Viszonylag nyugodt, titokzatos város, a helyiek szerint a nagykutyák itt vertek sátrak, sokszor van gengszter összejövetel.

A zavargások kitörése után gyors tájékoztatás, majd azonnal a helyszínre küldték a krízis csapatot. Elsőként Katai hadnagy érkezett meg leghamarabb. Nagy megdöbbenésére, se más osztagbeliek, se zavargók. Minden csendes és nyugodt. Talán túlságosan is. Az utcák viszont szokatlanul kihaltak. Bár ez shinigamik érkezése esetén annyira nem meglepő, mert a peremvidékiek eléggé tartanak a Tiszta Lelkek Városának lakóitól.
A 34-es kerület nem tartozik Rukongai legrosszabb környékei közés, ám túlzás lenne azt állítani, hogy rózsás lenne az itt lakók élete. A hadnagy a megbeszélt találkozási helytől néhány méterre telepedik le egy fa tövébe. Mivel egyedül van és a környék nem túl biztosnágos így egyedül jobb, ha nem kelt feltűnést.

- Kapitány! Kapitány! Vészhelyzet ! Behatolók! -repül be az ablakomon a pokollepke ezt az üzenetet ismételgetve.
Én épp a kanapén ücsörögtem és olvasgattam mikor meghallottam.
-A 34. körzetben? Ez felettébb szokatlan. -jegyeztem meg miközben felkaptam Yamazakurát és a derekamra kötöttem. -Mindenesetre ne vesztegessük az időt, le kell csillapítani az embereket mihamarabb.
Kilépve az irodámból shunpoval haladtam az Északi kapu felé, majd miután átengedtek rajta jobbnak láttam ha nem a nyílt utcán haladok tovább. Előhúztam a zanpakutoumat, majd előhívtam a shikai formát. Miután megjelentek a szárnyaim a levegőben folytattam tovább az utamat. Azonban ahogy közeledtem a megbeszélt hely felé, elég kihaltnak láttam a környéket. Furcsálltam is, úgyhogy lejjebb ereszkedtem. Aztán észrevettem Siraseru hadnagyot amint egy fa alatt üldögél.
-Jó napot hadnagy. -értem földet mellette, majd eltüntettem a cseresznyevirágszárnyakat. *Vajon mennyien jönnek még?* -tűnődtem magamban miközben a környéket kémleltem.

"Mi a fészkes fenéért kötök én ki mindig ezen a tetves helyen?!" vakarásztam mérgesen a fejemet és bandukoltam a portanyán. Ráérősen követtem a három shinigami lélekenergiáját. "Ez aztán a kihalt vidék! Mi van, itt járt Jesse James?" álltam meg és néztem körbe.
-Cöh...-vontam vállat és folytattam az utamat. Az egyik elágazásnál káromkodtam a hajamat tépve,mert nem volt egyértelmű, hogy merre kéne mennem, amikor elrohant valaki mögöttem. Azonnal befejeztem a város alapítójának "barátságos" emlegetését és hátrafordultam mérgesen.
-Bújj elő szellemecske, vagy a gatyádnál fogva vonszollak ide!-
-Ki vagy te?-bökdösött meg egyszakállas vén gógyis a menő vasvillájával. Hátrasandítottam, hogy mi a nyűgje, de úgy festett maga köré gyűjtötte a seregét is.
-Falunap van, hogy mindenki sorban áll?-
-Válaszolj!-bök meg még egyszer.
-Cöh...válaszolok, ha van hozzá kedvem vénember! Leszarom, hogy háromszor annyian vagytok...-
-Látom nagy a szád!- üt fejbe erényesen a rohadt verőszerszámával. A fejemet megvakarva fordulok azonnal felé.
-Szal...mi a f*sz bajod van? -magasodtam a bugris ráncpofa fölé.

Egy kisebb csendszünet állt be, aztán az öreg rám uszította a pitbulljait. A sok idióta üvöltözött mint Rocky és mivel támadott, retkes kavicsokkal.
-A ku*va ANYÁTOKAT!-igyekeztem kivédeni az eltévedt kőbombákat.-Hej,de elegem van a vendégszeretetből!-emeltem fel a karomat.-Hadou 63: Raikouhou!-adtam egy kis ízelítőt remélve, hogy felforrósítottam a helyzetet.
-Na csá szánalmas idióták! Randim van a halálosan vicces fekete ruhásokkal!-tűntem el a shunpo-mat előszedve. "Hogy ezt miért nem használtam előbb..."
-Hello szánalomtenger!-köszönök oda a három szektás gyökérnek és fújtatok egyet mellettük.-A helybeliek mindig ilyen kibaszott kedvesek vagy különleges nap van?-

Egy darabig ketten álldogáltunk, szinte teljesen szótlanul. Igazából nem nagyon ismertem az újdonsült hadnagyot, így nem nagyon tudtam vele miről beszélgetni. Egy helyben ácsorogtam, és a környéket figyeltem, majd pedig sétálgattam egy kicsit a környéken, de aztán végül visszamentem a fához, ahol Katai ücsörgött.
-Hanae, egy csapat lélek tart errefelé -szólalt meg az oldalamon Yamazakura
-Igen én is érzem! -fordultam gyorsan az energia irányába, majd néhány pillanat múlva meg is láttam egy shinigami egyenruhába öltözött embert és a nyomában egy csapat feldühödött lelket.
- Azt hiszik , hogy-hogy a shinigamik miatt van ez az egész lááá. lázadás...- ezért kergetnek... -kiabálta zihálva, majd kupánvdobták egy kővel amitől összeesett
Gyorsan elindultam felé, hogy segítsek neki,ám amikor egy shunpoval ott termettem mellette a lelkek meghőköltek és úgy döntöttek gyorsan továbbállnak.
-Jól van? Ki maga? -kérdeztem a közben magához térő shinigamit.
- Kotetsu no Myu Tauroi vagyok! A 2. osztag 5. tisztje! -hajolt meg bemutatkozás közben
Éppen tovább akartam faggatni mikor Masaki jelent meg mellettünk
-Hello szánalomtenger! A helybeliek mindig ilyen kibaszott kedvesek vagy különleges nap van? -fújtatja
-Szia Masaki. Hát te megint hogy kerülsz ide? -üdvözöltem- Nem mintha nem örülnék neki.... -tettem hozzá gyorsan- Amúgy látom a helyiek téged sem kíméltek. Talán ettől az úrtól megtudjuk miért lázadtak fel a helyiek a shinigamik ellen... -néztem kérdőn a tisztre

Egy pokollepke repült be az ablakon mi közben azt ismételgette, hogy a 34-es körzetben behatolók vannak. Futtába felvettem a Zanpakutom majd sietve mentem a helyszínre.
~A francba, tippelek: Megint én fogok elkésni.- mérgelődtem miközben tovább mentem. Miután meguntam a futást shunpokat kezdtem el használni.
-Hello szánalomtenger! A helybeliek mindig ilyen kibaszott kedvesek vagy különleges nap van?- hallottam egy szánalomra méltó hangot...
Az utolsó shunpo olyan jól sikerült, hogy miközben landoltam egy vaizardot sodortam el. Igaz nem véletlen volt, de próbáltam úgy beállítani. A szerencsétlen ex-shinigami a földre terült, de én mintha mi sem történt volna leporoltam a ruhámat.
-Üdv. az itt jelen lévőknek.- néztem elsőnek Hanae kapitányra majd a hadnagyra és végül a vaizardra. -Ugye nem késtem sokat?- kérdeztem miközben megvakartam a tarkómat. Majd megláttam a földön elterülő shinigamit.
-Hát ezzel meg mitörtént?- mutattam rá. -És egyébként valaki árulja el mitörtént itt!- folytattam színjátékomat.
~Túl jól játszok, egy színész veszett el bennem.- jelent meg az arcomon egy vigyor.

A kérdésem után nem kerülte el a figyelmemet a földön henyélő rizsföldekről szabadult idióta sem. Épp be akartam neki szólni, hogy feküdjön otthon, amikor Hanae válaszolt.
-Szerinted????-vakarom meg a fejem.-Az a fűszínű drogos bolond átküldött. Azt vakerálta, hogy szükség lesz rám, és ezt a szépséget elnézve...-mutatok a még mindig kiterülve hortyogóra idiótára.-asszem el fogok itt kelni!-
-Értem.-
-Az meg kurvára nem tud érdekelni, hogy örülsz e a képemnek vagy sem...Nem kell rám nézni! Állj már fel!-bökdösöm meg a lábaimmal a henyélő medvét,de megérzek egy felém közeledő lélekenergiát. Szokásos laza stílusommal szeretnék arrébb lépni, de az a szemétláda a megengedettnél jóval gyorsabban közeledett, így frontális ütközés állapota következett be.

Némi gurulás és csúszás kíséretében töröltem fel az összes létező homokot a retkes környékről. Egy szép homokvár alakult ki a fejem körül ennek következtében, de túl idegbeteg voltam ahhoz, hogy ez zavarni tudjon.
-TE DEGENERÁLT CSŐDTÖMEG!-rázom meg magam, mint egy rohadt tetves, hogy megszabaduljak a homok nagy részétől.-Ne akard már bemagyarázni, hogy nincs radarod! Minden kibaszott kapitány érzékeli a lélekenergiát! Ha ennyire kötögetni akarsz nagyika, mond ki nyíltan, ne bújj ilyen ócska kifogások mögé!-egy kis szünet, amíg a cipőmből is kiengedem a Jin-t.-Letörlöm mindjárt azt a vigyort a rusnya képedről, te szarrágó seggarc!-

Néhány perc várakozás utána Hanae kapitány érkezett. Illő módon üdvözöltem, ám nem volt még sok közös témánk, mivel a friss kinevezésemnek köszönhetően ez az első feladataim egyike, amikor együtt dolgozhatunk. A kapitányt már hírből nagyon is jól ismertem, de személyesen még csak most sikerült találkoznunk. Rendkívül fiatalon és gyorsan tett szert a bankai használatára és ezzel a kapitányi rangra is egyben. Örültem, hogy Ő is a csapat része lesz, ám kezdtem aggódni, hogy nagyon kevesen leszünk...
Egyszer csak hatalmas robajra lettem figyelmes. Hanae már egy ideje abba az irányba bámult, ám csak most láttunk meg egy shinigamit, mögötte jókora nem éppen kedvesnek tűnő díszkísérettel. Amikor a népes sereg is meglátott minket, jobbnak látták távozni.
Miután sikerült a megdobált shinigamit magához téríteni felállt és bemutatkozott.
-Kotetsu no Myu Tauroi vagyok! A 2. osztag 5. tisztje!
Éppen a bemutatkozója végére ért, amikor valaki mást is megéreztünk.
-Hello szánalomtenger! A helybeliek mindig ilyen kibaszott kedvesek vagy különleges nap van? - jelent meg egy másik shinigami.
-Szia Masaki. Hát te megint hogy kerülsz ide? - üdvözölte Hanae az érkezőt.
-Nem mintha nem örülnék neki....
-Amúgy látom a helyiek téged sem kíméltek. Talán ettől az úrtól megtudjuk miért lázadtak fel a helyiek a shinigamik ellen... - azzal visszanézett az 5. tisztre.
Pont ekkor futott be Shihouin Asuma a 6. osztag kapitánya is jelentős meglepetéseket és khm... kellemetlen meglepetéseket okozva ezzel Masakinak. Közben Kotetsu már kezdett kissé fortyogni, mivel állandóan megzavarják mondandójában.
-Üdv az itt jelen lévőknek! - köszön sorba mindenkinek, érthetetlen módon Masakit hagyva utolsónak.
-Ugye nem késtem sokat? Hát ezzel meg mitörtént?- mutattam rá a még mindig bizonytalanul álló tisztre..
-És egyébként valaki árulja el mi történt itt!
-TE DEGENERÁLT CSŐDTÖMEG! - robban fel szinte Masaki.
-Letörlöm mindjárt azt a vigyort a rusnya képedről, te szarrágó seggarc!
- Ide figyelj öcsi... Vegyél kicsit vissza az arcodból... Ha nem, letépem a heréid és a szádba dugom, rendben? Kössz. - zárja rövidre a vaizard dührohamát.
Ám Masakinak ez csak olaj volt a tűzre éppen óriásira nyitott szájjal szólna vissza amikor elegem lesz a modorából és egy jókora hógolyóval tömöm be a száját.
-Kuss! Már nekem is kezd elegem lenni belőled, pedig alig pár perce ismerlek... - szólok oda neki, miközben újabb adag havak kap az arcába.
A pillanatnyi csend hatására Kotetsu végre belekezdett a kialakult helyzet ismertetésébe. Mint kiderült néhány helyi gengszter a shinigamik ellen akarja fordítani a Rukongaiakat, eddig nem is rossz sikereket elérve. A háttérben valószínűleg két alvilági személy Jame Fortline és Misuky Hamoru állnak.
Békén hagyva Masakinak és a még hátra maradt pár másodpercnyi csendek kihasználva javaslok a többieknek egy stratégiát.
-Valakit, akinek a stílusa illik Rukongaihoz be kellene építeni a falusiak közé, hogy így juthassunk friss információhoz. - közben sűrűn pillantok Masakira, aki próbálja megszabadítani magát a tőlem kapott hótól.
-Persze ez csak egy felvetés. Inkább Önökre hagynám az érdemi döntést, hogy mi legyen és merre tovább...

Mikor már páran összegyűltünk, úgy tűnt többen nem is jönnek. Az utolsónak érkező Asuma kapitány sikeresen bosszantotta fel az amúgy is "higgadt" természetű Masakit. A tiszt pedig kezdte megelégelni és durván félbeszakította a mondanivalóját.
- Ide figyelj öcsi... Vegyél kicsit vissza az arcodból... Ha nem, letépem a heréid és a szádba dugom, rendben? Kössz. -rivall rá
- Azért ezt nem kéne... -nézek rá a tisztre, úgy mint ahogy a halálra ítéltekre szoktak, majd pedig Masakira egy "légyszíves még ne öld meg, míg el nem mondta mit tud" pillantással.
A shinigamitól megtudtuk, hogy egy alvilági szervezet próbálja befeketíteni a shinigamik becsületét.
-Kezdjék el a nyomozást és minden újabb információról tájékoztassák a 2. osztag irodáját! Jó munkát! - fejezte be mondandóját, majd el is tűnt.
-Siraseru azonnal magához is ragadta a kezdeményezést, és felvetette az ötletet hogy valaki épüljön be a helyiek közé. Masaki újabb dührohamra kezdett volna amikor Siraseru egy hógolyóval tömte be a száját.
Hirtelen elállt a lélegzetem, mert tudtam hogy ami most fog következni abban nem lesz köszönet....
-ÖÖhm... -próbáltam magamra terelni a figyelmet- Bár lehet hogy nem éppen a falusiak stílusát képviselem, de úgy gondolom vagyok olyan felkészült hogy elvállaljam a feladatot...Ééés, és Masaki is velem tarthatna ha akar... -néztem rá még mindig kérlelő szemekkel,és félve megfogtam a kabátja ujját bár nem tudom, meg bírja-e állni hogy ki ne fakadjon.

Miután véghez vittem az "akciómat" a vaizard a gurulást majd csúszást befejezve idegesen ordibálni kezdett.
-TE DEGENERÁLT CSŐDTÖMEG! Ne akard már bemagyarázni, hogy nincs radarod! Minden kibaszott kapitány érzékeli a lélekenergiát!- fakadt ki amit én sikeres küldetésnek nyilvánítottam és egy vigyort eresztettem el ismét.
-Nekem nincs radar a seggemben, bár neked lehet. Ha belegondolok hallottam valami pittyegést amikor gurultál... Lehet, hogy az volt- gondolkoztam el, de ekkor a tiszt is megszólalt amin én nagyon jól szórakoztam. Mikor kiordibálta magát a tiszt belekezdett a történetbe, de mielőtt belekezdhetett volna a hadnagy egy adag havat küldött Masakira, hogy lehűtse a vaizardot.
-Először azt kell kideríteni, mi folyik a háttérben ki a megbízó. Eddig egyetlen nyomunk van, hogy mielőtt ez az egész hajcihő elkezdődött volna két nagyon nagy hatalmú ember tűnt el. Jame Fortline és Misuky Hamoru. Ők közismert alvilági figurák voltak ám most újabb információk szerint a zavargások alatt újra előkerültek. Kezdjék el a nyomozást és minden újabb információról tájékoztassák a 2. osztag irodáját! Jó munkát!- fejezte be a monológját majd eltünt. Gyorsan feldolgoztam az adatokat, majd a hadnagy felhozott egy ötletet.
-Nekem tetszik, én benne vagyok, de ki vállalja?- néztem körbe. Pár perc múlva Hanae kapitány jelentkezett és magával akarta "csábítani" a vaizardot.
-Szerintem az ott jobban beleolvad a környezetbe mint ön, Hanae kapitány.- mutatok Masaki felé. -Bár az igaz, hogyha ketten mennek ön legalább csitíthatja azt az idiótát akinek abból a bizonyos 4 kerékből 5 hiányzik.- mondtam

// A farmer tette//

Soul Societyben újra tél van. Mindent beborított a hó. A szorgos munkálkodásaimért ugyan nem engedett fel a ranglétrán, de helyette kaptam kimenőt. Úgy gondolhatta, hogy kicsit beteges a hozzáállásom. Mintha munka mániás lennék, holott csak szeretnék feljebb jutni.
Meglátogattam a régi farmot, amit még a Shinigamivá válásom előtt építettem fel és vezettem. Egy hadseregnyi embernek termeltünk nemeseknek, közembereknek, shinigamiknak… szóval szinte mindenkinek egész Soul Societyben. Ott rossz hírrel várt a farm mostani vezetője, Nagata Simon.
Elmondta nekem, hogy mostanában néhány Gengszter család meg akarja szerezni ezt a hatalmas földet, de túl sok védelmi pénzt követelnek. Nagata a régi kerékvágásba akarja hajtani a farmot, amikor a probléma azt jelentette, hogy kicsit kevés a trágya, vagy nincs elég szalma, kicsit sok a vevő. Megkért arra, hogy mint követként mennyek oda gengszterekhez és győzzem meg a Fuka maffia családot, mert nincs pénzük annyi, hogy Shinigamiktól segítséget kérjenek, mert eléggé költséges meló a farmer gazdászat. Ha netán eldurvulna a helyzet, akkor csupán a legnagyobb szükség esetén használja a Zanpakutom erejét és a Kidoukat vagy titokban, amikor senki sem látja.
Úgy döntöttem megteszem egy régi barátért és a régen felépült álmomért. A kinomomra felvettem egy kalapot, és egy szakadt göncöt, valamint a göncbe belevezettem a kardomat a jobb lapockám és a bal derekamig. Egy pár falat után el is indultam nyomot keresni a nagy hidegben. Az első úti célom egy kocsma volt a közelben.

//Küldetés megnyitott, vár Orihime.//

A tahó faszkalap gyorsan összekapta magát és fenyegetett meg, amitől majd összeszartam magamat. Épp vissza akartam vágni, hogy kivel és mikor próbálkozzon ilyesmivel, amikor Primadonna egy orv lépést vetett be ellenem, mint egy kibaszott csicska az iskolabuszon úgy pakolta ki elém a lábát, amiben azonnal hasra estem. A barátságos csúszás és arcgyanta után paprikavörös fejjel pattantam fel a földről, hogy mindenkit elküldjek egy bizonyos pont bizonyos részére, amikor megtörtént a világot megmentő csoda.
Mint egy messiás, úgy húzta ki magát a hadnagyi karszalaggal feszítő Sylvester Stallone kettő. Aztán a kis köcsög egy hanyag mozdulattal tömte be a képemet egy frigónyi jéggel. Úgy éreztem még a tököm is lefagy, pedig elég messze volt a frontvonaltól.
Amíg én a havat kotortam el a főútról, Primadonna a helyzet és a seggem mentésével volt elfoglalva, amit heves morgással könyveltem el. Kurvára nem érdekelt, hogy egy kibaszott fekete kimono-ba öltözött izomagy keménykedik nekem, csak az, hogy szétverjem a rusnya képét és kiverjem az összes fogát. Annyira felhúzott a szitu, hogy vizet lehetett volna forralni a fejemen, még a hó is gyorsabban olvadt a számban.
Mr. kavicsagy hamar eltűnt a zsidó fütyivágójával együtt, így legalább nem kellett őt is szétvernem. Bár szívesen etettem volna meg a vámpírommal, már ha az a csicska nem alszik. Mostanság megint sokat húzza a lóbőrt a mihaszna kastélytöltelék. Egyszer komolyan mondom seggbe fogom rázatni egy villámmal, ha más nem a sérója be lesz lőve, meg napoznia sem kell egy ideig. Még a hasznára is válok annak a szemétláda naplopónak.
-Szerintem az ott jobban beleolvad a környezetbe mint ön, Hanae kapitány.-
-A környezetbe te olvadsz bele esténként....Mr. Nightguy! Kereke meg a jó ku*va anyádnak hiányzik...de ha nagyon szeretnéd szívesen kiverem a mogyoró méretű agyadat! Neked ingyen vállalom!-

Az utamat folytatva egy kivilágított házat pillantottam meg. Emlékeim szinte előtörtek a mélységből és a karácsony szelleme fogott el. Az ablak tele volt díszítve fenyőágakkal és mindenféle színű dísszel. Egyszer csak egy gyönyörű dalt énekelt a házban lakó család. Apa, anya és a lányuk énekelték a Csendes éjt. A szívem gyorsabban kezdett dobogni és lassan már könnyek csaltak ki a szememből. A 2 szobás kis viskóban egy alig díszített karácsonyfa állt. Érthető, hiszen ez a család sem volt gazdag, de mégis képesek voltak mindent megtenni a gyermekükért, hogy a leány átérezze a karácsony szellemét. Az örömük és kacagásuk, valamint a szépen zengő dal hatalmas örömet adott. El kezdtem a ruhámban kutakodni és találtam egy kis apróságot. Odaálltam az ajtóhoz, amelyen egy nagyon szép koszorú lógott. Bekopogtam és az anyuka nyitott ajtót. Öröme egyben gyönyörűsége sugárzott az arcáról. Ugyanolyan mosollyal viszonoztam a magában kedves „ajtónyitást”. Valahányszor bekopogtam egy idegenhez, hogy információkat szerezzek mindig vagy ki se nyitottak, vagy ha ki is nyitották becsukták az ajtót.
- Jó estét, nagyon hideg van, jöjjön be. Ne fázzon meg a havazásban! – fogadott örömmel a nő, amit örömmel elfogadtam.
Bent a lakásban az apukához húzódott a kislány.
- Ugyan jányom. Ő most vendég, nem akar bántani. – a kislány még nem bújt elő. S hamarosan megjött az anya is négy pohár meleg teával. Csodálkoztam is, amikor bejött a 4 pohár teával. – Éljen, megjött… megjött. –kiáltotta el magát a kislány.
Miközben a teákat fogyasztottuk én és a család között oldódott a hangulat. A kislány is merészen kérdezgetett. Én a régi életemről meséltem mikor még jó gazda voltam a farmon. A kakaskergetés minden reggelente, mert az-az átkozott állat nem bírta befogni a csőrét reggeli keltés után. A nagy dagonyázás, mikor a disznót ki kellett hozni a platóhoz, mert egy nemes kért pár disznót. A nagy nyúl iram, amikor kiszökött a nyuszi és véig kellett futnom az egész rétet. Birkanyírás, na, azokért is futkosni kellett. Szinte a birkákon lovagoltam… Mindenféle őrültség előfordult.
Az ajándékozáskor odaadtam az apróságot a családnak körülbelül 100
ryut. A kislány köszönte meg az ajándékot, mert a szülök nem bírtak megszólalni az örömtől, talán még egy kis sokk miatt is.
- Köszönöm Shinigami úr, – erre nagyon csodálkoztam – és mentsd meg az északi farmot.
- Szóval hallottátok mi történt a farmommal. Ja és ne áruld el, hogy ki is vagyok, okés?
- Rendben számíthatsz rám.
- Örülök, boldog karácsonyt nektek.
- Várj mi a neved?
- Nowa Shouryou a 13. osztag 4. tisztje.
- Áldassuk majd a neved.
- Köszönöm. ^^ Viszlát.
- Boldog ünnepeket! – búcsúzott az apuka.
- Szia Nowa! – üvöltött utánam a kis leány.
- Szia, Lili! :3
Ezzel kiléptem a család házából és folytatnom kell a „karácsonyi” küldetésemet. Az ajtóban integettek nekem a Horigato család.