//Ha nem tetszik egyszerűen csak ne olvasd el!//

"A könnyei olyanok mint a nyári zivatar. Felfrissítenek és örömmel töltenek el, nincs bennük keserűség, csak megkönnyebbült boldogság. Sírj hát angyalom! Szeretném, ha feloldódnának a béklyók, amik a földhöz láncolnak. Legyél újra szabad! Szárnyalj fel a fellegekbe és hagyj gyönyörű emlékeket megtört szívemben.
Nem hagylak egyedül. Ölellek magamhoz mohón, remegő karjaimmal. Érezni akarom a tested melegét, hallani akarom a szíved dobbanását. Tudni akarom ez nem csak egy álom, nem csak egy kósza gondolat. Félek. Nem merem kinyitni a szemeimet, hogy lássam a legszebb teremtmény nem létezik, hogy nem vagy mellettem.
Kecses ujjak simítják végig meggyötört arcomat. Hagyom, hogy cirógassák üres lelkemet. Szükségem van rá. Érezni akarom. Újra embernek szeretném érezni magamat. De nem tehetem. Az életed árán nem akarok a vágyammá válni. Bocsáss meg, kérlek. Már nem tudsz megmenteni. Ne sírj értem. Nem érdemlem meg a könnyeidet. Mosolyogj, kérlek. Legyél újra vidám. Élj nélkülem, élj helyettem!
Édesen csengő hang a nevemen szólít újra és újra. Ennél csodásabb élmény még sosem visszhangzott a füleimben. Bárcsak minden percben hallhatnám. Suttogva kérsz nézzek rád. A szemeid aggódva keresik a tekintetemet. Azok a sötét, barna szemek, tele gyengédséggel és melegséggel. Gyönyörűek, mint te.
-Megváltottál...-lehellek egy utolsó csókot a puha ajkakra. Nem mehetek el addig, amíg ezt meg nem tettem. -Köszönöm!-hangzik el az utolsó szavam, amit százszor is kimondhattam volna, akkor sem ért volna fel a tetteiddel. Sosem érhettelek el téged. Nem tudok repülni, hogy elérhesselek. A karom pedig túl rövid, hiába nyújtózkodom elkeseredetten. Messze vagy. Egy ábránd a Holdról.
A lábaim erőtlenül rogynak össze. A testem elnehezül. Minden levegő elhagyja a testemet. A fájdalom varázsütésre hagy el. A világ eltűnik a szemeim elől. Megszűnik minden nesz, hang, még a lelkem sikolyát sem hallom. Súly nélkül lebegek a semmi közepén. Szóval ilyen a halál."
Futott végig a könyv folytatása a fejemben. Egy mosollyal könyveltem el, hogy ha Kuro mellettem marad, akkor boldogan fogok szembenézni a halállal, mert addig úgy érezhettem, hogy élek.
-Megváltottál!-idéztem fel ezt az egyetlen szót és öleltem még szorosabban magamhoz Kuro-t.-Hajaj!-sóhajtottam nagyot.-Lassan elcsöpögök.-
-Hogy érted?-
-Kész nyálgép lettem.-
-Na, szép!-részemről nevetés Kuro sértődött arcát látva.
-Vállalom ezt a következményt!-

Huh! Megérkeztem az osztaghoz és kisebb iránymutatás után sikerült elvergődnöm egy egyszemélyes szobába. Lehuppantam az ágyra és elgondolkoztam, hogy mitévő is legyek.
-Kipakolás, aztán szétnézés! Igen ez jó terv! A kapitány úrhoz is be kéne köszönni......
A szobát átrendeztem, hogy jobban nézzen ki, szeretem, ha a nap reggel jól be tudja világítani a szobát, szóval a szekrényt elhúztam az ablakkal szemközti falhoz. Kipakoltam a ruháimat is.
-Ideje szétnézni a környéken..................