Karakura városa fölött az ég borús. Sötét fellegek nyúlnak el az égen, hogy könnyeik ezreivel áztassák el az alant elterülő város házait. A távolban egy mentő szirénája sikít fel, közelebbről egy kutya ugatását hallom. Csendben állok egy panelház tetején. Felkértek a vadász szerepére. El kell kapnom egy farkast, aki a nyájat tizedeli. El kell kapnom és megbüntetni mindenért, amit tett. Azért is, amit a jövőben tenne, ha nem kapnám el. De engem küldtek és azért, hogy elpusztítsam. A farkas, ha a nyáj körül szaglászik veszélyes. A veszélyes farkast pedig lelövik, nem engedhetem meg, hogy errefelé szimatoljon. Nyugodtan állok és várok, előbb utóbb jönni fog. Valami azonban megváltozik, reiatsut érzek. Ez nem az Ő lélekenergiája, de ki kell vizsgálnom. Amint hadnagyom mondta: "... elsősorban shinigamik vagyunk ..." Ki kell vizsgálnom az ügyet. Leshelyemről elmozdulok és abba az irányba shunpozok, amerről éreztem a hirtelen megemelkedő reiatsut. Egy shikátorban egy lelket találok, a földön ül és sírdogál. Mellette vértócsa, de holttest nincs. Mellé lépek és lány fölnéz és megrémül.
- K..kérem ne bántson.. így is eleget szenvedtem.
Oldalra billentem fejemet, eszem ágában sem volt bántan ezt a lelket. Elmosolyodok, majd megszólalok.
- Semmi baj, én azért jöttem, hogy átsegítselek a Lelkek Világába. A vér friss, mi történt?
A lány szemei még jobban könnybe lábadnak. Megrázza a fejét, hogy tiltakozzék valami ellen. Majd el-el csukló hangon megszólal.
- Valaki .. egy férfi megölt ... a testemet pedig elvitte. Egy... egy vörös paca, elvitte a testemet.
Hát ilyen beszámolót még nem hallottam. Egy vörös paca elvitte a testét? De mégis minek és micsoda volt erre képes? Biztos, hogy nem a keresett célszemély. Ő nem viszi el egy ember testét. Lidérc sem lehet, a test meglenne és a lélek hiányozna. Sőt, rosszabb esetben már két Hollow lenne itt. Az arrancarok ... ők is inkább felfalták volna a lelket. Persze az is előfordulhatna, hogy a mentő autó vitte el a testet.
- Biztos vagy ebben? Biztos vagy benne, hogy valaki elvitte a tested, téged pedig itt hagyott?
A kislány lelke bólogat és ismét sírásba kezd.
- Még egyetlen kérdésemre válaszolj. Merre ment?
Zavartan rám mered, majd elmutat abba az irányba, amerre a Bount és bábja távoztak. Csöndben bólintok, előhúzom övemből zanpakutomat, amely alap formájában egy bambuszfuvola és a végével megérintem a lélek homlokát. Elkerekedő szemeire, csak csöndben válaszolok. Hangom nyugtató és barátságos.
- Ne félj, légy bátor. Egy jobb helyre kerülsz.
Miután a lélek távozott a Lelkek Világába, a mutatott irányba pillantok. Elég sok az ember, hát kénytelen vagyok egy eddig, általam ritkán alkalmazott kidout használni.
- Bakudou 58: Kakushitsuijaku! Dél szíve, észak szeme, nyugat ujja, kelet lába, érkezzetek a széllel és távozzatok az esővel!
Idézem meg ezt az egyszerű és praktikus kidout. Ami igen nagy eséllyel megmondja, hogy merre találom az illetőt. Lassan megjelennek a koordináták, amire a mobilomon gyorsan rákeresek. Az adatok szerint alig két utcányira van csak. Elég lassan halad, nem lehet feltűnő. Biztos nem lehet sérült, mert nyomát nem találtam, hogy megsérült volna. Megfogom zanpakutomat és ...
- Awasaro Heiwa! ( Egyesíts Harmónia! )
Idézem meg Shikai alakom, mert bajt szimatolok. A legegyszerűbb, ha a háztetőkön közlekedem a shunpom segítségével. Így rálátok az emberek tömegére, ha közöttük mászkál, akkor ki kellene szúrnom. Kivéve, ha emberi testben császkál.. de a testet elméletileg elvitte, csak a léleknek megfelelő kinézetű testet kell keresnem és megtalálom a pajtit. Közben felcsapom a lélekmobilt és bejelentkezek.
- Különös lélekenergiát érzékeltem. Megöltek egy embert, az áldozat lelkét nem bántották, csak a testet vitték el. Erősítést kérek a koordinátáimra.
Életemben nem használtam, szóval senki nem vetheti az arcomra, hogy rosszul használom. No de teljesen mindegy, a lényeg az, hogy ezúttal szóltam a 12. osztagnak. Előbb utóbb küldenek valakit. Végül egy buszmegálló tetejére shunpoztam és onnan kezdtem nézelődni. Ha én nem is, de ő kiszúr engem, az biztos. Ez ugyan számára előny, de ha túlélem az első ütést, onnantól nincs probléma.

Hosszú percekig várakozom a buszmegálló tetején, amikor megérzem a keresett, idegen lélekenergiáját. Olyan érzés, mint kövér esőcsepp, ha nyugodt víztükörre hullik. Körkörös hullámokban terjed szét jelenlétének érzete. Fanyar szagként tódul orromba, lelkének illata. Hangja torz, mint a jég rianása. Tiszta patak csendülő hangjának, itt nincs helye. Nincs helye nyugodt patak, lágy, selymes hangjának ott, ahol ily fekete felleg gyűlik. Fejfájásként hasít belém a felismerés. Ősellenségeink egyike áll itt előttem. Bount, jut eszembe fajtájának gyűlölt neve. Egy ósdi kísérlet, mely rosszul sült el, nem több. Förtelmes kísérlet, förtelmes végterméke, amely most szabadon kószál és szabadon garázdálkodik. Bűnét meg sem próbálja eltitkolni. Szabadon jár mellette, áldozatának testében. Micsoda borzalmas és idegesítő dolog ez. Miféle, neve nincs szörnyűségekre lehetnek képesek még? Verssel köszönt engem, megtisztel vele, de ez nem javít semmin. Nem javít azon a borzadályon, amit elkövetett. Kérdő szavaira halkan válaszolok. Szavaim súlya azonban nehéz teherként zúdul vállára.
- Azért jöttem, hogy bírád legyek. Gyilkosság a vád, mely bizonyított.
Mutatok a mellette ácsorgó testre, amelyben valami különös dolog tanyázik. Leengedem kezemet, aprócska terpeszt veszek fel és felismerhető egy támadó tartás. Csöndben bólintok.
- Az ítélet: halál. Tudom ez nem számít, de bemutatkozom, hogy tudd. A nevem, Genki Takashi. Én vagyok, aki végrehajtja az ítéletet. Látom kardod után nyúltál, hát te sem kívánsz kitérni a harc elől.
Mondom és shunpoval próbálok vállára érkezni, hogy a következő pillanatban, fejét használva dobbantónak elrugaszkodjak tőle. Ez nem támadás, csak erődemonstráció. Éreztetni kívánom vele, hogy sebességem okán ... esélye sincs. Halvány reménysugara, annyi sincs. Könnyedén érkezem a földre és fordulok meg, hogy ellenségemet láthassam. Fegyver nincs nálam, zanpakutommal való egyesülés, hűvös nyugalmat hozott számomra. Ha sikerült a demonstráció, csöndben szólok hozzá.
- Lassú vagy. Egy ember ellen talán feltudod venni a harcot, de egy halálisten ellen, vajmi esélyed sincsen. Ez így van rendjén. A félre sikerült kísérletek ne akarjanak túlnőni gazdáikon. Mielőtt megöllek, árulj el nekem valamit. Mi értelme volt elpusztítani egy ártatlan embert?
Kérdezem tőle, hiszen kíváncsi vagyok. További támadó mozdulatot nem teszek. Egyelőre, csak shunpommal óhajtok kitérni támadásai ellen. Fel akarom mérni, hogy mennyire erős. Minek húzom az időt? Nem is tudom. Lelkem egy eldugott pontján talán sajnálom őket. Szülők nélkül jöttek létre. Nem volt családjuk. Csak létre hozta őket egy őrült. Most pedig egy hozzám hasonló fanatikus el akarja pusztítani. Melyikünk a jobb? Mielőtt azonban dilemmázni kezdenék, kapcsolok. Meggyilkolt egy ártatlant. A semmiért. Borzalmas téboly lakhat fejében annak, aki ilyenre vetemedik. Mégis milyen lelkülete van ennek a kreált létformának? Ha megölöm a pokolra jut? Vagy egyszerűen elporlad és elfújja a szél? Lényegtelen. Lényegtelen, hiszen most megtorlok minden sérelmet, amit elkövetett mások kárára. Nem is tudom hirtelen miért sajnálom. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy válasza után vagy, ha nem akar válaszolni, akkor megértése nélkül elpusztítsam.

Bár meglep ellenfelem reakcióideje, nem bosszant föl a dolog. Lelkemben ülő csend és harmónia nem engedi, hogy bármilyen szélsőséges érzelem kipattanjon belőlem. Úgy tűnik ellenfelem szeret verselni és mindenféle hülyeséget az ellenfél fejéhez vágni. Csak csendben bólintok. Nevemet nem mondom el, nem vesztegetem arra az időmet, hogy még vele is udvariaskodjak. A talpam fáj, az ilyesfajta dolgokat nem engedhetem meg magamnak. Szóval azt szeretné, hogy valami más támadással lepjem meg. Lehet róla szó. Különösképpen, mert cseppet sincs kedvem vele sokáig itt időzni. A bount elégedett lehet egy pár pillanatig, ugyanis a kislány teste nekem esik és elkezdi gazdájának parancsát teljesíteni. Elégedettsége azonban nem sokáig tarthat, hiszen én már rég nem vagyok ott. Az Utsusemi kimondottan hasznos kellék most, amikor gazdi és pincsije azt hiszik, hogy megfoghatnak ilyesmivel. A bount mire észbe kap, már ismételten a buszmegálló tetején ácsorgok. Eltart egy darabig, mire utánam jön a pincsije.
- Igazad van Bount. Túl sok időt vesztegettem rád. Sajnos, a továbbiakban nem lesz rá lehetőséged, hogy élvezd társaságomat. Valódi támadást akartál látni, hát megkapod. Ne mondd, hogy nem teszek meg mindent, hogy kedvedre tegyek.
Hangzik válaszom ismét a buszmegálló tetejéről. Mondom és lélekenergiám pillanatra kékesen villan, ahogyan felkészülök a kidoum használatára. Kedvenc indításommal kezdek. Ez olyan sokat gyakoroltam, hogy már-már rutinból megy. Pedig, társaim között nem számítok nagy kidou használónak. A sok harc folyamán azonban gyakoroltam eleget. Nem s túl bonyolult ez a kidou nem nagyon okozhat gondot sikeresen megidézni.
- Bakudou 01: Sai! ( fogság )
Ellenfelemnek újabb csalódást kell okoznom, ugyanis nem érdekel a pincsije. Egyenesen ő a fogság célpontja s ha sikerül kezeit hátrakötöznöm. Egy darabig el fog tartani, mire sikerül neki megtörni. Azonban nem maradok sokáig egy helyben, hiszen a halott kislány teste újabb rohamot indít ellenem. Nem maradhatok hát ott. Véletlenül azonban gyorsabbnak számítok, mint a kislány valaha is lehetett. A fogságtól szenvedő ellenfelem pedig ennyi idő alatt még nem törhette fel a kidoum, ha kicsit is erősebb vagyok nála. Mögé érkezek a villámtáncból és nem vesztegetem az időmet. Lélekenergiám ismét felizzik körülöttem, ahogyan újabb kidout idézek meg.
- Hadou 04: Byakurai! ( fehér villám )
Igyekszem ellenfelem hátát megcélozni. Elég nagy felület ahhoz, hogy eltalálhassam, hát próbálom hátát telibe találni, hogy én is hagyjak hátán némi nyomot. Azonban elég zavaró, hogy ellenfelem pincsije folyton követ. A talpamon lévő aprócska sérülés pedig külön bosszantó. Minden lépésnél megsajdul. Nem áll szándékomban elhúzni ezt a harcot. Bosszant a seb a talpamon, tehát minél előbb be fogom fejezni ezt a harcot. A fájdalmat azonban próbálom kizárni tudatomból. Nem olyan a sérülésem, ami túl nagy gondot okoz. Mivel, a kislány lelke már a Lelkek Világában tanyázik, úgy vélem a kislány testét a bount mozgatja valamiféle technikával. A megoldás tehát a bount mielőbbi harcképtelenné tétele. Shunpommal ki tudok térni a pincsije elől. Azt hiszem elkerülni nem lesz túl nagy gond. Emberére akadhat ellenfelem, én nem adom magam olyan könnyen. Provokáló szavai sem érdekelnek.

Ellenfelem még időben töri meg a Sai hatását és támadásom elől könnyedén elmenekül. Ebből nagyon is sokat tanultam. Kidoum nem elég erős ahhoz, hogy sokáig fogva tartsam vele. Így hát kénytelen leszek pusztán harci képességeimre koncentrálni és azokkal semlegesíteni ellenfelem. Amikor a piros köd szerű paca megjelenik, elmosolyodom. Szóval ez a technikája? Valami izével képes a lélek nélküli testeket mozgatni. Jól tettem, hogy nem foglalkoztam a kislány porhüvelyével. Felkészülök a költői hangulatban leledző ellenfelem támadásának fogadására. Már hozzá szoktam, hogy ezen ellenfelem mondatainak közel felét sem értem, így amikor a vacsoráról beszél, már meg sem lepődöm. Vagy ő elmebeteg, vagy bount létére, több esze van, mint nekem és én vagyok képtelen felfogni csavaros szóhasználatát. Ezen azonban nem rágódhatok. Bőven elég akkor, ha majd legyőztem. Meglepetten tekintek ellenfelem arcára, amikor kezében katanájával elég közel kerül hozzám, hogy már-már ne tudja reagálni támadására. Kénytelen vagyok hátradőlni derékból, hogy elkerüljem a komolyabb összeütközést, de ekkor lábával cselt vet. Terpeszállásom stabilan tartott volna, de, amikor lábával belép lábaim közé és megtaszít .. értetlenkedő tekintettel nézek föl a sárból ellenfelem arcára és szemeimben kiül a rettegés. Vajon lesújt rám ellenfelem, hogy küzdelmünket rövidre zárja és kioltsa életem rövid fonalát? Erre a válaszra ő maga sem tudna válaszolni, hiszen az Utsusemi igen hasznos technika. Ellenfelem pedig, ha egy pillanatig is elgondolkodott azon, hogy kegyelemdöféssel véget vessen ennek a játéknak, akkor igen meg fog lepődni. Mert ellenfelem, amint elég közel ért hozzám, hogy támadását megkezdje, hátrahagytam magamról egy másolatot. Az Utsusemi lehetővé teszi, hogy a másolat legyen bármilyen csökött kezdeménye is egy klóntechnikának, de elszenvedje a támadásokat. Elég keményen a gyilkolásra hajt ellenfelem. Ha csak egy pillanattal is később jön rá, hogy egy technikára készül lesújtani kardjával, akkor csapdámba sétált. Az Utsusemi végrehajtása után, egy kicsit távolabb érkeztem shunpommal. Amikor pedig felborította a kezdetleges klónt, akkor igyekeztem támadásomat végrehajtani. Mögé shunpoztam, majd kinyújtott ujjakkal a két lapockája közé indítottam egy ütést. Mivel mögötte álltam, így azzal a kezemmel mértem az ütést, amelyik megfelel ellenfelem szabad kezének. Ha ugyanis észre veszi a támadásom és kardjával hátraperdülne, másik, a támadásban nem résztvevő kezemmel tudnék védekezni. A lapockái közé azonban nem egy egyszerű ütés kívántam mérni, ami talán el is árulja ott létemet. Mielőtt ugyanis ujjbegyeim érintenék ellenfelem testét egy kidout aktiváltam. Frissen tanult technika volt, tehát erősen kell koncentrálnom a kidoura, ez pedig árulkodhat tervemről.
- Bakudou 74: Kohaku Enjintou! ( Lélek szike )
Még ha nem is sikerül a kidou, de elég gyors vagyok, egy sikeres ütésben azért még reménykedhetem. Amennyiben pedig sikerül a kidout is megidéznem és el is találom ellenfelem hátát, abban az esetben pedig roppant kellemetlen és zavaró érzés kerítheti hatalmába. Bőre ugyan nem sérül meg, de reményeim szerint a hátán húzódó izomköteget megrongálhatom, hogy legalább annyira fájjon az ő háta, mint az én talpam. Igen kellemetlen érzés, hogy folyamatosan sajog a talpam. Szeretném ezt a kis szívességet visszafizetni neki. Az ütésem pedig már önmagában is okozhat akkora fájdalmat, hogy kárpótolva érezzem magam. Ha nem is teljes mértékbe, legalább egy kicsit.