Nagyon éreztem valamit, ami olyan volt, mint egy láb, és folyamat a seggemet rugdalta, hogy húzzak el kirúgni a hámból, mert ha nem, akkor nagy bajok lesznek, például bezambitisz sarokitisz, meg hasonló betegségek, amik mind rossz hatással vannak a sájnos szépfiúénemre, és ha az megbetegszik, akkor cseszhetem a csini csajok, meg jó üzletemberek társaságát, pedig hát, az sosem árt, ha van kivel ágyba bújni. Na de itten nem az a lényeg ám, hogy perverz vagyok, mert az vagyok, hanem az is, hogy mekkora egy szexuállatságos férfiisten sájnmasina vagyok. De régen is voltak azok a szép idők, mikor a Férjemurammal egy ágyban henteregtünk, és közben tollak repkedtek, úgy rémlik, hogy talán tegnap estétől ma hajnalig folyt a banzáj, aztán mindenki vánszorgott a maga irányába, mert az külön volt, mint amerre a másiké, és akkor szóval kezdtem unatkozni, és amikor én bebandzsítva reszelem a szememmel az ablakot, akkor ott már vetkőzési kényszerproblémák léphetnek fel a járókelőkben.
Szóval inkább én magam kerekedtem el, hogy kenődjek már fel valakire, aztán ne egymagamban szexualizáljak, ha egyszer már a világon vagyok, mert nem lehetek önző, meg csak nőző, ezért leszek hímező is, meg ollózó, meg nem csak segget vakaró, pedig kicsi ideig még el is vagyok a sajátommal, mert olyan jól néz ki, hogy muszáj nézegetni, olyan szép kerek, formás, rámosolyog az emberre, nem is értem, hogy bírják a metrón, meg mindenféle egyéb szűk helyen, ne fogdossák állandóan, én bezzeg nagy ravaszan a zsebembe süllyesztem a kezem, hogy csak a farom közelében éljen, meg hát úgy jobban kivan az a tutkerájos mellkasom is, meg faszacsávósan lazább a tartásom, így aztán döglenek a nők meg pasik utána, mint a legyek.
De elég a legyeskedésből, ott tartott a téma, hogy az egyetlen szexuálistenség, aki az utcán virgonckodik, ma este én leszek, és megyek, amerre az élet meg a pia visz, majd felcsavarodok néhány lábszárra, lejtek egy kis bugit, aztán meg jöhet az ungi-bungi. Naná, hogy alig estem-keltem be egy menő helyre, és csavartam magamon egyet-kettőt, lehet, mégiscsak sok lett majd meg vakultam, úgy sájnoltam itt a rudas bevetésem közben, de befutott a kifutó kispajtás, és muszáj volt lekászálódnom a tökéjletes helyemről. Tudta a hóhér, mit akar itt minimanó ilyen időpontban, mikor a kölköknek már ágyban a helyük, hogy ne lássák, hogy harcol a papi a bácsikkal, nénikkel az ágyban, de a Kölyöknek jó gyomra volt, mert akárhányszor összevert minket a sors kalapácsa, bizony ivott rendesen, és volt, amit én fizettem. Sebaj, ha olyan jó tanítvány lesz majd, miután én kipusztulok, ami lássuk be elég sok idő múlva következik be, mert ez itt nem olyan végső állomás, lesz még folytatása az estének, akkor Kölyöknek egy mese után már nem a Pedomaci lesz az alvótársa.
- Szeresd a testem, Béjbé… - dalolásztam a kölöknek egy sort, mikor bemutatta nekem közelebbről is, milyen csodás a bárpult, majdnem meg is ijedtem, hogy öregedni kezdtem, mert ilyen könnyen lepacsizott a kicsi, de aztán betudtam a szexuállatságomnak, amibe még én magam is totálisan belezúgtam, mint vak az árokba, nem csodáltam, hogy a pultoscsaj csodanyálam is rám csöppent ki éppen, muszáj volt hát engedelmesen megmutatni neki minden részem. Kölyök úgyis helyet kért, persze előtte még köszöntöttem öklét az enyémmel, semmit sem kell elsietni, ráérünk, aztán a cuki kézpetting után felpakoltam magam, meg a szexi seggem a pultra, és olyan tiszta macsós pózba befetrengtem a csajé előtt, a látvány még úgyis ingyé van.
- Kispajtás, azt’ a nagypapesz tud róla, hogy ide cibáltad már megint a feneked? – vigyorogtam rá totál ártatlanul, mert hát nehogy már nekem itt rányomuljon erre a ropogós pipire, mikor az engem nézett ki. Kölyök úgyse nagy denszmásín, meg mit se tud ez még a nőkről, majd ha már kinőtte a gumimacáját, akkor játszhat az igazival, addig csak lesse a mestert a sarokból, csücsüljön csak a kicsi fenekén, és várja ki, míg lenyugdíjaznak. – Kölyök, nem látod, hogy itt ez a nőstény csorgatja a nyálát utánam, aztán ilyenkor nem vágod a ”befogod a szád” szitut, hát mit tanultál te az iskolában?! El sem hiszem, hogy a kölyköd voltam, véredből lettem… - kezdtem ütemre vonaglani a húspiacon, ha nem a nőci, majd más megvásárol magának, aztán le vagyok tudva addig is teljesen, míg meg nem jön a Férjem, bár nem biztos, hepitájmolni fog, ha valami ismeretlen űrlényt talál az ágyban, de velem az élet már csak ilyen, ne válogasson, vagy ha elmegy, lehet övé a gyerek. Majd elosztozunk valahogy, nehogy még itt a nyakamon maradjon a kissrác. – Te, Pajti, úgy hallom, csörög a pizsid, vedd csak fel, aztán tentizzél. – próbáltam finoman rávezetni a kiskomát, hogy ovisoknak még kell a délutáni szunya, meg hát most úgyse veszem hasznát a kjút bájainak, csak elvonja a csaposnéni figyelmét, aztán a végén még nekiül itt letejelni a kisbabának, hát az nem lenne fair velem szemben, aki tökéletes görögszoborizé. Muszáj volt sájnolnom, amíg még nekem csorgott a tuti, mert ha a Kölyöknek is csurran-cseppen a mézből, aztán az életbe nem vakarom le a helyről, meg a nőciről a pult mögött, ha kitiltanak, akkor meg nekem is fújtak, nem csak neki, ha már a fiam lett, csak emlékeznék rá, mikor szültem egy ekkora kölköt.

- Óóó, cicauram tökéletesen tudja, merre nem vagyok, az épp elég. De nem gond, bogár kisfiam, majd csatlakozik ő is hozzánk, azt hitted, kihagyom a tollboáját? – még szép, hogy hiányzott neki is az én kis cuncim, a drága férjecském, hát bizony, még igazán nem voltunk azok, de már nagyon terveztük a házasodik a családunkat, és tényleg komolyan papás-mamást akartunk játszani, mint férj és feleség, magamra vállalva a nemes feladatot, hogy menyasszony lehessek, hét komolyan, mióta megismertem drága uracskámat, folyamat arról a sájnos fehér ruháról álmodozom, hogy abban csillogjam be a teret a szexistenségemmel, hát de komolyan, ez úgy pont nekem való szerep, így van, vagy így van.
De az volt a helyzet, hogy a gyerek sehogy sem illett a képbe, mert nem volt eltervezve, hogy egyből a lecsóba csapunk, és hát szegénynek nélkülöznie kell majd az anyját, szerény személyemet bizonyos időközönként, mikor is a legfontosabb munkát végzem az univerzumban, a La alátartok a vendégeimnek, de hát majd ha a kölyök megtanulta a szakmát, és meghaltam, akkor tuti, felválthat, addig meg csak pihenjen, meg csitteljen meg, hoppá-hoppá, mit is akar az én nőmtől, hát tenyerelem képen, ha rástartol az enyhén pörkölt pipire a bárpult mögött, mert nem véletlen, hogy én vagyok itt az elsőszámú ohmájszekszigád görögszoboratyaúristen, majd ha már letette magát az asztalra annyiszor, mint én, majd akkor…
Hogy akkora lendülettel még senki nem tette le magát az asztalról a földre, mint én, de mit nekem egy kis zivatar, ha egyszer olyan tökéletes vagyok, mint amennyire megteremtettek, hát nincs mit tenni, de komolyan, elvégre is a vége majd csak akkor lesz, ha már feladtam és ilyen csak akkor lesz, miután megdöglöttem, ami még jó soká lesz, mivel a világnak szükséges van rám, meg a sajnos seggemre Hello Kittyvel egyetemben, mert ő aztán egy igazán fontos és levakarhatatlan eleme lett a hátsó rendszámtáblámnak, amióta féligférjezett asszony lettem. Azonban nem zavarta meg a lelkem ez a gyönge kis showműsor, amilyen még a gravitáció is engem akart magának, hogy rép mí, mert megtettem volna, ha lehetett volna, de így csak tovább hagytam fájdulni a szívét, és helyette mindenki másnak mutattam meg, hogy mennyire de még mindig a régi vagyok, akármit is akar megmagyarázni a suttyó kölköm, hát csak büszke a papusra, tutira tudom, szóval benyomtam a figurát, és sörtusban nekivágtam az éneknek, mint annak rendje és módja.
- Sempéjn sávör, sempéjn sávör… - ráztam meg a jól formált idomaimat, hogy lássa a cicuska a túloldalt, még ilyen helyzetekben is tökéletesen hozom magam, aztán érdekelt is engem, Kölyök meg épp szívrohamot kap, csórikám, mennyire büszke lehet rám, tuti, be is könnyezett, hogy ilyen extrakúlos pótfaterja van, hát én is kivoltam magamtól egy kicsit, elvégre mégiscsak én vagyok én, és hát hú, láttam már magam a tükörben, csuda, hogy eddig nem erőszakítottam meg öntestem sájnolásában, mert igazán nagyon fasza gyerek vagyok.
De mivel a kölyök annyira büszke volt rám, hogy totál kivolt, muszájak éreztem letenni magam, nehogy aztán valaki majd jöjjön, és fel akarjon csípni, mert akkor nekem tuti, el kell vele mennem, mert egyszerűen ilyen a híres szexistenférfiak élete, szóval levágódtam vissza a legelső eredeti helyemre, ahova ültem, mikor Ryuu megjött, mert megjött nekem, naná, és azért voltam most ilyen szenzitív, mint a bébitörlőkendő, hogy ennyire odafigyeltem, mit akarnak mások, szóval leteperedtem magamban a székre, és szárítgattam a fénylő testem, mikor egyszer csak hipp-hopp, hát nem édes a gyerek, ha hallgat a mamira, de komolyan, csak ne most tenné a kis szégyentelen porontya.
Édes fiam aputól tanultakat bevetve, illetve már nem is tudom, hogy most mi vagyok, vagy mi nem neki, de hát majd ha megjön a drága férjecském, egészen biztosan tisztába tudjuk majd rakni a helyzetet, meg a gyereket is, mert nem tudja, micsodát csinál, csak követi mamipapi példáját a kis számító, és próbálkozik elorozni a szexi hírnevem, bár még így sem volt olyan sájningállat, mint én, de hát majd jó örökös lesz ezer év múlva, ha megdöglök túlszexuállatságoskodásban.
Szóval hát, sztirppel a gyerek, azt még csodálkozik, hogy lecsúszott a picsám a székről, mikor ilyen mutatványos barbigörlnek álcázza magát, hát adok én majd neki még mit nem, hogy itt véletlen megerőszakolják fizetség nélkül, ha kell majd én kiállok itten striccernek, abban is biztos pont olyan profi vagyok, mint bármi másban, ami nem a fejemen landoló pulcsi, mert az olyan kis pincsi, hogy nem látok, aztán ha én nem látok, más se lásson már, főleg nem ingyen píkel a népség, majd még az kéne, erre a helyzetre valami életmentő mentőötlet kéne szerintem, mert tuti, az a legjobb megoldás, mert a meg az úgy oldva van, hogy a cukor is olyan a kávéban, és hát akkor most végül is itt nem tudom, mi van.
Kidugtam az orrom bébidogim felsője alól, és lehetőséget kerestem a szűzies kis gyermekem eladására, meg arra az esetre, hogy végül is mindenki más láthatta, szóval még a nagymellű cirmos is a pult mögött, és hát nem mehetett az úgy, ahogy ő akarta, mert én voltam az apjaanyja, és a bevétel az első, meg az élvezet, de a bevétel, mert én mindent élvezek, szóval addig voltam az ügyön, hogy gyerekéletet mentsek, míg ki nem találtam, hogy borul a bili, és szépen úgy kigurítottam a világot a Kölyök segge alól, hogy egyből a gravitáció szerető karjai között találta magát, még én sem tudtam megállni, ne engedjem szabadjára teljes megelégedésemet a tervemmel, és olyan jó ízűen nevettem a kicsire, mintha ma született bárány lennék, egészen belesájnoltam. Cuppantanám pofikán, ha kicsit még édesebb lenne, hát el se tudja hinni, mennyire cukkerbogyó, hogy így nyekkent, még szerencse, nem én vágtam a földre, mert akkor már semmilyen ruha nem lenne rajta, de hát én vagyok az anyjafaterja, ha szóval hát… szerintem vagy fel kéne öltöznie, vagy kezdhetnénk már az aukciót.
- Na, fiam, mennyiért adod magad? ;P