*Ahogy a mondásban hangozni szokott, hogy kölcsön kinyír visszajár; ez most itt is érvényes. Még, hogy köcsög Jancsi; inkább felfújt aranyhal. Haját bevégezve torpanok meg a hentes asszony előtt, hogy remek fényviszonyokban láthassam az asszonyt. Fényviszonyok, miről is beszélünk? Köcsög rengeteg hollow turmix által megtépázott környezetben egy "nyee, mindjárt kinyírlak" környezetben érezhetem magam. Tökéletesen érvényes az extázis, hogy kinyír a kanyar, köcsögök! Bassza meg, hát mi ez a hollow-erdő? Senki nem rendelt itt piros szemekkel sáskázó vitamin tablettákat? Köcsög oszlopok, takarodjon az összes! Rohadt rondán sandítok az összesre, amit ez a fruska alig pár pillanattal később bezabál. Megjelenik fejem mellett az esőcsepp, ahogyan facepalmolok a jelenlegi eseményeken.*
- Te retardált szellemírtó! Ez a piros pettyes turbódízel nem fog neked semmit sem jelenteni, ha megismered A királyt! *Na most már akkor csapjuk a hollow maradványok közé. Jöhet a csiribícsiribá! Rögvest előkapom az uniformison alatt megbúvó shinigami férfiegylet által utángyártott "cool vagyok" szemüveget. Felcsapom isteni arcom Adoniszára, majd megvillantom előtte, had lásson jó faszikat is. Kicsit kiropogtatom a hátamat, mi alatt arra gondolok, hogy fodrászat terén még van mit tanulnom. Elsősorban azt, hogy hajmosás előtt sosem vágunk hajat. Ideje volna becsalni valami kibaszott idegtépő helyre. Ehhez pedig nagyon is jó szolgálatot tenne egy olyan háznak a birtoka, akikkel valahol nem egészen értek egyet. Már elő is venném a buldózer irányíttatta japán chef böködését, amikor a hentes piroska egyenes szurkálásokat intéz egy rendkívülien fontos szervem irányába.*
- Cicin bökkintelek, ha bántod a torpedómat! >.> *Vissza is szúrkázok, mialatt egyre csak hátrálnom kell. Hátrálok is, csak nem ez a szipirtyó szépen lekaszálja a kötőmet. Annyi lesz a Csipkejózsika gatyamadzagának, szépen alsó nadrágomban állhatok. Höh, pofájába rúgom a nadrágom, míg vállamba csapódik egy bara. Bebaszódok az egyik falba, de nem is ez a pláne. Anyja picsáját most már, egy köcsög facsiga átt bele az egyik hátsófelembe, amitől vérszomjas harci ninja tekintetemmel illetem a nőcikét.*
- Ezt regeneráld be, te szirénikus harci mókus! *Suhintva kardomat szelem át a levegőt, ruhájának megsemmisítése céljából. Szép alakzatokat kívánok belevésni azért, hogy cérna szaggatással ruhátlanítsam meg. Minek is az igazából? Sokkal menőbb, ha a pirosba bőrében is az. Már érezve előre a csatatűz hangját, gatyát oldok. Ideje végre megfürödni, így hát egy random házba kandikálva kívánok ennek eleget tenni. Ideje bepocsolni magunkat az ebihalak közé. Időközben az egyik őrnek oda lóbálom a fekete haorimat, hogy azt azért ne tegyük már tönkre. Idióta képeket vágva cukkolom a kisasszonyt, míg az vélhetően felkapja a bepöccent stílusát. S mikor megállok a tó előtt, akkor keresztbe fonom karjaimat. Szemöldökeimet emelgetve kaján vigyorra futja.*
- Itt a vége, arrancar! *Ha csak így lenne. Kezemet bötykölöm neki, s ha felém jön, tapasztalhatja az ágyúgolyók elcélzását. Kis vízzel megáldott tavacskába zuhanhat, bár az is megeshet, hogy én magam is követem ebben. Abban az esetben végre lehetőségem nyílik a nyílt füdetésre.* - Egy jó fodrász a hajmosést is vállalja. De neked azt hiszem a fogmosás is kijár. Olyan a szájszagod, mint egy romlott hollownak! *Létezik egyáltalán romlott hollow? Valamihez hasonlítani kellett mindenesetre. Célom lesz a víz alá húzni és jól meg agyabugyálni. Hátha lehűtöm a sárga lángokkal felspékelt piros-pettyes piroskát. Muszáj, mert én eddig tök klafán éreztem magam, vissza kellene térni a remek kilátóhoz. Tiszta kvázi káosz ez a halál város, még a cinga képű hollow erdők is hamar bevégeznek. ._. *

*Néha azért mégis elgondolkodtató a számomra egy-két dolog, amit mindenképpen megfogok tőle kérdezni. Sok olyasmi tényező hat most, amiatt tényleg nem akarok vele komolyan harcolni, inkább csak poénra veszem az egészet. De a vizes jelenetre kicsit meginog bennem a dolgok poén oldala. Valami sötétségszerű, komolyan elmélyítő gondolatok veszik át a hatalmat; vannak kérdések, amelyekre válaszokat akarok. S míg támad, ugyan kapok sebeket, de az utolsó csapását pusztakézzel állítom meg. Ezúttal már tekintetemet komolyra fogom. Mélyen szemébe, a lelkébe nézek leginkább.*
- Valóban, elég. Ideje, hogy válaszolj nekem pár kérdésre. Ha megteszed, akkor megígérem neked, hogy komolyan veszlek. Akár megmutatom neked a zanpakutom erejét is. *Teszek neki egy ajánlatot. Biztosan ezt szeretné, hogy nem csak szórakozok vele, hanem tényleg megküzdök vele. Viszont nem látom egészen értelmét még. Nem értem a kettőnk közt kialakult helyzetet, így pedig nem küzdhetek csak úgy fejetlenül. Ha nem tudom, hogy mi a pontos okom arra, hogy legyőzzek egy arrancart; akkor egész egyszerűen nem fogok vele megküzdeni. Ahhoz pedig, hogy tudjam a miérteket, beszélnem kell vele. Ilyen feltételek mellett pedig csak nem fogja elutasítani ezt az alternatívát. Ő felel pár kérdésre, cserébe pedig megküzdök vele, amiért már egy ideje hadonászik itt nekem. Mind a ketten jól fogunk járni, én pedig megkapom a válaszaimat. Elég ideje kíváncsi vagyok már erre; nagyjából, mióta ide jöttek mind.*
- Az érthető számomra, hogy a két faj miért gyűlöli a másikat. Viszont olyannyira elvetemült lett ez az egész gyűlölet, hogy konkrét ok nélkül képesek vagyunk egymásra támadni; nekem ez nem elég rá. Úgy értem konkrétan neked ártottam valamivel, amiért bosszút kéne állnod? Vagy ártottál nekem, hogy fegyvert szegezz rám? Most mindenféle forró fejűségtől léccives tekints el, mert szerintem mélyen te is tudod. Aizen vezetett rá titeket minderre. Minket elárult, titeket meg talpnyalónak tart. *Kicsit odébb shunpozva figyelem arcáról a reakcióit, mert nem mindegy. Szerintem ezt az értelmetlenséget ő is meg fogja érteni.*
- Sokszor szembesültem már azzal, hogyha erősebb az ellenfél..az egyén megfutamodik. Hallottam már arrancartól kegyelemért ordítást..éppen e tüzek között. Mi nem törtünk be hozzátok, megőriztük méltóságunk..s veletek mi a helyzet? Nem ismerem az arrancar hagyományokat, de kíváncsi vagyok, hogy mégis miért követtek egy shinigamit? Nem veszitek észre tán, hogy nem a ti győzelmetek a lényeg..hanem a bukásotok által elnyert győzelem? Ti csak katonák, eldobható bábúk vagytok; ezért hozott létre titeket. Megéri ezért pusztítanod? Az, aki miatt most itt vagy egy hamis ideát követ. Te pedig felelős vagy ezért..nincs lelkiismereted emiatt? *Teszem fel a nagy kérdést. Elmondták nekünk, hogy espadaknak vannak fraccionjai, akik kb. olyanok, mint egy-egy olyan kapitány alatti tisztei. Így igenis felelős azért, ha a felettese jól láthatóan hamis képzeteket követ. Két lépést teszek közelebb.*
- Ha bármi okom is lenne arra, hogy veled harcoljak; akkor az a te fejetlenséged eltörléséért lenne. Azért, hogy megtanítsalak gondolkodni, hogy nem gyávaság megtagadni egy értelmetlennek látszó harcot. Inkább felülkerekedés, hogy ok nélkül ne ránts kardot; főleg azért ne, mert más is az teszi. Talán naiv vagyok, de hiszek abban, hogy te nem azért támadtál rám, mert valóban azt szeretted volna. Szeretném, ha tudnád..mindig van lehetőséged dönteni. Minden, amit cselekszel a te irányításod. Mi értelme megölni azokat a shinigamikat? Mi értelme, ha úgyis tudod, hogy ezek után megtizedelünk majd titeket? Nem kell harcolnod csak azért mert az espadád is azt teszi. Te nem vagy az espadád, te egy különálló arrancar vagy. Lehet más véleményed is, jobb, ha tisztában vagy ezzel! *Rántom ki végre rendesen az iker lélekölőmet, ahogyan megígértem neki. Végül konkrétan sokat nem is kellett kérdeznem ahhoz, hogy átlássam a lényeget. Én nem az arrancarságok utálom, hanem azt, hogy a rájuk nyomott dolgokat fejetlenül követik. Attól, hogy barbár népnek tartják őket, akiket el kell pusztítani; még nemm kell elhinniük, hogy tényleg azok volnának. Lehetnének ennél büszkébbek is, akkor talán a shinigamik egy része tudná tisztelni egy- egy harcban őket;mert annyira nem is rémesek, mint tartják magukat. Jobbról indítok, ballal fejezem be a becsapási koreográfiát. Aztán shunpozok ki oldalra, hogy keresztező mozdulatommal állítsam meg támadását.*

*Kicsit fásultan emelem tekintetem egy pillanatra a vörösen ékeskedő képzett felhőzetre. Láthatóan városunk egésze lesz romba téve, amennyiben a shinigamik nem fölényeskednek az arrancarok és társaik felett. Furcsa kicsit belegondolni abba, hogy teljes értelmetlenség az egész. Amennyire csak mi tudhatjuk, az egésznek a felbujtója egy shinigami. Az irónia néha egész furcsán csap vissza, jót tudnék nevetni ezen. De most nem is ez a lényeg, hanem a döntés. Dönteni kell arról, hogy ebbe a fejetlen küzdelembe mégis mennyire folyunk bele. Nem mondanám azt sem hülyének, aki nem kíván harcolni; de azt sem, aki harcol. Ki kardját emeli ellenségre, az sorstársát védi egy esetleges haláltól. De, aki meg nem emeli kardját, azt a béke érdekli; a békében pedig nem létezik sem háború, sem pedig barátság. A békében csak a béke van, és az egymást békén hagyás lehetősége. Ám ellenfelemet méregetve azt vehetem észre, hogy neki eleve a természete nem hagyja ezt, vagy nem tudom. Túlontúl összeszedetlennek tűnik a féktelen, felesleges haragja miatt. Fogalmam sincs, hogy mi okozhatja ezt, de nyilvánvaló tényező, hogy pontosan emiatt lesz a mi küzdelmünk olyan érdekes. Felszámítom annak lehetőségét, hogy földre kényszerít majd, de megölni nem fog. Pontosan azért, mert azt mégsem hagyhatom. vannak még elintézetlen dolgaim ebben a világban, mielőtt bármi nemű arrancar keze által nyerném el a végső felszabadulást. Csak csóválni tudom fejemet reakcióin, hát ez van. Úgy látszik, hogy most sem fogja fel.*
- Baka! *Hunyom le szemem, majd mikor ismét felnyitom, akkor már sokkal súlyosabban pillantok rá, mint eddig.* - Úgy gondolod, hogy mi titeket írtunk? Akkor felteszem a kérdést..mi is egy halálisten feladata..miss okoska? Az emberek világát védjük, így tehát ne higgyétek már magatokat olyan nagy falatnak. Nem ti vagytok az egyetlenek, akiket megölünk, ha ártanak az embereknek. Viszont azokat mi sem öljük meg, akik nem ártanak..többnyire. S ti, ti mid védtek meg? vagy csak féktelen szomjúságotok az ártatlanokon csattannak? Úgy gondolod a shinigami nemzet nem veszített már rengeteg katonát a ti kis igényeitek végett? Gyilkosok vagyunk valóban..gyilkosok gyilkosa. Nem gondolom, hogy bárki is különb volna, csakhogy mi nem ártunk egy embernek sem azért, mert éppen éhesek vagyunk. *Teszek pontot a tények végére. Fogalmam sincs arról miféle bizonyításról beszél, de teljes mértékben elutasítom a puszta vádakat is, hogy egyöntetűleg mi lennék a hibásak azért, mert ők odavesznek. Maguknak csinálják a bajt, s ezt neki is be kell látnia. Egyszerűen sokkal jobban korlátozottabbak, mint mi. Nem csupán a feletteseik kívánságaikra hajaznak, hanem az ösztönük is béklyóba taszítva tartja őket. Hiába is próbálkoznék, talán lehetetlen felnyitnom egyetlen egy arrancar szemét is; hogy a küzdelme mind hasztalan. A dühe alaptalan és egyben fejetlenség is, majd ha egyszer belátja, akkor jön rá arra; hogy csak annak ártson, aki hasonlóan is árt másnak. Bár ez kissé morbidnak hangzik, de nem értelmesebb azoknak a reiatsuval rendelkező egyéneknek elvenni az életét, akik az emberek világát hálózzák be ártó szándékukkal? Ebből sincs készlethiány..jutna mindenkinek, bizonyára. Kissé elnevetem magam szavára; tekintetemben pedig különös játék bontakozik ki. Pontosan olyan, aki jót nevet ilyen célokat hallván.*
- Legyen úgy...legyen úgy. Viszont akkor nem fogsz megsértődni, ha letöröm szarvad, mielőtt beváltanád ígéretedet? Úgy gondolom lesznek fontosabb teendőid is ezek után. *Villantom fel mindkét kezemben kardjaimat. Nincs mese innentől kezdve, úgy látszik felesleges szócséplés az egész. Pedig a józan ész erejével akartam rá hatni, de úgy néz ki, hogy mindez lehetetlen. Túlságosan köti a saját faja gondolkodásmódja, ahogyan minket shinigamikat is fogságban tart. Igazából lehetséges, hogy ettől állunk folyamatosan háborúban évszázadok óta. A tradíciók elhagyásával, szerződésekkel még a lehetetlen is megoldhatóvá válhat, amennyiben a felek hajlandóságot mutatnak fel. Azonban egy érdektelen féllel nem igazán lehet valós tárgyalást lefolytatni, mindez pedig az ostoba ösztönöknek köszönhető. Ideje kicsit komolyabban venni ezt az egészet. Előrántva kardom támadásával a karját elég szépen felsebzem, de nyilván nem ez lenne a konkrét célom. Így mozdulatomat más stratégiára vetném, amennyiben nem előzne meg. Körbe-körbe való támadásával annyit ér el, hogy mozdulatait rendszerezzem, s kitaláljam az utolsó felszántási lehetőségeit. Ám egyetlen szempilla rebegésemmel elérem, hogy fegyverét hátamba márthassa. Ettől ugyan boldog nem leszek, de nem tesz tehetetlenné.*
- Utsuse! *Ennyi elég is volt, feloldom a shikai szintet, ami röpke lélekenergia áramlást idéz elő. Nem túlságosan lényeges momentuma az egésznek, de a penge egészen rideggé változik. Felületén ugyan egy bénító méreg keletkezik lassacskán, de az innen-onnan jövő támadásaim, melyek a láthatatlanságon és érzékelésen túl akarnak esni, csupán később fogják elérni céljukat. A nő oldalát igyekszem támadni, ahol úgy tartom, hogy hasonlóan vékonyabb lehet a hierro, mint az ember bőre. Bár ez a feltételezés egyáltalán nem lehet száz százalékos, így egy rögtönzött kísérlet után, ideje kicsit felturbózni a helyzetet. Elindítva felé a támadást, az egyiknél a kard markolatát vágom a hasába, hogy azzal a falnak repülhessen, amilyen lendületet kap hirtelenjébe. De mire elérne a falhoz, addig a következő kardcsapásommal fogom illetni, amennyiben el is hiszi. Hiszen a következő shunpo mozdulattal már a levegőben fentről célzom meg; egyszerű kezdetleges játékra vett támadások az egészek. Nyilvánvaló, hogy feldühítem egyre jobban.*