Hakusaya Tenshiko-sama története

Tárgy: Hakusaya Tenshiko-sama története Vas. Dec. 09, 2012 12:21 pm

Engedély multira: Megvan
Engedély NJK megpályázására: Megvan
Rokoni kapcsolat: Megbeszélve
Jelszó: auaa eio

~ Adatlap

Név: Hakusaya Tenshiko
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Rang: Hakusaya mellékházának a tagja; 3. osztag tisztje
Szül. ideje: Március 20.
Kor: Külsőre 18-nak néz ki

Emberként: -
Lélekként: 54

Avaalany: Oda Nobuna no yabou - Niwa Nagahide

~ Előtörténet

Halihó! Katou Sion-nak hívnak. Én leszek ma az emlékek kalauza. És igen most jöhet a kérdés, hogy „mi van?” meg, hogy fentebb egy teljesen más név szerepel az adatlapban, de nem kell aggódni, azonnal megmagyarázom. Nos mint mondtam engem Sion-nak hívnak és a munkám a mostani ˝idegenvezetésen˝ kívül Soul Society, de elsődlegesen az én drága Hakusaya Tenshiko-samám megvédése és segítése.
Nem vagyok én szolga, sem testőr olyan értelemben, én csak egy lány vagyok, aki mindent megtenne Tenshiko-samámért.
- Sion, mit piszmogsz ott hátul, siess!
- Oh, HAI, Tenshiko-sama! – kapkodom is a lábam, mert nem szeretném, ha az úrnőmnek miattam kellene késlekednie. Már két hónapja, hogy távol voltunk a családjainktól, így nem csoda, hogy mindenki a csapatban - főképp Tenshiko-sama - otthon akar már lenni. Na, de nem pazarlom a karaktereket és belekezdek.

Még évtizedekkel ezelőtt találkoztam először az én Úrnőmmel. Akkor még csak egy egyszerű lélek voltam, alig öt éve éltem a peremvidéken. Épp pár másik gyerekkel múlattam az időt, mikor megpillantottam. Már akkor is olyan csodaszép volt, mint most. Sőt mára még szebb is, mint akkor volt, így nem csoda, hogy heti rendszerességgel érkeznek hozzá kérők, hogy magukénak tudhassák a szépséges shinigamit.
Na, de ott tartottam, hogy megpillantottam. Már akkor elvarázsolt a szépsége és az aranyos kis pofikája, így nem csoda, hogy a labda olyan erőteljesen képen talált. De nem érdekelt, mert míg be nem csapódott tündéri látvány tárulhatott elém. Egy öregasszony észrevette, hogy a lányt bámulom, akiről akkor még nem tudtam, hogy ki is ő és, hogy hova is tartozik.
- Na lám, látom te is felfigyeltél rá. – nézett rám egy kedves mosollyal.
- Hogy? Hát… izé, mert olyan szép! De ki ő, egy nemes? – kérdeztem az asszonyt, mert úgy tűnt ő jól tudja ki az a szépség.
- Nemes? Dehogy, bár tényleg olyan, mintha egy pöttöm kis hercegnő lenne, de nem… Ő a Hakusaya Klán mellékágának gyöngyszeme, Hakusaya Tenshiko… hé… – válaszolta az öreghölgy, ám bármit is akart még mondani azt már nem hallottam. A lány után ugyan is két gyanús küllemű férfi sétált méterekkel lemaradva. Nem úgy tűntek, hogy játszani szeretnének vele így jobbnak láttam a lány után sietni. Hamar beelőztem a két férfit, majd gyorsan megragadtam a kimonót viselő Tenshiko-sama kezét és egy halk felszólalás után futásnak eredtem vele.

- Sion, Sion! – hallom a mesterem szavait, mire hamar fölkapom a tekintetem futás közben.
- Öhm… Hai! Mit parancsol? – kérdem kissé félénken, hisz mesterem hangjában egy kis harag bújik meg.
- Sion. Előttünk egy óra irányában még egy csapat hollow. Gyerünk, kövess! A többiek 50 méter múlva lesz, egy kis tisztás ott verjenek tábort, ma már nem érünk vissza. – utasítja, a többieket a csapatból, majd mi ketten kiválunk tőlük és elindulunk a hollow horda irányába.

Aznap, mikor elfutottunk a férfiak elől, volt az első, hogy találkoztunk és, hogy szóba álltunk egymással.
- Huh, jól vagy? Nem lett… piszkos a kimonód? – kérdeztem a leendő úrnőmet kissé akadozva, mivel a futás után ki kellett fújnom magam.
- Igen jól, és a ruhám se lett piszkos, de mégis minek kellett magaddal vonszolnod? – kérdezte a kis tündérke már most tekintélyt sugárzó hangnemmel, mint egy igazi nemes.
- Oh, hát csak az a két férfi, valami rosszban sántikált… szóval úgy gondoltam nem ártana, ha közbe lépnék és segítenék lerázni őket… – válaszoltam egy mosollyal.
- Értem, akkor köszönöm. Viszont így most teljesen eltévedtem, kérlek, megmutatnád a Tiszta Lelkek Városába az utat? – forgolódott körbe-körbe és azt kereste merre mehetne az útjára.
- Persze, szívesen. Gyere. – válaszoltam lelkesen és a jobbomat nyújtottam feléje. Meg is lepődtem, mikor magabiztosan megfogta azt, mivel én azt hittem, hogy el fogja utasítani a kézfogást, mint egy hercegnő.
- Amúgy az én nevem Katou Sion. – mutatkoztam be, miközben elindultunk a Shinigamik városának irányába.
- Sion…

- …Sion, Sion, figyelsz?!
- Igen! Bocsánat… – kérek, bocsánatot a figyelmetlenségemért, mivel nem szeretném magamra haragítani Tenshiko-samát.
- Mindjárt ott vagyunk, figyelj oda! Sokan vannak, szóval aktiváld a shikaiod. – válaszolja, miközben előhúzza a saját zanpakutoját így én is ezt teszem és elővonom a fegyverem.
- Készülj! - kiállt felém, mikor a hollowok feltűnnek előttünk, majd feldobja a levegőbe a lélekölőjét és el kiálltja a parancsszót. - Kaze ni tobinasai, Fujin-sama! - majd felugrik a levegőbe és miután elkapja a két hatalmas legyezőt összecsukja azokat, majd miután a saját tengelye körül megpördül, és a földre érkezik, kinyitja őket és egy fordulattal ismét a saját tengelye körül megfordulva suhint egyet azokkal. Az általuk gerjesztett szél hátrataszítja a lényeket mind egy helyre így én következhetek.
- Roushou Shiro, Kane! Kinrei no Kyoukan![size=]{Zengj, Harangjáték! Arany harang sikolya!}[/size] – változik át zanpum shikaiba, minek köszönhetően a katana pengéjén lyukak jelennek meg a markolat és a keresztvas pedig aranyszínű vívótőrökéhez hasonlóvá alakul és egy ravasz jelenik meg a markolaton. Közelebb shunpozok majd a kardot a földbe szúrva lenyomom azt. A létrejövő vibrálások a hangos harangszó kíséretében szemcsésítették el a talajt, így a hollowok hamar süllyedni kezdenek.

- Kérlek, gyere el máskor is, Tenshiko-sama! – hajlongtam a Hakusaya lány előtt elvörösödött arccal zavaromban. Idegességemben még az ujjaimat is tördeltem, mire a lány először meglepődve, de aztán kedvesen megszólalt.
- „-sama”? Öhm… Persze szívesen, a holnap jó lesz? Úgyis csak unatkozom otthon. Itt várj rám! – utasított engem én pedig fülig érő mosollyal fogadtam a kedves szavait, majd elköszöntem tőle, sőt mindaddig, míg szem elől nem tévesztettem lelkesen integettem neki. Fogalmam sem volt miért voltam ennyire boldog, hisz még nem is ismertem a lányt csak annyit tudtam róla, amit az öregasszony és utána Tenshiko is elmondott, de mégis megfogott benne valami, ami azt mondta „még-még többet akarok vele találkozni, meg akarom ismerni…”
…
Nos, itt ugrunk pár évet, mivel nem igazán történt nagyon sok minden, ami fontosnak mondható. Mármint nagyon fontosnak. Egy mondatban is összefoglalható, íme: Másnaptól kezdve leszámítva pár napot, a hét minden napján találkoztunk, és olyankor játszottunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Na, tessék mondtam, hogy egy mondatba összefoglalom XD
Ám, ami érdekes az csak most jön. Nos, először is az a pár év valójában nem volt olyan kevés, mint aminek hangzott. Igazság szerint 20 év telt el, így addigra már mindkettőnk a pubertás korba ért külsőleg. Ez főleg abból lehetett megmondani, hogy mindkettőnk eléggé megnőtt és Tenshiko-sama nem csak magasság ügyileg, hanem mellkas ügyileg is és nem kicsit, ezt elhihetitek. Ez az időszak több okból is fontos megemlítenem. Először is, azért mert ekkor kezdtem el megérteni, hogy miért is vonzott és még a mai napig is vonz engem a mára már kissé heves természetűvé vált, ami a szívén az a száján is leányzó. Az ok, mint kiderült nagyon egyszerű. Szerelem. Igen tudom, furának hangozhat, de így van.
Viszont, most nem szívesen beszélnék erről tovább, mert akkor a második fontos dologról elfeledkeznék. Tehát a másik dolog az volt, hogy a sok év eltelte után, valami furcsával állt elém a ˝hercegnő˝.
- Mi? Hogy én a Lelkek Városába? Ez biztos? – néztem meglepetten, mikor a lány az egyik délelőtti találkánk alkalmával előállt egy badarsággal, miszerint beléphetek a Lelkek Városába. Ez számomra mindig is abszurdnak látszott, hisz még nem voltam shinigami, és mivel nemes sem, így nem léphettem volna be a városba.
- Igen, biztos, a szüleim mindent elintéztek, így egy napig a vendégünk vagy és beléphetsz a városba. Nos, akkor bejössz, Sion?
- H-hát persze, hogy bemegyek. – válaszoltam ekkor ő a kezét nyújtotta felém, melyet habozás nélkül meg is fogtam, majd együtt indultunk el a városba.
Tenshiko-sama sok érdekességet mutatott és sok érdekes helyet is bár, amit leginkább vártam az-az volt, hogy megnézhessem az otthonát és találkozhassak a családjával. Kíváncsi voltam rá, hogy milyenek is. Azt már tudtam, hogy nem voltak más barátai rajtam kívül. Bár ez érthető, hisz Tenshiko-sama mindig kimondta, amit gondolt és ez sokaknak nem tetszett. Nekem azonban nem volt ezzel bajom, sőt még tetszett is.

- Remek munka, Sion. Mind elpusztult. Gyere, menjünk a többiekhez vissza. – szól felém Tenshiko-sama, miközben a visszaváltozott Fujin-samát visszahelyezi hüvelyébe.
- Máris! – adom válaszul miközben magam is megszüntetem a shikai állapotot és elteszem a pengét.
Visszafelé menet végig úrnőm mögött haladok, és azon járnak a gondolataim, hogy mégis, hogy bírja ilyen jól. Egész nap úton voltunk, mégis nem is olyan rég, oly kecsesen és gond nélkül mészárolta le a lidérceket, mintha egy cseppnyi fáradságot nem érezne.

- Ano… Ko… konnichiwa! Katou Sionnak hívnak, örvendek a találkozásnak! – hajoltam meg úrnőm szülei előtt immár az új kimonómban, amit a köszöntés előtt a lány vett nekem. Gyönyörű és selymes tapintású, díszes kimonó volt ez, amit még a mai napig is a birtokomban van és néha napján fel is veszem.
A kissé merev, és akadozó beszédemet követően, mind asztalhoz ültünk. Szerencsére nem voltam az a nagyon félénk típus, így bő tíz perc után sikerül feloldódnom és nem csak idegesen feszengve ültem az asztalnál, hanem elkezdtem társalogni is. Meglepő volt látni, hogy Tenshiko-sama mennyire hasonlít az apjára a jellemét illetően és persze az is, hogy honnan is örökölte angyali szépségét. Az öccse szintén nagyon kedves volt, és ha tippelnem kellett volna azt mondtam volna, hogy ő minden tekintetben az anyjára ütött.

A nap hátralevő része hamar eltelt és ideje volt már mennem, így Tenshiko-samával elindultunk kifelé ám még mielőtt elindultunk volna a szülei is kijöttek elköszönni.
- Remélem jól érezted magad. Köszönjük, hogy ellátogattál hozzánk. – szólalt meg az anyja egy kedves és egyben félénk mosollyal arcán. - Tenshiko ma nagyon vidám volt, köszönöm, hogy a barátja vagy és felvidítod. – a nő válasza igen csak zavarba ejtett, ám nem csak engem.
- Való igaz, mikor nem találkozik veled, olyan mintha teljesen más ember lenne. – válaszolta az apa is.
- Apa, ne mondj már ilyen zavarba ejtő dolgokat. – válaszolta az úrnőm idegesen, majd megragadta a kezem. - Gyere, inkább menjünk! – és már húzott is volna maga után, ám én ellent tartottam neki. Mióta megérkeztem a házukhoz el szerettem volna mondani valamit Tenshiko-samának, ám nem tettem. És akkor, mondani akartam még valamit. Nem akartam ott hagyni, vele szerettem volna maradni, de nem lehetett. Viszont meg kellett próbálnom, még ha nemet is mondanak a szülők vagy épp ő maga.
- Ano… – fordultam vissza az épp távozni készülő szülőkhöz, akik hallva engem visszafordultak felém. - Kérem, had lehessek a lányuk szolgája!
Kijelentésemkor mélyen meghajoltam és nem is egyenesedtem fel vagy néztem rájuk, ám még így is érezhető volt a zavarodottság és a meglepődöttség.
- S-Sion… – szólalt meg Tenshiko-sama, érezhetően nagyon meglepődött a mondandómon.
- Öhm… Drágám mondj valamit… – fordult a férje felé a nő ám még mielőtt az is szólhatott volna közbe vágtam.
- Kérem! Én megvédem az életem árán is és mindig mellette leszek, hogy segítsem! – szólaltam fel ismét elhatározottan. Mindenképp mellette akartam maradni, így keményen próbálkoztam, hogy a szülei engedélyezzék.
- Szóval mellette maradnál és megvédenéd mi? És még is, hogy gondoltad? A lányom jövő hónaptól a Lélektovábbképző Akadémia diákja lesz és oda egy egyszerű lélek be sem teheti a lábát, nos, akkor, hogy is gondoltad ezt? – a férfi azt hitte ezzel feladom, így hátat is fordított és elindult volna vissza a házba ám…
- Én… Úgy, hogy én is shinigami leszek. – ekkor még mindig meghajolva nyúltam be a kimonómba, majd előhúztam egy borítékot, melyen az akadémia pecsétje volt látható és két kézre fogva kinyújtottam magam elé, hogy az apa elvehesse. A férfi pedig elvette. Elolvasta a benne rejlő levelet, majd fújt egyet.
- Hm… Ez a döntés a lányomra tartozik, mindazonáltal látva az elhatározásod, ha a lányom úgy dönt, itt maradhatsz, cserébe meg kell viszont védened, és tényleg mellette kell maradnod, bármi történjék is. Nos, lányom, mi a válaszod? – nézett az apa a lányára, aki elgondolkodott egy pár másodpercig, majd kifejezéstelen arccal lépett mellém.
- Sion, egyenesedj fel, kérlek. Tudod ezzel most nagyon megleptél, hirtelen nem is tudtam miképp döntsek, de… – ekkor elém lépett és megfogta a kezeimet, majd még közelebb lépett hozzám és egy csókot nyomott a jobb orcámra. -… Köszönöm, hogy ilyen jó barátom, vagy és ha tényleg mellettem maradsz, rendben legyen. De ne csinálj semmi meggondolatlant értem és nyugodtan mondj nekem ellent, ha nem értesz velem egyet.
- Hai… – a szemeim könnybe lábadtak, melyeket gyorsan le is töröltem, mikor meghallottam, hogy az apa távozása közben felém szólt.
- Remek, most, hogy ez meg volt, Tenshiko menj a műhelybe, nemsokára kezdünk. Katou-san, egy dolgot tartson szem előtt. A kovács munkálatokban semmilyen körülmények között nem segíthetsz be.
- Érettem. – hajoltam meg.

- Itt vagyunk. Oh, már vacsorát is készítettetek? – néz végig Tenshiko az osztagtársain, akik a tábortűz körül ülve várták visszaértünket. Megérkezve azonnal helyet is foglaltunk mi is, majd jómagam átveszek két üres tálat egyik osztagtársnőmtől, aki már nyújtotta is azokat, majd mertem a kondérból egy tállal és átnyújtottam az úrnőmnek.
Később még beszélgettünk közösen. Átbeszéltük ezt a két hónapot. Még azon is versenyeztünk, hogy vajon ki ölt meg több hollowot vagy épp arról beszéltünk, hogy kit ki vár otthon. Végül aztán mindenki nyugovóra tér és már csak én és Tenshiko-sama vagyunk ébren.
- Sion, minden rendben? Ma egy kissé furcsán viselkedtél. – súgja oda nekem miközben a fekhelyünket készítettem elő. Az egész két hónap alatt ez volt a kedvenc napszakom, mivel együtt aludhattam Tenshiko-samával. Sajnos ez otthon már csak nagyon ritkán esik meg 
- Igen minden rendben, ne aggódjon. Viszont most már ideje lefeküdni, holnap korán kelünk. – szólok Tenshiko-samához, mikor elkészülök az fekhelyünkkel. Mindketten le is fekszünk, míg mi alszunk álmunkat egy a küldetésre elhozott mesterséges lélek őrzi, melyet pont azért kaptunk, hogy ne nekünk kelljen virrasztanunk.
Álmaim az éjjel újabb utazásban részesítenek emlékeim mélyén.

Az egy hónap hamar eltelt, és ahogy azt Tenshiko apja mondta a lánya megkezdte tanulmányait az Akadémián. Ám nem egyedül, hisz én magam is követtem és így még ott is mellette lehettem. Persze nem volt épp minden napi látvány, hogy egy shinigami tanonc egy másikat szolgáljon főleg, hogy a szolgálandó személy még csak nemes sem volt. Emlékszem az első esténken a szobánkban Tenshiko-sama is megpróbált győzködni, mikor a haját fésültem.
- Sion, tényleg nem kell ezt csinálnod, apa biztos… – próbált meg nem először rávenni, hogy hagyjam abba a szolga szerepet habár ő volt az, aki igent mondott, amikor felajánlottam.
- De én szeretném! – válaszoltam határozottan, majd félre tettem a fésűt. - Rendben, készen vagyunk! Ideje lefeküdni, holnap kezdődnek az óráink. Jó éjszakát, Tenshiko-sama.
- Rendben, jó éjt!

Másnaptól kezdve megkezdődtek az órák. Már az első órákon látszott, hogy Tenshiko-sama miben jó és miben nem. Az már látni lehetett, hogy shunpoban nem akad majd párja, habár még csak akkor kezdtük el tanulni. Viszont az is látszott, hogy a kidou nem az ő műfaja. Az első órákon még ugyan csak elméleti anyagokat vettünk belőle, ami látszólag ment is, tudom, mert én kérdeztem ki és, mind a neveket, mind az idézéseket rendesen visszamondta. Viszont, mikor a gyakorlatra került a sor, a dolgok nem úgy sültek el, ahogy annak el kellet volna sülnie. Volt, mikor a gyengélkedőn kellett töltenie több napot is a sérülései miatt. Ettől függetlenül tovább próbálkozott és mindent megtett azért, hogy legalább a minimumot teljesíthesse.
Szerencsére e hiányosságát a shunpo egyensúlyozta ugyan is évfolyamában ő lett a leggyorsabb, amire büszke is volt. Mind e mellet a zanjutsuban és hakudában is sikerült sikereket elérnie, de nem akkorát, mint a shunpoval főleg, hogy hakudában sokat edzettem vele és bárhogy próbálkozott egyszer sem tudott legyőzni. Mivel a kidou nekem igen csak jól ment megpróbáltam segíteni az úrnőmnek, és nem túlzás, ha azt mondom, hogy nekem köszönhető, hogy sikerült elérnie a minimumot bár azt sajnáltam, hogy ennél többre már én sem tudtam tanítani.

Negyedik év első felében történt. Tenshiko-sama sokat töltötte az ideét tőlem távol. Folyton azt mondta, hogy egyedül szeretne maradni és, hogy majd később találkozunk. Eleinte el is fogadtam ezt és hagytam is, ám ahogy teltek a hetek végül nem bírtam tovább és egyszer, mikor elhagyta a szobánkat a fentebbi indokokkal, én követtem őt. Attól féltem, hogy bekövetkezett az, amit sosem szerettem volna, de nem… szerencsére nem ez történt. Meglepő módon egy elhagyatott edzőterembe vezette az útja, majd ott leült a tatami szőnyegre törökülésben. Ezután az ölébe helyezte a még üres zanpakutóját és becsukta a szemét. Majd két óra hosszát ült ott behunyt szemmel. Meg sem moccant csak ott ült, a levegőt szabályosan végig ugyan azzal a sebességgel vette mintha meditált volna. Ám ez nem volt egy szokványos meditáció. Mikor közelebb mentem éreztem ugyan is, hogy a lélekenergia úgy kavargott körülötte, hogy az általa okozott szél teljesen összekócolta a hajamat. Majd hirtelen a szél és a kavargó lélekenergia eltűnt és a tatamin ülő lány szeme kinyílt. Hirtelen zavaromban nem tudtam mit csináljak és mondjak, így aztán végül gyorsan a földre térdeltem és meghajoltam.
- Bocsáss meg! Nem akartam kémkedni vagy ilyesmi… én s-sanálom… – hajbókoltam hevesen ám ekkor hirtelen, valami olyan történt, amire nem számítottam. Ahelyett, hogy Tenshiko leszidott volna vagy csúnyán nézett volna rám, hirtelen elkapott és megölelt vidáman.
- Sion! Az előbb, valami fantasztikus dolog történt velem! – meglepődve fogadtam az úrnőm hirtelen közelségét, de annak örültem, hogy nem volt rám dühös.
- Fantasztikus? – kérdeztem vissza, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet egy meditációban fantasztikus?
- Igen… várj, megmutatom, de… nem itt, gyere! – szólt, majd azzal egyik kezében a kardal, a másikkal pedig az én kezemet fogva indult el. Fogalmam sem volt hova visz, míg el nem értünk oda. Az akadémián kívülre vezetett ki egy elhagyatott, leamortizált kidou gyakorló terepre, oda ahol még én tanítottam a démon mágia használatra.
- Rendben, állj ide! Maradj ott! – állított meg a pálya elején, ahol a gyakorlatok közben kell állni, majd ő maga besétált a pálya közepéig, felém fordult és elővonta a pengéjét, a hüvelyt pedig a földre ejtette. Vett egy mély levegőt, majd a magasba hajította a pengét ám ő maga egy tapodtat sem mozdult. Ez megijesztett, hisz ha a penge visszazuhan őt találta volna el. El is indultam feléje, de ő megállásra intett, majd felkiáltott.
- Kaze ni tobinasai, Fujin-sama! – ekkor a feldobott kard felizzott fehéren, majd a fény kétfelé vált és visszazuhant, amit aztán Tenshiko kapott el. Nem hittem a szememnek, mikor megpillantottam a két hatalmas legyezőt.
- Ez… ez egy shikai? – néztem meglepődve a ˝fegyverekre˝ a lány kezében.
- Igen, igen! Ő itt Fujin-sama, hát nem fantasztikus, négy éve vagyok itt és már sikerült megszereznem! – válaszolta lelkesen. Tényleg fantasztikus hisz az évfolyamában nincs senki, aki megszerezte volna a már a lélekölőjét.
Miután elzárta a kardot Tenshiko-samával leültünk az akadémia parkjába beszélgetni arról, hogy milyen volt megszerezni, mennyire volt nehéz és, hogy…
- Milyen volt a belső világodban? – kérdeztem kíváncsian, szemeim sarkából az eget bámuló lányra pillantva.
- Elképesztő, az egész tele volt felhőkkel, melyek a saját útjukat járták és a legjobb, hogy én is ott szállhattam köztük… – áradozott boldogan a felhőket bámulva. Szemem sarkából ismét vetettem egy pillantást a boldog Tenshiko-samára. Örültem neki, hogy annyit mosolygott. Végre boldog volt. Még más barátokat is szerzett az osztályból, szókimondó természete ellenére, na meg megannyi férfi, sőt még női rajongót is szépségének köszönhetően.
- Hé, Sion, te is siess és szerezd meg a shikaiod, aztán mond el, hogy milyen volt megszerezni és, hogy milyen a belső világa. – a lány ártatlan mosolya megmelengette a szívemet. Az a nap igazán jól sikerült és azt hittem ennél már csak jobb lehet. De tévedtem, épp ellenkezőleg történt.
Tenshiko-sama kérésének eleget akartam tenni minél hamarabb és meg akartam szerezni én is a shikaiom, így hát iskola után szorgosan edzettem és meditáltam. Nem tudom, talán így utólag visszagondolva lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy nem vettem észre hamarabb: az én szeretett úrnőm elkezdett érdeklődni a másik nem iránt.
A tudtomon kívül beleszeretett, majd összejött egy sráccal az osztályból. Mikor megtudtam, az volt talán életem legrosszabb napja, legfőképp azért, mert látva, hogy ki is volt a lány választottja nem kicsit elkapott az ideg.
~ Mégis, hogy lehet az, hogy a heteró lányok mindig a kőbunkó és erőszakos idiótákat találják meg? ~ ez járt végig a fejemben, míg Tenshiko-sama a fiújáról beszélt nekem. Ám nem is bírtam sokáig hallgatni a dolgot. Elszakadt a cérna, nem bírtam tovább, így minden erőmmel azon voltam, hogy lebeszéljem a lányt arról, hogy ahhoz a sráchoz közeledjen még jobban. De végül nem értem vele semmit, csak azt, hogy szép kis veszekedés és kiabálás lett belőle.
- …De hisz Ő nem is való hozzád! – törtem ki végül magamból.
- Oh, igen, mért szerinted mégis akkor ki illi hozzám, hah? – kelt ki magából ő is, ám ekkor egy pillanatra bizonytalan arckifejezéssel kezdtem el hebegni.
- Há… hát… – motyogtam egyre halkabban.
- Hah, mi az mond csak? – förmedt rám még jobban mintha már nem is ő lett volna. Ezt én már nem bírtam elviselni, és azt sem akartam, hogy megtudja mit is érzek iránta, így hát kiviharzottam az szobából, mely előtt már egy szép kis tömeg gyűlt össze a hangoskodásunkra.
Pár napra két másik osztálytársnőmnél szálaltam meg estére. Tenshiko-samával egyáltalán nem álltam szóba, ahogy ő sem szólt hozzám, idejét mindvégig a pasijával töltötte. Ahányszor csak rájuk néztem merő undor és féltékenység kapott el, így hát megpróbáltam ezt minél hamarabb elfelejteni és inkább órák után elvonultam meditálni és edzeni a zanpum megszerzése érdekében.
Aztán egy hét múlva, mikor épp meditáltam az engem befogadó lányok szobájába - lévén aznap nem volt kedvem elmenni az elhagyott edzőterembe, plusz beteg is voltam, így a lányok alapból nem engedték, hogy kitegyem a lábam a szobából, míg vissza nem jönnek tanítás után. Bár nem volt semmi komoly bajom csak egy kicsit lázas voltam, folyt az orrom és néha rám jött egy csúnya köhögési roham, de amúgy más bajom nem volt^^
Na, de a lényeg… késő délután volt már az óráknak egy-két órája vége volt, de a lányok még akkor sem értek vissza – pedig azt ígérték hoznak frissen készült rament – míg nem aztán a meditációm közben hirtelen berontott az egyikőjük zihálva, mint, aki egész addig futott.
- Sion-chan! Nagy… nagy baj történt!… Tenshi…. Tenshiko-sama… – a név hallatán a szemeim rögtön felnyílta és kizökkentem a meditáció nyugalmából. A katanát az ölemből kiragadva másztam le az ágyról és léptem a lány felé.
- Mi Tenshiko-sama? Mi történt vele?! – szorítottam meg a kezemben tartott katanát.
- Az előbb sírva rohant be a szobájába magára zárta az ajtót és senkinek nem hajlandó kinyitni. – ekkor se szó se beszéd elindultam a szobánk felé, mire oda értem már pár lány és egy-két fiú is oda gyűlt, hogy, megtudhassák mi történt. Azonnal félre toltam őket, hogy oda férhessek az ajtóhoz. Odaérve rátettem a kezem…
- Tenshiko-sa… Tenshiko én vagyok az Sion, kérlek, engedj be. – ám bentről nem jött válasz így újra megpróbáltam kérlelő szavakkal rávenni a lányt, hogy nyissa ki az ajtót, de akkor sem nyitotta ki. Végül a negyedik kérésem végén a kilincs lenyomódott és az ajtó, ha csak résnyire is, de kinyílt. Ekkor kijjebb nyitottam, de nem tudtam teljesen így csak épp akkorára tártam ki, hogy befértem majd, hogy a többiek ne zavarjanak be is csuktam. Mint kiderült a földön kuporgó lány volt az oka, hogy nem tudtam kinyitni teljesen az ajtót.
- Tenshi…
- Igazad volt… – szakított félbe a lány halk, alig érthető hangon fejét a térdeire hajtva.
- Tessék? Tenshiko-sama jól van? – kérdeztem rá meglepődve, mert fogalmam sincs mit értett azon, hogy igazam volt. Közben letérdeltem a lány mellé és a kezemben lévő katanát letettem magam mellé.
- Mondom, igazad volt… vele kapcsolatban. – emelte fel a fejét és nézett rám könnyes szemekkel. Ekkor láthatóvá vált ruházata, ami el volt szakadva több helyen is. Főképpen a lány mellkasán, mintha csak le akartál volna tépni róla. És abban a pillanatban leesett, hogy mi is történ, szinte a szemem előtt láttam, amint a srác behívta magához az én úrnőmet, majd le akarta vetkőztetni, hogy AZT csinálhassa vele, de ő nem akarta.
- Az a… – ekkor düh öntötte el az agyamat, megragadtam ismét a katanám, felálltam és sietve távoztam is. Kiérve, az ajtó elé gyűltek között megláttam annak a rohadéknak az egyik barátját. Oda léptem hozzá, majd a nyakánál megragadtam a ruháját.
- Hol az a rohadék? Hah? Hol?! – förmedtem rá a srácra, miközben a katanámról egy suhintással eltávolítottam a hüvelyt és a hímnemű nyakának szegeztem. Ezt látva hamar elhebegte, hogy kissé idegesen az egyik edzőterem felé távozott, így elengedve a srácot én is azok felé a termek felé vettem az irányt.
Mikor megtaláltam a srác épp hakuda mozdulatokat gyakorolt, de amint berontottam az ajtón felém fordult és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Ez volt az utolsó csepp, az önkontrollom megszűnt és egyből rárontottam a fiúra. Össze-vissza csapkodtam a fegyveremmel, de egyszer sem találtam el, ellenben ő megunta a folyamatos kerülgetést és egy ügyes és gyors csapással elkapta és kicsavarta a kezemből a fegyvert. A földre tepert és ördögi vigyorral arcán szólalt meg.
- Nahát, nahát, a csini szolga eljött bosszút állni, de sajnos ugyan úgy fog járni, mint az a másik kis ribanc.
- Engedj el! Rohadék… – mocorogtam, de sehogy sem tudtam kiszabadulni. Ekkor az ajtón Tenshiko-sama rontott be.
- Ereszd el! Kiyoshi… – nézett a lány haragosan, miközben szakadt ruháját bal kezével tartotta magán, mert ha nem tette volna az nem maradt volna a helyén, és nem takarhatta volna el a melleit. Amikor a fiú meglátta volt barátnőjét felállt rólam és egy kidouval megkötözve otthagyott, majd egyenesen az úrnőm felé vette az irányt. A kötésből nem tudtam szabadulni, így csak nézhettem, hogy mi történik. Meglepő, de ahogy a férfi közeledni kezdett Tenshiko-sama felé a lány elhatározottsága és haragos arckifejezése egyre jobban megcsappant.
- M-maradj ott… N-ne mozdulj! N-nem hallod?! – akadozott hangja a félelemtől, mivel a férfi nem állt meg, egyre csak közeledett feléje. Tenshiko lélegzetvétele egyre gyorsabb lett és megmozdulni sem tudott, ahogy ránézett a férfiúra. És nem azért nem tudott mozogni, mert a srác elbájolta vagy ilyesmi, hanem a félelem miatt. Az arcán tisztán látszott a félelem jele.
- Tenshiko-sama… – fogalmam se volt mi történt, miért vált ilyenné. Talán, a miatt, amit a srác tett vele nemrég, lehet túlságosan mély nyomot hagyott benne. Közben a férfi elérte a félelemtől kétségbe esett úrnőm, és egyetlen szabad kezét elkapva a csuklójánál, a lányt a közeli falhoz nyomta.
- Hm… elsőnek nem jött össze, de most az enyém leszel, te pedig végig nézed… – nevette el magát, majd elkezdte Tenshiko-sama nyakát csókolgatni.
- N-ne… Hagyd… HAGYD ABBA! – a lány hirtelen a ruháját tartó kezével a derekán pihenő kard után nyúlt, megragadta és, amint előhúzta félre lökte a fiút. - Ne merj… még egyszer… hozzám érni! – a férfit azonban ez hidegen hagyta és ismét elindult feléje.
- NEEE!! – kiáltotta el magát és behunyt szemekkel ragadta meg remegő kezeivel a kardját, miközben lehunyt szemeiből könnyek törtek elő a félelemtől. És akkor, önkénytelenül is, de a kardja hirtelen felfénylett. A fény mindannyiunkat meglepett és, mikor a fény eltűnt meglepődve láttuk a két hatalmas legyezőt Tenshiko-sama kezeiben.
- Tenshiko… – néztem meglepődve hisz nem is halottam a parancsszót elhangzani.
- Hmm… – viszont Kiyoshi-t ezt sem tartotta vissza attól, hogy meghátráljon és még egyet lépett a zaklatott lány felé, aki ekkor ijedtében csapott egyet a kinyitott legyezőinek egyikével. Az általa gerjesztett szél a fiút a terem másik végén lévő falnak vágta akkora erővel, hogy a srác eszméletlenül esett össze, a zárt terem ablakai pedig mind kitörtek. Miután a srác nem mozdult a lány kezdett lenyugodni. Közben sikerült kiszabadulnom a kidou fogságából és azonnal oda siettem az úrnőmhöz, akinek eközben a kábai összecsuklottak és letérdelt. Odaérve én is letérdeltem mellé majd átöleltem.
- Most már minden rendben. – mondtam halkan a lánynak, miközben a legyezők ismét felvillantak majd visszaváltozott a kard alakjába. A kitört üvegek és Tenshiko lélekenergiája felkeltette egy arra járó tanár figyelmét így pár perccel később berontott az ajtón. Mikor megkérdezte mi történ, mi szóról-szóra elmondtuk mi történt.

- Ejnye, Sion mindjárt haza érünk. Figyelj oda! – szólal meg a lány, miközben megragadja a karomat, hogy ne essek el a kőben, amiben megbotlottam. Oh, igen annyira belemerültem az emlékemben és talán ti is, hogy nem akartam félbe szakítani azzal, hogy elmondjam, már reggel van és ismét útnak indultunk. De sebaj, ezt most gyorsan letudtam. Már nemsokára visszatérünk a Lelkek városába. A távolban már látni az elmúlás hegyét és a peremvidék házainak foltjait.
Na, de az idő sürget, így még teszek, egy kis visszaemlékezést mielőtt megérkeznénk.

Kiyoshi-t a tanár maga vitte el a gyengélkedőre, mivel a széllökés, ami a falhoz kente okozott számára néhány bordatörést és egy nagy puklit a fején. Persze ennyivel nem úszta meg a dolgot. Miután kiengedték onnan a tanács eltanácsolta az akadémiáról, mondván „ilyen diákok nem lehetnek shinigamik” és soha nem is engedték neki, hogy azzá válhasson.
A történtek után Tenshiko-samával a kapcsolatunk ismét visszaállt a régibe. Majdnem minden olyanná is vált, mint régen, egyet leszámítva. Tenshiko-samában a kegyetlen srác elég mély sebet okozott, így onnantól kezdve meg kellett kérnem az osztály férfi tagjait és a tanári karét is, hogy ne menjenek túl közel az úrnőmhöz és ne is érintsék meg. Olyankor ugyanis a lány zaklatottá vált (és válik is a mai napig) és félelmét a kardjában megbújó lélek is megérezte, aki kérés nélkül aktiválta magát, hogy megvéthesse mesterét. Persze ez nem mindig történt meg – hála istennek – ugyan is a lány később megpróbálta félelmét eltakarni, vagyis ő így nevezte, valójában persze csak annyi történt, hogy, mikor egy hímnemű közel került (mindkét értelemben) hozzá azt félelmében fizikálisan vagy verbálisan kezdte el bántalmazni, hogy így a későbbiekben távol tartsa magától.
Később én is megszereztem a shikaiom, így a vizsga utolsó felét én is sikerrel teljesíthettem úrnőm oldalán. Az elméleti részénél sem akadtak gondok, vagyis nem olyan nagyok. Szerencsére Tenshiko nem felejtette el, amit tanítottam neki, így a kidou használatban sikerült teljesítenie a limitet ahhoz, hogy átengedjék.
A sikeres vizsgák után sikeresen felvettek mindkettőnket a 3. osztagba, így ott kezdtük meg shinigami pályafutásunkat.

- Fukutaicho, jelentem a két hónapos peremvidéki hollow tisztogatásnak vége. A küldetés részleteit a jelentésemben elolvashatja. És ha nincs, más most távoznánk.
Igen, visszaértünk. Beérve Tenshiko-sama és én egyből a hadnagyhoz mentünk, hogy leadjuk a küldetést és az arról szóló jelentést.
Miután a hadnagy elenged, mindketten a birtok felé vesszük az irányt, hogy Tenshiko-sama üdvözölhesse a rég látott családtagjait és láthassa öccse mennyit fejlődött ez idő alatt. Azonban most, hogy a küldetés véget ért, búcsúzok is ugyan is a visszaemlékezésnek is vége. Remélem mindannyian annyira élveztétek, mint én, sziasztok.*integet*

~ Kinézet

Rendkívül szép, talán szebb, mint az anyja. Hosszú derékig érő haját két nagyobbacska, rózsaszín masni díszíti feje két oldalán. Vékony kecses teste a legtöbb férfit megigézi. Szemei enyhén világoskékek, melyeket hosszú szempillák kereteznek. A hagyományos shinigami egyenruhát hordja munka közben, illetve a felett a mellkasán egy vértet, amit az apja készített, hogy a lányt megvédje a rosszul sikerült kidou idézés okozta robbanástól, illetve mások kidouitól (lejjebb részletesebben).

~ Jellem

Az apjához hasonlóan elég határozott személyiség, mindig kimondja, amit gondol. Udvarlóit ugyanakkor gyakran bántja verbálisan és fizikailag is. Ennek oka az androfóbiája, azaz a férfiaktól való félelme, amit ő maga inkább a bántalmazásukkal sértegetéseikkel leplez. Ekképp igen heves természetű. A családja tagjaival jó viszonyt ápol, bár nem tartózkodik annyit otthon, mint apja vagy a család másik két aktív shinigamija, Shinichi és Higen. A legszorosabb köteléke azonban nem családjához, hanem Sionhoz köti, egyetlen és legjobb barátjához.
Furcsa hobbija, hogy bámulja a vonuló felhőket, és amikor megkérdezik tőle, hogy miért teszi, azt válaszolja, hogy ő is szeretne egy lenni közülük, szabadon, mindenféle kötöttség nélkül. Imádja a szelet, a zanpakutoja nagyon komoly hatással volt a jellemére, innen ered a végtelen szabadságvágya is.
E kép nem hajlandó bárki parancsait teljesíteni, csak akkor, ha azt egy rangban nála feljebb álló személy adja.

~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto

Neve: Fujin -> Japán szélisten
Lelkének külseje: Alacsony, mindössze 160 cm magas. Szőke derékig érő haja van elől a szemöldökéig érő fufruval. Ruházata egy könnyű anyagú enyhén átlátszó, hófehér, csillogó ruha, ami combközépig ér. Szemei sötétek és a hátán négy kisebb, fehér tollú szárny található, melyek méretűk ellenére tökéletesek arra, hogy a lány repüljön velük. A szemei sötétkék színűek, majdnem feketék és feje felett egy fényesen ragyogó glória lebeg. Fujin-sama

Jelleme: Egy kedves, nyugodt természetű lány. Jelleme sokban hasonlít Tenshikoéra, neki is, ami a szívén az a száján. Nem szereti, ha parancsolgatnak neki ezért is kérés a shikai parancsa. Mint lélekölő neki is kötelessége megvédeni a használóját, így ha azt érzi, hogy a lányt elönti a félelem képes parancsszó nélkül is átváltozni.

Belsővilága: Egy magas hegy, melynek teteje a felhőkbe nyúlik és a csúcsán egy hatalmas zöldellő mező található, melyen kisebb nagyobb, sziklák találhatók csak elszórva. A mezőn sokszor kúsznak át kisebb nagyobb bárányfelhők. Különlegessége még, hogy Tenshiko itt ugyan olyan szárnyakkal rendelkezik, mint kardlelke és ugyan úgy tud szállni is velük.

Fajtája: Szél
Shikai parancsa: Kaze ni tobinasai, Fujin-sama!/ Kérlek szárnyalj a szélben, Fujin-sama!
Shikai kinézete: A fegyver alapkinézete egy chisa katana, melynek pengéje rövidebb, mint egy átlag katanáé ám hosszabb, mint egy wakizashié. A kardot ebben az alakjában a hátán a derekánál vízszintes helyzetben hordja (úgy, mint Soifon-taicho), a markolat a jobb kéz felé néz.
Aktiváláskor a fegyvert feldobja a levegőbe (de nem túl magasra), majd, mikor az visszafelé kezd el zuhanni Tenshiko kimondja a parancsszót, minek hatására a kard egésze fehéren felizzik és két 90 cm hosszú legyezővé változik, amik egy 2,5 m hosszú lánccal vannak összekötve. A legyezők fehér színűek és hat részre vannak felosztva. Minden egyes ilyen részen van egy-egy kör, amik sötétkék színűek (jelentőségüket lejjebb lehet majd olvasni). A merevítők fémből vannak így összecsukva, ha vágni nem is tud vele, de legalább háríthatja a kardcsapásokat.
Alapképességei a következők: A legyezők egy-egy csapása hatalmas szelet gerjeszt, ami kezdetben képesé válik 100 kg súlyú tárgy vagy személy eltaszítására majd minden 3. pont után ez a szám 100 kg-val növekszik. A létrehozott szelek 25 méteres távolságik nem vesztenek az erejükből majd onnantól kezdve két méterenként 10 kilogrammal kevesebb lesz az a súly, amit képesek eltaszítani. A 100 kg, ha lehet, nem szeretnék változtatni, mivel Tenshiko harcmodora shikaiban, hogy a legyezők által gerjesztett széllel való ˝repülés˝ és a levegőből való lecsapás, amihez úgy hiszem, kell ekkora erő, hogy elég gyors legyen és könnyedén a magasba emelje a lányt.
Ha a legyezők egyikét összecsukják, majd az ellenfélre mutatnak vele, és egy csukló mozdulattal enyhén elfordítják jobbra, vákuumot hoz létre az ellenfél körül az által, hogy egy nagy erejű széllökés az ellenféltől elszív minden oxigént. Ha az ellenfél zanpu/ressu/… pontja nagyobb vagy egyenlő Tenshikóéval, akkor ki tud szabadulni, ha kisebb, akkor fulladás és végül eszméletvesztés sújtja azt (NJK-nál halál is). Ezen képességét mindösszesen 6-szor képes használni.
Támadások:
Eaburasuto/ Légrobbanás: Tenshiko összecsukja az egyik legyezőt és kimondja a parancsszót. Ekkor a legyező végénél egy kézilabda méretű szélgömb jön létre, melyben minden irányban sebesen kavarog a szél. Majd a létrehozott gömböt a másik legyező keltette széllel kilövi. Ha a szélgömb bármivel érintkezik (akár csak egy kicsit is), szétrobban. A legyezőkön található kék körök mutatják, hogy mennyiszer használhatja (összesen 12 szélgömb létrehozható). Ha egyet ellő az egyik körnek csak a körvonala marad meg és így tovább.

Továbbá még van, egy képessége ám egyelőre erről még mit sem tud.

~ Szeret-nem szeret
Szeret
- Engem
- Zanpakutojának lelkét
- Családját
- Felhőket bámulni, ezt én is sokat teszem vele
- Harcolni, hát igen szeret az idegeimen táncolni ezzel^^’

Nem szeret
- Ha nem vagyok mellette
- Ha parancsolgatnak neki úton útfélen a rangtalan vagy nála rangban alacsonyabbak
- Kovácsolni, de azért megteszi
- Elhallgatni dolgokat mások elől főleg előlem
- Ha titkolóznak a környezetében, ezért én nem is teszem (na jó csak egy van de szerintem azt már ő is sejti^^)

~ Felszerelés(ek)
Mint már említettem Tenshiko az apjától kapott egy különleges mellvértet. Az eszköz színe fekete, melyet egy centiméter széles, aranyozott szegély vesz körül és a közepén ott a családi címer.
A vért különlegessége, hogy csillapítja a becsapódó vagy a viselője által létrehozott elrontott kidou-k testre ható hatását. A vért 3 kidou pontonként -1 pontot von le az adott kidou/hk/reiatsu kezelés technika hatásából. Így egy 5 pontos kidou/hk/reiatsu kezelési technika csak akkora sebesülést okoz, mint egy 4 pontos és egy Bakudou/más kaszt béli mozgásblokkolásra alkalmas technikájának hatása sem lesz olyan erős. De ez csak az olyan kidoukra/…/… érvényes, amik a lány testére vannak hatással, azaz sebzik vagy blokkolják a mozgását (pl.: Byakurai, Rikujoukourou stb.), tehát a pajzsokra vagy az illúzió alapú kidoukra nincs hatással.

Tenshiko adatlapja:

Spoiler:

Tárgy: Re: Hakusaya Tenshiko-sama története Pént. Dec. 14, 2012 3:18 am

Üdvözlet!
Igazán hangulatosnak találtam előtörténeted, külön kiemelném a megírás módját, ami ezt az egészet lehetővé tette. Kíváncsian várom, hogy magát a karaktert milyen formában fogod kijátszani. Mivel az említett hibákat kijavítottad, így nem tehetek mást, ELFOGADOM! Mindazonáltal arra kérlek, miszerint a későbbiekben is figyelj oda a vesszőkre!

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 1. osztag

Kapsz ingyen öt darab animében és mangában is szereplő, szintednek megfelelő kidout, mint minden shinigami.

Képzettségeid:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakutou
Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. További jó szórakozást karaktered kijátszásához. Wink