Jelszó: DEOCNN

Adatlap

Név: Diego Canino
Nem: férfi
Kaszt: Arrancar
Születési ideje: kb. 1920
Kor: Emberként: kb. 17-18év Lélekként: kb. 70 év


Előtörténet:

Emberi élet:
Viszonylag rövid ideig éltem emberi testben, és nem sok dolog maradt meg bennem ebből az életből-ez nem is baj, mert teljesen szükségtelenek lennének ezek az emlékek. Valahol Európában éltem, de a pontos helyet ugyanúgy elfelejtettem, mint az eredeti nevemet. Az összes emlékem nem tesz ki néhány percnél több időt ebből a korszakból.
Átlagos életem lehetett, valószínű a szüleimmel éltem, továbbá tisztán emlékszek egy nő arcára, akit nem tudok hová tenni. A többi kép csak néhány, teljesen értelmezhetetlen villanás, amelyeknek nincs már jelentése.
Azt sem tudom, hogy haltam meg, egyszer úgy tértem magamhoz, hogy az emberek nem érzékelik a jelenlétem, egy törött lánc lóg ki belőlem, és az utca közepén vagyok. Mivel nem emlékeztem, hogy pontosan ki voltam, és hol éltem, nem találtam meg a saját otthonomat sem.



Hollow-vá válás:
A folyamat lassan, de biztosan történt meg. Gyűlöltem a világot a fájdalomért, amit folyamatosan el kellett viselnem, ahogy a lánc elfogyasztotta magát, de utólag belátom, hogy ez volt életem legfontosabb időszaka. Amikor a folyamat végbe ment, egy lettem a több tízezer hollow közül, egyelőre átlagos képességekkel.

Fejlődés:
Sokáig csak az egyszerű lelkeket ettem meg. Egyszer láttam, milyen könnyedén válik köddé egy másik hollow egy shinigami kardja által, úgyhogy őket messzire elkerültem, akárcsak az agresszívabb fajtársaimat. Akkor még nem tudtam, hogy milyen gyengék a shinigami-k valójában, ezért úgy döntöttem, hogy a számomra veszélyesnek tűnő lényeket csak megfigyelem, beértem a védtelen zsákmánnyal.
Emiatt a lélekenergia szintem elég alacsonyan maradt, az csak akkor kezdett el drasztikus mértékben megnövekedni, amikor a háború elérte a kontinenst. A csatatereken számtalan lelket faltam fel, akárcsak a városokban a bombázások áldozatainak nyughatatlan szellemeit. Amikor a háború elcsendesedett Európában, átmentem Japánba. Mélységesen megvetem a többi hollow-t, amiért nekik nem jutott eszükbe, hogy átmenjenek egy bővebb táplálékot ígérő vadászmezőre az elcsendesedő területről. Amikor az atombombát Nagaszakira dobták, újfent hatalmas energia lökethez jutottam, legalább ezer lelket faltam fel.
A háború után már nem voltam megelégedve a lélekenergia mennyiséggel, amit az egy-két halott lélekből tudtam kinyerni, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, elkezdtem megenni a többi hollow-t is. Elég körültekintő voltam hozzá, hogy a nálam egyértelműen gyengébbeket támadjam meg, úgyhogy végül nem végeztem az étlapon.
Amikor menos lett belőlem, sok, kevésbé fontos emlékemet elvesztettem, főként az emberi életemből, de a személyiségem megmaradt. Az adjuchassá válás lényegesen könnyebben ment, a többi, intelligencia nélküli gillian nem igazán tudott védekezni ellenem, és mivel az enyémhez hasonló mértékű lélekenergiájuk volt, a fejlődés sokkal dinamikusabb léptékben zajlott.
Adjuchas-ként sokkal kisebb lettem, még az eredeti hollow alakomhoz képest is, mégis úgy éreztem, hogy legyőzhetetlen vagyok. Ennél azonban nem sikerült tovább jutnom, akárhogy próbálkoztam, a lélekenergiám csak minimális mértékben növekedett, ha pedig nem vadásztam, éreztem, hogy elkezdek visszacsúszni.
Hogy megelőzzem a személyiségem végleges elvesztését anélkül, hogy folyamatosan ennem kelljen, elmentem a távolban felsejlő, rejtélyes kastélyhoz. Már több más hollow-tól hallottam, hogy él ott valaki, aki képes lehet még nagyobb hatalmat adni.

Arrancar-rá alakulás:
Nem volt ritka látvány Las Noches falai között egy-egy menos szintű hollow, aki azért járul Aizen-sama elé, hogy átalakulhasson, úgyhogy nem voltam túl nagy látványosság, néhány emberre hasonlító alak bekísért engem egy hatalmas csarnokba. Az ösztöneim, amelyek eddig mindig segítettek rajtam a hollow-csürhe felfalásában és az ostoba shinigami-k elkerülésében, most azt súgták, hogy egyem meg ezeket a gyenge kis lényeket, úgy képes lehetek tovább fejlődni. Nagy szerencse, hogy nem hallgattam rájuk, amikor felmértem a lélekenergia szintjük, óriási, még az enyémet is meghaladó hatalmat érzékeltem, ráadásul ők csak a teremszolgák voltak. Rendkívül kellemetlen volt ennyire kiszolgáltatottan, számomra teljesen idegen lények között lenni, sokkal inkább feldühített, mint bármi korábban.
Aizen-sama, a férfi, aki sokkal nagyobb hatalmat árasztott, mint minden más együttvéve, amit eddigi életemben láttam, egy furcsa gömb segítségével emberi alakot adott nekem, csak néhány apró ismertető jegy maradt, amiről látható maradt, hogy hollow vagyok. Az igazi erőm lepecsételte egy kardba, de még enélkül a kard nélkül is sokkal erősebbnek éreztem magam, mint korábban bármikor. Az új hatalmam teljesen megrészegített, akkor, és ott egy pillanatig sikerült elhinnem, hogy páratlanul erős vagyok. Sajnos egyelőre még csak az átlagos szintet ütöm meg Las Noches lakói között, és amikor ezt realizáltam, újfent rendkívül csalódott lettem. Akkor és ott elhatároztam, hogy mindegy, hogyan, a saját erőm megnövelésével, vagy akár a vetélytársak kiiktatásával, de egy leszek a legerősebbek közül. Mint a kígyó, meglapulok a rejtekhelyemen, és várok, amíg alkalmam lesz rá, hogy lecsapjak...
Aizen-sama parancsára leteszteltem az új képességeim néhány, az emberi világban járőröző shinigami-n, akiket egytől egyig felfaltam, bizonyítva, hogy méltó vagyok rá, hogy szolgáljam őt, a seregében a 92-es számot kaptam. Bár ő is shinigami volt, ő a legméltóbb rá, hogy harcba vezessen minket.
Jelenleg arra várok, hogy megtudjam, pontosan mi lesz a feladatom, esetleg kiválaszt-e egy Espada a követői közé.

A világ változik. Tegnap még a kígyó elrejtőzött a szikla alá, ha fekete árnyék vetült rá. Ma azonban már nem repül el felette a sólyom, a változás szelei lesodorják az égről, megvénült szárnyai már nem tartják fent, lassan zuhan alá a mélybe. A kígyó pedig vár rá, ahogy tette azt évezredeken át. Tudja, nemsokára eljön az ő ideje, és új kor köszönt a világra...

Kinézet:
184cm magas, 75kg testsúlyú arrancar, szürke bőrrel. A haja, rövid, tüskés, színe sötétzöld, a szemei sárgásak. A hollow lyuk a bal tenyerén található, de nem lehet átlátni rajta, az alkarjában folytatódik. A maszkjából a homloka bal oldalát fedő darab maradt csak meg, amiből egy kis, szarv-szerű kiszögellés mered az ég felé. A fogai élesek, ami fenyegetővé teszi a mosolyát.
A hagyományos arrancar egyenruhát hordja, aminek elég magas gallérja van, egyébiránt egy hosszú kabátra hasonlít, a nadrágjának elég bő szárai vannak. Mindkét karján egy-egy fekete alkarvédő van a bő ruhaujjak részleges takarásában. A kardja a bal oldalán lóg.

Jellem:
Diego mindig felméri az ellenfelei lélekenergiáját, de a támadásról csak akkor mond le, ha teljesen esélytelen a győzelem. A támadásai meglehetősen agresszívak és kiszámíthatatlanok, a legyőzött ellenfeleit szinte mindig felfalja. Ennek ellenére viszonylagos hidegvérrel képes egy csata közben is viselkedni, és ha fordul a helyzet, vissza is vonul.
Megjegyez magának mindenkit, aki lenézte őt, és ha egyszer fölénybe kerül vagy lehetősége lesz rá, az illetőt fel fogja falni. Magával szemben ugyanakkor rendkívül kritikus, csak azt veszi rossz néven, ha más is az vele szemben.
Amikor nem a gyakorol és nincs küldetésen, vagy olvas, vagy Las Noches valamelyik másik lakójával próbál beszédbe elegyedni. Kedveli még a videó-játékokat is, a szobájában van egy, az emberi világból hozott gép, amin kikapcsolódásként játszik.
Aizen-samát a végletekig tiszteli, amiért egy „alsóbbrendű” életforma képviselőjeként is az arrancar-ok élére tudott kerülni. A hollow-okat a többi fajnál felsőbbrendűnek tekinti, pusztán mozgó tápláléknak.


Képességek:

- Meglepetésként, az áldozat megkötésére vagy bármi egyéb célra Diego képes kevés reiatsu-ból felépíteni egy sárgás színű energia-ostort, ami a bal kezében jelenik meg, és a tenyerén található lyukból tekergőzik elő. Az ostor bizonyos mértékig ellenálló, nagyon nagy lélekenergia különbségnél pedig akár halálos sérülést is lehet vele okozni. Ha Diego úgy dönt, az ostor kámforrá válik egy másodpercen belül.
- Pestilencial Colmillo (mérgező agyar): Diego harapása mérgező, a mérge két órán belül megöli az áldozatot, ha nem kap szakszerű ellátást.

Zanpakuto: A kard pengéje nagyjából egy méter hosszú, egyenes, és két éle van, a markolat hossza ennek a fele, a keresztvasa pedig kör alakú, és egy önmagát felfaló kígyót ábrázol.

Neve: Áspid (Vipera)
Parancsa: Saero! (Végezd ki!)
Resurrección: Diego a feje fölé emeli a kardot, és gyorsan elkezdi forgatni. Zöld színű, az arrancar körül kígyózó energiapajzs takarja és védi, miközben átalakul. A maszkja megjelenik a homloka másik felén is, a haja megnő egy kicsit, a szemei kígyószemek lesznek. A ruhája fölött zöld, pikkelyes páncél jelenik meg, ami a nyakától a lábfejéig tart, a fején kívül védve az egész testét. A kezében marad egy, a Zanpakuto-jára hasonlító kard, csak ennek a kardnak nincs keresztvasa, a pengéje pedig sötétzöld lesz.
Támadások, képességek:
- Serpientes: Diego képes néhány(egyszerre legfeljebb 6+Resurección/3) kígyót kinöveszteni a teste bármely részéből úgy, hogy a fejük három méterre távolodhat el a ponttól, ahonnan kijöttek. A mérgük csak lelassítja az áldozatot, nem olyan erős, mint Diego saját mérge. A testbe visszahúzva újra kinöveszthetőek akárhol máshol, de az irányításuk koncentrációt igényel, bonyolultabb képesség(cero, bara, másik egyedi képesség) nem használható vele egyidejűleg. A kígyófejek levágása még egy kevésbé tapasztalt ellenfélnek is gyerekjáték, ez a képesség főleg közelharc esetén jó, az ellenfél hátrakényszerítésére vagy meglepésére.
- Serpiente del Inferno (a Pokol kígyója): Diego megidéz egy hatalmas (kb. 15méter hosszú) kígyót, ami a kezén lévő lyukon kiömlő zöld lángokból ölt alakot, majd szilárdul meg. Diego általában az állat fejéről folytatja a harcot, hogy megvédje a legérzékenyebb testrészeit. A bőre elég kemény, és bizonyos mértékben regenerálja a sérüléseit is, továbbá olyan forró, hogy ha valaki hozzá ér, megégetheti magát. A hideg, illetve a víz alapú támadásokra éppen ezért nagyon érzékeny. Ha elpusztítják, egy ideig nem idézhető meg újra (ez az idő jelenleg fél óra, ez szintenként öt perccel fog csökkenni). A kígyó harapása halálos mérget juttat az áldozat szervezetébe, ami néhány percen belül megbénítja, ellátás nélkül pedig egy óra alatt meg is öli.

Szeret:
- A kígyókat
- A könyveket
- A videó-játékokat
- A zöld színt
- A nyers húst

Nem szeret:
- A ragadozó madarakat
- A hideget
- Ha valaki lenézi
- A shinigami-kat
- A hüllőbőr csizmákat

Felszerelés: néhány könyv, egy jegyzetfüzet, néhány zacskó szárított egér, egy injekciós tű a mérgező vérével feltöltve