Jelszó: iaaa ioo

~ Adatlap

Név: Minagawa Hiroto
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 200 évvel ezelőtt
Kor: 200 éves

• Emberként: -
  
• Lélekként: 200

~ Előtörténet

Minden 200 évvel ezelőtt kezdődött Soul Society egyik eldugott kerületében, azzal hogy megszülettem. A szüleim nagyon várták már a jöttömet, épúgy, mint a testvéreim. Hatan voltunk testvérek, de mára már csak én vagyok életben. Szerető környezetben nevelkedtem fel, lényegében mindenem megvolt, amit csak szerettem volna. Négy bátyám és egy nővérem volt, de sajnos a kegyetlen élet és egy-egy küldetés elvette tőlem őket. Születésünk ideje alapján sorban éreztük meg az éhséget a testvéreimmel.
Először Aono került be az akadémiára. Amikor elvitték otthonról, sokáig hírét sem hallottok. Majd egyszer csak megjelent Shinigami egyenruhában, büszkén és közölte velünk, hogy ezentúl ő is vigyázza a biztonságunkat. Nagyon örültünk a hírnek, ugyanis ez egy igazán nagyszerű dolognak számít a köreinkben. Aki Shinigamivá válhat, azelőtt egy teljesen új világ tárul fel. Pár hónap múlva a második legidősebb bátyám, Saito is bekerült az Akadémiára és róla sem hallottunk a sikeres vizsgáig semmit. Ez hosszú évekig így ment a családban mindenkivel, egészen addig, amíg már csak én maradtam.
100 éves voltam már ekkor. Külsőre leginkább úgy néztem ki, mint egy 18-20 éves ember. A testvéreim öregedése viszont lelassult és ők fiatalabbnak tűntek nálam. Nem tudom mi okozhatta ezt. Én azonban még mindig nem éreztem meg az éhséget, ami a többieket az Akadémiára juttatta. Így hát éltem tovább a szüleimmel és segítettem őket a hétköznapokban. Majd egyszer egy napon jött a hír, hogy az egyik bátyám meghalt. Nagyon megrendített a hír, azt hittem, hogy sokáig fog élni. Mint később kiderült, küldetés során vesztette életét, egy Hollow végzett vele. Ezek után sorban csökkent a család létszáma, egészen addig, hogy már csak a nővérem és én voltunk életben. Hana gyakran meglátogatott minket, főleg, hogy már csak ő maradt meg a Shinigami tesók közül. Pár évig vidáman éldegéltünk még, azonban a 154. születésnapomon szomorú hír fogadott. Minagawa Hana egy küldetés során az életét vesztette. Ezek után senkinek sem lenne szerintem kedve ünnepelni. Így lett a születésnapból halotti tor. Ekkor éreztem meg azt, amit a többiek már olyan fiatalon is éreztek. Az éhséget. Nem tudom, hogy derítik ki az ilyet a Shinigamik, de pár napon belül már ott voltak a házunknál és meginvitáltak az Akadémiára.
Az Akadémián egy egészen más környezet fogadott. Minden más volt, mint amihez hozzászoktam. Elsősorban a fegyelem volt érezhető és a szigor, amivel kiképezték az újoncokat. Majd az első napon egy tesztnek vetettek alá minket. Be kellett bizonyítanunk, hogy rendelkezünk a Spirituális Energiákkal. Nos, ez kissé meglepő volt, ugyanis harcolnom kellett egy ex-Shinigami-val. Elég rendesen megfuttatott a srác, de közben kiderült, hogy nem vagyok átlagos lélek. Ezután egy tesztet töltöttünk ki, hogy mennyi mindent tudok a világunkról. Közepes eredményt értem el, így ehhez mérten osztottak be az egyik osztályban. Az osztálytársaim mind fiatalabbak voltak nálam, legalábbis kinézet alapján. Éppen ezért kényelmetlenül éreztem magam közöttük. Ráadásul folyamatosan vénembernek neveztek... Viszont nem foglalkoztam velük, egyetlen cél lebegett a szemeim előtt: a Shinigamivá válás.
Így hát szorgalmasan tanultam a különböző harci stílusokat, mint például a Hakuda-t, vagy a különböző Kidou-kat. Lényegében ebben a kettőben és a Shunpo használatában tűntem ki a többiek közül. A kardok használata nem igazán ment számomra. Főleg miután az én fegyverem egy sétabot lett, míg a többieké Katana, esetleg Tanto. Ezért is elég gyakran kigúnyoltak. Egy srác nyugdíjba is el akart küldeni, bár nem tudom mi az. Az embereknél valami, annyit tudtam kideríteni.
Mivel ilyen fegyverem lett, érthetőt volt, hogy teljesen más dologra kezdtem specializálni magam. Így kezdtem el a Hakuda-val foglalkozni. Ez volt a legkönnyeb módja annak, hogy közelharcban meglepjem a társaimat. Mellette a kidou-k közül pedig a gyógyítást próbáltam elsajátítani. Elvégre, ha közelharcba keveredek a legjobb, ha minél hamarabb meg tudom gyógyítani saját magam. A fő okom viszont az volt, hogy így könnyebben be tudnám teljesíteni a bosszúmat a testvéreim gyilkosai felett.
6 évet töltöttem el az akadémián. Ezen idő alatt számos dolgot elsajátítottam. A Hakuda-nak köszönhetően könnyedén felvettem a harcot a társaimmal, a Shunpo-val én voltam az egyik leggyorsabb az osztályban. Az utolsó év volt a legizgalmasabb, ugyanis ekkor átvittek minket az Emberek világába, ahol Hollow írtás volt a feladatunk. 4 fős csoportokba szerveztek minket, minden csoportnak a vezetője az „okosok” osztályából került ki. Természetesen alaposan felkészültek erre az egészre. Néhány igazi Shinigami egy erőteret állított fel, így nem tudott mindenfélre szerzet bejönni a mi kis gyakorló részünkre. Ezzel teljesen biztosították, hogy békésen harcoljunk. A mi csapatunk egy parkban vadászott lehetséges áldozatra, de sajnos nem találtunk semmit. Azonban az egyik közeli osztagnál hevesen dúlt a harc, így azonnal oda siettünk. Szerencsétlenekre két Hollow is jutott, így nem bánták, hogy betársultunk hozzájuk. Mivel a csapatból én voltam az egyik leggyorsabb, én játszottam a csali szerepét. Villám gyorsan a bestia fejéhez ugrottam, majd egy hatalmas ütést mértem a fejére. Ennek köszönhetően az rám kezdett figyelni. Ezután a park felé siettem, de természetesen úgy, hogy követni tudjon. Amikor másra próbált koncentrálni, olyankor mindig neki ugrottam és megütöttem. Ezáltal eléggé felhergeltem, hogy engem kövessen.
Majd elértünk a parkhoz, ahol eléggé nagy volt a terep, hogy folyamatos támadásokkal összezavarjuk. Ezúttal viszont kevésbé mentünk hozzá közel. Mindannyian kidou-kat lőttünk rá, bár azokkal nem mentünk túl sokra. Én a Hadou 33-at használtam rajta, de gyakran elugrott előle. Végül a vezetőnk úgy döntött, mindenki a maga fegyverét használja ellene. Ekkor kicsit elhúztam a számat, mivel nekem csak a sétabot volt. Majd egy különös érzés töltött el. Nem tudom hogyan, de mintha valami az agyamba súlykolt volna egy nevet és egy parancs szavat. A Kisuu Shiro, Soyokaze parancsra a sétabot hirtelen felvillant, majd rátekeredett a karomra. Ezután pedig fény vette körbe a végtagot, végül az teljesen átalakult. Igazán megdöbbentem akkor, közben megéreztem a hatalmat, ami áramlott a fegyveremből. Viszont, míg én a fegyverem átváltozásával voltam elfoglalva, dúlt a harc. A bestia pont felém tartott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, azonnal felé ugrottam, majd egy hatalmas ütéssel elkábítottam. Ekkor a társaim rávetették magukat. A Hollow még így is félelmetes ellenfél volt. Össze vissza csapkodott a kezeivel, ezért nehéz volt őt eltalálni. Egyik társamat sikeresen el is találta, aki néhány közeli bokrokban landolt. A harc hevében nem igazán foglakoztam vele, inkább újra támadásba lendültem.
Ádáz küzdelem volt, de szerencsére mi győztünk. A harc után a vezetőnk parancsára azonnal a sebesült társunkhoz siettem és elláttam. Szerencsére nem volt komoly sérülése, így nem kellett sürgősen haza szállítani. Már mentünk volna tovább, hogy újabb ellenfelet keressünk, de a feladat vezetői megállítottak minket, ugyanis végeztünk itt. Így hát haza tértünk, ahol már mindenki máshogy bánt velem. Mindenki tisztelt engem, mivel én már át tudtam alakítani a fegyverem. A terepgyakorlat utáni napon pedig értem jöttek, hogy beosszanak ebbe az osztagba, ahol most vagyok.

//Az osztag kiválasztását az ellenőrző Főnökre bízom //

~ Kinézet

Egy középkorú férfi, borzas fekete hajjal. Fél arcát kötés borítja, ugyanis egy harc során komolyan megsérült, elveszítette jobb szemét és nem szereti ha a helyét nézik. Az állán egy „X” alakú sebhely van. Ha dolgozik, akkor Shinigami egyenruhát hord, de ha éppen nincs szolgálatban, akkor fehér felsőt, fekete nadrágot visel, ami fölött egy sötét „zubbonyt” hord. Zanpakuto-ja normál alakjában egy séta pálca, gyakran támaszkodik rá.


~ Jellem

Első ránézésre ridegnek tűnik, valójában igazán kedves. Szereti a szép lányokat, a kedvükért szinte bármire hajlandó lenne. A férfiakban riválisokat lát, ezért velük keményen bánik, de a nőket a tenyerén hordozza. Szeret viccelődni, bókolni, néha akár őrületbe is kergetheti a feletteseit a hízelgésével.


~ Zanpakuto

Neve: Soyokaze - Szellő
Fajtája: Szél
Shikai parancsa: Kisuu Shiro, Soyokaze! – Terelj, Szellő!
Shikai kinézete: Shikai alakjában Hiroto egész jobb karját szürke réteg borítja be, az alkarján piros „szemek” vannak, amik néha pislognak. A váll részen egy emberi arc tekinthető meg.
Támadások:

- Kazeyaiba – Szélpenge: Ezzel a képességgel a fegyver összesűríti a levegőt és egy kard pengéjét alkotja meg ezzel. Amíg a használó koncentrál, addig a forma fent marad.

- Kazekyouda – Szélcsapás: A képességet egy legyintés aktiválja. Amerre legyint a használó, arra egy éles széllökés indul el, ami a gyengébb ellenfeleket képes kettévágni, az erősebbeken pedig vágást okozni.

~ Szeret-nem szeret
Szereti:
- Nők. Életkortól függetlenül rajong minden nőért, gyakoriak nála a „szerelem első látásra” pillanatok.
- Ecchi/Hentai gyűjtemény: Járt már párszor az emberek világában és ott találkozott először az Ecchi-vel és a Hentai-jal. Azóta gyűjtöget hasonló dolgokat ő is.
- Főzés: Saját vendéglőt vezet, aminek a konyhájában gyakran megfordul. Egész jó szakács.
- Séta a szabadban: Ha nem a vendéglőjében van, akkor gyakran sétál a szabadban és élvezi a természetet.
- Napló írás: Egy naplóba ír mindent, ami vele történt.

Nem szereti:
- Férfiak: Minden férfiban egy riválist lát, ezért nem igazán bízik bennük
- Hollowok: Mivel Shinigami, gyűlöli az ellenséget, bár az igazán szép Arrancar hölgyek könnyen megdobogtathatják a szívét.
- Ha valaki a nőket bántalmazza: Megveti az ilyesmit és azonnal a nő segítségére siet.
- Ha valaki gyenge: Csak az erősek joga élni, aki gyenge, nem érdemel meg ilyen kiváltságot.
- Ha valaki rosszat mond a vendéglőjéről: Bárki merészeljen is rossz kritikát kiejteni a száján, az rövid életet fog élni!


~ Felszerelés(ek)

A Shinigami egyenruhán és a Zanpakuto-n kívül csak az a ruhája van, amit civilben szokott hordani.