Rúgásom sikeresen eltalálja Diegot és a kardját is megszerzem. Kemény lökést kapok tőle, amitől a földre kerülök. Úgy tűnik, hogy Diego valami technikára készül, amikor a levegőbe ugrott, de Kirának köszönhetően, pár másodpercig elzáródik. Kira kérdésére válaszolok is gyorsan. Miközben igyekszem mellé shunpozni. Nincs kedvem a földön feküdni.
- Semmi súlyos sérülés. Karcolás csupán. Ha kiszabadul abból a koporsóból és még kedve támad harcolni, támadja hátba. A farkasaival két oldalról támadja meg, amíg lefoglalom. Aztán támadja hátba. A Hierroja gyengült, remélem. A kardja nálam lesz, szóval én leszek a célpontja, ezt használjuk ki. Ne foglalkozzon az én épségemmel. Próbálja minél jobban megsebezni. Most kiderül, mit tudnak kezdeni az arrancarok, ha nincs náluk a kardjuk.
Darálom le gyorsan, hogy szerintem mi lenne az ideális taktika a továbbiakban. Nincs kedvem megvárni, amíg Diego használja a kardját és felszabadítja az igazi erejét. Kirától eltávolodok, hogy betudjuk keríteni Diegot, így a koporsóból, ha kiszabadul, akkor ne mindketten szemben legyünk vele. Nem is kell sokáig várnunk, hogy mi fog történni, ugyanis a koporsó hamarosan szétrobban és egy nagyon dühös arrancart láthatunk magunk előtt. Zanpakutouját, még mindig a kezemben tartom. Bár a fegyveres harcban pocsék vagyok, azt az akadémián azért megtanultam, hogyan lehet stabilan fogni egy kardot, hogy nehezen fegyverezzék le a shinigamit. Balomba veszem a megveszett arrancar kardját és úgy tartom, hogy a penge szorosan simuljon az alkaromhoz. Nem kívánok támadni bal kezemmel, jelenleg azt használom bilincsnek, hogy Diego ne használhassa a Ressureccionját. Nem kell nagyon sokat várnom, hogy Diego ismételten engem támadjon, hiszen felveszi két shinigami kardját és azzal jön ellenem. Amikor eltűnik a földben, reflexből hátrébb shunpozok, de még így is kicsit meglepve ér a támadása. Jobb kezében lévő zanpakutou megakad a jobb kezemen lévő Anti-hierro páncélon, a bal fegyvere pedig végig karcolja a mellkasomat. A Harmónia Leplének köszönhetően ez csak egy gyengébb karcolás, a vér mégis hosszú, vörös csíkot kezd festeni egyenruhámra. Mire kitalálnám, hogy mit teszek Diego ellen, ismét eltűnik a földben és méterekkel arrébb jön elő.
- Micsoda szánalmas vergődés.
Mondom és felugrok shunpom segítségével a levegőbe, hogy lendültet gyűjtsek és a Kuchinuki nevű technikával rúgást mérjek Diegora, miközben erősen tartom bal kezemben a kardját. Remélem, hogy eltalálom, mert az izomnövelőt nem tudom már túl sokáig fenntartani. Ahigyan azt is, hogy társam felismeri a lehetőséget, hogy mikor indíthat olyan támadást, ami kellemes meglepetésben részesíti Diegot.

Az események pörögnek és a harc hullámzása folyamán az esélyek folyamatosan változnak. Hol mi, shinigamik kerülünk fölénybe, hol pedig az arrancar húzza vissza magát az esélyesek közé. Rúgásommal kellőképpen megrúghattam az lidércfajzat, mert úgy tűnik, hogy fájlalja a karját és a végtag tartása is elég fura. Egészségtelennek tűnik, ahogy tartja a kezét, ezek szerint megsérült. Kira rátámad a kardjával, Diego pedig védekezik. Én ezt a lehetőséget használom ki és mielőtt az arrancar kitérhetne előlem, elvégre Kirával harcol, az Ashiget használom. Támadásom célja immáron ellenfelem bal oldala, a bordáit célzom meg. A támadás után, ami remélem sikeres hátrébb shunpozok, hogy kikerüljek Diego támadási távjából. Bár így, hogy fegyvertelen, hiszen a zsákmányolt kardok eltörtek, mintha rosszabbul harcolna egy kicsit. A körülöttünk gyúló tüzet nem értem, de nem foglalkozom vele. Remélem, hogy Kira gyújtotta és nem Diego. A tűznek nem értem mi haszna van, hiszen hamarosan jön az eső. Sajnos hibáztunk, ugyanis amint hagyunk egy kis időt Diegonak, valami csontszínű csövecskébe fúj. Lidércek kezdenek elősorjázni, feltehetően az arrancar csicskái. Elég borzalmasan néznek ki. De most nincs idő szépségversenyt rendezni. Vesznie kell mindnek. Meglepetésként ér, hogy Diego az egyik szolgáját egyszerűen csak legyilkolja. A többit pedig arra utasítja, hogy támadjanak meg minket. Legalábbis én felém megindul egy denevér, Kira irányába pedig egy sasra hajazó jószág. Hát ez borzalmas, hogy ilyen torz undormányok ellen kell harcolnunk.A denevér kispécizett magának és felém indul. Ő akarta. Mondjuk, amikor kinyitja a pofáját, olyan érzésem van, mintha egy enyhén imbolygó hajón lennék. Jobbomat a denevér pofája felé nyújtom.
- Hadou 04: Byakurai!
Kilövöm a fehér fényvillámot a denevér pofája felé. Ha sikeresen eltalálom, arra talán nem lesz elég, hogy meg is ölje, de elég időt adhat arra, hogy felugorjak a levegőbe, jobb lábammal erősen kirúgok és próbálom fejbe rúgni. Ez viszont már garantáltan elégnek kell lennie, hogy beadja a kulcsot. talán sikerült eltörnöm a nyakát és az állát. Elvégre ez csak egy egyszerűbb lidérc. A körülmények azonban nem segítenek minket. Az eső engem nem fog zavarni, de kétlem, hogy Kirát segítené az eső és a vihar hangja. Ráadásul nem tudom, hogy a sas ellen hogyan szeretne küzdeni, de ebből még bajok lehetnek. Nem engedhetem, hogy a társam ilyen körülmények között harcoljon. Tisztességtelen lenne vele szemben és az én esélyeimet is rontaná.
- Döntetlen Kira-chan!
Kiáltom oda a lánynak, talán még Diego is hallja. Felőlem elmehet a kardjával. Mit érdekel engem egy nyamvadt kard, ha egyedül nem tudok megküzdeni Diego ellen a társam pedig a közelgő esőtől hamarosan kemény hátrányok közé fog szorulni. Diego ellen ketten tudtunk harcolni, de egyedül sokkalta nehezebb és reménytelenebb.
- Diego Canino! Visszakapod a kardodat és távozhatsz. Engem személy szerint nem érdekel, hogy milyen vackokat ástok elő a földből.

Két egymástól eltérő lény és mégis mindkettő annyira ostoba. Felkiáltásomra mindkét fél ugyan úgy reagált. Elhitte, amit mondok. Kira-chan úgy tűnik, még mindig nem tette magáévá az osztagunk doktrínáit. Bár, lévén Ő a riteitai nem kimondottan kellene értenie az ellenfél megtévesztéséhez. Tovább olyan ostoba lenne, hogy elhiszi a Keigun egy tagja, ott hagyná az ilyen jól kisütött lehetőséget? Még sokat kell tanulnia. A célomat tökéletesen elértem. Diego Kirára fókuszál, az ellenem támadó Kenguru szerű hollowra nem is pazarlok időt. Sokkal magasabb szinten vagyok annál, minthogy egy ilyen, egyszerű és primitív lélekre koncentráljak. Használom az Utsusemit, ami bőven elég, hogy a hollow ellegyen magának. örülni fog, hogy sikerült teljesítenie Diego parancsát. Amikor azonban Diego készül Kirára lecsapni én már a levegőben vagyok, elvégre felugrottam az idióta hollow elől. Innen indulok tovább, hogy lendületet gyűjtsek és amíg Kira-chan védekezik Diego támadásával szemben és hangtalanul suhanjak és megpróbálom a Kuchinukival tarkón rúgni Diegot.
- Kuchinuki!
Nevünkhöz híven, Halálisten, csendesen suhanok. Remélem Kira nem lesz útban. Semmi kedvem Diegot Kirára lökni. Bár előfordulhat, hogy belelököm Kira kardjába. Mindenesetre, ha sikerül Diegot eltalálnom a Kuchinukival, elvégre Kirára koncentrál és valami technikát is készül használni, tehát minden esélyem megvan. Ráadásul a reiatsumból sem tájékozódhat túl sokat, elvégre egy csata kellős közepén nem fog pont énrám koncentrálni. A Kuchinuki sikeres használata után, ha Diegot sikerült tarkón rúgni, függetlenül attól, hogy térdel vagy ácsorog, folytatom a harcot. Amennyiben talált a Kuchinuki és ellenfelem térdre rogyott, lehetőségem van arra, hogy keményebben oda csapjak. Ebben az esetben ugyanis elejtem Diego kardját...
- Raiouken! ( Viharkirály ökle )
A teljes támadást, az Anti-Hierro páncélba bújtatott ökleimmel az ellenfelem fejére adnám le. Ezzel a technikával, ha eltalálom Diegot, a fejéből jó eséllyel véres pép marad. Teljesen megérdemelné, hogy beledögöljön, ebbe a sok szarságba, amit nekünk előadott. Amennyiben a Kuchinuki után még mindig ácsorog? Ekkor sem vagyok elkeseredve. Balomban továbbra is tartom Diego elkobzott kardját és bár nem használok semmilyen speciális technikát, de a bal lábammal erőteljesen térdhajlatom próbálom rúgni Diegot. Ezzel alapot adhatok Chikanatsu-sannak, hogy szemből megpróbáljon egy sikeres támadást kivitelezni Diego ellen. Ha nem találom el a Kuchinukival, az se baj. Legalább megmentettem Kira-chant és talán egy újabb lehetőséget adtam Kirának, hogy ellentámadjon.
- Ezt még gyakorolnia kell Chikanatsu-san.
Mondom végül, teljesen nyugodtan. Finoman utalok arra, hogy lehetne annyi esze, hogy nem hiszi el, hogy a Keigun egy tagja, fogja magát és otthagyja a csatát, amikor az nyerhető.

Mielőtt létrehozhatnám a ceromat, megérzek egy enyhe légáramlatot magam mögött. Mivel a két megmaradt hollowot nem hívtam, azt pedig kétlem, hogy a kengurunak lenne rá ideje, hogy segítsen nekem, egyértelmű, hogy ellenség. Azonnal döntök, ellököm magamtól Kirát, akinek a kidoui így célzás nélkül szállnak el teljesen más irányba, és hátrafelé fordulva próbálok meg egy ütést mérni a jobb könyökömmel a mögöttem állóra. Azonban elkéstem, már csak arra maradt időm, hogy a karommal védjem a nagy erejű, lendületből leadott rúgást, de így is hátrarepültem három-négy métert. Gyorsan megállapítom, hogy a jobb könyököm több helyen is eltörhetett, és hogy nem tudom mozgatni a karomat sem. Miközben feltápászkodom, a shinigami újra megjelenik felettem, és támadásra készül. Semmiképpen nem találhat el, azt nem élem túl a jelenlegi állapotomban. Fél karral már nem tudnék közel sem olyan eredményesen harcolni még Ressurección alakban sem, ráadásul nyilván úton van már az erősítése is a shinigamiknak, az én haderőm pedig erősen korlátolt, már csak három katonám van.
Talpra küzdöm magam, és mielőtt az első ütés megérkezne, a Gemelos sonidommal kitérek Takashi ütései elöl. Csak az ütések pillanatában jövök rá, hogy már nincs nála a kardom, mindkét kezét használja a támadáshoz, úgyhogy egy gyors körbepillantás után felfedezem a fegyveremet. Elég nagy ostobaság volt eldobni, még akkor is, ha azt hitte, hogy befejezheti a harcot. Azonban nem tudok azonnal célirányosan elindulni érte, mert a másik shinigami is támadásba lendül.
A fukuzei segítségével kitérek a közelharci támadás elől, a kidouit pedig elkerülöm vagy kézzel hárítom, elvégre nem elég erősek, hogy komoly sérülést okozzanak. Nincs kedvem manőverezni, minél hamarabb vissza kell szereznem a kardomat, ami a harmadik vörös villám ellövése után sikerül is, a negyediket már a bal kezemben tartott fegyver pengéjével blokkolom. Ekkor megközelít a shunpojával, és egy újabb, ezúttal erősebb kidou ellövésére készül. Nem tudom a pontos hatását, de azt azonnal látom, hogyan fogom kivédeni.
A kenguru-szerű hollow most fogta fel, hogy hibázott, és támadásba lendült, ezúttal nem ugrott, hanem nagyon idióta módon futott. Szinte szórakoztató is lett volna, ha máskor látom, de most annyira nem szórakoztatott a hasznavehetetlenség. Egyszer én is ilyen gyenge, ostoba és hasznavehetetlen voltam? Ez nevetséges, ha Seth egy csapat gilliant adott volna nekem, még azokkal is jobban járok. Igaz, ezek érzékelésre szakosodott hollowok, erről az egyről nem tudom csak, mit tud. Nem is biztos, hogy megtudom. Amikor a hollow közel ér, kirúgom a lábát, így pont felfogja Kira kidouját, ami meglepetésemre nem öli meg, sőt, semmiféle sérülést nem látok rajta, egyedül azt érzem, mintha megzavarodott volna,
- Saero…- mielőtt feloldanám a kardomat, meghallok egy vonyítást távolról, és nem kell sokat gondolkoznom azon, hogy ez Lavar jelzése, miszerint megtalálta, amit Seth keresett. A fennálló körülmények között ostobaság lenne folytatni a harcot, a Negación technikám hatására felhasad az ég, és néhány kihajoló gillian aranyszínű fénysugárba burkol, a kenguruval együtt, aki még mindig nem tudja, hol van. Elképzelhető, hogy ez ugyanaz a technika, ami legutóbb elvette a látásom és a hallásom átmenetileg, jó, hogy nem engem talált el, nem hallottam volna az adjuchas jelzését. Pár kilométerrel arrébb is meghasad az ég, és ahogy arra fordulok, látok egy hasonló aranyszínű fénycsóvát, ami feltételezhetően a két megmaradt hollowot szívja fel.
- Talán a következő alkalommal folytathatjuk a táncot- kár, hogy nem öltem meg őket, de így is teljes munkát végeztem, megúsztam komoly sérülés nélkül, és még haza is viszem a csapat három tagját élve. Végeztünk négy shinigamival is, úgyhogy ezt a csatát egyértelmű, hogy én nyertem meg.


/Köszönöm a játékot /