-Uram isten hagyjátok már abba... mi lenne, ha most békén hagynátok egymást?
-De ő nem hagy békén.
-Ez nem is igaz... te kezdted.
-ÉNN?? Mivel?
-Azzal, hogy titkolózol...
Miközben a lányok vitatkoztak Roku hátamögött, néhány támadó elég közel került hozzájuk és nem volt barátságos a tekintetük.
-Öhm... nem akarom félbeszakítani ezt a kellemes beszélgetést... de úgy látom társaságunk van... Amaya kérlek szálj le rólam.
-De miéééééééért?? Én nem is csináltam semmit.
-Tudom, de ha továbbra is itt maradsz, akkor valószínű nem tudlak megvédeni titeket.
-Dehát engem nem kell megvédeni.
Pattant le Roku hátáról Amaya és a tisztek felé közeledett.
-Na azt hiszem nekik annyi, Amaya kikészíti őket idegileg... na szóval, neked meg nem eshet bajod... milyen jó, hogy én vagyok a vár... legalább én kapok ha megsebesülsz.
-Jól van na... bocsi.
-Nem haragszok, csak megoldást keresek.
Nézett körbe, de ekkor pár hollow is feltűnt a helyszínen.
-Hát ez remek. Na gyere szépen. Elosonunk innen... talán nem vesznek észre.
Roku és Hana szerencsére elkerülte a megbolondult tiszteket és a mögöttük lévő hollowokat is. De a Hollow nem jár egyedül... előttük is megjelent egy. Roku egy hatalmas sóhajtás közepette megfogta Hana kezét és egy másik irányba vitte.
-Oké... te maradj itt, magamrahívom ennek a dögnek a figyelmét, te addig... elbújsz vagy... nem is tudom, csak ne essen bajod.
Ezután a hollow felé indult, de az valamilyen különös oknál fogva Hanára figyelt mindig.
-Héé... nehogymár... én nem vagyok elég szép neked? Rám nézz ha hozzád beszélek... te... teeee... ázott gumumacifejű.
Roku felkapott egy vastag faágat és a hollownak dobta, erre persze felfigylet és nekirontott.
-Na szivi... ne legyél ilyen türelmetlen... ennyire vágysz a nászéjszakára?

A hollow-okat még több hollow követte. Mindenkire jutott legalább két hollow, de arra nem figyelt senki, hogy ne használjon olyan technikákat amiket le lehet másolni. Az arrancar megfigylete az összes támadást, aztán megunta a megfigyelést. Előmászott a búvóhelyéről és sorra megjelent a kapitányok és a hadnagyok előtt. Ha csak egy pillanatra látták is egymást, mindenki megdermedt egy kicsit. Az arancar a legjobb személyt választotta ki magának, de előbb mindenkivel kibabrált. Akane éppen le akart "csapni" egy tisztet mikor az arrancar megfogta a kezét és a falnak vágta, az enyhe ütést követően egy pillanatnyi sötétség következett. Mikor Akane magához tért egy fához volt kötözve a megbolondult tisztek pedig körbevették, meglepetésnek pedig egy hollow is kezelített felé. Hanae épphogy elpusztította az egyik lidércet, jött is a másik, de az arrancar neki sem könnyítette meg a dolgát. Egy hirtelen pillanatban kigáncsolta és két hollow közé cipelte. A lidércek nem is tétováztak sokat, mindketten egyszerre csaptak le a földön fekvő Hanae kapitányra. Mitsuko jól elvolt a megbolondult tisztekkel, csak egy volt a bökkenő, a shinigamik nem nagyon akartak elfogyni. Együttes erővel lefogták őt és egy tóhoz vonszolták, annak a reményében, hogy vízbefolythatják. Miután elérkeztek a tóhoz rögtön bele is dobták, az egyik tiszt megragadta Mitsuko nyakát és a víz alatt tartotta a fejét, de a kis csoport mögött egy hollow jelent meg. Amaya sorra készítette ki idegileg a támadó tiszteket, egyetlen egy ember nem akadt aki le tudta volna fogni, vagy esetleg a közelébe jutott volna. De Amaya a nagy ugrándozás közepette véletlenül nekiment valaminek, pontosabban valakinek. Mikor megfordult egy lidérc vicsorgott rá egy darabig aztán ráüvöltött. Hana éppen osonni készült az egyik háznak a tövénél, egy pillanatra néz félre, de mikor visszanéz a megfelelő irányba az arrancarra találja szembe magát. Roku jól elvan a maga kis hollow-jával, viszont kezd durvulni a helyzet, ugyan is nem egyszer vágják a falhoz.

Alighogy azt a lidércet elintéztem, máris másik kettő termett a nyomában.Viszont mikor meg akartam támadni őket, hirtelen egy alak tűnt fel előttem és kigáncsolt.
-Mi a...?! -zuhantam le a földre majd még épp tudtam egy pillantást vetni az elkövetőre- Szóval te voltál az? -kiabáltam utána de már eltűnt. Viszont nem volt időm ezen filózni, hiszen máris fölém magasodott két hollow, és igencsak támadni készültek, én pedig még mindig a földön feküdtem. Annyit tudtam tenni hogy megpördültem, így a hollowok támadása a hátamat érte.A két hatalmas karomcsapás szétszaggatta a kimonómat, szégyen nem szégyen ordítottam egy nagyot, majd utána kihasználva az időt míg újabb támadáshoz készülnek újabb kidout vetettem be.
• Bakudou 70: Meimei Kamen -sziszegtem a fájdalomtól könnybelábadt szemmel, majd miután ezzel megzavartam a hollowokat shunpoval biztonságos távolságba húzódtam majd újjabb kidouval, és nem kis méreggel lesújtottam támadóimra
Hadou 63: Raikouhou -lőttem el egymás után két energialabdát amivel sikeresen likvidáltam a hollowokat. -Ennek biztos meg fog látszani a helye -próbáltam hátra fordulni hogy megnézzem mekkora sebet kaptam, de csak annyit láttam belőle hogy vérzik- Szerettem ezt a haorit T_T -vontam le újabb következtetést
Majd a sebtől lüktető háttal megpróbáltam körülnézni merre lehet az arrancar aki ennek az egésznek az oka.

Miután Roku megkérte Amaya-t, hogy szálljon le róla,aki ezt némi vonakodás után meg is tette.
-Pfeeee....-sóhajtok nagyot, de ekkor egy perc alatt visszafordult és barackot adott a fejemre.-Au, au, au!-táncoltam egy helyben a fejemet fogva.
-Na azt hiszem nekik annyi, Amaya kikészíti őket idegileg... na szóval, neked meg nem eshet bajod... milyen jó, hogy én vagyok a vár... legalább én kapok ha megsebesülsz.-
-Jól van na... bocsi.-simogattam kicsit lehiggadva a fejem.
-Nem haragszok, csak megoldást keresek.-válaszolta és keresett valami menekülőutat.
-Elosonni?-pislogtam magam elé bambán, hogy ezzel meg mit akar. Egy ideig követtem,de a hollow-k máshogy gondolták ezért befékezett előttem és a kezemet megfogva tolt arrébb.-Öhm...-gondolkoztam, hogy most mi járhat a fejében.-Hogy mi?-pöckölöm fejbe, mert nem tetszett ez az elvonom a figyelmét taktika.
-Jól hallottad!-
-De miért akarsz ennyire megvédeni? Csak vicceltem...-T.T
-Késő bánat!-
-De azt ugye tudod,hogy az előző kérdésemre a választ ki fogom belőled szedni?!-duzzogok, amíg Roku felpróbálja magára hívni a hollow figyelmét.
-Ennyire nem is vagyok szép...-nyújtom ki a nyelvem és kezdek el szép komótosan elosonni a fal mentén. Nagy csattanásokat hallottam magam mögött és épp azon tanakodtam,hogy megforduljak vagy sem, amikor egy arrancar termett előttem.
-Jesszusom!-rémülök halálra a hirtelen felbukkanásától.-A frászt hoztad rám...-észbe kapok, hogy az ellenségemmel beszélgetek.-Az előbb csak nem potenciális áldozatot kerestettél a hollow-kkal? Beavatnál, hogy miért rám esett a választás?-

*Azt még viszonylag higgadtan tűri, ahogy Amaya a hátára pattan, a hajborzolás azonban már kissé rosszabbul érinti a kapitányt. Ezt a másik is észreveszi, így gyorsan visszavonul Roku mögé...
Még mindig a rájuk támadó tisztekkel hadakozik, amikor valaki váratlanul megrántja csuklójánál fogva.*
~ Mi a fene... ~
*Egy pillanatra talán meg is látja az arrancart, azonban nem tud vele sokat foglalkozni, mivel ellenfele éppen egy közeli falnak repíti... Néhány percre el is veszti eszméletét, ami épp elég időnek tűnik ahhoz, hogy ismeretlen támadója elvigye egy fához... Mire magához tér, már nem nagyon tud mozogni a kötelektől.*
~ Hurrá, még ez is. ~
*Konstatálja unottan, ahogy körbeveszik a megbolondult tisztek. Azon gondolkozik, vajon miért kell mindig kifognia a leghülyébbeket...*
- Hagyjatok már békén, ti marhák! Mit képzeltek magatokról, hogy megtámadtok egy kapitányt?!
*Kiált fel egyre dühösebben. A rábeszélés nem használ, és Akane se valami jó benne, így nem gondolkozik sokat a következő lépésen.*
- Hadou 4: fehér villám!
*Próbál meg egy kidou-val megszabadulni a kötelektől. Amennyiben ez sikerül, Kuro Shitsui-t használva igyekszik megvakítani a rátámadó shinigamikat. Ennyit is bőven elégnek tart ellenük: ha egy darabig nem látnak, talán kétségbe esnek, valamint Akane könnyedén ki tudja kerülni az esetleges további támadásokat is...*
- Már csak te hiányoztál.
*Sóhajt fel a hollow láttán, miközben karját dörzsölgeti. Háta is fáj az ütés miatt, de egyelőre próbál nem foglalkozni vele...*
- Hadou 63: Raikouhou!
*Kiáltja el magát, miközben a lidércre mutat. Remélhetőleg ennyi is el fogja intézni a rondaságot...*

Roku "táncot" járt a hollow-al. Ide-oda tipegett előtte, hogy ne tudjon Hana után menni. Aztán valahogy ezt megelégelte a hollow, így megfogta a nyakánál fogva Rokut és a falhoz csapta. Egy hatalmas nyekkenéssel érte el a falat.
-Hú, édesem... nem is mondtad, hogy ilyen heves vagy... hova jut a világ... még az én időmben a férfiak voltak ilyen hevesek...
Kezdett el beszélni a hollow-hoz, de az rá sem bagózott, ment tovább Hana felé. Roku felkapott egy követ és fejenvágta vele a lidércet.
-Héé... kutyaszarfejű, rám skubizz ha hozzád beszélek.
A lidércnek nem is kellett több, rögtön elindult Roku felé, de kivehető volt a szuszogásából, hogy irtózatosan be van rágva.
-Ejnye szívem, látom még most sem tanultad meg az önkontrollt. Ebből válás lesz, én nem bírom az ilyen heves nőket. Sajnálom... de köz....
Folytatta volna a mondókáját, de egyre közelebb került hozzá a hollow, így felvette a nyúlcipőt és szaladgálni kezdett össze vissza.
-Mondom, hogy vége van... sajnálom szívem. Ez a kapcsolat nem volt jó ötlet.
Egy ideig szaladgált még, aztán hirtelen megfordult és farkasszemet nézett a lidérccel. Rohanni kezdett felé, aztán felugrott a lidérc fejére és keresett egy megfelelő fogást rajta.
-Gyiteeee... húúú... tényleg jó vagyok cowboynak....
A lidérc teljesen megtáltosodott, egyre többször szaladt a falhoz fejjel. Aztán rántott egyet magán, Roku elvesztette az egyensúlyát és megcsúszott. De még sikerült fogást találni a lidérc homlokánál.
-Ó milyen szép boci szemeid vannak...
A hollow ordított egyet, aztán ismét a falnak rohant, de most olyan erővel hogy berepedt a maszkja. Roku a hatalmas ütéstől alig kapott levegőt, de maradt még benne egy kis energia. Megfogta a hollow maszkját ott ahol megrepedezett és megpróbálta szétfeszíteni.
-Ó anyám... minden energiámat egy nőbe fektettem... pedig megfogadtam, hogy nem ragadok le egynél...
Ekkor teljes erejéből feszíteni kezdte a maszkot, majd az ismét repedezni kezdett. A lidérc megint megvadult és a falhoz közelített.
-Ugyan honnan tudtam, hogy megvadulsz... de most nem húzol be a csőbe.
Roku elengedte a maszkot így a földre zuhant a lidérc nekiszaladt a falnak, de most szerte is foszlott.
-Ez nehéz szülés volt...
Szétnézett a terepen, de mindenki szenvedett valamivel, sóhajtott egyet aztán feltápázkodott.
-Megyek már csak.... úgy érzem magam mintha egy tucat elefánt taposott volna rajtam...

Hanae és Roku legyőzte az ellenségét most talán jobban tennék, ha segítenének a többieknek. Akane még most is megvolt kötözve, ugyan a tiszteket megvakította és a hollow-ot is elintézte. A tisztek visszanyerték a látásukat és megjobban "bevadultak". Az egyik előrántott egy kisebb kést és Akane felé közelített, mikor odaért a nyakához szorította. Másik két tiszt pedig lefogta a kezét, hogy most ne tudjon ellenállni. Mitsukonak is megvan a maga baja, egyre jobban szorították a nyakát és egyre tovább tartották lennt a vízalatt. A hollow is egyre közelebb került, megfogta az egyik tisztet és eldobta onnan, ezután rátette a "kezét" a két tisztre akik lefogták Mitsukot így mind a hárman a vízalá kerültek huzamosabb ideig. Amaya eleinte rohangászni kezdett a hollow elől, de az szaladgált utánna. Olyanok voltak mint két kisgyerek mikor fogócskáznak. De aztán a hollow Amaya elé került, megfogta őt felemelte a földről és az volt a szándéka, hogy jól a földbe döngöli. Hana farkasszemet nézett az arrancarral, aki csak elvigyorodott, majd közelebb lépett hozzá.
-Hogy miért rád került a választásom... csak azért, mert nagyon kerülöd a harcot és nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért... lehet, hogy bolond vagyok... sőt biztos... de talán jót tenne neked egy műtét, hogy ismét harcolhass. Na mit szólsz?

Ahogy körbenéztem láttam hogy mindenkinek megvan a maga baja. Nem tudtam kinek segítsek, de aztán megláttam a tőlem nem messze lévő Mitsukot, akinek nemcsak a tébolyult tisztekkel hanem egyszerre egy hollowwal is meggyűlt a baja.
-Mitsuko, tarts ki ott vagyok! -kiáltottam oda amilyen hangosan csak tudtam, majd egy shunpoval otttermettem és egy erőteljes rúgással a maszkjába eltaszítottam onnan a hollowot.
-Nesze neked! Hagyod őket békén! -beleadtam minden dühömet, és a mellesleg nem kicsi fájdalmamat. A hollow odébbrepült, és Mitsukoék hatalmas levegő után kapkodva előbukkantak a víz alól. Remélhetőleg a tiszteknek elment a kedve a vízbefolytogatástól, de így hogy már kiszabadult, talán Mitsuko is meg tudja magát védeni.
A hollow bedühödött és újra ránk akart támadni, de nem hagyhattam hogy megint megtámadja az embereket. Megpróbáltam elterelni a figyelmét hogy odébb csalogassam onnan. Shunpoval elkezdtem körözni körülötte amitől csak még dühösebb lett, majd mikor már eszeveszetten csapkodott utána elkezdtem távolodni onnan. Majd mikor már megfeledkezett a többiekről, hirtelen előtte termettem, és zanpakutou híján újabb kidou mellett döntöttem.
-Hadou 89: Itami no kenshi -és máris körbetekerték a lélekenergiával átitatott selyemfonalak. Megintcsak beleadtam egy jó adag energiát, majd megadtam a kegyelemdöfést. Összekulcsoltam aklömet és egy hatalmasat ütöttem a hollow maszkjára. Ez sajnos csak arra volt elég hogy a maszk megrepedjen, de nem hagytam abba, addig ütöttem míg végül a repedés kettéhasította az ocsmány maszkját.
Miután szertefoszlott szusszantam egy kicsit. De nem tehettem olyan sokáig, hiszen másoknak is szüksége volt a segítségre, és az arrancart is szem elől tévesztettem.
-Remek, most már a kezem is vérzik. -nézegettem az előbbi akció során szerzett sérülésemet.

Nagy szemekkel pislogtam az ellenfelemre. Azt vártam, hogy kérdés nélkül nekem fog rontani, de ehelyett vigyorogva lépett közelebb hozzám.
-Hogy miért rád került a választásom... csak azért, mert nagyon kerülöd a harcot és nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért... lehet, hogy bolond vagyok... sőt biztos... de talán jót tenne neked egy műtét, hogy ismét harcolhass. Na mit szólsz?-
-A kíváncsiságod hidegen hagy. A bolond meghatározásban nem kételkedem...És mégis miféle műtétre gondoltál? El kell, hogy szomorítsalak az agyam még megvan! Ha meg Frankenstein-re vágysz keress egy másik balekot!-a monológom közben hátra rejtettem el kezeimet és kidou-ra gyűjtöttem lélekenergiát.-Bocsesz,de mennem kell!-bal kézzel integetek neki szánom-bánom arccal.-Hadou 63: Raikouhou!-lövöm rá közvetlen közelről. A robbanás okozta porfelhőt kihasználva futásra szánom el magam. A shunpom két napja nem akaródzik üzemelni, úgyhogy marad a tüdőkiköpés.
-Nem lehet igaz...Miért mindig én járom meg?!-TT.TT.Még egyszer hátrapillantottam mielőtt befordultam volna az első kis utcába, de a porfelhő még nem oszlott el, eltakarva a támadómat, aki vagy ott van még, vagy már régen elhúzta a csíkot.
Befordulva önkéntelenül és megkönnyebbültem kicsit. A falnak támaszkodva szuszogok gondolkozva, hogy most mihez kezdjek.
-A többiektől sikeresen jó távolra kerültem...Ha még nem döglött be a szenzorom, akkor még mindenki egyben van. Jáááj...magammal kéne foglalkoznom!-rázom meg a fejem. Valamiféle haditerven kezdtem el agyalni, mert sejtettem, hogy a meglepetésem után végképp nem fogok megszabadulni az arrancartól. "Innen ki kell evickélnem. Túl szűk a hely."Löktem el magam a faltól és futni kezdtem az utca vége felé.

*Hát ez nem jött össze... No mindegy. Legalább kidou-ja hatásos volt, és egy időre megvakította vele a tiszteket. És persze az sem utolsó, hogy a hollow is eltűnt a helyszínről... Viszont még mindig a fához van láncolva, ami határozottan irritálja.*
- Na ne...
*Sóhajt fel, amikor kezd eloszlani a tisztek szeméről az ideiglenes vakság. És, hogy ne legyen olyan könnyű dolga a kapitánynak, még jobban feldühödtek a shinigamik...*
- Ez egyre jobb lesz.
*Állapítja meg unottan - és az idegességtől enyhén rángatózó szemöldökkel -, amikor a kés is előkerül. Ráadásul még Hisshinoseijin sincs keze ügyében. De ugyan miért is lenne, ha egyszer az egész azzal kezdődött, hogy mindenki kardja eltűnt...?*
- Az istenit, mi a francot csinálsz?
*Sziszegi fogai közt, amikor megérzi torkánál a hideg pengét. Ellenkezni se tud, mivel két másik tiszt még le is fogja karjait...
Egy darabig úgy tesz, mintha teljesen beletörődne a rá váró - cseppet sem méltóságteljes és kellemes - jövőre, néhány perc után azonban, egy hirtelen ötlettől vezérelve mindkét lábával a kést szorongató shinigami felé rúg teljes erejéből, miközben hátát a fának támasztja. A másik remélhetőleg nem számít az övön aluli támadásra, és néhány méterrel arrébb fog repülni...*
- Nem hittem volna, hogy ezt valaha is ki fogom mondani, de... VALAKI IGAZÁN SEGÍTHETNE, A ROHADT ÉLETBE IS!
*Ordítja el magát végül, ha sikerül akciója, és megszabadul a késes shinigamitól. Reméli, hogy valaki meghallja "enyhén" burkolt célzását és hajlandó enyhíteni szorult helyzetén...*

Roku egy gyors terepszemle után csak úgy megindult, eldöntötte magában, hogy annak segít aki pont az útjába esik. De főleg Hanát kereste, akinek megígérte, hogy megvédi. Hanae szerencsére segített Mitsukonak és így talán ketten megbirkóznak a feladattal, vagy is Roku ebben bízott.
-VALAKI IGAZÁN SEGÍTHETNE, A ROHADT ÉLETBE IS!
Hallott meg egy ismerős hangot, mikor odakapta a fejét, Akane megkötözve küzdött a megvadult shinigamikkal. Rögtön elindult delé, hogy segítsen neki, de egy hollow az útját állta.
-Jajj hagyjál már engem a hülyeségeiddel...
Kerülte ki, majd ment tovább Akane felé, de a hollow utánna eredt. Nagy morgások és csapkodások közepette elérte Rokut, aki hátranézett aztán hirtelen megtorpannt.
-Na mi van már? Mellőzzük már egymást most... másnak kell segítség, szóval kopj le!
Mondta magabiztosan, de a lidérc egy hangosabb morgás után ismét elindult Roku felé.
-Ó öregem.
Sóhajtott nagyot, majd ráugrott a hollow fejére és cibálni kezdte a maszkját. Mintha rodeóztak volna, csak a kalap meg egy jó erős kötél hiányzott, na meg persze az örjöngő tömeg.
-Na elegem van!!
Pattant le a fejéről és kapott fel egy fáagat amivel rávágott a lidérc lábára. Ismét egy ordítás, Roku fejbevágta a bottal, amitől a lidérc megszédült. Ezt már nem lehetett kibírni nevetés nélkül. A lidérc tántorgott össze-vissza mint a bolondok, ezt kihasználva Roku lefeszítette róla a maszkot, így megsemmisült.
-Pf... még ilyen hülyét.
Fordult meg és idnult el ismét Akane felé, mikor odaért oldalba rúgta az előtte álló shinigamit, majd kikapta a kezéből a kést.
-Ne légy ideges! Fő a nyugalom.
Mosolygott rá, majd elvágta a köteleket, és a kapitány kezébe nyomta ezután a kést.
-Nem láttad Ayamét meg Hanát?
-Öhm... Hanát nem láttam, Amaya viszont épp ott repül!
Mutatott rá az éppen repülő lányra.
-Ó basszus. Köszi az infókat, ha legyűrtük a támadókat tartunk egy tanácskozást!
Hadarta el gyorsan, majd Amaya felé rohant. Tisztára mint a baseball -ban úgy csúszott Roku a földön, hogy "puhára" essen Amaya.
-Szia Tatsu-chan!!!
-Szia Amaya!! Szívesen beszélgetnék veled, de azt hiszem azt a hollow-t nagyon feldühítetted... mit csináltál már vele?
-Én??? Semmit!
Mosolyodott el ártatlanul, Roku egy nagy sóhajtás közepette felpattant és arrébbrohant onnan, ugyan is a lidérc épp eltaposni készült őket.

Mostmár nagyjából mindenki "szabad". Jó is a csapat munka! Hana rohangászik az arrancar elől, akinek eltökélt szándéka, hogy megölje őt. Lehet, hogy nem valami okos, de tényleg nagyon szadista és agybeteg szegény, tehát jobb lesz vele vigyázni. Ha már a csapatmunkánál tartunk, talán jobb lenne segíteni egymásnak és nem szemelől veszíteni a másikat, mert talán ez lesz a megfejtése a zanpakutok eltünésének. (De ezt csak ti tudjátok... az arrancarnak ne mondjátok meg, hogy segítettem!! ^^" XD) Miután mindenki "egymásra" talált, az út Hana és az arrancar legyen. De egyre vigyázzatok, ha befordultok a "tiltott" utcába, soha nem juttok ki onnan!
Az utcák:
-Felszabadulás utca
-Vöröserdő utca
-Fekete utca
-Merin utca
-Tarka utca
Ha mindenki ugyan arra az utcára szavaz, akkor szerencsétek van, vagy lehet többség dönt módszer szerint is, de lehet, hogy mindenkinek más utca fog "tetszeni" és mindenki ragaszkodik a "saját" utcájához, ugyan kire fogtok hallgatni?! Jó szórakozást!! ^^

Hana: /a többiek nagyjából egy kupacban vannak így csak neked kell mesélni külön^^/
Miközben keresed a kiutat az utcából, a "hódolód" ott liheg a nyakadban, jobban mondva egyre közelebb kerül hozzád. A fejedben egyre hangosabban hallasz egy "mondókát" ami már az őrületbe kerget, de vigyázz, ha vége a mondókának, az életed fonala is megszakad. Ugyan is ez egy halál mondóka. /Egy jó tipp csak neked, csak most, csak a mesélőtől, csak azért mert egyedül vagy, csak csak, Chuck Norris... *fejbe vágják egy serpenyővel* MESÉLJ MÁR!! ... hopp bocsánat, elragadtattam magam ^^" ... na szóval, ha ilyenkor életed legszebb napjára vagy percére gondolsz, akkor elhalkul a mondóka így nem hallod, de ezt csak egyszer próbálhatod meg!! Ha elsőre nem sikerül, akkor másodszorra, harmadszorra... nem fog sikerülni, szóval ne engedd, hogy bármi is kizökkentsen!!/ Egy kis futkározást követően az arrancarral találod szembe magad, megint... megragadja a kezeidet és olyan erősen szorítja, amilyen erősen csak tudja.

-Most vajon hogyan tovább? Itt ez a sok utca, de vajon merre induljak?
*Meg kell találnom Yamazakurát. Egyre rosszabbul érzem magam hogy nincs velem. Furcsa... alig néhány év alatt olyan elválaszthatatlanok lettünk hogy szinte már levegőt sem tudok venni nélküle. Hányszor, de hányszor húzott már ki a bajból* -mosolyodtam el ahogy megrohantak a kedves emlékek. Körbenéztem, és megakadt a szemem az egyik utcanévtáblán.
-Felszabadulás utcája... -olvastam félhangosan- Azt hiszem erre megyek. -indultam meg abba az irányba.
*Felszabadulás.... valami ilyesmit éreztem akkor mikor megosztottad velem a teljes nevedet. A legelső shikai után folyton azt éreztem hogy megvetsz, és nem tartasz méltónak, de aztán azon a napon megmutattad magadat előttem. De szép volt... az a szikrázás a levegőben, talán előtte nem is láttam még olyan szépet. És azóta elválaszthatatlanok vagyunk.* -emeltem fel a fejem miközben haladtam egyre beljebb az utcában.
-És most mégsem tudom merre vagy! Miért nem érezlek egyáltalán?! Eddig mindig tudtam hol vagy, pontosan és tisztán éreztem a jelenléted de most mintha elzártak volna valami borzasztóerős akadály mögé. -tűnődtem, bár tudtam hogy senki nem hallja.
Próbáltam kicsit megnyugodni és kiélesíteni az érzékeimet anniyra amennyire csak tőlem telt, hogy a legapróbb rezdülés se kerülje el a figyelmemet.

Ahogy lélekszakadva futottam a számomra egyre messzebbnek tűnő utcavég felé, halkan valamiféle duruzsolást kezdtem hallani a fülemben. Az első percekben nem volt több zavaró zajnál, de ahogy telt az idő egyre hangosabb lett.
Tíz perc eltelte után már kristálytisztán hallottam, hogy ez egy összefüggő szöveg, amit leginkább egy mondókára tudtam volna hasonlítani.
-Fejezd már be!- szorította két kezemmel össze a fejemet egész annyira, hogy fájjon. Időközben arra is rádöbbentem, hogy a hollow újra a körzetemben van és mögöttem lohol. Gyorsítottam a tempómon és hátra-hátra sandítottam milyen közel van az üldözőm.-Még, hogy élve megúszom?! Tudtam,hogy meg kellett volna írnom a végrendeletem!-siránkoztam majd megőrülve a fejemben duruzsoló hangtól.
Egy idő elteltével hiába sandítottam hátra nem láttam a lidércet. Az üres utcát látva azonnal megálltam és hátra fordultam. Egy ideig csendben füleltem, majd lassan hátrálni kezdtem az eredeti célom felé. Ahogy megkönnyebbülten fordultam újra szembe a menetiránnyal, sikerült megtalálnom a személyre szabott hollow-mat. Egy óriásit sikítottam a nem várt akciótól, de nem volt időm tovább rémüldözni, mert a csuklóimat megragadva kezdett el szorongatni.
-Jézusom!-torzult el az arcom a hirtelen támadástól, egészen addig szorongatott, amíg térdre nem rogytam a fájdalomtól. A mondóka pedig megállás nélkül folytatódott a fejemben. Nehezen sikerült annyi irányítást még visszavenni a testem felett, hogy a lábamat felemelve reméltem, hogy a legérzékenyebb pontján rúgtam meg a hollow-t.
Valószínűleg jól tippeltem, mert elengedett ezzel újabb szökési időt adva nekem. Végre kijutottam az utcából, de nem lettem okosabb. Két választási lehetőségem volt. Vöröserdő vagy Fekete utca. Nem volt lehetőségem kiszámolókkal babrálni, ezért a másodikat választottam.
-Remélhetőleg csak a neve hangzik rosszul...Váááh! Valaki lője le ezt a beszélő muksót a fejemben!-TT.TT

*Végre megérkezik a felmentősereg Roku képében. Szerencsésen eltávolítja a shinigamikat, végül a köteleket is elvágja.*
- Kösz.
*Fogadja el morogva a kést, majd az övébe tűzi, zanpakuto-ja helyére. Ez a másik kapitány nyugtatási kísérletének is szól. De most már legalább tud valamivel védekezni...*
-Öhm... Hanát nem láttam, Amaya viszont épp ott repül.
*Válaszol Roku kérdésére, végül a shinigamit követve megpróbálja megtalálni a többieket. Mikor összegyűlt a csapat Hana kivételével, szemügyre veszi a hirtelen feltűnő utcák neveit, miközben fájó csuklóit dörzsölgeti.*
- Felszabadulás utca...
*Suttogja maga elé. Zanpakuto-jának "hanatsu" hívószavára emlékezteti ez a név... És mivel Hanae is erre indul meg, ellenkezés nélkül követni kezdi. Elég volt egyszer szétválnia mindenkinek, akkor is mi lett belőle... Ezt a gondolatmenetét ki is fejti a többieknek.
A séta közben pedig egyre csak arra gondol, hogy mennyire tehetetlennek érzi magát Hisshinoseijin nélkül. Most még kardjának gyakran felettébb irritáló röhögése is hiányzik... Ráadásul azt is megszokta már, hogy ha szükség van rá, egy szavára kiélesednek érzékszervei, ezt azonban most nem képes megtenni. Pedig mennyire hasznos lenne, ha ismét visszanyerné bal szemére is látását...*

-Amaya! Állj meg! Nem tudsz olvasni!
-Nem baj!
-Ne... nem baj??? Mi az, hogy nem baj?? Dehogy nem baj!! Gyere csak vissza, de nagyon gyorsan!
Indult volna hadnagya után, de valaki elég erőteljesen visszatartotta. Mikor hátrapillantott természetesen a hollow-al nézett farkas szemet. Nagyot sóhajtva fordult meg teljesen, aztán képen rúgta a lidércet.
-Ne már! A hadnagyom után kell menni... ha elszalad valahova tuti nem találom meg többé...
Kezdett el magyarázkodni a hollow-nak, de az ügyet sem vetett a beszédre, rögtön Roku felé támadt.
-Hogy minek is koptatom a számat? -.-""
Morgolódott magában, miközben elugrott az egyik támadás elől. Ezt követően ismét feltornászta magát a hollow hátára és a tarkóját kezdte rugdosni.
-Hogy miért nem használnak ennek az ilyen dolgok??
Rugdosta egyre erősebben, aztán egyszer megcsúszott a lába és a maszkba rúgott.
-Óóó... hogy... anyám borogass!! Megbolondulok...
Roku egy lábon próbált ugrálni a lidércen, de ebből csak az lett, hogy leesett onnan. A hollow nagy valószínűséggel megharapni akarta, vagy lehet, hogy még ő maga sem tudta, hogy mit akar. Ettől függetlenül egyre közelebb tolta a fejét Rokuhoz, aki felhúzta mindkét lábát, aztán teljes erejéből kinyújtotta. Így siekeresen áttörve a maszkot. A földreérkezés egy kézen álláshoz hasonlított, aztán elrugaszkodott a földtől, majd térdelve ért földet.
-Huuh... remek... ezt se fogom megcsinálni többször... az ilyen műveletek csak egyszer fordulnak elő velem...
-De... AMAYAAA...
Kiabált az egyre távolodó hadnagyának, aztán utánna rohant. Mikor ránézett a táblára a "Tarka utca" feliratot olvasta el.
-Tudtam, hogy ez lesz a nyerő nála...
Jegyezte meg halkan, aztán mikor beérte őt megfogta a kezét.
-Ácsi!! Mostmár légy oly szives és ne szaladgálj el mellőlem... teljesen másfele mentél mint a többiek...

Miután mindenki elindult valamerre, két tábla megcserélődött. A Felszabadulás utca valójában a Vöröserdő utca volt. Tehát aki a Felszabadulás utcába ment, az pontosan belesétált a csapdába. Az arrancar egy időre hanyagolja Hanát és a csapdába esett shinigamikhoz ment. /Hanae, Akane, Mitsuko/ Mindhárman hirtelen megdermedtek, aztán megjelent előttük az üldözött személy. Eleresztett egy ördögi vigyort, aztán egy kört rajzolt a három áldozat köré. Miután kész lett egy erőtér jelent meg körülöttük, amihez nem szerencsés hozzáérni, mert erős áramütést kap, aki még is van olyan merész és hozzányúl. Ha ez nem lenne elég két percenként szűkül az erőtér. Gyorsan ki kell találni valamit. Hana, Amaya és Roku némileg jobb helyzetben vannak ők csak egy egyszerű és fülsüketítő sípolást hallanak. Egyre közelebb vannak a megoldáshoz, egy elég romos és lepukkant épületet kellene keresniük, de mihelyst közelebb lépnek a házhoz erősödik a sípolás.