Yoruichi megengedte az átalakítást.

Jelszó ek aah

Adatlap:

Név: Genki Takashi
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami
Kor: 36 év
- Lélekként: 36 év
- Látszólag: 26 éves

Előtörténet:

A Genki család, Soul Society nagy múltú családjai közé tartozik. Rangban és hírnévben ugyan nem ér fel az olyan nagy családokkal, mint amilyen a Kuchiki család. Hírnevük vagy hírhedtségük sokkal inkább gyakorlatiasságukból és merevségükből adódik. Soul Society hosszú történelmének során, szinte mindig a stabilitás oldalán küzdöttek, merevségük mégsem hozott számukra osztatlan sikereket. A család ismertsége nem jellemző, pedig mindig szorgalmasan és céltudatosan küzdöttek annak elérésére, hogy ismert és megbecsült nemesi családdá váljanak. A Genki család nem egy sarja jutott be a 2. osztag soraiba, de magas rangot ritkán értek el. Bizonyos kötődésük, a parancsok szigorú, merev értelmezése miatt az élet nem ajándékozta meg tagjait hosszú élettel. Haláluk azonban sosem volt hiábavaló, bár némi kifinomultsággal és több „intelligenciával” jóval komolyabb eredményeket és érdemeket értek volna el. A család új reménysége, 36 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, egy őszi hajnal korai óráiban. Az újszülött nem akart felsírni, amit a fiú apja nem megfelelő viselkedésnek ítélt s atyai pofonnal jutalmazott. A gyermek erre felsírt, mintha tudta volna, hogy nem ez az első és utolsó pofon, amit kap majd apjától. A felsíró gyermek hangjára mindenki megnyugodott, hogy életképes egy gyerek lesz belőle, nem kel félteni. S valóban nem is féltették az ifjú Takashit. Mert az új reménységet, aki majd a család felemelkedéséért fog küzdeni szorgalmával és tisztességével, Genki Takashinak hívták.

Nem is tudták, hogy kezdetben roppant csalódottak lesznek.
Takashi ugyanis már lassan huszadik életéve felé közeledett és még mindig nem mutatta annak jelét, hogy a család számára hasznos shinigamivá válhat. Hiszen a család nézete szerint, csakis a shinigamik hozhatják el a Genkik számára a hírnevet és felemelkedést. Az első teszteken, amiket a Lélek Továbbképző Akadémiára való felvétel érdekében kellett tennie, még arra a szintre sem jutott el, ahonnan nemesi származása okán, még utolsónak felvették volna. Fájó pont volt ez az ő és családja életében is. Mindössze azért nem tagadta ki apja, mert nagyapja azon a véleményen és nézeten volt, hogy egy Genki, soha, semmilyen körülmény között nem válhat földönfutóvá. Így bár maradt családjának tagja, de nem jelentett apja számára büszkeséget. Amit az apja sokszor az orra alá is dörgölt. Takashi azonban nem csüggedt és sokáig maga is úgy hitte, hogy shinigami nem lehet belőle, hát más irányba kezdett terelődni figyelme. Atlétikán felül, zenében is kimagasló tehetséggel bírt. Ez azonban a Genkik számára semmit nem jelentett. Ennek ellenére ő elhatározta, hogy elkezd tanulni fuvolázni. Senki sem hitte volna, különösen nem az apja, hogy ez lesz a nagy fordulópont életében. Igazából ő maga sem hitte, hogy valaha is shinigami lesz belőle. A fuvolán való játék persze több szempontból is jót tett Takashinak. Először is távol tartotta tőle apját, aki ki nem állhatta a fuvola hangját, másrészt különös lelki nyugalmat élt át, valahányszor játszott imádott hangszerén. Maga sem tudta miért és mai napig nem hiszi, hogy a fuvola segített rajta, de lélekenergiája rohamosan emelkedni kezdett. Vannak, akik azt mondanák rá, hogy későn érő típus. Igen, anyja reménykedett is benne, hogy pusztán erről van szó és hamarosan megbékítheti apját azzal, hogy a felvételi teszten átmegy. Hatalmas pofára esés volt, hiszen másodszorra sem sikerült. A felvételit vezető shinigami azonban megjegyezte, hogy határozottan jobbak az eredményei, de ez még mindig nagyon kevés.
Apja már-már végleges csalódottságba zuhant, Takashi pedig tovább mélyült zenei tanulmányaiba. „Ingyen élő, semmirekellőségét” apja végül megunta és csekély befolyását felhasználva elintézett még egy felvételi tesztet fiának. Majd közölte Takashival, hogy ez az utolsó lehetősége, ha itt is elbukik, akkor kitekeri a nyakát. Történjen utána vele bármi is, ő bizony megteszi. Takashi tiltakozott, hogy de hát a fuvola… ez apjának feltette az i-re a pontot és a fuvola kettétört. Zanpakutojával, a Fénykígyóval, egyetlen könnyed suhintással kettévágta a fuvolát, majd Takashi mély tiltakozása ellenére tűzre vetette. Takashi ennek hatására végleg összeveszett apjával, bár a felvételire elment. S a harmadik próbálkozás alkalmával, harminc esztendősen sikerrel zárult a felvételije. Igaz, eredményei azt jósolták, hogy menthetetlenül a 4. osztag sorait fogja erősíteni. Apját ez mértékkel vigasztalta, annyira, hogy nem tekerte ki saját fia nyakát, de onnantól csak Negyedke néven hívta. Az akadémián, aztán társaitól kapott hideget és meleget, hiszen nemesi sarj létére nem számított eminensnek, sőt a második év végéig elég nehezen teljesítette a kitűzött vizsgákat.

Harmónia korai feltűnése

Minden a harmadik év megkezdése napján történt. Takashi számára fárasztó és lehangoló nap után tért nyugovóra. Rosszul aludt, különös rémálom gyötörte. Álmában egy rizsfarmer kalapos egyén verte végig Seireitei utcáin. Oda és vissza, újból és újból s folyton azt mondta neki, hogy koncentráljon és figyeljen oda. Annyi lenne a dolga, hogy Érezze a saját lélekenergiáját, ne álljon neki ellen, ne gátolja, és ne akarja birtokolni. Érezze, ennyi lenne a dolga és remek shinigamivá válna. Amikor felébredt rettenetesen pocsékul érezte magát és vérzett az orra. Pont ott, ahol az álombéli egyén megrúgta. Kénytelen volt lemenni a gyengélkedőre. Amikor elmesélte a 4. osztag kirendelt ápolójának, hogy mi történt az nem akarta elhinni. „ Ilyen fiatalon, ejnye-ejnye.” Takashi nem tudta ezt mire vélni, de ápolása után folytatta a napját. Amikor végére ért egy újabb fárasztó napnak és belépett szobájába egy fuvolát talált az ágyán. Szíve nagyon megörült, szinte lelkendezett, hogy végre ismét játszhat, talán kicsit megkönnyebbülne. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon ülve, szájához emelte a fuvolát és belefújt. Semmi. Megpróbálta ismét… megint semmi. Lehunyta a szemét könnyedén be majd kilégezett aztán ismét be légzés és rémálmának kellős közepén találta magát. Seireitei utcáin volt és tőle nem is olyan távol, a kalapos egyén ült és játszott azon a fuvolán, amit ő a kezébe vett és próbált korábban használni.
- Ki vagy te?
Kérdezte megszeppenve, elvégre félt, hogy megint csúnyán elverik. S nem is volt olyan távol félelmétől. A kalapos alak ugyanis hihetetlen sebességgel közeledett hozzá és vágta gyomorszájon.
- Én vagyok a mestered, a gyötrőd és halálod. Félelmed és gátlásaid. Minden én vagyok, ami fáj, most és mindörökké. Mindaddig az leszek, amíg meg nem változtatod a helyzetet.
- De…
Újabb ütés érkezett, ezúttal combra és olyan erővel, hogy a feltápászkodó Takashi azonnal visszarogyott a földre.
- Nincs, de! Nincs akadékoskodás. Az van, amit én mondok. Mert én vagyok a mestered. Négy éved van, négy éved van arra, hogy megtanulj mindent, felkészülj és utána megtaláld a nevem. Ha nem úgy lesz, ahogy mondom meg foglak ölni. Választhatsz, legyőzöl és életben maradsz, vagy ilyen nyámnyila valami maradsz és meghalsz. Mától számítva minden hónapban egyszer megfújod a fuvolát és eljössz hozzám. S én minden alkalommal tesztellek téged. Az utolsó alkalom, az ítéleted napja lesz.
- Ez egyáltalán nem fair. Azt se tudom ki vagy és hogyan győzhetnélek le.
Nem jött újabb ütés, de az alak elmosolyodott és megszólalt.
- Adok két segítséget, az egyik a fuvola. A másik pedig az a tény, hogy engem egyetlen úton járva győzhetsz le. Ez az út a legegyszerűbb és egyben a legnehezebb, ha valakinek a legyőzéséről van szó.
A kép szertefoszlott Takashi pedig ott ült az ágyán és érezte a gyomrában és a combjában keringő fájdalom táncát. Tudta, hogy szörnyen nagy bajban van… de

Megszületett első életmentő gondolata.
…nem adhatja föl.

Harmónia útja…

Ez vezette attól a naptól fogva. Ez lebegett a szeme előtt, minden órán és minden edzésen. Nem adhatja föl, hiszen akkor, azaz őrült megöli. Nem lehet ennyire gyenge. Kíméletlen alapossággal kezdett edzeni és erősíteni, megközelítette az erőn felüli teljesítés fogalmát. Szinte majdnem minden hónapban, mikor meglátogatta mesterét, alaposan el lett verve. A titokzatos idegen, azonban minden alkalommal tanította is. Nem kézzelfogható dolgokra, nem kidoura és nem fegyverforgatásra. Saját magát ismerte meg, saját magáról tanult újabb és újabb dolgokat. De sosem látta az alak arcát. Pedig volt, hogy amikor felnézett, a kalap alá látott. Annyira lefoglalta az út keresése, hogy legyőzhesse „mesterét”, hogy fel sem figyelt arra az aprócska, de igen meglepő tényre, hogy eredményei javulni kezdtek. Aztán az is kiderült számára melyik, azaz út, amelyen járva legyőzheti a kalapos „idegent”. Egy hakuda óra folyamán hallotta azt, ami végül összeállította benne a képet.

„ A pusztakezes harc a legegyszerűbb formája a harcnak. Mindig rendelkezésünkre áll és széles körben használható. Ugyan akkor a legnehezebb is, hiszen a Démonmágiával vagy a fegyveres harccal szemben jóval hátrányosabb helyzetből indulunk. Ha mindez nem lenne elég, kimagasló önfegyelem, koncentráció, önismert is szükséges hozzá… A harcos, aki pusztakézzel küzd, harmóniában van önmagával és lelki béke nyugszik vállain. „

Takashi előtt összeállt a kép és onnantól kezdve a hakudára kezdett koncentrálni. Tehetségesnek bizonyult a mágiában és fegyveres harcban is, de a kötelező formagyakorlatnál és alapszintű kidouknál nem jutott tovább. Csökönyös makacssága, hogy a hakudára koncentrálta legtöbb figyelmét, végül meghozta gyümölcsét. S bár az edzések során és saját szorgalma okán sokszor vért izzadt, pusztakezes harc terén kimagasló fejlődésnek indult. Amíg zanjutsuból és kidouból, lemaradt a társaihoz képest, addig pusztakezes harcban, évfolyamának leggyorsabban fejlődő hallgatója lett. Nem kellett sok időnek eltelnie és minden évfolyamtársát megelőzte.

A fuvola elkészítésének mikéntjére senki sem tudott magyarázattal szolgálni. Takashi azonban úgy ragaszkodott hozzá, mintha az életéről lenne szó, annak ellenére, hogy nagyon sokáig nem tudta megszólaltatni. De valahányszor fejlődött azon az úton, amit „mestere” kijelölt számára és a Kalapos Rém, ahogyan elnevezte azt, egyre nehezebben tudta elverni, minduntalan egyre több és több hangot tudott kihozni belőle. A hakuda valódi művészetté vált a számára.
Hatod éves korában, a vizsgái előtt egy héttel meglátogatta az apja. Nem mondott semmit, csöndben meghajolt, ahogyan a rangban azonos helyet betöltő felek köszöntik egymást. Takashi lelkéről egy utolsó nyomasztó bilincs is lepattant. Tudta, tökéletesen tudta, hogy az apja büszke rá. Ez nagyon sokat jelentett számára.

A végső vizsga előtti napon, lefekvés előtt leült az ágyára, mint már megannyiszor tette azt. Szájához emelte a fuvolát, bele fújt. Abból pedig tökéletes harmóniában bújtak elő a hangok, hogy olyan dallá álljanak össze, amelyet Takashi, a Síró Lélek Ezer Könnyének nevezett el. A név arra utal, hogy megszenvedett érte. Amikor a dal végére ért, ismételten a Seireitei utcáin találta magát. A Kalapos Rém pedig a megszokott helyén ült és ő is azt a dalt játszotta, amelyet Takashi.
- Hát eljöttél. Felkészültél a halálra?
Kérdezte tőle, mikor leengedte a fuvolát. Takashi hibátlanul felvett egy támadó állást és bólintott. A végső küzdelmük elkezdődött. A Kalapos Rém pedig védekezni kényszerült, alig-alig tudta időnként átvenni az iram diktálását. Takashi szótlanul küzdött.
- Ismersz. Ha tudod a nevem, hát mondd ki!
Takashi egyetlen szót mondott, miközben egy félköríves rúgással leterítette ellenfelét.
- Harmónia.
Abban a pillanatban, ahogy kimondta a nevet különös béke költözött szívébe. Elmúlt minden kétsége, elérte a lelki béke legmagasabb fokát. Harmóniába került önmagával és zanpakutójával. Saját lelkének legeldugottabb részével. Az érzés leírhatatlan volt számára. Amikor a kalapos alakra figyelt, néhány hosszú másodperc múlva, az térdelt előtte és homlokával a földet érintette. Takashi nem szerette ezt a hajlongást, Harmónia ugyanis valahányszor megverte, erre kényszerítette.
- Mit csinálsz?
Kérdezte Takashi.
- Harmónia a szolgálatodra áll, mester.
- Mester? Ne viccelj velem, kelj fel… Barátom.

A vizsga utolsó előtti feladata egyszerű volt, mégis voltak, akik itt buktak el.
- Genki Takashi, idézze meg a zanpakutója shikai formáját.
Mondta a vizsgáztató és figyelt. Takashi pedig elővette a fuvolát.
- Egyesíts Harmónia! Awasaro Heiwa!
A fuvola pedig kettévált, zanpakutora és hüvelyére. Kékes derengéssel világítani kezdett a lélekölőkard, majd eltűnt. Az egyesítés megtörtént…

Kinézet
Magasság: 184 cm
Súly: 73kg
Szemszín: barna
Hajszín: hófehér
Atletikus alkatú, szépen kidolgozott izomzattal. Hófehér haja tarkójánál kicsit tovább nyúlik. Nyugodt, de erős vonásai vannak. Öltözködése konzervatív, szolid és egyszerű.

Jellem
Neveléséből és Harmóniával való számos találkozásából adódóan kissé zárkózott, befelé forduló. Nehezen nyílik meg. Ritkán viccelődik, inkább nevezhető komolynak, de nem goromba. Hallgatag, kimondottan szemlélődő típus. Mindezek ellenére rejlik benne művészhajlam. Könnyedén és nyugodtan veszi a dolgokat. Kimondottan érvényes rá a lassú víz, partot mos életszemlélet. Kivéve harcban, minden lehetőséget megragad a győzelemre. Még, ha reménytelen is a helyzete, akkor is megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni magából. A parancsokhoz való merev kötődés és a felettes mélységes tisztelete nála is jelenség, mint családjának tagjainál. A parancsot szó nélkül és mindenféle kétely nélkül végrehajtja, kíméletlen pontossággal és a lehető legnagyobb hatékonysággal. Végtelenül hűséges.

Zanpakuto

Név: Harmónia/Heiwa
Fajtája: Erő
Shikai parancsa: Egyesíts Harmónia/Awasaro Heiwa
Shikai kinézete: Nincs, a zanpakuto egyesül tulajdonosával.
Alap kinézet: Bambuszból készült, hosszúkás fuvola, amely a shikai parancs elhangzásakor fedi fel valódi mivoltát pár pillanatra, hogy valójában egy zanpakutoról van szó. A hüvely és a penge alkot egyetlen fuvolát, amikor a pengét kihúzzák a fuvola használhatatlanná válik.

Támadásai

A Harmónia Leple/ Heiwa no Manto:
A zanpakuto és a shinigami egyesülése után lehetséges előhívni. Tulajdonképpen egy könnyed, rugalmas páncél keletkezik, amit nem könnyű átütni. Igazából nem is az átütéséről van szó, inkább arról, hogy a páncél gyengíti a különböző támadásokat. A páncél erősségét a zanpakuto szintje határozza meg. Íme, a működése.

Zanpakuto vs Hakuda (pusztakezes támadás esetén)
Zanpakuto vs Zanjutsu (fegyveres támadás esetén)
Zanpakuto vs Kidou (mágia esetén, más frakciónál az ennek megfelelő képzettség számít)
Zanpakuto vs Zanpakuto (olyan zanpakuto támadás esetén, ahol lövedék, lehelet, csóva vagy hasonló formában történik a támadás, más frakciónál értelemszerűen az ennek megfelelő képzettség)

A képlet egyszerű, a támadó megfelelő képzettségéből kivonják a zanpakuto képzettség értékét. A sebzés mértéke a fennmaradó érték szerint alakul.
Példa: Zanpakuto: 6 vs Hakuda: 7 vagyis 7 - 6 = 1
Másik példa: Zanpakuto 6 vs Zanjutsu 6 vagyis 6 – 6 = 0 ( nincs sebzés)

Képesség időtartalma: képzettség szint x 5 perc


Hét Lépés Csendje/ Nanatsu Hitoashi no Shijima
Tulajdonképpen hét precízen végrehajtott ütésről van szó. A képesség fizikai sérülést ritkán okoz, ahhoz igen magasan kell űzni a pusztakezes harcot. Az ütéssorozat gyakorlatilag olyan rezgéseket kelt a célpont testében, ami megzavarja a lélekenergia keringését, ezáltal gyengítve az ellenfelet. Az áldozat a változást addig nem is veszi észre, amíg nem kíván olyan technikát vagy képességet használni, amihez szüksége van a lélekenergia használatra.

Találat eldöntéséhez az alábbi képlet: Hakuda + Shunpo vs Hakuda (vagy Zanjutsu*) + Shunpo
*: attól függ, hogy az ellenfél fegyvert használ, vagy pusztakézzel harcol.
Amennyiben a támadó képzettségeinek az összege a nagyobb, úgy a képesség kifejti a hatást.
Eredmény meghatározása: a támadó zanpakuto szintjétől függ.
Minden második zanpakuto szint után: - 1 shunpo szint.
Minden harmadik zanpakuto szint után: -1 kidou szint.
Minden negyedik zanpakuto szint után: - 1 zanpakuto szint.
A zanpakuto 10. szintje fölött: csonttörés (az áldozat választja ki, hogy milyen csont törik el).

Hatás időtartalma: képzettség szint x 2 perc.

Példa: egy 6. szintű, zanpakuto képzettség hatása: -3 shunpo szint, -2 kidou szint, -1 zanpakuto szint. Fizikai sérülést nem okoz és a hatás 12 percen keresztül áll fenn.
Megjegyzés: Adott harcban egy ellenfélre, csak egyszer lehet használni a képességet.

Szeret:
-csend
-nyugalom
-zenélni
-a munkáját
-meditációs kert
-süti

Nem szeret:
-ocsmány lidércek
-csinos lidércek
-zaj
-lidércek úgy általában
-vitatkozni
-hajlongani
-kaotika

Felszerelés: nincsenek különleges tárgyai