Kapitányi iroda

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Szer. Ápr. 16, 2014 9:58 pm

Nem értem meg a kapitányokat. Itt a rengeteg fotel és mégis a földre ül. Ha amúgy is a földön ülve teázik akkor minek ennyi fotel? Csak a helyet foglalja. Persze az is lehet hogy csak miattam nem ült a fotelba. Ez esetben hálásnak kéne lennem. Egy kicsit talán az is vagyok. Bár az érdekel a legkevésbé, ki, hogy issza a teáját. A másik amit nem értek, hogy nem is csodálkozik, sőt szinte örül annak, hogy egy ilyen gyenge shinigamit kap a csapatába. Mindenki erős csapatot akar magának. De hát ez sem az én ügyem. Ebben az osztagban fogok szolgálni. Kapok néhány nap szabadnapot. Újra járhatok edzésre. Nincs küldetés egyenlőre. Végre remek hírek. Belekortyolok a teámba és gyorsan végiggondolom a helyzetet.
-Nara-sama!-szóltam amikor befejezte.-Nem ismert egy shinigamit? Ekihiko a neve. Nem tudom melyik osztaghoz tartozik, és a vezetéknevét sem tudom. nagyjából 4-5 száz éves lehetett 15 éve amikor meghalt. Szeretném megtudni mi lett vele. A pár nap pihenőmet erre szeretném fordítani. Szükségem lenne rá hogy lezárhassam magamban.
Újabb korty tea és kis szünet. Nehezemre esik beszélni erről. Még mindig. Tizenöt éve egy vadidegennel levelezek. Fhuuu hogy is fogalmazzak. Furcsa.
-A másik dolog az edzés.-folytattam amikor összeszedtem magamat.-Kivel mikor mire mért hogyan mit? Engedje meg hogy kifejtsem. Talán feltűnt, hogy a lélekenergiám nem éppen észrevehető. Akár azt is mondhatnánk hogy nincs. Nem tudom milyen volt az akadémián de szerintem nem okozott gondot semmi. Nos én kegyelemből pótvizsgával mentem át. A húsz év, igen húsz, amit az akadémián töltöttem nem volt elég ahhoz hogy egy egyszerű varázslatot megtanuljak. Illetve elméletben tudok mindent csak gyakorlatban nem. A shikai formát ugyan képes vagyok előhívni de utána még egy shunpot sem tudok megcsinálni. Lehet nagy kérés de nekem valami extra edzés vagy tréning szükségeltetne.
Újabb korty tea. Nehezemre esik ennyi beszéd oly sok halgatás után. Ezt azonban még el kell mondanom.
-Kapitány! Maga ért a kardszellemekhez igaz? Feltelezem nem azért lett kapitány mert sok szakét tudott inni. A kardomnak két szelleme van. Legalább kettő, hisz ennyivel találkoztam. Az a kettő viszont azt állítja hogy még több szellem van akiket még nem láttam. Mennyi ennek az esélye?
Izanami mellettem rosszallóan nézett. Láttam rajta hogy haragszik amiért nem bízok meg benne feltétlen. Sajnos ezt nem tudom feltétlen elhinni tehát kénytelen vagyok szembenézni a királynő rosszallásával.
-Az a feltételezésem hogyha igazuk van akkor nem lesz szükségem varázslatokra és teljes értékű shinigami leszek harc nélkül is. Elsősorban ebben kérném a segítségedet. Szeretném megtalálni a többi szellemet.

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Csüt. Ápr. 17, 2014 9:17 am

Friss hús terítéken

Valahogy gondoltam, hogy Watanabe-san nem akarja csak úgy annyiban hagyni ezt a barátnős dolgot. Akartam is mondani neki, hogy a következő pár napban ezt pont elintézheti, de meggondoltam magam, hiszen az ő dolga, mit tesz a szabadidejével. Ezért jó is volt ráhagyni, így magától hozakodott elő ezzel a tervével és nem nekem kellett a szájába adni mindent.
- Sajnos nem valami jó a név memóriám, örülök, ha az osztagomban lévők nevét megjegyzem. De... - Bár emlékező tehetségemről nem vagyok híres, így ezzel nem nagyon tudok segíteni Watanabe-sannak, de megvannak a saját módszereim, hogy megtudjak dolgokat. - Haruki! - emeltem meg egy kicsit a hangomat, hogy kihallatszódjon az irodából és meghallja a célszemély. Pár pillanat után már csapódott is ki az ajtó, és mint egy széllökés, jelent meg mellettem Haruki.
- Hai, Shiratori-sama! - gondoltam, hogy valahol itt van a közelben és hallgatózik, ezért volt jó ötlet idehívni, mert majd ő elintéz mindent. - Rád bízhatom? - tudtam, hogy el fogja vállalni, de azért meg kellett kérdeznem. - Hai! - válaszolta, majd ki is viharzott az ajtón és nem kételkedtem benne, hogy meg fogja a találni az említett lány adatait. Maga után természetesen becsukta az ajtót, majd folytathattam a beszélgetést Watanabe-sannal. - Haruki majd mindent elintéz és el tud majd indulni valamerre. - próbáltam bíztatni Watanabe-sant, hogy meg fogjuk találni a lány nyomát és utána járhat a dolgoknak. Amúgy is lehet, hogy egy kedves barátnőjével levelezett halála után, hogy tudjon koncentrálni a feladatára.
- De az egyszerű zanjutsu vagy hakuda gyakorlatokat megtudja csinálni, nem? Amikor pedig a kidout gyakoroljuk, majd kitalálunk valami reiryoku növelő gyakorlatot és akkor azt fogja csinálni. Ha az úgy jó. - biztos ki tudunk eszelni valamit, ami mindenkinek jó lesz és akkor Watanabe-san is rendesen részt tud venni az edzéseken. Bár ilyen gyakorlatokkal még nem nagyon volt dolgom, de majd utána nézek, hogy meg tudjam tanítani Watanabe-sannak.
- Valamicskét értek a zanpakutou szellemekhez és nem szoktam szakét inni. Én eddig még csak ikerzanpakutoukkal találkoztam, amiknek két lelke van, ennél több lelkűvel még nem. Szerintem először a meglévő technikákat kellene tökéletesíteni és csak utána újabb célokat kitűzni. Vagy már annyira tökéletesen használja a shikaiát? - nem gondoltam, hogy kész lenne újabb erőkre, ha kevés lélekenergiája van, biztos még van mit csiszolni a képességein. Ezen gondolatmeneten elindulva, felálltam és az asztalomhoz mentem, hogy az adatlapját jobban megnézzem. Ha már úgyis itt vagyok, akkor magamhoz veszek egy üres adatlapot, amit az áthelyezett tiszteknek kell kitölteni.
- Ezt töltse ki! Csak a hivatalos procedúra, hogy az osztag tagja legyen. - tértem vissza a dohányzóasztalhoz két papírral a kezemben, amiből az egyiket átnyújtottam Watanabe-sannak egy toll társaságában, hogy töltse ki. Csak a szokásos információkat kellett megadni benne, meg egy aláírás, semmi bonyolult. Addig én ránéztem az akadémiai adatlapjára, hogy mit is írnak róla.

//Haruki is az én karakterem Cool

//

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Pént. Ápr. 25, 2014 7:10 am

Hosszú papírt tett elém. Ki kell tölteni az adataimat.
Hány évesen haltál meg: nem tudom
Hol éltél halálod előtt: nem tudom
Hol éledtél fel a szellemek világában: nem tudom
az ehhez hasonló kérdésekből egy rakat volt előttem. A legtöbbre a válasz nem, nem tudom vagy nincs volt. Amikor visszanéztem a válaszaimat teljesen elborzadtam. Feltételezem, hogy van aki mindenre ír valami értelmeset. Csapnivaló shinigami vagyok. Még a magam történelmét sem tudom. Kitöltöttem és visszaadtam a kapitánynak.
-Az engedélyt a nyomozásra köszönöm. Feltétlen felkeresem Harukit. Ami az edzést illeti. Nem akarok dicsekedni de Zanjutsuban egész jó vagyok. Ezzel természetesen jön a hakuda képesség is. Talán tisztában vagy vele hogy nagyon sokat voltam az emberek világában. Mivel nem épp csekély tudással mentem a világukba ezért az ottani tanárok tudását is nagyon gyorsan szívtam magamba. A shinigami sebességem és hosszú életem pedig nem csekély tudást engedett felhalmozni. Ami pedig még ennél is jobb számomra hogy Izanagi az egyik kardszellemem egy remek kardforgató. Ha meditálok akkor is tudok gyakorolni. A reiatsum azonban valami miatt rémesen alacsony. Minden shinigaminak nő az idő múlásával. Nekem azonban egyáltalán nem növekedett. Talán a belső világomban van valami ami elzárja az erőmet. Engedelmeddel speciális edzésként én ott kutatnék. Ha valahogy megoldható akkor magammal vinnék valakit esetleg aki segíthet. Nem tudom ez lehetséges-e. Ezzel pedig a másik témára is eljutottunk. Izanagi és Izanami sürgeti hogy megtaláljam a többi istent is. Még ha nem is tudom megszerezni a támogatásukat a kapcsolat felvétele nem lenne rossz. Ha közben esetleg megtalálom az erőmet elzáró dugót akkor még többet is nyerünk. Illetőleg ezzel főleg csal én nyerek. De önnek meg egy erősebb shinigami lenne a csapatában.
A hosszú beszéd alatt a térdemet néztem. Másik oldalamon megjelent izanagi is. Amikor befejeztem körbenéztem. Először az istenkirályra majd a feleségére és végül a kapitányra. Olyan mintha ők ketten tárgyalnának a kapitánnyal én meg a követük lennék. Ez egyálltalán nincs ellenemre. Egy isten követének még mindig nagyobb az ereje mint egy egyszerű kapitánynak. Ilyen szempontból most egy kicsit is felette állok. haha. Az mondjuk aggasztó hogy ha eldurvul a társalgás akkor a követet öli meg mindkét fél elsőnek. Ez a gondolat egy kis aggódást csepegtetett a szívembe és az ajkamba haraptam. Izanami azonban a hátamra tette a kezét bátorítóan. Nincs olyan hogy eközül a három közül valamelyik is bántson. Erre a gondolatra elmosolyodtam ami kicsit furán sikerült mert a szám jobb széle még mindig a fogaim között volt.
-További szép napot kapitány.-ugrottam fel zavaromban és egy ugrással kirohantam a teremből. Amikor behúztam az ajtót magam mögött megkönnyebbültem és a falnak dőltem. Egy nagy sóhajtás. Hamarosan minden rendbven lesz. Eichiro-chanról hamar kiderül az igazság és mehetek edzeni. Hopp. Meg sem vártam mit mond az ötletemre. Sebaj. Alszik rá egyet és majd a kiképzőtéren elmondja mire jutott. Most irány az aktakukac szobájába.

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Kedd Ápr. 29, 2014 2:09 am

Friss hús terítéken

Bár nem voltam teljesen tisztában Watanabe-san problémájának forrásával, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segíthessek neki. Amúgy is csak most találkoztam vele először, így nem tudhatom automatikusan a megoldást mindig problémára. Különben sem a szakterületem mások problémáinak megoldása, én csak segítséget tudok nyújtani, megoldani nem. Azt már a probléma tulajdonosának kell megtennie, mert különben nem fog belőle tanulni.
- A belső világába, hogy akar bárkit is bevinni? - természetesen költői kérdésnek szántam, hiszen még nem találkoztam olyannal, hogy egy shinigami valaki más belső világába bement volna. Nekem valahogy úgy tűnt, mintha Watanabe-san tudna valamit problémája forrásáról, csak valószínűleg nem akarja még velem közölni, mert még csak most találkoztunk. Így viszont most nem tehetek érte semmit, hiszen nem tudom, amit ő tud, így nehéz nekem. Amikor a problémájáról hallottam, már elkezdett kialakulni bennem egy gondolat, hogyan is próbálnám megnövelni a lélekenergiáját és ennek utána is akarok nézni majd.
Több zanpakutou lélekkel sincs sok tapasztalatom, hiszen nekem csak egy van és más még nem jött hozzám ilyen problémával. Abban viszont valamennyire biztos vagyok, hogy ha felveszi vele a kapcsolatot, attól még nem kerül előrébb. Csak abból tudok kiindulni, amikor egy shinigami megismeri a kardját és át tud menni shikai alakba, ott sem került sokkal előrébb a shinigami, amikor sikerült végre találkoznia a kardja szellemével. A neve nélkül nem tudta használni az erejét, a zanpakutou szellemek viszont megérzik, hogy mikor áll készen a shinigamijuk erejének viselésére. Ezt a folyamatot pedig szerintem nem érdemes siettetni, mindennek eljön a maga ideje.
Egyszer csak hirtelen Watanabe-san elköszönt és kirohant, össze se tudtam szedni magam, hogy megszólaljak, mivel el is akartam köszönni, de mást is akartam mondani, így végül nem lett belőle semmi. Watanabe-san szerintem nem is tudja hova ment Haruki, hiszen jó ideje az Emberek Világában volt, biztos nem tudja, mit hol kell keresni. Meg amúgy is úgy gondoltam, hogy itt megvárhatja az irodámban, amíg visszaér Haruki, hiszen tart olyan sokáig megtalálni valakit az irattárban. És szerintem Haruki is így gondolta, hiszen én kértem meg, hogy nézzen utána, vagyis nekem fogja hozni az adatlapot, nem pedig Watanabe-sannak, vagyis nagy rá az esély, hogy elkerülik egymást.
Küldtem is egyből utánuk egy-egy pokollepkék a kellő információval, hogy megtalálják egymást, Watanabe-sannak még a szobájának elérhetőségét is közöltem, mivel azt is még el akartam mondani, merre találja. Ezen kívül viszont mindent sikerült elmondanom, amit szerettem volna, de még úgyis lesz alkalmam Watanabe-sannal beszélni, szóval nem aggódok, ha elfelejtettem volna valamit, majd legközelebb elmondom.

//Köszönöm a játékot. ^^//

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Kedd Ápr. 29, 2014 9:31 am

Nagytestvér! *.*

Izgatottan toporogtam az iroda ajtaja előtt, ahova hosszas körültekintés után jutottam el, vagyis igazából sok-sok nagyon kedves tiszt igazított engem útba idáig ^^” És eskü, mintha egyszer Harukit >.> is láttam volna elsétálni az egyik folyosón, de biztos csak képzelődtem az idegességtől >.<
Alig vártam már ezt a napot, szinte már tűkön ültem, de most meg teljesen ki vagyok száradva, és, és hevesen dobog a szívem, mint az Akadémiai vizsgák alatt. Hát mondjuk… nem minden nap találkozik a lélek egy olyan testvérrel, akiről évekig nem is tudott, és ő se tud róla, hogy létezik, szóval ez olyan izgalmasan bonyolult, mint a sorozatokban! Úh, ezt egyszer meg kellene írnom, lehetne a címe a családdal kapcsolatos, valami szép szinonima, esetleg remek körbeírós utalás rá! *_*
Jajj, de még most is alig hiszem el, hogy tényleg itt vagyok. >_< Olyan sokat gondolkodtam ezen a napon, miután kézbe kaptam a levelemet, amiben a sikeres felvételemről tájékoztattak. Vajon Tori-nii örülni fog nekem? Fel fog ismerni? Ehh, ez butaság, hiszen sosem látott! >o<” Oh, és annyi minden mesélni valóm van neki! *-* Meg olyanokon is sokat merengtem, hogy Tori-niivel vajon mennyire hasonlítunk. Lehet, hogy neki is van madárra hasonlító anyajegy a bokáján, az olyan izgalmas lenne!! *.*
Awww, de mennyivel könnyebb lenne, ha Chiharu-nee is itt lenne velem T-T Csak őt nem ide vették fel, sajnos. Pedig őt is biztosan érdekelné a bátyusunk! Sőt, tudom, hogy érdekelné! *_* Ezért is fogom meghívni hozzánk ebédelni, a mama megengedte, szóval nem lenne baj, és akkor megkóstolhatná a finom Akasijakimat, amit készíteni tudok. *-*
Óriási szemeket meresztve néztem az ajtóra, mintha csak azt várnám, hogy magától nyíljon ki, de persze ez nem történt meg. Egyszerűen csak annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a kezem nem mozdult se azért, hogy kopogjak, sem pedig a kilincs irányába, hogy esetleg benyissak. Ami persze illetlen lett volna! >-<”
~ Mire vársz? Kopogj
Nem merek Tenten~ T_T Ne siettess, nekem ehhez fel kell készülnöm! >_<
Lassan nyúltam az ajtó felé, lehorgasztott fejjel, fogaimat összeszorítva és bekopogtam… be-ko-pog-tam!! O.O

Szent Lelkek Királya megtettem! *_*
Visszafojtott lélegzettel álltam és vártam, hogy megkapjam az engedélyt, hogy beléphessek, és amikor megkaptam… Tori-nii hangja hasonlít Tentenéra O.o… Gyerünk Tsubame, nyisd már ki! >.<
- TORI-NII!!! *o* - gondolkodás nélkül téptem fel az ajtót és léptem be rajta. Tekintetemmel mohón keresve bátyámat, hogy mielőbb láthassam, hogy néz ki. Teljesen elámultam, amikor megláttam, hogy olyan, amilyennek képzeltem, egy igazi herceg! *///*
- Wááá, szia, Tori-nii a húgod vagyok! Most végeztem az Akadémián és ide soholtak be a te osztagodba. Azéht jöttem, hogy megismehjelek *_* - hadartam el lelkesen, odasietve hozzá, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. - Csinálhatok hólad egy képet? Esetleg benne lennél egy közös fotóban? *_* - tartom fel a fényképezőgépemet, picit ügyetlenül, mert közben az aktákat is tartanom kell a kezemben, amit a mama csomagolt be nekem szépen, melyet mindenképpen át kell adnom Tori-niinek. - Annyiha boldog vagyok, högtön szehetném megöhökíteni ezt a pillanatot! *-* Szehinted valaki bejönne, hogy lefotózzon minket, az annyiha nagyszehű lenne! *_*

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Hétf. Jún. 02, 2014 9:33 pm

Végre egy apa - fia beszélgetés

Próbáltam minél észrevehetetlenebbül örülni annak, hogy Hajime végre hozzám fordult segítségért. Mégis csak jó érzés, ha valaki a saját fiának adhat át tudásából, ráadásul olyan témában, ami őt is érdekli. Természetesen én mindenben szívesen segítenék neki, de ha Hajime csak a kidoukban kér tőlem segítséget, akkor abba fogok beleadni mindent.
- Majd megnézem, melyik nap lenne nekem jó és otthon szólok róla. - ha teljesen be lennék táblázva, akkor is biztos kerítenék neki időt, ha minden követ meg is kell mozgatnom. Ez a lehetőség nem úszhat el, olyan könnyen.
Bár Hajime nem adott egyértelmű igent, hogy kikérdezzem Verát Miyokoval kapcsolatban, de nekem ez is elég volt. Majd sütök valami finom sütit és beállítok hozzá, ami tökéletes alkalom lesz egy kis beszélgetésre. A szülők pedig köztudott, hogy szeretnek a gyerekeikről beszélni és így nem lesz feltűnő, hogy rákérdezek egy-két dologra. Ha már úgy is az a téma, akkor logikus, hogy rákérdezünk, ha valami eszünkbe jut.
- Igen, virágot. A lányok szokták szeretni az ilyet. - bár lehet, hogy nem vagyok szakértő, de ennyit még én is tudok. Majd munka után kifaggatom Tasut is erről a témáról, persze titokban tartva, hogy miért is akarom ezt tudni. Ha már Hajime megbízik benne és beavatott a titkába, akkor nem lenne jó, ha tőlem tudná meg valaki.
- Amint egy 11. osztagos nem tud, az nem fáj neki. - nem kell feltétlen beavatni a 11. osztagosokat, hogy most egy Kidoushuu tisztet kell tanítaniuk, bár annak is meg lehet az előnye, sokkal keményebben bánnának vele. Talán még Hajime javára is válna, ha ott megedződne.
- De amúgy én közvetlen a Kidoushuuból helyeztettem át magam a 11. osztagba annak idején, tudom milyen. De ha nem, hát nem. - nem mindenkinek vannak előítéletei a kidou használókkal szemben, és ha találunk ilyen valakit, akkor már nyert ügyünk van. 11. osztagosok harcolni szeretnek elsősorban, és ha látják a szemedben a harci szellemet, akkor biztos segítenek, akárhonnan is jöttél, vagy akárki is vagy.
Beszélgetésünk közben egy pokollepke repült be az irodába, már tartottam volna a kezemet, hogy rá tudjon repülni, de nem felém szállt. Hajime kapta az üzenetet és úgy tűnik sürgős ügyről van szó.
- Persze, menjél csak. - engedtem hagy menjen, ha már szükség van rá, bár nem nagyon értettem miért őt kell küldeni a hadnagy megkeresésére. Szerintem egy rang nélküli lóti-futi is simán megtehette volna. Vagy Haru fukutaichou ennyire elbújt volna, hogy magas rangú tiszteket kell küldeni a keresésére?

Tárgy: Re: Kapitányi iroda Hétf. Jún. 30, 2014 12:10 am

Kistestvér? O_O

A mai nap az irodába érkezve, úgy vettem észre, hogy már eléggé dohos a levegő itt, lehet, hogy már elég régen volt szellőztetve, nem is emlékszem, mikor is volt ilyen. Lehet, hogy sokan járkálnak be ide ügyes-bajos dolgaikkal, attól még nem lesz kevésbé áporodott a levegő idebent. Miután kinyitottam az asztalom mögötti ablakot rájöttem, hogy miért is nincs szellőztetve sűrűbben. Az ablak szárnyai folyton nekem csapódnak. Akcióba is lendültem, hogy keressek valamit, ami megtámasztja az ablakot, mert ha már elkezdtem, rendesen kéne csinálni ezt a szellőztetést.
Néhány könyvet vettem le az egyik polcról, hogy majd azok jók lesznek erre a célra, de amikor visszafordultam az asztalom felé, megtorpantam. A szemem előtt játszódott le, hogy a nyitott ablakon keresztül bejön egy fuvallat és szétfújja az asztalomon lévő papírkupacot. Tátott szájjal néztem, ahogy szétrepülnek az iratok az irodában mindenfelé, majdnem a könyveket is kiejtettem a kezemből. Végül egy sóhajtás kíséretében odamentem az ablakhoz és kitámasztottam a könyvekkel, ha már elkezdtem, akkor véghez is viszem a szellőztetést, már úgy sem tud mit lefújni az asztalról, amit le lehetett, már úgyis lefújta.
Az ajtót is kitártam, hiszen így huzat keletkezik, amivel gyorsabban kiszellőzik az iroda és mire összeszedem a papírokat, már csukhatom is be az ablakot. Az iratokat természetesen a kezembe gyűjtögetem az iroda minden szegletéből, mert ha leraknám, megint csak elfújná valahova a szél. Szép lassan szedegettem össze az elszóródott papírokat, nem akartam őket összegyűrni, meg amúgy sem volt sietős a dolgom.
Miután megvoltam az iratok begyűjtésével, visszamentem az asztalomhoz, becsuktam az ablakot, visszavittem a könyveket oda, ahonnan elvettem, majd becsuktam az ajtót. Ezután pedig nekikezdhettem a papírmunkának, mert nem fogja más megcsinálni helyettem. El is kezdtem átnézni az összeszedett papírokat a szokásos módon. Ki tudja meddig foglalkoztam a papírokkal, amikor egy kopogás zavart meg.
- Szabad. - szóltam ki a kopogásra, de meglepődtem a hirtelen kivágódó ajtó miatt, amin egy kislány szaladt be. Az viszont még sokkolóbb volt, amit mondott. Húgom? o_O
- Várjunk csak, álljunk meg egy pillanatra! - kicsit sok volt nekem, amit mondott, ezért próbáltam megállítani, mielőtt még több mindent a nyakamba zúdítana, vagy mielőtt lefényképezne. - Kezdjük a legelején. Úgy tűnik, te ismersz engem, de én, nem ismerlek téged. Honnan veszed, hogy a húgom vagy? - próbáltam mindent az elejéről megtudni, nehogy elveszítsem a fonalat. Tudtommal nekem csak egy bátyám volt, húgom nem, hiszen amikor még kicsi voltam halt meg anyám, így neki nem lehetett még egy gyereke, vele voltam a haláláig. Biztos csak egy félreértésről lesz itt szó, a szülei biztos ezzel a kis hazugsággal akarták rávenni, hogy jobban tanuljon vagy valami hasonló.