Név: Hisakata Kazuki
Kaszt: Shinigami - Akadémiai tanuló
Nem: férfi
Felszerelések: zanpakuto,
Születési dátum: 9.11.
Kinézet: magas, vékony és jóképű xD shinigami kimonót visel, sötét haját csapzottra kreálja és ha kedve tartja még kedves is tud lenni

Zanpakuto neve: még nem közölte
Zanpakuto fajtája: remélem jég lesz
Zanpakuto shikaia: shikai? hö?
Zanpakuto támadása: ezerrel dolgozom rajta!



- Szia! Remélem nem baj, ha leülök... - mondom vigyorogva a lánynak, aki a pad egyik felét foglalja el. Ez egy olyan alkalom, mikor a pad másik fele visítva ordít felém, hogy oda üljek. Főleg ha egy szép lány ül a másik felén. Két fél pedig már pont elég egy egészhez. Szóval ha már ellenvetés nincs, le is ülök a lányhoz. Gyönyörűszép fekete haját oldalt választja el, de még így is szimetrikusan omlik a vállára. Annak ellenére, hogy ma épp nem tűz a nap, a lány haja vadítóan fényes (már csak megnyerőnek szánt vigyorom lehet ennél fényesebb).
- Szóval... ööö... érdekes a könyv, amit olvasol? - kérdezem kíváncsian, mert tényleg érdekel, hogy mi lehet érdekesebb nálam. Elég vastagnak tűnik ahhoz, hogy egy időre lekösse (persze csak azután, hogy jót csevegtünk). - Tudod, én is szerettem olvasni, de mióta ilyen _elfoglalt_ lettem, már nem sok időm jut arra, hogy könyvtárba járjak...
Fészkelődöm egy kicsit a padon, hogy a lány véletlenül se tartson tolakodónak, vagy egy felvágós bájgúnárnak (na jó, egy kicsit beletúrok a hajamba, hogy a csapzottabb legyen).

- Azt hiszem, egy suliba jártunk, mert nagyon ismerős az arcod... a szép arcokat mindig megjegyzem, csak sajnos a nevekkel vagyok gondban... én amúgy Kozumi vagyok... nemrég kellett iskolát váltanom, ezért sajnos ott már nem találkozunk... - hogy szimpatikusabbá váljak, fontos információkat osztok meg vele, így elnyerem a bizalmát, és talán máskor is üldögélhetünk együtt a padon. - Most a Shinigamik Akadémiájára járok... tudom, elsőre hihetetlenül hangzik, hogy shinigami akadémia, meg minden, de hihetsz nekem, láttam... sőt, ha tudni szeretnéd... jómagam is shinigami vagyok...

Hagyok egy kis hatásszünetet, mert nem akarom elijeszteni. Ha anno valaki nekem dumált volna a shinigamikról, valószínűleg én sem hiszek neki, sőt még ki is röhögöm. Nem igazán voltam egy elvont gyerek, persze hittem a kamikban és mindig kimentem a temetőbe a családommal. Ha jobban belegondolok, szerettem temetőbe járni... ott igazán kézzel fogható volt a nyugalom és a harmónia. Nagyanyám mindig a kamikról mesélt, ha együtt voltunk. Tőle hallottam először a shinigamikról is. Persze akkor ez még ijesztően hangzott...

- Minden úgy kezdődött, hogy suli előtt a haverjaimmal cigiztünk... persze azóta már leszoktam... - mentegetőzöm, mert a lányok nem szeretik a cigis fiúkat. - Valamiért aztán úgy döntöttünk, hogy nem megyünk suliba... oké, akkor még sokat lógtam és nem igazán voltam a tanárok kedvence, de azóta igyekszem... tudod ott, ahol most élek, nagyon kell igyekezni. Nem szeretném, ha bajba keverednék az akadménián, ezért meghúzom magam... csak néha nem bírom a katonáskodó majmokat... de nem is erről akartam mesélni neked... szóval aznap történt, hogy valahogy egy bevásárló központba keveredtünk, és egész jól szórakoztunk... odáig, míg a rendőrök megérkeztek és menekültünk... a végkifejlet meg ismert...

Nem akarom megijeszteni a lányt azzal, hogy a halálomról mesélek. Csúnya eset volt, az újságokban is megjelent (Középiskolások randalíroztak, blablabla...). Azóta azon jár az eszem, hogy mivel hullamerev lettem, tehát szellem, azaz shinigami, akkor vajon kamivá is váltam? Ezzel a kérdéssel még felkeresek egy nagyokost, mert szeretném tudni.

- Remélem nem zavartalak ezzel a rövid történettel, mert igazából nem szívesen beszélek arról, hogy meghaltam... én már kibékültem a dologgal, csak sokat kell még tanulnom... - kicsit elhallgatok, hogy közösen élvezzük a szellőt és a csendet. A lány még mindig a könyvet fixálja, és így szörnyen okosnak és szépnek tetszik. - Viszont amit megigérhetek, hogy ezentúl nem kell rettegned a hollowoktól... vagyis a gonosz dögöktől, akik a ti lelkeitekre pályáznak, vagy valami ilyesmi. A hollowok orbitálisak és félelmetesek, de mi, shinigamik, megvédünk titeket! Szavamat adom! - és mindeközben reménykedem, hogy egyik fejes sem hallja, amit mondok. Még nem volt dolgom valódi hollow-al, és addig jó...

Már egy ideje csendben üldögélünk, mikor a sétányon egy másik lány tűnik fel. Iskolai egyenruhájában mesésen néz ki, sietős léptei miatt pedig selymesen lobog rövidre nyírt, sötét haja. Mintha nekem integetne, úgy siet felénk. Széles vigyorral köszöntöm, és gyorsan fel is állok, nehogy udvariatlannak tűnjek.

- Midori! - köszönti a mosoly hercegnő a könyv felé görnyedőt. Kicsit elszomorít, hogy engem észre se vesznek... a stréber már percek óta rám se bagóz... gondolkodóba esek, majd keresztbe font kézzel feléjük tornyosulok. Midori és a másik már egymás mellett ülnek, és vigyorogva csacsognak. Tipikus iskolás lányok, blööö...

- Azért meg meghaltam, még igenis itt vagyok! - Ordítom az arcukba. Persze szemük se rebben, hisz nem hallanak... körbenézek, más shinigamik után kutatva. Szerencsére egy sem tűnik fel, így megúsztam a dolgot: senki nem látta beégésem.

- Halott vagy Kazuki, FOGD FEL! - egy hajladozó nyírfa nem túl vastag törzsébe verdesem fejem, majd néhány könycseppett elmorzsolva elindulok a sétányon. Egy ideig még hallom a lányok csacsogását, de már nem érdekelnek. Egyetlen célom, hogy visszajussak az akadémiára... és soha többé nem próbálkozom halandó lányokkal. Nem túl vonzóak... bocsi.

Szép előtörténet, persze hogy ELFOGADOM

Készítsd el az adatlapodat:
lélekenergiád 5000, kezdőtőkéd 4000ryu
A nem általunk kitalált létező kidoukból ötöt ingyen kiválaszthatsz.

Üdvözlet közöttünk, jó játékot kívánok ^^