A Karakura város közelében elterülő bambusz erdő, a tél közeledtével oly csodálatos képet fest, hogy bármelyik művészt megihleti. Igen, még a zenészeket is. Ezért van itt. Pihenni, meditálni és ihletet gyűjteni valami szép fuvolajátékhoz. Persze, persze a Síró Lélek Ezer Könnye egy nagyon szép darab, de valljuk be, ha folyton azt játssza, előbb utóbb unalmas lesz. Az erdő tökéletesen nyugalmas .. még. Így miután lótuszülésbe helyezkedik és szájához veszi a fuvolát, szinte azonnal mély meditációba zuhan. A dallam, melyet Harmónián játszik azonban így is felcsendül. Igyekszik a téli táj szépségét hangokba ölteni, hogy egy új dalt csaljon ki végül a látképből. Még Harmónia is színre lép.
~ Mester, ha gondolod segítek. Figyeld meg a szállingózó hópelyhek mozgását. Légy magad is hó, ha a havazásról akarsz mesélni másoknak. ~
Zanpakutójának minden egyes szava valójában több, mint egyszerű tanács a zenéléshez. De ez nem meglepő. Harmónia, sosem volt képes lemondani a tanár szerepről. Még úgy sem, hogy ő maga nevezi Takashit mesternek. Takashi végül megtalálja a helyszín hangulatát és sikerül beleélnie magát. A fuvola pedig, új dalt kezd énekelni. Címet még nem adott neki, elvégre még nincs kész, de a zene és a meditáció által elér lelki béke és harmónia csodálatos élmény, magának Genkinek is. Aztán valami különös dolog történik. Egy lidérc kisugárzását érzi. Elég hullámzó feltehetően akcióban van. A fuvola hangjainak harmóniája lassan megbomlik, ahogy az idegen lélekenergia jelenléte megzavarja Takashit. Aztán feltűnik egy ember lelkének gyenge kisugárzása is.
~ Mester, bajt szimatolok. Meg kellene nézni. ~
Takashi könnyedén felugrik, bár éjféli bőrruhája nincs rajta, lábszárain ott a shunpo ampu. Most kipróbálhatja, mennyire hatékony felszerelés. A lidérc még mindig kergeti az emberi lelket és Takashi siet ahogyan tud, hogy megmentse. Elvégre, rendben, hogy 2. osztagos, de maga is shinigami. A lélektemetést ő is éppen ugyan olyan jól ismeri, mint bármelyik másik társa. Fürgén halad és látja a maga előtt törő-zúzó gorilla formájú lidércet. Már alig pár száz métert kell megtennie és a lidércet megölheti.
~ Ébressz fel, Takashi és pusztítsuk el ezt a szánalmas nyomorékot. ~
Harmónia elég harcias, rég nem rúgták szét senkinek a seggét.
- Várj Harmónia, nem érzed ezt a különleges kisugárzást, van még itt valaki?!
A gorilla lidérc ekkor oszlik részecskéire és szűnik meg létezni. Takashi ettől függetlenül sietősen folytatja útját és kiér a tisztás szélére, amikor is a harmadik résztvevő, akit érzékelt, egyszerűen megöli és felfalja az emberi lelket.
~ Azt hiszem, ezt nevezik Arrancarnak. Fura szokásaik vannak. ~
- Ez gyilkosság. Bármi is legyen ez a förmedvény.
~ Igazad van, de ajánlom légy óvatos. Ennek a förmedvénynek, ahogy nevezted, hasonló a lélekenergia szintje, mint a tiéd. Nem egyszerű lidérc. ~
- Bízd ide, megoldjuk. Awasaro Heiwa. /Egyesíts Harmónia/
Takashi zanpakutója, egyszerűen semmivé foszlik, ahogyan az egyesítés létrejön. Még nem kívánja használni képességeit, először felméri ellenfele erejét, de addig is biztosítja, hogy zanpakutójától nem tudják megfosztani. Takashi pedig kilép végül a tisztásra. Szokásos shinigami egyenruha van rajta és persze a shunpo ampu, de egy Arrancar honnan is tudhatná, hogy mi van a lábán? A másik számára, ami különleges lehet, hogy nem lát Takashinál zanpakutót. Nyugodtan áll a shinigami, pár pillanatig csöndben néz. Végül megszólal.
- Könnyebb a kisebbeket bántani. Pedig tudnod kellene, hogy kard által vész, ki kardot ragad.
Valami fekete könyvben olvasta. A keresztények állítólag gyilkoltak is miatta. De ez az idézet tetszett neki, persze lehet nem így van... de az lényegtelen. Ez a dög úgy sem olvasta a Bibliát.

Megérzem a közeledő shinigami lélekenergiáját, ami bőven meghaladja az átlagos szintet, talán még az enyémet is felülmúlja. Egy ponton meg is növekszik, de nem tudom, hogy pontosan miért. Nagyjából akkor kerül a látótávolságomba, amikor letörlöm a vért a számról. Nem igazán különbözik azoktól, akiket korábban mészároltam le, ugyanazt az egyenruhát hordja, mint fajtája minden tagja. Fegyvert azonban nem látok nála.
"- Könnyebb a kisebbeket bántani. Pedig tudnod kellene, hogy kard által vész, ki kardot ragad. "
A megjegyzést egy harsány nevetéssel jutalmazom. Ezek a shinigami-k tényleg szánalmasak. Ahhoz, hogy előbb a nagyobb gondokat megoldhassa valaki, először néhány kisebbel kell elkezdenie. Több ezer védtelen lelket ettem meg, mielőtt elég erős voltam hozzá, hogy egyáltalán elkezdhessem mérlegelni a többi hollow megtámadását. Ha nem így tettem volna, most valószínű az én lélekenergiám lenne az egyik, általam azóta felfalt ellenfél része.
Lassan kihúzom a kardom a hüvelyéből. Nem akarok semmi hülyeségbe belefutni, úgyhogy már az elejétől használni fogom. -Ez a hozzáállás éppen olyan szánalmas, mint a nyomorult fajtád, shinigami! A kardot egy gyors mozdulattal kiviszem a jobb oldalamra, aminek hatására, több, kisebb tereptárgy is hátrarepül mellőlem. Felemelem a szabad bal kezem, és egyenesen a senkiházi kis shinigami felé nyújtom. Ahogy szétnyitom az ujjaim, láthatóvá válik a tenyeremen lévő lyuk, ahol egykor a lélekláncom lehetett. Egy pillanatra zöldes szikra jelenik meg a tenyeremnél, majd egymás után három bara indul útnak a shinigami-fajzat felé.
Természetesen nem feltételezem, hogy ennyibe beledöglik, még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy találatot tudok bevinni, de vagy azt, hogy mennyire gyors, vagy azt, hogy milyen a védelme, mindenképpen látni fogom. Ahogy a harmadik bara is elhagyta a kezem, a bal lábam hátracsúsztatom, és arra helyezem a testsúlyomat, a bal kezem hátrébb viszem, a lyukból pedig előtekergőzik a sárga színű ostor. A kardot tartó kezem felemelem, hogy a kard hegye egyenesen előre mutasson. Ha szemből támad, mind a kardommal, mind az ostorommal tudok támadni. Ha a hitvány halálisten fentről jönne, szintén az ostort fogom bevetni, esetleg még néhány bara-val egyetemben. Ha a hátamat támadja, a sonidom-mal felgyorsítom magam, arrébb ugrok, és fordulatból támadok az ostorommal. Ha neki is van távolsági támadása, akkor bizony kénytelen leszek kikerülni azt, esetleg a kardomat is kell engednem, ha annyira eldurvul a helyzet.

Az arrancar nem nyújt bizalomgerjesztő képet, amikor megfordul. Némi vér még csúfítja egyébként se túl csinos pofáját és valljuk be Takashi ettől egy csöppet sem érzi jól magát. A harsány nevetés sem az a jel, amire Takashi nyugodtan tovább ácsorog. Sőt, amikor az arrancar előhúzza kardját Takashi aktiválja a shunpo amput egy könnyed láb mozdulattal, valamint támadó állást vesz föl. Biztosan áll és nyugodt. Nem zavarja az arrancar válasza sem. Másra nem s számított. Amikor azonban az Arrancar felé nyújta a kezét, abban a pillanatban megidézi a legpraktikusabb kidout. Különösebb hosszú idézést nem igényel, így Takashinak van ideje megidézni.
- Bakudou 39: Enkosen. (Körpajzs)
A lélekenergia pajzs felvillan és körbeöleli Takashit, még éppen időben, ugyanis az első Bara ekkor csapódik neki a pajzsnak. Köszönhető annak, hogy a Bara igen gyors támadás és az arrancar magasabb agresszivitást mutat, mint azt Takashi remélte. De, már ez is elég, hogy Takashit hátrébb tolja és a Bara energiája bizony bizony megnyaldossa Takashi egyenruháját és mellkasát, de a kidou szerencsére meggyengíti annyira, hogy súlyos sérüléseket ne szerezzen. Tehát mágikus téren sokkalta jobb, mint ő. A shinigami hamar levonja a következtetést és a következő Bara már csak súrolja oldalát. Shunpoja elég gyors, hogy az egymást követő Barákat elkerülje. Így a harmadik már a mögötte lévő Bambusz erdőt ritkítja. Oldalán az egyenruhája így is alaposan füstölög és oldalát is érzi, hogy az Arrancar hirtelen támadásával meg akarta sütni. Takashi most már tudja, hogy az Arrancarok sem jó beszédpartnerek, de sokkalta gonoszabbak és erősebbek, mint a Lidércek. Itt bizony nehezebb dolga lesz Takashinak, mint a vizsgán, ahol egy hétköznapi lidércet toltak be ellene. Ő azonban nem keseredett el. Következő lépés kitapasztalni, hogy mennyire erős a másik védelme. Tehát, amint ellépett a harmadik Bara elől és azt sikeresen kikerülte, egy újabb kidout indít, kísérletképpen. Neki, nem ez az erőssége, de az Arrancar ezt nem tudja.
- Hadou 04: Byakurai ( Fehér villám )
Az eredményt szemléli és készül a következő támadás elől való kitérésre. A shunpo ampu tökéletesen működik, ahogyan mondták. Takashi tehát gyorsabb, mint az Arrancar. S elsősorban gyorsaságát használja, hogy kitérjen a támadások elől. Természetesen az örök favorit Enkosen se maradhat ki, a védekezés repertoárjából.
~ Mi a terved Takashi? Az ellenfeled nem tűnik könnyű falatnak. ~
- Nyugalom.
Mondja Takashi a zanpakutó lelkének, de az arrancar veheti úgy is, hogy neki mondta. Elvégre hangosan mondta ki a szavakat.

A shinigami kezdetleges pajzsa elég silány védelmet nyújtott még egy ilyen alacsony szintű technika ellen is, úgyhogy elgondolkozok rajta, hogy eldobáljak még néhány bara-t, de amikor felgyorsul, és kikerüli őket, egyelőre lemondok az ötletről. A sonido-m a legkiemelkedőbb képességem, mégis úgy tűnik, mintha még nálam is gyorsabban mozogna. Vagy eddig elrejtette az ereje egy részét, és valójában jobb nálam, vagy a képességei kizárólag a sebesség-növelésben kiemelkedőek. Az első lehetőséget elvetem, elvégre ha olyan erős lenne, akkor nem hagyta volna, hogy tönkretegyem az egyenruháját, és talán meg is sebezzem. Hallottam olyan hollow-ról, aki azért, hogy becsapja az ellenfelét, hagyta, hogy az megsebezze, de egy shinigami-nak egyszerűen nincs annyi esze, hogy egy ilyen tervet kivitelezzen.
A villám ereje bőven meghaladja egy bara-ét, ugyanakkor még egy gillian-szintű cero is könnyedén megállítaná. Ki tudnám kerülni, de ha ilyen gyorsan mozog, a valódi célja valószínűleg az lehet vele, hogy amikor lendületben vagyok, megtámadhasson. Nem ismerem a képességeit, úgyhogy nem kockáztathatom ezt meg. A kardommal "belevágok" a villámba, de mivel ez nem cero, vagy más, egyenesen haladó támadás, így is eltalál egy része. Az ereje nagyjából egy-két méternyire hátralök. A ruhám a mellkasomon, ahol eltalált, szétégett, és a találat helye is megpörkölődött, de a hiero-m kiállta a próbát, gyakorlatilag sértetlenül megúsztam. A varázslatnak nem volt komoly ereje, ugyanakkor nem örülök neki, hogy az egyenruhám tönkrement. Annyira persze nem veszem a szívemre, hogy zavarjon, ez a szabónk problémája lesz, nem az enyém.
Nem értem, miért nyugtatgat a fickó, mondjuk nem is érdekel különösebben. Nincs kedvem beszélgetni vele, legalábbis amíg neki nincs valami mondanivalója számomra. Még nem bizonyította be, hogy érdemes megkérdeznem a nevét, és mivel úgyis kinyírom, nem érzem fontosnak, hogy eláruljam neki a sajátomat. Azért valamit mondok neki, hátha sikerül valamilyen, számomra kedvező hatást elérnem.
-Ilyen támadásokkal nem tudsz megsebezni. Mutass többet!
A jobb szemem előtt egy zöld színű holdsarló kezd el kibontakozni, amely megvilágítja a mezőt a félhomályban. Ha a mágia terén csak annyit tud, amennyit eddig mutatott, akkor csak két opciója van a következő lépésemre: vagy elkezd menekülni, és így előbb-utóbb, de utolérem, vagy megmutatja, hogy mit tud valójában. Ez a technika sem túl magas szintű, de ha nem tudja valahogy megakadályozni, hogy elkapjam, akkor a csata el is dőlt. Ezzel a lépéssel remélhetőleg kikényszerítem, hogy megmutassa a lélekölőkardját.
-Claro de luna!* A sarló alig néhány másodperccel azután, hogy elkezdett materializálódni a reiatsumból, elindul a mocskos kis shinigami lábai felé. Ha elkerüli, igen kellemetlen meglepetésben lesz része, amikor a holdsarló visszafordul, és követni kezdi. Ha elkapja a lábát, azzal legalább egy rövid időre mindenképp meggátolja a mozgásban-éppen elég időre ahhoz, hogy végezzek vele. A harapásom halálos mérget juttat a szervezetébe, úgyhogy akár néhány másodperc is elég...


*Claro de luna/Holdfény/: a technika képes találat esetén összekötni a két kezet vagy a két lábat, és gondolati úton irányítható.

A Fehér villám hatásos a lidércek ellen. De nagyon úgy tűnik, hogy ez az arrancar fel se veszi a dolgot. Tökéletes tanuló partner ez Takashinak. Bár tény, ami tény ez a jószág lassabb nála. Ami azt jelenti, hogy igen is kifogja használni ezt a saját javára. Tudja, hogy támadó kidoukkal már semmire nem megy ellene. De nincs az a 2. osztagos, aki ilyesmitől bepánikolna. Takashinak pedig egy csodálatos terv kezd kibontakozni a fejében.
Amire Harmónia persze azonnal reagál. ~ Mester, te kegyetlenebb vagy, mint én. Ha valóban ezt játszod meg a győzelem a tiéd lehet. De ne bízd el magad. Tudod az ellenfél okozhat meglepetéseket. ~ Takashi csöndben bólint egyet és még hozzá teszi. Amit az arrancar szintén úgy vehet, hogy neki mondja. Pedig valljuk be Takashi már rég letett arról, hogy beszéljen ezzel a szörnyeteggel. Elvégre nem más, csak egy őrült szörnyeteg. Pont.
- Tudom. Meg fogom büntetni.
Mondja Takashi és készülne is rá, hogy tervét végrehajtja, amikor az arrancar ismét valami förmedvénnyel készül ellene. Egy zöld hold sarló materializálódik és kezd haladni Takashi felé. A shunpojának köszönhetően elég gyorsan kikerülte, de ekkor jön a meglepetés.
~ Vigyázz, visszajön a támadása. Ez valami cseles dolog. ~ Takashi pedig újból kikerüli a támadást, ám az megy utána. ~ Gondolati úton irányíthatja, más megoldás nincs erre a jelenségre. ~ Harmónia kissé túl aggodalmaskodó mostanában. Persze Takashinak ezzel nagyon sokat segített. A holdsarló elől, nem egyenes vonalban menekül, hanem Diego körül bukkan fel ismét. Így a sarlónak mindig irányt kell változtatnia. Diego pedig ismét hallhatja a már előbb ellőtt támadás nevét. Ez a leggyorsabb támadása, így még idejében el tud szökni az őt követő sarló elől, egy újabb shunpoval. A sarló azonban mindaddig megy utána, amíg ellenfele gondolatban azt irányítja. Tehát ezt kell kijátszania.
- Hadou 04: Byakurai.
A Fehér villám újból megindul Diego felé. A pöffeszkedő arrancar azonban egyetlen változást vehet észre. A kidou teljes energiáját az előtte elterülő talajra adja le. Pontosabban annyira a lábára lett célozva, hogy az inkább már a talajba robban bele és ezzel olvadt hó, föld és sár darabokat röppent fel előtte. Kis szerencsével el is vakíthatja ellenfelét a sár és hólé, ezzel újabb másodperceket nyerve Takashinak. Ha az arrancart ez nem bosszantja, a következő kidou már fogja. Gondosan készül Takashi, miközben újra és újra elshunpózik a holdfény elől.
- Bakudou 01: Sai ( fogság )
Az arrancar persze sokkal erősebb a mágia terén és a Sai nem fogja sokáig a háta mögé kötözni a kezeit. Egy rövid időre lefoglalhatja az arrancart, zavarhatja a sarló irányításában, de tulajdonképpen, ami miatt roppant fontos... addig biztos nem tudja használni kezeit, amíg Takashi végrehajtja rajta egy rúgó technikáját. Ashige. A rúgás technika, amely annál hatásosabb, minél gyorsabban hajtják végre. Takashi pedig gyorsabb az arrancarnál és remélhetőleg, a lidércfajzat még pusztakezes harcban se jobb nála. Az arrancar ezt úgy érzékelheti, hogy miután a kezeit a háta mögé kötözték, a shinigami megjelenik mellette és..
- Ashige.
A rúgás pedig az arrancar fejét célozza. Megpróbálja megharapni? Hát, azzal lehet inkább csak azt kockáztatja meg, hogy a fogait kirúgja a shinigami. Ez bőven kárpótolja a shinigamit, hogy szétégették az egyenruháját és megpörkölték a mellkasát és az oldalát. A támadás siker esetén, viszont garantáltan leoltja pár pillanatra az arrancarnál a villanyt. Ez pedig bőven elég lehet ahhoz, hogy a holdfény eltévessze a célt, remélhetőleg végleg, mert ez így kezd unalmas lenni. Takashi pedig kissé hátrébb shunpozik. Majd nyugodt hangján megszólal.
- A nevem, Genki Takashi.
Ha már meg akarunk ölni valakit, illetve el akarunk verni valakit, akkor illik tudni a másik nevét. Hát itt az alkalom, hogy az arrancar tisztában legyen azzal, hogy kit akar ő megenni. Egy dolgot biztos garantálhat neki Takashi. Meg fog akadni a torkán.

A shinigami még annál is sokkalta gyorsabb, mint vártam, még egy gondolati úton irányított támadással sem tudom elkapni. Persze ebből a technikából akár egyszerre több is indítható, úgyhogy éppen felkészülök a következő indítására, amikor a shinigami a közvetlen közelemben jelenik meg. Nincs időm megtámadni, úgyhogy a sonidommal arrébb ugrok. A hó és a sár keveréke így is elvakít egy pillanatra, úgyhogy nem tudom blokkolni a következő támadását, ami egyébként nagyon hasonlít a Holdfény technikára. A bal kezemben lévő ostor azonnal szétoszlik, a zanpakuto-m pedig kicsúszik a kezemből. Ezt bizony elk*rtuk, nem is kicsit...
A rúgásából a hierro-m szerencsére felfog valamennyit, de így is pofára esek a hóba. Csak annyi lélekjelenlétem van, hogy visszarántsam a holdsarlót magam felé, megakadályozva az ellenfelemet abban, hogy most támadjon meg. A shinigami amúgy is elhátrál tőlem. A holdsarló becsapódik a földbe, szétfúj egy kis havat, és eltűnik. A bakudou-ját néhány másodperc alatt sikerül megtörnöm, és feltápászkodok a földről. Köpök egy kis vért a földre, miközben felveszem a kardom. Nagyon felbosszantott a fickó, de mint máskor, most sem fogok haragból támadni. Úgy csak meghalni lehet. Néhány másodperc mérlegelés után úgy döntök, hogy befejezem a szórakozást.
A kardom felemelem a fejem fölé, két kézre fogom, és elkezdem pörgetni. A penge sötétzölden elkezd világítani, Takashi pedig megérezheti a lélekenergiám növekedését. -Saero, Áspid!* A kardomból elindul a spirál-alakú, zöldes lélekenergia, ami eltakar, és az átváltozás alatt megvéd minden támadástól. Miután eloszlik a lélekenergia-felhő, a shinigami megláthatja a Resurección-alakomat. Zöld pikkelypáncél fedi az egész testem a nyakamtól lefelé, a maszkom megjelent a homlokom jobb oldalán is, a hajam valamivel hosszabb lett, a szemeim pedig pontosan olyanok, mint egy kígyó látószervei. A kard még mindig a kezemben van, csak már zöld a pengéje, és ha Takashi megfigyelte a fegyvert, észreveheti, hogy eltűnt a keresztvasa.
-Érezd magad megtisztelve, Genki Takashi! Te vagy az egyetlen Aizen-sama-n kívül, aki látott ebben az alakomban. Én vagyok a 92. Arrancar, Diego Canino. A szabad bal kezemet újra felemelem, az ujjaim összezárom, a csuklóm lefelé fordítom, hogy felkészüljek a következő támadásra.
A serpientes** nevű képességem használom, a csuklómból egy zöld színű kígyó bukkan elő, ami teljes sebességgel indul meg a shinigami felé. A farka nem kerül elő, a kígyó végig a testem része marad. A kígyó megpróbálja megharapni Takashi-t, akár talál, akár nem, a kígyót azonnal visszarántom a csuklómba, és amint a feje eltűnt, rögtön indítom a következőt, ezúttal a mellkasomból. Képes vagyok egyszerre többet is indítani, de ezt egyelőre titkolom. Azt hallottam a shinigamikról, hogy mindig azt figyelik, hogy mi a támadások rendszere, úgyhogy ha azt vonja le következtetésképpen, hogy csak akkor tudok új kígyót indítani, ha az előzőt visszahúztam, akkor győztem. A mérgük nem erős, de egy harapás már elég lesz hozzá, hogy lelassuljon annyira, hogy elkaphassam.
A másik resurección képességem valószínű hatékonyabb lenne, de már így is nagy rá az esély, hogy még több ellenfél érkezik, az a képesség pedig egy kilométerről is látható szabad szemmel, úgyhogy csak siettetném azt, hogy a Karakurában állomásozó kis tetvek kiszúrjanak.

* Saero, Áspid!: Saero (japán): végezd ki!; áspid (spanyol): vipera, áspis kígyó
**Serpientes (spanyol): kígyók

Az arrancar megcsókolja pár pillanatig az anyaföldet. Helyes, tudja csak milyen a föld íze, ahol pihenni fog teste. Takashi nyugodtan áll és nézi a feltápászkodó arrancart. Miközben az arrancar tápászkodik föl Takashi felvesz egy másik támadóállást. Ő már rájött, hogy itt a döntetlen nem megengedhető eredmény. legalábbis az arrancar számára. Igaz, Takashi sem egyezik ki a döntetlenben, de bőven elég, ha beismeri a másik a vereségét. De nagyon úgy tűnik, hogy másik ehelyett inkább a kardját használja, sőt mi több a shinigamikhoz hasonlóan aktiválja is. Erre válaszként Takashi se restelkedik.
- Heiwa no Manto! ( Harmónia Leple )
Az ellenfelével ellentétben neki nem muszáj kardot fognia hozzá, se lóbálni. Amikor az arrancar befejezte az átalakulást ő is egy teljesen másik shinigamit láthat. Könnyed páncél jelent ugyanis meg Takashin és az orrát és száját is takarja egy fémes színű maszk. Nagyon akarta látni Diego a lélekölőkardját, hát most láthatja. A páncél ugyanis a shinigami zanpakutójának egy része. Pontosabban a hüvely.
-Érezd magad megtisztelve, Genki Takashi! Te vagy az egyetlen Aizen-sama-n kívül, aki látott ebben az alakomban. Én vagyok a 92. Arrancar, Diego Canino. Mondja az Arrancar, amire Takashi szemei összeszűkülnek. Most már tudja, hogy ki fia borja, ez a szörnyeteg. Az előre vágódó kígyókra Takashi újabb kidout alkalmaz.
- Hadou 01: Shou ( Döfés )
Ez sérülést ugyan nem okoz, de bőven elég az is, hogy az arrancart hátrébb löki méterekkel, az undorító kígyóival együtt.
- Örvendek a találkozásnak, Diego Canino. Megkapod a lehetőséget, hogy visszavonulj és elgondolkozz létezésed miértjén. Ha rosszul döntesz, akkor meghalsz. Itt és most nem fog neked teremni dicsőség, se győzelem.
Mondja Takashi és ujjait kinyújtja, felkészült a Hét Lépés Csendjére.

Az arrancar nagyon rosszul dönt, amikor azt mondja, hogy marad. Takashi már nem mond semmit, csak csöndben bólint. Az arrancar akarta ezt a fajta harcot, hát most megkapja. Az pedig Takashi képességét tekintve lényegtelen, hogy a fején van e páncél. A páncél, pusztán a megnyilvánulása a képességnek. Takashi kíváncsi, hogy mi az arrancar következő lépése. Amikor barákat kezd lődözni Takashi csalódik. Nem ezt várta, hanem valami sokkal izgalmasabb lépést vagy kihívást.
~ Takashi én megvédelek. Te csak támadj, ne foglalkozz semmivel. Ezek a támadások túl gyengék hozzám. ~ Takashi válaszul csak bólint egyet. Megindul szemből Diego felé, hagy lássa csak és borzadjon el, hogy a barák egyszerűen csak robbannak rajta, de a shinigami sértetlenül halad felé. Gyorsít a tempón, de még nem használja shunpóját, a közeledő barákat pedig kezével csapdossa szét maga előtt. Amik ugyan felrobbannak, de kárt a shinigamiban nem okoznak.
- Bakudou 01: Sai! ( Fogság )
Idézi meg a gyors kidou-t, bár a kötő mágia megtörése nem fog sokáig tartani az arrancarnak, nem is ez a cél. Mivel ellenfelének a kezei a háta mögé kerülnek, érthetően a barák, már nem jönnek felé. A Sai nem egy olyan támadás, amit az arrancarnak sokáig tart feltörni, így Takashi gyorsan az arrancar mögé shunpozik.
- Hadou 01: Shou! ( Döfés )
Hát ez sem egy sebző kidou, de arra bőven elég lehet, hogy az arrancar hullám- és gyorsvasúton érezze magát. Sokszor még a gyengébb kidouk is alkalmasak lehetnek az ellenfél megzavarására és bántalmazására. Az viszont tény, hogy kidouival nem fogja megtörni az arrancart és rávenni arra, hogy elhúzzon Hueco Mundo melegebb éghajlatára. Az arrancar lassabb, mint a shinigami, így megszökni se fog tudni. Nem tudja Takashi, hogy az arrancar meddig akar játszadozni, de ezek után, Diego vagy rájön, hogy nagyon gyorsan haza kell mennie és átgondolni mindent ... vagy tovább csapkod. A Harmónia Leple miatt, azonban nem fogja tudni megsebezni Takashit. Még a kígyóival sem. Takashi pedig nem akar esélyt adni az arrancarnak. Így amikor az arrancar végül kezdi jól érezni magát, hogy a Sai és a Shou hatása elmúlt, a shinigami végül beveti Shikai támadását. Az arrancar, az ütéseket meg sem érzi, ez a támadás ugyanis nem okoz külsérelmi nyomot. Nem is mérgezi meg és fel sem robbantja az arrancart. Egyszerűen csak felborítja a lélekenergia keringését. Lassabbá és gyengébbé teszi egy bizonyos időre, amíg helyreáll a lélekenergia keringése. Ha minden jól megy a támadása telitalálat.
- Nanatsu Hitoashi no Shijima! ( Hét Lépés Csendje )
Az arrancar pedig bosszantóan lassúnak érezheti magát a shinigamihoz képest. Igaz a felborult keringés, mindössze tíz percig tart. De annyi idő alatt, túl sok rúgást szenvedhet el a shinigamitól. S az arrancar az időlimitről sem tud. Grátiszként hiheti azt, hogy ez az állapot így marad. Legalábbis ez a terv, ha beválik és az arrancar nem lesz valamitől hirtelen gyorsabb, akkor bizony beválhat.

Valóban meglepődök azon, hogy a bara-im ennyire hatástalanok, jó pár teli találat után sem látok rajta sérülést. Ha tudnék cero-t használni, talán még az sem ütné át. Az első gondolatom az, hogy nyilván mágia-ellenálló lehet a páncélzat, úgyhogy a következő gondolatom az, hogy letesztelem rajta a kardomat is.
A kötőmágiára számítok, a sonido-mmal elkerülöm, miközben azon gondolkozom, hogy mégis hogyan tudnék győzni. Ha a kardom át is tudja vágni ezt a páncélt, elkapni akkor sem biztos, hogy el tudom. Sajnos nincs mese, be kell vetnem az ütőkártyám is. A zöld lángok nagyjából akkor kezdenek el kifolyni a kezemen lévő hollow lyukból, amikor a shinigami mögém shunpo-zik, és meglök a varázslatával. Ha lenne neki valami erősebb mágikus támadása, azt most használhatta volna, úgyhogy azt feltételezem, hogy ez lehet a teljes eszköztára.
A zöld lángok továbbra is folynak a kezemből, ahogy távolabb kerülök a shinigami-tól, aki most valószínű inkább mégsem fog megtámadni. Valójában amíg a kígyó nem jelenik meg, a technikámnak semmi hatása nincs, még a lángok sem túl melegek, de elég rizikós lenne most bevállalni a közelharcot. Ha mégis megteszi, megpróbálom kivédeni az ütéseit a kardot tartó kezemmel, a másikat nem tudom használni, amíg nincs kész a technika. Ez esetben legalább egyszer biztos eltalál, ekkor pedig érvényesül a shikai-ja hatása rajtam. Az időkorlát ebben az esetben valóban nem jut eszembe, de azt feltételezem, hogy ha megöltem a shinigami-t, a technika hatása megszűnik.
-Serpiente del Inferno!*-a lángok csak most kezdenek el kígyó-alakot ölteni, nemsokára pedig egy hatalmas, nagyjából 15m hosszúságú kígyó tornyosul Takashi fölé. Nem igazán hasonlít egyetlen kígyóra sem, amit a halálisten eddigi élete során láthatott, ha pedig a körülötte lévő hóra néz, észreveheti, hogy az elolvad: a kígyó bőre rendkívül forró.

A sonido-m segítségével felugrok az állat fejére, akit ez szemmel láthatóan nem igazán zavar, de azt a shinigami észreveheti, hogy ugyanúgy öltögeti a nyelvét szagminták begyűjtésére, mint egy igazi kígyó, ebből levonható a következtetést, hogy valószínű önálló akarata van, nem gondolati úton irányítom. -Nem örülök neki, hogy ezt is használnom kellett, de most legalább gyorsan véget fog érni a harcunk. Letérdelek, és belekapaszkodok a szabad kezemmel a kígyó egyik csont-kinövésébe. A szörny egyből le is csap Takashi felé. A mozgása rendkívül gyors, persze villámlépéssel játszva el tudod kerülni. -Nem tudom, hogy tudtad blokkolni a támadásaim, de legyen akármilyen kemény a páncélod, most megdöglesz, shinigami! Ha nincs valami komoly távolsági támadása, akkor a kígyónak nem igazán tud ártani, ráadásul ha puszta kézzel hozzáér, különböző mértékű égési sérüléseket is beszerezhet. Engem sem lesz könnyű leszedni a kígyó fejéről, akár eltalált a shikai-ja, akár nem.
A szemeim előtt újfent összegyűjtök egy kis lélekenergiát. Ha egyetlen másodpercre is sikerül meggátolnom a mozgásban, akkor meghal. Ezúttal nem fogom beérni eggyel, elég gyors hozzá, hogy egyszerre kerülje ki a kígyóm és egy holdsarló támadásait. Három különböző irányból jövő támadással talán már nem fog boldogulni. Mivel a Claro de luna nem támadó technika, a páncélja sem biztos, hogy képes blokkolni.
-Claro de luna! A két, zöld színű holdsarló elindul, mindkettővel a lábakra fogok célozni, és mint az előző, ezek is követik a célpontot. Eközben a kígyóm éhesen figyeli a shinigami-t, és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon rá. Nem kapkod, csak akkor fog támadni, ha úgy látja, itt az ő ideje...

*Serpiente del Inferno (Spanyol): A Pokol kígyója

Oh, hát Takashi elől igen nehéz meglépni, legalábbis, amíg gyorsabb, mint az arrancar. Főleg, hogy a Hét Lépés Csendje után, még gyorsabbnak számít. Elvégre képességének hatása kihatással van az arrancar sebességére is. Takashi pár pillanatig figyelmesen szemléli a még így így is impozáns kígyót. Milyen kár, hogy el kell pusztítania. Pedig tényleg szép állat. De ez az arrancar ön és közveszélyes. A shinigami legalábbis nem vette észre, hogy az elmúlt percekben Diego gyorsabb, vagy legalább jobb pusztakezes harcossá vált volna. A kígyó támadása elől, igyekszik elshupozni. Sikerülhet is Takashinak, elvégre gyorsabb, mint Diego. Aztán Diego sajnálkozik, hogy majd most megöli Takashit. Erre azért válaszol.
- Sajnálhatod. Először a kígyód, utána te magad fogsz meghalni.
A Harmónia Leple még megvédi Diego támadásaitól, a kígyó pofájába nem lenne jó bekerülni, de az úgy sem fog előfordulni. Főleg, hogy a fogakban, még megkapaszkodhat. A kígyó úgy tűnik gondolkodik, Diego pedig megint a holdsarlóval próbálkozik. Nos, Takashi megmondta. Először a kígyót, utána a gazdáját öli meg. A holdsarlók elől a kígyó szeméhez shunpozik és baljával próbálja megkapaszkodni a szemhéjában. Takashi érzi, hogy meleg a kígyó bőre, de Zanpakutója képességének köszönhetően ez egy darabig, csak kellemetlen érzésként fog jelentkezni, nem pedig sérülésként. A megkapaszkodás után pedig egymás után többször, kinyújtott ujjakkal a kígyót szemen üti. Azért is kinyújtott ujjakkal, hogy amennyiben a kígyó becsukná a szemét, az ujjai beférjenek a keskeny résen. Baljával, közben keményen kapaszkodik. Amikor pedig keze a kígyó puha szemébe mélyed, elkiáltja magát.
- Hadou 04: Byakurai!
Ahogyan pedig Diego egymás után több barát lőtt, úgy idézi meg többször Takashi is a kidout. S minddel a kígyó szemét, illetve azon keresztül az agyát célozza. A kígyónak, feltehetően nincs hierroja. Legalábbis erre gondol Takashi. Diegot, miként fogja a kígyó után elintézni, már arra is van ötlete. de előtte a kígyót kell megölnie.

Takashi már másodszor készül megütni a kígyó szemét, amikor szeme sarkából látja csak Diego alakját. Ahogyan közeledik és kardjával oldalba .. taszítja? Igen, a Harmónia Leple miatt ez csak taszítás. Ugyanis még az arrancar kardja sem tudja megsebezni. Méterekre eltaszítja a kígyótól Deigo, Takashi pedig könnyedén ér talajt. Az arrancar rájött, hogy megölni készül a kígyót, ezzel gyengítve őt a harcban. Takashi indulna vissza a csatába, amikor Harmónia hangja ismét felcsendül.
~ Takashi, hányféleképpen lehet legyőzni az ellenfelet? ~
Takashi pislog párat, nem érti, mire akar kilyukadni Harmónia, de válaszol gyorsan. Közben szemmel tartja Diegot.
- Fizikailag, erkölcsileg és szellemileg. De ez most hogy jön ide?
~ Látod Takashi, mindig beszélgettünk. Jó tanítványom voltál és szeretném, ha az is maradnál. ~
Takashi arcára az értetlenkedés ül ki. Nem érti hirtelenjében, mit akar tőle Harmónia.
- Azt akarod, hogy...?
~ Igen. Harcban nem győzhetsz ellene. Jelenleg, a mostani felkészültséged fokán, nem. Sokat kell még tanulnod. De, kiálltál ellene. Megküzdöttél vele. A győzelemhez, nem kell megölnöd. Elég, ha tanulsz a vele való küzdelemből. De mire mész a tanultakkal, ha meghalsz? Sok mindent kell még tanítanom neked. Emlékezz. Volt esélyed ellenem? Nem, de tanultál és fejlődtél, mi lett az eredménye? ~
- Az lett az eredménye, hogy shinigami vagyok.
Harmónia helyesel.
~ Sok dolgot még nem tudsz rólam, Takashi. De a sok titokhoz, hogy hozzáférj, le kell győznöd egy nagy ellenséget. Minden harcos legnagyobb ellenségét. Csak úgy adhatom a teljes hatalmam a kezedbe, ha megküzdesz azzal az ellenséggel és győzöl ellene. ~
- De, hogy győzhetnék a legnagyobb ellenséggel szemben, ha ezt az arrancart sem tudom legyőzni?
~ Takashi, sok harcos győzedelmeskedik és veszít harcokban, mire a legnagyobb ellenséget legyőzi. De, ha meghalsz, a legnagyobb ellenség győz. Mindegy, hogy ki öl meg. Ha pedig kételkedsz a szavamban, akkor nem leszel előrébb. Tedd, amit mondtam, kérlek.~
- Most se beszélsz sokkal világosabban. De mindig tanultam tőled. Legyen ahogy akarod.
~ Helyes, most pedig vessünk véget a dolognak. ~
Takashi bólint és kitér a Holdfény elől. Nagy sebességgel cikázva kerülgeti az őt üldöző dolgot. Végül megszólal.
- 92. arrancar, aki Diego Caninonak nevezi magát! A vacsora ezennel elmarad.
Nem értheti az arrancar a dolgot, csak egy valami tűnhet föl neki. A shinigami eltűnt. Az utolsó shunpoja után, nem történik semmi. Nem támad váratlan helyről és segítséget sem hoz magának. Beáll a csend. A shinigami elhagyta a csatateret.

/ Köszönöm szépen a KT-t. Majd egyszer játszhatunk visszavágót. xD /

Nem értem, hogy hirtelen miért vonult vissza a shinigami. Tény, hogy a győzelem nagyon távolinak tűnhetett még számára, elvégre nem okozott semmilyen sérülést sem nekem, sem a kígyómnak, leszámítva persze, hogy a technikája legyengített. Egyelőre érzem a hatását, de biztos vagyok benne, hogy ha elég messzire kerültem tőle, el fog múlni a hatása.
Ezek után nem igazán tudom folytatni a portyázást. A ressurecciónom ugyan erőlködés nélkül tudom kiengedni és visszazárni több alkalommal, de a kígyót még jó ideig nem tudnám újra megidézni, ekkora lélekenergiával pedig legalább harminc-negyven shinigami-t vonzanék ide, ha kiengedve hagynám.
A kígyó hirtelen meggyullad, lehunyja a szemeit, és visszatér oda, ahová való, a kezem beszippantja a lángokat. A kígyó valójában az adjuchas-formám pontos mása, a személyiségemen kívül az erőm teljes lenyomatát beletettem abba a kardba, amit Aizen-samától kaptam annak idején. A szemeim lassan visszanyerik az eredeti külsejüket, a hajamból lehullik a felesleg, végezetül pedig a páncélom válik zöldes lélekenergiává, és tekeredik vissza újra kígyó-alakba a keresztvas helyére, magába nyelve a kard pengéjének zöldes színét is. A fegyvert visszateszem a helyére, és még egyszer körülnézek a csatatéren, amit a különböző, lélekenergia-alapú támadások darabokra szaggattak.
Megnyitom a gargantát, ami Las Nochesen kívülre fog vinni, nem akarok ilyen állapotban egyenesen a városba menni. Az egyenruhám nincs éppen szép állapotban, és néhány enyhe sérülést beszereztem a hakudájától, ha kintről jövök, legalább azt hiszik majd, hogy a menos-állományt ritkítottam. Mostanában sokan járnak oda gyakorolni, sajnos így megölik a potenciális arrancarok egy részét is.
-Genki... Takashi...-megjegyzem ezt a nevet, mint az első, és utolsó shinigami-t, akit nem tudtam legyőzni. Akárhogy nézzük, nem fogok hazudni magamnak, legfeljebb döntetlent hoztam, hiába ő vonult vissza. Leginkább az utolsó fontos pillanata maradt meg a csatának bennem. A kardom valóban megakadt egy egyszerű shinigami páncéljában? Fordított esetben lenne kifogás, de ennek még hierro-ja sem volt, akármilyen képessége volt, megbocsájthatatlan, hogy egy tiszta, kétkezes támadást teljesen sértetlenül megúszott. Sürgősen neki kell állnom gyakorolni a közelharcot, akár a többi képességem rovására is.
Egy napon újra találkozni fogok ezzel a shinigami-val, megvívok vele teljesen más helyen és más körülmények között, és akkor meg fogom vívni vele a csatámat, a csatát, ami számára az utolsó lesz...

/Köszönöm a játékot, én is remélem, hogy egyszer lesz alkalmunk visszavágóra. /