Anya csak egy van, kísérleti feladat viszont sok :)

Az Emberek Világában eltöltött időm alatt mindig ügyeltem arra, hogy a lehető legtöbb haszonnal kecsegtető lehetőséget keressem. Most is ez történt, egy ideje követtem egy különös lélekenergia forrást. Úgy tűnt, az érzés alapján, hogy lidérc. A helyszínen azonban egyetlen lidércet sem láttam, sőt a lélekmobilom sem jelzett, hogy észleltek volna lidérc támadást. Ez azt jelenti, hogy vagy elromlott a lélekmobilom vagy nagyon jól rejtőzik. A lélekmobilom azonban nem lehet rossz, ma hoztam ki a szervizből és a jelentés alapján tökéletesen működik. Tehát ilyen jól rejtőzködik az emberek között, hogy nem látom? Az nekem gyanús. Egész nap a dolog után kutatok, amikor a lélekmobilomon jön egy jelentés, miszerint Lidérc átkelés fog történni alig pár perc múlva. Fel kell adnom a nyom követést és a megadott koordináták irányába haladok, hogy a lidércet elkapjam és végül megtisztítsam. Karakura parkjába érek, hogy a lidércet elkapjam. Igen ám, de nem várt körülmények lépnek fel. Először is ketten vannak. Pontosabban a lidérc mellett, még ott van az a reiatsu forrás is, amelyiket egész nap követtem, micsoda lehetőség. Roppant veszélyforrást jelent ez számomra, hiszen két ellenséges életforma is jelen lehet, az pedig nehezíti az esélyeimet. Amikor azonban oda érek a helyszínre, csak a korábban érzett minta tulajdonosa, egy nő ácsorog a helyszínen. Tehát megölte a hollowot. Ez azt jelenti, hogy... vagy utálja őket és vadászik rájuk vagy összevesztek és a civakodásból ő jött ki győztesként. Mindkét lehetőség veszélyforrásnak számít, így kénytelen leszek megvizsgálni minden eshetőséget. Ki kell derítenem, hogy mégis micsoda a forrás. Előlépek egy fa rejtekéből, ahonnan eddig figyeltem, miközben éppen valamit tett vett a csata helyszínén. Amikor észre vesz, akár reiatsum miatt, akár azért mert felém fordult, megszólalok. Hangom nyugodt, kezemmel közben gesztikulálok, hogy rásegítsek a magyarázatra.
- Szép napot! Könnyedén megállapítható, hogy egy közönséges emberi lélek, képtelen elbánni egy Hollowval. Ezért van szükség az olyan személyekre, mint én. Roppant meglepő a jelenléted és azon tulajdonságod, hogy képes voltál megölni egy lidércet. Viszont van ezzel némi probléma. Először is az, hogy a lidércek olyan lelkek, akik hajdanán emberek voltak, ha te megölöd akár az egyiket is, azzal megfosztod szerencsétlent a lehetőségtől, hogy lelke megtisztuljon és eljusson Soul Societybe. Ez olyan összefüggéseket borít fel, amelyeket nem fogok idő hiányban elmesélni neked...
Rámutatok jobb kezemmel és folytatom.
- A gond az, hogy bűnt követsz el. Ennek további következményei vannak, ami lényegében annyi, hogy a shinigamik meg fognak akadályozni ezen bűnös tevékenységedben. Blablabla. Folytathatnám még nagyon hosszan, miféle törvényeket hágsz át. De, én magasról teszek rá... Munkát ajánlok neked.
Széttárom kezemet, mintha magamhoz akarnám ölelni, majd folytatom, miközben elmosolyodom.
- Igazából két lehetőséged van. Egy...
Mutatom neki jobb kezemen a mutatóujjamat, a bal kezem közben övembe tűröm, mint aki jól végzi dolgát.
- ... felfekszel a kísérleti alanyaimnak fenntartott ágyikóra. Megvizsgállak, vért veszek tőled, elektródákat kapcsolok rád, egyszóval játszunk. S mindezt te önként vállalod. Eltekintünk a büntetésedtől, amennyiben túléled a kísérleteket. Bizonyára sok tudós van még rajtam kívül, aki szívesen megvizsgálna.
Kinyújtom középső ujjamat, hogy prezentáljam előtte, hogy most következik a második választási lehetőség.
- Kettő. Előbbi ajánlatomra nemet mondasz, nem jössz önként részt venni a kísérleteken. Mi ezt sajnálattal fogadjuk és kénytelenek leszünk megbüntetni téged. Persze ellenállhatsz, de az hosszadalmas. Szóval ebben az esetben kénytelen leszek fizikai kényszerrel rávenni, hogy részt vegyél a kutatási eljárásainkon. Természetesen, mint kísérleti alany. Igazán kényelmes cellákat tudunk biztosítani és nagyon kíváncsiak leszünk, hogy mégis miért árasztasz magadból, egy lidérchez hasonló reiatsut, miközben élő ember vagy. Nos az ajánlatom áll. A kérdés az, hogy melyiket fogadod el?
Mondom és egy széles mosoly terül el arcomon. Én sokkal jobban örülnék, ha visszautasítaná az ajánlatomat, akkor kipróbálhatnék néhány dolgot és sok mindennek látnám a gyakorlati hasznát, valamint tudnám fejleszteni a dolgokat. Övemben, zanpakutoumon kívül, van egy tűzkristály és a Gyűjtőedény nevű eszköz. Jobb karomon a ruhám alatt az izomnövelő nevezetű eszköz lapul, roppant hatásos, ha szükségem van egy kis extra erőre a harcban. Nyugodtan várom, hogy válaszoljon, de jobbomat kardom markolatán pihentetem.

Hajjaj a mai egy igen érdekes nap lesz az biza meg kell hagyni. De most komolyan, annyi mindent kéne csinálnom, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjek el először foglalkozni. Azaz álnok arrancar jól elintézett a múltkor. Majdnem egy héten át benn tartottak a kórházba ráadásul még a rendőrség is ki akart kérdezni. Fúú~… az a hollow szerzet nagyon érdekes volt bár van egy sejtésem miszerint nem a teljes erejét használta. Ráadásul, amíg nem járkálhattam addig elvégeztem egy kis elemzést a reiatsuján és érdekes dologra bukkantam. Merő véletlenségből összehasonlítottam a shini lélekenergiával és meglepő, de találtam egyezéseket a kettő között. Mintha ezek az arrancarok valami féle shinigamizált lidércek lennének. Igen érdekes azt hiszem, megér még több kutatást fektetni ebbe a projektbe. Na de a rendőrök aztán olyan idegesítőek voltak. Folyton kérdezgettek én meg nem győztem valami hihető dolgot kitalálni, amit el is hisznek. Végül abban maradtunk, hogy madár lesen voltam a tetőn és egy hihetetlenül ritka ragadozó madarat akartam elkapni amit Arrancarnak hívnak, de sajnos a házban alattam gázrobbanás történt és ennyi elég is volt… nincs kedvem folytatni ezt az ostoba ki fogást, nem is értem, hogy a fakabátok, hogy tudták bevenni. Na de ez most kit is érdekel? Viszont az már fontosabb, hogy sajnos, amíg nem voltam otthon az a gonosz főbérlőm kikapcsolta nálam az áramot átmenetileg így a hollow tároló ketreceim nem tudták magukban tartani a lényeket, amik így megszöktek és ráadásul még mindent szét is vertek.
Azóta már eltelt egy nap így ismét van áram rendet is raktam, úgyhogy most már csak az van hátra, hogy fogjak magamnak újabb lidérceket és elkezdhessem az új projektemet, amivel nem más, mint hogy rájöjjek, hogy hozhatok létre mesterségesen arrancarokat.
Előveszem a Reiatsu szkennert és erősen szemezni kezdek vele. Várom, hogy felvillanjon rajta egy fekete pont. Várok… várok… éééés várok. Majd hirtelen felvillan egy pont, és fekete.
- Ez az! – kiáltok, fel egy forgalmasabb sétáló utca közepén mikor kijelzi az eszköz a lidércet. Mindenki tekintete rám irányul ám én cseppet sem foglalkozom ezzel, sőt észre sem veszem, csak fogom magam és a park irányába kezdek, elfutni nehogy meglógjon a kísérleti alany jelöltem. Hogy minél kevesebb időt keljen az oda úttal foglalkoznom, betérek egy kihalt sikátorba és helyváltoztató képességemet használom.
- Na, végre megvagy, picinyem. – állok meg a lénnyel szemben és elteszem, a szkennert majd előveszem a Tárolót, majd szépen nem sietve bepötyögöm a biztonsági kódot így már csak valami szövet darab kell a lénytől. Erre nem is kell sokat várnom hisz a maszkos ösztönlény egyből rám is támad. Mivel most épp nyugodt állapotban vagyok hajam eleinte kékes színnel kel életre és csap le a szörnyre majd, ahogy az egyre jobban vergődik a fogságomban egyre idegesebb, haragosabb leszek. Érzelmi változásomra mind hajam mind a szemem reagál és azon nyomban vörös színűvé válik. Ekkor azonban nem várt dolog történik. Vöröslő hajam hirtelen lángokba borul. A hollow felkiált, fájdalmában én meg megijedem a spontán lángra kapástól így hamar elengedem azt. Ekkor hajam fehérré válik és a tűz mintha ott sem lett volna, eltűnik.
- Hee? – fogom kezembe a még hosszan lógó hajamat. Érdekes, nem is meleg mintha az előbb nem is lobbant volna lángra. Végül az előtte vergődő hollowra tekintek, aki a lángoktól próbál megszabadulni. - Ezek szerint nem képzelődtem. Érdekes. – majd kihasználva a lehetőséget hajammal ostorként sújtok le a lényre és enyhén megégett bőréből sikeresen leválasztok egy kis darabot, amit gyorsan az érzékelő panelra teszek. A termosznak tűnő kütyü ekkor működésbe lép és elkezdi magába szívni a hollowot miközben össze is zsugorítja, hogy el tudja raktározni. Miközben elzárom, a lényt, hajamat ˝deaktiválom˝ így az ismét a megszokott méretét veszi fel és mivel jó kedvemben vagyok a gyors fogás, na meg vélhetőleg képességem fejlődésétől ezért a színe is a megszokott vörös színű.
Nem sokkal ez után kezd el csipogni a köpenyem zsebében a másik eszköz ám még az sem kell ahhoz, hogy én magam is megérezzem, hogy valaki figyel engem. A lélek energiája ismerős. Igen semmi kétség egy shinigami az. Hogy erről ténylegesen megbizonyosodhassak elő is veszem az eszközt, míg a másikat elrakom. A szkennerre rátekintve látom, hogy az is shini reishiként tünteti fel, így mikor ez tisztázódik, egyszerűen csak feléje fordulok, mire a férfi beszélni kezd.
- Szép napot önnek is. – köszönök vissza illedelmesen, hallgatom a további mondandóját.
- Jól mondja shini-san nem vagyok átlagos ember sem pedig lélek. Meglepő? Hát én sem számítottam arra hogy ma egy shini-be botlok. Hogy megölni? – lepődöm meg a dolgon, hisz ha jól emlékszem már pedig igen hisz én jóformán mindenre emlékszem, akkor nem öltem meg egy hollowot sem az előbb. - Probléma? És mégis mi? – hallgatom a halálisten szavait. - Igen ezt én is tudom, na és akkor? Ne feledd ott volt az a szócska, hogy csak voltak tehát már nem azok. Kár pedig szívesen meghallgattam volna. – válaszolom teljesen nyugodtan és ennek megfelelően íriszeim és hajam is kékbe váltanak beszélgetésünk közben. Az idegen mielőtt még újra megszólalna hirtelem felém mutat.
- Heee? Bűnt? Tényleg?... Látom maga is nagyon szereti a törvényeket, a maguk törvényeit. – utolsó mondatom a beszédében megejtett blablablablát hallom. Majd széttárt kezekkel folytatja mire az én reakcióm csak annyi, hogy: - Munkát? – érdeklődöm, ám amint meghallgatom az ajánlatát, teljesen nyugodtan válaszolok rá.
- Igen kecsegtető ajánlat, de kettőnk közül itt én vagyok az, aki kísérletezgetni és vizsgálgatni fogja a másikat. Tehát a válaszom az, hogy Nem. Na és ön… –kezdek bele a mondandómat. Egész beszédem alatt kezemben pötyögtetem a szkennert és ezt teszem akkor is mikor félbehagyom a mondatot. - … melyiket választja? – fejezem be, a mondandóm, és ha minden jól megy, akkor már a férfi háta mögött közvetlenül. A mondat végén abba hagyom a pötyögést és mosollyal arcomon szemem sarkából – mivel a férfi háta a jobb oldalamon van - tekintek a shinire és várom a reakcióját lépésemre.
- Oh, kérem, ennyire nem kell félni tőlem… – bökök a kardjára tett keze felé. - … hisz csak egy tudós, genetikus fiatal nő vagyok.

Nem állok le a nővel vitatkozni, hogy ténylegesen megölte a lidércet vagy sem. Már azzal meggátolja a lelkének megtisztulását, ha elfogja azzal a termosszal. Hogy lehet egyáltalán ilyen kifinomulatlan technológiát használni? Semmi báj és küllem nincs benne. Még szerencse, hogy mi a 12. osztagnál figyelünk az efféle részletekre. Na igen a részletekben rejlik a lényeg és az ördög. Nem elég a lidérceknek az a szenvedés, amit a létük okoz, még ez a nő is összefogdossa őket. Ki tudja, hogy miket csinál velük. Persze, könnyen beszélek. Nem járt ez a nő még a 12. osztag alfa laborjában. Lidérc Kutatási Részleg, röviden LKR. A 12. osztag egyik legszigorúbban őrzött létesítménye. Számos program fut jelenleg is.
- Igen, törvény sértést követtél el. Be sem szabad fognod lidércet. Nem még megölni. Ezért vannak a shinigamik, hogy megtisztítsák a lidérceket és ismételten emberi lélekké váljanak.
Egészítem ki beszédemet, hogy tudja is, miért ült össze ... illetve állt össze az egyszemélyes rögtönítélő bíróság. Én vagyok egy személyben az ügyész, a bíró és a végrehajtó. Válaszából kitűnik számomra, hogy roppant magabiztos. Ez jó, erősen hisz magában, nem lesz könnyű dolgom ellene. Mivel nem áll szándékában önkéntesen vállalni a kísérleti alany szerepét és ugyan ezt ajánlja fel nekem, amit nem fogadhatok el. Ebből harc lesz és az is kiderül róla, hogy genetikus. Nocsak, ilyen fiatalon? Mennyi lehet, 18-19 éves? Razz

Nem is értem, hogy mit remél ellenem. Azt hiszi, hogy képes lesz küzdeni eredményesen, ellenem? Micsoda szánalmas próbálkozás, vajon kinek akar bizonyítani? nekem biztosan nem, mert én meg azt bizonyítom be, hogy esélytelen ellenem. Ellenem, egy tiszta vérű, nemesi származású shinigami ellen. Micsoda botor lány! Azt hiszem használni fogom ellene Kenshikot. Erősen kétlem, hogy megfogja köszönni. A következő pillanatban a hangját a hátam mögül hallom. Figyelemre méltó gyorsaság egy embertől! Hangomba óvatlanul is belerejtem a meglepődést. Nem akarom elárulni neki, hogy érzékeltem, amikor helyváltoztató képességét kezdte használni. Kellett koncentrálnom, hogy lássam, de igazából mintha lassabb lenne nálam egy kicsit. Ez jó, azt már tudom, hogy képes gyorsan mozogni és azt is, hogy lassabb nálam. Nem sokkal, de egy picikével igen.
- Micsoda sebesség. Jó lesz vigyáznom veled, a végén még elveszítem a fonalat.
Adom a meglepett embert. Közben fejemmel hátrafordulok, hogy láthassam a lányt.
- Senki sem mondta, hogy félek tőled. Ha félnék tőled, nem beszélgetnénk ilyen nyugodtan.
Imádom megtéveszteni az ellenfeleimet, ezért nem a teljes sebességemmel, de shunpot használva szembe fordulok vele. Muszáj vagyok kicsit visszafogni magamat, ha túl akarok járni ellenfelem eszén. Miután szembe fordultam vele még hátrébb is lépkedem. Nem akarom olyan sokat használni a shunpomat, rögtön a harc elején. Pláne nem a teljes sebességemet. Amíg szükségem nem lesz rá, addig semmiféleképpen nem alkalmazom.
- Látványos volt a bemutatód, sebességed igen magas, nem hittem volna, hogy egy ember képes kipréselni magából ekkora sebességet. Ez elgondolkodtat. Tudod hasonlítasz reiatsu alapján egy lidérchez. Igen gyorsan tudsz mozogni, komolyan mondom, alig láttam a lépteidet.
Mondom teljesen hihető pofával, bal karommal még gesztikulálok állításaimhoz egy sort.
- Arra jutottam, hogy én sem mondhatok a te ajánlatodra igent. Ez azt jelenti, hogy nem marad más számunkra, mint egy közös megállapodás. Amelyikünk nyer, az viszi a másikat kísérletezni, illetve a vesztes kényszer nélkül válaszol bizonyos kérdésekre. Így a lehető legjobb.
Mondom és ismételten hátrébb lépek és lassú mozdulattal elővonom Kenshikot. Egyelőre nem hívom elő a shikai alakját. Ki akarok tapasztalni, néhány dolgot. Lássuk, hogy Ő mit tud. Kardomat a tompábbik felével a vállamra fektetem, bal kezemet kinyújtom a célpont felé és megidézem a kidout.
- Kongoubaku!
A tiszta reiatsuból álló energiagömb, sebesen száll ellenfelem irányába, ha nem tér ki, akkor látványos és kellemetlen robbanást produkál a becsapódáskor. Igazából a mellkasára céloztam, elég szép célpont. Elegendő felületet tudok vele sebezni ahhoz, hogy rosszul érezze magát tőle. Támadásom után igazából nem is csinálok semmi mást. Célom bizonyos tévhitekbe kergetni. Kezdetben az lenne a legjobb, ha elhinné vele egy gyorsasággal rendelkezem. Figyelem ellenfelem reakcióját, ki akarok deríteni már most bizonyos dolgokat, hogy a boncasztalon kevesebbet kelljen vesződni vele.

- Hm… Értem, de van egy kis bökkenő. – tartok egy kis hatásszünetet majd fojtatom. - Nem hagyhatom abba a kísérletem holmi hülye szabályok miatt. Eddig nem öltem meg egy szerencsétlent sem és csak, hogy tudd ők sokkal agresszívabbak és gonoszabbak, mint én. Folyton rám támadtak, amikor kísérletezésre akartam hazavinni őket. – fejezem be egy kis időre a magyarázkodást. Hm… most jut eszembe hogy ezt már valahol hallottam. Oh, igen Shinichi volt az, aki erről az „hollowok sokat szenvedtek már” dologról beszélt nekem. De mit tegyek, fontos kísérletbe kezdenék bele ahhoz meg kell ez a hollow. Oh, erről jut eszembe jobb lesz minél hamarabb lerendeznem ezt a dolgot különben a Tároló kiold és szabad lesz az alany. Az lenne a legjobb, ha nem kéne harcolnom. Nincs kedvem megint kórházba kerülni hisz még csak most jöttem ki alig egy hete. Ám ahogy most elnéztem ez a fickó nem fogja hagyni, hogy csak úgy távozzak főleg nem a hollow-val a zsebemben.
Mielőtt megmoccannék, a férfi a kezét a kardjára emeli. Ennek okán hozom neki szóba, hogy nem kell tőlem ennyire tartani, persze ő állítja, hogy nem fél tőlem de…
- Akkor minek emelte a kezét a kardjára? Ha nem fél le is veheti róla.– mondom… öh… hogy is hívják.
- Mit is mondott? Hányadik osztagból jött? – puhatolózom a férfinál, hogy honnan jött Remélem nem a 11. osztagból, mert akkor biztos a kórházban kötök ki. Úgy tudom azok nagyon agresszív fajták ott, bár ez a fickó nem tűnik annak. Ellenfelem eztán semmi perc alatt, de még azért számomra szemmel követhetően fordul szembe velem.
- Oh, hát a te sebességed sem lassú. – viszonzom a bókot. Majd folytatom. – Igen és mi köze a gyorsaságomnak a hollowokhoz hasonló reiatsumnak? – nézek, rá furán fogalmam sincs mi az összefüggés a kettő között. Majd a férfi felveti egy fogadás szerűséget.
- Hm… érdekes. Rendben én benne vagyok bár jobban örültem volna, ha már az elején hagyod magad és igent mondasz. – mosolyodom el mondandóm közben. Amikor a férfi hátrálni kezd én is ugyan úgy teszek, és közben leveszem, a szemüvegem majd elteszem valamelyik köpenyemen található zsebembe.
Előhúzza a kardját, már azt remélem, hogy rögtön használni fogja a shikaiját de sajnos ki kell, hogy ábránduljak ugyan is helyette egy mágiát használ. Az energia gömb egyenesen felém száguld, de ez semmi csak simán egy-két méterrel arrább álok a gyors mozgásomnak köszönhetően.
- Kérlek ne ilyen gyatra dolgokkal szúrd ki a szemem, mutasd inkább a shikaidat. – válaszolom gúnyosan majd én veszem át a támadó szerepet.
Gyors helyváltoztatásommal közelítem meg, majd ha közelebb érek hozzá legyintek egyet a jobb mutató és középső ujjammal egyszerre. Ám ez nem egyszerű suhintás, hanem a Seishuku dougi nevű technika, amivel remélhetőleg sikerül elnémítanom négy percre a férfit.
- Tudod, mit talán ez majd segít. – és reménykedem abban, hogy használ a technika, és hogy észre is vegye. Mindezzel a célom az, hogy egy kicsit megagyaljam így mikor véget ér a némasága talán már szükségét érzi a zanpuja használatának.

- Hülye szabályok? Ezek a szabályok nem azért vannak, mert nem tudunk jobbat kitalálni. A szabályok azért vannak, hogy megvédjük az ártatlan lelkeket. Te tényleg ennyire vaksi vagy? Nem látsz tovább a szemedtől? A lidércek nem gonoszak, pusztán ösztönlények. Eszel vagy téged esznek, náluk ez az egyetlen törvény létezik. Persze, hogy nem akarnak veled menni. Mondjuk azok után, hogy kiderült, mennyire korlátolt a tudásod a világról, amelyben élsz, én sem mennék veled szívesen sehová.
Mondom teljesen nyugodtan, érezhetően kioktatva az előttem álló embert. Utálom az ilyen idiótákat, csak dobálóznak, hogy ők kutatók, de csörtetnek, mint az elefánt a porcelánboltban. Következő kérdésére bal kezemmel gesztikulálni kezdek és folytatom a magyarázatot, úgy látszik kommunikációból sem volt jeles.
- Te tényleg ennyire problémás eset vagy? Több jelentése is van annak, ha valaki a kardjára teszi a kezét. Az egyik valóban lehet a félelem jele... de nem ez az esett áll fen. Ez az eset az, amikor fenyegetlek. De látom fölösleges, mert nem éred. Hogyan is nevezheted magadat tudósnak?
Komolyan kezdek tartani attól, hogy ez a nő elég retardált ahhoz, hogy a lidérceket sajnáljam. Lehet még a kísérleteit is elrontja, ekkora IQ-val az s csoda, hogy az osztagomra képes volt rákérdezni.
- Végre egy értelmes kérdés. A 12. osztag tagja vagyok. A Kutatási és Fejlesztési Részleg tagja. Neked persze ez semmit sem mond, de legyen elég, ha végeztem veled ezen a kis összetűzésben fogsz vendégeskedni nálunk egy keveset.
Ez se barátságos meghívás, hanem fenyegetés volt. De erősen kétlem, hogy eljutna borsónyi agyához az indformáció, hogy nem sok esélye van ellenem. Azzal, hogy kitér a Kongoubakum elől, csak további információkat ad át magáról.
- Újabb ésszerűtlen kérdéseddel, csak további információt adsz ki magadról. Fogalmad sincs, hogy miért van ekkora sebességed, igaz? Nem szokványos, hogy egy embernek lidércekhez hasonló reiatsuja legyen. Sőt, még a fehér hollónál is ritkább.
Kidoum lefitymálására csak vállat vonok. Abból pedig, hogy a shikaiomat akarja látni, két dologra következtetek. Az egyik az, hogy újabb idiótaság tőle. Attól, hogy látja a shikaiomat nem fog többet megtudni rólam, csak rosszabb bőrben lesz. A másik az, hogy provokál. Mivel azonban harcoltam én már shinigami ellen is anélkül, hogy előhívtam volna a shikaiomat eszem ágában sincs, már az elején használni lélekölőmet. Mondanék még valamit, de a lány integet valamit a kezével. Ezt követően, csak hangtalanul tátogok. Amikor észre veszem, hogy nem adok ki hangot, csak elmosolyodom. Mitől esnék pánikba, számtalan ütőkártya van még nálam?! Ehelyett kardomat a vállamra fektetem az életlen felével, balomat a lány felé nyújtom és egy kacsintás mellett ujjaimmal némán jelzem számára. Gyere csak!

- Lehet, hogy ösztönlények, de ez engem, cseppet sem érdekel. – válaszolok a férfinek kissé talán arrogánsan, de héj én tudós vagyok nekem szabad. Mármint az szabad, hogy mások érzéseit semminek vegyem a kutatásaim és kísérleteim céljainak érdekében. - Jaj, kérlek, ne folytasd ezt a kis szentbeszéded a szabályok mivoltáról. Engem nem a szabályok érdekelnek, hanem a kísérleteim. Ja és hogy csak tudd, magam se mennék veled sehová… – válaszolok gúnyos megjegyzésére. Most komolyan mi baja van, inkább örülne, hogy kevesebb hollowot kell lemészárolnia hát nem örülnie, kéne neki? Arról nem is beszélve, hogy nem tudnak több lelket megenni. Sem férfiét, sem nőjét, sem gyermekét… Hisz a gyerekek annyira, de annyira aranyosak. És olyan kis cukik, hogy legszívesebben mindegyiket agyon ölelgetném és még örökbe is… na, de egy kicsit eltértem a tárgytól már megint. Ettől függetlenül érzékelem, amit a férfi mond nekem a kardra tett kéz jelentéséről. Válaszom e kérdésére csak egy enyhén félre döntött fej és pár egyszer szavacska:
- Hát én nem érzem magam fenyegetve tőled. Látod még a hajam sem. – mutatóujjammal bökök egyet a hajam felé melynek színe még nem fehér mely nálam a félelem jele, helyette vörös színben pompázik köszönhetően szórakozott hangulatomnak. Bár most hogy így eszembe jut nem is mondtam el a shininek, hogy a hajam az érzelmeimnek megfelelően változtatja a színét. Na, mindegy majd úgy is megint hülyének titulál, mert a hajamról úgy beszélek, mintha annak érzelmei lennének… Jesszus de most komolyan ekkora hülye most hogy lehetek? Ja, mondjuk, megesik néha, de ha nem rendezem le ezt a dolgot fél órán belül az igen csak balszerencsés lenne. Nincs kedvem újabb lidércet fogni ma.
Mikor a férfi rátér az osztagára, egyből megkönnyebbülök, amit az is mutat, hogy megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
- Huh, értem. Akkor szerencsére nem a barbár osztagból való ön. Ezek szerint van esélyem arra, hogy nem kell megint a kórházban vendégeskednem. – válaszolom a férfinak. Szóval tudós, hmm… Bár ez azt hiszem eddig is nyílván való volt csak nem igazán figyeltem rá. Basszus hogy lehetek ennyire figyelmetlen. Az oké, hogy nem emlékszem a nevére… Na, de várjunk miért nem emlékszem a nevére? Hisz én mindenre emlékszem, amit eddig mondott vagy mondtam akkor ezek szerint be se mutatkozott. Na, szép.
- Hát rendben, miért ne, úgy sem jártam még a shinik világában. – válaszolok a férfi fenyegetésére mintha csak egy kedves meghívást kaptam volna, de persze itt nem állok le, hanem hamar folytatom is. - Na és mond, csak milyen látnivalók vannak arra? – nem tudom, hogy a férfi számára ez mennyire sértő vagy provokáló, de remélem eléggé, hogy ahhoz, hogy felhergeljem akár csak egy kicsit. Én magam próbálom a sértegetéseit viccesen felfogni, hogy ne tudjon feldühíteni. Nem lenne szerencsés, ha elveszteném a fejem. Múltkor sem sült ki semmi abból, hogy teljesen eszeveszetten rontottam rá az arrancarra, bár az igaz hogy ott vélhetőleg valamilyen technika hatása alatt álltam ugyanis én csak úgy nem dühödöm fel.
A férfi támadása elől csalódottan térek ki. Én tényleg azt hittem, hogy shikaiba vált, de úgy tűnik nagyon alá becsül, ha egy ilyen alacsony szintűnek látszó kidouval támad rám.
- Értem, de tudod, lehetnél egy kicsit kedvesebb is a nőkkel. Folyton csak sértegetsz megállás nélkül hisz nem is tettem veled semmi rosszat… még. – vágok szomorkás arcot, nem mintha komolyan gondolnám, ám amin mondatom befejezem, egy kicsit elgondolkodom azon, amit mondott. ~ Tényleg ennyire ritkaságnak számítanék? ~ Ez tényleg érdekes hisz azt hittem, hogy csak ugyan olyan vagyok, mint a többi különleges képességű ember csak épp errefelé nem él egy olyan, se mint én. Ezek szerint viszont nem így van, na, akkor amint a jelenlegi kutatásomat befejezem ennek is utána nézek. Most viszont ellenfelemről kell minél többet megtudnom, hogy aztán legyőzhessem. Ennek érdekében el is némítom, így talán van valami esélyem ellene, sőt így még információt is szerezhetek, arról mit tud shika és kidou nélkül.
Kihívását végül elfogadom és támadásba lendülök ismét. Ám előbb… Néhány mély levegő vétel segítségével és fene sok akaraterővel lenyugtatom magam, hogy hajam és íriszem vörösből kékre váltson. Eztán helyváltoztató képességem használva cikkcakkba közelítem meg ellenfelem, és ahogy két méter távolság lesz, közöttünk felugrom a levegőbe – persze reiatsu segítségével- ellenfelem felé és úgy teszek mintha jobb kezemmel egy ütést akarnék bevinni ám még mielőtt ezt, megtenném, újra villámgyorsan megváltoztatom a helyzetem és a férfi háta mögé kerülve a gerincére próbálok sújtani a reiatsuval kombinált jobb egyenesemmel.
Valószínűnek tartom, hogy ezt kikerüli, de sebaj mert figyelek és megpróbálok kitérni az esetleges ellentámadása elől.

Szavaira és ellenkezésére, csak némán ingatom fejemet. Ez a nő szabályok nélkül akar kutató lenni? A szabályok éppoly részei a kutatásoknak, ahogyan az élet bármelyik aspektusának. ha szabályok nélkül kutat, akkor egyszerűen össze vissza kísérleteket folytat. feltehetően nem is tart sehol a kísérleti feladataival. Maximum ott, hogy mindig kezdheti elölről. A szerencsétlen lidérceket nem tudom, hogy mennyi időn keresztül kínozza. De szakbarbársága, már csak azért is undort vált ki belőlem, mert kollégámnak meri titulálni magát. Ez roppant súlyos. barbár osztag? Erre is csak fejemet tudom csóválni. Egyre rosszabb. Bár a 11. osztag valóban harcközpontú és lassan semmi másnak nem élnek, csak harcnak. De szükség van a harci kutyákra. Szüksége van a Gotei 13-nak az olyanokra, mint a 11. osztagosok. Régebben küzdöttem egy 11. osztagossal. Majdnem a beleim bánták a dolgot. Még utolsó erejéből is támadni akart, ahelyett, hogy feladta volna. De akkor sem barbárok, mindössze átjárja az új generációkat is Zaraki Kenpachi tanítása. A kapitányok nyomot hagynak, nem csak a nagy tettek által, de az osztagukra tett hatás által is. Sokat sértegetem a nőket? Akárhogy is nézem, ellenfelem még csak lány. Különben meg mit érdekel, hogy belegázolok olyas valakinek az érzéseibe, aki felelőtlenül kínozza a lidérceket. Roppant érdekes dolgot figyelhetek meg. Ellenfelem hajszíne és szemszíne, időnként változik. Hmm. Hümmögök is egyet csak úgy magam elé. Ez roppant érdekes, ebből még akár lehet is valami érdekes fog kisülni. Milyen izgalmas lesz felnyitni és belenézni, mégis hová rejtette azt a hollowot, amitől ilyen lesz a kisugárzása. Alaposan utána kell járni az ügynek. Elég kockázatos manővert eszelt ki. Felém ront és jobb kezét ütésre emeli. Bátor, főleg, ha azt vesszük, hogy nálam pedig kard van. Ráadásul nem is akármilyen kard, hanem egy zanpakutou. Ilyen Katanát ezer év alatt se tudnának kovácsolni az emberek, nemhogy forgatni. Felkészülök, hogy kardommal ellentámadok. Tervem szerint így a kis hölgy belerohan a kardomba, nekem pedig semmi dolgom nem lesz vele. Ekkor azonban egy cselhez folyamodik, amelyre talán kicsit későn ragálok. Bár felkészültem arra, hogy oldalra kilépjek támadása elől és végül Kenshikoval megkóstoltassam a vérét, de most egy hajszálnyival meglepett. Későn kezdtem oldalra lépni, így az ütés elől teljesen nem tudok kitérni. Ökle azonban nem gerincemet éri, hanem oldalamat, ami azért elég fájdalmas meglepetés. Szerencsére nem a lábamat akarja ütögetni, sem rugdosni. d az oldalam, pontosan a vesém akkor is sajogni kezd az ütés hatására. Shunpommal még mindig igyekszem azt a sebességet tartani, amivel abba a tévhitbe akarom tartani, hogy vele azonos gyorsaságon leledzem. Ez azért kell, hogy a megfelelő időben meglephessem. Újabb információ morzsa, amelyet elhullajtott a számomra. Képes a reiatsuját keringtetni. Az viszont még okozhat gondokat. Ha ez a helyzet, akkor előfordulhat, hogy képes a kidouhoz hasonló technikákat alkalmazni. Tehát visszafogott shunpommal alig pár méterre távolodom el tőle. Felőlem kezdhetünk fogócskába is. Higgye csak, hogy menekülésre és szájtépésre vagyok képes. De, ha nem fogócskázik, akkor megállok tőle pár méterre. Fáj a vesém. Oké, hogy nem sérült meg, de fáj. Elismerően biccentek egyet. Aztán hátrébb shunpzook, természetesen azon a sebességen, amit ő képes tartani. Miután sikerült eltávolodni tőle és ő nem talált ki semmiféle különleges játékot, mindig intek neki, hogy jöjjön csak. Hosszú perceken keresztül folytatom vele ezt a játékot. Szavak nélkül provokálom. Olyan nagyra van attól, hogy ő tudós és a kísérletei fontosak. Én is tudós vagyok. A kísérleteim pedig fontosak, de nem annyira, hogy ne bánjak el egy kontárral, ha a világok közötti egyensúlyról van szó. Most márpedig arról van kérem szépen szó. Ki tudja mit csinál szerencsétlen hollowval a kísérletek során? Ha végképp elpusztítja, akkor is veszélybe sodorhatja az Emberek Világa és Soul Society közötti egyensúlyt.
- ... csak.
Hoppá! Itt van a kutya elásva! Az integetős technikája úgy tűnik, hogy időkorlátos. Végre tudok ismét beszélni. Korábbi nyugalmammal folytatom kiselőadásom.
- Tudod, meglep a türelmetlenség, amely hajt téged ebben a fogócskában. Mégis mire számítasz, hogy gyorsan legyőzöl?
Tudakolom, majd kardomat vízszintesen magam elé tartom és megidézek egy hasznosnak számító kidout.
- Shimoku!
Hihetné, hogy a shikaiom, hiszen kardom körül, lilás-fekete láng jelenik meg, ahogyan a fertőzött, mérgező reiatsu megjelenik a penge hossza mentén. Elég egy vágást ejtenem rajta és a kidou lassan gyengíteni kezdi majd. Bár nem sokkal erősebb nálam, valahogy haza kell majd cipelnem. Azt pedig erősen kétlem, hogy önszántából velem akar jönni, ahogyan arra ki is tért.
- Érdeklődtél a kilátás iránt. Ígérem, hogy olyan szobában leszel, ahonnan rá lehet látni a tengerre. Komfortot és napi háromszoros étkezést nem áll módomban ígérni. Előfordulhat, hogy nem vihetlek be, kivizsgálásra. Akkor pedig kénytelen leszek téged itt helyben megtekinteni.
Amikor befejeztem a mondatom, akkor gyorsítok föl teljes sebességemre. Ezzel remélhetőleg, korábbi hitében megingatom, miszerint vele egy sebességen mozgok és talán ki is tudom használni, hogy előnyömre váljék. Én nem vagyok olyan huncut, mint ellenfelem. Így nem mögé érkezem, hanem mellé. Kenshikoval pedig vágok egyet a felkarja felé. Negyvenöt fokban, lentről felfelé ívelő vágást indítok. Ezzel szándékozom a kidou hatását érvényesíteni ellenfelem fölött. Könnyed vágás, védhető vagy ki lehet térni előle, ha azonban sikerül megvágnom, a Shimoku be fog jutni a szervezetébe és munkába kezd. A kardról pedig eltűnik a mérgezett reiatsu, hiszen egyetlen, sikeres támadásig lengi körül kardomat. Ha így alakul a helyzet, akkor arcomon széles mosoly terül el. Még szemeimen is látszik mennyire örvendek szerencsétlenségén.
- Ajaj, most nagy bajban vagy. Én a helyedben gyorsan kitalálnék valamit, hogy mivel tudom elszorítani a karomat. A Shimoku le fog gyengíteni, ha hagyod elterjedni a szervezetedben.
Amennyiben kitért a támadás elől, vagy kivédte valamilyen módon, úgy fölöslegesen tennék bármilyen megjegyzést is arról, hogy mire jó a Shimoku. Különben se mondanám el neki, hogy a lelke fertőződik meg és nem a fizikai teste. A hatás így is-úgy is ugyanaz. Gyengeség. Semmi több, csak némi kellemetlenség. Legalább olyan kellemetlen, mint az én sajgó vesém. Ebben az esetben folytatódik a fogócska. Szándékaim szerint én leszek a macska, ő pedig az egér. A vesefájós macskák pedig, nagyon veszélyesek.

A férfi csak fejét csóválva hallgat. Nem szól közbe, nem vág a szavamba és ne is fűz rögtön semmit a mondandóimhoz. Csak egyszer tér el a monoton fejcsóválásakor. Hümmög egyet látván, hogy hajam képes megváltoztatni a színét.
~ Szóval felkeltettem az érdeklődését? ~ teszem fel magamnak a kérdést fejben. Persze ez nem egy komoly kérdés csak amolyan költői hisz egyértelmű, hogy felkeltettem a figyelmét. Mármint a hajam színének változása nem pedig én… na, azt meg is nézném, ha ezek után azt mondaná, hogy: „Tetszel.” Vagy valami ilyesmi.
Na, igen átmenetileg lenyugtatva magam akadályozom meg, hogy az izgalom miatt vörössé váljon, és emiatt lángokká váljon. Egyelőre csak fel akarom mérni a képességeit és csak utána bevetni a képességem. Persze kétséges hogy meddig tudom érzelmeim a nyugalom határain belül tartani hisz harc közben ez nem olyan könnyű. Talán ha zenét tudnék hallgatni közben ám jelenleg nem, rendelkezem hordozható zenelejátszóval sem pedig fülhallgatóval hozzá. Jut is szembe ezt jobb is lesz fejben tartani, mármint hogy vennem kell egy olyan MP3 lejátszót. Otthon a laboromban sűrűn szól, a zene hisz segít a munkámra koncentrálni, de hordozható egység híján magammal még nem tudtam zenét ˝vinni˝ így viszont be kell érnem a saját érzelmi kontrollommal.
Támadásba lendülök és bár első látásra értelmetlennek tűnik szembe rohannom egy ellenféllel, akinek ráadásul még kardja is van, ám arra nem számít, hogy a támadásba csempészek egy kis cselt így a háta mögé kerülve adom le végül a jobb egyenest. Sajnos azonban a cselem ellenére sem sikerül tökéletes találatot bevinnem mivel az utolsó pillanatban oldalra húzódik így csak az oldalát találom el pedig az én célom a gerince volt. Na, de sebaj, a lényeg, hogy ez is eléggé kellemetlen érzést kelthet számára hisz nem egyszerű ütés volt ugyan is karomat az ütéskor reiatsuval töltöttem fel, hogy fokozzam az ütésem erejét.
A támadásom után meglepő - vagy mégse? – ellenfelem nem támad vissza rögtön kihasználva azt, hogy ott vagyok a közvetlen közelében és simán kardjával kettészelhetne, helyette inkább eltávolodik és engem hív megint, hogy támadjak rá. Hát rendben, ha ezt akarva, mint már mondtam nem érek, rá még az előtt haza kell érnem, hogy az időzítő kioldana mivel nincs kedvem újra megfelelő alanyt keresni az új kísérletemhez. Nem is tétlenkedem, egyből támadom is. Ismét szemből megyek és ugyan azt a cselt vetem be csak most változtatok rajta egy kicsit így mikor a háta mögé kerülök, csak egy pillanatra állok, meg majd tovább haladok maximum sebességgel és bal oldalánál megjelenve csapok le még egy jobb egyenessel ám ezzel az ütéssel egy időben a fejem jobb oldalán lévő vastag hajfürtöt növesztek meg és indítom meg azt a gyomorszája felé. Oh és fontos megjegyezni a haj vége kézilabda méretű gömböt formál a még nagyobb fájdalom elérése végett. A támadás után távolabb lépek és várom, hogy sikerült e elérnem valamit, ha igen ha nem, nem várom meg míg újra mutogatni kezd, és ha el is értem valamit nem várom meg míg összeszedi magát inkább újból támadok hol ütésekkel, hol rúgásokkal. Támadásaim főként a fejére és a lágy részeire intézem, mint a has és ágyék, illetve ha alkalmam adódik rá akkor a lábaira is. Ugyan is kissé későn, de észrevettem, hogy az egyik lábára enyhén sántít. Támadásaim nagy részét a bal oldaláról és/vagy a háta mögül intézem ezzel is elkerülve a pengéjével való találkozást. Azt az egy támadást leszámítva, amit a férfi hasára mértem már nem használom többet a hajam a harcban ugyan is már nem tudtam többet visszafogni az izgalmat és dühöt, hogy egy magafajta próbál meg feltartani így a hajam és szemem is ismét vörös színben pompáznak.
A támadásaim addig folyamatosak, míg nem a némító technika elmúlik és a férfi ismét képes lesz beszélni. Ekkor azonban leállok és eltávolodom, hogy felkészülhesse egy esetleges kidou támadásra vagy a shikaijának feloldására. Azonban amikor a férfi megérintve kardját kimond, egy parancsszót rá kell, döbbenem – ami nem is olyan nehéz – hogy nem shikait hanem egy kidout aktivál. Ezt abból tudom, mert a lélekenergiájában nem éreztem jelentős ugrást úgy int Shin-channál.
- Hát hogy legyőzöm-e az nem tudhatom, míg meg nem történik. Ám ha továbbra sem aktiválja a shikaiját nagy esélyem van rá. – válaszolok a férfi mondandójára majd egy levegő vétel után és persze az után, hogy végighallgatom a kilátásról és étkezésről meg egyébről szóló beszédét.
- Hm, hát ez…. – kezdem meg mondandóm ám ekkor nem várt dolog történik. A férfi shunpozik egyet ám most szinte nem is látom a mozdulatát. Ez hirtelenjében nagyon meglep így nem csoda, hogy már nem tudok kitérni a csapás elől így a kard szépen, de azért nem túl mélyen belevág a felkaromba. Szerencsére balomat éri a sérülés így a jobb, vagyis a támadó karom még ép. A hirtelen jött támadás félelmet vált ki belőlem mely ugyan csak megjelenik rajtam a fehér haj és szempár formájában, de miután hallom a férfi örömteli szavait hamar visszavörösödöm a dühtől.
- Értem, köszönöm a felvilágosítást. Akkor az hiszem, itt az ideje kicsit még komolyabbra venne. – fogok rá a bal felkaromon lévő sebre, majd a köpenyem ujjára és mivel a támadás átszakította könnyedén letépem, majd azzal kötözöm be és szorítom el a sérülést magamon.
Miután elvégzem a rögtönzött elsősegélyt támadó helyzetet veszek fel és olyat teszek amit a férfi valószínű még nem látott. Aktiválom az erőm, és ahogy a hajam hossza növekedni kezd helyért egyre növekedő tűznyalábok veszik át. Így a hajam lényegében tűzzé válik, teljesen mire eléri az öt méteres hosszt. Ez még számomra is szokatlan hisz még csak alig pár perce fedeztem fel én is így gondolom ellenfelemet is meglepheti a különös képességem.
- Ez még csak a második eset, hogy magam is látom ezen új képességem, hát nem csodás? – nyújtom ki magam elé a kezem ugyan is valamit le akarok tesztelni. Hajam egy vékonyabb tincsét megmozdítna a kinyújtott kezemhez irányítom, miközben felhúzom, rajta a köpenyem ujját majd a láng tincset a csupasz bőrömhöz érintem óvatosan. Ekkor meglepő, de nem érzek semmit és mikor elemelem a kezemtől a lángot, a nyomát sem látom.
- Hmmm… – mosolyodom el hisz eszembe ötlik valami. Hamar megszabadulok a fehér orvosi köpenytől és félre dobom a földre. Ekkor a hajam életre kel és szétválik, öt vastagabb tincsé majd szépen feltekerednek mindkét kezemre és lábamra az utolsó megmaradt tincs pedig a hasamat fonja körbe.
- Nos, az előkészületekkel készen vagyok, akkor lássunk hozzá. – válaszolom még mindig mosollyal az arcomon mikor lassan lépek kettőt ellenfelem felé. Mosolygok, ámbár már érzem a kidou hatását.
Talpam nyomán a föld is lángra kap, ezek szerint bármi, amihez hozzá ér a hajam ilyen állapotban az lángra kap. A két lépés megtétele után azonban felgyorsítok. Szerencsére a gyengülés hatása még nem látszódik meg a sebességemen, bár a férfi még a nélkül is láthatja a lépteimet. Végül sebességemet megtartva csapok le többször jobbommal ellenfelemre ismét csak a bal oldalát és lábait egyaránt. Persze utóbbi testrészeire a lábaimra sújtok le. Támadásom után viszont ismételten eltávolodom ellenfelemtől körülbelül tíz méterre.

Ellenfelem újabb és újabb támadásokkal próbál a földre kényszeríteni. Hát még mindig nem értette meg, hogy ellenem ez édes kevés? A haját tudja növeszteni. És? Mit csináljak vele kenjem a hajamra? Óh nem, már látom, hogy mit fogok tenni. Alapos kivizsgálásnak fogom alávetni, méghozzá oly mértékben, hogy soha, de soha többet nem fog magára ismerni. Rengeteg információt lehet szerezni erről az egyénről. belemegyek a fogócskába, elvégre olyan cuki, ahogyan próbálkozik megütni és megrúgni. Simán és könnyedén védem az ütéseit a kardommal, amikor egy nem várt támadást is indít. Amíg kardom lapjával védtem ellenfelem ütését, addig a haja meglepő módon, hatalmas labdává változott és gyomorszájon vágott. Mondanom sem kell, hogy azonnal roppant kellemetlen érzésem támadt. Azt viszont már kellemes távolból nézhettem végig, ahogyan a hátrahagyott kabócát lepofozza. mekkora mázli az Utsusemi használata és némi gyorsaság. Talán ez is közrejátszott, hogy sikerült használnom ellenfelem ellen a Shimokut és megvágni a bal karját. Szavaimra azonban úgy tűnt, hogy kapott végre az agyához. Annyira, hogy a szemei és a haja is vörösbe vált.
- Imádom a vörös hajú nőket, olyan tüzesek.
Meg is lepődöm alaposan, ugyanis ellenfelem haja begyullad. HA ez nem lenne elég, feltehetően ez az ő különleges képessége. Ami elég rossz hír, pláne, hogy úgy tűnik a hajával képes elég sok mindent begyújtani. A szeméttől és fától kezdve feltehetően az egyenruhámat is. Hát erre most mit mondjak, őszintén? Kíváncsiságomat csak még jobban felkelti ez a fajta megnyilvánulása egy képességnek. Sokkal jobban érzem magam. Ha ez a lány összes képessége, akkor tökéletesen fogok tudni ellene harcolni. érdekes megfigyelni innen, ahogyan átöltözik és felkészül a harcra. Úgy tűnik nem akar önkéntesen felfeküdni az asztalomra, pedig ezek után, már kifejezetten szeretném megvizsgálni. Yuuki pedig segíteni fog ebbéli tevékenységemben. Bizony az asszisztensem hatalmas adatbázissal rendelkezik, minden apró részletet fel fogunk jegyezni. Azonban úgy tűnik, hogy kissé félre számoltam magam. Ez a hibban nőszemély korábban támadt, mint terveztem. bár pengémmel sikeresen védem az ütéseit, az egyik rúgása komolyan éri bal lábamat, amitől felkiáltok. Rosszul érint, ha a bal lábamat rugdossák. De ez legyen a legkevesebb, ugyanis egyenruhám hirtelen begyullad és a tűz, ami feltehetően reishiből áll, igen gyorsan kezd melegíteni. Egyetlen vágással vágom fel öltözékem, szerencsémre övem és az alsóm nem gyullad be, így az rajtam marad. A felsőmet azonban le kellett vágnom magamról, ahogyan nadrágom bal szárát is.
- Yare-yare, kislány. Nagyon rosszul jártál. Felbosszantottál egy 12. osztagost.
A bal lábam és a mellkasom komolyan sajog és amikor oda pillantok, egy csúnya égett foltot is látok, ami nagyon fáj. Szerencsére csak első és másod fokú égést szenvedtem, de az égés akkor is piszkosul fáj. A mellkasomon jobban sérültem. Még a combomon hosszan húzódó heg is látható válik, hiszen a nadrágom szárát kénytelen voltam levágni magamról. Ellenfelem azonban tíz méterre van tőlem. Ez jó, így van elég időm, bármire. Akár védekezésre, akár támadásra. Mi több még nagyobb bajban vagyok. Kenshiko hangosan morogni kezd a belső világomban, ami egyetlen dolgot jelent. felbosszantotta a nő őt is. Nagyon rosszul fog járni ez a szánalmas ember palánta, hogy azt hitte legyőzhet engem. Egy ősi shinigami család, tehetséges sarját. A Shimoku biztosan dolgozik a szervezetésben, jól láttam, hogy megvágtam a bal karját, a mérgezés lassan kifejti a hatását. Még megengedem neki, hogy meghallja zanpakutoum nevét.
- Kirikiazame Kenshiko! [ Tépd szét Kardfogú Tigris! ]
Most megkaphatja a hőn áhított shikai formát. Némi fény jelenség közben, ami a reiatsum emelkedését hivatott jelezni, a kardom, a pengéje mentén fogazottá válik. Ami azonban még ijesztőbb, hogy zanapkutoum lelkének gyilkolási ösztöne hangosan is hallható. Hangos, mélyről jövő vadállatias morgás hallatszik kardom felől. A kardomról egy valamit nem tudhat. Nem tudhatja, hogy társaimmal ellentétben, nekem nem kell parancsolni a shikai támadásomhoz. Ha küzdött már shinigamival, azt fogja hinni, hogy amíg nem mondom ki a támadás nevét, addig csak a kard formája változott meg és semmi különleges képességem nincs. Ez elfogja altatni a figyelmét.
- Voltam olyan kegyes, hogy megengedtem, hallhasd kardom nevét. De halálod pillanatát, már nem fogod érzékelni.
Azzal szokásomhoz híven kardomat, a lapjával, a vállamra fektetem. Balomat fájdalmas sziszegés közepette nyújtom ellenfelem felé. Mutatóujjammal egyenesen rámutatok. Közben terpeszbe állok, hogy könnyebben indíthassak támadást vagy gyorsabban tudjak védekezni, ha arra kerülne a sor. nem elég, hogy a gyomromat megütötte egy kézilabda nagyságú hajcsomóval, de még rám is pirított. Ezek után a minimum az, hogy megkínálom Kenshikot a vérével. Egy trükkhöz folyamodok.
- Bakudou 49: Kuro Shitsui!
A Bakudo segítségével jelenlegi tudásszintemen, képes vagyok rövid időre, teljesen elvenni valamely két érzékszervét. A kidou létrejötte után, azonnal a hallását és a látását választom. Hacsak nem talált ki korábban valamit, amivel meggátolja, hogy kimondjam a kidoum nevét, akkor alapos, páni félelem lehet rajta úrrá. Elvégre a látása és hallása nélkül, egyetlen harcos, de még tudós sem harcolhat normális körülmények között. A reiatsumat még érzékelheti, de erősen kétlem, hogy a szaglása olyan jó lenne. Ahogyan azt sem hiszem, hogy képes a levegő rezdüléséből megállapítani, hogy melyik irányból érkezem. Ráadásul, ahogy megfigyeltem változik a haj és szemszíne. Talán érzelmekre, hiszen nem mondott semmit. Nem tett semmi különöset, egyszerűen csak használta a képességét. Így jelenleg széles mosollyal az arcomon figyelem, hogy ellenfelem mit fog tenni. Vakon és süketen, vajon mit talál majd ki? Mit tesz? Menekül? Megijed? Vagy dühösebb lesz? Esetleg sírva fakad? Azt hiszem ez az első kísérletem, ezen az együgyű teremtményen. A reakcióját várom, egyelőre a kísérletezős, játékos kedvem elnyomja abbéli vágyamat, hogy felnyissam a hasát. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé vagyok veszélyes Kenshikoval a kezemben. Arról van szó, hogy tökéletesen kontrollálom zanpum gyilkolási és kínzási vágyát.
- Erre csörög a dió, arra meg a mogyoró.
Mondom periodikus időközönként, hogy kiderüljön, mikor múlik el a bakudoum hatása. Rossz lenne, ha eljátszaná, hogy már lát és hall ismét. A Shimoku, addig is teszi a dolgát.

Ütéseim egymás után záporoznak a férfira, még ha egyik sem talál be én, akkor is próbálkozom. Egyszer csak betalálok vagy nem? Most komolyan ahhoz képest, hogy tudósnak mondja, magát egész jól harcol, vagy az is lehet, hogy én harcolok rosszul… De kérem tudós vagyok vagy mi a szösz és nem gondoltam, hogy a kísérleti alanyokon kívül más lényekkel is meg kell majd küzdenem. Acccc… Mit csinálok? Most inkább vissza kéne fognom az érzelmeim. Muszáj megtartanom a kék hajam még egy kicsit, amíg meg tudok még pár dolgot a férfi harci stílusáról. A labdává gyúrt hajgombóc egyenest száguld a férfi hasa irányába. Egy visszafogott alig észrevehető mosoly jelenik meg arcomon látva amint a férfi meggörnyed a találatom követően. Miután kicsit eltávolodom, majd újra megközelítem, a férfit újabb támadássorozatot viszek be. Meglepő, de betalálok, aminek örülök is meg nem is, mert nem hiszem el, hogy tényleg sikerült ütéseket bevinnem. Ám hamar rá kell eszmélnem, hogy még sem sikerültek olyan jól azok a csapások hisz a férfi teste egyszer csak eltűnik. Csodálkozva nézek, mikor látom másutt feltűnni. Értem tehát ez is valami kidou féle lehet? Hagyott maga után egy utánzatot, ami elszenvedte helyette a támadásaim. Ügyes trükk és hasznos is, ám ahogy elnézem a gyomrosomat nem sikerült már így hárítania.
Amint visszanyerte a hangját nem késlekedik a férfi és egyből egy kidouval támad. Fogalmam sincs, hogy miként működik az a technika így nem is szeretném, ha eltalálna vele. Ám ebben úgy tűnik, nem én döntök. A férfi hihetetlen sebességgel közeledik. A félelem mely a támadása vált ki belőlem nem tart sokáig a meglepettség azonban annál inkább. Egész eddig átvert? Nagyon okos, nagyon okos, de a nagyképűsége igen idegesítő. Azzal hogy azt hiszi, megtámadt ezzel a mérgezett lélekenergiával még nem jelenti azt, hogy nyert is. Az öntelt szövegének köszönhetően fehér hajfürtjeim hamar vörössé válnak. És a mérgező lélekenergiának köszönhetően úgy döntök, aktiválom újonnan szerzett képességem. A férfi arcán látszik, hogy meglepődik amint lángba borul, ami persze téves megnevezés ugyan is nem lángolni kezd, hanem maga a hajam lesznek a lángok. Az ötletem mely eszembe ötlik hamar alakot is ölt. Tökéletes, ahogy a lángok körbefonják, a testem nem érzek semmi fájdalmat csak egy kevéske meleget, amit a tűz bocsájt, ki de ez csöppet se kellemetlen. Elindulok az ellenfelem felé, és ahogy magam után meggyullad, a talaj még jobban elmosolyodom. A tüzem bármit meggyújt, amihez csak hozzáér.
Támadásba lendülök, és egymás után ütök és rúgok, amit ellenfelem ügyesen véd mindaddig, míg el nem találom a bal lábát. Fájdalmában fel is kiállt amint a lángok borította lábam betalál. Ezt fokozandó a férfi öltözéke is begyullad. A shini hamar cselekszi és megválik, az égő ruhadarabtól majd megszólal.
- Hát végre én is elértem az, amit maga nálam? – mosolyodom el. Szóval sikerült feldühítenem. Hát nem tudom, hogy ez most jó nekem vagy sem abban biztos jó, hogy valószínű a támadásai nem lesznek olyan pontosak, mint eddig, főleg ha még tovább tudnám dühíteni. Viszont ha tovább dühítem az is lehet, hogy innen már csak mentőkocsival távozom, amit nagyon nem szeretnék, így inkább nem dühítem tovább. Érzem, hogy a kidou egyre több lélekenergiám veszi el az idő meg csak múlik és az időzítő egyre közelebb kerül a kioldáshoz. A férfi valamire készül, ez tisztán látszik és nem is kell sokat várnom arra, hogy megtudjam mire. Hangos kiáltással aktiválja a shikaiját. Meglepő módon a kard alakot vált. Úgy tűnik a mai napom még sem lesz olyan veszteséges, eddig ugyan csak sejtettem, de most, hogy láttam ezt a zanpakutot bizton állíthatom, hogy a lélekölőkardok parancsszó után alakot is válthatnak.
- No lám tán elfelejtett ebédelni? – próbálom nem engedni a félelmemet előtörni az iszonyatos vérszomjtól mely a fegyverből árad.
- Oh, milyen kedves, de mint már említettem nem szándékozom itt meghalni. – hála a férfi újfent ingerlő szavainak már nem kell azon erősködnöm, hogy a félelem úrrá legyen rajtam mivel ismét oly annyira feldühített, hogy a harag könnyedén felülkerekedett rajta. Amint kezeit felém emel, elindulok feléje. Nem is tudom miért, de a hagyományos futást alkalmazom, miközben a jobb kezemben a láng hossza növekedni kezd így egy tíz méter hosszú tűzostort hozva létre a lángoló kezemben. Mire megteszem a köztünk lévő távolság háromnegyedét elhangzik a kidou hangja és mire észbe kapok már nem hallok és a látásom is kezd elsötétülni ám még mielőtt ez még teljesen, bekövetkezne ellenfelem felé csapok az lángostorral.
Nos, elég kellemetlen helyzetbe kerültem. Se nem látok és se nem hallok és körülöttem ott egy haragos shini akit vagy eltaláltam vagy nem ha igen szegénykém biztos nem örül a lángoknak melyek valószínű épp csúnya sebeket ejtenek rajta. Sajnálatos módon ez a szituáció igen csak ijesztő. Nem tudom, hogy mikor és hol fog támadni és még azt sem tudom, hogy milyen típusú támadásra számíthatok. Ismét a félelem lesz rajtam úrrá így a körülölelő lángok fehér színű hajszállá módosulnak. A helyzetet súlyosbítja a másik kidou hatása is ami miatt egyre fáradtabb vagyok. Ez meg is látszik, az átlagnál gyorsabb légzés a megereszkedett testtartásom mely arra utal, hogy már nem bírom annyira az iramot, mint eddig.
Az agyam mindeközben pörög. A félelem érzet ugyan lelassítja, de pörög, hogy egy tervet eszelhessen ki. Szerencsémre sikerül is kiötlenem egyet. Miközben minden egyes pillanatban arra várok, hogy rám támadjanak a lábaimra tekeredett hajkötegekből egy-egy hajszálat növesztek meg melyek körülöttem több irányba is szerteágaznak a földhöz közel. Nem használok túl sokat, hogy csak nagyon nagy odafigyeléssel lehessen csak észrevenni őket. Szerencsére nem esik nehezemre az irányításuk ugyan is a hihetetlen jó memóriámnak köszönhetően pontosan emlékszem arra, hogy jelen állásomban mi merre és hány méterre van. Kivételt élvez persze ez alól ellenfelem, aki minden bizonnyal most is épp mozgásban van, vagyis én ezt tudom leszűrni abból, hogy enyhén, de érzem a föld rezdülését a talpammal minden egyes lépésénél. Ezt is annak köszönhetem csak, hogy két érzékem elvesztése végett egy másik felerősödik így segítve engem az érzékelésben.
Már csak várnom kell és amint az egyik, hajsz, állba beleakad, a lába támadásba lendülök a most haj alkotta ostorommal. Ám ha eltalálom, ellenfelem kezdhet pánikozni ugyan is a siker örömteli érzése ismét lánggá változtatja a hajam abban a pillanatban, hogy megérzem, azt mikor hozzáérek az ellenfelemhez. A támadást követően a mágia hatástalanítja önmagát. Ez betudható annak, hogy a csapdám egy kissé sokáig tartott így a kidou hatásideje lejárt.
Ismételten feltüzel, hát újra támadásba lendülök. Ha már nem tudtam meg milyen képessége van, a kardnak úgy döntök nem is szeretném tudni így megpróbálok nem hagyni időt a támadásra és csak védekezésre rábírni. Támadásain ismét a bal lábat célozza azonban a negyedik támadás után melyeket a kezeimbe növesztett tíz méteres ostorokkal adok le egy újabb támadás indul a férfi jobb oldalára. Eztán pedig a balommal egy fentről indított ostorcsapással a fejére célzol, míg a jobbomból gondolattal irányítva nyílegyenesen ismét a balláb felé indítom meg a lángostort.
A támadásaim azonban már nem olyan gyorsak köszönhetően annak, hogy egyre csak gyengülök. Már nem sokáig húzom az már biztos így jobb lesz egy menekülési tervet kidolgozni.

Ellenfelem tökéletes alanya volt a kidoumnak. Amíg a kidoum hatása alatt állt, nyugodtan szemléltem áldozatom ténykedését. Ácsorgott egy helyben és látszott rajta, hogy agyal. Agyalhat is eleget, ha ki akarja deríteni, hogy mivel is kívánom folytatni a harcot. Nem támadom meg, amíg a kidoum hatással van rá. Hiszen az csalás lenne. Bőven elég, ha a Shimoku gyengíti, nekem egyelőre ez is elég. Pár perc múltán azt veszem észre, hogy a haját megnöveszti és tűzostort csinál belőle. Hát ez igen kedves, egyre többet mutat meg a képességéből és egyre inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mégis miféle módon tehetett szert erre egy egyszerű emberi lény. Igaz, hogy a hollow reiatsuja miatt nem lehet teljesen egyszerű ember. Valami köze kell, hogy legyen a lidércekhez. De vajon mi? Gondolkodás közben azonban kissé el is bambulhattam, hiszen a támadásaiból egy a bal lábamat elérte. Az ostorcsapás nem túl barátságos. Nekem legalábbis nem az jön le, hogy túlzottan kedvelne. Balommal a lábamhoz kapok és eloltom a ruha anyagot nyaldosó lángokat. A következő lábam ellen irányuló csapást már elkerülöm. Éppen mondanék neki valami nagyon kedveset, amikor orcátlan és sunyi módon, a következő támadása már az arcom ellen irányul. Pechemre nem sikerül időben kitérni, így a lángostor végig marja az arcom jobb oldalát. A felhólyagosodó bőröm kesernyés szagát megérzem az orromban. Kenshiko pedig ugyan ebben a pillanatban hangosan felmorran. Hangját hallom a fejembe.
~ Ne szerencsétlenkedj Shinrou! Sokkal jobb vagy ennél a nősténynél, ontsd a vérét! ~
Kenshikoval sajnos én nem szeretek vitatkozni. Kénytelen vagyok nagyobb lendülettel támadni. Semmi kedvem a zanpakutoummal vitatkozni. Ellenfelem következő támadása elől az Utsusemi használata után kitérek. Az arcom lángol a fájdalomtól, az égett bőr és a hús bűze összegyűlik az orromban. Balommal egy erősebb pofonnal oltom el a testemet maró lángokat.
- Ezért tényleg kiontom a beleidet, hollow fattyú!!
Leszáll elém a vörös köd. Érzem ahogy Kenshiko egyre jobban követeli a nő vérét. Nem tehetek mást, megadom neki azt amit követel.
- Bakudou 61: Rikujoukourou! ( Hat rudas fénybörtön )
A kidoukat eleget tanulmányoztam ahhoz, hogy kellően erős legyen és biztos legyek benne, ha egyszer megfogok valakit ezzel a kidouval, az egy darabig nem megy sehová. Remélem, hogy ez most is így lesz. Ha pedig sikerül elfognom a kidoummal, mögé shunpozok. Kenshiko vérgőzös kacajt hallat fejemben, morgását pedig hallhatja áldozatom is. Készülök lesújtani Kenshikoval, amikor ellenfelem "termosza" csipogásba kezd és a rabságba esett lidérc némi hörgés kíséretében előbújik. A lidérc elég morcosnak tűnik és megindul ellenfelem felé, feltehetően étkezési célzattal. Tény és való, hogy nem kedvelem ezt a magát tudósnak mondó nőszemélyt. Hozzám képest legalábbis, még szobatudósnak se lenne jó. Shinigamiként pedig meg kell védenem az emberi lelkeket. Leginkább attól, hogy egy lidérc felzabálja őket és újabb lidérc szülessen. Hátulról az áldozatom füléhez hajolok és belesuttogok a lángoló hajú nő fülébe.
- Megmutatom neked az igazi erőmet.
Ezután shunpomat használva rátámadok a lidércre. Szerencsére egy gyenge lidércet tudott csak fogni, így a szerencsétlen nem is láthatta támadásaimat. A fullbringer nő azonban, bár koncentrálnia kellett, láthatta ahogyan a lidércet megvágva kardom fogazott pengéje felpörög. A lidérc vére erőteljesen fröcsögött és a még mindig fogva tartott nőre is jutott belőle. Felém fordult a lidérc és szándékában állt megtámadni. Engem. Ezt az idiótát. Látszik, hogy nem sok eszük van.
- Senka.
A lidérc támadását könnyedén kikerülve kerülök mögé és egyetlen vágással megpecsételem a sorsát. A lidérc immáron semmit nem tud tenni. Súlyos sebektől vérezve elterül a földön és lassan lélekszemcsékké bomlik, hogy megtisztult lélekkel keljen át Soul Societybe. Visszafordulok ellenfelem felé és feloldom a kidoumat, ami eddig reményeim szerint kitartott.
- Két lehetőséged van. Az egyik, hogy most távozol. Ez leegyszerűsít mindent. A második, hogy folytatni akarod a harcot, de abban az esetben meghalsz. Itt és most lehetőséged adatik, hogy élve távozz.
Mondom miközben a kardomat a jobb vállamra fektetem. Ritkán vagyok ilyen engedékeny.

Teljes sötétség, teljes némaság és teljes a pánik. A kidou igazán meglep ám mégis inkább a félelem az, ami felülkerekedik érzelmeim közül. Hajam el is nyeri emiatt a fehér színt. Ez a kidou igen csak kellemetlen jobb lesz nem belefutni legközelebb.
~ Mégis mit csináljak? Honnan fog támadni? És merre lehet?... Nem… nem meg kell nyugodnom… de nem megy. ~ Szerencsére sikerül annyira lenyugtatnom magam, hogy ne kapjak pánikrohamot vagy mit. Az agyam hamar pörögni is kezd, hogy mit kéne, tennem ám a félelem egy kissé lelassítja a gondolkozásom, de nem telik bele sok időbe hogy kieszeljek valamit. Ehhez nincs szükségem másra, mint a hajamra és az agyamba vésődött képekre a környezetemről. A hajszálaim behálózzák a földet, hogy aztán azzal érzékelhessem, merre jár az ellenfelem éppen. Viszont az hogy eddig nem támadt meg azt jelenti, hogy nem is akar addig, míg újra nem érzékelek. Nem tudom, hogy ez most jó e vagy sem, mármint persze jó hogy nem támad rám, de ez azt is jelentheti, hogy tervez valamit, miután újra látni fogok. Miután visszanyerem támadást indítok a férfi ellen. Az ostorcsapások egymást követően csapnak le és egy néhány be is talál, főként az, amit a lába és az arca felé intézek. Sajnos azonban az utolsó nyílegyenesen érkező támadásom nem talál be. Először ugyan úgy tűnik, hogy betalál a lángoló hajtincs, de mint kiderül ez csak egy újabb hátrahagyott képmás, ami a támadást elszenvedi, majd szét is oszlik.
A tudós férfi ingerülten förmed rám a támadásaim után és támadásba lendül. Ez nem jó, úgy volt, hogy én támadok és késztetem védekezésre, amíg kiötlök egy menekülési tervet. A kidout amit rám küld túl gyors, nem tudok idejében kitérni előle. A hat fénycsóva erősen közrefog, érezhetően sokkal erősebb annál, amit Shin-chan használt, és amiből nem mellesleg könnyen kiszabadultam.
- A francba! – próbálok kiszabadulni ám nem, megy.
~ A francba, most mi csináljak?!... Nem, nem már megint kezdem… ~ próbálok lenyugodni mikor a férfi a hátam mögé, kerül. Hallom a kardja morajlását, ami cseppet sem segít abban, hogy lenyugodjak.
Itt a vég? Felkészülök arra, hogy a férfi meg fog ölni ám ekkor hirtelen valami nem várt dolog történik. A Tárolón kiold az időzítő majd a szerkezet kinyílik és kiengedi a benne lévő hollowot. A lidérc persze ki mást is vesz célba, mint engem, azt, aki nemrégiben elfogta. De mégis miért oldott ki a zár. Letelt volna a fél óra? Nem azt nem hiszem. Ezek szerint elromlott, nagyszerű akkor, ha túlélem ezt a dolgot neki is kezdhetek a javításnak.
A férfi szavai melyeket a fülembe súg, újra visszahoznak a jelenbe. Látom, amint a lidércre támad. Mégis mit értett az „igazi ereje” alatt? Hisz nem csinál semmit, nem hallok parancsszót sem. Csak a fogazott kardját lóbálja. Fogazott? Jobban szemügyre veszem a pengét és ekkor látom, hogy a fogak mozognak, mintha egy láncfűrész lenne. A lidérc a következő pillanatban a semmivé lesz. A shini egy gyors mozdulattal termett mögötte és egy csapással elintézte.
- A kísérleti… alanyom… – feledkezem meg egy pillanatra a mostani helyzetről, arról, hogy egy mágia fogságában vagyok és arról, hogy a férfi épp alkut ajánlj. Jó persze valamennyire észlelem és felfogom, amit mond, de így is erősen elbambulok.
- Há…mi? – eszmélek fel hirtelen. A kidou megszűnt a férfi pedig befejezte a beszédet. - Oh, milyen nagylelkű. – válaszolok miközben hajam ismét lángba borul ám hirtelen ki is alszik, majd a hajam visszatér a szokásos vállig, vagyis csak majdnem vállig érő hosszába. Persze nem önszántamból teszem, így a férfi láthatja is hogy meglepődve tekintek szemem sarkából a vöröslő hajamra. - Hát azt hiszem nincs mit tennem. – fordítok hátat a férfinak és sétálok el a köpenyem és a Tároló felé. Lehajolok majd miután felvettem mindkettőt a földről a férfi felé fordulok.
- Ha már ilyen nagylelkű elmondhatná, hogy mikor áll le a gyengülésem, nem gondolja?[ - kérdem, a férfit mivel lábaim remegéséből már látszik, hogy alig ha fogok elérni hazáig.

Spoiler:

Üdv!

LEZÁROM a küzdőteret, 200 LP és 2000 ryou jutalomban részesültök érte.