//bocsi a késésért :\ //

Rengeteg hollow... El sem tudtam képzelni, hogy ennyi egyáltalán létezhet ebben az ódvaros világban. El lepték egész Seireiteit, nem győzöm vagdosni a hülye fejüket ezeknek a majmoknak. Gyűlölöm Aizent!! Miért nem hagyja hogy a shinigamik nyugodtan csinálják a napi teendőjüket?! É például dúskálhatnák a piában, aztán egész nap aludhatnék. Jólvanna nem egész nap csak amikor éppen nem adtak ki valami nagyonn fontos
feladatot amit senki más nem tud elvégezni.
Újabb hollow bukkant fel ,
Mazaki, mögötted! szólt rám Hishikawa Keiko, a 6. osztag 3. tisztje, aki szintén egyik lidércet a másik után gyepálta le.
Öhm... Köszönöm... mondtam kissé erőltetett mosollyal.
ugyan, semmiség de legközelebb jobban figyelj! dorgált meg a kék hajú társnőm, kinek szemében gyűlölet izzott, feltehetőleg Aizen iránt.
. Ha nem lennének ennyien egy percbe sem telne elintézni őket. Tulajdonképpen Hueco Mundo összes hollowja ellen kellett egyszerre harcolnunk.
Jöhetne egy kis erősítés Ahogy ezek a gondolatok átfutottak az agyamon egy óriási villanást láttam az égen, a testem önmagától mozdult. Még láttam amint a kardom pengéje vörös színűre változik, majd Keiko chanra támadok, ezek után semmi.

Kaito Belső világában:

Egy óriási szürkés fűvel borított réten ébredtem. Körbe se kellett néznem, tudtam hol vagyok. A csillagos égbolt mindent elárult. Egy visszataszító hang szólalt meg mögöttem.
Na mivan? Felébredt a kis nyomorék?! A mondandóját egy ördögi kacajjal zárta le, megfordultam, hogy megnézzem ki az. Én voltam. Az különbség csak az volt, hogy a szeme helyén mély sötétség tátongott.
KI A FRANC VAGY ÉS MIT AKARSZ ??!! Megint felröhögött és közelebb lépett
Hát nem tudod? folytatta hülye vigyorral a mondandóját Én, te vagyok. Pontosabban a gonoszabbik éned.
Ezután a vigyor eltűnt a fejéről és rám támadt. Elővettem volna a zanpakutómat, de nem volt az oldalamra kötve.
Mit keresel? Hát nem látod hogy itt van nálam? Gúnyos vigyorral az aztán előrántotta Aka Kagét, és egy szúrással gyomron talált, és megint elájultam.
Egy mély gödörben ébredtem, pontosabban éppen zuhantam. Minden fekete volt. Vajon mikor érek végre földet? Végül leérkeztem, hát mit ne mondjak a földetérésem nem volt éppen sima. Egy kis időt igénybe vett míg feltápászkodtam. És csak most vettem észre a földbeszúrt Aka Kagét. Vörös fény áradt belőle megpróbáltam kihúzni de egy valami a falnak vágott. Majd felvette előttem igazi alakját, az árny akit fegyveremnek neveztem.

Közben a valódi csatamezőn:

Aka Kage Ju! vágtam felé. A vörös színű lövedék mindjárt célba talál, a francba miért nem ébredek már fel?? Nem szeretném a társaimat bántani, Keiko ha nincs más lehetőség végezz velem!
ÉBREDJ FEL IDIÓTA!!!

- Remélem körülbelül mindenki megérkezett. Nos, mint látjuk a várost ostrom alá vették. Meg kell védenünk! Szeretném megkérni a tiszteket, hogy oszoljanak 2 csoportra. Azok, akik tiszti rangon vannak jelentkezzenek nálam, a többiek pedig csatlakozzanak valakihez közülük. A múlt hónapban érkezett újoncok kérem menjenek jobbra! - kezdi Yurenai Mistique kapitány a felosztást. Én maradtam a helyemen, a kis újoncok megszeppenve indultak jobbra. Nekik is biztos lesz valami hasznuk, ahogy láttam őket még gyakorolni, szép kis jövő elé nézhet többségük. Hollow támadás... ostrom... Aizen... halál mindegyikre! Azt az árulót... ki kell nyírni!! Én nem lennék rá képes, tudom, de bízok a többiek erejében, a támadást is képesek leszünk visszaverni és lemészároljuk az összes hollow-ot és nyerünk! Elég optimista vagyok, de szerintem így is lesz! Muszáj így történnie! Mert ha nem így lesz... akkor... mindennek vége... de ez nem lehet! Nyernünk kell! Elindultam a csapattal együtt a nekünk kijelölt helyre. Ahogy közeledünk egyre nagyobb sötétséget vélünk felfedezni a távolban. Nem uralkodhat el senkin a pánik vagy a félelem. Bátorság, sőt, egyenest vakmerőség kell, hogy belevessük magunkat a harcba, de meg kell tenni, nincs mese. Már majdnem ott vagyunk. Rengeteg lidérc... meg arrancar...? Rosszabb, mint gondoltam! Akkor kezdjünk neki. Jön is az első. Ez könnyű volt. Na, de már jön is a második, harmadik, hátulról is, felülről is, mindenhonnan! Szerencsére elöl voltak a selejtek, már mint a kis gyenge hollócskák. Bemelegítésnek pont elég. Nem is kell még a shikai, megy ez az nélkül is. Zanpakutoum még nem izzott fel, de szememben már észrevehetőek voltak gyűlöletnek azon fajta lángjai, amik ilyenkor nálam jelentkezni szoktak. Egyre vadabbul csapkodtam le az ellenség fejét, közben hegyeztem a fülem és mindenkit figyeltem, hogy szerzett-e már sérülést. Jól van, tudnak magukra vigyázni és ügyesek is. Közben azért arra is figyeltem, hogy esetleg valami másik osztag keveredik-e mellénk. Na, csak említenem kellett, észre is vettem, hogy a 7. osztag az, akik mellettünk dolgoznak. Mondjuk logikus... Éppenséggel Mazaki Kaito, aki mellettem irtja a lidérceket. Hűű, az egyik majdnem leszedte a fejemet. Jobban kéne figyelned Keiko, a végén még megsérülsz! De valahogy Kaito-ra úgy éreztem, figyelnem kellett. Nagyon nagy intenzitással szabdalta őket százszámra, de nem mindig talál célt a kardja, a célzás nem biztos, hogy az erőssége, vagy csak én látom úgy? Nem tudom, de inkább szemmel tartom.
~ Keiko, vigyázz! - förmed rám Kyouaku és éppen sikerült kitérnem egy Barra-szerűség elől. Azt a mázlit... Várjunk csak, Kaito...
- Mazaki, mögötted!! - ordítok egyet, még éppen időben, majdnem keresztülszelték szegény. Ugye, milyen jó, hogy annyira figyeltem.
- Öhm... Köszönöm... - nyögte ki egy színtisztán levehető erőltetett mosollyal az arcán.
- Ugyan, semmiség de legközelebb jobban figyelj! - válaszoltam neki miközben lecsaptam a következő lidércek fejét, rá se tudtam közben nézni.
- Jöhetne egy kis erősítés... - mormogta Mazaki, miközben ő is küzdött a hollow-tenger ellen. Aztán egy villanás az égen... biztos valami erős lidérc vagy arrancar bejutott aztán kinyírta valaki.
- Nem kell az, megbirkózunk vele egyedül is. - próbálom biztatni társamat, nehogy véletlen feladja. - Őőő... Mazaki, figyelsz? Jól vagy?
Valami nincs rendben vele, mintha nem lenne az, aki eddig...
- Aka Kage Ju! - ejti ki a parancsszót, majd egy vörös színű lövedék kezd el közeledni felém.
- Bakudou 39: Enkosen! - idézem meg gyorsan lélekenergiámból a pajzsot, nehogy eltaláljon. - Magadnál vagy? A lidérceket irtsd, ne engem!
Mi ütött ebbe? Mondjuk ahogy elnézem... mellettem is mindenhol egymásra támadtak a shinigamik... mi folyik itt? Valami itt áll a háttérben, csak nem tudom mi... Nem tetszik ez nekem. Ahogy néz, inkább megelőzöm a bajt.
- Bakudou 04: Hainawa! - küldöm felé a lélekenergia a köteleket, mik össze akarják kötözni kezeit. Remélem többet nem támad már rám...

Seireitei:

Bakudou 04: Hainawa!
Küldte öntudatlan testem felé a lekötöző támadást Hishikawa Keiko amikor valami oknál fogva sok shinigami a sajátjaira támadt. És sajnos én is köztük voltam. Valamitől nem én irányítottam a testemet... hanem valaki aki ugyanúgy néz ki mint én, és a "gonosz énemnek" nevezi magát. Én meg ahelyett, hogy tehetnék valamit egy sötét gödör mélyén tengődök.
Közben Testem egy falnak vágódva Keiko kidoujától megkötözve kifejezéstelen arccal bámult előre. Egy ideig eltorzult arccal próbált szabadulni, de mivel ez nem használt befejezte.

Kaito belső világa:

Aka..Kage... nyögtem ki végül mivel zanpakutóm eléggé zárkózott típus, így szinte bármikor hívom még a hajszálait sem mozdítja, erre most előjön magától.
Egy ideig hallgatott, aztán egyszercsak
Megmagyaráznád hogy mi a frászt keresek ebbe a pöcegödörbe zárva?!?
Zanpakutóm ismét meglepett, mindig is higgadtan viselkedett, most pedig teljesen kikelt magából, úgy tűnik félreismertem fegyveremet.
Öhmm... hát..azt hittem annak az alaknak a kezében vagy aki a gonosz énemnek nevezi magát, hogy a francba kerülsz most ide??
Megint csak hallgatott, viszont nem tudtam megállapítani megnyugodott-e hiszen haját és szemét leszámítva mindene fekete. Azaz nincsenek arcvonásai. Kage sóhajtott egyet, majd leült velem szemben a földre és higgadtabb hangon folytatta a beszédet
Szóval veled is ez történt... Mondta mély kísérteties hangján.
Mindenesetre, most valahogy jussunk ki innen!
Aka Kage felállt, aztán pedig újra kardalakba változott.
Azt hiszem ezt igennek vehetem!
Mondtam határozottan, majd elkezdtem kifundálni, hogyan jutok ki innen.
Aka Shibyo mondtam, majd amint a vörös lángok megjelentek, liftkén használva őket a mennyezetig emelkedtem. Utána pedig egy egyszerű kardcsapással kivágtam magamat a gödörből.

Közben Seireiteiben

Még mindig nem tudok, vagyis gonosz énem még mindig nem tud szabadulni a lélekenergia kötelektől. Egy kis idő! Egy kis ideig ha még lefoglalná talán sikerülne visszaszereznem az uralmat a testem felett.
Aka Shibyo Használja képességemet az a paraszt. Majd a lángokat a fonalakra irányítva kiszippantja belőlük a lélekenergiát és ádázul Keikora támad. Vörös lángtengerként ömlenek utána a lélekenergiát elszívó csóvák, fáradhatatlanul szárazra szipolyozva a környező hollowok reiatsuját. Ám Keikonak minden erejére szükség lesz, hogy leterítse ezt a barmot.