Engedélyek: megvannak
Jelszó: uioa ou
Köszönöm a kari alkotásában nyújtott segítséget Sierashi Yuusuke userének :3


NÉV: Fujioka Kyou
SZÜLETÉSI DÁTUM: 1984. május 21. (28 éves)
NEM: nő
FOGLALKOZÁS: a Naruki Post főszerkesztője
KASZT: ember

KINÉZET:
Nagyjából 165 cm magas, karcsú nő. Haja vörösre festett, eredetileg szőkésbarna, szemei pedig sötétbarnák. Rendszeresen elegáns blúzokban és nagyjából térdig érő szoknyákban mutatkozik, különösen ha valamilyen megbeszélésre hivatalos, és halványan sminkeli is magát. Erősen rövidlátó, szemüvege nélkül már a tőle nagyjából egy méterre lévő szövegeket sem tudja elolvasni.

JELLEM:
Legtömörebben összefoglalva: ambivalens. Édesapja nevelésének hatására gyakran elég fiús megnyilvánulásai vannak: ha megfeledkezik magáról, gyakran káromkodik, ráadásul rajong a sportokért (és nem éppen a szinkronúszásért vagy a műkorcsolyáért) és szívesebben ül be a kedvenc, kissé lepukkant kocsmájába sörözni, mint egy ötcsillagos étterembe vacsorázni, ugyanakkor mindig úgy öltözködik, hogy minél jobban kiemelje nőiességét, titokban pedig menthetetlenül romantikus és szentimentális. Amikor azonban valaki elkíséri és kellőképpen fáradt az agya hozzá, órákat képes eltölteni ruhaüzletekben.
Ezen kívül a pontosság megszállottja, amit minden beosztottjától is megkövetel – ez a pont az, ami leginkább elősegíti vélt ősz hajszálainak gyarapodását, amit gyakran felemleget –, ezt tetézve pedig megszállott karrierista, aki minden áron ismét fel akarja virágoztatni az egykoron az egész országban ismert és nagy múltú családi vállalkozást.
Jó társaságban az alkoholt sem veti meg – kedvence a szaké és a sör –, ezen kívül dohányzik is, amit azonban semmi pénzért nem vallana be a szerkesztőségben, ezért mindig van nála szájspray vagy rágógumi, hogy elfedje a nikotin szagát. Ezt azonban valószínűleg majdnem mindenki tudja róla a munkahelyén is, csak nem akarják „leleplezni”.

ELŐTÖRTÉNET:

Milyen lovagias ön, Nishimura-san! Tudja, manapság nem minden férfi veszi a fáradtságot arra, hogy meghódítsa a nőket úgy, mint a régi időkben, mindenki pasi elvárja, hogy egy csábos mosolytól levessük magunkról az összes ruhát és fehérneműt! Felháborító ez a bánásmód, és olyan üdítő látni, hogy még vannak úriemberek, akik a normális értékrendet tartják fontosnak...
Ez az étterem pedig valami csodálatos – félek megkérdezni, de biztosan futni fogja rá a fizetéséből?Hogy semmi pénz nem számít, ha hozzám hasonló kifinomult hölgy társaságát élvezheti? Ugyan, kérem, nem szükséges annyit bókolni, még a végén elpirulok, hehe...
Hát, ha már így átadta a szót, akkor röviden mesélek magamról. Ha nem bánja, a legelején kezdeném – gondolom, mindig kíváncsi volt arra, hogy miért van férfi keresztnevem... Az egésznek az a roppant egyszerű oka van, miszerint édesapám meg volt győződve arról, hogy legidősebb gyermeke fiú lesz, aki majd méltó módon örökli vállalkozását. Ez sajnos nem jött össze neki, ugyanis rajtam kívül még két lánya született... Őt azonban nem zavarta ez az apróság, ha már egyszer annyira tökéletes neveket választott nekünk, ilyesmi nem akadályozhatta meg abban, hogy a gondosan megválasztott keresztneveken anyakönyveztessen minket, ezen kívül a nevelésünket is ilyen szellemben végezte. Rendszeresen vitt mindannyiunkat sportmeccsekre, horgászni, vitorlázni és egyéb, fiús időtöltésekre, ezt azonban nem folytathatta kamaszkorunk után, amikor is mindhármunkon elég szembetűnő változások mentek végbe...
Képzelheti, mi mindennel csúfoltak minket az iskolában emiatt! Mondjuk egy idő után már nem foglalkoztam vele többet, hiszen tudtam, hamarosan sosem fogok többet találkozni velük, így hát csak jól kell tanulnom, hogy megfelelően vezethessem majd az újságot. Születésem óta erre lettem nevelve, ezért evidens volt, hogy a középiskola végén is ilyen irányban tanulok tovább majd. Felvételt nyertem az egyik neves egyetem újságírói-szerkesztői képzésére, bár van egy érzésem, hogy ebben apám is jelentős szerepet játszott, mivel a szak felelőse jóbarátja volt... Ahogy majdnem mindenki, aki a szakmában dolgozott akkoriban. ._. Szóval halála után be kellett bizonyítanom a féltékenykedőknek, hogy méltó vagyok a cég vezetésére, mivel néhányan közülük szívesen rátették volna a kezüket örökségemre. Alaposan megtervezett lejáratókampányuknak köszönhetően a semmiből kellett újjáépítenem a Naruki Post hírnevét... Ugyan, ne aggódjon, most már tökéletesen kézben tartom az újság menedzselését! De már eleget beszéltem, kérem, meséljen ön is magáról...

Nem tudom, miért fecsegek ennyit, mint valami elsőbálozó tinilány, de látom a férfin, hogy nem zavarja őt. Az egész vacsora kellemesen telik el, a fentihez hasonlóan elbeszélgetve egy üveg behűtött bor mellett, legvégül pedig átölel finoman, az este végén forró csókban összeolvadva, hogy aztán néhány évvel később összekössük életünket örökre...

Nos, valahogy így képzeltem el azt az ominózus randevút Nishimurával néhány órával korábban, amikor még nem mezítláb és összezilált hajjal ücsörögtem a lakásom bejárati lépcsőjének legalján, magassarkúimat kezemben szorongatva, és a futástól feltört talpam állapotát vizsgálgatva. Vörös koktélruhámon, talán mondani sem kell, hatalmas kannásbor-foltok éktelenkednek... Mondjuk már akkor is gyanús volt mondjuk az egész, amikor Nishimura elém állt a szokásos kopott öltözetében, majd pár perccel később egy McDonalds ajtaján vezetett be – bár abban igaza van, hogy a hely modern, letisztult dizájnnal, tiszta mosdóval, kedves személyzettel, a kiszolgálás pedig gyors és olcsó, de azért egy randin másra számítana az ember lánya... Miután pedig kifizettetett velem egy kávét és hamburgert magának, indult is a két sarokkal arrébb lévő késdobálóba, ami étteremként is üzemel, tehát lehet tamagoyakit, főtt rizst és miso levest kapni. Nem mintha bánnám az ilyen helyeket, viszont külsőm alapján minden bizonnyal valami lecsúszott luxus-utcalánynak tűnhettem szemükben, az időpont pedig elég kései lehetett társam szempontjából, ugyanis bármikor szándékoztam mondani valamit, Nishimura folyton elaludt, egyszer pedig még mindkettőnk italát is feldöntötte. De az egészben a legvége volt a legkínosabb: váratlanul felém hajolt, a fülembe súgta, hogy fussak, ő maga pedig már fel is ugrott és kirohant a helyiségből, engem ott hagyva földbe gyökerezett lábbal. Egy kis cetlit azért az asztalra helyezett, amiben sajnálja, hogy nem talált olcsóbb helyet azért, hogy kevesebbet kelljen fizetnem, bár így is elég gálánsnak tartja magát!
Hinnem kellett volna az internetes cikkeknek, melyek szerint a munkahelyi viszonyokból semmi jó nem sülhet ki!

KÉPESSÉGEK:
csodával határos módon mindig össze tudja fogni nem éppen pontosságukról híres beosztottjait, hogy időben elkészüljön az újság következő száma
(egyébként semmi az égvilágon)

FELSZERELÉS:
jegyzettömb, tollak, olvasnivaló, cigaretta fém cigarettatárcában a hozzá illő gyújtóval, egy csomag rágó, szemüvegtörlő, borsspray, létfontosságú sminkszerek – természetesen mindez egy kisebb táskában

SZERET(I):
~ cigizni
~ szakét inni
~ a pontosságot
~ birkózást nézni a tévében (mindig jókat nevet a végjátékon)
~ romantikus regények

NEM SZERET(I):
~ ha valaki elkésik
~ Ichirou próbálkozásai
~ kontaktlencsék
~ rózsaszín
~ gyorséttermek (ok: lásd feljebb)