem, úgyhogy megemelem a kardomat, és szabadjára engedem a reiatsumat. A zöldes lélekenergia az ég felé száll, a homok pedig örvényleni kezd körülöttem. Csak egy pár másodpercig tart az erődemonstráció, utána felugrok a levegőbe, és tíz méteres magasságból egy zöld cerot lövök a shinigami irányába.

Tárgy: Riaden vs Diego Szomb. Márc. 16, 2013 6:28 am

Memento Mori

Hueco Mundo, micsoda nosztalgikus látvány. Ezer évnek érződött az idő, hogy itt járt legutóbb. Most, hogy a kietlen sivatag durva homokján suhant akár egy délibáb. Farkasfog mintás kék-fehér haorija könnyeden lebegett a mozdulataihoz. Raident több ok is vezérelte erre a nem épp barátságos helyre:
Urahara: A boltos, alig egy napra rá, hogy beszélt vele, Natalie elrabolta. S hogy ezt honnan tudta meg? Tessai-santól. Időben oda kell érnie, hogy megmentse. Nem engedheti, hogy egy ilyen zseniális elme, aminek Ő és a legtöbb shinigami, egy csomó vaizad is többel lóg, mint amit valaha vissza tudnak neki adni. Urahara-sannak meg kell menekülnie. Mindegy hogy, valahogy. Élnie kell. Neki pedig elég sietős.
Shizune: Szerencsétlen keresztlányát pedig ősi gonosz ellenlábasa Eras Vanthor kaparintotta meg, hogy ocsmány, szentségtelen ujjaival átformálja szegény kislányt. Raiden, mint a keresztapa, köteles megmenteni. Meg kell óvnia attól a beteg nőszemélytől, kinek a szabnia, sőt már a közelesége is ezer kígyó mérgével ér fel. Raiden már akkor megborzongott, ha rágondolt. A gyűlölet sötét árnyakba gyűlt a szemei előt. Senkit nem utál jobban, mint ezt az átkos Erast. Már a nevének emlékétől is fintor ült az arcára.
Slarin: Végül, de nem utolsó sorba, egy borzalmas, és hihetetlen hír jutott el hozz. Slarin halott! Nem tudta elhinni, Ilyen nincs, Slarin...nem halhatott meg. Az ő belevaló, vagány barátnéja csak úgy nem dobhatja fel a pacskert, mert ha kell kirángatja a föld alól, és újjáéleszti. Mindegy hogyan... csak éljen.
Ez mint valami éles harapófogó szorongatta a torkát. Nem akarta elfogadni az igazságot, hogy ez, már túlmutat rajt. Útvonalát úgy tervezte, hogy áthaladjon a sírjánál. Látni akarta. Máskülönben biztos nem hiszi el. Meg kell érintenie a betűket mellyel a nevét vésték oda. Pár hollow kíméletlen megkínzása és kivégzése után, amikért egy cseppet sem érzett lelkiismeret furdalást, meg is tudta merre van. Bárhogy is féltette keresztlányát, tudta, hogy Eras el fog vele játszani, őrülete miatt elhúzza majd a dolgokat. Kövér féregként berágja magát az élvezetek húsos, édes almájába. Urahara nagyobb veszélyben van. Előbb őt kell megmentenie. Nataline-t nem ismerte, fogalma sem volt, mire számíthat majd tőle. Dagadt szörcsögő pókként fogja szívogatni magába a kínt, amit kicsal az áldozatból, lassan, ahogy a homok koptatja a köveket.
Ahogy közeledett, maga körül spirálba csavarta a homokot a szél. Egy arrancar jelenlétét érezte meg. Nem is olyan messze, egy ismerős illattól. Érezte annak a kardnak az illatát, amit egyszer még ő adott neki, egy koncerten, mikor megküzdöttek egymással. Baráti bajvívás volt az, nem vérre menő küzdelem, megmérettetés, két részeg péniszméregetése, kocsmai bunyónak is beillett volna, ha nem azokkal a fénykardokkal vívják, amiket ő készített. Ha mást nem is, ezt elviszi magával. Egy darabot abból a szerethető nőszemélyből, akit szentségtelen lénye ellenére nagyon megkedvelt és a barátjának tartott.
Slarin azon kevesek egyike, akiről soha, semmilyen körülmények közt nem nézte volna ki, hogy hátba döfi. Ez pedig nagyon értékessé tette Raiden szemébe. De nem érhetett el a maradványokhoz, mert egy zöldség hajú idegen útját állta.
- Bakudou rokuyuugo: Toransu Samenkyou- zendített fel, miközben alig lassított. A zöldes cero, amilyen gyorsan felé lövellt olyan gyorsan el is nyelődött a felvillanó hármas tükrökön. Raiden elnyelte a támadás erejét.
- Félre az utamból! Nem tudom ki vagy, nem is nagyon érdekel. -szólt az arrancarhoz ahogy kardjára ráfogott.
- Nem érek rá időt pocsékolni. Rajtad kívül két arrancart is meg kell még ma leckéztetnem... szóval félre! - rivallt rá cseppet sem kedvesen.haragos volt, feldúlt, kedvességnek és türelmnek se híre, se hamva. Még arra sem maradt ideje hogy Yuusukénak elmondja mire készül. Bár biztos visszatartotta, úgyhogy jobb is. Utólag majd sűrűn bocsánatot kér.
- Engedj oda, Slarin a barátom volt, és van ott valami, amit én készítettem neki, s most engem illet. -mondja a Riaden feldúltan. Kissé fújtat, kezei közt szikrák pattognak. Semmi jót nem ígér a jelenléte. Először megpróbálta ész érvekkel. S ha nem megy, majd erővel. Úgy tippelte a lényk kisugárzásából, hogy nagyjából ugyan olyan erősek lehetnek. Majd meggondolta magát és ravasz, gonosz mosolyra húzta az ajkait. Most végre, hasznát fogja venni a páncélnak. Szétzúzza vele a lény hierroját, úgy fog széthullani mint egy porcelánváza, főleg az ő közelharci képzettségével.
- Figyelj káposzta! Nem mondom még egyszer! Tűnj az utamból, vagy megbánod! Nincs időm szórakozni!- fenyegette. Egy cseppet sem beszélt félre ,de úgy érezte meg kell próbálnia. Valószínűleg azért van itt Slarin sírjánál, mert számára is valahogy fontos volt. Bár kételkedett az arrancarok emocionális képességeiben a gyászt illetőleg. De ahogy a táblára nézett arcán egy pillanatra, a szomorúság elnyomta a haragot és a frusztráltságot. Tényleg meghalt, tényleg nincs többé. Nincs több koncert és nincs több közös ivászat T_T. Hogy fog így élni ezután, kivel fog berúgni, kivel fog szkanderezni, és kivel szidja le a béna gitárosok garmadáját. Elfeledkezett a zöldikéről és ügyet sem vetve rá elindult a nyughely felé. Nem zavarta a társaság, bárki más úgy eltörpült ezen arrancar lány mellett. Igazi egyéniség, ritka és nagyszerű lélek, még ha igazából alapjában romlott. Ez, sosem zavarta. Az Ő esetében soha.

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Vas. Márc. 17, 2013 5:19 am

A shinigaminak sikerült semlegesítenie a ceromat, látszólag különösebb erőlködés nélkül, persze, ilyen reiatsuval nem is vártam, hogy komolyan veszélyezteti a támadás. Ha távolról akarnám elpusztítani, vagy nagyobb erejű támadásra lenne szükségem, vagy valamivel bonyolultabbat kellene használni ellene.
- Nem mondtad, hogy kérlek- rendkívül mulatságos, hogy mennyire nem fogja fel a helyzet súlyát, ráadásul, ha jól értettem a szavait, Las Nochesbe is be akar ma még törni. Ha én nem ölöm meg, megteszi egy másik Espada, vagy maga Seth. - Egyedül vagy, shinigami, bolond vagy, ha azt hiszed, hogy egy percnél tovább túléled Las Nochesben- egyre jobban érdekel, hogy ki lehet a férfi. Szinte már kár, hogy meg fogom ölni. Szinte.
Összehúztam a szemem, amit a férfi mondott, egyértelműen hazugságnak tűnt, de valahogy mégsem tudtam teljesen elvetni. Slarin nem gyűlölte annyira a halálisteneket, mint én, sokkal megértőbb volt velük, nem volt annyira negatív velük kapcsolatban, kifejezetten felvilágosultnak volt mondható. Ugyanakkor, ez a shinigami túl arrogáns, látszik rajta, mennyire sztereotípiára épülő gondolkodása lehet rólunk: mi csak megtisztítani való szörnyetegek lehetünk a szemében. Az ilyenekkel nem lehet barátkozni.
- Nem fogom hagyni, hogy kirabold Slarin sírját- nem tudom, mi lehet Slarinnál, ami kellhet neki, talán a zanpakutoját akarja magával vinni, bár kétlem, hogy hasznát tudná venni. Egy halott arrancar kardját senki sem használhatja többé, sok esetben porrá is válik, és ha megmarad, sem több már egy közönséges fegyvernél. Persze, számtalan furcsa dolog van a világban, ami felülírja a megszokott dolgokat. Ilyen az is, hogy ez a shinigami itt van, bár Seth azt mondta, ketten közülük képesek gargantát nyitni.
- Elég volt az üres szavakból, shinigami!- meglendítem a kardom, ahogy megpróbál közelebb lépni, a súlyos, éles kardpenge pedig megindul, hogy keresztülvágja a férfit, és derékban kettészelje. Teljes erővel támadok, nem fogom vissza a kardot, úgyhogy hárítás esetén kilökhetem a férfit az egyensúlyából, kitérés esetén pedig folytathatom az ívet, hogy fordulatból támadhassak a hátam mögé is. Nem ismerem a shinigami képességeit, úgyhogy fel kell készülnöm a kitérésre és a blokkolásra is.
Amennyiben blokkolta a vágást, teljesen erővel tolni kezdem felé tolni a pengét, hogy a kardok hozzá kerüljenek közel, és így minél nagyobb terem legyen megtámadni. Ha tudja tartani magát, pár másodperc után ellököm a kardját, és hátralépek, hogy újból támadhassak, esetleg védekezhessek, ha kell.
Ha kitér, egy körbefordulással fejezem be a mozdulatot, hogy ne tudjon közvetlenül megtámadni, miközben lendületben vagyok, ezután pedig megállok, és megforgatóm magam körül párszor a kardot.
Az első támadásom után egy, a bal vállam irányából induló kétkezes támadással próbálom kettőbe szedni, bár ezúttal nem viszek bele annyi erőt, és egy kicsit előre is hajolok, hogy a markolatot visszahúzhassam a jobb karom alá, és megpróbálkozhassam a keresztülszúrásával. Ez a rövid fegyverváltás már nagyjából elég kell, hogy legyen a képzettsége megállapításához, hogy érdemes-e egyáltalán közelharci támadásokkal próbálkozni ellene, vagy elsősorban a technikáimra kell, hogy támaszkodjak.
Sonidoval eltávolodok a férfitól, és megállok tőle pár méterre. A legjobb, ha minél előbb felmérem a képességeit, ahhoz pedig hagyni kell támadni. Nagyjából olyan erős lehet, mint én, úgyhogy valamiben ő is kiemelkedő lehet, jó lenne tudni, hogy ez a kidou, a shunpo, a közelharc, esetleg a saját egyedi képessége.
- Piel di Serpiente- a bőröm pikkelyes lesz, ahogy megerősítem a hierromat, így valószínű védve leszek a gyengébb támadásai ellen, muszáj lesz az erősebbeket használnia, ha el akar érni ellenem valamit.

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Pént. Márc. 29, 2013 10:10 pm

Memento Mori

Raiden kizökkent a béketűréséből hihetetlen feszültség nyomakodott a vállára, a dolgok körülötte egy pillanat alatt felgyorsultak Slarin, Shizune, Urahara. Kiégett a nyugalmi biztosíték, ég kijött a gonoszabb fél. Démoni énje nem ismert pardon-t. Nem érdemes felzargatni. Olyankor ronda dolgok közelednek.
Valóban nem akart nagyon harcba keveredni, de ha már így történt, akkor legyen. Nem is teketóriázott sokat. Nem érkezett felkészületlenül. Mivel tudta, hogy ide jön, és azt is, hogy esetleg szembe kell néznie az ellenséges arrancarokkal, ezért nem felejtette otthon anti-hierro páncélját. Az ő kezében, valódi komoly fegyverzet az, hiszen a használata egyenesen függ a közelharci tudástól.
A farkasfogas haori és a fekete szövet alatt szépen megbújt egészen eddig.
- Oké, te akartad zöldség... - morogta Raiden, miközben egy kardrántással kitért az arrancar csapása elől, ugyan megvágni már nem volt ideje, de azért van még pár trükk a tarsolyába. Ahogy Diego megkerülte, hogy hátulról támadja. Raiden egyet fordított a kardján és a csípőjén. Nem volt híve a látványos rohangászás-ugrálás kombóknak. A másik had csinálja, ő nem vesztegeti ilyen felesleges fényűzésre az energiáját. Majd a másodperc tört része alatt, hiszen bár lassabb volt, de a mozgás, amit végrehajtott nagyjából talán egy századnyi távolság, mint amit a másik körbefutkározott, ezért még sokkal előbb ért oda, mint a másik kardja. Még arra is maradt ideje, hogy a vágást oly tökéletes pontossággal hajtsa végig, hogy abból Nadegiri legyen. S ha a zöldség nem tért ki abból a szögből, a vágás végigvonul a téren, egészen addig ameddig el nem veszti erejét a semmiben, s ő kettévágva hever a földön, pont ahogy azt az arrancar tervezte vele.
- Te nem lehetsz Slarin barátja. Slarin sosem alacsonyodott orgyilkosok szintjére...- Rótta meg Raiden. Ez a fickó biztos nem érthette meg igazán SLarin felfogását. Bosszúsan sziszegett és halkan hozzátette karjának első hívószavát. Úgy vélte, jobb fokozatosan emelni az erőt, talán így is megsebzi, elkedvetleníti a harctól a másikat, és akkor mehet a dolgára.
- Migakeru, Kokutan no Makase.- mondta lágyan, baljából pedig fémpor terjed ki köré mint egy félgömb aura. Úgy döntött túljár a lidérc eszén. Megszerzi a jutalmat még a harc vége előtt, csellel. Gonoszan mosolygott a gondolatra. Mivel majdnem egy erősek, nagy eséllyel minden eshetőségre vissza tudja tartani, addig ameddig elvégzi amiért jött. Utána meg már nem érdekli.
Sok mindent megkérdőjelezett magában, de azt azért biztosan érezte, hogy okosabb az arrancarnál. Ezért a félgömb hálót villámketreccé alakította kristálybotjával. Mint valami villámmembrán, a plazmikus izzás, vörösen ragyogó üveggé változtatta a sivatag homokját a széleinél. Az egyetlen turpisság, hogy a membrán alá beesett Slarin sírja, Di pedig odakinn rekedt.
- Na most próbálj meg megakadályozni... - fújtatott komolytalan vigyorgással- pff.. világ életemben utáltam a brokkolit.- morgolódik, majd a fénykupola alatt előre nyújtja a kezét és a sírtábla alól a homokból kiröppen egy fém kardmarkolathoz hasonló kis tárgy. Slarin fénykardja, amit a koncerten odaadott neki. De bele is van gravírozva: " A legvagányabb nőcijének, Raidentől sok szeretettel ^^" És egy szép cikornyás aláírás. Persze ez a zöldség nem érthette meg miért van szüksége erre az apróságra. Így úgy érzi, egy kicsit vele is van Slarin.
Ez az eszköz, úgy működik, hogy átfolyatja a használója lélekerejét a kristályon és fénylő pengévé formázza. Azaz, Slarin egy része, a kristályban még mindig ott van, és talán... talán valamilyen formában tudná rekonstruálni. Ezért kell a fénykard neki. A remény, hogy valahogy ezzel, mint egy eltett őssejt, picike mag, kinőhet valami még. Talán. Raiden csak reménykedett benne.
- Háh... na jó.. nekem csak ennyi kellett. S most pápá, mert iszonyú sok dogom lenne. - Mondta ahogy fél kézzel eltette a kis eszközt a ruhái közé, majd levonta a kupolát. Az egész művelet lezajlott egy pillanat alatt, ő maga nem is zargatta meg a holt nyugalmát. Az izzás alatt Di talán egyáltalán nem látta mit is művel. Honnan tudta volna? Sehonnan, csak ködös feltételezésekre bocsátkozott.
Raiden már indulna is tovább, de úgy vélte, Zöldike most ezen annyira bepöccen, hogy tutira nem hagyja ennyiben a dolgot. Annyira nem is rohant, de tovább szeretett volna haladni a célja felé ezért úgy döntött, hogy majd út közben elszámol ezzel a gaz, fűfejű illetővel. Annyira nagyon nem akarta elverni, csak egy kicsit, de azért tény, hogy a páncéljában, az ő hakuda tudásával, még ha a másik kicsit erősebb is, jó eséllyel meg tudná ölni. Raidennek viszont most már nem maradt erre oka, ha harcolnak is, most már nem volt szándékában veszélyeztetni az életét.

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Szomb. Márc. 30, 2013 7:03 am

A shinigami rendkívül nagyra van magával, legalábbis egyelőre. A reiatsuja valóban a jobbak közé tartozik, és figyelemreméltó, hogy eljutott ide, de ez kevés lesz. Kevés lesz hozzá, hogy bejusson Las Nochesbe, kevés lesz hozzá, hogy ellenem túlélje. Különösen, hogy nem tűnik jó beszélgetőpartnernek, ezért sem vagyok hajlandó elhinni, hogy Slarin többre tartotta levágandó ellenségnél. Némelyik shinigami valóban érdekes, egynek éppen ezért kegyelmeztem meg, de a legtöbben, mint ez a példány, sablonosak.
A shinigami sikeresen túlélte az első, voltaképpen meglehetősen komolytalan támadásomat, de már ez is elég volt hozzá, hogy lássam, valószínű nem a kard lehet a fő fegyvere, ezt a karjain és a lábain található védőfelszerelés is bizonyítja, amiből láttam pár hasonlót. Azért volt ideje egy gyors ellentámadásra, ami akár veszélyes is lehetett volna a hierromra, de időben félbeszakítottam a támadó mozdulatot, és kivédtem a támadását. Rövid ideig hagytam, hogy a pengék egymásnak feszüljenek, mielőtt taszítottam rajta egyet, és hátrébb ugrottam.
- Az ellenséghez tartozol, és betörtél az otthonunkba. Slarin pontosan azt tenné, amit most én is fogok- persze, sokkalta gyorsabban, az én erőm még mindig egy másik szint ahhoz képest, amit Slarin képviselt, ahogyan ő sokkal jobban, objektívebben látta a világot. Amire ez a shinigami még az én szintemen sem képes, pedig ők is végeznek a hollowokkal, amik betörnek a világukba, ez pontosan ugyanaz, fordítva.
Érdeklődve pillantok a férfi zanpakutojára, ami, úgy tűnik, villámtípusú, az egyik leggyakoribb shinigami zanpakuto típus. Kicsit unalmas, ráadásul már tudom, hogy elég kellemetlen az elektromos érintés- meg persze kellemetlen is, de azzal, hogy ilyen zanpakutoja van, mégis hátrányba került, hiszen nem csak hogy ismerem a gyengepontjait és erősségeit, de összehasonlítással még pontosabb képet kapok az erejéről.
Bár egy kicsit dühít, hogy odajutott Slarin sírjához, azért nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, bármit vett is el, kitépem a merev ujjai közül. Különben is: tárgyakhoz ragaszkodni ostobaság, Slarin pedig nem egy darab kő gravírozással, a sírja nem ér annyit, hogy ostobamódon belerohanjak egy képességbe.
Az egyértelmű, hogy a háló elektromos, ahogy az is, hogy pajzs-szerű, tehát valószínű felfogja a gyenge támadásokat. A legegyszerűbb lenne megvárni, hogy előbújjon, de úgy döntök, hogy nincs hozzá kedvem. Újra energiát gyűjtök a kezembe, de ezúttal jóval komolyabbat, és nem is úgy formálom meg, mint egy átlagos cerot.
- Cero Ouroboros- a bíborszínű reiatsukígyót a kupola köré irányítom, ahol aztán a saját farkába harap, és elkezd szűkülni. Az elektromos kisugárzás hatására még hamarabb felrobbant, mint ahogy várható volt, de meglepő módon a pajzs nem csak, hogy megvédte a férfit, de még nem is omlott össze teljesen- igaz, ezután már nem igazán lehetett pajzsnak nevezni, nem fogott volna fel többé semmit. A zanpakutojának azért elismerésre érdemes védekező ereje van.
Mielőtt még egy cerot indítottam volna, behúzta a kupolát, és elindult. Azt persze nem tudom, hová, és miért gondolja, hogy hagyom elmenni, de nem is érdekelt. Sonidoval előtte jelentem meg, és két kézzel fogva a kardot, a bal vállam felől indítottam egy vágást, ezúttal kisebb lendülettel, úgyhogy mielőtt visszatámadott volna, volt időm megismételni a mozdulatot a jobb vállam felől is.
A zanpakutoja valószínű tartogat még érdekességeket, talán rendelkezik második szinttel is, mint a legtöbb kapitányuk, úgyhogy minél gyorsabban akartam befejezni ezt a harcot. Gemelos sonidoval létrehoztam egy klónt, amit hátrahagytam, és a hátát próbáltam keresztüldöfni. A mozdulat végén ott is hátrahagytam egy klónt, és még hátrébb ugrottam, hogy új tervet találjak ki, ha ez nem vált be. Tekintélyes mértékű technikát ismerek, ezek egyelőre csak az alapképességeim, amik nagyjából arra lesznek elegendőek, hogy teszteljem az erejét.

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Szomb. Márc. 30, 2013 8:45 am

Memento Mori

Pont, ahogy a tudós gondolta, nem hagyta elmenni. Persze nem hagyta szó nélkül sem. Ám amikor a különleges Cero köré gyűrűzött nem átallta leszívni annak erejét. Csökkenteni kívánta a hátrányát, ezért amikor levette a pajzsot, első szava ez:
- Bakudo Rokuyuuhachi, Toransu Samenkyou- mondta ki gyorsan majd a Cero-kígyó szépen el is nyelődött a tökrökben, ő pedig mint már annyiszor elnyelte az energiáját. Két kézre fogta botját, felemelkedett a földről. A zöldike nagyon téved, ha azt gondolta, hogy könnyű hozzá közel kerülni, ugyan is a megállapítás miszerint ő elektromos zanpaktout hord a kezében, téves. Elektro-mágneses. A kettő egybe. A levegőben kifeszített kupola, most mint valami könnyed szövet változni kezdett és mind valami fém hártya rátapadt Diego testére, s mikor megjelent előtte az arrancar, egyetlen intésével taszított egyet rajta. Jó erősen, nem kímélte. Úgy is megvédi a hierro. Így nem tudta bevinni a vágásait. Hiszen nem volt támadó távolságban, ő viszont időt nyert.
- Shimoku, Hadou Sanjuusan: Soukatsui- lőtte el egyik kézzel az egyiket, majd szinte azonnal utána a másikat. A lélekmérgezés szépen lassan leszedi a maga bérét, és lassan gyengülni fog az ellenfél tőle. A Soukatsui pedig távol tartja míg végrehajtja, amit szeretne. Mivel a mágneses lépessége miatt így is a föld felett repült, ezért nem akadályozza, ha a hatalmas fekete szárnyait kitárja. Ideje volt elengedni a démont.
- Hát jó akkor játszunk rendesen, csak győzd szusszal ^^. - mondja Raiden miközben rámarkolt a kardra és előhívta a Katai Keirit.
- Bakai.- a lég megtelt sötétséggel. A földről felfelé csurrantak fel az árnyak. Hátán hatalmas suhanással kitárultak a szárnak. Az arrancar nagy hátrányba került ebben a pillanatban. Gyorsabb és ellenállóbbá vállt ráadásul ikerpengéi is nagyban eltérnek a szokványosaktól. Forgatásuk sem a szokásos. Amilyen " átlagosnak" tűnt a shikai képessége, olyan speciális a bankai. Tökéletesen antarrancar. Hiszen a lélek sötét odalát képes irányítani. Most másképp lesz, mint Yuusukénál. Yuusuke sikerrel ellent tud állni az érzelmi manipulációknak, de még rajta is végigvitte a megszállást, akkor egy egyenlő, vagy majdnem egyenlő ellenféllel szemben, ez nem lesz olyan nehéz.
-Shamase oni.- suttogta ahogy a páncélja felizzott sötét fényével.
- Na gyere... fogócskázzunk.- vigyorgott gonoszan árnyakba bugyolálva. Ott kerengtek körülötte akár a pokol ezer rémei. Messzire érződött a démoni kisugárzás. Most már egyáltalán nem shinigami szerű energiát sugárzott magából. Raiden megrebegtette a szárnyakat és teljes gőzzel tovább indult eredeti célja felé. S így bizony piszok gyors lett. Ha Diego nem kap időben észhez, úgy eltűnik, hogy bottal ütheti a nyomát. Felnevetett az arcába csapó szélbe. maga után egy vékony sötét árnykómát húzott akár egy halott csillag. Ezzel két dolgot is elért. Gyorsabban odaér és mivel repülve nagyon nehéz a karddal bánni, főleg, hogy a szárnyai valójában pajzsok, nem a repülés eszközei. Rákényszeríti a közelharca. Tapasztalatból tudta, hogy a közelharcot, valamiért mindenki elhanyagolja, de ő nem. Alig várta, hogy olyan közelre kerüljön a máik hogy elkaphassa.

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Csüt. Május 09, 2013 6:25 am

Úgy tűnik, valamit elrontottam a cerom megidézésével, legalábbis kétlem, hogy ennyire könnyű lett volna kivédenie, ha tökéletesre sikerül. A vívóleckéim miatt talán elhanyagoltam a hollowképességeim fejlesztését, pedig a reiatsukezelés éppen olyan fontos egy Espadának, mint a kard forgatása. Mindenből persze senki nem lehet tökéletes, még lenne hová gyorsulnom, meg kellene tanulnom puszta kézzel harcolni, és növelhetném a hierrom ellenálló képességét is, de egyik sem néhány napot vesz igénybe. A fegyverforgatást is több, mint egy évig tartott tökéletesítenem, ráadásul már emberként is tanulhattam valamennyit, meglepően könnyen mentek az alapmozdulatok már elsőre is. Igaz, azért nem lehettem párbajtőr olimpiai bajnok életemben.
Nem tudom, hogyan, de a shinigami még azelőtt hátralökött, hogy közvetlen érintkezésbe kerültünk volna, és bár a lábaimmal és a földbe szúrt kardommal is próbáltam lefékezni magam a felkavart homokon, azért jó pár méterrel hátrébb csúsztam, mire megálltam. Ez elég kevésnek tűnik, azt vártam, ha ennyi a képessége, de azért lehet, hogy előbb vagy utóbb kelleni fog a Ressurecciónom is.
Az első kidout egyszerűen elkerülöm, a másikat pedig egy könnyed kardcsapással bontom szét, miközben újra a shinigami felé közelítek, felkészülve rá, hogy most is arrébb fog dobni. Sajnos, a fizika kívül esik az érdeklődési területemen, de az elektromosságról tudom, hogy mágnesességet gerjeszthet, illetve elég nagy ereje van hozzá, hogy arrébb taszítson, de nem tudom, melyik lehetett. Ha áramütést szenvedtem el, azt megéreztem volna, még hierron keresztül is, a nálam lévő tárgyak, és a testemben lévő fémékszerek pedig a súlyom ötödét tehetik ki, nem szabadott volna ilyen könnyedén eltaszítania magától, úgyhogy valami harmadik módszert használhat.
Végül nem viszem végig a támadást, hanem elhátrálok a férfitól, amikor megérzem, hogy növekszik a reiatsuja. Úgy tűnik, végre láthatok egy Bankait, ami, el kell ismerni, ugyanazt a nyomást, fenyegetést bocsájtja ki magából, mint egy Espada Ressurecciónja. Eddig kettőt láttam, az ötösét, amikor még nem voltam Espada, és a jelenlegi négyesét, amikor még ő nem volt az. Az első eset természetesen erős félelmet ébresztett bennem, de ahogy a másodiknál, úgy most is könnyedén felül tudok emelkedni a nyomáson. Mindenesetre, így már egyértelműen felettem áll, úgyhogy kénytelen vagyok én is használni a teljes erőmet.
- Saero, Áspid!- ahogy felemelem a kardom, lassan visszanyerek valamennyit az eredeti alakomból, ahogy beburkol a belőle felszabaduló reiatsu. A szemeim és a bőröm újra kígyószemekké válnak, kiegészül a maszkom, a fegyverem pedig egy hatalmas, kígyókból álló tüskés buzogánnyá válik, amikből a kiálló, hegyes farkak könnyedén darabokra tépnek mindent, amit eltalálok. A fegyver, ami a zanpakutomból lett, rendkívül könnyűnek tűnik a méreteihez képest így, hogy átalakultam, pedig a kezdeti alakjában is legalább húsz kilogramm, én nem érzem többnek a súlyát, mint egy egyszerű fakardét. A helyzet nem változott semmit, ugyanazon az erőszinten vagyunk.
Úgy tűnik, megint menekül, talán gyorsabb is lett valamivel, de az én sonidom még így is bőven elég hozzá, hogy párszáz méteren felzárkózzak. Régen a sebesség volt az erősségem, ez ugyan most már nem kiemelkedő az Espada egyes tagjaihoz képest, de azért még mindig a gyorsabbak közé tartozom. Úgy tűnik, ő nem, és valószínű nem szokott menekülni sem, a gyávák megtanulnak gyorsabban futni.
- Felesleges menekülni, itt nincs hová futnod. Mindenki, aki itt van, ellenség. Hasznos vagy nekem élve, de a végtagjaidra nincs szükségem, úgyhogy ha szeretnéd megtartani őket, add fel most- a szavaim végén megfújom a sípom, ami a bal karomra van erősítve. Itt fent ugyan elég erős hollowok mászkálnak, de a mi szintünkön túlzottan sok hasznuk nem lesz, csupán taktikai értékük van. Pár percen belül talán érkezik is belőlük néhány, egyelőre biztosan nagyon messzire futott mind a lélekenergiánk miatt. - Claro de Luna- egy egyszerű, zöld, félhold alakú kötőmágiát küldök a shinigami szárnyai felé, ami annyira gyorsan jelenik meg, hogy legfeljebb kitérni tud előle, esetleg a fegyverével háríthatja, de bárhogy is tesz, ezt a figyelmetlenséget használom ki, ahogy felugrok a levegőbe, és két kézzel fogva a fegyverem, fentről lefelé teljes erőből lesújtok rá.

Spoiler:

Tárgy: Re: Raiden vs Diego Kedd Szept. 03, 2013 1:06 am

Ez a küzdőtér tisztára meghatott. Neutral

*törölgeti a szemeit, majd beveri a képét annak, aki merészel akár csak elvigyorodni erre. ¬_¬ * Na jó, nem röhög! LEZÁROM!
300 LP és 2500 ryou