Aréna

Tárgy: Re: Aréna Szer. Jún. 13, 2012 9:14 am

Sonido edzés Elianával

Mára is a szokásos napirend várható, reggel (vagy éjszaka, tök mindegy, szóval amikor minden normális arrancar ébren van) felkelek, eszek egyet a korábban begyűjtött gyenge hollowokból, iszok egy sört, azután rendbe rakom a pofám, a hajam meg a ruháim, és teljes harci díszben kisétálok az ajtón. Ezután nagyjából egy órát mászkálok, felkeresem az ismerőseimet, megtudakolom, hogy történt-e bármi említésre méltó a napokban, jön-e a világvége, meg hasonló dolgok. Természetesen megtudtam, hogy ma sem történt semmi említésre méltó, valami emós hülye gyerek felrobbantotta magát egy ceroval az éjszaka, de már jól van, köszönhetően annak, hogy még ahhoz is hülye volt, hogy rendes cerot alkosson.
Ugrottam is a következő napirendi pontra, vagyis elindultam az aréna felé, ahol remélhetőleg nem lesz telt ház, amit erősen kétlek. Manapság mindenki előbb rohan el csatázni tök gyenge shinigamik ellen, és szenved súlyos sérüléseket, semmint gyakorolna, mielőtt megpróbálja, aztán ott kell rájönniük, hogy rossz felét fogják a kardnak. Neutral

És azt hiszik magukról, hogy fontos az, amit csinálnak, pedig tök lényegtelen, hogy megdöglenek, vagy élnek.
Elég nevetségesek ezek a hörcsög viadalok, ahol mindenféle komoly ok nélkül túlhajszolják magukat, aztán eldöntik, hogy csak azért lesznek erősebbek, hogy legyőzzék azt az idiótát, aki egy hajszálnyival tovább bírja. A shinigamik agyával már születésüktől probléma van, de ez a mentalitás sajnos hódít az arrancarok között is. Szánalmas, mégis miből gondolják, hogy az a szerencsétlen hülye nem döglik meg jóval előttük, elvégre aki ész nélkül, teljes erőbedobással harcol, nem szokott túlzottan hosszú ideig élni, előbb-utóbb találkoznak egy náluk erősebbel, aki végez velük. Mind csak a halála pillanatában jött rá, hogy hiába hitte magát kiválasztottnak, soha nem volt több egy állatnál, aki csak ösztönöket követ esztelenül.
Az aréna közelében már hallom, hogy valaki ma nagyon bal lábbal kelt fel, illetve tudnék más okot is mondani az ingerlékenységére, ha nem tudnám, hogy arrancar a nő. A hangjából egyáltalán nem nehéz kitalálni, hogy egy nő készül darabokra zúzni valakit vagy valamit, és nagyon dühös lehet. Ismerek néhány figurát itt Las Nochesben, aki képes ilyen hatást kiváltani, lehet mostantól eggyel kevesebb lesz.
A pesquisám segítségével gyorsan felmérem a lélekenergiáját, ha véletlenül egy hisztériázó espada van bent, akkor jobb lesz kint maradni, amíg el nem ment. A lélekenergiája rendkívül nagy, de valószínűleg erősebb vagyok nála, úgyhogy komolyabb hezitálás nélkül lépek be a nyitott ajtón, ahol éppen egy szerencsétlen bábu utolsó másodperceinek lehetek szemtanú. Legalább a hisztinek nem lett komolyabb áldozata.
-Egy Las Nochesi arrancar-beljebb sétálok, ennél többet felesleges válaszolni. Szerintem elég egyértelmű, hogy arrancar vagyok, az egyenruhám válaszol a hovatartozásomra is, ha a nevemet kérdezi, talán válaszolok arra is. Az meg, hogy esetleg hisztis hangulatban van, és erre megsértődik, nem érdekel különösebben, most már nem vagyok azon a szinten, hogy mindenki hangulatváltozásai miatt meg kelljen húznom magam. Az ilyen ész nélküli csapkodás, amit ez a nő produkált az előbb, nagyon kevés ellenem, nem jelent veszélyt rám.
Megpróbálok viszonylag távol megállni a nőtől, nem akarom megzavarni az edzésében, vagy abban, amit csinál, és engem is zavarna, ha túl közel állna. Kezdésnek sonidoval nyitok egy képzeletbeli ellenféllel szemben, az egyik karómmal indítok egy szúrást a szívére, aztán a gemelos sonidommal hátrahagyom a másolatot, és újra a szívét támadom, ezután a bal oldaláról támadom újra a szívét, végső manőverként pedig, a harmadik másolatot is hátrahagyva a jobb oldalán jelenek meg, és Áspiddal indítok egy támadást derékmagasságban. Ez a támadássorozat nagyon hasznos lesz élő ellenfél ellen is, nem tart tovább két másodpercnél, és nagyon magas szinten lehet csak jól védekezni ellene, az eddigi ellenfeleim valószínű mind elszenvednék legalább az utolsó vágást.
Mivel ismétlés a tudás anyja, visszateszem a kardot a hátamra, és elölről kezdem a mozdulatsort.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Jún. 14, 2012 3:24 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Kérdésemre csupán csak egy kis választ kapok.
- Egy Las Nochesi arrancar
Egy vízcsepp kúszott le a fejemen, majd a homlokomon egy érpattant el, hogy ugyan tényleg ha ezt az infót nem osztja meg velem, akkor hülyén halok meg. Már akkor láttam, hogy Arrancra, amikor belépett. Na meg a lélek energiájából is egyértelműen látszik, hogy fajtárs. Egyáltalán nem látszik gyengének, viszont nagyképűnek annál inkább. Válaszára végül nem igazán reagáltam szóba, csak figyeltem, hogy ugyan mégis mit csinál.
Eléggé messze állt tőlem. Egy Sonido-val kezdett, majd olyan volt, mintha a képzeletbeli ellenfelét leszúrta volna. Ebbe semmi érdekesség nincs. Meg aki egy kicsit tapasztaltabb ezt simán kivédi. Viszont amit ezután csinált az már sokkal érdekesebb volt. Hasonlított egy Sonido-ra, de még sem az volt. Olyan volt, mintha egy másolatot készített volna magáról. Egyszerre mintha csak kettőt láttam volna. Aztán egy újabb klón. Mindeközben támadta a képzeletbeli ellenfelet. Majd mikor végzett elrakta a kardot, de szinte azonnal újra elkezdte az előző mozdulatsort.
Eszembe jutott az a lány, aki készített magáról egy tökéletes másolatot. Egyszerűen az eredetitől nem lehetett megkülönböztetni. Az erejük, és a képességeik teljesen egyformák voltak. Képtelenség volt különbséget tenni. Akkor azt mondtam, hogyha nekem is lenne ilyen képességem, akkor le tudnám győzni. Akkor nagyon helyben hagytak. A vereséget még mindig nem hevertem ki. Egyszerűen tehetetlen voltam ellene. Viszont ha ezt a valamit megtudnám tanulna. Vagy ha csak egy kicsit gyorsabb lehetnék.
Maga a támadási láncsor ámulatba ejtett. Kicsit megráztam a fejemet, hogy annyira nem elképesztő meg nem olyan hatalmas a srác… Viszont ha meg akarom tanulni, akkor oda kell mennem hozzá. Na persze én magam nem vagyok olyan. Hogy csak úgy odamegyek, és szépen illedelmesen megkérem, hogy kérlek mester taníts.
- Hé! – kiáltottam neki – Azt a Sonido-t meg honnan loptad? … – elővettem egy almát és letettem egy bábu fejére – Kíváncsi vagyok melyikünk a gyorsabb… - oda Sonido-ztam mellé – Amelyikünk előbb ér oda és csapja le a bábu fejéről az almát az nyer. … Rendben?
Elővettem a kardomat és kíváncsian várom, hogy beegyezik-e a versenybe. Kicsit magamban sejtem, hogy esélyem sincsen előbb eltalálni az almát. De kicsit felrázom a dolgokat. Meg elleshetem a technikát. Érdekel, hogy csinálja. Milyen gyorsnak kell hozzá lennem. Vajon kicsikarhatom belőle, hogy mutasson egy-két fortélyt, hogy hogy lehet a Sonido-m még gyorsabb.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 15, 2012 11:52 am

Sonido edzés Elianával

Ahogy az várható volt, felhúzta magát a válaszomon, legalábbis ránézésre, de nem ugrott nekem. A másik várható válaszlépése az lett volna, hogy teljesen ignorálja a jelenlétemet, viszont valami miatt elkezdte figyelni, amit csinálok. Ez most egyáltalán nem zavar, ezt a mozdulatsort úgyis csak óriási sebességgel lehet lemásolni, ráadásul ez még bőven csak az alapképességeimhez tartozik, úgyhogy ha meg tudja tanulni csak azzal, hogy néz, hát tegye nyugodtan. Legalább egy kicsit még erősebbé válik majd Las Noches hadserege ezzel.
Az, hogy versenyezni akar velem, elég meglepő, igaz ugyan, hogy nem sokat láttam a sonidojából, majdnem biztos, hogy lassabb nálam. Ha sokkal lassabb vagy sokkal gyorsabb, akkor viszont nem szórakozna ezzel, tehát valószínű úgy érzi, hogy van esélye ellenem. Azt, hogy ezzel mit akar bizonyítani, nem tudom, de az biztos, hogy abból, ahogy hozzám szólt, világosan érződik, hogy egyáltalán nem biztos benne, hogy sikerülni fog. Igazság szerint az ő dolga, pár másodpercnél több időmet úgysem fogja elvenni a verseny.
-Ahogy akarod-vonom meg a vállam, és veszem elő az egyik karót a ruhám ujjából. Valószínű a nagy karddal is gyorsabban csapnám le, de felesleges azt a látszatot kelteni, hogy már az elejétől lenéztem. Meg aztán, ha véletlenül ő nyerne, annál nagyobb a pofára esés a nagyképűségem miatt. Egyenlő esélyekkel indulunk, legalábbis ami a fegyvereket illeti, nagyjából ugyanolyan gyorsan tudunk lecsapni.
Nem várok rajtra, ha olyan gyors, bőven elég jelzés neki az a tizedmásodperc, amíg megfeszítem a lábujjaimat, azután elrugaszkodok a célpont felé, és egy könnyed mozdulattal szúrom fel a karó végére, és állok néhány méterrel távolabb a bábutól. A sebessége jó esetben a fele volt az enyémnek, igaz, azt nem tudom, hogy ő is hordja-e Natalie-san találmányát, biztosan nem olyan gyors, mint én.
A karóm meglendítésével feldobom a levegőbe az almát, nagyjából oda fog leesni, ahol áll, ha akarja, el tudja kapni. Nekem nem kell, nem eszek zöldséget és gyümölcsöt, főleg nem önmagában, valami élőbb nélkül. Egyszerűen nem lehet jóllakni hús nélkül, nem is értem, hogy annyi állat hogyan van meg csak füvön meg salátán. Borzalmas, ugyanakkor ők a finomabbak, ellentétben a ragadozókkal.
-Nem csak az a fontos, hogy milyen gyors a lábad, az is számít, milyen gyors a kommunikáció az izmaid és az érzékszerveid között-nem vagyok benne biztos, hogy akkor indult, amikor én, bár valószínű úgy is lehagyom. Valójában azonban én sem azért számítok képzettnek, mert annyira erősek a lábaim vagy jó a reiatsu-kezelésem másokhoz képest, hanem mert sokkal gyorsabban, tétovázás nélkül cselekszem.
-Ha nem csak a térded alatti részbe, hanem az egész lábadba koncentrálod a reiatsudat, sokkal könnyebben és gyorsabban tudsz mozogni-mivel nekem adjuchasként nem voltak lábaim és kezeim, ezért amikor arrancar lettem, számomra evidens volt, hogy a testem minden, mozgásért felelős izmába reiatsut kell koncentrálni, csak később tudtam meg, hogy bizony a legtöbben nem jöttek rá erre az evidens tényre, és kizárólag a lábfejükbe, vagy jó esetben a lábszárukba koncentrálják a lélekenergiát a mozgáshoz.
Ennél többet nem akarok mondani, ha hajlandó meghallgatni, vagy kérdezni, válaszolok a kérdéseire, ha nem, akkor meg ennél több időt kár rá vesztegetni. Miután végeztem a mondandómmal, felkészülök rá, hogy folytassam az előbbi gyakorlatot, hogy minél természetesebb legyen a végrehajtása a csatatéren. Ha több változatát is kialakítom, akkor gyakorlatilag lehetetlen lesz egy helyből védekezni ellenem.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 15, 2012 11:09 pm

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Reményem beigazolódott, és belement a versenybe.
- Ahogy akarod
Az inge ujjából vesz elő egy fegyvert. Jelzésre nem vár, megfeszítette az izmait. Én is gyorsan felkészültem, de azt hiszem így is egy kicsivel hamarabb indult, mint én. Tényleg eszméletlen gyors. Képtelen voltam vele lépést tartani. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy lassú teknős, aki mellett egy rakéta zúgott volna el. Nem gondoltam volna, hogy ekkora a különbség.
Gond nélkül előbb szúrta meg az almát. Néhány méterrel a bábu mögött állt meg, és stílusosan dobta hátra az almát. Én egyszerűen elkaptam.
Kicsit elmélkedő arckifejezéssel néztem és forgattam az almát.
~ Már látszott, hogy gyorsabb. De hogy lehetett ennyire… Hogy csinálja? … Ennyire szánalmasan gyenge lennék? … Hogy lehetek még mindig ennyire gyenge? Mintha semmit nem haladtam volna előre. Mint egy zöldfülű lennék, aki csak hencegni tud, pedig semmi ereje sincsen. Most gondolom jót röhög magába, hisz tudta, hogy csont nélkül megnyeri.
Kicsit dühös is voltam, de egyértelműen csak saját magamra. Sajnos nem igazán tudtam még megfigyelni sem, hogy hogyan is képes ilyen gyorsaságot elérni. Egyszerűen túl gyors nekem, és azt sem tudom, hogy érhetném utol. Azt hiszem egy évezred se lenne elég.
- Nem csak az a fontos, hogy milyen gyors a lábad, az is számít, milyen gyors a kommunikáció az izmaid és az érzékszerveid között… Ha nem csak a térded alatti részbe, hanem az egész lábadba koncentrálod a reiatsudat, sokkal könnyebben és gyorsabban tudsz mozogni.
Látszott rajta, hogy ennél többet nem igazán akar nekem mondani. Bár maga, hogy ennyit mondott már az is meglepett. De lényegében nem ezt akartam? De igen, ebben reménykedtem.
A lábamra nézve kezdtem agyalni azon, amit mondott. Nem elég csak az alsó részre, hanem az egész lábba kell áramlania a Reitsu-mat. Én mindig azt hittem, hogyha egy helyre összpontosítom az erőmet, akkor még erősebb, és jobb lehetek. Ahhoz, hogy gyorsabb legyek jobbnak kell lennie a Raitsu kontrolomnak. Az egész lábamba kell áramolnia, de persze úgy, hogy ne fáradjak el annyira benne.
- Köszönöm. – mondtam halkan.
Kicsit távolabb kiszúrtam egy pontot. Behunytam a szememet, és koncentráltam. Minden energiámat a lábamba koncentráltam. Igyekeztem úgy, hogy az energia az egész lábamba keringjen. Éreztem az erőt magamba. Felkészültem, majd kinyitottam a szemem, és elrugaszkodtam. A kiszemelt ponton alig tudtam megállni. Egy kicsit még rá is csúsztam. Rendesen szinte mérhető volt a különbség az előző és a mostani sebességem között. Magam is elképedtem. De éreztem, hogy ez még nem megfelelő. Maga a koncentrálás túl sok időt vesz igénybe, és ha az összes erőmet ebbe ölöm, akkor lehet, hogy egy ideig gyors leszek, de hamar kifulladok. Meg azért a pontosságot is fejleszteni kell még.
Újabb futásra készültem. Újra meg újra megtettem ugyan azt a távolságot. Igyekezve minél pontosabban, minél hatékonyabban. Viszont egyre inkább fáradtam. Meg is kellett állnom, hogy kifújjam magam. Csak lihegtem. Tudtam, hogy nem csak a kontrolt kell fejleszteni, hanem az állóképességemet is. Hogy még inkább be tudjam osztani az erőmet.
- Megkérdezhetem onnan tudtad, hogy mi a probléma? … Igazán jó vagy. … Mond csak mehet még egy kör?
Kíváncsi vagyok most sikerül-e legalább egy fej-fej melletti szintet kihoznom magamból. Vagy legalább a sarkába tudok-e lenni?
Ismét kitettem az almát, mint leszúrandó célt. Beálltam, fújtam egyet. Majd igyekeztem az erőmet a teljes lábamba koncentrálni. Tudom pár próbálkozás nem elegendő, de kíváncsi vagyok, hogy haladtam-e már valamit. Csak a cél lebegett előttem, hogy őt utol érni.

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Jún. 16, 2012 1:36 am

Edzés Elianával

Fél szemmel továbbra is követem, hogy mit csinál a lány. Már elsőre is jelentős sebességnövekedést ért el, de ahogy az várható volt, még messze nem tökéletes, amit csinál. Szinte érzem, ahogy kiáramlik a testéből a reiatsuja minden lépése után, pedig helyes használat esetén gyakorlatilag semmi energiát nem igényel a sonido használata, végig ugyanazzal a lélekenergiával lehet közlekedni, csak sérülés esetén van szükség némi folyamatos felhasználásra, hogy ez ne zavarja meg a mozgást. Az, hogy újra segítséget kért végül, azt jelenti, hogy a kevésbé ostoba, fafejű társaim közé tartozik, akik nem hiszik azt, hogy minden probléma megoldható egyedül.
-A legtöbben kizárólag a leglátványosabb mozgáshoz szükséges testrészeikre koncentrálnak, nekem viszont adjuchasként nem voltak végtagjaim, úgyhogy számomra természetes, hogy minden mozgásért felelős szervre koncentrálok. A legtöbb arrancar itt szokott megragadni a sonidoja fejlesztésében-ennek a valódi okát már valószínű ő is tapasztalta: helytelen használat esetén óriási energiát emészt fel rövid idő alatt is, néhány kísérlet után pedig mindenki felhagy vele, így senki nem jön rá, hogy ez a probléma gyakorlással kiküszöbölhető. Talán ez az oka annak is, hogy az Espadák fracciónjai általában gyorsabbak a numerósoknál, elvégre ők kapnak instrukciót valakitől, aki valószínű már rájött erre. -Megpróbálhatjuk újra-a lábaim valószínű erősebbek, úgyhogy ha a reakcióideje és a kontrollja is jó lenne, akkor sem valószínű, hogy sikerülne neki. Újra elrugaszkodok, és ismét átszúrom az almát-itt látszik, hogy még mindig van gyakorolni való teendőm, ha igazán jó lennék, képes lettem volna ugyanazt a lyukat eltalálni. A lány ezúttal nem maradt le annyira, de ha még párszor megismételnénk, az első próbálkozáshoz képest is csökkenne a sebessége, ehhez a pár méterhez legalább egy cerohoz elegendő energiát veszített el. Nem csoda, hogy a legtöbben lemondanak a sebességről, amikor ezt érzékelik.
-Ne hagyd, hogy a lélekenergiád elhagyja a testedet, mert rövid időn belül elhasználod az összeset! Kizárólag a lábadat kell energiával ellátnod, a környezetét nem-számomra ez is természetes, ugyanakkor ezt így elmondva egyáltalán nem ilyen egyszerű megtenni. Pár másodpercig gondolkozok azon, hogy mégis milyen instrukciót tudok még adni, míg eszembe jut, hogy mi az, ami talán segíthet. -Próbáld meg úgy a mozgást, hogy közben folyamatosan áramoltatod a reiatsud a combodból a lábujjadig, és vissza!-nekem ugyan nincs rá szükségem, hogy mozgassam a lélekenergiát, elvégre csak elvonná a figyelmem a fontosabb dolgokról, de ha ezzel megtanulja, hogy hogyan kell a testén belül megőriznie a reiatsuját, neki sem lesz.
Egy kis időre a saját edzésem felfüggesztése mellett döntök, és figyelem, hogy jól csinálja-e, amit mondtam neki.

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Jún. 16, 2012 10:32 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Választ kaptam a kérdésemre.
- A legtöbben kizárólag a leglátványosabb mozgáshoz szükséges testrészeikre koncentrálnak, nekem viszont adjuchasként nem voltak végtagjaim, úgyhogy számomra természetes, hogy minden mozgásért felelős szervre koncentrálok. A legtöbb arrancar itt szokott megragadni a sonidoja fejlesztésében.
Megtudtam róla egy érdekes dolgot. Minthogy neki nem volt lába, mikor Adjuchas volt. Valószínűleg furcsa volt neki ismét két lábon járni. Ha emlékszik is a múltjára, akkor is újra meg kellett tanulnia járni. Elgondolkodtató dolog, hogy milyen érzés lehettet neki. De akkor tényleg nem csoda, hogy tud teljesen koncentrálni a testrészeire, és oda összpontosítani az erőt.
Adjuchas-ként négy lábam volt, viszont pontosan tudtam, hogy milyen is két lábon járni. Ezért mikor ismét emberszerű lettem ezért nekem nem jelentett gondot ismét normálisan járni. Lehet ezért sem koncentráltam igazándiból a járásomra.
Ismét belement a versenybe. Sajnos megint nem tudtam utolérni, viszont faragtam le valamennyit a hátrányomból. Viszont ez a módszer elég sokat kivesz belőlem. Olyan mintha egy Cero-t lőttem volna el, melybe beletettem az összes Reitsu-mat. Ha ilyen fárasztó, akkor éles küzdelembe nem tudom használni. Lehet ezért is mondta, hogy sokan feladják, mert nem ér annyit a gyorsaság, hogy teljesen kimerítsen. Viszont én most elhatároztam, hogy gyors akarok lenni.
- Ne hagyd, hogy a lélekenergiád elhagyja a testedet, mert rövid időn belül elhasználod az összeset! Kizárólag a lábadat kell energiával ellátnod, a környezetét nem
~ Ez mind és szép és jó, de egyszerűbb mondani, mint megcsinálni. Ahhoz, hogy egyáltalán ne szabaduljon fel az erőm, akkor nagyon koncentrálnom kell. Jobban, mint eddig bármikor. De az harcnál több mint valószínű az életembe kerülne. De ha meg nem kezelem jól, akkor hamar elfogy az erőm.
Gondolom látta rajtam, hogy ez jó, csak nem egyszerű megcsinálni. Pont ezért is kezdett el azon agyalni, hogy-hogy tudna rajtam segíteni. Mégis hogy tudja nekem elmagyarázni, hogy megtanuljam azt, ami neki már szinte zsigerből jön.
- Próbáld meg úgy a mozgást, hogy közben folyamatosan áramoltatod a reiatsud a combodból a lábujjadig, és vissza!
- Rendben...
Mozgósítsam úgy az erőmet, hogy egyszer a combomba, egyszer pedig a lábujjamba? Ez alapból nem hangzik túl bonyolultan. De gondolom persze úgy, hogy minél kevesebb energia szálljon el. Behunytam a szemet és csak a két pontot képzeltem el. A két pont között elképzeltem egy csatornát. Melyen szabadon áramolhat az energia. Az energiát, mint egy folyadékot képzeltem el, és arra összpontosítottam, hogy amíg az egyik pontból a másik pontba eljut addig egy csepp se jusson ki a csatornából. Mikor úgy éreztem, hogy állva egyre jobb, így elkezdtem haladni. Szép lassan elindultam, hogy a lépéseimre is koncentráljak illetve erre az áramoltatásra. Viszont még mindig úgy éreztem, hogy túl sok energia meg pazarlásba. Ha inkább a mozgásra és a lépésre koncentrálok, akkor még több. Ezért megálltam, fújtam egyet, és kezdtem ismét előröl.
Ezt a kis sávú áramlat tökéletesre kell vinnem különben, hogy fogom az egész testemen alkalmazni. Milyen jó lenne, ha egy gyors mozgás után egy nagy erejű ütést tudnék bevinni, amihez nagyrészt hozzájárul, hogy hova összpontosítom a Reitsu-mat. Maga az irányítgatás tényleg egyszerűnek hangzik, de bonyolult feladat. Pedig tudtommal nem vagyok rossz az ilyesmiben.
Újból és újból végrehajtom az áthelyezést, és minél többször csinálom annál inkább érzem, hogy egyre kevesebb energia szabadul fel az irányításom alól. A hozzá tartozó egyszerű mozgás pedig nem volna el a koncentrálásomat. De azért igyekszek semminek sem nekimenni.
- Na hogy látod? Haladok?
Vártam volna valamilyen visszajelzést, hogy haladok, vagy már megint csak egy helybe toporgok.

Tárgy: Re: Aréna Hétf. Jún. 18, 2012 8:33 am

Edzés Elianával

Úgy tűnik, hogy a lány elég gyorsan felfogta, amit mondtam neki, ezek szerint képes használni a fejét is. Természetesen nem tökéletes, és ezzel a módszerrel le fogja kötni a figyelme egy részét is a mozgás, de néhány perc alatt senkitől nem várható csoda. Még nekem is szükségem van minimális koncentrációra a reiatsu-áramoltatáshoz sonido közben, Natalie-san eszköze ellenére is, az útvonalakat pedig ugyanúgy meg kell terveznem, mint bárki másnak, igaz, nekem jóval nagyobb ebben a gyakorlatom. A könyvtári feljegyzések szerint a legképzettebb arrancarok ezt is olyan természetességgel teszik, mintha csak lélegeznének, ehhez persz valószínű több évtizednyi gyakorlatom hiányzik még. Azzal a gyakorlattal, amivel az előbb szórakoztam, talán sikerül majd javítanom azon, hogy ösztönösen használjak sonido támadásokat.
Végeredményben egészen jó az a teljesítmény, amit nyújtott, bár minimális energia-veszteség még mindig érezhető, ráadásul valószínű nem lenne képes semmi bonyolultabb dolgot csinálni a sonidojával párhuzamosan. Ha most itt hagynám, a segítségem inkább ártalmas lenne, mint hasznos, hiszen hiába gyorsulna fel, annyira zavarná ez az új módszer, hogy még a kardjával sem tudna támadni, szinte olyan lenne, mintha vakon, találomra használná. Persze neki lenne annyi esze, hogy harcban megmaradjon a régi, bevált módszerénél, és ne használjon félkész technikákat.
-A reiatsu kontroll csak gyakorlással tökéletesíthető, nem egy és nem is két nap alatt, de szerintem jó úton haladsz abba az irányba, hogy teljesen energia-veszteség nélkül tudd a lábaidba koncentrálni a lélekenergiát. Amiben még tudok segíteni, az az, hogy ne kösse le a gondolataid ez az irányítás-úgy tűnik, muszáj lesz rááldoznom az edzésre szánt időm felét, ha már elkezdem, bár ez nem elpocsékolt idő, nem csak szerzek valakit, aki hálás lehet nekem, én magam is átismétlem az alapokat, amiknek a nagyját soha nem fogalmaztam meg magamnak. -A legegyszerűbb, általam ismert módszer az, hogy a reiatsud áramoltatását együtt végzel valamilyen természetes dologgal, mint például a légzésed. A levegő beszívásával együtt áramoltasd a reiatsud a lábujjadba, a kilégzéssel pedig a combodba. Ha fordítva kényelmesebb, az is jó-a légzés annyira természetes minden élőlény számára, hogy figyelem nélkül is tökéletesen egyenletesen képes rá, ha ehhez ösztönösen hozzá tudja kötni a reiatsu lábban történő áramoltatását, akkor az is éppen ilyen természetessé fog válni. Azonban akárcsak a légzést, a sérülés okozta fájdalom ezt is fel tudja borítani, csupán néhány legendás személyről hallottam, akik szinte halálos sérülésekkel is megőrizték a tökéletes reiatsu áramlásukat a lábaikban. Ehhez elképesztően jó szakértelemre van szükség, hiszen ez azt jelenti, hogy a légzésnél is természetesebb a sonidoja. Én egyelőre még elképzelni sem tudom, hogy ezt hogyan lehet megtanulni, hiszen a légzésen kívül nem igazítható semmihez sem az áramlás.
Akármennyire könnyűnek tűnik a feladat, éles harcban nem igazán lehet használni, ha nem sikerül ösztönös szinten elsajátítani.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Jún. 21, 2012 1:13 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Jött is az újabb segítség és a tanács.
- A reiatsu kontroll csak gyakorlással tökéletesíthető, nem egy és nem is két nap alatt, de szerintem jó úton haladsz abba az irányba, hogy teljesen energia-veszteség nélkül tudd a lábaidba koncentrálni a lélekenergiát. Amiben még tudok segíteni, az az, hogy ne kösse le a gondolataid ez az irányítás… A legegyszerűbb, általam ismert módszer az, hogy a reiatsud áramoltatását együtt végzel valamilyen természetes dologgal, mint például a légzésed. A levegő beszívásával együtt áramoltasd a reiatsud a lábujjadba, a kilégzéssel pedig a combodba. Ha fordítva kényelmesebb, az is jó
Nem is gondoltam, hogy ezt az áramoltatást valamihez is kössem. Bár az ember akkor tud a leghatékonyabban tanulni, hogy ha az adott dolgot tudja valamihez kötni. Lehet én is akkor tudok isten igazán jól áramoltatni az energiát, ha valamilyen már természetes dologhoz kötöm. Hogy lélegzem az természetes.
Ismét behunyom a szememet, és csak a légzésemre figyelek. Először beszívom a levegőt, majd kifújom. A légcső az összekötő elem. Miután csak a légzésemre koncentráltam elkezdtem újból elképzelni a két pontot. Össze akartam az orr és a tüdő pontot a comb és a lábujjpárosítással. Mintha csak ugyan azok a pontok lennének. Majd a levegő menetét a reitsu áramlással. Ez még nehezebb feladatnak tűnt, mint az eddigiek. Valahogy nem akar sikerül a kettőt teljesen összevonni.
Fújtam egy nagyot, és kinyitottam a szememet. Bal kezemmel megfogtam a jobb vállamat, kicsit megmozgattam. Mintha eddig csak azt edzettem volna. Jobbra, majd balra elhajtottam a fejemet. Kilazítottam a kezemet és a lábamat, majd ismét nagy levegőt vettem. Ismét behunyva a szememet nekikezdtem a feladatnak még egyszer. Lassan vettem a levegőt, hátha így könnyebb a kettőt egymáshoz igazítani. De valahogy hol az egyikre hol a másikra tudtam inkább koncentrálni. Ez elmondva könnyűnek tűnik, de tényleg jól csinálni nem túl egyszerű. Minél többször próbálom összevonni annál inkább érzem, hogy megint több reitsu szabadul el feleslegesen.
~ Nem… Nem fogom feladni. Gyorsabb, erősebb akarok lenni.
Az egész testemet elképzeltem, majd kis pályákat magamban. Mintha csak erek lennének. Mindenhol van, és bármerre el lehetne jutni. Majd ahogy az energia, mint a vér áramolna benne. Ha jobban egy bizonyos területre koncentrálok, akkor oda összpontosul az energia. Úgy áramol, mintha csak a szívverés ütemét követni. De nem még nem olyan gyors, mintha egy normális szívverés ütem. Mintha csak aludnék. Lassú és egyenletes. A vér nem lép ki, ezért az energia sem száll csak úgy el.
Már érzem, hogy halad. A légzésem is egyenletes. Viszont ez az állapot még nem jó. Még nem elegendő. Nem szabad engednem, hogy az összes figyelmemet és koncentrációmat lekösse. Mert ha ez így marad, akkor biztos secperc alatt megölnének éles helyzetbe.
Szép lassan kinyitom a szememet ezzel is a koncentrációm egy részét elveszem a folyamattól.
~ Természetesen… Nyugodtan…
Elkezdtem lassan mozogni. Először csak az egyik kezemet tettem előre majd lassan kimozgattam oldalra. Ezt újra és újra megcsináltam, majd mindkét kezemet. Majd a kezeim után az egész felső testemmel egyszer jobbra egyszer balra dőltem ki. De igyekeztem az áramlást megtartani, és hogy az egy bizonyos tempót kövessen. Majd elkezdtem a lábamat is mozgatni. Az egyikkel előre a másikkal hátra lépni. Fogaimat összeszorítva koncentráltam. Csak a cél lebegett előttem.
Majd hirtelen mintha valami egy pillanat alatt elszívta volna az erőmet lihegve görnyedtem össze. Túl sok energia, túl sok koncentráció. Még mindig valami nem jó. Mikor ismét rendeződött a légzésem, és felegyenesedtem, akkor ismét behunytam a szememet és kezdtem az egészet előröl.
Ez csupán csak két pont. Mit hogy fogok eljutni oda, amikor már bárhova tudom az energiát tökéletesen összpontosítani. Ha sikerül elsajátítani ezt akkor akár az ütéseim erejét is megnövelhetném. De egyenlőre, még a gyorsaságomat sem tudom igazán jól feljavítani.
Újra és újra próbálkozom.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Jún. 29, 2012 12:06 am

Edzés Elianával

Nehéz külső szemlélőként megállapítani, hogy hogyan halad pontosan, de a reiatsuja viszonylag stabilnak tűnt számomra, egészen addig, amíg fel nem borult a koncentrációja, és megint zuhant a lélekenergia szintje. Úgy tűnik, valami hiábavaló gondolat elvonhatta a figyelmét, legalábbis erre tippelnék. Ha valaki azt hiszi, hogy sikerült elérnie, amit akart, elveszíti a koncentrációját, más dolgok is megjelennek a fejében. Furcsa, de ez a rész, többnyire az idiótáknak megy a legkönnyebben, nekik nincsenek gondolataik, úgyhogy könnyedén megtanulják kikapcsolni a felesleges agyfunkcióikat, mert már eleve nincsen nekik túl sok.
-Ne foglalkozz semmivel, csak a légzéseddel és a reiatsud kontrolljával! Próbáld meg elfelejteni az egész világot, az arénát, még engem is, csak te létezel, és a feladatod. Rengeteg időd van, nem kell sietned sehová-azt hiszem, hogy megadtam minden segítséget neki a fejlődéshez, még várok néhány másodpercet, hogy sikerül-e neki, amit mondok, majd amikor látom, hogy igen, elégedetten hagyom ott, és sétálok ki az aréna ajtaján. Ha jól csinálja, elképzelhető, hogy annyira bele felejtkezik, hogy még holnap ilyenkor is pontosan ezt fogja csinálni, amikor visszajövök. Minél többet gyakorol, annál gyorsabban fog fejlődni sonido terén, esetleg másban is, bár ami engem illet, nem szeretek a sima fizikai támadásoknál is szórakozni ezzel, meg amúgy is fegyverekkel harcolok az esetek többségében.
Az ajtóból még visszapillantok az arrancar lányra, akinek ugyan a nevére nem emlékszem, de biztos, hogy már találkoztam vele régen, talán még az előtt, hogy Slarin fracciónja lettem, talán utána egy kevés idővel. Azóta rengeteg dolog történt, sokan ferde pillantásokat vetnek rám, amiért a "bukott espada" fracciónja voltam, a társaim szétszéledtek, egyre kevesebben maradtak a környezetemben. Egy-két ismerős arcot, akiket minden nap látni szoktam, egyik pillanatról a másikra ír ki a történetből egy shinigami kardja vagy valamelyik elmebeteg fajtársam foga, nem marad más utánuk, csak egy üres szék a kocsmában, vagy egy név egy betört ajtón.
Lehet, hogy amikor évek múltán visszajövök ide, ez a lány már rég halott lesz, de még mindig emlékezni fogok rá, ahogy próbálta elsajátítani, amit mondtam neki. Lehet, hogy én leszek az, aki csak emlékekben él tovább. Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. Adtam esélyt ennek az arrancarnak rá, hogy ne váljon emlékké, ha nem is sokkal, de valamivel biztosabb lehet a holnapban. Ha meghalok, már csak ezért elmondhatom, hogy nem volt felesleges a léteznem.

/Zárót írtam, de ha akarsz, még írhatsz egy posztot. Köszönöm a játékot!/

Tárgy: Re: Aréna Pént. Júl. 06, 2012 9:51 am

Diego edzés: Csak tőle gyorsabban

Érzem, hogy még egyáltalán nem tökéletes.
- Ne foglalkozz semmivel, csak a légzéseddel és a reiatsud kontrolljával! Próbáld meg elfelejteni az egész világot, az arénát, még engem is, csak te létezel, és a feladatod. Rengeteg időd van, nem kell sietned sehová.
~ Rengeteg idő… Csak én… Csak a feladatom. Pont, mint Slarin edzésénél. Nem tudtam addig megcsinálni a feladatot, míg le nem nyugodtam. Lehet most is ez a baj. Túl sok minden kavarog bennem. Ezek most nem is gondolatok, hanem inkább érzelmek. Ki kell irtanom. Pont mikor szabadjára engedem a kardomat. Csak elengedem magam.
Behunyom a szememet, és csak koncentrálok. Képzeletben fokozatosan mindent és mindenkit kizárok. Csak az áramlásra, és a légzésre koncentrálok. Már nem is kötöm semmihez. Csak ezekre koncentrálok. Próbálom az eddig elhangzottakat mind észbe vésni, és ahhoz tartani magam. Nem kell elsőre sikerülnie. Úgy sem sikerülne. Az ellenfelem nem fog megszökni, és lehet, hogy holnap sem fogom megtalálni. Előttem pedig senki nem fogja megölni, hisz nagyon erős.
Érzem, hogy az elhangzott szavak csak úgy vissza-visszakacsintanak, és próbálok minél inkább ezekre alapozni, és csak a cél és a feladat lebeg előttem. Csak én vagyok, és egyre inkább érzem, hogy jó úton haladok.
Hirtelen kinyitom a szememet, és az eddigieknél is sokkal jobb Sonido-t sikerült végrehajtanom, amibe nem fáradtam e úgy, mint eddig. Nagyon boldog voltam, hogy csak sikerült egy lépéssel közelebb kerülnöm az elérendő szinthez.
- Na, milyen…? – Körbenéztem, de már nem láttam az Arrancar-t.
Feltehetően már régen elment. Amit sajnáltam, mert még a nevét sem kérdeztem meg. Illetve illedelmesen meg sem tudtam köszönni neki a segítséget. Nem mintha az nagyon szokásom lett volna. Ezért fogtam lenéztem és csak magam elé suttogtam.
- Köszönöm… Hálás vagyok…
Nem olyan nagy ez az erőd. Még biztosan találkozni fogunk, és remélem akkor már gyorsabb leszek. Még tőle is, és elmondhatom, ugyanezt személyesen is.
Még maradtam és tovább dolgoztam a technikán. Minél előbb el akarom sajátítani tökéletesre. Az alapok megvannak, és a létező összes segítséget megkaptam, hogy tényleg sikerülhessen is. Éppen ezért fel nem adom, míg tényleg megtudom majd csinálni. Én tudom, hogy képes leszek rá. És ha ez sikerül, akkor biztosabb lesz, hogy nem fogok alulmaradni.

/ Nagyon szépen köszönöm a játékot /

Tárgy: Re: Aréna Kedd Júl. 17, 2012 11:52 am

Üdv!

Eliana del Barros: Diego útmutatása nagy hasznodra vált, segítségével rájöttél, hogyan lehetsz gyorsabb, és talán másban is tudod kamatoztatni majd ezeket a tapasztalatokat. 1000 LP jutalmat kapsz, sonidód két ponttal nő ennek megfelelően.

Diego Canino: Ügyesen rávezetted rögtönzött tanítványodat, hogyan is javíthatna sonidóján. Munkád gyümölcse egy sikeres edzés, a következő alkalommal jutalom is járhat érte.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Aug. 02, 2012 10:26 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Utam ismételten az Arénába vezet. Azt hiszem szorgos lány lettem. De ez nem is csoda. Ha győzelmet akarok aratni, akkor muszáj gyakorolnom és edzenem. Ha kell akkor vért izzadni, hogy még jobb legyek. Még gyorsabb, még erősebb, még pontosabb. Egy olyan edzés, ahol meg sem izzad az ember az az égvilágon nem ér semmit. Nem véletlenül mondják azt, hogy akkor jó, ha fáj.
Előveszek egy bábut. Szépen beállítom, majd neki állok küzdeni vele. Persze nem üt vissza, de én hajthatatlanul küzdök vele. Kézzel csapok, ütök, behúzok neki, lábbal pedig erőseket rúgok.
A rúgásaimmal általában nincs baj, viszont nem elég képzettek. Viszont az ütéseim az katasztrofálisak. Gyors reflexeimmel megúszhatok egykét ütést, de ha vissza kell ütnöm, akkor egy nagymama is jobban üt nálam. Viszont hogy csak lábbal harcoljak, ahhoz viszont túl képzetlen vagyok. Ha nem húzhatom elő a kardomat, akkor jóformán meg vagyok lőve. Még nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy pusztakézzel valaki ellen kiálljak. Az csak az én vereségemet eredményezni.
Fejbe elképzeltem magamat mint egy kis játék figura, majd melléképzeltem egy botos nagyit. Én felkészülök a harcra, a nagyi eldobja a botot. Én ütök felé, a nagyi megragadja a karomat és egy laza mozdulattal átdob a válla fölött, és én a hátamra érkezem. Fej fölé meg ki van írva, hogy nagyi a győztes.
Maga a képzelgés eléggé lelombozó. De valószínűleg ez lenne a valóság. Ez kicsit lehangol. Kicsit úgy érzem, hogy ha a bábu vissza tudna ütni, akkor én már a földön lennék, és még hozzáfűzné, hogy eddigi ütéseim olyanok voltak, mintha csak simogatnám.
Ebben a kérdésben jó lenne egy képzettebb harcos, akitől legalább a mozdulatokat elleshetném. Bár attól az én ütéseim és rúgásaim nem lennének erősebbek vagy jobbak.
Vállon átdobásról jut eszembe, hogy milyen kemény lenne, ha Judo-t tanulnék. Vagy netán boxot, hogy egy jól irányzott jobbegyenessel kiütném az ellenfelemet. Jó elképzelés, de kitől tanulhatnék?

Tárgy: Re: Aréna Szer. Aug. 15, 2012 3:19 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Ritka látvány az, mikor Mai az aréna felé sétál. Nem kedvelte azt a helyet, sokkal jobban szeretett egyedül, a kíváncsi szemek elől elbújva gyakorolni. A palota tetején, a szobájában lévő felszerelésekkel, a homokos talajban... ezek mind sokkal vonzóbb megoldások voltak a számára. Valamilyen nehezítő körülményre ugyanis mindig szüksége volt, hitt benne, hogy az orkán erejű szél vagy a mély, homokos talaj jobban segíti a fejlődését mint mondjuk egy egyszerű, kör alakú aréna. Zavarta az is, hogy ha mások figyelik, bár ez a fóbiája korántsem volt olyan erős, mint számos másik, ám ha valaki kitartóan bámulta, azt már nem bírta ki idegesség nélkül. Idegesen pedig nem tudott koncentrálni. Hogy miért tartott most mégis a megannyi vérrel-verejtékkel elért fejlődések fő helyszíne felé? Nos, a kezében lévő pizzás doboz tartalmának elfogyasztása árulkodó volt a lány hangulatát illetően. Azok az agresszív harapások, avagy tépések nem a nyugodt lelkiállapotára utaltak, ahogy a szokásosnál is falánkabb étkezési tempó, vagy a haragosnak tűnő rágás sem. Persze morcos arcvonásain is látszott dühe. Igen, le akarta vezetni a benne felgyülemlett feszültséget, méghozzá nem edzéssel. Valakit a talajba, falba vagy a plafonba, mindegy, de bele akart építeni. És miután dühödten a falhoz csapta a tisztára nyalt dobozt - hiszen még ebben az állapotban sem pazarolna el egy megveszekedett morzsát sem - végre belépett a terembe és szúrós szemekkel nézett körül. Hangokat hallott már kintről, így tudta, hogy van itt valaki, és igencsak aljas vigyorra húzódtak az ajkai, mikor megpillantotta, kivel is sodorta egy helyre a sors. Az az arrancar már nagyon a bögyében volt azóta, hogy Seth összehívta őket és elkezdett orbitális baromságokat összehordani.
- Gyenge, gyenge, kibaszott gyenge és kurva lassú! Most simogatod, vagy megütöd végre, a francba is? - zsörtölődött, miután egykét percig figyelte a bábuval küzdő lányt. Már eleve az irritálta, hogy egy bábut csépel olyan ütésekhez és rúgásokhoz, amihez nem is kellett volna az eszköz. Egyszerűen idegesítette a csaj egész lénye, minden mozdulata, vonása. Fejét kissé lehajtva, fenyegető tekintetét rávetve, némán bámulta a reakcióit. Látta, ahogy egy-egy szánalmas rúgása után másmilyen arckifejezést vesz fel, mint egy ütésnél és mindez arra késztette, hogy tenyerébe temesse arcát. Tökéletes kifogás lesz a szétverésére az, hogy meg akarja tanítani valami hasznosra.
- Bah... Szerinted miért erősebbek a rúgásaid, mint az ütéseid? Neutral

- kérdezte, reflektálva arra, amit gondolhatott magában a bábu csépelése közben. Nem volt nehéz megállapítani, hogy ez járhat a fejében, ha esze nem is volt sok, de a megfigyelőképessége az a helyén volt. Az ő harcstílusához elengedhetetlen volt mindez, hiszen kitérésekre alapult. Mindenesetre alig várta, hogy kioktathassa, nem hitt benne, hogy épkézláb választ kap a kérdésére egy olyan amatőrtől, mint amilyen Eliana volt.
- Ha meg akarsz tanulni verekedni, annál rohadtul több kell, mint hogy egy hülye bábuval vagdalkozol, kusomushi >.> - lépett közelebb végül, az eszközt pedig megragadta, megemelte, és míg a levegőben volt, egy határozott félköríves rúgással odébb küldte néhány méterrel, hogy ne zavarjon. Szinte sütött róla, hogy azt szeretné, ő próbálja megüti a bábu helyett, és az alapján, amit eddig látott, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy bohócot tudna csinálni a másikból.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Aug. 15, 2012 8:59 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Egyszer csak hallom, hogy valaki belép az arénába. Teljesen figyelmen kívül hagytam egészen addig, míg be nem szólt nekem.
- Gyenge, gyenge, kibaszott gyenge és kurva lassú! Most simogatod, vagy megütöd végre, a francba is?
Na erre feldühödtem, és még erősebben kezdtem püfölni. Nem néztem meg hogy ki az. Nem is nagyon érdekelt. Amint mondott azt tudom nem kell még hangosan is kimondani.
- Bah... Szerinted miért erősebbek a rúgásaid, mint az ütéseid?
~ Mi?! Hogy szerintem miért? Hát mert azok sokkal edzettebbek. A rúgásaim mindig is hatékonyabbak voltak, mint az ütéseim. De ezt tudom magamtól is…
- Ha meg akarsz tanulni verekedni, annál rohadtul több kell, mint hogy egy hülye bábuval vagdalkozol, kusomushi
Közbelépett. Megfogta a bábut feldobta, majd egy rúgással odébb küldte, hogy ne legyen útban.
Akkor is láttam meg, hogy kivel is van dolgom. Ez az a lány, aki Shet-nél pattogott. Most megint itt? Ráadásul egy gyenge pillanatomban, mikor maga is úgy érzem, hogy nem vagyok formában. De ez nagyon nem izgat. Nem érdekel. Kiverem a szuszt is ebből a libából. Mégis mit gondol magáról, hogy csak úgy beszólogat nekem. Na várjon csak. Olyat kapsz, hogy nyulat fogsz.
- Ha meg akarok tanulni? És te akarnál tanítani? … Ugyan már… Mit tudhatnál? Hisz azt sem érted, amit neked mondanak. Te akarsz engem tanítani?... Előbb esik hó Hueco Mundo-ban, mint hogy tőled tanuljak. … Itt és most szívesen helyre raklak, hogy eszedbe ne jusson ilyet mondani. ... Értesz? Kis cicus?
Szinte felforrok a méregtől. Tényleg inkább eszek meszet, mint hogy tőle egy mozdulatot is megtanuljak. Egyszerűen helyrerakom, és akkor már nem lesz ilyen nagy szája velem szemben. Vagy szimplán belelépek abba a nagy szájába.
Szikrázó tekintettel néztem a lányra, megropogtattam az ujjaimat, hogy most egyszer és mindenkorra megleckéztetem. Egy átverés ütéssel kezdek, mely csak elterelés volt, de valójában egy nagy rúgással akarom telibe találni, hogy felkenődjön a falra. Semmi Sonido semmi spéci technika. Ennyivel is a földbe tudom döngölni.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 23, 2012 1:34 am

Fracción és Espada

Az aréna a mai napon is teljesen üresen állt, amikor beléptem az ajtaján. Az arrancarok egyre kevesebbet akarnak önerőből elérni, köszönhetően annak, hogy elhitték a baromságokat az egyenlőségről, úgy gondolják, majd Seth mindent megtesz nekik, helyettük. Ezzel árnyékot vetnek nem csak magukra, hanem mindenkire, aki Las Nochesben él, és azért harcol. Régen még felbosszantott ez a helyzet, de ma már nem, mert tudom, hogy képes vagyok változtatni rajta. Egyrészt az arrancarok, akik meghalnának nélkülünk, talán magukba szállnak, ha megismerik a fájdalmat és a félelmet, és megpróbálnak erősebbé válni, másrészt pedig véget fogunk vetni ennek az ostoba bolhacirkusznak, és meg fogjuk ölni Sethet. Ha az új királyunk jobb vezető lesz, változni fog az arrancarok általános hozzáállása, és újra elkezdenek hinni majd a jövőben, amit Aizen-sama nem tudott elhozni nekünk.
Leemelem Áspidot a hátamról, és teljes erőből indítok vele egy oldalirányú vágást, ami felkavarja az aréna homokját. Ezután megpróbálkozok egy fentről lefelé ívelő vágással, ami olyan erőt fejt ki, hogy több méter magasra emeli a homokoszlopot körülöttem. A támadásaim erejét már nehéz magasabb szintre emelni, a pontosság és a sebesség fejlesztése ellenben fontos lenne. A kardom ugyan elég nagy, úgyhogy kevésbé pontos találat is halálos sérüléseket okozhat, de a sebességgel lehet problémám, ha túl gyorsan mozgatom ezt a fegyvert, előbb-utóbb elfáradok, egy katana sokkal könnyebb. Valahogy a hosszú távú teherbírásomat kellene magasabb szintre emelni, illetve elhagyni a felesleges mozdulatokat a harcstílusomból, még a legutóbbi harcaimban is túl sokat ütöttem a levegőt, a végére pedig elhasználtam az erőmet. Talán ebből a szempontból hasznos volt, hogy megismertem Vexet, rengeteg hiba van a harcstílusomban még.
Lassan indítom meg a kardomat, és egy vízszinten vágás után, minél rövidebb mozdulattal fordítom vissza az elképzelt ellenfél irányába. A túl nagy ívű támadásokat nehezebb kontrollálni, viszont feladom az erőt, ha nem viszek bele elég lendületet, úgyhogy mást kell kitalálnom. Ha a bal kezemmel is használok egy fegyvert, lemondok a kétkezes támadásokról, úgyhogy talán az lenne a legnagyobb segítség a harcstílusomra nézve, ha megtanulnám hatékonyabban elkerülni az ellentámadásokat, vagy valamilyen harcművészeti ág elsajátításával, vagy a sonidom további fejlesztésével. Esetleg a hierromat kellene magasabb szintre emelnem, de az sem tart ki örökké, úgyhogy az is csak átmeneti megoldás. Marad a gyakorlás, lehet, hogy a tökéletességet soha nem érem el, de minél jobban meg kell közelítenem, hogy legalább egyenlő ellenfele lehessek egy kapitánynak.
Éppen azon gondolkozom, hogy a jól időzített technikákkal esetleg növelhetem a támadásaim erejét, amikor érzem, hogy nem vagyok egyedül. Háta fordulva megpillantok egy kék hajú nőt, aki úgy tűnik, megunta az életét, mert éppen felém veti magát egy karddal. Valószínű akkor is ő sérülne meg, ha egy mozdulatot sem tennék, de azért úgy döntök, hogy gyorsan elintézem, aztán majd miközben helyrehozom a sérüléseit, megkérdezem, hogy mit képzelt. Az arrancar azonban nem tud közelebb kerülni hozzám, a semmiből előkerülő fracciónom egy ceroja messzire repíti a numerost, aki valószínű súlyosan megsérült.
- Hagyd csak- rámosolygok Theára, akit úgy tűnik, komolyabban foglalkoztat ez az egész kis közjáték, mint engem, elvégre nem voltam veszélyben, csak egy újabb idióta önjelölt Espada volt az, aki azonban természetesen semmit nem tudott tenni azért, hogy elnyerje ezt a címet tőlem. Hiányzott belőle az intelligencia, az akaraterő a jobbá váláshoz, pontosan olyan, mint a nagy többség, aki azt hiszi, hogy a semmiért kaptunk számokat.
- Nem ártana egy kicsit fejleszteni a cerod erején, Thea, egy ilyen szintű kis senkit illene egyetlen támadással porrá hamvasztani- természetesen nem akarom kényszeríteni a fracciónomat, bízom benne, hogy ő tényleg jobbá akar válni, és nincs rászorulva az unszolásomra, de ha már itt van, akkor miért ne?

/A hozzászólást módosítottam, Thea és Eliziana postja maradhat, nem kell átírni őket, igazodtam hozzájuk. Sakurát írásképtelenség, a jó tanácsok teljes figyelmen kívül hagyása és fejlődésképtelenség miatt kiírom az edzésből. Kaptál lehetőséget, nem éltél vele, úgyhogy nem vagy, és soha nem is voltál a csapatom tagja, ne is hivatkozz rá a további "hozzászólásaidban"./

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 30, 2012 5:15 am

Murdáltatás tökéletesítés Aréna - Page 3 Desismileys_6781

HK edzés

*A hatodik torony meglepően csöndes volt, amikor visszaérkezett a kiküldetésről. Diego~sama osztagának szüksége volt a terület biztosítására, amíg elláttak egy sérült arrancart, s mivel gyógyítás közben képtelenek harcolni is, így, mint az espada jobb keze, ő vonult ki velük erre a feladatra. Végül nem volt rá szükség, ennek ellenére elégedett, hogy ismét kiruccanást tehetett az Emberek Világában, bár most nem vizsgálhatta környezetét olyan behatóan, ahogy szokta, lévén folyamatosan figyelnie kellett a környéket. Ettől függetlenül az ottani létére emlékeztette, így nem zavarta annyira, hogy ezúttal nem tudott egyetlen emberrel sem játszadozni.
Az üres torony kissé meglepte, persze Diego~sama nem szorul a gyámságára, de azért általában mellette volt, hogy biztosítsa a terepet, vagy csak hogy egy gyengébb ellenféllel szemben ne kelljen megerőltetnie magát, bemocskolnia a kezét. Elindult hát Las Nochesben, és próbált Diego~sama reiatsujára koncentrálni, ami persze a rengeteg sok arrancar között koránt sem volt egyszerű feladat, ráadásul lépten-nyomon próbálták leszólítani, mintha valami olyan női lény lenne, aki ilyen alantasokkal egyáltalán szóba áll, ráadásul sürgetőbb dolga is volt annál, minthogy sáskalábpiszkálókkal foglalkozzon. Egyetlen intéssel jelezte, hogy nem kíván hozzájuk szólni, majd sonidoval folytatta útját, pedig általában nem sietett sehova Las Nochesen belül, mindig kényelmesen haladt. Aztán megérezte az ismerős reiatsut, amit egyértelműen Diego~samanak tulajdonított, így gondolkozás nélkül lépett be az Arénába, ahol meg is pillantotta espadaját, aki nem volt egyedül. Nem találta ismerősnek a nőt, aki tőle nem messze állt, s egyszerűen minden szó nélkül Diego~samanak rontott fegyverével. Nem gondolkozott, sonidoval közelebb mozdult az arrancarhoz, majd középső ujjából egy cerot lőtt rá, ami elsodorta a nőt, és így nem tudott az espadara támadni.*
- Tudd, hogy hol a helyed, pőcsikhervasztó, vagy nünüke vagdalékká murdáltatlak! *Hangja hidegen, és könyörtelenül csengett, aki ránézett, egyből láthatta, hogy nem viccel* -Elnézést a késlekedésért, Diego~sama!
*Enyhén meghajolt felettese felé, de közben le nem veszi tekintetét a nőről, hiszen nem volt támadása halálos, csupán szándékától kívánta eltéríteni.
Nem értette, hogy egy arrancart mi vihet rá, hogy szó nélkül egy espadara támadjon, még egy edzés keretein belül is megbeszélték a felek a koncepciót. Természetesen Diego~sama hátrakötött kézzel is elbánt volna a nővel, de mint az espada közvetlen alárendeltje nem hagyhatta, hogy egy ilyen jelentéktelen egyed miatt ismét fegyveréhez kelljen nyúlnia.*
- Thea del Matanza, Diego~sama első számú fraccionja, ha még egyszer úgy találom, hogy veszélyt jelentesz nyugalmára, nem leszek ilyen kegyes! *Mutatkozik be, bár nem azért, mert kíváncsi a másik nevére, hanem hogy az tudja, ha egy rossz mozdulatot tesz, akkor bizonyosan halál arrancarja lesz.*

Tárgy: Re: Aréna Vas. Szept. 30, 2012 8:10 am

Kómás reggel
~ edzés ~

Azt hiszem, hogy a pár nappal ezelőtti balesetet követően, a primera által nyújtott segítség szikeres volt. Bár fogalmam nincs arról, hogy jelenleg, hogy is nézhet ki a jobb szemem. Különben is, jelenleg az arcomat befedő maszk teljes takarásában pihen és nincs is szándékomban ezt az állapotot megbolygatni addig, amíg a szükség úgy nem kívánja.
Ugyanakkor még némi fejfájást és az ezzel együtt járó gondolataimat nagyban zavaró tényezőt is meg kell szokni. Feltételezem, hogy még a szervezetem számára is eléggé új és szokatlan ez a dolog, szóval csodálkozásra nincs okom. Viszont tétlenül sem ülhetek addig, amíg elmúlik. Nem hiszem, hogy itt tudnék ülni a szobámban és várni azt, hogy a jobb szemem olyan legyen, mintha normális lenne. Az nem lenne jellemző rám, különben is, formában kell tartanom magam.
Így történt, hogy erőt véve magamon az ágyamból föltápászkodtam. Habár első lábra állásomkor kissé megszédültem, de utána már összeszedve magamat igyekeztem úgy viselkedni ahogy azt kell, bár kissé azért szédelegtem még, de azt lehetett kompenzálni.
Az ajtón kilépve nekidőltem a falnak egy kicsit pihenni és átgondolni azt, hogy mit is kellene tennem most, hogy kiszabadultam a szobámból. Lehetőségek tárháza futott át az agyamon, természetesen mindeniknek fontos része volt a fizikai megmozdulás valamilyen formája. Egyelőre még csínján kívánok bánni a lélekenergiám felhasználásával, lévén nem akarom azt, hogy amíg nem szokta meg a szervezetem teljesen az új szememet, addig ne rontsam a helyzetet.
Végül egy könnyebb elfoglaltságot választottam ki. Egy egyszerű edzés pár mozzanata villant fel a fejemben, hisz van még ahova fejlődnöm és fejlődnöm kell. És jelenleg kissé a fegyverkezelésemmel állok hadilábon, hisz vannak hibák a technikámban. Erre pedig jelenleg az egyetlen hely, ahol relatíve még nyugodtabban és effektíven tudok gyakorolni az az aréna. Már csak el kell jutnom odáig...
Kissé beteg csirkéhez hasonlóan kóvályogtam Las Nochesen belül. Arról nem is beszélve, hogy sok arrancar figyelmét felkeltettem ezzel. Egyrészt a beteg csirkés járkálásmóddal, másrészt azért, mert a maszkkal az arcomon a lélekenergiám vissza volt fojtva a minimális szintre.
- Félre! - közöltem azzal az arrancarral, akibe sikerült beleütköznöm, lévén nem volt hajlandó félreállni. Talán okosabb lenne, ha nem zárnám el az erőmet, de lévén ez így kényelmesebb, nem fogok változtatni rajta. Persze hátulütőnek itt van ez, hogy nem állnak félre, de ez már az ő privát problémája.
- Három. - hagytam ki a figyelmeztetést és a felszámolást, majd egyszerűen egyetlen ütéssel eltávolítottam az utamból az akadályt, hogy nyugodtan folytathassam. Viszont ezzel még nem múlt el az összes akadály, hisz belépve a célpontként szolgáló helyiségbe, azt kell tapasztalnom, hogy egy ismerős lélekenergia tölti be a helyet. Egy általam jobban ismert espada, a sexta, tartózkodott benn, két arrancarral. Az egyikről hamar kiderítettem, hogy tulajdonképp kicsoda, hisz épp akkor léptem be, mikor bemutatkozott, ami egy elég érdekes érzést váltott ki belőlem. A mellkasomban pillanatok alatt lobbant fel a késztetés tüze, hogy kipróbáljam mennyire bátor ez a csaj és, hogy hogy cselekedne Diego egy váratlan helyzetbe. Különösebb gondolkodás nélkül löktem el magam a talajtól, hogy elég magasra való ugrás után és egy kis sonido hozzáadásával céloztam meg a vöröske előtt lévő területet, majd mikor eléggé közel értem arra a pontra mértem egy ütést a jobb kezemmel. Ha mást nem, akkor egy kis homokfelhőt mindenképp keltek, de lehetőleg a meglepetést is sikerül elérnem náluk, meg talán valami plusz reakciót is.
- Rég beszéltünk, sexta. - szólaltam meg, miután egy mozdulattal hessegettem el a porfelhőt, hogy azok, akik nem vették volna észre tudják, hogy nem meteoreső van. Neutral

- Csak nem edzést tartasz értékteleneknek? - lassan hordoztam végig a szememet a két numeroson. Őszintén szólva ránézésből nem sok értelmet láttam abban, hogy foglalkozzanak velük, pláne nem azon amelyik nem a kettős közelében volt, de hát mégsem szólhatok bele egy másik espada dolgaiba, maximum csak tanácsolhatok vagy sugallhatok dolgokat, semmi egyéb.

Tárgy: Re: Aréna Csüt. Okt. 11, 2012 10:27 am

Fracción és Espada

Mozdulatlanul állok, és figyelem a Quinta Espada előadását, aki villámgyorsan jelenik meg a közelben, és alig pár méterre ér földet, egyetlen ütéssel felkavarva a homokot. Emlékszem, régen, amikor láttam az erejét, mennyire lenyűgöző volt, még úgy is, hogy szegény Slarin is ott volt mellettem, és minden nap láthattam, mire képes. Ma már lényegesen csökkent a mutatvány hatása a szememben, hasonló szinten vagyunk valószínűleg, a maszkjában pedig lényegesen elmarad az ereje az enyémtől, a mozgását pedig erőfeszítés nélkül is nyomon követem. Theára ebben a formában is veszélyes lehet, úgyhogy azért figyelnem kell, mi a célja.
- Tényleg rég beszéltünk, Eliziana- teljesen természetesen hagytam le az eddig használt „san” szót az idősebb Espada neve mögül, a még élő személyek közül talán Natalie az egyetlen, akit még megtisztelek ezzel, a halottak közül pedig Aizen, akinek tartozom, hogy megszabadított az átkozott emlékeimtől, és végre újra születhettem. Slarin is természetesen megkapná ezt, ha életében igényelte volna. Hármukon kívül senkit nem vagyok hajlandó többé úgy kezelni, mintha felettem állnának, Eliziánához hasonlóan, már én is az Espada teljes jogú tagja vagyok, és nem is a legújabb.
- Csak gyakorolni jöttem ide, de most úgy döntöttem, hogy segítek a fracciónomnak erősebb cerot létre hozni. És te miért jöttél, Quinta?- miközben az Espada válaszát várom, ami szinte egyértelmű, elvégre ide edzeni járunk, Theához fordulok, és bár nem bánok jól a reiatsu alapú technikákkal, megpróbálok valahogy átadni egy keveset a tudásomból, ami azonban inkább a reiatsum mennyiségének köszönhető, semmint a formálási képességeimnek, úgyhogy nem biztos, hogy sikerül megfelelő eredményt kihozni.
- Thea, hozz létre egy újabb cerot, és célozz meg vele engem! Próbálj meg minél több reiatsut belesűríteni, és csak akkor lődd el, ha úgy érzed, hogy ha tovább tartod, nem bírod kontrollálni a továbbiakban. Ha ez sikerül, akkor létrehozási a sebességen kell javítani, a végső cél egy minél sűrűbb reiatsu szerkezetű, minél gyorsabban létrehozott cero. Próbáld meg!- arrébb sétálok néhány méterrel, a kardommal akarom hárítani a cerot, és ha túl közelről ütöm meg, akkor fennáll a veszélye, hogy esetleg rá hárítom a támadást, ha túl szilárdra sikerülne a támadás, és nem esne szét, amikor érintkezik a kardommal. Rám persze nem lehet veszélyes a fracciónom ceroja, úgyhogy csak kicsit szorosabban fogom a kardomat, hogy szétvágjam, amikor rám lövi. A szemeim nem is rá, hanem Elizianára siklottak, aki jelenleg feszültséget hoz a levegőbe, különösen, hogy valamiért mintha labilis lenne a viselkedése, sőt, mondhatni provokatívnak is az előző támadása, ha egyáltalán az akart lenni. Kaptam már ízelítőt az erejéből, lehet csak odaugrott. Lehet, hogy szükségem lenne a segítségére, elvégre így, hogy szemből látom, nem látom az esetleges hibákat Thea cerojában, úgyhogy az energiasugár kettévágása után az Espadához fordulok.
- Lenne kedved csatlakozni, Eliziana? Kíváncsi vagyok, hogy a teljes erőd nélkül is képes vagy-e elvágni a fracciónom ceroját- a mondatom talán hathat sértőnek is, egy kicsit az is, elvégre valójában nem kételkedek benne, hogy akár a puszta hierroja is felfogná Thea legerősebb támadásait is, akármilyen elszántan és ügyesen teljesíti a helyettesem a gyakorlatot. Óriási differencia van kettejük ereje között, de éppen ezért Thea komolyabban tud fejlődni, nem kell visszafognia magát, és még látom is, mit csinál. Talán Eliziana fegyverhasználatán is javíthatok valamit, szinte biztos, hogy jobb vagyok nála a harcnak ezen területén, legalábbis ha a legutóbbi összetűzésünk óta nem ment át gyökeres fejlődésen.

Tárgy: Re: Aréna Szer. Okt. 17, 2012 9:22 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Hiába gondolta, hogy kioktatja a ribancot, egyszerű kérdésére nem érkezett válasz. Pedig még tanulhatott is volna belőle. Az Exequias tagjaként szert tett talán némi hírnévre, ha másért nem, hát azért, mert Las Noches egyik legerősebb pusztakezes harcosa volt, de étvágya is kiemelte fajtársai közül. Persze aki csukott fülekkel jár, és a tanácsokra sem hallgat, az csakis magára vethetett. Kétségtelen, hogy Maiból csöpögött a rosszindulat, hiszen semmi egyéb célja nem volt, mint dühét levezetni valakin, így a válasz elmaradása miatt a hangnemet okolta, amit használt. Nem bánta, hogy kemény szavakkal fogalmazott, cseppet sem érezte kellemetlenül magát amiatt, hogy sértegethette a másikat. Csak hát ezzel elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy verbálisan is a földbe tiporja.
- Mi van, talán elvitte a cica a nyelved, mesuinu?! - förmedt rá, hozzátéve a kötelező sértést, hogy azért jól érezhesse magát, ha már kérdése válasz nélkül maradt. Szerencsére mivel a bábut eltakarította az útból, így már muszáj volt a csajnak vele foglalkoznia, lévén nem maradt ellenfele. Kihívó vigyorra húzódtak az ajkai a dühödt és pökhendi feleletet hallva, bizseregni kezdett a gondolattól, hogy a lány pillanatokon belül neki fog ugrani, és végre kitöltheti a mérgét rajta. Jobb alany nem is akadhatott volna, abszolút nem érezte úgy, hogy vissza kéne fognia magát. A támadás nem volt rossz, hiszen a csaliütés elől unottan félrelépve pont a rúgó láb elébe lépett, csakhogy hiába a jó stratégia, ha a mozdulatok lassúak és kiszámíthatóak. Mai pördülése, amivel eltáncolt a rúgás elől, villámgyors volt, és a mozdulat lendületét tovább folytatva lendült a lába egy egyszerű rúgásra, mellyel Eliana támaszkodó lábának térdkalácsába rúgott, a megingást pedig arra használta ki, hogy megragadja a nagyszájú numerós ruhájának nyakát, és úgy istenesen földhöz vághassa őt annál fogva.
- Nya~ hogy is akarsz helyre rakni kutyulimutyuli? Reszketeg, kibaszottul csigalassú rúgásokkal? Egy ilyen tehetségtelen nyomorékot, csak akkor lennék hajlandó tanítani, ha kapnék egy raklapnyi pizzát vagy hambit... vagy hotdogot, vagy rántott csirkeszárny falatkákat, meg sült krumplit, meg burritost... Aréna - Page 3 712912

- kicsit elragadta a hév, és pillanatokon belül már kedvenc kajáit sorolgatta, így a fogása is enyhült a földön fekvő lány gallérján. Elszaladt a fantáziája, és egyre éhesebb lett, ahogy a gyorséttermek menüjén szereplő tételeket vette sorba, ám mikor eljutott odáig, hogy enni kéne, rájött, hogy az egyetlen ehető dolog a környéken az arrancar, aki alatta vergődik.
- Választhatsz, kusottare! Laposra verlek, aztán megeszlek, vagy laposra verlek miközben kijavítom a hibáidat a picsába, aztán annyi kaját hozol nekem az Emberek Világából, amennyit csak elbírsz, napi kétszer nyomorul életed végéig! - adott egyfajta ultimátumot, majd elengedte, talpra állt, és elhátrált néhány lépést. Megnyalta az ajkát, akármelyik megoldás is valósul meg, ő mindenképpen jól jár. Bár hosszú távon az utóbbi lenne jobb, de ha egyszeri ízletes táplálékhoz jut, az sem olyan rossz végül is. Szándékozott belekötni mindenbe, hiszen minél nagyobb ellenállással találkozik, annál fincsibb lesz ellenfele is szemöldökrángatás

Spoiler:

Tárgy: Re: Aréna Szomb. Okt. 20, 2012 7:50 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Azt hittem ezzel a mozdulatsorral meg tudom lepni, és a földre küldeni. Azt hittem meg tudom leckéztetni úgy, hogy köpni-nyelni ne tudjon. A sértő szava, de inkább a mosolyt akartam lehervasztani az arcáról. Mérges voltam, viszont nem vittem bele semmien plusz erőt, vagy gyorsaságot… Meg is éreztem ennek a hátrányát. Kifordult, és mintha tudta volna, mit cselekszem a támaszkodó lábam térdkalácsát megrúgva sikerült kibillentenie az egyensúlyomból. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan tud majd reagálni, és visszafordítani ellenem. Megfogta ruhámnak a nyakát és levágott a földre. Esélyem sem volt. Azt sajnos el kell ismernem, hogy igazán jó.
- Nya~ hogy is akarsz helyre rakni kutyulimutyuli? Reszketeg, kibaszottul csigalassú rúgásokkal? Egy ilyen tehetségtelen nyomorékot, csak akkor lennék hajlandó tanítani, ha kapnék egy raklapnyi pizzát vagy hambit... vagy hotdogot, vagy rántott csirkeszárny falatkákat, meg sült krumplit, meg burritost...
Első körben legszívesebben állon rúgtam volna. Mi az, hogy tehetségtelen nyomorék? Mindjárt megmutatom, hogy ugyan kit sértegessen. Viszont utána a kaja felsorolásnál elképzeltem, hogy körülötte lebegnek az ételek ő meg azt se tudja, hogy melyikbe harapjon bele először. A szorítás gyengült, de én nem csináltam semmit. Épp elég sokkoló volt, hogy kajákat kezdett csak úgy sorolgatni, és ez egy vízcsepp formájában mutatkozott, meg, hogy ezt most komolyan gondolja?
- Választhatsz, kusottare! Laposra verlek, aztán megeszlek, vagy laposra verlek miközben kijavítom a hibáidat a picsába, aztán annyi kaját hozol nekem az Emberek Világából, amennyit csak elbírsz, napi kétszer nyomorul életed végéig!
Adta nekem az ultimátumot. Micsoda nemes ajánlat. Ez előző zsibbasztott állapotból felébredtem. Elengedett, majd néhány lépést hátralépett. Megnyalta a szája szélét, hogy teljesen mindegy neki hogy mégis mit választok ő mindenféleképpen jól jár. Felkeltem, és guggolásból egyik térdemmel előre engedtem a fejemet pedig lehajtottam.
~ Most szórakozik velem. Majd szétrobbanok a dühtől. De nem verhetem laposra. … Túl ügyes harcművészet terén. Szívesen ellesnék pár mozdulatot tőle. De nekem ugyan nem ér annyit, hogy szándékosan elveressem magam… vagy megalázkodjak előtte. De azt ugye nem gondolja, hogy hagyom, hogy megegyen. Inkább elpusztítom a testemet, mint hogy hagyjam, hogy akár egy kicsit is belém harapjon. … Érdekel hogy lehetek jobb … De arról ne is álmodjon, hogy kaját hozok neki, vagy kaja leszek.
- Micsoda nagylelkű ajánlat. … Tudod nem vagyok én étel futár, és nem is akarom, hogy annak nézzenek. Ha éhes vagy, akkor menj el magad érte. És tudod megdögleni sincsen kedvem…
Erőt gyűjtöttem a lábamba pont úgy, ahogy Diego tanította, hogy gyorsabb legyen a Sonido-m. Megpróbáltam eltűnni előle, és az időközben előkészített Cero-val akartam tarkón telibe találni. Nem vittem minden erőmet bele, feltehetően sikerül majd kitérnie előle. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor továbbra is gyors Sonido-val oda ugrok, és amilyen erősen csak tudom, megpróbálom oldalba rúgni. Mint egy focilabdát, melynek át kell szállnia egy fél focipályát, és még ha a kapus bele is nyúl, akkor is suhanjon be, és szinte szakítsa el a hálót.
Az a baj, hogy ezt az új technikát, még nem tudom teljesen tökéletesen, és sokáig alkalmazni. Amilyen gyorsan csak tudok megpróbálok elugrani. Sajnos akármilyen szörnyű is beismerni magamnak. Közelharcban jobb nálam. Viszont más technikával meg nem akarok harcolni, ugyanis ha lehet, akkor kihasználnám, hogy tanítson.
- Egyezzünk ki … Hozok neked olyan kaját, és annyit, amennyit akarsz, de kizárólag egyszer. Cserébe elnyávogod nekem, hogy hogyan lehetnék jobb közelharcban.
Ha most lenne előttem egy tükör biztos szemen köpném magam, hogy meghunyászkodok egy ilyen alak előtt. Legszívesebben széttépném, mint Foxi a lábtörlőt. De nincs mit tenni, ha el akarom érni amit akarok. De hogy nem hagyom, hogy megkóstoljon az ezer százalék.

Tárgy: Re: Aréna Vas. Okt. 21, 2012 5:18 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Valahogy nem lepték meg a szavak, amik az ajánlatára érkeztek válaszul. A másik arrancar jól láthatóan nem tartotta kellően fenyegetőnek a helyzetet, nem serkent az elméjében félelem a választási lehetőségek hallatán. Mai viszont egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy legyőzné Elianát, ha komoly harcra kerülne sor, és a végén nem csak hogy megkóstolná, megállítva ezzel a fejlődését végérvényesen, de még csak egy morzsát sem hagyna a lelkéből. Nem tekintette a numeróst számára méltó ellenfélnek, nem tisztelte, hiszen gyengébbnek vélte önmagánál. Márpedig mindenki, aki nem bizonyított előtte, az csupán hulladék volt számára, akiknek a sorsa egykoron az lesz, hogy egy erőseb arrancar, például az ő gyomrában végezze.
- Nye~m kedv kérdése, hogy kinyiffansz-e vagy sem... Ez egy myo~stoha világ, ha erős vagy, túléled, ha gyenge, megpusztulsz. Ilyen egyszerű, bakayaro - felelte közönyösen, közölve a rideg tényeket a lánnyal. Mindketten elég erősek voltak eddig ahhoz, hogy ne a tápláléklánc alján küzdjenek az életükért hiábavalóan, de ha két hozzájuk hasonló ragadozó konfliktusba került, annak többnyire nem volt jó vége. Márpedig Mainak már jó ideje bögyében volt a nyápic ribanc, és nem az a típus volt, aki kerülte volna az ellentéteket. Nem volt gyáva, nem futamodott meg még akkor sem, ha fény derült arra, hogy kiszemelt célpontja erősebb a vártnál. Jelen esetben a különbség gyorsaságban jelentkezett, Eliana sebessége teljesen követhetetlennek bizonyult számára, ha cero helyett barát használ, garantáltan hátba is találja. Azonban a cerónak idő kell, amíg feltöltődik az ereje, így a sugárnyaláb elől a levegőbe felugorva ki tudott térni. Egy hátraszaltót követve landolt a földön, egyik térdét behajlítva, hogy csillapítsa a becsapódás energiáját, mire azonban kiegyenesedett, a lány már mellette is termett és rúgott. Időben észlelte ugyan, de mivel nem tudott volna elugrani vagy hárítani, csak részben, ezért inkább hagyta, hogy Eliana találjon. A sípcsontja mélyedt az oldalába, Mai arcán pedig egy kisebb fintor jelezte, hogy megérezte a rúgást. Ennek ellenére megcsóválta a fejét.
- Olyat és annyit, amennyit akarok, de csak egyszer? És ha a mennyiség miatt többször kell fordulnod, kusomushi? - pördült meg, és határozottan ellenfele szemébe nézett. Egyezkedésben nem volt jó, de végső soron ha nem kell emberek közé mennie és úgy kap egy csomó fincsi kaját, akkor már megéri neki a dolog úgy is, ha csak egyszeri alkalomról van szó. Sokkal jobban szerette az emberi gasztronómia remekeit, mint a lelkeket, és a legjobb az egészben az volt, hogy minden csillapította az éhségét.
- Undorodom a gondolattól is, de oké, legyen Rolling Eyes

Nem foglak kímélni te semmirekellő, mocskos kurva >.> - szúrt oda egy sértést, hogy nehogy még véletlenül félreértse a szándékát. Öklét belevágta a tenyerébe olyan erősen, ahogyan csak tudta, hangosan csattant a két kéz találkozása. Szemét becsukta, hogy agyát kicsit megerőltetve visszajátssza a fejében az előbbi jelenetet, tudta, hogy látott hibákat, de így kapásból nem tudta volna megmondani, miket.
- Anyou... hasznyá~ltál sonyi~dót, de ettől még az ütéseid nye~m lesznye~k se erősebbek, se gyorsabbak. Az előbbi rúgásod elsősorban kettő okból volt gyenge - mutatta fel mutató- és középső ujját, majd a középsőt rögtön be is hajtotta - Először is a szintedhez képest túl komplikált mozdulatot hasznyá~ltál. Erőt, lendületet és időt vesztettél azzal, hogy túl mya~gasra emelted a lábadat. Számyo~dra célszerűbbek lennének a gyorsabb, kisebb ívű, alacsony rúgások, mert fizikálisan gyengébb vagy, mint én, nye~m is vagy annyira ruganyos, és annyira csigalassú vagy, hogy túl sok időt vesz el, míg magasra emeled a koszos lábad. Fáj még a térded? Amikor ott rúgtalak meg, a gyorsaságra mentem, mivel tudtam, hogy csak egy pillanya~tig leszel megbénulva a meglepetéstől. Ha megpróbállak fejbe rúgni, azt ki tudtad volna kerülni - kezdett bele a magyarázatba komor, de szigorú arccal. Közben odasétált a kutyához, és hogy demonstrálja is, előbb egy alacsony ívű rúgással combon küldte, majd hátralépett, és magasra emelve a lábát, vállba rúgta a lányt. Bízott benne, hogy a különbséget észreveszi a gyorsaságában, azonban azt szó nélkül hagyta, hogy miért volt erősebb a vállát eltaláló rúgása. Hátha kitalálja magától is, és akkor talán rájön arra is, miért erősebb egy rúgás egy ütésnél.
- A myá~sodik ok ott rejlik, hogy a sípcsontoddal találtál el. A rúgásod lendületének egy része ezzel elveszett. Egy ilyen félköríves rúgásnál a legnya~gyobb sebességet a lábfejed éri el myo~zgás közben, a nya~gyobb gyorsaság pedig nya~gyobb erővé alakul találatkor. Eto... eh, faszom >.> - káromkodása annak szólt, hogy megpróbált valami szemléltető példát mondani, de feje cserben hagyta, ahogy azt sem tudta elmondani, hogy miért gyorsabb a lábfeje ilyenkor, mint mondjuk a térde. A fizikához nem értett, ő csak egyszerű tapasztalatok útján tanulta meg mindezt, nem azért, mert sokat gondolkodott volna rajta. Van előnye, ha az arrancar hosszú órákat tölt egy bokszzsák társaságában nap, mint nap. Legyintett egyet, és inkább hátat fordított a lánynak, hogy odébb sétáljon. Ha elég rafkós lett volna Eliana, akkor ezt a pillanatot használta volna fel a támadásra, és nem várja meg, amíg Mai megfordul, de persze a lány nem volt annyira ostoba, hogy ne tudja, sebezhető, amíg háttal van. Ha alkalmazza a tanácsát, alacsony rúgással fog találkozni, azt pedig szimplán át akarta ugrani, csak hogy megalázza a másikat. Nem hagyott volna ki egy ilyen alkalmat sem.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Nov. 02, 2012 5:00 am

Kőkemény edzés a macskanővel

Nem fogok kinyiffanni, és véletlenül sem az ő keze által. Viszont fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit tud mondani, amivel jobb lehetek.
Csak sikerült egy kicsit meglepnem. Lényegében minima ennyit el akartam érni. A rúgásom után csak fancsalított egyet, megcsóválta a fejét, felém fordult majd mélyen a szemembe nézett.
- Olyat és annyit, amennyit akarok, de csak egyszer? És ha a mennyiség miatt többször kell fordulnod, kusomushi?
~ Többszöri fordulás? Egy fordulásból megoldom neki. Eszem ágában sincs többször fordulni neki.
- Undorodom a gondolattól is, de oké, legyen. Nem foglak kímélni te semmirekellő, mocskos kurva.
Neki sem füllik hozzá nagyon a foga, de mégiscsak belement a játékba, ami nekem csak jó. Bár a sértés miatt majdnem robbantam. Az öklét belecsapta a tenyerébe úgy, hogy a csattanástól még az aréna is beleremegett. Behunyta a szemét és olyan volt, minta erősen koncentrál volna.
- Anyou... hasznyá~ltál sonyi~dót, de ettől még az ütéseid nye~m lesznye~k se erősebbek, se gyorsabbak. Az előbbi rúgásod elsősorban kettő okból volt gyenge - mutatta fel mutató - és középső ujját, majd a középsőt rögtön be is hajtotta - Először is a szintedhez képest túl komplikált mozdulatot hasznyá~ltál. Erőt, lendületet és időt vesztettél azzal, hogy túl mya~gasra emelted a lábadat. Számyo~dra célszerűbbek lennének a gyorsabb, kisebb ívű, alacsony rúgások, mert fizikálisan gyengébb vagy, mint én, nye~m is vagy annyira ruganyos, és annyira csigalassú vagy, hogy túl sok időt vesz el, míg magasra emeled a koszos lábad. Fáj még a térded? Amikor ott rúgtalak meg, a gyorsaságra mentem, mivel tudtam, hogy csak egy pillanya~tig leszel megbénulva a meglepetéstől. Ha megpróbállak fejbe rúgni, azt ki tudtad volna kerülni.
Kezdte a magyarázatot, de közben egy kisebb demonstrációt is kaptam. Saját testemen tapasztalhattam meg az elhangzottakat. Egy alacsony ívű rúgással telibe találta a combomat, ami egyáltalán nem volt kellemes. Egyet hátralépett és magasra emelve a lábát vállon talált, melynek következtében térdre rogytam. A rúgások elég gyorsak és elég fájdalmasak voltak. A vállrúgást kézzel lehetne hárítani, de ha ebbe belenyúltam volna, akkor biztos, hogy az egyik eltörik. Ahhoz nem elég erősek a kezeim. Egy ellenrúgáshoz meg időm sem lett volna.
- A myá~sodik ok ott rejlik, hogy a sípcsontoddal találtál el. A rúgásod lendületének egy része ezzel elveszett. Egy ilyen félköríves rúgásnál a legnya~gyobb sebességet a lábfejed éri el myo~zgás közben, a nya~gyobb gyorsaság pedig nya~gyobb erővé alakul találatkor. Eto... eh, faszom
Feltehetően a végén kifogyott az agyi tevékenysége, vagy csak egyszerűen a beszédkészsége. Mikor lemerül a Duracell. Bár a káromkodás annyira nem zavart.
Szavait igyekeztem megjegyezni, és időközben azon gondolkodni, hogy én ezeket az információkat hogyan tudnám a legjobban felhasználni. Az biztos, hogy egy nagyobb ívű rúgásnak nagyobb ereje is van, ha azt jól alkalmazzák. Viszont ahhoz több idő kell, mint hogy most egy gyors rövid rúgással bokán találd. A lábfejem nagyobb erőt tudok kifejteni, de mégis kedvesebb az a felület, ahol sérülést okozhatok az ellenfélnek. A lábfej nagyot csapódik, és a fejre irányuló csapással jól orrba lehet találni az ellenfelet, minek a hatására elered az orra-vére, és az csak eltereli a figyelmét, megszédíti, kevésbé tud higgadtan gondolkodni, és persze vérveszteség is. Amit kaptam egy tökéletes példa volt arra, hogy egy rövid kis ívű támadással jobban nyerhetek időt egy nagy ívűnek, és ezzel nagyobb is lehet az erő. Ez kicsit olyan, mintha tökön rúgnám, ő kicsit összecsuklik, odakap a területre, majd egy nagy rúgással vagy lábfejjel, de stílusosabb sarokkal jól fejbe találni, és már el is van intézve az illető.
Legyint egyet, majd hátat fordít nekem. Elkezd elfele sétálni. Nincs olyan személy, aki ezt nem használná ki, és támadna rá. Persze gondolom ő is számít a támadásra, vagy inkább pont azért csinálja, hogy támadjam. De ügyesen kell. Az első támadás biztos nem talál, de ha ügyes vagyok, akkor eltudom érni, hogy a második sikerüljön.
Nem is habozok feltápászkodom, majd bokája magasságában el akarom kaszálni. Persze ő védelmi mozdulatként felugrik, így a támadást hárította. De mondhatni ez forgatókönyv szerű esemény volt. Körbe is röhögtem volna, ha nem így cselekszik. Most viszont nekem kell valami brilliánsat alkotni, hogy a támadásomat nehogy ellenem fordítsák. Persze, amilyen gyorsan csak tudom, behúzom a lábamat és elugrok az eddigi helyemről. Amint földet ér, mellékerülök egy gyors kis rúgással, sarokkal oldalba próbálom találni a térdét. Ha sikerül, akkor ez egy tökéletes bénítás, melytől összecsuklik, és egy nagy ívű rúgással, sarokkal gerincen találhatnám, melytől előre bukik. Ha túl jó lettem volna, akkor megpuszilja még a padlót is, de attól sokkal jobb. Még így sem biztos, hogy elég gyors vagyok ahhoz, hogy tényleg is találjam, és ne hárítsa valahogy.

Tárgy: Re: Aréna Kedd Nov. 20, 2012 4:00 am

Elianya ~~bánytalmazása~~ edzése

Ahogy arra a számított, a lábát próbálták kirúgni alóla, bár kissé elhúzta a száját a nagyívű mozdulaton. Éppen az előbb mondta, hogy törekedjen a gyors, kevés lendületet igénylő rúgásokra, erre ki akarta söpörni a lábát, amihez erő is kéne. Felugrása közben meg akarta lepni ellenfelét, így megfordult a levegőben és egy mellkas felé irányuló rúgással próbálkozott, ám Eliana óvatossága (vagy gyávasága) megmentette a nagy erejű találattól, hiszen mire Mai lába odaért, ahol az imént volt a fracción, ott már csak a porral telített levegő maradt. Tisztában volt azzal is, hogy sebezhetővé vált, ám nem számított arra, hogy amint talajt fog, azonnal támadás éri. Kissé meglepődve észlelte, hogy térde rúgást kapott, ráadásul pont olyasmit, amit meg akart tanítani a fincsi nyalánkságokért cserébe. Edzőpartnere lába érzékeny pontját támadta, ráadásul a csontos sarkával, melynek a felülete elég kicsi ahhoz, hogy az egyébként nem túl erős, de gyors rúgás teljes erejét képes legyen egy pontba koncentrálni. Tökéletes kivitelezés volt, és ha Mai nincs észnél, a hátába kapott volna egy erősebb rúgást is. Azonban összecsukló lábát hagyta ténylegesen összerogyni, és egy oldalra irányuló bukfencet indított a mozdulatból, így a lábfej elszáguldott felette. Kezeire támaszkodva lökte fel magát, és néhány méterrel odébb ért földet, biztonságos távolságban ahhoz, hogy kicsit pihentethesse sajgó térdét. Nem látványosan mutatkozott meg, de egy pillanatnyi fintor azért átfutott az arcán.
- Gyorsan tanulsz... - jegyezte meg kelletlenül, egy nagyon picike, nagyon halvány elismeréssel a hangjában, ugyanis Eliana tényleg kellemes meglepetést okozott neki azzal, hogy tudta követni a tanácsait. Talán alábecsülte, hiszen még önmaga is tett hozzá olyan apróságokat, melyek hatékonyabbá tették a mozdulatait. Egyedül az zavarta, hogy a másik mennyire néma, szinte semmire sem reagált, még akkor sem, ha kérdezte. Bezzeg a trónteremben, ott jó nagy volt a szája Seth előtt. Talpnyaló...
- Myo~st jöjjenye~k az ütéseid, oobaka! Rossz technyi~kával ütsz, minden erődet beleadod a myo~zdulat elindításába, így lendületet veszít, mire eléred az ellenfelet... Képzeld el azt a harmya~tgyenge karod úgy, mint egy ostort, a myo~zdulat végébe vidd bele az erőd, nye~ az elejébe - szólt, majd azzal odasétált a földön heverő bábuhoz, és felrántotta. Szétesett annyira, hogy megállni már nem tudott a saját talpazatán, de ha tartották, akkor még lehetett használni. Ha megüti úgy, ahogy mondta, akkor nem csak erősebbek lesznek az ütései, hanem pontosabbak is, hiszen azzal, hogy az elejébe viszi bele az energiát, elveszti az uralmát is a karja felett, az ostorszerű mozdulat viszont segít jobban célozni.
- Még egy dolog... a csuklód is része a karodnak, konyo~yaro Rolling Eyes

- jegyezte meg, ám többet nem szólt. Kíváncsi volt, hogy kitalálja-e, mire is akar ezzel célozni, hogy miben segít ez neki az ütések erősebbé tételében. Valahogy megnőttek az elvárásai azok után, hogy rájött, érdemes a sarkát használnia, ráadásul talán arra is rá fog ébredni a bábu püfölése közben, hogy az ütései miért gyengébbek a rúgásoknál. Nem azért, mert a rúgásait többet gyakorolta.

Tárgy: Re: Aréna Pént. Nov. 23, 2012 11:44 am

Kőkemény edzés a macskanővel

A térdét sikerült eltalálnom, viszont a második támadást szépen elkerülte. Tényleg nem rossz. De úgy látom megérezte, hogy térden találtam.
- Gyorsan tanulsz...
Jegyezte meg, amin kicsit csodálkoztam, mert mintha egy halovány kis dicsérett lett volna a részéről.
- Myo~st jöjjenye~k az ütéseid, oobaka! Rossz technyi~kával ütsz, minden erődet beleadod a myo~zdulat elindításába, így lendületet veszít, mire eléred az ellenfelet... Képzeld el azt a harmya~tgyenge karod úgy, mint egy ostort, a myo~zdulat végébe vidd bele az erőd, nye~ az elejébe.
Valahogy az ütéseim nem voltak soha sem igazán hatékonyak. Valahol mindig elveszett azaz igazi erő, amit igazán belevittem. Soha nem volt olyan erősek, hogy falat tudjak velük átütni. Az lenne igazán jó, ha az ütés gyorsasága, és ereje összhangban lenne, és elérje azt a hatást, amit szeretnék. Valahogy a lendület és az erő ami kezdetileg megvan a végén soha nem mutatkozik meg.
Magam elé emelem a kezemet és elkezdem hajlítgatni és forgatni. Ostorként? Azt értem, hogy úgy, hogy a végén legyen az igazi erő. De egy ostort is meg kell tanulni kezelni. Az ütésem vége éri el igazán az ellenfelet. Ha egy gyors forgásos technikával próbálkoznék, amikor úgy forgok, hogy a kezemet oldalsó tartásban tartom, akkor eléggé hatékony lehet. Kicsit úgy, mint a búgó csiga pörög. Viszont valószínűleg nem tudok majd olyan gyorsan forogni, másodszor meg azzal csak az ujjaimat törném el, és több kárt okoznék magamnak, mint az ellenségnek.
Eközben éhenkórász felállította a bábut, hogy gondolom azon gyakoroljam hogyan is tudnék javítani a technikán.
- Még egy dolog... a csuklód is része a karodnak, konyo~yaro - jegyezte meg.
A csuklóm közel nem olyan erős, mint esetleg a sarkam volt. Valószínűleg előbb törném el a csuklómat, mint hogy igazán kárt tegyek az ellenfelemben. Azt tudom, hogy az orrát nagyon könnyen be tudom törni az illetőnek. Egy alulról jövő tenyerem alsó részével eltalálom, és máris elkezd eredni az orra vére. Viszont ezzel a technikával csak ott tudom elintézni.
Ökölbe szorítom a kezemet, és próbálok különböző helyzeteket és ütési sémákat megtalálni. Először felemelem magam elé, és az egészet tolom hirtelen előre, de ez valahogy nem az igazi. Próbálom hátra vinni, és onnan lendületet véve előre nyújtom. Majd ismét magam elé a másik kezemhez, és egy visszacsapás szerűen. Aztán fogom ollót formázok az ujjaimmal, és mintha kiszúrnám a szemét. Végül is ez is elég hatékony. Valahogy nem találom az igazán jó mozdulatot, hogy a kezem hogy válhatna ostorrá, és hogyan tudom igazán a kezem legvégébe vinni az erőmet.
Fújok egyet, és egy lendületvétellel megindulok a bábu félé. Felugrok, forgok, és a jobb kezemet nyújtom ökölbe szorítva. A forgás lendületével, az öklöm külső szélével és a csuklóm felületével próbálom meg úgy eltalálni a bábut, hogy az ütés minél erősebb legyen. Természetesen a fejre céloztam. A bábú mozdult is volna az ellenkező oldalra, viszont a másik kezemmel nyújtott kézzel, nyújtott összezárt újakkal a tenyerem vékony szélével próbáltam ismét eltalálni.
Talán így jobb volt, mintha egy jobb egyenessel behúztam volna neki, de ez így valahogy még mindig nem elég jó…
Kicsit lemondóan próbáltam vissza állítani a bábut az eredeti állapotába.
- Megmutatnád kérlek, hogy hogyan gondoltad? Valahogy úgy érzem, hogy előbb töröm el a csuklómat, minthogy ezt a célpontom megérezné. Tudom, gyúrnom kellene a karomra, de hogy lehet jobb a technikám? Valahogy nem találom azt az igazán jó mozdulatot, amivel jobb lehetek.
Szörnyű beismerni, de valahogy az ütéseim iszonyat szerencsétlenek. A rúgásaim ezerszer jobbak. Az ütéseim talán jobbak, mint egy átlag nőné, viszont nem elég, hogy igazán megijesszek vele valakit. Ha megütöm, akkor inkább csak körbe röhög. Szégyen, de kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan csinálja.