Bár nem tudom, hogy miért akarta hallani Sierashi-san, hogy milyen a kapcsolat a kapitányok között, ennek ellenére eleget tettem a kérésének. Az már az ő dolga, hogy mit kezd a kapott információval, ez engem már nem érint. Lehet, hogy azt gondolja Sierashi-san, hogy a mostani kapitányok, az ő idejében lévő kapitányok közelébe sem érnek, ami lehet, hogy igaz is. Sok kapitányváltás történt, miután én is az lettem és az újjak még nem olyanok, mint a régiek. Talán nem is lesznek olyanok, de az biztos, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt. Lehet, hogy a kapitányok különböznek egymástól és talán néha összetűzésbe keverednek, de ha meg kell védeni Soul Societyt, akkor félre tudják rakni ellentéteiket és egymás oldalán tudnak harcolni.
Már alapból nehéz valakit találni egy kapitányi posztra, hiszen nem mindenki szaladgál bankaial és jó vezető készséggel. Magamat sem tartom még jó kapitánynak, nekem is van még mit fejlődnöm. Még én is az újak közé tartozom, talán pont tőlem kezdve számolhatjuk az újabb generációt. Én indíthattam el a kapitányváltási hullámot, mert miután kapitány lettem, jó sok kapitány beavatáson vettem rész és egy-két kapitányi vizsgán is jelen voltam.
- Ezt a fát szimbolikusan is lehet érteni, magára a 10. osztagra. A hadnagy, majd kapitányváltással, mintha a fejetetejére fordult volna az egész osztag. - módosítok egy kicsit a mondandómon, bár ez csak a saját véleményem. Nekem sem tetszik különösen az, amit Anao csinált a 10. osztaggal, de az már az ő osztaga, mi nem szólhatunk bele, mit hogy csinál. Egy kapitány azt tesz az osztagával, amit akar, teljes körű hatalma van felette. Bár Anaot én sem tartom annyira alkalmasnak egy osztag vezetésére, hiszen csak egy bankait villantott és az ölébe szállt az osztag. Mondjuk, ameddig elvégzi a feladatait megfelelően, addig nem szólhatok semmit.
A 12. osztag mindig is különc volt, amióta Urahara Kisuke elhatározta, hogy ez az osztag tudósokból fog állni. Sosem értettem meg őket, talán azért, mert ők máshogy gondolkoznak, mint mi egyszerű halálistenek. Masamune pedig ennek az egész osztagnak a feje és mintha egy teljesen másik világban élne, mint mondjuk én. Nem is akarom megérteni igazából, hogy mi jár a fejében. Nekem nem kötelező vele jóban lennem, ezért nem is leszek elég, ha elviselem, ezt pedig meg tudom tenni, nem olyan nagydolog.
- Még csak a menyasszonyom. Rendben, ezt megjegyzem és köszönöm a tanácsot. - javítom ki Sierashi-sant, hiszen még nem tűztük ki az esküvőnk időpontját sem. Jól mondta Sierashi-san, a szerelem tényleg egy különleges érzés, olyan mintha megtaláltam volna a másik felemet, aki tökéletesen kiegészít engem. Ez nem csak a normál életre igaz, hanem a harcokra is, hiszen Tasu inkább hakudával és shunpoval harcol, míg én zanjutsuval és kidoukkal. Bár valami hasonló igaz volt a hadnagyi éveimre is, mivel akkor Mistyvel egészítettük ki egymást, de az teljesen más volt, mint ami Tasuval van.
- Akkor én lassan távoznék is. Köszönöm a szíves fogadtatást, remélem nem raboltam feleslegesen az idejét. - elérkezettnek láttam az időt, hogy visszamenjek az osztagomhoz. Amiért idejöttem azt elintéztem és ezzel egy nagy kő esett le a szívemről. Egy gonddal kevesebb, bár egy kapitánynál talán sosincs olyan, hogy gondtalan élet, valami kis apró-cseprő gond mindig akad valahol, ami megoldásra vár.
Egy meghajlás után el is hagytam a Daitenshi Seireteii birtokát és elkezdtem visszaballagni egy újabb ismerőssel a hátam mögött. Még nem tudok mindent erről a csoportosulásról, de mivel tudni akarom, milyen környezetbe került Shizune, ezért majd kifaggatom valamikor a sotaichout újabb információkért. Sierashi-san vele egyezkedett, így tudnia kell sok mindenről. Még szerencse, hogy nem a 46-ok Tanácsa volt az egyezkedő fél a mi oldalunkról, mert belőlük valószínű semmilyen információt nem tudtam volna kiszedni. Nem fogok tétlenül ülni, amíg Shizune eljön hozzám, megpróbálok minél többet megtudni, erről a szervezetről.