Játszol velem?

Tárgy: Játszol velem? Szer. Ápr. 11, 2012 11:26 am

Mindjárt készen van a tizenkilencedik repülő modellem, utána már csak egyet kell építenem, és pont kétszer annyi lesz, mint ahány éves vagyok. Desmond-apu mondott valami olyasmit, hogy már jó pár év eltelhetett a legutóbbi születésnapom óta, de legutoljára akkor kaptam ajándékot, úgyhogy biztosan azért nem öregedtem tovább. Ha úgy nőnék fel, hogy nem kaptam minden évben valami király dolgot valakitől, akkor szomorú lennék, szerintem mindenki más is ezért állt meg az öregedésben. Már nincsenek szülinapok. Lehet, hogy majd veszek egy naptárat, és majd akkor csukott szemmel fellapozom, és rábökök egy napra, és akkor majd lesz szülinapom. Igaz, innen nehéz követni, hogy mennyi idő telik el, még a nap sem megy le, azért jó, hogy alvásnál láthatom a holdat, és úgy aludhatok. Hú, majd egyszer építek egy űrhajót, és felmegyek a holdra, én leszek az első, aki már járt ott, legalábbis ami ezt a holdat illeti. Tök izgalmas, vajon tényleg sajtból van? Ha igen, akkor kell konyha is az űrhajóra, a sajt csak sajtburger állapotban fogyasztható.
KIFOGYTAM AZ ÉPÍTŐKOCKÁKBÓL! Észre sem vettem, hogy ennyi mindent építettem már, nem maradt semmi, amit felhasználhatnék. Szét kellene szednem valamit, akkor lenne kockám, de mi legyen az? A hatalmas torony? Nem, az volt az első olyan legóm, ami egyszínű kockákból épült! A Las Noches modellem? Nem, abban benne van mindenki, mindenkiről van másolatom, az kell nekem, el is tévednék, ha nem nézném meg előtte, hogy hová megyek. Azt sem tudom, hogyan építettem meg, óriási munka volt? A bunkerem? Nem, ha nincs védve az ágyam, akkor éjjel bemásznak a mumusok, az, meg a fejemre húzott paplan véd meg engem mindentől, ami rossz. A hajóim? Az életnagyságú szobrom Desmond-apuról? A sakktáblám? Vagy a Micimackó szobor? Nem, nem, nem, nekem mind fontos, része a művészetemnek, én hatalmas szobrász vagyok! Minden építményem örökre fog állni! Vennem kell új legót, de ahhoz muszáj elmennem az emberi világba.
Teremtek néhány legó építőkockát, amivel stabilizálom azokat a részeket, amik szétesnének, ha így hagynám abba a koncentrációt. Ezek a legó kockák csak néhány óráig maradnak meg, miután feladom a koncentrációm, utána újra csak lélekenergia marad belőlük. Ha tanulnék még egy kicsit, talán megmaradna örökre is, de nem szeretek tanulni, mert ú...nal...mas. Olyan kockákra van szükségem, amelyeknek anyagi természete van, azokat is tudom irányítani, de nem esnek szét. Csak ehhez ugye pénz kell, úgyhogy szólnom kell apunak, hogy adjon...
Karakura megfelelő hely, tudok is egy játékboltot a centrumban, úgyhogy a gargantámból pontosan a város szíve felett lépek ki. Gyönyörű hely, sokkal nagyobb, mint minden más város, ami az emlékeimben él, és annak ellenére, hogy ez nem az első alkalom, hogy itt járok, még mindig lenyűgöznek a hatalmas házak. Lassan leereszkedek az egyik torony tetejére, még meg kell keresnem azt a játékboltot, hirtelen nem tudom, hogy melyik volt az pontosan.
Hirtelen észreveszem, hogy pár méterre mögöttem áll valaki, a lélekenergiája nem hasonlít sem a hollowokéra, sem az emberekére. Felé fordítom a szemeimet, és meglátom a fekete hajú, fekete ruhás férfit. Elcsodálkozok, ahogyan ránézek, szóval akkor ilyen egy shinigami. Neki is van kardja, de ezen kívül semmiben nem különbözik az eladó bácsitól vagy a zebra-ellenőr bácsitól, leszámítva a lélekenergiáját, ami egyértelműen sokkal magasabb, mint bármelyik emberé, amelyikkel találkoztam. Otthon mindenki rémmeséket mond róluk, de így hirtelen nem tűnik annyira borzalmasnak, ahogy a felnőttek leírják. Talán még beszélni is tudnak, ki tudja, lehet, hogy intelligens.
Csókolom! Én Ronny Hustrebáz vagyok. Tetszik érteni amit mondok?-a mondandóm végén, behunyom a szemem, és rámosolygok. Büszke vagyok magamra, hogy még mindig milyen jó fiú vagyok, és még emlékszem rá, amit Márta nővér tanított nekünk még nagyon régen az árvaházban. "Mindig nagyon illedelmesen kell a felnőttekkel beszélni, még akkor is, ha látszólag nem tűnnek okosnak, mert boldogok a lelki szegények, hiszen övék a mennyek országa." Ez a bácsi nem tűnik túl okosnak, el van szakadva a ruhája, és nem vette észre. Ráadásul kócos a haja, igaz, az enyém is, de én még kicsi vagyok, nekem csak Húsvétkor és Karácsonykor kell szépen kinéznem, a felnőtteknek viszont mindig, mert... mert felnőttek.

Tárgy: Re: Játszol velem? Csüt. Ápr. 12, 2012 3:21 am

Ismét járőr feladatot teljesítek, ezúttal Karakura városban, házról házra ugrálok, ma már elég sok kört megtettem a város körül, de még mindig semmi. Most valahogy nem is érdekel annyira, általában ki vagyok éhezve egy jó küzdelemre, és most is szívesen harcolnék egyet, de az utóbbi időben sok harcban volt részem így viszonylag nyugodt vagyok. Ha jön ellenfél harcolok , ha nem, akkor nézek magamnak valami kaját. El is indulok a centrum felé, bár nincs velem póttest, szóval még ki kell találnom, hogy legyen a dolog. A központnál megállok, egy magas torony tetején, ahonnan a várost kezdem figyelni. Hmm, merre is menjek, ha jól emlékszem, tegnap láttam egy jó kis kajáldát észak felé, megnézem, aztán meglátjuk. Csodálkozom rajta, hogy ilyen nyugalom van, ettől a várostól azt várná az ember, hogy sok lidérc jön ide. Pont, amikor ezen jár az agyam a szemem sarkából észreveszek valamit, majd amikor odafordulok egy gargantát látok bezáródni. A torony tetején most már nem vagyok egyedül, egy tízéves forma, kisgyerek áll mellettem és kérdez tőlem valamit, fura csákószerűség van a fején, ahogy jobban megnézem, látom, hogy az inkább egy törött maszk lehet. Furcsa ez egy arrancar lenne? Nem tűnik veszélyesnek, bár a kapitányunkat ismerve akár az is lehet. Nem szívesen vernék le egy gyereket, úgyhogy megpróbálom, egyszerűen elintézni a dolgot, nem szoktam ilyet csinálni, de nincs okom bántani, kivéve persze, ha mégiscsak erős. Úgy néz rám, mintha, most látna életében először shinigamit, bár, ha még fiatal, akkor lehet, hogy tényleg így van. Kár, hogy pont engem talált meg, mondjuk, lehet, hogy jobban jár velem, mint egy másik shinigamival.
Valahogy tényleg nem tűnik vérszomjasnak, mindegy, ha harcolni akar, benne vagyok, ha erős akkor mindent beleadok és komolyan veszem, ha nem az, vagy nagyon passzív, akkor megpróbálom lefegyverezni vagy elzavarni. Nem szívesen harcolok gyerekek, vagy gyengébbek ellen, mint én vagyok, de ki tudja, lehet, hogy ez csak a kinézete, és idősebb, mint mutatja.
- Szevasz, kölyök, hogyne értenélek, te arrancar vagy igaz? Az én nevem Yamanaka Sozen és a 11. osztaghoz tartozom. Nyilván tudod, hogy én halálisten vagyok, és az a dolgom, hogy végezzek a lidércekkel, akik idejönnek. De nem célom gyerekeket bántani, szóval, ha most visszamész hueco mundoba nem bántalak.
Egyáltalán mit kereshet itt? Nem úgy néz ki, mint aki most rögtön nekiugrana az emberek lelkének, lehet, hogy eltévedt? Na meg, ha tényleg gyerek valaki csak vigyáz rá, hogy engedhették el egyedül eljönni ide? Nekem most kötelességem lenne végezni vele, de teszek rá nem vagyok hajlandó nálam gyengébbet bántani, amiatt aggódom, csak, hogy lehet, hogy ez a gyerek kinézet csak álca, és valójában nagyon erős, végül is akkor legalább harcolok egy jót.

Tárgy: Re: Játszol velem? Pént. Ápr. 13, 2012 5:29 am

Nahát, mégiscsak tud beszélni, nem semmi. Ráadásul nem akar bevarrni egy zsákba sem, legalábbis ha elmegyek, talán nem is olyan gonosz, ahogy a felnőttek mondták. A Micimackóban is kiderült, hogy a vuclik nem gonoszok, lehet, hogy ő is jó valójában? Persze ha megöl minket, akkor annyira nem lehet jó, még úgy sem, hogy velem kivételt akar tenni, mert olyan nagyon aranyos vagyok. Márpedig én nem fogok most hazamenni, most már meg fogom venni a legóimat, ha törik, ha szakad, nekem csak Desmond-apu mondhatja meg, hogy mikor mit csináljak.
Mindegy, ha szépen nézek, az úgyis megold majd mindent, meg úgy húsz kérdésem rögtön lenne hozzá, lehet, hogy most találkozok utoljára halálistennel, szeretném megtudni, hogy mi igaz abból amit mondtak róluk, és mi az, ami csak rémmese. -Mi az a 11. osztag, az olyan, mint az Espada? És miért bántod a lidérceket? És... és te itt laksz? Öhm... eltévedtem, merre van a játékbolt? Kellene egy pár doboz legó a repülő gyűjteményembe? Tényleg, te szeretsz legózni? Én szeretek, csak elfogyott az építőkockám... hoppá, tudod, Desmond-apu azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel, de ha bemutatkoztál, már nem vagy idegen, ugye?-ajjaj, ha otthon megtudják, hogy szóba álltam valakivel az utcán, soha többé nem fognak elengedni egyedül játszani vagy vásárolni, pedig már nem vagyok ám gyerek. Én már felnőtt vagyok, bizony, már egyedül tudok magamnak csinálni egy szendvicset, akkor is, ha közben elmorzsálom a fél kenyeret, meg a kés kicsorbul a hierromon.
Az épület fölött éppen elhúz egy hatalmas repülő, ami sokkalta nagyobb, mint azok, amiket én építettem, én pedig tátott szájjal nézek utána. Ha szereznék egyet, akkor fel tudnék menni vele a Holdra. Ha felmennék, akkor Las Noches olyan kicsi lenne, én pedig integethetnék mindenkinek, minden ismerősöm látna engem, ahogyan fent vagyok. Szegény hold, hiányzik belőle egy darab, mert valami gonosz sajtevő-szörny megtámadta, és megevett belőle egy darabot. Én majd viszek fel sajtot, és majd újra lesz építve, és megint mosolyoghat.
-Te jártál már a Holdon?-közben a jobb kezemmel létrehozok néhány száz legókockát, amik lassan összeállnak egy olyan repülő egy méteres szárnyfesztávolságú másává, ami éppen elrepült felettünk. -Ezek ugye fel tudnak repülni odáig?-eldobom a repülőt, a kis legó-makett repül is egy darabig, de néhány méter után lefelé fordul az orra, és lefelé indul el, egyenesen neki egy épület falának, ahol elemeire esik, és csak néhány építőkocka formájában ér földet. Biztosan kell bele lélekenergia-meghajtás is, de ahhoz nem vagyok elég ügyes.
-Szerinted mi volt ezzel a baj, miért nem repült?-persze ez a halálisten biztosan nem olyan okos, mint Desmond-apu, de őt nem szeretném egyelőre ezzel zargatni, hátha valami egyszerű dolog hiányzik, és azt fogja mondani, hogy buta vagyok, és beírat valami iskolába. Utálok tanulni.

Tárgy: Re: Játszol velem? Hétf. Ápr. 16, 2012 5:22 am

A reakciója alapján, nem nagyon fogta fel a súlyát annak, amit mondtam, mert tovább néz rám és újabb kérdéseket tesz fel.
- A 11. osztag az a Shinigamikból álló harci osztagok egyike, a legerősebb osztag. Nem én a lelkek világában lakom. A lidércek megeszik az emberek lelkeit, és ezt nekünk meg kell akadályozni. Figyelj kölyök, sajnálom, de nem engedhetem, hogy itt legyél, nem akarlak bántani, menj el innen.
Csodálatos, ahelyett, hogy harcolhatnék egy jót, győzködhetem ezt a gyereket, hogy ugyan már ne akarja megöletni magát. Közben meg simán lehet valahol egy erősebb lidérc, mondjuk azt a lélek mobilom csak jelezné, de akkor is szívás ez az egész. Miközben figyelem, elhúz felettünk egy nagy repülő, a kölyök csodálkozva nézi, majd ismét kérdez, és a lélekenergiájával alkot egy makett repülőt, amit eleged, de az nem sokkal később lezuhan. A fenébe már, csak nem értett meg, pedig nem akartam neki esni, de, talán meg tudom ijeszteni. Lassan a kardom markolatára helyezem a kezem, majd egy lassú, de határozott mozdulattal elő is húzom.
- Kölyök menj innen, nem mondom még egyszer, ha nem mész kénytelen leszek kényszeríteni, de azt nem akarom, és szerintem te se.
Kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen helyzetben az osztagtársaink vagy kapitányunk mit tenne. Igaz, hogy agresszív osztag hírében állunk, de megvívni egy harcot egy dolog, más dolog gyengébbet bántani, már, ha tényleg gyengébb. Abból, hogy még mindig nem ment el, vagy arra tudok következtetni, hogy nem fogta fel a helyzetet, vagy arra, hogy sokkal erősebb, mint látszik, mindegy, most majd kiderül. Az se lenne rossz, ha előkerülne valami segítője, aki erős, akkor legalább lenne kivel harcolni. Ennyit a kajálásról, most már tuti bezárt az a hely ahová igyekeztem, most keresgélhetek egy másikat. Az a baj, hogy nem nagyon van olyan technikám, amivel fogva tudnám tartani, pedig most jól jönne, ha belegondolok szinte, csak olyan támadásaim vannak, amik támadni, jó kivéve persze a körpajzsot, de azt én inkább csak kiegészítésképpen használom. Talán, ha csak Oukasent használok majd ellene, az meggyőzi róla, hogy rossz itt neki, igaz nem lesz valami erős a csapás, de jelenleg megfelelő. Kíváncsi vagy mit reagál, eddig nem mutat rá hajlandóságot, de talán elmegy. Ahogy néztem az előbb a képességét valami manipulatív ereje lehet, azt nem tudom pontosan, hogy meddig terjed ki, vagy mire jó, de a látottak alapján, talán képes lehet, a segítségével valamennyire védekezni, sőt, ki tudja, talán támadni is. Vegyük elő a kiképzésen tanultakat, ha nem tudjuk pontosan, hogy milyen erővel nézünk szembe, a legrosszabbra számítsunk, és akkor hatásosan tudunk védekezni, ha kiderül. Szóval, én most, úgy veszem, hogy a kölyök bármilyen tárgyat irányítani tud, így nem érhet annyi meglepetés.

Tárgy: Re: Játszol velem? Hétf. Ápr. 16, 2012 7:09 am

Csodálkozva pillantok a felnőttre, amikor az előhúzza a kardját. Eddig senki nem volt hajlandó velem Pán Pétereset vagy Karib-tenger kalózaisat játszani, őt meg kérni sem kell rá, máris önként jelentkezik. De vajon mit játszak vele? Nincs szakálla, és megvan mindkét keze, úgyhogy ez a kettő kiesett, de jó lenne a Zorroból a csúnya bácsinak, csak neki nem ugrik be a neve. Mi is volt az? Itt van a nyelvem hegyén, ugyanaz a neve, mint a negyedik Espadának, csak az első különbözik, az meg hasonlít egy csokihoz. "Többet mond minden szónál... többet mond..." RAFFAELLO! Espada-Espada-Espada... Natalie-chan, Desmond-apu, Räv-chan, Sierra-chan... MONTERO!
Egy fekete maszkot készítek az arcom felső részére a bal kezemmel, a jobbal pedig előhúzom a kardomat, és egy Z betűt karcolok vele a padlóba. Végre nem fordítva írtam le, ez egy nagyon nehéz betű ám! Ha hazaértem, eldicsekszem vele Desmond-apunak. -Akkor én vagyok Zorro, te pedig Rafael Montero. De te nem tudod ám, hogy ki vagyok, mert álarc van rajtam. Látod? El van görbülve a kardod, várj, csinálok neked is egy rendeset! Jaj de jó, végre lesz kivel játszanom, ez olyan szuper! Na, koncentrálnom kell, hogy elégedett legyen, ugyanolyan hosszú kardot kap, mint amilyen az enyém, különben megsértődik és majd nem akar játszani. Végeredményben sikerül lemásolnom néhány másodperc alatt tökéletesen a zanpumat, igaz, legóból, de ez is ugyanolyan masszív, és vágni is tud. Hoppá, remélem, hogy végül nem lesz baj, Márta nővér mindig mondta, hogy ne hadonásszunk éles dolgokkal, mert valakinek baja lesz. - Tessék, itt van, kapd el! Védd magad, zsarnok!
A kardod úgy dobtam, hogy el tudja kapni a markolatát, és nehogy megvágja magát, éles dobálni még veszélyesebb, mint csapkodni velük. Jaj, tényleg, fehér ruhában vagyok, ő meg feketében, úgyhogy lehetett volna, hogy ő a Zorro, de én akarok Zorro lenni, úgyhogy mindegy. A bal kezem a hátam mögé teszem, ahogy a filmekben is láttam, a kardot pedig a hegyével Sozen-chanra szegezem. Mindenki így vív, kivéve a lovagokat, mert nekik pajzsuk is van, meg a Hook kapitányt, mert ő a hegyes kampójával is hadonászik. Lehet, hogy majd én is átalakítom az egyik kezem kampóvá ideiglenesen, hogyha ezt meguntuk, leszek Hook kapitány.
-De miért menjek haza, csak most kezdtünk el játszani. Meg még el kell mennem a játékboltba is, még maradt annyi a pénzemből, hogy vegyek rajta legót. De még játszhatunk előtte, nyitva van még egy darabig, csak akkor szokott zárni, amikor lement a Nap. Tényleg, az hogy lehet, hogy a 11.osztag a legerősebb? Nem az 1.osztagnak kéne a legerősebbnek lennie, és mondjuk a 10.osztagnak a leggyengébbnek? Az én apukám a 2.Espada, ő nagyon erős ám! Egyszer én is olyan leszek majd, mint ő. Csinálok egy csuklómozdulatot a kardot tartó kezemmel, amivel jelzem, hogy most már újra Zorro vagyok, ő pedig újra a gaz Rafael kormányzó. Most meghalsz, többet nem fosztogatod a népet! Elrugaszkodok a földtől, és szúrok egyet felé. Úgyis kivédi, a filmben is egy csomó ideig tart, mire Zorro győz, itt sem halhat meg azonnal, ugye?

Tárgy: Re: Játszol velem? Csüt. Jún. 14, 2012 8:21 pm

Kérésre és Sozen inaktívsága miatt a küzdőteret LEZÁROM. Ronnie jutalma 500 ryou, Sozen, mint hibás fél a KT megszakadásában nem kap jutalmat.