//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál - jesszus, mi lesz ebből O.o//

*Csak a szokásos reggel. A mindennapos ordítozásra felkelve kábán a fotelre "kikészített" ruhahalmazhoz battyog, majd ráérősen átöltözködik, mialatt próbál viszonylag értelmes tekintetet produkálni. Aztán tekintete a falra rögtönzött - és házilag vizard-karikatúrákkal kidekorált - naptárra téved...*
- Neeee...
*Sóhajt fel, ahogy tudatosul benne, milyen kapcsolatban is van a jelenlegi dátummal. A születésnapja, méghozzá a kétszázegyedik... Eddig valahogy nem törődött az ilyen alkalmakkal, most azonban igencsak kényelmetlenül érinti a felfedezés. Pedig olyan szép kerek szám volt az a kétszáz... Így viszont számíthat a többiek által szervezett "meglepetéspartira", ami minden évben menetrendszerűen ugyanúgy zajlik le. Ezúttal azonban nem fogja hagyni magát leitatni...*
- 'Reggelt...
*Morogja az orra alá a lépcsőn lefelé, mialatt félkómásan kerülgeti ki a sajnos túl jól beazonosítható repülő objektumokat, majd egyenesen a konyhába (pontosabban szólva a konyhának titulált romhalmazba) sétál. Szinte még csukott szemmel tölti ki magának a kávét, és veti le magát az asztalhoz, az újságot olvasgató Rose mellé. Az időközben befutó Shiorinak is köszön egy megjegyzés kíséretében, majd tovább bámul maga elé az öregség biztos tudatától üveges tekintettel. A hogylétére irányuló kérdéseket pedig azzal előzi meg, hogy nemes egyszerűséggel a kanapéhoz teszi át székhelyét.*
- Áruló...
*Villan tekintete az informátori szerepben tetszelgő exkapitány felé, miközben rágyújt egy szál cigire, és igyekszik minél precízebben a konyhaasztal felé fújni a füstöt. Shiori válasza azonban szöget üt a fejébe...*
- Neked is mostanában van a szülinapod? És ha igen, hányadik?
*Teszi fel a kérdéseket gyanakodva, kicsit előre is dőlve a kanapén. Aztán jön az újabb infó. Yuu-nak is mostanában lesz születésnapja. Ez egyre jobb lesz - már két ajándékot kell szereznie záros határidőn belül... Bár, ahogy jobban belegondol, hamar eszébe jut egy-két ötlet. Így hát a következő pár órát ismét szobájában tölti, hogy elkészüljön mindennel, majd ismét visszamasírozik a raktárba, Shiorival nagyjából egy időben, és unottan ácsorogva hallgatja végig Shinji kezdő monológját.*

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál//

*Shiori arcára pillant a beszéd hallgatása közben. Hát igen, ő még nem szokta meg ezeket a partikat... Látszik is rajta, hogy örül, amiért gondolnak rá és tudják, mikor van születésnapja. Ahogy jobban belegondol, azt is megállapítja magában, hogy tulajdonképpen neki is jól esik - akármennyire is háklis mostanában a korára -, hogy ennyit fáradoznak a szervezés miatt...
S hogy mit fog ajándékba kapni? Ezen nem kell sokat agyalnia: mindig ugyanabból a kollekcióból válogatnak. Néhány karton cigaretta a drágábbik fajtából, fülbevalók és egyéb testékszerek alkotják a "meglepetések" fő vonulatát általában. No és persze egy notórius dohányzásellenes volt felettes jóvoltából a legkülönfélébb módszerek a leszokáshoz, amik természetesen úgysem hatnak rá...*
- Rendben...
*Bólint a noszogatásra, amikor Shiorival együtt feltessékelik a saját szobájába, hogy ne legyenek láb alatt a rendezkedés során, és ellenkezés nélkül felsétál az emeletre. Óvatosan bezárja ajtaját, majd egyenesen az ágyára ül, hogy onnan figyelje a terepszemlét tartó másit vizardot.*
- Ó, csak a szokásosat... Láthattad már Masaki születésnapjakor, és fogod is látni még kismilliószor. Majd megszokod előbb-utóbb.
*Mosolyodik el, ahogy zsebéből előkotor egy szál cigit, és gondosan rágyújt. A kifújt füstfüggöny mögött próbálja elrejteni Shiori elől kutató tekintetét, amellyel figyeli, hogy mit is tesz a vizard... Ugyan nem bánja, ha mások is bejönnek szobájába rajta kívül, azért mégiscsak zavarja kicsit, ha valaki éppen a holmijait tanulmányozza...*
- Tényleg! Te tudtad, hogy Yuusukének is most van a születésnapja?
- Nem... Csak reggel jöttem rá, amikor Roujuurou informátort játszott...
*Rázza meg fejét elgondolkodva az újabb kérdésre válaszul. Fenébe is, most hálás lehet neki, amiért még időben el tudta készíteni az ajándékait... Amik jelenleg ágya alatt hevernek, szóval remélhetőleg nem fogják idejekorán felfedezni őket.*
- Hm? Jaa... Ma lettem 201 éves. Eh, azt hiszem, nem nehéz emlékezni egy-két húzásomra az akadémiáról...
*Válaszol kissé hadarva, majd folytatja:*
- Te fölöttem voltál pár évfolyammal, ugye?
*Teszi fel kérdését ő is. Ha már várniuk kell, legalább ne néma csöndben legyenek... Így egyébként is gyorsabban telik az idő. Ekkor veszi észre, hogy mennyire kíváncsian les Shiori az asztalon heverő rajzok felé.*
- Nézd meg őket nyugodtan, ha érdekelnek...
*Biztatja beszélgetőtársát nyugtatóan. Legalábbis ilyennek szánja hangszínét, bár egy hirtelen köhögés miatt kénytelen gyorsan elhallgatni...*

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál//

- Megvan! Téged emlegettek a csoporttársaim "az akadémia legnagyobb stréberének"... Már amikor nem engem akartak leégetni mindenki előtt, mint "az akadémia legnagyobb hülyéjét"... Vagy amikor nem Masaki vámpírságáról írtak rémtörténeteket...
*Hasít belé a felismerés Shiori szavait hallva, és újabb adag füstöt fúj ki. Milyen különös, hogy így keresztezték egymást útjaik, ha nem is önszántukból, hanem külső "segítséggel". Különös érzés keríti hatalmába - évek, sőt, talán évtizedek óta nem beszélt vagy gondolkozott Seireitei-beli életéről. És nem is sejtette volna, hogy valaha fog róla társalogni bárkivel. Azt hitte, túllépett az egészen. Azonban most mégis jólesik sztorizgatnia az akadémiai évekről és hallgatni Shiorit.
A Masakival kapcsolatos legendát hallgatva halványan elmosolyodik. Tehát jól tippelt, amikor az ajándékot kiválasztotta neki: van kettejük közt valami... Az már alapból elég gyanakvásra ad okot, hogy Shun és Masaki szobája szomszédos, de a két helyiséget elválasztó vékony falon sose szűrődött át veszekedés hangja... Ráadásul az utóbbi időben feltűnően sokszor tartottak páros kiruccanásokat is.*
- Csak 28 évvel idősebb?!
*Kiált fel a kelleténél kicsit hangosabban a meglepettségtől. Az igaz, hogy nem törte magát túlságosan felfelé a ranglétrán, de shinigami-mértékkel mérve nem valami sok ez a korkülönbség ahhoz képest, hogy Shiori kapitány lett, míg Shun "csak" a hadnagyságig vitte... És, ha ez nem lenne elég, még fiatalabbnak is néz ki nála... Gondolatban már hallja is a megjegyzéseket, miszerint biztosan a sok piercing és a dohányzás miatt tűnik Shun öregebbnek.*
- Köszi... Nem szoktam mutogatni őket, mert tudom, hogy a többséget úgysem érdekli...
*Sétál oda Shiori mellé, amikor a lány tanulmányozni kezdi Shun rajzait, út közben pedig elnyomja a cigicsikket a közeli hamutartóban. A másik vizard válla fölött figyeli a papírlapokat, és szórakozottan birizgálja fülbevalóit, szokásához híven. Aztán a következő portré láttán minden bizonnyal hangosan fuldokolni kezdene, ha éppen inna valamit... A rajzlapról ugyanis szintén egy ismerős, Shunnak pedig nagyon is kedves arc tekint vissza rá - mégpedig Renéé!
Néhány pillanatig csak tátog, mint valami partra vetett hal, és teljesen elvörösödik Shiori háta mögött, miközben reménykedik, hogy nem fogja megkérdezni, ki is van a képen. Szerencsére azonban ekkor kopognak az ajtón...*
- Egy pillanat, csak megnézem, ki jött...
*Terem néhány másodperc alatt a szoba bejáratánál, hogy beengedje a látogatót.*
- Szia, Yasu... Téged is felzavartak?
*Teszi fel a költői kérdést, majd rögtön utána megköszöni a jókívánságokat is. Ekkor mutatja meg a fiúnak Shiori az egyik rajzot. Vajon honnan is tudnák a többiek, hogyan rajzol, ha egyszer nem foglalkoznak vele? Azt láthatták ugyan párszor, hogy lent firkálgat valamit a nappaliban, de emlékei szerint senki sem nézte még meg eddig portréit.*
- Miért haragudnék, ha egyszer én mondtam, hogy megnézheted a rajzokat?
*Kérdezi végül csodálkozva, amikor ismét szabadkozni kezd Shiori. Száz év alatt kissé elszokott ugyanis a túlzott udvariaskodástól...*

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vaizardéknál//

- Köszi, Yasu.
*Mosolyodik el a dicséret hallatán. Jobban belegondolva, nem tartja alaptalannak azt, hogy nem érdekelnek senkit sem rajzai - hiszen minden ünnepre azt ajándékoz... Shun pedig szívesen nyugtatja magát azzal, hogy biztos csak azért nem törődnek a portrékkal, mert nem szeretnék megtudni a legközelebbi "ajándékot" idő előtt...*
- Várjunk csak... Te a keresztnevemen szólítottál?
*Képed el a következő pillanatban, amikor eljut tudatáig, hogy semmi piercingtündért vagy hasonló megnevezést sem kapott ezúttal Yasutól. Aminek kifejezetten örül, és eldönti magában, hogy ezúttal ő sem fog megjegyzéseket tenni az aprónak tűnő, de annál idősebb vizardra - legalábbis megpróbálja...*
- ...Mashiro nyöszteti őket, Lisa mangát olvasva próbál mindenkit letapizni, Roujuurou és Hacchi pedig a háttérből figyelnek és pakolják fel a díszeket?
*Folytatja a felsorolást érdeklődve az alapján, ami a többi szülinapi előkészület során szokott előfordulni. Normál esetben Shun felváltva idegeli Masakiékat és sztorizgat a többiekkel, miközben díszít.*
- Igazatok van... Neked pedig majd szerzünk Kisukétől egy nagyobb póttestet, biztos tud készíteni...
*Kezd rá ő is Yasu vigasztalására. A születésnapja környékén biztos engedékenyebb lesz a bolttulajdonos... Ha meg nem, majd legfeljebb átvállalják a rabszolgamunkát a póttestért...
Közben ismét rágyújt, és azon gondolkodik, fél szemmel figyelve a lányt, vajon Shiori felismerte-e a portrén lévő arcot. Ránézésre elég egyértelműen lerí róla, mennyire agyal valamin - remélhetőleg nem azon, hol látta Renét...
De nincs ilyen szerencséje, a következő pillanatban ugyanis kiejti a nevét. Shun pedig ezt meghallva kis híján belefullad cigijébe... Ráadásul, ha tovább morfondírozik Shiori ezen, valószínűleg az is eszébe jut, hogy aznap eltűnt, majd elég sokáig kimaradt a vizard... És nem ez volt az egyetlen alkalom; utána többször is előfordult, hogy néhány napra eltűnt.*
- Valami baj van Shun?
- Semmi, semmi, csak kicsit félrenyeltem a füstöt... Úgy látszik, mostanában jönnek ki rajtam a dohányzás hátrányai...
*Szabadkozik zavarában elvörösödve, és kalimpál mindkét kezével. Ezek szerint nem ússza meg a kérdezősködést. Remek, most már azon is gondolkozhat, hogy magyarázza ki magát...*
- Eegen...
*Válaszol gyanakodva a kérdésre visszanyerve lélekjelenlétét, miközben kínosan ügyel arra, hogy ne árulja el magát - bár azt nem tudja, sikerülni fog-e...*

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vaizardéknál//

- Ki mondta, hogy nem örülök? Csak legalább szóltál volna előtte, hogy diktafonra vehessem bizonyítékként...
*Vág vissza reflexből Yasut hallva. Látja a meglepettséget a fiatalos külsejű vizard arcán, amikor felajánlja ő az felnőtt póttest szerzését, és elvigyorodik halványan. Ha már szegény Yasu ennyire igyekszik nem beszólogatni Shunnak, hát ő sem fog szemtelenkedni vele - legalábbis nem annyira, mint máskor szokott...*
- Köszi lányok, de nem akarom, hogy a maradék életetekben Kisuke rabszolgái legyetek. Mert nagy valószínűséggel ez történne...
- Ugyan már, így is egész hátralévő életünkben azok vagyunk már...
*Vakarja meg fejét elgondolkodva. A következő pillanatban lejátszódó fulladásos jelenetre az tesz rá egy lapáttal, hogy Yasu is érdeklődni kezd, kicsoda is René... És nem csak ezt jegyzi meg.*
- Úgyse ismered... A magánéletemhez meg semmi közöd, pláne ilyen fiatal testben...
*Morogja orra alá bosszankodva, és természetesen fülig elvörösödik, ami gyakorlatilag egyenlő egy beismerő vallomással. Gondolatban pedig hozzáteszi:*
~ De hamarosan talán találkozni fogtok... ~
*Szerencséjére a témát gyorsan hanyagolja is Yasu, és hirtelen váltással tér át Shioriékra... Shun pedig valószínűleg ennyire nem örült még ilyesminek. És a két másik vizard viszonya őt magát is érdekelné, bár egyre biztosabb abban, hogy jó ajándékötlet jutott eszébe.*
- Meg ne fulladj már a füsttől...
*Terem Shiori mellett váratlanul, majd hátba vágja a másik szülinapost. Ha a lány hátrafordul, láthatja, hogy lopva rákacsint - miszerint jól tudja ugyan, hogy nem a füsttől tört rá a fulladásveszély, mindenesetre azonban segít fedősztorit találni neki. És titkon azt reméli, hogy ezzel a segítséggel megússza a további, Renével kapcsolatos kérdéseket...*
- Tényleg rájuk kéne nézni... Bár nem hiszem, hogy nagyon örülnének, ha a két szülinapos idő előtt meglátná a díszítést...
*Kapaszkodik bele a Shiori által nyújtott szalmaszálba, és máris egy újabb terv fogalmazódik meg benne. Beszéd közben ugyanis jelentőségteljes pillantásokat vet Yasura, és igyekszik arra rávenni gondolathullámaival a fiút, hogy ajánlja fel az előkészületek állapotának felmérését...*

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál//

*Nagyon úgy tűnik, hogy Yasu más hullámhosszra került tőle, így sajnos nem fogja Shun szuggerációjának jeleit... Mindenesetre Shiori reakciója alapján biztosra veszi, hogy ha legközelebb felforrósodik a levegő, segít majd kimenteni...*
- Nyisd ki nyugodtan... Most, hogy mondod, mintha tényleg kicsit kevés levegő lenne a szobában...
*Hadarja heves gesztikulálással kísérve, majd ő is az ablakhoz vonul, ha Shiori odébbáll kicsit. Fél füllel hallgatja Yasut, amikor biztosítja a másik szülinapost arról, hogy nem zavarná, ha Masakival összejönne... Fene se gondolta volna, hogy nem fog házisárkánnyá változni... Pedig tanúja volt már, mit képes művelni az apró vizard, ha féltékeny.
A következő pillanatban azonban már ismét rajta van a fuldoklás sora. Túl gyorsan terelődik vissza ugyanis a szó Renére és rá...*
- Khm... Talán el kéne lassan mennem orvoshoz, hogy van-e valami baj a tüdőmmel...
*Gyártja az első kifogást, majd a gyanakvó tekinteteket látva - melyek egyértelműen árulkodnak arról, hogy nem vették be szövegét - végül az ablaknak nekidőlve a két kényszerszobatárs felé fordul.*
- Előbb-utóbb biztos fogjátok... És a lapon meg már láttátok is...
*Válaszol végül kelletlenül, majd gyorsan ki is hajol az ablakon. Igen, ez jó kérdés... Gondolkozott már azon egy ideje, hogy mit fog csinálni, hogyan fogja bemutatni Renét a többieknek, de semmire sem jutott... Majd megpróbál improvizálni... Közben pedig ismét elvörösödik fülig, ami miatt mélyet sóhajt, és még egy kicsit marad az ablakban.*

[Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál]

Szokásos reggel, ma is Hittatrutty óbégatása űzte ki az álmot a szememből. Az az istencsapása nem igen szeret egyedül aludni kint a kertben, így reggelente olyan korán kelt fel, amennyire csak illeme engedi. Ez általában olyan hét óra tájban szokott bekövetkezni, ami figyelembe véve a sajátosan mediterrán életritmusomat, elég kellemetlen tud lenni.
Most kivételesen hálás voltam a korai ébresztőért, ugyanis akadt még dolgom rendesen, mint például kiválasztani a megfelelő öltözéket és megtalálni az ideális egyensúlyt kócosság tekintetében. A tortát már tegnap este megcsináltam, be kell valljam, várakozáson felüli szépségén még úgy is elámultam, hogy elvégre rólam van szó. Az ajándék már becsomagolva figyelt az éjjeliszekrényen. Nem akartam túllihegni a dolgot, így úgy gondoltam, tunéziai nyaralás helyett inkább egy nyaklánccal és egy hozzá passzoló gyűrűvel lepem meg Mi Vidát. Páratlan érzékem a szép dolgokhoz azonban ismét megmutatkozott, hiszen egy a maga egyszerűségében csodálatos ékszerszettet sikerült kiválasztanom. A gyűrűn két tört fényű ezüstgolyó, ehhez illően a nyakéket is hasonló gömbök díszítették. Talán azért tetszett meg annyira, mert azokra a fonott aranyozott labdácskákra emlékeztetett, amiket a boltok kirakataiban látni karácsonykor. Melengette a szépségre oly fogékony lelkem.
Két óra készülődés után úgy éreztem, felvállalható formába hoztam a toalettem, így elégedetten méregettem magam a tükörben. Nem mintha különösebben hiú lennék, de valljuk be, meg voltam elégedve a látvánnyal.
Miután magamhoz vettem mindent amire szükségem lehet, egy nagy fújtatás után útnak indultam Shunék lakhelye felé. Bevallom, tartottam kicsit a fogadtatástól, de eltökélt szándékom volt, hogy az otthonában lepem meg Mi Vidát a születésnapján.
Sokat mesélt már a búvóhelyükről, így viszonylagos egyszerűséggel megtaláltam az elhagyatott épületet. Kissé tanácstalanul álltam meg a feltehetően bejáratnak nevezett nyílászáró előtt, mivel egy részt nem tudtam, hogy mire számítsak, másrészt igazán nem illene hozzám egy ilyen snassz belépő ezen a felettébb fontos napon. Egy gyors belső eszmefuttatás után arra jutottam, hogy a legcélszerűbb Mi Vida ablakát használni bejáratnak, így talán sikerül meglepnem, és ha szerencsém van, még nem tolonganak a köszöntő seregek a szobájában, és eltölthetek vele kettesben pár lopott percet.
Mivel egy hasonló akción régebb óta törtem a fejem, már finoman kipuhatolóztam az épület paramétereit Shuntól, hogy még véletlenül se tévesszem el a helyiséget, így hamarosan az ominózus ablak előtt álltam, megérkezésre készen. Nem telt egy másodpercbe sem, és már az ablakpárkányon egyensúlyoztam kezemben a dobozban rejtőző tortával, egy halom virággal na és az ajándékokkal. Ha nem tenne olyan magabiztossá merő tökéletességem, valószínűleg azzal a lendülettel hanyatlottam vissza kiindulópontomra, hiszen nemhogy nem volt egyedül az én szépségem, de épp az a kócos fazon is ott üvöltözött, akivel szelíd szócsatába keveredtem aznap, amikor megismertem Shunt. Gyorsan elhessegettem a frusztráló gondolatokat, és inkább az én gyönyörűséges szülinaposomra koncentrálva léptem be a szobába.
- Boldog Születésnapot, Mi Vida! - suhantam oda hozzá a szokásos mosolyomat felöltve. -Remélem nem zavarlak éppen.... De várj csak, ez a tiéd. - Nyomtam gyorsan a kezébe egy csokor virágot, a tortát és a kis ajándékdobozt, mielőtt még ne adj isten azt mondhatta volna, hogy "De, zavarsz". Megsimítottam szép arcát és egy puszit nyomtam rá, majd a másik hölgyeményhez léptem, aki szintén ott volt azon a bizonyos napon.
- Ha helyesek az információim, a Kisasszony is mostanság ünnepli a születésnapját, és remélem nem haragszik, ha átnyújtom ezt a csokor virágot. Ugye megengedi... - Nyújtottam felé az apróságot, tőlem szokatlanul bátortalanul. Tudtam, hogy első találkozásunk alkalmával nem sikerült elnyernem a lány szimpátiáját, és igazán a szívemre vettem volna, ha utálkozással fogadná a kis figyelmességet.
- Elnézést a figyelmetlenségért; René Zubarán - biccentettem a lehető legmagabiztosabb mosolyomat felöltve a többiek felé bemutatkozásképp, miközben még mindig a lány előtt toporogtam. Nem igazán ilyen kezdésre számítottam.

Megszeppenve tudatosul benne hogy mind a három vaizard születésnapja egybeesik. Nem szokása hallgatózni, de talán az előbbi diskurálásnak köszönhető, hogy nem másnap kellett szégyenkezve megtudnia a történéseket. Persze égett rendesen a képéről a bőr, hogy már egy ideje egy helyen él a többiekkel, mégsem tudta megjegyezni egyikük születésnapját sem. Ahogy végez a mosogatással, felsiet szobájába, ráhuppan ágyára, s az ablakból bámul a semmibe. Próbál valami meglepetést kitalálni a vaizardok számára.
-Hm... vegyük sorba őket...-kezd bele halk monológjába -Van nekünk egy Shun, egy Shiori és egy Yuusuke... Shunról mit is lehet tudni... mondjuk, dohányzik... és mintha egyszer kétszer láttam volna rajzolni unalmas óráiban... Mi lenne, ha kapna tőlem egy cigarettatartót? Ezaz, ez jó ötlet!-csettint egyet, majd gondolatban a három emberke közül, Shun-t kipipálja.-Aztán, Shiori... szerintem örülne valami szép, lányos dolognak... mondjuk valami édesség? Áh, nem, nem, ezt a részt ráhagyom Masakira...-kuncog egy sort-De akkor mit is kéne? Egy virág, szép kaspóval? Hm, azt hiszem tudom, hol keressem!-a második vaizard is ki lett pipálva, viszont a legtöbb fejtörést mindenképp a végére akarta hagyni.-Hm, na igen, Yuusuke... Voltaképp alig ismerem, talán ha futólag találkoztam vele... Azt hiszem egy kedves üdvözlőlapot adok neki... már ha velünk lesz ma...
Egy percet sem vesztegetve indult neki beszerző túrájának. Gyorsan magára kapta kabátját, s egy sálat kötve a nyakába, a lehető legcsöndesebben próbált kiszökni az épületből. Tudta jól, hol nézzen körül legelsőnek. Hol máshol, mint Kisuke boltjában. Mikor elért a boltig, az ajtón belépve, megcsörrent a szokásos csengőcske.
-Áh, üdvözlöm, Kisasszony!
-Jó napot, Kisuke! ^^
-Nohát, Sachiko-kisasszony? Egy percig meg sem ismertem! Magácska változott!
-Ugyan, dehogy, csak már rég látott!
-És minek köszönhetem, hogy a kisasszony felénk tévedt?
-Ajándékot keresek...
-Mire gondolt pontosan?
-Hát... egy szép, díszes cigarettatartóra gondoltam.
-Hm, hm... meglátjuk mit tehetünk az ügy érdekében! Addig, kérem, foglaljon helyet!-rejtőzött legyezője mögé, majd eltűnt a raktárban. Szépen szót fogadva lehuppant az egyik székre, és nézelődött.
-Itt is volnék!
-Sikerült valamit találnia?
-Esetleg ez?-mutatta előre Sachikonak az aranyos dobozkát-Igaz, mi nem cigarettát tartottunk benne, de a funkciónak megfelel!
-Áh, ez szuper! Nagyon szép a minta rajta! *.*-majd kicsattant az örömtől. Fizetés után, rögtön ment tovább, egyenesen a nem is olyan messze eső virágbolthoz. Egy kicsit el is bambult ott, hiszen imádta a virágokat. Mivel már őszies volt a hangulat és az idő is, ezért egy élénk színű virágot választott. Egy rózsaszínes kaspót vásárolt mellé. Kosarába, a dobozka mellé óvatosan belerakta, és a polcról még levett egy üdvözlőlapot.

Visszaérve a rejtekhelyre, bekommandózva a szobájába, szépen összekészítette a meglepetéseket. Mivel a nappaliban nem találta a többieket, ezért úgy határozott a születésnaposok szobájába kukkant be. Shun szobájával kezdte és pont bele is trafált. Már egy elég nagy társaság volt jelen a helyiségben, kissé szégyenlősen belépett.
-Sziasztok! Ejnye, megint miért morogsz, Masaki? Tessék szépen, nyugodtan maradni! ^^-kezdi el csitítgatni a fújtató bikát, reménykedve abban, hogy nem fogják a haját leordítani a fejéről. Utat törve magának, egyenesen a két szülinapos elé lépett.
-Shiori, Shun. Boldog születésnapot kívánok! És remélem még megannyi születésnapban lesz részetek, éljetek sokáig! ^^ Tessék, itt van a meglepitek! ^^-adta a kezükbe az ajándékokat.

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál//

*Fejét megvakarva fordul végül vissza az ablakból szobájába, de hátát még mindig a párkánynak támasztja, karjait pedig keresztbe fonja, úgy szemléli a további fejleményeket egyre mogorvább tekintettel. Elvégre miért is Shun saját területén faggatja Yasu a magánéletéről? Mint valami fiatalkorú Watson - Sherlock Holmes pedig ez alapján valószínűleg Masaki lenne...*
~ Emlegetett szamár... ~
*Húzza fel szemöldökét a gondolatai után a valóságban is megjelenő vizard láttán, és magában ígéretet tesz: legközelebb mellőzi társai emlegetését, amennyiben ez azzal jár, hogy az említett személyek pillanatokon belül megjelennek szobájában.*
- Díjaznám, ha feltápászkodnál a szőnyegemről...
*Dörzsöli meg homlokát lemondóan, és már éppen indulna is felrugdosni a féltett berendezésről Masakit, amikor újabb látogató érkezik Miria személyében. Ez a tény pedig ott marasztalja inkább a párkánynál - az ablak mellett legalább kap levegőt, ha túlságosan felhúzza a minden bizonnyal létra-ősökkel rendelkező vizard.*
- Szia neked is...
*Köszönti az érkezőt, egyre jobban beletörődve abba, hogy ha továbbra is így marad az egy percre jutó látogatók száma, hamarosan egy lépésnyi hely sem lesz a helyiségben.*
- VÁÁÁ!
*Ugrik egy hatalmasat ijedtében, majd azzal a lendülettel fellöki a közelében lévő széket és kapaszkodik teljes erőből a mellette lévő asztallapba, amikor háta mögül mocorgást hall. Nem számított arra, hogy még az ablakon keresztül is ostrom alá veszi valaki a szobát...*
- René? Renééé!
*Tárgyalja le magával néhány másodperc alatt az érkező kilétét, bamba arckifejezést vágva. Szóval ezért érdeklődött olyan hevesen a raktár alaprajzával kapcsolatosan legutóbb... Bár azt azért nem gondolta volna, hogy képes lesz az ablakon keresztül meglátogatni.*
- Kö-köszönöm...
*Válaszol megszeppenten és fülig elvörösödve, amikor az ajándékokat megkapja. Szinte eltűnik a virágcsokor és a torta mögött, ahogy fél szemmel vázát keres. Kis idő múlva végül észrevesz az egyik polcon egy megfelelő edényt, és fejével lendületesen abba az irányba biccentgetve igyekszik a többiek tudtára adni, hogy valaki vegye le onnan, és segítsen beletenni a csokrot.
Ha a fenti műveletet sikeresen elintézte, akkor a tortát óvatosan az asztalra helyezi, és a kis dobozra fordítja figyelmét. Érdeklődve csomagolja ki az ajándékot, majd szóhoz sem jut a meglepetéstől kis ideig.*
- Igazán nem kellett volna...
*Suttogja végül megszeppenten, a gyűrűt és nyakláncot kezében szorongatva, talán még az előzőnél is nagyobb zavarban. Hiába no, nincs hozzászokva az ilyesmihez, pláne nagyközönség előtt... Ki tudja, meddig ácsorogna tovább szótlanul meghatottságában - nem igazán tudja kifejezni, mennyire tetszik neki az ékszerszett -, ha nem érkezne egy újabb vizard.*
- Szia, Sachiko!
*Üdvözli a lányt megkönnyebbülten, az ő ajándékát is elfogadva.*
- Milyen szép cigarettatárca!
*Veszi szemügyre a dobozkát, másik kezében még mindig az ékszereket tartva.*