Úgy tűnik feltételezésem nem bizonyult helyesnek, hiszen Nakamura-san több ízben is kijavított, amivel már nem fért össze a feltevésem. Nincs mit tennem, nem vagyok pszichológus, hogy pár szóból megmondja mi a baja a másiknak. De hát ő is félreértett engem és most én is őt, tehát kvittek vagyunk. Ha viszont nem értjük meg egymást, akkor nem tudom, hogy fogok tudni neki segíteni, de megteszem a tőlem telhetőt.
- Ja, akkor bocsánat, félre értettelek. Jobb is, ha nem akarod elérni, talán akkor gyorsabban elérsz arra a szintre. Fordított Pszichológia. - kérdem bocsánatot a rossz következtetésemért, mert én elismerem, ha tévedek. Még egy jó tanácsot is adtam neki, hiszen sokan szokták mondani, hogy amit nagyon akarsz, azt nem kapod meg, amit meg nem akarsz, azt megkapod. Nem tudom, hogy ebben az esetben ez érvényes-e, de van rá esély.
Végighallgattam Nakamura-san mondandóját, ami a baj előtt történt, de nekem nem mondott, mert igazából nem is nekem kell, hogy mondjon, hanem neki. Nekem csak az jött le, hogy teljesen földbe tiporta a felvetésemet, ami mondjuk már amúgy is elvetettem. Majd a közlendő után egy váratlan kérdés következett, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Eddig szó sem volt a belső világról, tehát valamit kitalálhatott, amit én nem tudok.
- Hát teljesen biztos nem tud megváltozni, csak kisebb változások történhetnek. Például az én esetemben valamikor esik a hó, vagy hóvihar van, vagy egyik sem, ilyen természeti változásokra kell gondolni. Elméletileg az érzelmeinkből történnek ezek, de még nem ellenőriztem le, csak hallottam. Pontosan, mire gondolsz? Ilyenekre? - meséltem el, milyen változásokról tudok a belső világunkkal kapcsolatban. Bár lehet, hogy megint félreértettem valami, hiszen mondhatjuk, hogy az elmém teljesen le van merülve, miután Tomokonál megbeszélést tartottunk. Azért reménykedek, hogy ezt nem értettem félre, hiszen változásnál én a természeti változásokra gondolok a belső világok esetében. Mondjuk nem mindenkinek valamilyen táj a belső világa, biztos van valakinek, akinek egy ház vagy palota, akkor nem tudom, mi változhatna. A berendezés?
- Aha, csináljuk. Nem lesz semmi baj. - válaszolok Nakamura-san visszakérdezésére a harccal kapcsolatban. Nem tudom, mitől tart ennyire Nakamura-san, hiszen olyan lesz, mintha edzőharcot tartanánk. Nem azért csináljuk, hogy megsebesítsük a másikat, vagy megöljük, hanem hogy fejlődjünk.
- Mi? Még nem próbáltál vele beszélni? Azt hittem, hogy azon már rég túl vagy és nem válaszolt vagy valami. - adtam hangot meglepődöttségemnek, hiszen ha hasonló problémám lenne, először a zanpakutoumat próbálnám kifaggatni és csak utána kérnék másoktól segítséget. Legalábbis nekem ez lenne a logikus döntés, ha baj van.
- Akkor csináld, én itt megvárlak. - miután már lenyugodtam a meglepődöttségtől, útjára küldtem Nakamura-sant a belső világába. Hagytam, hogy azt csinálja, amit akar, hiszen látszik rajta, hogy valamit kitalált, csak nekem nem mondja el. Vagy meglehet, hogy megint félreértettem valamit, már én sem értek semmit. Azért remélem, hogyha visszajött az eredménytől függetlenül elmondja, hogy mi is volt a terve.