Meg kell mondjam a kialakuló történéssorozat kezd igazán zavarba ejtő lenni, főleg azután, hogy a nyomozó önkényesen elkezdi törölgetni az arcomra tapadt vért, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Elmém egyik eldugott sarkában felvillan a mai reggel mélyre száműzött emlékképe, amely alapján egyetlen törölközőben várt az úgynevezett eligazításon. Akkor valahogy egyáltalán nem tűnt gyanúsnak a viselkedése, ám most már igencsak melegnek érzem a helyzetet! Képem egyik pillanatról a másikra vált vörösre, el sem tudom képzelni milyen jeleket értelmezhetett félre Kukta-san, hogyha azt hiszi Én olyan vagyok. Jobbnak látom ellenállást nem tűrően leállítani cselekedetét és inkább saját kezűleg elintézni önmagam megtisztogatását. Korábbi indulataim már lecsillapodtak, ebből adódóan fogalmam sincs milyen módon kellene visszautasítanom közeledését anélkül, miszerint sértődés lenne a vége. Inkább síri csöndbe burkolózva nem szólok semmit, mindenki azt csinál a szerelmi életével, amit akar, ameddig Engem kihagynak az ilyesfajta „ferde” dolgokból. Félreértés ne essék, egyáltalán nem nevezhető a látóköröm korlátoltnak és begyepesedettnek, azonban a férfi-nő kapcsolat elkötelezett híve vagyok, s ezen eszemben sincs változtatni! Tudom nagyon jól, egy viszonzatlan szerelem képes megmérgezni a barátságot, viszont a magánnyomozó elég értelmes pacáknak tűnik, így vélhetőleg felnőttként lesz képes kezelni a kialakult kényelmetlen szituációt. Mindenesetre a beszélgetés fellendülése teljesen más irányba tereli a témát, remélhetőleg többet nem is fogunk beszélni a történtekről! A bokorlakók történetét hallgatva egyre inkább megbizonyosodok saját igazamban, amivel egyidejűleg hideg veríték csorog végig a hátamon. A lány ezek szerint nem lehetett más, mint egy ember formájú gyilkológép, hogy is nem vettem észre! Hisz’ olyan hideg volt velem… T3T
- Így van, minden egybevág! – kiáltok fel jobbom öklét bal tenyerembe vágva, nem kis riadalmat okozva ezáltal. – A kormány mindig is megpróbálta eltusolni az efféle megmagyarázhatatlan jelenségeket, a harmadik személy, aki végzett a lénnyel, minden kétséget kizáróan titkosügynök lehetett! Valószínűleg mindkettőnket Ő kábított el, ezáltal akadályozva meg lebukását, azonban nem számított a bujkáló fiatalemberekre.
Az egész eset annyira pofonegyszerűnek látszik, nem is értem egészen idáig miért nem esett le a dolog. Gyors hadarás közepette felírom egy-egy cetlire telefonszámom, amiket a kesztyűtartóban talált papírosok egyikéből téptem le, s a két meglepett fickó kezébe nyomom azzal a felkiáltással, mely szerint mindenképpen keressenek fel, nagyon nagy szükségem van a pontos vallomásukra a történtekkel kapcsolatban! Mindig is különleges érzékkel rendelkeztem a szenzációk kiszagolásának terén, talán itt az esélyem, hogy olyasmit alkossak, ami majd Pulitzer-díjat érhet a későbbiekben. Az elismerés izgat igazán, nem is a velejáró pénzösszeg, ámbátor annak is lenne helye jelenleg, szóval nem utasítanám vissza. Mosolyogva csóválom meg a fejem, miközben kissé leszidom magam telhetetlenségem okán, hiszen ezért a veszélyes akcióért pont most fogok busás jutalmat kapni, amennyiben végre elindulunk már visszafelé. Éppen a biztonsági övem becsatolásával bajlódom, amikor egy ismeretlen hang szólal meg a gépjármű háta mögül. Olyannyira megijedek az esetleges anyahajó feltűntének lehetőségétől, hogy nagyot ugorva ismét beverem a fejem, így könnybe lábadt szemeim homályos képén keresztül egy nagy zöld izét vélek felfedezni a hátsó ülésen. Első gondolatom alapján megpróbálnám agyonütni egy összecsavart újsággal az undorító bogárűrlényt, viszont szerencsére még időben felismerem megbízónkat a korábban látott aktából. Történetéből igazából semmit sem értek, szakszavait egyetlen általam ismert foglalkozáshoz sem tudom kötni. Kétségtelenül valami ezoterikus hókuszpókuszról van szó, ahogy azt Kukta-san először hitte, ennek hála kifújva az eddig visszatartott levegőt fordulok vissza a szélvédő irányába, hagyva, hadd vitassák meg ezeket a valószínűtlen varázsló-ügyeket. Remélem tudnak fejfájás-csillapítót is idézni valahonnan…
- Nocsak, milyen üzlete van?! – csillannak fel íriszeim érdeklődve az ajánlatot hallva, ez még akár kapóra is jöhet. – Tudja szükségem lenne néhány háztartási gépre, ezért igazán hálás lennék Önnek, amennyiben ilyesmikben is utazna! A múltkor is vettem egy ventillátort, hát ne tudja meg mennyit szenvedtem vele! Várjon, elmesélem…!
Tudomást sem véve létszámunk csökkenéséről kezdek bele a mesélésbe, ami az egész hazafelé vezető úton eltart. Reggel, mikor felkeltem, nem is gondoltam rá, miszerint ilyen eseménydús nap vár Rám! Habár az elmúlt időszakban nem annyira meglepők ezek az események, kezdem úgy érezni, ideje lenne egy újabb könyvet írni. Nishimura Ichirou csodálatos kalandjai tovább folytatódnak, mostantól a világűrből érkező fenyegetésekkel is meg kell küzdenie, hű segédjével az oldalán! Nos, igen… Havasi-kun is meghatározó szerepet játszott, ámbátor a nevén lehet változtatni kell majd, eléggé olvadásnak indult. Nem-nem, nem célozgattok semmire ám!