Nagy nyugalomban álldogáltam egyhelyben miután közöltem, hogy popntosan ki oldalán is állunk mikor annyit vettem észrte, hogy az-az idegbajos Shizune odajött és felrúgott…. Komolyan mondom, látszik rajta hogy egy kis pisis. Nem is értem, hogy kerülhetett ide, de nem is érdekel. Remélem, móresre tanítja majd valamelyik szerencsétlen.
- Akarom mondani a sajátunkén és Yuusuke-sama oldalán. - javítottam ki magam. Az isten se tudja, hogy miért pont azt a baromságot mondtam amit. Na, mindegy, ami volt elmúlt most itt az ideje keresnem egy ellenfelet. Szívem szerint Aizennek ugranék neki, de nem vagyok elég erős hozzá. Arra a feladatra ott van Yuu-sama és Masaki. Meg mit tudom én, hogy kiket szerválnak össze egy rögtönzött „Aizenlecsapó” csapathoz. Remélem, sikerrel járnak és senkinek se esik nagyobb baja, hiszen akkor kibelezem ezt az abnormális shinigamira már nem emlékeztető bájgúnárt. Az egy dolog, hogy már én se nagyon, hiszen rejtőzködik bennem egy belső hollow aki a bármelyik pillanatban előtörhet, de az most mellékes. Aizen még egy belső hollownál is rosszabb.
Még mielőtt gondolkodás nélkül nekimentem volna valamelyik arrancarnak azt kellett észrevennem, hogy az egyik lány elég csúnyán néz rám. Csak tudnám, hogy mi a francot követtem el! Na, mindegy, majd ha arra kerül, a sor szépen odamegyek hozzá és megkérdezem, hogy mi a francot követtem el, hogy ennyire csúnyán néz rám.
Én még az ellenfelemet se választottam ki mikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik shinigami már össze is ugrott egy arrancarral. Mit ne mondja, eléggé elkapkodják a dolgot. Engem személy szerint jobban érdekel az Aizen elleni csata, ezért ha nekem is jön, valaki közlöm vele, hogy ha hoz colát és popcornt akkor nem ölöm meg! Pár perc múlva annyit vettem észre, hogy Shizune elmegy egy shinigamival, de eléggé félre. Mi lett vízibolhával? Csak nem a testét árulja titokban? Ha igen akkor se érdekel, hiszen egy újjal se nyúlnék hozzá, hiszen még gyerek! Na, de ha már ezek itt ellenfelet keresnek nekem is itt az ideje. Ismételten a felhozatalt kezdtem el megvizsgálni mikor ismét megpillantottam azt a nőt. Elmosolyodtam majd nyugodtan elindultam felé. Már majdnem elhagytam Yuu-samat mikor megfordultam.
- Sok sikert Yuu-sama!- mondtam majd egy shunpoval a tovább mentem, hogy végre én is elkezdhessem a harcot. Reményeim szerint őt is jobban érdekli az Aizen elleni harc, mert akkor nem kell neki súlyos sérüléseket okoznom. Nem akarok senki se megölni: Természetesen van három kivétel, de azt nem nehéz kitalálni, hogy kik is ők. Még nem értem el a lányhoz ezért visszapillantottam Aizenre, hogy mi lesz a reakciója, hogy megérkeztünk mi, akikből szörnyeteget csinált száz évvel ezelőtt? Remélhetőleg meglepődik és ezt a többiek ki tudják használni. Ha meg nem akkor nagyon nagy gebasz van. Na, mindegy nekem nem Aizen az ellenfelem akármennyire is szeretném. Az én ellenfelem az a kis csaj, aki felé éppen tartok. Lehet, hogy shinigami meg minden, de ez most nem érdekel. Úgy jöttünk, ide, hogy az egyik oldalán sem állunk. Se Aizenén, se a Gotei 13-én. Csakis a saját érdekeinket követjük és bosszút állunk mind a két oldalon, hiszen mind a kettőnek köszönhetjük azt, ami most van.
Aizennek köszönhetjük azt, amiké lettünk és a Gotei 13-nak köszönhetjük a renegáttá válást. Ha egy kicsit is kedvesebbek lett volna, annak idején szerintem nagyobb esély lenne arra, hogy az ő oldalukon harcolunk, de sajnos nem ez történt. Kitaszítottak minket egy olyan dologért, amiről tulajdonképpen mi nem is tehettünk.
- Szervusz kiscsaj. – köszöntem a shinigaminak mikor odértem hozzá és a mélyen a szemébe néztem.

Számomra feszült várakozásban telnek el a percek, míg az áruló trió a fekete dobozban kuksol. A többiek hamar találnak maguknak ellenfelet, de én várok. Hallgatólagos fogadalmat tettem magamnak és a családomnak, hogy nem fogok itt meghalni és be is tartom, bármi történjen. Nem félek, szó sincs róla, akkor el sem jöttem volna. Jobb kezemet szeretetteljesen helyeztem zanpakutoumra és egy ideig csak néztem a küzdő feleket. Aztán a doboz megreped és szétrobban, mint a lufi, amibe túl sok oxigént nyomtak. Az arcomon türköződik a pillanatnyi félelem, de igyekszem rendbe szedni a vonásaimat, mégis csak a Hachibantai fukutaichouja vagyok és bebizonyítom, hogy megérdemlem a címet! Ekkor újabb váratlan fordulat jön, amire tényleg, de tényleg nem számítottam. Ismerős és mégis idegen lélekenergiák közelednek, méghozzá gyorsan. Fejem az érkezők felé kapom és azonnal megpillantok köztük két személyt, akiket bárhol kiszúrnék. Mi a francot csinál itt Shizune?! Azt még megértem, hogy Yuusuke itt van, sőt ha a mi oldalunkon áll, akkor támogatom is, de a fenébe is, a lányom takarodjon innen, de nagyon gyorsan! Rosszalló szemmel vizslatom az alakot, akivel Shizune-chan az előbb üvöltözött, bár azt nem hallottam, min. Már indulnék hozzá, hogy meggyőzzem, ez egyáltalán nem játék, menjen inkább haza, mikor Shiratori megnyugtatólag ráteszi a kezét a vállamra és átvállalja tőlem a feladatot.
- Köszönöm… - motyogom halkan, de nem hallhatja, már messze van tőlem.
Mindig is tudtam, hogy Shizune jobban szereti az apját, mint engem és bár én ezért talán irigy is voltam, megértettem őket. Mégis fájt, hogy talán nem csak, hogy Shiratorit szereti inkább, engem egyenesen gyűlöl, legalábbis a viselkedéséből ezt vettem le, amíg el nem szökött. Miért nem szólt? Miért nem hajlandó megbeszélni velem vagy azzal, akiben megbízik? Nem érti meg, hogy hiányzik nekem, azt hiszi, már elfelejtettem és csak Hajimével foglalkozom, de ez nem igaz!
Tekintetem csak akkor fordítom a felém shunpozó alak felé, mikor már elég közel jár. Ugyanaz, akivel a lányom veszekedett. Vajon mit akar? Értetlenül figyeltem, ahogy mellém ér és (fogjuk rá) viszonylag normálisan köszön.
- Honnan ismered Shizunét? – szegezem neki a kérdést, visszaköszönésre nem is pazarolva a drága időt.
Jobb kezem ujjai ráfonódnak Rakurai markolatára és egy hirtelen mozdulattan kirántom a hüvelyéből. Bárki bármit mond, nem vagyok az az igazán erőszakos fajta, de jobb vigyázni ilyen helyzetben, mert a fene tudja, ki van veled és ki van ellened. Fegyverem hegyét a férfi torkának szegezem, de nem akarok harcot kezdeményezni. Kíváncsi vagyok, hogy bánnak el Aizennel, ha pedig éppen leverek valamit, akkor nem tudok figyelni.
- Tudod… én látni akarom, hogy mennek a dolgok, úgyhogy ha nincs ellenedre, hamar elintéznélek. Persze tarthatunk szünetet, ha esetleg kifulladsz ^^ Vegyük ezt… barátságos meccsnek. – közlöm vele lazán.
Annak ellenére, hogy így beszélek az ismeretlen alakkal, buzog bennem az ideg és szeretnék minél előbb harcolni, mert ez így nem állapot, hogy én vagyok az egyetlen, aki cseverészik az ellenfelével. Ki tudja, lehet hogy mi vagyunk az egyetlen értelmes párosítás a csoportból Persze a lányomon és a barátomon kívül, mert ők nagyon-nagyon okosak *.*
Nem támadok, azonban kardomat elteszem és a már annyira megszokott, untig gyakorolt kezdőállást veszem fel. Hakudával akarom legyőzni őt, Rakurait csak végszükség esetén veszem elő, mert bár szégyenkezve vallom be, de a kardforgatás nem tartozik kimondott erősségeim közé. Természetesen fejlesztem magam és nem vagyok amatőr, de azt elismerem, hogy mind hakuda, mint shunpo használatban jobb eredményeket produkálok, a kidouzást meg egyebeket pedig inkább Shiratorira hagyom, ő a jó ebből a családban… meg persze Hajime *.*

- Mielőtt még belekezdenénk, a nagy csatározásnak leszögezném, hogy én is nézni szeretném a nagy harcot és én nem azért jöttem, hogy shinigamikat irtsak. Őket csak akkor bántom, ha nagyon muszáj. Remélem ez érthető, hiszen annak idején én is shinigami voltam aztán lett belőlem egy szörnyeteg, amibe manapság belenyugodtam. Hiányzott és még most is hiányzik a Gotei 13, de így is elég jó az élet…. Jut eszembe… Yamato Katsurou vagyok...- mondtam majd meghajoltam és közben jobb kezem a kardom markolatára csúszott, mert láttam, hogy ő is ezt teszi. Talán nekem nagyobb lehetőségem van, ha rám támadna, mivel ha sikerül, akkor el tudom hipnotizálni… vagyis remélem, hogy el tudom, mert ha nem akkor kicsit gázban leszek és a zanpakutoumat se tudom többre használni majd, mint egy mezei katanat.
- Honnan ismerem a törpecirkálót? Nos, egy helyen lakom vele… miért kérded? Talán valami közöd van ahhoz a törpeagresszorhoz? Ha igen azt mondom itt az ideje egy kicsit megnevelni, mert egy kicsit szófogadatlan és egy kicsit bunkó is tud lenni, de szerintem ezt te is láttad. Amúgy mellékesen megkérdezhetném, hogy téged, hogy hívnak és én, hogy hívhatlak?- tettem fel neki egy kérdést majd egy centire kihúztam a kardomat a tokjából. Nem húzom ki teljesen, de ha támadásba lendül a kis szentlelkű, akkor muszáj, leszek védekezni, ami nem, lesz más, mint a kardom shikai alakja ahol nem teljesen, de azért el tudom hipnotizálni és annak köszönhetően. Mondjuk, ez rajta is múlik… a képesség egyik gyengéje az akarat. Ha valakinek nagyon erős akarata van, és azt akarja, hogy megöljön, mondjuk engem vagy jelen esetben Aizen akkor a képességem nem fog hatni rajta és az nagy baj lenne számomra. Meg, ahogy elnézem rugalmas, gyors… és az számomra nem jó… az lenne a legmegfelelőbb, ha le tudnám lassítani valamilyen úton, módon, de egyelőre még azt se tudom, hogy mit fogok csinálni ha rám támad.
- Figyelj… már említettem, de megint mondom nem áll szándékomban veled harcolni. Csakis akkor fogok fegyvert rántani, ha rám támadsz. Akkor is csak azért, hogy megvédjem magam. Amúgy szerintem egyszerűbb lenne az egész, ha csak leülnénk, beszélgetnénk, és a végén okoznánk pár felületi sérülést, hogy maradjon valami nyoma a dolognak és, hogy el is higgyék a dolgot. Na, ehhez mit szólsz?- teszek fel neki még egy kérdést. Remélem, belemegy a dologba, mert most valahogy nincs kedvem harcolni. Maximum Aizen ellen, akinek köszönhetően lehet, hogy erősebb lettem, de el kellett hagynom Soul Societyt ahol sokkal boldogabb életem volt, mint most a raktárban. Lehet, hogy azt mondtam ennek a csajnak, hogy jó buli meg minden, de nem igaz. Sokkal jobban örülnék neki, ha még mindig a Gotei 13 kötelékeiben lehetnék, de ez már lehetetlen, mert úgy néznek rám, mint egy fertőző betegséget hordozó férfira. Ráadásul szerintem a kapitányokon kívül senki sem tud rólunk max egy két tiszt, akik megtudták a titkot.
- Egyébkén mesélnél nekem a mostani Gotei 13-ról? Már rég volt mikor ott éltem és kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet.- kértem meg a nagydologra. Tényleg nem tudok semmit se a mostani Gotei 13-ról csak annyit, hogy már nem olyan, mint régen. Hát igen a nagy kapitányok, illetve hadnagyok eljöttek onnan egy pápaszemes kis rohadéknak köszönhetően. Ha nem lenne Aizen és nem kísérletezett volna a vaizardsággal akkor most is a Gotei 13-ban lehetnénk mindannyian és az is lehet, hogy még mindig vezetői pozíciót töltenénk be, de semmi sem biztos… lehet, hogy a korunk miatt leváltanának, de nem hiszem.