Bevásárló lista

Szeretett Espadánk, Slarin-chan tornya előtt találkozom, legújabb játszópajtimmal. Diego-san hajlandó volt elfogadni, hogy vele menjek az emberek világába és közösen barangoljunk, meg vásároljunk raktárkészletet. Már, ami persze a kaját illeti. Ruhából nekem nem kell olyan sok. Szegény még nem tudja, hogy vetkőzni jobban szeretek, mint felöltözni. Ki a fene szeret annyi ruhát magára venni? Szokásos ruházatomtól, most kissé eltérek. Hülyén venné ki magát, ha az emberek világában átlátszó ruciban sétálgatnék. Nem akarom, hogy az emberek csorgassák rám a nyálukat. Most kivételesen alaposan felöltöztem. Magamra vettem két olyan haszontalan ruhaneműt mint, amilyen a bugyi és a melltartó. Aztán felvettem még magamra, egy a combom feléig se érő, farmer anyagból készült rövidnadrágot. Meg egy kissé áttetsző tengerkék blúzt, amit a melleim alatt csomóra kötöttem. Csatos szandált húztam a szokásos saru helyett. Teljesen jól felöltöztem.. azt hiszem. Bár Diego biztos furán néz majd rám, mert a bugyi miatt kissé nehézkesen járok. Micsoda őrület. A Cuerpo használata után, szinte minden stimmel. Ismét emberi testben flangálok. Elhangzik Diego kérdése, hogy ugyan mégis miért ragaszkodtam ahhoz, hogy vele tartsak, ezen a bevásárló körúton. A kérdést gyakorlatilag elengedtem a fülem mellett, ugyanis éppen melleimet vizsgáltam meg. Na nehogy már a végén, valami barom állat azt higgye, hogy mesterségesen csinálták. Szóval válaszként Diego felé fordulok és megszólalok. Persze nem azzal a szándékkal,hogy ezt válaszolom, hiszen a kérdést fel se fogtam. Ennek ellenére a szentem hiheti azt, hogy ez a válaszom.
- Ez de frankó cucc, fogd csak meg ...
Utalok melleimre.
- .. teljesen olyanok, mint az igaziak. Vagyis... basszus, persze, hogy igaziak.
Ezután a reakcióján elcsodálkozom. Biztos ritkán akadt össze, olyan arrancarral, aki felajánlja neki, hogy fogja meg a melleit. Persze az emberek világában elég fura párost alkotnánk. A dögös csinibaba, meg egy kigyúrt ipse. Egyáltalán nem feltűnő, hogy egy hozzám hasonló, védtelen lány, mégis miért bratyizik egy ekkora manusszal. Vajon miért? ^^ Hát biztos nem a két szép szeméért. Meg aztán nem is az eszéért. Az engem nem érdekel, elég ha nekem van. Persze, ettől függetlenül a gillian kérők még a pályázók listájának legalján állnak. Na igen, azért fatuskó mégse legyen. Arc kifejezését látva végül történjen bármi, megszólalok.
- Mit kell vennünk, mi van a listán?
Kérdezem csillogó szemekkel, tény a listákért nem rajongok, de most mit tehetnék. A lista az lista. Közben azért megbámulnak az emberek. Na igen ritka féltékeny és irigy pofát tudnak vágni Diegora, hogy vele látnak. Tetézzük csak a hangulatot. Egy mellettünk elhaladó párocskát pillantok meg, akik kézen fogva sétálnak. Zseniális ötletem támadt. Bele karolok kísérőm izmos karjába.
- Vegyüljünk el, így nem leszünk feltűnőek. Öltözékemmel is igyekeztem kerülni a feltűnést.
Széles mosoly terül el arcomon. Okkal hihetné, hogy egyszerű plázapicsa vagyok, de keményen téved. Szimplán megjátszom a hülyét. Miért? Mert Hueco Mundóba a hülyékre figyelnek a legkevésbé. Az őrültek persze más lapra tartoznak, van belőlük egy pár darab. A hülyéket kerülik, vagy rájuk hagyják az idiótaságukat. S bizony-bizony ilyenkor lehet tervezni, gondolkodni zavartalanul. Én persze nem dumálom az angolt, tanulta fene angolul, szóvak drága kísérőm fog kérem mindent tolmácsolni.
- Egyébként kérdeztél valamit?
Na igen rövid idő alatt gondolom Diego arcán sok minden végig fut, csak az nem, hogy épeszű vagyok. Most pedig akkor hátha felteszi még egyszer a kérdését. De engem az se zavar, ha tovább haladunk. Ilyen az élet, ki kell élvezni minden pillanatát.

- Vélemény?
Teszem fel a kérdést, amikor kérésemnek eleget téve megfogja a melleim. Baromira nem zavar, hogy megfogta. Sőt még élvezem is. Bár lehetne azért figyelmesebb, hogy legalább választ adjon. Közben kiderül a lista, ami valljuk be, elég hosszú. Halkan kommentálom, miközben sétálunk összekapaszkodva Diegoval.
- Ez elég hosszú lista. De, ha tényleg ennyire kéznél van minden, akkor nem lesz nehéz.
Megyünk is megvásárolni a dolgokat. Mondjuk ha kaját akart vetetni velünk Slarin, nem ilyen alibi cuccokat kellett volna vásárolni. Ez inkább bulihoz való kellék, semmint ... várjunk csak. Ha buli kelléket veszünk, akkor lehet Slarin-chan bulit tart. Ez egyet jelent a felejthetetlen partival. Remélem valami csinit vesz föl. Olyan kis szexi Slarin. Még jó, hogy ezekről nem fogok dumálni Diegonak. Meg is kérdezi, hogy mit akarunk csinálni, miután befejeztük a nagy bevásárlást. Hát egy valami tuti, kerítünk valami ruhabutikot, mert ez a nyamvadt bugyi zavar. Kell egy próbafülke, ahol meg tudok szabadulni ettől a vacaktól. Kell egy hely, ahol levehetem és eldobhatom a francba, mert mindjárt agyvérzést kapok.
- Nem is tudom, hogy mit csinálhatnánk. Mondjuk ...
Lábujjhegyre állok, hogy elérjem Diego fülét.
- ... lekaphatnád valahol a bugyim, mert ez egy idegesítő darab.
Mondom neki, mondjuk nem értem magam sem a súgásnak a miértjét. Ebben a plázában senki nem érti még csak egy szavunkat sem. Ráadásul ártani sem árthatnának nekünk, csak kikapcsolom a cuerpot. Diegonál remélem pár pillanatra leverem a biztosítékot, mert kikapom a kezéből a listát. Gyorsban elolvasom, aztán elszakadok Diegotól.
- Apám ez a lista. Slarin bulit akar tartani, vagy mi a fene? Hat karton sör? Mégis mi a francnak ennyi sör?
Kérdezem nagy, tágra nyílt szemekkel. Ennyi erővel vehetnénk pár bulihordót is. Ahogyan haladunk a plázában egy butik előtt is elhaladunk. Ruhás butik. Rátapadok a kirakatra és bámulok befelé. Mint egy gyerek, aki valami extra csokoládét lát.
- Te, Diego! Ide most bemegyünk és leszeded rólam ezt a rongyot.
Mondom miközben megérintem a rövidnadrágomat, a bugyimra utalva. Biztos, hogy még egy ilyen vackot nem veszek magamra. Totál idegesítő. Miért ragaszkodtam én ahhoz, hogy minden téren adni akarom az embert.
- Na, mozgasd a feneked és mond meg ezeknek a zseniknek, hogy próbafülkére van szükségem. Utána foglalkozhatunk a listával. Irritttáááááál.
Nyafogom Diegonak, jobban teszi, ha lefordítja ezeknek a húszsákoknak, hogy nekem próbafülkére van szükségem, mert meghibbanok.

Vélemény? Na, erre mégis mit mondjak? -Igazinak tűnnek, ha lesz időnk, megnézem csomagolás nélkül is. A végén teszek egy mosolyt a végére, hogy jelezzem, hogy ha akarja, veheti akár viccnek is, de őszintén szólva már azon sem lepődnék meg, ha itt helyben megmutatná. Remélem, azért azt vágja, hogy ha kivágnak minket a plázából, akkor legalább fél órát csúszunk, mire átmegyünk máshová, bár szerencsére ez a város kicsi, úgyhogy nem halunk bele abba sem. A probléma az inkább, hogy komolyan veszélybe kerül a "küldetés", ha feltűnősködünk, már az is fura, hogy két, europid-külsejű ember japánul beszélget, de azt mindenesetre még a leghülyébbek is hallják, hogy nem hollandul csevegünk.
-Hogy mit csináljak?!-tényleg azt hiszem, hogy rosszul hallottam, úgyhogy Sirenia gyorsan el tudja venni tőlem a listát, mondjuk tőlem lehet nála is, ha kéri, akkor odaadtam volna. Azt megállapítom, hogy ezt a csajt valószínű senkinek nem esne nehezére összeszedni, úgyhogy nem érzem magam különösebben kitüntetve az ajánlata miatt.
-Hát, Slarin nagyon rendes a barátaival és az alárendeltjeivel egyaránt, úgyhogy elképzelhető. Most, hogy mondod, sokáig nem lenne elég ez a kaja mennyiség, elég sokan lakunk már ott. Közben, mint kiderült, Sirenia nem a lista megszerzéséért nyögte be a ruhaboltos ajánlatot. Hát, ha az én segítségemre is szüksége van a leszedésében, akkor tényleg elég szoros lehet...
-Jól van, bemegyünk, és választasz találomra pár ruhát, hadd higgyék, hogy veszünk is valamit. Ha most a rendes testében lenne, valószínű nem tennék eleget a kérésének, csak az hiányzik, hogy elterelje a figyelmem, aztán valami hülyeséggel megszivasson, de ebben a testében nincsenek képességei, úgyhogy elvileg ártalmatlan. Elvileg. Amikor Sirenia végzett, odamegyek az eladónőhöz.
-Hi! Where are the changing rooms?... Thanks. A kiejtésem szar volt, udvariasság és a választékos kifejezések meg ilyenek meg egyáltalán nincsenek a mondatomban, de mivel arra sem emlékszem, hogy egyáltalán mikor tanultam ezt a nyelvet, annyira nem volt rossz. Valószínű még emberként az iskolában, de nem emlékszem az emberi életemre, úgyhogy nem tudom, hogy mennyire tudtam eredetileg. Nem is érdekel különösebben, az a fontos, hogy ki vagyok most, nem az, hogy ki voltam.
-Ott vannak a sarokban. Jössz? A próbafülkék eléggé eldugott helyen vannak, ráadásul nem függöny, hanem ajtó zárja őket a külvilágtól. Ha nem rángat magával, nem megyek be, ha nem bír magával, akkor kereshetünk kényelmesebb helyet, miután bevásároltunk. Persze ha türelmetlen, akkor nincs mit tenni, ez amúgyis egy jó alkalom, hogy bővítsem az anatómiai ismereteim.

//A végén ki leszünk cenzúrázva //

Tökéletesen jó úton járok ahhoz, hogy Diegot teljesen palira vegyem. A válaszával elégedett vagyok. Rákacsintok és csak ennyit mondok.
- Ha jó fiú leszel, csomagolás nélkül is megfoghatod.
Még kacsintok is egyet. Imádok játszani és Diego tökéletesen megfelel játszópajtinak. Megjegyzésemre is úgy reagált, ahogyan vártam. S milyen imádni való, ahogyan elintézi nekem, hogy legyen próbafülke. Komolyan mondom teljesen jól érzem magam Diegoval itt, az Emberek Világában. Olyan régen szórakoztam ilyen jót. Elkezdek válogatni a ruhák között. Némelyik elég vacak és olyan is van, amit fel nem vennék a világ semmi pénzéért se. Valami rózsaszín tűszoknyafélén megakad a szemem. Nem, Diegonak nem akarok szívrohamot okozni. Végül egy skót kockás miniszoknyán akad meg a tekintetem. Egyszerűen imádom, a méretet ugyan mi a fenének nézném meg? Fogalmam sincs, hogy hányas méret kellene nekem, de kiválasztom és mikor Diego mondja, hogy merre van az öltöző lendületesen megindulok a kis "odú" felé. Most lesz ám Diegonak nagy szerepe. Attól a fekete, csupa csipke bugyitól megőrülök. Kellett nekem felvennem. Nem vacakolok, karon ragadom imádott kísérőmet és szó nélkül berántom a fülkébe.
- Ezt fogd meg nekem.
Nyomom a kezébe a miniszoknyát, amit majd fel szándékozom próbálni. Édesen rámosolygok és elkezdem kigombolni a rövidnadrágomat. Miután a gombbal elküzdöttem pár percet, de csakis azért, hogy Diegot valóban érdekelni kezdje, hogy mit is rejtegetek a bugyimban. Sikerül a cipzárt is végre lehúznom, majd irtózatos lassúsággal leveszem a rövid nadrágot. Azt is bájos kísérőm kezébe nyomom, testem édes illata könnyedén megcsaphatja az orrát, ahogyan a ruhanemű a kezébe kerül. Most már láthatja az egy számmal kisebb bugyit, amit sikerült reggel sietve magamra húzni. Na igen, fingom sincs a méreteket tekintve. Megvallva nem is érdekel. De most már igen, mert szorít, nyom és irritál. A fülkében lévő székre ülök, apró terpeszbe teszem formás lábaimat és Diegora nézek.
- Te olyan erős vagy, biztos sikerül egy rántásra lehúznod rólam. *.* Ne nézz olyan szemekkel, reggel siettem és ez akadt a kezembe.
Hatalmas, cica szemekkel nézek férfi arrancar társamra és közben magyarázom, hogy bugyim miért is feszül ennyire rám. Na persze, biztos azt hiszi, hogy totál hülye vagyok. Tökéletesen jól járok, higgye csak el, hogy kapható vagyok bármelyik férfinak. Pedig nem. A férfiakkal egyszerűbb ezt a játékot játszani, csak elhintem fejébe a szex lehetőségét és játszadozok a képzeletvilágukkal. Hamar a tenyeremből kezdenek enni. Diegot persze imádom, mert nagy és erős ... na meg azért is, mert nagy és erős. Mit kell ezen magyarázni, hogy miért szeretem? Szóval nyugodtan ülök a széken és várom, hogy Diego könnyed mozdulattal leszedje rólam a bugyit. Még biztatom is.
- Ott nincs fogam, ne félj már tőle.
Mondom búgó hangon és kedves kacarászásba kezdek.

Időugrás: 10 másodperccel később.

A bugyit végre leszedte rólam Diego, de miért ilyen lassan és közben miért simogatta a combom? Tudja a fene, nem rágódok rajta sokat, hanem felpattanok a székről. Lépkedek néhányat és elégedetten felsóhajtok.
- Diego, neked arany kezeid vannak. Végre megszabadítottál ettől a vacaktól. Köszi.
Veregetem meg Diego vállát és lehajolok a kockás szoknyáért. Elkezdem felhúzni a szoknyát és közben kérdő tekintettel nézem Diegot.
- Itt annyi ember van. Nem gondolod, hogy itt fogok veled ...
A szoknya pont a méretem, hát ez teljesen szuper. Forgok benne, nézem magam a tükörben. Tökéletes, mintha rám öntötték volna ezt a szoknyát. Diegora pillantok és megszólalok ismét.
- Vedd meg nekem. Imádom ezt a darabot.
Mondom és fogom a bugyim a rövidnadrágom és Diego kezébe nyomom. Majd elindulok kifelé a próbafülkéből. Olyan könnyedén sétálok benne, hogy az szinte már-már művészi pörgés forgás. Játszon csak el Diego azzal a tudattal, hogy a szoknyám alatt nincs semmi. Minél jobban kíván, annál jobb. Miután Diego kifizette elindulok ki a boltból. Közben a bevásárláson agyalok. A lista tényleg hosszú be kellene fejezni minél előbb.
- Diego, menjünk vásároljunk, utána elmehetnénk a parkba. A természet lágy ölén, annyira szép.
Mondom és elindulok az élelmiszer boltba. Mondjuk bevárom Diegot és, ha morcog, amiért nem jött össze neki a nagy lövés, akkor bájosan mosolygok rá. Most mégis mit gondolt, hogy egy próbafülkében? Nem gondolta komolyan? Ahogy sétálunk a bevásárló központban és megyünk éppen chipset megfagyasztott pizzát venni megtorpanok egy pillanatra. Dieog felé fordulok és lassan megszólalok.
- Érezted ezt a lélekenergiát?
Kérdezem kicsit megszeppent hangon. Amit éreztem, nem halálistené volt. Igazából még sosem találkoztam ezzel a fajta lélekenergiával. Diego kezébe nyomtam a listát. Majd folytattam.
- Be kell vásárolnunk, mielőtt az a valami a közelünkbe ér és esetleg rájön, hogy nem emberek vagyunk. Slarin morcos lesz, ha egy bevásárlást sem tudunk elintézni. Tudod mi lesz a jutalmunk, ha Slarin megharagszik? Mehetünk tápnak. Még rosszabb, ha oda ad minket annak az agyas zombinak. Sethnek. Fújj, kitalálná, hogy masszírozzam a fejét, láttad milyen undorító? Szóval kapjuk magunkat, a bevásárlással.
Ez aztán a küldetés, vásárolj be, minél rövidebb idő alatt. Mert, ha utolér a lidércvadász Quincy, akkor nagy bajok lesznek belőle. A végén még itt hagyjuk a fogunkat. Akkor pedig Slarin nagyon morcos lesz.

Teljesen jó érzem magam, hogy Diego hajlandó megvédeni, bármilyen mizéria is legyen az, ami a közelben van. Átölelem a nyakát .. igaz ehhez lábujjhegyre kell állnom ... adok arcára egy puszit.
- Köszönöm neked, hogy megvédesz. Igazán kedves tőled, már már lovagias.
Mondom és belé karolva sétálunk tovább. Berakjuk a szükséges árucikkeket a kocsiba. Gyorsan haladunk a bevásárló listával. Új kockás szoknyámban feszítek, néhány férfi utánam is fordul. Más körülmények között, most produkálnám magam, de Diego miatt nem teszem. Érezze. gondolja azt, hogy csak neki szólnak az előadásaim. Ami jelen pillanatban igaz is, csak neki, az ő kedvéért produkálom magam. Fél óra múlva, meg is van minden, ami kell. Mindent összeszedtünk és mehetünk fizetni. A bevásárló kocsinak támaszkodom, amíg Diego fizet, végig nézek az eladó nőn. Spanyolul szólalok meg, angolul nem is tudnék.
- Diego, nem gondolod, hogy csinos? Egy szavadba kerül és elintézek egy pompás órácskát vele, hármasban.
Mondom és bájos mosolyt engedek meg Diego, majd az eladó nő felé. Mintha csak arról beszéltem volna, hogy mennyire szép az idő. Na igen, az idő tényleg szép és a különös lélekenergia is lassan eltűnt. Mit mondhatnék, távol Karakurától szép az élet. Szerintem nyugodtan flangálhatnánk itt fizikai test nélkül is. Egyszerűen szörnyen unalmas ebben a testben. Végül kifizetjük a dolgokat és én Diegoval elindulok a plázából kifelé. Aztán, megtapasztalom a fizikai test tökéletességét. Az érzés ismeretlen és hirtelen tör rám, két kezemet lábaim közé kapom és körülnézek. Izgek, mozgok, mint a sajtkukac.
- Az ég szerelmére, pisilni kell.
Mondom és teljesen elvörösödöm, ahogyan mások számára is láthatóvá válik, hogy toporgok, mint a tojós galamb. Meg is pillantom távolban a a WC feliratot. Hála a magasságos Espadáknak, hogy van egy WC, Az érzés annyira intenzív, hogy eszembe se jut egyszerűen kikapcsolni a Cuerpot. Mondjuk néznének is az emberek, hogy hirtelen eltűnök a szemük elől. Diegora pillantok és megszólalok.
- Azt hiszem én meglátogatom a WC-t. Várj meg.
Mondom és elindulok a WC irányába. Egy darabig, még Diego is jön utánam. Nyugodtan befordulok a WC-k felé vezető folyosóra. Szerencsémre nincs sor, olyan gyorsan haladok a női mosdó felé, hogy útközben beleütközöm egy jóképű, japán férfiba. Nincs sok időm megfigyelni, csak bocsánatkérően bólintok egyet. Belépek a női mosdóba ...

Diego még láthatja, ahogyan Sirenia befordul a női mosdókra vezető folyosóra. A következő pillanatban egy kisebb csapatnyi turista ütközik belé. Csodák csodájára, spanyolul beszélnek. Egy idősebb nő pillanat Diegora, szemei kissé rémültek, majd megszólal.
- Beszél spanyolul?
A választ meg sem várja, már mondja is a nyűgjét. Határozottan azt hiszi, hogy Diego valami helybéli fickó lehet.
- Megtudná mondani fiacskám, hogy merre találjuk az Elektro Lukszus nevű boltot? Azt mondják, leárazott és családi kedvezmény jár most a TV-re.
S így tovább, pörög az idős hölgy nyelve és be nem áll a szája. Hosszú perceken keresztül megy ez így, amikor is Diegonak feltűnhet valami. Sirenia még mindig sehol. Az idős nénike beszélt már bőven annyit, hogy Sirenia azóta képes lett volna megszülni egy hármasikreket is. A lány azonban eltűnt. Nem adott magáról jelet és még lélekenergia jelenlétét sem érezte Diego, tehát nem léphetett le a plázából arrancar formában. De akkor vajon hová lett? Lehet utána kellene menni és megnézni, hátha történt vele valami? A furcsa módon köré csoportosult spanyolok kis csoportjától nem látta a WC felé vezető folyosót. De ahogyan jobban megnézi a helységet, senki nincs arrafelé. Különösen nem Sirenia. Utána kellene nézni? Utolsó tartózkodási helye a női mosdó, csak ennyit tud Diego.

A spanyol csoport lassan lekopik Diegoról, így végre felszabadul körülötte a légkör és nyugodtan elindulhat megkeresni Sireniát. Kérdésére nem jön válasz. Mikor pedig benyit a női mosdóba, hogy nem zavartatván magát, végre Sirenia nyoma után járjon, még nagyobb meglepetéssel találja szemben magát. A női mosdóban ugyanis nem tör ki pánik. Diego legnagyobb sajnálatára nem azért, mert csupa könnyűvérű nő lenne található odabent, hanem azért, mert senki sincs a mosdóban. Amikor megpróbálja ismét Sireniát hívni, ismét nem kap választ, azonban különös érzése támad. Ahogy elsétál az utolsó mosdófülkéhez három nyomra akad. Az első, Sirenia kockás szoknyájából egy jó tenyérnyi darab. Valaki vagy valami igen hevesen megkívánta Sireniát, ha ekkora darabot tépet ki szoknyájából. A földön tovább keresgélve, egy cetlire akad, amin díszes, marketing szempontból előnyös betűvel a következőt nyomtatták: Star Motel és Apartman. A különös érzés azonban csak nem akar elmúlni, így a mosdót tovább kutatja, amikor is egy csillogó tárgyra lesz figyelmes az egyik mosdó kagyló alatt. Ahogy közelebb megy hozzá Diego úgy uralkodik el rajta az érzés. Sirenia lélekenergiája. A tárgy egyértelműen kötődik a lányhoz, amikor pedig felveszi a földről ... Diegoba bevillan a felismerés. Egy arrancar technológiáról van szó, a tárgy egy Cuerpo. Ezek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy Sirenia nem távozott a helyszínről önszántából és még csak ki sem kapcsolta a Cuerpot. Egy valamiben biztos lehet Diego a talált nyomokból, Sireniát elrabolták. de mégis ki lehet képes arra, hogy egy arrancart elraboljon? Igaz, ami igaz, hogy Sirenia emberi alakban volt jelen, tehát képességeinek nem volt birtokában. Így már cseppet sem olyan nehéz elrabolni a lányt. Számos megválaszolandó kérdéssel találta szemben magát Diego. Hová lett a lány? Mi köze az egészhez a cetlinek? S vajon ki lehetett képes leszedni a Cuerpot a lányról? S egyáltalán, minek rabolták el Sireniát? Ha valaha is ismét látni akarja Sireniát, akkor a keresésére kell indulnia és meglelni a válaszokat a kérdésekre.

Végre sikerült eljutnom a női mosdóig. Valljuk be, roppant idiótán éreztem volna magam, ha bepisilek a pláza közepén. Diego is tutira kiröhögött volna és csak legyintene egyet rám a későbbiekben. Ehe. De skerült eljutnom idáig, ami egy nagyon jó dolog. A WC kabinok üresek, igazából van valami kísérteties ebben a mosdóban, hogy ennyire kihalt egy plázában, de a dolgomat ideális környezetben tudom elvégezni. Belépek az egyik kabinba, becsukom az ajtót. WC papírral körbe törlöm a deszkát, a végén még elkapok valami szirszart ezektől a húszsákoktól. Kényelmesen elhelyezkedem és átadom magam a felemelő érzésnek, ahogy hólyagomból távozik az, aminek illik egy WC-b kerülnie. Megkönnyebbülten ülök a WC-n, amikor hangos koppanást hallok. Valaki bejött a helyiségbe. Fogalmam sincs, hogy ki lehet, a léptek hangjából arra tippelek az illető nem nő. Túl erős lépteinek dörrenése. Csöndben maradok és tovább folytatom kellemes elfoglaltságomat. De máskor tuti nem vesz rá senki, hogy emberi testet öltsek. A következő koppanás a kabinom ajtaja előtt hallom. Elvesztem a türelmem, azért mégse mászkáljon valaki egy női mosdóba. Japánul szólalok meg.
- Diego húzzál a fenébe! Megmondtam, hogy a plázában nem csinálunk semmit. Kedves tőled, hogy rám akarsz mozdulni, de tűnés. Amíg szépen mondom!
Meglepetésemre azonban egy teljesen más férfi hangját hallom. Sőt mi több nem csak hallom, de az ajtó felrántása után látom egy. Az a japán fickó, akivel a mosdók felé jövet találkoztam.
- Mi a ...
Vonom fel szemöldököm, amikor a hapsi megragadja a karom. Ezt a pofátlanságot egy pláza budijában akarnak megerőszakolni. Okot sem adtam rá ennek a fószernak. Ennyire haragudna, amiért neki mentem?
- Nem kell rángatni ... véletlenül mentem magának.
Mondom, hiszen a fene akar balhézni. A manusz azonban nem akarja annyiban hagyni a dolgot és kiránt a kabinból. Olyan ereje van, mintha egy tornádós ragadt volna magával. A földhöz nyom én próbálok feltápászkodni és kirúgni a lábát, de megragadja a szoknyámat. A fene rúgja meg a kínai gyártmányú vackot, ugyanis könnyedén kitép belőle egy tenyérnyi foltot.
- Most kinyírlak.
Elvesztem türelmem és nyúlnék a Cuerpo után, hogy kikapcsoljam és utána kiteregessem a beleit a mókusnak, a budi kövezetére. Csontos ökle azonban olyan keményen csattan államon, hogy azonnal eszméletemet vesztem. A következő pillanatban, amikor magamhoz térek, valami mozgó dolog, sötét tárolójában találom magam. Ismét ki akarom kapcsolni a kis ketyerét, de ... nincs rajtam. Kezemet kinyújtom amennyire csak lehet és megszólalok.
- Bara!
Na persze, ahogyan azt a kisnyúl megálmodta. Hát persze, hogy ebben az átkozott testben, még azt a nyavalyás Barát se vagyok képes használni. Dörömbölni kezdek az érintésre fémes tapintású falon.
- Segítség! Valaki segítsen! Mentsenek meg!
De semmi válasz és a mozgó valami csak halad és halad. Ezt a rázkódásból állapítom meg. Szemeim megtelnek könnyekkel.
- Valaki... Diego... mentsen meg valaki.

Diego kényelmesen elhallucinálgat magába, hogy egy jót dühöng és vérengzik egy kiadósat levezetésképpen. A szórakozás után talán rá is térhetne a munka részre. Akárhogy is próbálkozik, lidérceket és shinigamit jelenleg egy darabot se talál. Pedig égen földön keresgélt, de hát na.. úgy tűnik idő rablás volt az egész. Shinigamik nem nagyon mászkálnak errefelé mostanában, a lidércek meg különös módon eltűntek. Egy valami azonban biztos, az utcán vannak információs táblák. Az egyik utca sarkon még turisták útbaigazítására specializálódott iroda is van. Diego, ha meg akarja találni a Star Motelt, akkor a fejét kell használnia és nem úgy, hogy megfejel mindenkit. Ha emberi alakjában marad, akkor valószínű megtalálja a Star Motelt és kideríthet pár dolgot is. A Cuerpo eltörése nem jó ötlet és teljesen fölösleges. Csak veszélybe sodorja Sireniát. A Cuerpo széttörésére még nem volt precedens, tehát nem tudhatja Diego, hogy milyen eredményt szülne a próbálkozás. Nem Sirenia megölése a feladat, hanem a megmentése. Az információs táblák angolul vannak, de a turisztikai információs irodában, nyújtanak felvilágosítást japánul és spanyolul is. Ezt onnan lehet tudni, hogy az ajtóra ki vannak rakva, hogy milyen nyelveken beszélnek az ügyintézők.

A jármű rázkódása abba marad, ebből arra következtetek, hogy a megálltunk. Csak tudnék elszökni innen. De ebben a nyamvadt testben kell rostokolnom, mert a Cuerpomat valaki elsikkasztotta. Beadom én még ezért a számlát. Be bizony, a jó édes anyukájának is, aki engem elrabolt. Hát lehet ilyet csinálni velem? Nem. A csomagtartó felnyílik és a nap fénye egy pillanatra elvakít. Hevesen tiltakozni kezdek.
- Na figyelj apukám. Mi lenne, ha leszállnál rólam? Nem kell így rángatni, akarsz valamit és megbeszéljük.
nem sokat segít a szövegelésem, mert a japán férfi erősebb, mint ez a nyamvadt test és egy fekete zsákot húz a fejemre.
- Én elhiszem, hogy te így szereted a dolgot, de nekem ez ettől függetlenül kényelmetlen.
Bumm. Hatalmas ütést érzek a fejemen. Rövidesen rájövök ez a fickó nem a testemet akarja. Mi a fenét akarhat akkor, ha nem szexet? Egyszerűen halvány gőzöm sincs. A szokásos sötétséget, majd fájdalma magamhoz térést már kezdem unalmasnak venni, de különösen félelmetesnek. Várjunk mi a fenét félek én? Ha ez a manusz megöli a testemet, akkor arrancarként kiszabadulok és megnézheti magát, hogy mekkora rumlit rendezek neki. Emelném fel a kezem, de nem megy. Szemeimet kinyitom és gyorsan be is csukom. Ez az őrül valami lámpát irányított az arcomba és világít a szemeimbe teljes erővel. Ez komplett idióta. Kicsit hűvös van, lehet már a ruha sincs rajtam. Szóval már teljesen elvesztettem a fonalat. Mégis mire készül? Nem tudom kitalálni, hogy mit akar. Várnom kell, hogy végre kiderüljön. Hátha betoppan Diego. Csönd van és hideg, aztán valami felzúg. Valami gép lehet, amit bekapcsolt az emberrabló.
- Rendben. Figyelj, igazán megbeszélhetnénk a dolgot. Én teljesen bírlak, nagy arc vagy, de nekem ez már kicsit sok.
A férfi ekkor szólal meg. Hangja mély, amit azonban mond, csöppet sem értem. Pontosabban értem én, hogy mit mond, csak az értelmét nem lelem.
- Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Általam nyer mindenki az örök élet vizéből. Ingyen!
Hát ezt nem tudom hová tenni, kénytelen vagyok szóval tartani.
- Na jó, mi lenne, ha ezt a dolgot megbeszélnénk? Értem, hogy csalódott szódavíz palackozó vagy, de én nem kellek hozzá.
Hátborzongatóan felnevet és meglepetésemre válaszol. Hangja különös módon eltorzult, mintha valami rádión keresztül beszélne nekem.
- Rájöttem az örök élet titkára. Amihez sajnos kell egy kis önfeláldozás. De én nem áldozhatom fel saját magamat, így kénytelen voltam elfogadni az önkéntes áldozatodat. Kár a szép tested miatt.
Na itt van elegem belőle.
- Engedj el vagy nagyon megbánod. A barátom már keres engem, ha megtalál, akkor szétrúgja a valagad.
Semmit nem szól, csak a távoli nevetését hallom és a gépek zúgását.

Diegora ráférne egy alapos feszültséglevezetés valamilyen formában, ugyanis folyamatosan képzelődik. A turisztikai információs irodában, a következőket derítette ki. A Star Motel és Apartman motel része üzemképtelen. Ebből adódóan a motel része nem üzemel, de az apartmannak vannak lakói, illetve az üzemeltető is valószínűleg ott tartózkodik. A motel, a plázától nagyjából öt kilométerre van, taxival pillanatok alatt el lehet jutni oda. Diegonak ugyebár ez megy olcsóban és gyorsabban is, hiszen sonidoval nem olyan nehéz eljutni oda. Bár a taxi pontosan el tudná juttatni, esetleg szerez egy térképet és azzal el tud jutni a motelhez. Térképet a turisztikai irodában egyszerűen csak kérnie kell és csodák csodájára, mindenféle erőszak nélkül adnak neki egyet, teljesen ingyen. Így vagy úgy, de eljut végül a motelhez. Látni lehet, hogy a motel irodája és a szobák bontásra várnak, az épületek nem kimondottan lakhatóak, sőt senkit nem lehet itt elrejteni. Az apartman része azonban határozottan lakható. Kissé ízléstelen, barna épületről van szó, a főbejárat fölött egy tábla hirdeti: Star Motel és Apartman. A főkapun belépve a recepcióssal találja szembe magát, aki kedélyesen mosolyog és megszólal.
- Segíthetek valamiben uram? Szállást keres?
Valahonnan, az apartman pincéje felől, hangos dübögés hangzik fel. Elég régen javíthatták a kazánt, ha ennyire dübög. A szőke férfi azonban nyugodtan néz rád és várja válaszodat. Az apartman egyébként elég jól néz ki, a külsejéhez képest. Lift is van, illetve egy lépcsőház, ami lefelé a pincébe vezeti az embert. A recepció kulcstartóján látszik, hogy alig néhány szabad kulcs van bent, ami azt jelenti majdnem telt ház. Ha pedig Diego nem kapkodva dühöngve lát neki a nyomozáshoz, azt is észre veheti, hogy a kulcsokon egy ugyan olyan, díszes cetli van, mint amilyet talált. Star Motel és Apartman. Az apartman épülete azonban hatalmas, ha nem szedi össze magát és nem gondolkodik, az életben nem találja meg időben Sireniát.

A gép hangos dübögése egyre jobban bosszant. Azonban az még inkább bosszant, hogy a dübögést egyre hangosabban hallom. valami kerekeken guruló hatalmas behemót gépet mozgathat, csak tudnám, hogy mégis mi a fenéhez kellek én neki? Lehet, hogy ki akar csinálni? De mégis hogyan szétrobbantja a dobhártyámat azzal a géppel? Nem nagyon tudom, de kezdem elveszteni a türelmemet. Innen egy magamnak nehéz lenne megszökni, tehát teli torokból ordítani kezdek.
- Segítség! Segítsen valaki!!
A gép zörgése azonban, nem nagyon engedi kihallatszani innen a hangomat. Nem sok reményem van arra, hogy bárki is meghallja. Fészkelődni kezdek, hátha ki tudok szabadulni a kötelékeimből. Más lehetőségem nincs. Semmi kedvem valami őrült szódavizes kísérleti poharában végezni. Mi közöm nekem ahhoz, hogy ő feltalált valamit. Hagyjon engem békében.
- Segítség!
Kiáltok még egyszer de a gépet egyre közelebb és közelebb hallom zúgni magamhoz. Ebből semmi jó nem fog kisülni. legalább tudnám, hogy mit akar. Komolyan mondom a shinigamik idióták, minket szekálnak, amikor a földön, az emberek se jobbak, mint némely arrancar. Össze szedem minden erőmet és próbálom a szíjakat eltépni, de hát sajna nem vagyok olyan erőben. Ez viszont nem akadályoz meg abban, hogy hogy minden erőmet megfeszítve rángassam, hogy szabadulni próbáljak.

A recepciós barátságosan mosolyog és bólogat, amíg Diego beszél. Mivel a főnököt keresik és feltehetően egy lopási ügyben, fogja magát és felveszi a telefont. Mutatóujját felemeli, hogy egy kis türelmet kér. A telefon látszólag párszor kicsöng, majd valaki felveszi a telefont. Ugyanebben a pillanatban leáll az régi kazán és csönd telepszik az apartmanra. A recepciós megszólal.
- Mr. Udo, egy férfi keresi önt. Azt mondja egy lopási ügyben és van nála egy szakadt cetli, amin az apartman felirata található. Meg kellene néznie. Küldjem el? De uram, ha valaki lopott, azt jobb most... értem. A pincébe? De miért ... Rendben. Értettem uram.
A recepciós felnéz Diegora, majd megszólal.
- Uram kövessen kérem. A főnök azt mondta, nem tud eljönni a munkája közeléből, de önt szívesen fogadja a pincében.
Érdekes dolgok mehetnek a pincében, de lehet ennyire nagy gond van a kazánnal? Bármi előfordulhat a mai világban. A recepciós, nyugodtan felnyitja a pultjának az egyik felét és könnyed kézmozdulattal int Diegonak, hogy kövesse. Lassan elindulnak az apartman pincéje felé, ami a hátsó részében találhat. Már a bejárata. Amikor oda érnek, egy nagy vasajtóval találják szembe magukat. Amit a recepciós kinyit, majd mutatja Diegonak, hogy csak előre. Amint Diego elindul lefelé a lépcsőn, a recepciós nyugodtan követi lefelé a lépcsőn. Alig telik el pár pillanat és lentről egy erőteljes, férfi hang hallatszik.
- Mindjárt ott vagyok.
Hangos csattanás, feltehetően egy másik ajtót zár be. Amikor Diego és a recepciós leér a pincébe a lépcsőn, már ott áll előtte egy japán férfi. Az arca semmi különöst nem árul el a férfiról. Öltözködése is teljesen normális. Mosolyogva megáll Diego előtt és megszólal.
- Szóval, miben lehetek segítségére? Úgy halottam, valami probléma akadt az egyik lakóval. Kifejtené, hogy mi is a gond?
Mielőtt azonban Diego válaszolna a helyiségből, ahonnan kijött, hatalmas csörömpölés jelzi, hogy valami felborult. Udo azonban egy pillanatra néz hátra, majd ismét Diegora pillant.
- Nos?

A gép zúgását egyre hangosabban hallom, már szinte pillanatok vannak hátra, hogy közvetlen előttem zúgjon, amikor valami történik. Telefoncsörgést hallok. A gépek zúgnak egy darabig, de végül elcsendesedik minden. Elrablóm felveszi a telefont. Nyöszörögni próbálok, de ez sokat nem segít, valószínűleg nem Diegoval beszél a másik vonalon. Aztán meglepő dolog történik, lekapcsolja a lámpát, ami a szemembe sütött. Végre ki tudom nyitni a szememet, körül nézek és egy labor szerű valamit pillantok meg. Ez egyáltalán nem sugall semmi jót. A férfit már nem is látom, fogta magát és kisétált. Ahogy hallom, hogy kattan az ajtó zárja. Ismét elkezdem rángatni a béklyóimat és, amikor már azt hiszem sosem fognak felfedezni, az asztal, amin fekszem, hatalmas csörömpöléssel felborul. Persze velem együtt, ami roppant kellemetlenül ér. Megcsókolom a hideg követ és a vér ízét kezdem érezni a számban. feltehetőleg felszakadt az ajkam.
- Segítség!!
Kiáltok fel amennyire, csak tudok. Remélem, hogy odakint meghallja valaki.

Udo csöndben végig hallgatja, majd könnyedén int a portásnak, hogy távozhat. Miután a portás távozott az ajtó halkan kattan, de nem a zár, csak kilincsre zárták. Ezután a férfi Diegora emeli tekintetét és megszólal.
- Ahogy mondja, nekem is az lenne a legjobb megoldás, ha a rendőrség bevonása nélkül oldanánk meg. Tudja nem szeretem a rendőrséget. Mások sem szeretik, így aztán teljes mértékben megértem az aggodalmát.
Valami tompa zaj hallatszik a zárt ajtó mögül. [ segítség ]
- De megnyugtatom.
Mondja és Udo széthúzza az ingét, a férfi nyakában egy kereszt lóg. Nem, nem a Quincyk keresztje, de kereszt. Továbbra is Diegora néz, de ártatlan, szinte már-már barátságosan mosolyog. Aztán megszólal.
- Én vagyok az Alfa és az Omega! A kezdet és a vég, általam nyer mindenki az örök élet vizéből. Ingyen.
Udo arca eltorzul, ahogyan a fanatizmus kiül arcára. Majd felkacag.
- Ügyes voltál pojáca, hogy eljutottál idáig. De itt véget ért a játék. Most meghalsz.
A férfi körül sárgás fény villan, ahogy a lélekenergiája szétárad körülötte. A következő pillanatban pedig hatalmas erejű ütésre emeli kezét és igyekszik bevinni Diegonak egy egyenest. A férfi elég gyors ahhoz, hogy a meglepődött Diegonak be is verjen egy kellemetlenül nagyot. Valószínűleg nem egyszerű ember és feltehetően látni fogja Diegot arrancar alakban is.
- Isten kijelölt, hogy szolgáljam az emberek javát! Felfedeztem az örök élet vizét. Te pedig hozzá járulsz a felsőbb Jó eléréséhez. Nincs más dolgod, mint meghalni.
Mondja és jobb keze körül sárgásan égő gömb kezd megjelenni. Diego most már tényleg hozzá kezdhetne a harchoz, mielőtt Udo megsüti őt. Utána pedig ki tudja miféle borzalmakat fog tenni Sireniával. Feltehetően megkínozza és utána valami sokkal borzalmasabb dolgot művel. Bár, lehet Udo fejében más jár és szó sincs kínzásról.

Minden erőmmel izgek mozgok, hogy kiszabadítsam magam. Az engem fogva tartó eszközök egy darabig ellenállnak, de végül érzem, hogy kezdenek oldódni. El sem tudom képzelni, hogy mi történhet oda kint. Egy valamit tudok, ha túl akarom élni, minél előbb ki kell szabadulnom.
- A fene, hogy ez az emberi test ilyen vacak. Annyit kell nyűglődnöm.
Mondom és minden erőmmel a szabadulás érdekében feszegetem béklyóimat. Végül úgy tapasztalom, hogy engedni kezdenek. Végre valahára. Sajnos még mindig nem voltam elég hatékony.
- Segítség! Segítsen valaki!
Kiáltom és remélem, hogy odakint valaki meghallja. Reményeim szerint Diegoba botlott ez az idióta emberrabló és hős lovagom majd jól megment. Micsoda romantikus mese. El is feledkeztem a mesékről. No igen az új életem nem egy tündérmese. A biztonság kedvéért felkészülök egy hatalmas ordításra, remélem meghallják odakint.
- Segítség!

Udo hatalmas meglepetést okoz Diegonak. Amikor Diego kardja elérné Udo testét fehér fényes villanás közepette a támadás egyszerűen lepattan a férfi körül felvillanó erőtérről. Udo felkacag és kezébe elkezdi sűríteni a lélekenergiáját, mintha egy kidout akarna használni. Nyilván erről szó sincs, inkább egyfajta képessége lehet, mert Udo nem shinigami. Így kidou-ja se lehet. Feltehetően egy képességét óhajtja használni. Diegonak szerencséjére a klónját pusztítja el Udo. Diego ekkor már hatalmas robajjal ront be Sirenia "cellájába". A lány, még emberi testben is szépségesen szép. Pláne mivel meztelenül van kifektetve az asztalra, ami már felborult a lány mozgására. Látszik, hogy egy kis segítség kell neki már csak és kiszabadul a bőrszíjakból, amikkel lekötözte Udo. A férfinak azonban nincs sok ideje, ugyanis a magát megváltónak képzelő férfi máris Diego után küld a fal nyílásán keresztül egy tűzlabdához hasonló lövedéket. Talán csak annyi ideje van, hogy oda dobja a Cuerpot Sireniához. Udo, a Halál angyalának szerepében tetszelegve, szinte már-már levitál a saját laborjába Diego után. Csontos ujját a férfira emeli és szokásos világmegváltói melójáról duruzsol.
- Mit tettél? Te az ördög gyermeke vagy és pusztulásra kell, hogy ítéljelek. Tönkre tetted hosszú évekig tartó kutatásaim eredményét. De nem lophatod el az emberektől az örök élet lehetőségét. Pusztulj! Isteni Tűz!
Kiáltja valószínűleg képességének nevét, ugyanis két kezében összegyűlik a reiatsuja és egy aranyszínben lángoló energiagömböt lő Diego felé. Vannak a teremben különböző gépek és szekrények, amiket használhat fedezéknek. De kipróbálhatja akár Hierroját is, hátha gyenge Udo támadása. Az azonban roppant kockázatos lenne. Nem úgy tűnik, hogy Udo képtelen lenne a harcra vagy lassú lenne. Sőt mozdulataiból arra következtethet Diego, hogy a győzelemhez szüksége lesz Sirenia közbenjárására is.

Az asztal, amin fekszem hatalmas csattanással eldőlt és most itt vergődök, mint valami döglődő hal a parton. Elég szánalmas képet festhetek magamról. Odakintről kissé erősebb hangokat hallok. A bőrszíjak most már kezdenek lazulni, végre kezdem érezni a csuklómat. Mekkora szerencse, csak kerüljön a kezeim közé az a vén kéjenc. Úgy megszorongatom a tökeit, hogy a szemei villódzni fognak. Komolyan mondom, várni fogom a lelkét és amint beadja a kulcsot felzabálom... Igazából nem tudom tovább tervezgetni az édes bosszúmat, mert a fal átszakad és Diegot pillantom meg.
- Madre de ...
Mondanék valami nagyon szépet, de Diego nem tud oda jönni hozzám és megmenteni. Na ennyit a drámai végkifejletről. Romantika mi? Az emberrablóm Diego után veti magát és a tőle már megszokott szövegét mondogatja. Ez teljesen őrült. Ez azonban nem nagyon izgat, ugyanis Diego megpróbálja a közelembe juttatni a Cuerpomat. Mit nem adnék azért, ha ez a test képes lenne némi tárgymozgatásra gondolati úton. Így tovább feszegetem az övet és próbálok kezeimmel a kis tárgy után nyúlni. Pontosabban csak az egyik kezemmel. Szememmel közben a fejleményeket lesem. Ez az ember annak ellenére, hogy egy egyszerű ember elég bátor. Csak úgy neki veti magát egy arrancarnak. Nyilván szegényke nem tudja, hogy mivel áll szemben. Én azonban biztosan nem fogom sajnálni, megdicsérni meg pláne nem fogom. Próbálom végleg kiszabadítani legalább az egyik kezemet, hogy elérjem és használhassam a Cuerpot. Addig remélem Diego kitart.

A bara túl gyengének bizonyul ahhoz, hogy Udo támadását nullázza. Ahhoz viszont bőven elég volt, hogy a barával való találkozás után, ne legyen akkora az ereje, hogy feltépje Diego mellkasát és szétégesse a gerincét. Egy szó, mint száz a támadás megégeti Diego bőrét, a hierronak és barának köszönhetően a sérülés nem halálos, de kellő erővel vágja a földhöz Diegot ahhoz, hogy pár pillanatig csillagokat lásson. Diego ujjaiból a zöldes reiatsuból álló Cero teljes erejével eltalálja Udot. Nagyon úgy tűnik, hogy az ember, még sosem találkozott Ceroval. Diego támadása hatalmas erővel lökte ki a férfit a laborból. S a lyukat, ahol bejött Diego, most ki is szélesítette. Ki tudja szabadítani Diego Sireniát, amiért a lány hálásan pislog. Gyorsan a kezébe veszi a cuerpot és deaktiválja. A kis eszköz kikapcsolásának köszönhetően másodpercek alatt Diego mellett Sirenia ácsorog, a maga teljes valójában. Az áttetsző tunikájában, sarujában. Elgondolkodhatnának, hogy esetleg átnézik a labort, hátha akad benne valami használható, amit LN-be cipelve még valami pénzt is láthatnának belőle. Ha másra nem is lenne jó a kutatásainak jegyzéke még tartalmazhat információkat. Sirenia motyog egy köszönöm félét és már éppen megnyugodnának, amikor borzalmas látvány kerekedik a szemük elé. Udo az. A férfi valahogyan túlélte a cerot. Az egész teste csurom vér és a fél arcáról hiányzik a bőr. Még feketén füstöl is a teste. A ruha szinte teljesen leégett róla, bőre a főtt rákhoz hasonlít ott, ahol nem égett le. Lassan támolyog a lyukhoz és vérben forgó szemeit két ellenfelére emeli. Baljával Diegora mutat.
- Ki.. khk ... kik vagytok ti? Miféle pokolból jött szörnyetegek vagytok?
Kérdezi Udo a két arrancart és nem úgy, tűnik, hogy le akar tenni arról, hogy ő márpedig a világot megmenti az ilyen gonosztevőktől, mint a két arrancar. Megperzselődött testét hatalmas akaraterővel mozgatja és újból emeli kezét, lomhán és fáradtan. Mintha, hosszú évek súlya nehezedne vállaira. Feltehetően a cero hatása, hogy ilyen ramaty állapotban van.

Felpörögnek az események, amiből semmit sem látok. Köszönhetően annak, hogy a Cuerpot próbálom elérni, több kisebb segítséggel. Végül Diego segít nekem és kezembe jut a cuerpo, amitől azonnal jobban érzem magam. Ki is kapcsolom azt az eszközt. ismételten arrancar bőrben vagyok és egy kacsintás közepette köszönöm meg Diegonak a segítségét.
- Köszi, jövök neked egyel.
A laboron végig nézek és éppen mondanék valami okosat, amikor megjelenik Udo, elég rossz bőrben. Még mindig arról beszél, hogy ő Isten katonája és különben is, biztosan mi vagyunk a született gonosz. Na persze, meg ahogyan megálmodta. Egy barát küldök támaszkodó keze felé, csak úgy kedvtelésből. Nincs túl jó bőrben nem kell sokat erőlködnöm rajta. Legalábbis ebben bízom, hogy most már beadja a kulcsot. Diego ceroja, úgy látom nagyjából már elintézte. Remélem, hogy a barám hatására beadja a kulcsot. Diegora pillantok és függetlenül Udótól, hogy él-e még vagy hal megszólalok.
- Szerinted találunk valami hasznosat? Slarin jó viszonyban van a segunda espadával, hátha lekenyerezhetnénk valami tudományos dologgal.
Kérdezem Diegot, majd kicsit később válaszolok kérdésére is.
- Nem csinált velem semmit, csak .. fel akart áldozni valami kísérlet érdekében. Totálisan hibbant, azt kapta, amit megérdemelt.
Mondom és felkészülök arra a meglepetésre, ha Udo még mindig élne. Alaposan felbosszantott a férfi, nem csodálnám, ha lenne még valami okos dolog a tarsolyában.