Éppen a hadnagyasszonytól és a kapitány úrtól tartottam visszafele amikor észrevettem hogy egy alak pont a kapitányi iroda felé tart.
- Mondd hova mész? - Kérdeztem tőle. Mire ő rám nézett és válaszolt.
- A kapitányi iroda felé, úgy gondolom illene bemutatkoznom neki. - Gondoltam, hogy arra tart pont ezért állítottam meg. Majd mondtam neki.
- Szerintem inkább várj egy kicsit. Morcos hangulatában van most a kapitány úr.Van egy kis szakém mondd kérsz belőle? - Igaz hogy a kapitány úrnak csak sört adtam, de az istennek se adnék egy teljes köcsög szakét.

Leültem miközben kiöntötte az italt
- Megtudhatnám a neved? -Kérdezte miközben az italt nyújtotta.
-Persze de illetlen vagyok, Masakazu Ishigami 9 osztag 4 tisztje vagyok, frissen végeztem -Bámulva néztem a reakcióját, miközben megittam az italt.
- Áááá akkor te vagy az ujj tag isten hozzot. -Válaszolta büszkén.
- És én megtudhatnám a neved?-Kíváncsian néztem.

- Nos az én nevem Sorikaze Komoki 3.tiszt. - Majd a kiöntött italába belekortyolt egyet. Mire én is lehúztam egy jó nagy kortyot a literes üvegemből, majd ismét megszólalt.
- Mondd, miért nem lehet most a kapitányhoz menni? - Kérdezte tőlem, és ivott még egy kortyot italából. Én vártam egy kicsit hátha még egyet iszik előtte majd lassan válaszoltam.
- Sajnos éppen "bulizik" a hadnaggyal ami nem egy jó kedvet ébresztő látvány.

-Bulizik???? - Meglepően néztem rá.
- Átvitt értelemben értsd -Ivót még egy kortyot az üvegből.
- Nem lesz sok az italból?? -Kérdően néztem rá.
-Dehogy lesz sok az italból, ha a kapitány úr bírja akkor minekünk is bírnunk kell
- Komoki nekem elég volt az ivásból még egy kortyot iszom, utána nem fogok tudni beszélgetni a kapitánnyal. - Hogy nézne, ki hogyha újonc létemre részegen mennék oda.

Naraku unott tekintettel, egy könyvvel a kezében sétált be a társalgó terembe. Odabent két shinigami iszogatott. Egyiküket ismerte, ő viselte jelenleg az ő csak nem egy évszázaddal ezelőtt hordott rangját, a harmadik tisztséget. A másikat viszont még sosem látta itt. Lassú kimért léptekkel elindult feléjük, elhaladt az asztaluk mellett, majd a mögöttük lévőhöz sétált, s hangosan lecsapta az asztalra a vaskos könyvet. Leült és elkezdett lapozni, azonban a fülét mérhetetlenül zavarta ahogyan a szaké elhagyja az üveget, és ahogy a két shinigami lenyeli az italt. Felállt a helyéről, majd a két iszogató alakhoz sétált.

- Azért mert a kapitány egy iszákos, link alak, az nem jelenti azt hogy az osztag többi tagjának feladata az hogy kövessék őt ebben.

Kígyó szemeit előbb az újoncra, majd az osztag harmadik tisztjére, Sorikaze Komokira emelte.

- Arra tanították magát, hogy leitassa az újoncokat?

Arca továbbra is mellőzött minden érzelmet, hanghordozása sem utalt arra, hogy ő itt tulajdonképpen lehordaná a tisztet.

- Miért nem alszotok, vagy eddzetek ha már ennyi szabadidőtök van? Vagy segítitek a hadnagy munkáját?

Előbb úgy illik, hogy bemutatkozunk. Az én nevem Masakazu Ishigami a 9 osztag 4 tisztje vagyok.
- Még nem ismerem a kapitányt, de ez a hangnem akkor sem megengedett.
- Komoly tekintettel nézet az érkezőre, gondolta, hogy nem lehet nagy rangja a vickonak ha így beszél a kapitányról. Kérdőn nézett Komoki-ra hogy mit tegyen.
- Hogy hívnak, és milyen rangod van? Fel ált és várta a kérdésre a válaszát

A beszélgetésünkbe be kapcsolódott egy harmadik alak is. Tudtommal ő volt az előző harmadik tiszt, tehát nem lepődtem meg, hogy leszid. Majd egy kisebb veszekedést csapott le Ishivel, majd úgy gondoltam ideje beleszólnom a dolgokba.
- Nos először is, én nem más miatt iszom, hanem azért mert én már 8 éves korom óta iszom különféle italokat. Ez azért adatot meg nekem mert a szüleim egy dadára bíztak aki ha nem adott meg nekem mindent kirúgattam szüleimmel. A kapitány pedig nem hiszem, hogy olyan amilyennek leírtad egyszerűen nem szereti a papír munkát és ezért szokott néha egy kis "kedvjavítót" inni. - Majd Masakazu felé fordultam. - Az új tagunkat pedig nem akartam leitatni . Egyszerűen úgy gondoltam jól jönne neki egy kis ital. Tudtommal, te voltál az elödőm gondolom ezért pikkelsz rám, de ha gondolod a kapitány beleegyezésével nyugodtan átadom a helyemet, nekem nem túl fontos ez a tisztség, és még valami. - Elővettem egy újabb üveg szakét mivel avval már végeztem.- Kérsz egy kicsit?

- Az elődöd? Akkor azt jelenti, hogy ő 5. tiszt, ha jól értelmezem. ~ Elgondolkoztam, hogy egy 5. tisztet ennyire érdekli, a kapitánya egészsége megérteném, ha hadnagy lenne. ~
- De még most sem tudtam meg a neved a rangod már világos, ahogy kivetem.
~ Furcsa hogy egy cseppnyi lelékenergiát sem érzek a fiú felől biztos, hogy 5. tiszt elgondolkoztam ezen.~
- Nem szeretnék már az első napon ellenségeket szerezni.- ~ Ezért vártam a reakcióját hogy mit lép.

Naraku fegyelmezetten állt, kezeit a testéhez szorította, fejét kicsit lehajtva nézett a két shinigamira. Mozdulataiból érezni lehetett hogy ő sem a pórnépből való.

- Nem voltam kíváncsi az élettörténetedre. És tévedsz. Nem az elődöd vagyok. Legalábbis nem a közvetlen. Az igaz, hogy anno a 9. osztag 3. tisztje voltam. Nem ezért pikkelek rád, ostobaság is lenne hiszen nem célom hogy lejjebb adjam annál, mint amire hivatott vagyok. Nincs szükségem a tisztségedre.

Jelentette ki a hófehér bőrű shinigami, majd a szakét tartalmazó üvegre tekintett. Nem reagált rá, inkább az új fiúra emelte a tekintetét.

- A szavaidból azt szűrtem le hogy téged neveztek ki a 4. tiszt pozíciójára. Meglepő. Gratulálok. Nézz mindig a hátad mögé, mert vannak akik saját rangjukat féltve elteszik láb alól a náluk tehetségesebbeket.

Egy pillanatra elemelte a tekintetét Masakazuról és elmerengett. Anno őt is ezért támadta meg a 9. osztag akkori hadnagya. Féltette a pozícióját a sokkal tehetségesebb Narakutól.

- Bár a mostani hadnagyból ezt nem nézem ki.

Mondta, miközben vissza emelte Masakazura a tekintetét.

- Nem voltam kíváncsi az élettörténetedre. És tévedsz. Nem az elődöd vagyok. Legalábbis nem a közvetlen. Az igaz, hogy anno a 9. osztag 3. tisztje voltam. Nem ezért pikkelek rád, ostobaság is lenne hiszen nem célom hogy lejjebb adjam annál, mint amire hivatott vagyok. Nincs szükségem a tisztségedre. - Felelte nekem a hulla fehér testű illető. Ezután, mivel nem volt több mondanivalóm leültem, és tovább hallgattam a beszélgetésüket. Nem sok kedvem volt beleszólni úgyhogy csak iszogattam italomat.

- Köszönöm szépen de még a neved most sem tudom. ~Ez az alak micsoda személy még bemutatkozni nincs ideje de veszekedni van gondoltam hogy nincs sok jó modora.~
- El szeretnék jutni a kapitányhoz és nem veszekedni jöttem ide. Mérgesen nézet a fiu-ra
-És még a jó kedvemet is elveted. ~Ha rá nézek akkor is kiver a frász ettől a fazontól ~
Ránézet komoki-ra aki csak itta az italt a felültség kézzel tapintható volt
-És miért kell minket piszkálnod?

Naraku egy bólintással jelezte Komoki felé, hogy jól tette, hogy nem próbált rákontrázni az ő mondandójára. Ez után Masakazuhoz fordult, aki ismételten a nevéről kérdezte őt.

- A Shouboushi nemesi család sarja, Shouboushi Naraku vagyok. Abarai nyilván alszik, de ha van valami kérdésed azt felteheted nekem vagy a harmadik tisztnek is.

Bökött a fejével Komoki felé, majd ismételten az újonc shinigamire nézett.

- Ha nem lennének olyan emberek mint én, akkor Soul Society már régen nem létezne. Ezt jegyezd meg jól.

- Ha nem lennének olyan emberek mint én, akkor Soul Society már régen nem létezne. Ezt jegyezd meg jól. -Mondta ki ami egy kissé fel dühített igaz hogy nemes és tudtam, hogy erősebb is nálam, de azért ennyire ne legyen beképzelt. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül, ha hagytam volna nem lenék igazi shinigami.
- Nos igen kevés olyan sznob van mint te, akik sokat képzelnek magukról - Avval ittam még egy kortyot az italomból.

- Két esküt ellenség közé csöppentem úgy érzem- Meglepő arccal néztem naraku-ra utána rá pillantottam komoki-ra
- Nemesi családból harc közben hiába származol, nemesi családból ugyan úgy megölnek vagy rád támadnak, és attól ugyan úgy kell edzened és minden mást csinálnod-
Elhatározót arccal néz naraku-ra
~ Gondolkoztam, rajta hogy most ezek tényleg egy osztagban vannak, vagy csak ennyire utálják, egymást hát nem tudom~
-Ez a véleményen
Leültem komoki-val szemben

- Nem hinném hogy sznob lennék. Csupán tisztában vagyok a személyemmel. Nem megjátszom a nemest, az vagyok.

Vetette oda Komokinak, majd az ő rá meglepő arccal bámuló Masakazu felé tekintett. A fiatal shinigami vetett egy pillantást a harmadik tisztre, majd visszanézett Narakura és elmondta a gondolatait.

- Te lebecsülöd a képességeimet?

Kérdezte Masakazutól Naraku, kigyó tekintetét pedig szinte belefúrta a fiatal shinigami szemeibe.

- Többet edztem, mint ti ketten együttvéve. Aminek úgy gondolom meg is van az eredménye. Az osztagon belül egyedül Abarai az aki egy lapon említhető velem. De amíg én a lap tetején vagyok, addig ő az alján.

-Tudod, lehet hogy igazad van, nemes vagy,és talán tisztában vagy a saját erőddel is. Viszont mégis azt ajánlom, hogy ne játszd meg a górét, csak azért mert régebben 3.tiszt voltál. Hiába vagy nemes és erős ahogy Ishi is mondta, bármikor megtámadhatnak és hiába vagy erősebb náluk, ha már egy emberrel kikezdtél akkor nem elég avval az emberrel végezned ahogy egyre jobban ölőd az embereket annál több ellenséget is szerzel és egy nap eléred azt a pontot amikor erősebbek lesznek az ellenfeleid mint te. Az edzéssel kapcsolatban pedig, nem hiszem hogy olyan életet éltél át amelyben annyit kellett edzened mint nekem. Igaz itt nem vagyok túl erős, hiszen a lélekenergia nem mérhető a fizikai erőhöz- Avval ismét felé fordítottam az italom.- Biztos nem kérsz?

-Én még most kerültem ide, de addig fogok edzeni és küzdeni, amíg erősebb nem leszek egy nap nálad, és ha elérem, azt a szintet kihívlak, egy küzdelemre most tudom, hogy te nyernél, de ahogy te is mondtad mindig néz a hátad mögé, és jobb, ha a hátad mögött egy barát ál és nem egy ellenség. Kemény tekintettel nézet narakura.
-Harcoltál már barátodért? Vagy mindig csak magadért harcoltál?

- Hiddj amit akarsz. Sztereotíp vagy. Azt gondolod hogy minden nemes élete fény és csillogás? Tévedsz. Megküzdöttem azért hogy erős legyek. Voltak nálam erősebbek, de edzettem és lehagytam őket. Lehet hogy nem látszik a fizimiskámon, de az edzés nem csak súlyok emelgetéséből áll. Ha így gondolod, javaslom neked a 11. osztagot.

Vetette oda Sorikazenak, bár hangja továbbra is teljesen semleges és érzelemmentes volt. Az újboli ital felajánlásra ezúttal sem reagált, inkább a látszólag sodrából kijövő Masakazu felé fordult. A szemei egy pillanatra megcsillantak az ifjú szavait hallgatva, és szája is kicsit mosolyra húzodott.

- Helyes. Végre lebeg egy cél előtted. Haszontalan dolgok helyett inkább töltsd az idődet azzal, hogy teljesíted ezt a személyes célt. De közben tégy eleget a Soul Societynek is. A kérdésedre: nem. Shinigamiként nem az a dolgom hogy barátokért harcoljak, hanem Soul Society érdekeiért. Most hogy elhatároztad magadat, hogy egyszer kihívsz, máris szimpatikusabbnak tűnsz. Érdekelne milyen szinten állsz most.

-Hiddj amit akarsz. Sztereotíp vagy. Azt gondolod hogy minden nemes élete fény és csillogás? Tévedsz. Megküzdöttem azért hogy erős legyek. Voltak nálam erősebbek, de edzettem és lehagytam őket. Lehet hogy nem látszik a fizimiskámon, de az edzés nem csak súlyok emelgetéséből áll. Ha így gondolod, javaslom neked a 11. osztagot.
Miután az italomat ismét nem fogadta el úgy gondoltam ideje lesz egy kicsit kikapcsolnom magam. Megittam pár húzásból az italomat és elaludtam ott ahol voltam.

-Na ez szép bealszik itt nekünk, gondoltam hogy ezt fogja csinálni ennyi pia után. Mit csináljunk vele naraku hadjuk itt aludni?-
~Gondolom, hogy most egy jó ideig nem ébred fel és én meg még el sem jutottam a kapitányúrhoz túl sok időt pazaroltam el itt. Majd legközelebb be megyek a kapitányhoz most már úgysem fogadna.~
Narakura nézet elszánt arcal miközben naraku komokit figyelte.
-Ha meg akarod tudni mekkora az erőm ara még várnod, kell a kihívás napjáig, de nem lesz gyerekjáték azt meg igérem.- Válaszolt az előző kérdésére.

Komoki lassan bealudt, nyilván az alkoholnak hála, így Naraku nem is foglalkozott a továbbiakban a harmadik tiszttel. Masakazu arról kérdezte Narakut, hogy mit kezdjenek a shinigamival, de amaz csak a vállának megrántásával reagált.

- Nem igazán izgat. Felőlem maradhat, az ő reputációja forog csak veszélyben ha így itt marad.

Válaszolta az akadémiáról nem rég kikerült shinigaminak, majd félig elfordult tőle és afelé az asztal felé nézett, ahová a könyvét tette le.

- Ahogy már mondtam, a jelenlegi erődre vagyok kíváncsi. Türelmes alak vagyok, de nincs kedvem évtizedeket várni egy kis testmozgásra.

- Miért fontos neked az a könyv annyira hogy egy méter távolságra sem mertél el menni tőle?
- Tudom, hogy sokall erősebb vagy most jelen pillanatban nálam ezért semmi értelme, hogy összecsapjunk, egyértelmű lenne a harc kimenetele.
~ Gondoltam, hogy ere akkar kilyukadni, hogy csapjunk össze most, de azért én sem vagyok bolond hogy meg ölesem magam~

Masakazu észrevette hogy Naraku a könyv felé nézett, így nem volt rest megkérdezni, hogy vajon miért olyan fontos is az a könyv.

- Miért kellett volna távolabb mennem, amikor ti itt vagytok? Nem értem.

Válaszolta a shinigami, majd ismételten meghallgatta, hogy a negyedik tiszt nem szeretne összecsapni vele.

- Nem komoly vérre menő harcra gondoltam. Kíváncsi lettem volna, hogy mire képes az, akit az akadémia elvégzése után azonnal negyedik tiszti rangra emelnek. De ha nem, hát nem.

Mondta, majd odasétált a könyvéhez, leült az asztal melletti székre, és újfent amaz olvasásába kezdett bele.

- Ezt vehetem kihívásnak?? Gondoltam, hogy valami hasonlóval jön majd elő, de ezzel csak jobban fel idegesít. Nevetve kérdeztem tőle.
- Mikor? Hol?
~ Na most már nincs vissza út megmutatom mit tudok mert máskép ez lenéz engem.~
- Válaszd ki az időt és a helyszint.
Gondoltam, hogy nem nyerhetek, de legalább meg mutatom, hogy egy nemes sem sebezhetetlen.