Kaibara Katsuhiko

Tárgy: Kaibara Katsuhiko Kedd Aug. 16, 2011 8:28 am

Engedély: Szayel Aporro Granz

Jelszó: aiaa auio

~ Adatlap

Név: Kaibara Katsuhiko
Nem: Nő
Kaszt: Ember
Rang: Raion tag, Karakura High School Negyedik Évfolyam diákja, a Date család fogadott gyermeke és Karakurába kihelyezett Onmiyouji-ja, és a Kaibara technology örököse Very Happy

Szül. ideje: Május 6.
Kor:

Emberként: 16
Lélekként: -

~ Előtörténet

Egy májusi napon Tokió egy állami kórházának szülő szobájában félnapi vajúdás után egy egyedül álló anya adott életet gyermekének. Felettébb kisméretű és sápadt bőrű volt a síró csöppség, kit a köldökzsinór elvágása és egy gyors vizsgálat és tisztogatás után nyújtottak oda szülőjének. Az anya örömmel vette át gyermekét a nővértől majd karjaiban tartva adott neki nevet. Katsuhiko, így nevezte el a kislányt, aki immár csöndese szuszogott ölében.
A későbbi vizsgálatok hamar kimutatták, hogy mindketten makkegészségesek így pár nappal később a nő, szülei kíséretében el is hagyhatta a kórházat. Hazaérve hatalmas emeleti lakásában egy meglepetésparti várta őket. A rokonok és a barátok egymás után gratuláltak a gyerekhez, de néhányan még mindi nem hitték el, hogy tényleg fel akar nevelni egy gyermeket egyes egyedül a munkája mellett. Ám őt ez kicsit sem zavarta. Karrierista nő volt ugyan ám mindemellett anya is szeretett volna lenni, még mielőtt betölti a harminc ötöt, ami kis híján, de sikerült is hisz alig két hónappal a harmincötödik születés napja előtt szülte meg a kicsit. Karrier szempontjából már így is nagy sikereket ért el hisz az öt éve nyugdíjba vonult apjától, mint egyetlen gyermek a családban megörökölte cégét, amit aztán kis idő alatt, de képes volt megnövelni a bevételét és nem csak Japánban, de már Amerikában is létesítettek gyáraikból.

A Kaibara technology, egy mostanra már eléggé elterjedt cég mely orvosi elektronikai eszközöket (defibrillátor, szívmonitor, vérnyomásmérő stb.) és művégtagokat gyártanak, fejlesztenek és adnak el. Jelenlegi vezetője Kaibara Izumi, Katsuhiko anyja, ám míg ő gyermekével otthon van helyettese és egyben asszisztense Amane Ririchio vette át a helyét. Izumi otthon léte alatt nem is volt hajlandó csak annyira foglalkozni a munkával, hogy képben legyen, amikor majd visszamegy.

Na, de most térjünk vissza a mi kis főszereplőnkre Katsu-chanra. Viszonylag hamar meg tanult járni és beszélni is, mivel, hogy apja nincs így gondolom egyértelmű, hogy első szava az „Anyu” volt. Boldog, örömteli élete volt Izumival még annak ellenére is, hogy egy és fél éves korában Izumi visszament dolgozni így nem lehetett egésznap vele. Nem is nagyon zavarta a kislányt a dolog hisz a bölcsödében majd később az óvodában is sok új barátra tett szert. Sajnos azonban az öröm nem tarthatott sokáig.
Katsuhoko négy éves volt mikor egy esős délutánon szörnyűséges dolog történt. Izumi aznap szabadnapos volt így ő ment lányáért, aki persze már alig várta, hogy érte jöjjön, még az időjárás sem szegte kedvét. Kifejezetten édesanyja kérése ellenére a pocsolyáról pocsolyára ugrálást választotta, mint közlekedési formát hazafele menet. Majd épp egy kevésbé forgalmas mondhatni kihalt kereszteződéshez értek, amin mindennap átmennek. Mint ahogy mindig Katsu-chan megint előre sietett és vidáman integetett vissza anyának az út túloldaláról, amikor hirtelen a semmiből feltűnt egy autó. A sofőr nem vette időben észre a zebrán áthaladó Izumit csak az utolsó pillanatban, azonban akkor már nem tudta elkerülni a tragédiát. A jármű a kislány szeme láttára gázolta el a nőt, aki akkor s ott szörnyet is halt. A baleset láttán a lányt olyan mentális sokk érte melytől teljesen magába zárkózott és többet nem szolt senkihez. Ám ezzel egy időben történt még valami más is. A lány eddig szunnyadó lélekenergiája fellángolt, és lassan, de egyre növekedni kezdet melynek hatására képes lett a pluszok és később a hollowok érzékelésére. Orvosi segítséggel hamar, két év alatt sikerült újra olyan kedves és mosolygós kislánnyá válnia, mint régen volt, azonban beszélni továbbra sem beszélt és az autóktól való félelmét sem tudta legyőzni. Azonban, hogy kommunikálni tudjon másokkal már hatéves korára megtanították írni. Persze még volt mit tanulnia e téren, de legalább már tudott kommunikálni érthetően.
Anyja halála után rokonról rokonra vándorolt melyet meglévő reiatsuja okozta, nem evilági lények látásának és azokkal való kommunikálásának köszönhetett. Egy és fél év alatt négyszer váltott otthon mire végül úgy tűnt, hogy megállapodhat egy családnál szülővárosában, Tokióban. Igen kedvesek voltak és volt egy vele egyidős kisfiuk is, akivel elég jól kijött. Ekkor már rájött, hogy jobb, ha nem foglalkozik az olyan lényekkel, akiket a többi ember nem lát így elkerülhette, hogy ismét családot keljen váltania. Egyedül a hollowok jelentettek gondot, akik egyre többször bukkantak fel a környezetében, de szerencsére mindig sikerült elmenekülnie vagy elbújnia előlük.
Most pedig pár sor erejéig váltsunk szereplőt.

Tokió, Date rezidencia

- Nem… nem… nem… nem… és nem. Egyik sem jó.– felelt kissé bosszúsan egy fiatal nő miközben egy tucatnyi, tíz év körüli gyermek előtt elsétált. A lány neve Date Eishi a Date család vezetőjének egyetlen gyermeke. E család már évszázadok óta fenn állt és nagy hírnévnek is örvendett az ördögűzők körében. Az idők során hírnevük ugyan megcsappant, de e lány onmyouji-vá válása óta a klán újra elkezdte visszanyerni régi dicsőségét. Épp a leendő tanítványát kereste ám még senki nem felelt meg a klánon belül. Eishi egyre ingerültebb lett miközben apja szobája felé sétált. Tudta jól, hogy az öreg nem lesz valami boldog, ha megtudja, hogy nem talált még tanítvány, és ez őt magát is idegesítette.
- Nos, hogy ment, drága lányom? Melyiküket választod? – kérdezte a férfi majd beleszürcsölt a teájába.
- Egyiküket sem. – válaszolta miután letérdelt apjával szemben.
- Mi az, hogy egyiket sem?! Remélem, tudod, hogy ezt nem teheted. Húsz éves vagy és a gyermekem. Ahhoz, hogy átvedd, a helyem tudod jól, hogy ki kell választanod egy tanítványt, hogy az öregek elfogadják, hogy méltó vagy a vezetői címemre.
- Apám ezek egyike sem elég jó, hogy tanítványommá fogadhassam! Miért nem lehet ezt a törvényt eltörölni? Tudod jól, ismered a képességeimet, megfelelnék, mint vezér! – válaszolta hevesen a lány.
- Sajnálom, de ez a mi törvényeink egyike. Menny válasz egyet. Naplementekor pedig térj vissza a választottaddal. – válaszolta határozottan majd egy intéssel jelezte, hogy távozzon. A lány távozott, ám arcán nem éppen az öröm nyilvánult meg.
A birtok kapui felé haladt gyors léptekkel majd miután kilökte azokat távozott a földbirtokról, és a közeli park felé vette az irányt. Persze az utat nem egyedül tette, meg amit maga is tudott, hisz apja mindig küldött utána egy-két embert, akik titokban követték és vigyáztak, hogy ne essék baja, hisz mégis csak az egyetlen gyermeke.
Miután elérte a parkot, beljebb egy kis csónakázó tóval szembeni tisztáson feküdt el és csak bámulta az eget. Sokszor tette ez, ha ideges vagy szomorú volt vagy esetleg bántotta valami a lelkét. Ám a mai napon eme tevékenységét félbeszakította valami, egy a számára ismeretlen kislány sikolya és egy ismerős ordítás mely egy fehér maszkos szörnyetegtől jött. Hamar felült és látta amint a hollow a kislányt üldözte. Nem késlekedett azon nyomban felpattan és utánuk eredt. Nem esett nehezére utolérni őket különleges helyváltoztató technikája segítségével. Amint beérte őket a hollow háta mögé kerülve elővett egy dobókést majd motyogott valamit az orra alatt és eldobta a pengét mely egyenest a lidérc tarkójába mélyedt. A szörny ekkor megállt majd fájdalmas ordítás közepette lélekrészecskékké esett szét. Eishi az ijedt kislány után ment, aki még mindig menekült. Mihelyst utolérte megragadta a lányt és megállította ekkor az egy pillanatra megijedt azt hitte a szörny kapta el.
- Nem kell félned. Én nem vagyok szörny. Nyugodj, meg már vége van nem fog többé zargatni. – guggolt le melléje, mire a kislány könnyes szemekkel ölelte át Eishit, amin meg is lepődött egy pillanatra, de aztán ő is átkarolta az ijedt lányt.
- Jól van, most már vége van. – mondta még egyszer majd a kislány elengedte majd a táskájából elővett egy A4-es papírtömböt és egy fekete filcet majd a papírra a következőket írta:
- „Köszönöm. Megmentettél. Sajnálom, nem beszélek.” – mutatta irományát megmentőjének.
- Nahát, de szépen írsz. Nem beszélsz? Ez érdekes. Bár ennél érdekesebb, hogy… - e mondatát az elméjében folytatta eztán. ~ … a lélekenergiád milyen nagy. Sőt kivételes, a klánon belül senkiben nem éreztem ilyet. ~
- Mond csak, hogy hívnak, és hány éves vagy? – nézett kedvesen feléje mire a gyermek lapozott egyet majd újra írni kezdett.
- „Kaibara Katsuhiko, 7 (és fél) éves. És te?”
- Örvendek, Katsuhiko. Date Eishi vagyok és 20 éves. Na, és mióta látod a szörnyeket Katsuhiko-chan? – kérdezte a lány érdeklődve ugyan is hamarjában hosszú távú tervei támadtak a kislánnyal kapcsolatban.
- „Már rég óta. Te is látod őket? Nem félsz tőlük? Én igen. Mindig meg akarnak enni.” – nézett kérdően megmentőjére.
- Szegénykém, biztos rossz lehetett már ilyen idősen, ezeket látni. – nézett a lányra sajnálkozó tekintettel. - Oh, és igen látom őket, de már nem félek tőlük. Mit szólnál, ha azt mondanám meg tudlak tanítani, hogy, hogyan zavard el őket? Szeretnéd, ha megtanítanálak?
- „Elzavarni őket? IGEN, szeretném.” – válasza közben arca felderült és izgatott lett. Ám még mielőtt Eishi válaszolhatott volna egy feléjük siető nő szakította félbe őket a gyermekével.
- Katsu-cah, Katsu-chan! Végre megvagy! Jaj, annyira megijedtem mikor hirtelen elfutottál. – sietett oda hozzá majd átölelte.
- „Bocsánat.” – írta a papírjára a lány.
- Oh, elnézést nem vettem észre. Köszönöm, hogy gondját viselte. – fordult a nő Eishi felé.
- Ugyan semmiség. – vigyorgott és vakarta tarkóját zavarodottságában a lány.
- Ha most megbocsát, elmennénk. Gyere Katsu-chan! – fogta meg a lány kezét a nevelő anyja majd elindultak a park kijárata felé. Mikor tisztes távolságba értek Eishi a mögötte pár méterre álló fához sétált majd azt mondta.
- Hiroshi, Kazuya elég a bújócskából már a birtok elhagyása óta tudom, hogy követtek. – e szavakra a lombkoronából két tizennyolc év körüli srác ereszkedett le.
- Hiroshi, kérlek, küld a lány után az egyik megbízottad. Jelentse, amint hazaért és adja meg a lakhelyének a címét. – adta ki a parancsot határozottan.
- Értettem. Hallottad mit kért a mester lánya, menj! – parancsolt rá a férfi a háta mögött megjelenő youkaira, aki ezután ismét eltűnt a szemük elöl.
- Kazuya, te menj vissza apámhoz és kérj tőle haladékot. Mond, hogy kora este eléje járulok, a választott tanítványommal addig legyen türelemmel.
- Értettem. – válaszolta a másik majd egy meghajlást követően távozott.
- Hiroshi te pedig velem jössz. Van még egy kis dolgunk. – majd elindult ő is a park kijárata felé, a férfi pedig utána.

A nap már vörösen izzott a horizonton mikorra Katsuhiko hazaért a parkból. Nevelő anyja a vacsorát készítette elő, míg ő Nobuval a mostani mostoha testvérével játszott a nappaliban. Néha ki-kitekingetett az ablakon mintha lenne ott valami vagy valaki. Minden bizonnyal érezte az őt követő nem evilági lény jelenlétét.
Mikor nevelő apja is megérkezett a munkából a nap már majdnem eltűnt a látóhatáron. Vacsorához ültek ám még mielőtt befejezhették volna az ajtón kopogott valaki. Az anya állt fel és nyitott ajtót és igencsak meglepődött mikor a jövevényt megpillantotta.
- Nahát, maga az? Elnézést mégis miben segíthetek? – kérdi meglepően.
- Kérem, megengedi, hogy beljebb jöjjek?
- Természetesen, fáradjon beljebb. – tessékeli, be az asszony majd becsukja az ajtót. Óvatosan végig méri a lányt és hamar észreveszi a kisebb irattömböt a fiatal kezében. – Drágám… - szólt férjének, aki az asztaltól felállva közelítette meg őket. A lány megköszörülte a torkát majd meghajolt.
- Üdvözlöm önöket Date Eishi vagyok, és a lányukért jöttem. – ekkor felegyenesedett mosollyal az arcán és láthatta a két szülő meglepődött tekintetét. Eleinte nem értették eme kijelentést, de ettől pár másodperc elejéig eltekintettek, míg meghajoltak ők is és bemutatkoztak. Majd először az apa szólalt meg.
- Még is mit ért az alatt, hogy a lányunkért jött?
- Hogy mit értek? Oh, nos, csak annyit, hogy szeretném, hogy Katsuhiko velem jöjjön. Mellettem nagyobb biztonságban lenne, mint maguknál közönséges embereknél. Ráadásul pont ő a tökéletes jelölt arra, hogy a tanítványom legyen. – válaszolta nyugodtan.
- Várjon! Mégis mi elől nincs biztonságban és milyen tanítványt akar maga belőle? – kérdezte kissé már idegesen a családfő.
- Nem, mi hanem mik, vagyis inkább kik elől. A lidércekről és youkaiokról beszélek, amik folyton a lány életére törnek és fognak törni egész életében. Ha velem tart én a tanítványomként igazi ördögűzőt faragok belőle és nem kell többé félnie. – mondata végén ránézett a két felnőtt arcára és látta, hogy nem hisznek neki. Persze tudta ezt előre így még mielőtt rá förmedtek volna közbeszólt.
- Várjanak, még mielőtt azt hinnék, hazudom, figyeljenek. – ekkor az étkező asztal remegni kezdett majd elemelkedett a talajtól, mire az ott ülő két gyermek riadtan futott ki a helyiségből. – Nahát, szia Katsu-chan emlékszel még rám? Figyelj, megnéznéd az étkezőasztalotok és leírnád, mit látsz? – guggolt le a kissé riadt kislányhoz és feléje nyújtotta az iratkupacot és egy tollat. A lány ránézett a lebegő asztalra majd elvette a tollat Eishi kezéből és leírta, amit látott. A szülők elképedtek mikor elolvasták a ráírtakat.
- Egy hosszú nyakú néni. Ezt írta Katsuhiko. Nos, már hisznek nekem. Ő különleges ez biztos és a tanítványomként többet is elérhet, mint maguknál. Nézzék Katsuhiko rejtett erők birtokosa, és ha megtanulja, őket használni nem kell többet félnie az efféle lényektől.
- De ez… ezt, drágám mondj már valamit. – ráncigálta a férfi karját a felesége, de egyelőre az meg sem szólalt.
- Tudják mit, kérdezzük meg Katsut, hogy velem tartana-e? – ezután a lányhoz fordult. – Nos, mit szólsz? Katsuhiko, emlékszel még, amit a parkban mondtam neked? Mit gondolsz, szeretnél velem jönni?
A kislány a nevelőszüleire nézett majd Eishire és újra a szülőkre. Kis gondolkodás után elsétált a saját papírjáért és filctolláért és írni kezdett rá. Mikor végzett úgy mutatta fel, hogy azt jól láthassa mindenki.
- „ Én szeretnék, nem félni a szörnyektől. Szeretnék elmenni Eishi onee-samaval, hogy megtanítson nem félni tőlük.”
- Azt hiszem ez eldőlt. – szólalt meg Eishi miközben felállt. – Ha nem bánnák, ezeket a papírokat itt hagynám. Kérem, írják alá őket és küldjék el erre a címre. – írt le a papírra egy címet.
- Miért mik ezek a papírok? – Kérdezte a családfő.
- Ezzel lemondanak a gyámságról, hogy a családom vehesse szárnyai alá. A mi részünkről már a papírok készen vannak, már csak a maguk beleegyezése kell, remélem, számíthatok magukra.
- Nos, azt hiszem ha Katsuhiko is ezt akarja, akkor nem tehetünk mást. Nem lehetnénk jó szülők, ha akarata ellenére magunknál tartanánk. Viszont félünk is…
- Kérem, bízzanak meg bennem. Nem vezérelnek rossz szándékok. De ha szeretnék, várjanak a papírok aláírásával, ha Katsuhiko meggondolja, magát mi visszaengedjük. De ha nem bánnák, ma már magammal vinném, szeretném bemutatni a családnak, rendben? Mit szólsz Katsu-chan?– nyújtja a kezét feléje. A lány pedig belehelyezi sajátját mosollyal az arcán. – Rendben, akkor ezt igennek veszem, menj, öltözz fel!
A kislány sietett is ment felvenni a cipőjét, és a kabátját. Közben Eishi int egyet az repkedő asztal felé mire az visszatért a földre a youkai, aki pedig a reptetésben segédkezett távozott a házból. Nem sokkal ez után Katsuhiko is elkészült így Eishi kézen fogva indult meg vele kifelé majd az ajtóban még visszafordultak és elköszöntek.
- Ne féljenek, holnap még egyszer visszahozom. Akkor majd rendesen elbúcsúzhatnak tőle. – nyugtatta meg a két felnőtteket majd még a kislány is elköszönt.
Miután elhagyták a házat már eléggé besötétedett.
- Katsu-chan, nem vagy már fáradt? Gyere, ugorj a hátamra. – guggolt le és tartotta kezeit hátrafele, hogy a kislány rájuk ülhessen. Így mentek még tíz métert mire a gyermek elaludt. Ekkor Eishi a tsukegami nevű technikáját használva tudta le a házáig az utat. A térszűkítő helyváltoztató technika segítségével hamar hazaértek és egyből a családfő elé álltak. Azaz csak állt ugyan is a kicsi még mindig Eishi hátán aludt békésen.
- Nos, lányom had lám hol van a választottad? – kérdezte a férfi és remélte, hogy lánya tényleg választott már magának tanítványt.
- Itt van apám. Őt választottam. – tekintett át saját vállán az alvó gyermekre.
- Hozd, közelebb had vessek rá egy pillantást. – a lány úgy is tett, mikor azonban közelebb ment, és apja felé mutatta a választottját az meglepődött. – De lányom ő nem is közülünk való. Így nem le…
- De, igen, lehet hisz közülünk való. Rendelkezik lélekenergiával, látja azokat a dolgokat, mint mi és a klánon belül választandók közül egyikőjük reiatsuja sem ekkora s nem is oly különleges. – vágott vissza határozottan.
- Különleges? Ez alatt meg mit értesz? Én nem érzek semmit. – kérdezte az öreg kíváncsian.
- Hát akkor jól vizsgáld meg ismét… Nos, érzed már… az anyáméhoz hasonló reiatsut?
- Hogy mit mondtál? – lepődött meg ismét a sokat megélt klán vezér.
- Jól hallottad. A lány lélekenergiája hajszálhíján megegyezik rég elhunyt anyám lélekenergiájával. Ezért sem fogom hagyni, hogy, megtiltsd a tanítványommá válását, ezt jobb, ha tudod. Nos, jóváhagyod, hogy a tanítványom lehessen vagy sem? – az öregúr mélyen elgondolkodott és közben egyre csak a lányát és a kicsi lányt nézte, végül meghozta a döntést.
- Látom, sehogy sem tántoríthatlak el a döntésedtől és, mivel így is hetekbe tellett mire végre találtál valakit… legyen. Én a Date család vezetője engedélyezem, hogy e lány a tanítványod lehessen. Mindazonáltal tudd, hogy a vének nem fogják ilyen könnyen elfogadni a dolgot hisz nem a klán szülötte.
- Ne aggódj apám, erről majd én gondoskodom. Most ha megbocsátasz, nyugovóra térnénk. – óvatosan meghajolt majd sarkon fordult és távozott a teremből, hogy onnan rögvest hálószobájába mehessen és lefektesse Kastu-chant majd magát is.

A másnap igen sűrű és elfoglalt nap volt mindkettejük számára. Először is Eishi bemutatta mindenkinek a tanítványát és egyben a klán új tagját. Aztán körbe vezette Katsuhikót a birtokon, hogy tudja, merre mit talál és hova mehet, hova nem. Majd végül késő délután visszatértek Katsu nevelő családjához a dolgaiért és, hogy rendesen elbúcsúzhasson tőlük.
A második nap sem volt valami könnyed nap. Sorra kellett vizsgálatokon és kisebb gyakorlatokon át esnie a kislánynak, hogy tudják képes lesz-e a szervezete elviselni a ˝beavatkozást˝ mellyel testének minden porcikája mérgező lesz a hollow félék és a youkaiók számára. A vizsgálat eredményei pozitívak lettek így másnap el is kezdték az egy évig tartó szigorúan titkos beavatkozást melyről részleteket sajnos nem árulhatok el. Egyedül csak annyit mondhatok el, hogy a folyamat egy különleges fürdő és gyógyszerek segítségével hajtják végre melynek eredménye, hogy a test végül már saját maga termeli, a mérget mely bele van ivódva a szervezetbe. Persze a beavatkozás alatt Eishi megkezdte Katsuhiko edzését is. Többek között kardvívást, íjhasználatot, és célba dobást tanult az évek alatt, melyek mellett kapott egy kisebb kiképzés a pusztakezes harcból is. Az egy évig tartó ˝beavatkozás˝ végén Katsu-chan a többi tanulni való mellett megkezdte talán a legfontosabb edzését, a saját különleges képességének elsajátítását is melybe Eishi segítségét kellett igénybe vennie, mivel fogalma sem volt, hogy mi lehet a képessége, ellenben mesterével, aki képes mások képességét megtudni anélkül, hogy azt használnák, és ehhez nem kell mást tennie, mint a reiatsujából mintát venni.
- Jól van. Először is nyújtsd ide a kezed… Így, remek. – fogta meg a lány kezét úgy, hogy tenyere az ég felé nézett, majd előkapta egyik kését és megvágta a markát. – Nagyon fájt? Sajnálom, de a te képességednek a véredhez van köze. Kérlek, koncentrálj a véredre… arra, hogy mozogjon, hogy formát öltsön. Találnod kell egy formát, amit a véred felvesz és ez alapján kidolgoznod a képességed. De először a forma, rendben? Ma estig találd ki mi az, ami a leginkább illik a véredhez és próbáld megalkotni abban a formában. – miután kioktatta magára hagyta az edzőteremben. Katsuhiko csupán egy órát töltött azzal, hogy rájöjjön, milyen alakot vegyen fel a vére. Szirmok, vérvörös sakura szirmok, ezt gondolta ki így hát hamar gyakorolni is kezdett. Amint annak lennie kell az első próbálkozások nem teljesen úgy sikerültek, ahogy azt az elején a lány elképzelte. Egész nap ki sem mozdult a teremből és beengedni sem engedett be senkit. Olyannyira az edzésre figyelt, hogy észre se vette, hogy kihagyta az ebédet majd a vacsorát is.
Végül elérkezett a bemutató ideje. Este fél kilenckor belépett az ajtón Eishi onee-sama kezében gézzel és más sebkötözéshez szükséges kellékkel melyekkel leült a nyitott teraszajtóba.
- Nos, lássuk mire jutottál ennyi idő alatt. Készen állsz? – kérdésére csak egy bólintás volt a válasz majd a kis tanítványa a tenyerén lévő nyílt sebbel leült vele szemben pár méterre. A sebes kezét kitartotta előre tenyerével az ég fele majd behunyta a szemét a nagyobb koncentráció érdekében. A vágásnyomból ekkor vércseppek kezdtek el kiemelkedni majd centikre a kéztől cseresznyevirág szirmaira emlékeztető formát vettek fel.
- Nahát, nagyon ügyes vagy Katsu-chan. – dicsérte meg a lányt, mire Katsuhiko másik kezével türelemre intette mintha mutatni szeretne valamit. Az egyik közeli falra mutatott ahol egy véres papír lógott tele vágás nyomokkal. Eishi nem igazán értette elősző, de aztán kis gondolkozás után úgy tűnt rájött majd a kislány megmutatta miért is van ott. Sérült kezének enyhén görnyedt ujjait a papír felé irányította majd szemei összerezzentek a fajdálomtól, amikor hirtelen kinyújtja az ujjait és a szirom formájú vércseppek közepes gyorsasággal csapódtak a falba egyenest a papíron keresztül.
- Nahát, ez… ez nagyon ügyes és mind ezt ennyi idő alatt? Te aztán tényleg különleges vagy. – simogatta meg a kis tanonc fejét majd magához ölelte.

Évek teltek el, pontosabban három. Katsuhiko épp tizennégy éves volt és már elég gyakorlott, hogy mestere úgy döntsön, vele mehet egy ördögűzésre. A feladat nem tűnt nehéznek, egy gazdag vállalkozó Tokió melletti nyaralójában az elmúlt hónapokban furcsa számukra megmagyarázatlan dolgok történtek.
Még reggel útnak indultak a megadott címre és dél körül már meg is érkeztek. Mielőtt bemerészkedtek volna a ház köré akadályt vontak, hogy az ott rejtőzködő lény ne menekülhessen el, majd Katsuhiko talizmánokkal és robbanó idézetekkel felszerelve behatolt a házba, hogy előcsalja majd a felállított elzáró pecséthez vezesse ahol már mestere felkészülve várta őket.
Minden jól is ment, a lény előbújt rejtekhelyéről és egyenest a lányra támadt, aki azonnal futni kezdett majd menekülés közben a lényre dobott pár robbanó jegyzetet, de még nem robbantotta fel azokat. A kis papír cetlikre a lény fel sem figyelt csak a fekete kimonóba öltözött fiatal ördögűző járt az eszében és, hogy felfalja. Még a lány testéből áradó méreg sem zavarta meg üldözésében, ám már késő is lett volna visszavonulót fújnia. Mindketten kiértek az épületből, Katsu átszaladt a pecséten majd amint az agresszív youkai is elérte azt egy kézmozdulattal aktiválta a jegyzeteket a testén melyek azonnal felrobbantak ezzel megállítva a lényt, így Eishi aktiválhatta a pecsétet anélkül, hogy az menekülni próbált volna. Fél perccel később a lény már el is lett zárva, munkájuk végeztével pedig magukhoz vették a lezárt agyagból készült tárolót és elindultak a birtok kijárata felé. Ekkor azonban nem várt társaságot kaptak, három katanát feléjük szegező youkai képében.
- Nahát, nahát, nahát… Csak nem a Date család leendő vezetőjéhez Date Eishihez van dolgom? Mily meglepő, hogy épp itt találkozunk. Mondja, csak megtenné, hogy átadja azt a tárolót, kérem. – víz hangzik körülöttük egy meglepően idegesítő férfihang majd később a beszélőt magát is megpillanthatták, amint kilépett egy közeli fa mögül.
Az előbukkanó rövid, fekete hajú férfi már első pillantásra ellenszenvet váltott ki Katsuhikoból. Így nem is csoda hogy a lány egyből a katanájáért nyúlt.
- No, no, no…- csóválja meg a fejét az idegen. - Én nem tenném a helyedben. Tudod kislány ők itt a legjobb kardforgató szolgáim. A hozzád hasonló kis kezdőnek semmi esélye ellenük. - hencegett a férfi ám a következő pillanatban már meglepődöttség ült ki az arcára mikor a tanítvány előrántotta a kardját és ugyan azon mozdulattal hátrébb lökött kettőt a három szellemből.
- Bolondok mit csináltok, ne hagyjátok, hogy egy gyerek elbánjon veletek. - a férfi elcsöndesedett majd végigmérte a lányt. - Értem, szóval ő lenne az? A tanítványod, aki ráadásul nem is klánod béli? - a férfi csak vigyorgott majd jelzett az egyik youkaiojának, hogy támadjon rá a lányra, míg a másik kettő Eishit akadájozta meg abban, hogy segítsen tanítványának.
- Lássuk mennyire képzett, öld meg a lányt! – parancsolt rá a már a lánnyal hadakozó lényre. Katsuhiko igen jól harcolt. Csak a kardok egymásnak csapódása által keltett zörrenéseket lehetett hallani sokáig. Egyik sem tudta megsebesíteni a másikat sokáig ám ez nem tartott sokáig. Az ayakashi egy fejre irányzott szúrása végül megsebesítette a lány arcának jobb felét. Ekkor ellentámadásba kezdett és ellökte a szellemet magától majd jobbjával elengedte a katanáját. Ruhájának ugyanazon ujjából magához vett két kést. Az egyik pengéjét a az arcáról lecsordogáló vérrel kente meg míg a másikat üresen hagyta. Majd eldobta őket. A vér nélkülit még sikerült ellenfelének kivédenie azonban a véres felhasította a lény arcának ugyan csak jobb felét. Az arcán lehetett látni, hogy a mérgezett vér máris égető fájdalmat okoz neki, ám míg ő a fájdalommal foglalkozik a lány a sebéből folyó vérhez emelte jobb kezét. Ekkor a két nagyobb vércsepp kivált a sebből és a már betanult virágszirom formát vették fel. Katsu ezután csak suhintott egyet az említett karjával ellenfele felé és a két szirom szélsebesen célba vették. A lény sikeresen kivédte a két vércseppet, amik végül elvesztve a földre zuhantak ám alig, hogy leestek újabbak érkeztek. A lány csupán csak időhúzásnak és elterelésnek használta támadásait, arra várt, hogy a késről bevitt méreg elkezdjen hatni. Már nem is kellett sokat várnia, a youkai ugyan is hirtelen megszédül és arckifejezéséből látható volt, hogy nem érzi túl jól magát.
- Hé, mit csinálsz? Nehogy már egy kislány elbánjon veled! – míg a férfi a szolgájával veszekszik Katsuhiko lassan oldalra kezd el lépegetni mindaddig, míg a mesterét őrző egyik lényt nem lesz a háta mögött. Mikor katanájának pengéjén látja a több méterre álló youkai tükörképét felkészült a támadásra majd hátrafelé kezdett meg egy lépést. A lépés megkezdésekor aktiválta a Tsukegamit így a lépés befejezte kor már csak pár centire állt a szörnytől. A youkait hirtelen éri, hogy a lány ott termett előtte így mire fegyvert emelhetne Katsu 180°-os fordulatot tesz két kézzel megmarkolt katanájával és halálos sebet ejt a védekezni képtelen lényen. Ezen történés a nem sokkal messzebb álló másik lény figyelmét is magára vonta így Eishi végezhetett vele is.
Már csak egy nem emberi lény maradt, akinek akkor már zsibbadt a jobb karja, és nem is tudta megfogni vele a kardját így a mestere végzett vele majd a másik két omyouji feléé fordult.
- Hát jó én nem akartam ezt tenni, de nem hagytok más választást. Nekem csak az Ayakashi kell, ami nálatok van, adjátok át, és nem öllek meg titeket. – veszi fel a nemrég megölt szolgájának katanáját majd egyik kézből a másikba passzolgatja a markolatánál fogva.
- Még mit nem. Tudom, mit tenne velük a klánotok. Nem, nem adjuk át. A lelkének megtisztulás kell nem az, hogy még dühöngőbb gyilkoló gépet csináljatok belőle. – e szavakra a férfi megragadta a jobb kezében a kardot és haragos tekintettel kezdett bele egy lépésbe ám ekkor Katsuhiko is megindult Tsukegamival.
- Katsu, ne. - kiáltott a lány után, de már későn. A férfi előtt tűnt fel és egy szúrást akart bevinni ám mielőtt még megtehette volna a férfi úgy oldalba rúgta, hogy a lány méterekkel odébb a földön kötött ki eszméletlenül.
Mikor magához tért látta amint Eishit valamilyen bénító technika fogságba ejtette és, hogy testét több helyen is sebek borítják. A férfi pedig katanájával épp le akarja szúrni. A lány a lehető leggyorsabban próbál meg felállni majd pont a szúrás megkezdésekor ismét helyváltoztató képességét használja így még időben a penge és Eishi közé tudott kerülni. A baljában tartott katanájával pedig még mielőtt ő magát is elérte volna a fegyver hegye, eltolta azt felfelé. Ám már túl közelvolt a fegyver így kitérés közben a hegye belehasított a bal szemébe. Képzett harcosként azonban nem hagyhatta, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta így csak összeszorította a fogait majd a védtelenné vált férfi mellkasára egy robbanó amulettet juttat, amit felkerülése után egyből aktivált is. A robbanás mindhármukat több méterre ellökte és ennek, na meg a nagy fájdalom okozta sokk ismét kiütötte a kislányt

Hetekkel a harc után a Katsuhiko és Eishi is már teljesen rendbe jöttek. Persze az incidens nem maradt emlék nélkül mivel Katsuhiko bal szemének világát örökre elveszítette így azt egy szemkötővel fedte el. Mivel így látótere szűkült Eishi kemény és megőröltető edzésbe kezdett vele, hogy hozzászokhasson az új helyzethez mielőtt még újra feladatot bíztak volna rá. Edzések jól mentek és ugyan eleinte akadtak problémák végül sikerült beleszoknia abba, hogy két szem helyett már csak eggyel lát.
- Katsu-chan, itt vagy? – lépett be egy reggel az edzőterembe Eishi. Katsuhiko akkor már nagyban gyakorolt, de meglátva a nőt hamar abbahagyta és odasietett hozzá kezében a jegyzetfüzetével.
- „Mit szeretnél Eishi-oneesama?” – jegyezte le kérdését a lány izgatottan.
- Nos, a múltkori harcunk után úgy döntöttem tanítok neked egy új technikát. – válaszolta a kérdésre mire az előtte álló lány még izgatottabb lett.
- „Tényleg? És mi az mutasd meg!”
- Jó, rendben csak várj egy pillanatot. Ryuuken! – szólított egy nevet mire feltűnt Eishi youkai megbízottja egy háromfarkú róka képében. - Kérlek, ne haragudj, hogy ezt rajtad használom. – hajolt meg a lény előtt, aki eközben felvette emberi alakját.
- Rendben most pedig jól figyelj arra, amit mondok. – tartott egy kis szünetet miközben a youkaival nézett farkasszemet. - Ez egy igen hatásos szem technika. Ahhoz hogy működjön, az ellenfeleddel egymás szemébe kell néznetek. Ha ez megvan, csak koncentrálj, majd ejtsd ki a következő parancsszót: Shinseina kotoba! És utána egy testrészt vagy szervet. Uwan!{jobb kar} – ekkor a férfialak a jobbjához kap és bár próbálja, de mégsem tudja leplezni fájdalmát.
- Ez a technika a fájdalom érzékedre hat ki így a kiejtett testrész, mint most a jobb kar, szörnyen fájni kezd, annyira hogy még harcolni sem tudsz vele. A hatás egy percen keresztül folyamatosan érezhető, de az lejárta után csak öt perccel később tudod ismét használni ugyan azon a személyen.
Miután a magyarázat megvolt belekezdtek a gyakorlásba. Sajnos ez nem ment olyan zökkenő mentesen, ez nem is volt meglepő hisz Katsuhiko már kicsi kora óta egy szót sem szól és ugyan akkorra már néha egy szó elejéid megszólalt ám ez most más volt. A parancsszó túl hosszú volt számára, de egy nap után végül sikerült felül kerekednie magán és végre, még ha halkan is, de ki tudta mondani a kellő szavakat.
- Rendben most hogy már ki tudod mondani a parancsszót, kezdhetjük a gyakorlást. Először csak a jobb kéz legyen, csak aztán mikor belejössz, átveszünk még egy kettő végtagot és szervet is. Kezd! – nézett tanítványa egyetlen ép szemébe és várta a fájdalmat.
- Shi… shinseina Ko… kotoba: U… uwan! – a parancsszó elhangzott ám nem történt semmi.
- Még egyszer! Koncentrálj!
A gyakorlás egész nap tartott. Az épületből estig folyamatosan csak Eishi előző szavai voltak halhatók. Vacsoraidőre azonban már sikerült eljutni addig, hogy pár másodpercig tartó fájdalmat tudott okozni Eishinek a technika. Viszont ez édes kevés volt még így más nap úgy kezdték, hogy Eishi maga használta Katsun.
- Érzed? Ilyen fájdalmat kell okoznod neked is nekem. – oda sétált hozzá majd megsimogatta a földön térdelő és karját fogó lányhoz. - Sajnálom. Tudom, hogy fáj, de érezned kellett, hogy tudd, mit kell éreznie az ellenfelednek. – miután a technika hatása elmúlt Katsuhiko folytatta az edzést.
Még két nap, annyi időbe telt mire megtanulta a technikát és ezzel nem kis fájdalmat okozott mestere jobb karjában.
A Shinseina kotoba megtanulása után már Eishi ha félve is, de hagyta, hogy kisebb feladatokat egyedül végezhessen el.

Két év telt el és Katsuhiko tizenhat éves lett. Az eltelt idő alatt egyre erősebb és képzettebb lett. A Date család gyógyszerészének köszönhetően sikerült a különleges képességét továbbfejlesztenie, amit aztán elnevezett Unmei no hiiro no hanabirának. Ugyan ez a változat erősebb és hatásosabb ám van egy gyengéje is. Méghozzá az hogy nagyon leterheli a testet így csak egyszer lehet használni.
A klán vezetését eközben Eishi vette át miután apja úgy gondolta már elég képzett és felelősségteljes ahhoz, hogy átvegye a helyét. Egy nap Eishi váratlanul magához hívta Katsut.
- Kaibara Katsuhiko, Katsu-chan. Azért hívattalak most ide, mert fontos feladatot akarok rád bízni. Van egy város, Karakura, mely igen nagy találkozási pontja az általunk pusztítandó, és megtisztítandó lényeknek. Szeretnénk, ha csatlakoznál egy ottani szervezethez, mely a Raion nevet kapta és segítenél a város megtisztításában.
- „Értettem!” – és már indult is volna ám Eishi közbe szólt.
- Lenne még valami. Annak érdekében, hogy elvegyülhess a normális emberek között és folytathasd a tanulmányaidat is, beirattunk az ottani középiskolába is, remélem, nem okoz majd nagy gondot hozzászokni. Vigyázz magra rendben?
Katsuhiko még aznap útnak indult és még este elérte a várost ám a Raion főhadiszállásának megtalálását inkább elhalasztotta reggelig addig pedig egy hotelban szállt meg.

~ Kinézet

159 cm magas és 48 kg. Rövid, vállig érő fekete haja és enyhén sápadt bőre van. Egyetlen ép szeme, nevezetesen a jobb vörös színű, míg a másikat egy orvosi szemtakaró fedi el. Hosszú vékony mégis edzett karjai és lábai vannak. Ruházat gyanánt iskolán kívül mindig kimonót hord, melynek obiába egy wakizashit tart.
Onmyouji feladatai végzésekor egy könnyű anyagú, bő ujjú, fekete kimonót visel, melyet derekán egy vörös színű obi fogja közre. Lábbeliként pedig hagyományos selyem ujjrögzítős geta papucsot visel. Illetve a fekete kimonóhoz egy fekete hüvelyű és markolatú, keresztvas nélküli nodachit visel a hátán, jobb oldalán pedig egy ugyan olyan színű katanát ezüstszínű keresztvassal, bal oldalán pedig egy tegez benne tíz darab nyíllal.

~ Jellem

Mivel anyja halála óta nem beszél senkihez így bátran kijelenthetem, hogy igen csendes személy. Az idő múlásával azonban egy kisebb előre lépés megfigyelhető mivel a szívéhez közel kerülő emberekkel már hajlandó szóba elegyedni, még ha csak rövid tőmondatokban is, illetve a harcban használt technikáit is, ha ugyan halkan, de kimondja – de nem mindig és általában csak a Shinseina kotobanál - . A közéletben igen kedves és mosolygó, de egyben kissé félénk is barátkozás terén. Az autóktól egyszerre fél és utálja őket és soha az életbe nem ülne bele egybe se, bár a múltban történtek után nem is meglepő. Az elektronikai vívmányokért sincs túlzottan oda, főként mert nem képes használni őket (kivétel a tévé és a mikró).
Munka közben viszont teljesen megváltozik a jelleme. Kegyetlen harcos nem figyelmeztet, hanem azonnal támad, ha ellenfelében megérzi a hollow vagy youkai félék erejét. Persze közben azért megőrzi a hidegvérét is és ügyel arra, hogy a körülötte lévő embereket ne sebesítse meg

~ Zanpakuto/képesség

~ Képesség(ek)

Típusa: Méreg
Eleme: -
Képességek Leírása:
Yuudoku/ Méreg: Nem is nevezhető valós képességnek ugyan is nem saját és nem függ össze a reiatsu meglétével. Ezen képesség létrejöttét a Date klánnál töltött idő alatt szerezte, egy különleges a családon belüli titkos eljárás segítségével melynek hatására a teste minden porcikája, testnedve mérgező a youkaiok/ayakashik, ember-youkai keverékek, hollowok, arrancarok, vaizardok, démoni fajok számára. A test maga már egyfajta rosszul létet vált ki a közelében lévő említett fajokból mely nem feltétlenül akadályozza a harcban őket.
Hatása a testbe jutva: Ha a méreg a testbe jut bármely formájában (hajszál, nyál, vér- ezek a leggyakrabban) a bejutás helyénél égető fájdalom érzendő. Ez után körülbelül egy perccel később szédülés és hányinger követi. Két perc elteltével a méreg bejutási helyéhez legközelebb eső végtag zsibbadni kezd majd egyre irányíthatatlanabb (rángatózik, nem tud megfogni semmit rendesen stb.) lesz, mire három perc elteltével lebénul. Mind e közben az áldozat szédülése mellé kettős látás is párosul, felszökik a láza, és a zsibbadó érzés elkezd elterjedni a többi végtagra is.

Unmei no hiiro no hanabira / A Végzet Skarlátvörös Szirmai/: Katsuhiko legerősebb támadása, melyet csak az erősebb ellenfelek ellen vet be. A technikához a saját vérét használja fel.
Előkészületek: Mielőtt használná, a technikát fontos előkészületeket kell tennie, melyek nem állnak másból, mint két tabletta bevétele. Piros tabletta: Ezt a technika használata előtt négy perccel kell bevennie. A tabletta a bevétel után két perccel kezdi el kifejteni a hatását melynek köszönhetően a teste abnormális gyorsasággal kezdi el a vértermelést. Fehér tabletta: három perccel a piros bevétele után kell bevenni. Húsz másodperccel a bevétel után fejti ki a hatását. Pár másodperc elejéig felgyorsítja a vér áramlását.
Használat: a fehér tabletta bevétele után húsz másodperccel felvágja, egy gyors mozdulattal a csuklóin az ereket melyből a gyors áramlás miatt hamar előtör és a levegőbe jutva cseresznyevirág szirmok formáit öltik magukra a cseppek. Folyékony halmazállapotuk ellenére pengeélese. Az ellenfél/felek (max. 2) körül sebesen forogni kezdenek, majd véletlenszerűen nagyobb csoportokba az ellenfélre támadnak és megvágják, ami után egy kettő a sebben marad és felszívódik ezzel még több mérget juttatva a szervezetbe.
Végül Katsu nyitott tenyérrel, szétnyitott ujjakkal ellenfelére/feleire mutat, majd hirtelen ökölbe szorítja az ujjait. Ekkor a szirmok egyesülve egymással száz, tizenöt centiméter hosszú tűvé változnak és az ökölbe szorítás pillanatában az ellenfélbe szúródnak és lassan felszívódnak a testbe. A felszívódás és a hatás kifejtése összesen öt percet vesz igénybe (ha az áldozat mozog kevesebb). Közben pedig a fentebbi képességben leírt mellékhatások gyorsított tempóban kezdenek el mutatkozni az áldozaton, melynek végén két végtagja lebénul. (Az ellenfél döntheti el, melyikeket választja.)
Mellékhatása a használóra: A képesség csak egyszer lehet alkalmazni egy harcban ugyan is használója szervezetét is leterheli. Használat után szédülés, hidegrázás, rosszullét és lassú szívműködés tapasztalható így ez idő alatt harcra nem igazán képes mondhatni teljesen védtelen. Három perc elteltével a tünetek elmúlnak és a piros tablettának köszönhetően az elvesztett vérmennyiség nagy része is pótlódik.

E technika használata nélkül is tudja a vérét formálni csak lényegesebben kevesebbet, maximum tíz darabot egyszerre melyek méretben négyszer nagyobbak, mint egy japán cseresznyevirág szirom. Ezek is ugyan úgy lebegnek és kéz/kar mozdulatokkal lehet ellőni az adott irányba.

~ Tanult Képesség

Típus: Illúzió
Shinseina kotoba/ Szent Szavak/: Egy fajta illúzió technika mely a fájdalom érzetre hat ki. Katsuhiko ehhez gyönyörűen csilingelő hangját használja. A technika neve majd egy testrész vagy szer nevének kimondását követően az ellenfél, akinek a szemébe néz adott testrészében vagy szervében pokoli, kínzó fájdalmat érez egy percig. A képesség többször is használható csak meg kell várni, míg két használat között az ötpercnyi idő lejár. Ez a képessége már mindenkire kihat nincs faji megkülönböztetés.

~ Különleges Helyváltoztató Képesség

Neve: Tsukegami/Csúszás/
Tanító: Date Eishi
Leírás: Katsu egy tanult technikája melyet a Date klán fejlesztett ki áldozataik levadászásához, megközelítéséhez. Ezzel a helyváltoztató képességgel úgy juthat el A pontból B pontba, hogy csak egyet lép. Hasonló a teleportációhoz mivel használat közben nem látható a személy viszont nem használ más dimenziókat a közlekedéshez és nem képes ki vagy bejutni zárt helyekre. A technika lényegében magát a teret mozdítja el a használó körül, pontosabban összeszűkíti azt. A használó ebből annyit érzékel, hogy a tér közte és a kiválasztott pont között összeszűkül miközben lép egyet, és mire a mozgás folyamatot befejezi, már ott is van. Magas épületekre is fel lehet vele jutni, ill. 2. szinttől nem csak egy függőleges v. vízszintes egyenes vonalában, hanem ívelten is használható. A földhöz nem rögzített tárgyakat is elmozdíthatunk, vele viszont ahhoz folyamatosan érintkeznünk kell vele.
Szintezés:

1. szint, 6 k.h.képesség pontig - csak egyenes vonalában használható (függőleges, vízszintes és 90° - 0°-os dőlésszögben)
2. szint, 16 pontig – már ívelhető is az útvonal így az ellenfél mögé kerülhetünk vagy egy utcasarkot is bevehetünk anélkül, hogy félúton megkeljen állni és a választott irányba fordulva ismét aktiválni
3. szint, 16 ponttól – tárgyak mozgatása érintés nélkül

~ Szeret-nem szeret
Szeret:
- Eishi onee-sama
- Kimonók
- Csend
- Onmiyouji feladatainak ellátása
- Aranyos youkaiók
- Állatok

Nem szeret:
- Rossz embereket
- Hollowokat és egyéb ˝fejlesztéseiket˝
- Egyedül lenni
- Szomorú embereket
- Technikai vívmányok (kivéve a TV és a mikró)

~ Felszerelés(ek)
- Hat-hat darab dobókés a ruhájának ujjaiban és hat darab a combjaira erősített tartóban.
- Egy 182 cm hosszú japán aszimmetrikus íj és hozzá 10 nyílvessző (bal csípőnél lévő tegezben).
- Egy fekete hüvelyű és markolatú, ezüstös keresztvasú katana
- Egy fekete hüvelyű és markolatú keresztvas nélküli nodachi
- Date talizmán: tizenöt centiméter hosszú öt centi széles reiatsu érzékeny papír fecnik melyeken hatástól függően különböző pecsétek vannak. Reiatsu érzékenységüknek köszönhetően az ellenfél felé dobva azok rátapadnak és leszedni nem lehet őket, ha csak le nem égetik vagy aktiválták őket. Legalább két méterre meg kell közelíteni az ellenfelet ahhoz, hogy rájuk, helyezzék. Aktiválásuk úgy történik, hogy Katsu kinyújtja a középső és mutató ujját egyszerre és int egyet a talizmánokat viselő személy felé.
Fajtái:

Robbanó talizmán – 10 db: E talizmánok Katsu jelzésére felrobbannak. Erejük felér egy bara találatával.
Bénító talizmán – 6 db: Öt másodpercig lebénítja az ellenfelet. Ha több ugyanilyen talizmánt elhelyezünk az ellenfélre attól még a hatás ideje ugyan annyi marad.

- Date akadály talizmán/omamori/: Omamorik melyeket a Katsunál lévő amulettekre lehet rögzíteni. Az omamorikkal ellátott késeket az ellenfél vagy egy adott terület köré kell elhelyezni. Elhelyezés után a két tenyér összecsapásával aktiválható. Összecsapás után a két tenyérnek nem távolodhat, el egymástól különben a technika megszűnik. Az akadály nem jön létre, ha az omamorik egymás mellett vannak elhelyezve egyvonalban. Áttörni csak is egyenlő vagy nagyobb reiatsuju ellenfelek képesek ám áttörés esetén kisebb vagy nagyobb égési sérülés éri a technika megsemmisítőjét. Az akadályon át lehet hatolni ha arra a fenntartó személy engedélyt ad.

Tárgy: Re: Kaibara Katsuhiko Kedd Aug. 16, 2011 11:23 am

Üdv!

Az írásod előtörténeti részével nincs különösebb gond, így abba nem is fogok belekötni, ám van két elég súlyos probléma a jelentkezéseddel.

1. Bár van engedélyed a karakter megalkotására, elmulasztottad figyelembe venni azt, hogy az engedély mellé szükségeltetik egy bizonyos posztmennyiség is. Ez a te esetedben, mivel ez lenne az ötödik JK-d, összesen 200 poszt. Addig, amíg ez nincs meg, addig nem fogadhatom el az előtörténeted. Légy szíves fokozottan figyelj oda az oldal szabályzatára, mivel nem ez az első eset, hogy félreértelmezed vagy elmulasztod figyelembe venni azt.

2. Nem tudom nem észrevenni, hogy a karaktered milyen kísérteties hasonlóságot mutat vele. Egyezik a név, a külső, a jellem, illetve a képességeit is abból az animéból szedted, amiben szerepel, tulajdonképpen mindenféle változtatás nélkül. Azzal nincs semmi baj, hogyha egy-egy karaktert, vagy annak képességeit ihletadónak használod, azonban az ilyen mértékű másolás már azért túlmegy a jóízlés határán, és nem nézzük jó szemmel. Kérlek dolgozd át a karakteredet, vigyél bele egy kis kreativitást és saját ötleteket, mert így nem tudom elfogadni.

A fentiek miatt az előtörténeted ELUTASÍTOM. Amennyiben végeztél a javításokkal és meglesz a szükséges posztszámod, jelezz valamelyik stafftagnak PÜ-ben vagy cseten, és újra ellenőrizzük.

Tárgy: Re: Kaibara Katsuhiko Pént. Május 18, 2012 9:24 am

Üdv ismét!

Most hogy megvan a posztmennyiség és a kari is átalakult, ideje újra elbírálni a karaktert ^^ Alapos és minden követelményt kimerítő előtörit írtál, ilyen típusú karakterhez képest szokatlanul hosszú is. Örülök, hogy minden képességet és felszerelést érintettél benne, a technikákat meg ugye megbeszéltük még annak idején. Viszont arra kérlek, hogy a helyesírásodra figyelj oda jobban, különösen az írásod elején vétettél sok hibát. Mivel tudom, hogy képes vagy az összeszedettebb helyesírásra is, így eltekintek attól, hogy emiatt visszadobjam a törit, szóval ELFOGADOM inkább.

Szint: 1.
Lélekenergia: 3000 LP
Kezdőtőke: 0 ryou (a felszerelések és a képességtől független technikák miatt)

Képzettségeid:
- Fegyveres harc
- Pusztakezes harc
- Reiatsu kezelés
- Helyváltoztató képesség
- Különleges képesség
A képzettségeid között 15 pontot oszthatsz szét szabadon. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához.