-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Hilton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te0/0Hilton 29y5sib  (0/0)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Hilton   Hilton EmptyVas. Okt. 30, 2011 8:28 am

Kasazaki kerület büszkesége a főtéren található Hilton szálloda. A hatalmas épület az egekig tornyosul, melynek felső szintjéről akár Karakura jelentős része beláthatóvá válik. Gazdagoktól egészen az általános turistákig rétegződő lakók népesítik. Több helyiséggel, és látványossággal, valamint a felső szinteken luxussal rendelkezik. Mindenki számára kellemes kikapcsolódást, és élményt nyújt. A szobakulcs megszerzése előzetes lefoglalás gyanánt zajlik!
Vissza az elejére Go down
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te7000/15000Hilton 29y5sib  (7000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyKedd Nov. 01, 2011 1:47 am

- Szeszélyes órák ~ A rejtélyes gyilkos -


*Szépséges óráknak előre nézvén koppintotta cipőm talpa Karakurának betonzatát. Egy szálloda előtt állt meg a sötét limuzin, amellyel szándékosan fel akartam magamra kelteni a figyelmet. Egyszer élünk, s "néha" nekem is kijár a szórakozás. Tulajdonképpen nem sokban téved az- az elme billent, aki úgy gondolja, hogy esetlegesen valami gazdagabb réteg képviselője jelent meg e helyen. Aligha volna olyan különleges érték, amit ne tudnának kezeim megkaparintani valamilyen úton-módon. Belegondolva tiszta rémes már, hogy mennyi ereklyét szó nélkül kiadtam a kezemből csak is azért, hogy másnak, és ez által magamnak jó legyen. Természetesen az utóbbi sokkal lényegesebb. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy éppen mit, miért teszek. Ahogyan most sem kivehető egyértelműen, hogy a legújabb technikával nézzem meg a kedvenc sorozatomat, vagy esetleg más célból jelentem meg eme épület előtt. Kellemes hűvös teng ide kint, már- már előjelként szolgálva az éjszakának. Minő hatalmas épület, tökéletesen illik hozzám. Csak ne fújná fel ilyen vadul tincseimet ez az időjárás. A zsebeimben kezdek el kutatni némi cigaretta után. Csak nem veszik zokon, ha dohányozva fogok belépni egy ilyen épületbe. Ismerem a szokásokat, csak szokásom illedelmesen nem betartani őket. Hozzá vagyok már túlságosan szokva, hogy a szabályokat én magam diktálom, és mások csak azt hiszik, hogy bele tudnak köpni a levesembe. Egy ravasz mosollyal az arcomon élvezem azokat a tekinteteket, melyeket magaménak könyvelek el érkezésemkor. Már a biztonsági őrnek sem áll szépen a szeme, amikor szememet forgatom meg a kérésére. Nekem most szükségem van erre a cigarettára; miért is törődnék a halandósággal? Neutral Ők csak szedjék be a pénzem, és cumi. Mindenki megmarad a másiknak hasznosan, és ennyi. Több problémát nem is akarok, úgy szépen komótosan megérkezek a recepcióhoz, ahol általánosan elkezdek panaszkodni a fogadtatásról. Semmi baj sem volt vele, de élvezem, hogy egy kicsit elszórakoztathatom a népet egy kis közjátékkal. Sajátos profizmusomnak köszönhetően a végére azt is megígérik nekem, hogy még a távkapcsoló irányításához is külön személyzetet kaphatok, ráadásul térítésmentesen. Mi ez, ha nem királyi fogadtatás? Kár, hogy mások ilyesmiért nem vannak oda. Pedig szívesen megosztanám egy csinos hölggyel egyetlen egy éjszakára. Rolling Eyes Voltaképpen, amennyire emlékszem erre lesz is lehetőségem. Ha memóriám nem csal, e éjszakára egy hölgyeményt hívtam ide. Hallottam, hogy remek cikkeket írogat, és gondoltam lenne egy sztori, ami nagyon érdekelné. Így hát ebből a szórakozási lehetőségből kifolyólag hagyok neki egy üzenetet a recepciónál, mi szerint pontban huszonhárom órakor várom a tetőtéren. No, meg azért, hogy "tisztességesre" fogjuk a formát, még kaviárt is rendelek magunknak, meg csini környezetet. Egy jó üzletet sohasem lehet lepukkant környezetben lebonyolítani. A végén rám fogják, hogy ízléstelen vagyok. Neutral persze ez lehetetlen, hiszen az összes holmimat a város legjobb divatdiktátorától szerzem. Teljességgel lehetetlen, hogy engemet ilyen pejoratív jelzőkkel ellássanak. Sértené a büszkeségemet, na. A büszkeségemre vigyázván intézkedem, majd besétálok a liftbe, hogy majd tíz perces liftezés után megérkezzek a tetőtéri lakosztályomba. Nagyon ritka Japánban, ha valamit ilyen magasra helyeznek, de nekem aztán mindegy. Nem lepne meg, ha egy földrengés ledöntené ezt az egész kócerájt, még jó, hogy animágus vagyok. Neutral Kényelmesen be is dobom magam a TV elé, hogy megnézhessem a kedvenc sorozatomat egy jó ízű bor mellett. A gond csak ott van, hogy én mintha már láttam volna ezt a részt. Nem igaz, ez bosszantó. Képesek fejezet váltás előtt berakni egy ismétlő részt? -.-" Rá kell gyújtanom, mert összefogok ezért törni itt valamit. Az órára pillantok, amint a számban lévő "pálcika" úgy öt perc elteltével leamortizálódik. Idő van, de még mennyire. Ravaszul ívelnek ajkaim a felfedezésre, s a fürdőbe sétálok, hogy megigazítsam az amúgy is tökéletes külsőmet. Csak egy kis igazítás, és máris megindulok a tetőtérre, hogy tanúja legyek egy tökéletes üzletnek. Nem aggódom amiatt, hogy befuccsolna. Nincs olyan üzlet, amibe belebuknék, azt hiszem. Különleges érzékeim gyanánt az ilyen dolgok általában sikerrel szoktak végződni. Ha pedig nem így volna, majd megtalálom a módját, hogy mégis így legyen.
Remélhetőleg a hölgy némi iratot is hozott magával. Elég nehéz lenne ezek nélkül lebonyolítani azt a dolgot, amiért ide hívtam közös ismerősünk segítségével. Még a végén nekem kell neki cetlit, és tollat adni, ami valljuk be...szánalmas lenne. Csak nem egy amatőrrel van dolgom, nem? Neutral Felsétálok a lépcsőn, meg egyebek, s végül a páratlan, éjszakai környezetben találom magam. De a legpáratlanabb ebben az éjszakai kilátásban a korlátnál álló hölgyemény, megköszörülöm a torkom.*
- Már értem miért mondják, hogy a Hilton gyönyörű hely. Rolling Eyes *Sétálok oda hozzá, hogy egy kézcsókkal üdvözöljem a kedvest.* - Mondja kegyed az, aki érdekes cikkeket ír különlegesekről? *Villantom meg ravasz tekintetemet a célszemély felé. Jobban megfigyelve valóban gyönyörű nő. Kár érte komolyan! Utálom a gyönyörű nőket elcsúfítani. Neutral *
Vissza az elejére Go down
Eve Lachance
Ember
Ember
Eve Lachance

nő
Cancer Dragon
Hozzászólások száma : 41
Age : 36
Registration date : 2008. Oct. 04.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Hilton Cl0te3500/12000Hilton 29y5sib  (3500/12000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyPént. Nov. 04, 2011 12:22 am

Szeszélyes órák
~ A rejtélyes gyilkos ~


A Hilton… Apám sokszor megszállt már ebben a gyönyörű, és igen elegáns hotelben, mikor épp üzleti úton járt errefelé, s én mindannyiszor szívesen látogattam. Na nem a hely varázslatossága miatt, sokkal inkább apám jelenléte érdekel minden látogatása során. Már gyerekként is igen apásnak mondható voltam, habár munkája miatt folyton utaznia kellett, így nem láthattam sokat. Talán épp ezért szerettem annyira, és akartam vele lenni minden egyes szabad percében.
Mikor ebben a szállodában tölt néhány napot, sokszor éjszakába nyúlóan beszélgetünk mindenféléről egy pohár finom bor társaságában, az ablak mellett, miközben a kilátást csodáljuk. Ő érdeklődik a munkám felől, s hogy miben lehet segítségemre, én pedig megkérdezem, merre járt, mit csinált, és kivel találkozott. Minden apró részlet érdekel az apámmal kapcsolatban. Fontos ember lévén elég sok, talán még fontosabb emberekkel találkozik, nekem pedig sosem árt, ha tudom, hogy kivel, hol és mikor léphetek kapcsolatba, ha esetleg szükségem van rá. Persze az is teljesen biztos, hogy apám nem mindent szokott elárulni munkájáról. Talán mert engem próbál védeni, vagy pedig csak egyszerűen nem tartja elég fontosnak, hogy megossza az ő hercegnőjével.
Persze amikor én kezdek el a munkámról oly nagy beleéléssel beszélni, sokszor úgy kezel, mintha még mindig egy ostoba gyerek lennék, aki rémmeséket írogat a helyi újságnál. Már én se tudom, hogy kéne kezelnem ezt az egészet. Talán épp ezért sem beszélek már annyit róla, mint amit még az elején, amikor elkezdtem a Karakurai Szemlénél dolgozni.
Most azonban nem apám miatt látogattam meg a hotelt, hanem sokkal inkább egy férfi miatt, aki egy találkát kért tőlem a Hilton hotelben, mely alatt egy igen érdekes sztorit osztana meg velem. Igazán furdalta az oldalamat, hogy miféle történetet is mesélne el, így egyértelmű, hogy beleegyeztem a találkozóba. A szerkesztőm már amúgy is a fejét fogta a sok szellemtörténetemtől, így nem árt, ha valami újat is bele viszek a dologba.
Mikor a recepciónál megkérdeztem, merre is találom ezt a bizonyos urat, máris kísértek a tetőtérrel, ahol megjegyzem: még eddig soha nem jártam látogatásaim alkalmával. Ebből rögtön az fordult meg a fejemben, hogy egy igencsak fontos ember lehet ez az úr, ha már ennyire, és ennyien próbálnak a kedvében járni azzal, hogy szabaddá teszik neki a tetőteret. Felérve, gyönyörű kilátás fogadott a városra. Az ilyen magasból igen aprónak tűnő lámpák csillagként ragyogták be az egész várost. Ezt hívják fényszennyezésnek… Neutral
Nem kellett sokat várnom, vendéglátóm meg is érkezett, s meglepően jól is nézett ki. Bár hogy őszinte legyek, hosszú, sötét hajával valahogy nem tudtam igazán megbarátkozni. Ettől függetlenül viszont igen jóvágású férfinek látszott.
- Eltalálta. – vágtam kérdésére egyszerűen, és tömören. Nem óhajtok felesleges beszélgetésbe bonyolódni vele, hiszen nem teadélutánra jöttem ilyen kései órán, vakrandira meg pláne nem. Bár amilyen jó modorú, és jóképű az illető, talán még az is lehet belőle. Neutral
- Ha jól gondolom ön pedig az interjú alanyom. – jelentettem be feltételezésem teljes közönnyel, mint akit csak a cikk megírása érdekel, ám hogy őszinte legyek, egyáltalán nem hagy hidegen ma a férfi se. Csak ne lenne ilyen hosszú haja… akkor talán tényleg több esélye lehet nálam… Neutral
Pár pillanatnyi kotorászás után, megtaláltam a kedvenc jegyzetfüzetem, és tollamat, melyet mindig magamnál tartok, bárhova is menjek, így nem kell idegeskednem, ha épp történik valami a közelben.
- Szóljon, ha készen áll, kedves jóképű idegen… – kezdek el babrálni az apró füzetkémmel, talán kicsit zavartan. Elég régen volt már, mikor utoljára élő emberrel beszélgettem el egy esetleges cikk tartalmáról, szóval elég valószínű, hogy kissé zavart vagyok. Nem lehetetlen a dolog, persze ezt próbálom minél jobban leplezni.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyPént. Dec. 23, 2011 11:39 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy ]

Abban reménykedett sikerrel jár a kérés, de csak fát dobott a tűzre, vagyis olajat spriccelt a tűzre? Mindegy, az a lényeg, hogy tovább vörösödhetett arca, mert Luxi, a helyett figyelt volna rá, játékosan visszamorgott, amire mást se tudott tenni, csak ajkába harapva felfújni pofiját. Most nagyon, de nagyon nagy volt a késztetés belebokszoljon a vállába, hogy nem ért a szép szóból, amikor ez annyira kínos. Teljesen furcsán viselkedik tőle, amit az utcán nem akar űzni. Isten ments szégyellné Luxi-t! Csupán megígérte Nacchan-nak nem gyárt átlagnál több cikket pletykarovatokba. Viszont ütés megint nem sikerült. Hiába volt meg a hirtelen harang, elhatározás, erőgyűjtés, valahogy félúton elveszett a lendülettel együtt. Most se ment a hatalmas tervezet, csak odáig kezét lendítve rápaskolt zaklatója karjára durcás fejjel. Persze az eszméletlen mérges kisállatka ábrázata pillanatokon belül változott visszafojtott mosolygásba. Feladta. Nem ment neki haragudjon és mindennek tetejében, még verekedjen is. Sóhajtva ráhagyta Luxi-ra a kötekedést, majd csendesen pislogott rá, kell e segíteni a sisakkal. Szerencsére passzolt a méret. Bevallja, néhány pillanatra elgondolkozott, mi van, ha nem lesz jó, de a látvány hamarabb válaszolt, mint feltehette volna magában a kérdést. Minden tökéletesen rendben csordogált a megérdemelt medrében! Mármint ami a készülődésre vonatkozott. Belebújt saját holmijába, rendesen menetirányba csüccsent a motoron, végül türelmesen várta mögötte landoljon kísérője.
Hamarosan megtörtént ez az örömteli esemény és már készült indulni, csakhogy egyéb területeken kezdett, hogy tudná ezt magának megfogalmazni, érdekes lenni a nemzetközi helyzet. Igazán nem akarta bántani Luxi-t, de most komolyan, hogy nála és, hogy van egy kis probléma, ami tulajdonképpen nem baj, meg valamilyen szempontból hízelgő, csak odalent, mintha lenne valami és még szép van ott valami, csak nem így kéne ott lennie, de az is lehet képzelődik. Túlságosan megártott neki a morgás, aztán szokatlan meg illetlen dolgokat hallucinál. Remélhetőleg, így van, mert most ez kicsit zavarba ejtő, hogy Luxi ennyire közel van hozzá és olyat érez, amit jobb lenne nem tapasztalni, főleg több réteg ruhán keresztül. Nem beszélve arról, merre tette a kezeit. Bocsássa meg neki édesanyja, menedzsere, együttese az egész cég, de, ha valaki így kezdi taperolni a lábát, hiába tudja nem szabad, csúnya dolog, elítélendő és hasonló jelzők. Képtelen reakció nélkül tűrni. Nem impotens és most nem érti minek magyarázza ennyire körbe. Ha akarta, ha nem, megtette. Még szerencse a sisak takarta arcát. Legalább nem látszódott, mennyire látványosan szenvedve nyösszen fel. Maximum azt láthatta a publikum, életéért küzdő őrültként szorongatja a kormányt, majd fél perccel később megsemmisülten befejeli a tankot.
Kezdte ki és beborítani a helyzet. Hiába próbált arra fókuszálni indítsa már be a motort, egyszerűen nem ment. Paprikavörös volt arca, egyre nyilvánvalóbban fészkelődött és köhécselve pislogott Luxi combján pihenő tenyerére, mégis mit kezdjen vele. Mármint pontosan tudta, szerette volna, ha icipicit lazább pórázra ereszti, mielőtt megfő a bőrruhájában, csak hirtelen, olyan tizenéves zavar tört rá, még beszélni is elfelejtett. Még szerencse nem adta fel. Addig küszködött a szavakkal, leakadt nyelvéről a csomó. Ki tudja mi történt volna útközben! Ebben az idegállapotban nem lett volna remek megoldás vezetnie. Végén még, azért töri össze magukat, mert helytelen dolgokra gondol, meg beindítanak nála más természetes reakciókat combja molesztálásával. Mindenki érdekében, össze kellett szednie messzi vidékekre kavarodott gondolatait. Nem beszélve Luxi kezeiről! Azok ott nem voltak jó helyen! Határozottan rossz pozícióban pihentek. Hála égnek, eszébe jutott egy teljesen logikus magyarázat, mivel tessékelje át őket. Valószínűleg Luxi nem tudta, de létezett ennél százszor balesetmentesebb fogás, amit lelkesen próbált bemutatni. Szörnyen restelli, de megkönnyebbült, amikor lehámozta potyautasa praclijait és áttelepítette a derekára. Szó szerint fellélegzett. Kicsivel jobban érezte magát. Nem beszélve arról, ha átkarolja, tényleg kisebb az esélye leesik. A combjáról sokkal könnyebben lecsúszna a keze és azt semmi esetre se akarja, autópályán veszítse el. Annál a sebességnél, bele se gondol mennyi esélye lenne túlélésre.
-Így sokkal biztonságosabb! Maradjanak itt a kezeid és kapaszkodj, rendben?-
Próbált valamennyire hátra fordulni, hogy meggyőződhessen róla Luxi értette miről beszél neki. Aztán gyorsan úgy döntött ideje odalépni a lóerőknek, mielőtt újfent eltévelyedik és a végén kénytelen lesz azt mondani, menjenek taxival, mert nem bír az útra koncentrálni. Micsoda szégyen lenne, ha nem tartaná be ígéretét. Megszakadna szíve, hiszen annyira örült ennek a fuvarnak Luxi. Ebbe kellett kapaszkodnia. Ebből kellett erőt merítenie, ami olyan remekül sikerült, kicsit jobban ráhúzta a gázt, mint szokta és bizony tüzes csődöre engedelmes ragadozóként mordult fel, hogy karmait aszfaltba mélyesztve, átlagnál is merészebben farolhasson ki a parkolóból. Umi ettől kicsit se ijedt meg. Ismerte bestiája minden rezdülését. Azt mondjuk a mai napig se ért, hogy bír kordában tartani egy ekkora betonrongyoló óriást, amikor se a magassága, se fizikális képességei nem haladják meg, sőt néha el se érik az átlagost. Talán, annyi volt a magyarázat, érezte hol a határ és vigyázott ne billenjen át rajta. Eddigi balesetei sok mindenre megtanították. Nem beszélve arról, viszonylag rutinos motorosnak számított. Mondjuk, ha nem bízna a vezetési képességeiben, fel se ültetne másokat maga mögé. Az kéne még, túlzott veszélynek tegye ki ismerőseit! Határozottan örül életében ebben az egyetlen dologban mindig magabiztos volt. Sose félt kétkerekűre ülni és a száguldástól sem rettent vissza. Akadt valami elfoglaltsága, ahol kikapcsolhatott. Fura, de neki a motorozás felért egy lazítással. Nem gondolkozott, nem aggodalmaskodott, csak élvezte a sebességet. Persze, ez nem jelentette mindazt, lecsapta a sisakrostélyt és oda se figyelt Luxi-ra. Nagyon is kémlelte, mit művel mögötte.
Ki volt zárva rá hozza a frászt. Próbált lassabban, szabályosan vezetni és csak azután kapcsolt rá, drága utasa megint bedobta magát. Igen látványosan, na meg egyértelműen rábökött a történetre, menjenek gyorsabban. Hirtelen támadásától, köpni nyelni se tudott, sőt kevés híján félre váltott, amitől majdnem szégyen szemre lefullasztotta latin szeretőjét. Micsoda bukás lett volna! Soha többet nem mert volna tüzes olasz csődörére nézni. Még szerencse hamarabb korrigált, mint felfogta elkerekedett szemekkel rezzen össze a masinán. Úgy megijedt, elképedt, libabőrös lett háta, kerek percre levegőt is elfelejtett venni. Hála magasságosnak, csak átmeneti üzemzavar keletkezett. Miután biztosan megtalálta a kuplungot és véletlen se fékkart kezdte húzgálni, feljebb váltott, ezzel startjelzést adva féktelen, de beszámítható keretek között tartott autópálya elhódításuknak. Hagyta rendesen dolgozzon kicsikéje. Szép hosszan kiengedte teljesítményét, már, amikor nem kényszerítették lassításra. Azért nem zárhatta ki a forgalmat, annak ellenére kitartóan lavírozott a járművek között. Illetve arról se, nem köthettek ki több száz kilométerrel arrébb. Szóval, hiába élvezte a céltalan furikázást, kis idő után jobbnak látta, ha betér az első benzinkúthoz. Ideje volt meginterjúvolnia Luxi-t hova vigye. Még se tehette ki valahol a város és semmi közepén!
-Hogy vagy? Jól érzed magad? Minden rendben?-
Édesét kitámasztva kászálódott le vörös ördögéről, végig, de végig aggodalmasan pislogva kísérőjére. Annyira tapadt rá tekintete a sisakot is alig bírta levenni fejéről. Érdekelte mi van vele és tudja butaság, ennek ellenére pindurkát megijedt nincs jól. Sose lehet tudni, kire hogy hat az adrenalin. Nem szeretné, ha Luxi rosszul lenne tőle. Mondjuk nem volt az az elveszett bárányka, ettől még, na, idegeskedni szabad.
-Ha minden a legnagyobb rendben, beavatsz hova vihetlek? Kéne valami célirány, és azt mondtam, ott teszlek ki, ahol szeretnéd.-
Mosolygott kitartóan emelve bukót szorongató jobb karját, hogy esküszik, de esküszik mindenre, nem hazudott. Nem, mintha még mindig hitelesen tudna lódítani. Ez a tulajdonság még mindig az elsajátíthatatlan kategóriában pihent. Szerencsére. Néha, meg vesztére. Végül is, mindennek két oldala volt. Ezt a témát, meg itt kénytelen berekeszteni, mert időközben Luxi leadta neki a forródrótot és összes idegszálát lekötötte kitalálja, onnan pontosan melyik útvonalon jutnak el a Hilton szállodába. Furcsállta a végállomást, de, ha oda tartott, akkor oda tartott. Nem tartozott rá, meg az ígéret az ígéret. Egyelőre jusson túl a tervezésen. Még jó, nála volt telefonja beépített gps-e és nagyjából kiigazodott a város kacskaringós térképén. Cseppet könnyebb így valamit megtalálni. Ennek eredményeként, néhány perccel később már indulásra kész volt és egyenesen meg sem állt a szálloda parkolójáig.
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyVas. Dec. 25, 2011 7:53 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy \(*ω*)/]

Ejjhajj, de nyálcsorgatóra faragott márványtestem ragyogásával indult a nap, és még mik történtek, senkinek sem lehet panaszoka okosan nyafognii, hoogy nem is tudom, miért, de csak a hegzakt, hogy helló Umibéjbeeee, meg kicsi motorbrumm, és sok-soksoksokssoksokk-nagyonsok száguldozás. Indulni kellett, mert igazán félő volt, hogy olyat teszek, amit Umidia egy diányi pillantás ideje alatt megbán, bár nem bánná meg, csak mikor híreső közepén tornádóba csavarodna a szennyesünk, amit aztán nem hozzáértő illegális bevándorlók teregetnének ki. Fúú, micsoda kavar volt nekem ez az egész, dehehee, megáll az ész, hogy milyen ggyoooorrrrs. *.*
Sosemvolteszem úgy hagytam hátra, mint kakis pelenkát a rókakölyök, ha megtalálja. Szóval, szóval tartva magamat beszóltam egy olyat, hogy nagyon rettentően heppi üzemmódban kicsit sem feltűnően böködtem éppen pont a legférfiasabb testem legeslegférfiistenállatabb ékével, mondjuk éppen azért mert vágybébi megfoganva bennem folytonosan őérte oákolt, és követelte, jól beékelve ékesítsem meg Umibéjbeee kiscicamicát. *q* Még a dögbestia képességei sem kötöttek le annyira, csak éppen hogy azt sikerült megadóan kicsavarintani citromfacsaróval belémerőszakítani, aztat, hogy nyelvemet lógatva nyálzzak, meg éppen készültem hejjehujja lengedezni a kezeimmel, és íme, íme, íme, hímringyók leg-szebb-szebbikee-ke-ke! Már kicsi fehér zsebkendő kellett volna, bőségesen manóséges akcímű megvalósításához, és minden bizonnyal a menetszél még azt a kicsi részt is tökre törökre vágja, amit mindenki szeretget, és lányfiúlány is megtette volna, szóval nem emész-tó élesztő voltam, vagyis hogy elégségesen nagyon jól éledeztem, de életemben megéledve végül is hiába voltam ekkora hévvel, legyőzött a vadolaszbestiadög**.**, és akaratom ellenére akaratosan gyorsíttatnimnom kellett.
Motivációs képességiem a csúcsra hágtak, de nem úgy, jaaaj, tudom, mindenki mekkora egy perverz, nekem ott lebeg a kicsi énem legnagyobb kobakja felett a glória, mármint hogy a himbilimbim az az angyali, én meg isteni, mert mindig mondják, mekkora tehetség vagyok Wink, de ott tartottam, kezeimet a helyezett derékról nagy kapaszkodás közepébe nyomva lecsúsztattam melegebb égtájakra, és végigsimítva Umídia mágikusan bőrösen csábító cunci combikáján, megragadtam azt nagyon csábos arckifejezéssel, meg lógó nyelvvel, mert azt már úgy elvitte a szél, hogy nem is érzékeltem igazán, csak néha örültem meg bolodogságosan, hogy husiiiiii *.*, és de éppen ott, hogy izé, szóval, hogy nagyon is tökéletes módszert találtam, és minél inkább jobb helyre keveredtem beljebbre, annál jobb volt a sebesség.
Csak akkor hörrrrdültem fel, mikor meg kellett ácsingózni, pedig úgy nem akartam, mert annyira jó volt a helyzet, hogy motoron csücsörögtem, és közben még Umibéééjbe olyan helyein is moleszterálódhattam, hogy húhúúúú meg haaa… és haaha. Kis drága olyan édesen reakciózott rá, hogy mokkoriiiiiiii *.*!, vagyis őt hogy támadta, nem tudom, de én azért kentem neki rendesen, igazán sokszor kenődtem is fel a nagyon közeli közelébe minden szándékosságot iszándákolósan átlátszatva.
- Juhéééééééwúúúhúúúúúúúú!!!!! *q* Hihi… ^.^” - visongattam kicsit sem elmebeteg tengeribetegként, pedig bajom az nem volt, csak a motor keltette hatalmas szexizuális kedvemet kellett levernem, nem mintha ment volna a művelet akármelyik merre is. Jaaaj, nekem, szótárka kellett volna magamhoz, hogy agyonüssem vele nagyon beindult vadállatianszexi énem, aki elrángatta volna Umibéjbibogyót a nagy w meg c betűbe, és ott kínozta volna összevisszacsókolva, megszottyongatva. – Hiltonba állva kellene… Bruuummmm! *.* – Fel is támadt nagy lelkesedésem lebegő hamvai, ami durvára olyan volt a Helikopáterből, mikor a júnikarnis vérét szopikázta a kis komisz, de nem Denisz, hanem aki Volt, de holt, és sose merték kimondani nevét, bár szerintem ez aztán nagy hasonlítosság velem, hogy, mertmiért, mert én meg igazán egy akkora, hogy csak naa, szexikoncsillagbulvárkirálybúvárpléjmétfiúistenkeállat vagyok, hogy höööörrrr, és hööörrr, és felakadt a lemez, szal gyorsan igazgattam egyet a cerkán, mert ott tartottam, észre se vettem, de teljesen rácuppanva cuppogtam kicsi Umidiába szorítva minden szót, magamhoz szuttyongatva, nyelvemmel meg aprót kutatva cuki kis pofijában.
Há héjlóó, senki se mondta, hogy gyaloggalopp lesz az élet, de amit leéltem, azt tom, de nem, mert mégsem, meg mit, nézzen oda az ember, milyen kis husi, tiszta bébibunny feje van, olyan kis megilletődött, mint a cuki kiskölykök, mikor utolsót tüsszentenek váratlan Eras gazdi különös kísérletei előtt, szóval tiszta kis sarokba szorított cukiság, egyem a szívét, vagyis nem, mert akarom még, hogy éljen, vagy höööh… Jááj, öregapám, nehéz az élet, éppen pont azért, mert pont-pont-pont fejjel azon agyarászkodtam, hogy miért engedtem el kicsi szépfiúságos bucimókust, mert nem is lett volna szabad, csak felkapom, és w és c betű vár rám, mint kicsiny kisbarát, hogy bevágjam kedves sofőröm. De hiába, már tovább is léptük, amit túl kellett, és irányzékot megadva kotortunk tova a távolba, ahova kellett, kicsi hostolós klub-bikába száguldtunk, és persze közötte időben fennállva tova tapperkáztam kicsi lányfiúlányt.
Isteniennagyonhatalmasvolt, mikor meg hogy, de csak úgy, már ott jártunk, amerre, és csak beálltunk, de igaz volt, én aztán már így is álltam, azért meg is álltunk, de nem, és igen, ésés… igazából beálltunk egy helyre, aztán meg szívfacsaróan könnyes búcsút elkerülve, letelepítettem szegény kicsi brummogásban megfáradt társam, hogy bekormányozva magammal rángassam klubba, buliba, mindenhogyan csillog-villogásba, velem kellett lennie, mert nem adooom senkinek! Razz Umidia már az enyém. *.* Ha akart jönni, ha meg nem is, akkor is úgy összekaptam, csak megsimogattam kicsi csirkehusicombocskáit, és már irányítottam is befelé lekapva a motorról, mint majom a fáról a banánt, vagy banánról a fát, vagy miiii?! Surprised
Kicsi bárba kellett bekuksolni, szóval csak úgy elővettem a legszexuálisabb énem, és minden csillogást, meg lepasszerintottamtuk, mert Umibéjbi bukóját is teljes beleéléssel loptam el és építettem le, vagyis úgyis, hogy mindegy, csak Umidia fenekére tapasztva kezem araszoltam be arasznyira a helyre, mikor úgy éreztem, mert így is esett, mindenféle tökélyre fejlesztett kéj gyűlt bennem, aztán inget félig kigombolva nagy légáramlattól áramolva lebegtem, illetve a ruha rajtam, belibegtem fényárban csillogva, villogva, de azért nem hagytam elkallódni Mélytorkút se, és szpárkling mosolyt villantva rá vállam felett, hívtam tekintettemmel nagyon meggyőzően. Igeeen ám, éppen ezért, hogy Umicicamino az én vendégen volt, minden egyes másnak, akinek köze hozzá nem volt, olyan figyelmeztető vicsort mutattam, hogy mellé még meg is morrantam, vártam is, hátha reagál rá valamit a kis settenkedő mögöttem, de előadni magam eladásra kötelezett, vagyis az eladás kötelezett szexuálistenségem bizonygatására, egyébként meg mindenki tudta.
A pulthoz lebegve, minden pici részem nagyon jól megmutogatva végül csak kezembe kaparintottam a szokásost, ami valami volt, de azt még sose tudtam, mi az ördög, és Umicicának is vittem valamit inni, amiben elméletileg nem volt alkoholizációs ráció, de persze, hogy volt, és nem terveztem, engedem, hogy elszublimáljon motorra ülve, azért szóltam neki, mielőtt még ledöntötte volna, hogy mi a helyzet vele, persze, ha nem felejtem el, mert megtörténhetett, hogy kihagyott eszem, nem tudtam, mi a helyzet, vagy mi nem.
Igazán azon kattogott, tulajdonképpen hogyan ne engedjem, hogy megszökjön ez a kis cuncika, mert nekem kellett, kicsi, szutyizni való, meg minden volt, és amit művel, az valami észvesztő műsor volt, szóval hát meg kellett oldani, hogy kicsit se legyen menekvése, így nagyon, de nagyon kedvesen tessékeltem egy félreeső boxba, meg akár még a boxerembe is, de az még később is ráérhetősen megeshet. Ettől eltekintve persze akkor is mellé ültem, és akkor is roppant pofátlanul vizsgálódtam kicsi arcába nagyon közelről széles vigyorral, néha megnyalva számít, olyan kéjes szexiistenpéldaképként a többiek számára, hogy végül számra tapadva kapartam össze magam, vagyis, nem tapadt oda már, csak a pohár szája, de az olyan hevesen, hogy majdnem lenyeltem.
- Szóval… ugye, hogy úgy van, hogy igazából te nem is, mert ha egyszer iszol, nem tervezed, hogy meglépsz, és pont a RARRRR! – morogtam neki, hogy érzékeltessem, semmi irány nincsen, se menekvés, mert úgyse szeretne, csak egyre araszoltattam be a sarokba, mert nem akart menni, és ez elég nagy motivációs erő volt, meg hát az is, hogy szépen néztem rá, és megsimítottam a combját, és elismerem, nagyon nem akartam, hogy na, de nem ment el, még, és ki sem, engedem, muhahah, vagyis nem vagyok gonosz, csak Eras gazdit szeretem, meg a husiiit, de az nem gonoszság. Surprised Nem biztonságos, és sötét van, meg minden, ésésés, ugye, hogy buliiii, meg motor, és neeeem! o.O Összetörik, meg minden baj, problé… izééé… Inni, tudom, de mit szeret...rajtam kivül mást? Very Happy
Nagyonagyonannálisközelebbi közelben elbazsalyogtam bazsarózsahercegként, kicsi szőke cicmiccel példázva a kukkoló muksóknak, hogy tudják, mennyire de király vagyok, miközben nem is ezen volt a hangsúly, hogy villogjak, csak alapból villogtam, mert én ennyire egy nagyondejóistenkémmilyencsodaférfi vagyok, szóval hogy megpróbáltam nagyonszépöencsodásanmindenképpen elvarázsolni Umkidiát, ne menjen sehova sem, amit talán túlragzódva bagzottam, de akkor seeeem! Very Happy

Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyPént. Jan. 06, 2012 9:06 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy \(*ω*)/]

Köpni nyelni, de még levegőt venni se bírt, miután úgy lerohamozták, ahogy filmekben szokta látni. Egyértelműen úgy érezte magát, mint a kővárba elbarikádozott kis herceg, akinek szobájára törik faltörő kossal a házat. Mi mással írhatta volna le, hogy Luxi az egyik pillanatban még a motoron üldögél, következőben érhetetlen nyelven örömködik, aztán meg se szó se beszéd rajta köt ki és akkora extázisban támadja le, amit nem hogy követni, de lereagálni is képtelen? Leginkább úgy, megírja a végrendeletét, mert figyelmetlenül hagyta az offenzívát és utána se tett mást, csak ártatlan virágszálként pislogott. Sajnálja! Tényleg, szörnyen bánja, nem préselt ki magából valamiféle nem tetszését kifejező figyelmeztetést. Elvégre ez nem ért! Nagyon nem volt szép! Az akarata ellenére ilyesmit nem ér mással csinálni. Most teljesen úgy festett, mintha élvezte volna és erre vágyott, amitől meg totálisan romlott nőszemélynek, mármint férfiszemélynek, vagyis, na, annak érzi magát! Nem volt rendjén semmit se csináljon, de úgy lesokkolt, nem, nem a történtek örömhormont fokozó töltetétől, vagy rég elvesztett szűziességét felelevenítő érzéstől, inkább a döbbenettől, hogy komolyan, de komolyságosan komolyan megesett ez vele, és ettől most eltávozott picinyke fejéből az értelem. Mást se tudott tenni, csak gépiesen orra előtt hadonászni sisakjával, miközben távoli vidékeken kószáló, piros pofival mutogatta nagyérdemű közönségének: mi…menni…motor.
Sűrűn rebegte a hálákat, ezt az akciót nem követett másik. Így, ha nem is összeszedett gondolatokkal, de megoldhatta a Hilton hotel felkeresését. Bár, továbbra is örült volna, ha Luxi féken tartja taperoló praclijait! Zavaró volt oda teszi a kezét, ahova nem kéne. Ő meg előre figyeljen, ne nézzen le, arra meg főleg ne figyeljen, másfajta műsorra vágyott ismerőse. Nem igaz, hogy nem bírja féken tartani hormonjait! Ez annyira, de annyira kínos! Főleg, mert lehet, csak ő érti félre. Nem akar perverz lenni! Megeshet Luxi-nak ez a normális. Mondjuk, elég fura értékrendje van, de nem lehet mindenki egyforma. A mániákus fogdosása és beszédhibája ellenére, jut eszébe! Amióta újra találkoztak mondott már több szóból álló, összefüggő mondatot? Nem emlékszik, amikor először botlottak egymásba, ennyire súlyosan nem értette volna, mit beszél. Na jó, akkor olyan részeg volt saját magát se értette. Rossz példához nyúlt. Lényeg a lényegben, elég érdekes személyiség volt, még is akadt benne valami megmagyarázhatatlanul aranyos, ami állandóan mosolyra késztette. Egész nap ölelgette volna, mint egy varrás hibás plüsst, mert attól függetlenül selejtesnek mondják, még pont az a hiba teszi ellenállhatatlanul furivá. Persze, ha lett volna beleszólása. Eddig, inkább ő töltötte be az állatka szerepét. Vitték mindenhová, akár volt kedve, akár nem. Nem akart panaszkodni, mert kedves Luxi-tól, így ragaszkodik hozzá, szó szerint hátsó feléhez. Nagyon jól esett neki még a hotel bárjába is meghívja, de nem lehetett volna, csak egy kicsikét, icipickét megkérdezni neki mi a véleménye?T__T
Valószínű bement volna, de ez így most, olyan semmiből előkeveredő látkép volt, hogy azt se tudta merre mennek, csak beesett egy emberektől hemzsegő klubba, ahol csomó szempár meredt rájuk. Hirtelen vallatáson érezte magát, ahol a vádlottat esküdtszék nézi, mikor füllent. Nem hazudik, olyan szintű zavar uralkodott el rajta, menten földbe gyökereztek lábai és vágóhídra hajtott bárányka szemekkel pislogott egy hős után, mentse ki. Ha képregény szereplőt nem is, Luxi-t kapott, aki jelenleg nyolcvanas évek parkettördögének képzelte magát. Legalábbis a belépő mozdulattal történő ing szétgombolása, valamiért a boogie estékre emlékeztette. Nem akarta kinevetni, de nem bírta elfojtani kuncogását. Csupán annyit tehetett az ügy érdekében, szája elé kapta kézfejét. Így még se volt feltűnő. Remélte nem sértette meg vele, bár láthatóan lefoglalta körbe morduljon a helységen, miközben letámadja a pultot és vigyorogva jelzi neki, menjen utána. Tényleg! Nem ártott volna mozdulnia. Kicsit elmélázott, de inkább nem akarta megkockáztatni elkeveredjenek egymástól. Szóval, engedelmesen mellé sétált és elvette a neki kért italt.
-Köszönöm. Ne haragudj az előbbiért, de ez…ez…annyira….mindegy. Vicces vagy! Hmm…finom. Mi ez?-
Pislogott érdeklődve poharára, mert azt persze senki se közölte vele, mégis micsodát iszik. Rossz végül is nem volt, sőt egész tetszett az édeskés íze. Mondjuk volt némi fura utóíze. Emlékeztette valamire. Határozottan ismerte már, de honnan? Nem jutott eszébe. Arra viszont jó volt az elmélkedés, teljesen elterelje figyelmét, megint ne tartsa szemmel Luxi-t és kínos helyzetbe keveredjen. Arra zökkent valóság talajára, félreeső helyen ücsörög, méghozzá egy tőle össz-vissz pár centire, combjával kacérkodó pohárzsonglőrrel. Ha ez nem lett volna elég zavarba ejtő, szép lassan elkezdte kibogozni, miről beszélnek neki. Azt pontosan értette, arra kérik, ne menjen még el, de ennél is jobban kezdett csengeni fülében az a szösszenet INNI. Másodperc töredéke alatt változott falfehérre arca. Még, hogy ő inni?! Inni, méghozzá szeszes italt?! NA NE! Nem akart részeg lenni! Nem és nem! Ki volt zárva. Önszántából sose kezdene hozzá, de akkor mire céloztak? Igen, körülbelül itt esett le neki a tantusz és tátotta el szépséges száját, ijedten elkerekedő szemekkel.
-ÚRISTEN, LUXI! ALKOHOLT ADTÁL NEKEM?!-
Mordult fel, mellékesen teljesen jogosan, megérdemelten és tőle szokatlan vehemenciával az asztalra csapva. Nagyon kevés dolog volt, ami fel tudta paprikázni, de azok között is első volt az alkohol. Meg volt az eszméletlenül nyomós indoka, miért nem ivott. Sose szegte meg, csak hihetetlen ritka esetekben. Leginkább soha. Pont, ezért úgy érezte, mintha hátba támadták volna, mert megitattak vele majd nem egész pohár fogalma sincs micsodát. Rendben, hogy nem tudhatta Luxi, de attól még elszomorította, trükkökkel akarta maradásra ösztökélni. Rosszul esett neki. Határozottan megbántotta vele és nem tehetett róla, de úgy pislogott rá meg az asztalra felváltva, mint egy utcán felejtett kölyök kutyus. Egyik átkozott tulajdonsága volt, sose tudta rejtegetni, hogyan érzi magát. Abban a percben, aprócska állatkának gondolta magát, akinek összetörték az álmait, mert elhozták a kis állatkereskedésből, de csak azért, hogy beadhassák egy másikba.
-Ezt most miért kellett? Nem akarok furán viselkedni. Elég lett volna, ha megkérsz és maradok. Erre semmi szükség nem volt.-
Pöckölte Luxi arcát kézzel fogható depressziós ködbe burkolózva. Nem, mintha sokáig bírta volna a helyzetet. Még mindig nem tudott rá őszintén haragudni. Ennyi erővel magára is haragudhatott volna, mert nem szólt semmit arról nem iszik. Ráadásul a kapott italba is úgy kortyolt bele, meg se kérdezte, mi van benne. Ugyanúgy hibás volt. Lényeg nem csiccsentett be. Hála az égnek. Inkább hagyta az egész fejhajtást. Semmi kedve ahhoz, valamilyen hisztis hírességként emlékezzenek rá, aki minden apróságból óriási problémát generál. Ami történt megtörtént. Már, csak azt remélte nem gázolt bele Luxi lelki világába.
-Ugye nem sértettelek meg a kitörésemmel? Ne haragudj! A jó hír, hogy ittam, szóval nem vezethetek. Biztosan maradok.-
Sóhajtott fel megadóan, hátha elér vele valamilyen pozitív reakciót. Nem szeretné elrontani a másik kedvét. Eddig nagyon elemében volt. Kicsit kellemetlenül is, de ha nem csinálja, biztosra veheti valami baja van. Ha már problémáknál tartanak. Nem gigantikus vész került szeme elé, sőt elég kicsike, meg nem is sikító frászt okozó dolog, csak valami volt Luxi hajában és ha már észrevette nem hagyhatta ott. Először úgy gondolta, bőven elég, ha szóban közli, mialatt bőszen mutogat rá. Viszont rá kellett jönnie nem igazán értik meg egymást. Luxi nem nagyon értette, mire bökdös, csak értetlenül forgatta fejét.
-Van ott valami…a valami ott a…nem ott…itt!- megunva a találgatós játékot kért előre bocsánatot, mert szokott másokat letámadni, de most megunta nem jutnak egyről a kettőre, úgyhogy megfogta áldozata buksiját és irányba állítva szabadította meg hajpótlékától. -JÉJ! Egy tollpihe! Mit kereshetett ott?-
Nagy szemekkel meredt a kicsike szerzeményére, ami fogalma sincs honnan és hogy kerülhetett egy fedett bárba, na meg Luxi hajába. Végül arra jutott, nem jutott sehova, csak egy buta kép villogott előtte, ahogy kakassá változott Luxi rohangászik körbe körbe. Remélte ez még nagyon nem az alkohol hatása. Rendben, hogy nagyon hamar berúg, de azért ez még neki is túlságosan korai lenne.
Vissza az elejére Go down
Filius Nocturn
Különleges karakter
Különleges karakter
Filius Nocturn

Hozzászólások száma : 31
Registration date : 2011. Oct. 14.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Urahara vegyesbolt tulajdonosa
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te7000/15000Hilton 29y5sib  (7000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyKedd Jan. 10, 2012 9:55 pm

- Szeszélyes órák ~ A rejtélyes gyilkos -

*Hilton, bámulatos hely. Bár jó magam személye már igen csak hozzá szokott a temérdek luxushoz. Elvégre is az Insignis Reliquia legalsó szintje majd pont kényelem mentes lesz mi? Mikor felfedeztem, az első dolgom az volt, hogy egy komplett lakosztályt faragjak belőle, néhány olyan termet kivéve, amik mágiában sűrűk. Ilyen például a lenti ereklyetár, vagy a mágikus edző termem. Az utóbbi egyáltalán nem a kedvelt helyem, mindent tudok már...minek? Rolling Eyes Mindenesetre, azt a plazma tv-t ki kell majd cserélnem, mert egyáltalán nem tetszik, hogy nem elég nagy a mérete egy Esmeralda levetítéséhez. Na de a tárgyra visszatérve, feltűröm zakóm ujját, féltve, hogy koszos lesz. Ezt az egyet nem szeretem az ilyen szállodákban. Sosem tudhatod, hogy éppen mit kapsz el. Még akkor sem tudhatom, ha tárgymágusként is jelen vagyok. Egyelőre az animágiát részesítem előnyben, de mint tudjuk a dolgok állandó folyamatban vannak. Sosem játszhatsz egy bizonyos szerepkört, mert a végén elavult leszel, és időn kívüli. Legalább annyira, mint az én Viclyn barátom. Remélem ő sem csak egy bérgyilkos, ugye nem? Szegény hosszú fülűm, meglehet áldva vocantokon az én drága Rinaayammal. Anygali boszorka, akit szinte fatálisan jól esik néha képen vágni Wil seprűjével. Rá gyújtok egy cigarettára és az oldalamon álló nőcskére pillantok.*
- De sietős itten valaki. Rolling Eyes Tán csak nem a pénz miatt aggódik? Megfizetem. *Billegetem fejemet, egyáltalán nem tetszik, hogy ennyire siet. Akkor most én vagyok az interjú alany, vagy inkább vegyem át a kérdező szerepét? De sok baj van ezekkel az emberekkel. Kényelmesen töltök magamnak egy árva borocskát az egyik asztalról, és belekortyolok ráérősen. nem szeretek az ilyen ügyekkel sietni. Sokkal nagyobb az eshetősége, hogy megszökik a vacsora. Neutral Tényleg, vajon muter hány embert zabálhatott fel? Mocskos kannibálja! >.> Ez undorító, és én egy yuan-tinak vagyok a fia! O.o" Keserűen húzom el ajkaimat, majd meglazított nyakkendővel szólalok fel.*
- Én mindig készen állok egy izgalmas...beszélgetésre. *Ravaszul villannak meg szemeim, amíg egy pillanatra elfordulok tőle, hogy a boros poharamat ne hogy az asztalon hagyjam. Ezt követően visszaállok a korláthoz, hogy a lenti Karakurát szemléljem egy meglehetősen drága nedű kíséretében. Bár a társaság sem utolsó, kíváncsi vagyok bizonyos dolgozkra.*
- Mondja hölgyem, ön mennyit tud a Karakurát és azon kívülit övező különlegességekről? Arra gondoltam, hogy ha elmeséli, akkor esetleg kipótolhatnám hiányos tudását. Wink *Kacsintok a nőcskére, s ajkaimhoz emelem az italt. Természetesen türelmesen hallgatom végig a mondandóját. Minő illetlenség lenne már azonnal megölni, nem? Surprised *
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyPént. Jan. 20, 2012 12:23 pm

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy \(*ω*)/]

Olyan egy kis husibébi volt még így felháborodottan is, hogy hát muszáj volt megharapnom a nyelvemet ne akarja felfalni, mint a mesében volt, mikor a kislány egészen kettőbe nyelte, vagy mindegy is hogyan, de mwuhaha, én vagyok az nagy és nagyon ordas Farkas! Wink Kéjenc ábrázatom annyira bűnbánó lehetett, hogy csak na, mert el lehet képzelni, milyen iszonyatosan jól is áll nekem, hogy egy szexuálisanférfiasállatkirály vagyok, szóval, hogy nincs is tovább hova ragozni, inkább már csak azt kell eldönteni, hova rángassam Umit, mert persze tudtam én, hova is kell őt vinni, hohóóó, már hogy ne tudtam volna, ha akarja, elviszem én az univerzális világvége legnagyobb csúcsosságára is, mert hát persze, el is tudom oda vinni, és ki ne akarna pont velem oda menni, ha nem mindenki. Very Happy
Oda meg amoda, dadada, vagyis inkább a dádádá, mert mindjárt nekiesek ám, aztán úgy elfenekelem a feneketlen mélybe drága kis Umibéjbét, hogy béjbé-béjbé-béjbé oooooh, majd húzzuk neki, mint a gázt, és csak így bruuuum, megint rámorogtam, mert tudom, hogy azt mennyire, de nagyon szereti, mert bizony, hogy szereti. Cool De szóval, tehát, ígyúgyamúgy ez most úgy volt, hogy hát én nagyoooon bűnbánó kiskutya szemekkel nyüszíkeltem egy sort Umidiá kedves kicsi combját buzerálva véges végig, nagyon megnyugtatóan, hogy ne tépje le a kezem, mert még akkor is aranyos lett volna, hogy hagyom neki, meg is eheti, de persze, ha meg nem szereti, majd játszottam volna vele én, úgyishogy, de ott tartottam tartálymártásomba zárva hallgattam végig a „jahaj istenkéhéém, nagyon fáj, hogy ezt mondod, mikor én sajnáhálom!” fejemmel a gomen-szólamon, és totál széles, kiskanálkeresztbe vigyort villantottam kéjenc pillantásokkal melegszendvicsítve.
Alig hogy elhatároztam, jól is megmelengetem, ha még nem forrósodott fel a helyzet teljesen mértékletestelen, tehát készültem alágyújtani, legalábbis szexuálisanisteniségességes személye fantakisztikus kezét jól aláfúrni, hogy majd aztán váratlan, mint asztalterítőt szoktak, magamra rántani meg jól beborítani, az se zavart volna, ha asztal alatt kell piknikezni, de hiába, mert úgy alakult a történet, nem kerek egész, hanem hogy kettő, addig-addig mutogatott, tárogatott Mélytorkúlányfiúlány, míg végül nyaktekerve kész voltam felhúzni magam olyan egyenesre, egészen megkerestem már, merre lehet az a bögyös dög, aki mindig dörög, persze csak az ajtómon, meg rajtam pörög, nem mintha gond lenne szexi kis ördög, mikor együtt hempergünk kiskiflit-nagykiflit. Nem vetheti szememre senki, úgyis mindig odatapadt, cunci kis szöszi csak jó buksza volt, Mancika a tündér boájával, de csak enyém a jobb, ezért is vagyok én a férfi a háznál, vagy épp a liftben, a folyosón, meg a többi helyen, ami hely, meg ott is, ami nem. Very Happy
De, hogy nem, hogy igen, meg pont, és kész, csipp-csepp-csipp-csepp-csipp-csepp-csepp dudorásztam, és nem tudtam nyomára akadni kicsi nőmnek, aki férjem akart lenni, és nem is sokáig vártam, hiába volt egy iszonyat jó kis bige, mert csorgattam volna rá a nyálam, de nem olyan, mint Eras gazdi, mert őt meg azért imádom, mert egy szadista, és élvezi a tökéleteseniszonyúszexuállattestem, persze csakis szétszedni, én meg tejszínhabot nyomni inkább az övére, egyszóval mindenkit jól meg kéne próbálni, meg hát Umidia is nagyon, de nagyon huncut volt, mert letámadott. Kis heves, nem fért el tőlem, már látszott rajta, hogy oda meg vissza van, aztán jól letámadt,már nyújtottam is a nyakam, hogy majd megnyalom az övét, ha már így erőlködik, de neeeem, csak valami vackot kezdett bogarászni a hajamban. Ihigeen ám, nem tudtam, hogy titkon kicsi majomfióka is a kedved, mert hát a tátogató éhenkórász még ment volna nekem is, de… áá a kurkászás is ment volna, és demonstartívan maganak táblákkal mutogatni kezdtem el igazán meggyőzően praktizálni az énféle módszert, úgy túrtam be kicsi lányfiúlány felsője alá. szemöldökrángatás
De még hogy élvezte, nem tudtam, mert idő közben elővette kicsi pihét, hősi bajtársam legutóbbi párnacsatából kerekedett tollboás kavalkádban, ami pont a kádban zajlott Mancival, a kis cuncival, hogy élvezte, én meg még jobban, mert a kis hamis majd megölt azzal a madárlopta tollas sállal. o_O Na nem féltem, inkább vártam, kiugorjon szeme, hogy oda is benézhessek, amit még nem láttam, de hiába gúvasztottam, szupertökély gülüke úgy beragasztotta magát, nem akart kiesni, már majdnem inkább kiszedtem, csak nem értem el, nem is próbáltam inkább, de mást sikerült elkapnom, mármint hogy nem ott, hanem itt. Umikámcicamic sarokban szenvedve volt teljesen elmerülve, pontosabban én búvárkodtam, és milyen jól csináltam, porcelánbébi mellkasát strapáltam, még jobban lecsiszoltam, meg segítettem neki, merre, hogyan, csak hagytam, igyon, ha már eddig nem állt szándékában. Én is felgurítottam, ami csak ott volt, aztán jutott eszembe, hogy a szembe dologról elfeledkezve szendén elhallgattam a választ, de most majd megadom, mint adó az ászt. Wink
- Játszottunk, csak a Férjem, és hohóóó micsoda volt, de majd neked is mutatok! Wink Csincsilla! :3 – emeltem poharam, hogy majd jól megigyuk, amit meglehet, meg egészség, aztán fenékig, de még mennyire, hogy oda, majd meglátjuk, mi lesz még itt, én aztán úgyse felejtem soha, merre is van a szoba, amit használok, ha akarja, még sztripsót is nyomok, olyan rudam van, hogy dadaaaam! *.* - Boldog vagyok, Umidia, kicsi cuncimókuska, mert én aztán, hogyan is tudtam, de nem akartam, és látod-látod, te is maradni akarsz, meg engem akarsz. Grrrrrr, vagyis, hogy Raarrr! Cool
Szabad kezem kistigrissesen karmokba görbítettem úgy durmogtam-brummogtam, torkksoborzként garázdálkodtam, és háháát, ezt megerősítettem, hogy a hangerőt is jól levittem, Umibééjbe, béjbe-béjbe oooh, nyakába hajoltam, és jól összeszuszogtam, csak ott sercogtam, szegénykém, nem sajnáltam. Very Happy Örülhet, még nem kellett kifeküdnie, nem mintha sok centi cérna mérne távolságot, csak kicsi van a szakadékig, aztán kifekhetünk az asztal alatt is, mert nekem aztán kőne a gyerök, mint a kőnek a… mindjá’ beverök, na, hát kit érdekeljen, milyen szóvicc cicceg, mikor szobrászszépséggörögistrenféligseolyanszeximintén, egyszóval jó a szósz, hogyan is meg mint is, de egyszerűen nekem nem lehet ellent mondani, csakis állni, de azt sem ellen, maxumim velem szemben. Oda is tartottunk, hogy éppen présgyárban nyomultunk, és hát ha akart, ha nem, de én segítettem, félig ölembe téptem édes gyereket, aztán nekonyávot kérve tapogattam le itt-ott-amott, csakis szigorú orvosi ellenőrzés, meg vellneszkúria, hogy mindenre úgy rejgál-e a páciens, mint a pácba főtt lebbencs leves, vagy esetleg nem sebes-e a vére, mert azt csak jó nekem. Very Happy
Ekkor aztán eszembe jutott, hogy ennél tökéletesebb eszközöm már nem is lehetne, mármint neeem, nem a tökéletesenfantasztikusannemislétezikjobbavilágon lógókámra gondoltam, hanem egy fokkal nemolyanjó,demégiscsakkirály dologra, amit Umi halászott, és amivel előtt huncutkodtunk szőke szirén Férjecskémmel. *q* DE ott volt, hogy merre volt, alig találtam, már Umibéjbe hajkoronájából kellett kibuherálni, és majdnem, hogy berasztáztam egybeépítve frizujával, de hát el kellett passzerolni szösszencs fürtjeit az útból, nehogy azt is széjjelnyaljam, elolvad a végén. Surprised Fél fejemmel a pólójában hát végül megkaparintottam tollat, és győztes morgással vetettem magam újra kicsi őzgidámra, hogy nyúzzam-húzzam, de csak a pólóját, félig elnyújtva, félig meg csak csavard fel a szőnyegeet, illetve hogy, az illetékest. :3
Addig-addig csináltam, amit tutira kellett, hogy lassan végignyalva Umidia kicsi mellkasát, amit nm volt olyan, mint az enyém, de tökéletesen megfelelt arra, hogy majd kombózódjon az én tökéletesennemkellemlítenimennyireistentelenülszexuállati mellkasommal, és tanuljon tőle, hogy kell gyilkosan kéjencnek lenni, mert bizony, ezt tanulni kell, még mekkora feladat. Surprised szóval úgy voltam, hogy kicsi megnyaltam, aztán meg hopp a toll, amivel jól elkezdtem molesztálni kicsi mellkasát, hogy mit is érez, mi lesz vele. Very Happy Eras gazdival lettem volna, nem ilyen tollal nyomul, de hát én vagyok csak olyan szexuális és kemény fickó, hogy ezt élvezzem, de uuhúúgy, keresztbe álló szemekkel, és másokat nem kínzok, mert akkor fizetés sincsen, azt meg én aztán nem akarom. Surprised
Csak a csudába, ott voltam, ahol fonalat lehagytam, tollat meg megragadtam, hogy jól széjjelótópályáztam kicsi testét a kis husinak, meg ne tudjátok, milyen csókot lenyomtam neki, vagy tíz percig én nem kaptam levegőt, akkor szegény mit kezdhetett, mert boltba rohanni nem volt idő, mikor félig beborultunk, félig meg az ölemben csücsültetve kellett szenvednie. *.* Nem szólt rossz szót se, vagy ha tette, nem hallottam a sok nyálzástól, de ittam, neki is adtam, szóval nem lehet ok a macskajajra, meg hááát, no, semmi gond nincs azzal, hogy egy kéjencek istene és himíringyók legribancabikka, elsőszámú hostja egy Hiltonnak, aki nem város, hát, ilyenkor büszke magára igazán a férfiasság mintaképe.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyCsüt. Feb. 16, 2012 5:41 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy \(*ω*)/]

Megint csúfos kudarcba fulladt morgolódása. Luxi tündéri ábrázata, annyira eszméletlenül arnyos volt nem lehetett félre söpörni és úgy tenni, mintha még mindig szörnyűségesen mérges lenne. Elég volt ránéznie elszálljon minden paprikás hangulata. Mármint az a kevéske, amit még megtartott. Nem volt erőssége a haragtartás. Ha pedig ennyire édes kölyökmackó jött vele szembe, egyszerűen megszűnt létezni. Kikapcsolták minden érzékelőjét és megadóan mosolygott. Nehézére esett beismerni, de volt valami Luxi-ban, ami pillanatok alatt levette lábáról. Nem épp a beszédhibájára érti, vagy a kicsikét zavaró és kellemetlen nyomulására, hanem erre a gyerekes viselkedésre, ami néha előbújt belőle. Annyira szeretni való volt benne! Furcsa, mert nem mondhatná, ezzel szokták felkelteni érdeklődését. Jobban belegondol, Luxi gyökeres ellentéte mindannak, ami általánosságban megmozgatja fantáziáját. Nem, mintha bánná ráakadt egy kivételre! Szó sincs róla! Akár örülhetne, de picikét akkor is kínosan érzi magát. Nagyon tündéri és szeretgetni való, meg tényleg ellenállhatatlan fellépése, illetve teste van! Ettől függetlenül, nem merné kijelenti, el tudná hosszabb távon viselni. Neki ez az ölbe rántás meg felsője alatt matatás, kicsikét sok. Nagyon édes tőle vonzónak tartja, ki is fejezi, mármint kezd belepirulni saját szövegébe, csak nincs hozzászokva valaki, ekkora hevességgel esik rá, méghozzá egy bár kellős közepén. Általában nem szokott szem előtt lenni. Még se egy teljes mértékben elfogadott dologról van szó. Nem akarja mások békés iszogatását zavarni.T-T
Kicsivel később nem gondolta sajátjába is belezavar egyetlen könnyelműen elhintett szösszenet. Igazán rövid, velős és tömör információtól azt hitte belefullad az előtte hagyott pohárba. Pedig, néhányszor majd nem torkán akadt az alkohol. Luxi vészesen kezdett belemerülni a játszadozásba és sikerült egyszer kétszer olyan területekre tévednie, amit képtelen volt hang, valamint egyéb reakció nélkül hagyni. Akárhogy próbálkozott visszafogni magát nem volt a hormonjain kézi fékét. Pedig hasznos dolog lenne! Elsők között venné meg és vetné be. Egyszerűen nem bírta az esze csendes zavaradottsággal sztrájkolt, miközben a vágyai teljesen másért üvöltöztek. Lassan úgy érezte szétszaggatják. Egyik pillanatban legszívesebben nyakon harapta volna Luxi-t, vigye már innen el. Következőben meg, fülig vörösödve próbált távolabb kerülni és bugyuta módon menekülési útvonalakat tervezett, mint valami zöldfülü tinédzser. Nyíltan meg kellett volna mondania, mit akar! A baj ott kezdődött nem tudta mit szeretne igazán. Kezdett belegubancolódni és ettől úgy festhetett, mint ha egy önmagát kérető fruska lenne.
-Fé-fé-FÉRJED?! – Sokktól, szégyentől, döbbenettől, hatalmas koppanástól azt se tudta hova legyen. Addig még eljutott praclijait feszítővasként funkcionáltatva tartsa távol felajzott hódítóját. Száját tátva meresztette Luxi-ra szemeit, most komolyan beszél, vagy poénkodik, de nem úgy látszódott utóbbiról lenne szó. Napirendre nem tudott térni a dolog felett. Megbirkózni a szóval, hogy egy férfi mondja, férje van. Nincs semmi probléma vele! Nagyon szép a szerelem és nem ezzel van igazán problémája! Sokkal jobban letaglózta Luxi ennyire komoly kapcsolatban mit művel! Ha valakivel összeházasodsz, akkor minek kezdesz ki másokkal? Esküszik nem tudta! JESSZUSOM! Most borzasztóan érzi magát. Hamarabb tudja soha, de soha nem áll vele szóba. Szerencsétlen párja! Miért teszi ezt vele? Minek lép félre és beszél róla ilyen természetesen? Nem érti! Elképzelése sincs, milyen kapcsolatban élnek, de a szavai alapján nem lenne oka másokkal összefeküdni.
-URAMISTEN, LUXI! Eddig miért nem mondtad, hogy fel...férjed van?! Nem értem… Ho-ho-hogy? JESSZUSOM! Miért csalod meg? OH, TE JÓ ÉG! Ráadásul velem…-
Fejét az asztal lapjára koccintva adta meg magát. Touché! Szinte érezte a hátába álló nyílvesszőt, melyre a „ribanc” címke volt felfüggesztve. Megérdemelte! Akár az is kijárt volna az érintett fél jó alaposan elagyabugyálja. Borzalmasan szégyellte az egészet. Legszívesebben helyben föld alá süllyedt volna. Legeslegalsó szintig meg se állna a Pokolban, mert ez megbocsáthatatlan hiba. Attól meg főleg nem érzi jobban magát, kettőjük közül érzékelhetően egyedül őt taglózta le a hír. Azt se tudta mit tegyen, mondjon, vagy reagáljon. Esze ágában nem volt belepiszkálni két ember magánéletébe. Totálisan lefagyott. Észhez se tudott térni. Nagyon mélyen elveszett gondolataiban, miközben sírni lett volna képes az önvádaskodástól és bűntudattól.
-Ne! Ne csináld! Hagyd abba!-
Igyekezett szabadulni Luxi-tól, de nem úgy tűnt bármilyen hatással lenne rá. Erőtlen volt minden próbálkozása és hamarosan az ellenkezésről is letett. A tollal kombinált támadás elkergette épelméjűségét. Tiltakozása és erkölcsössége legutolsó szikrája szempillantás alatt libbent ki fejéből. Hirtelen teljesen üres lett feje. Elpárolgott alakuló depressziója és nem maradt sok-sok kusza érzelmén kívül más. Luxi hathatós segítségével, pedig egyértelmű volt mi fog rövidesen felszínre kavarodni. Elég volt hozzá belé fojtsák levegőjét, kapásból azzal válaszolt még közelebb rántotta magára Luxi-t. Ismerős volt ez az állapot. Erre határozottan emlékszik. Aznap este se a vízbe akart belefulladni. Innentől kezdve, pedig egyértelmű volt nincs menekvés. Megadóan belesuttogta a vezényszavakat lovagja fülébe, aki erre rakétaként kapta ölbe. A váratlan támadástól óriási szemekkel pislogott. Meglepte a nagy lendület, hát még az a könnyedség, ahogy összeszedték eddigi ücsörgő helyéről. Nem sejtette innen merre tovább, de láthatóan Luxi nagyon otthonosan megindult valamerre.
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzer. Feb. 29, 2012 4:03 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi motorozni megy \(*ω*)/]

Umidia drága, annyira odavolt tőlem, hát nem is csodálom a kis huncut, majdnem megvezetett, hogy valami van a Férjemmel, de szöszke Mancikámat nem zavarná, vagyis nem mondta, nagyon zavarja, hogy hímringyó vagyok, majd ha mégis, hát nekem akkor is dolgozni kell, mert ez a hivatásom, és örök életémere vállaltam, hogy megkoppasztom az ökör népeket, meg hát olyat hentergek, mint egy yaoi legszaftosabb oldala, amiben én vagyok a főszereplő, mert más persze, hogy nincs olyan jó, mint énistenségesszexuállatságom. Ki találna nálam jobba, még keresve sem, hát senki, szóval mindenki egy szép kis csókot a fenekemre, pacsit a farzsebembe, pénzösszeget a gatyába csúsztatni, mehet a menet, C’arrambaaaa! Wink
Igen ám, Umi cica is pont ezt kérte, én meg hogy ne tettem volna eleget a kérésének, mikor kérés nélkül is vittem volna, egészen a csúcsra, meg hát most is fel kellett menni, wúúú, de még hogy, de először azért össze kellett kapnom, nem vonszolhattam végig a szállodán az csak feltűnő lett volna, az meg nem szokott, hogy néha nagyonnál is szexuálisabb helyzetben távozok innen, mert persze, hogy annyiraiszonyatosanjópasivagyok, hogy mikor még annál is, abba már a többség beleájul, és nem érdeklik, merre megyek, csak azt siratják, ők nem jöhettek, de hagyni kell valamit a többségnek, ha mást nem a legalját, az enyém a krém, vagy én vagyok a krém, és csak a legjobbaknak járok, Umidia tündérke pedig még milyen jó. szemöldökrángatás
- No para, Kitty ket, tudom, mitcsi. Wink – rángattam meg a szemöldököm, ahogy kicsi fejét szépen beirányítottam a nyakam hajlatába, jó takarásban legyen a fejecskéje, nehogy valami vadorzó randalírozó erre szaglásszon, és lekapja a szexuálistenségem nulla jutalék nélkül, meg még Umidia is bajba keveredjen, mert szoktam ilyenre figyelni, másoktól nagyobb suskát kapok, és a hotel is addig enged prakcicázni, míg rendesen végzem a melót, nem kavarok, csak a vendégekkel, a balhét meg hagyom elmenni balra, és jobbra kanyarodok. Háááá… mivel néha balra jobb üzlet volt, mellőztem ezt a szabályt, de mikor kettő egyszerre jött össze, fúú, volt azért nyálzás Eras gazdiihii nélkül is, de Eras gazdival jobb. *q*
Addig ügyeskedtem, mert persze, hogy egy ilyen tökéjletesenszexuálpreciziósistenállat csak is ügyes-okos-szép-szexi lehet, na mert ez a leírás pont rám illik, mert olvasni is megtanultam, hogy cöhh, meg mindenképpen iszonyatosan szexuállatos vagyok, és mivel hogy még Umidiát és olyan könnyeden laviróztam a kívánatosanszexipárdurtestemmel, na ezért még ügyike is voltam, meg szép is, meg szexi is, meg Umi cica, lányfiúlány bizonyságosan többet tudna mondani a hihetetlen vonzerőmről, mert persze, hogy végül ő is befeküdt nekem, vagy széttette magát, vagy az már mindegy, mert húúúú, lesz olyan mulatás, a végén követelni fogja a repetát vagy hússzor.
Míg nagyban azon voltam, Umidia egyetlen kicsi cicamica, akit eddig valaha felcipeltem a két kezemben női utasaimon kívül, mert bizony tapadtak rám a csajok, volt a lábamra tapadva tipegtem ide-oda, le se lehetett szedni piszkavassal sem, pedig hát komolyan megedzett, de milyen kockáim lettek tőle, meg lehet nézni. szemöldökrángatás Ihigeeen ám, de arról szólt a vonat-menet, Mélytorkú béjbeeee újra az áldozatom lesz, és mivel kemény vagyok minden téren tlejes szobrosságomban, ezért éppen lifttel megyünk fel, annyira csak nem vagyok raj gyerek, egyet nyelek, és lépcsőnek nekivetemedek, mert hát az tudom, igazán vagány lett volna, de ha benyalunk, az jócskán gáz, vagyis nem az, mert benyalok é úgy neki, amint kettesben leszünk, eszét veszti a kiccse Csecse-bogyó, csak tudja meg, micsoda tehetséget mutatok majd neki a dologban, amiket úgy együtt szokunk művelni a leitatásán kívül, mert abban is nagyon otthon vagyok, egészen jól viszem a rossz irányba.
De most figyeltem annyira, jó felé menjek, míg a liftbe lépek, és mekkora mák volt, hogy a két egészen formás hátsó egy emelet után kikászálódzott a liftből, így meg aztán jól letámadhattam kicsi Umidiát a nagyon izgalmas helységben oolyan igazii stéttéplektigrisként. szemöldökrángatás Az lett volna a méglegszebb, ha megáll a tragacs, és beragadva nyomulhattam volna szívem kicsi lányfiúlánykájára, aki mester volt a témámban, de majd meglátja, hogy leköröztem-e már, vagy sem, bár szerintem igen, mert egy szexuálistenállat vagyok, és ez mindenre megmagyarázat. Wink Ha egyszer pofás seggem van, akkor az egy idő után sokkal okosabban megmagyarázza, miért is vagyok szexisten kockahas, mert nagyon meg kell ám dolgozni, da ne da, vagy mi a manna van, nem ez a szöveg, hanem, hogy Umidiát félig megnyomogatva nyösztettem, piszkos kis tollal szexualizáltam, széjjelterrorizáltam meg féligerőszakítottam a szűkös helyen, amiből aztán a folyosón már csak úgy elcsörtettem, ajtókulccsal nem ügyködtem, fogtam, nyitottam, aztán meg jól bekulcsoltam, nem hijába vagyok holló, mert az vagyok ám, de még milyen szexuállat, rám kell nézni, nincs szó leírni, de a hatás odatesz.
Majdnem nekifutásból támadtam be az ágyat, hogy odarakava-dobva Umidiát, élvezhesse egyedülálló észbontó konzervtáncomat, mármint pálcika-rúd, egye fene, táncoltam olyan sztirppesen, már attól elfolyhatott fél liter nyála-vére, hogy csak rám nézett, aztán meg már nem részletezem, milyen vadorzó orgiát csapattam neki, mert nem lenne okos dolog tőlem, ha kiadnám a szakmai legdikósabb titkaimat, amik miatt mindig felkeresnek, jó mélyen be is lesnek, hát már a látvány oatesz nekik, aztán meg csak lapátolom az élevezetek, cseng a mani, cseng, de aszonydja, hogy plusz tizennyolc ájgáccsú ándör máj szkin kimarad, annyit kell tudni, volt elég pámp it.

¤ ¤ ¤

Most, hogy megejtettem rövid szunyaszünetemet, a Jézuska, látja lelkem, eddig nem készültem erre, csak szöszi Manci Férjecskémmel, de mivel Umi itt van, most majd meglátja a világosságos mindenség, hogy mennyire de na, csak előtte még, ha már nincsen ébren, jól kifeszítem édes aranyomat, nehogy nekem megszökjön, míg eljárom a nemtudommivelfokozzammégszexuálisságomságos táncomat a tus alatt, és ki nem éneklek minden hangot teljesen vadorzóul. Olyan Lulu szereti Umit lendülettel csaptam ajtót ki meg be, aztán rárontottam hosszú kígyóra, szolgáltasson nekem vizet, míg megáztatom a fenekem, ami persze, hogy tökéletesen szexuállatisan íncsiklandáló.
Így voltam, hogy jó voltam, nagyban nem tudtam elszakadozni a sikoltozó cseppecskéktől, amik nagyooon, de nagyon élvezték, hogy végigguringázhatnak rajtam, mert a végén mind olyan fájdalommal haldoklikolt a nagy vetődés után, majdnem megsajnáltam őket, de hát belőlem senkinek sem elég, nem véletlen lennék egy iszonyatosanszexuállatkéjenc, grrr, bárcsak mindenki láthatná most a fenekem, mikor épp pessönözök már megint, és hát noo, ki kell énekelni magamból az este csodás gyümölcsét, mert Umidiával olyat mókáztunk, hogy ha most brummogó kétkerekűre tud ülni, és száguldani, én hazáig fogok rohangászni utána, hogy tegyek róla, eszébe ne jusson még egyszer brummogival menekülni előlem, de motooorszerelmeiiiim. *.*
De nem volt szükség patáliára, nem véletlen volt szőrös kispajtásra bízva a terep kibiztosítása, hát Umicica csak nem kerekedhetett fel, mikor én épp világszámot produkálok a tus alatt, meg vittem volna őt is, de mivel aludt, és hát nem csodálom, hogy kifeküdt azok után, hogy az ördög kicsi fiának ágyában éjszakázott, és olyan karmok közé keveredett, hogy húúú, ha nem hiányzik az oldalából husiii, én büszke leszek magamra, mert egyébként így is büszke vagyok, az én görögszobrozósmindenfélecsodámra, szóval jaaaa, eléggé állatul nyomtam az este. Very Happy Nagy éneklő mutatványom reklámozása meg még inkább azt jelentette, hogy állatira állat vagyok, vagy mi, mert kicsit nagy én is tök buliba kolbászolgatott a lábam között, ahogy segget rázva ugráltam a törcsiben, és egészen beterítettem a fürdőt vízzel, ha előtte nem lett volna már minden csupa elélvezett kicsi cseppes. (x”D)
Fúúú, de fúúú, de ott tartottam, hogy hát éppen pont élvezettem törölgettem a seggem, mikor halottam drága Csipkerózsikám ébredező kicsiny hangjait, és ugyan én nem tudtam kitalálni, mit sínylődik, de biztosan a hiányom jelentett neki hatalmas katasztrófát, szóval úgy döntöttem, maroknyi törölközővel a derekam körül, mert hát az semmi sem takar, amit kellene, szóval ilyen szépen felöltözve, csupa cseppel a testemen, hajamból csöpögő vízzel együtt, mindennel felszerelve léptem ki a fürdő így is félig nyitott ajtaján. Az úgy volt, hogy gondoltam, bárki csatlakozhat, aki tud, mert Umidia ugyan nem, de ha valaki a szobába téved, bármikor beugorhat, mert például drága Férjem is nagyon ismeri a helyet, aztán már rögtön tudja, hol rázom panorámába a seggem, hogy minden irányból tökéletesen lássam csillogni.
Szóval épp dögös macsóként döglöttem ki magam Umi elé egy szál törcsiben, hogy tudja már, hol vagyon az édees szívem, és hát, no, mit lehet képzelni, épp mikor nagy vagányan léptem, leesett rólam a türcsi is, de na még szép, nem kapkodtam utána, mert hát szándékosan úgy paterkáltam fel magamra, hogy azt se nagyon bírja ki, kilépjek az ajtón, aztán ereszd el a hajam, bébibogyókát is látni akartam jól elpirulni, meg takaró alá bújni, meg a többi mindenség, amit ilyenkor biztosan nagyon édesen szokott művelni, mert hát azt is látni kell, nem véletlen tartottam fogva a ki kedvest. Very Happy
- Reggel, Umidia! Very Happy Fejed? Megmaradsz, mert ha nem, majd én, figyelj csak! Wink
Megint nagyon kommunikatív voltam, de hát nem fontos tudnia, mint meg hogy, én tudtam, hogy készülök valamivel, de aztán elfelejtettem, mert eszembe jutott, hogy fogom magaaaam, és bombaa, rávetődtem kicsi cicafiúcskára, aztán jól összenyálaztam a takarós nélküli kicsi fejét, hogy tudja, kivel van dolga, meg persze hogy hát naaa, szóval hát én mindig tudom, hogy micsoda szexuállat vagyok, és hát másoknak is nagyon tisztában kell vele lenni, mert ha nem, akkor is tisztába teszem őket.
- Jól aludtál, mert én most úgy gondoltam, hogy hát na, szóval figyelj, mert meglepetéééés! ;D De még nem, majd csak mindjárt, de ugye nem, mert ha félsz, akkor nem foglak, csak ha nem. Nem fog fájni, mert majd vigyázok, és hát kicsit szúrlak csak meg, aztán semmi gond. ^.^ - közöltem vele a tervet, miközben jól megnyaloggattam a nyakát, és egy éjjeli szekrényről szervált tollal megcsiklandoztam az arcát, meg a fület, meg mwahaha, imádom, hogy szadista állat vagyok, tehát lerángattam róla cukikás felsőtestéről a takarót, és végig szórakáztam a rövid útvonalat a köldökéig. Apró lámpa villant hatalmasankívánatosfejemben, hogy mennyire jó helyet is találtam a kicsi mókámnak, szóval jól le is feltőtlenítettem a nyálammal, míg Umi nagyjából magához tért, vagy éppen pont nem.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyPént. Márc. 02, 2012 6:43 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Bátran ki meri jelenti, úgy aludt, akár a bunda. Kiszökkent fejéből az időérzék. Nem emlékszik hány óra körül dőlt, pontosabban dőltek ki. Annyi maradt meg neki, jócskán világosodott. Könnyen előfordulhat tévedett. Utcai lámpa pont úgy sütött be, vagy hasonló váltást nézett el. Tekintve mennyi ideje volt bámészkodni és mennyire érdekelte a környezet, tökéletes magyarázat lenne. Végeredmény tekintetében teljesen mellékesnek bizonyult milyen napszak volt. Húzta a lóbőrt fejbe csapott kis rókaként. Részéről jöhetett a világvége, nukleáris támadás, földönkívüli megszállás. Kimerültebbnek bizonyult ezeken aggodalmaskodjon. Meg merné kockáztatni, egész napot keresztül durmolta volna, ha nem szól közbe a szokás hatalma. Jelek szerint, akkor sem vesz ki szabadnapot éber alvása, amikor leginkább pihenésre lenne szüksége. Arra kellett szemöldökét ráncolva felmorrannia, valamit matatnak füle mellett. Kicsike kattanás, meg fémes csörgés. Gondolatai túlontúl ködbe burkolóztak, önszántából leessen kómás agyának, mi lehetett az a hang és kinek jóvoltából érkezett. Morgós pocok ábrázattal kívánta rövidre zárni ébredő sztrájkját. Nagy esélyt látott rá, hagyja csudába. Fényévekkel nyűgösebb volt a kíváncsiságnál. Csukott szemes heverészése kiütéssel győzedelmeskedett a nyomozói babérok felett. Szépreményű tervei szerint kobakjára húzza a takarót, hasra vágódik és hatalmas sóhajjal evickél vissza álmok szigetére. Gyönyörű elgondolás. Annyiban hibázott, nem tudott mozdulni. Hiába próbálkozott jobbra, aztán balra gördülni. Nulla eredménnyel zárt. Kezei meg se moccantak. Ujjai zongoráztatásánál bonyolultabb tettet nem hozott össze. Ezen a ponton már nem dughatta fejét struccmód homokba.
Nagyot nyösszenve egybe kanalazta maradék energia taralék kapszuláit, elszámolt tízig, húszig, pár százig, majd résnyire nyitva szemeit ágytámlára sandított. Álmoskás eszével több, mint békésen fogadta a látványt. Igazából el se jutott központi rendszerébe egy nagyon pink és nagyon szőrös bilincs virít csuklóján. Naiv mód azt hitte, álmodik az álmában. Valóságban szó sincs bilincsről. Nyugodtan durmolhat tovább. Tekintve, micsoda csábító ajánlatnak minősült ez a vadregényesen egyszerű magyarázat, teljes lelki meditációban hunyta le szemeit. Átadta magát fantázia földének, körülbelül fél percig. Hozzávetőlegesen ennyi időre volt szüksége megérkezzen agyába a fényképes fax. Nem kérdés, akkora erővel pattantak fel szemhéjai és kiáltott gyilkost, ördögűző joggal ijedt volna be, közénk érkezett sátán szolgája. Az érzéstől nem állt messze. Legalább, olyan kellemetlen, megalázó és kérdések ezrét felsorakoztató sokk volt neki, mint a papnak karót verni egy vámpír szívébe. Most némileg keveri a történetek, de nézzék el neki. Frászt kapott és kétségbe van zuttyanva, mégis milyen úttalan útfélről keveredett fogságba.
-BIBI…BILINCS?!-
Óriásira kerekedett szemekkel tekintgetett kacsójára, magára, újra szőrös karperecre, végül a szoba különböző pontjaira. Totálisan belezagyválódott a betű tésztás levesbe. Rendben, tökéletesen felébredt, attól függetlenül, meglepetés erejétől akkora zárlat keletkezett buksijában, mérgezett dilibogyóként radarozott körbe. Komolyan beijedt, elrabolta valamilyen gyilkos és most készülődik szórakozni vele, mielőtt megölné. Abban a borzalmas percben át se suhant kicsiny eszén, Dumbóként tapadjon fülére. Kristálynál is tisztábban hallhatta volna, ki énekel a fürdőszobában. Eltéveszthetetlen hangszínnel áldották meg Luxi-t. Kuszaságában, azonban nem bukfencezett át azon a rémségen, gyilkos, fürdőben zuhanyzik, hamarosan végez, kijön hozzá és akkor neki csúnyán vége lesz. Szörnyű jövőkép! Ezerrel iparkodott szabadulni, nehogy valóra váljon. Attól a rafinált kötöző szőrpamacstól, viszont lehetetlen vállalkozás megszabadulni. Minden nemű feszegetés, húzgálás, küszködés felesleges időkidobás volt. Büszkén virult csuklóján, míg ki nem nyílt az ajtó és szobába nem vágódott hóhérja. Falfehér ábrázattal suttogott imákat, legalább ne nézzen ki toronyőr púp hercegként, ha már meg szándékozik ölni. Biztosan megbánja, de érdekelte a kinézete, ezért lassan, fájdalmasan lassan irányába fordult, ahol szembe találkozott ifjabbik Luxi-val. Újabb váratlanul övön aluli történéstől nyálát félre nyelve alakította hattyú halálát. Sűrű fulladozások közepette legyezett orra előtt. Rendben volt. Persze, hogy rendben volt. Nem volt semmi vész. Fellélegezhetett és átkozhatta élénk fantáziáját, amiért rövid időn belül ennyi riadalommal ajándékozta meg. Egész hegység gördült le mellkasáról. Megint széles mosoly kúszhatott arcára. Be kell vallania, nem véletlen. Cseppet vicces volt Luxi, ahogy anyaszült meztelenül testesíti meg az ókori görög szobrok isteni pózai közül egyet, vagy teljesen egyénire szabott változatot. Nagyon jól állt neki ez a felvágós testtartás. Na jó, eszméletlen jól mutatott, főleg úgy, hogy tiszta víz volt. Szemet gyönyörködtető látványnak számított. Tökéletesen rendben volt vele minden. Mindössze arról volt szó, szerencsétlen ébredés után, garantáltan megkoronázta reggelét a hóbortos nőcsábász műsora. Nem tehetett róla, nevetve sütötte le tekintetét. Csúnya húzás lett volna telibe vihogni. Másrészt bámulni se akarta. Végén zavarba hozná saját magát.
-Neked is, már ha még nem múlt el dél. Fejem? Mi baj lenne vele? – Pislogott feltűnő értetlenséggel és gigantikus kérdőjelekkel érintett testrésze felett.– Inkább máshol fájok…Öhm, Luxi. Erre mi szükség? Egyáltalán, mikor került rám?-
Mozgatta meg jelzésként kezeit, hátha a csörgéssel rá tudja vezetni elrablóját, merre nézzen. Kijelentheti kudarcra ítélték. Bemutató ellenére oda se bagóztak próbálkozására. Főként kicsiny személyét tartották megfigyelés, sőt, néhány másodperc alatt elnyomás alatt. Lendületesen rávetődtek és az extra súlytól, hatalmas „au”-t nyögve szenvedett. Kicsit se nevezhető Luxi sózsáknak. Mondhatni pehelysúlyú a mezőnyében, de a támadás még támadás maradt. Fájó tagokkal, se kellemes, ha rád robbannak bombaként. Most sejti, haragudnia kéne. Csúnyán kéne rápislantania, vagy szóban megdorgálnia. A baj, hogy nem ment. Annyira édesen pislogott rá, akár egy túlméretezett kölyök kutyus. Szíve szerint agyon nyomorgatta volna, csak azzal akadt némi bibi. Még mindig kikötözve fetrengett. Az ellen se tudott védekezni fél arcát összemázolják.
-Nehe, te kutya~! Ne nyálazz!- Nevetett tehetetlenségében. Azt se tudta, eszik vagy isszák az epret. Egyszerre volt kínos és hihetetlen aranyos ez az öleb funckió.- Meglepetés? Félni? Miben settenkedsz? Egy szavadat se értem. SZÚRNI?!O_O-
Dermedt le másodperc töredéke alatt. Nem értette pontosan, ezt hogy kéne pontosan értenie legkisebb pontosítás nélkül. Feneketlen tengerben lubickolt. Bedobták a zavarosba, bár akadtak elképzelései. Körülötte serényen úszkált mindenféle ötlet morzsa. Elegendő volt abból kiindulnia, Luxi mit szeret a leginkább csinálni és abban a pillanatban is épp rajta barangolt. Meggyőző volt, mint mindig. Kezdett rátapintani érzékeny pontjaira. Ezek között is listavezető volt, amivel idejét mulatta. Szörnyen csikisnek számított felsőteste. Ha kínozni akarták, erre jobb módszert keresve sem találhattak. Ráadásul menekvése se volt. Bilincs összeesküvő gondoskodott róla, svédasztalként tálalja magát. Mennyire nem esett neki jól. Mármint igazán kellemes volt, csak na. Tény, legapróbb érintésre elektromos angolnával sokkolt áldozatként vergődött és szájába harapva fogta vissza hangját. Viszont, fejben tökéletesen tisztában volt vele, sírva fakad, ha meghosszabbítja az esti mókázást. Elérte a limit szintet, amiről két sóhaj között tájékoztatta Luxi-t is.
-Ne-ne-ne! Nem bírok még egyet! Így is szétszakad a csípőm!-
Pillantott le nagyon, de nagyon kérlelően, miközben lábával megbökdöste fogva tartóját. Ők még bevethető fegyverek voltak. Sose rúgna másba, fájjon, de arra jól jöttek, egyértelműen vészjelezhessen. Tényleg, nem bírt többet. Remélte megérti Luxi, mert nem tudja, mivel győzhetné meg. A játszadozásnál különben is jobban érdekelte, miféle meglepetésről és szúrásról járatta száját.
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzomb. Márc. 03, 2012 1:03 pm

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Édes kicsi Macseszkám, itt nyüszíkel, mint egy ázott kiscica, mikor nem is bántottam, csak keresem a nagyon megfelelő helyet, ahova lehet neki tenni a szúrást, hogy jól mutasson, de még hogy ne mutatna jól, éppen pont milyen jó kis helyet találtam, nem s panaszkodhat a csilli-villi teng-leng, nem találtam neki megfelelő otthont, mert micsoda pecó Umcsi köldöke, én olyan nagyon egészben elvagyok ott, hogy na. Szegénykémbe mi ütött, nem tudtam, mert hát nagyon is jól működtünk este, de nem sejtettem, ennyire jól sikeredett, hogy már be is sokallt, nem feltétlen akarta meghallani a tökéjeltes fülecském, hogy micsoda nem akarom szavakat hajkurászik körbe-görbe-bögre, mert csak nem és kész, hát hogy utasíthatja vissza az én istentelenülmesterienszexujállatiasságos, gyönyört hozó, faragott márvány testemet – már csak az kellett volna, csillámoljak, mint az Edward twájsájnt fiú, de hát én még nála is sokkal jobb vagyok, és belőlem biztosan életrajzi filmet forognak majd –, akár csak szentséggyalázna, annyira fáj az elutasítása, hogy meg sem látszik rajtam, mert nem hallom meg, szóval érhető a helyzet, ugyebár, hogy az, tudtam én. Very Happy
Jahaaam, de igenám, teljesen belefeledkezek saját sájnolásomba, aztán meg nem csinálom meg a nagyon fontos szúrói munkám, hogy végül is eltéveszthetetlen jelet ejtsek Umidián, nem mintha este nem történt volna meg, mert én bizony mindent megműködtem, aminek csak kellett működnie, egyszóval kettő is lesz belőle, hogy megint csak állatkirálycsászár voltam az ágyban és olyan GÓÓÓÓÓL!-t rúgtam, megállt az ész, nem csak az enyém, bár kérdés, van-e, de szerintem én ezt most mindenképpen ki merem állítani, aztán meg lehet paradicsommal dobálni, de akkor az úgy ugrik fejest önként-dalolva az ágyamba akrobatikára szemöldökrángatás, hogy semmiféle kétségességeskedése nem lesz abban, mennyire egy atommacsó vagyok. :3
Végül is kicsit lassan, de eljutottam oda, kimásszak Umi… köldökéből, mert hát hiába minden szaftos részlet, amin elcsámcsoghat mindenki, nem mesélek többet az estéről, mert nem akarok mindenkit megrontani, úgyis nálam kötnek ki, csak hát na, úgy jó az, ha meglepi, mert akkora sokkal izgisebb az énszexuálisságosepilségem, és hát hogy beindul a dorombolós menet, nem döcög az hétszentség, ha meg igen, az csak azért lehet, mert olyan a menet, és majd begyorsul a brummogi, aztán dzsűűűűű. Very Happy Der szóval ott a szólam, hogy lemorzsoltam magam kicsi mélytorkú Dalospacsirtáról, és már szedtem is elő a bekészített felszerelést, amit Mancival szerváltunk, mikor nagyon költekező körúton voltam, mert kitaláltuk, hogy meghibbanunk, aztán én egyébként is kicsit szeretem az embereket nyúzni, szóval mikor megláttam a tűt, beleszerettem, aztán azóta is dúl a láv, csak még egyszer sem használtam, mert egyébként nagyon jó kis szerszám a cucc. Szóval teljesen felcuccoltam magam akkor szöszke Férjecském teljes szadista segítségével egyetemben, hogy mindenféle bigyuszom meglegyen, még az is, ami nem kell, vagy kell, vagy végül is mindegy, mert hát no.
Éppenséggel kicsit nagyon arra készültem, fogjam Umus vékonyka bőrét, és nagyon-nagy lendülettel átdöfjem a tűmet rajta, hogy aztán csecse kis ékszer villoghasson a pocakjában, akárhányszor csak együtt játszunk majd, mindig tudjam, hogy bizony, én voltam, aki jól megjelölte, mint a malacokat szokták, mikor viszik eladni, aztán Umi most kap egy námbör van köldökszámot, hogy mindenki más totálisan tudja, hogy ő az enyééém! Igen, az ENYÉM, mert hát ami az enyém, az nem másé, és vigyázok a kicsi Umidia hercegnőre, hogy egyedül csak nekem raboskodjon a toronyban, kivéve, ha nem, mert ha van valakivel, attól még tudni fogja, hogy az enyém, ha közben nem is. Ez valahogy így van Mancival is, hogy mikor dolgozok, akkor is az övé vagyok, csak éppen dolgozok, de mivel az övé vagyok, így más felesége nem leszek. >.<
Igazindás… elég gazos terepre tévedtem, mert elvesztem ott, hogy mi is van, aztán nem igazán tudtam magamhoz kapcsolni, mert nem volt sok bigyóm, amit beletehettem volna Umicica köldökébe, csak amiket Manci válogatott be, hogy még valamire jók lehetnek, aztán olyat szedtem elő, ami bejöhet a kis lányfiúlánynak is, mert azt akartam, ha már beleteszem, jól sájnoljon már vele, meg reklámozzon, hogy mennyire kúlos vagyok, és hogy mindenki tudja, nem véletlen kapott, amit kapott, mert ennek bizony olyan célzata van, hogy NE!, csak ha mégis, akkor meg olyan, hogy „látom, mit művelsz, öregapám, és jobb, ha elfelejted…”, és ha ez se jön be, akkor meg még olyat is tud, hogy „igeeen, szarsz rá, mert akkor velem gyűlik meg a bajod, gondold csak meg!”, de ha még ez sem, akkor meg csak ennyi: „na figyi, látom, te nagykanállal falod az életet, szal tömd már be a pofikád úgy, hogy ne kapj levegőt, vagy legalább jól csináljad Umidiával, mert eredeti állapotban kérem vissza!”, és ha lenne még más meszedzsje is, arról nem tudok, mert én csak ezeket akarom üzenni, aztán ha valaki nem érti, majd megyek Umihoz, és mikor alszik ilyen ragadós kis lapokkal följegyzetelem a hasára, meg mindenhova.
- Béjbe, akarom mondani, nem fog fájni. Very Happy – közöltem vele az egyszerű tényállást, miközben az ágy melletti gubbasztásból, meg a kicsi dobozban teljesen elveszésből feltápászkodtam, és váratlan orvtámadással jól lefújtam Umi kicsi hasát, ne legyen nekem semmi baja az egész dologgal, meg minden bigyót, amit Manci mutatott, jól megfújtam, hogy ne legyen gáz, mert ha az van, akkor nagy baj van, és akkor tényleg tudjék majd, hogy Umi az én HIBÁM, és azt nem akarok, mert amit én műkszök, az mindig istenségesenkúlos és tökéjeltes, szóval hogy nem lehet semmi sem rossz. Miután megfújkáltam össze-vissza spriccelve kicsi Cuncust, csattogtatva felvettem egy nagyon szexi fehét gumikesztyűt, és szüléshez készülve felemeltem Umi takaróját, jól körüllessek, mennyire tart már a baba, de nem láttam, szóval nem fagyasztottam meg, csak hagytam, élvezze a helyzetet így kikötözve a bilincsek csodaszép rózsaszín világában, mert hát azok annyira csinik voltak, hogy amiért ezekben aludt az édesem, simán megajándékozom egy sztirppelős rúdtánccal, csak ahhoz először fel kell öltözni, de mindent meg lehet oldani. – Figyelem, vigyázz, kész… ja hoppá, pillangó, izéé-rizi-bizi, pillanat! >.< - mindig megtaláltam a tökéletes mondanivalót, csak elfelejtettem beszélni a kis hercegnőm közelében, mert annyira lefoglalt, hogy most éppen nagy feladatot készültem elvégezni, hogy hát majd kihagytam a csipeszt, meg a bíztató csókot, meg mindent, de végül megtörtént a dolog, és hogy örültem a fejemnek, egyből visszatért a koncentricám a kis oxi génhiánytól. Very Happy
Tanult hősies mozdulattal rácuppantottam cuki fogas csipeszt Umikám köldökére, pontosabban a bőrére oda a felülre, ahol a nagyon kis édes köldöke boltívelt, aztán oda cépéztattam rá a csippentőt, hogy beszorítsa kicsi bőrét, már amit volt, mert amilyen kis girnyó szegénykém azon agyaltam, nem-e a hátát szorítom már a csippents-csel a másik oldalról, de nem sokat nyöszörgött, szóval még egy bátorító vigyorgással a kezembe vettem a tűt, elcsodálgattam, majdnem elejtettem, aztán megint megcsodáltam, és Uminak is megmutattam, micsoda csodát találtam, nézze már meg, mennyire jól mutat a kezemben az a fényes kis tű, mert nem eléggé glámúros, pontosabban nem köröz le, de attól még egész ügyesen sájnol.
- Na, most aztán tényleg nem lesz gáz, nyugalom, hohaahóóó, Umidia, édes béjbehercegnőm, még mindig tudom, micsi. – kimagyaráztam én magam, mint mindig, meg közbe totál nem odafigyelve végül is megcsináltam neki a szúrást, aztán remélhetőleg egyenes is lett, bár ha reklámol, én szúrok neki másikat, szóval odabuda, nekem nem probléma, annyiszor szúrkálom mindenfelé mindennel, amennyiszer kéri, csak hát ott tartottam, megtörtént a csodaszúrás, fogtam a kis bügyürűt, amit sikerült megtalálnom, és beakasztottam a tüvem végére, hogy áthúzzam a kis cingárcica köldökéhez, hogy beköltözzön a híres pecóba, aztán mutasd a lakásod műsort rendezhessen. – Azonnal, csak még van ilyen, hogy ezt csavarom, aztán meg szőnyeg, és óóóó-óóó, te is ismered, nem? – persze, hogy ismerne kellett, mikor szokott táncolni, meg felcsavarni is a szőnyeget biztos, de nem baj, mert közben én ott tartottam, hogy feltekertem a kicsi bigyónak a végét, nehogy elvesződjön, mikor Umidia akármit csinál, aztán meg kedves Dalospacsirtám megvizitelhet újabb kínzás miatt, de persze, hogy egyébként nem, mert én profi vagyok, és ha kell szúrni, azt máshol fogom, szóval ahhoz nem kell tű, egyedül is el tudok sájnolgatni teljesen. szemöldökrángatás
Addig-addig bizergéltem, végül sikerült a cápát is leakasztanom Umiról, és miután mindent totálisan átfújkáltam a stirccelővel, na onnantól kezdve már csak a nehéz munka édes öröme maradt, hogy mennyire állatkirályságos voltam már megint, egy igazi bucómacsó, aki mindenféle cukiságos Mélytorkú béjbéknek tud szúrni, és majd ha Mancinak is kell valamit, akkor már azt is tökéletesen tudom, de igen, most épp azon voltam, kicentizzem, mérőszalagozzam, vízi mértékezzem tökre egyenesen áll-e a művem, és semmit sem szúrtam el a szó félreferdülésének legkisebb minibigyójának értelmében, de semmi problemet nem láttam, szóval csak kicsi, csillogó szemekkel néztem a kiscicát, bejön-e a neki a működésem.
- Na, na, naaaaaa? Very Happy Tetszik? Igen, mert nekem, ja, szóval szexi lett. szemöldökrángatás - rángattam meg a szemöldököm, és kiélvezve, hogy még mindig rövid pórázon van, megmutattam neki, mennyire nem felejtettem el jól működni a nyelvemmel, de nem nyalogattam meg, csak a száját, hogy heroikus győzelmemet az elemek, meg a girnyó kis pocakja fölött nagyon győzelmiesen megünnepeljem. Tisztára teljesen büszke voltam magamra, és annyira, hogy komolyan vigyorogtam csak, mint valami dilihibbant bogyócska, vigyorogtam debilmálnásan, meg szamócásan, és mindenféle hepi gyümölcsként, amit csak ismertem meg nem.



A hozzászólást Lucifer Curiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 12, 2012 9:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyCsüt. Márc. 08, 2012 4:33 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Fellélegezve terülhetett ki az ágyán. Végre lazíthatott kicsikét. Megúszta a további könnyfakasztó kínzásokat, vagy még se? Luxi feltűnően nagy lelkesedéssel vetette bele magát valamibe. Pontosítva a kijelentésen, nyakig elveszett egy dobozban. Széles mosollyal kotorászott benne és ez a kicsattanó jókedv nem sok jóval kecsegtetett. Tekintve kiről van szó, egyre biztosabbnak látszódott, ő már kevésbé fog így virulni vendéglátója ötletén. Garantáltan kiszolgáltatott áldozatként fog asszisztálni, hiszen még mindig bilincsben feküdt. Igazán le lehetne már venni. Különösebben nem zavarja, egyelőre. Az a lehetőség, viszont nincs ínyére, egész nap így kelljen lennie. Kezdett azon gondolkozni, csendesen belevághat az aggodalmaskodásba. Sötétben tapogatózott mire készül Luxi és az emlegetéstől egyre sürgetőbbnek érezte, megszökjön fogságából. Nem menekülne el szó szerint. Helyben maradna, csak kérné szépen vissza a karjait és mozgásszabadságát. Érdekli mi lehet Luxi hirtelen támadó buzgóságának forrása. Okot meg nem adtak rá ész nélkül fusson ki a szobából. Meglehet Luxi picikét furcsának tűnik. Beszédhibája elég bizarrul eszelős képet fest róla, de sose ítélkezik puhatolózás nélkül! Addig senkiről sem alkot véleményt, míg jobban meg nem ismeri. Történtek tükrében, maximálisan kipipálhatja ezt a részt. Ennél behatóbban senkivel se lehet össze barátkozni. Tapasztalata alapján, pedig egyértelműen leszögezi. Luxi szavait fizikális képtelenség nyomon követni, de mentőövként ott van testbeszéde. Az nagyon is sok rejtélyre ad megfejtést. Másrészt, elég türelmesen figyelni, miben ügyködik. Szó szerint tettek embere. Bőségesen elég szemmel tartani, mit csinál és rögtön fejbe talál az igazság, miről zagyvált percekkel előtte.
Pindurnyit fárasztó jelenség, de számára megéri a kimerítő koncentrálást. Sose lenne, olyan pofátlan lerázza, mert nincs kedve vele vesződni. Szerette a kihívásokat és valamilyen szinten annak könyvelte el. Amúgy se sok Luxi-hoz hasonló személyiséggel rendelkezne ismerőse akadt. Egyáltalán nem emlékszik találkozott volna bárkivel, akitől ketté állt füle. Kibogozhatatlan halandzsa volt buksijának minden egyes szava. Nem látná mivel vacakol mondatai közben, garantáltan elveszne az űrben. Hálát ad a magasságosnak orra előtt bíbelődik. Legalább a nagy előkészületekből valamicskét lencsevégre kapott. Nem kifejezetten kényelmes nyakát nyújtva kell megfeszítenie magát, jobb rálátást nyerhessen a dobozról, de valamit valamiért. Kíváncsiság csillapításáért szenvedni kell. Ahogy szépségért sem árt. Esetében szó szerint. Óriási szemekkel pisloghatott, hiszen szúnyogcsípésre utaló magyarázattal lefújták hasát. Hideg fertőtlenítőtől összerezzenve érte utol a megvilágosodás. Rögtön fény gyulladt kobakjában, mire ment ki ez a nagy készülődés. Testékszert akarnak neki bepakolni! Sokkal jobb, tisztában van a tényekkel. Akarja gondolni, mert ebben a helyzetben ez a normális:
-Mi-mi-mi…MICSODA?!O_O -
Fal színébe olvadva sokkolt le végérvényesen. Kicsiny aranyhalként tátogott és gigantikusat nyelve verte ki a víz, miután orra alá dugták a művelethez szükséges tűt. Nagyon szép volt. Csodálatos fém darab. Őt, azonban sikítós iszkolásba kergette Luxi természetellenes lelkesedése. Eszelős boldogsága inkább frászt hozta rá, mint megnyugtatta volna szakértelme felől. Ijedtségtől zsibbadt aggyal, pedig veszett fejszének tűnt kipréseljen magából egyetlen piercing ellenes szavacskát is. Fejét ide-oda kapkodva nyöszörgött valamilyen szuperhősért, aki fejbe veri az értelem kalapácsával, vagy véletlen kimenti, ha már erre járna. Ismeretlen lovagja várható mód nem toppant be, ahogy ő se úszta meg a terrort. Mire odáig jutott betűt formálva nyissa ki száját, felszisszenve könyvelhette el csúfos vereségét. Pár perce arca előtt lóbált tű immáron vígan köldökéből kandikált rá. Remek! Vissza a tinédzser korba. Akkor volt legutoljára, olyan szórakozott, bevállaljon egy piercing-et. Valamelyik nagyokos exe vette rá, erre tessék. Felnőtt fejjel, megint belebukfencezik ugyanabba a hibába, de álljon meg egy pillanatra. Ebből a kifordított és fejre állított nézőpontból nem is festett rosszul. Végén megkedveli? Erről gondolkozik később. Jelenleg megköszönné, ha békén hagynák. Sajgott egész pocakja a piszkálódás ellenére is. A sok igazgatástól, pedig úgy érezte vasvillával bökdösik. Még szép bekönnyezve nyűglődött! Igaz, egyetlen hangost se adott ki. Grabancon ragadta a kísértés ordítson fel, vagy legalább vergődjön két sort, de két évtized tökéletesen megtanította vele, hogyan fojtva el szenvedését. Csendesen tűrt, míg Luxi rá nem unt a játszadozásra és fel nem sóhajthatott megkönnyebbülésében. Átmenetileg, mert sokkal kellemesebb vizekre tévedve folytatták kínzását.
-Té-tényleg, szexi? –Pislantott bele Luxi hatalmas és csillogó szemeibe, jó nagy adag hitetlenkedéssel. Valahogy a szó és az ő kapcsolata nem igazán passzolt össze. – Innen nem látom rendesen. Nem szednéd le a bilincseket, hogy megkukkanthassam a tükörben? Kíváncsi lennék rá.-
Bambult rá könyörgő szemekkel, hátha megszánja és odabattyoghat az abnormálisan nagy tükörhöz. Való igaz teljes alakos példány volt, de cseppet kiakadt, amikor körbenézett a szekrénysoron. Minden elem külsejét ezek a fényes felületek borították. Te jóságos ég!O_O Tegnap akár első osztályon ücsörögve mozizhatott volna, mit alkottak. Határozottan örül, eddig a borzasztó percig észre se vette őket. Zavarba ejtőek, kínosak és jesszusom, de szörnyen perverz Luxi!O_O
-Hűh~aaa! Nem aprózták el a tükrök számát. Fogadjunk, saját kérés! Nyertem?-
Nevette el magát feltételezésén. Nem tűnt lehetetlen tippnek, Luxi óhajából kerültek be. Amennyire szereti magát vizsgálgatni. Kis egoista, bár sose baj, ha szereted tested. Adhatna belőle kölcsön. Cseppet sincs kibékülve külsejével. Hibák sorát fedezi fel minden egyes alkalommal tükörbe sandít. Ezért fog csak a piercing-re nézni! Esze ágában sincs fintorogva méricskélni kinézetét. Nehezített pálya lesz, tekintve alsógatyán kívül nincs rajta más, de így lesz, mert muszáj és kész! Addig legalább gyűjthette a harci energiákat, míg Luxi rávette magát, levegye bilincsét. Szüksége volt rá, mert mozgás se ment gördülékenyen. Attól derekához kapva szisszent egyet, felült az ágyon. Persze, sűrűn mutogatta rendben van, semmi vész! Ment a felkászálódás, csak szép lassan. Miközben, pedig araszolt az ágy szélére hálából még egy csókot is kiosztott. Nem gonosz, ne köszönje meg az elengedését. Aztán ne essen pofára, abban a pillanatban lábra akart állni. Kicsit elszámolta állapotát, de nem gond! Harmadik nekifutásra már nyugdíjas tempóban csoszogott a tükrös szekrénysorhoz. Sok küzdelme, teljesen megtérült. Odáig és vissza futkorászott semmiből feltámadó boldogsága. Fülig belezúgott kicsike testékszerébe.
-VHOA! HANGJEGY! Meg kedvenc színem! Honnan tudtad? Uuu~h! Nagyon szép! Köszönöm, Luxi! Tet…nem is! Imádom! Az előzőt nem kedveltem ennyire.-
Csillogtak szemei, ahogy óvatosan szemügyre vette legújabb barátját. Úgy belelendült a öröm hullámain való lovaglásba, szépen kifecsegte nem először visel hasonló ékszert. Erre, szokásához híven késleltetve jött rá és akkor se mentegetőzött, csak könnyedén elhintette az igazságot. Nem gondolta, minek kéne erről ködösítenie…
-Öhm, igen. Régebben már volt köldök piercingem, de kivettem, mert…hagyjuk! Ezt nem fogom bántani, ígérem!-
Vigyorodott rá gyermeki örömtől ittasan, mialatt cserkész becsületet hozva, égnek emelte bal tenyerét. Szívére nem pakolta kezét, de ha szükséges megteszi. Ezen már nem fog múlni. Komolyan gondolta, megtartja. Ha, pedig valamit megígér, azt betartja!
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyKedd Márc. 27, 2012 10:55 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Hohóóój, Umidia hercegnő is észrevette egész estés műsorom legnagyobb attrakcióját, de hát nem mondom, én megint jól elvoltam magammal a tükrökben, de még hogy meg néztem Umcsit is, csak úgy éghetett volna az arca, ha azt egyébként nem fész tú fész nézem folyamat, mert hát az tiszta szexi, mikor nézem, hogy mi meg hogy, és aztán úgy elszabadul az egész is, semmi gyeplő, csak gyíha a messziségbe, vágtatás, meg lassú lovas kocogás, olyan kis csigolyaropogtatós, hallottam én Umibéjbeeeee csontjai is csak úgy csörögtek egyszer-egyszer-sokszor.
- Jah, hát az volt valahogy úgy, de ha nem reklámojolok, akkor nem csinálják. Very Happy – büszke fejjel regéltem, hogy is volt ez az én beszólok, ők meg teszik, mert amióta itt hostolok, azóta kicsi megnőtt a népesség a helyszínen, és háhá, még szép, hogy mindent elnéznek nekem. Mikor szétszaggattuk a párnákat a kedves Urammal, még akkor is csak hümmögtek, és hát kiemeltebb helyem van, mint a rocksztároknak, ami beszarás, mert nekem lehet rombolni, és csinálom, nekik nem, és csinálják. Ami buli, hogy a szobám az enyém, és minden éjszakáért én kapom a lét, meg aki megszállt az ágyamban, az még fizeti az estét is, így megy ez, még mákja van, hogy miattam árengedményt kap. Mindenfélékkel van dolgom, nőkkel, pasikkal, házasokkal, meg vénekkel, meg na nem olyan szottyosak, csak szinglik, vagy minek hívják magukat. Szal, yeeeaahh, hogy szextár vagyok. :3
De ami azt illeti, itt most kegyetlenül arról volt szó, hogy hát Umidia haldokló bicebóca lejtéssel próbált egyáltalán az ágy végéig eljutni. Hohóóó, igen ám, elengedtem aq rabszolgát, pedig szolgáltam volna még én is őt, kicsi hercegnőm, de mivel annyira nagyon érdekelte, hogy na mi is az, amit beleraktam, és hát most kivételesen nem én voltam az, mert arról úgyis nagyon hamar tudott volna, szóval hát igyekezett megtudakozni, milyen is lett, amit épp összeműködtem, de azért meglett, jól megszültem neki a szerelemgyereket. Csak Manci meg ne tudja, mert akkor hova tovább szerelem, de még gyerek se, pedig nem ártana a trónörökös, a vállalkozást tovább kellene vinni, és azt csak a Lucifer-vérvonal teheti meg.
- Na, véjt! szemöldökrángatás – szóltam rá az előttem összecsukló kicsi bucipocokra, hogy ne fickándozzon már, mint a partra vetett sellő, mert hiába olyan dögös, ha egyszer már nem akar több menetet, nekem ne szirénkedjen, mert nem lesz megköszönve, ha éhes tigrisként rávetem magam, hát nem lehet acélból az idegzetem, mert hiába vagyok annyira de nagyon menő gyerek, meg totálisan görögistenségesmárványszobor, nem vagyok kavicsból meg se nem kőből, hogy ne essen meg a szívem a bajbajutott őzgidán, csak a végén inkább kóstolnám meg a husikámat.
Na de aszonnya a Szonja, hogy végül is, most totálisan ott tartottam, emelős darus kék Gujdó voltam a meséből, és szépen gyorsan felnyaláboltam csókosszájú szirénemet a padlóról, hogy átszállítsam pehelysúlyba se férő, papírkönnyű sejhaját, nézegesse csak, mit is működtem a kis cunci köldökébe, mert megérdemli. Very Happy De ami úgy totálisan megilleti, az a sok-sok pici bugyurúcska csókocska, amiket halál nyugodtan szórhattam a nyakára, míg mögötte sájnoltam, hogy ő nézegethesse a tükörben a művemet, ami nyilvánvalóan halálosan tetszett neki, én meg sajnos megmondtam, hogy hiába is éppen olyan elesett kis őzgida, meg hiába is tartottam a csípőjénél két oldalról, nehogy nekem összerogyjon szegény hercegnőm, mint a két éves kempingszék egy hústorony alatt, szóval bűnbe estem, nem tehetek róla, ha egyszer az orrom alatt tíz centivel ott van a finom kis nyaka, csak lekezelem már, nehogy kiszáradjon.
- Szívesen, Szexi, máskor is! ;3 – löktem neki a tükörből is egy csókot, aztán felkaptam, hogy visszacibáljam az ágyhoz, mert hát lustálkodhat még nyugodtan, nagyon gyerek cipőben jár a nap, éppen csak elmúlt délután fél öt, akár holnap reggelig is egészen nyugodtan ellebzselhet, majd szépen megmosom, mert tiszta ügyes mosómasa vagyok, ha kell, még díjnyertes műsort is levágok neki a zuhany alatt, mert az annyira szexi, szoktam magam látni néha a tükörben, ha meg túl párás, akkor lelocsolom, bár annak már kevésbé örülnek, mert nem egy nyanyus taknyált be a fürdőben.
Nem láttam, hogy nagyon zavarban lenne Umidia, amiért mesztelen híróként járkálok fel-alá, de már csak azért is, magamat tartsam féken, ha már egyszer most nagyon-nagyon, magamra vettem egy boxert, ami már erős haladás volt a legerősebb fajtából, mivel hogy nem szoktam, és úgy másztam vissza hozzá, hogy legújabb bigsóját, meg a köldökét együtt rajzolgassam körbe az ujjammal, mondjuk, azt nem tudtam, csiklandós-e, és ha igen, mennyire, mert az előbb még az volt, de azt kis is nőhette, meg csak egyszerűen nem lehetett az, sose lehetett tudni, mikor, hogy változik, például én is, volt, hogy tudtam énekelni, aztán meg nem, de általában igen, mert tökéletes a hangom, mint mindenem, szóval tökéletes vagyok. :3
Hiába voltam ekkora hős, meg lovag, és hallgattam végig egy kedves sztorit arról, miért is lőtte kis Béjbe, béjbe, béjbe, oooh a bügyüszét onnan, ahova most én ilyen mesterművet fabrikáltam, naná, hogy alig keringtem körbe egyet-kettőt pucér mellkasán, már azon agyaltam, hogyan is lehetne úgy megmászni szegénykémet, hogy baja ne essen a köldökének, meg egyéb részének se, hát mit volt mit tenni, fogtam magam, jól megmásztam minden távot, egészen addig, míg egy szekrényhez jutva zoknikat nem vettem elő. Vetkőzős pókert nem egyszer játszottam már, öltözőset még nem, de ha Umcsi nem akarja, nem rontom meg, hát amilyen csodaesténk volt, igazán nem panaszkodtam, meg nem is akartam, és hát épp ezért felruháztam magam mindenfélével, trikó, póló, pulcsi, még egy pulcsi, nadrág, pulcsi, a végén úgy bebugyoláltam magam, mintha készültem volna Mexikóba, vagy hova. Igazán mindegy volt, csak el innen, mert hát volt, el sem jutottam az ágyig, mikor már fordulhattam is vissza ruháért, és hát mit mondhattam volna, nyilvánvaló volt, hogy Umira másztam volna, mert hát mikor felöltöztem, és visszafeküdtem mellé, még akkor is nagyon azon voltam, hogyan is molesztáljam, aztán végül oda lyukadtam ki, hogy a sok ruhámban, mint valami gurulós hóemberke, jó közel kucorodtam hozzá, és ott csókoltam, ahol csak értem, ami leginkább a szája volt, meg nem is.
Hogy mikor is mondhatta, mennie kéne, arra nem nagyon emlékeztem, mert lefoglalt, hogy nézzem a száját, ahogy mozog, meg befogjam helyette, szóval jól elvoltam magamnak, és nagyon reméltem, hogy Manci méltóztatik estére eltéblábolni, meg kolbászolgatni errefelé, mert esküszöm, hogy kitérek a hitemből, aztán még így fogadjak neki örök esküt, meg hitvességet, hát engem ne hitegessen, de nem akarok lázadozni, mert ő a Férjem, és én… szeretem… az ágyban, ágy nélkül, a fürdőben, vízzel, víz nélkül, tollakkal, alkohollal, és a legközelebb már piciszirnggel is. De ami azt illeti, kicsit megilletett, hogy Umidia hercegnőcske így sietne, bár végül is arra jutottam, hogy hát megvan ő kicsoda. A Hamucipőke volt, és hát sokkal szebb kiscsaj volt, bár ő lányfiúlány, szóval egészen más, de mivel hercegnő is volt, és mennie is kellett, gondoltam, hogy várja a nagy tökhintó, bár a tök itt volt, de nem ez a nagy cécó. Félő volt, elváltozik, vagy mi is lesz vele, azt meg nem akartam, de nem ám, szóval végül is oda jutottam, én magam adtam ki a nagyon utasító utast, hogy kell egy ló, de sürgősen, és végül is ajánlottak nekem taxit, amihez mentem el is kezdtem felkészíteni kicsi szívem egyetlen Bucipockát.
- Siess, nehogy elváltozzon a gonosz banya almája, és aztán meg a fésű, szóval segítek öltözni, ne kérdezz, csak én vagyok a tündérkeresztapád. *3* – milyen szépen is hangzott, még szerencse, hogy nem vérszerinti rokon, mert akkor hatóságos bajban lennénk, bár így is tündéri a viszonyunk, szóval nagy probléma nem lehetett volna, és egyébként is a görög isntenségeket hova szokták lecsukni, mert hát engem csakis elit dutyiba vághatnak be, az a fix, nem az iksz, meg hát no. Addig-addig menőztem, végül is szép, pár kicsi molesztálások közepette sikerült feladnom Umidia nadrágját, és zoknit is szereztem neki is, szóval nem lehet rám panasz, aztán meg szedtem neki elő ilyen bizgerét is a dobozból, és leragasztottam a köldökét, hogy ne akadjon olyanba, amibe nem kéne, mert akkor az fájni fog, szóval kis géz négyzetet foltoztam rá a kiscicámra, aztán meg pólót húztam rá, kapucnis felsőt, az aztán nem érdekelt, mibe jött, örülhet, hogy a nadrágját visszakapja, fő az inkognitó.
De indigózásról szólván, adtam neki egy naplopó szemüveget is, hogy biztos, ami biztos, legyen valamilyen, ha nem lenne más, mert ha a cipőjét nem is, de a bukóját azt itt hagyja nekem, mert itt hagyja, és kész. ha már a Hamupipőke, akkor el kell hagynia a dolgát, és hát ha járni se bír, akkor motorra sem ül, de én elviszem neki szívesen, ezen nem kell aggódni, szóval no. Mindent, ami most nem kell neki, itt hagy, majd utána viszem, ha meg nem hát nem, nekem nem akadály. Egyelőre csak nagyon lovagiasan letérdeltem elé az ágy szélére, mert hogy, ha akarta, ha nem, én akkor is odavontattam, mint a gőzmozdony, hogy már pedig vesszük a cipőt, és nem érdekel, mit mondd, ha el kell mennie, most menjen, mert ha marad, nem mehet, még ha a motoros-csizmája vissza is változik üvegcipellővé, akkor sem.
Azt már csak felemelni is micsoda munka volt, nem is tudtam, hogy veszi Umcsi, de ha ő fel tudja, akkor én meg rá tudom adni, mert én vagyok a tüncikeresztapuskája, meg a hím a háznál, csak előbb még meg kellett dominálnom a holdjárókat, mert nagyon nem akartak úgy ugrani, ahogy én fütyültem, meg megkötődni sem, hiába szimfóniáztam neki már mindenféle neves zenésztől, mint a Jútú, meg a Szexbomb, vagy kicsoda, bár az lehet, ugyanaz a muksó, meg a micsodától is micsodáltam, de aztán a micsodázás elvonta a figyelmem, mert nehéz volt, szörnyen nehéz ki-beizélni, miközben még csatokkal is csatároztam. Végül aztán, hogy a nagy fájtba leharcoltam magam teljesen, sikerült Umidiát teljes toprongyba rejtenem, így meg aztán már senki sem hitte róla, hogy a formás kis segge tényleg az övé, hanem lehetett másé is, meg egyszóval Hamupintyőkét felöltöztettem, teszteltem, hogy egymagában megáll-e a lábán, aztán dzsentlemanusként ajtót nyitottam neki, hogy jól lekísérjem, mint az a tündérkeresztapákhoz illik. Very Happy
- Mehetünk, Umcsi? szemöldökrángatás - tártam szélesre az ajtót, meg nagyon királyfisan nyújtottam a kezem is, hogy ha valami nem megy, akkor csak visítson, és megmentem az életét, mert egyébként is ezért vagyok ilyen preciziós szexuállat. ^o˘


A hozzászólást Lucifer Curiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 12, 2012 9:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Ikari
Ember
Ember
Hoshi Ikari

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 37
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
Hilton Cl0te23500/26000Hilton 29y5sib  (23500/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyCsüt. Márc. 29, 2012 1:28 am

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Luxi átlagosnak nem nevezhető önimádatán, kizárt házi feladat, ne nevessen fejét csóválva. Hihetetlen, mennyire zsigerből jöhettek neki ezek a mozdulatok és felszólalások. Normál esetben, egész biztosra veszi száját elhúzva gördülne le kínos hangulatot jelző cseppecske homlokán, de a tükörben vigyorgó srácnak jól állt. Passzolt hozzá ez az önfényező, kihívó viselkedés. Nem volt az az idegesítő fajta. Kicsiny véleménye szerint, sokkal aranyosabb volt, mint az a viszkető agybajt előidéző nyálas bájolgás, amitől még neki is menekülhetnéke támadt. Remekül kijön másokkal, csak ezt az egyetlen viselkedési formát ne hozzák szóba. Utálta! Első dolga lenne dilidokihoz fordulni. Ezeregy százalék gubanc lenne fejében, ha egy ilyen emberrel kezdeményezne szorosabb ismertséget kialakítani. Nem hazudik, őrületbe kergetné a kedveskedő, dörgölőző, mézes mázos beszédével. Gyűlöli az átveréseket és az efféle modell kinézetű szépségek, csak erre játszanak. Volt szerencséje egy-két díjnyertes példányhoz. Tanuló leckének elment, de soha többet nem akar a közelükbe merészkedni. Még egyszer be nem dől az előadásaiknak. Hideg rázza ki a gondolattól összezárva legyen velük. Élete leghosszabb és legborzasztóbb élménye lenne. Túlélné egyáltalán? Nála, lehet nem a zombi támadás fenyegetne szomorú véggel, hanem egy bájgúnárral eltöltött nap. Még szerencse, Luxi közel se állt a behízelgő macsó stílushoz. Sikítva menekülne tőle!
-Ah! „Szexi”nek több nem kell! Sejtem, még lenne ötleted hova tegyél…nem!-
Mutatott a tükörbe szigorú arccal, hogy érezhető legyen, még a gondolattal se játszadozzon, merre szeretne újabb piercing-et pakolni. Tündéri volt Luxi, de nem akarja látni a kaján vigyorából és helymeghatározó pislantásából, melyik testrészét szemelte ki következő áldozatának. Elzárkózik az ajánlattól. Jelenlegi dísze több, mint elegendő. Így se tudja, mit fog hozzá szólni Nacchan. Soha nem látott még mosolyra hasonlító, főleg öröm jelére hajazó kifejezést arcán, de miután kiszedte az elsőt, határozottan úgy látta, megkönnyebbült boldogság járja át. Nem értette miért. Pont, olyan helyen volt, amit ruha takar. Nem épp ő az együttes azon tagja, aki a leglengébb felsőkben lép színpadra, vagy nyilvánosság elé. Mostanában, szinte ő képviseli az együttes „legtöbb textilt viselő tagját”. Mondjuk, érthető. Nincs rajta semmi mutogatni való.
Kicsit sikerült ezen a remek információn elrévednie. Csodásan bambult a tükörbe és bizony, de bizony, majd nem felsikított ijedtében, amikor lendületesen ölbe kapták. Hirtelen megrémült, merre tűnt el lába alól a talaj. Annyira belefeledkezett az elmélkedésbe, el se tudta képzelni mi történhetett vele. Megfejtés után kutatva nézett szét, hiszen buksijának újra kellett indulnia és tisztába szükségeltetett tennie a részleteket. Egész gyorsan ment. Nem volt benne semmi bonyodalom. Luxi felkapta a földről és lovagiasan visszapaterolta az ágyba. Igazán nem lehetett oka panaszra. Nem pakolták ki ébredés után. Pindurkát megkérdezése nélkül, de ajándékot kapott. Emelgették nagy hátsóját, ne kelljen szenvednie a mászkálással. Hagyták heverészni és kedvesen szöszmötöltek hasán. Nem tegnap érezte elkényeztetett előkelőségnek magát. Határozottan elszokott tőle. Általában megköszönték a részvétet és kedves mosollyal bökdöstek az ajtó felé, legyen szíves távozni. Sejtette ennek a napnak nem lesz következő felvonása, de jól esett lelkének a törődés.
-Micsoda úriember…-
Karolta át hősies megmentője nyakát, hogy szégyellős mosollyal húzhassa közelebb. Semmi rosszban nem sántikált. Egyszerű csókban gondolkozott. Szerette volna kifejezni mennyire hálás. Örült még itt lehet és főleg annak, vele maradtak. Önző módon, közel akarta tartani Luxi-t. Kicsikét élvezni akarta ezt a csendes nyugalmat. Nem hosszan! Azt mondta rövid ideig. Már pedig ő tartja a megállapodásokat, még ha nem is esik jól. Egész nap nyomorgatta volna szerencsétlen áldozatát, de már, így is estére kacsintott az idő. Akárhogy tiltakozott lelke, agya kőkemény parancsként adta ki a bázisra való vonulást. Muszáj volt mennie, vagy végérvényesen itt ragad. Abból egyiküknek se sülne ki semmi jó. Szednie kell a sátorfáját és kész. Erre a határozatra nagyot sóhajtva készült megszólalni, ha hagyták volna. Luxi kisebb lendülettel vetődött a szekrényhez, öltözni. Nem forgolódott kobakjában kósza gondolat, ezzel kapcsolatban érheti döbbenetes látvány. Addig a pillanatig, egyre több pulóver nem került elő a polcokról. Vendéglátója igazán vicces műsort adott elő. Óriási szemekkel követhette nyomon, hány darab ruhát igyekszik magára rángatni. El se akarta hinni, mit lát. Fel nem foghatta, mire készül, vagy mi lelte. Kétkedve nevetett fel az attrakción, már harmadik felsővel vív élet-halál harcot. Sajnálja. Nem bírta ki röhögés nélkül. Annyira komikus és értelmetlen jelenet volt.
-Minek ennyi pulcsi? Hova készülsz? Beállsz eszkimónak?- Húzta meg kötekedően a kapucnis felső madzagját. Valahogy nem tudná elképzelni, magányosan, civilizációtól távol éljen. Kárba veszne a megnyerő sármja. -Szólj, ha elkészült az iglud! Első géppel megyek a házavatásra.-
Kacsintott rá Luxi-ra, még mindig tejbetökként vigyorogva. Remekül ívelt felfelé hangulata és tényleg kínszenvedésnek számított rávennie magát, itt hagyja. Sejtette, azelőtt kéne mennie, mielőtt hatásos módszerekkel ráveszik az ellenkezőjére. Pont eléggé közel állt hozzá Luxi. Ennél jobban nem kísérthette a sorsot. Némi nyűglődés után, nehézkesen kinyögte mennie kéne. Szánom bánom fejjel piszkálva a takarót gyűjtött energiát, felkászálódjon és egybe gyűjtse ruháit. Luxi-ra inkább nem kukkantott. Tartott tőle megszakadna szíve. Reményei, így se teljesültek maradéktalanul. Helyesebben, elvárások fölé kúsztak. Váratlanul érte az orv támadás, még öltözni se hagyják. Kicsikét meg is sértődött rajta. Fel tudott öltözni. Arcáról nem múlik el a duzzogó pocok kifejezés, ha nem sodorja magával Luxi lelkesedése. Fogalma sincs, hogy csinálja. Nem tud rá haragudni, amikor ennyire aranyosan ad elő, követhetetlen történeteket.
-Tündérkeresztapa?- Pislogott fonalat vesztett fejjel. –Ragyogásból gondolhattam volna. Milyen figyelmetlen vagyok.-Csettintett egyet megkésett felismerése jeleként.- De, tündérkeresztapa! Hol hagytad a szárnyad és varázspálcád?-
Fordította oldalra fejét, minél nagyobb szögből kutathasson az említett kiegészítők után. Egyértelmű nem találta őket. Azt se érti, minek nézett utána. Kezdett szórakozottan viselkedni. Különösebben nem zavarta, de behúzta hangulat kézifékét, nehogy ennél súlyosabb butaságokat zagyváljon össze. Szépen elcsendesedett és szófogadó gyerekként hagyta felöltöztessék. Inkább nem kérdezett rá, mi baj ruháival, hiszen Luxi saját gyűjteményből látta el. Egész vicces volt, mennyivel nagyobb rá a pulcsi. Kénytelen volt feltűrni az ujját, vagy teljesen eltűnt benne keze. Már pedig, valahogy tenyérbe kellett csúsztatnia azt a néhány dolgot, amivel érkezett. Nem szándékozott mindent vinni. Pusztán a legfontosabbakat kutatta fel. Motorra eleve nem tudott ülni. Összetehette két kezét, egyáltalán lassú bicegéssel megbirkózott a járás fogalmával. Akkor tényleg óriási problémával nézne szembe. Kész szerencse, erről nincs szó. Haza fog jutni, méghozzá rövidesen. Luxi az ajtót nyitva érdeklődött az indulás felől. Részéről rendben volt. Még gyorsan lenézett kezébe és körbe fordult a szobában, esetleg meg akad e szeme, valami életbe vágó holmin. Az eredmény nemleges lett, szóval indulhatott a folyosóra.
-Igen.- Mosolygott rá kísérőjére, ahogy odanyújtotta kezét.-Hogy tudlak elérni? A bukómért és slusszkulcsomért még valamikor beugranék.-
Kapta fel fejét Luxi-ra, miközben kölcsön kapott napszemüvegét igazgatva lépett a lifthez. Szokatlan volt, pedig gyakran mászkált bennük. Biztos azért, mert kicsikét nagy volt rá. Remélte nem esik le róla. Majd nagyon,de nagyon vigyáz. Nem szeretné összetörni.

Köszönöm a játékot!:
Vissza az elejére Go down
Daemon Nagai
Ember
Ember
Daemon Nagai

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 224
Age : 39
Tartózkodási hely : Filmstúdió, Dojo, klubok, hotelek, otthon, macskalakban
Registration date : 2009. Feb. 16.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: színész/idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17000/26000Hilton 29y5sib  (17000/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzomb. Márc. 31, 2012 3:43 am

’Háttérinformációk’:

Interjú a Vámp... izé Daemonnal

A meghallgatásokkal most is, mint eddig általában nem sok gondja akadt. Már csak azért sem, mert következő alakítandó karakterének jellemét egyáltalán nem esik nehezére meggyőzően alakítani. Lehet, hogy már megint a menedzserének keze van benne, hogy egy tipikus, hűvös, lenéző és kiállhatatlan szépfiú bőrébe kell bújnia, de igazából nem bánja. Legalább könnyebb dolga lesz, mert végülis csak önmagát kell adnia. Ez már a meghallgatáson is megmutatkozott, ahol gyakorlatilag még szinte meg sem szólalt, a rendező és producer páros máris lelkesen súgtak össze az arckifejezését megpillantva. Mondhatni ez borítékolható megbízás lett. És az sem volt hátrány, hogy egy ideje rendszeresen jár énektanárhoz. Nah de a meló igazából most kezdődött el… amint a többi szerepre is befejeződtek a meghallgatások, el is kezdték forgatni a trailereket, fotózásokra és beszélgetős műsorokba kellett mászkálnia, vagy szimplán csak riporterekkel találkoznia. A megszokott hajtás, és még szinte el sem kezdődött a rendes forgatás. Mai napját is úgy kezdte, a hotelban enyhén szétcsúszva ébredve, hogy „kedvenc” határidőnaplója telefonnal ébresztette, el ne felejtse a kora délutáni interjút az újságíróval. Daemon a háta közepére kívánta, de ennek a hotelnek az éttermébe volt megbeszélve a találkozó, hazamenni meg még nem volt kedve, így volt ideje összekaparni magát. Előző este ugyanis az első epizód első részének sikeres befejezése után, afféle hagyományból egy kisebb partit adtak a stábnak, hogy lelkesítsék őket a további kitartó munkára. Daemon persze szokásához híven elég rendesen belevetette magát az italpult kínálatába, sőt még valami olyasmi is rémlik neki, hogy saját szobája helyett először egy csinos meghívott szobájában tett kitérőt. Arra nem emlékszik hogy hívták a lányt, de nem mintha különösebben érdekelné, lehet meg sem kérdezte… megesik, hogy ilyen apróságokról elfelejtkezik. Nem sokat elmélkedve a témán ücsörgött az ágyban a fejét vakarászva, hogy mihez kezdjen magával. Menedzsere túl korán ébresztette… még bőven lehetett volna ideje aludni. Csak tudná, hogy miért kell ennyire a nyakára mászni. Ezen morgolódva magának kászálódott ki a párnák közül, hogy életet leheljen magába, és emberi formát varázsoljon megviselt ábrázatának. Elég otthonosan mozgott a hotelekben, lévén éjszakái nem elhanyagolható részét tölti bennük. Ha nyugdíjba akar vonulni, majd így egy könyvet tanácstalan playboyoknak! Még a végén megszedi magát vele, ha –persze álnéven- kiad egy útikalauzt arra vonatkozóan, hogy melyik helyen mennyire tartják a diszkrécióra vonatkozó kéréseket híres emberek számára, vagy épp milyen a szobaszervíz. Feljegyzendő ötlet! Felderülve díjnyertes gondolatán vonult le az étterembe, hogy még a riporter érkezése előtt magába döntsön némi koffeint. Az itt felszolgált Latte Macchiatot úgyis különösen szerette. Fogalma sem volt amúgy, hogy kit kell keresnie a helyiségben ki-be járkáló emberek között. Mindent menedzsere intézett, neki csak annyi volt a dolga, hogy a megbeszélt időpontban ott tartózkodjon. Valószínűleg nem lesz gond azzal, hogy felismerjék, még úgy sem, hogy táskáit takaró napszemüvegben volt, és érintőképernyős telefonján bújta az internetet. Hamarosan már a kávéja is ott volt mellette, így a „reggeli” fülsértő ébresztője okozta hangulata emberi kommunikációra alkalmassá szelídült. Attól függetlenül továbbra sincs kedve most ki tudja hány órán keresztül kérdezz-feleleket játszani egy újságíróval. Őket még a tévés riportereknél is jobban utálta, mert a papírra vetés közben képesek mesterien kiforgatni az ember szavait. Még inkább figyelnie kell arra, hogy mit mond, és hogyan tereli el a szót a kérdésekről, amikre nem szeretne válaszolni. Vallatója felkötheti a nadrágját, mert annyit legalább tud, hogy egy férfivel kell ebédelnie.
Lassan elérkezett a délután egy óra, és Daemon egyre idegesebben kezdte el nézegetni a telefonja kijelzőjén virító órát. Nem díjazza, ha rabolják az idejét. Ha már ő képes arra, hogy szökő évente egyszer, valószínűleg csak azért, mert végig ebben az épületben tartózkodott, időben megjelenjen, akkor a tőle szívességet kérőktől is elvárja ezt. Nem kötelező minden felkérésre igent mondania, és nem is teszi… Elég türelmetlenül dobolva az asztallapon böngészte tovább a fórumokat a kicsi kijelzőbe temetkezve.

Vissza az elejére Go down
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Férfi
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 53
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17500/30000Hilton 29y5sib  (17500/30000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzomb. Márc. 31, 2012 7:59 am

A zuhogó eső sűrű függönyén rohanva keresztül próbálok minél hamarabb eljutni a megbeszélt találkozó helyszínére, amiről be kell valljam, teljesen megfeledkeztem. Igazából képességeimen alulinak érzem a megbízást, lévén fontos igazságok feltárására specializálódtam, nem pedig holmiféle sztárocskák feltörekvésének múló pillanatainak megörökítésére. Kopott aktatáskámat a fejem felé tartva próbálom védeni magam valamennyire a zavaró cseppektől, inkább kevesebb, semmint több sikerrel. Fülsértő duda- és szitokkoncert következtében vágok át a főutcán, nem értem mire fel ilyen ingerültek a mai napon az emberek! Kissé lihegve a megerőltető tempó miatt állapodok meg az impozáns hotel előtt, aminek méretei tiszteletet parancsolóak, valóban megfelel az üzemeltető nevétől elvárt színvonalnak. Keserűen mosolyogva veszem tudomásul, hogy feltehetőleg egy felvágós ficsúrral lesz dolgom, hisz’ a találkozóra sor kerülhetett volna egy teljesen visszafogott étteremben, ehelyett a… palota helyett? Nem igazán találok rá megfelelőbb szót, ráadásul a gondolkodásra sem marad idő, mivel valami idióta ámokfutó mit sem törődve a nedves aszfalttal száguld el mögöttem méregdrága sportautójával, aminek hála egy nagyobb adag fröccsen az amúgy is megviselt kabátomra a sáros pocsolyából. Hangosan szitkozódva kísérlem meg legalábbis minimális mértékben letisztogatni magam, de ez érezhetően halva született próbálkozás. A határozott, szimpátiát ébresztő megjelenésről ezáltal muszáj vagyok lemondani, ami csak tovább csökkenti kedvemet ehhez a megbízáshoz. Halkan cuppogó léptekkel vágok át az előtéren, nedves nyomokat hagyva magam után a vörös, süppedős szőnyegen. Most már csak meg kéne találni az interjúalanyomat.
Tanácstalanul forgolódva mérem fel az étkezőt, ahol lézengenek már páran, főleg így, ebédidőben. Tétován szlalomozva az asztalok között furakodok előre, miközben idegesen babrálok táskám csatjával, mivel emlékeim szerint van egy képem a keresett személyről, amit előkeresve sokkalta könnyedébben tudnám megtalálni Őt. A kicsit rozsdás zárszerkezet azonban nem akar engedni, így kénytelen vagyok szelíd erőszakot alkalmazni. Lendületes mozdulatokkal csapkodom az egyik közeli szék támlájához, viszont egy elhibázott lendítésnek hála sikerül megtántorodnom, ezzel majdhogynem feldöntve a mögöttem álló asztalt, aminél sajnálatos módon éppen helyet foglalt valaki, ráadásul már rendelt is, legalább az egyre növekvő folt feltehetőleg nem magától került oda. Bocsánatkérést habogva slisszolok be az egyik szobanövény takarásába, szerencsére az átkozott szerkezet megadta magát, ebből adódóan némi kotorászást követően elő is kerül a keresett dokumentum. Első ránézésre nagyon ismerősnek tűnik az alak, mintha láttam volna már valahol ezelőtt is… Filmeket nemigen szoktam nézni, jobban szeretem a könyveket, ami csak egyet jelenthet. Zavartan nyelve lesek ki rejtekemből, s úgy tűnik sejtésem beigazolódik. Arcomat a tenyerembe temetve sóhajtok fel, amennyiben ezt a sztorit sem sikerül leszállítanom, akkor bizony felkopik az állam a hónapban, habár jelenleg sem megy éppen túl fényesen a szekér. Nem tehetek róla, valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem pártol mostanában olyan módon a szerencse, mint ahogy az elvárható lenne. Senki ellen nem vétettem már mióta, lehetőség szerint megpróbálom a karma tanítása szerint élni az életem, amit viszont senki nem jutalmaz egy csinosabb összeggel.
- Öhm… Daemon Nergai? – szólítom meg az ismeretlen némi köhécselést követően, mialatt megpróbálom kibogarászni a jegyzettömbömben felrótt macskakaparást. – Üdvözlöm, Nishimura Ichirou vagyok, a lapom megbízásából érkeztem, mint ahogy azt a menedzserével egyeztettem. Nagyon örülök, hogy megismerhetem!
A szokásos protokoll alapján eldarált szavak, amihez megpróbálok egy bizalomgerjesztő vigyort is felvillantani, amellyel a feszültséget kívánom oldani. Az ostoba kis balesettel remélem nem dühítettem fel túlzottan, éppen babrált valamivel, egy érvágás lenne, ha meg kéne térítenem valamilyen szuperkütyüt ért kárt. Részemről sosem preferáltam a modern eszközöket, sokkal jobban szeretem a régi, de megbízható dolgokat. Ebből adódóan sokakkal ellentétben még mindig egy megviselt írógépen alkotom meg cikkeimet, habár ebben a tény is szerepet játszik, mely szerint otthon nincs számítógépem. Sután oldalazok be a szemközti székhez és ismét meglököm az asztalt, azután helyet foglalok. Tollamat a fogaim közé kapom, s egy új oldalt nyitok füzetemben. Ilyenkor szoktam hagyni néhány percet a felkészülésre mindkettőnknek, egyszerűbb a munka, ha alapból összeszedett gondolatokkal vágunk bele a dolgok sűrűjébe.
Vissza az elejére Go down
Daemon Nagai
Ember
Ember
Daemon Nagai

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 224
Age : 39
Tartózkodási hely : Filmstúdió, Dojo, klubok, hotelek, otthon, macskalakban
Registration date : 2009. Feb. 16.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: színész/idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17000/26000Hilton 29y5sib  (17000/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyHétf. Ápr. 02, 2012 4:04 am

Interjú a Vámp.. izé Daemonnal


Kávéját iszogatva könyökölt az asztalon, miközben továbbra is telefonja kijelzőjére tapadt. Elég lassan kortyolgatta, mert a szokásosnál kicsit forróbban szolgálták fel a rendelését. Muszáj volt megvárnia, míg rendes hőfokra hűl, ha nem akarja leégetni vele a nyelvét. Kilépve a telefon böngészőjéből épp az órájára nézett, mikor megremegni érezte maga alatt az asztalt. Az utolsó pillanatban felkapva kezeit a terítőről óvta meg ketyeréjét a kiboruló kávéban való fürdőzéstől. Ingerülten kiáltott fel és pillantott oldalra, hogy szépen beszólhasson a figyelmetlen asztaldöntögetőnek.
- Az istenit neki, figyeljen már hova lép maga szerencsétlen! –morrant rá a tettesnek vélt bőrig ázott férfira. Napszemüvegét felbillentve eresztett el felé egy gyilkos pillantást, amivel próbálta a tudtára adni, hogy tökéletesen látja a dísznövény mögött is. A minimum, hogy bocsánatot kérjen, de ha tényleg szeretné kiengesztelni, akkor meghívja egy új kávéra. Idegesen felszisszenve intett az egyik kiszolgálónak, hogy legyen szíves valamit csinálni az asztallal, aki készségesen szolgálatára állva állt neki feltörölgetni a kiborult kávét. Daemon pedig zsörtölődve ült át a szomszéd asztalhoz, hogy újfent körbetekintve szemrevételezze a környéket, feltűnik-e már végre az újságírója. Látóterének csücskét viszont továbbra is lefoglalta a növény mögött ácsorgó fazon, aki azóta is ott ácsorogva bámulta.
- Mi maga, valami stalker? –sandított rá újfent, de aztán bárcsak ne kérdezte volna, hamar kiderült, hogy ő az újságíró akinek az interjút kell adnia. Hát, be kell vallja, inkább lett volna valami rajongó, akit lekoptat egy autogrammal. Az előbbi akciója után volt egy olyan rossz érzése ezzel a pasassal kapcsolatban, amitől viszketni kezdett a homloka. Összevonva szemöldökét dörzsölte meg az említett testrészt, némileg árnyékolva a szemöldökrángatózást, amit a neve helytelen kiejtésétől kapott. Nem üvöltheti le megint, még a végén azzal kezdi a cikkét, hogy mekkora egy tahóval hozta össze a sors. Onnantól kezdve, hogy világossá vált a helyzet, muszáj megerőltetnie magát a karrierje érdekében.
- N-a-gai… örvendek. –hangsúlyozta helyesen vezetéknevét egy arcára erőltetett gyilkos mosoly kíséretében. –Úgy látom nem kímélte az időjárás. Talán ezért késett? –nézett végig a férfin, miközben látványosan az órájára pillantott. Nem is Daemon lett volna, ha sikerült teljesen véka alá rejteni elégedetlenségét. –Az előbbi miatt viszont ne aggódjon, az asztalterítőn kívül semminek nem esett baja, eltekintve attól, hogy oda lett a kávém. Szóval, ha nem haragszik rendelnék egy újat. Esetleg ön is kér egyet? Ne haragudjon hogy így magára förmedtem, de tudja, nehéz ha az embernek még egy étteremben sem lehet nyugta. Mindig akad valahol valami elvetemült rajongó! –próbálta elsimítani az előbbi malőrjét.
Elnézve interjúvolóját, elég szedett-vedett fickónak tűnt, hogy őszinte legyen, fogalma sincs vajon miért mondott igent aktakukac erre az interjúra. Biztos valami újabb bosszúhadjárat, hogy egy ilyen amatőrrel trenírozza az idegeit. Honnan jött ez a pasas? A 19. századból? Eddig szinte az összes újságíró, akivel dolga volt diktafonnal, és laptoppal dolgozott. Elég nevetségesen festett ezért nem bírta megállni, hogy egy halk ciccenéssel el ne vigyorogja magát az ódivatú repertoáron. Kézhez kapva az új kávéját, azonnal maga elé is vette, mert abban reménykedett, hogyha végre meg is kapja a hőn áhított koffeinjét, toleranciaküszübe is feljebb emelkedik. Napszemüvegét lepakolva maga mellé az asztalra könyökölt fel fél kézzel, és támasztotta meg nehéz fejét.
- Miről szeretne hallani? –próbálta beindítani a beszélgetés, hogy minél előbb lezavarhassák a vallatást. Még most sincs egy fikarcnyival sem több kedve az egészhez, mint eddig, sőt talán még kevesebb is maradt. –Bár lehet, ki kell ábrándítsam, ugyanis szaftos pletykákkal nem szolgálhatok, amikért sokat fizet az újság. Egy egyszerű színész vagyok, aki jelenleg nyakig ül a munkájában. –dobta be vigyorgva a szöveget, miközben megint hányingert készült kapni magától.

Vissza az elejére Go down
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Férfi
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 53
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17500/30000Hilton 29y5sib  (17500/30000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyHétf. Ápr. 02, 2012 5:03 am

[Interjú a Vámp... izé Daemonnal]
Valóban, a kósza betűk kavalkádjából ténylegesen a Nagai név dobta ki magát, mivel így már tudom mit kéne olvasnom. A szégyen pírja alig észrevehetően jelenik meg arcomon, az efféle malőrök mindennaposak, nincs okom aggodalmaskodni, láthatólag nem bántódott meg a fickó a tévesztésen. Hevesem ellenkezek a késésem okát firtató kérdést hallva, kikérem magamnak, egyáltalán nem késtem, pontosan akkor és úgy érkeztem, ahogy és amikor azt jónak láttam! Természetesen ez még önámításnak is gyenge lett volna, viszont pattanásig feszült idegeimen lazít egy minimálisat. Milyen kedvesen mosolyog, biztosan kedélyes fickó, ezért is felejtette el olyan könnyedén az előbbi kis balesetet! A felajánlást hallva tekintetem egy ezerwattos izzó világítóértékének megfelelő értékkel csillan fel, különösebb megerőltetés nélkül kapom kezeim közé az étlapot, miközben az interjúeszközöket leteszem az asztalra. Azt már biztosan meg fogom említeni a cikkben, miszerint igencsak szívélyes fogadtatásban részesültem, ráadásul a művész úr még ebédre is meghívott. Laza intéssel jelzem a pincérnek rendelési szándékomat, ezután pedig lediktálok egy rövidebb listát az általam összeállított menüből. Sosem ettem még kaviárt, vajon tényleg olyan jó? Most végre erről a talányról is lehullhat a lepel, már alig várom! Elégedetten hümmögve veszem fel ismét füzetkémet, mivel láthatólag alanyom sietősre szeretné fogni a dolgot. Nem szeretném feltartani, szóval megemberelem magam és koncentrációmat a tetőfokára emelem. A toll hegyét előbb kicsit benedvesítem a nyelvemen, ezt követően pedig felírom ismét a nevét, biztos, ami biztos. Másodjára sikerül is. Homlokomat ráncolva próbálok visszaemlékezni a mostanában megjelenő film címére, amiben ez a fiú is szerepelni fog, de egyszerűem képtelen vagyok…
- You’re beautiful! – kiáltom el magam elégedetten, magunkra vonva ezzel a beszállingózott vendégek érdekes pillantásait. – A pletykák nem érdekelnek minket, Nagai-san, mi kizárólagosan a tényekből dolgozunk! Nos, először is az olvasókat bizonyára érdekelné, hogy mennyire érzi magához közelinek a szerepet? Tae Kyung karaktere énekes, gondolkodott korábban ilyesfajta karrieren a színészetet megelőzően?
Éppen végszóra érkezik meg a rendelt leves, amit egy bólintással és néhány kedves szóval köszönök meg, majd intek Daemonnak, miszerint válaszoljon csak nyugodtan, figyelek. A gőzölgő étel illatától máris felmordul a gyomrom, a mai napon végre tele pocakkal megyünk haza, hehe! A kanál ismétlődő felemelkedése és alámerülése által keltett zajban a szavak, valamint azok jelentése egyre inkább elvész, mire a tányér aljára érek, igazából már fogalmam sincs mit kérdeztem néhány perccel korábban. Micsoda baki, ha a főiskolai tanárom most látna, minden bizonnyal tarkón csapna azzal a valószínűtlenül kemény legyezőjével, amit mindig magánál tartott. Szép darab volt, darvak és egyéb madarak díszítették, amennyiben jól emlékszem, egy híres író ajándékozta Neki, amiért olyan remek kritikát írt a könyvéről! Húha, vajon Én is fogok kapni valamit?! Az jó lenne, örülnék mondjuk egy új kabátnak, ez a mostani elég piszkos. Vagy egy mosógépnek, akkor a ruhadarab maradhatna, úgyis hozzám nőtt már, mint borsóhoz a héja. Képemet a jegyzettömb mögé rejtve nevetgélek egy kicsit magamban, azután komolyságot erőltetve az arcomra kezdek nagyfokú körmölésbe, mintha tudnám milyen választ adott a feltett kérdésre. Megpróbálok olyan szögbe helyezkedni, ahonnan pont nem lát rá az üres lapra, a következő körnél esküszöm jobban fogok figyelni! Halkan hümmentve veszem tudomásul a semmit, s orromat megütögetve gördítem tovább a beszélgetés fonalát.
- Értem. – határozottan jelzem, hogy vettem az adást, ez bizonyára megnyugtatja majd, nem csak úgy a levegőbe beszél. – A mai fiatalok az Önhöz hasonló sztárokat tartják a példaképeiknek, mit gondol, a mozi által közvetített üzenet milyen hatással lehet a rajongók mindennapi életére nézve?
Fejemet lehajtva igyekszem kicsinosítani az elmúlt fél percben felskiccelt karikatúrát interjúalanyomról, néha elgondolkodom az eshetőségen, mely szerint igazából festőnek kellett volna mennem, az is mennyire jó szakma! A tehetségem megkérdőjelezhetetlen, mostanra talán lenne egy saját párizsi kiállítótermem, az mi faja volna!
Vissza az elejére Go down
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
Lucifer Curiel

Férfi
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Hilton Cl0te8000/15000Hilton 29y5sib  (8000/15000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyCsüt. Ápr. 12, 2012 10:40 pm

[ Száguldás, Porse, Szenyaság? - Lúsön és Umi összemelegednek \(*ω*)/]

Fárasztó volt a sok ruhamutatvány, meg minden, és még Umidia hercegnőcském is kíváncsiskodott, de milyen csudi lányfiúlány is volt, mikor nevetett, csak rá kellett nézni, teljesen megolvadtak a lábaim, hogy ilyen jó hatással vagyok rá, mert hát azon nevetett, hogy bohóckodom itt neki meg érte, mert hát igazán nem akartam gyorsan, frissen, tejfölösen letámadni és megerőszakítani, az nem az én asztalom, én vagyok maga királyság az ágyban.
- Szexi mindenképpen, az ilyen bulájokba kell, kapni fogod az értesítőt, hogy felvételt nyertél a Roxfortba. Wink – olyan szépen el is képzeltem, ahogy énfantasztikusságom érkezik egy hatalmas dobozban Umidia kicsi háza elé, és mikor nagy meglepetésben bontogatja a dobozt, hohooooj, előugrok, és jól berántom magamhoz a dobiba, hogy bepótolhassam az összes szuttyongatás, amit a mexikói igluzgatásom során nem tudtam neki odaadni, mert az tiszta pazarlás lenne ám, ha én szexiistenségem csak úgy az ablakon dobálgatná el a csodás molesztációit.
De végül, mi történhetett, addig pakoltam Umibéjbére is cuccokat, hogy készen volt, meg én is készen voltam, és raktam is volna ki, meg vissza is az ágyba, hogy ne rontsak a tündérkeresztapa híremen, de azért én még ÉN voltam, és sájnoltam egy kicsit neki, hátha nem akar elmenni, pedig csak el akart, mert még araszolni is megtanult, pedig úgy levittem volna, de hát nem lehetett, mert meglehetett, hogy lett volna valaki lent, akinek nem kellett volna, és akkor meg bajban lett volna, aztán meg még én is, mert a Hiltonék nem szeressék a nagy feltűnést, csak néha, de ez ne az a néha, hanem ez a másik.
- Szexi, neked bármikor. :3 – nyomtam egy pusszancsot az szájára, és felhúztam a nadrágja szárát, hogy belekacsinthasson már a tükörbe, meg kell néznie a vádliját, micsoda meglepi, ott a számom. Very Happy Majd azt hitte, hogy elengedem úgy, hogy soha többé nem fog tudni megkeresni, hát meg mi a manó, az nem az igazi tündérpapis sztájl, én nagyban űzöm az ipart, és segítek, ahol tudok, például, ha Umidia hercegnőcském egyedül van, vagy magányos, vagy vigasztalásra van szüksége, vagy egy jóféle tornára, vagy csak egy kis tornára, de aludni is tudok, mondjuk, csak torna után szoktam, de megoldható, hogy csak aludjak, majd megoldom valahogy. – Aztán bármikor, én kereshető vagyok, hívni kell! ^.^
Ezzel le is zártam a témát, egyébként is szándékozom elvinni a brummot kicsi cicának, nehogy már majd egy ilyen alkalmat elszalasszak, ha kell, meg is tankolok, csak légyszí-légyszí-légyszíí, menni akarok vele, és majd véletlen ott leszek, aztán hohóóóój, jó lesz az, na de itt részletekbe menő elveszések közepette, elmondom már, az történt, hogy hát majd azt hittétek, egyedül elengedem itt a Tündérkeresztemet, meg mit nem, hát tapadós matricaként vetettem át vállán a karom, hogy óvatosan navigáljam a sájnommal a helyes útra, ami pont arra volt, amerre a lift, pedig hát gondoltam, hogy visszarántom a szobába, és nézze meg a gazember, hogy elrontott ez a vigyori tejbetök. ._. Ne de, megbocsátok neki, mert motor, és majd én… mwahaha. (*u*)
Addig-addig pátyolgattam a kis chicket – bár az igazán azért volt, mert egy kis ajándékot nyomattam a hátára, hogy mindenki jól láthassa, mennyire foglalt is Umibéjbee, szóval hát kicsi, sárga, ragadós és az állt rajta: ENYÉM!!!, csak, hogy biztosan mindenki totálisan tisztában legyen a témával, egy ujjal sem hozzáérni Szexihez :3 –, hogy végül én is egészen bekeveredtem vele az üres liftbe, ami így már nem volt ám üres, és egész véletlenségből olyan pánikban nyomtam be a gombot, ami megállította a kis bigyót, hogy nagyon jól aktoltam, tiszta véletlen volt csak, eszembe jutott, hogy lehet nem feltűnően marasztalnom a kis husit, mert nem akartam ám, perverz vadorzónak nézzen, elég volt, én tudtam, hogy az vagyok, aki, nem kellett még Umidiának is felfedeznie a sötét oldalt, a végén majd mondhatnám neki, hogy én vagyok a tüdőbajos apád, höörrrr, aztán sikítva menekülne, és sehogy se hálóznám be újra, azt meg nem lehet, hát a mesterem volt a rögös úton, legalábbis kezdetnek ő borította bilibe a fejem, aztán meg beleszoktam a mézesbödönbe.
- Boccseh, Umidia, de! Hát az úgy volt, hogy én megijedtem, és elmész, aztán nem akartam, mert nagyon fogsz, és mi lesz, ha nem jössz többet, mert akkor nem lehet Tündekeresztfater, és na, érted, igaz? – jól kimagyaráztam magam, csak bólogattam fejemben titokban, hogy mekkora egy császár vagyok, aztán meg teljesen összetörten öleltem magamhoz a kis Szexit, hogy nehogy elfelejtse már, milyen jó is voltam. Loptam is tőle gyorsba egy olyan félórás smárpartit, bár nem volt az annyi idő, mert ez a szemétség, hogy a dög, ha akár véletlen is nyomkodsz meg rajta újra egy két gombot, fogja magát, indul tovább olyan sebességgel, hogy azt nézed, felrepülsz a plafonig, szóval még gyorsabban közeledett a nyamvadt földszint, mint amennyire kellett volna neki, én meg majdnem tényleg összetörtem, hogy most majd egyedül mi frászt kuksoljak a szobámba, hát megyek sztippelni, vagy valami, nehogy már csak én lássam a szexuállatságos testem minden tökéletes ki milliméterét, meg most vicces műsort lehetne fabrikálni, amennyi cuccom van, biztos, többet is csengetnének érte. :3
Fejemben megcsörrent a kis kassza hang, szememben pénzérmék forogtam, készen álltam kacsaszerep pénzéhes alakítására, csak előtte még el kellett passzolnom Umidiát, nem mintha siettem volna, mert igazából én magammal is vittem volna szívesen örömest is, csak hát nem akart jönni, de nem ám. T.T Megtörten néztem rá a kihajított kiskutyás pillantásommal, de semmi sem használt, a pasinémber megölelt, és magamra hagyott a liftben, én meg csak álltam ott, mint a Mikoráts, mikor beszorul egy kéménybe, és néztem, milyen fájdalmasan riszálja jobbra-balra formás kis fenekét Szexi Umidia hercegnő, meg azért szemmel még párszor jól megpaskoltam, tudja csak, hogy figyelem, és hohóóó, ott virított a mindenre biztosíték is a hátán, hellyeah, jó vagyok, de aztán kiment a főbejáraton, és már nem sokat láttam belőle, még jó, hogy meghagytam a bukóját, meg a kulcsát, így legalább van biztosítékom az újabb találkára. szemöldökrángatás


Én köszönöm! ^.^:
Vissza az elejére Go down
Daemon Nagai
Ember
Ember
Daemon Nagai

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 224
Age : 39
Tartózkodási hely : Filmstúdió, Dojo, klubok, hotelek, otthon, macskalakban
Registration date : 2009. Feb. 16.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: színész/idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17000/26000Hilton 29y5sib  (17000/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyKedd Május 15, 2012 7:44 am

Interjú a Vámp.. izé Daemonnal


Ahhoz képest, hogy egy kávéról volt szó, a pasas eléggé szabadon értelmezte a meghívás fogalmát. Nem bírta megállni, hogy szemöldöke enyhe rángatózásba ne kezdjen, amint a vele szemben ülő majdnem az egész étlapot végigsorolta a pincérnek. Ez biztosan direkt csinálja… biztos valami beépített firkász, akinek az a dolga, hogy a tudta nélkül úgy kihozza a sodrából az interjúalanyait, hogy aztán mindenféle kompromittáló cikket írjon róla. Pfeh, most vizsgáztatni akarják? Korábban kell ahhoz felkelni, hogy Daemon Nagai-t lebuktassák. Bármennyire is szíve szerint a fejébe húzta volna az étlapot az ósdi noteszével egyetemben, továbbra is bájosan mosolyogva rá várta, hogy netán valami kérdést is feltegyen, ha esetleg jut rá egy kicsi szabadideje a nagy ebédelés közben. Már majdnem megjegyezte, hogy netán megtisztelné-e kitüntetett figyelmével, mikor olyan hirtelen szólaltak fel, hogy egy röpke szívroham is megkörnyékezte. A váratlanul jött felkiáltást először nem is értette, aztán persze a pulzusa normál szintre zuttyanásával az is beugrott, hogy ez a doramájának a címe. Nem azért mert nem jegyezte meg, szimplán csak így szinte sosem emlegeti senki a stábnál, a mondani sem kell elég nyelvtörő angol miatt. Általában csak „Endzseru”-nek hívják a címadó együttes után. Még jó, hogy az legalább nem fordult meg a fejében, hogy netán neki bókolnak. Amúgy is, ilyen egyértelmű kijelentést igazából már fel sem szokott venni. De végre elkezdhet hálaimákat zengni, mert elhangzott az első épkézláb kérdés… már amennyire ezek a sablonszövegek annak nevezhetők. A szokásos kertelés után persze. Még hogy nem kíváncsiak a pletykákra? Ne mondja neki senki, hogy ne csapna le bármilyen újságíró egy elejtett félmondatára valami félreérthető szituációról. Mindenesetre ha már van mire, akkor nem ártana, ha tényleg elkezdene válaszolni is, így egy hümmentés kíséretében összeszedve gondolatait szólalt meg.
- Bizonyos szempontból új szerep volt számomra, hiszen sohasem voltam még egy együttes tagja. Igazából abban hasonlítunk Tae Kyung-gal, hogy én is elég nehezen viselném ezt a szerepet. Tudja, sokkal jobban szeretek szólóban érvényesülni. Nem vagyok túl jó csapatjátékos, bár ezen a forgatások sokat segítenek. Régebben ugyanis fotómodell voltam, ahol teljes mértékben önállóan kellett érvényesülnöm. Ezzel megválaszolva a másik kérdését, nem, még nem volt szerencsém énekesként tevékenykedni, bár a legutóbbi néhány dorama-hoz már közreműködtem a Soundtrack cd-ken. –regélte el a majdhogynem betanult szöveget, a probléma viszont az volt, hogy interjúvolóját látszólag sokkal jobban lefoglalta az előtte kikötő leves, mint az interjúalanya. Kicsit erélyesebb torokköszörüléssel próbálta felhívni magára a figyelmét, nehogy már olyan jól érezze magát, és egész addig nem szólt egy újabb szót sem, míg meg nem győződött arról, hogy tényleg figyelnek rá. Ezt a pofátlanságot… Kezdte felbosszantani magát rajta, azonban ennek egyelőre még semmi nyoma sem volt a „média szereplő” arckifejezést öltő ábrázatán.
- Hm… nem lenne szabad kulisszatitkokat elárulnom a sorozat cselekményére vonatkozóan, de annyit csak megoszthatok, hogy az egyik, talán legfontosabb üzenete, hogy sosem késő változni. Tae Kyung karaktere részről részre tapasztalja meg, hogy személyiségén igencsak lenne mit finomítani, amiben hathatós szerepe van a Go Mi Nam-nak is. Azt hiszem, ennél többet egyelőre nem mondhatok. –csapta össze a tenyerét, hogy bezárt az ingyen spoiler infó pult. Ettől a példakép szövegtől amúgy mindig a falra tudott mászni. Annyira nem értette, hogy miért akar valaki is egyáltalán egy kitalált karakterre hasonlítani, teljesen reális, létező személyként kezelve azt. Daemon sosem követett semmilyen ideált, mindig is a maga feje szerint élte az életét. Nem volt szüksége ideálokra, mert észre sem vette és ő is azzá vált mások szemében. Bár ez így nem igaz… az a része vált ideállá, amit a közönségnek mutat magából. Gyakorlott színészségének eredménye, hogy annyi szerepet játszik az élet különböző területein, hogy szinte már maga sem tudja, hogy melyik is az igazi Daemon. Ha viszont nagyon elveszve érzi magát a sok maszk között, elég hazamennie, vagy csak felhívnia az édesanyját, vagy fogadni a szórakozott nővére telefonhívását, és máris tudja, hogy melyik a saját arca.
- Remélem nem haragszik meg, ha én is rendelek valami harapnivalót, mert igazság szerint ma még nem volt hozzá szerencsém. –próbálta ismét felhívni magára az elkalandozó figyelmét, miközben leintette a pincért, és benevezett a ház ajánlatára. És persze egy újabb kávéra… Ezt az ipsét képtelen elviselni anélkül, hogy ne kezdene sajogni a feje. Szörnyen jót tesz ez az enyhe másnaposságának is, mit ne mondjon. A végén még aspirint is kell kérnie, hogy ne essen ki a szerepéből, mert már nem tud koncentrálni. Mivel az interjú érdemi része eléggé döcögősen akart haladni, így semmi akadályát nem látta, hogy ő is csatlakozzon az étkezéshez. Legalább addig sem fogja ennyire idegesíteni, hogy hanyagolják a kérdezgetését, ha közben eszik.
- Most kicsit bajban vagyok, mert én nagyon szívesen mesélek, de ahhoz tudnom kelleni miről szeretne még hallani… -tette hozzá miközben kortyolt egyet az asztalán lévő pohár vízből.

Vissza az elejére Go down
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Férfi
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 53
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17500/30000Hilton 29y5sib  (17500/30000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyKedd Május 15, 2012 9:32 pm

[Interjú a Vámp... izé Daemonnal]
Azt hiszem ennél már nem is haladhatnánk jobban! A miso leves kellemesen eltelít, ráadásul valami hihetetlenül puha anyaggal vannak az itteni székek kipárnázva, komolyan úgy érzem, mintha egy felhőn ülnék! Be kell valljam, kellemesen csalódtam Nagai-sanban. Első ránézésre nem tartottam többnek egy egyszerű, üresfejű szépfiúnál, azonban most már tudom, hogy ezek mellett még kedves is! Nem minden nap van lehetősége az embernek arra, miszerint egy híres emberrel költse el az ebédjét, habár amennyiben valaki hozzám hasonlóan felkapott riporter, azzal általában ilyen dolgok megtörténnek, s nem mennek csodaszámba. Rövidesen rajzom végére érek, lehet inkább ezt fogom publikálni a cikk mellett, semmint az ügynöke által küldött fotók egyikét, azok amúgy is annyira művik, egyáltalán nem adják vissza milyen is Daemon valójában. Igazán közel érzem Őt magamhoz, majdhogynem lelki társak is lehetnénk, csupán az Én írói munkásságom nem annyira mulandó… Nos, kár érte. Szerénységem sem gondolkodott soha zenészi karrieren, zavaróan rohanó életmód lenne az számomra, egyszerűen nem bírnám szusszal. Első hallásra elég nyálasnak tűnik ez a You’re beatiful, ám kétségtelenül nem annak a korosztálynak a tagja vagyok, akik ezt képesek értékelni. Valóban, csapatban elég nehéz dolgozni, főleg, ha annyira karakán személyiség az illető, hogy nem képes együttműködni másokkal. A torokköszörülése némileg váratlanul ér, nagy riadalmamban még az asztal lábába is belerúgok, remélem ezúttal semmi nem borul rá az öltözetére, mert a tisztítós kuponomat ma otthon hagytam, lévén mi szükségem lenne rá a Hilton szállóban, igaz-e? Ó, bárcsak látná a főszerkesztőm milyen profin kezelem a helyzetet, biztos büszke lenne Rám!
- Kicsit megértem, ha fogalmazhatok így. – halkítom le hangom bensőségesen, mintha már ezer éve közeli ismerősök lennénk. – Valamilyen számomra érthetetlen okból kifolyólag nagyon sok éve egyedül járom a nagyvilágot, a munkatársaim nem kedvelnek túlzottan. Bizonyára azért, mert sosem fognak olyan sikereket elérni, mint Én! Nem is olyan régen jelent meg az új könyvem, adok is ajándékba egy példányt!
Gondolatmenetem második felére már teljesen felvillanyoz a lehetőség, mely szerint egy ennyire elismert médiaszereplőnek talán tetszhet az irományom és akár még népszerűsíteni is fogja. Az esővíztől csöpögő aktatáskámat erélyes mozdulattal rántom fel az asztalra – ezzel ismét összefröcskölve mindent magam körül -, azután bősz kutakodásba kezdek. Rengeteg gyűrött jegyzeten kell átvágnom, ám törekvésemet végül siker koronázza. Kissé szamárfüles ugyan a kötet sarka, viszont ez csak tovább emeli az értékét; látszik, első kiadás! Önéletrajzi ihletésű regény, amit persze néhány esetben kiszíneztem kissé, természetesen kizárólag az élvezhetőség érdekében. A kiadómtól jutányos áron jutottam hozzá, sajnálatos módon Nekem is fizetnem kellett érte, mivel az egyéb könyvesboltokban mindig a helyiség leghátsó felében állítják ki őket, ahova szinte senki sem jár. A mélybúvárok ugyan megtalálják a gyöngyszemet a tenger alján, de ahogy a gyöngyhalászatból, úgy ebből sem lehet meggazdagodni. Kapkodva írom alá mesterművem első oldalát, ellenállhatatlan vigyort villantva, mialatt lekörmölöm: „Kedves barátomnak, Daemon Nergainak!” Ehh, megint elírtam a nevét! Gyors satírozást követően kijavítom a hibát, habár így kicsit rondán néz ki, a papír is majdnem átszakadt… Előre megmondtam, a félfamentes lap teljesen használhatatlan, átkozott környezetvédelem, meg az a nagy szívem! Óvatosan, akár egy kincset, úgy csúsztatom elé ezt a kis apróságot, remélem örülni fog neki. Homlokomat ráncolva próbálok meg visszatérni a beszélgetős fonalához, amit úgy látszik nem csak jómagam veszítettem el. Ez elég kellemetlen, legalább egyikünknek illene odafigyelni a másikra. Első ránézésből meg tudtam mondani, hogy nem túlságosan szószátyár a meghívóm, vannak olyanok, akik nehezebben tudnak feloldódni társaságban, mint mások.
- Ugyan, mintha itt sem lennék! – tényleg így gondolom, a természetes közégében kell megfigyelni a va… izé… interjúalanyt, nem szabad felzaklatni. – Khm… Ahogy korábban említette, először fotómodellként tett szert hírnévre. Milyen indíttatás vezetett a filmszerep elfogadásához?
Ahhoz képest, hogy az elején kissé elbóbiskoltam, elég jól visszarázódtam. Szerencsére kellően felkészültem és otthon összeírtam azokat a kérdéseket, amelyekre mindenképp választ kell találnom! Oknyomozó énem egy ennyire hétköznapinak látszó esemény kapcsán is felszínre tud törni, szeretném megérteni milyen hatások érték eddig vezető útján eme nemes férfiút, kinek csillaga üstökösként ível a sztárvilág egén! Hűha… Ez remek indítás lenne, fel is írom gyorsan, nehogy elfelejtsem. Két fogás között talán a válaszaiból is le tudok jegyezni valamit, elég nehézkes lesz az egész cikket kútfőből megírni, bár kétségtelenül szerény személyem is tudná hozni ezt a menő-macsó figurát. A mozivásznon kétségtelenül jól mutat az ilyesmi, viszont az igazi életben kétlem, hogy efféle viselkedésformával igazán boldogan lehet élni. Mondjuk biztos felveti a pénz, vásárolhat magának boldogságot, ha kedve tartja. Rolling Eyes
Vissza az elejére Go down
Daemon Nagai
Ember
Ember
Daemon Nagai

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 224
Age : 39
Tartózkodási hely : Filmstúdió, Dojo, klubok, hotelek, otthon, macskalakban
Registration date : 2009. Feb. 16.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: színész/idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17000/26000Hilton 29y5sib  (17000/26000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzer. Júl. 04, 2012 4:30 am

Interjú a Vámp.. izé Daemonnal


Valahogy cseppet sem lepődött meg azon, hogy nem örvend túl nagy népszerűségnek az ipse, még az ismerősei között se. Nem is sejti miért… haloványan megforgatva szemeit húzta a képe elé az étlapot, hogy eltakarja a fintort az arcán. Valahogy még a fogások részeinek felsorolása is érdekesebbnek tűnt, mint a fickó hablatya a könyvéről. Bár őszintén szólva kicsit kíváncsi rá, hogy vajon miféle könyvet írhatott egy ilyen összeszedetlen riporter. „Hogyan ne legyünk jó újságírók?” egyedül valami ilyesféle címet tudott volna elképzelni neki, de a jelek szerint hamarosan saját szemével is meggyőződhet róla, mert úgy tűnik, kap egy ajándék példányt. Mi ez a kampány? Mintha ez az egész nem is róla szólna, akiről szólnia kéne. Daemon egyre kevésbé érzi azt, hogy megkapja azt a figyelmet, amit megérdemelne, pláne, mikor még az asztalra is csapták azt a szakadt lucskos aktatáskát. Az utolsó pillanatban kapta le az asztalról nyomorult telefonját, mielőtt összegányolták volna mindenféle saras lével.
- Csak óvatosan! –szólalt fel a tőle telhető legfinomabb hangnemben, ami már így is egy kisebb lehordásnak hangzott. – Még a végén baja esik az ebédjének.. –biccentett a tányérja felé, amibe sikeresen belelógatta a viseltes táska csücskét. Próbálta kivenni milyen szedett-vedett könyv lehet, de nem sokat látott belőle a táska takarásában, így csak akkor vehette jobban szemügyre mikor a dedikálás után a kezébe nyomták. Arra már inkább nem is reagált semmit, hogy még mindig nem sikerült megjegyeznie a nevét… Belelapozott néhány oldalt, nehogy szó érje a ház elejét, aztán miután megigazgatott néhány szamárfület, gyorsan be is csukta és félretolta maga mellé.
- Köszönöm szépen, mindenképpen el fogom olvasni! –bólintott egyet nyomatékosítván szándékát. Meg majd persze… Örüljön, hogy nem áll fel most rögtön az asztaltól és hagyja itt cehhestől mindenestől ezt a szerencsétlen manust. Az interjú továbbra sem haladt egy centit sem előre, Daemon pedig sóhajtással hangot adva ennek vetett egy röpke pillantást a telefonjának kijelzőjére. Aztán kisvártatva szinte nem akart hinni a fülének. Kérdeztek tőle! Komolyan el se hiszi! Még a végén napnyugta előtt elszabadul innen? Hálát adva a mennyei magasságoknak szedte össze a gondolatait, hogy minél kimerítőbb választ adhasson a kérdésre, és hamarabb teljen a papír.
- Hm, lássuk csak… igazából jött minden magától. Először magazinoknak dolgoztam, katalógusokban szerepeltem, aztán úgy esett, hogy kisebb reklámszerepekkel is megkerestek. Azután pedig, hogy ilyen formában tévéképernyőre kerültem, elég hamar elkezdtek csurranni-csöppeni innen-onnan a kisebb sorozatszerepek, tv show felkérések, és szinte észre sem vettem, hogy már főszerepekben találtam magam. –csapta össze a tenyerét. Tudná hányszor mondta már el ezt a monológot… álmából felkeltve is képes lenne szóról szóra előadni. Kérdezhetnének tőle néha valami kreatívabbat is ezen kívül, és a „vajon van-e szerencsés titkos barátnő?” témán kívül. Valahogy mindig itt akarnak kilyukadni. Mit foglalkoznak ezzel ennyire? Ha lenne is nője, mit csinálnának? Ja elfelejtette… sokan abban reménykednek, hogy napon majd a semmiből feltűnve a fehér lován elveszi őket feleségül. Ez teljesen kiment a fejéből. Akkor se mondaná el ha lenne valakije, hogyha tényleg lenne… Még a végén csak azért pártolnak el tőle, mert lerombolta a kicsike álmaikat. Ő meg köszöni szépen, inkább szeretne megélni a pénzből, amit fizetnek azért, hogy rajonghassanak érte.
- Az indíttatásom igazából csak annyi volt, hogy szerettem volna kipróbálni milyen nem csak álló képeken szerepelni, pláne élő show-ban. Az emberek nagy része nem tudja mennyi félresikerült negatív van egy végül nyomtatásba kerülő, tökéletesen sikerült kép mögött… de egy élő felvételen ezt nem engedheti meg magának az ember. –folytatta a rizsát egy kis szünet után, amit azért tartott, mert látszólag megint nem figyeltek rá. Amint a mondandója végére ért, azt vette észre, hogy rezegni kezdett, az újra az asztalra pakolt telefonja. Szerencsére csak sms-t kapott, így miután finoman közelebb húzta magához a telefont, pár egyszerű mozdulattal le is tudta görgetni a tartalmát. Menedzserétől érkezett az üzenet, hogy vigyázzon arra, hogy viselkedik, mert rajta tartja a szemét. Amint ezt elolvasta, nem bírta megállni, hogy fel ne ciccenjen, és körbe ne pillantson az éttermen. Az egyik asztalnál meg is pillantott egy újság mögül ki-ki kandikáló, cseppet sem feltűnően feléjük bámuló szemüveges öltönyöst, aki felé eleresztett egy gyilkos pillantást. Mi ez? Valami ósdi kémfilm? Ha nagyon akarná, most csak egy szavába kerülne, és kivitetné innen az aktakukacot azzal az indokkal, hogy valami megszállott zaklatója. Egész jól szórakozna rajta! Kár, hogy most nem igazán kéne efféle jelenetet rendeznie… de ha még egyszer sor kerül ilyesmire, esküszik megjátszik egy ilyet!
- Elnézést, hol is tartottunk? –rázta meg a fejét, és pillantott vissza a látszólag nélküle is magát nagyon jól lefoglaló riporterre.

Vissza az elejére Go down
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Férfi
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 53
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Hilton Cl0te17500/30000Hilton 29y5sib  (17500/30000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptySzer. Júl. 11, 2012 6:25 am

[Interjú a Vámp... izé Daemonnal]
Ez az, tetszik Neki! Elégedetten fújom ki a visszatartott levegőt, miközben interjúalanyom belelapoz az ajándékba kapott könyvbe. Természetesen egy-két oldal kiragadva az egészből nem nyújt teljes képet, az élvezeti faktor csak akkor válik teljessé, amennyiben kerek történet rajzolódik ki az olvasó előtt. Eszemben sincs ezt firtatni, színészként Ő is nagyon jól tudhatja, hogy mennyire is igaz előbbi gondolatmenetem. Daemon megjegyzését hallva rémülten rántottam fel ismét táskámat az asztalról, isten ments, a levesemben nem eshet kár! Szerencsére aggodalmam alaptalannak bizonyult, csak egy kicsit ért bele a sarka a tányérba, ami nem is különösebb baj, lévén irattartóm minőségi bőrből készült, valamilyen állat hathatós közbenjárásának segítségével. Egészen régóta megvan, akárcsak viseltes kabátom, azt kell mondjam igencsak összenőttünk az évek során, lecserélésük valahogy elképzelhetetlennek tűnik számomra. A kapott választ ezúttal figyelmesen hallgatom, eközben leírok egy-két szót, ám igencsak meg kell küzdenem rakoncátlankodó arcizmaimmal, valahogy egészen viccesnek hangzik ez a modell-szöveg egy férfi szájából. Persze tisztában vagyok vele, hogy az erősebbik nem is képviselteti magát a divatiparban, viszont véleményem szerint ez inkább női munka, de ez ugye csak saját véleményem. Szememet lesütve körmölök tovább, vélhetőleg nem lenne pozitív kimenetele a dolognak, ha itt és most képen röhögném szegény Nagai-sant. Bizonyára számára is frusztráló kissé az új szerepkör, amit filmszínészként kell betöltenie, egy egészen más médiumban teljesen különböző módon lehet érvényesülni, ám idővel mindennek kikísérletezhető a csínja. Ugyanez volt Velem is, amikor újságírásból átváltottam a könyvírásra. Nem egyszerű, mégis sikerült!
- Laikus szemmel nézve így egészen egyszerűnek hat… – halkan felnevetve igyekszem továbbra is oldani a hangulatot, nem vallató tiszt vagyok, hanem a barátja, akivel bármit megoszthat. – Sokszor hallani olyat, hogy egyeseket a nehéz gyerekkor árnya kísért az egyre nagyobb és nagyobb hírnév hajszolása felé. Önre ez mennyire igaz? Milyen pozitív – vagy akár negatív - hatások érték korábban, aminek következményeként úgy ülhet itt, mint Daemon Nagai? Gyerekkorától kezdve ilyesfajta pályák vonzották, mint a modellkedés?
Komolyan, egyre jobban belejövök ebbe a kérdezős stílusba. Remélem nem fogja meglepetésként érni, hogy ezúttal egyszerre több kérdésre is válaszolnia kell, eddig is egész kedvetlenül felelgetett, mintha betanult szöveget mondana, ez pedig nem jó. A főszerkesztőm vajon belenézett volna a jegyzeteimbe, miközben kávét főztem volna a szerkesztőségben és továbbította azokat a srác menedzseréhez? Meglehet, ám amennyiben ez így is történt, mindig szoktam rögtönözni munka közben, szóval lesznek még itt meglepetések! Egy ezek közül a mobil rezgése, amely neheztelő pillantást csal elő személyemből. Komolyan gondolta, miszerint nem kapcsolja ki a telefonját interjú közben? Hitetlenkedve csóválom meg a fejem, efféle kezdőbakira nem számítottam, annyira profin lett megbeszélve az egész találkozó meg minden. Mivel figyelmét sikertelenül osztotta meg köztem és a kütyüje között, ezért kénytelen vagyok megint elismételni kérdéssorozatom, habár ezúttal hangom némileg vontatottá válik, mint azoknak az embereknek, akik régóta ugyanazt a lélekölő, unalmas munkát végzik. Tőlem ugyan ez igencsak távol áll, hiszen ahogy könyvemben is olvasható, a rengeteg utazás és kaland mellett egyszerűen nincs arra lehetőségem, hogy elunjam magam. Levesemet néhány gyors kanál-csapással teljesen eltűntetem, azután számmal elismerősen cuppantva dőlök hátra, balommal hasamat simogatva. Sikeresen helyet csináltam, ebből adódóan érkezhet a következő fogás, mielőtt még elpilledhetnék. Az étlap már kedves ismerősként köszönt, ezért nem is tétlenkedem, gyorsan a főételekhez lapozok. A koncentrációtól homlokomon összeszaladnak a ráncok, a fontos kérdésekben való döntés alkalmával mindig ez történik Velem, egyfajta önkénytelen reakció. Igazából valami kiadósabb hús-ételt akarok választani, eléggé messze esik innen az otthonom, máshol pedig már nincs kedvem megállni.
- Mi a véleménye a helyi teriyaki marháról? – kérdezem váratlanul, majd az esetleges értetlenkedést megelőzve gyors magyarázatba kezdek. – Néhanapján besegítek a Naruki Post gasztronómiai rovatába is, s jó lenne tudni milyen véleménnyel vannak róla az itteni vendégek, így egy-egy külsős véleményt is beleszőve sokkalta emészthetőbbé válik a cikk az emelkedett szóhasználat ellenére is.
Jómagam egyértelműen csak a kóstolást követően tudok képet festeni az étekről, ennek megfelelően a magasba is emelem jobbomat, ezzel adva a pincér tudtára újabb rendelési szándékomat. Szerencsére ezen az esős napon eléggé kihalt az étterem, ennek megfelelően kiemelt figyelmet kap asztalunk, ámbátor valószínűleg ez amúgy is így lenne, hisz’ ketten együtt már majdhogynem világhíresek vagyunk. Eme gondolat hatására ajkaim mosolyra húzódnak, tényleg nagyon érdekes többes számban beszélni erről, legalábbis számomra az. Eddig kellemes csalódás a munka, partnerem is igazán kielégítően válaszolgat, az előbbi kis affért leszámítva teljesen jól haladunk. A desszertre már talán kész is leszünk!
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Hilton Cl0te52100/65000Hilton 29y5sib  (52100/65000)

Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton EmptyCsüt. Okt. 04, 2012 7:19 am

Emlék (fény)képek



Kipattan a szemem, az erős fényre, amit a reggel hozott. Úristen, de fáj a fejem! A gyomrom oda-vissza liftezik, és teljesen reménytelenül döntöm oldalra a fejemet. Alig mozgó karjaimat megemelem. A tenyereimbe temetem a szemeimet, majd ökölbe szorítom kezeim, és megdörzsölöm a szemem. Kicsit jobban kinyitottam a gülüzőimet, és körbenéztem. Álljunk csak meg egy percre? Hol a szarban vagyok? Najó, akkor a kötelező dolgok kutatása. Kulcs, telefon, pénztárca. Zsebembe nyúlnék, de nadrág nem volt rajtam… csupán csak az alsónadrágom. Ami eléggé szűk volt rám. Igazándiból nem is az enyém… egészpontosan hogy tessék? Kicsit kitapintom, egyáltalán nem olyan, amit én valaha is hordtam. Behunyom a szememet, majd sóhajtok egyet. Mi történt az este? Semmi sem maradt meg, de annyira semmi, hogy legnagyobb erőlködésemre sem jut semmi eszembe. Na nézzük mi is az az egyetlen ruhadarab rajtam, ami még csak nem is az enyém. Kicsit lejjebb tolom a takarót rajtam, és megpillantom a rózsaszín, szűk, kis cuki csipkés női alsóneműt rajtam, ami egy boxernek csúfolt ruházatnak is megfelelne. Facepalm. Kalandos napom lesz, az már tuti. Egyáltalán hol vagyok? Egy hotelszobának tűnik. Körbenézek, nincsen számomra megfelelő alsónadrág, még a mellettem fekvő zöldhajú nőszemélyen is volt ruha. Hiányosan, de volt. Nyilván vele töltöttem az éjszakát, de ettől függetlenül, rajta női ruha volt, nem férfi. Tehát volt más lány is a tegnap estémben. De kicsoda? És biztos, hogy csak egy? Ránézek a lánykára, szép volt, meg olyan fiatalos, nemtudom miért, de annyira ismerősnek tűnik. Biztos voltam már vele egyszer. Vagy hát nem is tudom, nem igazán ezt érzem felőle, valami egészen mást. Mindenesetre nekem kell legalább egy normális fehérnemű. Hol a kardom? Még csak le se léphetnék vele. Kikelek, és bemászok a fürdőbe, leveszem azt az egy ruhát is, és belépek a zuhanykabinba. Magamra zárom. Megnyitnám a csapot, ekkor meglátok a csuklómon egy kisbetűs feliratot. „9036.3.15”. Na ez most mi a rák? Megjegyzem a számokat, majd letörlöm magamról. Remélni tudtam csak, hogy több ilyen felirat nincs rajtam, mert nem nagyon kerestem őket, és csak lemostam magamról. Arcom egy kicsit nyúzott volt, tekintetem nem túl egyenes, de a zuhanyzás jót tett nekem. Kéne bekapni valamit. Ki kell derítenem, hogy merre töltöttem az éjszakát. Ez a lány talán segíthet. A női alsóneműt a kezembe fogtam, magamra csak egy törülközőt tekertem. Kimentem a fürdőszobából, majd visszaültem az ágyra.
- Ébresztő, te lány…- morogtam kissé barátságtalan hangon. A combjánál simogattam, természetesen a takarót nem vettem le róla. Nem volt kedvem sipítozást hallgatni. Mivel arccal a párnába feküdt, így lazán a fenekét is simogathattam volna, no de most inkább haladjunk, nem akarok egy menetre még az ágyban ragadni. Ide érzem, hogy nem érek rá. Az órám sem volt a karomon. Az ő cuccai is nyilván valahol máshol lehettek. Rutinszerűen kutattam az ágy alatt, a szekrényekben és a párnám mögött. A szobában nem volt semmit. Ismét a lányhoz fordultam. Most már a fejét simogattam.
- Ébredj fel kérlek, mert lenne egy-két kérdésem hozzád- erre már csak fel fog kelni. Ha nem, egyszerűen lelocsolom hideg vízzel. Nem volt kedvem annyira finomkodni tovább. De nem is tudok annyira odafigyelni rá, illetve ébredezésére, mert kopognak az ajtón. Odasétálok, és kinyitom. Egy szobalány volt, egy kis kocsikát tolva maga előtt. Az ételszállítón egy pofás kis reggeli volt, betolta a szobámba, majd egy dacosan pillantott rám, mikor meglátta az ágyban kavargó kislányt. Megrántottam a vállam, mint aki semmiről sem, tud, és ezt annyira élethűen tudtam előadni, hogy az egyszer még igazam is volt. Kérdőn pillantottam a szobalányra, akinek igen kedvcsináló öltözéke volt, de a fejfájás most annyira nem engedett elmelegedni a képzeletem fűzte csodálatos hajón.
- Lady Weshtermann küldi, és köszöni szépen- szólalt meg, mire én megráztam a fejem. Kicsoda, és micsodát köszönt meg nekem?
- Hol találom a kegyes hölgyet?- kérdeztem azonnal vissza, mintha nagyon vágnám a témát.
- Ő a szálloda igazgatónője. Természetesen az irodájában. Azért küldött engem, hogy legyek a szolgálatára, bármit kérjen, teljesítem. Ismétlen bármit…- és kihívóan a törülközőm fölé nyúlt. Majdnem le is esett, alatta 15 centivel újabb centik kezdődtek meg, és most annyira nem tudott felbőszíteni a dolog.
- Ruhát- nyeltem egy nagyot, és szólaltam meg vékonyka hangon- Khm… Mármint ruhát óhajtok nekem, és a vendégemnek. Kérem siessen!- nem tudom mit csináltam az igazgatónőnek, de ha ennyire hálás, hogy még egy kurvát is utánam küld, hát biztos nagyon fontos volt neki. Kipateroltam a szobából, majd bezártam mögötte az ajtót. A kis kocsikát odatoltam az étkezőasztalhoz. Kipakoltam rá, az emberes reggelit, majd megterítettem, még egy teát is lefőztem. Zöldhajú leánykához mentem vissza, aki már úgy ahogy felkelt.
- Szép jó reggelt! Tamachi Yukezo vagyok, és úgy néz ki együtt töltöttük az estét. Remélem nem ráz meg a dolog, de derítsük pontosan mi is történt, mielőtt még elaludtunk. Van pár dolog, amim hiányzik, és még kusza, de gondolom neked is. De először, reggelizzünk!- szóltam hozzá kedvesen, még mosolyogtam is. Kézen ragadtam, majd az asztalhoz cipeltem. Nem zavart, hogy fehérneműben volt, hiszen én is egy szál törülközőben feszítettem. Érkezik már a ruha. A hajam is megszárad lassan. Így fényben láthattam, a Hilton Hotel logóját az evőeszközökön, a székeken, és amúgy majdhogynem mindenhol. Az az egybefűzött két „H” betű, Karakurában egyre ismertebbé válik. Dizájnos helyen voltunk, én gyakran járok ilyenekbe. A szegények úgy hívják lakosztály. Én úgy, szoba…

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Hilton _
TémanyitásTárgy: Re: Hilton   Hilton Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hilton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Külváros-