Midori és Kanade:
Midori, te osztályoddal kirándulásra indulsz, célpontotok Kyoto és környéke. Eleinte minden rendben megy, ám városnézés közben a csoportodtól elszakadsz, és mikor hosszú bolyongás után estefelé úgy döntesz, hogy inkább visszamész a szállásotokra, az állomáson rossz buszra szállsz. Mire észreveszed a tévedésed, addigra már a hegyek között tekereg a jármű, legközelebb pedig egy Shirakawa nevű városkában áll meg. Szerencsédre a helység neve szerepelt a programban, azonban ide osztályod csak másnap fog eljutni, a busz, amin feljutottál ide, pedig az utolsó volt ezen a napon. Visszaút nincs tehát, de mikor épp azon kezdenél gondolkodni, hogy most hogyan tovább, ismerős alakot pillantasz meg: Kanade két nagy szatyort cipel a kezében, és jól láthatóan nincs ínyére a dolog.
Kanade, téged orvosi javaslatra édesanyád küldött el egy hétre vidékre egyik nagynénédhez, aki Shirakawában vezet egy fogadót. A dolog egyetlen pozitívuma, hogy közel vagy Kyotóhoz, így számodra természetesen kihagyhatatlan állomás lesz az ottani animekészítő stúdiónál tett látogatás - azonban előbb be kell költöznöd a fogadóba. Kora délután érsz a városkába, utad pedig egyből nagynénédhez vezet, aki a nemtörődöm viselkedés ellenére azért örül neked, bár tudod hogy elkényeztetni biztos nem fog. Mindez hamar beigazolódik, ugyanis amint elfoglalod az egyik szobát, ő máris ellentmondást nem tűrően segítséged kéri, és a kezedbe nyom egy bevásárlólistát. Kénytelen-kelletlen beszerzőkörútra indulsz, visszafelé azonban kellemes meglepetés ér, hiszen összefutsz Midorival.

Shinigamik:
A Gotei 13-mat a különleges képességű emberekkel foglalkozó szervezet, a Raion értesíti egy különös jelenségről. Egyik tagjuk ugyanis egy japán kisvárosban öngyilkos lett, és miután kivizsgálták az esetet, fény derült rá, hogy az elmúlt időszakban abnormálisan magassá vált a saját életüknek véget vető emberek száma. Csupán egy közös van az áldozatokban, mindegyikük búcsúlevelében szerepelt valamilyen formában a "segítsetek" és a "halálistenek" szó.
A nyomozásra kijelölt csapatot egy 1. osztagos shinigami fogadja a senkai kapu előtt. Ismertetője alapján a helyet, ahová igyekeztek, Shirakawának hívják, és népszerű turistaközpont köszönhetően egy 14. századi kastély és a körülötte fekvő óváros romjainak. Tőletek azt kérik, hogy turistaként vegyüljetek el, és próbáljátok megoldani az esetet, bárki vagy bármi is áll mögötte. Nem csak turisták, de helyiek is meghaltak, így esélyes, hogy találhattok olyanokat, akik tudják bővíteni az ismereteiteket.
Már sötétedik, mikor megérkeztek a városkába, így küldetésetek azzal kezdődik, hogy éjszakára szállást kerestek. Ha érdeklődtök az itt lakóktól, ők a környék egyetlen fogadójához irányítanak titeket, betérve pedig egy harmincas évei elején járó nő fogad titeket.


Hangja kicsit, sőt nem is kicsit unott, bemutatkozásából viszont megtudjátok, hogy ő vezeti a fogadót, ám hamar válaszút elé állít titeket, amikor szabad szobákról érdeklődtök:
- Ha délelőtt érkeztek volna, még tudtam volna két szabad szobát adni, azonban mostanra csak egy maradt. Remélem beérik ezzel is. Nem nagy a város, és nem sokan szoktak itt megszállni, két fogadót nem tudna eltartani a forgalom. Különösen mostanában.
Közli veletek a szomorú tényt, miszerint vagy vállaljátok, hogy egy helyiségben fogtok aludni mindannyian, vagy mehettek a híd alá éjszakára (legalábbis a fiúk). Ha maradtok, akkor kaptok egy rövidke idegenvezetést a szálló körül, a Hinataként bemutatkozó nő megmutatja, hol találjátok a közös fürdőt, az ebédlőt illetve a szobátokat is, utóbbi szerencsére tágas, így kényelmesen elfértek mind a négyen, ha a lányok nem űzik el a fiúkat. Volt viszont egy félmondata, ami alapján talán ő lehetne az első alanya a kérdezősködéseteknek, feltéve ha elég óvatosan puhatolóztok, hiszen biztos nem akarja elüldözni a vendégeket a furcsa eseményekkel, amik Shirakawában történnek.

A sorrend az első kör alapján alakul ki, jó szórakozást!

Kicsit félek attól, ami ma történni fog, soha nem voltam még osztálykiránduláson, biztosan sokan vannak, én meg a végén eltévedek és észre sem veszik >< Sajnos csak az én korosztályomat viszi el az iskola kirándulni, onnan pedig egy ismerősöm sincs, valamilyen furcsa módon sehogy sem találom meg őket, csak az órákon, de hát ott meg nem lehet beszélgetni! A bal oldali padtársam, meg a mögöttem ülő állandóan papírgalacsinokkal dobál tanítás közben, tegnap el is sírtam magam miatta. Nem értem, az emberek miért olyan gonoszak velem, csak mert én vagyok az „új lány” aki már nem is olyan új >< Kissé még álmosan rakodom végül tovább a bőröndömbe a ruháimat hatalmas gardróbomból. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy ennyi ruhám van, alig tudok választani, főleg hogy elég hamar el kéne készülnöm, hiszen tudomásom szerint reggel hétkor kell találkoznunk az iskola előtt és együtt megyünk már Karakurából kirándulni. Elég nehéz hajnali öt órakor felkelni, ha az éjszaka szinte nem aludtál semmit, mert annyira izgultál, hogy milyen lesz életed első kirándulása. Mici még altatódalt is makogott nekem, régen én is énekeltem neki, ezek szerint megjegyezte a dallamát. Egy hatalmas ásítással térek végül napirendre a furcsa gondolataim felett, majd teszem be a szabadidős pólók és szoknyák közé az egyik nagyobb hátizsákomat. Még mindig nem vagyok hajlandó nadrágot felvenni, bár egy-kettőt azért eltettem, a kullancsok iránti félelmem nagyobb, mint a nadrágfóbiám. El kéne mennem vele egy pszichológushoz, az iskolaorvos szerint sem normális, hogy nem tudok kibékülni a nadrágokkal. Így viszont borzalmasan fázom télen, de most szerencsére nem kell ezzel foglalkoznom, hiszen jön a nyár és a rövid ruhák kora! Minden bizonnyal egy kicsit jobb kedvem van, mint általában szokott, de ezt betudom annak, hogy kíváncsi vagyok, milyen lesz az út. Mikor végzek az előkészületekkel, becipzárazom a bőröndöt és kihúzom a fogantyúját, hogy ne kelljen cipelnem. Nem súlyemelő vagyok, hanem iskolás lány, gyenge izmokkal, ez a táska pedig igenis nagyon nehéz. A vállamra veszem elmaradhatatlan félvállas zsákomat, melyben rajzaimat tárolom és elindulok lefelé az előszobába…
Egy zökkenésre riadok fel békés álmomból és pillantok körbe, hol is vagyok. Egy pár perc nézelődés után sikerül rájönnöm, hogy biztosan elaludtam út közben, hogy pótoljam, amit az éjszaka ébren töltöttem. Óvatosan megrázom a fejem, hogy kilábaljak az álmok világából. Az én fantáziám erre a világra is kiterjed, én mondhatni ébren álmodom. Ha jól tudom Kyotoba tartunk… vagyis már itt is vagyunk, hiszen a jármű megáll, osztálytársaim pedig szedelőzködni kezdenek, így követem a példájukat. Miután mindannyiunknak sikerül leszállnia, egységesen lódulunk meg, egy számomra tökéletesen ismeretlen irányba. Sosem jártam még itt, így a mellettem lévő karjába csimpaszkodva kezdek el a csoport végén sétálni, bármennyire is nem szeretnék messzire kerülni a tanártól. A szállásunkhoz érve én megkönnyebbülten rakom le a bőröndömet az általam kiválasztott ágy mellé, majd kezdek el egy pár ruhát pakolni a hátizsákba, meg amire szükségem lehet útközben. Rágó, pocky, szendvics és egy pár nadrág illetve póló (meg természetesen néhány szoknya is) belekerül a táskába, hiszen sosem tudhatom, mikor leszek koszos. Jobb félni, mint megijedni, mint mondják és ez rám tökéletesen igaz, hiszen állandóan rettegek valamitől. Sajnos a szoba és legfőképpen a hívogató ágy nyújtotta lehetőségeket egyelőre nem tudom kihasználni, mivel valaki kopog az ajtón és rögtön utána már kinn is vagyunk mind a szálloda folyosóján. Annak rendje, s módja szerint én ki is hajtogatom a térképet, amin be van jelölve minden hely, amit megnézünk utunk során. Először tudomásom szerint valami kastélyt megyünk megnézni. Láttam már róla korábban képeket, egyszerűen gyönyörű! Meg ha jól tudom, lesz egy múzeum is, sőt holnap messzebb is kirándulunk, ha jól tudom. Minden bizonnyal a város is érdekes és szép és látnám is, ha nem bújnék még mindig a térkép mögé…
Egy pár óra elteltével még mindig félénken kapaszkodom egyik osztálytársam karjába, azt hiszem post arra sikerült így ráakaszkodnom, amelyikhez reggel is bújtam. Ez de kétértelműen hangzik o.O Mindegy, szerencsére rajtam kívül (és persze Micin, de ő most nincs itt) senki más nem hallja a gondolataimat, úgyhogy megnyugodhatok. Azonban a mellettem haladó fiú egy pillantással megérteti velem, hogy jó lenne végre leszállnom róla, mielőtt mindenki azt hiszi, hogy járunk vagy ilyesmi. Így gyorsan el is kapom karjától a két kezem és egyedül folytatom tovább az utat. Egy pillanatra megállok, hogy elolvassam a mellettem lévő házon található írást és már fordulok is vissza, hogy kövessem a csoportot, azonban az eltűnt… Én tudtam, hogy nem volt jó ötlet leakadnom arról a srácról, most azt se tudom, merre menjek vissza T-T Minden esetre, remélem még megtalálom őket, azt hiszem itt jobbra fordultak be, mintha a tanárnő mondott volna valami olyasmit, hogy egy emlékmű felé fogunk tovább menni, méghozzá… arra! Igen, ebben az utcában, ahová most fordulok be, ott kell egyenesen mennem a következő pontig, biztos ott lesznek ők is, hiszen miért is ne lenne egyszer az életben szerencsém? Nem nagyon tudom, mit kéne most csinálnom, hiszen jól láthatóan nincsenek még itt. Állapítom meg, ahogy beérek a megfelelő utcába és körülnézek, hátha találok valaki ismerős arcot. Kezd sötétedni, én pedig még mindig nem tudom, hol lehetnek a többiek, sőt szerintem még a térképet is rosszul olvasom >< Kétségbeesetten nyitom szét a térképet és kezdek körbe kérdezősködni az emberek között, hátha tudja valaki, hol van az a hotel, ahol megszálltunk. Egy nagyon kedves idős hölgytől végül sikerül is megszereznem az információt, így minden időközben lerakott nehéz dolgomat felvéve a földről (ami mindössze egy hátizsák) kezdek rohanni a legközelebbi buszmegálló irányába és sikeresen el is érem, az épp akkor indulni készülő járművet. Megkönnyebbülve ülök le az egyetlen szabad helyre és lihegem ki magam. Elbambulva tekintek ki az ablakon, de nem igazán látom, mi is van odakint. Pedig minden bizonnyal szép a kilátás, de nekem arra kell figyelnem, hogy jó helyen szálljak le, a végén még túlmegyek >< Akkor tisztulnak csak ki gondolataim, mikor meglátom, hogy egy elég kanyargós úton haladunk felfelé. Nem erre jöttünk az osztállyal, erre biztosan emlékszem. De akkor hol vagyok? o.O Minden esetre amint a busz megáll, én le is szállok róla, nem szeretnék még messzebb sodródni a kiindulási ponttól. Már teljesen beesteledett, nekem pedig eszembe sem jutott korábban, hogy sátrakat rajzoljak, mellesleg ha elalszom, a varázslat is eltűnik. Amint észreveszem, ez volt a nap utolsó járműve, amivel ide eljutottam, úgyhogy itt kell maradnom. De persze én okos, nem hoztam magammal pénzt a sok ruha és más fontos holmi mellé, úgyhogy nem tudok megszállni sehol. Körbepillantva látom meg a nagyon is ismerős, fekete hajú lányt, amint görnyedezve cipel egy jó pár szatyrot. Tányérnyira tágult szemeimmel egy jó párat pislogok, majd meg is dörzsölöm őket, de a káprázat csak nem akar elmúlni.
- Kanade-senpaiiii~ - kezdek el hevesen integetni, majd szaladni is az eggyel fölém járó barátnőm felé és nagy sietségemben majdnem fel is döntöm szegényt.
- Gomen… csak örülök, hogy végre van egy ismerős arc is ezen az ismeretlen helyen >< Fogalmam sincs, hogy kerültem ide, de esetleg tudnál nekem segíteni? Én nagyon szívesen átveszem tőled a másik csomagot, nekem úgy sem nehezek a dolgaim. – kezdek el óriási örömmel beszélni és már a kezemben is a két szatyor egyike.
- Amúgy… hogy-hogy itt vagy? Már ha nem gond a kérdezősködésem, hiszen persze semmi közöm hozzá >< - érdeklődöm felőle, ahogy mellette kezdek el sétálni már kicsit pozitívabban szemlélve jelenlegi helyzetemet.

Kissé ingerülten pakolásztam az utazótáskámba, úgy éreztem az egész világ összeesküdött ellenem az elmúlt... két-három napban. Korábbi rosszulléteim miatt muszáj rendszeres időközönként kontrollon megjelennem a dokinál, pedig most esküszöm semmi bajom nincs, és nem akar megint kitolni velem a gyenge immunrendszerem >.> A pápaszemes azonban kitalálta, hogy nem ártana nekem egy kis pihenő vidéken biztos ami biztos, anyám meg persze hajthatatlan, őt nem érdekli az én véleményem, pedig az én testem, én érzem hogy mikor feszegetem a határait... legalábbis általában érzem :/ Szóval most el kell utaznom az Isten háta mögé egy kis porfészekbe, ráadásul egy teljes hétre, amikor anyu nagyon jól tudja, hogy én megőrülök, ha semmi pörgés nincs >.> Már így is minimum tempóban döcög a lakóhelyem, Karakura pont az a szint, amit még el vagyok képes viselni. Ennél unalmasabb helyen életképtelen vagyok, berozsdásodom és szép lassan elmegy az eszem a tehetetlenségtől... Ráadásul ahhoz a flúgos nagynénémhez kell mennem, aki ki nem állhat, és egyébként is egy iszákos banya, aki állandóan mások pofájába fújja a cigifüstöt. Ez az egész család el van cseszve, komolyan mondom, én vagyok az egyetlen értelmes ember közöttük. Na meg apu, de neki semmi köze nincs anyámhoz meg az ezernyi testvéréhez, szóval ez tök természetes. Micsoda mázli, hogy az ő génjeit és tehetségét örököltem és nem anyuét!
Ezek után nem meglepő, hogy semmi kedvem nem volt az utazáshoz, az út is hosszú és korán is kellett kelnem. Önálló döntéseim azonban nem lehetnek ebben a háztartásban, így miután minden életben maradásomhoz szükséges tárgyat betuszkoltam a táskába, különösebb búcsúzkodás nélkül útnak is indultam a vasútállomás felé. Nekem ő ne akarjon könnyes búcsút venni tőlem, amikor ő dobott ki a lakásból egy hétre Mihelyst kiléptem a lakásból, azonnal a fülembe tettem a fülhallgatóm, és innentől kezdve nem törődtem senkivel és semmivel az út alatt, mind a vonatozás, mind a buszozás közben a heti Jump-ot illetve a legfrissebb Index light novelt olvastam. A táj nem igazán izgatott, az meg idegesített volna, ha valami vén nyanya szóba akar elegyedni velem. Beszélik itt a marhaságaikat, amit alig lehet érteni... én biztos nem ilyen leszek öregkoromban, ugye nem? Mindenesetre az egész kirándulásban az egyetlen pozitív dolog az, hogy relatíve közel leszek Kyotóhoz, így nem maradhat el majd a városnézés... valamikor... ha lesz kedvem kimozdulni... Mondjuk motivációm az biztosan lesz, ha csak azt nézem, hogy ha virtuálisan is, de a K-ON kaszt négyötöde bejárta a várost keresztül-kasul, meg hát muszáj lesz megnéznem azt a stúdiót, ahol ők születtek *.* Plusz biztos sok tekintetet fog vonzani a külsőm, arról nem is beszélve, hogy egy akkora városban, ilyen forgatag mellett, mint ami ott van, egyszerűen nem érezhetem magam rosszul.
Talán két óra tájban szállhattam le a buszról, és a csend kis híján azonnal meg is süketített, ahogy jármű továbbállt. Shirakawa... ennél rosszabb már csak egy Hinamizawa-típusú hely lenne, szerencsére itt még azért van minimális infrastruktúra, lévén sok turista járkál errefelé. Majdnem olyan a hely, mint egy normális város, de csak majdnem, és ez az apróság fogja elérni nálam a doki szándékának ellentétes hatását. Tuti tiszta ideg leszek, mikor hazaérek :/ Na mindegy, majd jól begubózok Hinata baa-channál, amúgy se lehet itt mást csinálni a romos kastély meglátogatásán kívül. Jó régen voltam itt utoljára, szóval kicsit bizonytalanul lépdeltem az általam helyesnek vélt irányba, de mikor megpillantottam a lépcsősort, amely a fogadó bejáratához vezet, kicsit megnyugodtam, és ki is eresztettem egy lemondó sóhajt. Nagyon kellemes volt felmászni a sok cuccommal a magasba, már kábé félúton hulla voltam. Lehet többet kéne mozognom?
- Konnichiwaaaaa~ Van itt valakiii~?
Köszöntem fennhangon, miután sikerült feltornásznom magam, és beléptem az épületbe a főbejáraton keresztül. Látva, hogy nem volt az előtérben senki, arra jutottam, hogy jobb ötlet lett volna az oldalsó személyzeti bejárat, bár az is igaz, hogy talán már meg se ismernek az itt dolgozók és még a végén beégtem volna. Azért hogy ne kelljen sokat várnom, úgy egy perc múlva megjelent a szemközti ajtó mögött egy unott képű, cigiző fej, és óvatosan végigmért, mielőtt teljes egészében előbújt volna "szeretett" nagynéném.
- Szervusz, azt hittem korábban érkezel. Gyere velem, megmutatom a szobádat.
Intett nekem hanyagul, és felvezetett az emeletre. Úgy láttam a legtöbb szoba foglalt, remélem nem lesz ricsaj, és tudok majd éjjel aludni. Tényleg már csak egy-két zajos szomszéd hiányozna a teljes boldogságomhoz.
- Itt is vagyunk. Van egy kis elintéznivalóm, de mindjárt visszajövök. Addig pakolj le.
Mondta, majd egy barátságos mosoly kíséretében megmerényelte a frizurámat. Úúú, de utálom, amikor összekócolják a hajam >.> Morcos tekintettel pillantottam nagynénim után, tudtam hogy szándékosan idegesít, szóval jobb, ha nem húzom fel magam. A szobában mondhatni semmi különös nem volt, egyszerű, kétszemélyes vendégszoba kis tévével, amin fogadni mernék, hogy minden csatorna bejön, csak az nem, ami nekem kéne. Kicsit talán lehetnének kényelmesebbek is a körülmények, de hát mit is vártam Hinata baa-chantól? Nyilván a legnyomibb szabad szobáját áldozza fel az én jelenlétemnek.
Éppen csak végeztem a pakolászással, amikor a nő visszatért, és egy papírt nyomott a kezembe. Értetlenül néztem le a fecnire, amin tekintélyes mennyiségű sör és cigi, valamint egy halom hozzávaló neve nézett velem farkasszemet.
- Tedd hasznossá magad, ha már itt vagy. Számítok rád, Kana-chan. A hátulján van egy kis térkép, ha már nem emlékszel merre kel menni.
Ütögette meg a vállamat, majd mielőtt ellenszegülhettem volna, kifordult a szobából. Fúúú >.> Rám sózza a nagybevásárlást, ráadásul ezek a cuccok neki kellenek, nem is a vendégeknek, ez tuti! Na ezért még számolni fogunk, vén banya. Újabb idegrohamom közepette viharzottam le tehát a lépcsőn, mihelyst zsebre vágtam a cetlit, és zsörtölődve indultam el a közért felé, indulatosan szedve a lépcsőfokokat. Persze mire addig jutottam, hogy vásárlás, addigra megnyugodtam, és a két teli szatyrot eredményező beszerzőkörút végeztével a hangulatom melankolikussá fordult át.
- Fukou da...
Szólaltam meg panaszosan, miközben minden erőmet összeszedve megkezdtem végtelennek tűnő küzdelmemet a gravitációval, ugyanis ezek a fránya zacskók eszméletlenül nehezek voltak a sok üvegtől. Nem vagyok hozzászokva a rabszolgamunkához, remélem nagynénim ezzel békén is fog hagyni mára, meg úgy az egész hétre. Semmi kedvem futárt játszani a kedvéért, és nem is fogok, punktum!
Még csak a buszmegállónál jártam, de már közel álltam ahhoz, hogy feladom a harcot, amikor az én nevemet sodorta felém a lágy szellő. Az utcát fürkészve pillantottam a hang irányába, de mire megfordítottam a fejem, csak egy szőke hajzuhatagot láttam a nyakamba borulni o.O Nem kellett azért sokat találgatnom, hogy rájöjjek, melyik szőke ismerősöm szólít senpainak.
- Ööö... szia Midori-chan! El sem tudom mondani, mennyire örülnék neki ha tudnál segíteni a cipekedésben T_T
Köszöntöm a lányt kissé megilletődötten, de hatalmas megkönnyebbülést jelentett a nehezékem felétől megszabadulni, és végre szabaddá vált az egyik kezem! Tök jó, hogy fogalma sincs, hogy került ide, kíváncsi volnék ezt hogy csinálta Bár tekintve hogy kiről is van szó, talán meg sem kéne lepődnöm. Mindenesetre kicsi a világ, ahogy mondani szokás, és határozottan ez volt a mai napom legszebb perce.
- Hivatalosan nyaralni jöttem, de igazából csak anyám sózott rá a nagynénémre egy hétre, aki a helyi fogadót vezeti. Franc se akar itt lenni egyébként, főleg mivel az a bányarém befogott rabszolgának, mint láthatod. Ez a sok sör meg cigi mind az övé... lenne, ha nem lovasítanék meg egy-két üveget fáradozásom jutalmáért, hehe.
Ismertettem az ittlétem okát Midorival, miközben újra elindulok, a kisebb teher miatt végre kicsit gyorsabban, mint eddig. Felnézve az égre rádöbbentem, hogy mindjárt lemegy a nap, fogalmam sincs hol csesztem el ennyi időt, olyan mintha még egy órája sem lennék itt. Mondjuk az csak jó, ha ilyen gyorsan repül az óramutató, de garantáltan nem ez lesz a helyzet pár nap múlva...
- És most te jössz: hogy a fenébe sikerült ilyen messzire tévedned Karakurától egyedül? Megszöktél otthonról, vagy mi? Van egyáltalán hol aludnod? Ebből a koszfészekből ilyenkor már nem jutsz ki, csak gyalog, de azt nem ajánlom. Kering pár érdekes legenda a környékről és minden ilyesminek van valami valóságalapja.
Szólítom meg komolyan kouhai-omat, ugyanis aggódok miatta. Nem normális, hogy idetévedt és egyedül van, mint a kisujjam, szóval vagy azt csinálta, amit egyszer már én is, vagyis a szökést, vagy pedig nagyon csúnyán eltévedt a szüleitől vagy az osztályától. Remélem csak az előbbi, és ők a városban vannak, mert az tuti, hogy egy komplett osztály nem marad itt éjszakára, ahhoz nincs elég hely a fogadóban. Akárhogy is, mázlija van, hogy összefutott velem, most megcsillanthatom, milyen megbízható is vagyok valójában

Nyugodt és békés este köszönt a városkára, ti pedig jobb, ha pihenésre vagy ismerkedésre használjátok ezt az időt, ugyanis sejtitek, hogy másnap nem lesz alkalmatok sokat lazsálni. Talán ennek a tudatalatti érzésnek köszönhetitek, hogy szinte annyi felé szóródtok szét, ahányan vagytok, és bár mindenkinek más és más gondolatok járnak a fejében, így nőnek az esélyeitek arra is, hogy valami értékes információba botlotok.

Midori és Kanade:
Kanade nagynénje rezignáltan fogadja a tényt, hogy a rá bízott lány vendéget hozott haza, de legalább nem zargat titeket egyéb házkörüli teendőkkel, noha megjegyzéséből úgy tűnik, dédelgetett ilyen irányú terveket. Egyébként unalmas este vár rátok, hacsak fel nem dobjátok valamivel, de legalább a fogadó szolgáltatásai a rendelkezésetekre állnak esetleges unaloműzőként.

Ai és Noah:
Ai, neked nem sikerült elérned a célod, a fogadós nem veszi a lapot, talán túlságosan is óvatosra vetted a puhatolózást. Persze, eszébe se jut, hogy titeket esetleg mégsem a kastély romjai érdekelnek hanem a rejtélyes események, számára ugyanolyan turisták vagytok, mint az a másik tucat ember, aki jelenleg a szállóban tartózkodik rajtatok kívül. Azt mindenesetre kérdésedre megosztja veled, hogy a palota rekonstruált szárnyában megtaláljátok a helyi történelmi múzeumot és egy páncélkiállítást is megtekinthettek ott, de eltanácsol titeket attól, hogy idegenvezetést kérjetek arra hivatkozva, hogy drágább, mint megvenni a tájékoztató füzetet, és a kalauz tempóját is túl gyorsnak tartja. Mikor sétára indulsz, akkor is csak annyira figyelmeztet, hogy egy óra múlva tálalják a vacsorát, ebből következtethetsz arra, hogy kint alighanem jó a közbiztonság.
Ai és Noah, a környéken kalandozva belebotlotok egy fiatalemberbe, azaz inkább ő jön nektek, ám mielőtt esetleges felháborodásotokat ki tudnátok fejezni, szemében szokatlan, már-már ijesztő ürességet pillantotok meg, de mivel érzitek rajta az alkohol eltéveszthetetlen aromáját, végül betudjátok ennek a furcsa látványt.

Tara:
Nem sokáig maradsz egyedül a szobában, csupán néhány perccel Kuroda kilépése után Hinata kopog be azzal, hogy hozott három futont, ha esetleg nem találtatok elég matracot és takarót. Egyben megkérdezi, hogy elégedettek vagytok-e a szállással, ha gondolod kezdeményezhetsz vele beszélgetést.

Kuroda:
Várakozásod nem marad elpocsékolt idő, hamarosan hárman érkeznek az onsen jótékonyan takaró gőztakarója rejtekébe. Egyikük egy 50 év körüli szemüveges férfi, aki a szabadtéri medence bejáratának közelében telepszik le, és feltűnően erős összpontosítással bámulja a rizspapír ajtót, mintha várna valakire. Utána nem sokkal érkezik két húszas évei elején járó dekoratív lány, láthatóan barátnők, akik önfeledten csevegnek egészen addig, amíg meg nem látják hogy nem egyedül fognak a vízben ázni. Ekkor egy pillanatra elhallgatnak, majd egy fokkal csendesebben folytatják a diskurzust a lehető legmesszebb letelepedve tőled és a másik férfitól.

Mindenki:
Rátok bízom, hogy milyen egyéb eseményekkel töltitek ki a posztotok további részét. Ha éhesek vagytok, lehet vacsorázni, miso leves, illetve sült hal rizzsel és szójababbal vár rátok. Kényelembe helyezhetitek magatokat a fürdőben vagy ha esetleg máris a feladaton jár az eszetek, megpróbálhattok beszélni a vendégekkel és a többi dolgozóval. Az sincs megtiltva, hogy a shinigamik és Midoriék keresztezzék egymás útját, sőt szívesen látnék egy ilyen fejleményt. Vigyázzatok, ne legyetek túl hangosan, különben könnyen az utcán találhatjátok magatokat!
Aki szeretne NJK-val szimpla kérdéseknél teljesebb beszélgetést is folytatni, az küldhet nekem PÜ-t és válaszolok a helyükben. A posztotok végén azonban legyen egy közös pont: ha lehet, mindenki térjen nyugovóra.

Szürke, bár eseménytelennek koránt sem mondható életem mindennapjait mindig bearanyozza, ha Kanade-senpaial beszélgetek, főleg ebben a reménytelen és tökéletesen kiszolgáltatott helyzetben. Megint kihúz a bajból, olyan fantasztikus, egyszerűen fogalmam sincs, hogy tud mindig ott teremni, ahol szükség van rá, de ehhez nagy tehetsége van, akárcsak még rengeteg már dologhoz. Olyan szeretnék lenni, mint ő *.* Arra mondjuk nincs merszem, hogy befessem feketére a hajam és kontaktlencsét hordjak, de talán sikerül átragasztania rám ebben a nyugodt (és idegen) környezetben egy kis optimizmust és hasonló pozitív tulajdonságokat. Eléggé meglepve pillantok rá, mikor bejelenti, hogy a csomagok egy részét el fogja tűntetni a szatyorból, mint jutalom a fáradozásaiért, erről az oldaláról még nem ismerem, bár jobb a családtagjainktól lopni, mint egy boltból. Csak aztán a nagynénje észre ne vegye. Némán kezdek el mellette sétálni, mikor meghallom a kérdéseit.
- Hogy? Me-megszökni? o.O Dehogy, ilyenről szó sincs, sosem tennék ilyet! Én… hát… eltévedtem >< Kyotoba jöttünk az osztállyal kirándulni, de eltévedtem tőlük, amikor megálltam, hogy elolvassak valamit. Aztán meg mintha a föld nyelte volna el őket, felszívódtak, sehol sem találtam őket, úgyhogy gondoltam, visszamegyek a szállásunkra, de… rossz buszra szálltam. – pirulok el kínosan.
Velem mindig ilyesmik történnek, szerintem Kanade már meg sem lepődik rajta, hogy egyszer csak itt termek a semmiből és azt sem tudom, hogy történt. Jól hallottam, hogy azt kérdezte van-e hol aludnom? Ő mindig a helyzet magaslatán van, ezek szerint most is ki tud segíteni, fantasztikus *.* Holnap meg majd tovább megyek az osztályommal, remélem a tanárnő nem fog nagyon leszidni, mert eltévedtem, hiszen nem az én hibám, nem direkt csináltam!
- Nincs szállásom, kivéve ha beleszámítjuk a Kyotói szállodát. Aludhatok nálad, Kanade-senpai, csak egy éjszakára kéne, mert Shirakawa benne van a programban, csak hát majd másnap jönnek ide… És mi van azokkal a pletykákkal? Té-tényleg annyira igazak? >< - fogalmam sincs, miről lehet szó, de biztos nagy és félelmetes és Midorikat eszik.
Nagyon éhes lehet, nem hiszem, hogy olyan sokszor téved errefelé Midori nevű személy, de én most itt vagyok és egyre közelebb húzódom barátnőmhöz, miközben egyfolytában keresem tekintetemmel a szörnyű lényt, amely névrokonaimat fogyasztja ebédre. Aztán ki tudja, vacsorára lehet hogy Kanadéket fogyaszt, mi meg egyszerre vagyunk Midori és Kanade, itt mészárlás lesz, kétségtelen o.O Teljesen rámászom szegény lányra ijedtemben, mikor szerencsére megérkezünk a fogadóhoz, így elkönyvelem, hogy míg ki nem mozdulunk innen, addig biztonságban vagyunk az emberevő szörnyeteg karmaitól… és legfőképp szájától. Úgy látszik, a hölgynek nincs nagyon ellenére, hogy itt maradjak éjszakára, aminek nagyon örülök, nem túlzottan értek a takarításhoz, meg ilyesmikhez, soha életemben nem csináltam ilyet, úgyhogy kérdéses, mennyit tudnék segíteni. Pedig szívesen ledolgoztam volna a szállásom árát, de úgy látszik, előnyt jelent, hogy Kanade-senpai hozott ide, mivel így ráadásul még egy szobába is kerülhetek vele. Minden bizonnyal valamilyen pozitív oka mégis van, hogy itt vagyok, hiszen Hinata, aki a senpai nagynénje, nem bíz meg minket több ház körüli feladattal, így nyugodtan begubózhatunk a szobájába, hogy megvárjuk a másnapot, szépen csöndben. Megkönnyebbülve teszem le a táskámat az ajtó mellé, majd ülök le fáradtan a földre, elég megrázkódtatás ért már, azt hiszem a legjobb döntés lenne, ha kialudnám magam, eléggé fáradt is vagyok, meg nincs is nagyon ínyemre, hogy ma este már bármi mást kelljen csinálnom. Miközben elgondolkozom, én sem tudom milyen varázslatos módon, de egy üveg sör a kezembe kerül. Csak tudnám, mikor vettem én ezt el kisegítőm lopott készletéből o.O Nagy szemekkel nézek az alkoholos italra, hiszen soha életemben nem ittam még ilyet, nem igazán tudom, milyen is a tűrőképességem ilyen téren, de magamat ismerve biztos, hogy még az első üveg befejezte előtt teljesen ki leszek ütve. Végül is, veszíteni nem veszíthetek semmit, úgyhogy miután Kanade segítségével kinyitom az üveget, megízlelem a furcsa nedűt. Első érzésre majdnem kiköpöm, nem a legfinomabb dolog, amit életem során kóstoltam. De hát finnyás igazán nem illik lennem, inkább meg kéne köszönnöm, hogy a lány közbenjárásával sikerült azt is megtapasztalnom, milyen a sör. Nem hiszem, hogy máskor is igénylem majd, hogy fogyasszam, de hát vendéglátómnak tartozom legalább annyival, hogy nem utasítom vissza, így hamar ki is ürítem az üveget. Az alkohol valóban jótékony hatású, úgy látszik egyetlen adag már erősen megcsapja a fejem. De mégis jó ez így, hiszen miért is lennék én félénk és visszahúzódó az én senpaiom közelében? Semmi értelme, inkább van kedvem kimenni sétálni egyet, meg örömmámorosan sikoltozni, mint még soha. Játszunk valamit, valami veszélyeset, valami érdekeset, amit soha nem tennék meg a mindennapokban!
- Kanade-senpai… nincs kedved egy kis játékhoz? – szólalok meg, egy kissé bárgyú mosoly kíséretében.
Sosem voltam még részeg, de asszem jól csinálom, de hát én már miért ne csinálnám jól? Ha bár tökéletes nem vagyok, de az igaz, hogy így az élet sokkal jobb, a magabiztos Midori sokkal jobban tetszik nekem, mint mindennapjaim szürke egérkéje. Ami a játékot illeti… hát, nem tudom, mit kéne csinálni, egyelőre nincs ötletem, de mondjuk kimehetnénk megleckéztetni a Midori és Kanade evő szörnyeteget, hogy térjen át másik étrendre. Fellelkesülve pattanok fel ültemből, hiszen ez egy csodás ötlet, úgyhogy viszem a senpait is! Megfogom barátnőm kezét, majd kihúzom az ajtón, meg is feledkezve a rajzaimról. De hát most nem érek rá részletkérdésekkel foglalkozni, minthogy a képességem e nélkül nem működik, okos vagyok, majd kitalálok valamit. Nagy elszántan trappolok ki a fogadóból és húzom magam után Kanadét valamerre, a fák közé. Tudtommal az ilyen emberevő lények szeretik az erdős helyeket, ahol jól el tudnak bújni az üldözőik elől, de tőlem nem menekülnek! Sötét van, egy párszor majdnem nekem jön egy fa, de nem baj, megbocsátom neki, hiszen mégis csak egy fa. Nem is nézek a lábam elé, csak egyenesen, a fák közé, hiszen ki tudja, hol tűnhet fel az éhes borzadály, ami egyenesen kettőnkre vadászik. Én majd jól megmondom neki a magamét és akkor utána már csak növényeket fog enni, ebben biztos vagyok, hiszen ki olyan ostoba és vakmerő, hogy pont engem megpróbáljon elfogyasztani vacsorára? Meg is látok két árnyékot, ami kettő, de mégis egynek tűnik. Hű, két feje van? o.O Hirtelen megtorpanok és kommandós módjára kezdek lopakodni, míg meg nem látom a két alakot.
- Tied a női szörny, enyém meg a szőke. – szólalok meg, kiadva az utasítást vadásztársamnak és mellé még úgy is gesztikulálok, mint a filmekben, csak ők ezekkel a furcsa jelekkel, némán szokták mondani, ki mit csináljon.
A választ meg sem várva ugrom ki a fám mögül és vetem rá magam a meglehetősen humanoidszerű lényre, majd kezdem püfölni. Megérdemli, miután annyi Midorit megevett, hiszen embert enni nem szép dolog.
- Ne… egyél… több… Midorit! – kiabálok, még mindig rajta fekve, egyenesen az arcába, minden szót megerősítve egy ütéssel.
Egy jó pár percnyi aktív verés után kezd bennem tudatosulni, hogy ez biztosan nem az a lény, amit keresek, hanem csak egy egyszerű ember. Biztosan egy szerelmespár andalgását szakítottuk félbe Kanadével, de szégyellem magam >< Hirtelen ugrom le szegény áldozatomról, majd rángatom magam elé egyfajta pajzsként a lányt, hogy ne rám záporozzanak a szidalmaik, meg ilyesmik.
- Bocsánatot kérek, hogy megzavartunk titeket, bármit is csináltatok, tudjátok mi egy emberevő szörnyet keresünk, hogy megleckéztessük! És mióta vagytok együtt? – érdeklődöm felőlük, hiszen tökéletesen egymáshoz illenek, bármennyire is különbözzenek.
Amúgy is, biztos ez egy intim kérdés volt, de hát jelen állapotomban nem tudom megítélni, mi az az indiszkréció, úgyhogy semmi közöm nincs hozzá. Némán hallgatok, teret hagyva a még mindig magam előtt tartott lánynak, meg a két áldozatnak, hogy nyugodtan beszélgessenek, én addig körülkémlelek, de nem nagyon látok semmi olyat, ami arra utalna, hogy itt bármikor is olyan lény járt volna, amit mi ketten követünk. Rövidesen egy hatalmas ásítás hagyja el a számat, ez a nap fárasztó volt, meg őket is hagynunk kéne, hiszen biztos valami fontosban zavartuk meg őket.
- Gyere Kanade-senpai, ne zavarjuk a párt az andalgásban, inkább menjünk aludni, biztos te is álmos vagy. – szólalok meg, majd magam után húzva a lányt, sétálok el, egy véletlenszerűen kiválasztott irányba.
Nem tudom, merre kell menni, de majdcsak kitalálunk, legfeljebb ha reggel kisüt a nap, akkor biztos feltűnik valami ösvény, vagy ilyesmi. Most viszont nem látok semmit, ami segíthetne, úgyhogy csak megpróbálok célirányosan ugyanarra visszamenni, amerről jöttünk. Már megint megtámad ugyanaz a fa, kezd ebből egy kicsit elegem lenni. Na nem baj, majd holnap ennek is megadom, ami jár, de most pihenni szeretnék. Végül csak-csak sikerül kitévednünk, bár nekem már elég nehézkes eljutni a szobánkig, fogalmam sincs, mi merre van, de ha lenne, így akkor se tudnám megmondani, úgyhogy barátnőmre bízom magam. Ha jól látom, kis idő után jó helyre sikerül bevezetnie, mivel van itt valami olyasmi, ami a táskámra hasonlít… Egy újabb hatalmas ásítás utána ruhástul dőlök rá valami puha dologra, ami remélhetőleg egy ágy, vagy legalább valami hasonló és merülök jó mély álomba. Remélem reggelig nem próbál felébreszteni senki, mert az halál fia.

*Az este igazán remek ami a hangulatát illeti. Annak ellenére, hogy ez egy küldetés meglehetősen nyugodt minden. Ezt mindig is szerettem a küldetésekben, hogy valójában nyugodt hangulatúak. Legalább is azokon amiken eddig résztvettem mind az volt. Mintha tükrözték volna az otthoni létet, semmi zaj vagy veszély forrás nem volt. De mint bárhol máshol még otthon is leselkedhetnek rád keselyűk. Ez az este pedig rejtelmeiben nagyon is gyanús volt. Ki kellett ennek értelmében szabadulnom a négy fal közül, hogy sétálhassak egyedül egyet. Tisztában voltam azzal, hogy ez veszélyes is lehet, de kockázat nélkül nincsen nyereség. Mondhatni csaliz csináltam magamból. Egyébként is ha bármi történne velem előbb utóbb feltűnne a többieknek s ha kell a rablásom helyén hagyok egy nyomot nekik amin elindulhatnak. Nem olyan egyszerű egy sem, de mindannyian azért jöttünk, hogy sikerekkel térjünk haza. Legalább is számomra a vesztés mint tény nincs a szótárban. Tehát minden erőmmel azon leszek, hogy a végére járjak az ügynek. Nem tudom a többieknek mi az álláspontja, hogyan is állnak az esethez, de én igyekszem a legtöbb időmet pihenés helyett munkával tölteni a céljaim érdekében. Tehát megindultam az éjszakában, hátha felfedezhetek némi gyanús dolgot vagy történik valaki. S egy idő után észre is veszem mintha valaki vagy valami követne. Így hát megindulok egy irányba tovább, hogy lassacskán legyen esélyem lebuktatni az illetőt. Nem lehetek abban biztos, hogy ki is az illető ha csak nem egy állatról van szó, de valamiért még is van egy fajta érzésem vele kapcsolatban, hogy követ. Éppen ezért ösztönösen a zsebembe nyúlok, hogy egy cukorkát vehessek elő. Ha nem vagyok póttestben egyszerűbb lenne lebuktatni, hiszen shinigamiként a shunpoval könnyedén a háta mögé kerülhetnék és lesből levághatom egy pillanat alatt. Azonban még ezen gondolkodok, rá kell jönnöm arra is, hogy a várt ki segítség egyáltalán nincsen nálam. Azaz, nem hoztam magammal cukorkát. Ettől jócskán meglepődök, de ez nem lesz látható az arcomon, inkább csak össze szűkülnek a pupilláim. A tervem jónak és megfelelőnek bizonyosult, de elfelejtettem valamit. Még pedig azt, hogy berakjak egy cukorkát, hiszen emberi alakban nem igen tudok harcolni. Még ha a mozdulatokat tudom is nincsen kidou, shunpo, és hakuda sem. Tehát annyi fizikummal és gyorsasággal rendelkezek mint egy csiga hozzánk képest. Ebbe belegondolva pedig meglehetősen drasztikusra csökkentek az esélyeim. Be keríteni még be tudnám a követőt, de hogy ki üssem? Nos, nem hinném, hogy képes lennék rá. Hiszen ha minket küldtek ide, akkor valószínűleg nem egy földön futó emberről van szó. Példának okán legalább egy hollowot tudnék elképzelni, már ha van egyáltalán valami amit le kéne győzni. No meg vegyük azt is számításba, hogy aki követ nem biztos, hogy a valódi fél aki a titkok hátterében áll. Tehát meg kell őriznem a hideg vérem. Ezért egy olyan hely felé kezdem venni az irányt, ami kicsit fásabb. Lépteim ugyanolyanok mint eddig, csupán a gondolataim nem. Gyűlölöm ha követnek, ez egy olyan gyáva szokás a véleményem szerint. Ha meg akar küzdeni akkor szemtől szembe jöjjön, vagy ha nem akar akkor meg még jobban gyűlölöm.*
~ Mit szándékszol tenni?...Még nem tudom...valahogy lekéne hagynom vagy csinálni neki egy csapdát...ha lenne cukorka már rég darabokra szedtem volna...igen azt tudom, de most nyugi van, megoldjuk okosba..~
*Gondterhelt sóhajt hallat még a zanpakutom e mellé a fejemben. Ha van valaki, ő aztán tényleg nem tud ilyen helyzetben nyugton maradni. Ha ő is egy külön álló shinigami lenne szerintem már felordította volna a környéket, hogy "gyerek elő gyilkos" meg hasonlók. Tehát örülhetek, hogy csak egy zanpakuto, bár ezt elég sokszor a fejem bánja. Amilyen forró fejű úgy okoz nekem elég szép kis migréneket néha mikor harc közbe neki áll ordítozva szídni az ellenfelét. Talán egyszer majd rá jön arra is, hogy senki nem hallja rajtam kívül ilyenkor. (>.<) Mindenesetre akármilyen is a zanpakutom ettől függetlenül én még szeretem őt. Egyáltalán nem tudok róla ezt az egyet negatívan vélekedni, hiszen mindent csak is miattam csinál még ha képes túlzásokba is esni. Mindig is mellettem áll és most is itt van még ha nem is ránthatom elő. Ez nagyon is hiányzik, hogy ha póttestben vagyok akkor nincs velem fizikailag Fuhaku, na meg hogy egy ilyenbe belezárjanak. Undorító a lehető legocsmányabb formában. De ha egyszer ez az előírás, akkor sajnos ez. Ez ellen nincs mit tenni. Csak tűrni kell ahogyan azt is, hogy most követnek és jelenleg nincs egy használható ötletem arra sem hogyan is vessek ennek véget. Tehát egy fásabb hely felé megyek ahol a táj nem olyan városias már. Mint amikor ide jöttünk. Nem hittem volna, hogy egy vidékies város lesz a cél ami azt illeti. Valahogy úgy bírtam volna ezt az egészet elképzelni, hogy majd egy egyszerű Karakura félébe megyünk. Vagy pont hogy Karakurába. Bár az meg túl egyszerű lenne, ismernénk minden fontosabb helyet...
Haladva előre egyre szebb lesz a látvány előttem. Egy dús aljzatú térség, mely meg- meg hullámzik ahogyan a csekély szél alább hajt avagy a fák lombozata ritkul. Tehát egy erdősebb hely szélén lehetek. Gondolkodok erősen azon, hogy be kéne magamat vetni az erdőbe így kitérhetek a célszemély látó köréből, de ezt az ötletemet e is vetem ahogyan meghallok oda föntről egy reccsenést. Hűlt helyemben megtorpanok, hiszen a forrás egyértelműen fentről jött. Legyen szó akármiről is látni akarom, vagy legalább a szívbajt hozni rá azzal, hogy rá pillantok mikor nem számat rá ezzel kicsit össze zavarhatom. Ha meg ki is derül ki az, az csak nekem jobb. Az egyetlen dolog ami engem zavar, hogy pont arról a fáról jön a hang amely mellett megálltam. Olyan közel van hozzám, még is eddig az érzésen kívül hangot nem hallatott a settenkedése. Legyen szó bárkiről ezért még kapni fog, amiért ilyen ütemben tudott haladni egyetlen árva hang nélkül. Ösztönösen nyúlok is a dachimhoz, egy fajta reflex mozdulat már. De rá kell jönnöm igen hamar, hogy póttestben vagyok és nincs cukorkám. Ez a tény annyira, de annyira zavar, hogy amikor a reccsenést egy zuhanás kíséri fel sem figyelek nagyon arra, hogy valaki felém zuhan. Tehát nem lépek arrébb, hanem egy helyben rögtönzött szívrohamban lesz részem egy kis túlzással. Elkerekednek a szemeim egy pillanatra, de csak addig még az elkövető kilétére nem jövök rá. Még is hogyan lehet, hogy nem vettem észre ezt a zuhanást? Persze benne van a dologban, hogy egy ilyen pillanatok alatt lejátszódik, de ettől függetlenül még fusztráló, hogy nem tudtam előle kitérni. Azonban amint felismerhető lesz a célszemély aki követett engem leírhatatlan lesz a tekintetem. Olyan leszek mint amikor sötétségben valaki csak két vörösen izzó szempárt lát és dühös ajkakat. Egyszerűen ez tőlem még rémisztő is lehet a lehetséges választékok minden formájában. A szemöldökeim vészesen kezdenek el rángatózni. Éppen energiát gyűjtök arra, hogy orkánként zúdítsak rá Noahra minden pejoratív kifejezést. Csak éppen olyan ideges vagyok, hogy valahogy még ezeket is nehéz szavakba önteni. Ő meg csak mosolyog és közli, hogy "Milyen szép esténk van" (-.-') Egész egyszerűen megfogom a felsőjénél és magamhoz rántva levágok neki egy akkora taslást, hogy vissza lendületből megy a következő.*
- Követünk? és majd... Noah...te vagy a világ legidegesítőbb, leghülyébb, legfogyatékosabb, legsötétebb, leg leg...
*Minden. Egész egyszerűen annyira kiakadtam, hogy minden dühöm ki jön, de szerencsére annyira nem üvöltözök vele, hogy az egész városban hallják pedig kedvem lenne hozzá. Igazán megérdemelné ami azt illeti, hiszen ilyen, hogy a francba jutott az eszébe. Ráadásul nagyon de nagyon faragatlan húzás volt ez tőle amit nem is hagyhatok annyiban. Ezért vezekelnie kell. Szóval kezdetnek kezdheti azzal, hogy el kell viselnie még nem engedem el addig ütöm. Jobbra és balra egészen addig még jól esik. Ez másnapra minden féle képpen meg fog látszódni az arcán, de úgy kell neki, kellett velem kekeckednie. Remélem egy életre megjegyzi és próbál majd elkerülni, ha pedig nem tenné meg akkor kifogom belőle verni ezt az idegesítő dolgot. Hálás lehet, amiért nem engedem el úgy ütöm pedig a földön sokkal keményebb lenne mert az adná a másikat. Az én ütéseim pedig póttestben még éppen hogy elviselhetőek. Habár jó csattanósakat osztogatok.*
- Te idióta honnan a fenébe jutott az eszedbe? te idióta...
*S egyre csak dühösebb és dühösebb leszek. A levegő körülöttem képzeletben már lángokban is állhat. Ha pedig egy japán animeként szeretnénk elképzelni ezt az esetet akkor nem kis kép lehet. Mint amikor a szereplőnek a feje tízszeresére nő és lángok veszik körbe. Noah meg betöltheti a nyáladzó "x" szemeket vágó talpnyalónak. Legyen akár hogy is még pár taslást adok neki még az utolsónál kap egy monoklit is. Még is mit képzel magáról. Még hogy követ majd szívrohamot hoz rám és még amilyen faragatlan is volt. Ezért ha a zanpakutom a kezembe lenne felnyársalnám egy az egybe. Viszont nincs velem és ez annyira de annyira idegesít még ez is. Már készülném kiütni egy utolsóval, de oldalról megint rám veti valaki magát. Csak azt ne mondja, hogy a többiek közül valaki szintén követett mert akkor még idegesebb leszek. Habár nem tudom, hogyan is lehetek ennél jobban ideges. Mindenesetre ez elől sem tudok kitérni, hanem Noah ruhájából egy darabot leszakítva terülök el a földön. Megint egy kis hatásszünetet érzékelek. Mondhatni most már a szívrohamhoz kezdek hozzá szokni. De az most nekem nagyon de nagyon új, hogy elterülök a földön és megakarnak ütni. Ebben a pillanatban szívroham helyett inkább egyfajta védelmi reakcióba kezdek. A fejemhez kapom a kezemet miután az első ütés betalált. Na nehogy már, ha már nem tudom magamról lelökni mert mekkora már ő az én 55 kilómhoz képest, akkor legalább az arcomat hagyja béként. Erre azért allergiás vagyok. Nem szándékszom puffandt képpel megcsinálni ezt a küldetést, mert hogy néznék már ki. Noah az megérdemli, de én ebből nem kérek. Szóval védem magam minden erőmmel még a csaj olyasmit hadonál, hogy ne egyek több Midorit. Meggondolatlan volt, de be kell vallani ügyes, hogy így sikerült rám vetnie magát. Sajnos jelen pillanatban eszembe sem jut az, hogy talán az elkövető lehetne holott nyomós érvem volna rá.*
- Szép város mondhatom..egy turistát így fogadni..
*Valóban. Mi csak egy "turisták" volnánk de már most így fogadnak bennünket az első nap akkor mi lesz később? Jó, az tény annak örülnénk ha ez az ügy hamar lemenne, de én inkább arra szavazok, hogy ne legyenek hirtelen esetek. Tehát nem örülnék, hogy ha már az első nap lecsapnának mert meggondolatlanságból nem hoztam magammal cukorkát. Azt úgy nem érezném fer dolognak. De szerencsére a lecsapást illetően a lány elég hamar rá jön, hogy nem éppen azt kereste akit speciel akart. Sőt, még fel is állít, amit méltányolok annak ellenére, hogy komoly és szigorú tekintetemmel találhatja magát. Akárhogyan is, ő legalább nem volt olyan perverz mint Noah. Az a legalja amit lehet hirtelen művelni valakivel. Ezért rá is pillantok de sokkal élesebben, hogy érezze nincs megbocsájtva a dolog. Sőt ha vissza tértünk megfogom találni a módját amivel vezekelhet. Sikerül stabilan megállnom, de a lány még így sem enged el, ez a stílus pedig nem tetszik. Ráadásul hogy juthatott eszébe így...viszont amint rá jövök, hogy ő is a rejtélyre keres rá megnyugszom, de tekintetemből nem engedek. Egyből rákapcsolok arra, hogy mi van ha ez csak egy csapda és valójában tesztelni akarnak, hogy miért is jöttünk ide? Ezért úgy csinálok mintha semmiről sem tudnék.*
- Miféle szörnyről beszélsz te?
*Nézek rá kérdően. Ez bizony akárhogyan is de érdekel még ha küldetésünk is van amolyan turistaként is hasznos információ lehet. Már ha egyáltalán hajlandó beszélni arról, hogy mi is ez az egész. Ettől függetlenül a tekintetem kicsit elkalandozik. Pontosan úgy festhetek mint akinek most ugrott be, hogy milyen szép helyre is került. Egyáltalán nem erőltetett a dolog mert valóban csak most esett le, hogy mi is a helyzet. Mindenesetre ahogy lenyugodtam úgy sikerült a csajszinak pillanatok alatt felnyomnia. Nem is tudom, Noah jelenleg tabu téma a számomra mert ha belegondolok elönt egyszerűen a méreg. Tehát első megmozdulásként leüvöltöm a lány fejét.*
- Hogy mered feltételezni, hogy egy ijen mezei patkánnyal valaha is össze jövök? Soha semmilyen körülmények közt ez nem fordulhat elő. Szóval vond vissza most a szavad vagy megjárod kis lány...
*Ez egyszerűen még sértő kérdés is rám nézve. Valahogyan nem megy komolyan és higgadtan kezelnem ezt a helyzetet. Már- már vészesen hasonlítok most a zanpakutom viselkedésére. Remélem Noah pedig megijedt ettől vagy ha nem akkor majd teszek róla. Jelen pillanatban érzem, hogy a méreg amely a véremben folydogál meglehetősen agresszívvá tett. Olyannyira, hogy lassan elfelejtem azt is nem szabadna így viselkednem hiszen egy küldetésen vagyok ezzel a gyerekkel. Azt hiszem a lehető legjobb ötlet elfogadni a másik shinigami férfi ötletét. Legalább addig sem kell majd egy légtérben lennem ezzel a gyerekkel ami csak nekem jó. Tehát az első dolgom lesz amint vissza mentem, hogy megmondom a másiknak, hogy nyugodtan vigye magával és ha rosszul viselkedik felőlem el is láthatja a baját, nem fogom érte megbüntetni vagy valami. Teljesen nyugodtan megteheti. De még mielőtt megnyugodhatnék a távozással ismételten sikerül kiakasztaniuk. Ráadásul olyan szinten, hogy semmivel sem törődve inkább megindulok a fogadó felé. Na nem azt már nem én ugyan nem alszok ezzel egy helyen. Inkább keresek valami más helyet ahol alhatok. Ezért pedig a lépteim a jól megszokott nyugodt és lassú léptek helyett inkább törtetőek, legalább olyan lehetek most egy kívül álló számára, mint aki épp most készül neki rohanni a titaniccal egy jéghegynek, de ezúttal ketté is szelném vagy valami hasonló. Mindenesetre hálát adok valakinek, hogy amikor elindulunk mind a ketten akkor nem belém, hanem Noahba ütközik bele az a valaki aki éjnek évadján az utcán sétál. Így nincs is okom igazából haragudni rá, sőt még ha nem látnám meg szemeiben azt az ürességet akkor meg is dicsérném. Van valami különös a tekintetében, olyan mintha.. megtorpanva közelebb is lépek hozzá de ahogyan megérzem az alkohol illatát... Nos nem éppen a legkellemesebb illat így inkább úgy döntök hátrálni kezdek. Egyáltalán nincs ínyemre ami az italt illeti. Szóval számomra ez az eset pont olyan mint amikor csupá egy részeg alakkal találkozok mondjuk a 11. osztag területén. Az ilyen alakok azért isznak, hogy bánatukat italba fojtsák, ha nem így lenne nem vágna ilyen képet. Szóval a részemről ez a találkozás letudva inkább haladok előre ami a szállást illeti. Itt lenne az ideje, hogy nyugovóra térjek, szóval én a magam részéről célként most csak is a fogadót látom. Még Noaht se veszem figyelembe a fáradtságtól, így amint megérkezek a fogadóba egy egyszerű köszönés és ásítás keretében megyek fel a szobánkhoz. Amikor viszont kinyitom az ajtót kellemes meglepetésben lesz részem. Hiszen új férő helyek vannak lerakva az eddig szabad földre. Tehát akkor valaki hozott új ágy féleségeket amin kényelmesen lelehet pihenni. Kár, komolyan mondom azt, még az arcomról is leolvasható ez, hiszen mér előre örültem, hogy még én kényelmes helyen alszok addig a fiúk majd ellenkezőképpen lesznek. De ezek szerint tévedtem. Mindegy is ledőlök a lány mellé és nagyjából pár perc múlva már aszom is. Olyan hirtelen jön rám az alvás, hogy az éjjel további részében sikerül magamról lerúgnom a takarót. Pár órával az éjjel előre haladásával pedig...*
- Rohadék!
*Hallatszik fel a semmiből és álmomban egész egyszerűen oldalba ütöm a mellettem lévőt tiszta erőből. Bár senki sem tudja, hogy most mi van én álmomban jelenleg is valakit püfölök aki nem más mint Noah. Vagy lehet csak az előző nap utóhatásai ezek. Mindenesetre nem irigylem a mellettem alvót, hiszen ez igen csak fájhatott. Az álmom pedig egészen kaotikus ezért még sikerül lábon is rúgnom az illetőt. Vagy is nem valószínű, hogy más nap vállalni fogja a mellettem lévő alvást, mindenesetre én ennek ellenére rendesen kialszom magam s amikor felkelek már bizony a nap felkelőben van. Mindig is szerettem a napfelkeltéket éppen ezért nem hagyhatom ki. Egyből ki is kelek az ágyból s az erkély felé veszem az irányt, de percekkel később már a női mellékhelyiségbe megyek, hogy túl legyek a reggeli készülődésen. Vissza térve pedig észre veszem Tarán a sérüléseket.*
- Ai...ezt ugye nem én csináltam? ha igen akkor verd le Noah-n...ő tehet róla..
*Mutatkozok be egészen normálisan majd a táskámhoz megyek, hogy egy kicsit kutakodni kezdjek benne. Semmi érdekes nincs benne igazából egy képen kívül ami a húgomat ábrázolja illetve ugyebár a fehér neműim pénz és gyógynövények, pár kenőcs. Ki is veszem a pénzem majd a cukorkát a Yukatám belső zsebébe helyezem. Ezt követően pedig a másik női tagra pillantok.*
- Mit szólnál ha el menénk vásárolni utána meg elmennénk a kastélyba? Tegnap mondott egy érdekeset a nő...azt mondta, hogy nem érdemes idegenvezetőt fogadni... mit szólnánk ha mi még is ki próbálnánk azzal?
*Nézek rá sejtetősen annak ellenére, hogy a szavaim teljesen átlagosak. Vagy is próbálok arra ügyelni igazából, hogy semmi esélye sem legyen gyanúja valakinek ha ne tán kihallgatnának. Bár ha be van kamerázva a hely akkor az már jóval össze tettebb helyzet, hiszen az arcomra minden rá van írva. Ha bele egyezik a lány akkor mi szépen le is lépünk a fogadóból s első utunk egy butiksorhoz vezet. Tudom, nem ajánlatos kastély látogatás előtt vásárolni, de amúgy sem akarok sok minden venni. Csupán egy két váltó ruhát ami szükséges lehet. Így hát a csajszit behúzom az egyik ruhaboltba ami telis tele van klassz és minőségi ruhákkal. Ebből, hogy lesz kastély látogatás...*

Túlzás lenne azt mondani, hogy olyan nagyon ismerném Midorit, de egy olyan sokat látott veterán, mint én, már csupán apró jelekből is be tudja kategorizálni az ismerőseit karakter archetípusokba, a lány pedig klasszikus példája volt a félénk, csendes, önbizalom hiányos és pesszimista típusnak. Szöges ellentéte az én jellememnek, de van egy olyan hülye mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ami jelen esetben igaz volt. Mindketten találtunk olyat a másikban, amiért szívesen kerestük egymás társaságát, ha le akarjuk egyszerűsíteni, nekem kellett valaki, akit belerángathatok a hülyeségeimbe, neki meg kellett egy vezéralak az életébe Kalandosnak tűnő útja belőlem heveny fészpalmot váltott ki, nem tudom magától mit csinálna abban a helyzetben, amibe került, de mindenképp szerencséje van, hogy összefutottunk.
- Értem-értem, persze, van még hely a szobámban, én is csak épphogy beköltöztem. Legalább nem fogok beledögleni az unalomba Tudod, kering egy olyan legenda, hogy a helyi kastély egykori lakóit szörnyekké változtatták, és felfalják azokat, akik megpróbálják gyalog elhagyni a várost. Igazából marhaság, de itt a hegyek között élhetnek farkasok, meg ilyesmik, szóval nem alaptalan a félelem.
Veregettem meg Midori vállát, bár a szóbeszédet már csak unottan hadarva mondtam el neki, mert nem valami fontos, hogy tudja, talán meg is ijedne tőle. Illetve... elnézve a viselkedését már késő Mindegy, fontosabb volt most, hogy előbányásszam a telóm és kiderítsem az ofője számát valahogy, mielőtt az eltűnése miatt hívnák a rendőrséget, vagy valami. A temérdek kombináció között némi keresgélés után sikerült rátalálnom a megfelelő számra, mázli hogy kicsöngött ilyenkor, bár az a veszély nem fenyegetett, hogy a híresen szingli tanárnőnk éppen a pasijával lenne, mert az sose lesz neki A legudvariasabb hangomat elővéve vázoltam a helyzetet és kértem, hogy segítsen ki egy telefonszámmal, azt a világ minden kincséért sem hagytam volna, hogy ő beszéljen Midori osztályfőnökével. Jó, hogy nem kellett sokáig győzködni erről, így néhány perc múlva már a másik tanár volt a vonal végén, és mire odaértünk a fogadóhoz, sikerült megnyugtatnom a senseit, hogy jó kezekben van a báránykája, és nem kell emiatt módosítani a kirándulásuk terveit. Mély sóhajjal egyetemben nyomtam ki a telefonom, valahogy tök fura érzés volt, hogy gondoskodnom kell valakiről, és ez kicsit fárasztott is.
- Hinata néééni, megjötteeeee~m!
Kiáltottam el magam belépve a fogadóba, sarkamban Midorival. Kábé nem érdekelt, hogy kit zavarok a hangoskodással és kit nem, ellenben nem volt kedvem felkutatni az egész épületet a nagynénimért, amikor már alapból is hulla voltam az utazás, a cipekedés meg a váratlan társaságom miatt. Rövidesen feltűnt "szívélyes" vendéglátóm, úgyhogy újabb tájékoztatót tartottam, csak most sokkal rövidebben, mivel tudtam, hogy Hinata baa-chant nem érdekelte mit csinálok. Beletörődő megjegyzéséből úgy tűnt, hogy más terve volt velem, de ezek szerint sikerült kicsesznem vele ezzel a meglepetéssel. Köszi Midori, már csak azért megérte, hogy összefutottunk *.*
- Gyere Midori, megmutatom a szobánkat!
Vigyorogtam rá a lányra, és már mutattam is az utat fel az emeletre, a végeredmény pedig az volt, hogy mindketten fáradtan roskadtunk le. Persze én nem szoktam csak úgy, semmittevő módon pihenni, vagy olvasok, vagy tévézek, vagy netezek, vagy gitározok és énekelek, most viszont egészen más járt a fejemben, méghozzá az ivás *.* Midori-chan amúgy is osztálykiránduláson van, és végső soron én is kezelhettem ezt a kis nyaralást ekként. A szüleim nincsenek itt, a szipirtyót meg el tudom kerülni egy ekkora épületben, szóval nincs meg a veszélye a prédikálásnak, amiért olyasmit teszek, amit nem lenne szabad Kár, hogy csak ketten voltunk, de ez nem fog benne megakadályozni, hogy jól érezzem magam, szóval előszedtem a sört, amit lenyúltam, és az egyik dobozt vigyorogva a lány kezébe nyomtam. Ám Midori csak nézett, mint borjú az új kapura. Mondjuk nem kellett sok hozzá, hogy rájöjjek mi a gond, nem is tudom miért lepődtem meg azon, hogy még nem ivott alkoholt. Készségesen segítettem neki kinyitni a dobozt, majd érdeklődve figyeltem a reakcióját az ízre. Majdnem elröhögtem magam a fintorgó arcát látva, biztos nem ilyesmire számított. A hatásra is kíváncsi voltam, és mire kiürült az első doboz, már én is kifejezetten oldott hangulatban éreztem magam, hát még Midori, aki félig-meddig kétértelmű kérdésekkel kezdett el bombázni, miközben kábé úgy nézett ki, mint aki beszívott
- Attóóól függ, mire gondoltál. Bár nem, nem függ semmitől!
Vigyorogtam vissza, előttem nem volt akadály, bármit is akar játszani, állok elébe. Váratlanul felpattant, megfogta a karom és kivonszolt a szobából, mi több, a fogadóból is, ám hiába kérdeztem rá, mit csinál, nem válaszolt, csak ment a saját feje után o.O Hamarosan egy párra lettünk figyelmesek, a lány pedig hadart meg mutogatott valamit, amit nem értettem, aztán se szó, se beszéd, legnagyobb elképedésemre nekirontott a pasinak és a maga koordinálatlan mozgásával ütni kezdte. Ebben a pillanatban legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, franc se gondolta, hogy Midoriból az ital az agresszív állatot hozza ki o.O
- Etoooo... borzasztóan sajnálom, a barátnőm kicsit sokat ivott.
Heherésztem kínomban, de mielőtt megpróbálhattam volna valami tenni is, a lány abbahagyta a férfi csépelését és mivel gondolom rájött, hogy bármit is haluzott be, ez nem az, gyorsan mögém rejtőzött és onnan próbált mentegetőzni.
- Igen, azt hiszem mi most jobb... ha megyünk. Ööö... viszlát!
Kezdtem el hátrálni én is, megerősítve Midorit. Kétszer se kellett mondani, hogy kövessem, bár úgy száz méter futást követően inkább átvettem az irányítást, mert nagyon nem a fogadó felé indult vissza, hanem... mittomén, mindegy is Erősen lihegve estünk be a szobába, a lépcsőn nekem sikerült még meg is botlanom és beütnöm a térdem >.> Összegzés: ez nem volt egy jó játék, legközelebb én mondom meg mit csináljunk >.> Akárhogy is, erre a legközelebbre minimum reggelig kellett hogy várjak, mert mire kifújtam magam, Midori már az igazak álmát aludta. Ellenben én még nem volt álmos, és mivel a bulizás lehetősége partner híján kiesett, második söröm elfogyasztása közben ki kellett találnom valami elfoglaltságot magamnak. Villanykörteként gyúlt ki a fejem felett az ötlet, miszerint itten van ám egy onsen is, mint minden normális vidéki fogadóban, innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mihez kezdjek magammal. Sietősen szedtem össze a fürdéshez szükséges cuccaimat, csak az idegesített, hogy szinte minden kiugrott elsőre a kezemből, hogy fene a pofájukba, de végül az össze-vissza forgó világot kivépézve letámolyogtam azon a csúnya lépcsőn. A különböző szabotálási kísérletek miatt kicsit lassan, de sikerült átvedlenem a törülközőmbe is, azonban ahhoz már nem volt türelmem, hogy a hajammal is kezdjek valamit, így az megmaradt kibontva, nem érdekelt. Tiszta mázli, hogy eszembe jutott kivenni a kontaktlencséket is, azt azért mégsem kellett volna magamon hagyni, még akkor se ha így tök másképp néztem ki, mint ahogy azt szerettem volna.
Az összes akadály elhárult, szal büszkén masíroztam ki a szabadba, miközben rázendítettem valamelyik irtó buta és gagyi szövegű nótámra. Nem tudom mi a rákért hagyom, hogy mások írják a számaimat, vagyok én is olyan jó szövegíró, mit bárki más, elvégre igazi poli... polieszterén vagyok Hülye kémia >.> Akárhogy is, most ez a szöveg jutott eszembe, szóval ezt énekeltem kifogástalan hangomon, egészen addig, amíg a medence széléhez érve azt nem tapasztaltam, hogy a lábaim önálló életre keltek, én meg egy bazinagy csobbanással beleestem a fürdőbe -.- Morcos képpel bukkantam fel az egyébként kellemesen meleg víz alól, gyilkos tekintettel pásztázva, hogy röhög-e rajtam valaki, mert ha így lett volna, azt bele is fojtottam volna az onsenbe >.> Ha röhögés nem is, de a bámulás megvolt valami féleszű barom részéről, az meg majdnem ugyanaz, szóval két tempóval közelebb is úsztam hozzá, hogy megkíséreljem a víz alá nyomni.
- Mi van félszemű, kinyomjam a másikat is? Asszed büntetlenül szórakozhatsz rajtam? Én nem nevetség, hanem csodálat tárgya vagyok a köreitekben, vazze! Különben is, kit akarsz cosplayelni ezzel a szemkötővel, tán Takasuginak képzeled magad, he?
Förmedtem rá az alakra, miközben a vállánál meg a fejénél fogva tolni kezdtem lefelé, bár azt nem értettem, hogy miért olyan vörös a képe, mint a főtt ráké. Legalábbis addig nem, amíg rá nem jöttem, hogy nincsen rajtam a törülközőm, az ugyanis kibomlott az esésnél és most néhány méterrel odébb lebegett a víz felszínén.
- Kuso... Teme, gyere fel a víz alól, de kurva gyorsan!
Engedtem el a pasast, majd amint megláttam a fejét, azonnal pofon is vágtam és rövid úton sprinteltem is a törülközőmért nyakig elmerülve a vízben. Még az előbbinél is gyilkosabb tekintettel illettem az ismeretlen krapekot miközben visszaügyeskedtem magamra a "ruhadarabot".
- Perverz, ha még egyszer meglátlak, tökön rúglak!
Fenyegetőztem menekülés közben még egyszer visszanézve, majd kikászálódtam a medencéből és kínosan vigyázva az egyensúlyomra, betipegtem vissza a fogadóba. Szitkozódva méltattam mindenféle kedves szóval ezt a nyomorék helyet, ahol semmi sem akart az én kezem alá játszani. Hogy a francba pihenjek itt, ha minden és mindenki azért van, hogy engem idegesítsen? Úgy döntöttem jobb, ha inkább Midori példáját követem és sürgősen elmegyek aludni még mielőtt még rosszabbra fordulna ez a kurva nap, szóval újfent a szobám felé vettem az irányt és szépen bevágtam magam a paplan alá azt kívánva, hogy bárcsak egy teljes hétig aludnék...

Kuroda:
Szavaidra a trécselő lányok elhallgatnak és kérdően merednek rád, talán kicsit meg is ijednek a mondandódtól, legalábbis erre utal az, hogy miután egyikük elnézést kér, és közli veled, hogy nem tudnak semmit, diszkréten odébb vonulnak, hogy nyugodtabban folytassák a megkezdett beszélgetést. Mivel időnként rád-rád pislantanak, kétség sem férhet hozzá, hogy éppen miről, vagyis inkább kiről szólhat az a társalgás. Tőlük tehát nem fogsz semmit megtudni, azonban a középkorú úr közelebb int magához, és így szól:
- Fiacskám, én már itt vagyok majdnem másfél hónapja, és én mondom neked, hinned kéne ezeknek a bizonyos pletykáknak. Állítólag az óvárosban, ahol a várromok is vannak, ott történnek ezek a furcsa dolgok. Nem azért vagyok itt, hogy a híreket figyeljem, de még én is hallottam valami legendáról, azt teszik felelőssé a helyiek.
Közli veled bizalmasan, de többet már nem tudsz meg tőle, inkább a két fiatal hölgyre terelődik a figyelme ezt követően.

Mindenki:
Kisebb-nagyobb megpróbáltatásokat követően nyugovóra tértek, ám álmotokat mindennek lehet nevezni, csak nyugodtnak nem. Mindannyian roppantul bizarr képeket láttok, bár a szürreális világ, amibe kerültök, másképp reagál mindegyikőtökre. Van aki rémálmot lát, van akinek titkolt vagy kevésbé titkolt perverzsége vezérli a fejében a történéseket és van olyan is, aki csupán irreális eseményeket él meg.
Midori az egyetlen, aki normálisnak nevezhető környezetben álmodik, ám azért az ő fejében sem szokványos események játszódnak le. Reggel csupán arra emlékszik, hogy látomásában egy furcsa lényt látott, amely egyfolytában csak azt kérdezgette tőle, hogy "mi az álmod?" Ébredés után indíttatást érzel arra, hogy elmenj a kastélyba, bár magad sem tudom, miért is érdekel annyira a látványosság.

Shinigamik:
A reggeli szétválás végül nem bizonyult jó ötletnek. A lányok ruhabolti kitérője a vártnál jóval tovább tart, már delet üt a városka toronyórája, mikor kiléptek a butikból egy halom szatyorral a kezetekben. Ha gondoljátok, tehettek egy kitérőt a szállásotok felé, hiszen nem könnyű ennyi cuccot cipelni mindenhová. Ha esetleg faggatózni szeretnétek, a bolti személyzettől nem tudtok meg semmit, hallgatásba burkolóznak, amikor szóba kerül küldetéseket tárgya. Ami a kastélyt illeti, a fogadósnak igaza volt, nem elég hogy elég borsos árat kérnek az idegenvezetésért, egyetlen szavát sem értitek a férfinek, annyira hadar, és még csak különösebben körülnézni sincs időtök, annyira rohan.
Kuroda és Noah délelőtti kocsmázási kísérlete is kudarcba fullad, bejárjátok az egész várost, de a legtöbb vendéglátó helyiség még nincs nyitva, vagy pedig senki sincs benn, akiből információt tudnátok kiszedni. Ellenben Kuroda hasznosíthatja a tegnap hallottakat és a kastély felé terelheti a nyomozást, ott pedig összefuthattok a lányokkal is, és összeadhatjátok a csekélyke tudásotok. Mivel az idegenvezetés alatt legendákról nem igazán hallottatok, így a legjobb esélyetek megismerkedni ezekkel a szuvenírboltban van, ahol a csecsebecsék mellett talán találtok valamit az óváros történelméről és mendemondáiról is. Ha nem akarjátok az időt olvasással és háttér információk szerzésével eltölteni, akkor viszont akár most rögtön is elindulhattok felfedezni a kastélyt, hátha belebotlotok valami érdekesbe.

Midori és Kanade:
Mivel előző nap egyikőtök sem vacsorázott, így mindketten farkaséhesek vagytok, talán egy reggeli fürdő sem ártana nektek, hiszen az út porát csak többé-kevésbé sikerült magatokról lemosnotok. Ha végeztetek a reggeli teendőkkel, Midori sugallatára ti is elindulhattok a várromokhoz, ezen a helyen egyébként sem tudtok ennél hasznosabb elfoglaltságot találni a szabad ég alatt. A látványosság sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint azt talán vártátok, sikerül egy bemutatót is elcsípnetek, ahol korhű öltözetben és fegyverekkel játszanak el egy csatát a színészek, sőt, ti magatok is kezetekbe foghattok néhány fegyvert, ha akartok, Kanade előtt például megnyílik a lehetőség, hogy íjásztudásával felvágjon.
Midori, a fejedben a reggeli eset után ismét megszólal a hívogató hang, ezúttal tisztán hallod azt is, mit mond: segítséget kér tőled. A sugallat hatására elszakadsz barátnődtől és a romok egy teljesen elhagyatott részére tévedsz, ott pedig meglátod a hangok forrását, azt a lényt amit álmodban is láttál. Teste áttetsző, szellemszerűen vibrál, ahogy lebeg a levegőben, szemei pedig szomorúnak tűnnek.


- Bocsáss meg halandó, hogy belemásztam a fejedbe, de hidd el, jó okom volt rá. Szükségem van egy hozzád hasonló tiszta lelkű egyénre, aki segít elérni azt, amit ezzel az anyagtalan testtel nem lehet. Kívánságom egyszerű, de nekem mégis roppantul fontos: újra érezni akarom a kedvenc ételeim ízét. Ha megszánsz, megígérem, hogy én is teljesítem egy kívánságod.
Kérlel téged a lény visszhangos hangján. Bár még sosem láttál ilyesmit ilyen valóságosan magad előtt, valamiért mégsem félsz tőle, úgy érzed megbízható és igazat mond. Tőled függ hogy döntesz, segítesz-e neki vagy sem?
(Ha lenne hozzá valamilyen kérdésed, tedd fel PÜ-ben és válaszolok, lényeg hogy ne hagyd függőben a döntést)

Milyen hamar lett reggel… Biztosan nagyon sokáig fenn voltam. És alkoholt ittam… én o.O Nyúzott, a fáradtságtól még homályos tekintettel próbálok felülni az ágyon, amibe tegnap este beledőltem. Furcsa álmom volt, egy gyönyörű, szárnyas lénnyel, szerencsére tisztán emlékszem az alakjára, mert már akkor is elhatároztam, hogy le fogom rajzolni. Ilyen tüneményt élő ember szeme még nem látott, abban bizonyos vagyok, így habár ki egyáltalán nem aludtam magam a hosszúra nyúlt éjszaka után, mégis szerencsés vagyok, mert képzeletem megmutatta nekem ezt a csodát. Arra emlékszem még, hogy mindig azt kérdezgette, mi az álmom, én pedig válaszolni akartam neki, de nem tudtam mit. Még mindig úgy gondolom, hogy leghőbb vágyam az, hogy elszegődjek tanítványnak Shihuru-samahoz és híres divattervező legyek, de mi van ha mégsem? Ilyesmin kora reggel képtelen vagyok gondolkodni… Igen bizonytalanul, de sikerül kikászálódnom az ágyamból és Kanade-senpai felé venni utamat, hogy felébresszem. Mikor odaérek az ágyához, finoman bökdösni kezdem az egyik karját.
- Kanade-senpai… ébredj, reggel van. – szólalok meg még mindig félálomban, majd független attól, hogy próbálkozásom sikeres volt-e vagy sem, tántorogva megindulok a fürdőszoba felé, időközben kivéve a táskámból egy váltásruhát.
A másnaposság szörnyű dolog, pedig én csak egyetlen sört ittam és mégis milyen borzasztóan nézek ki T-T Alig emlékszem a tegnap este történtekre, de minden bizonnyal valami nagyon szégyellni valót tettem, majd ha a senpai felébred, megkérdezem tőle, ő biztosan tudja, mit csináltunk. Leszögezem magamban, hogy az alkohol egyáltalán nem nekem való ital, legyen bármennyi is, én többet biztosan nem iszom!
~ El kellene menni abba a régi kastélyba, ami itt van a közelben. ~ fogalmazom meg magamnak gondolatban is azt a furcsa érzést, ami már ébredés óta bennem van, de betudom annyinak, hogy ez minden bizonnyal csak annak köszönhető, hogy eredetileg városnézésre indultam, csak aztán itt találtam magam.
Gondolataimból a jéghideg víz ugraszt ki, ahogy sikítva a zuhanyrózsa alól is kipattanok, nem csak zavaros képzelgéseim közül. Egy ideig csak dermedten álldogálok, de aztán erőt veszek magamon és kicsit állítok a víz hőmérsékletén, majd újra bemerészkedem. Mikor végül sikerül lezuhanyoznom, elvégzem a többi szokásos fürdőszobabéli teendőt, majd még mindig nyirkos hajjal, de azon kívül készen lépdelek ki, hogy megnézzem, Kanade-senpai hogy áll. Mielőtt megszólalhatnék, gyomrom hangosan megkordul. Akkor jut csak eszembe, hogy tegnap este nem ettem semmit vacsorára, pedig az egy fontos étkezés, nem szabad kihagyni. Azt hiszem, listát kell vezetnem a kötelező teendőimről, különben rendre elfelejtek mindent, amit amúgy nem szoktam :/
- Kanade-senpai, én lemegy enni, ott megvárlak, jó? – mondom a semmibe, hátha meghallja.
Miután közlöm barátnőmmel mostani célomat, még mindig kicsit kóvályogva indulok el az étkező irányába, amiről pillanatnyilag fogalmam sincs, merre lehet. Egy jó fél órás bolyongás és szerencsétlen módon rossz szobákba nyitás után sikerül megtaláltam a helyet, amit keresek. Pont a legnyilvánvalóbb irányban van, jellemző Ő szerencsétlensége (ez természetesen én vagyok ) elkerülhette volna ezt az egészet, ha megvárja Kanade-senpait szépen csöndben. Korholom magam, mintha csak valaki más szidna le engem, mert úgy hallottam, ez hatásosabb. Az asztalhoz kényelmesen letelepedve az első székre, kezdem megenni a reggelimet, közben pedig néha az ajtó felé pillantok, mikor érkezik meg a senpai. Ha jól emlékszem, ő sem ivott többet nálam, meg hát az én gyenge szervezetemnél mindenki jobban bírja az alkoholt, úgyhogy nem aggódom megsegítőm miatt, biztosan már a keléstől számítva fitt és friss, csak én nem vettem észre, ami nagyon is lehetséges. Éhes gyomrom számára nagyon is kielégítő az isteni étel, bár nem nagyon figyelek rá, mit is eszem tulajdon képpen, gondolataim még mindig a furcsa, álmomban látott lény és a kastély körül forognak. Amint betoppan a szobába barátnőm is, meg sem várom, hogy leüljön, rögtön megszólalok.
- Mi lenne, ha megnéznénk azt a közeli kastélyt, Kanade-senpai? Pe-persze csak miután megetted a reggelid, nem sietünk sehová végül is >.< - sütöm le a szemem elszégyellve magam, hiszen nem vagyok én olyan akaratos, akkor megyünk, amikor barátnőm szeretné, meg persze csak akkor, ha neki egyáltalán kedve van hozzá.
Lehet, hogy talált már valami programot, abba pedig nem szeretnék belerondítani, mert akkor át kéne szerveznie az egész napját, ami természetesen csak az én hibám lenne, én pedig nem szeretnék neki kellemetlenséget okozni, hiszen még ki is segített, amikor a helyzetem teljesen kilátástalan volt, ő az én megmentőm! Mikor mindketten kész vagyunk, el is indulunk, persze én szorosan vezetőm mellett, nem lenne szerencsés, ha megint eltévednék, mert akkor már biztosan nem csöppenne elém az égből egy újabb segítő, aki vigyáz rám, míg Kanade-senpai meg nem talál. Oda érve majdnem felsikítok egy páncél láttán, de aztán rájövök, már barátnőm háta mögül szemügyre véve a rémisztő jelenséget, hogy nem akar bántani, sőt nem is él. Egészen érdekes itt, biztosan valami ünnep van vagy ilyesmi, azért tartanak harcos bemutató, csak azt nem értem, hogy nem sérülnek meg o.O Persze, biztosan életlenek a fegyverek, de én biztosan nem lennék egyik harcos helyében sem, inkább elbújnék a senpai mögé és néznem, ő hogyan harcol, mert hát biztosan úgy, mint egy igazi hős *.* Be is váltom gondolatomat, sőt az egyik színész suhintásánál be is csukom a szemem, de mivel nem puffan semmi, amiből arra engedek köveztetni, hogy nem vágta le a másiknak semmijét, végül remegő tagokkal, de kinyitom… viszont a vezetőm meg eltűnt o.O
- Kanade-senpai! – kezdek kiáltozni, hátha megtalálom, viszont mivel egy pár perces egy helyben ordítozás után sem kerül elé, ezért elkezdek a tömegben sétálni valamerre.
Egy férfi kedvesen ajánlgatja nekem egy ideig, hogy próbáljam ki valamelyik fegyvert, amivel küzdöttek akkoriban, de inkább jobbnak látom onnan minél messzebb menekülni, az én kezembe fegyvert adni nem szabat, még a végén megsebezek valakit, akaratom ellenére >.< Egy pillanatra meglátom barátnőmet, de mielőtt elindulhatnék felé, az álmomban látott lény hangja megint megszólal a gondolataim között, mintha csak onnan beszélne.
~ Segíts kérlek! Erre, erre… ~ a hívogató hangnak pedig engedek is és elindulok valamerre, lábaim önkéntelenül is visznek, pedig önálló úticélom nincs.
Mintha csak más vezetne, nem is én irányítanám a testem, pedig igen. Remélem azért Kanade-senpai nem aggódik miattam, nem szeretném, ha megint csak újabb gondot okoznék neki, úgyis hamarosan visszamegyek és egymásra találunk, ez a hely biztosan nem olyan nagy. Ahogy megyek, amerre a furcsa hang hív, az emberek egyre ritkulnak, majd mikor már nagyon közel érzem magam, már senki nincs a közelben. Egy pillanatra megtorpanok, nem tartom jó ötletnek az elhagyatott romok között teljesen egyedül sétálni, ki tudja, mi van itt. Viszont kíváncsiságom kivételesen nagyobb, mint a félelmem, úgyhogy újra elindulok a hívás felé. Mikor meglátom azt a gyönyörű, áttetsző, szárnyas lényt, újra megállok, de most már véglegesen. Biztosan le fogom rajzolni, ha hazaérek, méghozzá ebben a környezetben, egyszerűen csodálatos lesz, már látom magam előtt a képet. Egyik kezem kinyújtom felé, hogy megérinthessem, de gyorsan vissza is húzom, ki tudja, hogy venné, ha egyszerűen csak fogdosnám, mint egy aranyos állatkát. Hangja tényleg olyan, minta a valódi szellemekét képzeltem, mármint azokét, akik a filmekben vannak, mert mostanában találkozom igazi szellemekkel, akik nagyon is valóságosak, de ő koránt sem olyan, sokkal jobban hasonlít a filmbéli lényekre. Kérlelésére egy pillanatra elgondolkodom, hiszen azért ez nem olyan nagy kérés, tökéletesen meg tudom érteni, miért kívánja ezt tőlem, meg persze az a kívánság is megfogott, amit mondott. De nem vagyok mohó, sem anyagias, én nem >.< Akár a nélkül is segítek neki, hogy bármit is adna érte, de ha ragaszkodik hozzá, akkor majd időközben kigondolok valamit, hogy ne érezze kellemetlenül magát utána, mert azt meg végképp nem szeretném.
- Persze, nagyon szívesen segítek neked, bár nem tudom, jó embert kérsz-e, én ügyetlen vagyok, annyira, mint senki más… ha ezt tudva is szeretnéd, akkor csak mondd meg, mit csináljak. Meg kérlek szépen, mondd el nevedet. Az enyém Midori. – egyezem bele készségesen, bár fenntartásokkal, mert tényleg kételkedem benne, hogy képes lennék teljesíteni, amit kérni fog.

*Sötétség és feneketlennek tűnő verem. Hosszú, nagyon hosszú és meg nem fogható padlózat. Nézhetek jobbra, s balra is, nem látok egyebet, csak a világomba tűnő gonoszságot. Talán percekig hihetem öntudattal telien, hogy nem látok semmit. Hangokat azonban hallok. Nem olyan hangok ezek, amelyek egy cseppet is biztató mondatokat suttognának fülembe. Lassú, monoton, settenkedő mondatok melyek kíváncsiságomat tüzelik. Mi lehet ez? S kimondhatja ezeket nekem? Úgy érzem zuhanok, igen zuhanok, de nem tudom hová. Talán egy másik világba lennék taszítva? Talán, üldözőbe vettek volna s e miatt ezt választottam? Egyszer csak egy hatalmas csattanással ötvözve szorul össze szívem. Fekete tenger habjai közé zuhantam. Azok közé a hatalmasra nyúló hullámok közé, amelyek ezeket a végtelennek tűnő falakat taszítják el. Teljesen értelmetlen kép ez, még is süllyedni kezdtem. Szabadulni akarok, menekülni akarok. Én, én nem süllyedhetek el. Dolgom van, nem is akármilyen dolgom. Nem lehet, hogy így végezzem. Szívem szakadatlan dobbanásokba kezd s nyúlok a felszín felé. Kapálózok eltökélten a szabadulásom érdekében, még sem érek el vele semmi. Ennek ellenére is csak merülök még nem egy démoni lény ocsmány kezeit nyújtá irányomba. Én rá tekintek és ő visszatekint rám, így lebegünk egymásért nyúlva pillanatokig. Kezeink közelednek egymáshoz csak, hogy, amint elérnénk egymást megszakad a kép, megszakad a tudat. Felébredek elhagyva eme kaotikus álomvilágot. Nem kérdéses, hogy egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mit is álmodtam, még is a szorult érzés azért bennem van pillanatokig. Egy ilyen nem valóságos dolgot a lélek bizony nem könnyen tud feldolgozni, még ha nem is emlékszik.
Ébredésem után kis idővel végül elindultunk a fogadóból. Kézen fogtam Tarát a cél érdekében. Semmi kedvem sincs együttműködni azzal a szőkeséggel, aki nem ért egyszerűen a normális szóból. Nincs abban semmi nem érthető, hogy egyszerűen jó lenne, ha békén hagyna, mert nem vagyok kíváncsi a társaságára. Bár mit is várhatnék egy oly' csökevényes értelemmel megáldott shinigamitól, mint Noah? Nem sokat. Ezért is önállósítom magamat a küldetésre gondolva. Nincs időm nekem arra, hogy ilyenekkel kössem le magam. Aki balgatag és ráér feladat közben egyéb dolgokkal foglalozni, annak külön úgy kell. Majd átadom üdvözletem nekik, mikor mi Tarával megoldjuk ezt a rejtélyt. Elvégre is a nőegylet tagjai vagyunk. Nem veszthetünk, két ilyen idióta ellen vagy különben szembe kerülhetünk Kohaku-san gyilkos sodrófájával. Annak ellenére, hogy erőszakos néha a nő egészen kedvelem. Eléggé tapasztalt, amiért csak tisztelni lehet. Tehát el kell indulnunk, hogy végre valamit tegyünk is az ügy érdekében. Kiérve a szállásunkról még ellenőrzöm, hogy minden meg van, amit eredetileg magammal akartam hozni. Szerencsére meg van, így nyugodt szívvel és méltóságteljesen haladok előre Tarával az oldalamon. Nem tartom valószínűleg, hogy túlzottan sokat fogunk beszélgetni ezért se szólok igazából hozzá. Meg nagyjából le vagyok kötve a gondolataimmal, amelyek arra irányulnak, hogy még is mi lehet ennek az eltűnéseknek a hátterében. Ez egy olyan dolog, amivel egyáltalán nem lehet szórakozni. Percekkel később szerencsére megakad a szemem egy igen érdekes butikon, amely kirángat gondolataimból. Rá pillantva társamra jelzem felé, hogy indulás. Ha jön, ha nem én be is lépek a jó minőségű áruval felszerelt boltba. Első dolog, ami megcsap az-az illat. Jellegzetes virágillat, amelyet úgy érzek, hogy valahol már éreztem. Nem is vagyok benne teljesen biztos, de arra feltételezek, hogy Soul Society-ben valahol lehetett ez.*
- Jó napot! Szeretnék három selyem yukatát, két kimonot, cipőt és még néhány kiegészítőt.
*Igényeimet nem félem az eladónak elmondani elvégre azért van itt, hogy segítsen. Természetesen hozza is az elvárt viselkedést, így a vásárlás annak ellenére, hogy nem zajlik le két perc alatt, azért zökkenő mentes. Az eddigi vásárlásaimmal összevetve Tarával még mindig hamarabb végzünk, amint ahogyan szoktam én. Bár lehet most igazából azért "siettem" mert Tara is velem volt. Nem nagyon szeretek úgy vásárolni, hogy közbe mellettem állnak és azt lesik, hogy esetlegesen mit választok. Ki is fizetem az egész cehet, aztán pedig kiérve a boltból szembesülnöm kell egy hatalmas nagy ténnyel. Nos, nem lettek olyan könnyűek ezek a szatyrok, én pedig utálok cipekedni.* - Szerintem a kastély előtt inkább mennyünk és vigyük a szállásra a cuccainkat, majd utána elmegyünk a kastélyhoz. Valakinek ki kell ütni a többieket az ágyból! *Sejtelmesen pillantok a lányra e közben. Egyáltalán nem számítok arra, hogy azok ketten ki tették a lábukat a szálláshelyről. Tehát már ezért is vissza kéne mennünk, hogy...nem kéne ilyenekkel törődnöm. S nem is kell sok idő hoppon is maradok. Elhúzott szájjal állok meg a küszöbön, ahogy tudatosul bennem a dolog, hogy ezek már elhagyták a szállást. Úgy döntök átöltözök.*
- Én kész vagyok...akkor mehetünk?
*Meg sem várva Tara válaszát inkább elindulok ismételten önállósítva magamat. Akár hozzá is szokhat, hogy ezek a kérdések vagy szavak feléje nézve igazából csak egy fajta gesztusok. Van célom és ezt elakarom érni. Nem akarok barátkozni viszont, hogy számíthassak rá, kénytelen vagyok némi figyelmességgel ötvözni a tervemet. Elindulok kifelé leérve pedig kimért biccentést intézek a recepciósnak majdan kiérve a szállásunk helyéről egyenesen a kastény felé veszem az irányt. Ha nem téved a hallásom, akkor bizonyára Tara is velem jön. Ugyan nem pillantok rá, de azért még a hallásom kifogástalannak könyvelhető el. S csak az út és néhány itt lakó közlekedése az utcákon. Már- már egészen csendes városnak mondható el. Egyszer csak egy hatalmas nagy kastély kerül a szemeink elé eszembe juttatva, hogy Soul Society-ban is vannak ilyen méreteket öltött épületek. Noha inkább lehetne úgy fogalmazni, hogy a főnemesek rezidenciája ütheti meg ezt a szintet azzal a különbséggel, hogy az építészeti stílus teljesen más, illetve a tisztaság. Azok a házak nagyon letisztultak egy fajta kiváltképp különleges eleganciát sugározva. Nem félek megindulni a csökevényes tömegben, hogy végre feltárulhasson előttünk a várva várt információt, amelyet csak is itt szerezhetünk meg. Legalább is tudtommal nem nagyon van itt más, ekkora méreteket öltött turista látni való. Lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy az idegen vezetőt kell kifizetni. Tara-ra pillantok megint csak. Ha már a boltba való betermelést kifizettem ez a feladat rá fog hárulni. Amúgy is elégtétel nekem, hogy az ő költsége most az ottaninak talán a másfél szerese, ha jól számolok. Semmi érdekes, legalább is hiába kezdjük el követni az illető úgy hadar, hogy ha most nálam lenne a zanpakutom a gerincébe állítottam volna, hogy tudja kivel és hogyan is beszél. Ebben az amúgy is már fusztráló helyzetben pedig felbukkan a két degenerált is. Valahogyan már meg sem kéne lepődnöm.* - Nos? Találtatok valami érdekeset? *Elhagyva a normális köszönési formát egyből a lényegre térek és én személy szerint meg is állok. Nem szándékozom az idegen vezetőt tovább követni, mikor amúgy se mond el semmi érdemlegeset. S mi közben Noah és Kuroda szavait hallgatom egyre csak azt a közelben lévő szuvenír boltot kémlelem...*

Egy hang szólított, azt állítva, hogy reggel van. Válaszom egy kába mocorgás volt, miközben azon töprengtem, hogy ez kinek is a hangja lehetett. Anyué nem, mivel ő nem szólít senpainak, sőt, mivel a családomból senki sem szólít annak, így minden bizonnyal nem is otthon voltam. De akkor hol? Kezdeti tompaságom után a megvilágosodás már gyorsabban jött, és nem voltam valami boldog tőle. A takarót magamra húzva tiltakoztam az ébresztés ellen, noha pillanatok alatt eljutott a tudatomig, hogy csikar a hasam az éhségtől, de a lustaság nagy úr, főleg amikor "nyaralok". Ilyenkor már az is eredmény, ha délben kikászálódom, erre... jó, nem tudom mennyi az idő, de gondolom legfeljebb délelőtt. Eh... Ráadásul nem tudtam kiverni a fejemből a hülye álmomat sem, amiben mintha valami elcseszett SHAFT-műbe csöppentem volna a MadoMagi díszletével, a Bakemonogatari forgatókönyvével és az Arakawa szereplőgárdájával. Leírhatatlanul bizarr volt az egész, semmi értelme nem volt, például ki talál logikát abban, hogy az ananászfejű tömeg azért kerget meg, mert megettem az elefánt cipőkrémjét amíg meg voltam szállva egy molylepke által? Fúúú, na hagyjanak engem békén a füstszörnyek meg a bajuszos vattapamacsok :/
Persze ilyen kómásan elkerülhetetlen volt, hogy el ne bóbiskoljak, hiszen a következő pillanatban már újra Midori hangját hallottam meg, amint kijelentette, hogy lemegy reggelizni. De jó neki, hogy ilyen korán képes élni T_T
- Jól van, majd megyek én is...
Motyogtam a paplan mélyén, majd végre erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Innentől kezdve a felkelés folyamata már relatíve zökkenőmentesen ment, leszámítva azt, hogy úgy néztem ki, mint egy zombi, és hogy várt rám egy kiadós fésülködés is. Tekintve hogy csak halvány emlékeim voltak a tegnap estéről, azt hiszem szerencsésnek mondhattam magam, hogy nem fájt a fejem, legalábbis a sörös dobozok és az emlékezetkiesés arról árulkodtak, hogy ittam egy kicsit. Egy kellemes fürdő segített felébredni, így már kicsit emberibb formában támolyogtam le az ebédlőbe, igaz ahhoz semmi energiám nem volt, hogy a külsőmmel vacakoljak, így kontaktlencsék nélkül, kibontott hajjal állítottam be a helyiségbe.
- Ööö... oké. Itt úgyis a városnézés az egyetlen értelmes elfoglaltság~ya na.
Egyeztem bele a hirtelen felvetésbe, miközben leültem a reggelimmel és enni kezdtem. Ebben a porfészekben még egy karaoké bár sincs, amivel el lehetne ütni az időt, nem véletlenül hoztam magammal annyi olvasnivalót meg anime DVD-t, fel voltam rá készülve, hogy egész nap a szobámban fogok dögleni. Azonban amíg Midori itt van, addig kötelességemnek érzem elszórakoztatni, arra meg tényleg a kastély a legjobb hely, még ha bőven el is marad attól a szinttől, amit én valóban szórakozásnak mernék nevezni :/
Akárhogy is, kajálás után összepakoltam egy "túrafelszerelést" aztán a lánnyal a sarkamban elindultam a város egyetlen látványosságához. Mindig elcsodálkozom rajta, hogy Midori mennyire bátortalan, ráadásul tök rosszul érzem magam, amikor eszembe jut, hogy milyen jól meg lehetne néha szívatni a ijedőssége miatt, egyszerűen nem visz rá a lélek, pedig nem az a típus vagyok, aki kihasználatlanul hagyná az ilyen helyzeteket. Na mindegy, fail. Sétánk nem éppen rövid, mivel az óváros a település szélén van, így dúdolgatással, halk énekelgetéssel töltöttem el az időt, speciel Midori első kézből hallhatta az egyik új dalomat, aminek még gyakorolnom kellett a szövegét, bár talán nem fogta fel A szinte folyamatos hangképzés és gyenge állóképességem miatt már kissé lihegtem, mire odaértünk a romokhoz, bezzeg útitársamnak nem akadtak ilyen problémái. Nem véletlenül utálok sokat gyalogolni, viszont most az egyszer úgy érzem megérte. Sokkal több látványosságot nyújtott ez az öreg viskó, mint amire kiskoromból emlékeztem, legalábbis a kiállítások biztosan újak voltak, és... fú, kiröhögnének az osztálytársaim, ha ezt elmondanám nekik, de tényleg tetszett, amit láttam. És még valami fesztiválba is belecsöppenhettünk, legalábbis a történelmi bemutató erre utalt... csak azt ne kérdezzék meg, hogy melyik érából származik ez az egész, kuka vagyok a törihez :/ De nem is érdekel, marha látványos volt, meg minden, akinek ez nem tetszik, az szimplán hülye
- Sugou! Ki lehet próbálni korabeli íjakat! Gyere Midori-chan, megtanítalak íjászkodni!
Lelkendeztem a lehetőség láttán, és szinte gondolkodás nélkül odasiettem a standhoz, eszembe se jutott, hogy a lány nem fog követni, mikor egy méternél távolabb nem mert tőlem eltávolodni. Nos, tévedtem, mikor hátranéztem, sehol sem láttam. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy mi legyen, de aztán végül győzött bennem a kíváncsiság, és meggyőztem magam arról, hogy semmi baja sem eshet itt. Szinte már-már gyermeki örömmel és csodálattal fogtam kezembe a régi íjat, teljesen más volt a tapintása, mint a lélekenergia-íjamnak vagy azoknak a fémeszközöknek, amikkel régen tanultam. A húr kicsit feszesebb volt, mint vártam, de azért csak sikerült kellően kihúznom ahhoz, hogy felvehessem a helyes tartást, viszont az erőlködés a pontosság rovására ment: máskor 100 méterről el tudnám találni egy ekkora céltábla középső célzónáját, most meg 25-ről a nyilaim többsége félrehordott szélcsendben Persze még így is megdicsértek, mert hát nyilván egy amatőr még ennyire sem tudna jól célozni, de nekem mégiscsak csalódás volt. Nem sokon múlott, hogy ne hívjam az íjat ócska vacaknak, de sikerült visszafognom magamat, tudom jól, hogy az én hibám, hogy nem elég erős a karom. Nincs annyi időm gyakorolni most mint mondjuk három éve, hiába felügyeli az edzéseimet Raiden újabban.
- Oukini! Metcha tanoshii ya na!
Adtam vissza a nyilat a gazdájának megköszönve a lehetőséget, majd meghajoltam, hogy aztán nagyot sóhajtva állhassak odébb. Meg kéne keresni Midorit, alábecsülöm, ha azt gondolom, hogy nem képes bajba keverni magát, aztán még a végén rajtam lesz leverve, ha történik vele valami. Elvégre felelősséget vállaltam érte, ő meg kicsit olyan mint egy kisgyerek, akiről nem szabad levenni a tekinteted, leszámítva azt, hogy 16 éves

Spoiler:

Shinigamik:
Míg összedugjátok a fejeteket, Tara lélekmobiljának hangját halljátok egyszer csak felcsendülni. Miután megnézi az üzenetet, amit kapott Soul Societyből, közli veletek, hogy visszahívták Seireiteibe, így elbúcsúzik tőletek. Ő ezzel kiszáll a küldetésből.

Ai, mivel téged a szuvenír bolt vonz elsősorban, így ismét önállósítod magad és amíg Kojiróék a romoknál néznek körbe, addig te megpróbálhatsz utánanézni a legendának, amit a 2. osztagos társad emlegetett. Belépve egy teljesen átlagos, talán kicsit még szerénynek is mondható ajándékboltot találsz magad előtt, a különféle csecsebecséket felvonultató pult mögött pedig egy kedves, idős nénike fogad, aki éppen ebben a pillanatban köszön el mosolyogva egy elégedettnek tűnő fiatal pártól, akik valami amulettet vettek. Némi nézelődés után észrevehetsz néhány kis könyvecskét is a kacatok között, és ha egy picit beléjük lapozol, akkor megtalálod azt az információt, amit keresel. A füzetecske szerint a Sengoku-érában, a Tokugawa Ieyasu által vezetett seregek elfoglalták ezt a várat Kyoto 1568-as ostroma közben, a védőket pedig mind egy szálig kivégezték. A monda szerint a halott szamurájok lelkei azóta is kísértik az idetévedőket apró, szárnyas lények formájában, és az óvatlan emberek lelkébe be is költöznek, akik ilyenkor felveszik az elhunyt harcos személyiségét, és olyasmiket tesznek, amit máskor sosem tennének meg.
Hogy ezzel az adalékkal mire jutsz és hogy tulajdonítasz-e neki jelentőséget, az tőled függ, mindenesetre elképzelhető, hogy van köze a rejtélyes öngyilkosságokhoz, elvégre mi ez, ha nem rendellenes viselkedés?
- Segíthetek valamiben, aranyom? Látom érdekli a legenda
Hallod meg az első hölgy hangját, aki kedvesen mosolyog rád. Megpróbálsz nála kérdezősködni, hátha tud valamit, vagy visszatérsz a társaidhoz?

Kojiro, Noah, ti tehát a kastély körül néztek szét. Ti is belebotlotok a bemutatóba, amibe Midoriék is, bár ezeknek a korabeli fegyvereknek a restaurált másai talán annyira nem foglalkoztatnak titeket, mint egy egyszer turistát, hiszen egyikőtök meg is élte ezt a korszakot. Ettől függetlenül, ha akartok, elvegyülhettek a tömegben egy kicsit, elvégre kellemes zene szól és még enni is lehet. Végül azonban mégis csak kikeveredtek a zajos fesztivál sürgő-forgó rengetegéből, és az óváros elhagyatottabb (turisták számára tiltott) részei felé veszitek az irányt. Noah az, akinek feltűnik egy, a kezében tantouval szédelgő alak, holott itt senki más nem lehetne rajtatok kívül. Felismered a fickót, ő volt az, akibe tegnap este szó szerint belebotlottatok az utcán Aival. A fehérbe öltözött férfi a szemetek láttára térdel le a fűbe, maga mellé helyez egy összehajtogatott papírost, majd miközben üres, élettelen szemeivel rátok néz, a pengét a hasához emeli. Kojiro számára egyértelmű, hogy a férfi seppukura készül, hiába torz egy kissé az általa elvégzett rituálé. Ha most közbeavatkoztok, könnyen lehet, hogy sikerül megakadályoznotok egy öngyilkosságot, és ha kérdőre vonjátok az alakot, még akár közelebb is kerülhettek a rejtély megfejtéséhez.

Midori és Kanade:
Midori, furcsa jelenségre leszel figyelmes, miután szavaid eljutnak a lény fülébe. A táj hirtelen megváltozik, immár nem a várromnál vagy, hanem egy végtelennek tűnő búzamező közepén, a távolban pedig hegyeket látsz a magasba emelkedni.
- A nevem a múlt homályába veszett, sajnálom, de nem tudom megmondani neked. Hívhatsz bárhogyan, nem fogok megsértődni, ha nevet adsz nekem. Lehet, kicsit furcsán fogod érezni magad, kérlek ne ijedj meg. Nem akarok neked ártani.
Szólal meg ismét a kreatúra, miközben lassan közelebb repül hozzád. Amint közelebb ér hozzád, a szellemszerű alak felragyog és eldeformálódik, mintegy beléd szivárog. Miközben beléd költözik, érzed, ahogy tudatod kitágul és emlékek rohannak meg, valamint szomorúság és fájdalom érzése. A fejed is megfájdul kissé, de ezen, és az esetleges ijedtségen kívül nem esik semmi bajod. Mikor ismét magadhoz térsz, újra a kastély maradványai között fekszel a földön, feletted pedig Kanade térdel aggódó ábrázattal, és téged szólongat, rázogat. Az elmédben érzed a lény jelenlétét, aki azt sugallja neked, hogy ha akarod, nyugodtan elmagyarázhatod a lánynak, hogy mi történt veled. Ám egyre jobban hatalmába kerít az éhségérzet is, takoyakit (rántott polip) akarsz enni mindenáron. Kérdés, hogy találtok-e ilyesmit a környéken.

Itt áll… vagyis lebeg előttem egy hatszárnyú überkawaii szellem és épp arról mesél nekem, hogy szeretne segítséget kérni tőlem. Igaz, megszokhattam volna a furcsaságokat, az alatt az idő alatt, mióta ide költöztem, meg hát a képességem sem mindennapi, de hogy egy… egy… egy nem tudom micsoda egyszer csak feltűnjön, meg összeakadjak Kanade-senpaival is és ez az egész minden megtörténjen már mégiscsak bizarr! Erre az egészre pedig csak egy magyarázat van, nem több. Méghozzá, hogy én… egy animébe kerültem *.* Mindig vágytam arra, hogy mangát csináljak, persze nem magamról, hanem a főszereplő sokkal ügyesebb, meg szebb lett volna nálam, de arról sosem álmodtam, még a leges-legmerészebb gondolataimban sem, hogy bekerülök mondjuk a Bakumanba vagy… jó, ez épp nem a legjobb példa na, de nem hibáztathat érte senki, mindenki tudja, milyen szerencsétlen egy emberegyed vagyok, bárki bármit is mond és bármivel hiteget T_T Nagy, értetlen szemekkel pislogok a furcsa lényre, ahogy a táj hirtelen megváltozik és már nem a vár mellett vagyunk, hanem valami végeérhetetlen búzamezőn, hegyekkel keretezve. Remélem nem akarja megmászatni velem az egyik hegyet, a tüdőm és a lábaim azt sem fogják kibírni, hogy odaérjünk, amilyen messzinek tűnik.
- Nincs neved? Akkor… Seppen-chan leszel! Szerintem nagyon illik hozzád. – kicsit félénken elmosolyodtam, remélem neki is tetszik, nem csak nekem.
A mosoly viszont hamar átalakult arcomon egy döbbent arckifejezéssé, mikor agyam felfogta, hogy épp mi történik. Szinte meglepődni sem tudtam, Seppen-chan már valami furcsa, még inkább szellemes alakba közeledett felém és egyszerűen csak… belém jött o.O Majdnem felsikítottam, mert oké, hogy Seppen-chan egy szellem, de azért ne szálljon meg, mint az Ao no Exorcist-ben az démonok szegény embereket, mert ez nagyon, nagyon nem szép dolog! Nekem is lesz farkam, meg füleim, meg hosszú karmaim és meg akarom majd ölni Kanade-senpait?
A táj szinte elmosódik előttem, ahogy idegen, eddig sosem látott és tapasztalt emlékek tolakodnak be az agyamba, mintha eggyé váltam volna Seppen-channal és mindenre emlékeznék, amire ő és mindent éreznék amit ő. Megmagyarázhatatlan, bár nálam az általános díproham nem furcsa, de akkor is, most mégis úgy tör rám a szomorúság, mint amikor megtudtam, hogy a városban mindenki utál T_T Az annyira, de annyira szörnyűségesen szörnyű volt, hogy érezni kell, egyszerűen elmondani nem lehet. Ha mindenki azt mondja, szörny vagy, előbb-utóbb elhiszed…
Mikor felébredek, újra a várromnál vagyok, ugyanazon az elhagyatott részen, ahol találkoztam Seppen-channal. Először észre sem veszem a látképbe tolakodó Kanade-senpait, lényegében nem nagyon látok semmit, de egy pár pislogás után látásom kitisztul. Először azt hiszem, sőt remélem, hogy csak elájultam vagy leütött valaki vagy nem tudom, de tisztán érzem Seppen-chant a fejemben, bármennyire furcsán hangzik is. Hirtelen újra elfog a rettegés, hogy most mi történt és még később mi fog történni, de valamennyire megnyugtat, hogy úgy tűnik, nem akarok rögtön vérengző, habzó szájú, dühöngő őrültté változni, aki tör-zúz és pusztít. Ennek ellenére szemeim bekönnyesednek és felnyúlva fogom át Kanade-senpai nyakát, lehúzva őt magamhoz. Csendben szipogok pár percig, de aztán szinte áradatként tör ki belőlem a szó, nem bírom, képtelen vagyok magamban tartani a történteket és Seppen-chan is azt mondja, nyugodtan elmondhatom.
- Kanade-senpai, olyan szörnyű és fura dolgok történtek velem! Először elkeveredtem tőled abban a nagy forgatagban, de nem mertem megmozdulni, de nem válaszoltál, amikor kiabáltam és a fejemben mondta egy hang, hogy mennyek vagyis jöjjek erre, itt pedig már nem volt senki, azt hiszem, tiltott területre jöttem, meg fognak büntetni? Szóval idejöttem és itt volt egy fura lény, akiről álmodtam és ő azt mondta, hogy segítsek valóra váltani az álmát, én pedig azt mondtam, segítek neki és akkor valami fura búzamezőre kerültem, tudod, mint amilyenben a görögök is hisznek, hogy oda kerülnek a lelkek és onnan kerülnek a pokolba vagy a mennybe vagy hova. Szóval az a lényeg, hogy ott voltam és Seppen-chan is ott volt, mert Seppen-channak neveztem el, mert azt mondta, nincs neve és nem fog haragudni, ha adok neki egyet. Aztán egyszerűen csak belém jött, megszállt és most itt van a fejemben és azt mondta, elmondhatom, úgyhogy elmondtam és olyan szomorú és fájdalmas élete volt T_T Ja, amúgy nagyon szeretnék takoyakit enni… - kapaszkodom mg mindig az én senpaiomba, amíg gyorsan, szinte érthetetlenül hadarom el a szöveget neki, de tényleg, olyan ijesztő ez az egész, még az is, hogy takoyakit kívánok o.O
Végül nagy nehezen elengedem Kanadét és felülök, mert biztos neki is kényelmes így. Nem is gondoltam bele, hogy akkor most neki vajon milyen, hogy én ezt mind rázúdítottam? Vajon megharagszik rám? Igen, biztos haragudni fog rám, hogy meg sem kérdeztem, hogy elmondhatom-e neki, én pedig így a nyakába borítottam mindent, annyira, de annyira szégyellem magam T_T Fejem lehajtva és két tenyerembe temetve sírok tovább, kicsit távolabb húzódva tőle, nem akarom tovább idegesíteni, mert most biztos ideges és kiabálni fog velem. Lassacskán végül valamennyire megnyugszom egy kicsit, úgyhogy félve pillantok ki ujjaim között Kanade-senpaira nézve, figyelve a reakcióit. Én tényleg nem akartam megbántani T_T
- Anou… talán rossz az időzítés, de… nem tudunk valahogy véletlenül takoyakit venni? - megint csak magamra gondolok, hihetetlen vagyok és önző!

Ahogy telt az idő a kereséssel, annál jobban tele lett a hócipőm. Már nem azért, de hogy lehet valaki ennyire cseszettül szerencsétlen, hogy fél méterről képes eltűnni mellőlem?! És még én leszek lebaszva, ha valami baja esik, amikor nekem semmi közöm ahhoz, hogy elkóborolt, még meg is mondtam neki, hogy maradjon a közelemben! Asszem... Egy darabig hasztalanul szólongattam a lányt a forgatag kellős közepén, de a hangzavar túl nagy volt ahhoz, hogy tíz-húsz méternél messzebb elhallatsszon a hangom, hiába erősek a hangszálaim. Végül valami szekérre is felmásztam, hogy hátha a magasból meglátom Midorit, de sehol nem volt egy szőke búra, amerre a szem ellátott.
- Midori no aho... nani yattenda yo?
Motyogtam magam elé morcosan, miközben leugrottam a tákolmányról és találomra elindultam valamerre. Persze a mobiljára sem válaszolt, nehogy még véletlenül könnyű dolgom legyen. Komolyan mondom, mint tű a szénakazalban, pedig elég feltűnő jelenség :/ Egy örömöm akadt, hogy legalább én is az vagyok. Legalábbis míg a bódék között tévelyegtem, volt pár korombeli srác meg csaj akik odajöttek hozzám, hogy nem én vagyok-e az a bizonyos? Tök szívesen rávágtam volna, hogy de, csakhogy ha megteszem, akkor autogram, közös fénykép, esetleg énekeljek valamit, jött volna még több ember is talán, és erre most rohadtul nem volt időm, amikor egy barátnőm szőrén-szálán eltűnt. Szóval letagadtam, de azért egy elismerő pillantást utólag vetettem feléjük, nem hiszem hogy olyan könnyen fel lehetne engem ismerni amikor így nézek ki.
Lassan elfogott az aggodalom, hiszen eltelt már vagy fél óra és már a látogatók elől elzárt területen bóklásztam. Noha engem nem érdekelt, hogy el van kerítve, mert én tudok magamra vigyázni, de ezek a romok tényleg veszélyesek, Midorira tutira -.- És tessék, aminthogy kilestem az egyik fal mögül, megpillantottam, a földön fekve, ájultan. Kurva életbe, nagyon remélem hogy nincs semmi baja, és nem találta fejbe mondjuk egy lehulló kődarab -.-
- Midori! Midori, ébredj! Fenébe már...
Pofozgattam és rázogattam mérgesen, mivel semmi sérülést nem láttam rajta szerencsére. Tényleg csak az hiányzott, hogy leverjék rajtam a balhét egy felelőtlen csitri miatt, ha tudom hogy ez lesz, azonnal megpróbáltam volna találni valami módot arra, hogy visszajuttassam az osztályához :/ Mivel úgy tűnt hogy a lány magához tér, így abbahagytam az ébresztgetést és karba tett kezekkel ültem le mellé, összeráncolt szemöldökkel pillantva le rá. Igen, haragudtam rá, megijesztett -.-
- Ugye tudod, hogy ezért naaagyon de nagyon meg fogsz fizetni :/ Jól vagy? Cho...tto o.O
Néztem rá mérgesen, hogy aztán meglepődve vegyem tudomásul, hogy lehúz maga mellé a földre a nyakamnál fogva o.O Értetlenül pislogva meredtem rá, ahogy könnyes szemmel, kétségbeesetten hadarni kezdett. Gyakorlatilag egy szót sem értettem abból, ami hadovált valami álmokról, meg fura lényekről, meg hópelyhekről. Abszolúte nem állt össze semmi értelmes a fejemben ebből a történetből, szóval inkább felálltam és Midorit is felhúztam magammal. Koszos a föld, ne fetrengjünk már rajta vazz
- Na jó, öhm... szóval elestél és beverted a fejed. Most szépen odamegyünk az orvosi személyzethez, hogy vizsgáljanak meg. Vetted?
Ragadtam meg a kezét, és már vonszoltam is magam után, vissza a bemutatóhoz. Kellett lennie néhány dokinak egy ilyen rendezvényen, pláne mivel éles fegyvereket is lehetett próbálgatni. Eszem ágában sem volt elengedni Midorit, bármit is mondjon, nem fogom elereszteni amíg rám van bízva. Így is úgy éreztem már, hogy bajban vagyok...
- Viccelsz? Kansaiban vagyunk, itt minden második sarkon lehet takoyakit venni :/ Mattaku... Jól van, ha végeztünk, kapsz. Remélem még nem zárt be az a hely...
Utóbbit inkább már magamnak mondtam, rémlett egy kajálda, ahol valami mennyei takoyakit lehetett enni, állítólag az volt a legjobb ebben a porfészekben. Ha már elviszem valahova, akkor csakis oda, bár nem tudom miért teszek meg neki ilyesmit, mikor nem is érdemli meg :/ De jól van, akkor együnk... majd.
- Sumimasen~! A barátnőm elesett és beverte a fejét, tartok tőle hogy valami baja esett. Megvizsgálnák, kérem?
Hajtottam fel az orvosi sátor bejáratát és betessékeltem Midorit is, magam előtt tolva oda a hozzánk forduló dokihoz. Helyes pasi volt, valahol 30 körül, végre nem valami vén, szakállas perverz fószer. Nem bántam volna, ha engem is megvizsgál alaposan Viszont ajánlom neki, hogy azt mondja Midori egészséges

*Noah mellett sétálgatva egyáltalán nem érzem jól magam. Vagy is vannak olyan pillanataim, amikor meglehetősen ennek ellentettjére fordulnak a dolgok, de java részt ez el nem mondható tényező. Egyszerűen zavar, hogy ilyen illetlenül képes meghozni olyasmi döntéseket, amiket nem éppen kellene. Szerencséje volt ama pillanatban, mikor azok ketten ránk ugrottak. Legszívesebben kikísértem volna Fuhakuval a világból. De mindez már a múlté, legalább volt időnk kicsit vásárolgatni, és ennek köszönhetően vettem néhány olyan yukatát, valamint kimonot, amit majd megmutathatok Ritsunak is. Belegondolva, ha haza érek rengeteg dolgom lesz. Túl fogok esni az első bemutatáson, ami éppenséggel a Kuchiki házat illeti. Nem mondhatni, hogy éppen félnék a jelenlegi vezetőtől, Byakuya-samától, csak éppen még nem vagyok annyira járatos a nemesi dolgokban. Felsóhajtok az üzenetet látván, erre egyáltalán nem lehetett számítani, és voltaképpen nem is jött jól. Tara távozásának okán kissé kellemetlenül kezdem érezni magamat. Hozzá szoktam már, hogy férfiakkal vagyok körülvéve a 11. osztag nyomán, de jelen esetben az egyiküknek kevésbé örülök. Nem tudom megmondani mi az, ami irritál Noahban, de van valami, amivel képes kiverni nálam a biztosítékot. S hogy kerüljem is társaságukat, csupán előrébb haladok, ahol egy boltra leszek figyelmes. Sokszor valóban úgy van, hogy olyan helyeken találni meg a legmegfelelőbb információt, amire éppen nem számítanánk. Noha semmi sem utal arra, hogy éppen az egyik boltban fogok erre bukkanni, de a kint hallott történetből ítélve, talán a helyi szuvenír majd mélyebb belátást enged. S mi több, a turistáknak talán ez a legnagyobb előnyük, senki sem veszik őket komolyan. Így tehát kissé gyanakodva, de komoly tekintetemmel sétálok be a boltba, ahol legalább egy ártó tényező elől is elbújhatok.
Eleinte amit megfigyelek az a távozó házaspár, kik egy amulettet vettek maguknak. Elég érdekes tárgynak tűnik, ám van egy jobb dolgom is, minthogy arra koncentráljak első soron. Célnak megfelelővé válik a polcokon található könyvek, amelyek előtt elhaladva azaz egyszerű, s primitív ötletem támad, hogy bele kell olvasnom egy-kettőbe. Meg is éri, hiszen a kívánt információt rögvest megtalálom néhány belelapozás után. Érdeklődve olvasom magamban végig a sorokat, és a talál információra némelyest pupilláim összeszűkülnek. Révén, hogy halálisten vagyok, az efféle információknak nem tudok hátat fordítani. A mi világunkban a természetfölötti mindennapos tény, de egy ilyen helyen, ilyen legendákról olvasva a jelenlegi helyzetre koncentrálva, akármi is előidézheti a titokzatos öngyilkosságokat. S mivel az itt leírtak alapján még akár egyezhet is a dolog, ez számomra már elegendő indíték egy erős gyanakodásra. De még ha így is van, hogyan is lehetne mindezt megakadályozni? Megállítani egy olyan esetet, amit mi nem látunk, vagy esetleg kiesik a szintünkből, kissé nehézkes. Kemény gondolatmenetemből egy női hang zökkent ki. Hangjára felpillantok a könyvből, és komoly tekintetemmel szemeibe nézek.*
- Valóban. Új helyen járok, érdekelnek az ilyesmik. Ez a legenda egészen érdekes. Mondja, találhatok róla bővebb információt? *Átlagos, de akár kissé furcsa kérdéssel, illetve mondandóval állok elő. Nem akarok úgy tűnni fel, mintha nem tartoznék az emberek világához, de úgy sem, mint aki igen. Ez egy kissé nehéz, azonban maguk az emberek is furcsák olykor- olykor. Tehát gyakorlatilag azt sem tudhatom, hogy ez a nő most éppen kicsoda, és mit akarhat igazán. Bár bolti pozícióját tekintve nem akarhat mást, mint pénzt, de akár ez csupán egy felszínes kérés is lehet.*
- Mondja az a medál..nagyon szép volt. *Mutatok a kijárat felé, amit éppen nem is olyan régen annak a házaspárnak ajándékozott el. Kicsit felkeltette a figyelmemet, még ha nem is volt az én stílusom. Éppen ezért érdeklődöm, hátha van belőle másik. Általában az ilyen emléktárgyakból több kapható egy azon bolton belül, ha pedig nem, ezt a könyvet már úgy is megveszem, hogy társaimnak megmutathassam a kellő pillanatban. Néhány lépést teszek az eladó felé, de tekintetemet nem nagyon veszem le róla. Még mindig az imént olvasottak járnak a fejemben, nem tudhatok semmit...*

Ai:
Az idős nénin látszik, hogy megette már a kenyere javát. Nem siet, nem kapkod már sehová, nyugodt és békés mosollyal figyel téged, majd bólogatni kezd a szavaid hallatán.
- Igen-igen, én is sokat utaztam, mikor olyan fiatal bakfis voltam, mint te. Mindig is érdekeltek az idegen tájak, bejártam egész Japánt és sok dolgot láttam. Ám most már öreg vagyok és gyenge ahhoz, hogy utazgassak, ide vagyok kötve. De boldog vagyok így is, elégedett vagyok az életemmel. Minden nap ajándék - kezdett bele a mesélésbe, kiragadva a talán leglényegtelenebb részletet a mondandódból. Ki tudja, a többit talán meg sem hallotta, de ha megismétled a kérdésed, akkor megkapod a választ is.
- Jaj, ne haragudj, kedvesem. Lássuk csak, lássuk csak... - nyújtja a nyakát a kezedben lévő könyv felé. - Áh, meg is van! Az egy szörnyű könyv, de jobbat sajnos nem ismerek én sem. Olyan negatívan festi le ezt a legendát, pedig azok a kis lények teljesen ártalmatlanok. Bizony, ők valóságosak, a saját két szememmel láttam egyet tíz... vagy talán húsz éve!
Meséli lelkesen, ám kérdéses, hogy egy ilyen idős nénike szavai mennyire hihetőek, mennyire színezi ki a történetet, avagy mennyire emlékszik jól. Rajtad áll, hogy hiszel neki, vagy inkább a könyv információit tartod hitelesebbnek.
- Medál? Oh, igen! Sajnálom kedveském, az volt az utolsó darab. Népszerű, nagyon népszerű kis ékszer. De esetleg tudok mutatni egy másikat, legalább olyan gyönyörű, mint az a másik. Kinek szánod? - mosolyog rád továbbra is barátságosan, miközben rámutat egy másik függőre, egy kicsit drágábbra, mint amit a párnál láttál. Sőt, felfigyelhetsz arra is, hogy az általad választott füzetecskének is egy cseppet borsosabb az ára a többinél, szóval alighanem vérbeli üzletasszonnyal van dolgod. De az is lehet, hogy csak véletlen.
Akárhogy is, olyan információkra tettél szert, amit mindenképpen érdemes lenne megosztani a társaiddal, szóval jobban jársz, ha megkeresed Kojiróékat, miután kilépsz a szuvenírboltból.

Kojiro:
Omnitsukidousként nem okoz neked különösebb gondot megfosztani a férfit a fegyverétől, valamint mozgásképtelenné tenni, még akkor sem lenne az, ha ellenkezne. Ám az öngyilkosjelölt egy nyikkanás nélkül tűri, amit csinálsz vele, és semmi jelét nem adja annak, hogy szabadulni akarna a fogásodból. Beletörődve bambul ijesztően üres tekintetével a távolba, miközben a földön fekszik.
- Miért nem hagy meghalni? Semmi értelme nincs az életemnek többé most, hogy elveszítettem. Soha nem érhetem el őt, soha nem érhetem el az álmom... vele... Kérem, ne kínozzon... - szól rezignált hangja, és hiába a könyörgő szavak, a hangszínén nem tükröződik sem a kétségbeesés, sem semmi más, csak üres és monoton mondatokat hajtogat. Bármit teszel vele, bármit mondasz neki, egyre csak azt hajtogatja, hogy neki meg kell halnia, és hogy az elveszített álma nélkül semmilyen létjogosultsága nincs az élők között. Egyértelmű, hogy nincs beszámítható állapotban, így a nemsokára odaérkező Aival együtt összedughatjátok a fejeteket, hogy mi legyen most. Ha a búcsúlevelét is elolvassátok, egyértelművé válik, hogy olyasvalakit találtatok, aki ugyanabban a "kórban" szenved mint a többi áldozat. Végre kézzelfogható nyomotok van, ám úgy tűnik, hogy a fickóból nem sok mindent fogtok tudni kiszedni. Helyezzétek biztonságba, aztán próbáljatok valahogyan továbbindulni ezen a nyomon. Noah pedig ezalatt visszamegy a szállóba, hogy jelentsen az otthoniaknak.

Kanade és Midori:
A doktor úr készséggel megvizsgálja Midorit, de semmi nyom nem utal arra, hogy valami baja esett volna. A lány korgó gyomra azonban egyre jobban sürget titeket, hiába nem volt olyan nagyon régen az a reggeli, amit a fogadóban elfogyasztottatok. A fiatal orvos még meg is mosolyogja a zavarba ejtő hangokat, és nem is tart fel titeket, mehettek enni. A Kanade által kinézett hely a városka másik végében van, de az út így sem tart tovább húsz percnél még gyalog se. Annál nagyobb a csalódás, amikor kiderül, hogy a családi étterem helyén immár egy ábécé üzemel. Annyi baj legyen, hisz mint a quincy is elmondta, kis túlzással minden második sarkon lehet kapni azokból a polipokból, így hamar találtok is egy utcai árust, aki különféle más csemegék mellett takoyakit is árul. Az első küldetéseteket tehát teljesítettétek, azonban a feketeleves csak most jön. Seppen-chan következő kívánsága ugyanis sukiyaki és egy kis sake, előbbit viszont egyrészt étteremben kell megrendelnetek, másrészt egyikőtök sem szereti, utóbbinak pedig a beszerzése lesz nehézkes számotokra, mivel nem fogyaszthattok még alkoholt a korotokból kifolyólag. Talán kapóra jöhet az a vörös hajú lány, aki éppen ebben a pillanatban szólít meg titeket. Határozottan felnőttnek tűnik, ha magatokkal tudnátok rángatni, jóval könnyebb dolgotok lenne.

Reika:
Már talán meg sem lep, hogy mikor belépsz a szobád ajtaján, egy levelet találsz a földön. Két papír van benne, az egyiken kapitányod kézírása és egy egyszerű "Suman" (=bocs) szerepel, a másikon pedig egy neked szóló üzenet az 1. osztagtól, amely a tegnapi nappal kelt és egy küldetésről van szó benne. Nagyon úgy tűnik, hogy Kawashima taichou elfelejtette átadni neked ezt az üzenetet tegnap, így jó egy napos csúszásban vagy. Nem árt, ha sietősre fogod a készülődést és az indulást, talán még be tudsz csatlakozni a nyomozásba.
Érkezésed zökkenőmentes, ám fogalmad sincs, hol lehetnek a társaid. Csupán a fogadó nevét tudod, ahol megszálltak, így az lenne a legbölcsebb, ha először oda mennél. Csakhogy előbb meg kell kérdezned valakit arról, hogy merre is van az a szálló! A takoyakit eszegető és kissé tanácstalannak tűnő fiatal, szőke lány és sötét hajú barátnője több, mint alkalmasnak tűnik első ránézésre, és talán még azt is meggondolhatod, hogy kérdezősködj-e egy kicsit náluk. Hátha.
(ne feledd, ez a küldetés még a Winter War előtt zajlik )

Noah zsinórban második körben nem írt, így kirakom őt is a küldetésből, a helyére pedig Oichi Reika érkezik.
Határidő: január 29. vasárnap

*Még mielőtt távoznék a megadott bolt irányába, még visszafordulok Kuroda irányába, hogy mondhassak valamit a számára. Egyszerű dolgok ezek, de talán nem árt, ha figyelmeztetem őt.*
- Ha bármi van, szólok. *Habár nem tudom, hogy ez miképpen fog alakulni egy ekkora helyen, de talán maga a feltételezés, hogy megtenném máris elegendő. Még mindig nehezen dolgozok össze másokkal, hiszen a nagy múltú Juuichibantai egy tagja voltam. Eképpen számomra nehezen kezelendő az ilyesfajta ügyek, de ebben az esetben másra vagok utalva. Legalább is Tara távozása egy darabig elgondolkodtat, hogy kire kéne figyelnem a küldetés alatt. Noah nem bizonyult megfelelő partnernek, hiszen tud szerintem mellettem objektív lenni. Túlságosan..nah. Viszont Kuroda eddig csendesnek bizonyult, és elég sok információt osztott meg velünk az imént. Ilyen téren talán megbízhatóbb partnernek minősül.
A boltban eléggé feszült légkört érezhetek. Jó magam már hozzá szokhattam az ilyesminek. Bemész egy helyre, ahol ugyan kedvesen fogadnak, de a légkör mégsem az. Van a levegőben valami megmagyarázhatatlan, s ezt tisztázni akarom. Így tehát nem félek kérdezni az idős nőtől, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy éppen mit. Ugyanakkor ott van annak a veszélynek a fennálló eshetősége, hogy a legendában leírtak mind igazak. Így pedig figyelnem kell akár ennek a nőnek is minden egyes mozdulatát. Legalább is így volna, ha nem kötne le a bolti választék. Rég volt már időm ilyen szuvenírek közt rendesen szét nézni. Így beszédünk alatt végig az egyik ajándék tárgyat kémlelem, mintha keresnék benne éppen valamit. Csak akkor szűkül össze a pupillám, mikor a nő azokról a lényekről kezd el beszélni. Kicsit összefolyik a meséje. Hiszen, ha ennyire gyenge, akkor miért áll itt? Otthon Ryuuji-sama sem sétál sokat a kertben, mikor gyenge. Valamint szemet szúr ugyebár, hogy a hölgy egyértelműen kinyilvánítja a legenda valóságát. Picit oldalra billentett fejjel tekintek irányába.*
- Tehát ezek a lények valóságosak? De ugye nem tűnhettek el emberek miattuk? *Kicsit merészebb stílusban igyekszek elő állni, mi alatt bólintásommal megköszönöm az ajánlott ékszert. Felfigyeltem aligha nem az árukra, de az eddig kapott információk ellenében igazán nem bánok ennyit kiadni néhány csecsebecsére. Tárcámba nyúlva fizetem ki a megfelelő összeget, és egy kisebb szatyorral a kezemben távozom az üzletből, hogy felkereshessem Kurodáékat. Ha volna lehetőségem rá, inkább egyedül haladnék, azonban nem vagyok még kapitány szintű shinigami ahhoz, hogy ilyesmiket megengedhessek magamnak. Elhatározásomban egy röpke pillanatban egy kisebb kalamajkára lehetek figyelmes. Komolyan emelem tekintetem két shinigami társamra nem is olyan messze. Nem értem, hogy mi ez az egész, de lassú, kimért léptekkel közelítem meg őket. Kuroda mellé állok be, s tekintetemet a földön lévő emberre szegezem.*
- Mi történik itt? *Ezt a kérdést legalább annyira szegezem az illetőnek is, mint a két társamnak. Habár, ki tudja milyen választ fogok erre még kapni.*