Jelszó: Iio ae

~ Adatlap

Név: Isidro Chavez.
Nem: Férfi
Kaszt: Arrancar, 16. számú
Szül. ideje: 1800-as évek elején, a pontos dátumra már nem emlékszem
Kor: 212

• Emberként: 22
  
• Lélekként: 190

~ Előtörténet

Spanyolország.. hanyatlott az 1800-as években. Sorra vesztette el területeit eme hatalmas ország. Én Isidro Chavez egy kereskedő fia voltam, amíg még éltem persze. Már gyerekkoromban eldőlt, hogy mi leszek, hiszen apám is egy volt ezek közül a tengereket és óceánokat átszelő fattyak közül. Őszintén nekem herótom volt az egésztől. Nem igazán érdekelt az egész pénzügyi helyzet, egyáltalán nem izgatott, hogy szegénységben vagy gazdagságban élünk. De akkoriban még az volt, amit a családfő vagyis apám mondott. Barbár korszak volt, de nem olyan undorító világ, mint a mostani. Na, de térjünk is vissza a lényegre. Szóval az első hajóutamon történt, hogy meghaltam. Egy gyönyörűnek nem mondható, viharos, esős reggelen felvert apám, hogy indulunk, mert egy igen nagy adag fűszert kell elszállítanunk Amerikába. Felszálltunk a hajóra, ami körülbelül két órás késéssel el is indult. Kiderült, hogy a legénység 1/3-a hiányzik.. nagyszerű, ennyi erővel aludhattam is volna.
- Apám, nagyon nem örülök, hogy ilyen korán, és ilyen viharos időben indulunk. Főleg, hogy a legénység is eléggé vérszegényre sikeredett.- vetettem fel apámnak az észrevételeimet, a kétségeimet. Látszólag nem érdekelte, hogy aggódom magunk miatt. Maradi típus volt.. ha menni kell, akkor menni kell mindig ezt mondta. Egész életét ez alatt a jelszó alatt élte le. Na szóval miután a nyílt vízre értünk, a vihar még erőteljesebbé vált, és a vitorlákat szabályos darabokra tépte. A fővitorlának a tartógerendáját egy villám hamuvá égette, a fedélzet is kigyulladt. A vízbe nem ugorhattunk, mert a kegyetlen hullámok pillanatok alatt agyonvágtak volna mindenkit. Viszont a hajón sem lehetett megmaradni, mert a fedélzet egyre inkább lángokban állt. Mit volt mit tenni, én bevetettem magam a fagyos vízbe. Apám utolsó hozzám intézett szava ez volt: "Idióta". Mit ne mondjak jó is, ha az embernek ilyen apja van. Mindenesetre én az óceán habjai között leltem halálomat. Vagy ott kezdődött az új életem? Ki tudja.. Reggel arra ébredtem nagy csodálatomra, hogy a víz partra sodort. El sem hittem, hogy túléltem a hullámokat.. Hát nem is éltem túl. Nem sokkal később észleltem, hogy a mellkasomból egy lánc lóg ki. Csak kamilláztam, hogy mivan?! Elindultam a parton hátha valamiféle válaszra lelek. Azt kell mondanom olyan látvány fogadott, amire nem számítottam, és a mai napig a legrémisztőbb dolog, amit átéltem. Láttam a saját hullámat. A feje szétroncsolódott, egyik karja leszakadt. Biztos voltam benne, hogy nem megfulladtam, hanem a hullámok a hajóhoz vagdaltak és így torzultam el. Feldolgozhatatlan volt számomra a látvány. De rá kellett jönnöm, hogy bizony meghaltam. Egy fél éven keresztül ültem a hullám felett és csak bámultam bele a messzeségbe. A utolsó még emberi mivoltomat megörző napon néhány emberi hangot hallottam magam mögött. Mikor hátranéztem nagyon meglepődtem. A faterom állt ott néhány másik taggal, és engem kerestek. Az arcára volt írva a rémület mikor valaha egy emberre hasonlító roncshalmazt meglátta. Nem elég, hogy hiányos volt a tetem, de már bőven rothadásnak is indult a hónapok alatt. Az idő folyamán észrevettem, hogy a kilógó lánc elkezdi felemészteni magát. Hát pont ezen a napon mikor apámék megtalálták a testemet fogyott el az utolsó láncszem is, és ezzel párhuzamosan elkezdett a testem megnövekedni, az arcomat beborította valami fehér, hányadék szerű cucc. Elvesztettem teljes emberi mivoltomat, és átváltoztam valami szörnyeteggé. Az előttem álló emberekben már nem láttam semmi mást csak felzabálható lelkeket. Megöltem mindenkit, aki ott volt, majd felfaltam őket. Néhány évtized alatt felzabáltam a spanyolországi halott lelkek nagy részét. Ezek az egyszerű, sima lelkek már nem csillapították étvágyamat, ezért eljöttem Hueco Mundoba. Néhány másik lidérctől ugyanis azt hallottam, hogyha megeszek a saját fajtámat, ha kannibalizmusra fanyarodok, akkor erősebbé válhatok. Mivel hajtott az erő utáni vágy nem érdekelt, hogy a saját társaimat kell felfalnom. Amint találtam egy-két nálam gyengébb hollowot, felfaltam őket, hogy erősödjek. Azt hiszem sikerrel járhattam, mert éreztem ahogy átjárja a testemet az a bizsergető érzés, amit már régen éreztem. Elvakultam teljesen, egész nap, sőt nem csak egy napig, hanem hetekig, hónapokig folyamatosan mentem, ettem, mentem, ettem. Az ezredik hollow után megváltoztam kissé. Méretben összementem, erőben megnőttem. Elértem az Adjuchas szintet.
- Igen.. ez az az erő, amire én vágytam. Nem, nem, nem, ez nem elég. Nekem kell a legerősebbnek lennem.- mormogtam magamnak, mikor egy elég magas reiatsuju ellenfelet érzékeltem a hátam mögött. Se szó, se beszéd elindultam felé. Meg akartam ölni, nem volt abban a szent pillanatban semmi más célom, minthogy megöljem, azt, akinek ekkora a reiatsuja. Bele sem gondoltam, hogy meghalhatok, nem érdekeltek az ilyen csekély részletek. A csatának elég hamar vége lett, és én kerültem ki győztesen, de elég nagy árat kellett fizetnem. Az egyik karom súlyosan megsérült, és az időközben szerzett szárnyaim is eléggé megsínylették a csatát. Amíg megpróbáltam regenerálódni elértem egy kastélyhoz. Las Noches. Miután sikerrel regenerálódtam legalább annyira, hogy újra harcképes legyek bele is futottam néhány igen kívánatos hollowba. Kisebb-nagyobb csatározások árán őket is felfaltam és egy újabb változáson ment keresztül a testem. A maszkom eltörött, emberi alakot vettem fel, és egy kard formájában a lélekenergiám nagy része az oldalamon lógott. Elértem az Arrancar szintet. Úgy gondoltam, hogy már elég erős vagyok, hogy belépjek Las Nochesbe. Így be is mentem, de, ami akkor történt az felfoghatatlan számomra. Egy igen öreg Arrancar állt előttem. A kora ellenére éreztem, hogy sokkal erősebb, mint én és, hogy körüljárja a halál szaga.
- Te egy ifjú Arrancar vagy igazam van?.- kérdezte, majd vállamra helyezte a kezét. Egyszerűen úgy éreztem, hogy eltört a karom.
- Itt én vagyok a király, a nevem Barragan. Eldöntheted, hogy alattam szolgálsz vagy meghalsz.- mondta, majd levette a kezét a vállamról.
- Szolgállak, Barragan-sama.- válaszoltam majd fejet hajtottam. Akkoriban még Barragan volt Las Noches ura. Egy napon viszont három fura emberszerű képződmény jött ide. Aizen, Tousen, Ichimaru. Így nevezték magukat és megdöntötték Barragan-sama hatalmát. Ettől kezdve ők uralták Las Nochest. Nem tudtam ezt elfogadni. Nem voltam képes elfogadni, hogy Aizen legyen a vezetőm. A lelkem mélyén éreztem, hogy sose leszek vele jóba, de a parancsait muszáj voltam követni, hogy életben maradhassak. Az Espada egy Fraccionjához sem csatlakoztam, inkább magányos farkasként éltem, és élem most is a napjaimat Las Noches falain belül.

~ Kinézet

181 cm magas vagyok, és 85 kg. Elég nyúlánk, ám szálkás a testalkatom, szóval sebességnek és erőnek is örvendhetek. Egész nap a fehér Arrancar ruházatban vagyok. A hajam éjsötét, néhány fehér melírrel, szemeim sárgán fénylenek.


~ Jellem

Kegyetlen vagyok. Ezt természetes, hiszen Arrancarként nem is ismerhetem a könyörület szót. Másrészről nem vagyok nagy stratéga. A harcokban inkább improvizálok és az erőmre hagyatkozom még akkor is, ha ez a vesztemet okozza. És utálom, ha valaki megmondja, hogy mit, hogy csináljak. Ezt csak azoktól fogadom el, akik a feletteseim, vagyis az Espada.

~ Zanpakuto/képesség

~ Képesség(ek)

Oración (Ima): Eme képességem abból áll, hogy kezeimet összeteszem, mintha egy ima elmondására készülnék, ám nem pont erről van szó. Csak reiatsum gyűjtök mind a két kezembe, amiket összesűrítve kilövök az ellenfelem felé. Nem valami erős támadás, de elterelésnek pont jó. Gyengébb ellenfeleken képes kisebb égési sérüléseket okozni.

~ Zanpakuto

Neve: Guirlanda Langosta (Koszorú Sáska)
Parancsa: Se abre y Orar Guirlanda Langosta (Nyílj és Imádkozz Koszorú Sáska)
Resurrección: A fehér köpenyt felváltja egy fekete színű ruházat. A szárnyaimat is visszakapom. Ezeknek a szárnyaknak nagy szerepe van a védelmi képességeim kivitelezésénél. A testméretem körülbelül másfélszeresére megnő.
Támadások:
Llama Santo (Szent Lángok): A képesség annyiból áll, hogy képes vagyok lánggolyókat létrehozni a kezeimben. Ezeket miután kilőttem tudom irányítani, vagy felrobbantani. Gyengébb ellenfeleken nagyobb, erősebbeken pedig kisebb égési sérüléseket okoznak, ha eltalálja őket. Egyszerre maximum két lánggolyót tudok kilőni, és irányítani.
Escudo Sagrado Llamas (Szent Lángok Pajzsa): Annyi az egész, hogy lángokból létrehozok magam körül egy igen erős pajzsot. Ha ellenfelem sokkal erősebb nálam, akkor ezt gond nélkül át tudja törni, de, ha gyengébb vagy egy szinten van velem, akkor elcseszekedhet vele egy darabig.

~ Szeret-nem szeret

Szeretek
-Cigizni
-Véres harcokat vívni
-Az emberek világában pusztítani
-Las Nochesben pihenni vagy edzeni
-Gyilkolni

Nem szeretek
-Veszíteni
-Gyengébb ellenféllel harcolni
-Csicskát játszani
-Aludni, mert elveszi az időt a harcokról
-Veszíteni.. tudom kétszer van, de ezt nagyon utálom.
~ Felszerelés(ek)