*Alszik. Egyrészt megszokta már, hogy milyen "csendes" ez a környék, másrészt pedig képes úgy belemélyülni álmaiba, hogy akár Masakit is nyúzhatnának a füle mellett, azt sem hallaná meg talán...
Most viszont ez már neki is túl sok. Félálomban van, és igyekszik fülére szorítani a párnát, hogy minél kevesebb zaj szűrődjön be tudatába. A ricsaj azonban ezúttal felülmúlhatatlan... Bár Shun azért még hősiesen harcol az ébredés ellen.*
~ Masaki is felébredt, mi? ~
*Fut át agyán, hallgatva a pár szobával arrébbról beszűrődő ordításokat, melyek valószínűleg egy szerencsétlen lámpának szólhattak... Végül a trappolás kezdetekor már - kelletlenül ugyan, de - teljesen felébred. Az ágyból azonban még nem mászik ki.*
~ Csak ne ide jöjjön... ~
*Fordul át hátára, miközben elmélyülten bámulja a plafont. Ebben a - kétségkívül biztos nagyon érdekes - tevékenységben aztán annyira elmerül, hogy kisebbfajta szívbaj jön rá, amikor társa nemes egyszerűséggel berúgja ajtaját. A robaj hatására a másodperc törtrésze alatt ugrik ki az ágyból... Egy szál, térdéig kinyúlt ujjatlan pólóból áll pizsamája, így nyugodt szívvel ácsorog szobájának közepén. Mondjuk akkor sem zavartatná magát, ha öltözete történetesen lengébb lenne...*
- Neked is jó reggelt...
*Köszönti "kedvesen" az ajtótörő kost, mialatt a fotelban heverő farmeréhez sétál, és ráérősen öltözni kezd.*
- Talán ha visszatennéd az ajtómat a helyére, nem kéne így takargatnod a szemed... A nagy Masaki csak nem szégyenlős?
*Osztja meg a másikkal is javaslatát egy gúnyos kérdéssel megtoldva, ahogy folytatja az öltözködést. Végül hátat fordít a másiknak, nehogy beletaposson a vaizard törékeny lelkivilágába...*
- Mi a franc van a tetoválóval?
*Kérdezi meg közben. Aztán beugrik minden: még egyszer, egyik gyenge pillanatában megígérte, hogy elviszi Masakit ahhoz, aki az ő tetoválását is készítette...*

Éjszaka nem tudtam aludni. Már kora hajnalban kivonultam a konyhába, és főztem magamnak teát. Majd pedig kényelembe helyeztem magam a konyhaasztalnál és nekiálltam egy könyvet olvasni. Mikor épp rajtam volt a bevásárlás sora az antikváriumba is benéztem. Szeretek régi könyveket olvasni néha. A régi időket idézi, mikor még nem lehetett egész nap a tv-t bámulni.
Úgy belemerültem az olvasásba, hogy azt vettem észre hogy a többiek lassanként ébredezni kezdtek a többiek. Érdekes volt hogy minél több ember volt ébren a többi annál hangosabban kelt.
*Megjegyzendő élettapasztalat hogy ha szeretném jó hangulatban kezdeni a reggelt akkor keljek minél korábban...* -könyveltem el magamban
Aztán úgy egy óra múlva már akkora hangzavar lett hogy a további olvasásnak befellegzett. Nem tudom Lisa hogy tud ilyen körülmények között odafigyelni a mangáira.
Ám Masaki ébredése még az átlaghangerőnél is figyelemfelkeltőbbre sikeredett. Akkora robajjal vonult be Shun szobájába hogy majdnem leestem a székről. Erre kíváncsi voltam ezért a lehető legnagyobb óvatossággal elindultam a nevezett vaizard lármáját követve.
-Tetoválószalonba készültök? -kaptam el a "beszélgetés" lényegi témáját, mikor megálltam az ajtó előtt. Bemenni nem mertem, mert mindig azt tanították hogy nem illik más privátszférájába csak úgy betrappolni...
-Kíváncsi vagyok manapság hogy csinálják ezeket. -tapogattam meg a nyakamat- Ha többen megyünk talán kaptok csoportos kedvezményt vagy mit ^^"

*Szemmel láthatóan egyáltalán nem siet. Ez főleg Masaki idevágó megjegyzésének köszönhető - ha ő akarja, csak azért sem fogja "atomgyorsasággal odatolni a képét"...*
- Mert te nem vagy szatír... Csak úgy szó nélkül rátöröd egy szál pólóban alvó nőkre az ajtót...
- Baszd meg, te lassan hülyébb leszel, mint Lisa...
- Most mondjam azt, hogy néha kölcsönadja a mangáit...?
*Vigyorodik el a másik idegbajos arckifejezését látva, különösebb megerőltetés nélkül folytatva a pakolászást. A korai időpont miatt még viszonylag nyugodt... Majd nap végére aztán valószínűleg bárkit képes lenne megfojtani egy kanál vízben...*
- Reggelt, Shiori...
*Köszönti oda sem nézve az újabb érkezőt, mialatt hevenyészve elpakolja az ágyneműt. Masakival ellentétben ő nem lepődik meg ezen; már eléggé megszokta, hogy a többiek a lehető legváratlanabb időpontokban képesek megjelenni... Csak a szűnni nem akaró vigyor jelzi, hogy Masaki magánszáma elnyerte tetszését.*
- Ja. Voltam olyan hülye múltkor, hogy megígérjem a nagyságos úrnak, elviszem egyszer oda, ahol én is csináltattam a sárkányomat...
*Válaszol Shiori kérdését hallva, majd hozzáfűzi:*
- Ez nem rossz ötlet... Yasu tetováltathatna magára egy szívbe egy hatalmas "MASAKIII" feliratot, bár neki még "szülői" beleegyezéssel sem fogadhatnák el a jelentkezését...

Az ajtón benézve hirtelen hátrahőköltem, mivel épp Masaki hátsójával találtam szemben magam. Hirtelen kicsit zavarban lettem és nekiálltam habogni. De szerencsére a felém repülő papucs elől sikerült annyira elhajolnom hogy csak a hajamat súrolja.
-Bazd meg!Rémisztgess mást, könyvmoly!- fordult meg Masaki
-Bo..bocsánat!- hebegtem
-Da-da-da-dad-dadogós kedvedben vagy?!-némi szünet.-Jah, oda megyünk, ha végre a hulladékgyűjtő előkerül.-
-Talán ha nem mutogatnád a hátsód, nem lennék zavarban....-dünnyögtem magamban alig hallhatóan
-Ha többen megyünk talán kaptok csoportos kedvezményt vagy mit.-^^"
-Azt próbálod gagyodni mimóza, hogy tipliznél te is?-
-Valahogy úgy, ha már így megkérdezted. -igazgattam meg a ruhámat.
-Yasu tetováltathatna magára egy szívbe egy hatalmas "MASAKIII" feliratot, bár neki még "szülői" beleegyezéssel sem fogadhatnák el a jelentkezését... -fűzte hozzá Shun
-Csak halkan az ilyen elhamarkodott ötletekkel, mert a végén még meghallja és megtetszik neki az ötlet. -néztem ki gyorsan az ajtón hogy megnézzem Yasu hallótávolságon kívül van-e - És gondolom te is nagyon örülnél neki Masaki... -néztem rá- Bár mondjuk nem hiszem el hogy az egódon nem dobna egy kicsit. -gondolkodtam el hangosan.- Főleg ha szép cirádás betűkkel írnák... -folytattam a gondoltamenetet. -Na de azt hiszem kicsit túlzásba estem ^^"" -zökkentem vissza és pillantottam megint a közben "kellemes" arckifejezést öltő Masakira.
-Különben elnézést Shun hogy csak így rádtörtem. Ja akit érdekel a konyhában van kávé. Most jut eszembe nekem még be kellene ágyaznom, csak mikor felébredtem nem akartam lármázni azzal hogy az ágyneműt rámolom. -ötlött eszembe a gondolat mikor az épp ágyazó Shunt néztem.- Persze ha Masaki megengedi.... -néztem megint rá

- Hallja csak meg nyugodtan... Kíváncsi lennék "Masakiii" idegbeteg fejére, ha meglátná...
*Vigyorodik el. Lelki szemei előtt már látja is a jelenetet... Yasu büszkén mutogatja friss szerzeményét, mire Masaki a megszokottnál is jobban ordítozva kergetné... A szóban forgó személy megjegyzését nemes egyszerűséggel elereszti füle mellett.*
- Reggelt neked is, Yasu...
*Üdvözli az újabb érkezőt meglepően könnyedén. Még mindig tart a reggeli türelme...*
- Mi van? Hadd öltözhessek már fel az engedélyetek nélkül a saját szobámban... Egyébként meg ha nem tetszik, fordulj el...
*Fakad ki végül. Méghogy ő szóljon előtte, hogy mit akar csinálni, ráadásul úgy, hogy a többiek kint vannak... Cöh... Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Yasunak nincs nagyon ellenére a látvány...*
- Csak nem szereti a túldíszített cuccokat?
*Pukkadozik a röhögéstől Shiorit hallva. Ezúttal Masaki szobáját képzeli el - amit még nem látott a vaizardon kívül más, vagy ha mégis, ott helyben kivégezték valószínűleg -, mindenféle giccses bútorral és mintával...*
- Nem számít, bejöhetsz nyugodtan, ha akarsz...
*Szólal meg végül szórakozottan, és gyorsan hozzáfűzi:*
- Kávé? Remek!
*Szinte futva indul el a konyha felé Masaki nyomában.*
- Ma is jó napja van...
- Látjuk...
*Fordul Kensei és Mashiro felé, amikor ismét attrakciózik a vaizard, miközben tölt magának egy bögrével ő is a kávéból, és ráérősen iszogatni kezdi a pultnak támaszkodva.*

Miután a mondatom végére értem Masaki megragadott és "gyengéden" betessékelt a szobájába. Sőt még az ajtót is rámvágta.
-Na remek..hol van a villanykapcsoló?! Semmit sem látok. -próbáltam odabotorkálni az ablakhoz hogy elhúzzam a függönyöket. Útban az ablak felé sikeresen hasra is estem egy hajdani éjjelilámpa maradványaiban.
-Áú! -szisszentem fel hirtelen és a lendülettel nekiestem az ágyának. Amiről kapásból lerántottam a takarót.
-Ajaj ezért meg fog ölni. -próbáltam gyorsan visszaigazgatni a takarót hogy úgy tűnjön hozzá se nyúltak. Bár felénél feladtam ezt az ötletet, mert amilyen művészien szét volt túrva azt tuti nem tudom leutánozni. Ezért úgy döntöttem inkább neki is beágyazok. Ahogy hajtogattam a takarókat egyszer csak egy könyvecskét vettem észre ami az éjjeliszekrény hátuljából lógott ki. Ahogy jobban szemügyre vettem egy egész halom volt ott. Találomra felkaptam egyet.
-Nahát mi ez? Biztos az éjjelilámpával vívott harcban került felszínre. -halásztam ki de egyenlőre semmit nem láttam belőle a félhomályban.A könyvet félredobtam az ágyra, hogy majd később megnézem, majd nagy nehezen odabotorkáltam az ablakhoz és egy határozott mozdulattal elrántottam a függönyt.
-Na így mindjárt jobb ^^ -bámultam ki az ablakon a fényes udvarra. Visszaléptem a vendégágyamhoz és hasonlóan gondosan mint nehézfejű vendéglátómét beágyaztam azt is. Majd mikor végeztem eszembe jutott a könyv amit az előbb letettem az ágyra.
Mikor a kezembe vettem kicsit meglepődtem. A legnagyobb valószínűséggel egy hentai manga volt a borítójáról ítélve. De hogy igazoljam a mondást miszerint ne a borítója alapján ítéld a könyvet belelapoztam, de csalódnom kellett mert tényleg egy hentai manga volt.
-Áhám szóval tényleg elszólta magát Shun szobájában. -jutott hirtelen eszembe az előbbi jelenet. -Nem hittem volna hogy Masaki ilyeneket olvas, de hát ha azt vesszük végül is szinte semmit sem tudok róla....Mindenesetre kicsit meglepő.
A nyitott mangával a kezemben ácsorogtam az ágya mellett mikor egyszer csak megnyikordult az ajtó és az említett vaizard trappolt be rajta kezében egy hatalmas bögre kávéval. Amint meglátta a kezemben a mangát hirtelen elkerekedtek a szemei.
-Te jó ég...most végem van. -ácsorogtam halálravált szemekkel. Észre sem vettem hogy még mindig a könyvet szorongatom.

- Milyen jól kijönnek egymással...
*Kérdezi meg álmosan kortyolgatva kávéját, miközben ismételten beleremeg az épület Masaki ordításába.*
- Hát igen, Masaki már csak ilyen kedves...
*Hallja Kensei gúnyos válaszát, amire Mashiro kezd el értetlenkedni:*
- Tééényleg? Szerintem Masaki-kun nem valami aranyos...
- Irónia, tudod.
*Csap a homlokára, amint meghallja a naivitás mintapéldányának szavait, mialatt Kensei szemöldöke jól láthatóan egyre erősebben kezd rángatózni. Végül, valószínűleg azért, hogy elterelje figyelmét, megkérdezi:*
- Amúgy mit akar tőled Masaki? Ha jól látom, már te is vehetsz a jóvoltából egy újabb ajtót...
- Be akarja fejeztetni az egyik tetoválását, vagy mi... Szüksége van a protekciómra.
*Vakarja meg fejét szórakozottan, és kiissza kávéjának maradékát, majd újabb adagot tölt magának. Ekkor érkezik le Yasu, nem valami vidáman...*
- Újabb bizonyíték arra, hogy a legkisebbek eszik a legtöbbet...
*Jegyzi meg, ahogy figyeli a hűtő tartalmának fanboy általi halálra ítélését.*
- Látom, neked is szép a reggeled, Lisa...
*Üdvözli az újabb érkezőt, aki láthatólag eléggé dühös valami miatt...*
- Reggelt... Az az állat Masaki már megint elvette titokban az egyik mangámat...
- Kicsoda...?!
*Nyeli félre kávéját, ami miatt hangos köhögésbe fullad kérdése...*

-MI A JÓ BÜDÖS, ku*va EGET CSINÁLSZ TE ITT?!-rontott felém mint egy vadállat. Én még mindig nem tudtam megmozdulni, pedig nem ártott volna kitérni. Szerencsére a hurrikán csak a könyvet tépte ki a kezemből és hajította el jó messzire. -A SZEMÉLYES CUCCAIMHOZ ROHADTUL NINCS SEMMILYEN KÖZÖD! VILIIIII????-ordítozta tovább
-Ha nem forgatod fel reggel a szobádat és nem esem neki az ágyadnak a sötétben ahova belöktél talán nem kerülnek az orrom elé a könnyűolvasmányaid... -bámultam fel a szemébe
-ÉÉÉés...NE JÁTSSZ NEKEM RENDES KISLÁNYT! BE TUDOK MAGAMNAK IS ÁGYAZNI!- kezdte hozzámdobálni a párnákat. Az első még telibetalált, de ahogy hátráltam szerencsére enyhült a zápor. Majd mikor biztos távolságban éreztem magam megint megálltam.
-Elnézést hogy próbálok nem csak ingyenélni...
-TŰNÉS! KIFELÉ A KIBASZOTT SZOBÁMBÓL!- ordított megint aztán ledőlt az ágyára, de én még mindig ott álltam a párnakupac közepén. Oda kellett volna még mennem a bőröndömhöz a kabtomért, de egyenlőre nem mertem közelebb menni a vörösrekiabált fejű Masakihoz. Szóval egy darabig még ott ácsorogtam tanácstalanul.
-Kimennél?-szólalt meg gyanúsan nyugodtabb hangnemben az ágyán fekve -A manga-ról, meg örülnék,ha tartanád a pofádat...
*Áhám szóval erről van szó...nála ezt jelenti a "megkérni" jó lesz elkönyvelni.*
-Nem állt szándékomban kitálalni a "magánéletedet" -kezdtem rá kicsit sértődötten közben ő felkászálódott és a szekrényhez vánszorgott- Pedig Shun biztos örülne neki hogy lenne mivel idegesítenie téged egy jóó hosszú ideig... De örülhetsz mert "tartani fogom a pofámat..." -hangsúlyoztam- Főleg hogy voltál olyan nagylelkű hogy hagyod hogy itt rontsam a levegőt.... -teszem hozzá alig hallhatóan
-Ennyire szeretnéd látni a pucér seggemet?-ácsorgott a szekrény előtt és kezdett újra dagadni az erecske a homlokán.-Nesze bazd meg!-és lerántotta az alsónadrágját.
-Te állat! -vágtam hozzá lendületből az első kezem ügyébe akadó párnát- Amúgy meg kösz hogy ennyire foglalkoztat hogy vajon mit akarok látni.... -forgattam meg a szemeimet, majd odatrappoltam a bőröndömhöz és előhalásztam a kabátomat.
Kissé sokkolt állapotom miatt észre sem vettem hogy Yasu ott figyelt az ajtóban. Csak annyit vettem vettem észre hogy csukódó ajtó hangját hallom. *Ajaj, szegény Yasu* -sóhajtottam
-Odakint megvárom míg felöltözöl.....-sétáltam oda az ajtóhoz-....vagy mostmár tökmindegy? -kérdeztem vissza szúrós szemmel, majd kimentem és bevágtam az ajtót.
-ÁÁÁ sok ez nekem kora reggel. -ültem le a földre az ajtó mellett majd a fejemre húztam a kabátom, mert ahogy észrevettem minden próbálkozásom ellenére mégiscsak eléggé vörös lehetett az arcom.
*Tényleg jó ötlet volt nekem idejönni?* -bámultam a kabátom belsejét merengve és próbáltam feldolgozni az előbbi jelenetet. *Még szerencse hogy az orrereim jól bírják a megpróbáltatásokat, mert hetekig hallgathattam volna....* -ücsörögtem a kabáttal a fejemen és vártam hogy végre indulhassunk már.

Bekopogtam és egy kicsit kinyitottam az ajtót.
- Hali fiúk, lányok! Nincs kedvetek játszani Amerikai Focit Vaizard módra?
Ha igen, akkor majd gyeretk le a Földalatti terembe, oké?

* * *

- Akkor elmagyarázom a lényeg az, hogy akinél van a labda azt kell leszerelni, miközben annak társai próbálják ezt megakadályozni. A taouchdown 2 pontos. Az ajándék rúgás, ami a touchdown után van 1 pontos. Szóval ha sikerült leszerelni az ellenfelet akkor onnan, akkor ti jöttök. kidou és hollow képesságek ki vannak zárva. Csupán a puszta fizikai erőtöket, és a snupot használhatjátok, de a snupo is korlátozva van: be snupozni a célvonalhoz tilos.
Fú még mit mondjak... szóval igazi technikás játék és csapat munkás, majd lent elosztozunk, sziasztok! - ezzel el is húztam amennyire tudtam az edzőtermet előkészíteni.

Kora reggel ébren volt már. Olyan fitten mozgott, hogy fél óra alatt simán összepakolta a szobáját. Ahogy kész lett észrevette, hogy a kedvenc gyümölcsteája elfogyott. Úgy gondolta, hogy leszalad, és kér valakitől egy filtert, de jól tudta, hogy kevés esély van rá, hogy valakinél pont akadjon... Fogta magát, és szép, lila kabátját magára terítve indult meg a közeli bolt felé. Mikor kilépett szobájából, hatalmas ricsajra lett figyelmes. ~Jaa, csak a szokásos...-rázta meg a fejét, és igaz, egyenesen a zaj felé vette az irány, mert érdekelte hogy mi történhetett kora reggel. A nagy duli-fuli az egyik szobából jött. Már a közelben volt, mikor egy ismerős alak, kilépett onnan. Pontosabban Hanabi volt az. A kabátjával beburkolózott lányhoz lépett.
-Szia, Hanabi! ^^ Mi volt ez a nagy csatazaj az előbb?-kérdezte nagyra nyitott szemekkel. Ahogy a lány válaszát hallgatta, felfigyelt egy szóra. Mégpedig a tetoválásra. Ugyanis, ha jól vette ki a szavaiból, akkor tetováló szalonba készültek.
-Nahát! És kik mennének? Nagy gondot okozna, ha veletek tartanék?-kicsi csönd-Óh, tudom, hogy nem látszik rajtam, hogy bírom a fájdalmat, de nekem is van már egy tetoválásom, mégpedig a lapockámon ^^... Öhm, szóval, ha nem baj veletek mennék! ^^-mondta vidáman, mikor egy újabb üvöltözést hallott egyenesen a szobából, s pillanatokon belül kilépett, maga után bevágva az ajtót, Masaki...

- Mit csinált már megint Shiorival ez a marha...?
*Kérdezi meg szinte magától, amikor a kanapéhoz sétál, és kényelmesen elhelyezkedik benne - innen ugyanis pont látja a lépcsőt... Nemsokára pedig maga Masaki is tiszteletét teszi a földszinten...*
- Mi legalább kölcsön kérjük Lisa mangáit.
*Jelenti ki a kirohanást hallva, majd hátradől ülőhelyén. Néhány percig nyugodtan elücsörög itt, azonban lassan megunja a várakozást, és elordítja magát:*
-JÖJJÖN MÁR LE VÉGRE, AKI TETOVÁLTATNI AKAR!
*Dolga végeztével ismét helyezkedik egy sort a kanapén - várhatóan kap is majd hiperaktivitására megjegyzéseket, különösen Masakitól... Aztán elcsodálkozik: pár másodpercen belül ugyanis a raktár lakosságának nagy része megjelenik a földszinten...*
- Ne mondd, hogy neked is kell tetoválás...
*Neveti el magát Rose megjelenésekor. Valami rejtélyes oknál fogva - maga sem tudja, miért - ugyanis pont belőle nézi ki ezt legkevésbé...*
- Dehogy! Csak az érdekel, milyen műsort fogtok ezúttal produkálni...

Csendes elmélkedésemből Sachiko zökkentett vissza.
-Szia, Shiori! ^^ Mi volt ez a nagy csatazaj az előbb? -kérdezte.
Én félig kidugtam a fejem a kabát alól és próbáltam magyarázkodni.
-Hát izé, Shun, meg Yasu meg Masaki elmegyünk egy tetoválószalonba, vagyis Shun visz minket, mert Masaki be akar fejeztetni magán valamit, ha jól tudom, én meg csak kíváncsi vagyok, hogy a 21. században ez hogy működik, Yasu meg azt hiszem csak unatkozik itthon. -hadartam kicsit összefüggéstelenül, de úgy vettem észre Sachiko a lényeget azért megértette. Szóval úgy döntöttem inkább nem folytatom tovább a szobában történtek tárgyalásával.
-Óh, tudom, hogy nem látszik rajtam, hogy bírom a fájdalmat, de nekem is van már egy tetoválásom, mégpedig a lapockámon ^^... Öhm, szóval, ha nem baj veletek mennék! ^^-mondta vidáman
-Nahát tényleg? Ezt nem is tudtam -csodáloztam el egy kicsit- Amúgy én benne vagyok, szerintem nyugodtan eljöhetsz te is ^^ -mosolyodtam el.
Ekkor Masaki vágódott ki az ajtón.
*Az bezzeg a bajára volt mikor én vágtam be... -.- hallottam hogy odabent ápolgatja azt a nyomorult ajtót -.-* -sóhajtottam egyet.
-Kész a surmó banda? Csá, szentfazék! Felőlem jöhetsz, csak be ne ájulj a tűtől, mert most látni is fogod.. -üdvözölte a lányt.
*á szóval hallgatózunk...* Sachiko elment valamerre, majd mikor Masaki már biztosan hallótávolságon kívül érezte megszólalt.
-Héh, Sio!
-Hm? -mászom ki végre a kabát alól és felkászálódok.
-Gáh....szal...khm...-fejvakarás-Bocsesz az előbbiért!
Én hitrelen nem jutottam szóhoz, de mire végre válaszoltam volna valamit visszaviharzott a szobájába. Utána pedig jobbnak láttam nem felemlegetni a témát.
*Tudtam én hogy mégsem annyira tapló mint amennyire látszik* jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, majd felvettem a kabátomat és lesétáltam a konyhába egy kis narancsléért. *Vajon mi minden történhetett vele ami így megkeserítette?...* -tűnődtem, miközben a hűtőben kotorásztam. A vörösség minden maradványát el akartam tüntetni az arcomról. A konyhában fülig érő szájú vaizard tömeg fogadott.
-Mi van itt? -fordultam oda Shinjihez
-Kiderült hogy a mi Masakink Lisától szerzi be az esti olvasmányait. -vigyorogta
Engem nem lepett meg annyira a hír,hiszem a nem sokkal ezelőtt a saját szememmel értesültem róla.
-Mi az? Te tudtál erről? -nézett rám ferde szemmel Shinji.
-Honnan tudtam volna? -válaszoltam a kérdésére kérdéssel- Nem lehet hogy ezt csak Lisa találta ki? Mint a múltkor azt hogy Hiyorin kereste az egyik bilincsét....? -próbáltam terlni a témát, mert az előbb megígértem hogy erről nem szólok senkinek.
Azonban ekkor befutott az említett vaizard is és a többiek arcán újra megjelent a széles vigyor.
-MI A FASZT BÁMULTOK?- fakadt ki
-Elvileg azt hogy Lisa mangáit rejtegeted magadnál. -fordultam felé, jelezve hogy nem tőlem tudják az egészet.
-JÖJJÖN MÁR LE VÉGRE, AKI TETOVÁLTATNI AKAR! -ordította el magát Shun.
-Itt vagyok! -integettem- Hű de sokan összegyűltünk. -néztem végig a tolakodó tömegen.
-És mondd csak Shun régóta jársz már abba a szalonba? Vagyis inkább úgy kérdem mióta vannak ezek a piercingjeid. -mutogattam közben zavartan az szemöldökére.

A többiek össze vissza kajabálását hallgatva indult meg a tömeg után. Felvette lila kabátját és odalépett Shiori mellé. Úgy gondolta, ő nem aza tipikus Vaizard, hogy minden egyes rossz szóra ugrik, illetve lehet vele kellemes beszélgetést folytatni.
-Induljatok már meg, nyomorékok!-hallatszik meg elölről a mogorva felszólítás, amire meg is indulnak a többiek. A sok csicsergés közepette Sachiko is próbál valakivel szóba elegyedni.
-Ömm, Shiori!-szól oda, amire fel is figyel a lány, s bevárja Sachikot.-Bocsi, csak nem szerettem volna egyedül kullogni ott a sor végén ^^"-fújja ki magát és lép a mosolygós lányhoz.-Nahát, hogy hogy van erőd egy szobában lenned Masakival... Csodállak érte ^^-ahogy hallgatja a lány válaszát, elölről ismételten újabb ordítás zavarja meg őket.
-Mi az anyád van már megint??!!
-Takarodj már az útból!
-ku*va nénikédet! Azt rugdosd!
-Újabb szép megnyilvánulásoknak lehettünk fültanúi! ^^"-neveti el magát. ~Alig várom, hogy odaérjünk a szalonba... igaz hogy még nem tudtam dönteni mit tetováltassak magamra, de majdcsak addigra kitalálom...