Ivela nella Sinestesia
Arrancar
Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : Las Noches - 2. torony ^.^
Registration date : 2012. Jul. 11.
Hírnév : 4
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (7000/15000)
 |  Tárgy: Ivela nella Sinestesia Szer. Júl. 11, 2012 12:03 pm | |
| Jelszó: iea ea ieeiaEngedélyek:
~ karakter indítására:Szayel Aporro Granz – megvan ^.^ ~ fracciónságra: megvan ^.^ ~ rokonság: lásd Flavia-chan előtörijénél ^.^A D A T L A P
Név: Ivela nella SinestesiaNem: nőKaszt: ArrancarRang: ilyennel nem rendelkezik – Desmond Phellera fracciónjaSzületési ideje: ismeretlenKor: ismeretlen – kinézetre a 20-as évei elején~ KinézetÁtlag körüli, mindössze 163 centis magasságú, mégis törékeny testalkatú, fiatal nőt láthat maga előtt, akivel találkozik. Az egész lényét áthatja egyfajta légies könnyedség, ami még a mozgására is átragad, ezáltal csaknem tökéletes nesztelenséget kölcsönözve neki. Öltözetében is ez az érzés, a könnyű, meg-meglibbenő anyagdarabok jelennek meg, a gombos kiegészítőkkel társulva, miközben testének igen nagy felületét szabadon hagyja, tovább növelve stílusában a súlytalanságot, valamint láthatóvá téve a derekán lévő, hollowkra emlékeztető lyukat.
Finom vonású arcának egyik legmegkapóbb pontja a sötét, lilás színű szempár, mely mindig környezetét fürkészi. A bal szeme környékén található egy zöld színű, tollra emlékeztető formájú folt. Ezt az arcot keretezi a lágy esésű, kékből zöld színbe átmenő frizura, melynek bal oldalán található a hajdani maszk egy darabkája. Ez virág formáját öltötte, de Ivela igyekszik eltakarni egy élénk rózsaszínben pompázó valódi, trópusi virággal. ~ JellemA legtömörebben az aljas és kétszínű szavakkal jellemezhető. Nyugodt, szelídnek tetsző személyiség, akit szinte lehetetlen felbosszantani, és efféle hangulatváltozásait legfeljebb hangsúlyának változása, vagy a mosolyában fel-felbukkanó kegyetlenség sugallhatja. Mindenkivel kedves, megértő, ugyanakkor ezzel a tulajdonságával nem árt, ha vigyáz a másik fél, ugyanis sosem tudhatja, mikor és mi lesz felhasználva ellene, ha úgy hozza a helyzet. Ivela igen számító jellem, mindig kivár, megfontoltságra hivatkozva, hogy a számára legkedvezőbb döntést hozhassa, és ennek megfelelően léphessen. Ebből következik, hogy mérhetetlenül önző, kapcsolatait is erre építi. Ha valakihez mégis elkezd kötődni, akkor az illetőt onnantól kezdve tulajdonának tekinti, önmagához tartozónak, így még a kötődés is inkább birtoklási vágyat jelent nála. Ameddig haszna van valamiből, bármire képes, de ha nem tudnak neki semmi ilyesmit felmutatni, amiért megérné neki, akkor aztán leshetik, hogy akár a kisujját is megmozdítsa.
Mindezek mellett megfigyelhető benne egy bizonyos mértékű sznobság. Semmiből sem éri be a legjobbnál egy kicsivel is rosszabbal. Szereti a fényűzést, az eleganciát, éppen ezért néha hajlamos barokkos túlzásokba esni, már ami a holmijait illeti, minden másban azonban hihetetlenül visszafogott tud lenni, és a személyiségéből sem hajlandó többet felfedni a kelleténél, így mások számára legfeljebb a felszíni kedvesség és bűbáj látható. A hűvös számítás és színtiszta önzés gondosan rejtve marad, ameddig így áll érdekében – márpedig mikor ne állna így?E L Ő T Ö R T É N E TSötétség honol a fehér palota egyik eldugott szegletében. Ide senki nem jár, már régóta. Valamiért mindig is elhagyatott, csendes hely volt. Az arrancarok nem foglalkoztak vele, csak igen ritkán tévedt errefelé egy-egy gyengébb példány. De ők sosem tértek vissza. Miért is tértek volna? A vacsorát, ha önként kínálkozik, senki nem hagyná ki szívesen. Még én sem. Így aztán ez a kis sötétségbe burkolózó szeglet, mely a szobámnak ad otthont, egyre elhagyatottabbá vált. Egy percig sem csodálkozom ezen. Az arrancarok önző faj, még ha egyesek nem is vallják be. Mind a saját céljainkat akarjuk elérni, csak az eszközeink különböznek. Éppen ezért mind élni akarunk. Igen, ez így igaz.
A kezemben lévő porceláncsészébe töltött folyadék nem tükröz vissza fényt. Mintha megszűnt volna minden világosság. De hisz mindig is az árnyak között mozogtam. A háttérből, a mély, megfoghatatlan homályból játszottam, ahogy csak jól esett. Ahol tudtam, mozgattam a szálakat, és beleszóltam az otthonom életébe. Mert ide tartozom, de számomra a reflektorfény nem tűnt túl járhatónak sosem. Nem hiányzott, hogy a nyilvánvalóság fényében tündökölve én is célponttá váljak, mások célpontjává. Jobb volt idelenn, elfeledve, láthatatlanul. Bujdosó árnyékként, kit jobb elkerülni, ha az arrancar élni akar. Mert egy barlangjába húzódó kísértetről nem tudhatod, mikor táplálkozott utoljára. Ha tudnák, hogy időnként én is kijárok az ő birodalmukba, csendben, nesztelen, jobban megbíznának a lenti kísértetházban? Aligha. Ha valami, amiről közhírben forog a veszély, már elég régóta egy helyen van, előbb-utóbb megszűnik a racionális alap. Csak a közösség egynemű, kollektív tudata marad, mely miatt mindenki fejében felvillan a veszélyt jelző lámpa. Márpedig, én elég régóta itt vagyok. A velem való találkozásról pedig igencsak kevesen tudnának mesélni. Nekik meg ki hinne, mikor a többséget sosem látni, miután lemerészkedett?
Nem emlékszem, milyen voltam valaha. A jelenlegi formámban akkor születtem meg, mikor erőm fokozatos, egyenletes fejlődés után új szintre lépve új formát is öltött. Emberibbet. A maszk eltört, eltűnt. Csak egy darabkája maradt. Innentől kezdődik az életem. Innen kezdődnek emlékeim. Minden más, mi valaha létezett, megszűnt. Sosem bántam. Sem akkor, mikor egyedül voltam, sem akkor, mikor már ide tartoztam Las Nocheshez. Mert a palota már régóta áll, még ha azóta minden meg is változott. Minden folyamat, mi valaha mozgatta, folyamatos változások sorozata. Mert semmi nem maradhat egy helyben, mozdulatlan. Fejlődnünk kell, hogy lépést tudjunk tartani egy fejlődő világgal. Én azonban még a három shinigami uralma alatt sem éreztem szükségét, hogy részt vegyek bármiben. A létszámunk megnőtt általuk, ez igaz, de követendő példa nem akadt ebben a megszaporodott létformában. Az események szinte egymásból következtek, és nekem még mindig nem volt okom beavatkozni. Nem lett volna értelme. De az idők változnak. Most vajon mi volna a helyes lépés?
A csésze kiürült, tartalmát nincs értelme pótolni, így hát előre dőlve helyezem az előttem álló asztalra. A szoba távoli pontjában megvillan valami. Felállok hát, hogy odamenve derítsem ki a jelenség okát. Egy tükör, mely visszaverte a kinti égitest fényét. El is felejtettem, hogy van ilyen a szobámban. Mint oly sokszor, a közelébe lépve, megpillantva a tulajdon sziluettem, nem tudom, ki néz vissza rám. Emlékeim ugyan nincsenek a múltból, de egy-két apró érzés megmaradt. A részletek, melyek megalkotnak, külön-külön mind ismerősek valahonnan. Ezekről tudom, hogy egykor hozzám tartoztak, akár a külsőmről, akár a személyiségemről van szó. Egy-egy apró részlet, kinagyítva, kiemelve az egészből – így létezik csak a derengés. Ha a teljes képet kell néznem, ez a homályos, sejtelmes fény eltűnik fejemből. Csak a tudat marad: a velem farkasszemet néző nő nem létezhetett korábban. Ebben a formájában biztos nem. Mert szeme vágása, arcának vonala külön-külön ismerős, de együtt már nem. Egyedi létformát alkotnak, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Ivela nella Sinestesia – az arrancar neve, aki én volnék, és aki sosem létezett, mielőtt arrancar lett. Mert ez a létem rendje, nem igaz? Ha nincs egy kifejezetten erős, domináns darab a lelkek között, melyek megalkotnak, a fúziójuk lesz az, akivé válsz. Ebből kiindulva nem is létezhettél soha azelőtt. Bennem nem volt ilyen domináns egyed. Nem hiszem, hogy lett volna. Annak meg kellett volna mutatkoznia az évek során, melyeket idelenn töltöttem a homály jótékony leplébe burkolózva.
De, mint mondtam, változnak az idők. Többé nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a sötétben várakozzak alkalmas bábra, vagy táplálékforrásra. Ideje, hogy kilépjek a fényre, és onnan ügyködjek tovább Las Nochesért. Mert ez az én hazám is, nem hagyhatom, hogy tönkre tegyék. Hova mennék akkor? Nem, jobb alkalmat keresve sem találhatnék, hogy előbújjak rejtekemből, és a fényben járva borzoljam a kedélyeket. Senki nem mondta, hogy ne tehetnék ilyet.Z A N P A K U T O- A zanpakuto maga egy egyszerű kard, melynek keresztvasa liliomszirmokra hasonlít. Ennek hatására maga a kard tulajdonképpen olyan, mintha a penge egy virág közepéből nőne ki. A markolat kötése, valamint a kardhüvely egyaránt türkiz színben pompázik.
- L'orchidea a ballo - Orchideák tánca: a technika használatához Ivela eldob néhány orchidea virágot, melyek a levegőben táncolva közelítik meg az ellenfelet. Ahogy mozognak, szép lassan a virágok felveszik a használó alakját. Minden „virág-klón” szabadon mozoghat és „táncolhat” az ellenfél körül, de támadni nem tudnak. Elpusztításuk sem nehéz, ha valaki mondjuk félbevág egy „klónt”, akkor a félbevágott virág hullik a porba. A technika inkább az elterelés célját szolgálja, hiszen a valódi Ivela is megbújik a tökéletes képmások között, és ő ki is használja a helyzetet a támadáshoz. Ez nem parancsszóra aktiválódó képesség, nevét a technika tulajdonosa adta neki.
Neve: Succiafiore - KolibriParancsa: Aleggia, Succiafiore! - Szárnyalj, Kolibri!Resurrección: A resurrección aktiválásakor legtöbbet az öltözete változik. Az eredeti stílus egy részét megőrzi, de sokkal több fodor jelenik meg rajta, és az egész úgymond sokkal „hercegnősebb” formát ölt. Maszkjának virág alakú maradványa megduplázódik, és egy tiara két végpontját alkotja, valamint a rajta lévő virág is kisebb méretet ölt, és szintén jelen van mindkét oldalon. Kesztyűje meghosszabbodik, csuklóira egy-egy tollakkal teletűzdelt karperec kerül, és szoknyájának hátulsó része is megnyúlik. o Lo succiafiore a penna – A kolibri tolla: Ezen támadás során a karkötőin lévő sötétkék tollak leperegnek, és a célpont körül örvénylenek. A cél, hogy egy toll megtapadjon az ellenfélen, hogy hol, az teljesen mindegy. (Ha legalább egy toll megtapadt, a többi visszarepül a karkötőkre.) A toll hatása, hogy a hordozóval elhiteti, Ivela sokkal gyorsabb lett, holott tulajdonképpen őt lassította le, fele sebességére. Mindez addig tart, míg a toll szép lassan lélekrészecskékre bomlik. Fontos, hogy egyszerre csak egy toll szétesése lehet folyamatban, így a technika hatóideje tollanként 10 perces. o Cerchietto turchese – Türkiz gyűrű: A használó a reiatsujából egy, a hordókat is összetartó fémgyűrűre emlékeztető lélekenergia-gyűrűt hoz létre az ellenfél köré, mely magas, vibráló hangot bocsát ki. A magas frekvenciájú hanghullámok átmenetileg károsítják a reiatsu-kezelő képességet, ezáltal a károsult fél képtelenné válik a lélekenergia kezelésén múló képzettségek (mint kidou, hollow képességek, reiatsu kezelés) használatára – mindezt természetesen átmenetileg. A képesség hatóideje az ellenfél saját reiatsu kezelő képességére resurrección pontonként 1 perc; a rajta alkalmazandó gyógyításra alkalmas technikák esetén resurrección pontonként 10 perc. |
|
Hangulatos, az érzékekre ható és rejtélyesség érzését keltő előtörténetet kreáltál, ami azt hiszem remekül illik ehhez a karakterhez. Az engedélyeid megvannak, a képességeket és a szeret-nem szeret rész kihagyását pedig egyeztettük, így ELFOGADOM az előtörténetet.