Polgármester

Tárgy: Polgármester Kedd Nov. 13, 2012 1:29 am

Spoiler:

Horizonton jócskán túlesve lassan a Hold emelkedik az égre. S amint első fényét kiereszti Karakura utcáira, a középiskolát kísértetiesnek tűnő lepel fedi el. Lassan, nesztelenül pedig az utolsó bent marad diákokhoz egy kellemetlen alak oson be. Zárat kulccsal nyitja ki, majd lépései a márvány padlón koppan, itt- ott. Arcán bárgyú mosoly terül el, amint megérzi a benn levő diákok közül két olyan embert is, akik értékelhető lélekenergiával rendelkeznek. Az alak a tornaterem előtt áll meg, s majd jobbján levő karperecéhez nyúl, amelyen egy tigrisszemre hasonlító motívum csillan meg a beszűrődő fény végett - Zeige Dich! - Suttogja az idegen, s a diáklányok sikítása lepi el a folyosókat, ahogyan az ajtó kivágódik a félelmetes bábura. A fantasztikus lényre hasonító bábú kivágja a teremből az egyik összetört testet, hogy gazdája annak lelkével táplálkozhasson. A vércseppek ide- oda fröcsögnek, s az idegen szép lassan távozik; mialatt ruhája ujjáról egy aranyozott mandzsetta hull a padlóra.

*A tinta átható bűze lassan szemeimből folyónak tűnik, amint a mocskos pergamenen egyre csak gyarapodni látszanak az írások, amelyek a titkos gyilkosságot írják le. Egy éjjeli alak, aki diáklányokat ölve, lelküket zabálva őrzi meg fiatalságát. A pokol legalsó bugyrában fogja békéjét meglelni, amikor tükörbe nézve áhítattal várja a reá leselkedő hatást. Ugyanis a szüzek vére nem menti majd meg az őt bitorló ösztönöktől; az öngyilkosság tiszta képviselete mentheti csak meg. Becsukom mai napi jegyzeteimet, s kényelembe bújva döntöm hátra megfáradt testemet fekete bőrszékemben. Elfújva gyertyámat az odafentről jövő város zaját hallgatom. Nyomorult csatorna lakók, kiknek ruháját a kosz súrolja tisztára ádáz sopánkodásuk alatt. A mazoku városa sosem lesz a tisztesség és a tisztaság városa. Halandóság adta végítéletet kap az, ki gyengévé fertőzi testét a kétségbeesés talajával. Itt csak a hercegek s hercegnők uralkodhatnak. Ők azok, kik Fredonn asztala körül ülnek, s kardjuk élesebb bármi jellegtelen kardnál; például a szimpla - undorra késztető - shinigamiknál. Megsimítom csuklómat ékesítő halálosztót, de ezúttal a démon had aludjon. Foglalja ma éjjel nyamvadt üregét a lét semmisségében; had szálljon a tornyok védőbástyái alá. Felemelkedem, s öltöny fedte testemre egy feltűnésmentes szakadt köpenyt terítek. Patkányok közt haladni jobb, ha te magad is patkánynak tetteted magad. Tömegesével a csótányok is nagyobb kárt okoznak, mint előnyt. Elhagyom a katedrálist, hogy a magam útját járjam. Így a teleport rendszer egy egészen elfuserált helyre sodor engem. Nem látom át az összefüggést, a részecskék láncreakcióját, hogy mi alapján döntetik el a helyválasztás. Nem tűnik holmi primitív dolognak, mégis önmagában átkozottul gyanús. Elhaladok egy iskola épülete mellett, míg az őszi hűvösben köpenyem alá ér a Hold sápadt suttogása. Egy sárga falevél hull le elém, amint az egyik sikátorból kinézve az ablakokból sikoltások hatnak át az utcára; megzavarva az emberi tevékenykedést, azaz az alvást. Habár az emberek ostobák, és hasztalanok. Arcukat csak párnára hintik, s nem törődnek fejlődő magzatukkal. Halkan megszorítom kezemen rejtőzködő bábomat, ám az épületből szokatlan távozást pillantok meg. Kaján félmosollyal illetem a polgármestert, de mosolyom a lélekenergia érzékelése végett semmissé lesz. Úgy döntök, hogy talán mégis megérné a gyűlölt beavatkozási procedúra? Előveszem a nélkülözhetetlen eszközt, amely szükséges a társadalomba való beilleszkedéshez, s tárcsázom a helyi rendőrség számát. Alig néhány kicsengésre méltatják felvenni ezt a vackot.*
- Siessenek, középiskolából rémüldöző sikításokat hallottam. Mire ideértem a saroktól, csak egy alak távozását láttam; de nem bírtam megállapítani, hogy ki az. Siessenek, nem merek bemenni az épületbe! *Színészi kétségbeeséssel riadóztatom a rendőrséget, majd a kukába dobom a köpenyt. Egy öltönyben aligha leszek feltűnő a kérdezősködő húsdaraboknak. A környéket vagy hosszú órákon át túrják, mire az egyik felelős rendőr egy számomra roppantul ismerős mandzsettát nyújt megnézésre. Furcsán, érthetetlenül pillantok a kiegészítőre, mire elküldenek, hogy nincs több dolgom itt. Nyilvántartásba vették a megfigyelésemet, s holnap szünet lesz az iskolában, még felmosnak minden szennyet. Megfordulok, s távozok, mint egy átlagos férfi az éjszakában. Viszont e férfi tekintetében feléled a sötét bosszú fénye.* ~ Üdvözöllek öcsém, hamarosan találkozunk Eien ~ *Méltányolom magamban a váratlan érkezését, amellyel hosszú éves csendben tengődő írásaimat felborította. Ma éjjel még meggazdagszom, s új arcot öltök Ő általa; azt hiszem.*

Hiába is lépnél az álmok talajára, lelked nyugtalanul tart ébrenlétben; mely sétára invitál az éjszakában. Az utcát csendesek, alig megy rajta végig egy-két ember; azok lelke mintha félne a kinti ártalmaktól. S mint a sors szereti az iróniákat, csendes kíváncsiság vezérel téged az iskolába, ahol egy nem látható ponton megbújva figyeled a diák lányokat, akik éppen kendo gyakorlást tartanak. Lelkük roppant érdekes lehet a számodra, ugyanis mintha tudatosan kontrasztbe álltak volna. Ahogy sorban állnak egymással, úgy emelkedik a bennük látott sötétség. Megfigyelésedet egy hirtelen berobbanás zavarja meg, amikor egy bount végez a lányokkal. Itteniként e nagyon is jól tudhatod, hogy ki azaz alak, aki gyilkosságra irányította szemét. Különös a felismerés, hogy a polgármester egy bount. Tehetségednek köszönhetően jól eltudsz rejtőzni, hogy ne légy felfedezhető a gyilkosok számár a tökéletes szemtanúságod. Ám a két perccel későbbi sziréna hang már jóval kellemetlenebb lesz a számodra. Valami hátsó kijáraton távozhatsz, ám amint megteszed..egészen véletlenül pont Heinrich elé érkezel, aki mintha hasonlítana a gyilkosra. Mégis, ha ránézel, tudhatod, hogy eme kezdetleges feltételezéseddel valami nem stimmel.

Spoiler:

Tárgy: Re: Polgármester Szomb. Nov. 17, 2012 12:09 pm

Vajon még ember vagyok? Már csak halvány emlékeim maradtak arról, milyen volt rendesen élni, milyen volt szeretni, milyen volt, ha szerettek, milyen volt számomra az, amikor még új volt a világ. Nem emlékszem már tisztán azokra, akik fontosak voltak nekem, sokszor nem látom magam előtt az arcukat sem, csak halvány vonásokra, szagokra, szavakra emlékszem, melyekhez többnyire társul egy érzés emléke.
Azok a napok elmúltak, azok az emberek meghaltak, azok az érzések már csak emlékek. Ma már nem vagyok fontos senkinek, nem fontos számomra senki, csak egy elefántcsonttoronyban ülök, és onnan nézem, mint valami gyorsított felvételt, hogyan élnek és halnak az emberek. Már nem is fontos nekem, hogy kik ők, csak hogy jók, vagy rosszak-e, de hogy becsületesek vagy éppen gazemberek, már egyre kevésbé fontos. Ennyi kárhozott, annyi ártatlan… nem több, mint statisztika. Ha egy ember mosolyt csal az arcomra, nem az ő sikere, boldogsága, vagy hozzá fűzött érzelmek hoz nekem pillanatnyi örömet, csupán örülök neki, hogy egy tiszta emberrel találkozom. Nem vagyok dühös, ha gonoszságot látok, csak szomorúságot érzek, hogy újra látnom kell, amit már megannyi alkalommal láttak az időtlen szemeim. Nem érzek semmi igazit. Nincs meg bennem semmi olyan érzés, ami emberré tenne. Mikor lettem ilyen? Amikor elvesztettem az utolsó családtagjaim? Amikor elhagytam Skóciát? Amikor kitéptem az első ember fekete lelkét? Nem tudom, annyira apránként történt, olyan régen vagyok egyedül, olyan gyorsan telik az idő. Senki nem tud rólam semmit, már én magam sem.
Nem hagynak aludni, nem hagynak békét ezek a gondolatok, és végül úgy döntök, hogy nem is próbálkozom az alvással. Nincs semmi komolyabb dolgom holnap, úgyhogy végül úgy döntök, kiruccanok. Gyorsan magamra kapom a ruháimat, az oldalamra akasztok egy újonnan vett kardot, és egy kis gondolkozás után egy pisztolyt is elrejtek a belső zsebemben. A múltkori találkozás azzal a szőke idiótával kellemetlen is lehetett volna, a szemeim felmondták a szolgálatot, ha véletlenül hasonlóan erős ellenféllel találkozok, egyszerűbb lelőni, vagy legalább megsebezni annyira, hogy kiszedhessem a szívét, vagy esetleg hátrahagyjam.
Nem zárom be a ház ajtaját, a rendőrség túl közel van, túl jó a riasztórendszer, és tudják, hogy itthon vagyok, felesleges lenne. Felülök a motoromra, és találomra indulok el egy adott irányba. Az utcák most sem kihaltak, az éjjel is élő város kellemes háttérzajt biztosít a motor zúgásához, a hűs szellő pedig nyugtatóan hat rám. Bár keveredik bele természetellenes gázok sokasága is, mégis emlékeztet a hűvös szellőre, ami folyamatosan uralkodott a felföldön, ha beállt az ősz. Most a zaj is kisebb, kicsit könnyebb azt képzelni, hogy megint csak egy apród vagyok, aki a vár falain sétálgat hajnalban.
Egy furcsa megérzésnek köszönhetően a Karakurai gimnázium irányába fordulok. Csak egyszer jártam ott, néhány hónapja, amikor végeztem egy vélhetően az ilyenkor edző lányok után leskelődő férfival, akinek fekete lelke még mocskosabbá vált volna aznap éjjel. A motort hátrahagyom egy sikátorban, csak az egyik sakktáblamintás emblémán át, ami a motor lámpája felett helyezkedik el, tartom megfigyelés alatt. Ha valaki meglop, tudni fogom, merre jár, megtalálom, és csatlakozik a ládában a megváltásukra váró bűnös lelkekhez.
Gyalog folytatom az utat, egészen az iskola egyik faláig, de úgy döntök, innen nem viszem tovább a testemet sem. Semmi keresnivalóm bent, különben is, megijeszteném a lányokat, úgyhogy csak a lelkemet léptetem ki a testemből, és miután az egyik, a felette az irányítást átvevő ösztönlénynek meghagytam, hogy maradjon itt, és vigyázzon rá, a csupasz, fekete csuklyával takart, testetlen lelkemmel elindultam befelé. Sokan ebben a formámban is képesek látni egy-egy elmosódott árnyat, úgyhogy a falak takarásában, árnyékban haladtam az ajtóig.
Gyorsan megtaláltam, amit kerestem, a falakon belül is láttam néhány fekete lelket, amit nem tudtam mire vélni. Óvatosan indultam felfelé a lépcsőn, hogy ha szükséges, azonnal megszüntessem a technikát, és visszatérjek a testembe, ebben az állapotban rendkívül sebezhető vagyok. Ugyan érzem, hogy ha valahogy megfelelő fizikai erővel ruháznám fel ezt a lelkemet, a testem már csak akadályozna, de jelenleg hiába sokkal gyorsabb és mozgékonyabb, jóval gyengébb fizikailag.
Beérve meglepő látvány fogad, a fekete lelkek egyszerű diáklányokhoz tartoznak, és amikor egyik sem figyel, elhelyezkedek egy sötét sarokban, ahol úgy sem lehet könnyű kiszúrni engem, hogy ha valaki véletlenül képes lenne látni. Nem látok rajtuk semmi furcsát, vajon mitől fekete a lelkük? Egyszerű, átlagos lányoknak tűnnek…
Az újságokból látott férfi, hasonlóan fekete lélekkel hirtelen tűnik fel a teremben, és mielőtt bármit tehetnék, lemészárolja az összes jelenlévőt. Valahogy úgy érzem, hogy ebben az alakomban nem tudnék vele elbánni, különben is, az én dolgom, hogy kitépjem és meggyógyítsam a lelket, nem az, hogy gyilkoljak, úgyhogy megszüntetem a technikát, hogy néhány másodperc múlva a testemben térjek magamhoz.
Vajon kicsoda valójában a város első embere? Óriási kockázatot vállal azzal, hogy ilyen feltűnő pozíciót vállalt, én magam mindig próbáltam átlagos, mások számára lényegtelennek tűnő embernek tűnni. Sokkal nehezebb lenne titkolnom, hogy ki vagyok, ha az inkognitóban működő személyem is érdekelné az embereket. Ráadásul, ez egy sebezhető pont az ellenségeinek, és mindig tudni fogják, hol van éppen.
Behúzódok az árnyékba, és figyelem, ahogy a rendőrök berohannak az iskolába. Nem hiszem, hogy őket is megöli a férfi, de ha mégis, akkor sem tehetek értük semmit, ha engem ott találnak a helyszínen, biztos előbb vesznek elő, mint a város első emberét, akiről maximum pletykálni fognak, hacsak nem talál ki jó történetet. Persze, valószínűbb, hogy meglépett valahogy, rengeteg kijárat létezik.
Persze, meg fogom találni, el fogom kapni, de nem ma. Kell egy terv, utána kell néznem, hol él, hogy lehet oda bejutni, legalább két napra van szükségem a terep biztonságos felderítéséhez. Ezúttal olyan ember lelkét kell kitépnem, aki maga is képes végezni velem, legalábbis valószínűleg. Óvatosnak kell lennem, ezúttal nem harcolhatok úgy, mint egy lovag, ezúttal stratégiára lesz szükség.
Megdermedek az utamba kerülő fekete lélek, és a polgármester külsejének látására, a világ lelassul, érezhetővé válik a vihar előtti csend. A kezem alig észrevehetően vándorol a kard markolatára, amit egy határozott mozdulattal húzok aztán elő, és készülök fel. A sors tehát úgy akarta, hogy mégis lovagként harcoljak… de ez nem ő. Egy másik, hasonló külsejű, hasonlóan romlott, de kétségtelenül különböző személy.
Nem érzem szükségét, hogy szóljak hozzá, csak a mozdulatait figyelem, ettől még nem biztos, hogy fegyvertelen, ha akar, mond valamit, mielőtt magammal viszem a lelkét. Furcsa a hasonlóság, de attól ő sem több egy átlagos gyilkosnál.

Tárgy: Re: Polgármester Hétf. Nov. 19, 2012 2:27 am

Mindenkinek van valami hobbija, kinek ez, kinek az. Van, aki bélyegetek gyűjt, akadnak, akik játszanak valamit, mások pedig főznek. Ahány ember, annyi szabadidős tevékenység létezik. Habár Karasu nem ember, mégis rendelkezik pár ilyen dologgal. Az egyik az, hogy Karakurában dolgozik. Egy iskolában mindenes munkát vállalt, és szerencséjére két műszak van, így a főállásával járó dolgokat is el tudja intézni. Nyugiban tud Espada lenni. Mindenki nyert valamit, az emberek egy munkást, LN egy arrancart, aki le tudja kötni magát, Karasu pedig pihenést.
Ma éjszaka is dolgozik. Összeszedi a szemetet, kiüríti a szemeteseket, a zárakat is megnézi, minden rendben van-e. Azóta főleg kell, amióta valaki el akarta lopni a számítógépeket. A kölyök meglett, és ki is csapták, erről ennyit. De most miatta kaptak pluszmunkát az éjszakások. Annyi a jó, hogy akad pár diák, akiknek ilyenkor is órájuk van. S’ ha éppen lány is van, akkor Karasu se rest, meglesi őket, persze csak akkor, ha már elég idősek. A mai műszaknak is ezért állt neki olyan vidáman, mert ma éjjel se marad látvány nélkül. Ha tudta volna, hogy milyen látványban lesz része, lehet, hogy akkor nem marad tovább.
Síkoltásra lesz figyelmes, meg még másra is. Már tudja, hogy mégse lesz jó az éjszaka. Bár reméli, hogy csak véletlenül szakadtak el a ruhák, vagy ilyesmi. De azért megszaporázza a lépteit, legalábbis amennyire az emberi testben képes. Szint berobban a tornaterembe, és az álla is leesik a látványtól. Szemei haragosan összeszűkülnek, ujjai görcsösen ökölbe szorulnak
- Ez meg mi a faszom!!? Minden csupa vér, meg takony, és ezt NEKEM KELL MAJD FELTAKARÍTANI!!!! Hogy szakad meg az a szemétláda, aki ezt csinálta. Levágom a faszát, és a szájába tömöm. Nem tudja, milyen sok munka lesz ezt eltűntetni? Bakker, és még az esti programomat is tönkrevágta.- igen, nem pont a kioltott diákok élete miatt volt kiakadva. Az zavarta, hogy most keményebben kell dolgoznia. A hobbi csak addig jó, még élvezi is. A vér takarítása meg nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közzé. Inkább kiment az udvarra, elszívott egy szál cigit, és tárcsázta a rendőrséget. Alig telt el pár perc, és már a szirénákat is hallotta.
- Ejha, jó gyorsak voltak.- meglepte ez a fejlemény, bár azt tudta, hogy mi fog most következni. Kikérdezések, és minden ezzel járó dolog. Persze, mint az iskola alkalmazottját, és mint tanút, Karasut is kihallgatják.
~ Persze, csesszék el a napomat. Nem elég, hogy fel kell nyalnom a vért, de még ilyen zsebKojakek is zargatnak, fasza.- persze a rend, bátor őreivel inkább barátságosabban beszélt.
- Hátkéremszépen. Csináltam a dolgomat, amikor sikoltozásra lettem figyelmes. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt, és mentem megnézni mi is történt, akkor láttam meg szegény lánykákat. Szörnyű volt, az a sok vér mindenfelé…~Amit persze vajon KI fog feltakarítani?… Hogyan? Nem, nem láttam ki lehetett az, elég volt…- egy pillanatra elakadt a szava, egy ismerős arcot vélt felfedezni a tömegben. Nem arrancar volt, ha jól tudja… nem, nem tudja, hogy mi is volt. Csak azt tudta, hogy szintén egy Szörnyeteg volt, ergo, Karasu csapattársa. Azokból már kinézné, hogy csak így mészárolnak. Lehet most is ez a helyzet, akkor pedig tudta Karasu, hogy mi a teendő. Ha szabadul, elkapja a férfit, beráncigálja a tornaterembe, és feltakarítatja az egészet. Más mocskát nem fogja ok nélkül eltűntetni.
- Akkor most elmehetek? Igen, persze, nem hagyom el a várost.- megköszönték a segítséget, Karasu pedig a saját, kis birodalma felé indult, ahol a mindenesek pihennek. Ám csak addig ment, még kikerült a látótávolságból. Nyugiban visszatért az eredeti testébe, és irány ismét az embertömeg, ott pedig keresni kezdte… a nevét nem tudja, na de majd most. Kiszűrte azokat, akikkel nincs dolga, és az eddig szokatlan reiatsura figyelt, meg is találta. Irány hát utána.
Túl messze nem jutott, sőt, valakibe belebotlott. Azt már nem, hogy megússza a takarítást, Mazoku társa elé ugrott, nem foglalkozva a másik alakkal, és kifakadt.
- Na ne már, hogy meglépj! Mégis mit gondolsz? Meglépsz a munka elől!? Lemészárolsz egy rakás csajt, és ott hagyod a mocskodat!? Nekem kell az feltakarítani! Meg amúgy is, mi vagy, és ki!? Meg minek kellett megölni azokat a diákokat!? Végül pedig. Ki van mögötted!?- mutatott arra a férfira, aki eddig, talán csak figyelt.
Elmondta, amit akart, igaz, elég nagy volt hozzá a feje, de ez van, felmérgesített férfiak gyakran feledkeznek el magukról. Most pedig ismételten rágyújtott, és várta, hogy megkapja a kérdéseire a válaszokat. Közben a vonásai is kezdenek kisimulni, végre elérte a lenyugvás pontot, így a hátán pihenő Orgot se kell előszednie, és darabolnia, legalábbis még nem. Majd ha ki akarnak bújni a takarítás alól, akkor kell némi kényszerítés.

Tárgy: Re: Polgármester Kedd Nov. 20, 2012 4:26 am

*Sokáig a kevélység legfelsőbb fokán állva kémlelek a messzi sötétség "viharába". Az utcákat mocskosul szentnek hivő bolondok lepik el. A tömegben pedig valami ellenállhatatlanul zord zsibongás csapja fel fejét. Őrült szentek mind kint emelik igazuk a romlott esetre. Gyenge, enhyén kínos mosoly terül el arcomon, ha arra gondolok; hogy a szárnyaszegett Eiennek ízlése egyenlő a bárdolatlan bugyuta barbárokéval. Szinte letagadható szinten áll, nem hittem volna, hogy a létezett család szeme fénye eddig süllyedne. Noha, nem védek egyetlen haszontalan emberi lelket sem, csupán a gyilkolási tendenciája meglehetősen felaprózódott. Nem gondoltam volna, hogy egy Haydn nem kifinomult, majdhogynem láthatatlanokba folyt. E fénybe vetett sötét tett megjegyzendőeket hagy maga után. Voltaképpen egészséges tervek hálója épp e pillanatban szövi fel magát elmém kiaknázatlan bugyraiban. A kifejezés, hogy "a bosszú édes" túlságosan fontossá lép elő. Talán a katedrális még várhat arra, hogy visszatérjek. A mocsok úgysem szárad fel egy könnyen; a patkányok viadala pedig szüntelen, ahogyan az idők végtelenül végtelen folyama.. A hátsó bejárat felé pillantva valahol egy roppant érdekesnek ható lélekenergia bukkan fel. Maró sejtelmessége szinte a hát közepébe kívánja osztani sötét mennyek igéjét, mely szerint ő sem több mindannál, mint amit mi szolgálunk. Arcvonásaim mit sem változnak, amikor elém állva követelőzik. Ám a lányok emlegetésénél egy természetes undor uralkodik el rajtam.*
- Az én eszközeim jóval kifinomultabbak ennél. Vért hagyni a padlón pocséklás, Karasu-san. Bár a név olykor tökéletesen feleslegessé válik, egy zsoldos társ ismerete mégsem haszontalan. Heinrich Haydn vagyok, a katedrális egy bajnoka. *Végtelenségig nyúló, szilárd nyugodtsággal közlöm miben és kiben létemet. Habár a kilétem valójában kissé lényegtelen; de emberi teendőkkel foglalkozóknak egészen ismeretes. A Haydn horror regények alapítója, s egyben megírója az egész országban egyedülálló, én csupán a személyes igazságok megírója vagyok. Fajom emlegetése pedig oly' kopott, mint a kéz, amely száraz a lelapozott lapok után. A Bountok hajnala már rég leáldozott, az utolsók közé tartozom. Ez egyáltalán nem jelent bajt, sőt; megóvhatom önmagam a saját fajtám mészárlásától. S mikor az arrancar a hátam mögött megbúvó alakra hívja fel figyelmem, még csak meg sem fordulok azért, hogy szemtől- szembe megfigyelhessem ábrázatát.*
- S lám a fenevad, amely bebújva bokrok levelei közé, karmaival végül lecsap áldozatára. Az ön kardja hamar törötté lesz, ha nem tanulja meg kivárni a megfelelő pillanatra. Én nem támadnék egyetlen védtelennek tűnő hátra sem, míg társa figyelmeztetheti a közelgő veszélyre. *Hunyom le szemem, majd veszélyesen elmosolyodom. Balgatag tett a különleges lélekenergiát birtoklótól hangtalanul két hasonló lélekenergiával rendelkező felett ítélkeznie. Bajban a szabályok mindig felülmúlják a várható cserbenhagyás lehetőségét. A közös érdekekkel rendelkezők pedig az összefogás lehetőségével élnek. Évszázadok óta ez a normalitás, akármilyen fajról is van szó. Még a legelhagyatottabb undormány is képes összekapcsolni egy győztes esetért. S valahogy nehezen lappang elmémbe ama gondolat, hogy halálom bárkinek az előnyére szolgálna. Talán egyetlen olyan személy létezik a világon, aki hacsak egy kicsit is vár; még halálával lakolhat. Sierashi Yuusuke, családom legádázabb gyilkosa; tette egy nap majd visszaüt reá. Azon a napon a világ egyik szeme örül, míg a másik kétségbeesetten zokog majd.*
- Az eset elkövetője egy személyes ismerősöm, aki újabban emberi lelkekkel táplálkozik. Halála mindannyiunk előnyére válna, ha.. *Nem fejezem be mondatom, hisz a közös érdekek egyezségét nem kell mondatokba foglalni, hátra fordítom fejem, s egy pillanatra letekintek az ismeretlen kardjára. A magabiztosságomat nem ingathatja meg, visszapillantok Karasu-sanra.* - Felmocskolhatod a tettessel a padlót. *Rejtem el a meggyőző sorokat, majd az egyik távolra eső sikátor felé emelem tekintetem. A földön egy ezüstösen fénylő tárgy mutatkozik meg, amelyre a holdfény rá sütve; egészen érdekes fényjátékot imitál. Többiektől függetlenül indulok meg a tárgy irányába, de egy adott ponton tovább már teljesen felesleges mennem. Egy veszett kutya felkapja azt, majd elillan vele. A mellettem jövő/jövőkre pillantok.*
- Hol rejtőzhet éjjel a polgármester? Neutral

*Teszem fel meggondolandó kérdésemet. Talán az otthonában lehet, amiről nem igazán tudni, hogy hol lehet. Talán a hivatalban, ahová bejutni sem lesz könnyű. Vagy talán..máshol, valahogyan bizonyára meg kellene találni. Nem igaz?*

Elmélkedésben a zűrzavar is kezd lecsendesülni. S a lecsendülésben a hangok is jobban terjednek. Nem is olyan messze egy rendőrt felhívnak telefonon. Az emberek számára talán felfedezhetetlen az alakból kitörő energia; ne tán megemelkedett reiatsuval rendelkezne? Félre vonulva veszi fel mobil telefonját. - Megtaláltuk, de nehéz lesz bárkire is rá kenni uram. Rendben, azonnal oda megyek! - Hűségesnek tűnik, de ki lehetett a másik fél, akivel félőn telefonált? Lassacskán visszasétál a rendőrkocsijához, hogy társával közölje, a felettese behívatta.

Spoiler:

Tárgy: Re: Polgármester Kedd Nov. 27, 2012 6:04 am

Az árnyékok közül egy újabb alak lép ki. A külseje, bár figyelmet érdemel, kevésbé ragadja meg a gondolataimat, mint a lelke, amihez hasonlót még soha nem láttam. Fekete, mint az éjszaka, első ránézésre nem üt el attól, ami a fekete hajú férfinak is van, de ez valahogy mégis más. Olyan, mintha csak egy lepel lenne, amit árnyakból és sötétből, bűnökből és erkölcstelenségből fontak volna, és takarták volna le vele az igazi lelket. Talán valami varázslat, ami megtéveszti a látásomat? Vagy valahogyan megóvta a lelkét az általa elkövetett bűnöktől, esetleg tudathasadás? Mindenesetre, nagyon érdekes.
A következő pillantással megvizsgálom a külsejét, ami rendkívüli módon természetellenes, szokatlanul magas, különösen az itteni emberekhez képest, szokatlan a haja, a szeme pedig mintha vörös lenne. A hátán látható kaszát sem tudom mire vélni, tudtommal ebben az országban nem is használtak soha ilyen aratóeszközt, ráadásul földek sincsenek a közelben, és már nem lehet aratni sem. A ruházata is elég furcsa, ebben az országban az emberek kerülik a fehér szín viselését, legalábbis általában, ő azonban talpig fehérben van. Mindenképpen érdekes, úgy tűnik, valahonnan ismeri is a másik embert, akiben azonban semmi különlegeset nem látok, csak egy elveszett lélek, aki már csak nyomokban maradt ember. Csak a társával kapcsolatban vagyok bizonytalan.
Persze, ő is ugyanolyan romlottnak tűnik, mint sok más ember, hiába látszik különlegesnek, a viselkedése semmiféle differenciát nem mutat egy szörnyetegétől, akinek az a legnagyobb problémája néhány ember halálával kapcsolatban, hogy koszt hagytak hátra. Nem tudom megérteni, hogy hagyhat valakit ennyire hidegen más emberek halála, még én, aki nem egyet, de több ezret láttam meghalni, is meggyászolok minden elvesztett életet, még azt is, amit én kényszerültem elvenni. Bár egyes tettekért nem lehet bocsánatot nyerni, meg lehet érteni minden gonosztevőt, akik egy hosszú, sötét ösvényen kényszerültek járni, míg végül maguk is eggyé váltak vele.
Felesleges reagálni a férfi félig burkolt fenyegetésére. Fogalma sincs róla, mivel áll szemben, az én kardom nem téveszt célt, nem kerülne többe a halála, csak néhányszor meg kellene feszítenem a lábaimban néhány izmot, és tennem felé egyetlen lendületes mozdulatot, ami gyengéden roppantaná el a csontjait, lágyan simítana végig az izmokon, majd finoman a földet öntözné a piros nedűvel, miközben a gyilkos test fejedelme magára hagyná elpusztuló népét, és a földön gurulna végig. Előtte viszont hallani akarom az utolsó mondatait, hogy vajon mit mond nekem a végső szó jó jogán.
Úgy tűnik, ez az ember is tud valamit arról, ami ma történt a tornateremben, legalábbis ezt állítja. Tudja, hogy a polgármesterünk volt az? Az állítása szerint a Lord Mayor közelebb áll hozzá, nem a reggeli kávé mellett látta az újságban, sokkal élőbb képet kapott róla. Belegondolva, nagyon hasonlít rá, talán valamilyen rokoni kapcsolatban állnak, bár valószínűtlen. A polgármester ránézésre japán, ez a férfi azonban fehér, olyan, mint minden ember, akik között éltem, amikor még többé vagy kevésbé, de átlagos ember voltam, és még szereplő voltam az életnek nevezett színdarabban, nem csak egyszerű háttérmunkás, aki fontos szerepet végez ugyan, de soha senki nem látja, nem tapsolja meg.
Az, hogy valaki felfalja az emberi lelkeket, legalábbis külső szemlélő számára, felteszi bennem a kérdést, nem tartozik-e a klánomba az illető. Külső szemlélődő számára talán összetéveszthető a folyamat, főleg távolról, de persze, én is láttam, ahogy a mészáros munkáját végezte, és nem hasonlít arra, amit én teszek, velem ellentétben, ő egyszerűen lemészárolta az embereket. Ha egy bűnös meghal, a lelke aláhull a Pokolra, a még élő testből kell kiragadni azt, hogy meg lehessen menteni. Másfelől persze, a Marbh Geata előttem is számos titkot tartogat még, hogy képes-e ennél magasabb szintre fejlődni, vagy hogy létezik-e más variációja, esetleg vannak-e más képességei, mint a lelkek megmentése a Purgatóriumból. Mivel valószínű senki más nem rendelkezik ilyen szemekkel, nem is biztos, hogy rá fogok jönni. Az én szemeim képessége, hogy látják a bűnt, de hogy más családtagjaim mit tudtak vele, rejtély. Éppen ez az ok az, ami meggátolt abban, hogy gyereket akarjak, nem akartam mást is egy örökkévalóságon keresztül fájdalomra kárhoztatni, még ha meg is szabadítanám magam a magánytól így.
Úgy döntök, a páros nyomába szegődök, a kardom visszacsúsztatom a hüvelyébe, egyelőre nem fog kelleni. Nem tűnnek túlzottan veszélyesnek, látszatra csak az egyiküknél van életre veszélyes fegyver, ami nem is fegyver, csupán valami, amit jobb híján a parasztok annak próbáltak használni. Rendkívül használhatatlan egy harcban, könnyedén végeznék vele is, ha rám akarna támadni.
Csendben hallgatom végig a rendőr telefonbeszélgetését, majd miután az egyik fekete lelket a testemben utasítottam, hogy vigyázzon a testemre, újfent kiléptem belőle, és a fekete csuklyás lélekkel az autó felé indultam, ami felé a rendőr tartott, és elhelyezkedtem az anyósülésen. A csupasz fekete lelket nem láthatja, nem is érintheti meg halandó ember, hacsak én nem akarom megtámadni, amit egyelőre akkor sem teszek egyelőre, ha fekete a lelke. Ő fog elvezetni engem egy nagyobb halhoz, aki talán a polgármester, talán valaki más, aki benne van ebben a dologban. A testem eközben szótlanul követi majd a két férfit, készen rá, hogy ha kell, elmeneküljön a közelükből.

Tárgy: Re: Polgármester Szer. Nov. 28, 2012 4:21 am

Tudta, tudta, hogy mást is zavar az a mocsok, amit hátrahagytak. Ebben legalább társra talált, más dolga se lesz, csak elkapni az elkövetőt, és majd akkor újdonsült kollégájával, közösen fogják felmosni a koszt. Akár még sajnálhatja is az áldozatokat, de nem teszi. Miért kéne? Csak, mert néha megleste őket… rendben, ha tehette, akkor mindig, de ennyi miatt? Nem is ismerte egyiket se, és a diákok nem is nagyon tisztelik mások munkáit, meg emberek is voltak, sőt, egyik se volt D kosaras.
- Csak Karasu, és szerintem is az volt, pocsékolás. Ismerek valakit, aki jó pénzt fizetett volna érte. Bár lehet így is eladom majd. Felmosom, kicsavarom, és mehet is.- komoly ábrázattal, és hanggal mondta, de csak viccelt. Nincs ilyen ismerőse, sőt, emberi nem is nagyon van.- Oké Heinrich bácsi, de a bajnok szó azért kicsit erős. Megfelel a zsoldos is, ha ingyen csinálnák, naaaa, akkor bajnokok lennénk, meg sík hülyék is.- szélesen elvigyorodott, egy részről azért, mert a Heinrich bácsi egy régi, kedvenc filmjének egy mellékszereplője, másrészt pedig... még szép, hogy nem ingyen dolgozik Frednek. Igaz, még mindig nem kapott semmi érdemlegeset, csak a korsót, meg ilyenek, de hogy az erő, és egy személy szenvedése… az még fasorban sincs. Erről el kell majd beszélgetniük, bár a szavait meg kell válogatnia Karasunak, mert abban a kalandfilm díszlet városban jócskán híján van az erőnek. Csak nehogy kikövetelje Fred, hogy a papucsát is utána vigye, persze az emeleten lesz, ahol két, dögös maca várja Fredet. Karasu meg majd azt mondja, hogy azért küldte Fred, hogy rakja meg őket. Azok pedig nem fogják elhinni, ekkor lekiabál majd bátor arrancarunk; hogy mindkettőt? Fred pedig; Igen, mindkét darabot. Remek lesz, így bosszút is fog állni, meg lehet beletörli a papucsba.
S’ figyelmét a kivont karddal álldogáló alakra irányította. Érdekes, mert nem olyan, mint egy shinigami, de még arrancarnak se lehet nevezni, és Mozart hiába beszélne hozzá, nem sok reagálást kapnak. Ilyen Karasu szerencséje. Egy tag, aki lenyelt egy szótárat, és egy némakacsa. Túl magabiztos Mozart, valami társat emleget, Karasu pedig a saját vállai felett néz át, hogy merre is lehet az a bizonyos társ, ám csak leesik a tantusz. Mozart bizony Karasuról beszélt.
- Jaaa, hogy Én… értem.- mutat a saját mellkasára, és tényleg igaz van Mozartnak, társak, és mint olyanok, szokások védeni a másikat. Akkor tart egy kis bemutatót. Nem kaszálni fog, helyette kifejt némi lélekenergiát (kb 20.000-nek megfelelőt), de azért átmenet nélkül el is zárja a csapot, ne pazaroljon, meg lehet ide csődit valami marhát, és akkor megint mehet a kardcsattogás, klisés szövegek, és egyéb marhaságok.- Na, akkor, most, hogy mindenki elteheti a vonalzóját. Nem kell a felesleges erőszak, meg tesztoszteron túltengés.- be kell ismernie, nem szívesen bocsátkozna harcba az idegennel, még ha ketten is vannak ellene. Nem ismeri a képességeit, nem tud semmit, tehát még pofára is eshetnek, rosszabb esetben, még szar is lesz a betonon. Na meg Karasu az erejét arra akarja tartogatni, akinek a rendetlenséget köszönheti, meg a beleket a bordásfalón, tisztára olyan volt, mintha egy kígyó tekeredett volna be a fokok közzé. Ocsmány egy látvány volt.
- De még mennyire, hogy az előnyünkre. Tudod Te mi volt ma? Edzés volt, sok fincsi pipi húsi a zuhanyzóban, és erről maradtam le. Pedig még kekszet is hoztam.- ökölbe szorultak az ujjai, a kukolás istenére esküszik, megtorolja ezt a sértést. Arca pedig felderült annak az említésére, hogy lesz lehetősége a bosszúra, be is fogja hajtani. Mint az Ukrán maffia a tartozást, pontosan úgy, darabolni fog.- Fel nem is mocskolom, nem, hanem felnyalatom a padlót.- sunyin vigyorog, és közben a tenyereit összedörzsöli, és így követi Mozartot is, enyhén görnyedt testtartással.
- Szerintem négy lehetőség van. Egy; otthon, kettő; az irodájában, három; még mindig a környéken, négy; valami bordélyban, vagy ilyesmi. Bár szerintem a legegyszerűbb az lesz, ha keresünk valakit, akinek nem átlagos a lélekereje, már leszámítva ezt a Csendkirályt.- hüvelykujjával a válla felett hátramutatott.- Gondolom akad valaki a környéken, aki Neki dolgozhat, nem? Ha már polgármester, akkor szerintem keresett pár megkenhető alakot is, talán a disznóknál, akarom mondani, a rendőrségnél. Vagy lehet csak túl sok krimit nézek.- tanácstalanul megvonta a vállait, majd, mint a vad, aki szagot fogott, megáll, és figyel.- Érzed? És nem, nem fingottam, ez valami más. Nem is olyan messze van valaki, aki nem pont átlagos, sőt… hallod?- felemelte a mutatóujját, jelezve, hogy füleljen Mozart, majd pedig a felemelt csuklójának engedi, hogy ernyedjen, így mutatva az ujjával az irányt.- Arról jön, szerintem nézzük meg, meg vigyük ezt a Némakacsát is. Legalábbis Én ezt javasolom.- nem nevezte ki senki főnöknek, nem is akar az lenni, csak gondolta, ha más nem teszi meg, majd akkor Ő ad pár parancsot, amire ráfogja, hogy csak tanács.

Tárgy: Re: Polgármester Vas. Jan. 13, 2013 11:23 pm

Nos, nem túl könnyű a dolgotok megtalálni valaki olyant, aki szinte körbe van véve falakkal. A Polgármester bárhol lehet, hiszen konkrét személyzettel rendelkezik. Mégis az első morzsát már elsőre megkapjátok egy „alattvaló“ személyében. Ti Pedig úgy döntötök, hogy követitek az alakot, hátha képes levezetni a célpontotokhoz. Beszáll autójába, s elindul a főutca felé azzal. Tempója teljesen átlagos, még akkor is, ha éppen siet. Mintha csak kísértetiesen ügyelne arra, hogy ne keltsen feltűnést. S ez így is van, nem akar kereszttűzbe kerülni, mert számára a legfontosabb, hogy elérje urát. Így aztán felfordul az egyik fordulón, s ti mire oda értek, a kocsi már szőrén szálán sehol sincsen, Corten teste pedig egyszerűen a betonra vetődik. Szokatlan jelenségre figyelhettek fel. Az utcát hirtelen mindenfelől fehér füst lepi el, s az „elvett“ látás valamint bármilyen érzékelés gyanánt nem érzékelhetitek a következő hang forrását.
- Bravo, igazán figyelemre méltó, hogy ilyen hűségesek. Bele fog törni a körmük, mire megtalálnak engem; de jöjjenek. Játszunk egyet, ha sikerül elfogniuk, akkor megmutatom hol lapul Eien úr. Ha elbuknak, biztosra vehetik, hogy önökre már csak a halál vár; kedves barátaim. Tikk, takk, tikk, takk. - A köd pedig lassacskán szertefoszlik, és az alak sehol sem lesz látható. Bosszantó lehet a tudat, hogy valaki ilyen könnyen bánik azokkal az alakokkal, akik egyáltalán nem egy rangon aluli szervezet tagjai. Nagyon nincs más lehetőség arra, hogy felderítsétek a fő célpontot; ezért jól körül kell néznetek, hogy vajon merre lehet a menekülési útirány. Pár méterrel odébb, - ha jól figyeltek - az út közepéről kikandikáló csatornafedél zavarja meg az összhangot. Nem lehettek biztosan benne, de mivel lélekenergiát nem érzékeltek a csapatotokon kívül, így csak is arra menekülhetett. Egyáltalán nem vonzó a tudat, hogy most be kell másznotok egy koszos csatornába, de ha megbirkóztok a gondolattal, előrébb lesztek egy lépéssel.
Bárki, aki előre megy, rögvest ráeszmél, hogy a lefelé vezető létra nem könnyíti meg a dolgát. Az a nyomorult „berendezés“ kiszakad a helyéről és semmivé lesz. Kellemes kis zuhanásotokat persze meg kell oldanotok, ha nem akartok a trutyiba gázolni. Ha pedig ezt sikerül is megoldani, szembe kell néznetek azzal, hogy a keskeny út mellett egy sebes folyású csatornafolyó folyik. A szagok teljesen elviselhetetlenek, de a véres nyomok az úton, valamint az állati eredetű karmolások a falakon irányelvként szolgálnak. Percekig haladhattok előre, mire a vízben valami bugyogni kezd jól hallhatóan. Talán egy gejzírszerű folyamat készül éppen kirobbanni; de miért éppen a csatornában? Vörös szemek rajzolódnak ki a vízben, s Heinrich megérezheti egy másik báb jelenlétét. Egy báb, mikor a bountokat eddig egészen kihaltnak hihette. Végül a víz kicsapódik, s megindul felétek. Választhattok; vagy összecsaptok vele, vagy pedig menekültök az undorító csatornavíztől. Akárhogyan is döntötök, nem lesz olyan egyszerű megszökni a csatornában rejlő akadályok elől.

Spoiler:

Tárgy: Re: Polgármester Kedd Feb. 05, 2013 2:56 am

Csendesen telik az út a rend őre mellett, ki, jól lehet, felesküdött arra, hogy megvédi a polgárokat a gonosztól, romlott, sötétebb az átlagnál, nincs messze attól, hogy elbukjon. Nagyon valószínű, hogy nem is lát engem, aki képes rá, hisztérikus rohamot kapna, ha ezt a formámat látná, de talán tudat alatt felfogja, hogy mellette van valaki, aki átlát a hazugságain, látja a legsötétebb valóját, és képes ítéletet mondani felette.
A jármű egyik pillanatról a másikra tűnik el, én pedig azonnal visszatérek a testembe. Szinte kényelmetlennek hat ez a börtön már a szabadság után, természetellenes a test, eltart néhány másodpercig, mire újra hozzászokok, és kinyitom a szemem. Nem értem, hová tűnt az autó, és a benne ülő ember, hiszen ha ez valami technikai újítás is, előlem nem szabadna tudnia elbújni. Megjegyeztem az árnyalatát, felismerném, de nincs sehol.
Körülnézek, hogy megpróbáljam megkeresni a felcsendülő hang forrását, a sötétségben rejtőző sötétségét, és ha megtaláltam a lénye belsejét, könnyedén kitéphetem azt a porhüvelyéből. Azonban a hang, mintha nem tartozna hozzá lélek, testetlen marad. Talán valamilyen műszaki eszközön keresztül szólalt meg a város korrupt vezetője.
A hatalom megrontja az embereket, ezt már számtalan tapasztalatom igazolta, nem is csoda hogy egy ember, aki részesült a természetfeletti és a természetes emberi hatalomból is, megromlott. Sajnos azok, akik el tudnák viselni a nyomást, amit a hatalom tesz a vállukra, soha nem juthatnak a közelébe, hiszen becsületesek, a becsület pedig mindig hátrány volt az uralkodásért folytatott versengésben.
Mindenesetre, egy nem odaillő dolgot azért észreveszek: valaki felfeszítette egy csatorna fedelét, talán arra lehet ez a romlott ember. Túl vastag falakon nem látok át, akár az is elképzelhető, hogy mégis a közelben bújt el, úgyhogy elindulok utána a csatornába. Alkalmi társaimhoz egyelőre nem szólok, nincs is mit mondanom nekik, ők is olyan bűnösök, mint akit üldözünk, az ő lelkük is arra vár, hogy megszabadítsam a gazdájuk által rárakott szennytől, hogy újra szabadok legyenek.
A létra azonban nem bír el, érzem, nemsokára megadja magát, és bár sietek lemászni, mint annak idején a dombon álló favár ostrománál, amikor az ángélusok ellökték a létrát, ezúttal sem érek le az aljára, és le kell ugranom, mint akkor. A lábam azonban nem bicsaklik ki, mint akkor, sértetlenül érek földet, köszönhetően talán a bennem lévő lelkek erejének.
Egészségtelen szagok terjengnek a levegőben, amihez azonban évszázadaim voltak hozzászokni, a csatornázást csak nemrégen vezették be. Kissé nosztalgikus is, olyan, mint amikor apródként egy hétig az istállóban kellett aludnom, büntetésként valami butaságért. Akkor sikerült összebarátkoznom a későbbi lovammal, az akkor még kiscsikó Neullal, akivel két évtizeden át harcoltunk Skóciáért, amíg el nem pusztult Falkirk mezején nyilakkal átütve.
Nem látok mást kisebb állatokon kívül, de a szabad szemmel látható nyomok, melyeket a gyilkos hátrahagyott, és úgy tűnik, a vér még egészen friss. Azonban még nem értük utol, nem került be a Marbh Geata látókörébe. Helyette viszont morgás érkezik a vízből, majd egy vörös szempár tűnik fel.
Láttam már krokodilt életemben, sőt, azt is láttam, hogyan ejtik el mindenféle modern felszerelés nélkül, úgyhogy nem ijednék meg, a kardom elegendő lenne, ez azonban nem az: tisztán érezhető, hogy sötét, baljós reiatsut áraszt, a szemeiben pedig inkább gonoszság csillan meg, mint éhség. Ezt a szörnyet nem vehetem félvállról, különösen, mert kétséges, hogy meg tudnám-e ölni egy közönséges karddal.
- Sumanadh: Ainmhidh iúl!- letérdelek, miközben a bal kezemen lévő karkötőbe reiatsut koncentrálok, majd a talajhoz érintem. A föld alól, a betonból érzett, hírhedt Loch Nessi szörny most nagyobb, mint legutóbb, amikor azért eresztettem el, hogy azt az ostoba szőke kölyköt elkapja. Csak néhány méterrel arrébb, már a csatorna vizében tör elő, hogy felvegye a harcot a még mindig sötétben megbúvó, vörös szemű démonnal.

Tárgy: Re: Polgármester Pént. Ápr. 19, 2013 7:40 pm

Haliho!

Küldetéseteket LEZÁROM. Jutalmatok 500 LP és 500 ryou. További kellemes játékot! Smile