Kapitányok és hadnagyok nyomában //Lezárva//

Bőven lett volna időm és alkalmam megölni a fájdalmak tengerében part felé küzdő shinigami-t, de nem volt kedvem véget vetni a harcnak. Egyenlőre. Roppant érdekelt mire volt ennyire felvágós. Remélhetőleg nem csak üres szavakat dobált felém. Elég botor húzás lenne az ellenfelet hamis tényekkel untatni a saját megnyugvásunkra. Elvégre a legnagyobb szájhősök a világ legprimitívebb férgei, akik a szellő suhogásában is életre törő gyilkost vélnek felfedezni. Kíváncsi voltam Kamitora hadnagy részese e ennek a kis családnak. Rövidesen mindenképp kiderül, mivel a shinigami máris farkasszemet nézett velem.
-Pöpec pengék! Tombolán nyerted? -
-Köszönöm. A bókot is.- válaszoltam színtelen hangon. Ebbe a csipkelődős játékba nem fogok belemenni. Rossz ajtón kopogtat, ha azt hiszi képes olyat mondani, amivel eléri, hogy eszemet vesztve neki rontsak. Ez a gyengék megoldása. Sokkal nagyobb nyomást vált ki a higgadtság. Szép lassan csupán ezzel a fegyverténnyel eléred a másik kétségbeesését. Érzed a levegőben, ahogy emészti a bizonytalanság. Tudja masszív falat ért és nem látja a megkerülés módját. Figyelmetlenné válik, hatalmas támadási pontokat hagyva. Ezután könnyedén összeroppanthatod az áldozatod. Bizonyíték arra, minden fejben dől el.
Több gondolkodási időtől megfosztva tűntem el a szemei elől. Szándékosan adtam esélyt, hogy lekövesse a mozgásom. Próbált is minél sürgősebben eltalálni a láncra erősített pengével. Csupán annyit korrigáltam a lépéseimen, hogy mellettem landoljon az éles fém. Jelenleg a becsapódások ritmusát akartam kitapasztalni. Tökéletes időzítésre játszottam. Miután ráéreztem, vezetni kezdtem Kamitora kezét, mintha elterelésen mesterkednék. Látva az arcára kúszó mosolyt, hirtelen irányt váltottam és közvetlen közelében megjelenve rántottam magam felé a láncot. Döbbenten billent előre teste. Újabb büntetésként a mellkasát céloztam meg a karmokkal. Hatalmasat vonaglott és levegőért kapkodva igyekezett Kárhozott lélekkel visszavágni. A fegyvert lendítő csuklót megragadva emeltem a levegőbe.
-Csalódtam.- reméltem szorult belé némi ész, de az előbbi mutatványa meggyőzött róla, semmivel sincs több agy odabent, mint amennyi kívülről látszik. Sajnálatos hír a számára, így már nincs kedvem időt pocsékolni rá. Továbbra is minden érzelemtől mentesen löktem arrébb. Lehajoltam az előbb kiejtett nodachi-ért. Ráértem, bármit is tenni. Súlyosan roncsoltam a tüdejét, ami gyakorlatilag harcképtelenséget eredményezett. Nézve az életért vívott küzdését csúsztattam vissza hüvelyébe a fegyverem. Nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy gyors, fájdalommentes halált ajánlok a számára.
Egy gyenge cero-t készítettem elő a tenyeremben és egyenesen a combi artériát roncsoltam szét vele. Az üvöltésére becsuktam a szemeimet, ideje volt távoznom. Elégedett voltam. Kellően fájdalmas, hosszú és gyötrelmes haláltusát osztottam ki.
-Egy hitvány élet még jelentéktelenebb vége!- fordítottam hátat és sétáltam el a helyszínről. Végeztem a feladatommal a többiek nem érdekeltek. Aki túléli azzal úgyis találkozom a gyűlésteremben. Nyitottam magamnak átjárót, eltűnve az éjszaka sötétjében.

Mivel a küldetés eléggé inaktívba ment át, ezért

lezárom.

Mivel azonban elég sok körön át játszottatok, kaptok egy kevéske ajándékot. ^^

Minden résztvevő 500 lélekenergiával, és 1000 ryouval gazdagodik. ^^