Valahogy abszolút hidegen hagy, melyik féleszű hím követ. Mert azt azért világosan érzékelem, hogy egyikük követ. De jaj neki, ha bármiben is megpróbál keresztbe tenni nekem. Akkor annyi, és nem érdekel, kihez tartozik, tartozik-e valakihez. Velem nem szórakozhat senki! Bár voltaképpen nem ezért vagyok itt? Mert őlordságának szórakozni támadt kedve? Dehogynem! Franc essen belé és az ostoba rendszerébe! Nekem csak Natalie-samának kellene felelősséggel tartoznom, és nem kellene kötelességemnek lennie, hogy egy bohókás bolond fütyörészése szerint ugrándozzam! Cseppet idegesítő. >.>
De legalább a kiszemelt könyvtárhoz nem nehéz eljutni, ha egyszer ki van táblázva a terep. Tökéletesen megkönnyítik a magunkfajta dolgát az ostoba halandók. Időnként hátrapillantok arra az idiótára, amelyik majd remélhetőleg nem hátráltatni fog, ha odaérünk. Nem örülnék neki, ha még bébicsőszködnöm is kellene, amikor eleve azért jöttem, hogy kutassak. Mikor odaérünk, jómagam máris az ajtóhoz sonidozom. Tulajdonképpen tök fölöslegesen, mert éjnek évadján miért is lenne nyitva?! Jobb is, utáltam volna még a halandókat is kerülgetni. Utálom az embereket. Viszont a magam részéről körbejárni sem fogom, inkább körülnézek, hátha meg lehet oldani rongálás nélkül. Mert hiszen egy könyvtár a tudás háza, tehát mélységes tiszteletnek örvendő hely, amit vétek lenne rongálni. Akkor mindenféle szerencsétlen besétafikálhatna és azt tehetne, amit kénye-kedve diktál… nem, azt már nem! Különben is, van itt egy nyitott ablak picit feljebb. Arrancarként gyerekjáték azon keresztül beslisszolni. Az kevéssé érdekel, a társam… velem tartó egyén hogy és mint jut be. Oldja meg!
A kellemes félhomály, ami az épületben honol, tökéletes a keresésre, és még csak azzal sem kell fáradoznunk, hogy ostoba fényforrások élesztgetésével felhívjuk magunkra a helyi lakosság figyelmét. Nem, a Hold által nyújtott fény tökéletes. Még a kezünkre is játszik, hogy függönyöket nem húztak az ablakok elé, akkor sokkal nehezebb dolgunk lenne. Hah, még könnyű is lehet, nem úgy, mit a tócsák között kotorászni, ahol legfeljebb patkányfarokba botlik a hollow!
– Választhatsz: melyik irányban szeretnél keresgélni? – fordulok a valamilyen úton-módon szintén beérkező kísérőm felé. Magamhoz képest szokatlanul kedves vagyok. De hát nincs mit tenni, elvégre ez egy könyvtár, itt pedig nem szeretnék tombolni. Még baja esne egy értékes kötetnek, amiben ki tudja, miféle hasznos információk lehetnek. *.* Bár, ami azt illeti, az emberi tudás nem sok újjal tud számomra szolgálni, de nem szabad elvenni a tanulás lehetőségét az oktondi balgáktól. Kár lenne az értelmesebbjéért. A magam részéről elindulok épp az ellenkező irányba, mint a hímegyed. Nem szeretnék a kelleténél több időt egy légtérben tölteni vele. Még Natalie-sama többi fracciónját is nehezen viselem, ez pedig képes és kiidegel, még mielőtt érdemi eredményt sikerülne itt elérni! Hah, na nem, én bizony gyorsan szeretnék haladni, ahhoz pedig nyugodt környezet kell! Voltaképpen miért is hívtam én magammal egy hímet? Tök logikátlan. ._.
Minden esetre az egyik szekrényszerűséghez visszatolatok, mert a szemem sarkából észrevettem valami érdekeset. Eközben nem nekimegyek annak a tuloknak?! Grrr… >.> Jó, most az egyszer csak egy dühös pillantással reagálom le, de legközelebb kupán vágom, arra mérget vehet! Gyorsan lekapkodok a polcról pár hasznosnak tűnő irományt és beleolvasok, de sajna egyikben sincs semmi használható. Ikszipszlon előadás blablabla siker, fujj. Nem csak unalmas, de még lényegtelen is! Váh, hát nincs egy épelméjű halandó sem, aki megörökítene valamit arról a gyanús építményről?! Aminek egyébként már csak a hűlt helye létezik, de ez részletkérdés.
– Te mit csinálsz ott? O.o – fordulok a másik arrancar felé, aki valamiért egy közeli vitrin előtt állt meg. Én is odalépek és megnézem, mit találhatott. S láss csodát, nem épp az pihen az üvegbúrában, ami nekünk kellene?! Dehogynem! Tapsra várt, hogy szóljon róla vagy mi a kémcső?! Fásultan kaparászom az üveglapot. Olyan könnyű lenne betörni és hozzájutni, de… kulcsa is kell, hogy legyen, nem? Csak én azt nem fogom keresgélni órákig, ez ziher! >.> – Kinyitnád valahogy? – fordulok a hímegyed felé, hátha így átháríthatom rá akár az üvegtörést is. Én nem fogom szennyezni a kezem egy könyvtár rongálásával! Majd ő, ha akarja. És keresni sem fogok!
Végül csak sikerült a karmaink közé kaparintani az olvasmányt, és ráakadni benne egy érdekesnek látszó cikkre. De nem tartalmaz mást csak szentimentális ömlengést a régi létesítményről. Hah! Bár ha jobban belegondolok, jó kis lakoma lehetett ott a holt lelkekből, amikor ez történt… Jaj, nehogy már elkezdjek hinni a paranormális maszlagokban! Hisz azok csak dajkamesék, amikkel a számukra láthatatlan dolgokra próbálnak az emberek valami magyarázatot találni! Értelmük nem sok van, tehát lényegtelenek! Értelmetlen zagyvaság. Ott is hagyom a haszontalan cikket és inkább tovább keresgélnék a polcon, amikor meghallom a hangos csörömpölést a könyvtár túlfeléről.
– Bárki is az, megölöm – morgom félhangosan, és a magam részéről elindulok arrafelé szép lassan. Nem érdekel, hogy a hímegyed mit csinál. Most már felőlem vissza is mehet a többiekhez. Én itt gyilkolni fogok!