Egy átlagosnak induló nap a mai. Mint ahogy már vagy egy éve (vagy több) ma reggel is Ookami-chan ébreszt. Csak úgy miért is ne alapon el is árulom, hogy ma azzal próbált meg kikészíteni már kora reggel, hogy kikötözött az ágyban. Ám pechére csak a kezeimig jutott így felébredésemkor rögtön lerúgom magamról. Ezután mintha mi sem történ volna, elmegyek a fürdőbe magamra zárom az ajtót és befekszem a kád kellemesen meleg, de nem túlforró vizébe. Itt még pihenek egy kicsit majd, uzsgyi, irány a kertbe egy kis magánedzésre. Fejlesztenem kell az érzékelő képességeimet, hogy a lehető legkevesebbszer keljen használnom az Irimét. Ügyes kis szerkezet és hasznos is, de vannak, helyzetek mikor nem igen veszem hasznát, ilyen például a shunpozó ellenfél szemmel való követése, vagy ha én magam shunpózok. Ma konkrétan ezt fogom gyakorolni a már bevált módszerrel. Kageookami mint ellenfél áll velem szemben én pedig vetek rá egy pillantást a szemüveg segítségével. Miután rögzítem, az agyamban a környezetet kikapcsolom az eszközt és shunpoval támadok. Hát így gyakorlunk még vagy egy órán keresztül majd végezvén elindulok az osztagom felé, hogy megtudjam, van e mára valami feladatom.
Mikor megérkezem az osztag bejáratához ismerős csilingelés és szárnycsapkodás csapja meg a fülem. Mikor közelebb ér a hang forrása kinyújtom a mutatóujjam, hogy rászállhasson a fekete lepke és közölje velem az üzenetét.
- Chikanatsu Kira, 5. tiszt kérem jelenjen meg 10 perc múlva a 2. Senkaimonnál ahol felvilágosítást kap legújabb küldetéséről. – eléggé furcsállom, hogy pont engem találnak meg egy küldetéssel, ami ráadásul az Emberek Világában lesz. Mint a Híradó egység parancsnoka nem igazán szoktam elhagyni Soul Society-t. Na, mindegy, miután a pillangó elszáll, úgy döntök, előbb haza ugrom és előkészülök. Van még időm bőven hisz shunpómmal kevesebb, mint két perc alatt ott vagyok. Hazaérve hamar előkotrom a ruhásszekrényben gondosan eltett fekete ruházatot, amit még csatlakozásomkor kaptam. Levetem, magamról az egyenruhám majd felveszem az éjféli bőrruhát és csak arra veszem vissza az egyedi külsővel ellátott egyenruhámat.
Miután elkészülök, már indulok is a Senkaimonhoz. Mint ahogy már említettem elég hamar megjárom az utat a villámtáncom segítségével. Mikor megérkezem, ár vannak, ott érzem öt shinigami reiatsuját és szagát. Az egyik ismerős is a számomra.
- Genki-san? Nahát, megint együtt megyünk küldetésre? – szólalok, fel miután pár méterre tőle abbahagyom a shunpot és sétálni kezdek feléje.
Röviddel ezután megjelenik egy hetedik személy is és rögvest be is mutatkozik.
- Üdvözölöm önöket. Motoi vagyok a 12. osztagtól. Én világosítom fel magukat a küldetésükről. – megköszörüli, a torkát majd folytatja. - Nos tehát a küldetés igen egyszerű lesz. Chikanatsu-san azért önre eset a választásunk, mert értesültünk kiváló érzékeléséről és erre a feladatra pont ön a megfelelő személy. A feladat pedig nem más, mint egy bizonyos tárgy felkutatása Görögország északi részén. – tart egy kis hatásszünetet és ismét folytatja. - Oh és még mielőtt elfelejteném a keresett tárgyat egy arrancar vezette hollow csapat is keresi, mint megtudtuk ezért kapja maga mellé a 7. tisztet és még négy Omnitsukidós tisztet. Nos, van kérdés? Nem. Akkor kérem, mihamarabb induljanak. – meg sem várja, hogy lenne e kérdésünk – nem mintha nekem lenne - rögtön indít is minket. Nincs mit tenni, ha menni kell, hát menni kell, így amint megérkeznek a Dangaion átvezető pokollepkék követve őket elindulunk mind a hatan.
Görögország, még nem jártam ott, de azt mondják szép hely és az emberek számára kedvelt nyaralási úti cél, bár úgy hallom mostanában nem igazán felkapott valami viszályok miatt vagy mi. De ez szerencsére minket nem zavar a munkánkban. Egy két perc elteltével kilépünk a köztesvilágból, érzem is amint egy enyhe szellő az arcomba kap.
- Rendben, akkor itt lennénk igaz? – teszem, fel magamnak a költői kérdést majd miután bekapcsolom, a szemüvegem megszólalok. - Rendben, maguk négyen menjenek arra. - mutatok a romváros egyik irányába majd Genki-san felé fordulok. - Mi erre megyünk. – mutatok a tenger irányba, majd elindulok.
Jobb, ha így csapatokban megyünk, ha esetleg összefutnánk Hueco Mundo küldötteivel.
És lám emlegetett szamarak. Alig hogy eltávolodunk, a négyes csapattól máris megérzem a hollow fajzatok reiatsuját. Még nem lehetünk messze tőlük, talán ha fél kilométerre. Az arrancar lélekenergiájának feltűnésekor rögtön felismerem. Semmi kétség, nagyobb ugyan, mint legutóbb de ugyan az a személy a birtokosa.
Rögtön megfordulok és az Omnitsukidous felé haladunk ám azok lélekenergiája hamar el is tűnik.
- A francba, siessünk! – szólalok, fel ingerülten mikor négy társunk jelenléte csak úgy eltűnik. Shunpora váltok és szélsebesen haladok egyenesen az arrancar felé. Mivel a levegőben vagyunk, nem kell félnem attól, hogy beleütközöm valamibe is így lassítás nélkül haladok.
Tíz méterrel a férfi előtt állok meg és kérdésére nyugodt hangon válaszolok visszafogva haragom melyet jelenléte vált ki belőlem.
- Valóban az Diego-san. - és a mondatom végén egy enyhe kis mosoly jelenik meg az arcomon.

Egy különös feladatot kaptam. El kellett kísérnem egy küldetésre a Riteitai parancsnokát. Korábban már dolgoztam együtt az ötödik tiszttel, Chikanatsu Kirával. Egyáltalán nincs ellenemre, hogy az osztagom egy tagját elkísérjem egy feladatra. Szakaszomnak megfelelő munka jelenleg úgy sem áll rendelkezésre, szóval nem szóltam semmit, amikor megkaptam a feladatot, csak bólintottam, hogy felkészülök és megyek. felvettem az izomnövelőt és az Anti-hierro páncélomat. Kissé zavaró volt, hogy kezeimet beborította a páncél, de szerencsére tudtam használni a kezeimet. Tehát nem volt túlzottan akadályozó. Chkanatsu-sannal Görögországba vagy hová megyünk. Nagyon örülök neki, biztos szép hely, de nem értem nekünk mi keresnivalónk van ott. Kapunk magunk mellé négy másik shinigamit, hogy legyen a segítségünkre. Nem sokat beszélek, mostanában nem vagyok túlzottan beszédes kedvemben, így csak csendben haladok Chikanatsu-san mellett. Ő elküldi a négy shinigamit egy másik irányba, hogy derítsék fel arrafelé a területet és majd szóljanak vissza, de hamar olyasmi történik, aminek következtében többet nem igen van lehetőségünk találkozni velük. Már útközben előhúzom övemből zanpakutoumat és előhívom shikai alakját.
- Awasaro Heiwa!
Négy shinigamit egy egyszerű lidérc nem tudna megölni. Ebből adódóan egy biztos. Nem egyetlen ellenfélről van szó, vagy ha egyedül van, úgy elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy képes legyen legyőzni négy shinigamit. Nem érünk oda a helyszínre, mert időközben egy régen látott arrancarral találkozunk. Még emlékszem a nevére, Diego Canino. Társam reakciójából ítélve biztosan találkoztak, mert mintha egy kis feszültség érződne ki a hangjából. Felvonom a szemöldököm és csöndben megszólalok.
- Diego Canino. Ez hiányzott mára.
Többet nem is mondok, hanem felveszem a támadó állást és felkészülök a harcra. Erősen kétlem, hogy meg tudnánk beszélni bármiféle problémát is. Igazából nem is akarom megbeszélni vele. Négy shinigami megölése éppen elegendő ok arra, hogy ne kelljen beszélnem senkivel semmit.
- Fölösleges lenne tépnünk a szánkat. Intézzük el hamar a dolgot.

Nem gondoltam volna, hogy ez az arrancar első találkozásunk után, ennyire elfajult volna. Talán ki kellett volna találnom valamit és agyonverni még akkor. Elfajzott személyisége abból látszik, ahogyan szerencsétlen társunkat a lábával átfordítja. Miért kell ilyen dolgokba kezdenie? Mit akar ezzel elérni? Dominanciáját fitogtatja? vagy csak szadista lett és élvezi, hogy egy számára már veszélytelen testet bántalmazhat? Számomra mindez érdektelen, amikor felénk rúgja halott bajtársunk testét halkan szólok.
- Hiewa no Manto!
Halkan hívom elő zanpakutoum erejét, a páncélomat. Szükségem lesz rá, ezzel az arrancarral szemben. Nem túl könnyű ellenfél. Azóta, hogy először harcoltunk én magam sokat tanultam, még ha erőmben ez túlzottan nem is látszik. Nem tettem rosszul, hogy felhúztam páncélomat, ugyanis ellenfelünk azonnal soraink közé sonidozik és Chikanatsu-sanra készül támadni. Nem én lennék a Keigun 7. tisztje, ha nem használnám ki az alkalmat a hátba támadásra. Bár közeledtére koncentrálnom kell, hogy lássam amint mozog, de amíg támad, bőven van rá időm. Egy rövid gondolattal bekapcsolom az Izomnövelőt és érzem ahogy a kis szerkezet bekapcsol. A reiatsumat dúsítja és izomerőm megnövekszik. Ezután ellenfelünk mögé shunpozok nagyjából akkor, amikor felemeli a kardját, hogy Kirára támadjon. Hülye lennék nem kihasználni az alkalmat, hogy mi ketten vagyunk. Diego háta mögött terpesz állásba érkezem. S támadni kezdek.
- Raiouken.
Suttogom s próbálom megsorozni Diego hátát a Viharkirály öklével. Ezzel remélhetőleg adok elegendő időt Kira-channak, hogy tudjon reagálni az ellene irányuló támadásra és vagy kitérjen vagy valamilyen ellentámadást eszeljen ki. Pár pillanat múlva Diego eltűnik előlem, én remélem, hogy amíg Kirával volt elfoglalva, sikerült azért hátba támadnom. Amikor felpillantok észre veszem, hogy fölöttünk van. Nem tudom, hogy mire készül, de gondolataim szerint semmi jóra, így első dolgom, hogy tíz méterrel arrébb shunpozok, ezzel megpróbálva kikerülni támadásának hatósugarából. A cero hőjének és lökéshullámának még így is benne voltam a sugarába, ami azért kellően befűtött nekem. Igen hamar még a tökömről is csöpögni kezdett a víz, úgy megizzadtam. De annak köszönhetően, hogy a cero közvetlenül nem talált el és rajtam Harmónia Leple, ez csak arra volt elég, hogy izzadjak mint egy málhás ló.
- Hátba támadni egy shinigamit veszélyes, roppant veszélyes.
Mondom nyugodt hangon, majd amikor lecsendesedtek a dolgok Kira mellé shunpozok. Vagy azért, hogy segítsek neki, ha Diego támadása túl gyors volt számára vagy azért, hogy legyen esélyünk valamelyikünknek Diegot hátba támadni, amíg a másikat próbálja elfogni. Ha képesek vagyunk összedolgozni Diego ellen, akkor nyerhetünk is, azzal együtt, hogy erősebbnek érzem, mint első találkozásunkkor. Ezután kikapcsolom az Izomnövelőt. A 12. osztagosok szóltak, hogy működése időhöz kötött, így nem lenne túlzottan jó, ha már az elején átlépném a korlátot és különböző mellékhatásokat élnék át. Ezzel ugyan most gyengítek magamon, de tartalékként remekül megfelel.
- Genki Takashi vagyok, a 2. osztag hetedik tisztje, az Omnitsukidou 1. szakaszának, a Keigunnak tagja. Nem gondolod kedves Diego Canino, hogy rászedsz engem és a 4. tisztet.

Egy kicsit csalódott vagyok, amikor az ütéseim egy egyszerű klónt érnek. Sokkal boldogabb lettem volna, ha leszedhettem volna Diego Hierroját. Lényegesen könnyebb dolgunk lenne a továbbiakban, ha nem lenne Hierroja. Micsoda őrületes fejlődés vitte el az arrancarokat ebbe az irányba, hogy ilyen veszélyesen kemény bőrük legyen? csalódottságom azonban nem csap át letörtségbe. Ez nem lesz könnyű harc, bomlott elméjű lennék, ha azt hinném, hogy egy arrancart könnyű legyőzni. Digo feljebb ugrik a levegőbe, hogy onnan kezdjen hozzá egy technikához. Nem foglalkozom azzal, hogy kijavítsam az 5., illetve 4. tisztség közötti különbséget. Lényegtelen jelen pillanatban. Nem is foglalkozom vele pár pillanatnál tovább, hiszen a Cero elkerülése sokkalta fontosabb probléma. Amire koncentrálni kell. Amikor megjelenik körülöttem a bíbor színű energia és elkezd szűkülni, akkor shunpommal rásegítek egy ugrásra, hogy kiugorjak a körülöttem lévő gyűrűből. Már ugrásommal is Kira felé indulok. Amint földet érek, azonnal tovább shunpozom Kira mellé. Diegora pillantok, majd kétszer összekoccintom Anti-Hierro páncélos öklömet. Kira közli velem, hogy egy kidout rejtett el, hogy Diego ha támadna, akkor megakassza a lendületét. Másra nem hiszem, hogy elég lehet. Kétlem, hogy ez a technika képes lenne sokáig fogva tartani Diegot. Kira felé pillantok, majd megszólalok.
- Ne hagyd, hogy provokáljon a dumájával. Akkor van ellene esélyünk, ha összefogunk. Ha eléri, hogy külön-külön tudjon harcolni ellenünk, akkor veszíthetünk.
Várok pár pillanatot, hogy Kira átgondolja a dolgot s mivel ez nem beszélgető teadélután, gyorsan folytatom. Immáron csendesebben.
- Én szemből támadok, a páncélom képes elviselni egy ideig a támadásokat. Vigyázz, hogy ne kerülj a rúgásom vagy ütésem útjába. Úgy vettem észre, hogy gyorsabb vagy nálam. Te támadsz másodikként, hogy fedezd a hátam, ha mögém kerülne.
Mondom és ahelyett, hogy támadnék csak hátrébb lépek kicsit.
- Ha ilyen nagyra vagy magadtól, hogy lehet, hogy mi a földön vagyunk, te pedig a magasba menekülsz? Azt hittem az arrancarok nem szoktak félni. Ügyesen cáfolod, ezt a tévhitet.
Ha föntről lövöldözni kezd előbb utóbb ki fog fáradni már ami a reaitsu használatot illeti. Akkor pedig előnybe kerülünk. Ha lejön és itt a földön kezd harcba, akkor előnyt kovácsolhatunk magunknak. Én biztosan nem fogok kidout használni, feltehetően meg sem tudnám karcolni.

Kira válaszát nincs időm végig várni, az azonban nyilvánvaló, hogy az 5. tiszt nem fog ellenkezni. Egyáltalán nem lesz semmi probléma az összedolgozással, csak ügyesen kell elkezdeni és pontosan kell kivitelezni. Diego válaszán nem rökönyödök meg. Nem hiszem, hogy szócsépléssel kellene időt pazarolnunk, ahogyan abba a vitába sem kívánok belemenni, hogy melyikünk fél. Ha bármelyikünk félne a másik féltől, már régen nem lennénk itt. Ezen a filozófiai kérdésen, hogy melyikünk is fél pontosan, nincs időm sokáig rágódni, ugyanis Diego rám támad. Két kézre fogja kardját és egyetlen tiszta suhintással akar megsebezni. Elég lendületes a támadása, pláne miután térdre is rogyok egy pillanatra, ahogyan kardja az Anti-hierro páncélomon, pontosabban a jobb kezemen lévő páncélon csattan. Odahaza, a 12. osztagnál, roppant jó munkát végeztek. A nyomáson kívül, ami térdre rogyaszt mást nem is érzek, bár én sokkal közelebb vagyok kezemhez, hogy lássam, amint egy kis árkocskát váj bele a támadás. De némi fájdalmon és a féltérdre esésen kívül nem sok bajom esik. Kérdés, hogy Kira eközben mit tesz, de nem várhatom ki, amíg én olyan közelbe kerültem, hogy végre támadhatok Diegora.
- Nem rossz.
Mondom hangsúly nélkül, hogy ne szűrődjön ki belőle semmi érzelem. Igazából azt hihetné, hogy keménykedni akarok. A valóság az, hogy a csodálatomat akarom elnyomni, hogy milyen erős is tud lenni egy arrancar. Persze hallottam nagyon erős arrancarokról, de még sosem küzdöttem egyel sem. Mármint a nagyon erős arrancarokkal. Diego anno nem volt sokkal erősebb nálam, azóta érezhetően sokat fejlődött. Okosnak kell lennem, erősebb ellen csellel és ésszel lehet nyerni, szimpla erővel nem. Mit tenne a nád a széllel szemben? Meghajlik haragja alatt, de meg nem törik. Így lesz tehát. Jobbommal megpróbálom feltolni a kardját, eközben balom mutató és középső ujját összeillesztve Diego arca felé mutatok.
- Hadou 04 Byakurai!
Erősen kétlem, hogy ez a gyenge kidou bármilyen kárt tud tenni Diego arcában. Már amennyiben a bőrt éri és nem a száját vagy a szemeit. A kidou ereje egy pillanatra talán azért hátravetheti a fejét és némi fájdalmon kívül mást nem is okozhat. Ez azonban bőven elegendő lehet ahhoz, hogy kardjának nyomása alól szabaduljak, valamint Kirának adhat egy esélyt. Ha időben támad, talán meglepheti Diegot. Amennyiben sikerült Diego fejét eltalálnom a Byakurai-val és sikerült célomat elérni, ami a fejét ért lökést illeti, akkor kilépek Diegonak bal oldalra. Remélem Kira kitalálta, hogy mit fog csinálni és nem a lábam alatt végzi, mert jobb lábamat tengelyként használom, hogy lendületet vegyek és bal lábammal megpróbáljam arcon rúgni. Nem számítok arra, hogy túl keményre sikeredett a rúgás. Az egész arra megy ki, hogy Kira kitaláljon valami okosat és eredményesebb csapást mérjen Diegora.

Tervem sikerül, a Byakuray pont elég ahhoz, hogy Diego hátrálni kényszerüljön, én pedig fel tudok állni. Közben érkezik Kira is. Azt, hogy mit csinál, mielőtt Diegora veti magát, azt sajnos nem látom, hiszen Diego közöttünk áll. De nincs is nagyon időm nézelődni és gondolkodni. Hirtelen ugyanis egy tátott pofát pillantok meg az arcom felé közeledni. Balommal könnyedén tarkón csapom a heves vérmérsékletű kígyót. Ez azonban még koránt sem jelent semmit, aminek győzelem szaga van, ugyanis az első kígyó után egy másikat pillantok meg, hogy száguld felém. A második kígyót jobbommal küldöm melegebb éghajlatokra. Diego azonban igen jó harcosnak számít. Nincs időm nyugodtan fellélegezni, ugyanis Diego kardja érkezik. Mivel korábban a két kígyó hatástalanításán dolgoztam és nem figyelhettem Diego kezére, így a kard lesújt. Én, vagyis a bal vállam, pedig az útjában van. A páncélomnak és Diego "félszemes" támadásának köszönhetően nem veszítem el a karomat. A kard azonban így is aprócska csatornát mar magának vállamba. Érzem, ahogyan vállamnál az egyenruhám kezd melegedni és nedvesedni. Egy ilyen gyenge vágás azonban fel nem vérzik olyan erősen, hogy harcképtelenné váljak. A a vérzés enyheségétől függetlenül felszisszenek, ahogyan a gyenge fájdalom ingerek végig cikáznak idegpályáimon. Mi tévő legyek? teszem fel magamban a kérdést egy rövid pillanatra, mert meg is születik a válasz. Mivel ketten vagyunk és láthatólag Diego lényegében Kirával foglalkozok, a döntés egy pillanat alatt megszületik. Villámgyorsan előrébb lépek és bal kezemmel megpróbálom megragadni a kard pengéjét. Ha eddig sikerül, a következő mozzanat, hogy testtartást váltok. Bal lábam lesz hátul, jobb lábam elől. Így lényegesen közelebb kerültem Diegohoz. Nem érdekel jelen pillanatban, hogy mennyire vágja magát ennek hatására mélyebbre Diego kardja. Annyira nem, hogy elveszítsem balom fölött az irányítást vagy magát a karomat. Ezek után jobbommal a markolatra próbálok ráfogni, ott ahol Diego fogja a kardját. Bekapcsolom az izomnövelőt, érzem ahogyan izmaim erőkifejtése megsokszorozódik. Mindkét kezemmel satuként próbálom tartani a kardot, illetve az arrancar csuklóját, majd egy roppant fájdalmas manőverbe kezdek. Már amennyiben sikerül Diegot meglepnem, cseppet sem várt manőveremmel. Ha eddig minden jól ment, akkor most erősen tarthatom Diego kardját és annak csuklóját. A páncélomnak köszönhetően kitartok, még egy darabig biztosan. A manőver sikere után feltehetően a vállam szerez egy könnyebb sérülést, de újabb meglepetéssel szolgálhatok Diegonak.
- Ashige.
Használom az első közelharci technikát, amelyet megtanultam. Ennek a rúgásnak, különlegessége, hogy inkább gyorsaságában rejlik az ereje, mintsem az erejében. Minél gyorsabban hajtjuk végre, annál erősebb a hatás. A rúgásommal, egyértelműen Diego hónalját célzom. Semmi más célom nincs ezzel, mint ellenfelem lefegyverezése. Az Ashigével akár belső szerveket is roncsolhatunk, ha eltalálom a hónalját, kisebb mértékű izomkárosodást is okozhatok. Persze ott van a hierroja, de egy ilyen erejű rúgást akkor is meg kell, hogy érezzen. Ha a támadásom sikeres és Diego megkapja tőlem a szeretet csomagot, akkor már csak egy kiáltás van hátra.
- Kira! Bakudout!
Üvöltöm társamnak, az instrukciót. Nem érdekel, hogy melyikünk a másik felettese. Számos olyan kötőmágia van, ami ilyen helyzetekben hasznos lehet. Sőt törvényszerű, hogy egy erősebb bakudouval megpróbálja féken tartani ellenfelünket. Egy megfelelő kidou, elég időt adhat nekünk, hogy előnyre tegyünk szert és használhassam Diego ellen az olyan technikákat, mint a Viharkirály Ökle. Titkon remélem, hogy lehetőségem nyílik elszedni Diego kardját. Nem mintha értenék a kardokhoz. De véleményem szerint, egyáltalán nincs rá szüksége. Ahogyan abban is reménykedem, hogy Kira elég jól kapcsol és egy megfelelő kidou megidézésével, egy kis előnyre tehetünk szert.

Rúgásom sikeresen eltalálja Diegot és a kardját is megszerzem. Kemény lökést kapok tőle, amitől a földre kerülök. Úgy tűnik, hogy Diego valami technikára készül, amikor a levegőbe ugrott, de Kirának köszönhetően, pár másodpercig elzáródik. Kira kérdésére válaszolok is gyorsan. Miközben igyekszem mellé shunpozni. Nincs kedvem a földön feküdni.
- Semmi súlyos sérülés. Karcolás csupán. Ha kiszabadul abból a koporsóból és még kedve támad harcolni, támadja hátba. A farkasaival két oldalról támadja meg, amíg lefoglalom. Aztán támadja hátba. A Hierroja gyengült, remélem. A kardja nálam lesz, szóval én leszek a célpontja, ezt használjuk ki. Ne foglalkozzon az én épségemmel. Próbálja minél jobban megsebezni. Most kiderül, mit tudnak kezdeni az arrancarok, ha nincs náluk a kardjuk.
Darálom le gyorsan, hogy szerintem mi lenne az ideális taktika a továbbiakban. Nincs kedvem megvárni, amíg Diego használja a kardját és felszabadítja az igazi erejét. Kirától eltávolodok, hogy betudjuk keríteni Diegot, így a koporsóból, ha kiszabadul, akkor ne mindketten szemben legyünk vele. Nem is kell sokáig várnunk, hogy mi fog történni, ugyanis a koporsó hamarosan szétrobban és egy nagyon dühös arrancart láthatunk magunk előtt. Zanpakutouját, még mindig a kezemben tartom. Bár a fegyveres harcban pocsék vagyok, azt az akadémián azért megtanultam, hogyan lehet stabilan fogni egy kardot, hogy nehezen fegyverezzék le a shinigamit. Balomba veszem a megveszett arrancar kardját és úgy tartom, hogy a penge szorosan simuljon az alkaromhoz. Nem kívánok támadni bal kezemmel, jelenleg azt használom bilincsnek, hogy Diego ne használhassa a Ressureccionját. Nem kell nagyon sokat várnom, hogy Diego ismételten engem támadjon, hiszen felveszi két shinigami kardját és azzal jön ellenem. Amikor eltűnik a földben, reflexből hátrébb shunpozok, de még így is kicsit meglepve ér a támadása. Jobb kezében lévő zanpakutou megakad a jobb kezemen lévő Anti-hierro páncélon, a bal fegyvere pedig végig karcolja a mellkasomat. A Harmónia Leplének köszönhetően ez csak egy gyengébb karcolás, a vér mégis hosszú, vörös csíkot kezd festeni egyenruhámra. Mire kitalálnám, hogy mit teszek Diego ellen, ismét eltűnik a földben és méterekkel arrébb jön elő.
- Micsoda szánalmas vergődés.
Mondom és felugrok shunpom segítségével a levegőbe, hogy lendültet gyűjtsek és a Kuchinuki nevű technikával rúgást mérjek Diegora, miközben erősen tartom bal kezemben a kardját. Remélem, hogy eltalálom, mert az izomnövelőt nem tudom már túl sokáig fenntartani. Ahigyan azt is, hogy társam felismeri a lehetőséget, hogy mikor indíthat olyan támadást, ami kellemes meglepetésben részesíti Diegot.

Az események pörögnek és a harc hullámzása folyamán az esélyek folyamatosan változnak. Hol mi, shinigamik kerülünk fölénybe, hol pedig az arrancar húzza vissza magát az esélyesek közé. Rúgásommal kellőképpen megrúghattam az lidércfajzat, mert úgy tűnik, hogy fájlalja a karját és a végtag tartása is elég fura. Egészségtelennek tűnik, ahogy tartja a kezét, ezek szerint megsérült. Kira rátámad a kardjával, Diego pedig védekezik. Én ezt a lehetőséget használom ki és mielőtt az arrancar kitérhetne előlem, elvégre Kirával harcol, az Ashiget használom. Támadásom célja immáron ellenfelem bal oldala, a bordáit célzom meg. A támadás után, ami remélem sikeres hátrébb shunpozok, hogy kikerüljek Diego támadási távjából. Bár így, hogy fegyvertelen, hiszen a zsákmányolt kardok eltörtek, mintha rosszabbul harcolna egy kicsit. A körülöttünk gyúló tüzet nem értem, de nem foglalkozom vele. Remélem, hogy Kira gyújtotta és nem Diego. A tűznek nem értem mi haszna van, hiszen hamarosan jön az eső. Sajnos hibáztunk, ugyanis amint hagyunk egy kis időt Diegonak, valami csontszínű csövecskébe fúj. Lidércek kezdenek elősorjázni, feltehetően az arrancar csicskái. Elég borzalmasan néznek ki. De most nincs idő szépségversenyt rendezni. Vesznie kell mindnek. Meglepetésként ér, hogy Diego az egyik szolgáját egyszerűen csak legyilkolja. A többit pedig arra utasítja, hogy támadjanak meg minket. Legalábbis én felém megindul egy denevér, Kira irányába pedig egy sasra hajazó jószág. Hát ez borzalmas, hogy ilyen torz undormányok ellen kell harcolnunk.A denevér kispécizett magának és felém indul. Ő akarta. Mondjuk, amikor kinyitja a pofáját, olyan érzésem van, mintha egy enyhén imbolygó hajón lennék. Jobbomat a denevér pofája felé nyújtom.
- Hadou 04: Byakurai!
Kilövöm a fehér fényvillámot a denevér pofája felé. Ha sikeresen eltalálom, arra talán nem lesz elég, hogy meg is ölje, de elég időt adhat arra, hogy felugorjak a levegőbe, jobb lábammal erősen kirúgok és próbálom fejbe rúgni. Ez viszont már garantáltan elégnek kell lennie, hogy beadja a kulcsot. talán sikerült eltörnöm a nyakát és az állát. Elvégre ez csak egy egyszerűbb lidérc. A körülmények azonban nem segítenek minket. Az eső engem nem fog zavarni, de kétlem, hogy Kirát segítené az eső és a vihar hangja. Ráadásul nem tudom, hogy a sas ellen hogyan szeretne küzdeni, de ebből még bajok lehetnek. Nem engedhetem, hogy a társam ilyen körülmények között harcoljon. Tisztességtelen lenne vele szemben és az én esélyeimet is rontaná.
- Döntetlen Kira-chan!
Kiáltom oda a lánynak, talán még Diego is hallja. Felőlem elmehet a kardjával. Mit érdekel engem egy nyamvadt kard, ha egyedül nem tudok megküzdeni Diego ellen a társam pedig a közelgő esőtől hamarosan kemény hátrányok közé fog szorulni. Diego ellen ketten tudtunk harcolni, de egyedül sokkalta nehezebb és reménytelenebb.
- Diego Canino! Visszakapod a kardodat és távozhatsz. Engem személy szerint nem érdekel, hogy milyen vackokat ástok elő a földből.

Két egymástól eltérő lény és mégis mindkettő annyira ostoba. Felkiáltásomra mindkét fél ugyan úgy reagált. Elhitte, amit mondok. Kira-chan úgy tűnik, még mindig nem tette magáévá az osztagunk doktrínáit. Bár, lévén Ő a riteitai nem kimondottan kellene értenie az ellenfél megtévesztéséhez. Tovább olyan ostoba lenne, hogy elhiszi a Keigun egy tagja, ott hagyná az ilyen jól kisütött lehetőséget? Még sokat kell tanulnia. A célomat tökéletesen elértem. Diego Kirára fókuszál, az ellenem támadó Kenguru szerű hollowra nem is pazarlok időt. Sokkal magasabb szinten vagyok annál, minthogy egy ilyen, egyszerű és primitív lélekre koncentráljak. Használom az Utsusemit, ami bőven elég, hogy a hollow ellegyen magának. örülni fog, hogy sikerült teljesítenie Diego parancsát. Amikor azonban Diego készül Kirára lecsapni én már a levegőben vagyok, elvégre felugrottam az idióta hollow elől. Innen indulok tovább, hogy lendületet gyűjtsek és amíg Kira-chan védekezik Diego támadásával szemben és hangtalanul suhanjak és megpróbálom a Kuchinukival tarkón rúgni Diegot.
- Kuchinuki!
Nevünkhöz híven, Halálisten, csendesen suhanok. Remélem Kira nem lesz útban. Semmi kedvem Diegot Kirára lökni. Bár előfordulhat, hogy belelököm Kira kardjába. Mindenesetre, ha sikerül Diegot eltalálnom a Kuchinukival, elvégre Kirára koncentrál és valami technikát is készül használni, tehát minden esélyem megvan. Ráadásul a reiatsumból sem tájékozódhat túl sokat, elvégre egy csata kellős közepén nem fog pont énrám koncentrálni. A Kuchinuki sikeres használata után, ha Diegot sikerült tarkón rúgni, függetlenül attól, hogy térdel vagy ácsorog, folytatom a harcot. Amennyiben talált a Kuchinuki és ellenfelem térdre rogyott, lehetőségem van arra, hogy keményebben oda csapjak. Ebben az esetben ugyanis elejtem Diego kardját...
- Raiouken! ( Viharkirály ökle )
A teljes támadást, az Anti-Hierro páncélba bújtatott ökleimmel az ellenfelem fejére adnám le. Ezzel a technikával, ha eltalálom Diegot, a fejéből jó eséllyel véres pép marad. Teljesen megérdemelné, hogy beledögöljön, ebbe a sok szarságba, amit nekünk előadott. Amennyiben a Kuchinuki után még mindig ácsorog? Ekkor sem vagyok elkeseredve. Balomban továbbra is tartom Diego elkobzott kardját és bár nem használok semmilyen speciális technikát, de a bal lábammal erőteljesen térdhajlatom próbálom rúgni Diegot. Ezzel alapot adhatok Chikanatsu-sannak, hogy szemből megpróbáljon egy sikeres támadást kivitelezni Diego ellen. Ha nem találom el a Kuchinukival, az se baj. Legalább megmentettem Kira-chant és talán egy újabb lehetőséget adtam Kirának, hogy ellentámadjon.
- Ezt még gyakorolnia kell Chikanatsu-san.
Mondom végül, teljesen nyugodtan. Finoman utalok arra, hogy lehetne annyi esze, hogy nem hiszi el, hogy a Keigun egy tagja, fogja magát és otthagyja a csatát, amikor az nyerhető.

Mielőtt létrehozhatnám a ceromat, megérzek egy enyhe légáramlatot magam mögött. Mivel a két megmaradt hollowot nem hívtam, azt pedig kétlem, hogy a kengurunak lenne rá ideje, hogy segítsen nekem, egyértelmű, hogy ellenség. Azonnal döntök, ellököm magamtól Kirát, akinek a kidoui így célzás nélkül szállnak el teljesen más irányba, és hátrafelé fordulva próbálok meg egy ütést mérni a jobb könyökömmel a mögöttem állóra. Azonban elkéstem, már csak arra maradt időm, hogy a karommal védjem a nagy erejű, lendületből leadott rúgást, de így is hátrarepültem három-négy métert. Gyorsan megállapítom, hogy a jobb könyököm több helyen is eltörhetett, és hogy nem tudom mozgatni a karomat sem. Miközben feltápászkodom, a shinigami újra megjelenik felettem, és támadásra készül. Semmiképpen nem találhat el, azt nem élem túl a jelenlegi állapotomban. Fél karral már nem tudnék közel sem olyan eredményesen harcolni még Ressurección alakban sem, ráadásul nyilván úton van már az erősítése is a shinigamiknak, az én haderőm pedig erősen korlátolt, már csak három katonám van.
Talpra küzdöm magam, és mielőtt az első ütés megérkezne, a Gemelos sonidommal kitérek Takashi ütései elöl. Csak az ütések pillanatában jövök rá, hogy már nincs nála a kardom, mindkét kezét használja a támadáshoz, úgyhogy egy gyors körbepillantás után felfedezem a fegyveremet. Elég nagy ostobaság volt eldobni, még akkor is, ha azt hitte, hogy befejezheti a harcot. Azonban nem tudok azonnal célirányosan elindulni érte, mert a másik shinigami is támadásba lendül.
A fukuzei segítségével kitérek a közelharci támadás elől, a kidouit pedig elkerülöm vagy kézzel hárítom, elvégre nem elég erősek, hogy komoly sérülést okozzanak. Nincs kedvem manőverezni, minél hamarabb vissza kell szereznem a kardomat, ami a harmadik vörös villám ellövése után sikerül is, a negyediket már a bal kezemben tartott fegyver pengéjével blokkolom. Ekkor megközelít a shunpojával, és egy újabb, ezúttal erősebb kidou ellövésére készül. Nem tudom a pontos hatását, de azt azonnal látom, hogyan fogom kivédeni.
A kenguru-szerű hollow most fogta fel, hogy hibázott, és támadásba lendült, ezúttal nem ugrott, hanem nagyon idióta módon futott. Szinte szórakoztató is lett volna, ha máskor látom, de most annyira nem szórakoztatott a hasznavehetetlenség. Egyszer én is ilyen gyenge, ostoba és hasznavehetetlen voltam? Ez nevetséges, ha Seth egy csapat gilliant adott volna nekem, még azokkal is jobban járok. Igaz, ezek érzékelésre szakosodott hollowok, erről az egyről nem tudom csak, mit tud. Nem is biztos, hogy megtudom. Amikor a hollow közel ér, kirúgom a lábát, így pont felfogja Kira kidouját, ami meglepetésemre nem öli meg, sőt, semmiféle sérülést nem látok rajta, egyedül azt érzem, mintha megzavarodott volna,
- Saero…- mielőtt feloldanám a kardomat, meghallok egy vonyítást távolról, és nem kell sokat gondolkoznom azon, hogy ez Lavar jelzése, miszerint megtalálta, amit Seth keresett. A fennálló körülmények között ostobaság lenne folytatni a harcot, a Negación technikám hatására felhasad az ég, és néhány kihajoló gillian aranyszínű fénysugárba burkol, a kenguruval együtt, aki még mindig nem tudja, hol van. Elképzelhető, hogy ez ugyanaz a technika, ami legutóbb elvette a látásom és a hallásom átmenetileg, jó, hogy nem engem talált el, nem hallottam volna az adjuchas jelzését. Pár kilométerrel arrébb is meghasad az ég, és ahogy arra fordulok, látok egy hasonló aranyszínű fénycsóvát, ami feltételezhetően a két megmaradt hollowot szívja fel.
- Talán a következő alkalommal folytathatjuk a táncot- kár, hogy nem öltem meg őket, de így is teljes munkát végeztem, megúsztam komoly sérülés nélkül, és még haza is viszem a csapat három tagját élve. Végeztünk négy shinigamival is, úgyhogy ezt a csatát egyértelmű, hogy én nyertem meg.


/Köszönöm a játékot /