Jelszó: oaa aio

Adatlap:

Név: Kotara Akiyo
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. Idő: 1987 hozzávetőlegesen
Kor: 25 (emberként 18)

Előtörténet:

Nehezen emlékszem már életemre, de most megpróbálom elmesélni nektek szomorú sorsomat.
Szüleim már 1 éves koromban elhagytak. Egy hajléktalan férfi talált rám az utcán egy kukába dobva. A hangos sírásomra lett figyelmes. Amikor megtalálta a hang forrását elborzasztotta, hogy milyen állapotban hevertem ott. Egy takaróba csavarva, lesoványodva, alig éltem már. Mivel tudta, hogy ő nem tudna felnevelni egy állami árvaházba adott, ahol a nevelők elmondása szerint épphogy csak túléltem az első évet. Három éves koromban változott a dolog. Eleinte nagyon zárkózott voltam és az árvaház tornatermében töltöttem minden időt az ottani önkéntes tanár társaságában. A testnevelés tanár gyorsan formába hozott eleinte különféle játékokkal majd egyre keményebb harcművészeti edzéssekkel. 10 éves lehettem, amikor először a többiek közé merészkedtem a tanórákon kívül. Megdöbbentett az a sürgés-forgás, ami ott fogadott. Én is csatlakozni akartam, de valami hirtelen megállított. Két korom béli fiút vettem észre, akik egy kis 6-7 éves gyereket szorítottak egy fához. Nem tudom miért, de a helyett, hogy játszó tömegbe vetettem volna magam a két fiú felé indultam. Egyre gyorsabban, és gyorsabban, míg neki nem rohantam az egyiknek, a földre lökve. Nagy meglepetésében nem tudott hova tenni én viszont egyből ráugrottam és elkezdtem az öklömmel ütögetni. Abban a pillanatban értettem meg, hogy nem bírom, ha valaki a nála gyengébbeket bántja. A társa viszont lerángatott róla és lefogott, hogy a barátja, miután észhez tért könnyedén „megleckéztethessen”. Én nem hagytam magam: rugdostam, kapálóztam, még le is fejeltem azt, amelyik lefogott. Csak később vette észre ezt egy tanár, aki rögtön szétrángatott minket, és mindegyikünket büntetésbe küldött. A kisfiút már nem találtam ott, azonban amint kiengedtek a büntetésből elém jött. Nem győzött hálálkodni. Gyorsan összebarátkoztam a kisfiúval, és egész hamar rengeteg barátom lett, miután híre ment, hogy megküzdöttem az „udvar zsarnokaival”.
Persze ezek csak érdek barátságok voltak, és a zárkózottságom miatt nem tartottak sokáig.
Másik sorsfordító esemény 12 éves koromban történt, amikor az egész árvaházat egy, Múzeumba vitték el kirándulni. A műalkotások egyszerűen megigéztek. Nehéz volt elszakítani a festményektől, és szobroktól. Ami legjobban megfogott viszont a főnix madár története volt, amit az idegenvezető mesélt. Ámulva hallgattam a madárról, ami lángokból született és hamvaiból feléled. Attól a naptól fogva mindent megtartottam, ami főnixekkel kapcsolatos volt.
Mivel nem adoptáltak - talán pont a zárkózottság miatt, ami egész életemen végigkísért – 18 éves koromban az utcára kerültem. Célok, munka fedél nélkül kóboroltam, amikor egy sikolyra lettem figyelmes. Egy anyuka volt. Kislánya az út közepén sétálgatott, miközben egy kamion közelített felé. A reflexeim azonnal kapcsoltak és már futottam is be az útra. A lányt arrébb löktem, de magamat nem tudtam megmenteni. A kamion elütött. Éreztem, ahogy a csontjaim ripityára törnek. Azonnal meghaltam. Szörnyű érzés volt, hogy pont, a miatt haltam meg, mert nem akartam, hogy bárki is értelmetlenül megsérüljön. Eleinte a kislány körül maradtam, hogy biztos nem esett e baja, majd ahogy erről megbizonyosodtam az utcákat, kezdtem róni. Aztán egy este egy fekete kimonós férfi jelent meg karddal az oldalán. Nem szólt semmit mégis az arca nyugalmat sugárzott. Azonnal a homlokomhoz érintette a kardja markolatát, és hirtelen egy a régi japánra emlékeztető helyen találtam magam. Egy kedves családhoz kerültem, akik elmagyarázták, hogy ezt a helyet Rokugai-nak hívják és az az ember egy halálisten volt. Két évig éltem velük boldogan. Jó volt tudni, hogy végre van családom, de egy nap, amikor fát gyűjtöttünk az erdőben egy rovarhoz hasonlító, maszkot viselő szörnyeteg támadt rám. A családom futásnak eredt azonban az „anyám” elkapta. Nem tudtam ott hagyni azt a nőt, aki beengedett a házába, így gyorsan megfogtam egy botot és nekirohantam üvöltve a rémnek. Persze nem tudtam megsebesíteni, azonban hirtelen elengedte anyámat és felém repült. Nem futottam. Meg akartam védeni a családom, amikor hirtelen egy penge kettévágta a szörnyeteget. Ugyan az a halálisten volt ott, aki aznap este átküldött. Miután megbizonyosodott róla, hogy a szörny eltűnik felém fordult, és azt mondta:
-Fiam láttalak, ahogy meg akartad menteni azt a nőt. Nem ismersz félelmet, ezért szeretnélek megkérni, hogy tarts velem a Lélektovábbképző Akadémiára.
Az út csöndesen telt nem beszélgettünk, és az óta sem találkoztam vele.
Az akadémián jól teljesítettem. Kitűnő voltam a közelharcban, és igen jól bántam a lélekenergiámmal is, azonban mindig visszatérő rémálmok gyötörtek, amiben egy vörös tollakkal borított alak a hátán két óriási szárnyakkal felém közeledik, és valamit motyog, amit nem értek. Nem voltak barátaim az akadémián és az álmok egyre több álmatlan éjszakát okozott, ami kihatott a teljesítményemre.
Végül eljöttek a vizsgák és 10-en egy kis tisztásra mentünk terep gyakorlatozni. Az elején érkező 5 lidérccel nem is volt gond, de egyre többen és többen sereglettek oda valamiért. Végül 12 lidérccel álltunk szemben kimerülve. Nem bírtuk a tombolásukat. Mind a földön hevertünk tele sérülésekkel. Én ekkor valahol máshova kerültem. Abban, a múzeumban találtam magam, ahol az árvaházzal jártam. Egyszerre a főnix képéből az a figura ugrott elő, akit álmaimban láttam. Most, hogy jobban megnéztem, láttam, hogy a lába olyan, mint egy madáré de a keze emberi. Arca nem tartalmazott madártollat, és még haja is volt, habár az egész tűz piros. A fülembe súgott egy mondatot majd ezt mondta:
-Ezt ne felejtsd el, mert én vagyok a tűz a szívedben. Ha mindenki elhagy, még akkor is számíthatsz rám.
Majd hirtelen kirepültem a múzeumból és újra a csatatéren, vagyok. Elkiabáltam a mondatot, amit a fülembe súgott a lény: Lángolj fel Kinfenikusu.
A pengém átváltozott és ezek után egyre többet győztünk le és végül elkergettük őket. Több társam is elérte ekkor a shikai szintet.
Már csak egy osztaghoz kell bekerülnöm a vizsgák teljesítése és a shikai elérése után.

Kinézet:

Kócos szőke haja van, az elején pár tincs vörösre festve. Szeme fekete, de a napszemüvege miatt nem igen látszik. Bőre sötét fehéres. Elég magas 178-179 cm. Általában ujj nélküli egyenruhát hord.

Jellem:

Kicsit zárkózott nem túl bőbeszédű, azonban egy komoly csatában megnyílik, és gyakran élvezi azt, ha elég erős ellenfelet kap. Nem túl sok barátja van, de akikkel jóban van, azokkal tart bármi történjék is.

Zanpakuto:

Neve: kinfenikusu – aranyfőnix
Típusa: Tűz elemű
Parancsa: Yakisuteru Kinfenikusu – Lángolj fel Aranyfőnix
Kinézete: A keresztvas eltűnik, és a markolat meghosszabbodik, azonban marad a vörös és arany színe. A markolat mind két végéhez egy a szablyához hasonló hosszabb penge tartozik. Ezek ellentétes irányba néznek.
Támadások: kinfenikusu no niou hane - Aranyfőnix lángoló tollai. A képesség úgy működik, mint egy íj. A kard két pengéje a központhoz koncentrálják az energiát, és a célpont felé löki ki azokat. A kezemből kb. 5db 1m hosszú és 0.5 m széles, madártollakra hasonlító lángcsóva indul, ami robbanásokkal csapódik a célpontba.
Védekezés: kinfenikusu no samasu - Az aranyfőnix ébredése. Lángok vesznek körül. A lángok beleszívódnak a testembe és egy lassú regenerációs folyamatot indít meg. Habár órákba telik a képesség teljes gyógyító hatása a harcban igen hasznos, mert a folyamat befejeződésére az összes sebesülésemet eltünteti rólam, és minél erősebb vagyok annál gyorsabbá, válik. (Hátrány, hogy csak magamon használhatom, és igen sok lélekenergiát emészt fel, így eleinte csak egyszer használhatom. A maximum gyorsasága 2 óra lehet a legmagasabb szinteken)

Szereti:
-Művészetet
-A régi históriákat, történeteket
-Hőst játszani
-A barátaival lenni
-Élvezi a harcot

Utálja:
-Az ok nélküli erőszakot
-Ha valaki a gyengébbet bántja
-A romos, piszkos környékeket
-Ha valaki túl sokat beszél fölöslegesen
-Ha valaki túl egoista és lenéz másokat

Bocs, hogy bénáztam, és megpróbáltam kijavítani azokat, amiket mondtál. Lehet, hogy a előtörténet egy kicsit rövid, de mivel benne volt minden ami kell remélem elfogadod.

Kész az új