/ Előzetes az utcán/
- Komoki, ne nézzél hülyének.Gonosz vagy. Tudod, hogy nem szoktam részeg emberekkel harcolni.- Avval leöntött ásvány vízzel sérómat jó ragacsossá téve. Nem tetszett a megnyilvánulása evvel is feldühített egy kicsit majd kissé dühösen mondtam.
- Hát most fogsz megbeszéltük hogy harcolni fogunk. - Avval egy részeg ember lélekjelenlétét meghazudtolva ütöttem hasba Mayát evvel elkezdve harcunkat. Majd vártam válaszát a támadásomra és beszédemre is.

/ Az újonc és csataló edzőmérkőzése/
-Na meg érkeztünk remélem fel készültél Naraku. Megfogtam a kardom és vártam a válaszára.
- Kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan erős-e az a nemesi család.
~ Hát nem tudom mivel is kéne kezdeni hadjam támadni vagy én támadjak rá~
Fontolgattam a támadást és ezt Naraku nagyon jól látta.
~Az a legrosszabb hogy nem tudom mire képes, de ő se tudja, én mire vagyok képes és ez aggaszt is egy kicsit~

Masakazu, Komoki és Naraku átsétáltak a társalgóból az osztag edzőtermébe. Míg a negyedik tiszt és Naraku a küzdőtéren foglalta el pozícióikat, addig Komoki oldalról szemlélte leendő összecsapásukat. Masakazu megfogta a kardját, majd alapállásba állt, s közben pár szót intézett Naraku felé. A shinigami egyelőre nem mozdult, a kardját továbbra is az oldalán pihentette, sőt még a könyv is a kezében volt.

- Került már ki pár kapitány a családból.

Válaszolta nyugodtan, majd hirtelen eltűnt. Egy pillanat sem telt el, már ugyanott volt ahol az előbb, a könyv azonban már nem a kezében, hanem Komoki mellett pihent. Felemelte a kezeit, kicsit feljebb húzta ruhájának ujját, majd intett.

- Kezdhetjük!

~ Ez.... félelmetesen gyors a gyorsaságával nem szállhatok harcban és szerintem az erejével sem de azért megpróbálom megvágni~
Előhúzom kardom és elkezdem a fejem felet pörgetni és elkiáltom magam.
-Hadou 58 Tenran. A kardom forgatása közben használt Kidou forgószelet idézet elő és gyorsan elkezdtem naraku felé szaladni és megpróbáltam erőteljes csapást mérni rá
~Remélem, lássa, hogy nem viccelek~

Masakazu elkezdte a feje fölött pörgetni a kardját, majd elkiáltotta magát és egy támadó kidou technikához folyamodott. Naraku ugyan sosem használta ezt a technikát, de ismerte a működését, ráadásul egy ehhez hasonló támadása neki is volt, igaz más szinten, más módszerrel. Ishigami elkezdett felé szaladni az örvénylő kardjával együtt, majd megpróbált lesújtani vele a shinigamira. Naraku shunpot használva kitért a támadás elől, majd valamivel Masakazu mögött tűnt fel és egy apró ütést a férfi hátára mérve próbálta amazt kilendíteni az egyensúlyából. Az ellentámadás sikerétől függetlenül pár ugrással elhátrál az újonctól, majd megszólal.

- 58.-as szintű hadou! Minden elismerésem!

Szólt elégedett hangnemben Masakazu felé, majd kezeivel tapsolt párat. Azonban mielőtt még kihasználhatnád az apró gesztusát, már ismét fegyelmezetten áll és vár a következő mozdulatodra, közben pedig mélyen a szemedbe néz.

- Bakudou 27: Mahou Rippou!

Nagyon halkan ejtette ki a szavakat, olyannyira hogy Masakazu számára szinte csak annyi jutott, hogy valamiféle bénító kidouval készül Naraku. A shinigami jobb kezének tenyerén megjelent egy apró matrica, azonban egy kívülálló számára úgy tűnhet: semmi sem történt...

Elismerően húztam ki magam Tényleg gyors, vagy na és ehhez mit szólsz?
Erősen megfogtam a kardom és elengedtem a lélekenergiám amitől kisebb szél támadt majd elkiáltottam magam
-Myoga.
A kardom megnagyobbodott és pirosan izzani kezdet
-Nem gondoltad, hogy sima harccal le tudsz győzni.
És elégedet mosollyal az arcomon eltűntem a Shunpo technikával és naraku mögött jelentem meg
-Ilyen gyorsaságot én is tudok, ám nem kell hozzá nemesi családból származni. Mondtam elégedet arccal majd hátrébb ugrottam és vártam hogy előrántsa a kardját

Masakazu elismerő szavakat küldött Naraku felé, majd felszabadította a lélekenergiáját és aktiválta kardjának shikai alakját. Amaz valamennyire megnagyobbodott és piros fényben kezdett el izzani. ~Hmm vagy kidou alapú, vagy tűz alapú a zanpakutoja a véleményem szerint.~ jegyezte meg magában Naraku. Eközben Masakazu egy shunpoval eltűnt és Naraku mögött ért földet, ám a shinigami ekkorra már felé fordulva, mélyen a 4. tiszt szemébe nézett.

- Nem elég ismerni a technikát. Évtizedek kellenek ahhoz hogy az igazi mesterévé válj.

Naraku tett pár lépést Masakazu felé, aki ennek hatására hátrébb ugrott, hogy eltávolodjon a hófehér bőrű férfitól.

- Ez a kardod shikai alakja? Érdekes.

Bal kezével beletúrt a hajába, majd a füle mögé rendezte a szálakat. Egy pillanatig állt és várt, majd ugyanezzel a kezével a zanpakutojához nyúlt és nagy előkelő ívvel kihúzta a tokjából.

- Legyen ahogy kérted.

Alig hogy befejezte a mondatot, eltűnt, majd szinte ugyanabban a pillanatban már Masakazu előtt tűnt fel és kardjával a shinigami kardja felé csapott.

-Ez még most sem elég gyors. ~Gondolkoztam, hogy milyen támadást vessek be de minden támadáshoz túl közel van~
A támadást kivédtem a kardommal és egy métert hátrébb ugrottam halkan mormogtam egy szót.
-Hakufuki. Kiabáltam narakura
-Héé naraku figyelj csak ide egy kicsit.
De naraku nem nézet rám.
~Észre vette volna a támadásom?? az kizárt ilyen jó halással senki sem rendelkezik, de valami feltűnt neki.~
Naraku felé szaladtam és rácsaptam a kardjára, hogy nézzen a szemembe, de nem volt hajlandó ismét támadást inditotam de védte. ~Ez lehetetlen így már biztos hogy észrevette de hogy?~

Masakazu védte Naraku támadását, de a shinigami csalódott is lett volna ha nem így történik. Ez után hátrébb ugrott, majd elmormolt egy szót. Naraku nem hallotta mi volt az, de körülötte hirtelen virágszirmok jelentek meg. Elég gyorsan jártak a kerekek az agyában és a memóriája is kiváló volt, mondhatni fotografikus, nem hiába volt a felfedező osztag kapitánya, ezért gyorsan végig pörgette kidou ismereteit, majd a felismerés után, levette tekintetét a shinigamiról. Masakazu elkezdett Naraku felé futni, majd a shinigami kardja felé csapott. Naraku hárította a támadást, majd az azt követőt is. Ebben a pillanatban érezhetően ellenfele fölé nőtt az eddig takaréklángon égő reiatsuja, majd a következő pillanatban belenézett Masakazu szemébe.

- Hatásos lehet hollowok, vagy veled egy szintűek ellen a Hakafuki technika. De ha nálad erősebb ellenféllel kerülsz össze, nem fog rá úgy hatni ahogy azt szeretnéd. Bevallom sajog egy kicsit a fejem.

Mondta majd a meglepetéstől megdermedő Masakazu nyakához emelte a jobb kezének tenyerét, amin a korábban előhívott bakudou technika pecsétje volt. Megérintette vele a shinigami nyakát, aki egy apró áramütés szerű fájdalmat érez ennek hatására.

- Egy kicsit a tiéd is fog.

Masakazu nyaka lassacskán elkezdett zsibbadni. Közben Naraku a kardjával arrébb taszította az ő zanpakutoját. A zsibbadás lassan végigjárja a testet, amíg nem a test már nem képes tovább állva maradni, és ideiglenesen lebénul.

Térdre zuhantam és meglepő arccal néztem naraku-ra.
-Miii ez?? Nem birok megmozdulni.
~ A francba vége a közdelemnek mivel nem birok mozogni semmi támadásom nem maradt, de a szám az mozog, vagyis egy technikával még megpróbálhatom megalítani, de még nem tökéletes úralom, de ez az utolsó lehetőségem~
Elmosolyodom.
-Még nincs vége naraku amíg nem tömöd be a szám addig még egy támadást be birok mutatni.
Össze gyüjtötem az összes lélekenergiám és kisebb szél keletkezik, elkiáltom magam
-Bakudou 67 Satsu mizu eirou
Naraku körül víz jelenik, meg ami a lélekenergiámből keletkezett és 4-fal jelenik meg naraku körül
~Nem tudom sokáig fent tartani mivel nagyon sok lélekenergiát használtam fel Naraku egy erőteljes ütéssel is szét bírná bontani a falat de amiig ő ezt nem tudja nem vagyok veszélyben de ha ere rá jön akkor a közdelemnek vége mivel az utolsó lélekenergiám használtam fel ere a támadásra.

Naraku bakudou technikája kiválóan működött, és Masakazu hamarosan térdre rogyott, majd teljesen elterült, ahogyan a bénító kidou az egész testét végigjárta. A shinigami már eltette volna a zanpakutoját amikor meglepetésére Masakazu arcára egy mosoly ült ki. ~Vagy saját maga degradálására készül, vagy rejteget még valamit.~ jegyezte meg magában Naraku. Az újonc shinigami tudatta is Narakuval a célját, így a hófehér bőrű férfi védekező pozícióba emelte a zanpakutoját és várt. Masakazu összegyűjtötte a szellemi energiáját, majd egy újabb bakudo technika alkalmazásával próbálta két vállra fektetni Narakut. A shinigami alatt előbb víz jelent meg, majd amazok körbevették őt és négy falat alkottak körülötte.

- Értem.

Naraku az egyik falhoz hátrált, zanpakutoját a földbe szúrta, majd kinyújtotta mind a két kezét, s végül halkan megszólalt.

- Ó, Nagyúr a hús és csont burka. Minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod! Pokol és Zűrzavar, Tenger hullámzó akadálya. Indulj dél felé! Hadou 31. Shakkahou!

Az idézés, és a technika nevének kimondása után Naraku kezében egy piros színű gömb manifesztálódott, majd megindult a shinigamival szemben lévő fal felé, elérve azt pedig darabokra robbantotta. Naraku lassan elindult Masakazu felé, közben pedig elővett egy kendőt a zsebéből. Leguggolt a fiú mellé, majd megszólalt.

- Nyisd ki a szádat!

Az idézés, és a technika nevének kimondása után Naraku kezében egy piros színű gömb manifesztálódott, majd megindult a shinigamival szemben lévő fal felé, elérve azt pedig darabokra robbantotta.
~ Tudtam hogy nem fogom sokáig húzni méltó ellenfél sokat kell még fejlődnöm de el jön az én időm is~
-Nyisam ki a szám??? Most ugye viccelsz, mi jó van abból? Mivel nem volt mást választásom így kinyitottam a számat.[/b]
~Mit akar ez a számmal nem tudom el képzelni, sem de mindjárt ki derül legközelebb ő fog térdre borulni.

Naraku kérdő tekintettel nézett Masakazura, majd elmosolyodott.

- Te mondtad: Még nincs vége Naraku! Amíg nem tömöd be a szám addig...blablabla.

Mondta kicsit vidámabb hangnemben a shinigami, majd felállt és zsebre tette a kendőt. A következő pillanatban összedörzsölte a kezeit, majd lassan Masakazu érezni kezdte hogy visszatér testrészeibe az élet.

- Nem voltál rossz. Jóval többre vagy képes mint amire számítottam. És vesztett helyzetben sem adod fel. Ügyes!

Naraku ritkán dicsért meg embereket, de Masakazu jelenlegi képességei bőven egy frissen végzett akadémiai tanuló képességei fölött voltak, és ez mindenképpen elismerést érdemelt.

Miután Naraku és Ishigami harca véget ért, hangos horkolásra lettek figyelmesek. Melyet a harc hevében nem hallottak. A sok piától egy kissé bealudtam a földön mellettem 5 üveg szaké feküdt. Majd pár másodperccel a harc vége után felébredtem.
- Egész jól harcoltál Masakazu. Gondolom nem holnapra tervezed a visszavágót. Van kedvetek eljönni egy kicsit Kenpachi ivójába? - Kérdeztem mindkét harcostól,és vártam válasziuat.

Ideges arccal néztem komoki-ra és kiabáltam
- Te végig aludtad az edzést!!!
Felálltam és az első dolgom az volt hogy a zanpakutomat elraktam. Kis mosoly az arcomon
-Jó küzdelem volt legközelebb még jobb lesz, de akkor már a bankait is uralni fogom, és azzal győzlek majd le. Köszönöm az edzést tanulságos volt. Persze hogy mehetünk komoki te fizetsz.
Felálltam majd vártam hogy komoki fel ál-e vagy a hátamon kell hogy elvigyem de gondoltam hogy narakunak is lesz pár szava hozzám őt se felejtetem el.

Miután Ishi beleegyezett, hogy eljön az ívóba, Naraku válaszát vártam.
- Na mindegy, ha keresel minket tudod merre vagyunk. Addig is csá. - Avval elshunpoztam.
- Öhh csá , majd még találkozunk! - Szólt kissé meglepetten Ishigami. Majd mikor Zaraki ivójához értünk megszólaltam.
- Na mit kérsz? - Kérdeztem Ishigamit.

Naraku csendben figyelte a távozókat. Kicsit csalódott volt hogy Masakazu ismét inni ment, de úgy tűnt Naraku számára, hogy Komoki túl nagy befolyással van rá. ~Mindenkinek szüksége van a tanulópénzre.~ jegyezte meg magában a shinigami. A zanpakutoja még mindig az edzőterem padlójába szúrva hevert, ezért odasétált hozzá, majd kihúzta onnan.

- Azért még nagyon messze van attól, hogy egyáltalán használnom kelljen téged valamelyik szinten.

Suttogta a zanpakutoja felé, majd visszarakta a tokjába. Felvette a padról a könyvét, s ezután kellemes, lassú tempóban kisétált az edzőteremből.

Komoki csúnyán hasbavágott, én pedig nem számítottam rá. Összehúzott szemöldökkel könyveltem el magamban Komoki gorombaságátt, és úgy döntöttem, a későbbiekben némi hashajtós süteménnyel fogom neki ezt meghálálni. Reflexeim most sem hagytak cserben: amint Komoki ökle a hasam érte, jobb tenyerem egy csattanós pofont adott neki. Nem valami nagy dolog, de ez így sikerült. Hátraléptem, és kihúztam a sayából zanpakutuomat. Eddig még egyszer sem harcoltam egyik ismerősömmel sem, aki részeg volt. Megvontam a vállam, és közben figyeltem, hogy előhúzza zanpakutuoját. Ami engem illet, nem kívántam vacakolni, így hát támadtam is.

A pofon kissé fájt, de nem vacakolhattam gyorsan felkészültem. Miután elővette zanpakutóját én is elővettem, amint megtámadott épp hogy sikerült kivédenem támadását. Ezután egy ideig kardjaink együtt voltak és próbáltuk lenyomni egymást. Egy idő után úgy gondoltam, talán, ha egy kicsit felhergelem akkor legyengül. Majd szép lassan elővettem a szakés üvegem.
- Remélem nem zavar. - Avval a számhoz emeltem italom és megpróbáltam belekortyolni. Így a kardja nagyobb sebességgel közelitet felém.

- Felöllem. - mélyeket lélegeztem, miközben felé támadtam. Utálom Komoki ezen oldalát. Pofátlan. Remélem van olyan napja is, amikor elviselhetőbb. De ha nem, majd megnevelem... valahogy. Miközben fél kezemmel fogtam a kardot, és támadtam, a másik kezemmel kikaptam a kezéből a szakésköcsögöt és elhajítottam. Komoki imádott itala a 9. osztag edzőtermének kövén landolt. Edzőtársam, vagyis inkább.. jelenleg a részeges shinigami dühösen ézett felém, és megemelte kardját. Shunpoval elléptem előle, és elégedetten éreztem meg parfümöm illatát. Még a szaké sem bír vele...

- Te .... Te ... - Iszonyú düh tőrt felszínre belőlem. Viszont gondolnom kellett arra is hogy az ellenfelem egy nő, így minden erőm nem vetettem be ellene. Amit Shoko kapitány úr ellen is használtam azt vettem be most is egy kissé átalakítva. Elösszőr megtámadtam majd fél méterre tőle egy shakkahouval láthatatlanná tetem magam. Majd egy shunpoval a háta mögé kerültem és megpróbáltam hátba rúgni. Nem tudtam, hogy észrevett-e de reménykedtem, hogy lassan reagáljon eltűnésemre.

Sóhajtva vettem tudomásul, hogy Komokinak még mindig fontosabb a piája, mint bármi más.
- Ha már kijózanodsz, keress magadnak egy nőt, Komoki... Eléggé aggasztó, hogy a pia többet ér neked, mint bármi más. - mondtam, kiközben hárítottam egy shakkahouval és shunpoval kombinált támadását. Úgy döntöttem, hogyha ő is kidouzik, én is ezt teszem: gyorsan kigondoltam egy tervet, Shunpoval elkerültem Komoki dühös rúgásait, és miközben létrehoztam egy lélekklónt, mögé kerültem. Komoki egy pillanatra megállt, majd a klónomra támadt. Időközben én pedig a Kyakko-t alkalmaztam, és támadásba lendültem.

A támadása elől gyorsan kitértem egy shunpoval. Majd egy ideig tőle 10 méterrel tartózkodtam. Úgy gondolta, had kezdeményezzen ő. Viszont addig is válaszolok neki.
- Sajnálom, de nekem nem nagyon van kedvem csajozni. Egy nő elég az életemben, ő pedig nem tudom merre van, de biztos hogy egyszer megtalálom. - Majd kissé meglepődött válaszomon, úgy gondoltam, most könnyedén meg tudtam volna ütni ismét. Viszont most nem volt sok kedvem kikezdeni vele.

- Szegény nő... biztos megtalálod majd, ha szeretitek egymást.- mosolyogtam egyet, majd magam elé tartott karddal védekeztem. - Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de énunom ezt az egykezes harcot.- Komoki kérdőn felvonta szemöldökét, én pedig elsuttogtam ezeket a megnyugtató szavakat:
- hikaru oyobi iya yuurei, Tendou tetsubun! - felszabaduló lélekenergiám kisebb szelet kavartak- tekintve hogy nem vagyok kapitány, sőt, semmi jelentős erővel nem rendelkezem, inkább a szellő megnevezés illett volna rá. Mosolyogva figyeltem, ahogy a szalagok megnyugtatóan a karjaimra tekerednek, és fél szemmel komokira néztem, és vártam.