Alany vadászat

Tárgy: Alany vadászat Szomb. Ápr. 07, 2012 12:00 pm

Hajjaj ma aztán igen napos reggelre ébredek… Mi azt mondtam ébredtem, de hisz egész este fent voltam. Úgy tűnik, mostanra már kezdek totál agy halottá válni. Na, még az hiányozna, már így is eléggé el lett cseszve a napom, miután egy órával ezelőtt pusztult el az utolsó hollow, melyen kísérleteket folytattam, de hogy pontosan mit a top secret. Áh, szükségem van most már egy vödör kávéra, de ha már elmegyek itthonról zsebreteszem a tárolót, kezembe veszem a szkennert és keresek újabb alanyokat… De most komolyan minek kell nekem háromutcányit legyalogolnom, hogy ihassak egy rendes szakét. Nézd meg most meg már szaké pedig én kávéért mennék. Most már a tökéletes memóriám is beadja a kulcsot? Na, de szóval ott tartottam, hogy elindultam hazulról, hanyag öltözetem lehet tán az oka vagy inkább a kómás zombi kinézet, de az emberek igen csak megbámulnak, ami persze engem teljesen hidegen hagy. Elsődleges cél eljutni a kedvenc kávézómba egy extra koffeines kávéért.
Végre beértem, és miután eljutottam a pultig ki is kértem a megszokottat. Eddig elég szomorkás hangulatom volt, de most hogy kezembe foghattam majd meg is ízlelhettem az italom máris jobb kedvem lett és ezt mutatja az is, hogy az eddigi fekete hajam újra vörössé válik. A reiatsu érzékelésre alkalmas eszközöm melyet csak szkennernek nevezek, hamar kijelez több lehetséges hollowot, amit elkaphatok. Kávémat hátrahagyva el is indulok, hogy megnézzem magamnak őket, de már az első kettő után abba is hagyom, mivel most már látom a kijelzőn is, hogy mennyire alacsonyrendűek, még az előtt elpatkolnának, hogy elkezdeném a kísérleteket.
- Mooo, mi a fene sehol egy használható! – Ekkor azonban az érzékelő csipogni kezd jelezve egy új lélekenergia megjelenését ráadásul nem is hollow. A szerkezetem képes különbséget tenni a lélekenergiák között bár az is igaz, hogy én programoztam be erre mégsem tudom, még melyik lényhez melyik színt osztja be. Azt már tudom, hogy a hollowoké fekete, mert ezt én magam állítottam be, ahogy azt is, hogy az enyémhez hasonlóaké vörös, a shinigamiké pedig kék, de ez egyik sem. A szürke folt a képernyőn igen kíváncsivá tesz így hamar el is indulok feléje.
A zöld lángos shunpo szerű képességemet használok, nehogy itt még nekem valamilyen okból eltűnjön az ismeretlen reiatsu. Ahogy egyre közeledem, már magam is érzem, hogy lidércszerű a lélekenergiája bár nem teljesen, viszont az enyéméhez sem hasonlít hisz akkor pirosan jelezné ki. Egyre kíváncsibbá. És izgatottabb leszek. Vörösen izzó íriszeim a horizontot pásztázzák, mikor megállok egy magas épület tetején. Már itt kell, legyen valahol nincs messze… érzem, hogy ettől a kis sietségtől szomjas lettem.
- Na, most jól esne egy szaké… - huh, de ez sajnos későn jut, eszembe hisz lenézve nem látok egy olyan helyet sem ahol vehetnék… Áh, mit csinálok most az új kísérleti alany beszerzése a fontos piálni utána is lehet.
Na, tessék, csak mondanom kell. Három házzal arrébb pillantok meg ugyan is egy alakot, akiből tisztán érezni a lélekenergiát, amit eddig követtem. Ismét a gyors helyváltoztató technikát használom így körülbelül három másodperccel később már egy háztetőn is tartózkodunk.
-Üdv! - Intek a tető másik végén tartózkodó felé mosollyal arcomon. Egyből feltűnik, hogy maszkot, vagyis csak annak töredékét viseli az arcán. – Te aztán érdekes egy hollownak tűnsz, nem bánnád, ha egy kicsit megvizsgálnálak? – kérdem még mindig mosollyal az arcomon, és megigazítom a szemüvegem mely utazásom során elmozdult a helyéről. Milyen érdekes az, hogy a szemüvegem, amire egyébként semmi szükségem egyből megigazítom bezzeg a szoknyám, ami most is kissé le van csúszva jobb csípőmről már egyáltalán nem zavar. Hát nem érdekes?

Tárgy: Re: Alany vadászat Vas. Ápr. 08, 2012 10:33 am

Újra itt vagyok az emberek világában, de hogy kerültem ide? Nem azt határoztam el magamban, hogy soha többet nem jövök ide? De mégis itt vagyok. Ki kell szellőztetnem az agyam, és ezt csak itt tehetem meg. Hiába... Sehova sem tartozok igazán, így csak itt érzem magam viszonylagos biztonságban. Azt is elterveztem bár, hogy ma bizony emberi lelket fogok enni, amit bizony már majdnem egy évezrede nem ettem. Megtörjem az eskümet, és vele együtt a diétámat is? Ugyan mi köt még ehhez az eskühöz? A shinigamik hálátlanok, és undorítóan arrogánsak. Ezt meg kell tanulnom, és mindig észben tartanom, de mégis azt hittem, hogy Hana más. Legalább Hana... Elegem van... Leülök egy háztető keret patkájára, és magamba fordulva elmélkedek. Az idő kicsit borús, de nem esik. Egész jó tavaszias idő van. Ez az amit Hueco Mundoban soha nem tapasztalhatsz... Csupán a folytonos egyhangúságot, és a sok pszichopatát, illetve még ott van a fejetlenség közepén Seth, aki megpróbál összekaparni minket kisebb nagyobb sikerrel. Habár a segunda espada lemondott, máris új espada van a helyén. Ez nem jelent jót. Ezzel azt sugallja, hogy tökéletesen fölösleges az espada, hiszen bármikor helyettesíthetők új tagokkal. A segunda espada volt a legerősebb espada. A szervezet ereje jelentősen megcsappant, az egyszer biztos. Itt az ideje, hogy aktivizálódjak. Gyakorolnom kell, és végre kiteljesíteni saját énemet, különben soha nem leszek az espada tagja, és főképpen nem állhatok majd az élére. Érdekes tervek... Valószínűleg kiröhögnének kétszer az arrancarok Las Nochesben, ha valami ilyesmit kezdenék el mondani. Egy hangos sóhaj keretében nyugtázom tehetetlenségem, és kétségbe esésem. Hirtelen megérzek, valami szokatlan energiát. Nem shinigami, sokkal inkább emberi energia, de mégis sokkal hatalmasabb, mint egy normál emberé. Felkapom a fejem, és ekkor látom meg, hogy egy "enyhén" hanyag kinézetű, már már mondhatni igénytelen tudós szerű ember áll előttem. Fogalmam sincs, hogyan került ide fel, ilyen rövid idő alatt. Kérdésén jót mosolygok, és válasz nélkül hagyom. Csupán egy szúrós tekintetre futja tőlem. Alaposabban szemügyre veszem, és rögtön feltűnik szinte természet feletti haja. Pontosabban a színe. Olyan kiegyensúlyozottan szép, hogy normális embernek nem lehet ilyen haja. Ugyan sejtettem, hogy valaki megtalál az emberek világában, és újból csatázni jövök ide, de ez a tudat tulajdonképpen ösztönzött, hogy ide jöjjek. Még pedig azért, mert ideje leküzdenem a saját magam által támasztott gátakat, és végre arrancarrá válni! Csupán az a probléma, hogy ő nem egy shinigami. Mivel nem ismerem az erejét, de azt biztosan tudom, hogy nem hétköznapi, de még csak nem is hétvégei, ezért gondoltam kicsit letesztelem mire is képes. Háttal fordulok, és egyenesen sonidozok a levegőben előre. Bízom benne, hogy követ. Először csak hanyagul, félsebességen kezdek el futni előle. Ha megpróbál felzárkózni, akkor teljes erőmmel sonidozok, és megnézem le tudom e hagyni. Ha lesikerül hagyni, akkor vissza fordulok, miután egy tisztességes negyven méter távolság van köztünk, és megkérdezem tőle:
- Mért akarsz te rajtam kísérletezni, és különben is ki a franc vagy te, és milyen erőd van?
Hanyag felháborodás hallatszik hangomban, lerí rólam, hogy nem veszem komolyan. Szememmel őt pásztázom, jól megnézem magamnak minden testrészét. A kíváncsiság hajt bizony, és az éhség is.

Tárgy: Re: Alany vadászat Szer. Ápr. 11, 2012 11:48 am

Tényleg igen érdekes egy szerzet. Lélekenergiája hollow szerű mégis egy kicsit eltér tőlük… Érdekes, nagyon felcsigáz, miféle szerzet is lehet. A reiatsu szintje magasabb mind az enyém és ez egy nagy problémára ad okot. Nem tudom elkapni a tárolóval. De erre is megvan a módszerem, igen elég csak legyengítenem. Izmos, ami arra utal, hogy nagy fizikai erővel bír, ezt jobb lesz észben tartani. De bolond vagyok, hisz én mindent észben tartok hisz nem felejtek el semmit. Na, jó az arcmemóriám nem a legjobb, na, de ez van.
Kérdésemre nem ad választ, ami két dologra enged következtetni: Egy nagyon el van azzal, hogy engem méregessen és ezért nem hallja, amit mondok neki. Kettő fogyatékos és nem érti, mit mondok neki, bár kétlem, hogy ez lenne a probléma. De mégis mik lehetnek az a fehér csontszerű maradványok? Oh, már értem, biztos a maszkának darabjai, hisz hollowokhoz hasonló a reiatsuja ezek szerint valahogy megszabadult a maszkjától. Erre nem is gondoltam tehát a maszk eltávolításával az adott egyed képes újra ember alakot ölteni. Ez tökéletes a laborban majd utána is járok, az elméletemnek csak előbb be kell szereznem pár tesztalanyt.
A furcsa szerzet mozgásba lendül. Érdekes a shinigamikhoz hasonló helyváltoztató képessége, ilyet lidércektől még egyszer se láttam. Vajon aktiváljam, a tárolót vagy előbb próbáljam kifárasztani, de még mielőtt ezeket meglépem, DNS-t kell tőle szereznem és még előtte utol kell érnem. Utána iramodva érzékelem, hogy sebességét megemeli, rögtön mihelyst felzárkózom. Valószínűleg ez utóbbi sebességének határa. Tiszta csigának érzem hozzá képest magamat. Fegyverzete nem katana, ami megnyugtat, ugyanis én nem hordok vágóeszközt magamnál. Két kés, mindössze ennyit látok nála. Ez bíztató, a kés rövid fegyver nem éri el a testem olyan könnyen, mint egy hosszabb pengéjű kardal. Megáll, én is követem és megpihenek egy lapos tetejű házon. Körülbelül negyven méterre saccolom a kettőnk közötti távolságot… Nem jó, nem jó túlságosan messze van, de hát nem is akarom még felfedni a képességeim előtte.
- Hááát… mert csak! Érezd inkább megtisztelve magad, hogy kísérleti alanyomként szolgálhatsz. Meglepő nem gondoltam volna, hogy képes vagy a beszédre. Ugyan anatómiailag ránézésre teljesen kifejlődtél nem gondoltam volna, hogy a beszédközpontod ugyan úgy kommunikálásra is tudod használni. Ne értsd félre, de lidérc társaid nem igazán beszéltek így nem gondoltam, hogy tudtok is. – ez igen csak értékes információ e fajról, bár még nem is tudom, mivel azaz kivel állok szemben.
- Mi vagy te? A lélekenergiád egyezést mutat ugyan a hollowokkal, de mégis kicsit más. Az erő nem mutatom és mégis miből gondoltad, hogy ezzel kezded, akkor el is mondom. Másodszor, nem tudom észrevetted e kedves idegen, de fáziskésésben vagy, ami a válaszod késői elhangzását illeti már jó két perce, hogy feltettem azokat. – felelem, mosolyogva majd a szemüvegem leveszem és elsüllyesztem az egyik zsebembe. Itt harc lesz, ezt már előre megmondom… Neeeem nem vagyok médium se jövőbelátó. Egyszerűen csak másképp nem tudnám lecsapolni a reishijét. Ideje lenne már a közelébe férkőznöm, le kell tesztelnem és adatokat kell gyűjtenem.
- Érdekes fegyverek. – mutatok a két tőrre. Az emberi reakció általában ilyenkor az, hogy a másik alany figyelme a mutatott tárgyakra összpontosul, így feltehetően itt sem lesz másképp. Figyelmetlenségét így kihasználva próbálok shunpo szerű technikámmal a közelébe férkőzni és két reiatsuval átitatott rúgást végezni. Egyet ágyéka felé a másikat pedig a feje felé.

Tárgy: Re: Alany vadászat Szer. Ápr. 11, 2012 8:15 pm

Ahogy hallgatom a válaszát megállapítom, hogy teljesen olyan, akár egy shinigami. Magasan hordja az orrát, mint a legtöbb shinigami. Ugyan akkor nincsen konkrét fegyvere. Nem értem mivel akar harcolni, hiszen tudja jól, ha követ bizony vadként tekintek rá. Mondandójának fele csupán átsuhan a fejemen, nem igazán tulajdonítok neki jelentőséget. Hát, végül is harcolni jöttem ide. Igaz nem egy emberrel, meg aztán utolsó gondolatom sem lett volna, hogy egy ember fel tudja velem venni a harcot, de majd most kiderül. Pengéimről érdeklődik, és én közönnyel hallgatom mondandóját. Tényleg azt hiszi, hogy válaszolok neki ezen a fellengzős mondatai után? Mert akkor kőszívűbbnek hisz, mint amilyen valójában lettem. Szavai is megtudnának sebezni, ha jelentenének valamit, de nem többek számomra, mint lehulló falevél az ezer másik közt. Egy pillanatra belebambulok, nem veszem komolyan. Csak állok és unott fejjel bámulok rá. Ekkor veszem észre, hogy egyre közelebb ér. Későn eszméltem, és már támad is. Egy rúgást indít ágyékom felé, amire férfi ösztönnel reagálok. Lábamat a rúgás elé kapom, pontosabban a combom. Az első rúgás nem volt túl erős, mondhatni kóstolgat. A második rúgás rögtön az elsőből jött, és a fejemet vette célba. Abból a testhelyzetből, amibe kényszerített, nem tehettem mást, mint ellentámadtam, hiszen féllábbal nem hátrálok. Miután a lábát tovább irányította a fejem felé, felemelt jobb lábamat támadásra indítottam. Egyenesen bele készültem lépni a gyomrába. Nem igazán sebesülést akartam vele okozni, inkább egy kis távolságot generálni kettőnk között. Mivel a lökés rúgáshoz előre kellet hajolnom, ezért egyenesen belehajoltam a rúgásába. Kezemmel próbáltam hárítani, de végül is nyakam fogta meg az ütés nagyját. Hierrom sokat fejlődött azóta, mióta utoljára rendesen harcoltam. Ezt is éreztem, de nem volt olyan súlyos. Ha a rúgás betalált volna, akkor most van köztünk egy két méter távolság. Nem szándékozok egy nő ellen teljes erővel harcolni, ezért megvárom mit támad, és ha tudok ellentámadok. Mint mindig ebben vagyok a legjobb. Ha esetleg, valahogy hárítana, akkor meglátom mi történik, és annak megfelelően cselekszem. Sok lehetőség ugyan nincs, hiszen vagy félre ugrik előle, vagy elkapja a lábam. Ha elkapná valahogy a lábam, akkor ránehezedek a kezére, és mint lépcsőt használom arra, hogy tovább sonidozzak a magasba teljes sebességgel. Ha mellé rúgnák, akkor csak simán úgy teszek, mintha tovább lépnék, mellette sonidozok tovább. Arrogánsnak hatott belépője, és még csak azt sem mondta el, hogy milyen szerzet. Nem értem, mért kell ilyen ellenségesnek lenni. Bár az is elég zavaró, hogy a fajtársaimmal, avagy sorstársaimmal kísérletezik. Lehet teszek nekik egy szívességet, és kivonom egy darabig a forgalomból a drágát.

Tárgy: Re: Alany vadászat Pént. Ápr. 20, 2012 10:49 am

Arrogáns, fenn hordja az orrát. Minta nem is figyelne oda arra, amit mondok, tch… Érdekes és egyben szomorú is látni, hogy semmit nem reagál arra, amit mondok, és így a fegyverekre tett elterelő szavakra sem azt a reakciót kapom, mint amire számítok. Hajjajjaj… de mit tehetnék. Ettől függetlenül megkezdem a támadásom.
Meglepő, de ágyékára leadott rúgásomat rezzenéstelen arccal védi ki annak ellenére, hogy reiatsuval is dúsítom. Mi? Heee? Mégis mi van a lábában és mi van az enyémben? Csontszilánkok ez tuti… vááá ez fáj… mármint az enyém van szilánkokban persze csak képletesen értem. Mivel a lábát az enyém elé teszi így a támadásom első fele kudarcba fullad, ám akkor még nem tudja, hogy ugyan e lábam tovább halad egyenest a feje irányába. Ajjaj, a férfi se rest támadni így velem egy időben indítja meg eddig védelemre használt lábát a gyomrom felé.
Ahogy gondoltam ugyan akkor találom el a fejét – hála annak, hogy belehajolt – mint ő a hasamat. Juj de előre írtam a medve bőrére hisz a támadásom nem is igazán talál be. Érdekes ugyan az a reakció, mint az előzőnél is, azaz semmi. Most már biztos, hogy rendelkezik valamiféle védelemmel. Ez így nem lesz jó, újra távolság ál közénk úgy körülbelül két méter.
- Basszus majdnem eltörted a szkennerem *köhög egyet a testét ért behatás végett* Mattaku, látom a beszéd nem az erősséged vagy csak olyan arrogáns vagy, hogy még a szádat sem nyitod ki mondván „Nem vagy érdemes a szavaimra.” Nem csoda, hogy jobban kedvelem a gyerekeket.
Csak két méter, nem nagy távolság, tökéletes ahhoz, hogy új közvetlen támadásokat vigyek be neki pusztakézzel. Még mindig nem szándékozom felfedni a képességeim, inkább kivárom azt, amikor már elég információt tudtam meg ellenfelemről és így akkor vethetem, be mikor a legkevésbé számít rá vagy valami ilyesmi még nem igazán körvonalazódott bennem ez az egész.
- Na de most tényleg miért olyan nagy gond, ha elmondod mi vagy.- nézek egyenest a szemébe komoly tekintettel, ám ez nem tart sokáig… mármint a komolyság. – Rendben, rendben. Akkor kezdem én, végül is a lányoké az elsőbbség vagy mi a fene. Én Ember vagyok, mellesleg pedig Anya Mikhalevának hívnak. – mutatkozom, be miközben leveszem a szemüvegem és köpenyem zsebébe süllyesztem, hogy aztán ugyan abból a zsebből előhúzzam a szkennert.
– Akkor? Elmondod végre, hogy mi vagy?... – várom a választ és mindeközben lépek feléje egyet hátha sikerül minimalizálnom a köztünk lévő távolságot, ha esetleg harcolnunk kéne, márpedig fogunk ez hétszentség. Persze nem sok esélye van annak, hogy mozdulatomra a férfi ott majd ahol eddig hisz eddig is ő volt az, aki tartotta távolságot. Mit tehetnék a hollowok is tartanak tőlem, már amikor már elfogtam őket és a fő tározóba teszem őket… jesszus a hónapban is mennyi lesz a miatt a villanyszámlám.

Tárgy: Re: Alany vadászat Szomb. Ápr. 21, 2012 2:20 am

- Hogy mi vagyok? A létezési forma, amit már több mint egy évezrede élek, a lidérc. Lidérc vagyok, igen.
Teljesen kizökkenek ebből a világból. Gondolataim, valahol nagyon mélyen járnak, elmém azon részén, ahova a szennyest ürítem.
- Már több mint ezer éve... Sosem éreztem igazán lidércnek magam. Talán azért, mert soha nem is akartam az lenni. Mégis mindenki üldöz érte, és megakarnak ölni. - Kicsit szomorkásabb arcot veszek fel. - A shinigamik kérdezés nélkül támadnak, és mind olyan kegyetlen, és arrogáns. Gyűlölöm őket. Mindet gyűlölöm!
Teljesen máshol járok, így ha most akar megtámadni, azt sikeresen megteheti, és még csak védekezni sem fogok tudni. De folytatom tovább, ha nem támad.
- Egy shinigami tett azzá, ami vagyok most. Bár csak megölt volna, akkor, ott. De nem, ő arrancárrá változtatott. Mért én vagyok a rossz fiú? Én nem akarok mást, csak nyugodtan élni, és jól érezni magam azon a földön, ahova eredetileg születtem.
Felkapom a fejem, és ráeszmélek, hogy túlságosan belegondoltam a dolgokba. Most már elkerülhetetlen, hogy bemutatkozzak.
- Lanven Alexander Stark vagyok, Las Noches arrancarjainak egyike, akit valamikor nem is régen a pacifista arrancarként emlegettek, de te ki vagy, és most nem a nevedre gondolok? Egy közönséges ember soha nem lenne képes ilyen helyváltoztatásra, mint amilyet te csinálsz.
Kérdőn nézek rá, és nem igazán foglalkozok azzal, hogy közelebb lépett. Az ütései erejét felfogta a hierrom. Semmi probléma, amíg fegyver nélkül akar harcolni, addig nincsen probléma. Habár ez így teljesen nem igaz, mert ha harcolni akar, az már önmagában egy probléma. Nem szeretek nők ellen harcolni. Már csak azért sem, mert nem tudok teljes eszemmel ott lenni, egy ilyen harcban. Mindig az jár az eszemben, hogy ő nő, és törékeny, ezért nem szabad bántanom. Meg aztán az sem utolsó szempont ha az illető, jelenesetben Anya jól is néz ki. Persze a saját magam egyedi módján.
- Mellesleg nem vagyok arrogáns, csupán nem tetszik, hogy szerencsétlenül járt fajtársaimat mészárlod le kísérleti célzattal. Bár való igaz, hogy jobb nekik, ha meghalnak, de ez akkor sem ad rá engedélyt, hogy mészárold őket. A lidércek is érző lények, akármilyen furcsán is hangzik. Általában nem saját akartunkból válunk lidércé. Sokan teljesen bekattannak tőle, hogy azok lettek amik.
Kíváncsi vagyok vajon meghatja e ez a monológ. Nem hiszem, hogy foglalkozna vele, csupán ürügyet próbálok magamnak találni, hogy harcoljak ezzel a nővel. Ha kiderül róla, hogy ugyan olyan érzéketlen, mint a legtöbb shinigami, akkor mindenféle probléma nélkül állok neki harcolni vele. Az lepne meg a legjobban, ha kiderülne róla, hogy emberi szívvel tud ítélni. Bár belőle még kinézem, hiszen ő még törékeny ember. A shinigamik valahogy elvesztették a szívüket, ahogy azzá váltak amivé.

Tárgy: Re: Alany vadászat Hétf. Ápr. 30, 2012 3:15 am

Mi, hogy ő hollow lenne? Na, ne. Jó rendben elfogadom a tényt hogy a lélekenergiája a lidércekéhez hasonló, de akkor is… Még a szkenner is más színnel jelölte ki már pedig akkor az azt jelenti, hogy eltér az eddig általam bejegyzett lélekenergiáktól.
Mi van? Akkor most lidérc vagy sem, hát döntse már el. Az előbb azt mondta, hogy lidérc most meg azt, hogy nem. Mattaku, ez az ezer év teljesen leamortizálhatta agyilag, de most komolyan ennyi erővel én is mondhatnám, hogy lidérc vagyok. Vicces is lenne akkor magamon kéne kísérleteznem. És hogy néznék ki? Biztos nem lennék olyan benga nagy rusnyaság. Biztos csak egy kisebb mérető példány lennék… hupsz egy kicsit elkalandoztam.
- Ugyan már te nevezed a shinigamikat kegyetlennek? Na, ne viccelj hisz ti vagytok azok, akik emberek lelkét eszitek, ergo ti vagytok kegyetlen szörnyetegek. Egyébként meg nem arra voltam ám kíváncsi, hogy a lélekenergiád melyik fajhoz tartozik, hisz ha észrevetted volna az én lélekenergiám is hollowszerű. Ennyi erővel kérdezhetném magamat is… – kezdek bele mondandómba ám épp, hogy csak folytatnám, ő közbeszól.
- Ahhaaaa… Ezt azért már én sem hiszem el. Még hogy egy shinigami hozzon létre arrancaroka. Mi az, hogy arrancar? Szóval ez lenne a faji megnevezésed? Érdekes.
Arrancar mi? Kezd még jobban érdekelni a faja. Jobb lesz még némi vizsgálatot végre hajtani. De ez a hely nem alkalmas erre. El kéne szállítanom a laborba, de van egy kis bökkenő. A Tároló nem képes eltárolni és önszántából sem hiszem, hogy eljönne.
- Há, na, tessék, tudsz te, ha akarsz. Nahát, egy újabb név, Las Noches. Gondolom, az olyan lehet, mint a shiniknek Soul Society, igaz? Hogy néz ki? És még vannak ott hozzád hasonló lények? És mind arrancarok? – bár kétlem, hogy válaszol, de azért én felteszem a kérdéseket… Basszus el is felejtettem megkérdezni, ami az előbb az eszembe jutott. Na, de majd mindjárt.
- Egyre érdekesebb dolgokat mondasz. Nincs kedved eljönni hozzám egy kis tudósosdit játszani? Persze te lennél a kísérleti alany… Hoppá el is felejtettem válaszolni neked, mi? Bocsika. – igen annyi minden új információhoz jutottam, hogy az övéről el is feledkeztem. - Amúgy, de ember vagyok. Miért szerinted mi a fene vagyok? Nem is hasonlítok más lényre. Nincs, kardom tehát nem vagyok shini nincs, maszkom se maszkmaradványom sehol tehát a te fajtád béli sem lehetek. Igaz, ami igaz a lélekenergiám hasonlít a hollowoké hoz, de gondolom ezt már te is érzed, nem de? – azt hiszem ennyi infó épp elég volt rólam.
- De visszatérve a kérdésemre, mit válaszolsz? Tudod, ha ellenkezel nekem úgy is jó… majd bele kényszerítelek ebbe. – teszem a kezem a zsebemből kiálló termoszszerűségre. Valamit elfelejtettem, de mit? Várjunk hisz én nem is felejtek, csak arcokat. Áh, már tudom.
- Ez rágalom! – fonom össze karjaim a mellkasom előtt. - Csak a kettő legutolsó halt meg, na meg az, amit a shinivel ölettem meg, de az óta egyet sem. Igen egyet sem. – bólintok egyet, igazolva magamat. Igaz már amúgy is elkéstem ezzel, de remélhetőleg azért még tudja, hogy mire érkezett az iménti válasz.

Tárgy: Re: Alany vadászat Hétf. Ápr. 30, 2012 10:48 pm

Egyre idegesebben forgatom a szemem. Megint csak az általánosítás, de hát nem ismerhet. Persze ha ismerne akkor értené. Persze erre semmi esélye. Szívembe maró fájdalom költözik, amit csak utálattal lehet legyűrni.
- Úgy mondja mindenki, mintha önszántunkból akartuk volna elveszíteni a lelkünk felét, és ezért örök kárhozatra lépni. Senki sem akar öngyilkos lenni, és az ösztöneink hajtanak. Arrancar vagyok, de nem szörnyeteg! Az az igazság, hogy hiába akarok neked bizonyítani, mert te úgysem hiszel. Könnyebb beletemetkezni abba, hogy a lidércek kegyetlen szörnyetegek, akiket mészárolni kell. A legtöbb shinigami ezt is teszi, ahogyan most te is. Nem nézel a színfalak mögé, csak a felszínt nézed, ami megtéveszt.
Mélyet sóhajtok, hogy hiányzó szívem fájdalmát enyhítsem.
- Las Noches... A hely, ahol a mi fajtánk otthonra lelt. Ahol végre nem gyűlölnek minket, és mi vagyunk az úr. Aizen teremtette természetellenes környezet. Mi arra ítéltettünk, hogy Hueco Mundo örök sötét sivatagát járjuk, és emberi lelkeket együnk, amikor már nem bírjuk tovább. Gyűlölöm az olyan embereket, akik úgy ítélnek, hogy közben semmit nem tudnak a másikról. Főleg, ha ez velem történik meg. Tehát a válasz a kérdésedre egyszerű. Nem megyek sehova, és nem is érdekel a kísérleted. Ha pedig azt hiszed, hogy képes lennél belekényszeríteni abba az izébe, akkor igen csak tévedsz.
Szemöldökeimet összevontam, és haragtól, és fájdalomtól sugárzó tekintettel pillantottam rá. Izmaim megfeszültek, és két karom megindult a pengék felé. Elő is kaptam mindkettőt, és megtáncoltattam a kezemben őket. Felvettem egy teljesen más pózt, amit eddig alkalmazni szoktam. Félig leguggolva, lábaim ugrásra készen, bal kezem elől, és jobb kezem hátul. A hold iker csillogott a napfényben, ahogy bal kezemben állt éllel szintén balra. A nap iker csak úgy nyelte a napfényt, és tündöklő fehéren várta, hogy mikor indul meg forgatója. Tekintettel, hogy nem látok fegyvert a nőnél, aki még mindig nem árulta el, hogy pontosan mi is, nem suhintottam rögtön. Kilőttem magam, és teljes gyorsaságommal érkeztem mellkasán. Talpal adtam át neki a lendületet, és őt használtam ugró deszkának. Elrugaszkodtam róla, és ő hátralökődött. Kezeimen egy-egy bara öltött alakot, és ahogy szaltót dobtam a nő mellkasáról, úgy vissza pördülve függőlegesbe kezdtem lövöldözni rá a barákat. Öt barát eresztettem útjának. Amelyik talál talál, amelyik nem nem. Az agresszió csipkézte ki gondolkodásom, így hát nem igazán gondolkodtam, hogy mi értelme volt ennek a mozdulat sornak. Talán csak annyi, hogy védtelenné tegyem az első két bara ellen. Meg se várom, hogy előlépjen a füstfelhőből, már ugrok is bele az általam kreált felhőbe. Arra számítok, hogy meglátom, és elkezdhetem vagdosni. Természetesen a füstben én is olyan gyatrán látok, mint ő, de ez nem érdekel. Valószínűleg számít a támadásomra, de annyira biztos vagyok abban, hogy nem tud megsebezni egy fegyver nélküli lassú ember, hogy minimális gyanakvással rontok felé. Ha esetleg nem támadna rám, akkor megvágom a hold ikerrel, ahányszor csak helyzetem engedi. Sajnos agresszióm miatt, nem tudom rendesen kontrollálni a vágásaim erejét, így ha ez eltalálja az mély seb is lehet. Ha viszont támad, akkor természetesen védekezek. Ha kézzel, vagy lábbal próbálkozna, akkor még egyszerűbb dolgom van, csupán megvágom azt a lábát, vagy kezét, amivel támad. Ha viszont valami számomra ismeretlen technikával támad, akkor nem igazán tudom rögtön le reagálni, hogy mi is az, és hogy kell védekezni ellene, ezért elé kapom az ikreket, és azzal próbálom meg blokkolni.

Tárgy: Re: Alany vadászat Csüt. Május 10, 2012 11:15 am

Hosszú lelkis szövege nem igazán hat meg ezt láttatva unott ábrázattal ülök le a levegőben kezeimmel támasztva magam. Ha esetleg ez furán hangzana, hát elmondom nem az. Csak a lélekrészecskéket kell megülnöm. Pont olyan mintha állnák, csak most ülök. Na, de ez most lényegtelen, a lényeg inkább az, amit most mondani fogok ennek a… ennek a valaminek.
- Aaaha… Ez nagyon érdekfeszitő. – valójában nem az, számomra biztos nem. Ezt hangomból is érezni, mivel olyan unottan mondom, ráadásul még a hajam – és természetesen az íriszeim is – szürke színűvé válnak. - Tudod én tudós vagyok, kicsit sem hatsz meg az ilyen monológokkal, szóval rátérhetnénk végre arra, hogy mi is vagy? – kérdezem már cseppet sem unott hangon. Kisebb kitérő után azonban végre kiejti azt a szót… azt az egyet, amire eddig vártam, arrancar. Egy faj mely a hollowokból fejlődhetett ki, érdekes. Nem lenne rossz több infó róluk. Végre ismét kezdek izgatottá válni és erre az előbb elszíneződött részeim is reagálnak úgy hogy szürkéből ismét pirossá válnak.
Lehet, hogy még a shiniknél is érdekesebbek? Ha igen megérné egy hosszabb projektet indítanom velük, csak hát… Nem tűnik egy amolyan lelkes kísérletre jelentkezőnek. Bár ki az, aki jelentkezne? Na, jó én biztosan.
Nem is kell sokat várnom hamar új ismeretlen szó bukkan elő a férfiú ajkai közül: Las Noches. Feltételezem, ez egy olyan hely lehet, mint SS. Nem tévedek sokat, újdonsült alany jelöltem hamar meg is adja a kérdésemre a választ. Vajon az embereknek is van ezekhez hasonló helye? És ha van, vajon hol lehet. Sok a kérdés és ez jó. Ideje lenne hozzám hasonlók után kutatnom is, biztos sokan vannak, bár még nem botlottam bele egybe sem.
- Hueco Mundo? Az mi? – eszméletlen ez a férfi csak úgy szórja az újabbnál újabb információkat. Már csak ezért is magammal viszem a nemleges válasza ellenére is.
- Értem ezt sajnálattal hallom azonban… – hagyok egy kis hatásszünetet. -… már eldöntöttem, hogy már csak azért is magammal viszlek. – látom, amint a férfi felkészül a támadásra. Nem támad rögtön, ami nem is baj így legalább be tudom fejezni a mondandómat bármi féle hadarás nélkül. Természetesen tekintetem végig a férfit fürkészi, na persze nem azért mert tetszene, mert nem, hisz ha párkapcsolatra is adnám a fejem, akkor is csak a nők felé hajlanák szóval, tekintetemmel figyelem minden egyes mozdulatát. Ám ez sem elég ahhoz, hogy első támadását védhessem. Már csak azt érzékelem, hogy a talpai a mellkasomnak csapódnak én pedig szépen egy háztető belé haladok nem önszántamból.
Szerencsére gyorsan reagálok, így hát kinyújtom a kezeimet és miután reishim és a levegő részecskéi súrlódni kezdenek, egymással szépen lefékezem, magam még mielőtt becsapódnék. A lélekenergia gömbök azonban váratlanul érnek. Az egyik eltalálja a bal vállamat, de szerencsére a helyváltoztató képességemnek, aminek ideje már valami nevet adnom, elkerülöm a többi lövedéket. A támadás nagy port kavar vagy inkább füstöt? Mindegy is, mivel ellenfelem tudtára még nem akarom hozni a képességem így óvatosan használom. Előbb szeretném kiismerni az ő képességeit, bár a köztünk lévő erőkülönbség miatt lehet, hogy ezzel csak magamnak ártanék.
Míg az ellenfelem által kreált búvóhelyen tartózkodom, hajamból csak egy-egy szálat növesztek meg és kifeszítem a füstben, mint egy pókháló, így mikor ellenfelem támad, mint valami érzékelő megmutatja, hol van.
A terv be is válik Lanven még a füst elülését sem várja, meg egyből támad és el is szakítja az érzékelőket így egyből tudom, hol kell támadni. A háta mögött jelenek meg a gyors helyváltoztatásommal – tényleg kéne már neki egy név – és késlekedés nélkül jobb sarkammal egy erőteljes rúgást végzek a nyaka, azaz a tarkója irányába. A rúgást még némi reiatsuval is megtámogatom, hogy azért fájjon is, ha betalál. Ez a minimum az után, hogy az előbb majdnem eltörte a bordáimat. A megnövesztett hajszálakat közben visszahúzom, majd támadásom sikerétől függetlenül, másik lábammal is ugyan így csapok le.
Ellenfelem gyors és vélhetőleg jó fegyverforgató is, ha ilyen eszközökkel harcol, de nem nehéz észrevenni, hogy csapásai nem pontosak, csak vaktában csapkod. Ezt ki is használom és rúgásaimat követően bal karjához helyezkedem azzal a gyors lépéses mittudoménmivel pont akkor mikor azzal üt. Megragadom a jobb kezemmel a könyökénél, hogy ne húzhassa vissza majd egy erőteljes ütést végzek a férfi hónalja felé. Ha minden jól sikerül, akkor a férfi bal válla kiugrik a helyéről így pedig hatalmas fájdalmat okozok neki ráadásként pedig még a keze is némiképp használhatatlanná válik.

Tárgy: Re: Alany vadászat Csüt. Május 10, 2012 9:01 pm

Elég könnyű felhúzni... Uralkodnom kéne magamon, de egyszerűen nem tudok. Az agyamat elöntötte a vér, és így már nem tudok tisztán gondolkodni. Nem az a baj, hogy nem ért meg, hanem hogy meg sem próbál megérteni. Persze hogyan is várhatnám el tőle, hiszen nem vagyok senkije. De egy harcot nem mindig erővel szoktak megnyerni. Egy jó beszélgetés általában hatalmas előnyökre enged szert tenni. Így most ő kapott előnyt azzal, hogy őrült módjára támadtam. Meg is lett az eredménye. Ahogy beugrottam a füstbe éreztem, hogy valamit elszakítok. Mintha pókháló lett volna, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Habár, már az is furcsa volt, hogy a leányzónak színváltós volt a haja. Ha paranoiásabb lennék azt mondanám, hogy valamit a hajával csinált. De nem, ez képtelenség.
A gondolkozás egy ilyen helyen nem kifizetődő, így szem elől tévesztem Anya-t, és hirtelen a tarkómon érzek valamit. Mintha valaki egy erősebbet akart volna rá ütni a tarkómra, de nem sikerült. A Hierrom felfogta a támadás nagy részét. Rögtön a következő is érkezett, és én reagáltam. Bal pengémmel támadtam, mert az volt közelebb, de úgy látszik esze még van ennek az embernek. Túlságosan közel jött, és elkapta a karom, majd hónaljon vágott. Ez már fájt. A hónalj egy érzékeny területe a testnek, és igen is fáj, ha még csak gyengén is ütnek meg ott. Különösebb bajom nem lett. Hierrom sokat fejlődött a küzdelmek óta, és majdnem tökéletesen tudja már blokkolni az ilyen támadásokat. Szerencsém volt. Ha egy erősebb ellenfélre támadtam volna így, akkor már lehet, hogy halott lennék. De valami azt súgja, hogy még korán sem mutatta meg az igazi erejét. Nem tudom miért húzza, hiszen nincs esélye ellenem tiszta harcban. Akkor kell támadnia, amikor alkalma nyílik rá, különben nem éli meg a holnapot. Ez azon szabad pillanatok egyike volt, amikor gondolkodhattam, de még mindig ideges voltam. Hát megszületett a döntés.
A nő a karomat fogta, és hónaljamat ütötte. Észre vehette volna az első támadásából, hogy az ütéseim majdnem hatástalanok velem szemben. Ezek szerint nem pörög elég gyorsan az agya. Minden esetre én lépek. Gyorsaságom kihasználva közelebb lépek hozzá, és jobb kezemmel háta mögött átkarolom a válla fölött, és a pengét a nyaka oldalához, tulajdon képen a vállához teszem. Így sokkal közelebb kerültem hozzá, és arcunk közt alig van egy-két centi. Egy elvetemült mosolyt eresztek felé, és mélyen a szemébe nézek. Közben a jobb lábammal alá léptem, hogy biztosítsam, hogy ne menekülhessen, csak ha szabályosan kitépi magát a szorításból. Persze az eléggé fájna neki. Már csak azért is, mert könnyen lehet, hogy a nap iker belekóstolna a nyaki ütőerébe. Bal lábammal az ő lába mellé lépek, és testünk szinte simul egymáshoz. Ez viszont neki korán sem kellemes, mert a bal pengémet időközben belemélyesztettem a hasfalába. Szépen lassan, hogy kiélvezze a fájdalmat, és hogy én is jól megfigyelhessem arcát, miközben a fájdalommal küszködik. A düh, és a harag teljesen elvette az eszem, és így nem figyelek másra csak a nő arcára, hogyan változik a tekintete. Az sem érdekel, ha valahogy sikerül megtámadnia, amit erősen kétlek, de ha mégis sikerülne megtámadnia valamilyen módon, én nem eresztem el. Át szúrhat, megsebezhet, felvághat, de én nem eresztem. Természetesen, ha valahogy megtámadna, és ezt tervezné, hogy durván megsebez, első sorban a Hierromra hagyatkoznék, és amint észrevettem, hogy támad, és már elért. Megereszteném a bénító hanghullámot, hogy tehetetlenné tegyem pár másodpercre, és ez alatt felmérjem, mivel is támadott. Természetesen csak az után, hogy a támadás eltalált, de az előtt, hogy nagyon mély sebet ejtene rajtam.
Amit most csinálok, az egyáltalán nem rám vall. Ezzel tisztában vagyok én is. De valahogy eltorzult a személyiségem mostanában, és hirtelen már élvezem azt, hogy fájdalmat okozhatok, és néha még azt is élvezem, hogyha valami fáj. Talán elpattant valami agyamban. Felborult a jing, és jang közti egyensúly. Vissza kell állítanom, különben elfajzok, és pontosan olyan leszek, mint az a sok idióta arrancar, aki csak azért él, hogy gyilkolhasson más nevében. De ez most nem fog menni. Túl sok minden kavarok a fejemben.

Tárgy: Re: Alany vadászat Pént. Május 11, 2012 10:26 am

A férfi erős, gyors és a fegyverrel bizonyára jól bánik. Mármint erre következtetek abból, hogy ilyen fegyvereket használ a harcban. Ám szerencsémre könnyen feldühíthető és lehet, hogy ez lesz az, ami majd segít győzni nem mintha olyan ember, lennék, aki a győzelemre hajt. Már az is elég lenne, ha legyengíthetném annyira, hogy a Tároló magába zárhassa, akkor aztán már nem menekülhet.
Ezek fordulnak meg a fejemben és miután elrejtőzöm, a porfelhőben rögvest felállítok egy érzékelő hálózatot a hajszálaimnak a segítségével. Ellenfelem bele is esik a csapdámba így megtudom, hol tartózkodik. Egyből hátba támadom ám a két rúgás mintha meg sem érezte volna, pedig apait-anyait beleadok. Érdekes mintha valami védelmi mechanizmusa lenne, már nem először történik meg ez az eddigi csapásaimnál is ugyan ez történt. Sebaj, próbálom tovább támadni és mikor baljával felém csap az oldalához kerülök és könyököm a hónaljába mélyesztem nagy erővel. Végre fájdalmat látok a dühtől fortyogó arcán, tehát a végelme nem tökéletes, máris találtam egy gyenge pontot. De ha egy van, akkor kell többnek is lenni, talán ha a hajlatainál próbálkozom, okozhatok még neki fájdalmat. Bár igazából támadást nem így terveztem el, de mit lehet tenni ez, van.
Ellenfelem azonnal ellentámadásba kezd. Könyöke kicsúszik a kezemből és már csak azt látom, hogy jobbja átkarol a kezében lévő penge pedig a nyakamhoz igen közel áll meg. Ezen mozdulatának köszönhetően elég közel kerül hozzám, amit úgy próbálok ellensúlyozni, hogy kezeimet a mellkasára, teszem és megpróbálom eltaszítani magamtól sikertelenül. Menekülésre semmi esélyem hisz akkor nagy eséllyel a nyakamba mélyed a fehér színű penge. Ördögi tekintete furcsa, de félelmet kelt bennem, aminek meg is látszik a hatása. Hajam és íriszeim elfehérednek, miközben szúró fájdalmat érzek a hasamnál. Tekintetem egyből oda irányítom és látom amint a fekete tőr belém fúródik, és egyre mélyebbre jut. Hogy ezt megakadályozzam, bal kezemet leveszem a férfi mellkasáról és a kézfejét megragadva minden erőmmel azon vagyok, hogy megakadályozzam a penge mélyebbre jutását. Arcom eltorzul a fájdalom hatására, de cseppet sem annyira, mint arra Lanven számítana. Nem hagyom meg azt az örömöt neki.
Agyam zakatolni kezd vajon mit tehetnék? Eközben farkasszemet nézek az arrancarral. Tekintetem még mindig kétségbeesettséget sugároz, de ettől még nem hagyom magam szétesni. Gyorsan összeszedem magam és bár félelem még mindig van bennem ettől függetlenül ellenlépéseket teszek.
Először is ki kell szabadulnom. Hátam mögött egy vékony hajköteget növeszteni kezdek. Ügyelek arra, hogy a férfi ne lássa meg és hogy az átkaroló karjához se érjen hozzá. A haj a köpenyem aljánál áll meg pár másodpercre. A haj végéből egy ököl nagyságú gömböt formálok, eközben a fehér penge felöli, oldalon felkészülök arra, hogy majd gyorsan meg kell növesztenem a hajam.
Támadásba lendülök. A megnövesztett haj köpenyem mögül lábaim között szélsebesen indul meg a férfi ágyéka felé, hogy férfiasságába csapódjon. Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik a fehér pengéjére és kézfejére tekerek egy kétméternyi hajat így megakadályozva, hogy esetleg fájdalmába megvághasson. Remélhetőleg a támadás meglepetésként éri így talán kiszabadulhatok.
Ha igen a fájdalom ellenére kirántom, a kést a hasamból miközben gyorsan leguggolva kiszabadulok a jobbjának fogságából és ellököm magam tőle. Eleresztem a hajammal ám eleresztés közben még el is lököm még messzebb.
Az egyik lapos tetőn érek földet, ami igen csak fájdalmasan sikeredik a seb miatt. Köpenyemből tépek le hosszabb darabot és azzal kötözöm le a sebet, hogy elszorítsam a vérzést. Csak remélni tudom, hogy nem ért fontos szervet.
Minden esetre, ha esetleg a férfi mégis elkapna, a hanghullámaival megvárom, míg ismét mozdulni tudok és minden egyes hajszálamat a kiszabadításra használom fel. Szemeit, ágyékát támadom, és a fegyvereit próbálom lefogni, hogy ne sebezhessen meg még jobban.

Tárgy: Re: Alany vadászat Szomb. Május 12, 2012 1:14 am

Micsoda fenomenális érzés ez? Hiszen, most én uralkodok! Én diktálom a szabályokat! Rajtam múlik az élete, és örömöm az arcomon is látszik. Hófehérré válik a haja, és az írisze. Ez meglep, hiszen nem természetes dolog az ilyen. Nem igazán tudom mire vélni, de nem is érdekel! Hatalomtól megrészegült lelkem egy cseppet sem törődik semmivel, csupán saját élvezetét táplálja. Őrület... Ez az... Talán ez a legjobb szó arra, hogy leírjam, hogy most mit is érzek. Tökéletes őrületet. Nem tudom miért, de kitör a számon a kacagás, és mint egy őrült kezdek nevetni.
Tőröm ellenségem hasába mélyesztem, de nem célom komolyan megsebezni. Csupán fájdalmat okozni neki, hogy érezze azt, milyen is, amikor kicsit meghalsz odabent. Elvakult állapotomban viszont nem figyelek. Nem veszem észre, hogy lentről jön a csapás, így nem is tudok rá reagálni időben. Amikor észre veszem, hogy mi történt, először még nem teszek semmit, csak tartom magam. Pár másodperc eltelik, és elkezd eltorzulni a fejem, és engedek a tartásból. Ekkor az ember hátra ugrott, és ellökte magát tőlem, és én is hátrébb kerültem. Arcomat teleszívtam levegővel, majd némán kicsit megdülledt szemekkel össze csuklok, és kezeimmel a lágyékom felé nyúlok.
Aaaaah de rohadtul fáj... Mi a franc volt ez? Levegőt alig bírok venni. Jól van koncentrálj Lanven, ha sokáig fájlalod a mogyoróid, akkor esélyt adsz neki az ellentámadásra. Ez milyen aljas húzás volt... Nem bírok felkelni. Ahogy néztem, a haja volt az, ami támadott. De hogy? Ez lenne az ő különleges képessége? A haját manipulálja. Ez megmagyarázza, miért is változik a haja színe. Lehet, hogy a színek erősségi fokokat jelentenek? Nem tudom, de most ki kell valamit találnom. Ez váratlan volt, és kegyetlen.
Még mindig a levegőben össze görnyedve fájlaltam a hímtagomat. Nagy nehezen felemeltem a két pengét, és végig húztam egymáson őket.
- Chapucheria.
Súgtam a levegőbe, és létrehoztam tíz klónt. Ha fizikailag most képtelen vagyok is a támadásra, attól még sakkban tudom tartani, valahogy ezekkel a klónokkal. Csak ne durvuljon be, mert akkor idő előtt rájön a turpisságra. Most viszont biztos, hogy idegesebb, és elvakultabb, mint eddig volt, hiszen durván megvágtam a pengével. A hold iker elég sokáig szántotta a húsát ahhoz, hogy félig megőrjítse. Mivel gyengébb nálam, biztos vagyok benne, hogy rajta effektívebben hat a képességem. Ráadásul a hosszú érintkezési idő miatt, még jobban hatott rá, mintha csak megvágtam volna egyszer. Még egy két vágás, és teljesen begorombul, és úgy elveszti az eszét, mint ahogy azt én tettem az előbb. Bizonyos tekintetből jól jártam azzal, hogy tökön vágott, mert így legalább képes vagyok újból tiszta fejjel gondolkodni. De nagyon fáj ...
A klónokat ráuszítom, és hogy ne tűnjön neki fel, hogy amikkel harcol tulajdonképen csak illúziók, úgy alakítom a klónokat, hogy ha támadás éri őket, akkor fekete, illetve fehér köddé változnak, majd újra össze állnak, és újból támadnak. Mivel a támadásaik hatástalanok, hiszen csak egyszerű illúziók, ezért álltámadásokkal bombáztatom. Remélhetőleg ez, és a hold penge ereje leköti a figyelmét, és nem támad rám. Ha még is megtámadna, akkor nincs mit tenni. Nagyon fájni fog, de szaladok. Megpróbálom a klónokkal zavarni a látását, ahogy csak lehet, és amíg vissza nem nyerem az erőmet, addig védekezek, és menekülök. Esélyes, hogy egyből nekem ugrik, hiszen most sokkal agresszívabb, és idegesebb, mint eddig volt. Minden esetre meglátjuk. Remélhetőleg a gyorsaságom elég lesz arra, hogy kikerüljem a támadásait.
Minél előbb be kéne fejeznem ezt a harcot. De nem szívesen bántok egy nőt, bár most kiérdemelte.

Tárgy: Re: Alany vadászat Pént. Május 25, 2012 11:21 pm

Támadásom és egyben kísérletem a menekülésre sikeresnek bizonyul. Komolyan, ha előbb tudom, hogy ez lesz a reakciója, ha férfiasságát veszem célba, akkor már az elkapásomkor bevethettem volna, és nem lenne most egy csúnya mély seb a hasamon. Átkozott ez most épp nem hiányzott és egyébként is mi a fenét mondja k a kórházban mi történt velem? Mondjam azt, hogy egy nagy spirituális erővel rendelkező, de számára láthatatlan lény támadt meg miután felajánlott neki, hogy kísérletezem, rajta ha velem jön. Ugyan már mégis ki hinné el ezt, mert én biztos nem pedig itt állok egy nagy erővel rendelkező lénnyel szemben, aki most épp a levegőben görnyedezik fájdalmában, amit az általam leadott támadás okoz neki. Te jó ég és mi lesz így a munkámmal? Két nap múlva Tokióba kéne mennem egy fontos kutatásban segíteni az egyetemnek. Remélem, addigra jobban leszek. Bár ahogy elnézem a dolgokat ez nem így lesz.
Istenem ez olyan dühítő egyszerűen felrobbanok tőle. Mégis hogy merte venni a bátorságot, hogy megsebezzen és befesse vörösre a köpenyemet, hah. Na, majd mindjárt megmutatom neki ki itt a főnök. Most már amúgy is mindegy, hisz felfedtem előtte a képességem már nem rejtegethetem tovább pedig úgy gondoltam elbírok vele. Hajam és szemem ismét vörösbe vált a dühtől. Érthetetlen hogy érzelmeim miért változtak meg ilyen hirtelen hisz eddig inkább a félelem uralkodott rajtam most meg épp az ellenkezője van.
- Hát legyen. Én próbáltam kedves lenni, de úgy tűnik neked ez sem jó. Akkor most figyelj, mert most magammal viszlek, csak előbb még szépen kiverem pár fogad. – jegyzem meg, és tekintetem illetve hangnemem tisztán sugározzák magukból a dühöt.
Lassan elengedem az átázott kötést és ökölbe szorítom mindkét kezem, míg szemeim az ellenfél mozgását követik nyomon. A férfi enyhe görnyedt testtartásban is, de megpróbál támadást indítani, vagy mégsem. Végighúzza a két pengét egymáson majd ekkor klónok jelennek az igazi Wolloh pedig mögöttük akar elrejtőzni.
Hajam körülbelül 10 méter hosszúságúvá nő és tekereg, össze vissza mintha élnének. Arcomon a harag jele még mindig nem tűnt el. Jobb és bal kezem egyszerre nyúl a szemüvegemért, amit leveszek majd összecsukva a köpenyem egyik zsebébe mélyesztem. Lábaim elhelyezkednek és egész tartásom azt sugallja, hogy bármikor támadhatok.
- Remélem, nem gondolod, hogy egy ilyen átlátszó trükk hathat ellenem. – válaszomat követően a gyors helyváltoztató képességem használva jelenek meg az első klón előtt, akire a hajammal sújtok le akkora erővel, hogy az szétesik fekete és fehér köddé. Persze miközben én támadok a másolatok is rám támadnak, de mindegyikük támadását egyszerre kivédem. Mind köddé válnak majd újra össze emberi alakba. Ez kicsit idegesítő ezért még püfölöm őket, és így el is felet kezem a valódi ellenfelemről.
De, ami késik, nem múlik, miután vagy négyszer úgy megvertem a klónokat, hogy azok köddé válnak, megunom a dolgot és stratégiát váltok. A düh ugyan eluralkodik rajtam, de ettől függetlenül a z elmém még mindig ugyan olyan jó, így ha az ellenfelem meg is próbál elrejtőzni a klónok között én tisztán emlékszem, hogy hol van hisz attól, mert a másolatokat támadom, rajta tartom a szemem. Sőt egy két alkalmat leszámítva nem is veszem le róla a szemeimet. Megtámadom a férfit a gömbformába gyúrt hajvégemmel próbálom meg püfölni a férfit. Első ütésem a gyomorszájra és az arcára irányul kér külön hajköteggel egyszerre, a következő próbálkozásomnál a lábait próbálom elkapni és nagy erővel a föld felé hajítani. Mármint az egyik háztetőnek mivel épp a házak fölött vagyunk.

Tárgy: Re: Alany vadászat Szomb. Május 26, 2012 8:49 pm

Az elterelő támadás sikerült. Az ikrek is megtették hatásukat, és most fejvesztve támad a klónokra. Még egy vágás, és teljesen elönti az agyát a vér. A kérdés az, hogy ez jó e nekem. Csak tudjam vele tartani a lépést. Szépen lassan felegyenesedek, és a fájdalom lassan eltompul. Elég sokáig játszik a klónokkal, és végül úgy dönt, hogy engem támad inkább meg.
- Sajnálom, de már hatott is rád, hiszen időt nyertem vele.
A klónok szerte foszlottak, miután fölöslegessé váltak, hiszen éles harcban ritkán tudom őket effektíven használni. A nő egyszerre két támadást indított felém. Gyorsaságom felülmúlta az övét, de ebben a helyzetben nem mertem gyorsan mozogni, mert kiújul a fájdalom. Éppen ezért, inkább kiugrottam a támadása elől, de a következő támadása meglepetésként ért. Hosszú vörös haja, elkapta a lábamat, és a föld felé vágott vele. Nem tudtam időben reagálni, ezért csak sodródtam az árral, és megfeszítettem az izmaimat, hogy tompítsam az esést. A zuhanás egy emeletes házba torkollott, amin keresztül estem. Két szintet zuhantam be, majd felfogott a padló. Nagy nehezen feltápászkodtam, és mozgattam az ízületeimet. Nem tört, vagy zúzódott meg semmim, hála a Hierromnak, de elég csúnyán felhorzsoltam a hátam, és a ruhám is gajra ment. Az erős csípős érzés bizsergésbe csapott át, és sonidomat használva vissza tértem a háztetőre.
- Ez eléggé veszélyes volt! Mi van, ha ártatlan emberek esnek áldozatául a mi kis harcunknak? Vagy már az emberek is csak kísérleti patkánynak számítanak a szemedben? Nem lepődnék meg rajta. Minden esetre, ideje lenne kicsit lenyugodni, mert még a végén romba döntjük a fél várost. Ja és igen... Most én jövök!
Kezemet felé szegeztem, és barákkal kezdtem el lőni. Egy két bara után alkalmaztam egy új fogást, amit nem rég tanultam. Ha minden igaz, akkor most maga elé kapta a haját, de ha nem, akkor az sem probléma. Rászegezem a tekintetemet, és össze illesztem két kezem, hogy tenyereim felé nézzenek.
- Claro de luna!
Ekkor négy negyedhold alakú sarló forma jelenik meg, és mindegyik más oldalról közelíti meg. Az egyik a felső testére próbál majd rá tapadni, és béklyóba zárni, a másik a térde felett egy kicsivel kapja el, a harmadik a haját próbálja meg a testéhez rögzíteni, a negyedik pedig a nyakára szorul, mint fojtó nyakörv. Ha megpróbálja kikerülni, akkor addig küldöm utána, amíg el nem kapják. Ha esetleg lépést próbálna tartani velük, akkor utánuk ugrok, és közben megtámadom. A fehér sarlókat gondolati úton irányítom. Amint elkapták, oda sonidózok hozzá, és három kis vágást ejtek a nap ikerrel a lábán. Nem igazán vágás az, csupán annyira, hogy kiserkenjen a vére. A támadás ha minden igaz tökéletesen lenyugtatja, és elveszi a kedvét a további harctól. Ha ezt látom rajta, akkor azonnal feloldom a béklyóját, és inkább kulturáltan beszélgetnék vele.
- Legyen elég ennyi. Talán egyszer meggondolom magam, és segítek a kísérleteidben, de most még fontosabb dolgaim vannak. Bocsánat, hogy akkora sérülést okoztam neked, de teljesen eldurrant az agyam. Remélem nem haragszol rám túlságosan.
Még meghallgatom, amit ő mondani akar, majd megnyitom a gargantát, és vissza sétálok Hueco Mundoba.
- Ég veled ember!
Amint eltűnök a gargantába megszűnik a hatás, és újra tiszta fejjel gondolkodhat.

// köszi a játékot, de ha tovább folytatjuk, akkor abból gyilkolás lesz, azt meg Lanven nem akarja ^^//

Tárgy: Re: Alany vadászat Vas. Jún. 03, 2012 1:57 am

- Hogy időt? Na és mihez? Tudod, mit nem is érdekel. – játszadozásom a klónokkal abbahagyom és egyenesen rátámadok a férfira. Két támadást intézek ellene, de elugrik előlük. Ám ez mit sem érdekel a harmadik támadásom így is elkapja és a következő pillanatban már az egyik ház tetejét szakítja át testével. A düh még mindig elönti az agyamat, mit sem csökkent ugyan olyan erős. Vigyorogva vártam hogy megmozdul-e még vagy végre vihetem e a laborba. Sajnálatosan a férfi még mindig mozog. Úgy tűnik a védelmét nehezebb szétzúzni, mint gondoltam. Érdekes azt hiszem ezt az egyedet tényleg érdemes lesz megvizsgálni, de túl izgága előbb jobb lesz, ha eltöröm minden végtagját és így már nem lesz képes mozogni.
- Ugyan már ne becsülj le ennyire az a ház már az óta üres mióta először nekem támadtál. – beszédem közben összefonom a kezeimet a mellkasom előtt. – Ugyan már kit érdekelnek az emberek. De te már más tészta vagy. Hm… Hát akkor gyere… – hajam már készen áll. Várja, hogy a férfi támadjon.
A vörös energia gömbök nem ér meglepetésként. Könnyedén elkerülöm őket a helyváltoztató képességemmel. A férfi eközben új parancsszó hagyja el a száját. Furcsa alakú energiák közelítenek felém. Semmi kétség el akarnak kapni.
- Szánalmas. Ilyen trükkel engem nem fogsz el! – kárörvendek miközben a gömböknél használt technikával kerülöm ki a sarló alakú reiatsut. A fehér csóvák azonban nagyon ragaszkodnak hozzám ugyan is akárhogy próbálom kikerülni folyton utánam jönnek és el akarnak kapni. Azonban az egyik alaklommal az arrancar is beszáll a fogócskába és rám támad. Ez pedig eléggé eltereli a figyelmem ahhoz, hogy azok a valamik elkapjanak. Az egyik a derekam köré csavarodik és a kezeimet a testemhez fogja, egy másik a lábaimra akaszkodik, így elesik, miközben megpróbálok eltávolodni a férfitól. Zuhanni kezdek, miközben egy újabb sarló a hajamat rögzíti a testemhez majd halk, de fájdalmas huppanással kötök ki azon a tetőn, amit még pár perce a Lanven szakított át. Az utolsó sarlóforma is ekkor akaszkodik a nyakamra mit egy nyakörv, ami fujtogat. Hevesen vonaglok a földön, vergődöm és próbálok kiszabadulni a csapdából, de nem, megy. Tekintetem dühösebb, mint eddig volt. Ekkor az arrancar hozzám lép és mivel tehetetlen vagyok, megvág a fehér színű pengéjével. Amit kiserken, a vérem a sebből melyet a fegyver okoz, az elmém mintha megtisztulna. A düh a fejemből eltűnik, és újra lenyugszom. Ez jelzi a hajam és szemem színe is mely kék színűvé válik. Már semmi kedvem harcolni, sőt fáradtnak és gyengének is érzem magam. A béklyók eltűnnek a testemből és egyben pokoli fájdalom borítja el hasi tájékon. Lejjebb tekintek, és már látom is a fájdalom forrását. Annyira dühöngtem, hogy meg is feledkeztem a mély sebről, amit még a férfi okozott nekem. A kötés már teljesen elázott és a lábam is vörös csíkok borítják melyek már valamennyire megszáradtak.
A férfi mondandójához már nem fűzök semmit. Fejem a földre esik, majd miután a férfi távozik, elájulok.
Egy nappal később a kórházban ébredek fel. Mint utólag megtudom, hogy a tető átszakítása okozta zaj a ház lakóit a tetőhöz csalta és mikor odaértek nem találtak mást csak a lyukat és engem eszméletlenül.

Spoiler:

Tárgy: Re: Alany vadászat Vas. Jún. 03, 2012 7:58 am

LEZÁROM a küzdőteret annak végeztével, jutalmatok 300 LP és 2000 ryou