Tomoyori Emi

Tárgy: Tomoyori Emi Szer. Nov. 28, 2012 11:20 pm

Jelszó: oooiei

~ Adatlap

Név: Tomoyori Emi
Nem: lány
Kaszt: Ember
Szül. ideje: 1999. április 30.
Kor: 13

~ Előtörténet

Van, aki úszik az árral és, megérteni véli, hogy ez a fajta élet miért is a helyes út, amit mindenkinek követnie kell. Eltűnni a tömegben, de ugyanakkor mindenki máshoz hasonlóan bolyongani benne és a mindennapoknak hívott életet élni. És vannak azok, kik más utat követnek: feltörekednek és lerázzák magukról a birkákat, terelő kutyákat, mennek a szívük után és vagy megvalósítják terveiket, vagy elvesznek. És vannak olyanok is, kik álmodoznak és olyan dolgok után, kívánkoznak melyeket senki, sem tudja, hogy meg lehet e szerezni. Emi inkább az ilyen közé tartozik: ahhoz ragaszkodik melyet, lát, ám ami ugyanakkor egészen más, mint amit az őt körülvevők látnak. Ezért mondják hogy álomvilágban él, de mennyire álomvilág az, amit képes látni és olykor megérinteni is?

Emlékszik még apja arcára, az emberé, aki a megértés és őszinteség testet öltött figurája volt. A kezére, melyek hol a hajába túrtak, hol pedig a kerekes széket tolták előre és neki nem volt más dolga, mint figyelni. Hallgatni és rajzolni. Emi soha nem volt erős és egészséges, míg mások gyarapodtak ő csupán kullogott utánuk a testi fejlődésben. Tipegőként meg tanult járni, enni, beszélni és érteni, mint ahogy ők is, utána azonban végleg lemaradt tőlük. Mindenben, vagy legalábbis ők így tartják. Mert édesapja és tudta azt, amit ő is, hogy semmivel nem butább vagy gyengébb másoknál... Szellemileg legalábbis. Mert velük együtt okosodott és tanult, még ha idővel fizikai stagnálása átcsúszott egy lassú leépülésbe, ami máig is tart.

Nem értették az orvosok, hogy mi lehet a probléma, miért hagyta el az erő annyira, hogy még lábra sem tudjon állni. Igazság szerint azelőtt is segítségre szorult a számára komolyabb mozgási megpróbáltatásokban, ácsorgástól kezdve egészen az emelésig. Régtől kezdve voltak hát a kórházak legalább annyira gyakran látott helyek, mint ahogyan a lakás vagy az óvoda és később az iskola. De miért siessünk? Miért siessünk, amikor a kezdetekkor is ott volt vele saját nagy világa, melyben rajta kívül csupán egyetlen ember hitt?
Mert az utcákon, parkokban vagy házakban nem csak a mindennapok járó és kelő emberei voltak, hanem azok is kik elveszve vagy éppen ragaszkodva úsztak a levegőben. Senki nem látta és hallotta őket, senki más nem érezte tagjaik hidegét és értette szavukat. Bár nem hozzá szóltak és nem maradtak ott örökké, eltűntek láncaikkal együtt mikor "azok" az emberek megjelentek és elvitték őket valahova máshova. Számára ez volt a mindennapi és a normális, valóság melyet papírra lehetett vetni és megörökíteni más napokra, mindössze gyönge kezeinek könnyed mozdulataival. És aztán már tudta, már tudta hogy egyszer eljöhet az a nap is, mikor...

Mert egy napon nem ugyanarra ébredt, mint máskor. Azonban még akkor is, apja szeretettől csillogó szemei és óvó kezei a homlokán ébresztették új reggelre. Pedig a kényszer láncolta most őket össze, nem csupán képletekben élve, hanem annak teljes jelentésében: ott volt az a lánc, ő pedig tudta hogy hamarosan őt sem látja többé. Pedig maradni akart, azt mondta, hogy nem hagyja magára és emellett még akkor is kitartott. Aztán elment, elvitte az egyik olyan ember, akinek ez volt a dolga, elvitte tőle és ő, mégsem haragudott rá. Csak nem értette, miért neki kellett mennie, amikor ő volt az, aki gyenge volt? Kérdezett is volna és végül kérdezett is, a fegyveres ember tekintete pedig akkor meglepetten találkozott össze az övével. A kérdés mégis más volt:
- Engem... Mikor viszel el?
Sosem kapott rá választ, talán valóban meglepett volt és azért is távozott egy vállrándítás kíséretében. Egyedül hagyta, ha nem is a szavak teljes értelmében de lélekben egyedül maradt. S a lassú rajzfüzetbe karcolt évek csak teltek, bár nagyon lassan egyre gyengébbnek érezte magát, rajzai részletei: vonalai, árnyalatai és határai egyre csak művelődtek, szebbé és hűségesebbé válva mindahhoz melyet szemei is láttak. Mert látott nem csak távozó embereket és azokat kik magukkal vitték őket, hanem sokkal változatosabb és ugyanakkor nyugtalanító figurákat, ám azok sosem jutottak elég közel hozzá: a férfiak és nők feketében, tettek erről. Ő pedig úgy tett már mintha nem is látta volna őket, lopva rótta tónusait a lapokon mikor a tanárok és diákok, vagy éppen az orvosok és ápolók nem figyeltek. Mert ők nem értették meg soha, csupán akkor mikor "szellemi szintjük" még vele egy síkon volt. Ám azonban ők kinőttek belőle, s ezzel párhuzamosan ő is egyre ritkábban mutatta meg rajzait, míg nem egy napon, füzeteit nem adta ki többé a kezei közül. Mert nem is kérték, miért kérték volna?

Most pedig már más lett a világ, más, mert többé nem láthatja azokat a lányokat és fiúkat kikkel együtt tanult. Vagy csak nagy ritkán, amikor jobb állapotban van. De így talán jobb is, hogy a fehér ágyneműk között tűnődik, vagy éppen egy parkban hagyva ül a székében és rajzolja mindazt, ami az övé. Csak az övé.

~ Kinézet

https://2img.net/r/ihimizer/img27/7341/girl547.jpg
Apró és kimondottan gyönge fizikumú lány: mindössze nagyjából 136-137 cm magas és 25 kg-ot nyom. Habár alapvető vonásai ázsiaiak, rövid haja színe fakó piszkosfehér vagyis, majdhogynem szőke. Szemei ezzel szemben feketék, némi enyhe acélkék árnyalattal. Orhidea rózsaszín pizsamáján kívül, ha éppen a szabadban van, szürke kabátot és nadrágot visel.

~ Jellem

Merengő, magányos lélek? Vagy éppen egy meg nem értett művész? Halmozhatunk kezdő kifejezéseket, ám ha mondanak is valamit, a lényeget nem fejezik ki: arra vannak a kerek mondatok. Emi egy olyan egyéniség, aki számára a valóság többnyire ellent mond azzal a valósággal melyben mások élnek, ám a részleteket tegyük félre a megfelelő helyre és időre. A többi ember számára egy egészen más világ: ők nem tudják, vagy fogadják el mindazt, melyet Emi tényként kezel, márpedig e dolgok mozgatják leginkább gondolatait meg. Mert nem minden gyermek vagy felnőtt kerüli az apró és beteges társait, azonban Emit megközelíteni egy máig rendre megfejtetlen talány. Ritkán válaszol másoknak néhány szavon túl, vagy marad beszélgetésben olyan témákat illetően melyek a mindennapi élethez kapcsolódnak. Miért? Talán, mert tart ezektől, a dolgoktól, olyan világ részeitől melyet ő nem képes úgy átérezni, mint ahogy ők. Mert ő arról szeretne beszélni, amit úgy tűnik körülötte egyedül csak ő fog fel mindennapiként, nem... Igazából, egyedül ő észlel. Az "árnyakról", a "bolyongókról", a "fekete kardforgatókról" és a sok más dologról, melyekhez saját neveket csatolt. Többé nem próbál róluk beszélni senkinek, kevesen hallgatták meg és kortársai közül, ha kezdetben kíváncsian hallgatták is őt, végül csak megunták ugyanazokat a históriákat, később pedig már nem is kívánkoztak egy "zavarodott lány" közelébe. A pszichológus? Szeretett vele beszélgetni, sokat és sokáig... Míg nem felismerte, hogy az érdeklődés csillogása hiányzott a szemeiből, s minden egyes szava csak messzebbre sodorta attól, hogy ne másként tekintsenek rá. Inkább tagadja, most amit látni vél, s keze a rajzfüzetét és ceruzáit keresi. Nem igazán akar már barátokat keresni, inkább elrajzolgatni magának, amit lát és bevárja, hogy talán nemsokára ő is eltűnhessen ebből a valóságból. De addig, talán jön majd valaki, aki végre azokról a dolgokról is beszélne vele? Mi történne akkor?

~ Képesség(ek)

Neve: Shiryoku (~látás, hu - sight, eng)
Típusa: esp, passzív érzékelés
Eleme: N/A
Támadások: N/A
Leírása: Egy kétélű kard... Képletesen. Olyan dolgokat lát, hall, érez, és olykor tapint melyek, nem igazán tartoznak az élők világához. Ettől függetlenül még nem érti meg, hogy mi is folyik körülötte éppen, inkább saját elméje szintjén próbálja megmagyarázni őket, de inkább csak lerajzolni. A hátránya, mindennek hogy állandó és így teste számára is megterhelést jelent, ő maga sem tudja, hogy valójában ez okozza "betegségét" és így egyre csak romló állapotát. Azonban ha tudná is, aligha lenne hajlandó megválni tőle egy hosszabb életért cserébe

~ Szeret-nem szeret

Szereti a magányt, amikor is nem próbálnak olyan dolgokról beszélni vele melyek őt nem érdeklik. Szereti az éjszakát, az esős és ködös időt, talán, mert így távolabbinak érezheti magát az átlagtól, kik a napot kedvelik. Szereti a papírt és a grafitceruzát, melyekkel azt örökítheti, meg amit éppen akar. Szereti az ölelést és gyöngéd érintést, csupán nincs olyan, akitől kapna, vagy elfogadna. És szeretné édesapját újra látni...

Általánosságban nem szereti az embereket, mert más a lelki világuk és így nehezen érez velük rokonszenvet. Nem szereti, ha szóba kerülnek a rajzai, és emiatt nem hisznek neki. Nem szereti, ha tömegbe kerül, mert akkor nem tudja megfigyelni azokat a személyeket és dolgokat, akik, és amik őt igazából érdeklik. Nem szereti a nyugati ételeket, mert hát... Mert nem szereti őket. És nem szeretné, ha elvennék tőle a rajzait és írószereit...

Tárgy: Re: Tomoyori Emi Csüt. Nov. 29, 2012 3:07 am

Üdv!

Igazán hangulatos történetet tártál elénk, olvasás közben tökéletesen átérezhető a karakter személyisége, ami Nekem különösen tetszett. Ahogy azt említetted is a téma leírásában, a vesszőkkel itt-ott tényleg akadtak problémák, mivel habár az említett Word program igencsak nagy segítség, mégsem lehet mindig megbízni benne teljesen. A fentebb említett írásjelet rendszerint kötőszavak (és, de, hogy) elé szoktunk tenni, meg ugye felsorolásoknál. Javaslom, ha nem vagy biztos hova is kéne kitenni, akkor olvasd fel hangosan a szöveget, s ahol levegőt kell venned, ott vesszőnek is helye van! Ettől függetlenül semmi kivetnivalót nem találtam előtörténetedben, így ELFOGADOM azt!

Amennyiben a képességet a későbbiekben szeretnéd kibővíteni, tételezzük fel lélekenergiájának növekedése okán, ezt megteheted majd pályázat formájában a megfelelő helyen!

Szint: 1.
Lélekenergia: 3000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

11 pontot oszthatsz el szabadon a következő képzettségek között:
- Fegyveres harc
- Pusztakezes harc
- Reiatsu kezelés
- Helyváltoztató képesség (ha van olyasmid, mint a shunpo vagy a sonido)
- Különleges képesség

Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Köszöntelek a fórumon, jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához! Az alábbi linkeken további segítséget is találsz!

Tájékoztató újoncoknak |x| A pontrendszer használata |x| Színválasztó |x| Avatáralany foglaló |x| Az én karakterem...