-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Ki nevet a végén?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te14000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (14000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzer. Márc. 28, 2012 8:06 am

Résztvevők:
Arrancar:
  • Lluvia Blizniat
  • Dei Laez

Shinigami:

  • Hakusaya Shinichi – 5. osztag
  • Masachika Ryuutarou – 9. osztag
    
  • Tsugahara Nakamura – 9. osztag
  • Yamanaka Sozen – 11. osztag

Felügyeli: a staff


Valami nincs rendjén Naruki Cityben. Valami van ott, ami mind a Lelkek Világának, mind Las Noches bizonyos rétegeinek szemet szúrt. Időnként feltűnik egy különös kisugárzás, ami mindannyiszor el is tűnik – az odavonzott lidércekkel együtt, nyomtalanul. Az ilyen eseteket napokig, néha hetekig, hónapokig eseménytelenség követi, majd ismét megtörténik, és megint a vihar előtti csend. Nincs semmi, amiből tudni lehetne, mi okozza ezt az egészet. Annyi sejthető, hogy egy ember áll a háttérben – hogy azon belül micsoda, és egyáltalán ember e azt nem lehet tudni, még csak tippelni sem. De valamit azért mindkét oldal talált, amin el tudnak indulni, mindenki a maga céljának megfelelően.

Seireitei
A legutóbbi jelentés Naruki Cityből két napja érkezett, és ez idáig most tűnt el a legtöbb lidérc a környékről. Ez csak azért probléma, mert nem tudni, mi okozza a rendellenességet, és ezt ki kell deríteni. Annál is inkább, mert veszélyes lehet az emberek világára nézve. Így aztán megszületik a határozat, és kiküldik a pokollepkéket négy eltérő képességű shinigamiért, hogy gyűljenek össze egy magadott helyen, egy megadott időben. Mire odaérnek, a senkaimon is készen áll a megnyitásra, de még nem indulhatnak el. Egy első osztagos shinigami lép eléjük, hogy üdvözölje őket, és elmondja az instrukciókat.
– Örülök, hogy megérkeztek. Mint tudják, azért vannak itt, hogy elvégezzenek egy fontos feladatot az emberek világában. Az elmúlt időszakban érdekes dolgok történtek egy kisvárosban, Naruki Cityben. A jelentések szerint időnként feltűnik egy magas lélekenergia, majd több lidérccel együtt eltűnik. A maguk feladata felkutatni a lélekenergia forrását, és amennyiben emberről van szó, kideríteni, mit csinál, miért csinálja, és hogyan. Az utolsó feltűnés helyszínére fogjuk küldeni önöket. Az információk szerint kelet felé haladva halványult el a jelenléte. Nézzenek körül, és próbálják megtalálni a forrást. Még valami: ha tényleg egy ember, próbálják meg életben tartani! – ezzel a tiszt ellép a négy delikvens elől, és szabad utat enged a megnyíló átjáró felé.
A kapu másik oldala az emberek világában egy sikátor kellős közepébe nyílik. A környező házak árnyéka eltakarja a tájékozódásra esélyt adó támpontokat, még a Napot is. Az egyik irányban azonban egy kisebb omlás látható, amit a shinigamik is észrevesznek talán. De hogy odamennek-e megnézni, vagy előzetes információikat követve keleti irányba indulnak, az már rajtuk múlik.

Las Noches:
Las Noches új vezetőjének is feltűnt a különös anomália a kisvárosban, és bizony zavarja a lidércpopulációban periodikusan bekövetkező csökkenések lehetséges, drasztikus jövőbeni kihatása. Ugyanis a kisebb lidércek az alapjai annak, amivé egyesek fejlődtek. Fontos lenne tudni, mi történik velük. Éppen ezért rendeli magához az Exequias egy tagját, valamint egy másik érdekes egyedet a korábbi gyűlésről, hogy kiadja nekik a feladatot, mely nem más, mint a rendellenesség forrásának kiiktatása. Ilyen egyszerű.
Az arrancarok gargantája máshová vezet, mint a shinigamik átjárója: egy kis parkba érkeznek a város határán. Csak annyit tudnak, hogy ez a hely áll a különös jelenség megjelenéseinek középpontjában. Az ő megfigyeléseik szerint innen kellene kiindulniuk. Ehhez több lehetőségük is van, és csak rajtuk áll, melyiket választják: megpróbálják megtalálni a nagyobb lélekenergia-forrásokat, vagy keresnek valami nyomot. Az alapján, amit hallottak, megeshet, eszükbe jut, nem véletlen, hogy pont eköré a hely köré csoportosulnak a különös esetek, kisebb-nagyobb távolságban. Esetleg megpróbálhatják körbejárni a parkot, és ez esetben észrevehetnek tipikusan hollow-tevékenységre utaló nyomokat: jellegzetes vájatokat a talajban, különös repedéseket a fákon, letört ágakat, amiket egy vihar nem okozhatott. Csak rajtuk áll, melyik módszerrel indulnak el, hisz mind az érzékelés alapján történő keresés, mint a nyomkeresés járható útnak tűnik.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Dei Laez
Arrancar
Arrancar
Dei Laez

Férfi
Hozzászólások száma : 80
Registration date : 2012. Mar. 13.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 85. arrancar
Hovatartozás: ...
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te11150/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (11150/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzer. Márc. 28, 2012 10:15 am

Las Noches új vezetője, egy bizonyos "Seth" nevezetű alak, kinek céljaival bár még a mai napig sem vagyok tisztában, hivatott engem. Kíváncsi voltam, hogy vajon a kocsmai eset miatt gyűlt meg a baja velem, esetleg valami más dolog miatt kérte jelenlétem. Feltételezhetjük, hogy szinte biztos voltam benne, hogy nem a halálomba sétálok, mégis fenntartottam védelmem, akármennyire sem volt valami fejlett, feltételezhetően a többi arrancarral szemben, bár nem tudhattam, mert még csak egyet ismertem. Lépteim hangosnak tűntek miközben a kivételesen csendes épületben sétáltam. Hamarosan Sethhez is érkeztem. Kissé messze álltam meg, mert akkor még nem voltam biztos benne, hogy bízhatok Sethben vagy sem, de egy kevés idő múlva muszáj volt közelebb mennem, mert tényleg valami fontos ügy miatt hivatott. Egy felettébb különös gonddal álltunk szemben, Seth szerint. Valamiféle különös történésekről és a fajunk, a hollow számainak csökkenéséről tartott nekem beszámolót, pontosabban körülbelül a felénél észrevettem, hogy egy másik arrancar is hallgatta azt. Az a bizonyos másik arrancar egy leányzó volt és idősnek sem tűnt szememben. Cselédlánynak néztem, így nem törődtem vele. Sethnek egy feladata volt számomra, és ahogy később kiderült, az eddig cselédlánynak vélt arrancar számára is, mégpedig kiiktatni ennek a problémának a forrását. Gyorsan ismertette a helyszínt, majd megkérdezte, hogy képesek lennénk-e elvégezni. Szótlanul bólintottam, így Seth a küldetést elfogadottnak ítélte és intett is, hogy mehetünk dolgunkra. Az épületből kiérve nyitottam egy Gargantát és hideg, közömbös tekintettel szóltam a lánynak.
- Gyere, a céltelepülés Naruki City.
A Gargantán átlépve Naruki City egyik parkjában találtuk magunkat. Jól emlékeztem, hogy Seth beszélt ennek a helynek a jelentőségéről, mintha innen eredt volna az anomália. Körbe tekintettem és megpillantottam a leányzót is, akihez ismét üres tekintettel szóltam.
- Dei Laez vagyok, 85. arrancar, úgy látszik erre a küldetésre csak mi ketten lettünk kijelölve, így kénytelenek leszünk összedolgozni.
Megálltam és csönd járta át a parkot. Miután a társam is bemutatkozott, folytattam a mondanivalóm.
- Szerintem nézzünk körül, de ne veszítsük egymást szem elől.
A kijelentésem után nem is szóltam többet, hanem leguggoltam és körbe néztem a tájon, bár kissé kellemetlen volt, hogy egy másik arrancar is állt nem messze tőlem, blokkolva a teljes kilátást. Egy kisebb körbetekintés után egy kitaposott ösvény felé vettem az irányt, de tettem róla, hogy ne kerüljek messze a küldetési partneremtől. Az ösvény mentén észrevettem néhány felettébb különös dolgot. Köztük voltak a ritkán megjelenő, de felettébb nem természetes gödrök és a letört ágak, így az egészről egy kép kezdett kialakulni. ~ Itt járt valami, vagy valaki, de nem tudhatjuk, hogy hollow vagy más lélek... talán élőlény... jobb lenne, ha kutatnék még egy keveset... Intettem társamnak és követni kezdtem az ösvényt.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Férfi
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 34
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te12200/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (12200/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzer. Márc. 28, 2012 9:16 pm

Épp befejeztem a napi teendőimet, amikor megérkezett a pokollepke. Az üzenet egyértelmű volt, így nem sokat várattam senkit sem. Még volt egy kis dolgom, elintéztem, majd összeszedtem a Zanpakuto-mat és elindultam a megadott helyre. Összesen négyen gyűltünk össze a Senkaimon előtt, kettőtt ismertem is közülük, az egyik pedig egy új arcnak számított. Yamanaka Sozen, a 11. osztagból, ő vele volt egy elég érdekes gyakorló harcot folytattunk hetekkel ezelőtt. A másik ismerős arc Masachika Ryuutarou, ő is 9. osztagos, és bár sosem váltottunk szót egymással, látásból, a 9. osztag barakkjaiból, és a gyűlésekről ismerjük már egymást. Majd most jobban összerázódunk. A számomra új emberhez odamentem, és amíg vártunk, hogy átléphessünk a Senkaimon-on, bemutatkoztam neki.
- Tsugahara Nakamura, a 9. osztagból. - kezet nyújtottam neki. Majd nem sokkal ezután megérkezett az első osztagos, aki megtartotta számunkra az eligazítást. Kiderült, hogy Naruki City-ben krízis van. Valaki, vagy valami miatt időről időre eltűnik egy-egy lidérc. Az eltűnéseknél egy igen magas lélekenergiát mértek be, ami az eltűnések végeztével szintén semmivé lesz. Az "entitás" veszélyes lehet az emberek világára is. Nem hangzik túl jól, és kicsit az az érzésem van, hogy négyen kevesen leszünk, de ezt nem mutatom a külvilág felé. Amint az eligazítás véget ér a Senkaimon megnylik és gond nélkül átsétálhatunk az emberek világában, Naruki City-be. A kapu egy sikátorban nyílik meg a városban, és először azt hiszem, hogy éjszaka van, de a sikátor végén látom a fényt. Amint a többiek is megérkeznek, és az átjáró eltűnik. Amint kérdőn rájuk nézek, egy fura omlást látok meg, amire fel is hívom mindegyikük figyelmét.
- Az mi? - bár nem hiszem, hogy bárki is tudná pontosan, de nem árt mindent megvizsgálni, ugyanis egyáltalán nem tudjuk, hogy pontosan mivel állunk szemben, de még csak tippelni sem tudunk, annyira új ez az egész. Megvárom, hogy jobban szemügyre vegyék, de folyamatosan kelet felé pillantgatok, mert a jelentések szerint az utolsó észlelés ott történt, és onnan a legcélra vezetőbb elkezdeni ezt az egész nyomozást. Szétválni nem lenne jó ötlet, mert akkor még kevesebben lennénk, és a megosztott erő, nem mindig jobb. Megvárom, hátha mondanak valamit, majd kérdőn nézek rájuk, hogy hogyan tovább.
Vissza az elejére Go down
Yamanaka Sozen
11. Osztag
11. Osztag
Yamanaka Sozen

Férfi
Cancer Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 33
Registration date : 2012. Feb. 08.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te5900/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (5900/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 3:09 am

Az edzésem közepén járok éppen, amikor megérkezik egy pokollepke, végighallgatom az üzenetet, majd összerakom a cuccomat, elpakolok magam után, és rögtön a Senkaimonhoz indulok. Több halálistent is ott találok, van akit már ismerek is. Köszönök Shinichinek és Nakamurának, majd amíg Tsugahara Shinichinek mutatkozik be addig én a számomra ismeretlen Shinigaminak.
- Üdv, Yamanaka Sozen vagyok a 11. osztagból.
Majd én is kezet nyújtok neki.
Meghallgatom az eligazítást, majd a többiek után belépek a kapuba. Miután megérkezünk az élők világába, rögtön kiderül, hogy egy sikátorban vagyünk. Nakamura egy omlás irányába mutat, és, megkérdezi, hogy az mi? Én is fölnézek, és jobban szemügyre veszem. Normális esetben nem tulajdonítanék neki túl nagy figyelmet, de szóltak, hogy az utolsó jelenség helyére fognak minket küldeni, úgyhogy így más a helyzet.
- Szerintem az csak egy sima omlás, de azért meg kéne nézni közelebbről is.
Fölugrok és a talpam alá gyűjtött lélekenergia segítségével megállok az omlással szemben úgy két méterre attól. Majd jobban körbenézek. Hmm, szerintem nincs itt semmi, bár jobb lenne, ha a többiek is megnéznék, nem vagyok túl jó a lélekérzékelésben. Ez unalmas, most tényleg ezért hagytam félbe az edzésemet? Egyáltalán minek ehhez a küldetéshez 11. osztagos, mi harcoló alakulat vagyunk, az efféle nyomozás nem a mi hatáskörünk lenne, persze elképzelhető, hogy szándékosan hívtak az osztagból is valakit, arra az esetre, hogyha eldurvulnának a dolgok. Remélem, összefutunk valami erős ellenféllel, nem akarok úgy hazamenni, hogy nem is harcoltam, ki akarom próbálni éles küzdelemben is az új képességeimet. Lehet, hogy el kéne indulni kelet felé, hátha arra találjuk a választ. Elég érdekes társaság vagyunk, két villám alapú kard, egy víz alapú, és egy számomra ismeretlen képességű. Kíváncsi vagyok, hogy ennek a fickónak milyen képességei vannak. Hozhattam volna magammal némi kaját is, úgy látszik ez elfog tartani egy darabig, ha legalább valami konkrét célunk lenne… De nincs csak nyomfoszlányok kelet felé. Lehet, hogy nem lenne hülyeség keresni egy lidércet, és figyelni, lehet, hogy használhatnánk csaliként, bár nem az én stílusom, de nekem, úgyis jó, hogyha a lidérccel is harcolok és azzal is, aki ezt okozta. Bár lehet, hogy nem ember felelős ezért, a jó ég tudja. Vagy lehet, hogy egy rég eltűnt társunk lenne az? Esetleg lidérc, de az meg mért pusztítaná a fajtársait?
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te15600/30000Ki nevet a végén? 29y5sib  (15600/30000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 7:14 am

Szép az élet, ha nincs semmi dolgod. Ha NINCS! Fene vinné el ezt a kijelentést. Meg rúgná bokán valaki azt az ürgét, vagy klimaxos szukát, aki feltalálta a „ha” szöveget. Elég volt a „haha”! Minek kellett cifrázni?! Bonyolítják az egyszerű életem. Semmittevést! Valaki! Adjatok egy lócát, párnát, takarót, széket, sámlit! BÁRMIT! Az ég szerelmére! Miért nem tud állandóan igaz lenni? Ugyan, ki akarhatna melóban sínylődni, amikor hosszasan haldokolhat naplopó lógástól? Gizmo, kicsukva! Ebbe ne szimatoljon bele. Megmérgezné a színtiszta szenvedésen telenovelláját! Ki ne érezné át? Most komolyan! Gyerekek! Ti is vágjátok, miről zagyválok, nem? Arról a királyságos érzésről, amikor tök nyugiban elnyúlsz a napsütötte verandán és zavartalanul fetrengesz. Semmi stressz. Nuku háttérzaj. Lepereg rólad a mellkasodba fúródó gyilkos pillantás. Egyedül vagy a természet mami lágy ölén. Anyás! Micsoda fekhely! Igazi pihi, bébi! Más nem kell. Tényleg! ESKÜ! Életem halálom reá! Erre, tessék lássék! Valami dongó dög rám száll. Hessegethetem unásig, csak nem tágít. Ragaszkodó kis szemétje. Értem én, vonzza a porzó és bibe játék, de pont rajtam kell gyakorolni? Virágnyelven szólva is húsevő ragadozó vagyok. Elfogadom buknak veszélyre a pipik! Nem probléma! Leszek a gengszterük. De muszáj előhírnöknek egy réti susnyás gyász lepkét küldeni?! Ami mellékvesére még pofázik is! ÉRTED?! BESZÉL!O_O Mi a fene van itt? Mikor pottyantam fordított világos gödörbe?
Ilyen nincs! Nem léteznek karattyoló szárnyasok. Kizárt! NE MÁR! Viccnek is rossz! Épp összemelegedünk, lecsapizunk. Megbékélek a normál suhancokat agyvérzésbe küldő tényekkel Aztán alávaló mikróbaként kinyomja szemem érzékeny világát és még melóról csacsog? Héj, már! Ez itt nem a kész átverés! Nyakamat rá Gizmo műve lesz! Azaz átkozott high-tech kínai besúgó! Terrorizál a „made in taiwan” kacatjaival. Ugyan ki más sózna rám munkát? Nara taichou fejéből kiszökkenhetett beajánlottam magam plusz melózni. Ja! Persze! Ahogy azt képzeltem. Ez itt a POKOL! Nem az egyik, majd jön a másik. Nem kértem váltott műszakos szadizást! Pont elég Na’jó kaktuszait túlélni. Ezért számolunk osztag vezetőség! Egyszer! Amikor eszembe jut és megint annyi mérges leszek feltápászkodjak. Ja! Állok! Szörnyű! Még mehetek is! Elviselhetetlen kín! Barangolhattam a kijelölt kapuhoz. Gáz, ha azt se tudom hol van? Megint, kicsit nem vágom, melyik világ végén vagyok. Hoppácska! Hátulról az első leszek ma. Oda se neki! Hatásosan érkezni művészet.
Sétafika közben, azért még szabadon mehet az a hanyag: Mihi-é~rt?!. Ráérek! Végül is, csak lövésem sincs merre caplatok, de azt nagyon jól kenem. Megyek, mendegélek, mint az idióta népmesékben. Nem azért…frászt! AZÉRT! Odaérhetnék már. Felőlem a cél is jöhet! Megvárom. Türelmes gyerek vagyok. Nem kell tőlem tartani. Kivéve, ha elmúltál harminc, több füled van, mint fogad és lompos kapitány fedezékbe húzza tőled magát. Akkor tegyünk úgy, semmi se történt. Sose találkoztunk. Miért nem működik ez a cucc, küldetéseknél? Sokat ejtenék. Ugyan-ugyan! Kelendő vagyok. Tény! DE! Nem vehetem el minden SS legény jussát! Hagyni kell nekik is csipegetni a maradékból. Ezt a küldit vihetik. Erőteljesen húznék jobbra el, mert már most nem tetszik. Dolgozni kell! NEKEM! Nem bírom el ezt a terhet. Össze fogok roppanni…
-Hell~ooh! Ü’ccsi, csajok a túlparton?- Villantok már megnyerő vigyort. Szenvedésnek is van határa. Ennyi hím között, nehogy alul maradjak! Feszítek ezerrel. Bírom én a strapát. Friss, fitt, egészséges srác vagyok! Rám kell nézni! Fekvőből lenyomom a napot! Esélye sincs, szegény ragyogó mosoly arcoskodónak. Közelebb nyomulok keménymaghoz. Ideje beolvadni. Van még remény egy kis éjszakai túlórára!
–Ryuu! Zsuga? Fogadás? Egy-két feles? Buli? Sake?-
Jó fej vagyok! Nem meglepő! Araszolok sorba a haverokon. Egy pacsi ide, egy kérdés oda. Teremtsük meg a nyugis atmoszférát, mielőtt citromba harapok a bekullogó elsős tiszt szövegétől. Nagyon izgi! Narkós városban tombol a kolera. Miért nem dögölhet meg ott az a népirtó, ahol van? Elintézi a melónkat! Mi ezzel a bibi? Adnánk neki hónap dolgozója díjat, üldözéses vacakolás helyett. Én nem támogatom ezt a felhajtást. Várjunk! Érdekel? Nem! Mehetek vissza aludni? Nem úgy fest. Fenébe! Benne volt minden reményem, kegyesen bevágja, vészhelyzet próba volt, vagy valami hasonló. Arra vártam, oszolhassunk. Muszáj abba a bigyóba mennem? Többieket nézve, trappolhattam. Remek. Még több munkamániás. Kihalt a lógós faj?!O_O Ez valami szörnyű! Rákényszerítenek átmenjek azon a kapun, hogy kikössek egy sötét sikátorban. Állati! Itt se futja közvilágításra. Előre szólnak, zsebből elintézem karácsonyi díszkivilágítás fogadjon minket.
-Heuréka~h! Kitehették volna az omlás veszély táblát. Óvatosan nagy ember! Nehogy rád gördüljön egy részeges szikla.-
Mi van? Szerintem tök logikus, vigyázni akarok rá. Kihullik, ki a fene fog helyettem verekedni?! Most nincs kedvem. Esetleg később. Talán! Nem tudom. Ne izélj már! Hisztis vagyok! Nem aludtam ki magam. Csoda nem feküdtem be aludni, ebben az andalító sötétségben. Bár, egy ásítást azért megküldök. Izgis a cucc! Szétpurcant épület, vagy mi lenne. Pislákoló világosság odaát. Nem tudom, hogy vannak vele, de mindig azt zagyválják, ne menj a fény felé. Legyen! Itt a verzióm. Bedobom a közösbe.
-Kukkantásra voksolok. Napnyugtáig…öö~heh! Van idő?-
Kevesebb mászka. Kevesebb energia pocsékolás. Feltérképezés közben lazíthatok. Helyben van a cucc. Mi kell még? Hülye leszek a másikra szavazni. Maradjunk! Tökre bejön ez az omlás! Tiszta rejtélyes! Tele van vérpezsdítő izgalommal. Ugye, ezt most nem vettétek be…
Vissza az elejére Go down
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
Kasumiouji Tetsuya

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te5000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (5000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 9:09 am

Átlagos szolgálati napnak indult a mai is, amit edzéssel és a papírmunka irtásával igyekeztem hatékonyan eltölteni. Nagyjából sikerült beilleszkednem az osztagba, még rangot is kaptam a várakozásaimmal ellentétben, úgyhogy már sikerült büszkévé tennem a családomat. Még az sem volt olyan kínos, hogy legutóbb sérülten, szakadt kimonóban mentem haza, apám azt mondta, hogy fiatalabb korában vele is megesett, hogy néhanapján kicsit túlzásba vitt egy edző mérkőzést. Egyenruhát igényelni már kicsit kínosabb volt, elvégre szinte vadonatúj volt, de persze adtak simán. Sajnos még elég kevés embert ismertem meg az osztagomból, de persze csak idő kérdése, hogy ez változzon.
A pokollepkén kapott üzeneten meglepődök egy kicsit, nem tűnik hétköznapi feladatnak, én pedig elég új vagyok, úgyhogy nem értem, hogy ezt miért nem bízták inkább valaki tapasztaltabbra, de a parancs az parancs, úgyhogy azonnal elindulok a kijelölt Senkaimonhoz, ahol már várnak is rám a leendő társaim. Sozent ismerem, a másik kettő ismeretlen számomra, úgyhogy én is bemutatkozok nekik, és megjegyzem az ő nevüket is. Ezután végighallgatom az első osztagos tiszt instrukcióit. Reménykedtem benne, hogy még ő is jön, így négyen nagyon kevésnek tűnünk egy ilyen kaliberű feladathoz.
Elég ronda helyen sikerül kilyukadnunk, az ilyen helyeket próbálják a tisztességes emberek elkerülni, csupa veszélyes alak mászkál az ilyen helyeken, még Seireteiben is a sikátorokban történik a legtöbb gyilkosság. Az emberek világában nincsen olyan hatékony bűnüldöző szervezet, mint Soul Societyben, úgyhogy az ilyen helyek kifejezetten veszélyesek. Nem tudom, miért pont ide jöttünk, igaz, az emberek kerülik az ilyen helyeket, de minket úgysem lehet látni, szóval mindegy. Az omlás azonban érdekesnek tűnik, még ha kicsi is az esélye, hogy köze van a küldetésünkhöz.

-Szerintetek elképzelhető, hogy ezt hollow csinálta? Ha nem, akkor felesleges itt időznünk.
Megpróbálok furcsa lélekenergia lenyomatokat keresni a közelben, de nem hiszem, hogy találok bármit is, egyrészt, mert a lélekenergia-kezelés ilyen aprólékos használatában nem jeleskedek, másrészt pedig nem hiszem, hogy ezt hollow csinálta volna. Sajnos rengetegen vannak, de közel sem annyian, hogy mindenért őket lehessen felelőssé tenni. Nem kizárt, hogy egy esetleg erre üldözött egy lelket, és közben tönkretette az épület falát, de simán okozhatta más is. Nem szeretném én megmondani, hogy mi legyen, de ha nekem kellene, akkor azt mondanám, hogy induljunk kelet felé. Elképzelhető, hogy Nakamura vagy Ryuutarou jobban ért a lélekenergia-kezeléshez, mint én, és felfedez valami érdekeset. Persze lehet, hogy én is találok valamit.
-Szerintetek mit keresünk pontosan?
Elképzelni sem tudom, hogy ki tünteti el a hollowokat, emiatt egyelőre arra sem, hogy hogyan fogjuk megtalálni, talán valamelyik társamnak lesz ötlete. Én azon sem lepődnék meg, ha végül sikertelenül záródna a megbízatásunk, és nem találnánk semmit, ha az a valami, amit keresünk, intelligens, nem fog feltűnősködni, amíg itt vagyunk. Hacsak nem tüntet el minket is...
Vissza az elejére Go down
Lluvia Blizniat
Exequias
Exequias
Lluvia Blizniat

Hozzászólások száma : 15
Registration date : 2011. Jul. 31.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 82. Arrancar, az Exequias tagja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te7500/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (7500/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyVas. Ápr. 15, 2012 3:21 am

Egy akvárium áll a szoba közepén. Kedves kis halak úszkálnak benne. Aranyszínben pompáznak, ahogy a fény megcsillan a pikkelyeiken. Bár hal lehetnék… Tudnék úszni, kapnék levegőt, és gyönyörű pikkelyeimmel elkápráztatnám az embereket. Csodálatos farkúszóimmal csak úgy suhannék a vízben. Senki sem fenyegetne, biztonságban lennék. Nem lennének álmaim, sem vágyaim… Nem lennének emlékeim…
Odalépek az akváriumhoz. Magasan a kis üveg felé emelkedve nézek le, a kiszolgáltatott élőlényekre. Az én kegyeimre vannak bízva. Ameddig azt akarom, hogy éljenek, addig jó nekik. De amint megunom őket, a haláluk elkerülhetetlen. Meg kell ezt tanulnia!
- A halak ostobák, értéktelenek és könnyen elpusztíthatóak! Nem érnek föl még egy emberrel sem, nemhogy egy arrancarral. – Bebizonyítom neki, hogy ostobaságokra gondol. A szép aranyszínű halat egy pillanat alatt elkapom. – Bármikor megölhetem, és ő még könyörögni sem tud! -
- Ne kérlek ne! Gemini kérlek, tedd le! Könyörgöm! – Térdelek húgom elé ijedten, miközben a hal életéért rimánkodom, s belekapaszkodok a combjába.
- Szégyellhetnéd magad! Egy ilyen lény élete nem ér semmit! Ne térdelj le senki elé, hogy valaki más életéért könyörögj! Légy büszke arrancar! - Visszadobom a halat az akváriumba és letérdelek nővérem elé. Óvatosan megsimítom arcát a tiszta kezemmel és letörlöm azt a néhány könnycseppet az arcáról. – Így vagy tökéletes, ahogy vagy. Szeretlek, mi más kéne neked? Ha hal lennél, én nem lennék itt neked. Ezt szeretnéd?! –
- Nem! Nem! Nem! Soha nem fordulnék el tőled! Én is szeretlek. – Egy puszit ad az arcomra, amelytől elpirulok, ám amint arca eltávolodik az enyémtől, eltűnik. Gemini?4 Gemini, hol vagy! Ne hagyj itt! Kétségbeesetten pattanok fel a földről és körbefordulok a szobában. Hol a szobám? Itt sötét van, nem látok semmit. Egy ablak? A fény beszűrődik az ablakon és az akvárium helyét világítja meg. A halak a földön vergődnek és nem kapnak levegőt. Kiáltanék, de nem jön ki hang a torkomon. Nem kapok levegőt! Megfulladok! Valaki!
Rémülettől eltorzult arccal ülök föl az ágyamban. Levegőért kapkodok, s a félelemtől kicsordulnak a könnyeim. Geminit keresem, hogy szólhassak neki, de nem látom. Még mindig álmodok? Rettegek az álmoktól… mindig borzalmas dolgok történnek. Megtalálom nővéremet a tükör előtt állva. Odarohanok hozzá, majd megölelem.
- Látod, látod. Halnak lenni borzalmasabb, mint arrancarnak lenni. Ne félj, én mindig veled leszek… - Kedves szavaimat az ajtó kicsapódása szakítja félbe. Tekintetem egy pillanat alatt változik meg. Vészjóslón nézek az ajtó felé, majd a kardomat magamhoz véve indulok el a hívatlan vendég felé. Kardomat félig kihúzom a hüvelyéből, s amint megfelelő szögbe érek, egy pillanat alatt a falnak lököm, majd kardomat a torkához tartom.
- Meguntad azt életed te kis mocsok?Kérdésem fenyegetően visszhangzik a folyosón. Majd a rémült arrancar elhabogja, mégis miért küldték
- Gemini-chan kérlek engedd el… - Lépek az ajtóba, miközben látom szegény arrancart, milyen helyzetben van… - Hallgassuk meg, mit szeretne mondani. – Morcosan ugyan de Gem elengedi a szerencsétlent. Szóval az a bizonyos Seth hív minket magához? Nincs mit tenni, ő a főnökünk, nem mondhatunk neki ellent. Az arrancar rémülten rohan el, amint Gemini hátrébb lép tőle, s felém fordul. Induljunk.
Az a felfuvalkodott, senkiházi szájkaratés seggarc most is a trónján tesped, mintha mindig is itt lakott volna. Okádnom kellett a homoktriótól is, de most valahogy visszasírom Charlie angyalait… Az ajtóban megpillantok egy nyomott, hullasápadt fazont, akit most legszívesebben kardélre hánynék, hiszen látszik rajtunk, hogy kettőnk közül én vagyok a tökösebb… A fogadáson hangot is adok a véleményemnek, mikor kiderül, hogy ezzel a kis selyemfiúval kell mennem.
- Tudod, mikor a dugtrio uralkodott itt, nem voltak ilyen puhapöcsök… - Jegyzem meg felpaprikázva. Nem kell ide harmadiknak egy szociálisan retardált fazon, aki ráadásul kölyöknek néz minket. Mi az, hogy „gyere”? Megetetem veled a…
- Gemini-chan! Most már elég legyen! – Förmedek rá elvörösödve, hiszen kezd túllőni a célon. Kis morgások kíséretében elhallgat. Félénken biccentek az arrancar felé, így köszöntve a leendő társamat. Nem kedvelem őt, félelmetes, ahogy azokkal a szemekkel néz… Olyan semmitmondó… mint… Gondolatmenetem félbeszakad, mikor átérünk Naruki városba. Egy patakocskát látok meg nem messze tőlünk. Se szó, se beszéd iramodok meg lelkesen a patakhoz, s azonnal belegázolok a térdig érő vízbe. A zoknim és a ruhám alsó része csurom vizes lesz, de ezzel nem is törődve kezdek el a vízben nyúlkálni.
- Mégis mit művelsz?! – Idegesen reagálok Lluvia ostoba viselkedésére. Persze, hogy kölyökként viselkedik velünk, ha így megszégyenít minket a viselkedésével.
- Gemini-chan, ha sikerül elkapnom egy halat akkor hazavihetem? – Lelkesen kutakodok, egyre beljebb sétálva.
Remekül érzi magát… talán hagyhatom még egy kicsit játszadozni, hiszen régen nem jártunk már az emberek világában. Örülök, hogy most nem rettegve lépett át a garagantán. Addig jó, míg lefoglalja magát, és nem gondolkodik el semmin.
- A papírra vigyázz, amit a trónbitorló adott! Ne veszítsd el, mert akkor nem találjuk meg, amit keresünk! – Elveszem a papírt Lluviától és zsebre vágom, így biztonságban lesz. Igaz, hogy a kattant riba… ömm nő.. egy átokverés, de az Exe tagjaként, legalább megjár néhány extra, mint ez a kis térképecske.
- Ez az! Elkaptam! ELKAPTAAAAAM! – ugrálok örömömben, miközben egy halat tartok a kezemben. Elkezdek kikászálódni a folyóból, miközben a hal vadul kapálózik. Az arcomhoz emelem a szemét és jól megnézem. Ez a szem… Mint egy hal! Igen megvan! Ennek az arrancarnak olyan a szeme mint egy halnak. Semmitmondó, ostoba. Vagyis a létezése, az én akaratomtól függ?
- Helyes gondolat. Mint Exequias tag, akkor ölöd meg, mikor akarod, mindenféle következmény nélkül, tehát az élete a ránk van bízva. – Beszélgetésünket, ismételten megtöri ez a senkiházi. Kikászálódva a tóból, neki háttal állok, s mikor meghallom, hogy ismét lenézően gyereknek néz minket, szép lassan fordítom felé arcomat, ezzel is félelmetesebbé téve a jelenetet.
- Ne merj még egyszer megszólalni… HAL! Hangom dallamos, mégis rémisztő. Gyilkolásvágytól eltorzult arccal indulok meg felé. Egyik lépést a másik követi, szépen lassan sétálok felé, miközben összeszorítom a halat a kezemben. Fájdalmas kapálózásba kezd, szenvedését, még semmitmondó szemeivel is ki tudja fejezni. Határozott mozdulattal vágom pofán a hallal a nagyképű arrancart, jobbról majd balról. Olyan erővel súlytok le rá, mintha karddal vágnék, és a hal eközben kileheli a lelkét, de én éppolyan görcsösen szorítom. Ha ettől, még nem esett volna hátra, egy jól irányzott mellkason rúgással hátralököm. S ha minden jól megy hanyatt esik a földre. Most megtanulja, hogy kell viselkednie, egy Exe taggal. Rátaposok bal lábammal, s elhúzom a szoknyámat a combomról, hogy megmutassam neki az „x”-et, melyet az Exe tagjai viselnek.
- Nem ismered ezt a jelet, vagy túl hülye vagy, ahhoz, hogy tudd mit jelent? Had világosítsalak föl újonc, ez azt jelenti, hogy a felettesed vagyok, és mint főnököd nem tűröm el, hogy így beszélj velem. Úgyhogy fogd be a pofád, vagy megetetem veled a fajtársad, HAL!Miután tisztáztuk a tényállás, lemászok róla, és előveszem a térképet a zsebemből, majd a hozzánk legközelebb lélekenergia-forrás felé veszem az irányt. Nem érdekel, hogy követ e az arrancar vagy sem, nélküle is meg tudjuk oldani…


A Térképet Mei küldte át Skype-on, hogy könnyebb legyen elképzelni a helyet.
zöld: erdős rész
az a narancssárgás valami: parki utak
piros pont: ahova ti érkeztetek
sárga pontok: a lidérceltűnések helyszínei
Bocsi a késésért, kicsit le vagyok terhelve mostanában.

Dei tőled elnézést kérek, a karakterem viselkedése miatt. Egy elmebeteg, ezért viselkedik így, nem személyes ne vedd magadra x"D. Ha túllőttem a tűrőképességeden, akkor sajnálom, de tényleg ilyen a viselkedése.
Kis segítség a lereagáláshoz: Ők nem két személy, csupán Lluvia a valóságos, ezért mindent ő mond, és csak ő látható a számodra.


A hozzászólást Lluvia Blizniat összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 17, 2012 6:38 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te14000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (14000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyHétf. Ápr. 16, 2012 7:19 am

Olvasd el!:

Shinigamik

A shinigamik parancsa úgy szólt, kelet felé induljanak. Ha kiérnek a sikátorból, a lassan lefelé kúszó Nap alapján könnyedén be tudják tájolni, ez teljesen ellenkező irányban van azzal, mint amerre az omlásnyomok mutatnak. Merrefelé indulnak hát?
Akik az eredeti parancs szerint kelet felé indulnak, egy igazán népes utcára keverednek. Az emberek nem láthatják őket, így zavartalanul folytathatják az utat kelet felé, nyomok után kutatva. Az információik szerint embert kell keresniük, de ez közel sem tűnik egyszerűnek úgy, hogy a lélekenergiája, ha van egyáltalán, nem érzékelhető, csak mikor az anomália is bekövetkezik. Talán kezdik már érezni, nem is lesz olyan egyszerű a feladatuk. De ha kelet felé ment, akkor arrafelé lehet valami. Ez a gondolat erőt adhat a kétkedőknek is. Az út, amelyet bejárnak fárasztónak tűnik, de akadnak érdekességek: egy-két ember, mintha egyenesen rájuk nézne. Sőt, az egyik nagyobb csoportból 1-2 fiatal mintha egyenesen rájuk mutatna, és róluk beszélgetne. De ez bizonyára a véletlen játéka, elvégre ez lehetetlen. Vagy mégsem?
Azok, akik egy kicsit több figyelmet szentelnek az omladéknak, megpillanthatnak az egyik törmelék alatt valamit, ami távolabbról elkerülte a figyelmüket. A követ, ha felemelik, egy nyakláncot találnak. Egyszerű ezüstláncot, rajta egy kis strasszos medállal. Lélekenergia lenyomatának nyoma sincs rajta, de a jelenléte nem sok jót sejtet. Ha tekintetükkel a sikátor melletti utca átellenes oldalára tekintenek, ott is láthatnak haloványan lidérc által okozott nyomokat. Mintha egy hosszú üldözés eredményét látnák, mely végigvitt a város egy részén. Ha ezt követik, talán eljuthatnak valameddig, ha más nem, az esemény kiindulási pontjáig. Ám az a pont messzire van az érkezési helytől és a megadott iránytól. Ám mégsem tűnik olyan rossznak a helyzet, még ha a nyom itt meg is szakad. Bizonyára lesz valami errefelé is, hiszen nem jelenhetett meg minden nyomtalanul…


Arrancarok

Elérkezett a döntés pillanata. Nem sok mindenen tudnak kiindulni az arrancar-duó tagjai, ráadásul arra sem kötelezte őket senki, hogy közösen cselekedjenek. Bárki mehet a saját feje után, amerre ő látja jónak.
A lidérctevékenységek nyomai szétszórtan helyezkednek el ugyan a parkban, de arról a pontról, amit már felfedeztek, észrevehető egy másik is, onnan megint egy másik, és a többi. Ezek távolodnak a megérkezésük helyétől. Elég tekintélyes létszámban fordulnak elő, egymástól feltűnő távolságban. Az okosabbak ebből rájöhetnek, a különböző helyszínek nyomai nem egyetlen eseményhez köthetők. Mi lenne hát a következtetés? Megfordulhat a keresgélő fejében, a célszemély gyakorta jár errefelé, így a parkban járkálók között érdemes lehet keresni azokat, akik látják őket. Vagy mégsem? Hiszen a célszemély nem érzékelhető. De a kirándulók között minden bizonnyal megtalálható a keresett ember is, csak kérdés, merre, és mi alapján lehet kiválasztani. A parkban megforduló fiatalok közül egy-kettő észreveszi a közelükben lévő különös lényeket, de valamiért nem reagálnak különösebben. Tényleg látták vajon őket, vagy csak véletlen néztek oda? Netán megszokták már a furcsaságokat?
Nem csak a látható nyomokon lehet elindulni. Van másik út is, csak kicsit máshogy kell hozzáállni. A reiatsu-érzékelés által felfedezhető 5 különösen magas lélekenergiájú személy, szerte a városban. Mind az 5 van akkora, hogy a tartózkodási helyük könnyedén beazonosítható, ha valaki megfelelően koncentrál. Ha ezeket a személyeket szeretné az arrancar megfigyelni, érdemes a legközelebbivel kezdeni. Ez néhány utcával arrébb található, egy iskola udvarán. A tulajdonosa egy fiú, akit körbevesznek a barátai: két másik fiú és két lány. Együtt nevetnek valamin és beszélgetnek, mint bármelyik korukbeli diák. Átlagosnak tűnnek, mintha semmi furcsaság sem történhetne. A megfigyelő csak néhány percig láthatja őket, mert elindulnak. Kis koncentrációval észrevehető, hogy a második kiemelt pont felé. Talán egy darabig érdemes lehet őket követni.
Vissza az elejére Go down
Dei Laez
Arrancar
Arrancar
Dei Laez

Férfi
Hozzászólások száma : 80
Registration date : 2012. Mar. 13.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 85. arrancar
Hovatartozás: ...
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te11150/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (11150/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyHétf. Ápr. 16, 2012 8:22 am

- Ne merj még egyszer megszólalni… HAL!
Szólt rám társam, miközben különös arckifejezéseket vágva indult felém. Éppen egy halat nyomott össze a kezével, ami tudtommal nem lehetett éppen kedvezményes jel. A halat megfogta és jó erősen arcon vágott vele. Mire vissza pillantottam, jött a másik halpofon, a másik oldalamra és már készültem elesni, mikor a lány egy rúgással rásegített. Rám taposott a bal lábával és kezdte elhúzni szoknyáját. Először megvitattam magamban, hogy vajon legális-e egy tizenéves leányzó sztriptíz előadását nézni, de utána megnyugtattam magam, hogy valószínűleg sokkal idősebb, ha az éveket nézzük. A szoknyáját nem húzta fel túlságosan, de éppen elég volt, hogy lássam... a combján lévő x-et. Miután megpillantottam egy rövid bemutatkozót tartott.
- Nem ismered ezt a jelet, vagy túl hülye vagy, ahhoz, hogy tudd mit jelent? Had világosítsalak föl újonc, ez azt jelenti, hogy a felettesed vagyok, és mint főnököd nem tűröm el, hogy így beszélj velem. Úgyhogy fogd be a pofád, vagy megetetem veled a fajtársad, HAL!
Úgy látszott, hogy sok közöset talált köztem és egy hal között. Lassan, ujjaim használatával óvatosan leemeltem lábát a mellkasomtól és megszólaltam.
- Pardon.
Lassacskán engedtem le a földre a talpát, és majd ha biztos volt az ottléte, akkor húztam ki alóla a földes ujjamat. Leszedtem róla a piszkot és nadrágomra töröltem, majd társam cipőjével is megtettem ugyanezt. Feltápászkodtam és leporoltam magam.
- Hölgyem, ha tegezhetem. Már teljesen megértem, hogy felsőbb rendű vagy, de biztos volt valami ok, hogy nem küldtek téged egyedül. Elnézésedet kérem, de szerintem túl hevesen reagáltad le a szituációt, én csak egy ismerkedésbe szerettem volna kezdeni.
Csuktam be a szememet és egy semmit mondó mosolyt dobtam. Egy-két másodperc múlva kikacsintottam az egyik szememmel és most először néztem a szemébe. Hamarosan kinyitottam a másodikat is és bizony a leányzó két szeme különbözött.
- Ha nem bánnád, tartanék egy kis beszédet. Ha akármi is megsértene, nyugodtan szólj titkáromnak, akinek elérhetőségeit majd a küldetés után adom meg.
Ekkor alakult át a mosolyom egy szimpla semmitmondó kifejezéssé. Leguggoltam, hogyha nem is teljesen, de nagyjából egy magasak legyünk, így adva azt a minimális tiszteletet, hogy nem néztem le. Felkaptam egy botot a földről és megmutattam a leányzónak.
- Akármennyire is vagyok hal, te sem vagy semmi, tudom, hogy van a két szemed mögött valami, nem mindenkinek rajzolnak a szemébe pentagramot. Feltételezzük, hogy te egy nagyon speciális, szivárványos halacska vagy, aki úszkál a tóban.
Próbáltam a legmegnyugtatóbb hangon mondani, majd rajzoltam egy kört a földre, majd bele rajzoltam egy nagyon cifra halat, egy nagy halat és két kicsi halat.
- Nézz szépen ide, főnök. Négy halacska van itt. Itt vagy te, a legszebb mind közül, itt van a kicsi halacska, amit a kezedben tartasz.
A nagy halra mutattam.
- Itt pedig én, a termetemnek, és csakis annak köszönhetően a legnagyobb halacska a tóban. Ámbár van ott egy negyedik halacska is, amit nevezzünk csak a furcsa halacskának. Az a bizonyos furcsa halacska nagyon szeret a vízben pancsikolni és kifogni a legkisebb halacskát, ebben a példában, de lehet, hogy nem csak itt, ez a legkisebb halacska a kezedben van. Nos ez a furcsa halacska a barátnője a nagyon szép halacskának és odaadja neki az icipici halacskát. Sajnos nem tudom eldönteni, hogy te a nagyon szép, vagy a furcsa halacska vagy-e, és ez a nagy halacskát nagyon nem hagyja nyugodni.
Magyarázós hangnemből komolyra váltottam.
- A lényegre térve a nagy halak megeszik a kicsiket. Nem számít mennyire erős az a kicsike halacska, az akárhogyan is próbálkozik, de mindenhogy belefér a nagy hal szájába.
Próbáltam megsimogatni a társam fejét, lágyan a termetére utalva, majd halászokat rajzoltam a tó köré.
- Nos feltételezzük, hogy a legkisebb halacska eltávozott. Már csak három halacska maradt a tóban, akiket bizony csúnya halászok vesznek körül. Nem tudhatják szegény halak, hogy a csúnya halászók mennyire tudnak halászni, de azt tudják, hogy hova nem dobják a csalikat. Nos, ha a két halacska elkezdi egymást harapdálni, mindkettőt kifogják, mindegy mennyire erősek egyedül, hiszen nem tudhatják mennyi halász van. A legésszerűbb az lenne, ha a halacskák a pontok után kutatnának és ha az meglenne nekik, akkor átvernék a nagy halászok eszét és győzedelmeskedve vinnék a csalikat az óriáshalnak, aki küldte őket.
A botot eldobtam és letöröltem a földről a rajzot. Lassan kihúztam társam kezéből a halat és mondtam:
- Bocsánat, ha kellemetlenséget ejtettem ki. A biztonság kedvéért elfogyasztom a büntetés halát.
Markoltam meg és haraptam le a fejét. Őszintén szólva tudtom kívül is kezdtem félni, akármennyire is önmegalázóan viselkedtem. Gyorsan rágtam a halat, miközben a pontok után kutattam. Sajnos a pontokkal nem értem el semmit, így Indice Radart voltam kénytelen használni. A radar azonban nem a pontok helyét mutatta ki, hanem öt nagy lélekenergiával rendelkező személy helyét.
- Felettesem, az Indice Radarom öt személyt mutatott ki, akiknek a szokásosnál több lélekenergiájuk van. Azt javaslom, hogy nézzük meg a legközelebbit.
Az illemeket elfelejtve indultam a legközelebbi személy felé, nem látva, hogy társam velem tartott-e. A lélekenergia egy iskolai intézményben tartózkodott, méghozzá egy diák testében. Mellette, azaz egy-egy oldalán két-két másik gyerek tartózkodott, méghozzá kettő lány és két fiú. Úgy látszott, hogy valami oknál fogva kedvelték őt. Talán, mert nem egy hallal azonosították. Nem figyelhettem meg őket sokáig, mert hamarosan felkeltek és elindultak valamerre. Próbáltam őket halkan követni, a házak tetején.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Férfi
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 34
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te12200/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (12200/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzomb. Ápr. 28, 2012 12:49 pm

Amint mindenki egymás után kiér a sikátorba a Senkaimon-on át és szemügyre vettük a sikátort, neki állok tervezgetni. Én személy szerint az omlást nézném meg, mert a legkisebb nyom is nagyon fontos lehet a nyomozás szempontjából. A fejem kapkodom ide-oda, és úgy érzem, ez sokkal nehezebb küldetés lesz, mint amilyen a Shiranui féle próbatétel volt. Ott viszont többen is voltunk, mint itt. Elhessegetem az emlékeket, majd a csapatra nézek. A parancs ugyan úgy szólt, hogy keletnek induljunk, de lehet, hogy a kapott információk falsak és arra nem is lesz semmi.
- Én azt ajánlom, hogy váljunk ketté. Így mindkét irányban szétnézhetünk. Félre ne értsétek, nem akarok semmilyen vezető pozicító magamhoz ragadni, csupán ötletelek. Ki tart velem? – teszem fel társaimnak a kérdést. Meg lehet fogadni, de le is lehet szavazni, az biztos, hogy én személy szerint az omladék felé indulok el. Amikor odaérek, nézelődni kezdek, hátha megtalálok valamit, ami messziről elkerülte a figyelmünket. És így is lesz. Valamin megcsillan a nap lemenő fénye. Odanyúlok és elmozdítok egy követ a helyéről. A kő alól egy nyaklánc bukkan elő. Semmi extra, egyszerű ezüst lánc egy strasszal rajta. Felemelem és megnézem, bár ez kicsit elővigyázatlan dolog, de csak nem történhet semmi. Semmilyen különleges nyomot, de még reiatsu nyomokat sem találok rajta, zsebre vágom a láncot, hátha valakinek esetleg hiányzik, és ez az illető még életben van. Mérhetetlen optimizmus, nem tudom, hogy most jól jön-e majd. Az omladék után lélek energia nyomok találhatók, amik végig visznek a város egy szakaszán. Itt üldöztek valakit, vagy valamit, és nem tudom, mit találnak kelet felé, de ha ezen a nyomon tovább megyünk és eljutunk a kiinduló ponthoz, találhatunk valamit. De az akár lehet a végpont is. Amilyen gyorsan csak tudom, követem a nyomot, remélve, hogy minnél több nyomra bukkanok, vagy bukkanunk, ha valaki velem tartott, az út során. Közben folyamatosan jár az agyam, próbálom összerakni magamban képet, hogy mi történhetett itt, és mitől tűntek el a lelkek, de még a hollowok is szinte nyomtalanul. És ki állhat emögött az egész mögött, valamint mi a célja ezzel. Már persze, ha egy konkrétan megnevezhető személy a tettes, amit nagyon remélek, mert én fogom kérdőre vonni, de abból nem lesz köszönet a számára.
Vissza az elejére Go down
Yamanaka Sozen
11. Osztag
11. Osztag
Yamanaka Sozen

Férfi
Cancer Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 33
Registration date : 2012. Feb. 08.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te5900/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (5900/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyHétf. Ápr. 30, 2012 4:03 am


Nakamura ötlete, hogy váljunk ketté, jogosnak tűnik, a parancs ugyan arról szól, hogy irány kelet, de gyanús ez nekem. Ez egy sikátor, nem hiszem, hogy sok ember mászkálna benne, mégis itt van egy olyan omlás, amit nem okozhatott ember, legalábbis nem hétköznapi ember. Ez az omlás arra utal, hogy aki ezt csinálta, erős volt, szóval jó kis csata elé nézhetünk. Kelet felé semmit nem tudunk, egyáltalán nem biztos, hogy arra felé találnánk valamit, és már most unom az agyam, szóval inkább megnézem, ki okozta ezt az omlást, na meg a sikátor miatt még a napot se nagyon látni, úgyhogy mindenképpen ki kell innen menni, hogy be tudjuk tájolni magunkat.
- Igazad van, tényleg szét kellene válni, én a magam részéről inkább az omlásnyomok felé megyek ott több az esély arra, hogy lesz is valami.
Miután ezt elmondom, Tsugahara után megyek. Közelebb érek az omláshoz és jobban szétnézek, látom, hogy Nakamura talált valamit, látom, hogy valami nyaklánc, de rövid idő múlva el is teszi. Elrugom magam, és tovább megyek egy 3-4 métert az omlástól és a sikátorral párhuzamos utca felé nézek, nem vagyok valami jó a lélekérzékelésben, de mintha éreznék némi reiatsut, igaz csak nyomokban és elszórva, de ez magam miatt is lehet. A társam mindenesetre elég határozottan elindul, úgyhogy én is követem, hátha érez valamit, amit én nem. A nyomok alapján, lehet itt valami, mivel képes volt elég szép omlást okozni arra következtetek, hogy erős, de egyelőre még nem látok senkit. Remélem, nem emberről van szó, az én képességeimmel, nem lenne olyan könnyű életben hagyni. Kicsit sajnálom Shinichit, hogy ott hagytam azzal a sráccal, de hát harcolni akarok, és nem hiszem, hogy kelet felé találnánk valamit, feltéve, hogy arra mennek, és nem jönnek inkább utánunk. Remélem jó döntés volt erre jönni, és találunk valamit, nincs kedvem fel-alá rohangálni, mint valami töketlen hülye. Most, hogy a nap is tudom merre van, látom, hogy eléggé eltérünk az eredeti iránytól. Mindegy nem érdekel mi volt a parancsban, őket úgyis csak az érdekli, hogy a küldetés sikeres legyen, ha sikerrel járunk tök mindegy, hogy kelet felé indultunk vagy másfelé, erre nagyobb az esély, hogy lesz is valami.
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te15600/30000Ki nevet a végén? 29y5sib  (15600/30000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyCsüt. Május 03, 2012 6:27 am

Nagyon franyó! Hegyomlás síkvidéken, beszédesen munkamániás origamik, kegyesen bedobott kettős választás és viszket a hátsóm. Ez van! Hűséges ölebként engedelmeskedem az ingernek. Prioritást élvez, vágod? Gyorsan túlesek rajta. Összvissz tíz-húsz mp, aztán ugyanúgy unatkozhatom, mint eddig. Amúgy is családi pótlékunkra reménykedem, nem valami retkes szálka gerjedt rám és mászott be a szerkóm alá. Nem csípem az engedély nélküli behatolókat. Meg öregem! Kissé cinkes lenne egész küldetés alatt veszett seggfóbként tapadnék kuffer pajtimra. Mindenki látja, mekkora külön kategóriásan díjnyertes fokhagyma gerezd. Bármikor lehet taperolni, csak, ne én, meg úgy, ne a főkolompos fogsorának kiütése helyett reszeljem nemesebbik felem. Fúj! Isten őrizze Amerikát! Kibújok a meló alól, legalább értelmesebb vackot találjak ki. Mondjuk, aludjak! Durvásan jobb elfoglaltság lenne. Ki tudja! Lehet betalál a fordított nap pirula, mert lesz valami dögös pipi felvonultatás az elverendő ringben. Akkor még harcolhatok! Semmi sincs lefixálva. Nyitott vagyok mindenre. Ebből a valag vakarászásból meg köszöntem elég lesz. Többit meghagyom a rühes kutyáknak. Nyomulok tovább a citromot rágcsált kárókatona képemmel és bámulok régészeti leleteket. Miért hagytam otthon a kis ecsetet? Menőn tudnék vele kotorgálni a porban. Na jó, ezt én se gondolhattam komolyan. Max, ha teleszkópos nyelű és önműködőn ássa fel a gyeptéglát.
-Dinókat? Fogalmam sincs, apafej. Számít? Belebotlunk akkor aztán vágni fogjuk, addig meg tök feles rajta turbózni, csak az agyad fárasztod. Lazíts! Hozz egy sört! Csípj fel egy dögös bukszát! Verd el a fizud egy száz yen-es boltban. Tudom is én…találd fel magad!-
Gyors váll paskolás az ötödikes gyerkőcnek, hátha veszi a lapot, ne szorgoskodjon annyira. Idő előtt kipurcan nagyon tutkó lesz. Nincs kedvem a szedált hátsóját cipelni. Annak meg mi haszna, ha retkes barkóbába csapunk? Szebbet kongunk a padlón, mekkora fogyatékosokként saccoltunk mellé? Vagy épp telibe! Hát, öregem, én a békés tudatlanságra voksolnék. Megtudom, amikor meg kell. Na jó, amikor elkerülhetetlen a vég és egyszerűen muszáj odafigyelnem. Addig nem izgat. Az egész felhajtás nem hoz lázba. Nincs benne szesz, duplán számító lökhárító és pénz. Na-na-na! Ettől még nem kéne berágni. Nem oda Buda, ide meg Pest, csak úgy próbálkozzanak lepasszolni ketté szakadással. Szép volt. Tapsot nektek! Mindenki más esetében beválna, kivéve nálam. Ha nem akarok menni, nem megyek. Lusta vagyok! Ez a nagyon nagy államtitok, ami meg is marad annak. Tudod, miért? Mert, ha a picsám mentéséről van szó, nagyon tudok magyarázni. Lehadoválom a csillagokat is! Bébi, te meg vigyázz, mert kiszövegellek a hakama-dból!
-Csigavér, pajtik! Felőlem ti oszolhattok amerre akartok, de én maradok! A melónkhoz tartozik ki kell vizsgálnunk minden gyanús elemet, ami az eredeti feladaton túl keletkezik. Gyors mérlegeléssel a vak is észreveszi, keleten a helyzet nagyon változatlan, itt meg dúl az uborka szezon, szóval ezen kéne előbb végigrongyolni.–
Kivéve, ha nem mondanak csábosabb combokkal kecsegtető ajánlatot. Akkor tempósan visszaszívom az előbbieket. Addig, bocsesz, maradok. Nem jött be, tulkok. Menjek?! ÉN?! A TÁVOLIBB helyre?! Ne röhögtessenek! Nem vesznek palira. Kutyagoljon valamelyik edzés hiányos kondi szökevény. Nekem tökéletesen jó itt. Kellett elszólnom magam. Nyughatatlan Jordan, mintha erre várt volna. Rakétaként kilőve lódult az orra után. Mi ütött belé? Fél a sötétben? Passzolok. Az a lényeg sátrat bontott a konvoj. Úgy tepertek bandavezér után, élmény volt nézni. Nagyon szívesen integettem volna nekik, de húznom kellett. Ha már kivertem a balhét, kissé necces harisnya lenne kocsmát látogatni. Szépen poroszkáltam a duó után, akik valami lidérc husi ügetési csíkját követték.
-Ho~h! Nagyon fürge és felvágós lehetett a vacsi. Ekkora koszt hagyni…-
Szuper! Kész nyugdíjas üldözéses verseny. Ajánlom annak a fürge ürgének, ne sokáig baktasson minket. Kifáradhatna, úgy nagyjából, egész pontosan most! Rühellem a végtelen történeteket. Menni, menni és sehova se érkezni. UNCSI! Ennél még a házi pornók is izgisebbek, vagy a lájtosan semmit se mutogató csatornák. Öcsém, abban még a melót se tudják élvezni. Adják telibe a bige képét, de nem jön át a fíling. Eskü, nem kiegyenesedsz tőle, hanem elmegy a haverod Tibetbe megtérni. Szánalom cucc. Én meg keresztbe állok, nudit elemzek egy küldetés közepén. Behalás! Kicsikét unom a turmixolt banánt? Áh, dehogy! Felfordulás lenne, nem csak a lábaimat kéne emelgetnem! Isten mentsen! Tökéletesen jó ez a tunyulás!
Vissza az elejére Go down
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
Kasumiouji Tetsuya

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te5000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (5000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyPént. Május 04, 2012 11:19 am

A kérdésemre nem kaptam értelmes választ, egyedül Ryuutarou mondott valami hülyeséget. Személy szerint nem vagyok oda azokért, akik feleslegesen beszélnek, és próbálnak lazának tűnni, mert általában ez a lazaság pont akkor szokta elhagyni őket, amikor problémásra fordul a helyzet. Aztán persze lehet, hogy ő másmilyen, mint amilyennek első benyomás alapján tűnik, de azt elkönyvelem felőle, hogy valószínű nem várhatunk felőle sokat. Rossz tulajdonságom, hogy gyorsan kategorizálom az embereket, de sajnos az első benyomás többnyire nem hazudik.
Igazság szerint nem is vártam, hogy valaki elsőre tudni fogja, hogy mit kell csinálnunk, elvégre akkor rögtön odamennénk, de én még kezdő shinigami vagyok, és gondoltam, hátha van itt valaki, aki választ tud adni a kérdésemre. Úgy tűnik, hogy nekik sincs túl sok tapasztalati előnyük velem szemben, talán Nakamura tűnik egy kicsit tapasztaltabbnak négyünk közül, Ryuutarou komolytalannak tűnik, Sozenről pedig el kell ismerni, hogy erős, mint mindenki a 11.osztagban, de amennyire megismertem az egymással vívott harcunk alatt, nem igazán a bonyolult dolgok híve.
Én is szívesen indulnék az omlás felé, az tűnik értelmesebb nyomnak, főleg, hogy Nakamura-san talált is ott valamit, de a küldetésünk az is, hogy ellenőrizzük az eltűnések helyeit. Ha már ennyien vagyunk, nem kellene mindenkinek egy irányba mennie.
-Rendben, akkor én ellenőrzöm a keleti részt, ha nem találok semmit, akkor visszajövök ide napnyugtára. Más körülmények között javasolnám, hogy valaki jöjjön velem, de ők nagyobb valószínűséggel kerülnek bajba, mint én, úgyhogy jobb, hogy ők képviselik a nagyobb erőt. Annyira nem jó ötlet szétválni, főleg így, hogy nem tudjuk, mit is keresünk pontosan, de mind elvégeztük a Lélektovábbképző akadémiát, ha most itt vagyunk, ráadásul mind tiszti beosztásban, úgyhogy azért annyira nem kell félteni minket. Ha bajba kerülnék, remélhetőleg egy rövid ideig elboldogulok egyedül is. A lélekmobilunk megvan, úgyhogy ha történik valami, a 12. osztag úgyis értesíti a csapat többi tagját.
Elindulok kelet felé, nagyjából gyors sétának lehet nevezni a sebességet, ahogy haladok. Teljesen felesleges lenne rohanni cél nélkül, jobban járok, ha megpróbálom megtalálni annak az embernek- már ha ember egyáltalán- a lélekenergiáját. Nem hiszem, hogy ostobaságot csinálna, amíg itt vagyunk, bár nem biztos, hogy észrevette a jelenlétünket, azért akkora szerencsénk nem lehet, hogy pont most történjen valami. Ez a küldetés jó eséllyel elhúzódik akár hónapokig is, amíg szerencsénk nem lesz, kivéve, ha a csapat többi tagja talál valamit.
Semmit nem érzek vagy látok a közelben, csak az tűnik fel, hogy viszonylag sokan néznek felém, illetve egy csoport tagjai mintha egyenesen rám mutatnának. Az lehetetlen, hogy bárki lásson itt engem, elvégre nem lehet elég a lélekenergiájuk ahhoz sem, hogy a körvonalaimat láthassák. Igaz, Karakurában sok ilyen ember él, de ez a hely nem Karakura, itt átlagos lélekenergiájú emberek élnek.
Próba-szerencse, lehet, hogy mögöttem láttak meg valamit.
-Bocsi, ti most rám mutogattok? Ha nem érzékelik a jelenlétemet, akkor nem fog változás beállni a viselkedésükben, ha viszont igen, akkor talán még választ is kapok. Kíváncsi vagyok, pontosan hányan látnak engem, ha kapok választ, akkor azok, akik nem látnak, elég érdekesen fognak a megszólaló felé pillantani.
Ez ugyan nem tartozik a küldetéshez, elvégre rengeteg emberről van információ, aki látja a szellemeket, azonban ha ez így van, akkor talán információval is tudnak szolgálni. Az, hogy inkognitóban tartsuk a létezésünk, amúgy sem volt utasítás, ha nagyon zavarja őket, akkor a 12. osztag úgyis megoldja, bár ha a hollowokat is látják, akkor még talán jobb is nekik, ha tudják, hogy van, aki megfékezi őket.
Vissza az elejére Go down
Lluvia Blizniat
Exequias
Exequias
Lluvia Blizniat

Hozzászólások száma : 15
Registration date : 2011. Jul. 31.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 82. Arrancar, az Exequias tagja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te7500/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (7500/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyKedd Jún. 26, 2012 12:20 am

Gemini-chan nem gondolod, hogy egy kissé túlreagáltad a helyzetet? Mármint, nézd meg szegénykét, éppen a cipődet pucolja, mintha teljesen megrémült volna. Olyan durva tudsz lenni…
- Helyes… helyes… - Tudja hol a helye, tetszik ez a helyzet, csak pucolgassa a cipőmet, ha befejezte, majd az arcába rúgok… - Látod, látod, tudsz te normálisan is viselkedni. – Teljesen meghunyászkodik előttem, ez tetszik, azt reméltem ugyan, hogy a beleinél fogva akaszthatom fel egy fára, és csak akkor tér jobb belátásra, de így nem kell madárijeszőként végeznie. – Ha kezdettől fogva a porban csúsztál-másztál volna kis féreg, akkor a sas nem foglalkozott volna veled… De te megpróbáltál repülni, visszataszító kis… - Egy széles vigyor húzódik a számra, hiszen a helyzet több mint kedvező számomra, persze ne hidd, hogy ezzel végeztünk, játszunk mi még egymással, nem engedlek…
A különös idegen pentagrammokról beszél… Mi azt a pentagramm? Talán a szép csillagokra gondol a szememben? A víztükörre pillantok, s ismét szemügyre veszem két szemem. Mindig elgyönyörködök bennük, mikor meglátom őket, hiszen ennél Gemini egy kedves mesét mesélt róla, mikor megkérdeztem, miért vannak ott, de nem sok értelme volt… Ohh, kicsit elkalandoztam! Mikor figyelmemet ismét az arrancarra összpontosítom, ő már rajzolgat valamit. Leguggolok én is, hiszen a nagy buci feje eltakarja a rajzot, így végre sikerül látnom, mit csinál. A homokban kishangyák menekülnek a bot elől, szinte hallani a segélykiáltásukat. Az életükért küzdenek, de ilyen aprócska lények nem bírnak a homokszemek áradatával, s rendre a nagy forgatag alá kerülnek. Sikítanak, ordítanak, de a gonosz óriás nem foglalkozik vele. Egy következő vonásánál már elpusztult tetemek tűnnek elő a homokból. Szomorú tekintettel figyelem őket, s nem tudom miért, de fájdalmat érzek a mellkasomban, egy feszítő érzés, mintha… mintha valami elő akarna…
- Ne merj… Hozzá ne merj érni! Lendítem meg a karom igen erősen, s egy újabb halmaflást adok annak az ostobának, az erőfeszítésből ítélve, ettől legalább két métert kéne csúsznia a földön, s a halnak szétroncsolódnia az arcán. Ezek után eldobom a hal maradványait a földre, nem engedem neki, hogy a vízben lelje meg nyugalmát. Egy pillanat alatt az arrancar előtt termek, s elkapom a kezét, mellyel rajzolt. Először kedves gesztusnak tűnhet, s arcom sem feltétlenül vészjósló, akár azt is leolvashatja szemeimből, hogy felsegíteni akarom, ám a következő pillanatban sunyi vigyor húzódik az arcomra, s szemöldökömet is ráncolni kezdem, - ezzel elrondítva Lluvia gyönyörű arcát – Erősen megszorítom a kezét, s nem titkolt célom, hogy apró darabokra törjem a csontjait, s közben megosztom vele a véleményem.
- Hát nem értesz a szép szóból kis féreg? Épp az előbb parancsoltam meg neked, hogy ne kezelj gyermekként. Sajnos, mivel engedetlen voltál, meg kell, hogy büntesselek. – Egy erős dobbantással a mellkasára taposok, ezzel nyomatékosítva a büntetés szót. Nagyon élvezem a jelenlegi helyzetet és ezt vigyorom egyértelművé teszi számára. – Már semmilyen bocsánatkérés nem segít rajtad. Érdekel, miért küldtek velem téged? Mert én – Szabad kezemet az „én” szó kimondásakor kecsesen mellkasomra teszem, és szememet néhány pillanat erejéig lehunyom, hogy utána átütő pillantásom még inkább áldozatom lelkéig hatoljon. – nem vagyok feltétlenül… - De ez a fajankó a szavamba vág, mi több, miután félretol, elkezdi enni a hal maradványait, melyeket a földre dobtam… - Igazán értékelem a lelkességed, de még nem fejeztem be! – Ismét felé indulok, de mintha meg se hallana, vizslatja az ostoba radarját, s közben tesz pár lépést ellenkező irányba.
- Hehe! Gemini-chan arca úgy fel van fújva, mint egy hörcsögé! – Kacagok fel jókedvűen, hiszen ez a kép bármit megér, s közben körbetáncolom a makrancos kisasszonyt.
- LLUVIA!!! – Sikkant rám toporzékolva, s ökölbe szorítja a kezét. – Épp most ásod alá a tekintélyemet! – Türelmetlenül toporzékol, míg abba nem hagyom a nevetgélést, mert észreveszem, hogy ezzel megbántottam. Megölelem, így kimutatva mennyire szeretem. Mint mindig most is meglágyítom a szívét.
Megrázom a fejem, Lluvia időnként nehezen kezelhető, de nem baj, nem ő most a legnagyobb gondom, de ezért még megkapja a magáét. Most azonban valami sokkal idegesítőbb gonddal kell törődnöm.
- MEGÁLLJ! Ordítok rá a már célja felé induló fickóra. Láma vagy hogy hívnak! – S közben egy pillanat alatt sikerül utolérnem és elé állnom… - Itt én vagyok a főnök, úgyhogy ne viselkedj ilyen fölényesen, mert még kitépem a nyelved és feldugom a seggedbe! Érthető voltam?! Akkor és oda mész, amikor és ahová én mondom, fogtad?! Most pedig indulás! – Gyakorlatilag ugyanabba az irányba indulok. Az iskola előtt megállva, felfedezek egy diákot, aki magas lélekenergiát bocsát ki, de nem tartom érdekesnek
Kipirult arccal, döbbenettel nézek az alattunk lévő néhány fiatalra. Milyen boldogok, együtt nevetgélnek és minden bizonnyal barátok. Egy örömteli mosoly húzódik az arcomra. Mindig is arra vágytam, hogy barátaim legyenek… Sóvárgó tekintettel nézek az egyik lányra. Akár én is köztük lehetnék, miért ne barátkozhatnék velük?
- Láma-chan – Kedves ábrázattal fordulok felé. – Előre! Utánuk! – Majd meg sem várva mit szól ehhez, leugrok a tetőről, melyen megálltunk, egyenesen a diákok mögé érkezve, majd lelkesen követem őket, miközben hallgatózom, mégis miről beszélhetnek.
Egy kis idő elteltével hátranézek, hátha a Láma túl hülye, hogy követni tudjon, talán elakadt egy oszlopban és percek óta azt fejelgeti… Ha mégis mögöttem van újabb parancsot osztok ki neki. – Bármi történjék ne veszítsd szem elől a magas lélekenergiájú fickót! Megértetted Hal? -

Bocsi a késésért (megint ^^"")
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te14000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (14000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyKedd Jún. 26, 2012 6:04 am

Fontos!:

Shinigamik

A shinigamik által követett nyomok egy parkra néző sikátorban érnek véget. Legalábbis így tűnik. A parkban azonban felfedezhetők további nyomok, más esetekhez kapcsolódóan. Egyértelműnek tűnik, hogy fontos helyszínhez érkezett a csapat, és ezt alátámasztani látszik a parkban eléjük táruló jelenet is.
Két középiskolás fiú sétál a parki ösvényen és beszélget. Az esti szellő kifejezetten kellemessé teszi magát a parkot is, nem csoda hát, hogy a fiatalok ezen a helyen átvágva szeretnének a város egyik pontjából a másikba jutni. Ám ezt a képet megzavarja két nyugtalanító tényező is. Az egyik a két fiúból áradó magas lélekenergia, a másik pedig az őket követő maszkos szörnyek, a lidércek jelenléte. A fiúk viszont nem foglalkoznak velük, szinte tudomást sem vesznek róluk, pedig a reiatsujuk alapján érzékelniük kellene a jelenlétüket. A lidércek, szám szerint hat, már így is fenyegető közelségben vannak az emberekhez képest. Egyelőre azonban csak követik őket, mintha a megfelelő pillanatot várnák, hogy lecsaphassanak.

Ha valaki a lidércek kivégzése mellett döntene, ami shinigami-szempontból logikus lenne, akkor komoly harcra kell készülnie. A hat maszkos szörnyeteg, noha nem tűnnek túl veszélyesnek, okosabban, mint azt a shinigami hinné, és könnyedén tudnak mind manőverezni, mind egymással összejátszani. Ha a shinigamik közül valaki támadásba lendülne, hatfelé szóródnak szét, és üldözőikre egységesen szétoszolva csapnak le a legváratlanabb pillanatban. Ám egy-két elvétett susogást így is hallani valami „főnökről” közöttük, akár megtámadják őket, akár nem. Ez alapján még talán információforrásként is szolgálhatnak.

A két fiú a parkot elhagyva az egyik főutca felé veszi az irányt. A figyelmesebb shinigaminak feltűnhet, hogy nem csak ők ketten sugározzák magukból a magas lélekenergiát, hanem van még 3 ilyen pont is rajtuk kívül a városban, folyamatos mozgásban. Ha elég közel merészkednek a két fiatalhoz a beszélgetésüket is meg lehet hallani.
– Biztos nem jössz? A többiek már biztosan várnak.
– Biztos. Úgy volt, hogy előbb összeszedem Akirát. Nem tudom, miért nem képes egyedül elintézni a dolgait, nagy fiú már, de megígértem neki… – érződik rajta, hogy nem szívesen tesz felesleges kitérőket, és emiatt vakargatja a tarkóját fáradtan, de attól még néhány utcával később elköszön a másik fiútól, és elindul az ellenkező irányba. Mindkét fiú egy másik pont felé halad. Egyik a városba, a másik pedig a küldetés kiindulási helyéhez közel. Egyiküket nem ártana követni…

Shinichi

A csoportosulás, melyre Shinichi felfigyelt, valami találkozóról beszélget és hogy őket mindig kihagyják, kivéve azt a két le-lemaradozó személyt, akik az imént felé is mutattak. Mikor a shinigami megáll előttük és kérdez, mindketten – a lány és a fiú is – pontosan rá néznek, és megállnak egy pillanatra. Valaki a csoportból hátra is fordul.
– Mi az, nem jöttök? Vagy máris mennetek kell?
– Ne haragudjatok, de elszaladt az idő… – mentegetőzik a fiú, zavartan mosolyogva. A többiek morgolódnak picit, majd tovább állnak. Az ott maradó lány csendben int Shinichinek, és amennyiben a halálisten követi őket, elvezetik egy sikátorba.
– Nahát… nem gondoltuk, hogy észreveszed, ne haragudj, sajnáljuk, ugye, Akira? – gyorsan beszélt, és a végén kicsit nevetgélt is. Ebből nyilvánvalóvá válik, tényleg nem hitte, hogy foglalkoznak majd velük, amit társa bólogatása is megerősít. Ő kevésbé tűnik közvetlennek. Ez után a lány az órájára néz és kissé elcsodálkozik. – Na nekem mennem is kell, mielőtt elkések… Akkor később? – ez a megjegyzés már egyértelműen az Akira nevű fiúnak szólt.
– Persze, Manami, később… – bólint és amint a lány lelép, gyanakvó ábrázattal pillant Shinichi felé. Mintha nem bízna benne, vagy úgy általában a mások által nem látható lényekben. - Szóval mit is keres egy fekete pizsamás errefelé? Már ne haragudj, de ritkán látunk magadfajtát errefelé… – nem kertel, azonnal faggatózásba is kezd, noha ő is az órájára pillantgat, mintha várna valakire. Viselkedéséből egyértelmű, hogy nem bízik teljesen a shinigamiban.

Talán érdemesebb lenne a lányt követni? Amennyiben Shinichi inkább elköszön a fiútól és a Manami nevű lányt követi, felfedezheti, hogy csak a barátnőivel találkozik. A három lányból viszont hamarosan csak kettő marad, és ők is elindulnak arrafelé, amerről Manami érkezett.
Spoiler:


Arrancarok

Az idő már késő délutánra jár, így az arrancar-duó tagjai nem tudhatják, meddig lesznek képesek még követni a fiatalokat, vagy egyáltalán eredményre vezet-e ez a módszer. De még mindig több, mint a semmi.
A csoport tagjai vidáman cseverésznek együtt. Látszólag senki nem érzékeli az idegenek jelenlétét a közelben, legfeljebb a magas lélekenergiával rendelkező fiú, aki időnként hátra is pillant, de ezt sem túl feltűnően. Sokkal jobban el van foglalva a barátaival, akikkel együtt nevetgél. Néhány perccel később azonban megtorpan a díszes társaság. Beszélgetésükből egyértelmű, hogy a csoport tagjai nem egy irányba akarnak menni a megbeszélt találkozóhoz. A két lány legalábbis úgy tűnik, egy másik barátnőjükkel találkozik előbb, kicsivel távolabb, míg a fiúk azonnal a nagyobb baráti társasággal megbeszélt hely felé mennének. Még ha a beszélgetés nem is jut el pontosan az arrancarok füléig, az eredményt ők is látják: a két lány egyenesen tovább megy az úton, míg a fiúk elkanyarodnak balra, egy nagyobb utca felé.

Ha valaki ért a reiatsu érzékeléséhez, annak feltűnhet, hogy a fiúk mintha egy másik kiemelkedő lélekenergiájú pont felé vették volna az útirányt. A célszemély, akit az arrancarok mindezidáig követtek, továbbra is hátra-hátra néz időnként, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig ott vannak-e a megfigyelők mögötte, mégsem tűnik úgy, hogy komolyabban foglalkozna a dologgal.
– Hideaki, igyekezz már! – szól rá az egyik fiú a társára. Ez volna hát a követett személy neve. A megszólított csak vigyorogva bólint, és kicsit gyorsít a léptein. Ez után lényegesen kevesebbszer pillant hátra, és sokkal jobban belefolyik a beszélgetésbe és a szórakozásba. Mostanra egyértelművé vált, hogy egy második magas lélekenergiájú személy felé tartanak. Az a bizonyos második pont ugyanis egyre közelebb ér hozzájuk, majd össze is találkoznak. Ezzel a fiúcsoport létszáma 4 főre nő, legalábbis egy ideig. Néhány percnyi szóváltás után azonban az egyik srác távozik a csapatból, így csak 3-an maradnak, köztük a két magas reiatsuval rendelkező egyén. Úgy tűnik, a kis csoport vár valakire vagy valakikre.

A lányok útja teljesen más felé halad. Most, hogy a fiúk kikerültek a körből, teljesen más témák kerülnek elő, rengeteg lányos dolog, és nevetgélés a fiúk butaságairól meg az aznapi húzásaikról. Az egyértelmű, hogy kettejük közül senki sem rendelkezik lélekenergiával. Néhány utcával arrébb megállnak, mintha itt lenne a találkozó megbeszélt pontja, de a harmadik lány késik.
– Nem értem, hol késik már… – türelmetlenkedik karbatett kézzel egyikük, akinek hosszú fürtjeit hajpánt fogja hátra. - Tudja jól, hogy igyekeznem kell…
– Ugyan már! – legyint a másik, akinek két hajfonata van. - Tudod jól, Manami-chan milyen. ^^”
Szavaira az előbbi lemondóan sóhajt, és megpróbálja terelni a témát valami kellemesebbre. Néhány perccel később befut a harmadik lány is, a már említett Manami. Belőle csak úgy sugárzik a magas lélekenergia. Gyorsan megölelgeti a másik kettőt és elnézést kér a késéséért. Nem sokára a hajpántos lánynak mennie is kell, mert állítása szerint valami dolga van otthon.
Amennyiben az arrancarok közül valaki a lányokat követte, a hajpántos lány távozása után Manami szeme azonnal az ott lévő arrancarra (vagy arrancarokra) villan, és odasúg valamit a vele maradó barátnőnek. Az elcsodálkozik, majd nevet egyet, és elindulnak egy másik irányba, együtt.
Vissza az elejére Go down
Dei Laez
Arrancar
Arrancar
Dei Laez

Férfi
Hozzászólások száma : 80
Registration date : 2012. Mar. 13.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 85. arrancar
Hovatartozás: ...
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te11150/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (11150/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyKedd Jún. 26, 2012 7:58 am

Leugrottam a skizofrén mellé, úgy döntöttem, hogy mégis csak a földön fogom követni. Zsebre tettem a kezemet, kissé előre döntöttem a felsőtestemet és a földet nézve haladtam tovább. Túl sokat sugdosott ütögetett. Eleinte ezzel a fölényét jelezte, ezért alárendeltként viselkedett, de aki ezeket túlzásba viszi, az valószínűleg félelemből tenné, így éreztem az idejét, hogy bekeményítsek.
- Mondd csak... valami gond van?
Szólaltam meg, mag egy komoly arckifejezéssel néztem Lluviára.
- Igen, tudom, hogy erősebb vagy nálam, de ha tovább játszod nekem az agresszív hörcsögöt én komolyan neked támadok. Nem szoktam szarozni, pulya. Tisztában vagyok vele, hogy halálos vagy, már többször is mutattad, de én nem félek a haláltól, sosem rajongtam az életért, ellenben azt élvezném, ha az egyik szép szemgolyódat kitéphetném és magammal vihetném a sírba.
Ha nekem támadna, akkor egy incluye de elganchével lassítanám mozgását, egy mozgólépcső sebességére, és hátrébb ugranék, hogy távol legyen. Nem tudna elmozdulni a helyről és fix sebességgel közeledne felém és valószínűleg egy ceroval lerobbantanám a fejét. Ha nem lenne semmi lefogó képessége, amivel elmozdíthatná az öklömet, akkor valószínűleg megpörkölődne a feje, mert a képesség ereje, hogy nem mozdulhat ki belőle semmiféleképpen.
- Ha nekem támadsz, akkor nem kegyelmezek. Kegyetlen képességeim vannak, mindegy milyen erős vagy, nem tudod elkerülni a hatásukat. Nem egy lelket öltem már, ami erősebb volt nálam.
Ha lenyugodott, akkor visszaváltanék sima arckifejezésbe és folytatnám az utat. Ha akármilyen támadást intéz felém, akkor pedig ugyanazt a dolgot sütöm el, amit azelőtt gondoltam ki.
Az egyik fiú elég gyakran pillantgatott hátra, valószínűleg látta a jelenlétünket. Nem igazán érdekelt, tovább rúgtam a port és néztem, ahogy a hangyák csak úgy repülnek mindenfelé. Alig telt el néhány perc és megálltak. Majdnem nekimentem az egyik lánynak, aki mögött haladtam, de szerencsére sikerült időben megállnom. Ha fiúk elkanyarodnának, de a lányok folytatnák az útjukat, akkor Lluvia felé néznék és megszólalnék.
- Mivel te vagy az erősebb, mehetsz a fiúk felé, köztük van a nagy lélekenergiás. Hülyeség lenne mindkettőnknek ugyanoda menni, amúgy sem tetszik a jelenléted. Követem a lányokat, talán majd rejtenek valamit a mosolygós arcuk mögött.
Ha ő akarna a lányok felé menni, akkor megfenyegetném, hogy megküzdök vele, ha nem takarodik a fiúk után.
A lányokat követném tehát, nem mennék másfele, akármi is történne. Csupa lányos dologról beszéltek, miközben úgy látszana, hogy mindenki tudta, hogy merre megy. Elgondolkoznék, hogy ez valami találkozás akarna-e lenni. Hamarosan ki is derült, hogy igazam lett, azonban a harmadik lány, a beszédükből kiszűrve, késett és Manaminek hívták. Ha pletykálnának még valamit, nem figyelnék, hogy miről. Az egyetlen, ami érdekelne, az a magas lélekenergiájú személy lenne, mi felém közeledne. Kiderülne, hogy ő volna Manami. Szépen oda állnék harmadiknak a lányok mellé és integetnék neki, valószínűleg látna. Ha reagálna, akkor leállnék és nyugodtan állnék mellettük mindvégig, azonban, ha megölelgetné barátnőit, akkor nem hagynám abba és várnám míg távozna az egyik. Ha az utóbbi történne, azaz nem nézne még rám, oda állnék a magas lélekenergiájúnak a barátnője felé, és végighúznám a kezemet a nyakamon, mintha ki akarnám végezni. Ha a magas lélekenergiájú reagálna is rá, vagy egyenesen rám nézne, mire egy gonosz mosoly keletkezne arcomon. Ha még mindig nem lenne reakció, akkor nyugodtan megállnék és várnám a pillanatot, hogy megijeszthessem. Sejtettem, hogy a nagy lélekenergia azzal jár, hogy lát engem.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te15600/30000Ki nevet a végén? 29y5sib  (15600/30000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyCsüt. Júl. 26, 2012 5:35 am

Ezek kajak hülyére vesznek. Idecsődítenek a nagy büdös semmiért. Kievickéltetnek a sikátorból, erre mi fogad? Lecsúsztam a Nirvana csatlakozásról! Zsír! Na, tudják hova menjenek! Köszöntem, de nagyon nem kedvelem, amikor részeg kerti törpék csesznek ki velem. Buritómat rá be voltak tépve! Száguldoztak a lila vespa robogóikkal és találomra szétfröcskölték az anyagot, hátha jön valami balek fazon fekete gúnyás, akit telibe röhöghetnek. Jó poén! Némi technikai tuningal egész komálnám, de ácsi-ácsi! Velem szúrtak ki! Ez…ÍGY….nagyon…NEM….csúszik! Megtalálom, melyik bokorban lapítva döglenek, eskü összeszedem magam! Nem kamuzok! Berágtam! Frankón felszívom a tejbepapit! Odamasírozok hozzájuk és kiverem a fogsoruk! Nem szívlelem, ha szívóznak velem és még engesztelő címlap pipiket se kapok! Másokkal történő kicseszés csak nekem járja! Ne gondolják már pihenő pályára tehetnek, mert most nincs kedvem hozzá. Én akarok kárörvendeni! FÉNYLIK MÁR?! Azt a paszta! Durcásan berágtam. Az a park is mi már? Ne cseszekedjenek már! Felhúznak és még helyszínelő Yoda-t játszadozzak?! Ecsím! Hajszál ficamot kapok! Többi balek meg hova a mártír halálba lett mögülem? Felszívódtak! Jóvan! Most górom be a sztrájk papucsomat! Leléceltek? Komcsi lepattantak vedelni… NÉLKÜLEM?! Há, menten szívinfarktust, tüdő összeomlást, máj porzást kapok! Mijazahogya legnagyobb alkesz világ lustáját hagyják hátra?O_O Sokkot fogok kapni! Már érzem perceken belül összeomlik gyenge szervezetem. Nem bírok el ezzel a vészterhes hírrel. DOLGOZNOM KELL!O_O
Naná fejemet szorongatva jajveszékeltem. Érzés kedvéért tutin térdre borultam. Csak jön valami megmentő kis csibepopó, vagy pont itt pottyan le az egyik Axe csinibaba angyaloska. El kéne az újraélesztő segítség. Formatervezett idomok takarásába vágyom! Vigasztaló ölelés szükségeltetik megtépázott lelkemnek. Szokásos nyálas blabla. A körítés részét sebtiben átléphetjük, csak essenek már be. Törvény által elfogadott csibefasírtokat akarok! Most! Ne várják meg földre vetődve kezdjek hisztizni. Némán az meg ott egy holló farsangi menet a könyörgésem kellős közepén? Balázsolás náluk is divat, vagy mi fene? Passzolok! Az őrangyalomnak meg szikkadt kenyér vacsira! EZ NEKI A PLAYBOY VILLA LEÁNYAI CÍMSZÓ?! Ne húzzon fel nem talált egyetlen kéznél lévő cicababát se, csak egy marokra elegendő maszkos csókát. MINDENKI ELLENEM VAN?!O_O Ez itt nem a három testőr és hello! Nincs velem SENKI! Menő szlogen szerint kellenének pacsi pajtik. Oké! Az is elég cinkes az a hatos fogat genges táskatolvajként nyomul.
-Heh?! Barbie Q parti?…Lehet szólni kéne a rossz arcoknak tűzgyújtási tilalom van…-
Haha! Ezt én se gondolhattam százasra. Lusta vagyok figyelemfelkeltő mentő szolgálat beüzemeléséhez. Kül meg létezik fontosabb dolgom. Épp drámázok! Jóvan-jóvan! Akkor meg zokoghatnék, mert Ji’pó és NagyP örökös szobafogságra ítél. Ki nem humbukolnám pont rossz felé néztem, amikor kirabolják azt a két zoknit. Begyalul a migrén, ettől a dilemmától! Újabb melót akasztanak a nyakamba, befájok! Egye kutya! Mászok lesi puskás ucsó tagként, hátha nem éhesek lidércék, csak buszra valóra gyűjtenek. Békés kölök vagyok. Hagyom őket elszelelni a lével! Eskü nem balhézom. Semmi kedvem csatakosra izzadni. Által vészelném az incidenst, mert én vak-süket-néma szemtanú vagyok. Ha meg csak kísérgetnek, még franyóbb! Lenne! Csak lenne! És mér? Darabokra törik az álmaim. SZÉTVÁLNAK!O_O MENTŐT! AZONNAL! Ezt nem bírom cérnával. Szétlibbennek nekem a vakvilágba én meg mi a frászt csináljak?! Iszok egy sört! Nem rossz tipp, de a gerincemben érzem NagyP üvöltésének előszelét. Akkor…hát…mittom! Majd az érme megmondja. Felhajítottam havert, aztán csörögtem a szerencsétlen győztes után. Juhé!#-#
-Grupis döngetésre csörögsz, öcskös?-
Vakartam be a mellkasomat. Poén! Csöpike azt se vághatja tisztes távlatokból én meg a haverom, ha még itten van csörgünk utána. Tippem sincs mi lesz vele. Nekem a kis csóka kell nem a balhé! Böki a csőröm, honnan futja ennyi kraftra ember palántának. Elég jól áll a szénája energetikából. Segáz! Majd rájövök a jövöknél mire kell rázni. Höhö! Addig lazulok. Másik gyerkőcnél úgy is sántított a cucc. Nagyon kínos volt a pite. Ennél a báj gyűlésre tötymörgőnél teremhet egy-két cuki falat buli vonaton. Többieket szaval, csak nem a Szigetre megyünk elveszni. Paprita csípős fokára! Az kéne még! Á-ááá! Tiltakozom! Nem hiányzik az a zseniális teknős páncél ránca. Fog a tököm párás isten hátamögötti szigeten kutyagolni gázkazán hőfokozatban. Pont sok ez is! Hova a fenébe megyünk megest? Eskü rühellem ezt a barangolást. Gecó, mint a SIMS!O-o Na-na-na…nem Batman, ÜLDÖZÉSI MÁNIA! Tutira felsasoltam a fejem fölé nincs e zöld csúcsdíszem. Hál a trapistának! Ezt beúsztam…
Vissza az elejére Go down
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
Kasumiouji Tetsuya

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te5000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (5000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzer. Aug. 01, 2012 12:53 am

Meglepő, de úgy tűnik, tényleg látnak engem, legalábbis a csoportból ketten. Elképzelhető, hogy mégsem volt teljesen felesleges ebbe az irányba elindulni, bár az, hogy magasabb a lélekenergiájuk az átlagnál, nem jelenti, hogy bármiféle segítséget tudnak nyújtani. A Minami nevű lányt illetően még abban sem vagyok biztos, hogy tudja, nem vagyok ember, bár azért valószínűtlen, hogy normális, ebbe a világba tartozó élőlénynek nézzen.
-Hakusaya Shinichi vagyok, örvendek a találkozásnak! Semmi baj, csak meglepődtem, hogy láttok engem-egy kis mosolyt is megejtek a lány felé, aki ezután bejelenti a sokkalta bizalmatlanabbnak tűnő fiúnak, hogy ő is elmegy. Elég fontos programja lehet, ha elszalasztja miatta a lehetőséget, hogy többet tudjon meg a „túlvilág” működéséről. Talán tényleg nincs tisztában vele, ki vagyok, esetleg azt hiszi, hogy csak egy egyszerű szellem vagyok, ellentétben az Akira nevű fiúval, aki egyértelmű, hogy tudja, hogy shinigami vagyok.
-Rendellenességet tapasztaltunk a városban, azért vagyok itt, hogy megtaláljam az okát. Nem vettél észre valami szokatlant az elmúlt hetekben?-egy tapasztaltabb shinigami úgy tudna információt szerezni, hogy közben semmiféle információt nem ad ki a keze közül, de én nem szeretek hazudozni, különben is, ha segít nekem, annyit legalább elárulhatok neki, hogy nem csak a szokásos járőr szolgálatot látom el itt. Elég bizalmatlannak tűnik, úgyhogy talán így egy kicsit jobban fog bízni bennem.
-Ritkán találkozunk olyan emberrel, aki képes látni minket-egy finom utalást tettem rá, hogy érdekelne az is, hogy kicsoda ő, hogyan láthat, de a küldetés sikere nem követeli meg ezt az információt, úgyhogy ha nem akar beszélni magáról, nem fogom erőltetni, hagytam neki lehetőséget kitérő válaszra is
Lehet, hogy több információt szerezhettem volna, ha inkább a lányt követem, és tőle kérdezek, ő segítőkészebbnek tűnt, de az már tényleg okot adhatott volna arra a gyanakvó tekintetre, ami egyelőre valószínű nem a személyemnek, hanem a Gotei 13 tagjainak szól. Vajon mi lehet a baja a shinigamikkal?

Vissza az elejére Go down
Lluvia Blizniat
Exequias
Exequias
Lluvia Blizniat

Hozzászólások száma : 15
Registration date : 2011. Jul. 31.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 82. Arrancar, az Exequias tagja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te7500/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (7500/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyVas. Szept. 09, 2012 9:17 am

Már megint nekiállt beszélni. Kínomban már a homlokomra csapok, csak úgy csattan. Ez az idióta hülye állat már megint produkálja magát. Erősebb vagyok? Nem mondod aranybogár? Mikor végre befejezi a szájkaratét, melyben igazán lenyűgözően teljesít, végre sikerül szóhoz jutnom. „Nem fél a haláltól”? Felhorkanok erre az ostoba kijelentésre. Lehetetlen, hogy valaki, aki a táplálkozási láncban ennyire alul áll, ne féljen a haláltól. Elvigyorodom, és szememben a pentagrammok fenyegetően csillannak meg a lemenő nap fényében
- Ne aggódj, az élet sem rajong érted… - Felnevetek, érzem már, mi lesz a beszélgetésünk vége. A száján keresztül nyúlok le a beleiért, ha nem kussol be és csinálja azt, amit mondok. De már előre élvezem… Eltöröm az összes csigolyáját, ha nem indul el most rögtön a megfelelő irányba. – Hogy merészeled, te életképtelen amőba! Még egy szó és a letépett karodat dugom le a torkodon! – Ordítok rá magamból kikelve, hangom csakúgy zeng, s még az átlagosnál is fenyegetőbben visszhangzik, ahogy visszaverődik az építményekről. Tele van meglepetésekkel. Azt hittem, hogy már nem tud meglepni, de mégis sikerült alá teljesítenie. A kisegér harapdálja az oroszlán talpát. A túlélés ösztöne benned is meg kéne, hogy legyen…
- Kisegér? Szeretem a kisegereket… - Mosolyodok el kedvesen - Szeretem a kisegereket, egyszer találtam egyet az úton… Szomorúnak tűnt, ezért hazavittem és kitömtem, majd összevarrtam, Pufók volt a neve… Magányos volt, ezért Gemini fogott neki egy másikat… ő azt tömte ki. Utána lényegesen kevesebbet kapálózott… - Elgondolkodva nézek le a földre, majd Lámácskára pillantok… - Téged is ki kell tömni, hogy ne mocorogj annyit –
Ez a végszavam. Most szétkaplak, mint egy szőnyeget! Ökölbe szorítom a kezemet, és támadó pozíciót veszek fel. Nem fogom magam megerőltetni, ezzel a gilisztával szemben. Élve fogom felvágni szép lassan. Szemből támadok, nem fogom produkálni magam egy ilyen alak előtt. Sonidóm sokkal jobb, mint az övé, ezt ránézésre látom. Tökéletes gyakorlatnak ígérkezik a következő támadásom, ám félúton hírtelen megállok, s akármennyire feszülök neki, csigalassan vonz magához. – Mikor megláttalak, tudtam. Úgy kellesz nekem, mint egy gennyes kelés a seggemre… -
Cinn cinn egérke, merre ment a legényke? Ne bújkálj előlem Puffancs, úgyis elkaplak! Benézek minden résbe, minden kis kavics alá, na gyere csak elő! Nem akarlak bántani, van nálam egy kis sajt is, tudom, hogy szereted. Gyere, mielőtt megtalál egy cica… Megrándul a szoba. Remegni kezd, szép lassan, mintha a föld kimozdulna a lábam alól. Mi történik? Az egérke növekedni kezd. Eddig nem ért a bokámig, ám mostanra már magasabb nálam. Ijesztően világít a szeme. Puffancs-úr?
-Lluvia! Fejezd be a játékot! – Kiáltok fel idegesen, hiszen látom, Láma már a koporsómat készíti elő. – Ha nem akarod, hogy lerobbanjon a fejed, akkor kapd össze magad! – Ez a senkiházi, azt hiszi, elkapott. Hogy zabálnák fel a patkányok az átkozott technikájával együtt. Visszataszító hernyó, arra sem lennél méltó, hogy eltapossalak…
Puffancsúr megindul a fény felé, mintha valami finomat érezne. Gemini hangját hallom a fény felől, miért ordibál? Érzem, bajban van. A kisegér megragadta a f…
- Engedj el! Hagyj!
Segítség, Gemini segíts! Nem enged el! Félek ne, elég! – A szemei kikerekednek, és rángógörcsöt kap. A pokolba! Nem volt jó ötlet! Mind meghalunk, nem enged visszamennem! Ez miatt a szarházi miatt fogunk meghalni!! Lluvia! Üvöltök, de nem hall! A francba, pokolba, a rohadt életbe, hogy pusztulna el a fattyú! Lluvia! Figyelj, hallgass meg! Id…
A kard megcsillan a cero fényében, a remegő kéz meghosszabbításaként emelkedik fel, hegye fenyegetően mutat célpontja homlokának közepére, mintha csak azt sziszegné „meghalsz kutya”. Erőtlen mozdulat, a kéz lendül, a kard pedig a levegőben pörögve indul célja felé.
[color=#70B7F5]– Arawaredete Gemini… - Elájul, a szemei lecsukódnak, izmai elernyednek, s már csak lóg a levegőben. A szavak is szinte tátogásnak hatnak. Utolsó próbálkozásnak. – Ne… meg… hal… - Feje előre bukik, és elveszti eszméletét.
Hát sikerült neki, itt vagyok, és végre „szemtől szemben” találkozhatok ezzel az élettelen húscafattal. Megpecsételődött a sorsa, már nem is érdemes személyként tekinteni rá. Nincs szükség a sonidóra, olyan közel testesültem meg ehhez a senkihez. Ökölbe szorítom a kezemet, és pontosan a tarkójára célzok. Fejet fejért… Raiouken! Tökéletese végrehajtott támadássorozatom alatt a lélekenergiát az öklömbe irányítom, s a villámok sebességét megszégyenítő sebességgel mérek ütéseket a tarkójára. El is felejtem számolni, olyan gyorsan történik. A képessége valószínűleg a koncentrálásra épül, ezért, ha sikeres a támadássorozatom, már az első ütésnél elengedi Lluviát, és pont a cero becsapódása előtt zuhan a földre, így csak pár horzsolást szerezne.
Ekkora gyepálás után biztosan kifekszik, ha nem, akkor még megtámogatom néhány erősebb rúgással, csak, hogy biztosan felnyalja a port a földről… Ez nem elég, azt akarom, hogy haljon meg, le akarom tépni a fejét, el akarom törni a nyakát, összetörni a légcsövét, kitépni a nyelvét! Ez nem elég! – Kivéreztetlek, mint egy malacot! – Nevetem el magam szinte visítva, s a hátára taposok, lehajolok és végigsimítom a gerincoszlopát, koponyával együtt tépjem ki, vagy inkább csigolyánként?
Nagy nehezen feltápászkodom, két kezemre támaszkodva ülök a porban. A hajam jócskán megperzselődött. Biztosan a cero. Ijedten nyúlok az arcomhoz, de nem érzek fájdalmat, égett hússzagot sem érzek a levegőben. Geminit látom, az arca, megrémít. Ne, látom rajta, mi… épp olyan, mint… nem, nem történhet meg… nem akarom, hogy… többé nem. Felugrok, és Gemini felé szaladok. Mikor a szemembe néz, a tekintete visszataszító, kegyetlen, a szemében már látom a felkoncolt testet és a szemei… a szemei… a porban, üvegesek, koszosak, halottak és engem néznek.
Vérfagyasztó sikolyt hallat, őrült, kétségbeesett fájdalmas sikolyt. Nekem ugrik, lelök a testről, és a derekamra ül, üvölt, nem dühösen, nem mérges rémült, ijedt.
- nem, nem NEM! A hangja belebicsaklik. – Mássz le rólam, kitépem a szemeit, mert fenyegetni mert! – Erősen megragadja a csuklómat, és a földre szorítja. Ostoba, ha akarnám, már régen leszedhettelek volna magamról. Minden nehézség nélkül fordulok át, ezzel helyet cserélve Lluviával. Szeretetteljesen mosolygok rá, és homlokára csókot nyomok.
- Semmi baj, minden rendben. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire okos, vagy ennyire ügyetlen vagy. A cero fényétől nem lehetett látni, ahogy megtestesültem, s mivel elájultál, az utolsó szavaid inkább könyörgésnek hatottak. – Majd lemászok róla. Egy pillanatra sem veszem le a szememet a döghúsról, ha esetleg megmozdul, eltöröm a kezét is…
Mielőtt tovább indulnánk Gemini visszaadja a kardomat, hogy a helyére tegyem. Segíteni szeretnék Lámácskának, de Gemini nem engedi. Nagyon ijesztően néz ki, mikor ránéz, ezért jobb, ha nem firtatom a dolgot, csak engedelmeskedek. Csak nem tudja megállni.
- Ne merj minket követni Hal! Vagy mész oda ahova parancsolom, vagy hazamész, de ha még egyszer elém kerülsz nem úszod meg ilyen könnyen! – Erősen belerúgok, hogy csússzon kicsit még a földön, tetszik a látvány. Leguggolok mellé, és a fülébe súgok. Lluvia nem hallhatja, mit mondok, az ő fülének túl kegyetlen.
Morcosan nézek Geminire, ha a fülébe súgja, akkor az még a megszokottnál is szörnyűbb lehet. Megvárom, míg elrendezi a dolgot, majd nagy lelkesen indulunk el a célunk felé. Nagyon szeretném tudni, miről beszélnek a lányok ilyenkor. Talán… talán.. én is beszélgethetnék velük? Talán odamehetnék barátkozni? Jó lenne, ha Gemini nem akadályoz meg, akkor talán…. Talán odamegyek és köszönök. Félve, zavartan, de köszönök, hátha kedvesek lesznek hozzám.
Pfff… miért érdekelne, mit csinál? Barátkozni akar, nesze tegye csak, úgyis mindet megölöm, nem kell féltékenynek lennem pár hullajelöltre…
Vissza az elejére Go down
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Férfi
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 34
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te12200/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (12200/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzer. Szept. 12, 2012 2:19 pm

Lidércek. Lidércek mindenütt. Na jó, gyorsan összegzem magamban, hogy mit sikerült eddig elérni. Az omlás után a sikátortól egy lélekenergia lenyomatát követtük, ami annyira nem is volt érdekes, bár fura volt, hogy ilyen erősen ott maradt, végülis mindegy volt. Ahogy követtük a nyomokat, egy parkban lyukadtunk ki, ahol két srác sétált éppen haza. Lágy, kellemes szellő, minden, ami kell egy tökéletes naphoz. Csakhogy ezt az idillt megzavarta két dolog. A két srácból irdatlan magas lélekenergia érződött, ami embereknél igen ritka, ez volt, ami kevésbé aggasztott, a mögöttük sétáló hat lidérc viszont annál inkább negativizálta az összképet. Látszólag házi állatnak tűntek, és nem úgy néztek ki, mint akik ki akarják nyírni azokat a srácokat, ám azt sem értettem teljesen, hogy ha ekkora lélekenergia árad belőlük, akkor hogy a viharba nem érzékelik a rájuk leselkedő veszélyt? Értetlenül álltam a dolog előtt, és rajtam kívül még csak Ryuu érkezett meg a parkhoz, aki valószínűleg hasonló gondokkal küszködött. Ahogy jobban szemügyre vettem a hat fehér maszkos lényt, totál olyanok voltak, mint a gazellákra vadászó oroszlánok, akik a fűben lapulnak a szavannán, és várják a megfelelő pillanatot, hogy rávessék magukat a prédájukra. Szólni akartam a srácoknak, hisz, ha ekkora a lélekenergiájuk, akkor meg kell, hogy halljanak, ám elvetettem az ötletet, mert ezzel együtt felhívnám magunkra is a Hollow-ok figyelmét, az pedig nem lenne túlságosan helyénvaló. Ketten vagyunk egyelőre, nem hiszem, hogy bírnánk ezzel a hat lidérccel, már a létszám fölény miatt sem. Egyetlen lehetőség maradt csak: követni kell őket, de lehetőleg észrevétlenül. Ennek érdekében amennyire csak lehetett visszafogtam a lélekenergiámat, és felszökkentem a levegőbe, hogy ott folytassam a követést. A srácok nem sokára elhagyták a parkot, és kiértek a fő utcára, a lidércek pedig még mindig követték őket, ami koránt sem volt jó hír. A levegőből figyeltem az eseményeket, és próbáltam annyira közel menni, amennyire csak lehet, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet.
- Biztos nem jössz? A többiek már biztosan várnak. – kérdezte az egyik.
– Biztos. Úgy volt, hogy előbb összeszedem Akirát. Nem tudom, miért nem képes egyedül elintézni a dolgait, nagyfiú már, de megígértem neki… – jött rögtön a kontrázás. Új név: ki az az Akira? És miben kell segíteni neki? Egyre jobban furcsálltam a dolgot. A hollowok már rég lecsaphattak volna, ha akartak volna, de nem tették meg. Mire várnak még? Csak nekem bűzlik ez az egész dolog? A fő utcán a két srác megáll, elköszönnek egymástól, és elválnak újtaik.
- Remek, már csak ez hiányzott. – mondom ki halkan, zsörtölődve. Most lehet filóznom, hogy a kettőből melyiket követem, bár nem kell sokáig gondolkodnom. A kiindulási pontnál remélhetőleg már lesz valaki, így az arra tartó srácot, be tudja védeni, ha gáz lenne, az értesítést meg kapjuk, ha valami gigszer történik, így a döntésem az, hogy az ellenkező irányba tartó srácot követem, aki Akira felé tart, hogy segítsen neki valamiben. Kíváncsiságom túlontúl nagy, hogy visszatérjek a kiinduló pontra, épp ezért is megyek utána. Na meg nem árt megtudni, hogy a lidércek miért is nem csaptak le. Ekkor tűnik csak fel, hogy rajtuk kívül még három másik magas lélekenergiát is észlelni lehetett, de ezek mozgásban voltak. Lehet, hogy az egyik az imént említett Akira? És mi a fenét kell neki segíteni, és a lidércek miért nem támadtak még? Fura.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te14000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (14000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyVas. Szept. 16, 2012 1:40 am

FONTOS – megint::

Shinigamik

Tsuchiya Ayameko
A délután folyamán érkezett hozzád a hír, miszerint jelentkezned kell az egyik senkaimonnál, hogy kisegíts egy kisebb csapatot egy küldetésben. Akkor és ott többet nem mondtak. A kapunál a 12. osztag egy tagja várt téged, hogy ismertesse veled azt, amit eddig sikerült megtudniuk: lidércek tűnnek el nyom nélkül egy hatalmas lélekenergiával – ami időnként megjelenik, időnként eltűnik. Egy kisebb csapatot már kiküldtek, de úgy gondolták, elkel melléjük még egy ember. Ez volnál Te. Tárgyilagosan és tömören közli veled az adatokat, mintha már legalább huszadszor mondaná, és ő maga is unná az egészet. Neked ettől függetlenül menned kell, hiszen a vezetőség kiadta az ukázt, és az ábrázatából ítélve kifejezetten örül, hogy nem neki kötelessége ezt teljesítenie.
A kaput megnyitják, méghozzá oda, ahol a csapat nagyobbik felét sikerült bemérni. Az eléd táruló látvány korántsem kecsegtető: lidércek követnek két középiskolás fiút – szám szerint hat darab -, és a társaid ahelyett, hogy felvennék velük a harcot, inkább különválva a fiúkat követik. Ki erre, ki arra. Hűvös, koraesti szellő libben át a parkon, megcirógatva a friss zöld fűszálakat, és megmozgatva a fák leveleit. A lidércek az egész összképet elrontják. Nem illenek oda, és veszedelmesnek tűnnek. Előtted a választás áll: szembeszállsz velük, vagy követed az egyik társadat?
Amennyiben a küzdelmet választod, azzal a biztos tudattal kell tenned, hogy sokszoros túlerővel szállsz szembe. Amint rájuk rontasz, a lidércek szétoszolva veszik be magukat a park fái közé, hogy elrejtőzzenek előled. Mintha csak kitervelték volna, hogy beljebb csaljanak a lassan közelgő szürkületben az árnyak közé. Ezen a ponton még mindig van lehetőséged meggondolni magad, és az egyik társad után eredni – bár már igencsak kérdéses, hogy beérnéd-e valamelyiküket, még mindig próbálkozhatsz ezzel. Ha mégis maradsz, és követed a lidérceket, rátámadsz egyikükre megint, különös szervezettségre figyelhetsz fel: a megtámadott hollow kitér előled, ezzel egyidőben pedig egy másik támad. Próbálkozhatsz védekezéssel és ellentámadással: nem olyan erősek, de sokan vannak, és ameddig egyikükkel foglalkozol, mindig támad egy másik. Komoly küzdelem vár rád, és igencsak gyorsnak kell lenned, ha ép bőrrel akarod megúszni. És közben folyamatosan elhangzik valahonnan a „főnök” szó, mintha ők csak alattvalói lennének valaki vagy valami teljesen másnak.
Ha valamelyik társadat szeretnéd követni, annak a résznek a mesélését láthatod Masachika Ryuutarounál vagy Tsugahara Nakamuránál. ^^

Masachika Ryuutarou (Ha rosszul értelmeztem a választásod, küldj PÜ-t ^^”)
A fiú, akit követsz, nem igazán figyel fel rád. Fontosabb dolga van: leköti, hogy a telefonján küldözgessen sms-eket valakinek vagy valakiknek. Számodra azonban feltűnhet egy és más: például a lidércek nem követik a fiút a parkon kívülre. Mintha egy fal állította volna meg őket a fás rész határában, visszahúzódnak a törzsek közé, ahol a lemenő nap okán már mélyülnek az árnyékok. Minden esetre a te utad világos, széles úton vezet. Sok itt az ember, korban vegyesen. A megfigyelt személy azonban még mindig csak a telefonja kijelzőjével törődik, semmi más nem foglalkoztatja. Végül a város főterén találkozik három másik fiúval. Ekkor végre elrakásra kerül a mobil is, és beszélgetésbe elegyednek. Egyértelmű, hogy ismerik egymást, és jó barátok, ahogy az már a korukbeli fiataloknál lenni szokott. Ha kicsit érzékenyebb vagy a lélekenergiakezelésre, feltűnhet, hogy négyük közül nem csak az általad követett ember rendelkezik magas lélekenergiával, hanem a társaság egy másik tagja is. Az egyik, reiatsuval nem rendelkező srác nem sokára kikerül a képből. A légkör megváltozik közöttük, mintha enélkül a negyedik nélkül más témákról is sokkalta jobban mernének beszélni.
– Ugye tudod, hogy az egyik halálvarjú is itt van? – teszi fel a kérdését a korábbi trió magas lélekenergiával rendelkező tagja.
– Jah. Már azóta érzem a jelenlétét, mióta elváltunk Seijivel. – hallatszik a követett fiú válasza. Ezek szerint mégiscsak észrevett, csak épp nem vett tudomást rólad, még ha hangsúlya alapján nem azért tette, mert bunkózni akart veled. Egyszerűen nem volt mondanivalója.
– Mázlista banda, hogy ilyeneket láttok! Hol van most, Hideaki? – a harmadik fiú olyan természetességgel száll be a társalgásba, mintha világéletében tudott volna az egész világról, amit csak a magas reiatsuval rendelkezők érzékelhetnek – ám ő elméletileg nem. Nem is tudhatna a shinigamikról, és a kérdéséből is az szűrhető le, ha valaki odafigyel rá, hogy nem is látja, nem is érzékeli őket. A Hideakinak szólított fiú kapásból feléd mutat:
– Ott. Bár sejtelmem sincs, mit akarhat, de biztos akadt egy rajongód, Jun! – ő és a kérdező fiú kapásból elnevetik magukat a silány viccen. Szerintük, úgy tűnik, igen szórakoztatóra sikeredett.
– Haha… nagyon vicces. A többiek hol vannak? Akirát és Seijit tudom, de a lányoknak már itt kellene lenniük, nem? – azonnal igyekezett terelni a témát, valamelyest jogosan. Nem miattad gyűltek össze, legalábbis szerinte.
– Passz, lassan meg kéne jönniük… – tanácstalanság csengett a hangjában. Mégsem érződött rajta aggodalom. Ő nem ismerte azt a világot, amiben a barátainak elvileg kipécézett lidércnasinak kellett volna lenniük.

Hakusaya Shinichi
Mosolyodra, mely indulni készülő társnőjének szólt, nem lesz enyhébb az arckifejezése, sőt, ha lehet, csak még jobban gyanakszik, amit a szavaival is igyekszik kifejezni. Noha nem neked szánja, attól még nem lehet túl kellemes ilyen feszült légkörben kérdezősködni. Ahogy hallgat, és méreget, szinte érezni a levegőben röpködő szikrákat. Az a fajta fojtogató légkör teremtődött, amiből a legtöbben ösztönösen menekülnének más irányba, amerről könnyebben szerezhetik meg, ami nekik kell. Maradásod azonban mintha egy leheletnyit enyhítene Akira viselkedésén is. Mintha azzal, hogy nem gondoltad meg magad és mentél inkább a lány után javultál volna valamicskét a szemében.
– Mi számít nálatok rendellenességnek? – vonja fel végül a szemöldökét. A hangsúlya már nem annyira támadó, de tény, hogy még mindig nincs vele egyszerű dolgod. Látszik, hogy nem igazán szeretne mondani bármi olyat, amit tud, pedig van egy-két dolog, ami a kérdésed hallatán az eszébe jutott. Ez szinte az arcára van írva, és ha egy kicsit is figyelsz a reakcióira, biztosan szemet fog szúrni, hogy valami nincs rendben a városban és ezt ő is észrevette. A megjegyzésed hallatán meglepődik – ez az első olyan egyértelmű reakció, amit ki tudsz csalni belőle és az arcára is kiül. Vajon miért lehet ennyire meglepve azon, hogy ritkán látnak benneteket?
– Ritkán, mi? Csak a baráti társaságban öten vagyunk… – halkan morog, de nem kell nagy koncentráció ahhoz, hogy kivedd a szavait. És ezzel máris új kérdések merülhetnek fel benned, elvégre ő öt személyt említett, te pedig csak kettejükkel találkoztál. Persze nem kell azonnal kombinálni, de ez akár a te gyanakvásodat is felkeltheti, ha kíváncsibb természettel áldott meg a sors. - Héj, Shinichi… így hívnak, ugye? – érződik rajta, hogy mondani akarna valamit, csak még önmagával is vívódik. Pontosabban a benne lévő természetes gyanakvással. - Én Akira vagyok. A barátaimmal a főtéren találkozunk nem sokára. Nekem még van egy kis dolgom, de ha gondolod velem tarthatsz. Vagy akár odamehetsz és tőlük is kérdezősködhetsz, nekem teljesen mindegy. – lassacskán olyan, mintha kezdene megnyílni előtted, csak épp jelenleg nem érne rá beszélgetni. Rajtad áll, vele tartasz-e, vagy inkább a főtérre mész a már említett barátaihoz. Ő ígyis-úgyis elindul, mert az idő telik, és neki is megvannak a maga kötelességei. Amennyiben vele tartasz, nem sokára egyik társadat is észreveheted, amint egy másik fiút követ. Akira ezzel az illetővel találkozik, és vele mennek tovább. Tsugahara részénél megtalálod.
Ha a főtér felé mész, ott máris találhatsz három beszélgető fiút, kettejükben érezhető a magas lélekenergia. De nem csak őket, hanem Ryuutarout is. A fiúk beszélgetésének elejéről biztosan lemaradtál, de a társadtól érdeklődhetsz ez ügyben.

Tsugahara Nakamura (Tsugahara: mivel elsősorban azt határoztad meg, melyiküket követed, így azt az irányt vettem figyelembe, még akkor is, ha az irányzék pont az ellenkezője a postodban említettnek.)
Akárcsak Ryuutarou, te is tapasztalhatod, hogy a parkot elhagyva a lidércek is eltűnnek mögületek. Mint egy láthatatlan kerítés állítja meg őket a park határa és vonulnak vissza a fák közé, veletek mit sem törődve többé. Nem mintha a shinigamikról eddig tudomást vettek volna. De van valaki, akinek bizony feltűnt a jelenléted, és emiatt időről-időre hátra is néz. Úgy van, az általad követett fiú, és egyre ingerültebb, ahogy feléd pillantva még mindig ott talál. Mégsem szól semmit, legalábbis egyelőre, csak megy a korábban megbeszélt pont felé. Egy idő után azonban már ő sem bírja tovább és egyenesen feléd kiált.
– Elárulnád végre, mi a frászt akarsz?! Csak mert bosszantó, ha állandóan úgy követik az embert, mintha gardedámra lenne szüksége! – nem egészen, legalábbis nem csak rád céloz, ez a szavaiból egyértelműen leszűrhető. Ezek szerint a lidérceket is észrevette korábban? Akár válaszolsz neki, akár nem, csak valamit morog az orra alatt és megy tovább. Nem sokára össze is találkozik azzal, akit keresett. Üdvözli, majd beszélgetnek pár szót. Igazából semmi érdemleges nem kerül említésre, már épp kezdhetnél is elkalandozni, mikor az érkezett fiú olyasmit ejt ki a száján, ami felkeltheti az érdeklődésedet.
– Látom te is összefutottál egy fekete pizsamással. Mit csinál ez itt, Seiji?
– Sejtelmem sincs. Várj, azt mondtad én is? Ki még? – az általad követett fiú, aki mint kiderült a Seiji névre hallgat, kissé ingerültté válik a részinformáció hallatán. A társa sem tűnik éppen olyannak, mint aki egykönnyen megbízna az idegenekben, de ő valahogy nyugodtabban tudja kezelni az egészet. Legalábbis látszatra.
– Nyugi van. Én biztos, a többieket nem tudom.
– Jó, nem érdekel, menjünk – a másik fiú (Akira) csak sóhajt. Végül elindulnak. Egy kis üzlet felé tartanak, de csak Akira megy be. Talán valami olyan elintéznivalója akadt, amit egyedül kell megoldania, minden esetre elég gyanús. Ám amióta ketten vannak, rólad ismételten nem vesznek tudomást, így esetleg ki kellene használni az alkalmat, ameddig a Seijinek nevezett egyedül van. Feltéve, hogy kérdezősködni szeretnél tőle, és nem csupán megfigyelni – ami úgy tűnik, kifejezetten bosszantja.


Arrancarok
Lluvia Blizniat
Amikor Dei mutogatni kezd, a Manami nevű lánynak ökölbe szorul a keze. Ezt barátnője is észreveszi, de inkább nem szól semmit, és halad tovább Manami mellett. Mindezt addig teszik, ameddig te neki nem ugrasz a társadnak. Akkor ők is megállnak, és nézik a küzdelmet. Pontosabban Manami nézi, és ő közvetít a barátnőjének is.
Ami az összecsapást illeti, Deinek sikerül olyan sérüléseket összeszedni, amik átmenetileg kiütik. Lluvia menti csak meg Gemini haragjától, de egy rövid ideig biztosan eszméletlen lesz. Ameddig az ikerlányoknak tűnő arrancar-páros egymással van elfoglalva, Manami neki is áll az ujjait ropogtatni. Dei profi módon húzta fel, a barátnőjének kell visszafognia, nehogy valami hülyeséget csináljon egy eszméletlen veszedelemmel. Végül nagy duzzogva hagyja a már amúgy is földön fekvő lényt, és odamegy Lluviához. Csak ő látja kettejük közül, úgyhogy ez nyilván nem véletlen, de a barátnője is vele tart.
– Kösz a segítséget. Ameddig Benio itt van, én nem tudtam volna mit csinálni. – nem mintha egyébként lett volna esélye egy arrancar ellen, de az önbizalma kétségtelenül megvan ahhoz, hogy nekiugorjon bárkinek ha kell, az átlagos vidámsága ellenére. Még most is nevet, pedig tulajdonképpen halálos veszedelemben forognak mindketten. Ez utóbbi tényről láthatólag nem vesz tudomást.
– Manami-chan, Manami-chan, kérdezd meg a nevét – a Benionak nevezett lány igazán érdeklődőnek látszik. Kedvesen mosolyog, és nagyon lelkesen rángatja barátnője ruhájának ujját. Mintha nem is egyidősek lennének, pedig azok, vagy legalábbis annak tűnnek. Egyszerűen a viselkedésük különböző, és a fonatos lány a gyerekesebb.
– Oh, bocsánat, én Manami vagyok, ő meg Benio. Téged hogy hívnak, leányzó? – testtartása és stílusa nem igazán nőies, de igencsak közvetlen Lluviával szemben. Vagy nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, miféle lénnyel is akadt dolga – még az arrancarság látható jegyei sem foglalkoztatják. Egyszer azonban az órájára pillant, mintha félne, hogy elkésnek valahonnan. Kérdő pillantást vet Beniora, majd bátorító mosoly jelenik meg az arcán.
– Izé… Szeretnél velünk jönni? Találkozunk néhány barátunkkal a főtéren, és… szóval ha van kedved, velünk tarthatnál… – félénken elmosolyodik, és pillanatnyi zavarában hamar be is bújik Manami mögé. Ő elneveti magát és ismét Lluvia felé fordul.
– Ne haragudj, de indulnunk kell, szóval gyorsan dönts. Várunk – kacsint rá az arrancarra, majd Beniot kézen fogva indul el, a főtér felé. Várakozva néz hátra és még egyszer int is Lluviának, hogy kövesse őket.

Ivela nella Sinestesia
Utólag küldtek az Exequias egy tagja és a társául kirendelt arrancar után. Ugyanoda, a park közepére érkezel, mint korábban ők. A nyomaikat követve te magad is eljuthatsz az iskoláig. Te már abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy ha érzékeny vagy a lélekenergiára és koncentrálsz, felfedezheted, merre mentek a társaid, és merre vannak a mozgó, magas lélekenergiával rendelkező pontok. Ha sietsz, lehetőséged van rá, hogy beérd a társaidat és te magad is a lányokkal tarts – ebben az esetben számolnod kell azzal az eshetőséggel is, hogy Lluvia illetve a két ember nem fog örülni neked.
De nem kell ragaszkodnod az ő útvonalukhoz. Még nem jár messze az a fiú, akit korábban a társaid is láttak. Őt sem eshet nehezedre utolérni és követni. Hogy rejtőzködsz vagy nyíltan követed, az már rajtad áll. Amennyiben a rejtőzés mellett döntesz, kihallgathatod ugyanazt a párbeszédet, mint Ryuutarou. Hogy azonnal konfliktusba keveredsz-e vele, az már kettőtök vérmérsékletétől függ.
//Bocsi, magamnak lusta vagyok hosszan mesélni >< //

Sorrend nincs, de mivel a szálak kezdenek keveredni, nem árt, ha odafigyeltek egymás postjaira.
Határidő: 2012.10.20.

Az arrancaroknak felhívom a figyelmét, hogy az ő „póttestük” másként működik, mint a shinigamiké, így bármikor aktiválhatják, ha úgy tartja kedvük. ^^
Vissza az elejére Go down
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
Tsuchiya Ayameko

nő
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 33
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te6000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (6000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyPént. Szept. 21, 2012 6:27 am

Elégedetlenül törölte le homlokáról a verejtéket, amikor a hetedik sikertelen csapást vitte be a gyakorlóbábunak. Akárhogyan is küzdött, valahogy nem sikerült megfelelően kiviteleznie egy Hiten Micurugi Ryuu féle technikát. Morogván szuggerálta a figurát, mely előtte állt, már éppen készült felvenni ismét az alapállást, hogy újra nekirugaszkodjon a technika végrehajtására, de mozdulatsora elejét egy fekete szárnyú pillangó zavarta meg. Dühödten dobbantott lábával, majd rosszkedvűen tartotta szabad kezét, melyre rátelepedhetett az apró állat, hogy megossza vele üzenetét.
Váratlanul érte a riasztás, de legalább nem volt felkészületlen, hiszen saját zanpakutoját használta a gyakorláshoz, mivel egy fakarddal nem ment volna túl sokra jelenleg. Túlságosan összetett ahhoz a technika, amit begyakorolni kívánt. Nem mintha egy sakabotoval többre menne, de ez is több az életlen számára semmit sem érő játékfegyvernek nevezett fakardnál.
- Yo! Megkaptam az üzenetet, hogy egy adag képzetlen csürhének kell némi erősítés. – int az okostojások egyik tagjának, kinél meg kellett jelennie. Morcosan mérte végig az illetőt, kardját jobbjában szorongatta, teljes harckészültségben, hiszen ki tudja, mi vár rá ott, ahova mennie kell? - Blablabla… hagyjuk az értelmetlen szövegelést, tárd a kaput és hagyj, hogy menjek, még az esti edzésre vissza akarok érni! Mad – förmedt rá a tisztre, majd türelmetlenül várta, hogy cselekedjen végre. Nem érdekelték a részletek túlzottan, főleg, hogy az előadás sem éppen volt lelkesítő. Erősítés kell, hát megy, bár nem túl szívesen. Ezzel fontos edzést kellett félbeszakítania, különben sem erőssége a gondolkodás. Ráadásul a lélekenergia érzékelés sem éppen a jó képzettségei közé tartozik. Különben sem azt mondták neki, mikor hívták, hogy detektívet kell játszania, hanem azt, hogy csatár szerepét kell betöltenie, mint úgy általában a 11. osztagosoknak. Milyen alávalók, hogy így leteremtik őket, pedig ha ők, a nagy tizenegyesek nem lennének, mit sem érnének!
A többi megszokott módon zajló esemény szinte a könyökén jött ki, gyorsan átvágni a senkaimon mögötti átjárón, hogy minél előbb a helyszínre érjen és rendet tegyen, aztán hazatérjen, mint ahogy mondta, a napi utolsó edzés előtt, mert részt kíván venni rajta. Hiszen nem szokása csak úgy gyakorlatokat kihagyni, sosem szerezhetné meg a Kenpachi nevet, ha lustulna, mint egyesek.
- Mi a fészkes dangai folyik itt?! – grimaszolva néz végig az elé táruló jeleneten. Lidércek köröznek az emberek körül és a halálistenek semmit nem tesznek ellenük? De hát nem ezért fizetik őket! - Chh… >.> – ingerülten szökken hármat előre, mindeközben előrántva fegyverét, hogy a hozzá legközelebb eső lidércre egy lélekenergiájával megspékelt hosszirányú vágást intézhessen. De a sakaboto csupán a levegőt szelte, halk suhintó dallam kíséretében. A támadás, mely végezne egy lidérccel elvétetett. Dühödten pillant a megtámadt gonosz lény irányába, mely gyáván húzódik be társaival együtt a fák sűrűjébe. Elméjében azon kezd töprengeni, hogy mégis miképpen volt erre képes egy ilyen primitív, haszontalan létforma?
- Húzzatok a sóhivatalba! – morran fel, miközben utánuk ered és egy újabb csapást mér le a legközelebbi lidércre. Ezúttal deréktájba mérve a csapását, de furcsa mód az is ellibbent előle, s egy másik rontott rá közben, melynek támadását csak éppen, hogy sikerült hárítania, s visszavernie azt. De mielőtt végső csapást mért volna rá, addigra egy újabb lépett színre, alattomos módon hátulról rontva rá és kisebb felületi vágással szántva fel hátának egy kisebb részét, amiért még időben sikerült elvetődnie onnét, majd egy tigrisbukfenccel minél távolabb keverednie a lidércek csoportosulásától. Nem hitte volna, hogy valaha is meg fogja élni azt, hogy a hollowok megizzasztják.
Sűrűn véve a levegőt, nyugtalanul nézett végig rajtuk és kereste a lények által emlegetett „főnököt”, de egyik sem emelkedett ki köztük túlzottan. Pedig bizton gondolta, hogyha azt elintézi, akkor a többit is megzavarná! Ezért tekintetével keresni kezdte a shinigamikat, akiket érkezésekor látott, de csak az egyik volt még látótávolságán belül, így félreverve az útjába kerülő lidérceket indul meg utána villámtáncot alkalmazva, hogy számon kérje őt erről az egészről.
- Hé te, copfos kislány! – éri be a hosszú, barnahajú halálisten társát, miközben egy kedves kardcsapással üdvözli, hogy lássa, megérdemli-e azt, hogy vele tartson. Ha ki se tudja védeni ezt az ütést, akkor inkább szóba sem áll vele. Bár elég meglepetést okozott neki az közben, hogy az illető nem a női nemet képviselte, hanem pont az ellenkezőjét. De nem kívánt ezen leakadni, így amint halálisten társa rá koncentrált, nyomban faggatni is kezdte azzal kapcsolatban, ami már igencsak érdekelte.
- Ellógjuk a melót öcsisajt? A fizut meg megérdemelten kapjuk meg, chh?! >.> Na, lökd a sódert, mi ez a sztrájk és minek sompolyogsz halandó piperkőcök után? A lidérceket meg majd elviszi a pestis, mi? Mad – veti neki, zanpakutoját leeresztve, hogy lássa, nem szándékozik több csapást mérni rá vele. Helyette bal öklével hadonászott előtte. Mogorva tekintete pedig elárulta, hogyha nem felel, akkor esetleg újabb közelebbi ismeretséget tehet Sanjuushivel, ami ezúttal nem lesz túl gyöngéd. Válaszokat akart most és azonnal.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Férfi
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 37
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te15600/30000Ki nevet a végén? 29y5sib  (15600/30000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzomb. Szept. 22, 2012 3:28 am

Nekem se lesz ma kilométer hiányom. Picsába! Lézengek ide, kutyagolok oda, kullancsként curikolok hipster csóresz után. Akkora izgi van a mecset környékén, tisztára repülő szőnyegen hegedülő tücsköket képzelgek az univerzumba. Uncsi! Az tuti! Nem kérdéses halálra vakargatom a hátsómat. Legalább, tartaná úgy a telót, csekkolhassam, milyen pornó oldalt gurigázik. Ne legyen már hormonilag visszamaradott töketlen lúzer nem guglizik rá a mezítelen természet adományaira. Eskü, mingyá elszedem tőle azt a vackot és mutatok olyat, taknya-nyála egybe csordogál. Mér? Vazze! Fel kéne pörgetni a partit. Nagyon nem téma, síri csendes pihenőben vonulunk. Csesződjön meg! Ne hagyjon ki a mókázásból. Ha már utána kell kotornom, kijár a szóraka digi-daga tantusz, vagy mi fene volt az a pacsizós játék. Lefoglaltak a csajok tüdőkapacitásának vizsgálata. Memorizálta fene ezeket a hablaty nyelves befőttes gumikat. Összetenyereltem libuskákkal, szervóztam didi adatokat, meg bezsákoltam leendő pipikéimet. Erre most! Hova jutottam?O_O A fényes strici jövőképből odáig süllyedtem, iphone rákos sutyerákot követek. Ez, de gáz! Pofám sül le. Kajak történhetne valami, legalább mentsek a becstelen éveimen. Aja, ja! Mögvan mivel! Kocsma nincs a közelben? Telesutyorgom antiszocka fejét, be kell oda mennie. Leszek én az elméjében csilingelő póthang. Egye kutya, csak adjunk szeszt a szervezetemnek. Hangokat hallok! Vazze, ez visszafelé sült el?O_O Eskü, dobhártyámat kaparássza közeledő patadobogás. Tutkóra becsavarodtam, vagy a tolvaj banda jött rá, kevés az apró? Passziánsz! Azért hátrafelé koslatok. Ártani nem árthat…
-HÁ~H?!- Alap pofámra kúszott a fancsali pofa. Melyik vakegérnek repült kenyérmorzsa a szemébe, errefelé keres csini pipsi popsikat? Asziszi nem szúrtam volna ki, ha lenne itt dögös hátsó spoiler? Há, a jelek szerint baromira nem. Lazán pofán kívánkozott tolni a körömreszelőjével. DIKK!O_O Ez aztán az in medias res! Nuku kő kóla beugatás, csak puff neki! Erős udvarlás! Ettől be kéne rezelnem? Frászkarikát! Tüzes a kicsike! Tetszik! Bejövős a tényállás! Vigyázz Gizmi! Elhódítják a pozíciód. Olálá~h! Végén holtversenyt hirdethetek beton kemény csibefasírt kategóriában. Ha megélem! Tündérborsó erélyesen koslatott a testi épségem után. Kis drága! Ennyitől á-á-áááá! Nem fekszem ki! Rugdosták a fokhagyma hátsómat eleget, ne fogjon ki rajtam, eszelősen csapkodó házisárkány. Hogy? Pfu~h! Azt sose károgom el! Életem óceán fenekén pihenő fekete doboza. Lazán kerüljük meg a témát. Daráljuk onnan, mit kezdtem magammal. Arrébb léptem. Beszarás, mi? Jah, köbö ennyivel lepattinthattam volna, csak tudod, fránya beidegződések. Nem slattyoghattam el szemre való gyöngyvirágok mellett.
Fejezés elől lepattanva kanyarítottam egy görbe fordulatot. Minek? Rácsaphassak bögyike alkarjára. Ekkora otromba kaszaboló cucc nem illik szép hölgyek kezébe. Főleg, ha az én trófeámra pályáznak. Azért, na, édes! Legyen eszed! Mi lenne a férfi nemmel, nélkülem? Elvesznének! Pontyosan ezért, biztosíték se árthat. Kedveskén befogtam csuklóját, nehogy átmenjen vergődős hisztérikába. Hagyjuk meg máskorra az ölre menő előjátékot. Én simán beérem könnyed stíröléssel. Elemző szándékkal hajoltam a csini pofikájához. Minek? Ne szórakázz! Naná, hogy telibe vigyoroghassam. Tán baj? Dehogy! Járt ennyi a beugatásért. Fel kell mérni a centizésre szoruló dolgokat. Az a rasnya pokróc szerkó úgy is szemérmetlenül sokat rejteget. Kegyetlen életbe!
-Ejje -hejje! Mi a dörgés, szöszke?! Hobbi skalpgyűjtés?-
Lepattintva kívánatosan számszerű méretezést csusszantam távolabb. Aljas népség a házsártos pipi fajta. Kell a hóhérnak visszakezes maflás. Még hozzá se szagoltam a tereptárgyakhoz, amiért kijárhatna. Ácsi! Difi van! Nem vettem kézzel fogható méretet! JESSZUS!O_O Beteg vagyok! Ezer százalék hormonjaimra ment a sok séta. Ezek után, valaki megkérdezi mér nem egészséges a mozgás, agyonverem! Elrohasztja a férfiasságom! Csalapáló bige meg az idegrendszerem. Há, helló! Nem tom, mit pattogott. Melóztam.O-o Követtem mócsingot a gengjéhez. Szal, mosom kezeim. Ártatlan vagyok a vádpontokban. Fapofával vakarászom mellkasomat, hátha ráun a picsogó előadásra. Nem, sincs problem. Otthagyom a fenébe. Mondjuk, most! Akadt egy kis leszámolás Tokióban fejezetem. Háttérzörej, épp rajtam merészeli köszörüli a csorbult pengét.
-Csitte már! Épp szidnak!- Bocsesz, aranymosszantás! Be kellett tenyerelni a csudiszépen ívelt cuppantós ajkadat, mert az alvégen szöszölt a bozótos. -Erre visszakanyarodunk vacsi alatt, szőke ciklon!-
Kacsintok rá szívdöglesztő bögyöskére. Kamu! Lapus, mint a flaska. Tiszta cink. Nem vész! Feltuningoljuk a kínos részleteket. Gizmónál se a bevándorlóan tökéletes görögdinnyéi hódítottak meg. Ezek a deszka csirkék! Tudnak valamit! Brutálisan agresszívek. Szétkennek matricának. Ákombákom, csodamákom! Szép jövőkép. Odáig stimm rajtam marakodnak forma tervezett kólás üvegek, de közben elagyabugyáljanak? Öregem! Ez annyira már nem fekszik. Hideg ráz tőle. Még jó, terelgethetem az alkesz után üvöltő önérzetem sutyorogin trécselő csáveszok irányzékába.
-Touchdown!- Toltam faron szívem csücskének kinevezett bódító hódom, had hasaljon ki betonon. Tessék-lássék! Így kő kiterülni a menőke előtt. Ennyike! Már csak kényelembe kellett helyezkednem a hátán. E van, öcsi! Székre nem futja ezen a helyen. El ne várják, összekoszoljam magam. Pont passzolós a mérete az ülepemnek. Ha már azt merészelték károgni, rá vagyok izgulva. Totál joggal terpeszkedhetek szét rajta. Úriasan. Haveri szinten hátrafeszítem a karjait. Ne legyen hiányérzete. Úgy se engedem lecsusszanjon a pajti kézfogásról.
-Csákány, tini pizsik! Gondoltam csicseregjünk kicsikét. Hogy ityeg? Rendben az esti playboy hoki termés? Csak nem orgia van a délutáni menün? Lepetézek, ha szektás kettyintés miatt szobroztok itt. Milyen szipirtyókra vártok?-
Kösszentyűt hebegnék a zsindely tetőnek, ha nem szarnának a fejemre. Csak behatja őket, egyik cimbijüket épp sonkába kötözöm. Franc se tudja. Csordaszellemiségben, megeshet eddig se jutottak. Akkor bedobom a deszka szajhát. Ahogy nekem feszült…
Vissza az elejére Go down
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Férfi
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 34
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te12200/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (12200/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptyHétf. Szept. 24, 2012 12:13 pm

A srác rögtön el is hagyta a parkot, én pedig a nyomában voltam, megtartva azt a tisztes távolságot, amit a követésnél tartani szoktak. Egy pillanattal azután, hogy átléptük a park határát a hollow-ok nem követtek tovább, sőt, tovább megyek, visszafordultak. Felhúztam az egyik szemöldököm, mert fogalmam sem volt, hogy ez mit jelenthet. Mintha valami láthatatlan fal, vagy kerítés megállította volna őket. Ezután jónak látták inkább visszafordulni, és nem törődni tovább se velem, sem az emberrel. Egyre jobban nyugtalanított a dolog, főleg, hogy ezeknek a srácoknak irdatlanul és indokolatlanul magas a lélekenergiájuk. Kezdek attól tartani, remélem, hogy tévesen, hogy ezek a srácok vagy házi állatként tartják a hollow-okat, vagy pedig célpontokká váltak a lélekenergiájuk miatt, és valószínűleg hollow-vá, majd arrancar-rá formálnák át őket. Akkor viszont nagy gáz van. Én meg kezdek totál paranoiás lenni. A srác időről-időre hátra-hátra néz. Mintha észrevett volna, és bár az képtelenség lenne, ekkora lélekenergiával, talán mégiscsak engem lát, és nem csak az üldözési mániás énjét próbálja megnyugtatni, hogy nem követi senki. Végül bebizonyosodik az, amire számítottam: lát engem.
- Elárulnád végre, mi a frászt akarsz?! Csak mert bosszantó, ha állandóan úgy követik az embert, mintha gardedámra lenne szüksége! – először kicsit meglepődöm, majd valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve zavartan körbe nézek, mintha azt hinném, hogy máshoz beszél. A baj csak az, hogy nem látok senkit és semmit, ami pótolhatna. Valamit morog az orra alatt, majd megy tovább. Leszállok mellé a talajra. Zabosnak tűnik. Végül ujjammal magamra mutatok, mintha néma lennék, és arcomról még mindig leolvasható a meglepődöttség és a zavarodottság.
- Inkább örülnöd kéne. Nem láttad azokat a dögöket mögötted a parkban? - kérdeztem tőle, mert kár volt játszani a hülyét, tudtam, hogy kiszúrt, nem volt értelme tagadni. Egy percre sem állt meg, és hamarosan feltűnt egy újabb kölyök. Nyilván vele kellett találkoznia. Üdvözlik egymás a szokásos módon, majd belemerülnek egy teljesen lényegtelen beszélgetésbe. Mindvégig nagyjából négy-öt lépésre állok, még tisztán hallok innen mindent, de a területet is remekül szemmel lehet tartani. Azok a hollow-ok ugyan „beszorultak” a parkba, de ki tudja? Ekkora lélekenergia nem más mint a legjobb hollow csali. Nem árt résen lenni.
- Látom te is összefutottál egy fekete pizsamással. Mit csinál ez itt, Seiji? – meghallom ezt a mondatot, és rögtön elfelejtem, hogy mire is kéne inkább figyelnem.
- Jó jó, megkaptam, kétszer is. Nem lehetne végre abbahagyni ezt a „pizsama” dolgot? – kérdem tőlük unottan, de nem igazán méltatnak válaszra.
- Sejtelmem sincs. Várj, azt mondtad én is? Ki még? – kérdez vissza, és ez előzőekből kiderült, hogy az ő neve nem más, mint Seiji. Meglepetten kérdez vissza, és kissé mintha idegessé vált volna ezek hallatán. A másik fickó úgy néz ki jobban bírja a dolgot, és jobban szemet is tud hunyni felette, mint társa. Ezek szerint a többiek is találkoztak ezeknek a srácoknak a társaival. Vajon mind ilyen mogorva?
- Nyugi van. Én biztos, a többieket nem tudom.
- Jó, nem érdekel, menjünk! – a másik csak sóhajt egyet. Ekkor sikerül valahogy kisakkoznom, hogy ő lehet Akira. Seiji a parkban azt mondta, hogy össze kell szednie Akira-t, és rögtön utána találkozott ezzel a sráccal. Nagyon sok választás nem maradt, ha mégis, akkor is ez az opció tűnik a legésszerűbbnek. Elindulnak, és öt-tíz perc laza séta után egy kis bolthoz érnek el. Akira bemegy, de Seiji-t kint hagyja. Kérdőn nézem Akira hátát, aminek később a bolt ajtaja foglalja el a helyét, majd Seiji-re emelem a pillantásom. Eleinte a kettő között váltogatok, végül, úgy döntök, hogy hátha a srác megtörhető – és ha választani kell Akira és Seiji között, akkor Akira a nehezebb dió – kérdezgetni kezdem.
- A hollow-okat biztos láttad a parkba. A maszkos lények. Ők is követtek, de a park szélénél nem jöttek tovább. Tudod ennek az okát? – tettem fel először, majd megvártam a válaszát, és folytattam:
- Mi dolga itt Akira-nak, és mi van a lélekenergiátokkal? Túlságosan is nagy egy emberéhez képest. – egyelőre ennyit elégnek gondolok, nem akarok rögtön rázúdítani mindent, így is egyre idegesebb a jelenlétem miatt. Valami rosszban sántikálnának?
Vissza az elejére Go down
Ivela nella Sinestesia
Arrancar
Arrancar
Ivela nella Sinestesia

nő
Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : Las Noches - 2. torony ^.^
Registration date : 2012. Jul. 11.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ki nevet a végén? Cl0te7000/15000Ki nevet a végén? 29y5sib  (7000/15000)

Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? EmptySzomb. Okt. 06, 2012 1:44 am

Igazán kellemetlen eset, hogy az az ostoba, hírekkel rohangáló ifjonc épp engem talált meg, hogy az úrhoz menjek, valami feladat kapcsán. Mi tagadás, nem volt túlzottan ínyemre a dolog, hisz nem igazán láttam értelmét eme elfoglaltságnak. Sőt, mi több, egyáltalán nem láttam értelmét. ^^” Sejtelmem sincs, mi okból kellhet pont az én segítségem az Exequias egy tagja mellé, de a vitatkozás olyan luxus, amit most nem engedhetek meg magamnak. Seth úrral szemben legalábbis semmiképp, amennyiben folytatni kívánom életvitelem ezen falak között. ^.^ Csak akkor sincsen semmi haszna ennek az egész műsornak. Nem számít. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy el kell jönnöm az emberek világába.
Az átjárón átlépve máris érzem ennek a világnak a jellegzetes atmoszféráját. A járművek használatának jele, az emberek számára immáron alig észrevehető, számomra mégis remekül érzékelhető szmog a levegőben. A por, és a kosz, ami ennek a világnak a sajátja. A homok más, egész Hueco Mundo más. A levegő, bár erre nem merek megesküdni, tisztább, mint itt. Azt hiszem, lemondhatok a nyugalomról ezen a helyen. ^.^ Nos, hol is tartottam? Meg kellene keresnem azt a két kedves társamat, kiknek kisegítésére szerény személyemet rendelték ki. Alantas munka, és még mindig nem voltam képes felderíteni önmagamban ennek okát, ám valakinek el kell végeznie ezt is, nemde bár? ^.^ A lélekenergia remekül érzékelhető ezen a ponton. Bizonyára nem véletlenül küldtek éppen ide, akárcsak az előttem érkezetteket. Őket is érezni valahol, egy kevéssé távolabb. Mindazonáltal nem értem igazán, miért arra mentek, amerre. Nyilvánvalóan az Exequias tagjának keze lehet a dologban, ám számomra egy másik, viszonylag közeli célpont sokkal csábítóbbnak tűnik.
Sonidomat használva indulok meg az iskolához, ahol nem oly régen két társam tartózkodott, ám jelen pillanatban hűlt helyük errefelé. Még egyszer ellenőrzöm választásom, s bár az általam érzékelt lélekenergiák némiképp megingatnak, mégis ragaszkodom eredeti ötletemhez. Arra indulok tehát, amerről nem tapasztaltam egy társam lenyomatát sem. A létszámunk előnyét ki kellene használni. Erre csak az olyanok képtelenek támaszkodni, akik nem ragaszkodnak eléggé saját ösztöneikhez. Az ösztönök, melyekből állunk olyanok, akár egy hatodik érzék: időben figyelmeztetnek a veszélyre, és ha eléggé bízunk bennük, segítenek kiválasztani a számunkra legelőnyösebb megoldást. Az én szememben is fontos eszköz eme tulajdonságom a döntéseim meghozatalában. Ez segít meghatároznom véglegesen, hogy az egyelőre kicsit távolabbinak tetsző lélekenergia felé vegyem az irányt a sonido segédletével. Hasznos dolog a gyorsaság, különösen, ha fontos ügyben jár el az arrancar. ^.^
A célpont haladása nyilvánvalóan nem könnyíti meg a dolgomat, ám nem is nehezíti túlzott mértékben. Amint megáll, az én feladatom is leegyszerűsödik, így lassítok a tempón, és biztonságos sebességben közeledek felé. A terepfelmérés elengedhetetlen egy ilyen helyen, ugyebár, hisz sosem lehet tudni, mivel találkozik szembe a hozzám hasonló élőlény. ^.^ S lám, az elővigyázatosság kifizetődőnek bizonyul számomra, ugyanis több, potenciálisan veszélyes lényt is megpillantok, még az egyik kis utcában való ácsorgásom közben. Előzetes terepszemlém során tűnik fel számomra a két shinigami jelenléte, így áldom is az eszem, hogy még időben megálltam, hogy futó pillantást vethessek a kisváros főterére. Hasznos dolog a figyelem és az óvatosság. ^.^
Eme aprócska tény figyelmeztet engem, hogy valódi mivoltomban nem lenne feltétlenül szerencsés, avagy éppenséggel bölcs döntés kilépni a térre, és közelebb menni a két igazán ízletes falatnak tűnő emberhez. Ismét ama luxus, amit egy önmaga testi épségére valamit is adó arrancar nem engedhet meg magának. Sóhajtok, és a fülbevalóként hordott Cuerpo nevű eszközhöz emelem egyik kezem. Ám legyen, használni fogom a testet, mely elfedi a fajtámra utaló jeleket. Aktiválásával olyan leszek, mint bármelyik ember. Akár el is vegyülhetnék a tömegben. Csupán szükségem lenne valami alibire, hogy a fiatalok közelében sertepertélhessek, és hallgathassam beszélgetésüket a shinigamikkal. ^.^ Aprócska problémám orvoslása érdekében magamhoz veszek egy újságot, melynek társaságában letelepedem a hozzájuk legközelebb eső kávézó egyik asztalához, ahol még kellemes hangerőn figyelhetem a diskurzus részleteit. Így, emberi külsővel, valódi énemet elfedve veszélytelenül lehetek jelen a halandók között, méghozzá azon dilemma nélkül, mit is kezdenének velem a halálistenek. Ugyanis, ha más nem, egy előnye biztosan van ennek a zseniális eszköznek: teljes lelki nyugalommal tehetek úgy, mintha kedves shinigami barátainkat észre sem vettem volna. Senki nem mondta, hogy egy embernek rendelkeznie kell lélekenergiával, nincs igazam? ^.^ Éppen emiatt könnyű szerrel hódolhatok kedvenc stratégiámnak, nevezetesen annak, hogy meglapulva várok az alkalmas pillanatra, mikor is előlép a színfalak mögül a keresett személy. Hiszen a porondmester is mindig ott tartózkodik a színpad közelében, csak épp nem mindenki veszi észre. Kíváncsian várom, ki bújik meg a rendező maszkja mögött, elvégre a darab, melyet összeállított, már most is érdekes, magával ragadó – engem is rávett, hogy részese, szereplője legyek. ^.^


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Ki nevet a végén? _
TémanyitásTárgy: Re: Ki nevet a végén?   Ki nevet a végén? Empty

Vissza az elejére Go down
 

Ki nevet a végén?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-