Jelszó: "aai eo"


Név: Zangari Kenzo

Neme: Férfi

Kor: 62 év
Emberként: 21 év
Lélekként: 41 év

Születési dátum: 04.30

Kaszt: Shinigami

Kinézet: 178 cm magas, sötétbarna hajú és szemű, átlagos testalkatú. Külsőre 21 évesnek tűnik. Arcán többnyire érzelemmentesség ül, kivéve mikor harcra kerül sor, mert olyankor szokott mosolyogni. Szeret feketébe öltözni mert ez a kedvenc színe.

Jellem: nem szorul mások segítségére. Élvezi a harcot. Nem szereti, ha bele szólnak a dolgaiba. Mindig készen áll a harcra. Szeret néha mindenkitől távol lenni. Szabadidejében szereti harci tudását bővíteni, technikáit javítani. Tudja hogy nincs olyan nő aki a harcias férfit szereti, de ő ettől függetlenül keresi a hozzá illő nőt.

Zanpakutuo neve: Hissino / Eszeveszett

Zanpakutuo előhívása: Donaridase, Hissino! / Törj ki, Hissino! /

Zanpakutuo szelleme: egy fekete ruhás férfi, külsőre vékonynak tűnik, cigaretta van a szájában, szemei vörösek, haja barna, arca borostás, bőrdzsekit visel
Zanpakutuo típusa: erő


Zanpakutuo támadásai:

Shikai:
Kyouryoku ouda /Erős csapás/: A zanpakutuo felveszi eredeti alakját, ami egy pallos, pengéje vörösen izzik, majd suhintásra egy 3 méter hosszú, vörös penge indul az adott irányba. Vízszintes vagy függőleges irányba, aszerint, hogy indítják a támadást. Az egymás utáni, többszörös használat nagyon kimeríti használóját. Egymás után maximum 6-ot csapást lehet leadni, de ekkor a 6. már csak fele olyan erős.

+ a harcok
+ a nőket
+ a sötét, fekete színeket
+ ha hagyják a saját feje után menni
+ ha egyedül van

- a túlzott nyugalmat
- ha parancsolgatnak neki
- a túl sok szabályt
- ha lebecsmérelik
- ha semmibe veszik





Egy átlagos családban született, egyedüli gyerek volt a családban. Szerette szüleit, és ők is őt. De gyermekkorától kezdve különleges volt: látta a szellemeket, igaz senki sem hitt neki. Eme képessége miatt folyton kinevették, gúnyolták, csúfolták. Ezeket az incidenseket mindig verekedéssel intézte el, de őt nem zavarta, mert élvezte kicsit a küzdelmet. Majd ahogy cseperedett fel, úgy egyre inkább élvezetét lelte a harcokban. De hogy ne veszítsen, különféle küzdő sportokra járt: kendo, aikido, kung fu. Ellenfelei többnyire vele egy korúak voltak, de néha idősebbekkel is szembe szállt, akik ellen mindig, minden erejét beleadta a küzdelembe, és többnyire győzött is. Talán azért aratott győzelmet , mert kisebb, és mozgékonyabb volt, kezdetben. Mindig megvédte magát, nem szorult senki segítségére. Igaz, előfordultak olyan pillanatok, mikor többen támadtak rá, de ő nem törődve a túl erővel, mindent bele adott. Sajnos azonban a túl erővel szemben nem tudott mit kezdeni, így alul maradt. Nem zavarva a vereség, leporolta magát, és várta az újabb küzdelmet. Az iskoláséveiben sokszor került az igazgató elé, verekedés miatt. Az általános iskolában mindig ő volt a fekete bárány. Ezt mind képessége miatt, mind verekedései miatt "érdemelte" ki. Az órákon mindig figyelt, de nem volt kitűnő tanuló, inkább átlagos. A középiskolában is sokat verekedett, de itt már elsősorban a harc élvezetéért. A lányok többnyire elkerülték, kivéve, akik hittek a szellemekben, és Kenzo képességében. Így a szerelmet teljes mértékben nem ismerte. A középiskolát is átlagos eredményekkel fejezte be.
21 éves korára sokan tisztelték szívóssága miatt, és sokan kerülték harci éhsége miatt.
A szellemeket, akiket látott, többnyire meghallgatta, figyelt néha rájuk. A gyermek, illetve nő szellemeknek még néha vitt is valamit: virágot, vagy csokit. Ezeket tiszteletből vitte, hisz tudta hogy megfogni nem tudják. Volt egy szellem lány, akire különösen sok időt szentelt. Egy fiatal, szemüveges, csinos, szőke hajú, aki elmesélte neki, hogy baleset áldozata lett. Kenzo beleszeretett, bár tudta, hogy csak beszélgetni tud vele. Minden nap, mikor hazafele tartott, elment arra a helyre ahol a balesete volt. Beszélgettek arról, hogy milyen volt a fiú napja, a lány miket látott, milyen szellemként lenni a világban. Egy napon azonban mikor hazafelé tartott, sehol sem látta a lányt. Viszont hallotta a távolból a hangját:
- Segítség! Valaki mentsen meg!
A férfi azonnal a hang irányába tartott. Ahogy odaért látta, hogy a lányt egy hatalmas, fehér maszkú lény kergeti, majd elkapja. Azonnal felkapott a földről egy követ, majd ráordított a lényre:
- Engedd el őt te szörny!
Majd a követ a lény fejéhez hajította, teljes erőből, azonban az úgy pattant le róla, mint ha csak valami kis kavicsot hajított volna neki egy óriásnak. A szörny nem is nézett rá, csak odaszólt:
-Ne aggódj, te is sorra kerülsz!
Majd a lányt egybe bekapta, és lenyelte. Kenzo ettől a látványtól megdöbbent, majd pár pillanat alatt eluralkodott rajta a mérhetetlen harag. A tőle pár lépésre lévő kukát felborította, kilökte tartalmát, majd fegyverként felemelte és nekirontott a lénynek. Azonban az egy mozdulattal ellökte őt, neki egy lámpaoszlopnak. Szerencséjére a hollownak nem volt ideje megenni a lelkét, mert egy halálisten üldözőbe vette, így elmentek. De ebből nem látott semmit, eszméletlensége miatt. Miután magához tért, furcsa dolgot látott: önmagát, a testét. Ekkor furcsa kétely tört rá: mégis mi ő? Egy szellem? Belül tudta a szomorú választ. Majd ahogy lenézett magán, látta, hogy mellkasából 8 láncszem lóg ki. Nemértette, hogy ez mi, csak értetlenkedett. Látta amint az értetlen rendőrök próbálták össze rakni, hogy vajon mi történhetett. A rendőröket követve hazatartott, és ott volt, mikor szüleinek elmondták, hogy egyetlen gyermekük nincs többé. A szülők értetlenkedve álltak, nem tudhatták, hogy mi történt vele. A rendőrség azt a következtetést mondta, miszerint verekedés áldozata lett. Az ezt követő napok nehezek voltak: látta, ahogy szülei gyászba borultak. Hiába volt mellettük, nem tudott velük kapcsolatot teremteni. A fiú csak bolyongott a városban, és nemtudta, mitévő legyen. Majd a 10. napon miközben tűnődött, egyszer csak egy kardot viselő, fekete-fehér ruhát viselő férfi állt oda hozzá, majd így szólt hozzá:
- Neked itt már nincs semmi dolgod. Elküldelek egy jobb, békésebb helyre. Ezt a helyet Lelkek Világának nevezik!- Szólt, majd kivonta kardját, markolatát pedig Kenzo homlokához rakta.

* Egy napos, békés helyen tért magához, ami számára túlságosan is nyugodt volt. Mellette egy kinézetre vele egykorú fiú ült. Felült, és egy szürkés ruha volt rajta. Kenzo így szólt:
- Hol vagyok? A Lelkek Világában?
A fiú ránézett és válaszolt:
- Igen! Engem Yuzakinak hívnak. És téged?
- Kenzo. Mond csak, te mióta vagy itt?
- Már 10 éve. Leszel a barátom?
- Nem, inkább társak legyünk, szerintem ez erősebb a barátságnál.
Majd így, lassan kialakult egy fajta barátság köztük. Yuzaki segítette őt, bevezette a Lelkek Világába, együtt éltek, mint két régi barát, bár nem voltak azok, kezdetben.
Szinte minden nap bele bonyolódott harcokba, amikből győztesen távozott. Legyőzött ellenfelei gyakran tértek vissza hogy revansot vegyenek, de kikaptak. Harcokkal voltak tele napjai, Yuzaki mindig ott volt vele, és figyelte őt. Ahogy múltak az évek, Yuzaki egyre jobban felnézett társára, bár 10 év különbséggel érkeztek a Lelkek Világába. A kezdeti társ szerepből, szépen lassan barátság lett. Egy napon Kenzo egyfajta éhséget kezdett érezni, de nemtudta mitől. Az évek múlásával már nem voltak számára kihívást jelentő harcok. Úgy érezte, hogy nem akad már számára igazi ellenfél, majd egy napon hallott az Akadémiáról. Elegendő lélekenergiával rendelkezett ahhoz, hogy bejusson, Yuzakinak is sikerült, így itt is vele tartott. A hakudaban és a zanjutsuban jeleskedett, a kidou használatát nem szerette, mert úgy vélte, ez elveszi a harc lényegét. A shunpo épp csak annyira ment neki hogy ne rúgják ki. Sokat hallott arról, hogy a ryoudan-nal, és nyers erővel, a legerősebb a 11. osztag egykori kapitánya, Zaraki Kenpachi volt. Kenzonak innentől kezdve az lett a célja, hogy bekerülhessen a 11. osztagba. De tudta, hogy ehhez minden akadályt le kell küzdenie. Az egyetlen, aki szóba állt vele az Yuzaki volt, de ez talán érthető, hisz ő vele tartott. Kenzo szeretett néha napján elvonulni mindenkitől, egyedül lenni, csak lenni, és nem csinálni semmi mást, csak figyelni, gondolkodni. Mint minden férfi, úgy ő is élvezte a nők társaságát, bár sejtette hogy ez fordítva nem igaz. De ettől függetlenül, kereste azt a nőt aki elfogadná őt, úgy ahogy van, mind külső, mind belső tulajdonságival együtt.
Az elméleti vizsgán sikeresen átment, és nagyon várta a gyakorlati vizsgát. Őt és négy osztálytársát egy elszigetelt erdőbe küldték, ahol szokatlanul nagy csend volt. Nem az a fajta, ami a nyugalomtól van, hanem az a fajta, ami a nagy baj előtt szokott lenni. Egyszer csak a semmiből három hollow jött elő, és megtámadták őket. Az egyik bestia rá támadt. A gyors reagálásnak köszönhetően kivédte a támadást, de még így is érezte, hogy ellenfele erős. A támadásokat folyamatosan visszaverte, és várta hogy eljöjjön a pillanat az ellentámadásra. A folytonos támadások a szörnyeteget kimerítették, és ezt a harcos észrevette. Úgy vélte eljött az ő ideje, erősen megfogta zanpakutoját, majd neki indult a lénynek. Sikerült átszúrnia kezét, ám ekkor a másik kezével egy erős ellencsapást intézett, amitől a fiú a földre rogyott. A lidérc készült hogy egy utolsó ütést mérjen rá, de Kenzo félre ugrott a csapás elől, majd levágta a szörny kezét. Így már mindkettő kezét fájlalta, hisz az egyik át lett szúrva, a másik pedig le lett vágva. Kihasználva a lidérc figyelmetlenségét, az akadémista a háta mögé került, majd ráugrott. Ezt érezve lerázta magáról, így ő háttal a földre esett. A szörny azonnal rá is vetette magát, de a harcos, zanpakutoját használva átdöfte a fejét, így ő nyerte a küzdelmet. Ezalatt az idő alatt, társai is végeztek a démonokkal. Így mindannyian életben voltak, és végeztek a mindennel, ami ellenük volt.
Kenzo bár fáradt volt, de örült, hogy egy jó harcban volt része.
Nagyon várta, hogy melyik osztagba fogják beosztani. Remélte, hogy a 11. osztagba fog kerülni.