A ma reggel is ugyan úgy kezdődött. Habár ma Chi no Umi sokkal harciasabb volt, mint szokott lenni, de végül is nem probléma. Már megszoktam, hogy folyton visít, és goromba. Kicsit Himikóra hajaz. Talán pont ezért tetszik annyira. Tényleg, normális ha egy shinigaminak megtetszik a saját zanpakutouja? Vajon ezt hívják masszív egoizmusnak? Amikor a saját lelkedbe leszel szerelmes? Még a gondolaton is nevetnem kell. Ha lennének lakótársaim, akkor száz, hogy dilisnek könyvelnének el.
Kikászálódtam az ágyból, és szokásos zombimódban rendeztem el a reggeli teendőket. Reggelire lenyomtam két pohár vizet, aztán indulás is melózni. A mai nap végre vissza térhetek az Emberek Világába. Igaz küldetés visz oda, de ez egy jó alkalom lesz megnézni, hogy mi történt a hét év alatt, amíg itt meresztettem a seggemet. A parancs elhangzott, és én elindultam. Szépen lassan komótosan, mintha nem lenne sürgős. Miket gondolok? Hát tényleg nem sürgős... Azok a lelkek még ott lesznek egy darabig. Ugyan hova mennének? Meg várnak. Jut is eszembe, mindjárt kifogyok a cigarettából. Azt is pótolni kell.
Elő is kaptam egy szálat, és rágyújtottam. Még a szenkai kapu előtt elszívtam, aztán átléptem az emberek világába. A feladatom az volt, hogy nyolc lelket juttassak át biztonságosan, és ha találkozok lidérccel, akkor mészároljam le. Nem vagyok az erőszak híve, de sokat hallottam már ezekről a lidércekről. A legtöbb csupán szimpla ösztön lény, de vannak fejlettebbek is, mint például az arrancarok. Veszedelmes lidércek, akik továbbléptek az evolúció lépcsőfokán. De én majd megmutatom nekik, hogy hova járjanak lelkeket zabálni. Az első lélek céltalanul bolyongott, és nem igazán kötötte ide semmi, ezért egyszerű volt a probléma megoldása. Fogtam a kardom fejbe böktem vele, és már ment is az útjára. A többi sem okozott nagyobb kihívást, szóval le tudtam a problémát röpke egy óra alatt. Már csak azért is, mert semmi kedvem nem volt futkosni. Elég volt sétálgatni. Feladatom végeztével, egy kis szabadságot ítéltem meg magamnak, és meglestem az első nagyobb áruházat, és a raktárát. Megkerestem a raktáron lévő cigarettákat, és kiválasztottam magamnak az ideálisat. Felnyitottam, és kivettem egy dobozzal. Ezután jutott eszembe:
- Mi a francot tökölök itt egy dobozzal? Viszem az egész pakkot, és csókolom. Legalább nem kell egy darabig aggódnom az utánpótlás miatt.
Ezzel el is határoztam, hogy így lesz. Felkaptam a vállamra, és mint aki jól végezte dolgát kisétáltam a felhúzott fém kapun. Mindössze egy árufeltöltő volt éppen arra, aki nem igazán tudta mire vélje a dolgot. A raktárba szerencsére nincsen kamera, szóval nem tudnak megfogni. Miután kellőképpen halálra rémisztettem a tagot, el shunpoztam melegebb éghajlatokra. Kerestem egy nyugis helyet, és leparkoltam. Ez a nyugis hely végül egy park lett. Egy elég nagy park, ahol így délben nem igazán jártak sokan, hiszen az emberek legtöbbje ilyenkor dolgozik. Felpattintottam a fedelét a cigis doboznak, és előhúztam a szálat. Meggyújtottam, és jó mélyet szívtam bele.
- Bűn ez a cigaretta. Rá se kellet volna szoknom... - Számhoz emeltem a bűn rudat, és újabb szívás, majd kifújás. - Most már mindegy. Francokat károgok rajta, ha úgysem fogok leszokni róla...
Hátra dőlve a fejemet a kartonnak támasztva szívtam a slukkokat.
- Haza kéne érni, még kora délelőtt, mert lenne mit csinálni. Úgy halottam van itt valami férfi egylet Seireiteiben. Meg kéne nézni miért is jó az a hely. Meg hát az arcokkal is össze kéne spanolni. Bár a nőegyletet is szívesen megnézném. Már nem belépési célzattal, hanem felszedési célzattal. Ha csak egy normális nő van köztük, már akkor össze tenném a kezem érte.
Saját gondolataimmal morfondírozva valami furcsát éreztem a közelben. Soha nem éreztem ilyet, de bizsergett a lelkem, és éreztem, hogy valami erős közeledik. Lidércnek tituláltam, bár soha nem tudtam, hogyan is kell éreznem, ha lidércről van szó. Valamilyen furcsa lélekenergia volt. Mintha egyedül ülnék egy nagyon jó horrorfilmet bámulva, és tudnám, hogy mindjárt megijedek. Vártam, és elnyomtam a cigit a földön. Hátra hagytam a cigis pakkot, és felugrottam az égre shunpoval, hogy lássam a támadóm, és ne érjen a fák mögül váratlanul. Már ha egyáltalán támadó... Lehet, hogy csak tájat jött nézelődni, vagy lelkeket falatozni. Akkor viszont én leszek a támadó. Nos lássuk csak mi lesz...