-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Futárok az elixírrel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Jún. 30, 2010 3:59 am

Futárok az elixírrel

Erre kell számítani:
Valami okból kifolyólag, igazán gyorsan terjednek a hírek, s nem is kell túl sok időnek eltelnie ahhoz, hogy Aizen is megtudja, miben mesterkednek a shinigami-k, így több arrancar-t küld ki rájuk. Legfőbb feladatuk, hogy megállítsák a shinigami-kat, ha kell, erőszakkal…

Eközben a szokásos módon a Tanács értesíti –pokollepkével- az illetékes shinigami-kat, melyre mind a hárman a Tanács színe előtt kell megjelenniük, hogy megkapják a szükséges útmutatót.
A tájékoztató után még visszatérhetnek az osztagukba, vagy otthonukba, hogy teljesen felkészüljenek az utazásra. Miután visszatérnek a kijelölt gyülekező helyre, mindannyian kézbe kapnak egy-egy térképet, majd a futárok megérkezte után a kijelölt útvonalon elindulnak.

Mivel a futárok is hárman vannak, mindannyian kapnak egy-egyet, akikre jobban ügyelniük kell.

Kagami Ritsu:
A Te feladatod lesz talán a legegyszerűbb, hiszen Te kapod a legfegyelmezettebb futárt. Nem beszél sokat, azt teszi, amit mondasz neki, s mindennél előbbre helyezi a küldetés sikerességét. Viszont azzal vigyázni kell, túlságosan is önfeláldozó típus… nehogy a csomag kárára legyen a nagy hősködés…

Tamachi Yukezo:
Egy igazi csevegőgépet kapsz! Igen, biztosan meg fog gyűlni vele a bajod, hiszen nem csak sokat csacsog, de elég makacs természetű egy nő. Sokat hisztériázik, s ha nem talál szimpatikusnak, képes akár borsot törni az orrod alá úgy, hogy a többiek tudomást se szerezzenek aprócska „ármánykodásairól”. Légy észnél, s ügyelj rá, hiszen ha nem akarjátok felfedni helyzeteteket az arrancarok előtt, rendre kell utasítanod a hölgyet…

Namie Fujishima:
A férfi, akit Te kapsz, ugyan mondhatni csöndes természetű, mégis, minden élesebb helyzetben képes arra, hogy túldramatizálja a dolgokat. Megeshet, uralma alá keríti a félelem, s eszébe juthat visszafordulni. Csapongó természetének hála, Neked sem lehet egy perc nyugalmad sem, ezért légy óvatos! Önts belé lelket, s próbáld előre terelgetni a báránykát!

Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Jún. 30, 2010 5:27 am

Túl a szokásos reggeli rosszulléten, igyekeztem minél kényelmesebben elhelyezkedni az asztalom előtt. Előttem ücsörgött a tányérban még két darab onigiri, ami ugyan alapjáraton finom és meg is enném, de pusztán az illatától émelygés kap el. Tehát csak fintorogva eltoltam az orrom alól, egyenesen a velem szemben ücsörgő Kaien felé.
- Pedig valamit muszáj lenne enned! – magyarázott, csípőre vágott kezekkel. Igaz, ami igaz, de semmilyen féle, és fajta étel nem csúszott volna le a torkomon öklendezés nélkül. Unottan, a pálcikákkal a levegőbe rajzolgatva hallgattam végig a férfi kioktatását, majd mikor elért arra a részre, ahol visszakérdez azzal a bizonyos költői kérdéssel, miszerint figyeltem-e rá, én csak elnyújtottan válaszolok egy rövid és lényegretörő „aha”-val.
- Jártathatom a számat! Összeesel itt nekem! – nyüszített tovább, mint az anyját vesztett kiskutya, mire én csak annyit tudtam reagálni, hogy az asztalra helyeztem a mintás pálcikáimat, s beletúrtam a hajamba.
- Jól van már na, engedélyt kérek meghunyászkodni… - kezdem bele – Különben is.. majd iszok… vizet! – jött a pazar ötlet, s előhorgásztam az asztal mellett hagyott palackot, minek alján még lötyögött egy kevés folyadék. Természetesen nem rajongtak szikrázó elmém újabb világot rengető ötletétől, sőt épp ellenkezőleg. Megdicsérés és elismerő buksisimi helyett csak morcos tekintetet kaptam. Mivel nem volt túl sok kedvem a további kedves „szapuláshoz”, ezért csak jól megnyomorgattam, s adtam pár köszönöm-puszit, s megígértem neki, majd ha jobban érzem magam, eszek is valamit. Egyelőre elég volt számomra, hogy a víz könnyen csúszott.
Szerencsére a mai nap úgy tűnik kicsit borúsabb lesz, mint a szokványos nyári nappalok. Ez már csak azért is kellemesebb volt, mert nem kellett ismét párologtatnom, és kínlódnom egész nap. Az elkövetkezendő időt a megmaradt papírjaimmal töltöttem el édes kettesben, bezárkózva a hálószobába. Kényelmesen pihengetve töltögettem ki a számos fehér lapot, a kellemes, hűs időben, mikor úgy döntött egy pokollepke, hogy beszáll azon, s rátáborozik a kész stócra. Értetlenül hallgattam végig a rövidke üzenetet, ami csak annyit árult el, hogy feltétlenül meg kell jelennem a Gyűlésteremben. Kissé kemény feladatnak bizonyult, hogy kijussak a kis otthonunkból, hiszen Kaien kilenc hónapnyi szobafogságra ítélt, amit ugyan én nem fogok betartani! Miután sikeresen kijutottam az ideiglenes börtönből, amit –elvileg- otthonomnak kéne neveznem, s iparkodtam a központba.
Elsőként érkeztem meg, ami már önmagában is furcsa dolog, hiszen én általában pár perces késéssel szoktam megjelenni mindenhol. A Tanács már szépen felsorakozott, ezért illendő volt nekem is rendesen vigyázba vágni magamat. A meghajolás már nem ment olyan mélyre, mint még valamikor, hiszen a pocakom már eléggé útban volt ehhez a feladathoz. Na meg aztán levegőt venni is furcsa melónak ígérkezett egy olyan pozícióban. Szó, ami szó a tiszteletet csak megadtam, szóval egy szavuk sem lehet. Érdeklődő szemekkel tekintgettem hol balra, hol jobbra, vajon még kire, vagy kikre várunk. Kis türelem után végül befutott még két shinigami, akikről még –szégyen szemre- sohasem hallottam. Természetesen megint jöhetett a kellemetlen hasi-torna, majd a Tanács vette át a szót.
Kissé meghökkenve füleltem, s legfőképp azon akadtam fel, hogy engem szántak küldetésre. Biztosra veszem, nem csak engem lepett meg a hír, hogy a Tanács egy várandós nőt küldjön küldetésre, de azért reménykedtem benne, nem fognak egyből nekem esni, vagy ilyesmi. Voltaképp az érintett furcsán, hogy a feladat ismertetése után egy kérdést tettek föl nekem: vállalom, vagy sem?
Haboztam. Már csak azért is, mert féltem attól, mit reagálnának a körülöttem lévők. Igaz, hogy kisbabát várok, de valamiért úgy érzem, szégyen lenne visszakozni a feladattól. Persze soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami történne a gyermekemmel, de másoknak lehet ez csak kifogás a részemről. Ez igen nagy dilemma.
Sóhajtottam. – Vállalom. – szántam el végül magamat. Nem érdekelnek mások véleménye, nem akarom, hogy szégyenben maradjon az osztagom, s vigyázni is tudok magamra. Csak tudnám, hogy adom ezt be Kaien-nek…

- HOGY MIT MŰVELTÉL?! – ordított, kikelve magából. – El sem hiszem, hogy ennyire buta is lehetsz!
- De mondom, hogy nem lesz semmi bajom! És nem tudsz róla lebeszélni sem! Eldöntöttem, menni fogok. – nem szokásom csak úgy megváltoztatni azt, amit már egyszer kimondtam. Főleg akkor nem, ha feladatról van szó. Egy darabig még könyörgött, amitől ugyan meg-megingott a határozottságom, s még a hideg is kirázott, de nem akartam rá hallgatni. Jó, mondjuk lett volna kedvem egy sort bőgni, de most nem foghatok mindent arra, hogy ezekben az időkben érzékenyebben érint minden.
A hálószobába ballagtam, s átöltöztem abba az egyenruhámba, melyet a küldetéseken szoktam viselni. Igaz, nem volt a legszebb, sőt igazán viseletes darab volt, de pont megfelelt a feladatnak, amit betöltött. Kissé elszontyolodtam, hogy az obi-t nem tudtam olyan feszesre húzni, mint pár hónappal ezelőtt, ezért olyan idiótán lógott rajtam az öltözet. A kis rosszcsont nagyon megnehezíti a dolgomat, már most. Magamra kötöttem még kardomat, s igyekeztem egy olyan pillanatban kiosonni a helyiségből, mikor Kaien nincs a közelben. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy összetalálkozzak vele, amúgy is eléggé feszültek vagyunk mind a ketten.
A megbeszélt helyre érkezve –szokásomhoz híven- utolsóként érkeztem meg. Kicsit gyorsabban szedtem a lábam, ezért lihegve álltam meg mellettük.
- Sziasztok! Sajnálom, de nem volt alkalmam bemutatkozni. A nevem Namie Fujishima, a 13. osztag hadnagya vagyok. Örülök, hogy veletek indulhatok a küldetésre! – húzkodtam feljebb a hadnagyi karszalagomat, amit nem tudom minek vettem vissza, hiszen túl nagy rám egyébként. Amilyen béna vagyok, úgyis el fogom hagyni út közben.
- Kíváncsi vagyok, mikor érkeznek meg a futárok… - mondtam, s kíváncsian nézelődtem a távolba, hátha látok valamit. Na meg aztán addig is terelhettem, hogy ne legyek annyira zavarban.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Jún. 30, 2010 6:15 am

~Kémkedés. Folyton ezzel telnek a napjaim, ha nem éppen menekülök, mert nagyon béna módon lebuktam. Többet járok a hetedik osztagba, mint amikor még itt voltam. Bakker! Még a karom is sajog. Apám mit tettél velem! Rá kellett jönnöm, hogy nem én pecsételtem magamba a kidout, mert az lehetetlen. Hogy is képzelhettem azt. Apám Byakuraya nem is volt olyan erős. Sokkal ravaszabbat talált ki a szemétje! Kombinálta a technikákat, és echte ez egy kidou átka a karomon. Fájdalmak, rémálmok, betegség, téboly. Ezek váltakoznak bennem. Ennek köszönhető talán a piros körök, amik akkor jelennek meg, ha ideges vagyok. Tudom, hogy itt van megoldás, és képesek meggyógyítani, csak mivel nem tartozom a legális shinigamik között, így nehézkes a dolgom. Csuklyában feszítek, és úgy suhanok oda-vissza, hogy ne vegyenek észre. Páncélomon egy vékony fekete textil réteg van. Nem a szokványos shinigami ruha, de ne is törődjenek ezzel a többiek. Ó hogy utálom ezeket a mocskokat~ gondoltam át a helyzetemet a ruházatomat felmérve. Éppen a régi Tamachi palota romjai mellett haladtam el, és pillanatnyilag a hetedik osztag felé tartok. Nagyon visszafogott shunpoval közlekedek. Hogy miért is jöttem fényes nappal? Na erre a kérdésre máig nem kapok választ. Mikor beugrottam volt osztagom területére érzelmi hullámoknak kéne gyötörnie, de ez valahogy belőlem kimaradt. Inkább azzal foglalatoskodtam, hogy úgy mozogjak, mint egy szokványos halálisten, még ha az arcom nem is látszik. Pillanatnyilag egyetlen hetedik osztagost ismerek. Az Kaguyama Gaara... cöhh... de hülye neve van ennek a srácnak. Fel kell vennem a nevét arra az időre, amíg itt vagyok.
- Hallottál a járványról?- hallottam meg egy beszélgetést. Ez engem is érdekelt. Egy betegség? A 12. és a 4. osztag nyilván aktivitását jelezte. Odasétáltam hozzájuk, majd rekedtes hangomat vettem elő.
- Bocsi, Gaara vagyok. Volt egy csatám egy szemét hollowwal, és csúnya égési sérüléseket szenvedtem. Lényegtelen ez most. Mi is ez a járvány dolog?- érdeklődtem, és szénné sült karomat megmutattam nekik. Névből ismerték őt, de még nem látták szerencsémre. Legalábbis megették, és tovább beszéltek.
- Tudod most Rokungai szegényebb negyedei, hála a Tamachi háznak, még inkább szegényebbek lettek. Most egy olyan betegség ütötte fel a fejét, ami átalakítja a lelkeket hollowwá. Azt hiszem Nagano-taichou már kijelölt egyet az osztagunkból, hogy nézze meg mi a helyzet. Valakit kísérgetnie kell. Most indult a találkahelyre - több nem kellett nekem. Egy shunpoval eltűntem előlük, és a kiküldött jóembert kerestem.
~Vajon hol lehet? Ha most indult el, akkor nincs olyan messze~ morfondíroztam el magamban. Hamarosan egy fütyörésző, amolyan „engem keresel éppen és örömmel leszek az áldozatod” járású egyént találtam meg egy levéllel a kezében. Kardom markolatával ütöttem le, majd felkaptam vállamra, és egy hihetetlen gyors shunpoval a csatorna vízébe dobtam, hátha megfullad. Csak nem veszik észre nah ><. Mikor lezártam a fedőt örömmel éreztem, hogy nem fogott meg a szaga a vízelvezető alkalmatosságnak. Huhh. Nyugodtan egy cigi társaságában elolvashattam a levelét.

Kedves „Tamachi Yukezo”! ~Legalábbis most már igen~

Nyilván hallott afelől, hogy egy járvány tombol Rokungai nyomor körzeteiben. ~Najah... ennyit még én is tudok~ Szeretnénk megkérni téged, hogy kísérd a neked kijelölt futárt, aki ennek a gyógyszerét hordozza magánál. A találkozó pont a negyedik osztag előtt lesz. Nyilván érzi ~blablabla, igen érzem a helyzet súlyosságát, meg a többit igen, további blablabla minek ennyit írni, najó nem érdekel!

~ gondoltam, és összegyűrtem a levelet, majd eldobtam. A leírt helyet vettem célba, közben elszívtam egy újabb cigit. Odaértem a negyedik osztag elé, de még senki sem volt ott... A fenének nem vártam még! Nem hiszem, hogy itt hagynak. Hamarosan egy pöttöm kislány érkezik meg pattogva. Akármit kérdez, én úgyse válaszolok. Valami nem stimmel benne, vagy csak már megint én vagyok a paranoiás. Talán a csuklya, ami eltakarja az arcomat szintúgy erre utal. Fenébe... Tamachi Yukezo arca biztos ott van minden plakáton, hogy Dead or Alive... csak az Alive rész át van húzva, mint nem létező opció. Najah... megloptam a 12. osztagot, megöltem több 3. osztagos tisztet, és végeztem még annál is több shinigamival a többi osztagokból. Mikor otthagytam Mayát sikerült nyomot hagynom Seireiteiben. Még egy hölgy érkezik meg, mint utolsó, aki illedelmesen bemutatkozott. Még a pici lány is megtette, vagy lehet, hogy amit hallottam az nem az volt. Cöhh. Legyen.
- A nevem Senri Korazu- ez egy jól bevált álnév volt. Többet nem igazán volt kedvem mondani magamról egyelőre. Majd csak felfedem ki is vagyok. Majd ha az elixírt el kell lopni.
~ Mindegyik kell nekem! Szerintem erősebb vagyok, mint ezek. A futárok sem lehetnek akkora arcok, ha védelemre szorulnak. Csak a megfelelő pillanatot kell megvárnom, és le kell zúznom őket... Talán még az életüket is elvesztik ebben a küldetésben... Visszafoghatnék az egómból vazze. Meg kell tudnom, hogy mennyire képesek, majd utána~ elemeztem a mostani küldetésem. Csak mint a régi szép időkben. Nem hiszem el, hogy a Sereitei idióták megint csicskáztatnak. Na majd megmutatja a Tamachi ház mit is tud!


Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Júl. 01, 2010 1:47 am

Imádtam Nami-channal beszélgetni, és ez különösen igaz volt a nyári napokra, mint amilyen ez is volt. Az embernek nem sok kedve van mozogni, még nekem sem, pedig én megveszek ha egy helyben kell maradnom sokáig. Kivéve, ha éppen a zanpakutóm lelkével beszélgettem, mint most is. A 3. osztag kertjének egy rejtett zugában üldögéltem törökülésben, és kardomat az ölembe fektetve hallgattam a madarak csivitelését meg azt, ahogy a lágy szellő rázza a fák leveleit. Belső világomban remekül éreztem magam, hiszen ha melegem volt, csak beledugtam a fejem az egyik kicsi, tisztavizű tóba és máris felfrissültem. Pláne ha még bele is estem, ami elő-előfordult... olykor-olykor... na jó, elég gyakran. És persze ilyenkor Nami-chan mindig kuncogott rajtam, mert csuromvizes lettem. De vele tényleg bármit meg lehetett osztani anélkül, hogy kinevetett volna, vagy furcsán nézett volna rám. Mindig türelemmel végighallgatott és bölcs tanácsokkal ellátva igyekezett terelgetni engem. Most éppen leginkább az foglalkoztatott, hogy Yakkun elhagyott minket és hadnagy lett a 8. osztagban. Komolyan a frászt hozta rám, amikor megjelent a szobám ablakában. Biztos vagyok benne, hogy bele sem gondolt, hogy mekkora bajba keveredhetett volna, ha felfedezik, hogy beszökött a birtokra. Ráadásul azért jött, hogy segítsek neki tortát sütni Maya-chan taichounak. Mikor én nem is tudok sütni Surprised Azért valahogy nagy nehezen csak összehoztuk, én pedig megúsztam egy megégetett ujjal, bár ezt Yakkun nem vette, nem vehette észre, mert én nem hagytam. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy miképpen tudta kijátszani az őrséget, ha apám megtudná hogy járt nálam egy shinigami, még akkor is ha hadnagy szintű, a testőreim biztos nem számíthatnának sok jóra. De még én sem vonhatom őket felelősségre, mert akkor kiderülne hogy itt járt és akkor bajba kerülne ő is. Szóval ő hadnagy lett, én pedig átvettem a helyét az osztagban, így most én vagyok az ötödik tiszt. Nami-chan szerint ez azt is jelzi, hogy egyre erősebbé válok és ami azt illeti, úgy érzem hogy valóban jobban tudom már kontrollálni az ő erejét, mint mondjuk amikor Akira-kunnal edzettem. Már egy új technikát is próbálgatok, most hogy már nem okoz akkora nehézséget az áradatot több részre választani. Még nincsen kész, sőt, neve sincs, de biztosabb találatot fog eredményezni mint a másik technikám, a Tatsumaki, amiből viszonylag könnyű volt eddig kitörni.
A gondolatmenetemet és a koncentrációmat váratlanul megzavarta a hevesen viszkető orrom, így a hűs tavak egy pillanat alatt semmivé foszlottak, és immár belülről bámultam a szemhéjamat. Mikor kinyitottam a szemem, megpillantottam a bűnöst, egy kicsiny, fekete pokollepkét, amely az orromon talált magának pihenőhelyet. Üzenetet hozott nekem, miszerint meg kell jelenjek a Tanács előtt. Ijedten találgattam, hogy vajon mi miatt hívathatnak, biztosan valami komoly dologról van szó. Villámgyorsan felpattantam, Kaminamit a helyére tettem és már úton is voltam a Gyűlésterem felé. Legalábbis arra, amerre azt sejtettem. Már viszonylag jól eligazodtam a Seireitei területén, de az eltévedés még mindig éppen elégszer megtörtént velem ahhoz, hogy túl sokszor késsek. Most azonban szerencsére jó útvonalat választottam, és hamarosan a Tanács színe előtt álltam két másik shinigamival. Felcsillant a szemem a küldetés híre hallatán, remélem apunak se lesz kifogása ellene, hiszen csak kíséretet kell adni, bár éppenséggel a Kuchiki-féle kísérgetés se végződött túl békésen. Sietve mentem haza, hogy beszámoljak a fejleményekről, de sajnos a hír fogadtatása nem volt éppen kedvező számomra. Magyarul apám nem akart elengedni, arra hivatkozva hogy a Rukongaiba nem mehetek kíséret nélkül, mert ha felismernek, bajba kerülhetek. Nem hatott az az érv sem, hogy tudok már vigyázni magamra, és ez legutóbbi küldetésen is kiderült, így már kezdtem feladni a reményt, hogy elmehetek, mikor az egyik legmegbízhatóbb testőröm látva hogy mennyire szeretnék menni, előrelépett és felajánlotta, hogy titokban elkísér és vigyáz rám *.* Így apám végül kénytelen-kelletlen beleegyezett. Kicsit kapkodósra kellett venni a figurát, mert elég sok idő elment és vészesen közeledett a kijelölt találkozó időpontja, de egy testőrrel az oldalamon legalább attól nem kellett tartanom, hogy nem találok oda. Eita-san (merthogy így hívták a testőrt) lassan lemaradt tőlem ahogy közeledtünk. Régen a 2. osztagban szolgált, így a rejtőzködés nem okozott neki gondot, képes olyan hirtelen megjelenni, hogy falra mászok az ijedtségtől. Mire odaértem, hiába néztem körül már sehol sem láttam, pedig valahonnan biztos figyelt minket.
- Kagami Ritsu vagyok, a 3. osztag 5. tisztje. Yoroshiku onegaishimasu, Namie-chan, Korazu-kun!
Mutatkoztam be és hajoltam meg illedelmesen, miután megérkezett a küldetés utolsó résztvevője, egy hadnagy is. Már a Tanács előtt is furdalt a kíváncsiság vele kapcsolatban, de ott mégsem kérdezhettem meg, így most kerítettem sort a dologra.
- Anou... a fukutaichou kisbabát vár?
Néztem fel Namie-chanra, majd én is a távolt kezdtem el kémlelni. Hamarosan meg is jelent a három pontocska a horizonton, amelyből aztán kifejlődött a három futár. Újabb bemutatkozási hullám kezdődött, keresztbe-kasul repkedtek a nevek és kialakult az is, hogy ki kit fog kísérni végül, miután a térképek is előrekerültek. Úgy örültem neki, hogy van térkép, anélkül soha nem értünk volna a célunkhoz magamat ismerve. Magamtól még sosem mentem a Rukongaiba, most lesz az első alkalom.
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Júl. 08, 2010 11:43 pm


Miután váltottatok pár szót a társaitokkal, meg is érkeznek a futárok a csomagokkal. Véletlenszerűen felosztottátok egymás között az embereket (róluk olvashattatok az előző mesélésben), majd a térkép segítségével útra keltek. Mivel igen hosszú út vár rátok, még egyszer átgondolhatjátok mindenetek megvan-e a küldetéshez. Miután mindent rendben találtok, nyugodtan kiléptek a Központból, s kiérve a szabad terepre bebiztosítjátok magatokat. Legfőképp a futárokat.

Namie Fujishima:
A rád bízott futár ugyan kedves, mégis furcsa utalásokat tesz arra, hogy mi lenne, ha…? Ezt ugyan egy darabig még tudod tűrni, de ha nem kezdesz bele időben a cseles „vígasztalgatásba”, gyorsan elmegy mind a kettőtök kedve a küldetéstől. Ráadásul úgy tűnik a te térképed kissé viseletes. A félúton megfolyt tinta ilyenkor nem túl szerencsés a tájékozódásban. Ezért akármennyire is szeretnél vezető lenni a kis csapatban, muszáj leszel hallgatni a többiekre. Ha nem hagyod, hogy a saját gőgöd uralkodjon feletted, kénytelen kelletlen, de bíznod kell a többiekben. Viszont miután megismered a csuklyás shinigami-t, kezdesz gyanakodni. Ugyan nem adsz még ennek hangot, nincs túl sok kedved megbízni benne. A fiatal kislány pedig mégiscsak egy kisgyerek. Így nagy dilemmázásban lesz szerencséd. Vagy hallgatsz az apró shinigamira, vagy esetleg hagyatkozol a megérzéseidre, és esetleg véletlenül elirányítod a csapatod.

Kagami Ritsu:
Utad során nem kell túl sok izgalomra várni. Merő dögunalommal fog telni a kutyagolás. Egyelőre… Viszont te is fel fogsz figyelni a különös kinézetű shinigami-ra. Persze neked is támadnak sanda gyanúid felőle, de leginkább az fog megérinteni, amit a rád bízott futár súg a füledbe. Hiszen neki is feltűnik a férfi furcsa jelleme, ezért feltételezésekkel tömi a fejedet. Így akár kalamajka is támadhat, ha hagyod, hogy a „hősies” futár addig töprengjen a dolgon, míg neki nem esik a shinigami-nak. Esetleg szóba is lehet elegyedni a férfival, hiszen több információ birtokában számíthattok a következményekre… esetleg meg is tudjátok akadályozni. Na meg aztán ezzel az időt is el lehet ütni.

Tamachi Yukezo:
Akármennyire is szeretnél koncentrálni az egyéni feladatodra, egyszerűen szóval feltart a rád bízott hölgyemény. Akármennyire is kedvesnek akar tűnni, szemedben nem más, mint egy gágogó liba. Idegesít ugyan a dolog, de balhét sem kelthetsz, hiszen akkor oda „ördögi terved”. Tehát vagy hallgatod a folyamatos „zaklatását”, vagy pedig próbálsz beletörődni abba, hogy válaszolgatni kell neki. Na meg a társaidnak is, ha kérdeznek. Fejedben az is megfordulhat, hogy ügyesen csapdába csalod a többieket. Mondjuk, elirányíthatod őket egy teljesen más irányba. Persze csak akkor sikerülhet, ha a bizalmukba tudsz férkőzni. Csak rajtad áll, mennyire fontos a számodra az elixír…

Mindeközben már Hueco Mundo árnyai figyelnek benneteket. A forró, homokos talajon álló egy-egy magasabb kőszikla mögött talán ott lapulnak. Nem lehettek benne biztosak mikor léptek futóhomokba, vagy mikor süvít felétek egy cero. Tartsátok nyitva a szemeteket!
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Júl. 21, 2010 12:32 am

- Nos, igen. Mondd csak, neked vannak testvéreid?
Ereszkedtem le hozzá mosolyogva, s megsimogattam a kobakját. Próbáltam nem túldrámázni a dolgot. Nem akartam nagyon hisztizni, mégis mi a baj azzal, ha terhesen jelentkezem egy küldetésre. Egyébként is, ez valahogy egyszerűnek tűnt, azért vállaltam el.
Miután köreinkbe érkeztek a futárok, rá-rásandítottam a harmadik shinigami-ra. Nem tudom miért, talán furcsa kinézete miatt, de abszolút nem bíztam meg benne. A neve nagyon nem csengett ismerősen, igaz nem ismerek sok shinigami-t. Viszont az ő nevét még hallásból sem sejthettem. Jobbnak láttam, ha fél szememet rajta tartom, így meghúzódtam hátul, mint terelő. A csomagokat még rendesen átvizsgáltuk, én külön megkértem a futárt, nyissa ki a dobozt. Meg akartam saját szemmel győződni arról, minden a helyén van, s rendesen össze vannak csomagolva. Miután ezzel megvoltunk, neki is vágtunk az útnak. Nem voltam benne biztos mennyire lesz hosszú a kutyagolás, de reménykedtem benne, nem kell a kietlen vidéken tábort ütnünk estére. Valahogy egyik porcikám sem kívánta, hogy a semmi közepén kelljen őrt állnom egész hajnalban.

- N-nagyon szép táj, ahol most áthaladunk...
Kezdett el mellettem dadogni a rám bízott futár.
- B-bár, ezek a magas dombok... n-nem túl biztonságosak... v-vagyis látszólag...
Folytatta. Kissé furcsa arckifejezéssel pillantottam rá, majd arra a dombvonulatra, melyről hadovált.
- Ugyan, ne aggódjon. Elég régóta ott állnak ahhoz, hogy csak úgy pikk-pakk leomoljanak.
Igyekeztem megnyugtatni, mosolyogva.

- H-hát, önnek legyen igaza. D-de ha régen állnak ott... a-akkor nem ajánlatos a völgyön keresztül áthaladni...
- Ugyan már! Különben is, nincsen más út Rukongai felé.
Mutogattam bőszen a kezemben figyelő térképre. Mikor szemeimmel elértem egy bizonyos pontra, meg is akadtam. Mintha valami hatalmas fekete tavat jelölt volna a térkép, de tudomásiam szerint ezen a tájon nincsenek tavak. Erősen rákoncentrálva diskurálgattam magammal gondolati síkon, miután észhelyembe tért a megvilágosodás.
- Óhááhéhóó...!
Üvöltöttem föl, mint valami idióta. Ennek következtében minden szem rámszegeződött, szerencsétlen futár pedig mellettem, ugrott egy jó nagyot.
- A térképem! Tiszta maszat! Nee...
Vergődtem, s nyüszítettem egyszerre, kikelve magamból. Úgy tűnik, megint én leszek a legszerencsétlenebb shinigami a csapatban. Hiába igyekeztem kimono-m ujjával eldörzsölgetni a pacát, csak rontott a helyzeten! Kétségbeesetten kezdtem el kutatni valami mentőterv után, ám mind hiába. A nagy ürességen kívül semmi sem jutott el agyamig. B-tervvel meg ugyan nem voltam felszerelkezve, így most jelen helyzetben improvizálnom kellett. Mivel nálam a tájékozódás egy bizonyos ponttól ki volt lőve, azon kellett töprengenem, vajon kettejük közül, melyikük tudja jobban használni a térképet. Mivel a férfiban totálisan nem bíztam meg, így maradt az aprócska leányzó. Legfeljebb majd ketten kiokoskodjuk, mit hova merre és meddig mutat az a fránya térkép.

Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Júl. 21, 2010 2:18 am

Kiosztódott rajtam a futárok egyetlen női tagja, aki azonnal ismerkedéssel indított. Éreztem a hangjában, hogy nagyon gyakorlottan forgatja a nyelvét. Hihetetlen szánalommal fordultam felé, de öltözékemnek hála legalább nem vehette észre. Azt mondta Nizuro Hedachinak hívják. Hedának szeretné ha hívnám, és még a korát is tudom. Ez milyen bemutatkozás? Képtelenség ez a csaj. Rögtön folytatta a beszélgetését.
- Mondd csak Korazu-san, miért van rajtad csuklya? És merre megyünk? Szerinted megtámadnak? Igazából nem félek én semmitől se- magyarázta töretlenül. Valahogy el kell hallgatatnom. Beszélnem kell vele, hiszen kicsaphatja a hisztit itt nekem, és akkor lebukhatok. Ráadásul válaszolnom is kell a kérdéseire, így többet tudhatnak meg rólam. Tehát hazudni kell, mint a vízfolyás, itt nincs mese! Okosan kell válaszolnom, mert nagyon hamar kiderül, ha rosszat mondok. Mondjuk, hogy albínó vagyok.
- Tudod azért hordom ezt a fejfedőt, mert albínó vagyok. Vagyis engem megéget nap, azonnal- bizonyításként fehér hajamat megmutattam. Egy pár tincs elég rá. Fehér a hajam ennyi- Rokungaiba megyünk a fertőzött területre, hogy szétosszuk az elixírt, de ha igaz amit mondanak, akkor nagyon sokan vannak betegek, és ez a mennyiség nagyon kevés lesz. Arra tippelnék, hogy kísérleti anyagot viszünk, és ha káros a szer, akkor mi leszünk a hibásak, így mehetünk a bukott küldetésesek listájára. Le a börtönbe. Ez az anyag ha valóban kísérleti elixír, akkor kicsit necces lesz a dolog. Lássuk csak, hollowokká változnak a lelkek. Valószínű, hogy Hueco Mundo is felfigyelt a dolgokra. Aizennek is biztosan kell a szer. Ha ellenszer, akkor tartalmazza a kórokozót is, különben semmire sem jó. Ha tartalmazza, akkor tanulmányozhatja is, és akkor előállíthat hasonlót, így a kezébe kerül a hollowwá változtatás. Necces. Ha nem járunk sikerrel, akkor bajok lesznek- regéltem el úgy, hogy a többiek is hallják. Induláskor még megnézte a hadnagy, hogy megvan-e a cucc, amit viszünk. Nagy örömömre ott volt a folyadék. Tökéletes. Most már csak azon kell gondolkodnom majd, hogy hogyan lopjam el a dolgokat.
- Húúú akkor tényleg oda kell vinni ezt a gyógyszert nekik. Ezeket te miből gondolod? És erős vagy? Erősebb, mint a többiek? Képes vagy olyan tűzgolyókat lövöldözni meg minden?- na az egyik kérdés valóan foglalkoztat. Én vagyok a legerősebb, vagy az a hadnagy. Valahogy a kis csaj nem érdekelt. Mit mondott mi a neve? Kagami??? Ez egy nemes! Ráadásul a családom jó barátjának tartotta őket. Hát bocsi nagyapa, de ez a kapcsolat, most elszáll. Vannak bajok. Igazán aranyosnak nézett ki, és nem hiszem, hogy álca lenne. A 218 évemmel már van bennem elég tapasztalat, hogy ezt megmondjam.
- Abból gondolom, mert én is ezt tenném Aizen helyében. Szerintem elég erős vagyok a feladat elvégzésére, de nem számít, hogy melyikünk a legerősebb. Most egy csapat vagyunk. A hadnagynak most nagy szerepe van, hiszen irányítania kell minket. Én bízom Namie-fukutaichouban. Neki kell most irányítani, de nekünk segíteni kell neki- mondtam neki, hogy fél füllel halljanak ők is, hiszen ez most egy egész jó duma volt. Elővettem a térképemet, és a hadnagy kezébe nyomtam, mikor az övé látszólag használhatatlan lett. Én ismerem Rokungait. A legrosszabb részeit is. Vettem egy levegőt, és vártam a következő kérdés sorozatot.
- Remélem van valami terved azért neked is- hát ezt eltaláltad. Van. Lassan kiépül bennem a dolgok rendje, és a vége felé sajnos neked kis futár... szóval rád a halál vár!

Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Júl. 29, 2010 4:04 am

- Nem, nincsen, egyedüli gyerek vagyok.
Ráztam meg a fejem a hadnagy-chan kérdésére. Hihetetlen volt arra gondolni, hogy a hölgy hasában már egy új életecske fejlődik. Valahogy az egész olyan varázslatosnak tűnt számomra, amikor belegondoltam hogy én is anyukám hasából indultam. Namie-chan is biztos jó anya lesz, látszik hogy szereti a gyerekeket.
- Nagyon bátor vagy, hogy küldetésre mész egy kisbabával.
Tettem hozzá, miközben vártuk, hogy a futások közelebb érjenek. Az én társam Kazuki Shinjiként mutatkozott be, és amíg mindegyikünk ellenőrizte, hogy náluk van-e minden szükséges dolog, addig próbáltam faggatózni egy kicsit, de szűkszavú válaszai hamar elvették a kedvem a további kérdezősködéstől. Biztos ellenszenvesnek talált, vagy az nem tetszik neki, hogy még nem vagyok felnőtt, mint a többiek. Lassan összeszedelődzködtünk és útnak indultunk, és ahogy haladtunk, úgy állt be az egyre nagyobb csend közém és a futárom közé. Tulajdonképpen nem is bántam, hogy Shin-chan nem beszél annyit, mivel így jobban tudtam a környezetünkre koncentrálni. Most nem engedhettem meg magamnak, hogy elkalandozzon a figyelmem! Csak emiatt unatkoztam és az sem volt jó dolog Sad
- Sikerrel fogunk járni, Korazu-kun, biztos vagyok benne. Nem szabad arra gondolni, hogy mi lesz ha nem, fő az optimizmus!
Jelentettem ki nagy magabiztosan, hallva a férfi eszmefuttatását. Igen, fő a pozitív gondolkodás! Ha elragadnak minket a rossz gondolatok, akkor fogunk rosszul járni. Már észrevettem, hogy szinte mindig akkor ér szerencse, ha bízok magamban és akkor ér pech, ha aggódom azon, hogy sikerülni fog-e valami.
- Szerintem a csuklyás alak nem közénk való. Túl sokat beszél feleslegesen, és mindenképpen a bizalmunkba akar férkőzni. Esküszöm, ha csak egy rossz mozdulatot tesz, leütöm. Nem kockáztathatunk. Bízz bennem, mindig jók a megérzéseim.
Súgta váratlanul a fülembe Shin-chan. Való igaz, mikor a Tanács előtt mintha magasabbnak tűnt volna, és a hangja is talán más volt. Nem tűnt ennyire titokzatoskodónak sem. De akár tévedhetek is, sötét volt meg zárt térben voltunk, nem szabad rögtön a rosszat feltételezni a társunkról.
- Nem teheted, a te dolgod a csomag kézbesítése, az enyém pedig a te védelmed. Nem fordítva. Ne aggódj, vigyázok magunkra.
Súgtam vissza, majd Korazu-kunra néztem. A feltételezésről nem mondtam meg a véleményem, nem akartam táplálni a gyanúját. A széthúzás csak bajt okoz, akárcsak a bizalmatlanság. Namie-chan panaszos felkiáltására én is elővettem a térképem a zsebemből, de azon látszólag minden rendben volt. Ööö... de hogy is kéne nézni? Shin-chan segített ki, amikor meglátta hogy össze-vissza forgatom a térképet, és irányba állította nekem. Hálásan pillantottam fel rá, és gyorsan rá is firkantottam, hogy melyik a teteje és melyik az alja. Így biztos nem fogom már eltéveszteni, hogy kell nézni >< Ezen felbuzdulva futáromat magammal rángatva Korazu-kun mellé léptem.
- Azt mondtad az előbb, hogy Aizen helyében te ezt meg ezt tennéd. Neked mire kéne az elixír, hogy az ő fejével próbálsz gondolkodni? Úgy értem, semmi hasznunk nincs abból, hogy tudjuk hogy esetleg szemet vetett a szerre. Nekünk csupán meg kell védeni az ellenszert, mindegy kitől. Tehát neked nem csak ez a célod, azért agyalsz ezen?
Kérdeztem a férfitól kíváncsian, felfedve a gondolatmenetemet a témával kapcsolatban Shin-chan előtt is. Majd Korazu-kun válasza megnyugtatja a futárt, és akkor nem kell arra is figyelnem, hogy esetleg megpróbálja átvenni a feladatom, vagy ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyVas. Okt. 17, 2010 12:24 am

Nem kell túl sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a problémák megtaláljanak benneteket! Kezdve a sort, hogy Namie térképe elázott. Mindezek után pedig az idegesítő futárok is beleadnak anyait-apait abba, hogy utatokat megnehezítsék, ha még nem is szándékos, természetük igen lohasztó egy bizonyos idő után.

Ezen kívül Yuke, csellel magára kölcsönöz egy teljesen más ember személyiségét, s nevét. Viszont nem tudja teljesen kiaknázni az inkognitóját. Ugyanis a szemfüles Ritsu, s a védelme alá helyezett futár titkon már gyanús szemekkel figyelik őt. Ám mikor furcsa, két értelmű kijelentéseket tesz, Ritsu kapva az alkalmon hangot ad véleményének. Ha elég ravasz Yuke talán tud korrigálni előbbi kijelentésein, de már azon sem kell meglepődni, ha netalán az egyre feszültebb futár neki ront. Ha mégis erre kerülne a sor, jobb lesz, ha Ritsu is észnél lesz. Ne feledd: a futárnak nem eshet baja!

Persze Namie már a kezdetekkor sem bízott meg a csuklyás „shinigami-ban”, épp ezért valami leleplező terven gondolkozik. Ritsu segítségének örül, hiszen, ha már vezető szerepet szabtak rá, egy ép térkép elkél a feladathoz! Esetleg beavathatja Ritsu-t tervébe. Lehet a többszöri erő győzedelmeskedik. Viszont felmerül Namie-ban, mi van, ha a csuklyás alak túszul ejti saját szószátyár futárját? Meg kell akadályozni, hogy ne essék bántódása.

Ezen események közben viszont egyre beljebb haladtok a sivatagos, kietlen vidéken. Elég vicces a Namie-ra bízott futár beszéde, de nem alaptalan! Ugyanis mihelyst a völgybe érkeztek, a homokvihar felerősödik, s meglehetősen puha talajon fogtok tovább haladni. A tűző napfény egyre kibírhatatlanabb, fennáll annak lehetősége a jól biztosított dobozok mélyén rejtőző kémcsövek tartalma felforr az időben! Nagyon úgy tűnik a kibírhatatlan időjárás is nehezíti utatokat, tehát jobban teszitek, ha éjszakára itt megálltok. Próbáljatok menedéket tákolni magatoknak, különben az éjszaka veszedelmei könnyen rátok találnak!


Futárok az elixírrel Sivatag
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Dec. 09, 2010 12:42 am

Kissé megkönnyebbülten haladtam tovább. Boldog voltam, hogy az aprócska shinigami kellő segítséget nyújtott az előrébb haladásunkban. Leginkább fel akartam kapni, és kiszorítottam volna belőle az összes szuszt, csak pusztán azért, mert előtört belőlem a tyúkanyó. Igazándiból nem is volt olyan piciny, de arcvonásairól nem tudta volna megállapítani az ember, hogy mennyi idős lehet. Végül is próbáltam türtőztetni magamat, így csak egy fülig szaladó mosollyal köszöntem meg neki segítségét. Mindig is imádtam csapatban dolgozni. Nem pusztán azért, mert szerettem kiszolgáltatott lenni, sőt, az nem az én asztalom. Hiszen azért, mert a csapatmunka mindig is meghozza gyümölcsét. Ugyan ha csatát is vesztettünk, tudtuk egymást támogatni, a legkilátástalanabb helyzetekben is. Ha sikerrel jártunk, akkor pedig próbáltunk nem elszállni magunktól, de együtt örülhettünk. Igen, mindig is vágytam rá, hogy a küldetések folyamán jó bajtársakat fogjak ki. Mondjuk ebben a helyzetben nem minden ilyen szép, és jó.
Néha-néha hátrasandítottam, és szinte kigúvadó szemekkel pásztáztam ennek a furcsa csuklyás muksónak minden egyes mozdulatát. S mikor meg véletlenül felém szegezte figyelmét, hirtelen, mintha térképemet elemezném, bele is süllyedtem. Egyre jobban idegesített az a tudat, hogy az a szerencsétlen, gyanútlan nőnek baja eshet. Azt pedig nem engedhetem. Nagy valószínűséggel épp róla susmorogtak a mellettem haladó Ritsu-ék is, hiszen ugyan olyan pillantásokat vetettek a férfira. Elöntött a büszkeség, hogy nem akarnak túl sokan ellenem lázadni. nem igazán voltam jó vezető, vagyis magamat sosem tartottam túl határozottnak, hogy egy ilyen pozíciót betöltsek, de végtére is amit megköveteltek tőlem, azt végre hajtottam. Igaz, a magam módján, de tessék rám nézni! Még egyben vagyok! Az egy másik történet, hogy miképpen vitelezem ki a dolgokat…
A forróság már kezdett egyre inkább elviselhetetlenné válni, ami bosszantott. Nem csak azért, mert már tócsát eresztettem a ruháimból, hanem mert voltam olyan ostoba, hogy ne rakjak el elegendő vizet az útra. Pedig tudtam hova tartunk, elvileg. Viszont, ha ügyesen mérem ki a kortyokat, mindenkinek jut belőle. Mindeközben pedig terveztem, miképpen kéne lekoptatni fekete báránykánkat. Hátulról hallottam a futárának idegesítő kacaját, de nem lehettem elég biztos abban, ez majd visszavonulásra kényszerítené. Egy ötlettől vezérelve közelebb léptem Ritsu-hoz, s mintha mutatnék neki valamit a térképen odasúgtam neki.
- Van egy olyan érzésem, hogy az estét nyílt terepen kell töltenünk. Mondd csak, ha hajnalban elindulnánk, vajon le tudnánk rázni ezt az ürgét itt mögöttünk?
Kérdeztem teljesen tanácstalanul. Összeesküvések gyártásában sem jeleskedtem, hiszen mindig csak a parancsokat teljesítettem. Nem tudom, menne nekem valami úgy, hogy előtte ne adnának egy kis segítséget.
A homok egyre többször próbált a szemeimbe férkőzni, viszont úgy gondoltam, itt most fontosabb az elixírek sorsa, mint az én hisztim, így leszenvedtem magamról a hosszú sálszerű anyagot, és próbáltam rátekerni az egyik dobozra, melyben sorakoztak az életet mentő orvosságok. Mihelyst olyan terepre értünk, ami talán kicsit védett minket a hatalmas szélfúvásoktól, és óriási viharoktól, kikiáltottam az ideiglenes letelepedést. Valami azért ragadt rám az Akadémiás éveimből, számítanunk kell az esetleges mínuszokra az éjjel. Nálam még mai napig hihetetlenül hangzik, hogy miként történhet az, hogy a plusz negyven fok, könnyedén átcsaphat egy laza mínusz húszba is akár. A pihenés egyébként sem árt senkinek sem. Egy csoportba rendeztünk a holmijainkat. Mit is várhattam volna, mint hogy az a muksi egy távolabbi helyre táborozik le. Végül is megkönnyebbültem, így kisebb az esélye annak, hogy valami cuccunk eltűnik. Bár ki tudja, mire képes.
- Míg valaki fát gyűjt, addig a futárokkal próbálunk kialakítani egy szélvédett helyet!
Jelentettem ki, aztán több szót nem is pazarolva, hozzá is láttam a munkálatoknak.

Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzomb. Dec. 18, 2010 8:03 am

Természetesen azonnal rá kellett kérdeznie, hogy én mit tennék az elixírrel. Ezt nem hiszem el. Persze ki tudom magam magyarázni, de most már azért is kételyben hagyom őket. Ott rohadjon meg ahol van. Ránéztem a kislányra, bár a szemeimet nem láthatta, tudhatta, hogy most elővettem a sötét tekintetem.
- Gondolkodj egy picit. Tételezzük fel, hogy nekem hasonló kórságom van. Hollowfikációban szenvedek. És éppen ezért eltiltottak Seireiteiből, és letartóztatási parancsotok van ellenem. Ellophatnám a szert saját magam gyógyítására, és nem is vagyok albínó, csak egyszerűen a fehér haj ennek a tünete. Vaaaaagy, hasonlóan használnám, mint Aizen használná. Mert az is lehet, hogy a 12. osztag egy külön embere vagyok, aki ellopná az anyagot, hogy titkos kísérleteket folytassunk. Mert ugye szigorú ellenőrzés alatt állunk, így az utolsó cseppig át kell adnunk az anyagot. Esetleg az is lehet, hogy valamiféle sérülésem van, és abban reménykedek, hogy ez meggyógyítja. Ami a fehér hajat okozza, vagy azt, hogy nem mutatom az arcomat, vagy azt, hogy a bal karom súlyosan sérült. Sok lehetőség van. Ha megmutatnám az arcomat, akkor jobban bíznátok bennem? Nem hiszem. Maradjunk annyiban, hogy Korazu a nevem, és egy a küldetésünk. Aztán majd eldöntöm, hogy megmutassam az arcomat vagy sem. Mert természetesen nekem okaim vannak arra, hogy elrejtsem előletek- hagytam nyitva a gondolataikat, és a legkisebb meggyőző erőt sem sugároztam, pedig még volt igazság tartalma is. Széles mosollyal tudtam le a dolgot, de a feszültséget ez a minden lében kanál leányzó oldotta hülye kérdésével.
- Ugye nekem megmutatod az arcod?- hangjában érezhető volt az intelligencia túlbecslése. Megrántottam a vállam, hátat fordítottam mindenkinek, hisz mi jó hátul voltunk, és levettem a csuklyámat. Így a többiek csak azt láthatták, hogy fehér a hajam. Amit eddig is tudtak. Hátulról csak nem ismernek fel. Utána gyorsan visszahúztam az arcomba. A lány elképedten állt ott, és valami meglátszott a szemében. Egy pillanatra hátrahőköltem, mert azt hittem felismert, de csak egy sunyi vigyort nyomott el. Azt hiszem, tetszem neki. Hát igen. A Tamachi vér jó karizmatikus dolgokkal is megáldott. Plusz a Gondviselés. Minden nekem dolgozik. Én egy könnyed mozdulattal szám elé tettem a mutató ujjamat, hogy ez titok, akármit is látott... bár én sem tudom mit látott, így jobb ha titok. A letáborozásnál természetesen előkerült a tűzifagyűjtés téma, így én felpattantam, és elindultam keresni fát a sivatag közepén. Ami természetesen, lehetetlen. Elshunpoztam jó messzire, ahol már biztosan nem érzékeltek. Pár suttogó szóval aktiváltam a kardomat, és elteleportáltam a Tamachi palota régi birtokára, ahol most is mint mindig, még ott hevertek a palota romjai. Ezt is én műveltem. Összehordtam pár fantasztikus éghető anyagot, ami javarészt építkezési anyag, másrészt konkrét fa. Felmarkoltam jó párat, majd beteleportáltam Paragonba. Onnan visszanéztem, hogy valóban ott vannak-e még a „csapattársaim” majd ha ott vannak, akkor egy kilométerrel arrébb jelentem meg, és egy shunpoval odaszórtam hozzájuk a zsákmányomat. Ha esetleg rákérdeznének, én csak megrántom a vállamat, és nem válaszolok. Lassacskán az éjszaka is ránk tör, és ők okosan felépítettek egy szélvédettnek tűnő kis bázist.
~ Nos... ha most megölném őket, akkor természetesen könnyen oldanám meg a dolgot. De nem akarom bántani őket. Ritsu nemes, a hadnagyunk terhes, a futárok maguknak valók, és különösebben nem árthatnak bennem. De természetesen sokkal erősebb vagyok náluk. Akkor eljött az idő~ gondoltam végig, és vettem egy mély levegőt.
- A nevem... Tamachi Yukezo- mondtam erőteljes kijelentéssel, és leoldottam a köpenyemet láthatóvá téve teljes arcomat, meg a hozzá tartozó külsőségeket. Ha támadnának azonnal, akkor egy shunpoval elugrok. Nem hiszem hogy gyorsabbak lennének nálam, a Villám Vándornál. Gyorsaságomat még pár kapitány is megirigyelhetné. Kardomat nem rántottam elő, még akkor sem, ha ők megtették. Ha az a gyökér futár nekem esik, akkor elkapom a torkát, és földre kényszerítem, majd egy mosollyal megízleltetem vele a reiatsum nyomó erejét, amit még a többiek is kellően megérezhettek. Ezután elengedtem a torkát, és a többiekre szegeztem a tekintetem.
- Nos aki nem tudná, én egy elég magas vérdíjjal körözött bűnöző vagyok. Például Ritsu, te harmadik osztag beli vagy. Hogy szolgál Chizuki Maya kapitány egészsége? Ha válaszolsz erre a kérdésemre, esetleg nem ölöm meg a védencedet. Amúgy meg nem akarlak titeket bántani, mert miért is kéne. Persze megpályáztam az elixírt, de inkább úgy kéne ezt megoldani, hogy maradjon nekem is. Hiszen nekünk, nemeseknek érdekük a nép jóléte. Nemde? Szóval mit szólnátok ahhoz, hogy ha teljesítenénk a küldetéseteket? Példááául anélkül, hogy bárkinek baja esne? Oda is adhatom a zanpakutomat, ha nem hisztek nekem...- regéltem el, és lecsatoltam Paragont az oldalamról, és eléjük dobtam. Meg a léleknélküli zanpakutot is átadtam. Azt nem igazán tudhatják, hogy én képes vagyok egy kidouval mozgatni a tárgyakat. Meg kidou tárból is jól állok... ha bármelyik futár ismét próbálkozna, akkor egy bemutatót tartok. Bakudou 91: Maindokonroru Sakkaku. A legnagyobb félelmet jeleníti meg az áldozatomon. Node hatalmam hozzájuk képest a csillagokat is lehozzák az égről, szóval nem volt veszélyben a hátsóm. Legalábbis én ezt így gondolom.

Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyVas. Dec. 19, 2010 8:07 pm

Korazu-kun mozdulatain és kisugárzásán érződött, hogy nem tetszik neki a kérdezősködésem. Hogy ez csak azért volt, mert tényleg valami rosszban sántikál, vagy csak azért, mert szeretne minél titokzatosabb maradni, azt nem tudhatom. Csuklyás alakokkal már van tapasztalatom, hiszen Rin-chan is az, de ő állítólag csak egy kísérlet miatt kellett, hogy eltakarja az arcát, most már biztosan fejfedő nélkül éli a mindennapjait, pont ezért nem is ismerem fel és ezért nem láttam még azóta, hogy voltam Maya-chan taichounál bemutatkozni. Ami a férfi válaszát illeti, biztos csak én nem értettem hogy miről hadovált, de a szavai között biztos elrejtett valami fontos dolgot, és azért kezdett el ilyen sokat magyarázni, hogy ne fedezzük fel a valódi szándékait. Igen, azt hiszen Shin-channak igaza van, és ez a valaki nem az, akire kiosztották a feladatot, hanem valami imposztor. Túl sokat emlegeti az arcát, biztosan azért takarja el, mert akkor felfedeznénk a valódi kilétét. Mindenesetre kellően összezavart ahhoz, hogy ne tudjam kiokoskodni a válasza lényegét, és csak nagy szemekkel pislogtam rá, hogy most akkor mi is van o.O Olyan butának érzem magam, de ahogy a futáromra ránéztem, rájöttem hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, az ő szórús pillantása is arra utalt, hogy egy kukkot sem értett a feleletből.
A szél egyre inkább felerősödött, és könnyedén a levegőbe emelte a talaj puha szemcséit, csak hogy a szemünkbe, szájunkba, orrunkba fújhassa azt és minél inkább csökkentse a látási viszonyokat. Kétségbeesetten próbáltam megvédeni az arcomat a karommal, a gyors haladás pedig ezen a mély, ingatag talajon gyakorlatilag lehetetlen volt. Mindennek a tetejébe még a meleg is kínzott minket, szerencsére ha elfogy a vizünk, akkor nem kell amiatt aggódni hogy szomjazni fogunk, hiszen Nami-chan biztosan nem venné zokon, ha megkérném rá, hogy használhassam a szomjunk oltására. Sok-sok előnye van a víz alapú zanpakutounak, erre már rájöttem, és ezek között a körülmények között is jól jön. Annyira örülök, hogy ilyen lélekölőm van, a világ minden kincséért sem cserélném el másra Kaminamit *.*
- Szerintem ha az éjjeli őrködés sorrendjét úgy állítanánk össze, hogy hajnalra ő aludjon a legmélyebben, akkor lehet, hogy sikerülne...
Feleltem a fukutaichou-chan kérdésére hasonlóan tanácstalanul, csupán egy elveszettnek tűnő ötletet megpiszkálva, amiről nem tudtam, hogy pontosan hogyan is lehetne megoldani. Akárhogy is, kifejezetten örültem neki, amikor kijelentette, hogy itt az ideje letáborozni, mert kezdtem már elfáradni. Jó ideje gyalogoltunk már, és mind az időjárás, mind a homokos talaj nehezítette a haladást. Nyilvánvaló volt, hogy ki fog elmenni fáért a csapatból, Korazu-kun távollétében pedig végre arra sem kellett figyelnem, hogy Shin-chan mikor teperi le rejtélyes társunkat. Megerőltetőbb ez a küldetés, mint gondoltam, jól esik egy kis nyugalom. Ötünk közös munkájával viszonylag gyorsan sikerült felállítani egy egészen megbízhatónak tűnő tábort, bár a munka javarészét az ilyesmiben tapasztalt futárok végezték, kímélve a várandós Namie-chant és a semmihez se értő engem, pedig szerettem volna tevékenyebben részt venni a dologban. Korazu-kun is visszatért idővel, talán kicsit meglepően gyorsan is, hiszen a környéken szép kerek nulla darab fát láttam idefelé jövet Surprised
Érezhető volt a levegőben, hogy valami történni fog, de arra nem számítottam, hogy pont Korazu-kun... azaz inkább most már Tamachi-dono fogja felfedni a valódi kilétét. Kellett hozzá néhány pillanat, hogy feldolgozzam a nevet, mely nagyon ismerősnek tűnt, és azért, mert ismertem is. Találkoztam már egy Tamachival egy korábbi küldetésem alatt, de az nem ő volt, viszont köztünk, nemesek között is sokat forgott ez a név, mióta a klán feje elárulta a Soul Societyt. És a klán feje ez az ember volt.
- TUDTAM! MEGMONDTAM!
Kiáltott fel Shin-chan és már rontott is volna neki a férfinak, de nem hagyhattam, hogy harcba keveredjenek, így gyorsan reagálva a futárom elé ugrottam széttárt karokkal, nem engedve őt tovább. Én felelek azért, hogy se neki, se a nála lévő üvegcséknek ne essen baja, kudarcot vallanék ha megsérülne.
- Yamete kudasai, Kazuki-san. Bízzunk benne, hogy tényleg nem akar nekünk ártani.
Mondtam eltökélten, mélyen a szemébe nézve, majd az áruló felé fordultam, és rátettem a kezem a kardom markolatára. Attól még, hogy elénk dobta a saját zanpakutouját, még nem maradt fegyvertelen. Kidou, hakuda, shunpo, mindhárom maradék harcstílus ott volt a kezében, egyikhez sem kellett kard.
- Megkérem, hogy használja a megfelelő megszólítást ha hozzám beszél, Tamachi-dono. Önnek én Kagami-sama vagyok, és csak a testemen keresztül bánthatja a futárokat. Mi a célja az elixírrel és miért érdekli Maya-chan taichou hogyléte?
Kérdeztem határozottan a fehér hajú férfit az eddigi beszédstílusomat formálissá téve, mintha nemes a nemessel beszélgetne. Közben megszorítottam a fogásom Nami-chanon, készen álltam rá, hogy megkíséreljem megfosztani az erejétől egy senka használatával. Lehet, hogy csak egy kislány vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék harcolni ha kell, elvégre ezért képeztek ki shinigaminak. Meg tudom védeni mind magam, mind a rám bízott személyt, már nem vagyok olyan szerencsétlen, mint akkor amikor Kuchiki Kanamét kísértük. De ettől függetlenül jobb szerettem volna, ha meg tudjuk oldani békésen is a problémát.
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Feb. 02, 2011 7:06 am

Miután előkerül a "semmiből" egy nagy halom fa, Namie-ék neki is látnak megépíteni a menedéket nyújtó, rozoga bunkert. Mindeközben a csacsogó futár fényt derít Korazu kilétére. Nem kell több időnek eltelnie, hogy ez a Korazu fickó, eddigi társai előtt is levesse csuklyáját. Álruhájából kibújva a többiek szembentalálják magukat a kőrözött ex-shinigamival, nevezetesen Tamachi Yukezo-val. Hatalmas a megdöbbenés, a legtöbben talán fel sem fogják, mégis mi történik.
Yuke saját erkölcstelen céljait veszi figyelembe, az elixírt követeli magának. Eltökélten beszéli el monológját, melyet a shinigami-k alig tudják végighallgatni higgadtan. A Ritsu-ra rábízott futár kikelve magából ront neki Yuke-nak, ám a kis shinigami ezt nem hagyja annyiban. Nem akar fölösleges vérontást, így igyekszik megfékezni őt. Viszont Yuke annyira bátornak, és eltökéltnek érzi magát, hogy merész tettre vetemedik; elhajítja zanpakuto-ját.
Namie-ban egyre jobban elhatalmasodik a düh. Nehezen tudja magát türtőztetni. Nem akarja elveszteni józan ítélőképességét, így próbál minél előbb megnyugodni. Egyszerre több súly is halmozódik vállaira: félti gyermeke, és saját épségét. Ráadásul helyesen kell döntenie; felajánlja az elixír egy részét Yuke-nak, ezzel is elkerülve egy értelmetlen harcot, vagy foggal-körömmel harcol azért, hogy a küldetést sikeresen véghez vigyék?
Míg ezen töpreng, addig a háttérben meghúzódó testőr is egyre közelebb merészkedik a kis csapathoz. Hamarosan Namie meghozza a döntést: belemegy az alkuba. Yuke-t kéri, hogy jöjjön közelebb futárához, akinek segítségével felnyitják a ládát. Belsejében vérvörös színben káprázva fénylenek az apró üvegcsék. Namie maga sem tudja, hogyan kell velük bánni. Míg az első kémcsövet bányássza ki óvatosan, addig Yuke furcsa mozdulatot tesz. Lehet semmi ártó szándék nincs benne, de a távolról figyelő testőr ezt talán másképp láthatta. Eddigi rejtekhelyéből kirontva támad neki Yuke-nak, akinek kezében már ott ékeskedik az első két üvegcse. Nagy dulakodás tör ki kettejük között, amit csak igen nehezen tudnak megfékezni a többiek. Míg Ritsu próbálja kigáncsolni testőrét, addig a futárok igyekszenek lefogni. Eközben Yuke egy óvatlan pillanatban ellöki magától Namie-t, aki szerencsétlenül érkezik a földre. Egy pillanatra aggodalom törhet ki, ám az esés, mégsem olyan nagymértékű, mint annak látszata. Azért Namie cseles. Megpróbálja Yuke azon felét felszínre hozni, amely talán gyengesége is lehet. Míg Namie ordítva kel ki magából, addig Yuke lelkiismerete is megrökönyödhet. Talán a magzat halálhírének keltése kizökkentheti galád tervének megvalósításából.
Ha Ritsu észreveszi Namie kézjelét, melyet egy véletlen pillanatban intéz felé, talán ketten összejátszhatnak Yuke ellen. A futárok és a testőr segítségével földre kényszeríthetik a zavart Tamachi úrfit...
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyPént. Feb. 04, 2011 2:53 am

Miután kiosztottam mindenkinek a feladatot, büszkeség töltött el. Fülig érő mosollyal láttam hát én is neki a munkának, vagyis a fakeresésnek. Igen ám, csak ez egy hatalmas nagy sivatagban aligha megy egyszerűen. Erről olyasmi gondolatok jutottak az eszembe, mintha most akarnának megkérni arra, hogy vegyek részt egy öbölátúszáson, vagy mondjuk egy cincér segítségével tanuljak meg ciripelni. Egyáltalán a cincérek dalolnak? Lehet a tücskökkel keverem...
A világ hatalmas problémáit boncolgattam gondolati síkon, mikor felkaptam a fejemet egy nagy puffanásra. Egy kisebb porfelhő is keletkezett a nagy robaj közepette. Kikerekedett szemekkel koslattam végig, ahogy Korazu visszatért egy halom fával. Csak néztem, csak pislogtam, hogyan is tudott ennyit összegyűjteni belőle. Hiszen nekem egy órás keresés után is csak apró gallyak akadtak a kezem ügyébe. Mindegy, végül is megcsinálta a feladatát, így erőltettem egy mosolyt felé, aztán hagytam, hagy pihenjen ő is.
A bunker "összedobása" nehezebb melónak tűnt, mint azt ahogy elgondoltam. Először kellett egy olyan buckát keríteni, ami nem dől össze a szélvihar következtében. Na meg aztán a fát rögzíteni sem ártott volna. Madzag meg nuku, tehát maradt a béna földbeszúrkálás hadművelete. Kissé olyan érzésem támadt, mintha az óvodában ücsörögnék, nagyszünetben. Homokozólapát híján pedig faággal rajzolnánk a homokba. Kicsit röhejes volt a helyzet, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Nem erről vagyok híres! Hamarosan, ahogy a futárom jobban körbenézett a táskájában, annak alján megtalálta azt a huzalt, amit még egy régebbi küldetése előtt csomagolt be magának, amolyan hátha kell valamire. És igen! Most épp kapóra jött. Örültem, hogy nem egymagam vagyok ebben a dög melegben. Társaim segítségével egyszerűbben haladt az építés, mint ahogy azt első nekifutásra tapasztaltam. Viszont valahogy a munka vége felé, egyre nehezebben ment az építés. A derekam majd leszakadt. Mit ne mondjak, kemény meló ez egy kismamának! Mondjuk sosem hittem volna, ennyire nehéz lesz cipelni a kis manót, de legalább már azt is tudom. Kaien, ne haragudj, de tényleg neked volt igazad. De nehogy azt gondold, be is fogom ezt neked vallani, ó még mit nem! Jól tudja mindenki, hogy olyan vagyok mint egy kiskecske: mindent a saját bőrömön akarok megtanulni. Aztán meg végül feltálalnak? Na jó, azért remélem arra nem kerül még sor, egyelőre.
Azért kissé gyanakvó szemekkel pillantottam el a merőben csevegő Korazu-futára páros felé. Biztos valami rosszban sántikálhat az az ember. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat. Tuti most akarja szövetségre bírni szerencsétlen lányt. Amilyen kis butus a természete, könnyen rá fogja venni arra, hogy ellenünk lépjen fel. Valahogy meg kéne ezt előzni. Na de hogyan? Úgy nem ugorhatok közéjük, hogy "Áhá! Megvagytok! Tudom ám, hogy min töritek a fejeteket!". Kissé... de csak egy nagyon kicsit néznének hülyének. Az pedig senkinek sem lenne jó. Na meg aztán az önbecsülésemen is nagyot dobna. Ennél azért rafináltabb vagyok. Mindegy, egyelőre nem cselekszem.
Abban a pillanatban, mikor meggyőztem magamat arról, ezt az egészet csak bebeszéltem magamnak, Korazu felénk fordult, és leoldotta magáról a köpenyét. A meglepettségtől még a számat is eltátottam. Nem, ez biztosan nem lehet. Csak megsütött a Nap. Viszont, ahogy bemutatkozott már nem volt kétségem felőle.
- Szinte éreztem...!- Keltem ki magamból, és üvöltöttem. - Tamachi Yukezo, te álnok!
Arcomat egyből átforrósította a düh, amely mint villámcsapás keletkezett bennem. Legszívesebben villámtánccal léptem volna közvetlen közel hozzá, és a grabancánál fogva pofoztam volna fel. Mert igazán megérdemli. Sőt, pofozásnál többet is kaphatna. Egy bűnöző, aki galád módon a bizalmunkba akart férkőzni. Undorító dolog! Ennél mocskosabb tettre nem is fanyalodhatna az ember. Vagyis azt hittem. Nehezen ment végighallgatni azt, amit olyan fennkölten elregélt, mintha ezt az egészet már betanulta volna. A mondata végére pedig annyira elhatalmasodott bennem a méreg, hogy minden egyes porcikám remegett. Ha szemmel lehetne ölni, Yuke régen hallott lett volna.
- Mégis mit képzelsz te magadról?! Megvezetsz minket, utána meg gusztustalan módon felajánlod azt, hogy nem ölsz meg minket? Komolyan mondom, ennél gyalázatosabb húzást nem is néztem volna ki belőled! Hogyan juthatott az eszedbe, hogy neked adjuk az elixírt? Fogd már föl, hogy emberek élete múlik ezen!
Ordítottam, ahogy csak tudtam. A magamba fojtott stressz most igazán a felszínre tört. Ez volt az a bizonyos utolsó csepp, ami elindította a lavinát. Mégis, honnan jött az az elképzelése, hogy megzsarolhat? Egy hadnagyot! Ha még a rangomat el is nézzük, egy terhes nőt! Könyörgöm, mégis hol itt a tisztelet?! Végtére is, Yuke-val van dolgunk, egy bűnözővel. Egy olyan shinigami-val, aki elárulta egész Seireitei-t. Hánynom kell az egésztől.
Döntenem kellett. Az elixír eljuttatása a faluba, ez volt a célom. Erre meg döntés elé állítanak; vagy a több száz ember élete, vagy a miénk. Ilyenkor hogyan is tudna helyesen cselekedni az ember? Ahogy körbenéztem, csupa ártatlan embert láttam magam körül. Egy kislányt, a futárokat, a kisbabámat, aki azt várná anyukájától, hogy a pocakjában megbújva majd megvédi minden rossztól. Ebbe az egészbe a fejem is belefájdult. Végezetül csak sóhajtottam egyet, és a földet bámultam, még mindig összeráncolt szemöldökkel.
- Hát legyen. Vigyél annyit, amennyit jónak látsz. Itt van, az én futárom ládájából végy.
Nem mondhatnám, hogy féltem tőle. Jobban rettegtem attól, hogy valakinek baja esik rajtam kívül. Addigra már sikerült lehiggadnom. Mondhatni, belenyugodtam a helyzetbe, ami igen pocsék érzés volt. De mi mást tehettem? Magam mellé hívtam, és a futár segítségével felfeszítettük a ládát. Magam sem láttam, hogyan is nézhetnek ki ezek az apró üvegcsék, melyeknek tartalma emberek életét mentenék. Abban sem voltam biztos, hogy ez az ártó napsütés még nem okozott bennük kárt, vagy ha kiemelem őket, akkor nem-e robbannak fel a kezeimben. Viszont nem volt sok időm vele szöszölnöm. Óvatosan próbáltam kihalászni az első kéncsövet, melyben a vöröses színű orvosság lötyögött. Lassan nyújtottam át azt Yuke-nak, majd aztán a következőt. Nem telt bele egy másodpercnek, de a semmiből egy egyenruhás, nagy darab férfi árnyéka suhant el előttem, egyenest nekirontva Yuke-nak. Annyira meglepődtem, hogy egy jó darabig azt sem tudtam, mi folyik itt. Végül Ritsu ugrott közéjük. Szavaiból azt vettem ki, hogy ismerheti a férfit. A ruházatából ítélve pedig megállapítottam, hogy talán a testőre lehet. Mikor végre pedig magamhoz tértem, én is igyekeztem őket szétválasztani. Igazándiból nem érdekelt volna a dolog, felőlem aztán ízekre is szedhette volna a férfi Yuke-t, de ott volt a kezében az elixír. Igazán nehezen ment kettejüket szétszedni. A dulakodás közepette pedig nem egyszer fröccsent fehér galléromra valamelyikőjük véréből. Már azt hittem sikerült őket kigabalyítani, amikor Yuke karját szorítva, egy nagyot lökött rajtam. Az egyensúlyomat gyorsan elvesztettem, és a földön landoltam. Meghemperegve a homokban dermedtem meg. Magam sem voltam abban biztos, hogy valóban a hasamra estem, vagy csak úgy éreztem. A szívem szinte majdnem megállt, levegőt sem mertem venni egy pillanatig. Egyből az futott át az agyamon, hogy csak a babának ne essen baja. A porból felpillantva láttam, hogy mindenki rám szegezi tekintetét. Tudom, csúnya húzás, de hirtelen ötlettől elhatározva magamat a legszörnyűbb rémhírt kezdtem el ordítani.
- A hasam... fáj! Te jó ég, ne! A kisbabám! Baja esett! Érzem!
Üvöltöttem, ahogy azt csak hangszálaim engedték. Kissé talán hihetetlenné is vált a drámázásom, és Yuke fejére kiabáltam minden tücsköt-bogarat, ami csak az eszembe jutott. Ezzel is azt sugározni felé, bűnös. Ha csak egy kicsit is nemes, talán ez kizökkenti abból a fene nagy büszkeségéből. Ahogy ott vergődtem a homokban, a közelemben lévő Ritsu felé intettem. Abban reménykedtem, hogy majd leesik neki, csak kamu az egész. Reméltem, hogy a telepátia ma is megy nekem. Talán ezzel az akciómmal megtudjuk fogni Yuke-t egy óvatlan pillanatában. Ahogy ránéztem, megakadt a szemem a kezében lévő üvegcsén. A tartalma olyan volt, mintha pezsgett volna. Emlékezeteim szerint nem úgy adtam a kezébe, hogy ilyen módon mozgolódott volna. Lehet a dulakodás közben összerázta, és ilyen reakciót váltott ki belőle. Fogalmam sem volt róla, mi jöhet ezután, de bíztam benne, hogy Ritsu és a futárok rövidesen cselekedni fognak, mert kezdtem kifogyni az ötletekből...
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzomb. Feb. 05, 2011 1:44 am

Szavaik szinte meg sem érintették a tudatomat, hiszen pörgött az agyam. Vajon mit kell most tennem. Nem akarok most az ellenszerből, azt mondtam, hogy ha marad nekem, akkor kérek. Vagy nem ezt mondtam volna? Talán hatott rám a tűző Nap sugarainak káros nyilai. Letöröltem az izzadtság cseppeket a homlokomról. A helyzet is hozza a verejtékezést, nem lepődtem meg azon, hogy a sós víz, amikor a szemembe került, szinte azonnal kifejtette a hatását. Kagami Ritsu. A Négy Nagy Nemes egyik házának tagja. Ha jól emlékszem vezetői posztra is jó esélye van. Most úgy látszik kezdi érteni a dolgokat, a nemesi házak életében.
- Elnézését kérem Kagami-sama. Elfeledkeztem a helyzetem okoztam zavarban, a hierarchia szerepéről, de hadd kérjem meg, engem tegezzen. Nem érdemlem meg, és nem is szeretem a Tamachi-dono megszólítást. A célom az elixírrel egyszerű... mire lenne jó egy orvosság, ha nem gyógyításra. Ez a szer, amit hordoznak a futárok, egy igazi csodaszer, talán segíthet nekem is. Hollowwá alakulásnak az első momentuma a hollowi reiatsu megjelenése. Tehát ez egy idegen reiatsut eltűntető, vagy elnyomó kísérleti anyag. Szükségem van rá. Maya-chan-taichou???- itt rágondoltam, hogy mit is szerettem volna tudni. arcom izmai elernyedtek, és tekintetem magam elé révedt. Pár gondolat átfutott rajtam, emlékek, ami a mély letargia ábrázatát idézte elő belőlem- Csak azt szeretném tudni, hogy boldog-e. Hogy nem okoztam-e neki akkora sérülést, amitől az egész élete tönkrement. Azt nem bírnám ki. Nem mesélt Kagami-samának semmit rólam ugye? Tehát elfedi magában a dolgokat. Szüksége van valakire, aki elfeledtet engem. Remélem megtalálja magának, azt akit bennem nem talált meg- fejtettem ki, a bal karom bekötött felszínére bámultam. Kizártam őket magam körül, szinte észre sem vettem, hogy mi készülődik. A hadnagy ordibál velem, és én egy szót nem értettem belőle. Jobban lekötöttek azok a tények, hogy az apám lehet, hogy tudta, hogy ha vele élek majd, akkor elkerülhetetlenné válna az „árulásom” Árulás. Nem árultam én el senkit. Bűnözőként tekintenek rám, mert nem tudják, hogy amit szolgálnak az a bűn. A kis Ritsunak fogalma sincs arról, hogy mibe keveredett ilyen fiatalon. Szenvedés fog rá várni. Észre fogja venni, hogy akármit is tesz, soha nem érheti el az álmait. A nemesek megakadályozzák. Szomorúan néztem rá, és vártam, hogy mit fog tenni. Elé állt a futárának. A hadnagy még mindig nagyon magyaráz valamit, de én csupán csak egy maszlagot értek ki belőle. Emlékképek ugranak be. Érzem, hogy a sötét düh bennem burjánzik. Ha megoldhatnám, hogy jusson valahogy ebből a szerből, akkor talán meggyógyulok. A karom, a dühöm, minden lecsillapodhat. A rémálmok, és a szenvedéseim elmúlhatnának. Hányszor volt már, hogy a halálomat kívántam. Hányszor kínlódtam a földön fetrengve, akár Mayáért könyörögve. Nem tudtam túl tenni magam azon a dolgon, hogy eljutottam odáig, hogy vele éljem le az életemet, utána meg egyszerűen tönkre tettem. Pislogtam egyet, és ismét felfogtam a körülöttem lévő dolgokat a világból. A hőmérsékletet, a hűvös tekinteteket, és a futárom félelmét. Naná, hogy félt tőlem. Namie magához szólított, hogy vegyek az ő csomagjából. Félre értett! Én nem ezt akartam! Én azt szeretném, hogy végezzék el a küldetést, és maradjon. Hülye vagyok, tudhatnám, hogy úgysem marad, ez csak egy kísérleti anyag, minél több embernek kell beadni, nekem semmiképpen nem maradhat. Így odamentem, és amikor nyújtotta felém az elsőt, könnyedén átvettem, de a másodiknál haboztam. Mégsem akartam elvenni tőlük, egy pillanatra meggondoltam magam, és visszafelé nyújtottam a másikat, hogy vegye el. Végül megéreztem egy reiatsut mögüllem. Kikaptam a kezéből a második elixírt is, és egy rövid harcba bocsátkoztam. A kezembe maradt az elixír! Fenébe! Miért vettem el... reflexből talán. Istenem, ne! Nem akarom bántani ezt a testőrt, ezért néha a véremet veszi a kardjával. Talán ő is észrevehette, hogy esélye sincs ellenem. Bár lehet, hogy tud még valami újat. Testőr. Esetleg tarthatnék egy kis bemutatót, hogy nehogy rám támadjanak, de igazából csak többen jöttek hozzánk. Namie megpróbált lefogni. Ekkor szinte leállt az idő. Hihetetlen gyorsan pörgött az agyam, és végül egy hatalmas reiatsu hullám tört ki belőle, talán a futárok összeesnek, a testőrnek sincs kapitányi reiatsuja, és végülis csak egy hadnagy fogott le. Fejemben a ”Kounkanteny” varázsige futott át, és a mellkasa alá céloztam, a szíve alá. A löket messzire röpítette. Vörös karikák jelentek meg a szememben, ami hosszú idő óta most került elő ismét. A narancssárga reiatsu spirálban az ég felé szállt, némi homokot is kavarva. A fény amit kibocsájtottam hamar alábbhagyott. Nem ezt akartam. Lenyugodni próbáltam, behunytam a szememet. Hatott a dolog, végül Namie kezdett kiabálni, attól, amitől tartottam. Terhes. Az emlékek úgy rohantak meg ismét, mintha tökön rúgtak volna. Ilyenkor nagyon kilengő érzelmi állapotban vagyok, így nem is csoda, hogy eszembe jutott. Mayával mi is gyereket szerettünk volna. Nekünk nem jött össze, és most lehet, hogy én elvettem mástól is ezt az áldást. Egy könnycsepp bukott ki a szememből. Ledermedtem, nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Az elixíreket is elengedtem szándékosan. Namiéra szegeztem a tekintetem, és reménykedtem, hogy semmi baja nincsen. Mintha át akarnék látni a hasán, hogy lássam, hogy semmi baja nincsen a jövő gyermekének.
- Kérlek bo...- próbáltam kinyögni, Paragon hangjával elkevert saját hangomon, ami szintén csupán a sötét düh végeredménye. Ezt sosem értettem miért van, de van. Csak a mondandómat az egyszerre rám ugró tömeg félbevágta. Ekkor leesett a történtek. Ha tudnék tisztán gondolkodni, akkor talán nem estem volna bele a csapdába. Most le vagyok fogva. Annyira szerencsétlenek vagytok. Most megkapjátok a magatokét. Dühöm szinte kirobbant belőlem, és az izzó szememből gyilkos szándék mutatkozott. Súlyos reiatsu áradat távozott a testemből. Nyomása pár embert kidönthet eleve, a többi is csak meggyengült. Kapitányi szinten vagyok, nem hiszem, hogy kibírják. Ha kibírják, akkor az cumi nekem. Megpróbálok kitörni a fogságomból, és a ez sikerült, akkor leoldva a láb-controlt, megmutathatom nekik miért is hívnak engem Raiden Fuyuunak. Maximum sebességű shunpoval kaptam föl a kardomat a homokból, és aktiváltam. Számukra, ez eléggé követhetetlen lehet, Sierashi Yuusuke shikai sebességét képes vagyok így a dühvel fűszerezve felvenni. Elmosódott folt lehetek az ügyesebbek számára is. A parancsszó kimondása nélkül is aktiválódott a kardom. A másfélkezes kard látványa sokakban a frászt hozhatta ki. A reiatsum teljesen szabadjára engedve eléggé nyomasztó lehetett.
- Hogy tehetted ezt, te szemét állat. Te nevezed magad shinigaminak? Engem nevezel bűnözőnek? Komolyan úgy gondoljátok, hogy ez vicces? Kagami-san, te szenvedni fogsz. Nemesnek képzeled magad, pedig még nem is tudod mit jelent annak lenni. Kín. Bárcsak ne születtem volna annak. Akkor talán most már Maya férje lehetnék, és boldogan élhetnék. Talán nem kellett volna megölnöm az apámat, mert szenvedtem miatta. Talán lett volna esélyem a saját békém elérésére, és nem kellene a kardommal töltenem a mindennapomat. Jó ez így nektek? Most meglátjátok, hogy mit is tud ez a Tamachi. Piszkos mutatványokat vetettetek be. Hazudtatok, olyan dolgokról, amikről nem szabad- süvöltöttem, és egy hirtelen gyors teleporttal máris Namie hadnagy mögött álltam, és a torkának szegeztem Paragont. - Félreértettél kurva. Én tényleg egy békés opciót ajánlottam, de te hülye voltál, sajnálom. - suttogtam a fülébe, és már ott sem voltam, mindezek után a testőr mögé teleportáltam, és üvöltöttem a támadásom parancsát.
- Nemesek Haragja!!!- megpörgettem villámgyorsan a kardomat, és így a Hold alakú sarló máris pusztító útjára indult. Ha három méteres közelségben van a támadásomnak, akkor halálos sérüléseket okoz a szívó erejével. Messzebbről is érezheti az erejét a mély lila színű narancs reiatsuval ellátott támadásomnak. Már el is teleportáltam onnan, a végeredménytől függetlenül.
- Mondjatok egy okot, hogy ne öljelek meg titeket, és énmagam szállítsam le az elixírt. Leszállítanám, csak használnám magamon is. Nem akarom, hogy baja essen a népnek. Én titeket akarlak megölni, csak azért, mert bűnösnek hisztek, pedig ti vagytok azok, csak erről nektek fogalmatok sincs. Hülyék vagytok mind! Ön is Kagami-sama!

Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyVas. Feb. 13, 2011 3:14 am

Fogalmam sincs miért, de a bukott nemes szavai ezúttal sem nyertek értelmet fejemben. Nem tudtam eleget talán ahhoz, hogy megértsem mit miért mondott a férfi. Vagy csak egyszerűen nem volt értelme a válasznak. Namie-chan is teljesen kikelt magából, de addig nem lehetett gond, amíg kézben tudtam tartani a helyzetet. Merthogy úgy éreztem, ezt most nekem kell megoldanom, nem tettekkel, hanem szavakkal. Az erőszak az utolsó megoldás, ezt hallottam zanpakutoum lelkétől és ez volt az, amit én magam is felfogtam minden segítség nélkül édesapám bölcseleteiből. Mindaddig, amíg van esély diplomatikusan, tárgyalás útján elrendezni a konfliktust, addig ragaszkodni kell hozzá és kerülni kell a heves tetteket. Ezt tanultam, és ezt szerettem volna most alkalmazni.
- Sok betegségnek vannak hasonló tünetei, mégsem gyógyítja meg mindet ugyanaz a kezelés. Ne legyen bolond, Tamachi-san, ez a szer nem fog segíteni magán, bármilyen baja is van. Ez az orvosság csak azoknak használ, akiknek most elvisszük. Ha a szállításban nem kíván segédkezni, akkor kérem távozzon békével. Egyikőnk célja sem a felesleges vérontás.
Legalábbis remélem, tettem hozzá magamban, próbálva észérvekkel meggyőzni Tamachi-kunt és hinni benne, hogy legalább ezt a részét megértettem annak, amit mondott. Többször mondták már nekem, hogy a hangom nyugtatóan hat másokra, hogy ártatlanságot és megbízhatóságot sugall a hangszínem. Hogy közte és Maya-chan taichou között mi történt, az viszont már magas volt az én felfogásomnak, csak annyit tudtam leszűrni, hogy aggódik miatta. És aki másért képes aggódni, az olyan rossz ember nem lehet.
Elmozdulni nem mertem a futárom elől, hiszen rajta kellett tartanom a szemem, pedig legszívesebben odamentem volna Namie-chanhoz, hogy csitítsam és megnyugtassam. Biztos rosszat tesz az apróságnak, ha a mamája ideges, hiszen még emlékszem arra, mennyire befolyásolta a hangulatomat a körülöttem lévőké, amikor még kisebb voltam. Hogy ez már a mami hasában is így van-e, azt viszont nem tudom, csak találgatás. De jót semmiképp sem tehet az idegesség. Kissé meglepve, hovatovább megrémülve vettem észre azonban, hogy hadnagy-chan a dobozokhoz siet és üvegcséket kezd előbogarászni, majd átnyújtja azokat a férfinak. És hogy a problémáim súlyosbodjanak, egy olyan alak jelent meg hirtelen, akiről teljesen el is felejtkeztem. Testőröm bizonyára csak azt látta, hogy a kezemet a kardomra helyeztem, és úgy vélte hogy bajba kerültünk, ezért sietett a segítségünkre. Ő csak a dolgát végzi, de én nem akartam harcot T_T Úgy éreztem, lassan elöntenek a kétségbeesés hullámai, és nem is gondolkodtam, ahogy megpróbáltam beugrani a két dulakodó férfi közé, de a két nálam jóval nagyobb és súlyosabb alak küzdelme hamar kivetette az apró és törékeny testemet kettejük közül. Tenni akartam valamit, de nem tudtam mit csináljak, így csak tehetetlenül figyeltem az egyre inkább felgyorsuló eseményeket. Segítséget remélve kapkodtam a fejem jobbra és balra, de a homokos dűnéktől és a lemenő Naptól ezt nem várhattam. Szemem sarkában nedvességet éreztem és csupán arra volt erőm, hogy térdre essek, pedig oda akartam futni Namie-chanhoz és a testőrömhöz is, hiszen Tamachi-kun mindkettejüket bántotta T_T Hiába kérleltem őket, hogy hagyják abba, hangomban nem volt elég erő, hogy túlharsogja a zajt. Aztán már a hangom is elhalt, és csak szótlanul tátogtam, mielőtt köhögni és fulladozni kezdtem volna. Nem kaptam levegőt, hiába erőlködtem, nem tudtam a légzésemet egyenletessé tenni. Már csak felszínesen fogtam fel, hogy mi történik körülöttem, hogy Tamachi-kun hangja furcsán torz lett, hogy shikaiba váltott, hogy a mozgását engem tudom követni a szememmel, hogy a vállaimra erős súly nehezedik és hogy üvöltözik velünk. Egy másik hang, egy kedvesen csilingelő, jóságos hang azonban befurakodott elmémbe, és a következő pillanatban megannyi tó és között találtam magam.
- Nyugodj meg. Pánikolással senkin sem fogsz tudni segíteni. De ha lehiggadsz és átgondolod a helyzetet, meg fogod látni a helyes megoldást, mely kivezet titeket a válságból...
Kaminami szavai és belső világom nyugalma elcsendesítette a lelkem, és amikor tudatom visszatért a sivatagba, már képes voltam normálisan lélegezni és könnyeim is elapadtak. Ismét hinni kezdtem a szavak erejében, ám Tamachi-kun elvesztette a fejét, ebben az állapotban nem fogja meghallani, amit mondok neki. Lassan felálltam és ismét megragadtam kardom markolatát, ám most ki is húztam azt a helyéről egy elegáns mozdulattal.
- Afurete kudasai, Kaminami. Oharashi.
Ejtettem ki a szavakat miután vettem egy mély levegőt. Új technikámat még nem tudtam teljesen irányítani, de alkalmazásába most nem vezettem annyi lélekenergiát, hogy elveszítsem felette az uralmat, csupán annyi volt vele a célom, hogy Tamachi-kunt egy alapos zuhanyban részesítsem és lehűtsem vele a kedélyeket. Fojtogató felhőszakadás helyett csak egy egyszerű zivatart kapott a feje fölé, ennyinek elégnek kell lennie, hogy ő is lehiggadjon.
- Tamachi-kun! - kiáltottam rá a férfira, miközben deaktiváltam a zanpakutoum, és visszacsúsztattam a hüvelyébe - Az erő és a hatalom amit birtokol, nem pusztításra való, hanem arra, hogy másokat megvédjen vele. Kit véd meg azzal, ha megöl egy terhes nőt, egy testőrt, aki csak a munkáját végzi és három ártatlan futárt? Nekünk, shinigamiknak a lidércek az ellenségeink, nem saját magunk! Lehet, hogy bűnösök vagyunk, de mi jogosítja fel magát arra, hogy ítélkezzen felettünk? Térjen észhez végre, és ne akarja másokra kivetíteni az önutálatát! Nem okozott még elég szenvedést?
Ismét szavakkal próbáltam rá hatni, de ezúttal muszáj voltam tenni is azért valamit, hogy legalább reggelig béke legyen és ezalatt az idő alatt talán a nemes is lehiggad. Bár a testőrömnek úgy tűnt, nehezére esik feltápászkodni, amint egyezményes jelünket felmutattam, ő rögtön megértette mit akarok tőle és néhány kézmozdulattal egy narancssárga erőteret aktivált Tamachi-kun körül, amelyből még ő sem fog tudni kitörni legalább nyolc órán keresztül. A Kagami-ház kidou-specialista védelmezői olyan szintet képviselnek erőterek és pajzsok létrehozásában, amelyekkel talán csak kidou-osztagosok tudnák felvenni a versenyt.
- Gomennasai, Tamachi-kun. Mindannyiunknak úgy lesz a legjobb, ha reggelig az erőtér foglya marad.
Szólaltam meg halkan. Szörnyen éreztem magam, amiért kénytelen voltam erre utasítani a testőröm, de úgy éreztem nincs más választásom, még akkor is ha emiatt becsapva fogja magát érezni a férfi.
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzomb. Május 07, 2011 10:47 pm

A hatalmas botrányt keltő Namie-taktika után, fagyos levegő szállt a dúló felek köré. Óriási kavarodás, és az indulatok elszabadulása végett senki sem képes ésszerűen gondolkozni. Viszont Ritsu ismét próbál magán erőt venni, és a szavak erejével hatni az őrület határait feszegető ex-shinigami eszére. Sikertelen próbálkozása után kénytelen alkalmazásba venni a Kagami-ház egyik legerősebb techinkáját. Így Tamachi-t teljesen megbénítja, majd órákra fal köré zárja. Hiába a hatalmas reiatsu-ja, képtelen a szabadulásra. Míg nem vélik úgy a shinigami-k, addig nem engedik szabadon. Szükséges, hogy Tamachi visszanyerje ésszerű ítélőképességét, máskülönben vérontásba torkollnának az események. Namie mindeközben próbál magához térni a sokkhatásból. Maga sem tudja, miért vetemedett erre az elgondolásra, de megtette. Viszont a megvadult ex-shinigami színdarabja után már képtelen megbízni benne. Ellenségének tekinti.

Kis idő eltelte után, az indulatok csillapodnak. A feszült hangulat viszont továbbra is érezhető. A kétségbeesett Namie beszélgetésre szánja fejét, mely talán ismét ominózus vitába fordulhat. Az "idillt" egy ismeretlen hang rázza meg:
*- Napokig képes lennék nézni, ahogy szép lassan kioltanátok egymás vérét, de akkor nekünk mi szórakozás jutna?
Röhög fel a közeli sziklákon megjelenő arrancar. Szőkésbarna, hosszú haját a feltámadó szél képébe mossa, de így is átfénylik aranysárgán izzó szemei. Gúnyolódó beszédét pedig a szintén mellette megjelenő csatlósa folytatja:
*- Áh, már úgy is rég ettem shinigami-húúú~st! Kya-ha-ha-ha...!
A félig szörny, félig embertestű arrancar mondata után véres nyál buggyan ki szája közül. A sárgás szemű pedig alig bírja kordában tartani, hiába a kezében feszülő vastag lánc. Az acél öv meg-megrepedezik.

Úgy tűnik komoly kihívás elé néznek a shinigami-k. Meg kell védeni az elixírt és a futárukat, nem mellékesen magukat is. Mindenek előtt meg kell szüntetni a köztük tátongó űrt, hogy együttes erővel legyőzhessék az arrancarokat!!


Futárok az elixírrel Arrancar_Partners_by_Vixenated
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Jún. 16, 2011 11:05 pm

Csak idők múltán jöttem rá, valahogy túlságosan is túlreagáltam a dolgokat. Sajnos sosem voltam a higgadtság példaképe, hát jaj fejemnek, hogy a mai napig nem tanultam meg a kommunikáció alap elemeit. Hiszen bármennyire is kisgyermeknek tartottam Ritsu-t, sokkal érettebb gondolkodása volt, mint nekem. Én meg itt vagyok több száz éves fejjel, és semmi olyat nem tudok felmutatni, csak ezt a vackot, ami a karomon porosodik. Mintha annyira megérdemelném. Emlékszem, hogyan is kaptam... eléggé kiábrándító, mit ne mondjak. Míg mások hősies tetteikért, bátor cselekedeteikért, vagy esetleg kiváló munkájukért kapnak ilyen rangot, addig én mégis hogyan kaptam? Olyan volt, minthogyha csak úgy kapóra jöttem volna, mert az előző hadnagy kiesett. Szép kis dolog mondhatom... Azok után pedig hogy megfogadtam, hogy valami érdemlegeset is csinálok, de helyette mi történt? Csak naphosszat fekszem az íróasztalomon, körmölgetek, vagy ide-oda mászkálok, mint egy holdkóros. Most pedig itt vagyok terhesen, tök kétségek közt zúgolódva, és azon agyalva, vajon hogyan hozom rendbe mindazt, amit jól elrontottam. Szinte teljes mértékben meg voltam róla bizonyosodva, hogy itt hiábavaló lenne a bocsánatkérés, hiszen épp átvágtam Tamachi fejét, majd pont nekem bocsájtana meg. Legfőképp azok után, hogy a torkomnak szegezte kardját. Abban a percben komolyan azt gondoltam, hogy lőttek az életemnek. Magamét talán annyira nem is sajnálnám, viszont azt a síron túl sem bocsájtanám meg magamnak, ha a babámnak esne baja. Viszont ha most megölnének, esélye sem lenne a csöppségnek az életben maradáshoz. Kaien-nek marha nagy igaza volt; bolond vagyok, hogy ilyet bevállaltam, igazat megvallva, meg is érdemelném, ha esetleg a fejembe állítanák a pengét.
Visszatérve Tamachi-ra azért a búbánatnak se lenne kedve elbeszélgetni, túl nagy ahhoz gőgöm, hogy egy árulóval bájcsevegjek, olyan dolgokról, amik éppen az eszembe jutnak. Viszont egyre erősebben motoszkált agyamban azon gondolat, hogy hogyan tovább? Hiszen az szép, és jó, hogy Ritsu erőtérbe zárta szerencsétlent, de valamikor szabadon kéne engedni... Az pedig érzem, nem lesz egyszerű menet. Lassan kezdtem ezt az egészet feladni. Lehet sokat köszönhetnék a szeszélyességemnek, hiszen mióta teherbe estem, azóta olyan furcsa hangulatváltozásaim vannak, hogy magam sem tudom nyomon követni. Tudom, kiakasztó vagyok, nem tehetek róla! T^T”
Végül merész döntésre szántam fejemet, amiért puszta gondolatától is legszívesebben fejbe csapkodtam volna magamat; beszélni készülődtem Tamachi-val. Nagy sóhajtozások közepette másztam el felé. Olyan volt, mint amikor egy kisgyermeket az etetőszékbe kényszerítünk, majd arra utasítjuk az utolsó cseppig egye meg a spenótot. Hiszen a szülő is és a gyermek is tudja jól, nem származik belőle egyetértés, csak hatalmas nagy vita, majd a spenót óriási hiszti közepette loccsan a kőpadlón. Most nekem is ilyen érzésem volt, csak a spenóttal ellentétben talán az én agyam loccsan a földön... belegondolni is szörnyű. Ámbár Tamachi-ban még voltak emberi érzések, hiszen a színjátékom közepette valóban felülkerekedett benne a sajnálat, ez pedig plusz pont. Már csak azt kell kitapogatni, hogy tényleg őrült, vagy csak hirtelen haragú? Ennyi erővel meg engem keményebben bírálhattak, és titulálhattak volna bolondnak, vagy skizofrénnek, mert egyik pillanatban így gondolom a dolgokat, a másikban pedig meg totál ellentétesen. Oké, nőből vagyok, vagy mi a szösz, de ennek nem tudhatom be az egészet, az ég szerelmére is! Pihenőt intve szorgos futáromnak baktattam hát közelebb az erőfalhoz, majd nagyokat nyeltem. Egy darabig nem akartam megmukkanni sem, csak néztem a mögötte mozgolódó Tamachi-t. Sajnáltam őt, hiszen én tettem ezt vele. Lényegében ez volt a helyzet, ezen nincs hát mit szépíteni.
-Szörnyű dolgot műveltem, nem kell elfogadnia a bocsánatkérésemet, de egy valamit szeretnék önnel megbeszélni...
Fogtam bele a monológomba, amely nagy valószínűséggel süket fülekre találhattak, de reménykedtem benne, hogy valami alkut ki tudunk együtt eszelni. Mivel szóba sem jöhet az, hogy akár egy üvegcsét is nekiadjak, ezért más jutott az eszembe:
-Az elixírre rá sem teheti a kezét, de ha vissza tudja nyerni ép elméjét, akkor megállapodhatunk abban, hogy segítek önnek. Jól tudom, hogy száműzték, de talán az én beleszólásommal esetleg segítséget nyújt a 12. osztag. Hiszen azok mindent ki tudnak deríteni, talán az ön betegségén is tudnak segíteni... sajnálom sosem voltam jó a kompromisszum-kötésben, de ha van jobb ötlete -az elixíreken kívül- akkor szívesen tárgyalok!
Alig értem mondandóm végére, valami ismeretlen, fülbántó hangot véltem felfedezni hátam mögött. Nem messze egy magasabb dombon ácsorgott két idegen, melyeknek alakja közel sem volt a shinigami-ékhoz. Jól gondoltam, arrancar-ok! Már csak ez kellett az amúgy is elcseszett napomhoz! Hirtelen mozdulattal már jobb kezem zanpakuto-m markolatán pihent, hiszen a fenyegetéseket nem igazán csípem. Az hiányzik, hogy az a lánc tényleg elszakadjon, az a gusztustalan féreg egyben felfalja a futárokat! Ezt meg kell akadályozni, viszont a két arrancar lélekenergiája olyan magas szintet taposott, hogy alig bírtam két lábon megmaradni.
-Tamachi-san! Nincs időnk a fölösleges szájtépésre, kérem válasszon! Vagy csapatként dolgozik velünk, vagy az egész küldetésünknek annyi! Szükségünk van a segítségére!
Ordítottam felé. Ez volt, nekem sem volt túl sok kedvem vele együtt dolgozni, de biztos voltam benne, hogy Ritsu-val képtelenek lennénk megállítani az arrancar-okat. Ha sikerül legyőzni őket, majd igyekszem egyezségre jutni az ex-shinigami-val...
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyPént. Jún. 17, 2011 3:48 am

Az erőtér ami körülvett engem, olyan erős volt, hogy a reiatsum szinte lepattant róla. Hogy alkothatott egy ilyen erős kidout, egy ilyen gyenge lány. Volt egy olyan tippem, hogy ez jóval több, mint egy egyszerű démonmágia. Sokkal inkább tűnt valami régen megalkotott erős idézés. A lány talán képes lenne rég elfeledett hatalmakat előhozni? Nem hiszem. Kik ezek a Kagamik. A testőre önelégült pofával figyelte az izzadt arcom és zilált hajam. Törökülésben ültem, lehunyt szemmel. Azonnal rájöttem, hogy ezzel az erőtérrel semmit nem kezdhetek. Kidoukban jártas vagyok, de ennyire azért nem. Lelkem mélyen belül most egy vihartól szenvedett. Nem sok hiányzott, hogy ismét egy rosszul megcímezett mondattól eldurranjon az erőm, és vérontásba kezdjek. A kardomat eldobtam magamtól, ami talán nagy hiba volt, de a zanpakutou nem egy olyan dolog, amitől csak úgy megválik az ember. Sokkal inkább a részem. Fogalmuk sincs róla, de ez az erőtér engem nem sokáig fog fogva tartani. Lehunyt szemmel elgondolkoztam valami nem evilágin. Hát igen. Széles fantáziával rendelkezem. Node most nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mit is akar tőlem a hadnagy. Biztos kitalált valamit, amivel meg akar fűzni, és úgy gondolja, hogy jelen helyzetemben... nos hogy a jelen helyzetem nagyon kedvezőtlen. Nem rám tervezték ezt az erőteret az biztos, szóval valószínűleg be fog jönni. Bocsánatkérés? Ugyan. Azt mondta szeretne velem valamit megbeszélni. Kinyitottam a szemem, és teljesen nyugodt kimért mozdulatokkal a szemébe fúrtam a tekintetem. Csak hogy lássa mi is van a szemem mélyén, azt az igen erős vérszomjat és nyugodtságot. Hogy érezze, nem gondolom csapdába esettnek magam. Hogy nem ad az elixírekből? Röhej. Még azt hiszi, hogy ez az ő döntése. Ez az én döntésem, hogy ne teleportáljak el velük. Már réges régen megtehettem volna, és úgy néz ki nem tudnak itt tartani az örök időkig, szóval amint szabadon engednek, én egy gyors shunpoval elvehetem az üvegeket, és elteleportálhatok haza. Amikor az ő árát próbálta elmesélni nekem, hangosan felnevettem.
- Én nem vagyok beteg! És a 12. osztag azzal kezdené, hogy élve felboncolnak azokért az erőkért, amit birtoklok. Hogy a lelkemből elvegyék azt a részt, amivel a shikait használom. A negyedik osztag azonnal mérget adna be orvosság helyett. Amint kitudódik, hogy Ön behozott engem seireiteibe, maga is a halálos ítéletére várhat. Velem egy kitaszítottal egyezkedni? Az alighanem halálos büntetés. Pláne, hogy egy akkora vérdíjjal, ami az én fejemen van, akár a gyermeke életét is megszépíthetné. Egyszerűbb lenne, ha lemetszenék a fejem, és hagynák a küldetést a francba. Mondhatnátok azt is, hogy én pusztítottam el őket, és ti ezért megöltetek. Bár ez eléggé valószínűtlen, és ezt maga is tudja. Mi lenne ha látnám, hogy pontosan mi is a gyógyszer ereje. Abból láthatnám, hogy kell-e, vagy nem. Ha nincs rá szükségem, értelemszerűen nem kérek belőle, de ha kiderül, hogy nekem van igazam, és a gyógyszerem, akkor egyetlen egy üveggel had kérjek el egyet. A maga ajánlata nagyon pocsék, talán egy szemernyi üzleti érzék nem szorult magába, de az én ajánlatom mindenkinek kedvez. Maga csak nyerhet...- mondtam neki sötét vigyorral. Az ajánlatom helyén való, mégis az arc mimikámból nehezen hihet nekem. Azt akarom, hogy fájjon neki, és ijedjen meg, mikor kiteleportálok innen a futárokat legyilkolva. Csak hogy lássa a vérüket áztatni a homokon. Ekkor bevillant, mintha tökön rúgtak volna. Nem vagyunk egyedül. Kis csoportunk egyenletes tiszta lélek reiatsuját Hollowok energiája zavarta meg. Felpattantam, és meredten bámultam oda, ahonnan éreztem őket. Gondolataimban előkészítettem zanpakutoum megidézését. Ott volt a homokban, könnyedén koncentráltam rá.
~ Jelenj meg, Paragon!~ kiáltottam magamban, úgy hogy az eddigi zavaros lélekösszetételem egy csapásra lett egyenletes, és erős. Hatalmas szikrázás kíséretében jelent meg a kezemben a kardom. Egy pillanat alatt eltűntem az erőtér fogságából, Paragon dimenziójába. Én vagyok itt a legtapasztaltabb, és legerősebb harcos. A következő pillanatban a két arrancar mögött jelentem meg.
- Utálom ha beleszólnak az alkumba, így nektek meg kell halnotok. Sajnálom...- suttogtam mögüllük. Gondolom eléggé meglepődtek. Nem lehetnek ehhez hozzászokva. Egy vízszintes vágást indítottam mindkettejük felé, és kaptam elő másik lélek nélküli zanpakutoum. Felkészülve a kettő az egy ellen harcra. Esetleg ha esélytelennek látom a dolgot, elteleportálok innen, és máshonnan kezdek a csapásnak, csak hogy egy egészséges harc bontakozzon ki. Közben hátrakiáltottam.
- Segítsetek már!
Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Jún. 30, 2011 2:24 am

Szörnyű bűntudatot éreztem, amiért ilyen megoldáshoz kellett folyamodnom. Tapasztalatlan vagyok a politika terén, nincs elég befolyásom, nem vagyok elég karizmatikus ahhoz, hogy csupán szavakkal képes legyek hatni egy együttműködésre kevésbé hajlamos partnerre. Ráadásul szegény testőrömet is kimerítettem, ezt a pajzsot normál esetben legalább hárman-négyen tartják fenn, neki pedig most egyedül kellett megidéznie. Nem tudom miért gondolja azt Otou-sama, hogy alkalmas vagyok a családfői rang betöltésére, én és az a hatalmi pozíció két teljesen külön fogalom vagyunk. Az ő szavainak van súlya, jelentősége, érezni belőlük az erőt, míg én bizonytalan és halk vagyok, ha ki akarom fejezni a véleményem. Komor arccal rogytam le a homokba, és magam elé meredve hallgattam a futárok ijedt duruzsolását a hátam mögött, miközben azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha Tamachi-kunnál az ellenkező hatást érem el és ahelyett, hogy megnyugodna, csak még dühösebb lesz, és megfékezhetetlenné válik mindannyiunk számára. Mindeközben Namie-chan hangja ütötte meg a fülemet, és a beszélgetésbe belehallgatva úgy döntöttem, hogy muszáj nekem is segítenem meggyőzni a férfit, hogy térjen végre józan észhez, és ne ártatlan lelkeket megnyomorítva akarjon gyógyulni, bármi is a baja. Így hát talpra tornásztam magam, és ha kissé félénken is, de belekezdtem a mondandómba.
- Ta-Tamachi-kun... Anélkül, hogy kipróbálná magán az elixírt, nem tudhatja milyen hatással van a bajára. Valószínűleg semmilyennel. De akár használ, akár nem, az az üvegcse ártatlan lelkek életét mentené meg egészen biztosan. Tényleg... tényleg képes lenne a biztos halálba taszítani azokat a lelkeket egy halvány esélyért cserébe? Szükségük van erre a szállítmányra, méghozzá minél hamarabb. Tamachi-kun, a maga élete nem forog veszélyben, meg tudja várni, amíg a gyógyszerből legyártanak egy újabb adagot, azonban azok, akiknek most visszük ezt a szert, nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Megígérem, hogy szerzek magának egy fiolát ha visszatérünk, de ebből a szállítmányból nem adhatunk. Kérem értse meg, hogy lehetetlent kíván.
Próbáltam újabb logikusnak hangzó indokokat felsorolni a békés együttélés mellett, ám mielőtt reagálhatott volna, a korántsem idilli helyzet csak tovább romlott, amikor baljós szavakat fújt felénk a szellő. Tamachi-kun hirtelen el- majd feltűnése szinte teljesen lesokkolt, tétován néztem össze a testőrömmel, akinek az arckifejezése arra utalt, hogy ő sem tudja mi történhetett. Viszont ő most nem volt harcképes állapotban, és találgatni sem volt időnk, mivel az arrancarok fenyegető jelenlétét mihamarabb meg kellett szüntetnünk. Szerencsére úgy tűnt céljaink megegyeznek, így én sem haboztam határozottan a lidércpáros felé fordulni, és shikaiom aktiválását követően egy gyors, széles és éles vízpengét formáltam a folyadékból, melyet feléjük küldtem. Ám gondoskodtam róla, hogy annak "nyele" a kezemben maradjon, és mihelyst közel ért hozzájuk a víz, határozottan megszólaltam.
- Hadou no juuichi, Tsuzuri Raiden!
Az ujjammal a vizet megérintve azonnal végigfutott rajta a sárga elektromosság egyenesen a "fejszém" fejébe. Csak remélni tudtam, hogy képes leszek összetartani ezt a bonyolult kombinációt, hiszen még korántsem kezeltem zanpakutoum erejét tökéletesen, erre még egy kidouval is megpróbáltam komplikálni az életem. Reménytelen vagyok :/
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Júl. 20, 2011 10:39 pm

Az egyezkedés úgy tűnik csak Tamachi-san asztala. Mivel mindkét nő megpróbált észérveket felsorakoztatni, erre szinte fittyet hányt, tehát lényegében nem jutottak dűlőre. Ez olyan helyzet, mint amikor az ember a falnak beszél. Mindenkinek van érve, de a meggyőzendő egyént ez eléggé hidegen hagyja.
Viszont a fenyegetések után Tamachi-san úgy dönt, véget vet ennek a cirkusznak, és az erőpajzs mögül teleportálva az arrancarok közelébe férkőzik. A szép belépő azonban hamarosan rosszabbra is fordulhat, mint azt ő elképzelte. Kardjai suhintása után a női alak éberebb mivoltjából kifolyólag magával rántja csatlósát, és egy egyszerű sonidoval messzebbre kerülnek az ex-shinigamitól. A gyors csapások követték egymást, innentől már Ritsu támadott. A láncra vert szörny egy közepes méretű cerot indított meg a lány felé, azonban nem számolt azzal, hogy a shikai csapása gyorsabb, mint az ő megidézése. Éppen ezért a vérző szájú arrancar magával rántotta úrnőjét, aki csak másodpercek múlásával ébredt arra, érdemesebb elengednie a láncot.
Az arrancar olyan erővel csapódott a homoktengerbe, hogy méretes krátert vájt magának. Úgy tűnik Ritsu víz alapú képessége jobbnak bizonyult, mint azt gondolták volna. A cero-víz kombó láthatóan remekül vezette át az elektromosságot. A másik fél eközben csak végigpillant csatlósán, majd nemes egyszerűséggel vállat von, összeráncolt szemöldökkel. Kisebb bemelegítés után, majd néhány nyújtást követően pökhendi megjegyzéssel irányul Ritsu felé:
'- Már megint nekem kell mindent elintéznem... ch, kislány, jobban tetted volna, ha meghúzod magad anyád szoknyája mögött!
Sonidot alkalmazva indul meg felé, majd előrántja kardját. Az első csapása után hátrálni kezd, s a felé meglendülő Tamachi-sant oldalra nyújtott karjaival hárítja egy különleges technika segítségével. Hatalmas szélvihart, és porfelhőt keltve eltaszítja magától. Ha Namie is megpróbál Ritsu segítségére sietni, számára is akad még néhány homokvihar.
'- Nesztek, foglaljátok el magatokat!
Áll védekező pozícióba, és koncentráció után hatalmas homokszörnyetegeket hív elő. A sivatagos környezet láthatóan hazai pályának bizonyult a számára. Ennek előnyeit pedig remekül kihasználja. Míg Tamachi és Namie az óriásokat darabolja, addig Ritsunak az arrancarral kell megküzdenie. A feladat ismét adott: megállítani az arrancart, hogy megmeneküljenek!
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te12000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (12000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyCsüt. Júl. 21, 2011 12:59 am

Komolyan mondom, hogy ennél a fiatalembernél, még a nagyapám is értelmesebb. Oké, ezt csak képletesen értettem, de akkor tegyük fel, hogy egy óvódás is jobban egyezkedik. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy a Yuke-val való beszélgetésem lassan de biztosan zátonyra futott. Bármit is mondok, az nem tetszik neki, az hülye ötlet, meg egyáltalán mit képzelek, hogy én merészkedek nagyságával tárgyalni, vagy üzletelni. Itt úgyis az lesz, amit ő mond. Aha, na persze... Erőt ide vagy oda téve a csapatban még mindig én vagyok a hadnagy, tehát én bírok több tekintéllyel Seireitei besorolást tekintve. Hiszen ha nemes ha nem, most egy küldetésen vagyunk, tehát normál esetben a vezetőnek kéne szót fogadni. Szó sincsen lealacsonyításról, csak egyszerűen nem fér a fejembe, mi a búbánatért kell akadékoskodni. És mivan akkor, ha ez a szer nem is jó? Lehúzná, aztán felrobbanna a hófehérre fakult ábrázata, vagy ilyesmi. Akkor meg pacsit adhat, hogy ilyen akaratos volt... Meg is csinálná magának a bajt, utána biztos találna valami bűnbakot. Sőt, lehet engem vonnának felelősségre, hogy hogyan és miként történt ez, és sátöbbi. Na hát köszönöm kisebb problémám is nagyobb, hogy ilyenekkel vesződjek.
Ritsu-chan aranyos kislány. Nagyra becsültem próbálkozásait, és még én is reménykedtem abban, hogy ha már nemcsak én jártatom fölöslegesen a számat, akkor visszakanyarodva a nemesi szálhoz, majd Ritsu-channak szót fogad. Nem értek én az ilyenekhez, sosem kellett aggódnom a nemesi élet miatt, megközelítőleg sem volt egy rokonom sem, aki báró, gróf, császár vagy istenség lett volna. Ez az egész csak felelősséggel jár, én pedig annak örülök, ha a gyermekemnek biztos családi hátteret tudok majd biztosítani a későbbiekben. Úgyhogy inkább nem is szóltam közbe, míg Ritsu-chan magyarázott, csak a háttérbe meghúzódva hevesen bólogattam. Csak tudnám minek, hiszen egy ilyen alakot képtelenség meggyőzni. Mint a kis kecske. Fejjel a falnak... Majd megtanulja a saját kárán a dolgokat.
Viszont nem maradt túl sok időnk erre az egész vacakolásra, hiszen beintettek arrancarék, hogy még nagyobb gebaszt csináljanak. Mák, hogy terhes vagyok, én hülye vadbarom. Tudhattam volna, nem lesz egyszerű a dolgom, de azért erősködnöm kellett, pedig Kaien is hogy mondta, hogy ne menjek. Mindegy, ebből a slamasztikából már nincsen kiút. Össze kell őket darabolni, aztán leadjuk a rendelést, és húzunk haza, mint a vadlibák! Igen, valami ilyen álomképek keringtek csökött agyamban. Csapot papot hagyva fordultam meg és előhorgásztam gyorsan a zanpakutou-mat, magam elé tartva. Ahogy hátranéztem, már csak Yuke hűlt helyét találtam, ami kissé kiakasztott. Na csak tudnám, hogyan képes átlibbenni egyik helyről csak úgy a másikra. Biztos valami speciális technika, amihez én túl földhöz ragadt vagyok... Ha lenne egy csöpp eszem is, én is egyből előhívtam volna a shikai formát, de helyette csak álltam meredten, és lestem magam előtt. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem, hogyan harcol két bajtársam, én meg csak meg sem tudtam mozdulni. Ugye mondanom sem kell, mennyire gáz az egész helyzet. Naná, hogy segíteni akarok neki, de azt sem akarhatja egyikük sem, hogy bajom essen. Vagyis normál helyzetben a kutyát sem érdekelné ha megrepedne egy-egy bordám, hiszen a 4. osztag dolgozói mindig olyan profi munkát végeznek, hogy pikk-pakk felgyógyulnék a sérülésekből. Viszont terhesen nem tudhatom, a gyermekemnek hogyan eshet baja. Éppen ezért muszáj volt kieszelnem valamit. Csak tudtam volna hogy mit!
Nem hagyhattam annyiban, hogy az a tetű arrancar szétkaszabolja szegény Ritsu-chant, ezért elborult aggyal shunpoztam a közelükbe:
- Ka na Hana!
Ordítom, ahogy egyre közelebb érek az ellenséghez. Kardom shikai alakját felveszi, amely hatására egy fénycsóva tűnik fel a penge körül, majd teljesen átváltozik egy rózsa szárává. Ahogy legyintenék egyet zanpakuto-mal, hogy felnyársaljam a pengéből kiszóródó tüskékkel, hirtelen elsodor egy hatalmas porfelhő. Olyan nagy mértékű volt, hogy alig bírtam megállni a homokban. Szinte térdig belesüllyedtem. Nem kicsit volt az ijedség személyemben, majd aztán csak felpillantva húztam össze szemöldökeimet. Ahogy észrevettem, valamiért nagyon gondolkozóba eshetett az a szerencsétlen, majd rá egy pár másodperc múlva óriási homokbestiák léptek ki a sivatagos környezetből.
- A franc essen beléd...!
Morgom orrom alatt, ahogy arrébb ugrom a monstrum hatalmas ökle elől. Abban bízom, ha még a puha talajra is fogok esni, gyerkőcömnek nem esik baja. Azért próbálok nem orra bukni. Minden egyes mozzanatát szemmel kell tartanom ennek a porfészeknek, nehogy lecsapjon, mint egy legyet. Azért igyekszem bevetni a tüskeszórás technikáját, viszont szó szerint kifolyik a szörny belsejéből. Meghökkenve shunpozok ide-oda, ezzel is időt nyerve magamnak. Valami tervet ki kell találnom. Ha más nem, kidoukkal sorozom meg...
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te52100/65000Futárok az elixírrel 29y5sib  (52100/65000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyKedd Aug. 02, 2011 1:37 am

Az első csapást ugyan én mértem, de nem sok haszna volt. Csupán annyi, hogy míg én lefoglaltam a mocskot, addig, Ritsu jól kinyiffantotta a szörnyikéjét. Bár nem vagyok biztos benne, hogy valóban meghalt. Mindenesetre nekem is segítenem kell neki. Egy gyors shunpoval odatermettem, meglendítettem a kardomat, egyenesen a feje közepe felé. De ahelyett, hogy a fejét elszeltem volna, csupán félresiklott a kardom. A karjaival valamit csinált, amitől meg se tudtam ütni. Furcsa volt. Utána a mellkasomon éreztem az erejét. Egy pillanatig megpróbáltam ellenállni neki, még tartani is tudtam magam. Arcomon az erőlködés tükröződött. A kibocsájtott reiatsu szélvészként suhant mögém. Megpróbáltam kinyújtani a kezemet felé, de ellökött magától. Egy homokförgeteg követett, mondjuk egy ekkora erejű lökéssel nem is csodálom. Azonnal megfogalmazódott bennem a gondolat. Szétaprítja Ritsut, ha nem segítek neki valahogy. Arcomat több helyen is felhorzsolta a homok. Iszonyatosan fájt, bár még könnyedén tűrtem. A fásli az égett karomról foszlányokban tűnt el róla... mindenki jól láthatta, nem rejtettem. Itt-ott alvadt vér csúfította a szenes bőrt, és alóla némi vér csorgadozott ki. Örömmel tölt el a látvány, hogy még vérzik, hiszen ez azt jelenti, hogy még él. Bár a bőrből már kihalt szinte minden receptor, érzéketlenné téve a karom, mégis csupán a fájdalom maradt meg. Megropogtattam az ízületeimet a sérült csuklómon. Egyenesen az arrancar szemeit vettem célba, és még akkor is vérszomjasan odameredtem, mikor egy homokóriás termett előttem. Aztán még egy, és még egy. Csak akkor mozdultam el, mikor az első ütés irányult felém. Felugrottam a méretes ökölre, végig shunpoztam rajta, majd a kardomat a homoktest fejébe vájtam, utána azonnal tovább ugrottam egy másik felé.
- Kounkanteny- morgom, és kardom végig szelve az előbbi szörny fejét, a kezembe repült, és én máris végig vághattam az előttem lévő monstrum testét, egy lukat teremtve, amin keresztül megcéloztam egy másik szörny fejét, és elkiáltottam magam:
- Hadou 04: Byakuray-- a fehér villám betalált, de valamit azonnal realizálnom kellett. Ezeket a kardom nem hatja meg, csupán a villám, amit kilőttem. A homok a forróság hatására üveggé változik, mert szilikátokból áll. Egy oldalra ugrással hárítom az előttem álló szörnyet. Kikapcsoltam a kardomat, és eltettem a helyére.
- Hadou 44: Kokutan Kou- parancsoltam a kezeimnek, hogy gyulladjanak meg, egy olyan lángot teremtve, ami még a fényt is megperzseli, ezáltal feketén lobogott. Az előttem álló fölé ugorva, kacagtam egy jót, és egy reiatsu lökettel ketté próbáltam hasítani a szörnyet. Az utolsó pillanatban aztán észrevettem, hogy az első szörnyike célpontot váltott. Namie hadnagy erősen figyelte a saját ellenfele mozgását, már csak azt nem láthatta, hogy a következő támadás elölről és hátulról is fog érkezni. Shunpommal a hangsebességet feszegettem meg, elé teremve, és a két ököl felé kinyújtottam lángoló kezeimet. Mikor megérkeztek az öklök azt hittem elroppan minden csont mindkét karomban. De az eredményt látva a fájdalom egyáltalán nem volt olyan vészes. Az öklökben beleolvadt az én kezem is, üvegburkot alkotva.
- Ti tényleg elhittétek, hogy szükségem van azokra az ostoba elixírekre? Csak kellett a balhé, hogy végre megtámadjanak, ezáltal bebizonyítva, hogy valóban Aizen keze van a dologban, és bebizonyítva az én igazamat is... Most vigyázz magadra és a babádra kérlek, mert ez szilánkos lesz. Hadou 31: Shakkahou!- a varázsige hatására szabályosan felrobbantottam a két szörny karjait, aminek hatására szilánkok fúródtak a testembe több helyen is. A szememet még óvták a szemfedőim. A fájdalomtól felszisszentem, miközben úgy ahogy a testemmel próbáltam védeni Namie-hadnagyot, a nagyobb szilánkoktól. Mikor véget ért a szilánk zápor, felszabadult karjaimmal gyorsan mozgásba lendültem. Aktiváltam újra Paragon shikaiat, és Namiével együtt teleportáltam Ritsu közelébe.
- Ti gyűrjétek le ezt az arrancart, addig én foglalkozom ezekkel a marhákkal... vagyis nem pont én, de majd meglátjátok- mondtam nekik, és elengedtem a teljes reiatsumat. Orkánban homokvihart kavartam fel magam mellett, csak ahogy az előbb az arrancar is csinálta. A futárokra is vigyáznom kell, szóval a jelenlegi szintem sajnos édes kevés.
- Bankai: Raiden Fuyuu Paragon!- suttogtam, de még így is szétvitte a szél az apró hangot. A kard mikor rám olvadt, én csak mosolyogtam. Itt az ideje a végjátéknak. Elsötétült a világ, és csupán a kavargó Paragon dimenzió hangjait hallhattam...

- Szóval ezzel a pár homok izével kéne megküzdeni? És ti erre képtelenek voltatok kis ribancok? El lehetetlenítitek a szabadságomat ti luvnyák!- kiabált Paragon a páncélos ujjait a lányokra szegezve, amint befejeződött az átváltozás. Egy teleporttal odatermett a homokbestiák közé. Bemutatott nekik, majd a sisak bezárult eltakarva vérszomjas arcát, majd kicsapta a két másfél méteres pengét az alkarjairól, és aprítani kezdett... Végeláthatatlanul. Miután megunja, hogy ennyire haszontalan a Villám Vonal támadással próbálja darabokra robbantani őket. Hogy sikerül-e az mellékes, de a hadnagy és Ritsu, valamint a futárok védelmét eléggé jól biztosítja egymagában is.

Vissza az elejére Go down
Kagami Ritsu
10. Osztag
10. Osztag
Kagami Ritsu

nő
Pisces Rat
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kagami-birtok vagy 10. osztag
Registration date : 2010. Mar. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt | A Kagami-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te14000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (14000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptyKedd Jan. 03, 2012 1:49 pm

A vöröslő cero megjelenése alaposan megijesztett és elbizonytalanított, talán még nem is láttam ilyesmit. Nem is hihettem benne, hogy egy efféle erőteljes támadás ellen elegendő lesz az enyém. Kaminami erős és gyönyörű lélekölő, egyáltalán nem illik hozzám, aki esetlen vagyok és gyenge. Tisztában voltam vele, hogy a benne rejlő potenciál töredékét sem vagyok képes kihasználni, nem vagyok méltó a forgatására. Ám mégis megadatott nekem, hogy ő legyen a társam, és én a legnagyobb tisztelettel bántam vele, hogy egy nap kiérdemeljem őt. Feltéve ha megérem azt a napot. Nagyot nyeltem, feszülten várva az egész eredményét, bár legszívesebben most azonnal elbújtam volna valamelyik dűne mögött. Csakhogy akkor szétesett volna a kombinációm, és azt nem szabadott. Ám őszinte meglepetésemre a víz és a kidou együttesen kitartott az arrancar energiasugara ellen, és egy hatalmas robbanásban semlegesítették egymást. Sikerült! Nami-chan biztos büszke most rám *.*
Nem örülhettem azonban sokáig, hisz' a másik arrancar is kiszemelt célpontjául. Rövid idő alatt kiderült, hogy azért támad engem, mert én vagyok hármunk közül a leggyengébb. Igaza van, de én akkor sem hagyhattam, hogy ártson a futároknak, az elixírnek vagy akár Tamachi-kunnak és a fukutaicho-channak. Lehet, hogy nem leszek rá képes, de meg kellett próbálnom megküzdeni vele, elég volt egy-két pillantás oldalra hogy rájöjjek, nem várhatok segítséget a társaimtól. ők is elfoglaltak ezekkel a homokszörnyekkel. Csapása elől igyekeztem elugrani, de végül megbotlottam és elestem, így kétségbeesetten, a homokban kúszva próbáltam elkerülni a lidérc útjából. Zanpakutoum védelme nélkül azt tehetett volna velem, amit akart, de Nami-chan megóvott a bajtól, mint mindig. Bocsáss meg, hogy ilyen gyenge vagyok, ígérem rendesen megköszönöm, ha ezt túléljük :') Pajzsa nyert nekem annyi időt, hogy talpra tudjak kászálódni és összeszedjem magam. Megéreztem a nemes erejét is, ami csak további biztonságérzetet adott nekem, így jóval határozottabban pillantottam fel az arrancarra, noha szememben még mindig látszott némi félelem. Nem szerettem harcolni.
- Bocsánat, de nem veszíthetek itt és most. A futárok megbíznak bennünk és az a feladatunk, hogy megvédjük őket... - jelentettem ki félénken, aztán vettem egy nagy levegőt és támadásra ösztökéltem magam. - Bakudou no yonjuukyuu, Kuro Shitsui!
Kiáltottam vékony hangomon, célom az volt, hogy egy pillanatra megzavarjam a látása elvételével és addig villámtáncom segítségével eltűnjek a szeme elől. Talán egyedül gyorsaságom volt az, amiben maradéktalanul megbíztam, és mire felbukkantam a lény mellett, addigra kardom is egészben volt, pengéje pedig szilárd volt, mint a nemesacél.
- Senka... - szólaltam meg a mozdulatsorom utolsó elemét elindítva, mellyel át kívántam szúrni az arrancar lélekenergiáját adó két pontot, megfosztva ezzel őt az erejétől. Azt hiszem, legalábbis remélem, hogy ez lidérceken is működik. Ha viszont nem voltam elég gyors, vagy rossz pontot találok el, akkor könnyen bajba kerülhetek, kiszolgáltatott leszek ilyen közel az ellenfelünkhöz.
Vissza az elejére Go down
Annabelle Kemp
Mesélő
Mesélő
Annabelle Kemp

nő
Hozzászólások száma : 61
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2008. Sep. 21.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Mesélő
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Futárok az elixírrel Cl0te5000/15000Futárok az elixírrel 29y5sib  (5000/15000)

Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel EmptySzer. Jan. 04, 2012 7:53 am

Mindenki összeszedte megmaradt erejét. Tamachi kiszabadulása után pedig teljes erőbedobással indultak neki, hogy elűzzék, likvidálják az előttük felsorakozó homokszörnyetegeket, és azok gazdáit. A harc kimenetele nem mindenhol érte el a várt eredményt, azonban életre hívva a zanpakutou-k igazi erejét, az akadályokat remekül kezelték a bátor shinigami-k. Hiába minden próbálkozás, a nagy szavakat nem váltja meg a cselekedet, ezért mind a hárman utat törnek maguknak, és megindulnak azon domb felé, ahol a két hollow tanyázik.
Az események gyorsan pörögtek, míg Ritsu és Namie a női alakot fogta körbe, addig a szabadon engedett vadállattal Yukezo állt le egy kemény csata erejéig. A parancsszavak elhangzása után kezdetét vette a leszámolás. Egy ideig állták az ütéseket az arrancarok, ám azonban jól célzott szúrásokkal sebet ejtettek a shinigamik álarcaikon, illetve lélekenergiájuk középpontjaiban. A két szörnyeteg porrá válva felszívódtak a felerősödő szélviharban.
Kissé fáradtan, kissé felszabadulva kötöttek végül békét a shinigamik, aztán az éj leszállta után újult erővel indultak tovább, hogy az épen maradt dobozokat eljuttassák az apró faluba. Még hosszú út állt előttük, de szerencséjükre nem akadtak több problémába. Maximum a fel-feltámadó szélvihar nehezítette útjukat.

A falucska olyan volt, mintha minden lakosa elhagyta volna. Azonban korántsem így volt. Azért rejtőzködtek, mert azt hitték a szörnyek jöttek értük. Egy ártatlan gyermek lépett elő elsőként a shinigamik elé. Később aztán mindenki kimerészkedett. Mindenki megkapta a rászabott formulát, majd az éjszaka leple alatt a falu lakóinak segítségével befogták a mutálódott embereket is. Az elixír gyorsan kifejtette hatását, reggelre mindenki visszanyerte eredeti formáját.

//Köszönöm a részvételt, és elnézést a nyúlfarknyi befejezésért, ideje volt lezárni ezt a küldetést! ^^//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Futárok az elixírrel _
TémanyitásTárgy: Re: Futárok az elixírrel   Futárok az elixírrel Empty

Vissza az elejére Go down
 

Futárok az elixírrel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben :: Lezárt küldetések-