Tiszteletlenség egy nővel szemben? Kikérem magamnak, ez egyáltalán nem rám vall. Hogy meglestem egy zuhanyzóban éppen zuhanyzás közben az teljes mértékben a véletlenek összjátékának a műve. Először is csak szimplán arra jártam, miközben a kedvenc drámámat olvastam. Merő véletlenségből fordultam be abba a helyiségbe, amire nagy betűk hirdették: Női zuhanyzó, férfiaknak belépni tilos! Ezek után merő véletlenségből álltam meg egy zuhanyzó fülke előtt, ahol egy shinigami hölgy éppen zuhanyzott. Leengedtem a dráma könyvet, amit éppen olvastam és hát arról nem tehetek, hogy a szemeim, reakcióidőm alig töredéke alatt fókuszáltak a hölgy különböző pontjaira. A sikoly persze felébresztette bennem a gyanút, hogy olvasás közben rossz helyre fordultam és egy kicsit úgy mondván eltévedtem. Ez azonban, azt hiszem minden férfivel előfordul, legalább egyszer. Ha többször nem is, mert olyan választ kap az adott esetre, hogy legközelebb oda figyel hová is teszi be a lábát. A kedves hölgyemény sikoltozására tehát távoztam. Tovább sétálgattam az utcán és olvastam kedvenc drámámat. Útközben azon gondolkodtam, hogy miért nem kérdeztem meg a hölgytől, hogy is hívják és hogy mikor is nincs szolgálatban. De attól tartok, nem adott volna kedvező választ. A városban nyugalom volt és van ... így aztán nyugodtan folytattam őrjáratomat, elvégre a 13. osztag tagjainak az a dolga, hogy vigyázzák a város rendjét. A nap lassan készült lenyugodni, amikor is meguntam a sétálgatást. De most komolyan, mit tehet az ember, ha egyszerűen semmi sem történik a városban, minden békés és nyugalmas. Gondoltam egy jót és befordultam az Ukitake büféjébe. Lévén osztagom korábbi kapitányáé a hely és hát mindig is szerettem ide járni. Kenpachi ivója is jó helynek számít, de a tény, hogy utálom a részegeket, erősen távol tart attól a helytől. Rendeltem egy szendvicset és nyugodtan eszegetni kezdtem. Azt hittem, hogy jó napom van. Hát ... ekkor kezdődött valami különös. Éppen jóízűen emeltem volna fel a szendvicsemet, amikor egy nő shunpózott elém.
- Szép estét, valami gond van?
Kérdeztem de a következő pillanatban arccal a kajámba dőltem és amíg ki nem emelete a fejemet a jó szaftos kajából bugyborékoltam benne egy keveset. Ukitake biztos morcos volt, hogy a fizető vendégeket molesztálják a büféjében, de erről a beszélgetésről erősen lemaradtam. Ahogyan arról is, hogy hova kerültem. Mikor kezdtem magamhoz térni, fogalmam sem volt hol vagyok. Körül nézek, pillogok ezerrel, mert nem ismerős a hely. Amikor megpillantom vélt el rablómat Kohaku asszonyt megszólalok.
- A 13. osztag tagja ellen elkövetett shinigami rablás miatt letartóztatom. Legyen szíves vezessen ki innen, majd kövessen a 13. osztag kapitányságára vallomást tenni. Ellenben kénytelen leszek kényszerítő eszközhöz folyamodni.
Mondom magabiztosan és felkészülten arra, hogy a hölgy ellen kénytelen leszek kidout vagy legrosszabb esetben zanpakutot használni.
- Figyelmeztetem a 13. osztag tagja vagyok, nem szoktam viccelni.

- Idióta, frigid, vén boszorkány! A Hollowok zabálnának fel. Azonnal engedjen el szedje le rólam ezeket a láncokat. Mit képzel maga, hol van?
Tiltakozom, elvégre kikérem magamnak ezt a bánásmódot. Ez a nő előttem, meg lehet akár a főkapitány nagyanyja is, az sem érdekelne. Mert ezért valaki egyszer szét fogja ennek a boszorkánynak rúgni az alfelét az is biztos. Most pedig aztán végleg elegem van ebből a rusnya banyából, amikor az azt kérdezi tőlem, hogy tagja vagyok-e valami férfi egyletnek.
- Nem vagyok tagja semmiféle férfi egyletnek! A Gotei 13. osztagának vagyok a beosztottja. S utoljára mondom, letartóztatom.
Azzal könnyedén rámutatok és bár az idézést elhagyhatom, ettől még kimondom, csak azért, hogy tudja ... mi fogja lepörkölni a haját és megsütni, mint valami jó ízű falatot. Teljes erőmet beleadom, elvégre ez a nő elraboltatott.
- Hakudo 4. támadás, Byakuray!
Ezek után nyugodtan várom, hogy a mami megpörkölődve észre vegye magát és sűrű bocsánatkérés közepette kiengedjen innen. Elvégre mit képzelnek itt egyesek magukról? Ez a vén trotyi azt hiszi ő itten a főnök. Na meg arra nem gondolnak, hogy amennyiben ő eltűnik, úgy abban az esetben keresni fogják? Elvégre nem tűnnek el maguktól csak úgy a shinigamik. Hogy valami küldetésben leírják, mint veszteséget? Olyan nincs, a küldetésre indulókat feljegyzik valahová. Előbb utóbb pedig fel fog tűnni valakinek a hiánya. Itt súlyos bűnök történnek, törvényszegések és ezekért előbb utóbb valaki csúnyán megfizet. Az pedig nem ő lesz.

Pislogok nagyokat, ahogyan a kidou amit megidéztem véletlenül elfelejtette kifejteni a hatását.
- Ilyen nincs.
Mondom alaposan meglepődve, hogy ilyen azért már tényleg ritkán van, hogy valami mágikus mezővel kérem itten megbénítják mások képességeit.
- Na jó add ide azt a hagymát, megpucolom én neked.
Amikor megkapom a hagymát elkezdem kénytelen módon pucolni. Amikor a boszorkány viszont hátat fordít, gyorsan kiválasztom, azt amelyik a legocsmányabb és töttyedtnek tűnik. ~ Csodálatos darab.~ Gondolom magamban és mielőtt kilépne az ajtóból a hagymát megküldöm. Elég erősre sikeredett a dobás és a hagyma az asszonyság mellett a falon toccsan és repül sok ezernyi cseppre. Mint egy repeszgránát teríti be a falat és feltehetően szegény banya arcát is. Ezek után folytatom a hagymapucolást és csak az orrom alá dünnyögök.
- Ingyen arcpakolás, nyugtatja és tisztítja a bőrt. Arra, úgy is szüksége lenne.
A hagymákat könnyedén pucolom és amikor a banya felém fordul, hogy kitombolja magát én értetlen képpel nézek rá.
- Azt mondta pucoljam a hagymákat, hát azt teszem. A rohadtat meg kidobom. Bocsánat, rosszul célzok, mert azt a fotelt céloztam, amit folyamatosan magával visz.
Célzok itten az asszonyság terebélyes ülepére. Meg nem ölhet, legfeljebb elver. Becsületembe nem fog így se belegázolni, elvégre nálam nincs semmi és a kidouimat sem tudom használni. Majd túlélem. Nevetek és nevetek. Bármit mondjon is nem veszem magamra, sokkal nagyobb fájdalom az neki, ha nem veszem fel.
- Azért morcos, mert nem magához tévedtem be, ugye? Mióta nem látta férfi, ezer éve?
Kérdezem pimaszul.