Név: Sumairi
Kaszt: ismeretlen
Kor: 102

Külső: Macskaszerű élőlény, de csak első pillantásra látszik annak. Farka ugyanis testének méretéhez képest hatalmas, nincs bajsza, és a füleiből két lapos, mancsszerű nyúlvány indul ki, melyeket egy-egy aranysárga gyűrű vesz körül. Bundája teljesen hófehér, kivéve a nyúlványok rózsaszínes végét és a hátán található piros, cseppformájú jelet. Szemei gombszerűek és pirosak, száján állandóan ugyanaz az ártatlan mosoly ül.


Jellem: Bájos, ártatlan, édes kisállat. Külsőre. Belül azonban velejéig romlott és gonosz. Külsejével és viselkedésével könnyedén becsapja és manipulálja áldozatait, akik előtt akkor jelenik meg, amikor leginkább szükségük van valamire, és a gyengeségüket, legyen az bármilyen pillanatnyi is, kegyetlenül kihasználja.

Képesség:
Ha a nyúlványaival megérint valakit, akkor képes elfogyasztani annak lelkét, feltéve ha az áldozat teljesen megbízik Sumairiban és szemernyi kétsége sincs afelől, hogy az "alku", amit felajánlanak neki, az ő javát szolgálja. Az így üressé váló testeket beszippanthatja a hátán található "száj" segítségével, és azokat bármikor képes újra előhívni és bábjaként irányítani, feltéve ha a nyakukra illeszti a nyúlványa körül található gyűrűk valamelyikét.
A gyűrű nem csupán a kapcsolatot biztosítja a test és Sumairi között, de a zombi képessé válik olyan egyszerű technikákra is, mint lélekenergia-sugár és -pajzs generálása. Erejük körülbelül 4000 LP és egyszerre kettőt mozgathat belőlük Sumairi. Jelenleg azonban összesen több, mint száz test gazdája.

Előtörténet:
Apró lábacskáit szaporán szedte a verőfényes karakurai napsütésben. Észrevétlenül mozgott az emberek között, akiknek nem volt ideje arra, hogy jobban szemügyre vegyék, csupán egy elrohanó fehér szőrpamacsot láttak belőle, ha egyáltalán észrevették. Egy macska - gondolhatták jogosan, és csak azután eszmélhettek rá esetleg, hogy talán mégsem az, ha a jelenséget nem felejtették el pillanatok alatt. De mire esetleg kíváncsivá válhattak volna, addigra Sumairi már messze járt. A lény egy embert követett, pontosabban valamit, ami embernek álcázta magát. Tudta jól, hogy nem lehet az, hiszen már hetek óta figyelemmel kísérte a tevékenységét, mely számára igazán áldásos volt. Célpontja akármerre járt, kétségbeesett, lelkileg megtört lelkeket hagyott maga után, akikkel igazán könnyű dolga volt. És nem csak csillapíthatatlan éhségét enyhítette, hanem a friss hullák gyűjteményét is gazdagították, ez volt az igazán gyümölcsöző aspektus Sumairi szempontjából. Hisz' az Emberi Világban ragadt lelkeket akkor talált, amikor csak akart, de éppen csak elhunyt, vagy még élő emberek lelkét és ezzel testét is megszerezni már jóval több erőfeszítést igényelt. Szolgái pedig fogyóeszközök voltak, utánpótlást igényeltek. Elvégre ők voltak az egyetlen eszköze arra, hogy megvédje magát az éhes lidércektől, melyek nem hallgattak szavaira, vagy a kártékonyságát felfedező egyéb teremtményektől, esetleg a sikertelenül becserkészett áldozatoktól, akik bosszúra szomjaztak.
Mostani jótevőjével véletlenül hozta össze a sors, és mint áldozatként tekintett rá eleinte. Nehéz volt nem észrevenni a század eleji, európai stílusú ruhákban mutatkozó lányt, hosszú, aranyló haja és smaragdzöld szeme pedig csak még jobban felkeltette Sumairi figyelmét, úgy érezte egy olyan testre lelt, amely kollekciója ékköveként szolgálhatna. Ám ahogy nyomába szegődött, nem kellett sok hozzá hogy rájöjjön, célpontjának hozzá hasonlóan ártó szándékai vannak, hiszen merő szórakozásból kínoz és öl, módszerei kegyetlenek, ereje pedig nem emberi eredetű. Hosszasan rágódott rajta, hogy megkísérelje-e a nem túl kedvező jellemvonások ellenére mégis elragadni a lelkét, ám végül letett róla, a kockázatot túl nagynak ítélte meg. És ha nem lett volna második alkalom, bizonyára túl is lépett volna az egyszeri potyavacsorán, amelyet a szőkeség akkor tálcán kínált neki, de ennek köszönhetően felfedezte, hogy a lány kirándulásai Karakurába rendszeresek. Innentől kezdve az apró teremtés nyomába szegődött, és még változó külseje sem tudta megakadályozni ebben, hiszen kiváló szaglásának köszönhetően kilométerekről felismerte "gazdája" illatnyomát. És így volt ez most is, amikor végre utolérte az éppen szőke külsejét viselő lányt és türelmesen figyelte rejtekhelyéről, ahogy az újabb áldozatát a földbe tiporja újra és újra.
Ezúttal hamar elunhatta a szórakozást a nő, ugyanis a szerencsétlen ember kínzása szokatlanul rövid ideig tartott, és miután lenéző pillantásával utoljára megillette az immár élettelen testet és távozott, a lélek is lassan kibújt porhüvelyéből. Sumairi így előbújt, és szokásához híven egy jól észrevehető helyre leült, majd megvárta hogy a sebezhető lélek észrevegye őt. Szokásos alkuját ajánlotta, egy kívánságért cserébe élettel kecsegtetett és a hamis ígéretre a tehetetlen és naiv szellem azonnal rákapott, ahogy mindig. A rituálé ahogy máskor sem, most is csak néhány pillanatig tartott, ám az élettelen test eltüntetése után váratlanul egy ketrec emelkedett Sumairi köré, és a számtalan megjelenő aranysárga pillangóból összeállt a lány, aki elvette az ember életét.
- Ki vagy te és miért követsz?
Hangzott fel a szigorú kérdés, Sumairi pedig tekintetét a lányéra emelte. Csapdát állítottak hát neki. Ezek szerint a humanoid lény figyelmét nem kerülte el, hogy követik, bármennyire is jelentéktelen az ő jelenléte. Kételkedett benne, hogy zombijai hatásosak lennének egy ilyen hatalommal rendelkező entitás ellen, csupán elpazarolná értékes forrásait. Kénytelen volt belátni, hogy csak szavakkal szabadulhat innen, tettekkel nem.
- Csupán kihasználom, hogy tálcán kínálod egy magamfajta számára a táplálékot. Bolondság lenne figyelmen kívül hagynom a terített asztalt, amit biztosítasz számomra, milady. De rád nem jelentek fenyegetést, láttad, hogyan dolgozom. Téged üres ígéretekkel nem lehet becsapni, nem vagy kiszolgáltatva nekem. Ha bárki lelkét képes lennék megszerezni, nem lennék rászorulva arra, hogy kövesselek. Viszont te olyan lelkeket hagysz magad után, akik érzelmileg sebezhetőek, olyanok, akik nekem kellenek.
Felelte, megőrizve nyugalmát és fenntartva ártatlan külsejét. Igyekezett természetesen viselkedni, mint akit nem zavar, hogy fogságba ejtették, és nem is próbálkozott a kitöréssel, hiába lehetséges, hogy a rácsok engednének még gyenge ütéseinek is. Fenn kellett tartania a látszatot, hogy nem tart a nőtől.
- Felkeltetted az érdeklődésem, patkány. Feltételezem van neved és valamiféle képességed is, akármi is vagy.
- A nevem Sumairi, ami pedig a képességemet illeti... a táplálékom üressé vált teste felett képes vagyok átvenni az irányítást. Amolyan... testőrség, mivel én magam ártalmatlan vagyok.
Bár rövid ideig hezitált, végül elárulta az erejét arra gondolva, hogy fogva tartója nem hinné el, ha megpróbálna róla hazudni. A ráaggatott jelző és a rúgás, amitől a ketrec felborult, nem igazán tetszett neki, de el kellett ismernie, hogy neki most alkalmazkodnia kell. Főleg így, hogy kénytelen volt bizonytalankodni. Már sejtette, mire megy ki a játék, és a boszorkány szavai meg is erősítették benne.
- Értem. És ha jól sejtem, nem áll szándékodban befejezni a roppantul idegesítő viselkedésed és továbbra is a sarkamban fogsz loholni. Éppen ezért most a te eszközöddel élnék, és alkut ajánlanék neked. Megtűröm a jelenlétedet körülöttem, cserébe pedig a rendelkezésemre bocsátod a testőrséged és azt teszed, amit én mondok. Megtarthatod a nyomorult kis életed és nem is fogsz éhen dögleni. Úgy gondolom ezért nem kérek nagy árat, Sumairi. Hiszen még a szabadságod is megmarad... részben. Mit szólsz?
Vigyorodott el a báránybőrbe bújt farkas, nem hagyva sok választást hősünknek, aki rövid idő alatt felmérte a kevés lehetőségét és kénytelen-kelletlen rábólintott a dologra, alávetve magát a Rinaaya néven bemutatkozó boszorkánynak. Hiszen mindig van egy nagyobb hal és most a sors egy ilyennel sodorta egy helyre. Ez a büntetése, amiért óvatlan volt, és engedett a könnyű ösvény csábításának, amiért olyan fáról szüretelt, amit nem ő öntözött és ápolgatott. Igaz egyben azt is eldöntötte, hogy ha képes lesz rá, bosszút áll a megaláztatásért, amit számára ez a döntés jelentett. Csupán el kell nyernie a bizalmát, és ha ez megtörténik, nem lesz akadálya annak, hogy megfordítsa ezt a szerződést.

És ím', Aizen Sousuke bejelentette espadáinak a mindent eldöntő végső leszámolás dátumát, ezzel egyetemben aláírta saját vereségét. Hadserege nem lehet elég erős ahhoz, hogy a Gotei 13 hatalmával szembeszálljon és sikerrel végrehajthassa reménytelen tervét, saját erejétől megrészegedve felelőtlenné és elbizakodottá vált. Túl sok hasonló megalomániást láttam ahhoz, hogy ne ismerjem fel a jeleket, még akkor is, ha a shinigami hatalma és intelligenciája kétségtelenül nagyobb, mint bármelyik elődjéé. Biztos vagyok abban is, hogy tudja, ma este mit tervezek, és abban is, hogy megpróbál majd megállítani, de ez nem fog neki sikerülni. Csupán néhány órával ezelőtt közölte velem, hogy mit vár el tőlem, és hogy mit ajánl cserébe, azonban a feladatom jelentősége az egész tervében végtelenül csekély és semmitmondó, ahogy a jutalmam is csak a szerepemmel egyenértékű lenne, mindez pedig elárulta, mit tud velem kapcsolatban. Tény és való, semmivel sem tudott volna meggyőzni, hogy tartsak vele, sokkal intelligensebb vagyok annál, hogy összeakasszam a nemlétező bajszom Soul Societyvel. Ha létezésem a tudomásukra jutna, azzal a jövőmet tenném kockára. Nem attól tartok, hogy megölhetnek, mert arra ők is képtelenek lennének, hanem sokkal inkább attól, hogy felfedeznék a köztem és Matetsaku Miyoko között rejlő kapcsolatot, az pedig igen érzékenyen érintene, ha eddigi legreménytelibb tanítványomat elveszíteném, hiszen értelmetlenné tenné ideiglenes szövetségemet Aizennel.
Most tőlem szokatlan módon az Emberi Világban használt külsőmmel lebegek a homok felett az éjjeli sivatagban, oldalamon egy lidérccel, aki majd megnyitja számomra a gargantát Las Nochestől messze. Nem sietek, tisztában vagyok vele, hogy a konfrontáció elkerülhetetlen, és ahogy arra gondolok, hogy miképpen akar majd elérni hogy fejet hajtsak neki, megérzem a letaglózó erejű reiatsut, amely a vállamra nehezedik. Lábaim nem bírják el megnehezedett testsúlyomat, ám mielőtt térdre eshetnék, alsó végtagjaimra erős páncél kerül, melyek megtartanak a nyomás ellenére is.
- Rinaaya... Engedd meg, hogy megkérdezzem: miért gondolod azt, hogy még nem jött el az ideje a Gotei 13 eliminálásának? - Hallom meg az ismerős, nyugalmat árasztó hangot mögülem.
- Ara-ara, Aizen. Megtiszteltetésnek érzem, hogy csak emiatt a kérdés miatt hajlandó voltál kimozdulni a palotából. Mintha oly' fontos lennék számodra. Akárhogy is, már elmondtam az indokaimat, így kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy vagy a memóriád olyan, mint egy halé, vagy csupán szánalmas kifogást keresel arra, hogy kommunikációt kezdeményezz nagyságommal.
Válaszolom hűvösen, meg sem fordulok. Nincs kedvem az egykori kapitány idióta játékába belemenni, másrészt arra sem akarok esélyt adni neki, hogy felbosszantson. Jobb, ha tiszta lapokkal játszunk az elejétől kezdve. Tudom, hogy mit akar, ahogy ő is tudja, én mit akarok. Nincs szükség ostoba bájcsevegésre.
- Souka. Akkor engedd meg, hogy feltegyek egy másik kérdést. Miből gondolod, hogy a te hatalmaddal meg tudsz szökni előlem?
- Hmpf... Még ha erősebb is vagy a fajtádnál, az nem változtat a tényen, hogy shinigami vagy. Még ha át is léped a shinigamik erejének határát, az nem változtat a tényen, hogy egy shinigami által kreált eszközzel teszed ezt meg. Nem tagadhatod meg a gyökereidet és egy olyan alantas lény, mint te, sosem emelkedhet olyan magasságokba, mint én, aki valóban felette áll minden evilági létformának. Egy valódi istennek nincs gyengepontja. Neked van. És amíg ezt a gyengepontot ismerem, sosem fogsz tudni nekem ártani.
Fordulok meg lassan és fölényesen, kezemben pedig egy kard materializálódik, amely Aizen számára bizonyára ismerős lesz. Egyik kezem a markolatot, a másik a pengét tapintja. Látom a férfi arcán a meglepődés jeleit, erre nem számíthatott.
- Jól látod. Bármilyen fegyverről képes vagyok másolatot készíteni, ez alól a zanpakutouk sem kivételek. Tudok Kyouka Suigetsu titkáról, ha megérintem a pengéjét, a Teljes Hipnózisod nem ér semmit. Nem igázhatsz le, amíg ez a katana a kezemben van.
Villantom meg aljas vigyoromat. Bár a lélekölő ereje az én kezemben csupán a töredéke a valódinak, de nem is az a célom, hogy a saját képességeit ellene fordítsam, sokkal inkább az, hogy megakadályozzam a hipnózisa használatában. Tisztában vagyok vele, hogy nem a zanpakutou az egyetlen dolog, ami kiemeli a shinigamik sorából, de közönséges gyorsasággal vagy fizikai erővel, netán a kidounak nevezett műmágiával nem tud nekem ártani.
- Omoshiroi. Megeshet, hogy alábecsültelek, Rinaaya. Hajlandó vagyok szemet hunyni az engedetlenséged felett, amennyiben most mégis önként úgy döntesz, hogy csatlakozol hozzám. Másként nem ígérem, hogy fájdalommentesen jobb belátásra tudlak téríteni.
Bársonyos szavai hatására torkom mélyéről először halk kuncogás, majd egyre hangosabb nevetés tör elő bugyborékolva, testemből pedig újabb két kéz bújik elő, bármennyire is viszolygok külsőm ilyen jellegű eltorzításától. Második pár kezembe egy mágikus kard kerül, egy olyan fegyver, aminek pusztító ereje talán még Las Noches hatalmas falait is megrengetné.
- Megmozgattad a fantáziámat fajankó, úgy várom, hogy lássam, mivel akarsz jobb belátásra téríteni.
Felelem provokatívan, majd meglendítem a kardot, és lesújtva vele destruktív lökéshullámot indítok el a shinigami felé, mely több tíz méteres magasságba csapja fel a sivatag homokját. Arcom közönyössé válik, ahogy a becsapódás keltette robbanást nézem, egy intésemmel pedig arra utasítom a velem tartó arrancart, hogy nyissa meg a gargantámat. Ez nem végezhetett a férfival, de a porfelhő tökéletes rejteket nyújt nekem.
- Hadou no kyuujuu, Kurohitsugi.
Hallom Aizen hangját, némi meglepetésemre a hátam mögül. Mire megfordulok, sötét burok vesz körbe, és több tucat fekete energiadárda szúrja át a testemet. Az érzés, ahogy az éles pengék áthatolnak bőrömön és széttépik belsőmet, mennyei eufóriát okoz, a fájdalom ellenére arcomon boldogság látszik, ahogy a technika megszűntével elvesztem az uralmam magam felett és tehetetlenül esem össze ezernyi sebből vérezve.
- Elismerésem shinigami... ilyen mértékű pusztítást szervezetemben legalább 400... éve nem éltem át. Ám ez még korántsem elég ahhoz, hogy legyőzz. Legyen bármilyen mély, egy puszta kard által okozta seb vagy... egy ily' gyenge mágia romboló hatása sem tud... bennem elég nagy kárt okozni ahhoz, hogy kioltsa fényemet. Sayonara, Aizen Sousuke. Most láttuk egymást utoljára.
Okítom akadozó, elhaló, ám mégis vidám és magabiztos hangon a támadásomat sértetlenül kiheverő férfit miközben számból vér buggyan ki, és szervezetem elveszti a képességét arra, hogy az anyagi világban maradjon. Több ezer pillangóvá bomlok szét, a lepkék garmadája pedig átrepül az égen felhasadó sötét nyíláson, mely az Emberi Világba vezet. Az alant halványan mosolygó Aizennel fennálló szövetségem ezennel lezárult, eredménye néhány kagu, némi befolyás Las Nochesben és ami a legfontosabb, egy tehetséges tanítványjelölt felfedezése. Remélhetőleg nem kell túl sokat várnom a következő unaloműző lehetőségre.

Képesség kiegészítés:
Mivel Rinaaya a képességének köszönhetően minden általa ismert fegyvert képes lemásolni, ez alól a lélekölők sem kivételek. Azonban mágiájának használatával lényegében kényszeríti a zanpakutouk lelkét a vele való együttműködésre, a bizalom és a mély kötődés hiánya miatt pedig nem képes a fegyverek valódi erejét felhasználni.
Bár a boszorkány által teremtett lélekölők az eredetijük minden képességével és tulajdonságával rendelkeznek, erejüknek csak a töredékét képes munkára bírni, melynek mértéke a Különleges Képesség képzettség szintjétől függ. 1 és 10 pont között a zanpakutou ereje képzettségének negyede, 11 és 18 pont között harmada, 19 pont felett pedig fele lesz. Ebből következik, hogy 20 pont (és 15000 LP) tulajdonában képessé válik a lélekölő bankai szintjét is az uralma alá hajtani, illetve hogy előfordulhat olyan eset, amikor a Rina által teremtett zanpakutou erősebb, mint az eredeti használó lélekölője, ha az képzetlen a fegyvere használatában. Egy zanpakutou megidézése annyi pontot emészt el mágiapontjaiból, ahány pontja KK képzettségén van.

Megjegyzések:

• Resurrecciónt, mivel azok egy fizikai formát öltött élőlény eredeti alakjának elzárt formái, nem képes újrateremteni.
  
• Quincy íjat a környezet lélekrészecskéinek manipulálása tudásának hiányában nem tud használni.
  
• Bountok bábját nem képes az uralma alá hajtani, mivel azok önállósága nagyobb, mint egy zanpakutou lelkéé.

Hovatartozás: változó

Leírás: Cirka 700 évvel ezelőtt szegődött Rinaaya nyomába az első követője, akit idővel több is követett, ki önszántából, ki kényszerből csatlakozott. Az évszázadok folyamán számos különböző lény fordult meg a boszorkány kezei alatt, emberektől kezdve lidérceken át misztikusnak számító teremtményekig, de csupán egy közös van bennük: a romlott, gonosz lelkük. A társulás nevének jelentése a Kívánságok Átka, utalva ezzel a balszerencsére, amit Rinaaya és a kagunak nevezett tagok okoznak az ártatlanoknak.
A társulás diktatórikus jellegű hierarchiával működik, az egész szerveződés Rinaaya köré épül, feladataik, céljaik és orientáltságuk is tőle függ. Az oyakata-sama utasításai abszolút érvényűek, a kudarc rendszerint komoly és kegyetlen büntetést von maga után. A tagoknak néha azt is el kell viselniük, hogy Rina rajtuk vezeti le a mérgét, vagy éppen őket használja fel saját maga szórakoztatására. Mindazonáltal a kaguk nem rabszolgák és nem is túl megterhelő a szolgálatuk. Szabad életet élhetnek, és csupán néha igényli a segítségüket a boszorkány.

Célok, feladatok: A kaguk egyetlen feladata Rinaaya szolgálata, ám amilyen egyszerűen hangzik ez, olyannyira komplex is egyben. A küldetések sokrétűek, legyen az egy, a boszorkány számára túl rizikós varázstárgy-beszerző küldetés, információszerzés-kémkedés, vagy egy-egy nemkívánt ellenség likvidálása. Emellett a kaguk úgy minden száz évben egyszer segédkeznek Rinának a többi, fajába tartozó boszorkánnyal közösen megrendezett hajtóvadászat szórakoztatóbbá tételében is, egy csoport ártatlan ember kárára.

Különleges ismertetőjelek: Minden kagu kap egy speciális mágikus pecsétet a karjára, melynek külső nyoma nincs, ellenben fájdalmas a testbe való beleégetése A pecsét megengedi, hogy Rina saját kénye-kedve szerint idézhesse meg a kaguit (ennek ára kagunként négy mágiapont), emellett egyirányú telepatikus kapcsolatot is biztosít.

Tagok:
Oyakata-sama - Rinaaya
Kagu - Eras Vanthor (csatlakozás)
Kagu - Karasu Vex (csatlakozás)
Kagu - Sumariri (NJK, csatlakozás)
Kagu - Adora Luna (csatlakozás függőben)
Kagu - Takeuchi Ryounosuke (csatlakozás függőben)

A szervezet nyitott minden, feltétlen engedelmességet vállaló, alázatosan és tiszteletteljesen viselkedő, kellően romlott személyiségű karakter számára, kasztjától függetlenül. A válogatás jogát fenntartom. A csatlakozás egy rövid, IC-keretek között lebonyolított játék formájában zajlik.
PÜ-ben vagy cseten lehet jelezni a szándékot.