3. Torony – Flavia nella Sinestesia

Tárgy: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Kedd Jan. 28, 2014 12:39 am

A Tres Espada tornya bár külsőleg semmit sem változott, a belseje lett cifrásabb. Flavia miután Rävval megküzdött és elnyerte az espada rangot a tornyot biztosította egy közvetlen átjárás lehetőségével Desmond Phellera tornyába, melyek között egy függőhíd vezet át a magasban. Flavia mindenki számára ismeretlen szobáját ugyanis nem akarta elhagyni, s lévén a költözködés nehézkes lett volna a felgyűlt kincseivel, így sokkal egyszerűbb volt áthidalnia a dolgokat. Szóval a szobáját meghagyta a Segunda otthonában. Régi-új fracciónjai lakosztályát nem zargatta, csupán az ajtók nincsenek zárva előtte Rolling Eyes

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Kedd Jan. 28, 2014 4:11 am

Fracción vagy ellenség?

Flavia elgondolkodva járta félig-meddig új otthonát. Imádott szobáját azonban esze ágában sem volt elhagyni, szerette kincseit, amit senki sem tud, hogy hol tart, sőt még a legtöbbeknek arról se volt fogalma, hogy merre van a szobája, hol a bejárata, és társai. Az ő szobája titkos, ő találta, nem hiába, hogy senki sem leli meg, aki nem keresi igazán ^_^
Azonban most egy új tornyot kellett felmérnie, amit újdonsült rangjával nyert el, miután győzedelmeskedett az elődjén, a Tres espadán.
A tornyot Flavia kopárnak titulálta, nem hasonlított cseppet sem Desmond-apuja tornyára. Flavia szerint egyáltalán nem olyan vidám, mert hiányoznak belőle a szép értékes díszítések, a felszabadított kincsekkel, nem úgy, mint a Segunda tornyában. De tudja az orvoslást erre a problémára, majd megkéri Ivela-aneja közreműködését a berendezkedésben, hiszen neki gyönyörű ízlése van, legalábbis Flaviának nagyon tetszik, pontosan annyira, hogy erre a fontos feladatra megkérje.
S miközben Flavia mendegélt a folyosókon mindegyik szobába benyitott és körülnézett, még a zárt ajtókat is kinyitotta magának a bara technika segítségével. Előtte nem lehetnek zárt ajtók, főleg nem az új otthonában! S mikor megtalálta elődje lakrészét elborzadt, ahogy olyan emlékek jutottak eszébe, melyek nem hozzá tartoztak, amiket az espada megevésével nyert el, de végül vállát megrándítva lépet ki onnét. Nem tetszett neki, így inkább nem is érdekelte a szoba. Majd lezártatja, vagy kiadatja, vagy átalakítja, vagy még eldönti. Flavia túlságosan melegnek tartotta a lávafolyamot egy kis szobában, különben sem értette, hogy kerülhetett láva négy fal közé.
Ahogy folytatta útját meglepetten érzékelte a lélekenergiát, ami követni kezdte. Megelégelve ezt, pár folyosót követően megállt és szembefordult az illetővel. Kérdőn nézett szembe a magas arrancarral, akit ráadásul ismer és mégsem. Tudta, hogy kinek köszönhetően ismerős számára az előtte álló, akivel nem igazán találkozott még, sőt talán egyáltalán nem.
- Flavia szeretné megkérdezni, hogy mi járatban vagy errefelé? Követsz valakit? – billentette oldalra a fejét érdeklődve. Mintha nem tudná, hogy ő volt az, akit valószínűleg követtek. - Csak nem Flaviát, kedveském? Vagy keresel valakit? – lépet előre, majd cigánykereket hányva alig fél méterre az arrancartól állt meg. Nem érdekelte, hogy ettől a bravúros megközelítő mozdulattól a nyakánál rögzített hátánál lógó palást így felcsúszik és felfedi a bal lapockáját ékesítő hármas számot.
- Nos, válaszolsz Flaviának? – kíváncsiskodott mosolyogva nézve a férfira. - Flaviának nagyon tetszik a sapkácskád. ^_^

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Kedd Jan. 28, 2014 7:28 am

Fraccion vagy ellenség?
Ez itt a kérdés.

Espada-m már napok óta eltűnt, bár előtte is csinált hasonlót, de nem ilyen hosszú időre. Időm nagy részét a torony bejárata mellett töltöttem, hátha az lesz az a nap, mikor visszaér. De nem ért. Előző napon megkértem apró barátaimat, hogy kint a sivatagban keressék háromnapi járásra, míg én a kastélyban kezdtem el keresni. Természetesen a hatos tornyot kerültem, csupán a Sanador egy tagjától kérdeztem meg, hogy nincs-e náluk az espada-m, de nem tudott róla. Hittem neki, főleg, mivel nem akartam Diego-espada közelébe menni. Az éjszakának első felében az Oázisban néztem szét, és hallgatóztam, hátha hallok valami pletykát, de még a saját bosszankodásomat is alig hallottam abban a zajban, így mikor megelégeltem átmentem kedvenc kocsmámba, az Enemigo Publico-ba. Sajnos mindhiába. Utoljára a falon néztem körül, ennek a napnak a kezdetén, de ott se volt. Visszafelé a gyűlésterem felé mentem, hátha közben visszaért, s egy tanácskozáson van, viszont a terem üres volt. Így visszatértem a tornyunkhoz. A szobám felé lépdeltem, s már félúton voltam, mikor tudatosult bennem, hogy valaki a toronyban járkál. Tekintélyes lélekereje miatt valamelyik espada-ra gondoltam. Räv szobájánál értem utol, annyira, hogy láthassam is. Éppen kifelé jött akkor. Nem tűnt ismerősnek, így ránézésre se, bár… Minthogyha lett volna benne valami ismerős.
Miközben követtem, vagyis próbáltam utolérni feltűnt, hogy minden szobába benézett. Elfogott a gyanú, hogy a kastélyt járva, csak fél füllel elcsípett információ alapján, miszerint új espada került kinevezésre, talán ő lehet az. Nem akartam elhinni, hogy Räv lett lecserélve. Viszont ez az idegen…
- Téged követlek, de Räv-ot, a Thres espada-t keresem! A fraccion-ja vagyok és ez az ő tornya. – Feleltem kérdésére. S miközben elém cigánykerekezett, minthogyha egy számot láttam volna az egyik lapockáján, egy hármast… ~Nem! Az egy nyolcas is lehetett, hiszen csak rövid ideig láttam, nem biztos, hogy hármas az.~ – És ez nem „sapkácska”, hanem kalap a fejemen. Hogyha az egyenruhásoknak szólsz, biztosan készítenek neked is. Főleg, hogy espada vagy. Igaz? A nyolcas torony messze van innen. – Nem akartam még belegondolni sem, hogy Räv már nem espada, sőt nem is létezik, mert az azt jelentené, hogy elárult volna. Akár csak bármelyik másik nő, ő is csak gyűlöletre méltó, áruló, kegyetlen, semmirekellő volt. Ezt nem akartam elhinni, ezt lehetetlennek tartottam.
- Hogyha visszatér, akkor szívesen átadom az üzenetedet, Räv-nak. – Mosolyogtam rá a kislányra. Ennél hamisabb mosoly már rég ült az arcomon. Bensőm kavargott, tagadta a valóságot, de el is hitte, hogy talán már nincs is többé Räv. Viszont erre csupán a kissé szaporább lélegzetvételem utalt, semmi más. – Vagy, hogyha nincs üzenet, akkor arról fogom értesíteni, hogy kerested. Erre szavamat adom, én Wolloh Del Desierto, a 44. arrancar, Räv la Luz első fraccionja. Smile

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Pént. Feb. 07, 2014 5:47 am

Fracción vagy ellenség?

Flavia arcán fülig érő mosoly ült ki, de örömének nem adott hangot, csupán vigyorgott. Szinte már-már ijesztően boldog volt az arcára kiülő mimika, mellyel az előtte álló arrancart illette. Flavia agytekervényei gyorsan pörgették a kapott információkat, az előtte álló fracciónról. Kiről meggyőződése, hogy nincs is tudtában annak, hogy Räv la Luzzal pontosan mi történt. S azt is látja rajta, hogy nem értette célzását a sapkával kapcsolatban, ami nem is gond, hiszen így lesz alkalma később megtalálnia.
- Flavia nem kereste, Flavia beköltözni jött ide, és Flaviának nincs köze a nyolcas toronyhoz sem ^_^ – kezdett el a fracción körül járkálni, mint holmi réti sas a prédáját lesve. Mindig is szeretett így játszadozni az előtte állókkal és most ez az arrancar sem jelentett kivételt.
Flavia mindeközben erősen merengett azon, hogy mit kellene tennie vele. Netán ölje meg? Ezt a szándékát mélyen belül egy gondolat hátráltatta, ráadásul az apró, halk belső hangja tiltakozott ellene, mintha fel tudná használni az előtte állót. Azonban Flaviának azt is figyelembe kellett vennie, hogyha a fracción hű volt elődjéhez, akkor valószínűleg haragot fog szülni benne, ha csupán nemes egyszerűséggel közli vele a történteket, ezáltal egy roppantul veszélyes haragosra szert téve, bár nem ő lenne az első. Végül Flavia arra jutott, hogy óvatosnak kell lennie, úgy kell kezelnie az előtte állót, mint egy drága kincset, hiszen nem mindennapi energiával rendelkezik az arrancarok körében.
- Flavia maga Räv la Luz – hagyta abba végül a sétálást, megállapodva a fracción előtt. Tekintetét komolyan függesztette az arrancarra. Mimikái kísértetiesen hasonlítottak elődje arcvonásaihoz. - Igen, Wolloh, én vagyok az – ismételte önmagát. - A hajdani Räv la Luz, csupán sokkal erősebben. Ugye nem süllyedtél vissza az ostobák szintjére, hogy nem vetted észre több hetes eltűnésemet? Na és a lélekenergiám? Csak azt ne mond, hogy teljesen idegen számodra – fűzte hozzá. Flavia ezúttal arra is ügyelt, hogy hangja is hasonlítson az előző espadájéhoz. Bár valószínűleg külsejét is magára tudná ölteni feloldott resurrecciónja használata alatt, hiszen hangját, viselkedését, szokásait, mind-mind ott őrzi magában annak köszönhetően, hogy magába szívta elődje egész létét, ezáltal megerősödve. Emiatt reiatsuja is kis mértékben mutálódott, megtalálható elődje lenyomata is benne, ha valaki rendkívül ért a lélekenergia érzékeléshez, annak számára nem is nehéz észrevennie ezt.
- Komoly terveim vannak Wolloh, amihez mindez szükséges volt, ráadásul hasznos is változásom. Jelenleg a külvilág azt hiszi én Flavia nella Sinestesia vagyok, a segunda espada, Desmond Phellera egykori fracciónja. Egy gyönge láncszem az espadában, azonban tudok dolgokat Las Nochesről – öntelt mosoly ül ki arcára, bár nem köti a fracción orrára azokat a bizonyos dolgokat. Még nem. Előtte az érintettekkel kell beszélnie, így a helyes. Hiszen a megbúvó lázadok titkát, ha elárulja Sethnek nem érheti jelenlegi vezetőjüket a támadás felkészületlenül, azonban, ha elárulja a lázadók szerves tagjainak, hogy tud róluk, s felhasználhatja ellenük, talán tisztázhatják is a helyzetet. Igazából Flavia nem akar szervesen részt venni ebben, nem érdekli se Las Noches helyzetese, sem Seth, csak a trónszéket akarja, a gyönyörű drágaságot, apró gyűjteményébe. Hogy mi lesz, mi fog történi, hidegen hagyja, és az se kizárt, hogy az ismert információkat arra használja fel, hogy kihagyják mindebből, ha jót akarnak. Mindazokkal együtt, akik számára lényegesek az élethez. Az előtte álló arrancar is részesülhet ebben a gondtalanságban, amennyiben hisz röpke füllentésének, hogy valóban ő Räv la Luz, a Tres espada, Flavia nella Sinestesia testében. Őszintén reméli, hogy nem kell bevetnie resurrecciónját ahhoz, hogy fejet hajtson előtte a fracción, netalántán könyörtelen módokhoz folyamodnia, bántania, ami még nehezebb lenne számára, különben is, egy mélyen a lelkében megbúvó érzés ezt megakadályozza.

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Szomb. Márc. 15, 2014 2:07 am

Fraccion vagy ellenség?
Ez itt a kérdés.

Mégis jól láttam, a számot, nem nyolcas volt, hanem hármas. ~Ez a kis féreg megölte Räv-ot? Nem, az nem lehet… Räv biztos engedély nélkül hagyta el a kastély területét, ezért mást neveztek ki a helyére, igen. Pontosan nem igazán értettem, hogy miért ragaszkodtam Räv la Luz-hoz, és miért bosszantott az a gondolat, hogy talán már nincs is. De így volt, így éreztem, ezen nem volt mit változtatni.
Amíg „Flavia” körülöttem körözött csupán a tekintettemmel követtem, de fel voltam készülve, hogyha rám támadna, akkor ellentámadást indítsak. Mikor megállt, igyekeztem állni a tekintetét, de önelégült álarcom mögül a csodálkozás felvillant. Előbb azt nem akartam elhinni, hogy Räv örökre eltűnt, most meg azt, hogy mégsem. Kettő érzés egymásnak feszülése kavart vihart bennem. Az egyik érzés valamiféle örömszerű volt, hogy espadam, Räv még mindig velem van, nem hagyott el. Míg a másik ennek a tagadása volt, ami hazugnak kiáltotta ki Flavia-t. Arcomon mosollyal, szemeimben a vihar keltette meglepettséggel, hangomban hidegséggel válaszoltam a kérdésre.
- Túl jól alakítod a szereped, Räv-espada. Még engem is sikerült megtévesztened. – Válaszom közben született meg a tökéletes terv. Akár ő Räv, akár nem mellette maradok, mert így ki tudom deríteni az igazat, s hogyha becsapott így talán több esélyem lesz ellene. – Kérdezném, hogy engem miért nem avattál be a tervedbe, de biztos azért, hogy az új erődet rejtő álcádat rajtam teszteld. Mindig is tudtam, hogy te vagy a legjobb espada. Így, kérlek, enged meg, Rä… Flavia, hogy álcádat megfelelőnek nyilvánítsam, hiszen még engemet is megcsalt. Smile

A következőkben mondottai megváltoztatták a tervemet. Első gondolatra az futott át az agyamon, hogy valahogy kiderült a tervem, de ezt csakhamar elvetettem, hiszen ez nagyjából lehetetlen, így inkább egy riválisra gondoltam, aki akár maga Seth, vagy Räv, esetleg Diego is lehetett, nem számított, csupán az, hogy valaki szintén a trónomra pályázik. Ezért változtattam meg a tervemet, Räv esetleges megbosszulását későbbre halasztottam, előbb a Las Noches-t érintő dolgokra kellett fényt derítenem, ami csak az lehet, hogy a trónszerzési utamra valaki komoly akadályt gördített.
- Flavia nella Sinestesia, – fél térdre ereszkedtem, kalapomat levettem fejemről, s főt hajtottam előtte – veled tartok az utadon, mint fraccion-d. Feltéve, hogyha elfogadsz engem fraccion-nak. Hogyha nem, akkor csak szavadba kerül és elállok az utadból. – ~Hogy oldalról, vagy hátból támadjak rád, amiért elvetted Räv helyét, vagy hogyha Räv vagy, akkor elárultál, s bebizonyítottad, hogy te sem vagy különb a többi nőtől. >.>~ Tudtam, emlékeztem, hogy Räv mennyire nem szerette, sőt megvetette a hajlongást és hízelgést. Ezért is viselkedtem így, hogy leteszteljem, tényleg ő-e Räv, bár ez nem tökéletes teszt, hiszen valószínű az álcája miatt elviseli ezeket, de kezdetnek számomra megtette.

Spoiler:

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Kedd Ápr. 22, 2014 3:42 am

Fracción vagy ellenség?

Flavia türelmesen várta meg, míg az előtte álló arrancar feldolgozza a mondanivalóit. Lenyűgözte, hogy Räv, elődje, milyen hűséges társra tett szert Wolloh képében. Mindezek ellenére, akkor is szánalmasnak találta az előző Thres-t, hiszen könnyedén le tudta győzni. Ha icipicit visszavett volna büszkeségéből, talán most nem így állna a helyzet. Mindazonáltal Flavia örült, hogy Räv la Luz oly’ ostoba volt, hogy letekintse, ezáltal a vesztébe rohanva. Bár Flavia miután magába szívta Räv erejét, ezzel együtt egész tudatát, elgondolkodott azon, hogy talán az a másik erő, az a lélek, mely ott lappangott elődjében, netalántán ő tehetett arról, hogy nem volt képes felülkerekedni azon az átkozott gőgjén a Thres.
Flaviának ugyan a múlt már lényegtelen volt, kivételt képzett persze ez alól a játék, melyet most űzhet ennek segítségével. Ámbár megeshet, hogy veszélyes vizekre evez vele, ő élvezi, minden egyes percét, amíg teheti, ameddig hisznek neki. De miért ne hinnének? Hiszen annak a pár héttel ezelőtti harcnak köszönhetően, melyben bekebelezte Räv la Luz egész valóját, immáron ezen személyiséget is magára öltheti akkor, amikor csak akarja, mert attól a pillanattól kezdve, miután elnyelte, az ő részévé vált.
- Helyes, helyes, Wolloh – szólt kellő méltósággal, ahogy csak elődje tenné. - Bár csak természetes, hogy tökéletes, én mégse lennék holmi naplopó mihaszna, ki egész nap lógatja a lábát, semmit se téve az új erő megszerzéséért – fűzte hozzá, pillanatnyi ideig lehunyt szemmel, büszkén kihúzva magát.
Flavia megütközve nézett Wollohra, ki, amint meghajolt előtte, szolgálatait ajánlva, ezzel egyidejűleg gondolataiban felüvöltött valami, vagy valaki. A nem tetszése volt, egy benne lappangó lenyomat ellenkezése a látottak felől. Flavia mély levegőt vett, aggódott, mégis csalafinta mosoly bukkant fel arcán, mely egy elégedett vigyorra emlékeztethette a külső szemlélőket. Flavia gondolataiban felmerült az, hogy talán most kéne eltörölnie az előtte álló arrancart, míg megteheti, azonban ezen elméletei során mind szüntelen elfogta a rosszullét, végül pedig gondolni se akart rá, ha nem muszáj.
- Állj fel, Wolloh – kezdte lassan. - Erre nincs szükség – tette hozzá szemrehányóan. - Azonban, hogy tovább kövess utamon, számítok hallgatásodra. Tégy egy esküt, melyben a legőszintébb szavaiddal megígéred, hogy megtartod és megvéded eredeti kilétemet, a mostani szerepemet, ezzel tanúsítva, hogy valóban több vagy, mint azok a semmirekellők, akik arrancarnak, sőt, fracciónnak nevezik magukat – pillantása megenyhült ugyan, de arcáról a mosoly eltűnt. Flavia egész valója komolyságot árasztott, ahogy szerepéhez hűen igyekezett bevezetni valós önmagát a színpadra.
- Tétje van ígéretednek, ha úgy döntesz, hogy megfutamodsz, hát legyen, hallgatásra akkor is megkérlek, mint szívességet, egykori espadádként. Azonban ezzel örök ellenséget szerzel magadnak, Wolloh, ezt jobb, ha tisztázzuk. Mindenesetre, ha fejet hajtasz, tudnod kell, a pletykát nem tűrőm, amint fülembe jut árulásod – mély levegőt vesz. - Megöllek ^_^ – lassan kifújva a levegőt, s úgy folytatta a mondanivalója nyomatékosítását. Szavai nyugodtan csengtek, már-már dalolva ejtette a végeredményt, mely értheti az előtte térdelő – reményei szerint immáron ismét álló – arrancart. Flaviának cseppet sem jelentett gondot, hogy efféle tényeket közöljön akár akkor, mikor más valakit alakít, akár akkor, mikor önmaga. Komolyan gondolta, még ha kedveskén mosolygott is mindez idő alatt, s szavai során enyhe émelygés fogta el, melyet igyekezett elnyomni.
- Persze a jussod sem marad el, ha beleegyezel a feltételekbe. Védelmet, semlegességet biztosítok neked, aggódnod nem kell, hogyha nevemet kiejted – fűzi hozzá.
- Nos, Wollcsi, készen állsz az új Räv la Luz-t, Flavia nella Sinestesiát a 3. espadát szolgálni? ^_^ – nézett fel az arrancarra. Mosolyogva billentve oldalra fejét, immáron eredeti önmagát visszaeresztve a színre, hogy ezáltal is szokja Wolloh a helyzetet.

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Hétf. Jún. 09, 2014 2:37 am

Fraccion vagy ellenség?
Ez itt a kérdés.

Egyre erősödött az a bizonyosság, hogy Flavia nella Sinestezia az nem más, mint Räv la Luz. Ez számomra valamelyest nyugtatóan, kedvesen hatott. Az espada-m nem árult el, így bizonyítván, hogy ő nem egy a többi nő közül, hanem Ő nem más, mint a Thres-espada. Kinek régebben hűséget fogadtam, ki régebben magához vett. Most is kész voltam vele tartani, ez meg is mondtam neki. Viszont nem értettem, hogy miért volt szüksége esküre? ~Talán ő mégsem Ő? Mert hogyha tényleg Ő lenne, akkor miért kérné hallgatásomat eskütétel mellett? Viszont hogyha ő nem Ő, akkor az ígéret csupán üres szó, ami csak egy színjáték eszköze. Nincs súlya. Vagyis ő akár Ő akár nem úgy kell megfogalmaznom eskümet, hogy az vissza ne rúghasson rám.~ Gondolkodtam el kivételesen komoly arccal, minthogyha a szavain gondolkoznék, hogy meg teszem-e az esküt vagy sem. Pedig csak a megfelelő szavakat kerestem. Bár az, ahogy megszólított új hangján, „Wolcsi”, egy kissé kizökkentett, s gondolataimat megrökönyödés fogta el, de egy sóhajjal nyugtáztam, hogy valószínűleg kénytelen leszek ehhez hozzá szokni, ami nem biztos, hogy könnyű lesz, de nincs más választásom, már nem szökhetek. Szóval a kis zökkenés ellenére mégis sikerült kiötölnöm a az esküt, és ahogy meglettem vele, újra vigyorrá húztam ajkaimat.
- Én Wolloh Del Desierto, a 44. Arrancar, az egykori Räv la Luz első fraccionja, készen állok, hogy az új Thres-t kövessem, Flavia nella Sinestesia-t. Emellett véremmel esküszöm. – Bal kezem karmaival felszakítottam a jobb tenyerem hierro-ját és alatta a bőrt, a jobbomat ökölbe szorította, aztán lassan kinyitva felé mutattam a véres kezemet. – Esküszöm, hogy nem árulom el Räv la Luz kilétét, mert ha így teszek, inkább süllyedtem volna vissza tudatlan gillian szintre, mint arrancar legyek. – Vártam egy kicsit, mielőtt a jobbomat visszaengedtem volta az oldalam mellé.
- Van valamilyen parancsod, vagy feladatod számomra, vagy számunkra, Thres-espada, Flavia? – Kérdeztem, amivel egy újabb tesztet is elé állítottam. Hogyha ő tényleg Räv, akkor a kis törpékre emlékeznie kellett, így értette a többes számot, viszont hogyha a többes számot nem értette… Akkor… Az esküm talán érvénytelen lett, vagy az is lehetett, hogy csak szimplán megfeledkezett róluk, hiszen ők úgymond az én házi kedvenceim voltak… Nem tudtam még mindig, hogy melyiket reméltem jobban, hogy ő Ő, vagy azt, hogy ő nem Ő. Viszont ez is biztos volt, hogy egyelőre még kellett valaki, akinek a szolgálatába állhattam, mivel még nem érkeztem el az utam céljához, illetve tartottam Diego-espada haragjától, hogy talán még mindig neheztelt rám azért az ártalmatlan tréfáért a szobájában… ~Bár… talán Karasu-t is szolgálhatnám… Nem! Ő nem elég rangos, illetve még a nőgyűlöletemet sem álcázhatná eléggé, mint egy nő espada…~ Újabb okot éreztem Flavia mellett maradni, hiszen amellett, hogy talán bosszút kell majd állnom rajta Räv miatt, amellett bizonyos identitásaimat is leplezni tudta.

Tárgy: Re: 3. Torony – Flavia nella Sinestesia Szer. Aug. 20, 2014 3:33 am

Fracción vagy ellenség?

Flavia gondolataiban kényelmesen hátradőlt. Elhamarkodja? Ő nem így érzi, éppenséggel úgy ítéli, hogy most tartja markában a bábokat mozgató fonalakat. Hiszen a függöny még csak most lett félrevonva, a darab ezennel megkezdődik!
- Flavia teljesen le van kötelezve – emeli meghatódva jobbját szíve helyének fölé, lévén a lidércek nem rendelkeznek ilyesmivel. Nem is bánja, így könyörtelen módon törhet össze bárkit, akit csak akar érzelmileg. Persze nem szándékosan, de egy bizonyos határt annak ellenére is szeret átlépni, hogyha az már illetlenségnek minősül, mert szórakoztatja őt.
Ragyogó szemekkel nézi végig, ahogy a fracción tenyerén kiserken a rubint színű vér.
- Tehát ezennel hozzám kötöd magad, Wollcsi? ^_^ Flavia ennek igazán örül – nevetgél, miután jól megnézte magának az önkéntes módon felsértett kezet. - Ez a hűséges elkötelezettséged örökre az eszembe vésődött, remélem a tiédbe is ^_^ - mosolygott vidámságból fakadóan.
Flavia valóban nagyon lelkes volt ezért, hiszen ha Räv la Luz előző fracciónját is sikerült megtévesztenie, akkor vajon, milyen könnyű dolga lesz a többi arrancarral, kihez valamiféle kapcsolat fűzte az előző Trest? Ámbár valóban megtévesztés ez, vagy tényleg szeretne az egykori espada bőrébe bújva színészkedni, vagy ha nem is megjátszani magát, hanem valóban azzá válni? Flavia egy pillanatra elkalandozott eme gondolaton, s végül úgy döntött, majd máskor foglalkozik ezzel, jelen pillanatban amúgy is vidítja eme szituáció. Nem szeretné tönkretenni negatív gondolatokkal.
Flavia Wolloh kérdését hallva enyhén oldalra biccentette fejét, a többes számot hallván, némileg elgondolkodott, de nem kellett sokáig kutatnia elődje gondolataiban, hogy megtalálja rá a magyarázatot. Elvigyorodott a fracción furfangosságán, mely külső szemlélőnek azt a hatást kelthette, hogy a kérdést hallván csupán elgondolkodott és ragyogó ötlet merült fel gondolataiban. Végtére is, így is felfogható.
- Hááát~ lenne – szólt elnyújtott hangon. - Flavia szerint förtelmesen néz ki a második szint, furcsa mocsár terül el ott, mintha száz éve nem takarítottak volna. Flavia biztos benne, hogy Sanaa hipp-hopp el tudná intézi, nemde bár? – tette fel szinte költőien a kérdést. Igyekezett a Räv látszatott hozni szavaival. Az emlékek között úgy sejlettek fel a titokzatos gondolatok közötti érzelmek, mintha elődje kissé negatív véleménnyel lett volna az említett aprónépről. Így magától értetődő volt, hogy azt a hatást kell keltenie, hogy csak annak nyakába varja ezt.
- Flaviának nincs más utasítása, különben is, olyan csúnya ez a szó! – szólt drámai hangon. - Bár igencsak gazdagíthatnánk ezt a helyet pár nagyszerű dologgal, itt Flavia szerint jól mutatna egy Da Vinci festmény, mit gondolsz, Wollcsi? – tárt karokkal mutatott egy üres falrészre maguk mellett. - Hmmm, Flavia szerint pont megfelelne ide, megfelelőek a fényviszonyok az Utolsó vacsorának. Flavia hamarost intézkedik is ez ügyben – fűzte hozzá, kisebb tanulmányozást követően.
- Óh – torpan meg, ahogy éppen távozni készült. - Flavia majdnem elfelejtette! Flavia szeretne egy függőhidat tudni a harmadik és a második torony között, csak a könnyed átjárásért, vicces lenne! Flavia rád bízhatja, ugye? ^_^ - az alábbit elmondva, a legjobbakban bízva, nevetgélve távozott a folyosóról. Lévén Wollcsi szeretett volna egy-két feladatot, ő pedig semmi jónak sem az elrontója, adott hát neki.

// Köszönöm szépen a játékot, remélem, nem baj, hogy zárót írtam. :3 //