Az igazi küzdelem: Sör, pia vagy cigi, avagy Yuke vs Holló-kun

Egyszer egy az egy, egyszer kettő az kettő és így tovább. Ahogy elnézem a dolgokat, lassan mindenki megtalálja a párját a szorzótáblában, csak Én árválkodok még egyedül, ami annyira nem is baj. Sok dolgot nem szeretek másnaposan csinálni, és az egyik a harc. Nincs is rosszabb annál, mint hogy az embernek, (jelenleg Arrancarnak) fáj a feje. Mintha két kicsi majmocska lenne bent és vernének két lábast. Ezen pedig csak rontana az a dolog, hogy a Zanpaktoum pengéje találkozna egy másikéval. Felsírnának az ütközésnél szikrákat szórva karcolnák egymást. Én pedig a zaj miatt nagy eséllyel mennék hányni megint. Tuti csak azért rakták mára ezt a felesleges felhajtást, hogy kiszúrjanak szerény személyemmel. Aizen, jobb ha most tudod, ha ennek vége és győztesen hazamentünk akkor le foglak itatni, csak hogy utána egy táblán húzzam végig a körmömet. Megtudod majd milyen rossz is most Nekem. Főleg mert hideg is van, Tél, mi a fenének Télen kellet harcolni? Ha jól tudom a középkorban se volt elég elterjedt ez, hogy Ősz és Tavasz közti időszakban egymásnak essenek a felek és letépjék a másik heréjét. Unatkozva ásítok egy nagyot és nyújtózkodni kezdek. Csak azt felejtettem el, hogy cigi van a számban, ami sikeresen ki is esik, rá a ruhámra, mire Én seperni kezdem, ami leginkább egy gitározásra hasonlít. Lassan zuhant le a csík, hallani lehetett az utolsó halálsikolyát, és ahogyan lassan eregette magából a kétségbe eset füstöt. Szinte sajnálom is, de csak szinte. Inkább visszadőlök a korlátnak és ismét rágyújtok. Elégedetten figyelem, ahogy Néhányan már kezdik is a harcot. Üsd-vágd, nem apád és nem is anyád. Végre kezd izgi lenni a buli, már csak egy kis Nacho kéne meg, na meg egy kamera, hogy a felvétellel kaszáljak egy rakat pénzt. A következő amire felfigyelek, hogy Aizent, Gint és Tousent ideiglenesen elzáró kis tákolmány egy kis discofénnyel karöltve megszűnik létezni. Azt kell feltételeznem, hogy a mérleg szerencsésen a Mi térfelünk felé dőlt. Olyan harminc percecske és már mehetünk is haza, hogy forró kakaót szürcsölgetve üljünk a TV előtt és rémtörténeteket meséljünk. Míg a vesztes oldal pedig a sebeit nyalogatva hazamenjen. Egy igazságos világban így történne meg, csak sajnos az élet nem arról híres, hogy mindig a napos oldalát fordítja feléd. Sajnos túl gyakran láttam már a seggét. Bár erre egy ismerősöm azt mondta „Ha az élet háttal áll akkor fogd meg a seggét”vagy dughatom homokba is a fejemet, de akkor viszont seggbe fog majd basszni. Lépjünk a tettek mezejére, el szeretném lökni magamat a korláttól, csak sajnos nem megy. Eh, lusta vagyok most ehhez. Nézzem tovább az egészet, pontosabban csak szemlélődnék, ha nem éreznék meg valamit Én is. Hm, pár idegen, érdekes, nem ismerősek, sőt a ruhájuk se. Lesz ám megrovás majd, így jönnek harcba? Civilbe? Ilyen lazaságot megengedni SS-ben, rossz oldalra születhettem. Nekem bezzeg feszítenem kell ebben a fehérben, amiben egy orvosra is hasonlítók. Tényleg, erről jut eszembe, le kell majd vennem ha végül Nekem is meglesz az ellenfelem. Nem azért mert szeretek a testemmel dicsekedni, csak azért akarom, mert mindig sikeresen tönkrevágják, és azt akarom, hogy megússza a dolgot. De csak megint elkalandozott az a hülye fejem. Figyelmemet összpontosítsam inkább a nemrég érkezett személyekre. Akik közül az egyik zuhanni kezdet. Hm, hatásos egy belépő azt már elmondhatom most is. Legalább eggyel kevesebb lesz majd terítéken. Vagyis csak szerettem volna, valahogyan csak megoldotta a dolgot. Na mindegy, még nem talál meg addig nem fog érdekelni a lényeg, hogy Én maradjak ki az egészből. Mit érdekel most, hogy Aizen ismeri-e azokat Akik most érkeztek. Hogy megölte az egyiküknek a Pincsijét, vagy a fogorvosának, a szomszédjának a haverját, és most ezért jöttek véres bosszút állni. Csak sajnos azt kell most észrevennem, hogy az egyik felém kezd jönni.
~ Ne ide gyere, ne ide gyere. Bazzzzzd, ide jött. – fáradtam forgattam meg a vörös lélektükreimet, majd hátamat nekivetve a korlátnak úgy pihentem tovább, és vártam az érkezést. Amikor ez megtörtént kiveszem a cigimet a számból és egy nagyot ásítok. Leszek olyan paraszt, hogy nem teszem a szám elé a kezemet. Fáradt, álmos hangon szólalok meg, az arcomon pedig látszik, hogy nem sok kedvem van ehhez az egészhez.
- Szevasz, a nevem…… egy pillanat, másnaposan nem mindig jut eszembe a nevem. Tényleg csak egy pillanat. Nah, akkor még egyszer. A nevem…….. Karasu Vex, a 87-es Arrancar lennék, és kurva unott meg fáradt és fázok is, cigim is kevés van, nyűgös vagyok. Nem lehetne azt csinálni, hogy csak hadonászunk párat, majd bemegyünk valami rejtet helyre, ott hangoskodunk, ellövünk pár valamit és kész. Na, benne vagy? – befejezem kicsit elnyújtott beszédemet, majd amíg várom a válaszát megvakarom, a tarkómat.

Megérkezésünk után néhány búcsúszót ejtettem meg, aztán azonnal egy fehér hosszú hajú arrancar felé vette az irányt. Meglehetősen meglepte a dolog, hogy felé tartottam. Nem igazán akart harcolni. Túl sok kedvem nekem sem volt, de azért meg kell mutatnom, hogy elrontották a dolgot, hogy harcba jött szinte mindenki. Halálra volt szükség, méghozzá igen nagy mértékben. Kár, hogy én nem vagyok az a mészárszék típus. Mikor megérkeztem elé, megpróbált bemutatkozni... Bár mégis az első információ az volt felőle, hogy másnapos. Én egy jót nevettem a dolgon, majd intettem neki, hogy semmi gond.
- Szerencséd van. Benne vagyok, de hogy ne érezd azért magad szarul elugrok másnaposság elleni gyógyszerért. Elvileg ez Karakura pontos másolata. Várj egy pillanatot- mondtam neki, és a következő pillanatban shunpoval szeltem át a várost. Sajnos csak kinézetre volt lemásolva a város, a gyógyszertárakban nem volt semmi... Aggódva vakarásztam a fejem. El kéne ugrani hozzám. Nagyszerű. Elővettem Paragont, és aktiváltam újra a shikai formáját. Még a szívem se dobbant mégegyszer, mikor már otthon voltam, és egy teát kezdtem elkészíteni. Én is szoktam másnaposság ellen teát inni. Pláne ezt a speciális füvekből összerakott csodát. Nekem mindig segít. Már öntöttem is a termoszba a kész löttyöt, amit alig öt perc alatt készítettem el, eszembe jutott valami. A kis rokokó stílusú kredencre tekintettem. Odaléptem mellé, és kipakoltam a tartalmát. Két üveg whiskey, meg három rizs pálinka, meg két valami áfonyás pálinka... nemtom, de valami Erdélyből hoztam, mert nagyon hadováltak nekem, valamit a nyelvükön. Nem igazán értettem meg őket, csak azt, hogy baromira értenek a piához. Finom cucc. Ja és pár doboz sör. Levettem még a cubából hozott //lopott// szivarokat. Az egész pakkot a hátizsákomba raktam, és egy teleporttal megjelent Karasu mellett.
- Hali, az én nevem Tamachi Yukezo. A Tamachi ház társfeje, amúgy a Gotei 13 az ellenségének tart, és épp most próbálom bebizonyítani, hogy én milyen jó vagyok hozzájuk. Szóval ha lehetne, azért harcoljunk jó látványosan. Meg ha már itt vagyunk... Ez egy háború baszki. Nem értem mire jó nekik, de ez egy háború- mondtam neki, és a végén még meg is csóváltam a fejem. Utána kinyitottam a táskámat, és odaadtam neki a termoszt, amiben a gyógytea volt. Közben én rágyújtottam egy cigire.
- Az első korty után iszonyú hányinger fog elfogni, de próbáld meg visszatartani, és inni rá még a teából. Ha megiszod azt az egész langyos piát, akkor teljesen jól leszel... Bár utána már elhányhatod magad. Jót fog tenni hidd el. Utána meg. Hoztam még több piát, meg szivart. Szóval villogjunk egyet, utána igyunk, meg dumáljunk. Erre gondoltál te is nem?- instruktáltam, majd hagytam még, hogy shikaiban legyen Paragon. Ez van. Villogni kell. Akkor villogjunk. Bár kíváncsi vagyok, hogy hogyan is harcolhat valójában. Bár azt hiszem ez lesz a legkisebb problémánk. Ha elvégezte a kúrát, akkor szabadjára engedek keveset a reiatsumból, hogy biztos elhányja magát. Utána megvártam míg előveszi a fegyverét, ha úgy óhajtja, és neki esek egy villámgyors vágással. A bal vállába próbáltam mély bemetszést ejteni, úgy a gyomráig... Ivászat ide, vagy oda, ha meghal, akkor nagyon rosszul csinál valamit. És olyat kell mutatnom, amiről elhiszik, hogy a halálát akarom. És nem az a leghihetőbb, ha valóban kinyírni akarom? Mindenesetre nem vagyok valami nagy kardművész, szóval hátrébb ugrottam, és egy kidouval próbálkoztam.
- Hadou 04: Byakuray!- kiáltottam, és máris megjelent a hosszú ezüstös villám az ujjam végéből. A szívét vettem célba.

Kegyetlen az Élet a gyermekeivel, kiváltképp az olyan mostohákkal, mint Én vagyok. Ártottam valaha is bárkinek? Eltekintve azok a lelkektől, amiket sajnálatosan a fejlődésem érdekében el kellet fogyasztanom. De tényleg csak ennyi, azóta már „vegetáriánus” vagyok. Semmi lélekállagú, csak is természetes hús és tojás, plusz társaik. Ennyi az egész. Erre mit is kapok? Egy kegyetlen nagy seggbebaszást, letolták a gatyámat, előre döntöttek, beolajozták a faromat, és durr bele, már adagolták is. Haj, de egy kedvenc mondásomat idézve. Ha meg kell basszodni, akkor meg kell. Nincs mit tenni, a nagy kaporszakállú kitalálta, hogy harc lesz, amiben részt fogok venni. Legyen hát, meg teszem, amit tudok, és csak reménykedhetek, hogy az ellenfelem majd nem lesz az a daráló. Nemtetszésemnek már ki nyilvánítottam azzal szemben, hogy mégis van egy személy, aki felém tart. Mondhatom, nagyon boldog vagyok. Valami bemutatkozást is szerettem volna, csak másnaposan van az úgy, hogy nem mennek elsőre a dolgok. Mint jelenesetben a bemutatkozás. Mennyit piálhattam, ha a nevemre se emlékszem? Szerintem a májamat már kiszedték, és még mindig piában ázik, Én meg csak érzem a hatását. Végeláthatatlan beszédem után végre eljutottam a lényegig. Ki tudtam mondani, hogy a szüleim milyen becses névvel áldottak meg. De komolyan? Pont egy kurva folyóról? Mert a jól tudom Karakurában van egy Karasu nevű kis vízecske. De most képzeljük el a dolgot. Valaki megy részegen és elkezd hugyozni, bele a Karasuba. Kérdezik majd, mit csinálsz? Mit felel? Áááá semmit, csak lepisálom Karasut. Azt már nem, kérvényt fogok majd benyújtani a Polgár Jenőhöz, a hivatalba a Jenőhöz. Azért, hogy kereszteljék át valami másra majd azt a folyót, ha meg név kell, majd adok Én egyet. Hiszen van egy shinigami, nagyon utálom. Ai, legyen ez a neve, ne Én legyek a vizeletes nevű. Csak megint sikerült, megint eltértem attól, hogy már előttem van az ellenfelem. Aki megértő, bár nevet, de ez egy jó jel. Sőt, még elmegy és szerez valamit, amitől nem leszek szarul. Ez marha jól eset, de tényleg. Egy hálás mosolyt is küldök felé.
- O várok akár kettőt is, csak szerez valamit, amivel kilehet szedni a kismajmokat a fejemből. – s ahogy jött úgy ment is tovább. Fasza csávó, ezt már most eldöntöttem. Segít, és abban is benne van, hogy ne kelljen harcolni, elég legyen az, hogy mímeljük. Míg oda van addig is elfoglalom magamat, mivel egy tetőn vagyok, szépen lekuporodok a felvezető lépcsőt rejtő kis épület mellé. Felhúzom a térdeimet ismét rágyújtók, a karjaim megállapodnak a lábamon, és az eget kezdem kémlelni. Lassan szállt felfelé a füst, mennyire könnyedén szállingózik. Így pedig főleg, hogy a harcok elkezdődtek és a felszabadult erők miatt már a szél is bolond lett. Nyuszi legyek, ha ez a hely nem fog lepusztulni a nap végére. Akik a törmelékből élnek, Azok ma nagyot kaszálnak majd. Lassan elnehezülnek a szemhájaim, álmosság fog el, és talán sikerülne is, ha nem szólítanak meg. Felpattanok és ártatlan képpel hadarni kezdek.
- Kéremszépennemaludtam….. Jaaaaa, hogy vissza is értél, hallod, gyors vagy gec. Pedig nem is annyira régen mentél el, és minek a táska? – ha jól rémlik eddig nem volt nála, vagy csak még mindig a pia. – Nebazd, nemes vagy? Várjvárjvárj, tehát ellenségnek tartanak, és közben mégis jöttél segíteni? Khm, nem azért de ez egy ótvaros nagy marhaság. Ha a helyükben lennék, hagynám, hogy segítsetek, utána meg szépen leölnélek benneteket. De ez az Én véleményem. Ha szeretnéd, akkor legyen, hadakozhatunk egy keveset. Abban meg igazad van, ez egy kibaszott háború, amit nem a kicsik kezdtek, hanem fent valakik. Mi vagyunk ebben a kurva játékban a gyalogok. Szar szerep, de a kis szerep is szerep. – vontam meg a vállaimat. Egészen szimpatikus ez a tag, és talán mégse kéne, hibáztatom azért, amiért haza akar menni. Szerintem hasonlóan cselekednék Én is. Amikor a táskájához nyúl, megfeszülnek az idegszálaim, de csak egy termoszt ad át. Értetlenül nézek a kezemben lévő kis tartályra. Ezzel most mit csináljak? Verjem meg vele vagy mi? De kapom a választ, van benne valami, ami segít rajtam, hát legyen akkor. Habár a többi szava miatt megremegtem és egy nagyot nyeltem, plusz undor is ült az arcomra. Még piát? Eh, az igazi harc akkor még odébb lesz. Letekerem a kupakot és köszönetként biccentek egyet, majd meghúzom az itókát. Igaz a volt, majdnem elhányom magamat. Öklendezni kezdek, de tűrők és szenvedek, lassan megy le de csak sikerült. Kiürült és elveszem az ajkaimtól, de kellet neki reiatsut szabadon engedni, rohanok a korláthoz és hányni kezdek. Remélem nem pont itt harcolnak, mert akkor kapják az áldást. Kiadtam magamból mindent de még egy kicsit támaszkodok.
- Eh…uh…ihhh… baszki, ez nem volt semmi, érdekes egy íze van ennek a valaminek. De igazad van, tényleg jobban érezem magamat. Akkor hajrá és csináljunk egy olyan előadást, amit emlegetni fognak. - ördögi vigyor kúszik az ajkamra és a bal kezembe fogom Orgot. S ahogy látom nem lacafacázik, már támad is. Szép vágást akart beadni, és nem is sokon múlt, hogy nem lettem ketté szelve. Ha nem a balomba tartom a zanpaktoumat akkor egész szép vágásom lenne. De sikerült hárítanom, kereszteződnek a pengéink, Én pedig megpróbálom ellökni magamtól, de Yukezo már cselekszik is. Elhátrál és egy kidouval támad, nem volt valami gyors a reakció időm, és el is talál…. Csak van egy bibi, a szívemre célzott. Azt hiszem nem mondtam, hogy nincs szívem, ahol a vért pumpáló szervemnek kellene lenni, ott van az Én hollow lyukam. Tehát áthatol a ruhán, a lyukon és elszáll a semmibe. Hehehe, geciskedjünk egy kicsit. Fájdalmasan felnyögök és lehajtom a fejemet, mintha már vége is lenne. Csak hogy ismét elvigyorodok és hirtelen felnézek rá, felemelem a jobbomat, és kilövöm rá a tenyeremből a láncomat, aminek a végére egy kunai van erősítve. Egyenesen méltó ellenfelem jobb vállát célozva meg. Ha talált ha nem, folytatom a támadást. Elé sonidozok és hozzá hasonlóan egy balról indított íves vágással kezdek. Nem utánozom, hanem csak másolom, és ez pedig dicséret a kitalálóra nézve.
- Bocsi, de a szívem helyén van a hollowok egyik elengedhetetlen kelléke. Gondolom kitalálod mi is az? – kérdezem egy hatalmas vigyorral az arcomon.

/Ha kevés a cselekvés, vagy valami nem jó, küldj egy PÜ-t és javítok/

A kidou mikor átmetszette a szívét, egy kicsit csalódott lettem. Rápazaroltam a jó kis józanító teámat. Megcsóválom a fejemet, hátat fordítok neki, és elindultam új ellenfelet keresni, közben hátrafelé összpontosítottam az érzékeit. Igazából nem nagyon érzem, hogy haldokolna. Talán azért, mert nem is haldoklik. A felismerés hevében azonnal felé fordultam, és szembe néztem a gonosz kis vigyorral, majd a bal tenyerével. Jöhet a kunai. Már csak az hiányzik, hogy azt mondja, tőle idegen szinkronhangon, hogy „Get over here!”. Mikor elhajolok a lánctól, elém sonidózott, és egy ismerős mozdulattal próbált meg véget vetni az életemnek. Egy gond volt csupán. Ennek az idiótának egy baromi nagy kaszája van! Ráadásul nem valami barátságos az sem, hogy három pengéje is van a kaszának. Nem lehet értelmesen karddal hárítani ezt a fegyvert. csak a legfelső egy méter körül lehet, az alatta lévők egy kicsivel kisebbek. Az én karom hossza egy méter húsz centi körül lehet. Tehát ha eltalálom a megfelelő ívet, akkor a felső és az alsó penge közé tudom állítani a kardomat, és így pont nem ér el a legfelső. Most már csak a gáz, hogy a bal oldalamat támadja. Hehe. Akkor itt az ideje meglepetésekkel szolgálni. Előkaptam a másik kardomat, amit a balommal forgatok ügyesebben, és azzal támasztottam ki a kaszáját. A terv a következő volt. Hárítom a kaszát horgoló tartásban, hogy nehezére essen visszahúzni a fegyverét, ha védekezni akar. Közben jobbommal Paragont forgatva a mellkasát céloztam, így a tüdejét próbáltam tönkretenni, hiszen az elhangzották alapján, egy szívtelen egyénnel harcolok. Akkor mi pumpálja a vért? Egyáltalán van ennek belsőszerve? Találkoztam már más kaszás egyénnel is. Neki például egyáltalán nem volt se gyomra, se semmilyen belső szerve. Bár szinte elpusztíthatatlan volt. Már régen nem találkoztam vele. No mindegy. A harcra kéne összpontosítani. Eléggé gyengén döftem, szóval még csak éppenhogy megkarcolhatom a hierroját. Elengedem a kaszát a horgolásból, és elshunpozok, méghozzá mögé.
- Képzeld én már rég óta nem vagyok gyalog. Én a futó vagyok, akinek a feladata a gyalogvadászat. Vagy nem szoktál tán sakkozni?- a következő pillanatban mögülle is elshunpozok. Közben egy reiatsu lökettel lepattintottam a lábvédőimet, így elérve a maximális sebességet. Egy rendszertelen koreográfiával köröztem körülötte. Mikor irányt váltottam, csak akkor váltam az átlag shinigami, vagy hollow számára is látható. Nem tudtam hogy, valójában mennyire is szokott hozzá a gyorsasághoz, de azt tudtam, hogy a leggyorsabbak között voltam. Talán egy embert ismertem, aki gyorsabb volt, mint én. És az most Aizen ellen vonul harcba ott fenn. Koreográfiámba beletartozik, hogy olykor olykor egy nagyobb csapást mértem rá. Haiiro Kiránál is bevált a módszer. 3 másodpercenkénti egy csapással számolhatott fel átlagban. Ekkora sebesség mellett a célzás szinte felejthető volt. Teljesen random mértem be a vágásokat. A kör, amiben shunpoztam olyan négy méteres sugárral rendelkezett. Figyeltem, nehogy úgy lője ki a láncát, hogy én belemenjek. Ha ez előfordulna, akkor vagy átbújok alatta, vagy átugrom, ha kényelmetlen magasságban van. Bár ekkor láthatóbbá válok, mint egy elmosódott folt. Nem sokáig bírtam ezt a futkározást, egy kicsit pihennem kellett. Közelharcba bocsájtkozva fejeztem be a futásomat, és bízva abban, hogy komolyabb sérüléseket szenvedett az előbbi akciómtól, próbáltam úgy harcolni ellene, hogy terhelje a fájdalom, ha védekeznie kell. Ugyan nekem is lihegnem kellett, mert elfáradtam, így a védelmem enyhülhetett. Könnyebben szerezhettem nagyobb sérüléseket is. Lehet elhamarkodtam ezt a csatát. Akár bekaptam egy nagyot, akár nem, hátrébb ugrottam, és kifújásképpen a következőt alkalmaztam rajta. Csak a szokásos. Mindkét kardomat leszúrtam az épületbe, és reiatsum a tudatom puszta akaratára is egy erőteljes kidout formált.
- Bakudou 64: Maindokonroru Sakkaku-- a hatás egyenesen az elméjébe fúrta magát, majd rémképeket ébresztve benne a legrosszabb rémálmokat, és félelmeket összpontosítottam belé. Ha nem ismeri a félelmet, akkor teljesen felesleges a dolog, de remélhetőleg eme varázslatom azért megforgatja a harc menetét. Már előre is készültem arra, hogy begőzölve nekem rontson, mint mindenki. Ha felébred, és gondolkodásra képes, akkor valóban egy olyan arrancarral állok szemben, akivel öröm a harc. Nem csak izomban, hanem észben is jeleskedik. Mert ha eljut a gondolatáig, hogy mi történt, akkor azt is tudhatná, hogy megölhettem volna, míg ő szenvedett. És hát inni is kell, ott meg a sokkoló élmény elfelejtődik. Ha viszont nekem ront, akkor végeznem kell vele, és ez igen szomorú. Talán az új támadásomat is bevethetném rajta. Kíváncsi leszek mit fog tapasztalni, hogy ha elmetszem a pengéit, és tönkreteszem a zanpaktouját... esetleg az életét. Majd még kiderül. Egyelőre most hadd aludja a legrosszabb álmát... már ha sikerrel jártam.

//Sorry a gyatra postért, most egy kicsit kiestem az életemből, majd összevakarom magam//

Szemétség volt, tudom az, de harcolunk, legalábbis elméletileg azt tesszük. Ezért is lehet kicsit megengedett az, hogy egy picit csaljunk. Bár ez nem is csalás, inkább stratégiai lépés volt a részemről. Csak egy kis előnyhöz szerettem volna jutni a harcunkban. Lehet nem az a fő cél, hogy a másikat megöljük, bár azt megjegyezném, hogy elég szemétség volt részéről az, hogy a szívemet akarta már kapásból átlőni. Na tehát, nem a másik halála a cél, hanem inkább egy látványos bemutató a többieknek. Bármennyire is leszarom a véleményüket és azt, hogy mit is gondolnak rólam. Elértem arra a szintre, hogy hidegen hagynak azon gondolatok, amik más személyek fejében keringenek rólam. Akiket régen ismertem felém se néznek, max ha csak én keresem a társaságukat, de még akkor se reagálnak. Tehát ezért is jutottam arra a döntésre, hogy inkább elvonóluk a sajátjaimtól, és ha kell valami, akkor majd keresnek. Chh, fene már megint nekikezdtem az önsajnálatnak miközben a testem csak cselekedett. Akartam egy vágást adni Yukezonak, de elég szépen hárította, és itt jegyezném meg azt, hogy a picsába, két kis belezője van? De kérem, nekem csak egy van, igaz három pengével, de akkor is, egy helyen van min a három, ezért ezt nem lehet több fegyvernek számítani. S nem is rest derék ellenfelem támadni, egyenesen a mellkasomra céloz. Miért van egy olyan érzésem, hogy nem megint a szívemet fogja célba venni? Szeretnék hárítani, de erre lehetőségem nincs, közben a láncocskám már ismét visszahúzódik. A végén valaki elesik benne. Az összeakadt fegyvereink halk csikorgással adják tudtomra a nemtetszésüket, ama cselekvésem után, hogy szét szeretném választani azokat. Akkor ezt most igazán megszívtam. Vagy mégse? Nem érzem a légszomjat se más komolyabb fájdalmat. O köszönöm legfenségesebb Valaki, aki megalkottál minket arrancarokat és megáldottad a testünket a Hierronak nevezet dologgal. Így csak egy kis vágásféleség lett a jussom, ami csak akkor fájna igazán, ha citromlevet öntenének rá. Végre ismét szabad az a drága Orgo és nyugodtan forgathatom. Talán ennek örültem annyira, hogy nem reagáltam elég jól amikor mögém került Yukezo. Nos, majdnem a csontvázam kiugrott a helyéről hátrahagyva a maradékot.
- Bazd, máskor ha lehet ne csináld ezt, oké? Majdnem sikerült nyakig fosnom magamat. Nah, és oké, képzelem a dolgot. Csak elég nehezen megy, azzal a kis hülye sisakkal elképzelni téged. tudod az a kis dagadt kör a tetején valami elbaszott irányjelzővel. De ha futó vagy akkor nekem nehogy összevissza rohangálj majd, szépen csak egy vonalban. De ha te egy futó vagy, akkor bástya lehetek, ha itt vagyok a Big Bossal. És sajnos nem, nem nagyon találtam senkit aki sakkozna, ezért megkopott a tudásom már rendesen.
Sóhajtok egy bánatosat, majd fordulatból megkísérelem kettévágni ezt a shinigamit, ami nem volt túl sikeres, mivel már megint csak megváltoztatta a helyzetét. Érdekes, minek pattintotta le a lábáról azokat a vackokat? Amikor pedig ismét csak megindul, akkor az állam koppan a tetőn. Alig tudtam reagálni, ezért is kaptam be pár vágást, nehezen fog menni a védekezés, mindkét kezembe kéne valami fegyver. Várjunk csak ez lehetséges is, jobbomban ott van Orgo, a balommal pedig tudom használni a láncot védekezésre. Meg is van, Orgoval nyolcasokat kezdek el leírni a jobb oldalamnál, talán párat felfog, a láncot pedig kiengedve másfél méteresre pörgetni kezdem a testem mellet. Így legalább valamennyire védve vagyok a vágások ellen. Sajnos csak valamennyire, mert néhány eltalál, aminek következtében már több sebből is vérzek. De a fájdalom csak egy érzés, semmi más, elmúlik majd, kilehet zárni, csak akarni kell. De végre ez a Rúgóláb Nyuszi abba hagyta a sprintelést, és szemtől szemben akarja befejezni. Nem a zanpaktoumat használtam, hanem a láncomat, és nem a rendeltetése szerint, hanem ostor módjára felé csaptam egyet. Vagy van haszna, vagy nincs, majd a sors eldönti.
- Gyors vagy Gyalog Kakuk… – ennyi, megint csinált valamit, ami miatt idegesítő nevetést hallok, riadtan kapkodom a tekintetemet majd valami borzasztott láttam magam előtt. Ne, csak őket ne, bármit csak ezt ne. Azonnal kivert a H2O, remegő lábbakkal kezdtem el hátrálni és salapálni vaktában. Életem legnagyobb félelme elevenedet meg most, és nem tudom mit kéne csinálnom. Az hogy vagdosnám ezeket a kis mocskokat az nem segít.
- Tehát a gyermeki nevetés ad erőt nektek férgek? – kérdezem sziszegve. – Legyen, akkor nesztek a kurva anyátok, egy nagy ölelés!! – a láncom ismét visszatér a tenyerembe, és Barákat kezdek el lőni mindenfelé(talán egy pont Yuke felé megy). Nem érdekelt különösebben hogy az építmény amin vagyunk leomolhat, inkább mind dögöljünk meg. De a képek egyre homályosodnak, míg végül eltűnnek. Ismét csak a shinigamit látom, a kis démonokat végre sehol. Remegni kezd a szemem sarka miközben Yukezot nézem.
- Ez aztán egy szemét dolog volt. Majdnem be is hugyoztam, a tisztító számlát küldtem volna Neked. – egyenesen ellenfelemre mutatva hangoztak el ezek a szavak. – De mindegy, lesz majd okom megint piálni. Ezt a megrászkodtatást ki kell valahogy hevernem. Most pedig azt hiszem ezt megfelelően kellene megtorolnom. Nem gondolod? - a választ nem is vártam meg, hanem támadásba kezdtem, egy kék Cero indult meg a bal szemem elől. Ez volt az első lépés, a második pedig a várás, hogy mit reagál, erősen összpontosítottam, hogy láthassam a mozgását, és ha ez sikerült, akkor lendülök ismét támadásba. Mégpedig úgy, hogy sonidoval megpróbálok a közelébe kerülni és Orgoval sorozatos csapásokkal támadom. De ahogy érzem lassan ideje lenne használni az erő felszabadítást, bár azt kell feltételeznem, hogy a gyorsasága akkor is jobb lesz mint az enyém. Ez a szopás nem a faláb.

/Ha valami nem jó, vagy kell bele akkor szólj/

A kidou hatásos volt, majd mikor elkezdett lövöldözni, ki kellett térnem, így megzavarta a kidouhoz szükséges meditációmat. Egy másodperc leforgása alatt tisztázódott előtte a valóság. Nem hiába okos a gyerek. Én csak kacagtam, mikor a dolog szemétségi részét tárgyaltuk. Ceroja szép kék színben pompázott. Hogyan is kéne kikerülni. Jobbra tértem ki a nyaláb elől, majd mindkét kardomat a földbe szúrtam, ugyanis most szükségem volt a kezeimre. Sejtettem, hogy hogyan is próbál támadni ezután, hiszen alapmetódust használt. Elterelő lövés után, gyors közelharc. De nem eszik forrón a kását, pláne, hogy ezt szeretem én is alkalmazni. Sonidoja útját végig követtem, és mielőtt még elért volna, azt láthatta, hogy egy fix testállást vettem fel, mintha el akarnám lökni magamtól, de nem ez volt az igazi célom.
- Kounkanteny- suttogtam, és a kezeimen valóban megéreztem a teste súlyát. Felszabadítottam egy rakat reiatsut ahhoz, hogy mint egy jedi megfogjam a levegőben, majd az elmém puszta akaratával eltaszítsam méterekre tőlem. Utána két oldalra tettem a kezemet, a két leszúrt kardra.
- Hadou 50: Rei no kuron- kántáltam, és két klón jelent meg, ugyan úgy két karddal. Immáron hat kard ellen kell küzdenie. Mikor előreküldtem a két klónt, csupán egy lebegett a tudatukban. A parancsom, amiben az állt. Halálos támadást indítsanak, de tegyenek úgy, mintha a hierroról lepattanna, vagyis, hogy csak úgy tűnjön, mintha komolyan vennénk. Egy ilyen támadás úgyis betalál, hiszen kettő az egy ellen voltak, de akkor azonnal rájön, hogy mit is tervezek. Ha az előző illúziómból úgy jött ki, hogy nem vérgőzös, haragos thomas a gőzmozdonyként jött nekem, akkor meg fogja érteni, hogy mi is rejlik egy kamu és egy igazi támadás között. Az igazi támadás valószínűleg felőlem fog érkezni, így tud rám figyelni, miközben a klónok csak úgy tettetik, hogy támadna. Ezért a fejesek azt láthatják, hogy halálos csapásokat hárít Karasu, majd egy hatalmas erejű támadással kerül szembe, amire Karasu fel tud készülni, mégis úgy tűnik, hogy nem volt rá képes, és pusztán az arrancar ügyessége menti meg. Ahhoz, viszont, hogy véghez vigyem a kis támadásom, ezeket a sebeket, amiket mostanság kaptam, gyorsan be kéne gyógyítani.
Bakudou 59: Kurenai ribon- a varázsige hatására, kis szalagok jelentek meg a kasza által okozott sebeken, majd beolvadva eltűntek ezek a kis karcolások. A jobb vállam fáj. Mikor hárítottam a támadást, amivel indított, egy kis zúzódást okozott, amit csak most kezdtem el érezni.
- Hadou 45: Kohaku koutetsu- bal kezembe egy fényes gömb jelent meg. Fájdalom szúrt a bal kezembe, mikor reiatsut vezettem át rajta. Kellemetlen érzés volt. Még Karasu is láthatta, hogy megterhel a kidou használata. Egyre fényesebb és fényesebb gömb jelent meg.
- Ég veled Karasu, jól harcoltál Odalent találkozunk- utaltam rá, hogy a kidoumat, csak úgy védheti ki, hogy leugrik az épületről, mielőtt késő lenne. Felé tartottam a kezemet, és a több száz penge mikor elhagyta a kezemet, hatalmasat pusztított az épületben, hatalmas port kavarva. A klónjaimat természetesen darabokra szaggatta. Mikor véget ért a támadás, csak a por maradt, és lepte el a tetőt.
~ Remélem vetted az adást Karasu~ gondoltam magamban, majd vártam, míg elül a por, felfedve a tető roncsait. Kicsit ingataggá vált itt-ott. Uraharaék jó munkát végeztek, de sajnos én csak a pusztításhoz értek. Körülöttem a levegő, még sercegett a reiatsutól, és még egy halvány derengés is körülvett. Vártam. Egy cigit vettem elő, és gyújtottam rá. Egyenletesen eresztettem ki a füstöt. Ráérős kezemmel az öltönyömet poroltam le.

Bazd, azért geciség volt részéről hogy nevet a dolgon. Komolyan nagy szemétség, hogy megidézi azokat a lényeket, nem is tudom minek nevezhetném….Azokat. Csak azt tudom, hogy már régen is féltem. Az egész egy piáláshoz vezethető vissza. Részegen mentem haza, és csak nézni akartam valamit ami lefáraszt. A szobatársam ekkor már aludt, igen ekkor osztoztam egy másik arrancarral. De helyette mást találtam, ezeket a szörnyeket a TV-ben, ahogyan szivárványt rókázva ölelgetnek mindent, és a Napban röhögő gyereket. Éreztem, hogy nem lesz egy futó kaland majd. Este nem is tudtam aludni, az ágyam sarkában ültem egy baltával a kezemben, és vártam. Minden apró neszre odafigyeltem, és amikor mocorogni kezdet az ajtóm, és egy alak kezdet kirajzolódni, tudtam, értem jöttek. Nem vártam meg hogy támadjanak, ugrottam és darabolni kezdtem, amikor pedig feloltottam a villanyt… hát nem azt láttam amit kellet volna. A szobatársam volt az, pontosabban egy része, a többi elszórva volt a szoba, különböző részein. Ez volt az a pillanat, amiért senki se akar velem lakni. Amit nem értek meg, hogy miért? Haj, mindegy is, folytassuk a támadást. A Cerot ellőttem és megvárva hogy mozduljon valamerre támadásba is lendültem. Csak megint túl heves voltam, nem gondolkoztam eleget, mert egyszerűbb lett volna ha a láncommal támadom meg, ehelyett pedig közelről szerettem volna vele konfrontálódni. Igazán kár, mert látva hogy mennyire nyugodtan reagál sejtettem, hogy ez nem lesz annyira kellemes. Hogy eltaláltam, valami Kuntaketyét emlegetett, ami után szálltam tovább.
- Eh, remélem azért nem Te vagy az apám? – kérdeztem vigyorogva miközben sikeresen talajt fogtam. A vigyorgás csak kb addig maradt meg, míg nem láttam, hogy már hárman vannak. Khm, ez genyaság.
- A fene az osztódós fajtádat már! – hangot adtam a nemtetszésemnek és felkészültem a három oldali támadásra, de helyette csak kettő jött. Milyen jó már nekem, mi? Akkor hajrá, próbáljuk meg túlélni ezt az egészet. Bár az, hogy csak másolatot küld ellenem ad okot a gondolkozásra. Vagy lebecsül, és azt gondolja, hogy elég lesz ellenem két hasonmás. Ez pedig kurvára elszomorító, a lenézés ezen formája igazán szar. Más lehetőség, hogy valamire készül és így akar időt nyerni. Talán egy sunyi vágással akar majd leszúrni, vagy egy kidouval szeretne elintézni. Bár most felesleges gondolkodnom, mivel ki fog derülni valahogyan és mert a klónjai már támadnak is. Tehát foglalkozunk a védekezéssel, ismerem már valamennyire ezt a klónos cuccot. Legalábbis azt a kiadását amivel egyet lehet teremteni. Ez biztos az 1.2-es verziója. De elég is ennyi, mert támadnak és nem egyszerű úgy védekezni, hogy nekem van egy fegyverem, náluk meg összesen négy. Ketteskének a támadását tudtam védeni, de Hármaskának már nem. Gondoltam itt a vég nekem, a Kővér Hölgy többet nem énekel, de tévedtem, szinte nem is éreztem semmit. Hm, lehet csak fárasztani akar? Akkor azt hiszem erre nem fogok nagyon reagálni. Hagyom had salapáljanak, közben pedig csak nézem mit is csinál Yukezo. Egy újabb kidou, inkább erre figyelek, és várom a hatást, egyenlőre semmi. Megvonom a vállamat majd figyelek tovább. A következő már érdekesnek tűnik. Az arcán a végbemenő változások alapján annyira nem élvezi ezt az egészet, tehát ez nekem jó. Amikor pedig elköszön ösztönösen integetek is neki.
- Szevasz, Te is… mi van? – most esett le a dolog, azt hiszem lépnem kéne innen. Fordulás és ugrás a tetőről. – WINETUUUUUU!!!!! – kiáltom és csak el tudom képzelni mi megy fent végbe, főleg abból, hogy egy szép kis robaj és az épület úgy dönt, hogy lehet 911-et játszik. Bár nem feltétlen fog ledőlni, de fő a biztonság. S eljött a csend ideje, nem volt más csak a csend. Azt hiszem megnézhetem mi maradt meg a tetőből. Na, irány felfelé. Milyen szerencse, hogy képes vagyok a levegőben is járni, faszább vagyok mint egy ácsnak a fia, hiszen Ő csak a vízen tudott. Felérve látom, hogy szép kis pusztítás van, por és miegymás. Hm, de ott van az ellenlábasom is, nyugodtan cigizget. Azért ez pofátlanság, oda sonidozok és olyan egy méterre állok meg előtte.
- Ne légy már geci, adj egy szálat. Munkanélküli bányász vagyok, akit kiraboltak a Mosómedvék, és közben hat gyereket és hét macskát kell etetnem. De egy szál cigi segítene felejtetni a gondjaimat. Utána majd folytathatjuk, de legyen ez a fél idő, vagy valami ilyesmi. Oké? - ha benne van, és ad egy szálat akkor mellé állok és szívni kezdem a cigit. – Ez volt ám a szép kis robbantás vagy valami olyasmi. Mond, maszekot nem vállalsz? Pár kis lakásbontás és miegymás? – szívom tovább a cigit. – És mi volt az oka amiért eltűntél SS-ből? – s végül elnyomom a cigit. – Akkor mehet?
Ha megkapom a választ akkor eltávolodok a közeléből, és jöhet a támadás.
- Claro de luna. - a kis kék sarló energia mögötte jelen meg és veszi célba a lábait, hogy megbénítsa a mozgásban, ami ha sikerül akkor a siker örömére pedig egy Tsuru Hankei-t is útjára indítok. Ami szépen és jó gyorsan meg is indult Yukezo felé, és ha talál akkor egy egész percig nem fog tudni mozogni, aminek örömére pár Barát is megindítok felé, bár inkább a lábát célzom, azzal van itt a nagy baj.

/Itt pedig a szokásos szöveg Very Happy

/

Mikor teljesen elállt a füst, nem láttam sehol. Aztán egyszer csak előbukkant, nagyjából onnan, amit mondtam neki. Amint meglátta, hogy dohányzok, már jött a szokásos letarháló szöveggel, komikussá téve, azokat, akik valóban élnek a gyorsfolyású semmitmondó szánakozást kívánó szófosással. Természetesen adok neki. Kinyitom a dobozt, egy kicsit kitolok egy szálat, majd felajánlom neki, hogy vegye el. Mikor rágyújt ő is, rákérdez miért hagytam el a Gotei 13-at. Belekérdezett a jóba. De már túl tettem magam rajta, annyira, hogy elmondjam.
- Megöltem az apám, és vagy egy tucat tisztet. Miattam öngyilkos lett az apám, és az, akit gyermekeim anyjának akartam, a véremet kívánta. Gondolhatod, nem felelt meg az elvárásaimnak az ottlétem. De tisztázódtam... legalábbis tisztázhatom magam. Azzal, hogy most itt küzdök veled, és részt veszek Aizen megállításában, talán visszafogadnak, és folytathatom megkezdett álmomat. Kapitány szeretnék lenni tudod. Valahogy csak meg kéne oldani. Szeretnék némi befolyást gyakorolni az osztagok alakulásában. Megmutatni, hogy hogyan is mehetne helyesen. Tudod, az ideál, amit Aizen épített fel nálatok, nem is olyan borzalmas, mint aminek mondják. Az arrancarok és hollowok sötét birodalma. Úgy hallottam Las Nochesben süt a Nap. Még sosem jártam arra. Tudod Aizen elérte a végzetét. Csak az a három egyén, aki most neki indult a feladatnak, van olyan erős, hogy eltörölje Las Nochest, Soul Societyt és az Emberek Világát egyszerre. A vezéremben megvan a hatalom ahhoz, hogy irányítsa a Sorsot... ahogy azt már egyszer megtette a Pokolban. De ezt a legvégét jobb, ha elfelejted, mert nem mondhatok róla semmit, amíg figyelnek, majd talán némi pia után elmesélek egy s mást neked- miután befejeztem, elnyomta a cigit, és indított. Úgy tettem egy darabig, mintha belemerednék a semmibe, majd egy shunpoval elindultam a nyaka irányába, de előbb megállt a lábam. Egy kék energia kör összefogta a bokáimat. Majdnem hasra estem. Meg se tudtak moccani. Riadtan néztem, hogy jön a következő támadás. Egy szintén kék sugár indult meg a kezéből Karasunak. Volt annyi eszem, hogy megpróbáljak kitérni. De hogy? Lendületet vettem a testemen, és hátra dőltem. A fejemet próbáltam óvni a becsapódástól, úgy, hogy azt viszont előre hajtottam. Fájt egy kicsit, de örömmel vettem tudomásul, hogy kikerültem a nyalábot, ami istentudja mire lett volna jó. Viszont még mindig mozdulatlan volt a lábam, és ha ez nem elég, egy kicsit megmasszírozták. A lövedékek csak úgy záporoztak. Felüvöltöttem fájdalmamban. Mikor lábamra néztem, elszomorított a látvány. Több helyen ugyanis a bőr cafatokban tépődött le róla, és itt-ott még a hús is sérült. Remegő lábakkal álltam fel.
- Csak azt hiszed, hogy most lelassítottál. Most jön csak az igazi sebesség. Paragon... kérlek segíts!- csak rábírt, hogy előrukkoljak a shikaiommal. Paragon pengéje szikrázva pattant ketté, majd markolata fényözönben változott meg. Egy másfélkezes pallos, ami középen be van vágva. Markolatának a dísze most is, mint mindig, büszkeséggel töltötte el a szívem. Igaz most is reátámaszkodtam, mert nem tudtam megállni a saját lábamon. Beintettem neki egyet vigyorogva, csak hogy érezze a humort is, majd eltűntem a szeme elől. A dimenziómba teleportáltam, és azonnal nekiláttam a lábam meggyógyításának. Perceken keresztül csak ezüstös folyadék látszódott a lábamból, majd egyszer csak eltűnt róla minden segédeszköz, és a heges lábam maradt meg. Utána odasétáltam a valós világ és Paragon határához, majd átsétáltam rajta. Mikor megjelentem Karasu mögött, már indítottam is a támadást.
- A Villámvándor most megtalál barátom...- mondtam neki fenyegetően, és máris nekiláttam a darabolásnak. Először, mivel mögötte voltam, a hátát vettem célba. Egy szép íves csapás, majd rámutattam az ujjammal a testére, az eredménytől függetlenül, és egy Byakurayt küldtem neki áldásképpen. Utána leguggoltam, és egy fordulással én is a lábát vettem célba. A térdkalács alatti inakat próbáltam egy kicsit megápolni. Mivel megvolt vagy két méter a srác, így könnyedén hajolok le, nem is olyan mélyre. Ha közben a kaszájával próbálkozik, egyszerűen elteleportálok, és a térdének a hátsórészébe próbálom Paragont beépíteni. A forduláskor ugyan megéreztem, hogy nagyon nem úgy működik a lábam, mint ahogy kéne. A fájdalom és a roppanás egyáltalán nem azt jelezte, hogy teljesen jól működik mindenem. Mindenesetre a támadást folytatnom kell. Fölé teleportáltam, és Soukatsuit lőttem ki rá. Ha nincs valami spéci védelmi technikája, akkor felfelé próbál hárítani, vagy kimozdulni. Ha az előbbi, akkor megint mögé és alá teleportálok, majd egy ugrással a háta aljától a tetejéig egy vágást próbáltam ejteni, ha az utóbbi, akkor egy Kounkantennyel ismét felé mozgatom a kidout, és addig folytatom a tűzlabda irányítgatását az elmémmel, míg ki nem próbálja védeni, és akkor az előbbi leírás szerint járok el, a hátát célba véve. Egy ekkora kasza forgatása, egyértelműen a musculus trapesius, és a hátizmok legtöbbjét is igénybe vette. Egyértelmű, ha vágást ejtek rajtuk, akkor fájdalmas lesz a fegyverét használnia. Mivel úgyis a harc végét Paragonban hűsölve fogjuk tölteni, így a gyógyítás nem lesz gond, de azért érezze meg, hogy nem egy egyszerű ellenfél vagyok, és mert ő nem akar megölni, tudja meg, hogy ha próbálkozna is nehezen menne. Végezetül az egészet úgy fejezem be, hogy elteleportálok messzebbre, és utasítom a kardomat egy támadásra.
- Nemesek haragja!- kiáltottam, és úgy csaptam, hogy a gömböt egy sarlóvá formáljam. Ha ez a feketés pirosas lilás izé akár a közelébe kerül, egy jókora darabot tép le róla, iszonyatos sebeket ejtve, ha meg eltalálja, nem egy egyszerű vágás marad belőle. Konkrétan felismerhetetlen lenne a tetem, amit a támadás maga mögött hagyna. Egyszerű kikerülni, de az épület nagyon belesajdúl. A sarló keresztül csapott az épületen, és egy pillanatig még harcolt halála ellen, de a tartó gerendák és betonfeszítések nélkül, sajnos hangos moraj közepett dőlt össze. Ha még nem volt elég neki, küldtem még egy ilyet, így a még álló romok, is szétzúzódva törtek össze, s hullattak alá.

Bunkóság vagy se, bizony kunyeráltam cigit és mivel annyira lehengerlő és tökéletes a dumám kaptam is. Más oka nem is lehet, nem szánalom, nem csak úgy, hanem mert belemásztam az agyába és rábírtam az elmém erejével, hogy kapjak. S most pedig nyugodtan végig hallgathatom életének, legalábbis a távozásának rövid és tömör verzióját. Van bennem annyi modor, hogy nem fogom félbeszakítani, bár egy résznél erősen rezget a léc. Amikor Aizent emlegette és, hogy a társai vannak annyira bikák, hogy levernének mindenkit. Azért ezt a fajta elbizakodást annyira nem díjazom, de hát érthető is lehet valamennyire. Ha valaki erőssel sokáig van, együtt elkezdi tisztelni és bízni az erejében, míg végül elhiszi, hogy nem lehet legyőzni. De az ilyen „imádat” szerintem inkább káros mintsem hasznos. S végére ért a történetnek, amit nem hagyhatok én se kommentálás nélkül.
- Azt a kurva, ez de szívás. - itt az apjára és a tisztekre vonatkozó dologra értem a dolgot. – Az isten bassza meg, ez már nem annyira vicces. Sok sikert az álmodhoz, de ne rágj be rám azért amit mondani fogok. De ha visszafogadnak, akkor szar a rendszer. Elkövettél valamit, amit még szerintem nálunk is büntetnek. Hiszen gondolom azelőtt csináltad, hogy Aizen bevágta a frankot és lelépett? Mert szerintem akkor nem lehet teljesen lemosni a szégyent. Aizen meg nem biztos, hogy olyan mosószer ami neked kell. Ő inkább csak halványítaná a foltot, amiért enyhébb büntetést kapnál. De ez csak az én véleményem. Lehet a zaj miatt képzelek ilyen dolgokat, vagy kitudja, talán van egy kevés eszem is, és nem alakult már az agyam is izommá. Másrészt ha sikerül az álmod, amihez sok sikert kívánok, de ez maradjon köztünk. Na, szóval, ha sikerül akkor kiküszöbölheted ezeket a dolgokat is. Aizen meg csak azért húzta fel olyanra az a pulipintyot, mert neki az tetszett, gondolom otthonosabbra akarta saját magának, Esmeráldának és Voldemortnak. Szart a mi fejünkre magasról. Az meg hogy szerinted az a három személy elég tápos, hogy szétkapjon mindent, akkor Te hülye vagy. Hárman kellenek Aizen ellen, akkor Aizen erősebb, mint azok ott. – bökök a fejemmel a három említett felé. - Akkor az én vezéremnek is van elég TP-je ahhoz, hogy szétkapjon mindent. Bocsi Yukezo, de szerintem túlzol. A Sorsot pedig nem lehet irányítani, szerintem nem, minden el van tervezve, tehát az is a terve része, hogy ti azt gondoljátok, hogy felülkerekedtettek rajta. És okés, a Poklos téma felejtve. – azt a büdös kurva, jó sokat járt a szám. Kéne valami folyékony, mert lassan olyan, mint a megégett beton. Jól elbeszéltem az időt, a cigit szépen elnyomtam, és reméltem, hogy az életemnek nem lesz ilyen hamar vége, mint a ciginek. Kérdés megvolt, támadás is, csak hát Yukezo megint csak olyan volt, mint egy be speedezet egér. De legalább a mozgását egy kicsit korlátoztam, de sajnos csak a lábainak okoztam kellemetlenséget, az egész testét már nem sikerült bénítás alá vennem. Mivel egy igen csak szar, de hasznos trükkel elkerülte a bénító sugaramat. Eldőlt, mint egy babzsák. Megvontam a vállamat, mert a célra így is megfelelt, jöhettek a barák. A kiáltása az egyik legszebb zene volt most a füleimnek. A fájdalom szonátáját játszottam el, s mikor elhallgatott a „hangszer” vártam, látni akartam a művemet. Mint ne mondjak, nem volt túl szép látvány ami maradt a lábából. De legalább most egy kis lassulást be szerzet, vagy mondhatnám, hogy egy tolókocsi is jól jönne neki. Bár már megint magyaráz valamit, ami nem igazán van az ínyemre. Hm, shikai, remek, legalább most azt is látok egyet. Szép egy kis disznóölője van. Miért van egy olyan érzésem, hogy szopni fogok? Kikerekedik a szemem, és nagy lesz a fejem.
- Ne mutogass, hogy dugnád inkább a konnektorba….. – lett volna pár más szavam is, de eltűnt. Ezt a nagyfokú szemétséget. Lemondóan megrázom a fejemet és halkan sóhajtok egyet. – Nem fogok veled bújócskázni. – mindegy lesz ami lesz, inkább megint csak rágyújtok egy cigire és várok. Nem is kellet olyan sokat várnom, pár perc és már ismét itt volt. Pontosabban mögöttem van. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy éles fájdalom a hátamba, remek, egy vágás, fröccsen a vér, és a cigi kiesik a számból (azt már nem is említem, hogy a ruhámnak megint annyi), következet egy ismerős érzés, ezt a kidout is gyűlöltem, száradt le volna a keze aki kitalálta és folyt volna a szeme is ki. Következet még egy vicces kis dolog, a térdeim nem igazán akartam megmaradni úgy, ahogyan kellet volna. Tehát simán térdre rogytam, ideje lesz már valamit csinálnom. Főleg mert fentről jön az áldás, és ez se lenne túl kellemes.
- Blanco carbúnculo. – ez legalább egy kicsit véd, hiszen zárt az egész, egy zár vörös tér, így fentről se tud megtámadni, sőt mivel sikerült védenem ezt a támadást és még mindig tart a pajzsom, így esélyes, az is hogy védem a vágását is. De nagyon remek, ennyi volt, darabokra esik a védelmem, és mit láttok? Egy igazán szép kis sarló alakú támadás, jé, ilyesmi van nekem is. Ideje lesz távozni, mert hamar rábaszok. Jöhet a lánc, és a korlát felé kilőve feltekeredik rá, és oda tudtam magam húzni, pontosabban át azon, és hagytam hadd zuhanjak alá. De ez lényegtelen is, ideje nekem is használni a drágámat. A tenyeremhez emelem és végighúzva a legfelső pengén a kezemet kezdem az erő felszabadítást.
- Digiéralo Orgo. - és mire földet érek, már az új alakomban voltam, minden sérülésem begyógyult. Új alak, és a kaszám is már máshogyan fest, egy pengés, ami szép 240cm-er nagyságú lett, az egész markolata egy gerincoszlopra hasonlít és a kopján egy kiáltó koponya van. Nagy vagányan nézek körbe, most én lettem a király, vagyis csak menőzni akartam. Mert, ahogy látom az épületnek annyi. De most már én következek. Megkeresem a tekintetemmel Yukezot, és miután megvan, kezdem is a támadást.
- Abdominal(Hasít/vág), Abdominal – mondom ki egymásután kétszer a technika nevét két suhintás után amit a levegőbe tettem meg X alakban, ezért a két halvány vörös sarló alakú támadásaim úgy helyezkedtek el, hogy egy X et adtak ki. S ha ez nem volt elég, akkor a zanpaktoumat úgy fordítottam, hogy a koponya szája hátrafelé nézzen. Mert ha nem csal a megérzésem, akkor megeshet, hogy ismét teleportálni akar, egyenesen mögém, akkor pedig elég jó lesz majd az, hogy amit eltűnik a szemem elől a srác, a koponya szájából egy cero indul meg, de ugyan ez igaz a szememre is. Persze ha csak valami menőzös védekezést használ, akkor sonidot használva megindulok felé. S amint elég közel értem ismét kezdem az aratást. Nyak magasságban és balról indítom meg a vágást, amivel szeretném egy kicsit alacsonyabbá tenni. Utána pedig csavarok egyet a zanpaktoumon, hogy a penge hegye ismét felé nézzen, s ekkor már egy jobbról indított lefelé ívelt vágással folytatom.

A bontási folyamataim végeztével felvette végre igazi alakját. A hierrojára még rá is növesztett valahonnan a tarkójából csontokat. Tuti a maszk darabokról volt itt szó. Viszont nem is az volt a lényeg. Minden hollow regenerálódik ilyenkor. Nem is olyan nagy baj mondjuk. Csak annyira lehangoló, hogy addig csépeled, míg félig halott nem lesz, és akkor beváltozik, és kezdheted elölről. Hát valahogy nekem ez igazságtalannak tűnt. Mondjuk én is tudom regenerálni magam így vagy úgy, de az sokkal gyengébb, valamint időigényesebb. Kipiheni magát az ellenfelem is, mire én bármit is képes leszek alkotni vele szembe. Viszont most már nagy koncentrációt fog igényelni ez a csata, ugyanis nem kéne meghalni. Innentől gondolom ő is kellően halálos csapásokkal fogja „tettetni” a harcunkat. Már éppen egy törmeléket akartam volna rádobni a kounkantennyel, mikor egy X alakú támadással jött nekem. Vajon számít arra, hogy mögé fogok teleportálni? Az a kopi valahogy sehogy sem tetszik ebben a beállásban. Talán lát hátrafelé is? Hát mire lenne még jó egy fej? Mindenesetre közeledett a fura kis kaszálása. Harlekin cselt vetek be, vagyis eltűnök a dimenziójából arra a pillanatra, mikor átszáguld a támadás. Utána ha már ez megvolt, az illúzióját keltem, hogy egyáltalán nem sikerült eltalálnia a támadásával. Kacagok, majd megkapom érte a jussomat. Egy torok vágással közelít felém. Erre én csak egy Utsusemit tudok cselekedni. Azonnal tudtam szerencsére realizálni, hogy nincs elég időm védekezni. Fostam attól a kaszától. Baszki nagyobb pengéje volt, mint az én magasságom. Azzal szerintem már lovat lehetne szeletelni. Mindenesetre az utsusemi klónillúzióm még az eltűnése előtt úgy nézett ki, mintha elszelte volna a nyakát, bár a reiatsu kibocsájtás teljesen mást árul el. Nézőpont kérdése, hogy hogyan készül fel a dologra. Hogyan is kéne megsebeznem? Fogalmam sincs. Őszintén kifogyok az ötletekből, és nem igazán értem hogyan is kéne leszednem őt. Ha távol maradok valószínűleg nem ez volt az egyetlen támadása azzal a kaszával távolra, és a végtelenségig nem bírnám el úgyse. Bankai? Annak még nem jöhet el az ideje. Mégsem volt talán olyan jó ötlet páncél, és támogató sereg nélkül jönni? Egy sóhajt eresztettem el. A shunpommal egy másik tetőre ugrottam, így egy kicsit még keresgélhetne is. Viszont a piát meg kéne találni a romokban. És hát... eléggé drága piákról van szó. Szememmel körbe futottam. Mivel a legmagasabb pontra tettem le a tatyót, azonnal megláttam. Egy shunpoval mellé léptem, és felvettem a táskát. Szerencsére nem volt bitang alkohol szaga. Nem tört el egyetlen üvegem se. Milyen jó már. Felpakolom valami random biztonságos helyre, majd visszaugrok Karasu elé.
- Sorry, csak a tudod a piákat kellett megvédeni. Hmm... Az a gond most már a csatánkban, hogy a te szinted már megköveteli azt a harcot, amit igazából elkerülni szeretnénk. Az én támadásaim ettől a szinttől kezdve már olyanok, hogy ha nem sikerül hárítanod, akkor vagy súlyosan megsérülsz, vagy simán meghalsz... és gondolom ez rám is vonatkozik. Hogy az a koponya mikre lehet képes, őszintén foggggggggggalmam sincs. Ezt a háborút megnyeri valaki helyettem is. Akárki nyer, én csak jól jövök ki. Csak az a gond, hogy Aizennek és a Hollowoknak valószínűleg nem azonos a sorsuk. Ez egy kamuháború. Ha most megbocsátasz, nekem most kell egy cigiszünet, hogy gondolkozhassak- mondtam, és elővettem a cigis dobozomat. Megkínáltam vele őt is, majd rágyújtottam a sajátomra. Az első slukk után mélyen a gondolataimba bújtam.
~ Aizen... mit fogsz csinálni vajon? Hollowokat használsz arra, hogy lefoglald a húst. A hús ellen neked sem lett volna esélyed. Itt tunyulsz, és igazából Soul Societyben is bukásra van ítélve az ostromod. Akiket itt nem látok, és úgy vannak ott, igazán durva sorsra ítélted a hollowjaidat. És a te sereged megbízik benned? És te bennük? Erősen vigyázol a két vezéredre Aizen. Karasunak fenemód igaza van. Ez egy sakk játszma, és Aizen nagyon sok gyalogot használ. Semmi értelme. Azt mondták a Királyok Kulcsa a célja. Akkor a Sors Dárdája mire lett volna jó neki? Ennyire keresztbe tettünk volna neki? Hmm... Időt szeretne nyerni. És ez sikerült is volna neki, ha mi nem lépünk közbe. Hougyuku. A csata ott fog eldőlni, hogy ki is fogja használni a Hougyukut. Talán ha elvehetném tőle egy teleporttal, és odaadnám Yuunak nyernénk? Miért van olyan érzésem, hogy ennek a kivitelezése gyakorlatilag a lehetetlenségbe burkolózik. Itt állok, és lélegzek. Élek, és harcolok, de kiért, és kinek az oldalán? Én a Daitenshi testvériség tagja vagyok. Yuusukéhoz köt a végzetem, ezt már akkor tudtam, mikor a Bountok ellen küzdtünk. Mellette olyan szintre emelkedtem, amit senki másnál nem érhettem el. Yuu... Ennyi megpróbáltatás után. Még képes vagy harcolni Aizen ellen? És én? Csak színlelem a harcot. Lefoglalok egy eléggé erős Arrancart, és utána piálni fogunk. Ennek az arrancarnak a személyén is ezt látom. Mondjuk nekem egyértelmű volt, hogy miért vagyok itt. Hmm... Karasu. Te neked is követned kellett feltétlenül Aizent? Egy shinigamit? Aizen a fajtája ellen vezeti az ősellenségeket. Irónikus. Szerintem ezt minden lidérc tudja. Mégis. Ott vannak mellette. Nem is mellette. Az Espada mellett. 10 vezetője van Las Nochesnek. Plusz ez a három. Ez a rendszer. Hmm... A gondolataim úgy látszik olyan messzeségbe próbál elvezetni, hogy már nem is tudom kezelni. Talán, jobb is lenne lezárni őket~ lehajtottam a fejemet, eldobtam a csikket, és megragadtam a kardomat. Miért is történik mindez? Nem igazán tudom. Ezt a háborút nekünk kell nyerni, mert a gondolatsorozatom végén, én csak sötétséget látok. Valamit, ami senkinek sem jó igazán, csakis Aizennek. Lidércek. Hülyék vagytok...
- Figyelj Karasu. Akadt némi probléma, remélem te is érzed. Ti nem nyerhettek ezen a csatán. Ti, lidércek már vesztesen jöttetek a csatába. A shinigamik okoznak némi veszteséget, ti is okoztak valamekkora halál százalékot. De ha Aizen nyer... Egy shinigami nyer. És az ő elképzelésében már nincs helyetek. Én így látom. Ritkán van lehetőségem egy Arrancarral beszélgetni. Akárhányszor próbáltam, csúnya vérengzés lett belőle, és mint látod, én még mindig itt vagyok, szóval nem nehéz kitalálnod, hogy mi lett a vége. Ha most te is nekem állnál, komoly gyilkos szándékkal, aképpen válaszolok. Ha nincs egy normális távolsági támadásod, akkor neked véged. Én bennem nincs ilyen szándék. Nem akarlak megölni. Talán, még hagynám is magam, mert ami itt van, annál még a halál is jobb. Talán nem a pokolra kerülök. Hidd el, nagyon szar hely. Majd némi pia után mesélek róla neked. Ha tudsz nekem értelmes választ adni arról, hogy miért jöttetek harcolni, hogy az Espada miért jött egyáltalán, akkor kérlek válaszolj. Bár van egy két dolog, ami úgy... talán esetleg, de talán érthető. Az igazi kérdés is ott van. Aizen teremtett titeket? És ha igen... hogy?- kérdeztem rá, és megkínáltam még egy cigivel. Egy teleporttal odaugrottam a táskához, kivettem belőle az erdélyi pálinkát, felbontottam, megkóstoltam, majd visszateleportáltam Karasuhoz. Lassan kifogy a kardomból a kraft... alias bankait kell használnom. Átnyújtom neki az üveget. Iszonyat finom a cucc, nem véletlenül ezt hoztam.

Nem sikerült, valahogyan nem lep meg a dolog. A gyorsasága nagy előny a távolsági harcokban, könnyedén elkerülheti a támadásaimat. Hasonlóan, mint most, tehát a végsőkig nem támadhatom messziről. A közelharc lehetne még egy alternatíva, csak akkor meg lehet, megint használja az erőlökést és akkor szállok egy messzi-messzi galaxisba, ahol a kurta farkú Jedi túr. Valamit ki kellene találnom, nem vagyok a legnagyobb stratéga, de csak nem vagyok annyira hülye se. Vagy mégis az lennék? Gondolkozz Karasu, törd azt a hülye fejedet. A lábai az egyik erőssége, azokat kéne valahogyan kezelhető mennyiségre redukálni. Csinálni belőle egy kis Forest Gumpot. Akkor már a sebességünk egyforma lesz. Mert jelenleg a Teknős és a Nyúl meséje ugrik be. S hiába „barátságos” mérkőzés ez az egész, néha a játék is el tud durvulni, és akkor történnek meg a bajok, ami után jön a sírás meg a rívás. Sajnos mélyen a gondolkozásba feledkeztem, ideje volt cselekedni. Mivel a lövésem elől eltűnt, és lövésem se volt hogyan csinálta. S mivel nem mögém támadt be, ezért a közeli kakaskodás mellett döntöttem. Nem komoly szándékokkal, csak egy kis nyakazás. Nagy kérés az, hogy engedje? Szerintem nem, max kicsit alacsonyabb lesz, és nem kell törődnie majd a hajával se. Kész hasznot csinálnék neki. A jelek szerint sikerült is, legalábbis szerintem, de hát tévedtem. Komolyan, néha olyan szőkének érzem magamat. Megint egy klón? Hajtanák már végre a 66-os parancsot, minden happy lenne. Végre az arrancarok uralkodnának a galaxisban. Ismét kereshettem Yukezot, vajon mivel rukkol most elő? A lábamat finoman megnyeste, most akkor jöhet a fejem, vagy a karom? Egy körömvágást vállalok, de csak ennyi, mást nem kérek. Kapkodtam a fejemet jobbra és balra, de csak nem lett meg, majd végül elém pattan. Kezdem már megszokni ezt a dolgot, de elmehetne egy horrorba, ez a fajta belépő tuti beszaratja a népet. De most megbocsájtom neki, mert igen komoly oka volt az egésznek. A pia, arra vigyázni kell, mit fogunk majd vedelni a harc után? Ejnye már, ha azt hiszik, hogy vízet, akkor nagyon tévednek. Nem vagyunk mi állatok, tiszta vízet igyanak az állatok, nálatok nem élhetek pia nélkül. S ez jelenleg Yukezora volt célzás. Barátságos hangnemben közlöm az álláspontomat ebben az ügyben.
- Megértem, rohadtul megértem. Lehet jó lenne valami biztosabb helyre vinni a cuccot, mert a végén baja lesz. A környéken se lesz valami jó, mert a többiek rendesen kakaskodnak, lehet nem lennének olyan óvatosak, és törnének, zúznának. Nézd, én se akartam ezt használni, de a szükség rávitt a dologra. Olyan szépen kicsipkézted a lábamat, hogy ha nem teszem meg, akkor elég hamar kaptam volna egy beutalót Szent Péterhez. Nem tervezem, hogy feldobom a pacskert, azt se hogy megöllek, de hasonló az én cuccosom is. A jelek szerint mindketten jól tudunk hagyatkozni a távolságra, és nem kell aggódnod, van még pár olyan dolog, amit a koponya tartogat. – mosolyogva csapkodom meg az emlegetett koponyát. – Nem kell mondanod, tudom jól, én és a társaim csak amolyan foglalok vagyunk, ez tényleg csak egy faszság. Soha nem értettem meg, hogy ha háború van, miért nem mennek ki a vezérek, és verik egymást hülyére. A nép meg élhetne tovább nyugodtan. Semmi gond, nekem is ki kell találnom valamit, amivel leverhetlek. – vigyorogva hátba veregetem, majd egy hálás mosollyal köszöntem meg a cigit, és hasonlóan cselekedtem, rágyújtottam én is, majd leguggoltam és jobb híján én is a gondolataimba mélyedtem.
~ Mióta is? Olyan húsz éve, hogy hollow vagyok. Csak röpke húsz évembe tellett, hogy az Espadák és a Primadonnák utána a legerősebb legyek. Igazán remek teljesítmény, ja, igazán szánalmas. Nem vagyok jobb, így se mint emberként voltam. Akkor az életem másról se szólt, csak a buli, pia, és nők, ennyi az egész. Emlékszek valamire a gyerekkoromból. A legjobb barátommal mit is csináltunk, lehettünk olyan 8 évesek. Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra emlékszem az egyik legszívesebben. Nem volt benne semmi erőszak, és semmi olyan, amit szégyellnem kellene. Ártatlan gyerek voltam csak, aki másra se vágyott igazán, csak boldog akart lenni. De sajnos az élet néha szar lapokat oszt, így lehet az, hogy a szüleim meghaltak, és nemsokára én is követtem őket. Lehet kár, hogy nem egy shinigami talált rá a lelkemre, és végezte el a Lélektemetésnek nevezet dolgot. Bár akkor most nagy eséllyel én állnék szembe egy arrancarral. Talán így volt megírva, lehet ez a sorsom, hogy ellenségnek nevezzenek és lelkeken kelljen élősködnöm, mint egy parazitának. Ami kiszipolyozza az életet másokból, így hosszabbítva a sajátját. Szánalmas létformaként tengetni a napjaimat, erre kárhoztam. De szégyen vagy nem, valamennyire élvezem ezt az egészet. Az adrenalin löketett, amikor harcolok, a tudat, hogy meg is dögölhetek, érzem, hogy élek. – ezek voltak az én gondolataim, amikből Yukezo szavai zökkentettek ki. S így tűnt fel az is, hogy a cigim már rég elhamvadt. Eldobom a csikket, és töprengő arckifejezésre váltok át.
- Figyelek. Újat nem mondtál nekem, tudom, hogy a fajtám, az arrancarok itt nem fognak sok babért aratni. De mint ti, mi is katonák vagyunk, megtesszük, amit meg kell tennünk. Azt is tudom jól, hogy Aizen olyan, mint egy galamb. Míg a földön van a kezünkből eszik, de amint szárnyra kap, utána magasról szarik a fejünkre. S akkor fog repülni, ha nyert, utána ismét rossz világ fog ránk jönni. Szerencsédre most egy olyan arrancarral találkoztál, aki hajlik arra, hogy beszélgessen veled. Nem vagyok az a fajta, aki imád az ellenség vérében fürödni, nem mondom, a harc ellen sincsen kifogásom, de ölni nem feltétlen szeretek. Ha lehet elkerülöm az egészet. És nem kell félned, akad megfelelő támadásom ellened, sőt, olyan is, ami eldöntené az egész harcot. Mindegy mennyire is vagy gyors. De szerencsére nem fogjuk egymást lemészárolni. Ha pedig azt érezném, hogy hagyod magad, akkor nem használnám ki a lehetőséget. Oké, szavadon foglak, piálás közben Pokoli legyen a téma. Komoly kérdéseid vannak, talán normálisan nem is tudok neked válaszolni. Miért is jöttünk? Te miért? Nem a csinos pofija miatt. Követted a vezéredet, ahogy mi is ezt tesszük, de nálunk ott van a félelem is. Erős, nagyon is erős Aizen, inkább követjük, mintsem elpusztítson minket. Ha megnézed az Espadát, már régen nem az, ami volt. Akad olyan is, akinél erősebb vagyok, pedig csak egy sima arrancar vagyok. Nem azt mondom, hogy gyenge lenne, de nem is az, aminek lennie kéne. Ezért követhetik ők is Aizent, talán félnek, mint mi a „kicsik”. Félnek attól, hogy ha cserbenhagyják, és nyer, akkor megtorolja az egészet. De inkább nem beszélek a nevükben. A végén az egyik meghallja, idejön és lepofozz. Inkább a sajátomban beszélek. Félek és egyszer tisztelem is Őt, az ereje és az esze miatt is, másrészről, pedig nem hozzá vagyok hűséges. Hanem a hazámhoz, Hueco Moundohoz. Aminek jelenleg az uralkodója a Hármas, és ha csak így tudom védeni az imádott otthonomat, akkor megteszem, amit kell. Pontosan, meggyorsította a folyamatot, ami szükséges ahhoz, hogy egy egyszerű hollow-ból végül arrancar legyen. Hougyuku, a Hougyuku-val teremtett minket. Az hozott létre engem is. Ha magunktól akarnánk fejlődni, akkor az csak a lelkek felzabálásával lehetne, de az túl sok időt venne el az életünkből. Eh, régen szájaltam ennyit egyszerre, és úgy, hogy nem szerepelt benne semmi káromkodás. – vigyorgok már a végére, és csak most gyújtom meg az előzőleg elvett cigit. S még szívom Yukezo megint csak eltűnt. De vissza is ért egy üveg piával. El is veszem és meghúzom, mocskos jó ahogyan végig égeti a torkomat. Elveszem az ajkamtól és megrázom a fejemet.
- Ez nem volt semmi, combos anyag volt Anyó. És hogy tovább? Ezt az üveget kivégezzük és mehet tovább a csépelés? Remélem igen, mert ha már meg lett bontva, akkor kár lenne kárba veszni. Öblögessünk el ne essünk. Nem igaz Yukezo?– kérdezem tőle egy széles mosoly társaságában és nyújtom is vissza neki, ne csak én öblögessek.

/Persze ha valami nem jó, vagy tegyek még bele, csak írj Very Happy

/

Karasu elégedetten itta a nedűt, amit messzi országból szereztem be. Van bennünk önbizalom rendesen, de amíg nem becsülöm le, addig nem is fogjuk egymás vesztét okozni. Vicces. Itt csevegek az ellenséggel... bár nem ez volt mindig is a szokásom? Én mindig is csak az ellenséggel értettem szót. Most, hogy gyakorlatilag Yuu-ékon kívül mindenki az ellenségem, valahogy kezdem jól érezni magamat. Cöh. Ez szánalmas. Mindig is utáltam, hogy ha ellenségeskednem kellett valakivel, ezért is állítom meg a csatát folyton. De amiket mondott, az több szempontból is téves volt. Hmm... Itt még történni fog valami új, ezen a csatateren. Yuu-san, amint beleveti magát a csatába, itt egy árva lélek nem marad. Találniuk kéne egy normálisabb színhelyet a küzdelemnek. Rámeredek Karasura.
- Én nem azért vagyok itt, mert a vezéremet követem. És amúgy meg. Igazából nekünk nincs is vezérünk. Nem véletlenül hívjuk magunkat Daitenshi Testvériségnek. Igaz ő a legerősebb, és eszmei értékben ő a vezér, de nekünk nem kell követnünk őt. Ő járja a saját útját, csak egy szakaszon az utunk egybeforrott. Talán nem is fog szétválni sose. A sorsomat követem, és a sors azt diktálta, hogy itt legyek. Yuu meghagyta a választást nekem, hogy eljöjjek avagy sem. Igazából nem nagyon volt szüksége rám, ahogy nekem se rá. Aztán kiderült, hogy jól jöttem nekik, ők meg nekem. Büszke vagyok arra, hogy a Daitenshi kötelékébe tartozom, hisz így tudom, hogy tartozok valahová. Nem csak úgy tengek lengek a nagy világban, hanem teszek is valamit a tovább folyásában. Az én életem mindig is vándorlásról szólt. A lelkiutam sosem ér véget, de én sokkal gyorsabban járom, mint bárki más. Míg átlagosan egy ember 3-4 nézet, vagy jellemváltozáson megy át, én már túl vagyok a huszadikon is, mind ez 200 év alatt. Magányos is vagyok, de mindig van társam. Hmm... Ismét egy paradoxon. Paragonnak is valószínűleg ezért ez a neve. No mindegy. Amúgy tisztellek azért, mert te nem Aizent, hanem a hazádat szolgálod. Aizen erőt adott nektek az elmondásod szerint, és úgy néz ki, te is tisztességesen egyenlítesz a számlán. Most már tudom, hogy ez a háború igazából miért is tört ki. Vannak a vezetők, akik nézeteltéréseiket most megvitatják, mindenki csak becsületből vagy hálából van jelen. És mégis. Ti, katonák vívjátok az igazi háborút. Akik becsületből harcolnak, azok harcolnak igazán. Cél, a becsület megvédése. Hehe. Izgi. Sosem gondoltam volna, hogy egy arrancar mellett találok rá a válaszra, hogy miért is vagyok itt. Igazság szerint, mióta itt vagyok, keresem a választ arra, hogy mit is keresek itt. Miért harcolok. Ha bárki megnyeri a harcot, az nekem miért jó? És most rájöttem. Haza akarok menni. És a becsületemet bepiszkította a dogmatikus nézeteik. Apám bűnös volt, és úgy intézte, hogy én is az legyek. Ez volt a sorsom, de ezen most változtatok. Tisztára mosom a nevem, és a Tamachi név ismét szép lehet. A becsületemet visszakaphatom. Hmm. Talán ez volt a terve apámnak. Talán ő ezt mind előre látta. Minden, amióta csak megszülettem, emiatt a harc miatt van. Ez apám öröksége... a lehetőség, hogy a Tamachi nevet tisztára mossam a sok vértől, és piszoktól. Fehér a hajunk is. Tisztaság. Baah. Mennyi lehet az esélye annak, hogy az apám 219, vagy több időre is előre tekintett volna, és még halála után is, minden úgy történt, ahogy gondolta. Ha ez igaz... akkor ő sokkal nagyobb, mint bármelyik shinigami, akiket most itt látok. Hehe. Ez igazán vicces. Előre látta Sierashi Yuusuke pályafutását is? Hiszen ismerte, és már a Vaizard erőket is jól látta. Előre látta Aizen végzetét. És amikor a lehetőségek, és minden úgy történt, ahogy akarta, hagyta megöletni magát. Hmm. Átgondolandó- meredtem magamba, miközben jókat kortyoltam a pálinkába. Láthatóan Karasu nem minden részét fogta fel, de ez nem véletlen, hiszen nem is tudja mi történt velem eddig. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ami rá vonatkozik, azt megértette. Mikor kiittuk a piát, és elszívtunk pár cigit, a gondolati síkból kiragadtattam, majd Paragont a pengéjénél fogva felkaptam, mint egy dárdát, majd el is hajítottam, úgy, mint azt a bizonyos dobófegyvert. Ez nem lehetett világos számára, hogy miért is csináltam. De ő is felvette a ressurectiónját. Most én is mutatok valami újat. Az eddigiekhez képest. A reiatsu robbanásszerűen tört fel belőlem. A romok beleremegtek a puszta létembe is. Karasu most jól láthatta, hogy van még bennem szufla. Most egészen más hatalomból merítek erőt. Paragonéból egyenesen. Vettem egy mély levegőt, majd az ég felé repülő zanpakutou felé tekintettem. Széles vigyorral a számon kiáltottam el magam.
- BANKAI!!! Raiden Fuyuu Paragon- a fegyverem kiáltásomat hallva egy energia nyalábbá változott, és mint a villám úgy csapott belém, erős energiahullámokat korbácsolva. Aztán a testem még erősen fénylett, miután elállt a por. Miután a szem hozzászokott a fényhez, csak akkor láthatta meg, hogy egy fényes aranyszínű páncélt viselek. Könnyű harci vértezetnek nézett ki. Úgy festettem benne, mint egy túl öltözött motoros. A sisak is inkább egy motoros bukósisakra emlékeztettet. A nagy különbség csak az volt, hogy az alkarjaimon egy kisebb penge állt ki. Még füstölögtem, mikor a keresztbe tett két karomat kicsapta oldalra le, és a két kisebb penge egyenként egy másfél méteres pengét eresztett ki magából. Beleszeltek a földbe, és szikrázva lukat fúrtak bele. A rostély hátracsúszott ezáltal láthatóvá téve az arcomat.
- Látod? Ha villogásról van szó, én abban nagymester vagyok. Mellesleg képzeld el, ez a páncél van olyan erős, mint bármelyik hierro- méterekre ugrottam el tőle, majd hirtelen szikrázva eltűntem, és előtte jelentem meg ismét. A rostély már elfedte az arcomat, csupán önmaga tükörképét láthatta benne. 7-szer vagyok gyorsabb és erősebb, és ezt a közelharcunknál meg is tapasztalhatja. Csupán csak azért van ez, mert a fizikumom hirtelen nem számolódik be már a csatába. Reiatsu mozgatja minden részemet, ami az én esetemben sokkal nagyobb teljesítményt kölcsönöz nekem. Ez Paragon reiatsuja. Ez maradt a régi bankaiomból. Elfeledve az én erőmet, csupán csak az övéből merítek. Ezért van az, hogy minden egyes mozdulatom narancssárga villanásokkal jár. Szikrák pattognak minden részemből, amint megmozdulok, így egy 7-szer gyorsabb shunpom után, valóban úgy festek, mintha villámmá változnék, és úgy közlekednék. Raiden Fuyuu, avagy Villám Vándor. Aztán meg ott van a teleport. Mondhatni a fénynél is gyorsabb sebességet kölcsönzök Paragontól. Ezért is... én leszek mindig is a világ leggyorsabb shinigamija, egyszerűen nem az amúgy is szokatlanul gyors shunpomtól, hanem bárhová elérek egy másodperc töredrésze alatt. Plusz az erőm. Hát igen. Ezen a szinten is reiatsuból mozgok. Karasu úgy érezheti magát, mintha egy fénybábu ellen küzdene. A gyors mozgás miatt folyton villódzok. Neki is mutatnia kell valamit, hiszen nehéz visszafognom magamat. Kíváncsi vagyok mit is tud az a koponya. Kár, hogy nem vagyok teljesen tisztában, hogyan is kell irányítani ezt a szintet. A mozdulataim eléggé elnagyoltak, plusz a sebességhez sem vagyok hozzászokva. Ha nem vigyázok, könnyebben szerzek sérüléseket. Bár arra ott van a páncél, ami igaz, hogy olyan kemény, mint egy hierro, de bármelyik hierro átüthető...

Mázlim és pechem is van egyszerre. Szerencsém, mert általában olyanokkal találkozok és harcolok, akikkel lehet is beszélgetni, de szerencsétlen is vagyok, mert erősek is. Remek azért, jól elbeszélgetünk, tényleg az élet nagy dolgairól, miért csiccsergenek a fák és miért rügyeznek a madarak. S ehhez hasonló magasztos témák kerülnek elő, hogy utána pedig hülyére verjük a másikat. Mi ez, ha nem egy érdekes „barátság” kezdete? Lehet bukott és már nem tagja SS-nek, de azért még Shinigami. Amiből pedig az következik, hogy nem szabad komolyan elgondolkozni azon, hogy ténylegesen barátok vagy haverok legyünk. Sajnálatos, de a két faj közt nem lehet béke. Pedig nem is sokkban térünk el a másiktól. Harcolunk az életben maradásért, vérzünk ha megvágnak, fájdalmat is érzünk, és vannak érzelmeink. Csak valami geci, fitymaszűkfaszú kitalálta, hogy „ugyan már mi lenne ha poénból irtanánk a hollowokat?” na ja, a család szopóágára kerültünk. Mondhatom kurva jó, de mindegy, a végén a cigit a karomon kell eloltani, hogy lenyugodjak. Ahogy Yukezo beszélni kezd, rájöttem valamire, Ő többet tud beszélni, mint Én. Figyelmesen hallgatom végig, megjegyezve a szavait, feldolgozom azokat, és reagálok is azokra.
- Gondolod? Szerintem meg nem azért vagy itt, mert itt van a barátod is. Aki amolyan pluszt nyújt nektek, tudod hogy itt van, és ez elég. Talán ha nem jött volna ide, akkor lehet Te se lennél itt. Nem biztos, hogy bíznál a saját képességedben, hogy feltudd venni a harcot Aizen ellen. És ha már a legerősebb, eszmei értékben a vezéretek, akkor gyakorlatilag is. Talán nem, Ő az, aki a „parancsokat” osztja, nem rá hallgattok? A sors egy fura dolog, ha létezik, akkor nincs szabad akarat, hiszen akkor minden elvan döntve, mindegy mit teszel. Az már a sors kerekének egy fordulata. Hagyd meg abban az állapotban, hogy van saját választása, akkor tudod a legjobban befolyásolni. Daitenshi vagy Gotei mindegy minek nevezed, csak egy szervezet, ami felett elfog járni majd az idő, és a végén nem marad más belőle csak egy kupac hamu. Érdekes, magányos és társak is, tényleg egy paradoxon, vagy mégsem? Hiszen nem lehet mindkettő egyszerre. Nem lehet, hogy már megszoktad a magányt, és egyszerűen nem akarod belátni, hogy a társaid miatt, megszűnt számodra az egyedüllét? A tisztelet kölcsönös, ahogy Én, úgy Te is a hazádat akarod védeni, szolgálni. Bár sajnálatos, hogy ha hazamész, nem fog más fogadni, csak rengeteg rom. Nem mind legerősebb arrancar van itt, az Espada maradéka és sok más is SS-ben van. S ahogy mondod, szeretem a hazámat, az életemet is adnám érte. És ha ehhez Aizenért kell meghalnom meg teszem. De megkérnélek valamire, ha győztök, van egy arrancar Räw a neve, egy az Espadánk. Még gyerek, nem szeretném, hogy meghaljon, ha látsz rá lehetőséget, odázd el a halálát. Hálás lennék ezért, természetesen nem ingyen kérem, cserébe kérhetsz Te is akármit, feltéve ha életben maradok majd. Kivéve a seggemet, ja, bocsi, néha vannak ilyen fura gondolataim. – idegesen és nevetve vakarom meg a tarkómat, majd folytatom a beszédet. - Tudod mi a fő oka ennek a harcnak? A vezetők nagyravágyása, kérlelhetetlen büszkeség és a nem odafigyelés. Talán ha jobban figyeltek volna Aizenre, és nem lettek volna olyan gőgösek a kapitányok, hogy nem lehet köztük áruló, akkor talán csírájában lett volna ez az egész elfojtva. Habár most magam ellen beszélek, ha nincs Aizen, nagyeséllyel még mindig a nálam gyengébbekre vadásznék, és táplálkoznék a testükből vagy már felfaltak volna, és egy kis szarkupacként szikkadnék a sivatagban. Nos, ennek örülök, hogy segíthettem megtalálni a válaszaidat. Érdekes amit az apádról mondasz, látta volna a mi lesz majd? Ezt az egészet előre látta? Akkor a helyében már akkor megállítom akit kell. A jövőt pedig nem lehet látni, habár egy elmélet szerint, a matematika segíthet ebben, nem egy személyre korlátozva, hanem egy városra, országra, az egész kurva világra. Kiszámolni, dolgokat, de konkrét eseményeket, azt nem hiszem. S mégis, szerinted az apád látta, ez is egy kis paradoxon, és azt hiszem, ha ezt tovább folytatom, nem kell alkohol se. Hülye leszek már anélkül is, köszönhetően a sok gondolkodásnak. A hajadról meg csak annyit, az enyém se éppen sötét, de mégis, sokak szemében szálka vagyok, mert elméletileg gonosz vagyok. Nem tudom, mi a gonoszság? Az hogy a népem csak azért eszik lelkeket, hogy életben maradjon, vagy az, hogy esztelenül gyilkolják a shinigamik a fajtám tagjait? Honnan jött ez? Néz rám, és magadra, mint valami hülye mesében. A fényes páncélú hős küzd meg a, kis túlzással a Halállal. - lassan eltűnt a pálesz, valamit csinálni kell, mert lassan megüt és akkor annyi a „harcnak” is, lement pár dek is, vazz, mi aztán kemények vagyunk. Mondaná ezt pár kis fiatal srác, akik már akkor nagynak érzik magukat, ha egy kis cigi fűstőt szívnak, és kapnak egy kupaknyi sört. Az ilyeneket nem tudom megérteni, de mindegy, nem is nekem kell megérteni. Nézem, nézem hogy mit csinál, de hogy minek dobálja a zanpaktouját, azt nem vágom. A meglepődéstől és az erő miatt hátra tántorodok, azt hiszem most jön a műsor egyik csúcspontja. Harsogjanak a trombiták, peregjenek a dobok, egy Bankai jött el most. Tényleg lehetne valami műsorban, mert az a jelenség. Belebassz Yukezoba a saját zanpaktouja, el is kell takarnom a szememet, mert a végén még kiégeti nekem. Erre a célra tökéletesen megfelel az alkarom is. Óvatosan nyitottam ki ismét a látógubóimat. Majdnem pukkant is az a valamim, amiben az alsó fogsorom volt. Szerintem szólni kéne neki, hogy a találkozó most nem itt van. De azért kuuuul ahogyan kinéz. Bár az a két kis elhanyagolható penge amik a karjából jönnek elő, azok igazán rosszat sejtetnek. S az a füstölgés, csak nem be van rágva valami miatt?
- Az tuti, maszekot nem vállalsz? Pár buliba elmehetnél hangulatfénynek, vagy éjjeli lámpának se lennél utolsó. Képzeld el, nem minden hierro egyforma erős. Ez azért jusson az eszedbe. – vigyorogva rákacsintok, majd az arcomra is fagy az a vigyor. Há ez gyors lett gec, nagyon gyors. Hm, most hogy látom magamat a rostélyban, kell majd egy alapos mosdás. Rátámadni jelenleg hasztalan, a gyorsasága miatt, simán seggbe rúg mire megmozdulok, ezért mást kell kitalálnom. Eh, de nem akartam ezt, de muszáj leszek.
- Éxtasis. /Extázis. - ezt de nem akartam használni. Teljesen úgy látom a világot, mintha be lennék tépve, és az utolsó légyfingást is eléri a fülemet. De akkor minek használtam ezt? Mert ezzel a technikával a világ is olyan mintha lassú lenne. Ezért látom Yukezot is, majdnem hogy normálisan, gyorsabb még mindig, de tudok már rá reagálni is. Van másik megoldásom arra, hogy a mozgását kicsit megbolondítsam. Tehát elsőnek a páncélját kell valahol eltüntetnem. Akkor pedig már meglesz az a pont ahova kaphat egy Harapást. Akkor hajrá, csináljunk valamit, nem fog a sült galamb magától iderepülni. Mivel egy kezem foglalt Orgo miatt, ezért a másikkal kezdem el a Barák sorozatát lőni Yukezora, rásegítve a szememből egy Ceroval amit baloldalra lövők el, és hogy csak megbolondítsam az egészet, bemutatom a koponya egy képességét. Jöhet a szájából egy újabb Cero, ami pedig a jobb oldalra megy. Nincs túl nagy esélye a találatnak, de ha legalább egy kisebb részt letudok pattintatni, akkor már csak a közelébe kell kerülni, amire egy elég hülye ötletem van. Rárontok egyszerűen, azzal a céllal, hogy megpróbálok bemosni neki egyet, miközben a koponyával megharapom a szabad felületet, kimondva a Mordedura parancsot. Ha sikeres volt, akkor esélyes, hogy 15 percig a mozgásának annyi, pontosabban képes mozogni, csak randomba fognak a végtagjai mozogni, lehet a fejét akarja, de mozdul a térde, ennyi az egész. Ha nem sikerült még a közelébe se kerülnöm, akkor marad a marhaság, vaktában Barázok és Hasításokat próbálok felé küldeni, ennyi, talán kitudok majd találni valami mást.

Meglehetősen nehezen érintette a bankaiom látványa. És mikor már sokadjára rúgom meg a kerekebbik felén, úgy látszik kitalált valamit. Mikor a következő akcióját láttam valami teljesen más jutott az eszembe.
- Azért neked is van egy kis lézershow beütésed hehh- húzom mosolyra a számat, és a jól megszokott szemes ceroját megkerülve simán a tarkója mögé teleportáltam, majd egy ordítás kíséretében egy vágást kezdtem meg. Ekkor felvillant a koponya, és egy cero indult meg belőle. Mondanom se kell meghökkentem, mikor a fényes páncélom váll részéből elfoszlott egy darab. Picsába, már nem sokáig fogom tudni tartani a bankai állapotomat. A cerot éppenhogy csak kerültem ki, és hála a páncélomnak, a vállam se pörkölődött meg. Egy kicsit meg is ijedtem, szóval kellett egy kis nyugi. Négy-öt méterre tőle bukkantam fel ismét. Egy újabb remek ötlettel állt elő Karasu. Felém futott, az öklét lóbálva. Mi a faszt akar? Puszta kézzel megütni? Ez tuti valami spéci hollow technika, akkor viszont védekeznem kell. Nem éreztem semmilyen reiatsu összpontosulást az ökle körül, szóval csak értetlenül álltam. Így egy jó pillanatban megragadtam a karját. Aztán kiderült, hogy pont ezt akarta. Mosolya elárult valamit... elbasztam. Pont azzal a kezemmel védekeztem, amint sérült a páncél. A következő pillanatban már a húsomba is mart a koponyája. Nem éreztem semmi furcsát, ő mégis baromira élvezi a helyzetet. Mikor levegőt akartam venni, egyszercsak megmozdult a bal lábam nagyujja. Mi a fasz? Ahogy mozgatni akartam a testemet, teljesen zavartan működött. Ez egy nagyszerű technika, csak sajnos most ez nagyon nem fog bejönni neki. Paragon reiatsujával mozgok, így nincs szükségem az izmaimra. Ezért is ilyen embertelen a mozgásom. A bankaiom titka ez. Viszont, amint lejár a bankaiom azonnal esetlen szardarabként hullok le a földre. Ez egy szemét húzás volt Karasu. Egy laza intéssel bemutattam neki, csak hogy érezze, fáj a támadása, de hatása nincs. Vagyis hadd higgye azt, hogy nincs. Egy teleporttal mögé kerülök, és egy íves vágással próbáltam megajándékozni.
~ Kurva élet! Nincs sok időm hátra!~ kiabáltam magamban, aztán hátraugrottam, és kardomat a földbe szúrtam.
- badfélaefasb- igaz is. A nyelvemet is összezavarta, így csak hadoválni tudok. Ismerős a helyzet. Azon a szinten meg még nem tudom használni a bankaiomat, hogy ilyen finom apró mozdulatokat is Paragon erejéből végezzek. Maradt a groß szopás... Páncélom szépen lassan kezdett semmivé válni. Darabok estek le rólam, majd mielőtt földet értek volna, semmivé foszlottak a levegőben. Ismét közelharcban próbálkoztam, de már úgy, hogy a páncélomnak már csak a töredrésze maradt meg. Az arca felé próbáltam indítani egy szúrást, de mielőtt elérte volna, a páncélom szétesett, így a földre borultam előtte. Mozogni csak rendszertelenül tudtam, de még volt egy esélyem, még így kevés reiatsuval is. A medallion, amit a Daitenshitől kaptam lassan pulzálni kezdett. Egy halk fémes hang keretében, ismét maximum reiatsuval álltam föl. Mivel a lába előtt hasalok, a térdem behajlításával megfogtam a lábát a kezemmel //jól olvastad//, és Paragonnal teleportáltam. Ő is velem jött most kivételesen. Egy olyan helyre, ahol csak én szoktam tanyázni. Mégpedig Paragonba. Ismét lábra álltam, mintha nem is lenne rám hatással az átkozott támadása, pedig csak ugyanaz a helyzet, mint bankai állapotban. Én nem mozgok, csak mozgatnak. Beszélni most már tudok, hiszen az apró finom dolgok, itt már mennek.
- Hát... bazd meg... anyád. Meddig... tart ez... a szar?- nehézkes volt ugyan a szövegelés, de hát a lényeg az érthető. Eltámolyogtam a piákért, amik még a valóságban voltak, majd kinyúltam értük Paragonból, és behoztam ide. Utána a valóság képe eltűnt, és már teljesen Paragon birodalmában tartózkodtunk. Egy asztalt, és egy fotelt teremtettem a semmiből, ahová leültem. Kinyitottam a táskámat.
- Szerintem... legyen vége... mára. Kezdjünk... egy új... csatát- és felnyitottam egy sört, felvezetésként, majd kitettem egyet neki is. Cigiért nyúltam, de darabos volt egy kicsit a mozgásom. Meg volt terhelődve a tudatom, így kicsit kezdett gyengén állni a mozgáskultúrám. Ránéztem, majd elmosolyodtam. Továbbra is az arcom helyett a kisujjam mozgott, így ezt hanyagoltam.

Oké, ezt most nagyon nem értem. Harapás megvolt, elméletileg működnie is kéne a technikámnak. Csetleni és botlania kéne, nem? De, a kurva életbe is már. Erre mi van? Elég szépen a tudomásomra adta a dolgot, hogy ezt szoptam. Ja, pont arra kér fel, hogy kapjam be. Csak legyen a közelemben az ujja, de leharapom neki, és akkor be is lesz kapva. Ha, nem fog akkor már mutogatni semmit nekem. S jövök még pár seggberúgással is. Vörös a hátsóm mint Piroska köpenye. Jegelnem kell az tuti, de még szerencse hogy nem lábközé helyezte be kecses mozdulattal a lábát. Az lett volna már egy remek előadás Énekelhettem volna szép szopránt. Lalalala, a rohadt életbe. Mivel a jelek szerint nem sokat értem el azzal, hogy zavartam a mozgását, a meglepődés miatt a reakcióm se volt gyors. Lazán sikerült a vágása. Ugyan a hierrom valamennyit tompított, de azért fáj, mint egy egésznapos fosás után a lyukam. Elég nyakatekerten próbálkozok azzal, hogy megfogjam a vágást, de nem érek el vele semmit. Inkább csak fájok. Felejtsük el a fájdalmat, a harcra koncentráljunk. Perdülj, fordulj bolha, a koccintósra, és már szembe is állok vele.
- Bölcs szavak Yukezo, megjegyzem ezeket. – gúnyolódni azt csak szabad, vigyorgok is rendesen. S csessze már meg a zanpaktouját. Faszom bele, hogy azzal a krumpli pucolóval ilyenekre képes. Vagánykodok én itt, hogy mit tud Orgo? Nem, igaz ilyen jókat nem is tud. A leghasznosabb ez, hogy olyan lesz a mozgása mint Janibának harminc feles után. Ahol a csuklás által kiváltott rezgések következtében esik le a székről. Ez meg? Mint Rúgóláb Nyuszi serif, ide-oda teleportál és rohangál. De ahogy nézem a páncélja kezd darabokra esni. Hm, mennyit adnának érte vajon a méhtelepen? Színesfém, tehát szerintem sokat, utána meg eltűnne, és lehetne megint eladni. De ne ábrándozzak, miközben már megint támad. Védekezőleg emelem Orgot magam elé. Most hogy akar támadni? Nee, csak a szép arcomat neeeeeee. S nem is, leborult elém. Értetlen arckifejezés majd egy poén.
- Köszi, de ha megakarod kérni a kezemet, akkor előtte tessék udvarolni, és hol a gyűrű, he? – számon kérem Tőle ezt az arcátlanságot. Nekem adja meg a módját, nem vagyok holmi olcsó alak, Aki az első szóra ugrik az ágyba. Nem, minimum kétszer kell kérni. S megint ezek a rohadt buzi gondolatok, bár legalább felmelegít ezen a fagyos napon. Hm, Aizen, nem tudtál volna Nyáron támadni? Lefagy a tököm is. Oké, szép ahogyan szállingóznak a hópelyhek. Beborítva a világ mocskát szűzies fehérségével, elfedve a bűnöket. Haj, milyen költői lettem hirtelen. Van is időm rá, hiszen Yuke már előttem van, mozgása vacak, jöhet az, hogy minimum annyiszor seggbe rúgom, mint amennyit Én kaptam. Na, akkor kezdjük is el….khm, csak kezdeném, ha nem KAPJA el a kezemet. Csak tudsz mozogni Te szaralak? Ismeretlen hely, marhára nem tudom merre is vagyunk. Tátott szájjal néztem a számomra ismeretlen terepet. felhők mindenfele, közben meg állok a semmiben, fasza. Így érzem magam általában talajrészegen. Nem is figyelve Yukezora. De azért a szavai elértek hozzám, morcos tekintettel néztem rá.
- Hát…elsőnek bazd meg Te. Arról nem volt szó, hogy hülyét csinálsz a támadásomból. De a kérdésed miatt arra gondolok, hogy csak használt, és nem csak a nyelveden. Tehát valamivel képes voltál mozgatni a testedet. Korrekt? Hm, csak nem a zanpaktoud az a ludas a dologban? De megnyugtatlak, olyan 5-6 percig még. Utána ismét tudsz mozogni.
Haj, rendben, akkor azt kivárom még, és utána mehet tovább a hajtépés. Hm, érdekes, nyúlkál itten kifelé, de legalább a lényegért, a piáért. De azért bunkó, nekem nem csinált egy fotelt? Akkor állhatok, remek. Csak ne kéne ennyire pisálnom, hm, lehet megkérem, hogy egy ilyen lyukat küldjön nekem is, amint majd valaki fejére pösentek. Hm, véget akar vetni ennek a felesleges harcnak? Itt a válaszom. A maszkom darabjai lehullnak rólam, és még a levegőben eltűnnek, a feketeség is volt-nincs, mintha a szél fújta volna el, Orgo is visszanyeri az eredeti alakját. Úgy vagyok ahogy találkoztunk, azt leszámítva, hogy akad nem kevés zúzódásom, vágás, és a hajam is csapzottan van. A zanpaktoumat ledobtam az asztalra, majd elvettem a sört, kivettem két cigit, egyet a szájába raktam, egyre pedig én gyújtottam rá, majd tűzet is adtam neki.
- Akkor egészségedre Yukezo. Hagyjuk a másik verését, inkább tegyük tönkre a májunkat. Mit szólsz? Legyen ez a befejezés? Ki bírja tovább a piát? Ja tényleg, tudnál nekem valami WC-t csinálni, vagy egy lyukat, amin kiadom az anyagot? Nagyon kéne, és hát ide csak nem…
Szívok a cigiből, mehet tüdőre, a sör utána meg a gyomorba. Közben meg már igencsak X-ben van a lábam és topogok egyhelyben.

Meglepődtem, mikor a legnagyobb problémája csupán egy kis vizeleti inger. Paragon ezért nem fog szeretni, egy pillantásomra egy szép kis wc-fülkét varázsoltam magam mögé. Azért mégis csak hehh. Ha elvégzi a dolgát, én még megvárom, míg elhagyja a helyiséget aztán eltűntetem az egészet. Megvártam, míg letelik a kis mozgáskorlátozottságom, majd elkezdtem normálisan szívni azt a cigit. Akadékoskodott az ülőalkalmatosság miatt, így egy lábtámaszos moziszéket rittyentettem oda neki. Az első feles után csak a torkom akart kiégni, de szerencsére volt söröm, így meg volt az öröm. Jó kis kombinációban tolom. Aztán megjelent Paragon mellettem. Odasétált Karasuhoz, és végigsimította az állát. Nagyon nem tudott mit tenni ellene, hisz gondolom férfiból van, és egy ilyen hiányos öltözékű ribinek nehéz lehet ellenállni... nem is beszélve, hogy akarattal úgy tartotta, hogy csak komoly erőfeszítéssel szabadulhatott volna ki. De gondolom megcsappant reiatsuból, és minimálisan, de itt is szívódik elfelé szellemi energiája. De tényleg minimálisan, szinte nem is érezhető. Paragon sem csúnya lány ugyebár. Ismerős lehet neki a páncélja, hiszen én is azt hordom, csak lukak nélkül, egyszóval férfi változatban. Mindenesetre töltöttem neki egy újabb adagot az észak-japánból szerzett sakéból. Azok is értenek hozzá. Ha esetleg megkérdezné honnan szereztem ezt a limitált szériás lőrét, csak Paragonra mutatok. Aki teleportál, az teleportál. És mint ahogy azt a Jumper című filmben is láthattuk, veszettül meg lehet gazdagodni, illetve könnyű beszerezni bizonyos cikkeket. Én magamnak egy kicsit whisky-t töltöttem. A jeget egy csettintéssel csináltam. Tört jég, old fashioned pohár. Ahogy azt szervírozni illik. Mikor ledönteni készültem, az alkohol édes illata, a skót felföldeket jutatta eszembe. Rég elfeledett emlék ez is. 57 éves ez az aranyszínű égetett szeszesital, és igen biz mélyen kellett a szekrényembe nyúlni, mikor elővettem, és eldöntöttem, hogy elhozom a csatába. Nem terveztem ugyan, hogy az ellenfelem élni fog, mikor iszom, de talán jobb is így. Paragon mellém huppant, majd kikapta a kezemből, és ledöntötte. Lesújtó pillantással néztem rá, mikor ő egy kicsit a mellei közé csurrantott.
- Tudod... nem igazán veszem komolyan a felhívást, tudván, te egy pajzán állat vagy- mondtam neki, majd még gondolatban hozzá tettem. ~Kevesebbért is öltek már meg embert~. Ő csak kuncogott egyet, majd kacsintott egyet Karasura is, és eltűnt. Szikrázva szertefoszlott. Töltöttem egy új pohárba, egy új adagot, és az örömmámort kihagyva ledöntöttem azonnal. Arcomra kiült a fájdalom édesebb kifejezése, majd könnybe lábadt szemekkel ránéztem az arrancarra.
- Az őrületbe kerget ez a csaj. Mire felfogod mit akarsz, már az életedre is törhet. Hidd el a bankai testvére kedvesebb... és kevesebb ruhát hord Wink

- majd töltöttem a lehúzott poharába még egy kis sakét. Miután ezekkel a poharakkal is végeztünk, piát cseréltem, és most ő élvezhette Skócia zamatát. Én észak-japán rizstermesztőinek a csodáját próbáltam felfogni. Tisztán kellett gondolkodnom ahhoz, hogy kitöltsek-e magamnak egy adagot, az aranyat érő nedűből... de mivel már volt bennem némi pia, így nem sokat gondolkodtam. A harmadik feles után már kezdett kuszálódni a világ. Hál’istennek lélek vagyok, szóval bírom a piát, de ez már kezd jól esni. Még egy cigit gyújtottam, majd Karasut is megkínáltam vele.
- Engem már tényleg nem érdekel Aizenék harca... Csak az, hogy elfogyjon a piánk. Amúgy meg. Te hogy lettél hollow. És milyen érzés lelkekre vadászni? Én is sokat gyilkoltam már a fajtámat. Gondolom te is. Csak hogy ez a fajta gyilkosság sehogy sem vezet jóra háhá. Elméletben, azt tanítják az okosok az akadémián, hogy a zanpakuto megtisztítja a lelket, és a hollow, akit megölünk vele, az Soul Societyban tér magához. Ezért is irtották ki a Quincyket. Pff, képzeld volt egy Quincy csajom háháhá... többször kiakart nyírni, de végül is betörtem Razz

- nos hát igen. Már a pia beszél belőlem, de ettől még szerettem volna tudni az igazat. Mi történik, ha egy hollow egy hollowot megesz. Hallottam már erről meséket, de valahogy jobb lenne így egy hollowtól hallani. Még nem nagyon volt Hollow barátom hehe.

Ez van, nekem most nagyon kell csurgatni egyet. S mivel vendégségben vagyok, nem lehet csak úgy kilökni a szerszámot, és az asztalra küldeni. Egy, mert bunkóság, kettő, mert szerintem hamar a seggemben találnék egy üveget. Tehát hálásan rebegtettem a pilláimat Yukezonak, amiért egy budit csinált nekem, szerencsére nem is láthat be, úgy ne megy, ha figyelnek. Miközben pisálok, közben azért iszom a sört is. Hm, erről eszembe jutott egy film, amiben a csávó ülve pisált, a haverja mondta, hogy a férfiak állva szokta. Ezen veszekedtek egyet, majd egy harmadik férfi mondta, hogy igen, a férfiak állva. Na, ez annyira megzavarta szegény áldozatott, hogy legközelebb már állva szart. Durva volt, röhögtem is rendesen. Haj, rázás-rázás, és kész is a buli. Végre üres a hólyagom.
- Eh, ez de marhára kellet már, nincs is rosszabb úgy sörözni, hogy közben pisálnod is kell.
De fasza, kaptam egy moziszéket is. Látjátok gyerekek, legyetek pofátlanok, és akkor megtérül az, hogy égetitek magatokat. Mert kaphatok egy fasza kényelemes helyet is akár. Orgot leraktam a „földre” a kevésbé nemesebb felemet pedig leraktam, végre kényelmesen lehetek. Ki is használtam a lábtámaszt rendesen. Rágyújtok egy cigire, ami azonnal ki is esett a számból, amikor valami brutálisan jó csaj jelent meg. Aztakurva, csak nem egy hármast akar Yuke? Inkább csináljon magának csajt, meg nekem még egyet, és meglesz a hármas, csak Nekem lesz két csajom Cool

. Grrr, amikor végigsimítja az államat. Szívi, mindjárt azt a kevés ruhát is leszedem rólad, ami most van rajtad. De csak miután lenyeltem a szakét amit Yukezo szervíroz nekem, van egy zamata, az tuti. Igazán kellemes, és kérdésemre honnan is kaptam, csak a csajra mutat. Nebazd, belőle fejte volna? Nekem is kell egy ilyen. Csak bekapom a mellét és jeee, pár szívás és kanos meg részeg is leszek. De a drága alkohol machine már Yukehoz ment, a céda, minden férfival ezt csinálja? Hm, ezért már Én is adnék neki egy kis tockost, nem illik a férfiember piáját meginni. Még ha ilyen bögyöcs-csöcsös, akkor se. A vendéglátóm közli, a csajjal, hogy egy pajzán állatnak tartja. Akkor miért nem az Én ölemben van? Fene. Látom nagyon megviselte érzelmileg Yukezot a csaj eltűnése, vagy csak simán a pia teszi?
- Ne is mond, minden nő ilyen. Csak a gond van velük, komolyan, veszek inkább egy mikroba melegíthető műpinát és kész az élmény. Bankaiban? He, nincs egy képed róla vagy valami? Szívesen megnézném.
Eh, hat ez a pia a fene, szaké de azért erős. Keményebb, mint egy bankai. Egy kis piacsere, szerencsére nem pohár, mert akkor nyálcsere is lenne. Amit kaptam whiskyt ment bele a pohárba, utána meg a gigába, és végül a gyomorba, onnan meg majdnem vissza. Remegés szaladt végig rajtam, ez piszok erős. Minek harcolt zanpaktouval? Itt van ez, keményebb bárminél, hamar padlóra küld, na, ide még egy pohárral, na meg a kínált cigivel is. Bár ehhez szivar menne, de ne legyünk telhetetlenek.
- Tudod mit? Leszarom én is, Aizen és az espada mind egy pöcs, megfognám mindent, és elverném a seggükkel a másikat. Igazi seggverés lenne. Lélekre? Olyan, mint bármi másra. A kurvaéltebemár. Ez kemény pia. Én? Hát nem csináltak az tuti, emberként lazán megnéztem egy kocsi alvázszámát. Csak ezt egyikünk se akarta, röviden ennyi, bemurdáltam, jött egy hollow, megzabált, majd kiszartak Hueco Moundoban, ott meg zabáltam más hollowokat, és végül itt vagyok. Azért zabáltam a lelküket, mert így fejlődtem és erősödtem. Nem nagy mese, sőt, unalmas is. – megdörzsöltem a bal szememet. – Bazd meg, mindjárt mondom, csak hallom, ahogy nő a hajam. Na, ja, párat azért levágtam belőletek, de remélem nincs harag? Tudod, fiatal voltam, és kellet a lélek, ennyi az egész. Szopás lenne, van valami Api, vagy Afi, vájá, mindjárt megvan….Ai, az a neve, na az egy igazi hülye picsa. Kurvára utálom, shinigami, de a rosszabb fajta. Tudod, az, aki azt hisz magáról, hogy majd jön és megváltja a világot. Szánalmas egy csaj, tuti leszbikus, azok viselkednek így. – szívok a cigiből, és már nem is a pohárból hanem egyenesen az üvegből vedelek. – Hehe, végül a Te lőtted bele a nyíladat, mi? Úgy is kell azt, ne hagyd, hogy a fejedreszarjanak, adj a ribancnak, így bambambam. – mozgatom a csípőmet fel-le, szép kis tempóban. – Tudod, nekem is van valami…csajom. Arrancar lenne, de szerintem elhagyom, nem kell nekem már, van kutyám. De ne értsd félre, nem baszom meg a kutyát. Fúj, azt nem, hát kan, és nincsenek nekem természetellenes hajlamaim. Csak azt mondom neked, hogy… –iszik, cigizik, szeme furán áll –….azt, hogy ne ragadj le egy nőnél, van egy csomó nagycsöcs a világban, mászd meg mindent. És ragad meg az életet a hajánál fogva, tömd a szájába a faszod, szopjon néha Ő is, ne csak mi. Há nem? Há de.
Na igen, már hat a pia rendesen.

Ismét előveszem a táskát, látván, hogy fogy a sör, így veszek elő még párat. Furcsáltam, hogy ő is valahogy így van a lányokkal, mint én. Kezdtem leszarni már az unalmas szerelmes érzeteket, amik beszámíthatatlanná tesznek engem. A táskából elővettem még párat a kubai szivarokból. Esetleg ha meghökkenne, ismét eszébe juttatom Paragon alapképességét. Odadobok egyet neki, majd egyre én is rágyújtok. Amikor a füst szállingózva szétoszlik önelégült vigyorral töltöttem magamnak a whiskyből. Hátrahajtottam a fejemet, majd levettem a méregdrága zakómat... vagy hát annak a maradványait. Viszont ezt nem loptam, hanem vettem. Az öltönyt azt megveszem, ha már itt tartunk. Nem aggódtam, hiszen a Bleach világában a ruha az sértetlenül regenerálódik. Majd ha már nem figyelnek, akkor beadom a szabászatba. Ichigo ruháját is sikerül visszavarrni, és ez most nem olyan nagy sérülés. Bár ők tudják. Csak varrják meg nekem normálisan. Szívtam a szivarból, majd keresgéltem a táskámban valami új tömény piát. Még egy whisky. Hmm. Mire ezt mind megisszuk. Van még egy pálinkánk, két sakénk, és 8 doboz sör. Pfúúú. Keményen készek leszünk az biztos. Én már most kellemes hangulatban vagyok. Karasura néztem, majd a poharára. Éppen kiürült, így megbillent a kezem, és teli töltöttem whiskyvel a poharát. A szivartól már kezdett kiszáradni a szám, így én is lehúztam egyet. Ismét könnybe lábadt a szemem, mikor végig égette a torkomat az ital. Eszembe jutott, hogy egy idegesítő kis Ai-t emleget. Hmm. Kagami? De most már legalább tudtam beszélni.
- Tudod az a csaj, egy főházba tartozik. Azok mindig ilyenek. De amint visszatérek haza, majd helyetted is felrobbantom a birtokukat. Amúgy meg. Kit érdekel kiket öltél már meg életedben. A lényedbe van írva, hogy gyilkolnod kell, még ha te nem is szeretnél, akkor is fogsz... és hát őszintén bevallva a shinigamikba is ez van kódolva. Én nem haltam még sosem. Lélekként születtem a Tamachi ház nemesi kötelékébe. Mulatságos volt mondhatni... Rengeteg csajt tudtam meghúzni, mert volt pénzem. És igazad van. - mondtam neki itt-ott eltévesztve a hangsúlyt, így egy kicsit mulatságosan jött ki a dolog. Majd mikor a kutyájáról beszélt, majdnem kiköptem a whiskyt a röhögéstől. Végül csak-csak letuszkoltam a gyomromba, majd utána kezdtem el szakadni a röhögéstől.
Tudod mi a kedvenc sportom?... A kétszáz női mell Wink

- sütöttem el egy jó poént, így témába illesztve. Amit meg az életről mondott, hát nos... tényleg igaza van. Láttam, hogy Paragon mögötte jelent, meg és a fülébe súgott valamit édes hangjával.
- Látom nagyon céltudatos vagy- én például alig értettem meg mit mondott. Karjaival átfonta a másik vállát, majd egy simítással állt föl mögülle, és elteleportált valahová máshová. Szegény Karasu. Ha tudná, hogy ő most itt igazából nem valós, hiszen így vagy úgy, de benne vagyunk. Ebben a dimenzióban, nincs előle menekvés. Mindenről tud... a farka méretéről is, hiszen az előbb kapta elő. Nincs menekvés előle itt bennt. Most Paragon vagy csapdát akar neki állítani, vagy látott valami olyat, ami megindította a fantáziáját. Remélhetőleg nem, mert akkor idebent nagyon durva sors vár ránk. Sajnos elégett a kubai, és elfogyott a harmadik, vagy a negyedik (?) whiskym is. Szerencsére még sok volt abban az üvegben. Ez más fajta volt. A whisky múzeumban hiányolják talán most is. Nem figyeltem mi volt ráírva, de tényleg állati.
- Nos hát a Pokol. Szerintem ne nagyon akarj odakerülni. Az egy dolog, hogy halhatatlan vagy, de ettől még szar ott. A Daitenshivel el akartuk pusztítani a Sors Dárdájának nevezett dolgot. Lehet hallottál róla, hiszen Aizennek is kellett. Van olyan erős, mint Hogyakizéjésessége. Az a szutyok kis gömb. Megvolt már kettő darab a háromból. Egy Hueco Mundoból, egy az Emberek Világából és egy magából a Pokolból. Az úgynevezett Ősök használták, de hatalmára való tekintettel, három részre szakították, mert nem tudták teljesen elpusztítani. Magát a Sorsot is lehet irányítani vele. Legalábbis ezt vallották róla. És mikor a kezembe került. Hát bazd meg komolyan mondom, lehet igazuk volt az okosoknak. Valamiért használnunk kellett a dárdát, asszem azért, hogy a párhuzamos dimenzióból érkező Daitenshit visszarepítsük a sajátjába, és hát ugye Paragonnal tudtuk őket elteleportálni. Nos mindegy. Mikor rájöttem hogy kell használni, és használtam, hátőő... eléggé megerősödtem. Teljesített egy kívánságot, de utána azonnal bekebelezi a lelked. Majdnem az áldozata lettem a dárdának. Egy olyannal a világot lehet csak elpusztítani. Valamitől önálló tudattal rendelkezett a tárgy. Végül Yuu elvette tőlem, és azt kívánta, pusztítsd el önmagad. Utána léptünk a pokolból, és a holy quest is teljesült. De most inkább igyunk- daráltam le a poklos sztorinkat. Hát igen. Ezt nem mondtam volna el tisztán, és tulajdonképpen eléggé félvállról vettem azt, hogy magában a Pokolban is voltam. Töltöttem inkább még a whiskyből. Lassan fogyóban volt. Gyújtottam még egy kubait. Az utolsókat. Lassan fogyunk az italból, és a szivarból is. De lassan kezdünk teljesen készek lenni. Én már két Karasut láttam. Valahol éreztem, hogy Paragon is tudja mit akar hmm.

Hm, szivar, tud élni az már száz. Whisky és szivar, plusz pont hogy nem bőr. A számba rakom és kicsit forgatom az ajkaim közt, élvezem az ízt, utána pedig felpattintom a gyújtom tetejét, és hagyom, hogy égesse ezt a nemes dohányt. A lelkemet masszírozza ez az érzés, béka és nyugalom egy normális sráccal. Öregem, vele is igen jó haverok lennénk, ha nem lenne ez a marha ellentét a felek közt. Ha mi nyerünk, remélem életben marad, ha meg Ők, akkor azt remélem, hogy néha csak elmegyünk piálni egyet. Majd visszaemlékezünk erre a napra, amikor megharcoltuk a magunkét, és egy jót röhögünk az egészen. Jó ez a szivar, csak kaparja a torkomat, de az a kis tea amit tölt a poharamba segít rajta. Le is küldöm az egészet a gigába. S most jön a lényeg, ami miatt szélesen elvigyorodok.
- Köszi, de lehetőleg úgy csináld, hogy legyen a közelben. Élvezze csak a kis ribanc melegséget. De azért szopás, minden főnemes egy ilyen szaralak? Begyepesedett, beképzelt, undok, a nők állandóan havibajosak, tehát érted. Azt hiszik hogy a világ krémje és mindent megtehetnek, közben meg…..semmik, egyszerűen semmik, szar szemét banda az egész. Akkor meg crackelem magamat, így nem lesz belém írva. Tudod, ha lehet elkerülőm az ölést, de azt az Ai-t gondolkodás nélkül levágnám, soha nem éreztem még ekkora utálatot senki iránt. Ti is, meg mi is gyilkolunk, ennyi az egész. Leszámítva azt, hogy van zanpaktounk, simán olyanok vagyunk, mint az emberek. Nem nagy dolog a halál, sőt, kifejezetten kellemes is tud lenni. Ja, ha pénzed nincsen hatalmad sincsen, rád nézve a helyzet eléggé szar. De ha sok pénzed lesz, akár király is lehetsz. És ha van pénz, jönnek a ribancok is. Bar róluk is megvan a véleményem, akik pénzért hajlandóak mindenre. Habár a véleményem az egy dolog, attól még simán dugnám mindent, mint a lopott biciklit.
Iszok, és örülök, hogy a kutyás megjegyzésem azt váltotta ki belőle. Tudok én ha akarok, csak akarni kell. De most majdnem a torkomon akad a pia. Már az orromon is folyik, miközben röhögök. A könnyeimet törölgetve szólalok meg.
- Hát az jó volt, és tudod mi a kedvenc színem? A kék, bassznikék, na meg a legjobb munka, basszni a vagonba. Te, tudod mi a jobb 1 dugásnál? 2 dugás, és annál? 5 dugás, na és 5 dugásnál mi a jobb? Aludni.
Huhuhuuu, ez meg mi? Ez a szép hang a fülembe, melytől megpendülnek a lelkemben a hárfák húrjai? Bejövök a Kicsikének, nem csoda, az albínóság menő Cool

. De kár hogy ilyen hamar ment, na mindegy, szerintem megfog még látogatni, és akkor aztán, szemöldökrángatás

. De amit most tudok, hogy nagyon kezd nehezedni a fejem. S Yukezo mögött pedig rohangálnak ilyen kis…”ízék”. Nem tudom mik, de tuti hogy ízék.
- Höhö, halhatatlan, ja, a nevem Miklós , Berényi Miklós, a Berényi klánból, csak egy maradhat. És jön a zene, Wiiizni ar bont tu, vagy valami ilyesmi. Hát én a Sors Dárdáját úgy ismerem, amivel megvakarták Jézus bordáját, amikor artistázott a kereszten. Hát, legalább egy darabját meghagyhattad volna, fogpiszkálónak fasza lett volna. Nekem is volt egy melóm. Valami másik shinigamival, aki elhagyta SS-t. Valami tudós vagy mifaszom volt. Komolyan, olyan baszott erős módosított lelkeket csinált. Simán lenyomtak, lazán Espada szinten vannak. Dárdahegy, ilyesmi volt a munka neve, de nem az én dárdám hegye, abból nem fakadnak erős lelkek. De egy lélekcukorkát elloptam, és nekiadtam a csajomnak…vagyis a volt csajomnak. Szal lehet, majd lesz dolgod velük, azt tanácsolom, készülj fel rájuk rendesen. Kurvaerősek, de közben volt egy csaj, Chiba-chan vagy mi a neve, rendes kiscsaj volt. beszélt loszarról, kutyaszarról, szakszervezetkről, meg mindenről. Höhö, a mi unholy questünk beza bukás lett. Igyunk, had legyen húgyunk. De nem kínálod meg a másik hármat belőled? Ízé, nincs itt a csaj, tudod az… berakni a jó nagy mellei közzé a poharat, és beletöltené a számba a piát. Grr, fasza lenne, és állna is a faszom. Az égnek törne a kedvem mint a pöcsöm. – elmondtam egy kis küldetésemet. Hm, Chiba, jó lenne vele találkozni megint. De eh, lassan kell egy budi, mert Vuk szeretne megismerkedni velem, vagy csak hiszem? Lassan csúszni kezdet a testem, végül már feküdtem a moziszékben. Szivar a számban, hamu a mellkasomon, pia meg a kezemben. Majd hirtelen felpattanok és énekelni kezdek.
- HÁDE SZERETIK A TIK A MEGYET, KETTEN SZERETÜNK MI EGYET....

Lassan tényleg kezdünk szétesni. Már énekelgetünk, és szédelgünk össze-vissza. Én egy jót kuncogok a poénján, amit Paragonnal akart tenni. Valahogy elképzeltem, és azonnal leborultam a nevetéstől. Az asztalhoz evickéltem, és töltöttem magamnak, meg Vexnek is. Bár nemhiszem, hogy meg fogja találni a poharát, ezért mind a kettőt ledöntöttem. Egy húzásra. A szemem fordult egyet, én lihegtem egy kicsit, és pfuuuu.
~ Küzdj Yuke, Küzdj! Ne add fel~ gondoltam magamban, majd lenntartottam a gyomrom tartalmát. Nem okádtam ki a belem. Nagyon zsír fasza gyerek vagyok. Idebent, amit én fogok, azon én vagyok az Úr, minden más Paragon területe. Vagyis Vex egyelőre szopóágon áll. Odadobtam neki az utolsó sörökből az egyiket, majd bontottam magamnak is egyet. Cigit is dobtam felé, és rá közvetlenül én is rágyújtottam. A képzeletem oda-vissza hullámzott, így nagyon zavaros volt a háttér, már Paragon se tudta mit akarok. Váltogatták a képet. A helyszínek is teljesen random módon cserélődtek. Hol Hawaii, hol Párizs, esetleg Karakura városa, a lakásom, Seireitei. Ha kiléptünk volna Paragon falán, azonnal azon a helyszínen bukkantunk volna fel, ahová képzeltem magunkat. Aztán erőt vettem magamon, felálltam, és fixáltam a létünket ismét a semmibe. Vexre néztem, aki folytatta népi tudásának értékesítését.
- Bravó Hollópofa! Tőlem igent kapsz!- és erre a kijelentésemre még három másik Yuke termett elő a semmiből, majd ők is elmondták, hogy mi a véleményük, és egy igennel jutalmazták a fellépőt, majd eltűntek. Egy jót szakadtam a saját poénomon, majd szívtam a cigimből. Egy ideig csak lépkedtem ide-oda, majd Vexhez sétáltam.
- Ugye tudod, hogy ha visszaakarok menni a Gotei 13-hoz, akkor hamarabb végeznének ki, minthogy azt mondanám Sör. És lássuk be én eléggé gyorsan tudom kimondani hogy Sööööööööööööööööör. Látod? Egy igazi gyorsszövegelő hadarácsosgép vagyok vagy mi xD. Viszont most figyelj- szövegeltem neki, aztán egy gondolatomra egy félszaltóval megfordítottam a rám vonatkozó gravitációt, és fejjel lefelé álltam előtte. Kifeküdtem, vagyis, fel. Hát Vex most tényleg meglepődhetett. Bár nem mindegy? A piám után nyúltam, de nem értem el, így magam felé húztam egy kis jedi-skillt mutatva a világnak. Nagyon szórakoztató volt. Lehajtottam fejjel lefelé, és most tényleg majdnem kiokádtam a belem. De legalább magamra nem csurrant volna. Körbenéztem, de továbbra is csak a felhőket láttam.
- Én miért nem tudok felhőtlenül szórakozni? - gyenge poén volt, de én ismét jót mulattam rajta, és leestem Karasutól úgy három méterre. Fájt, de pont leszartam. Utána olyat láttam, amitől majdnem leállt a szívverésem. Paragon közvetlen megjelent meztelenül Karasu előtt.
- Figyelj ha ennyire szeretnéd, akkor tudok adni jutalom falatkát- mondta édesded hangon, és még vigyorgott is mellé. Ez csapda, akartam szólni, de hányinger fogott el. Basszus. Talaj részeg vagyok, nem tudok cselekedni. Feltámolyogtam, és már meg is jelent a páncélos Paragon mögötte. Közben három meztelen liba is odakerült Karasu szeme elé. Futni próbáltam, de csak támolyogtam. Utána teleportáltam, és éppenhogy, de megérintettem Karasut, és teleportáltam a harcunk színhelyére. Mivel ezt nem túl józanon tettem, így 20 métert zuhan fejjel lefelé, és részegen. Tuti ájulás. Talán jobb is így. Kilöktem Karasut az útból, így én érkeztem meg. Ugyan 8 jó ok volt előttem, hogy maradjak, de sajnos ha idebent meghalok, akkor kikerülök. És Paragon pengéje a szívemen fúródott át, ami azért be kell valljam fájt. Míg Karasu belehalhatott volna ebbe a kis "támadásba" addig nekem Paragon nem árthat. Részeg vagyok. Nagyon.

Zuhanok. Az ájulás szélén állok a fájdalomtól. A ruhám véres, de sehol sincs vágás rajtam. Paragon vágása korántsem olyan, mint bármilyen vágás. Pipa lehetett Karasura, mert a nőket így lekezeli, és mert sértő dolgokat mondott. Kínlódás az, ami most rám vár. Lepuffanok a földre. Elájultam. Elsötétült körülöttem a világ. Magamhoz kell térnem. Gyerünk. Kinyitottam a szemem, de nem tudom mennyi idő után. Még mindig Karakurában vagyok. Paragon is visszaváltozott. Feltápászkodok. Menekülnöm kell, mielőtt még elkapnának. A csatának vége. Fájt a fejem, és még mindig forgott a világ velem. Karasut keresni sincs kedvem, nem tudom mi lett vele. Lehet ő még ájultan fekszik valahol, lehet hogy nem. Kitudja, de ez engem nem érdekel.
- Én mindent megtettem Paragon, mégis máshogy végződött. Úgy néz ki, kevés dolgot tudok én tenni. Soul Society? Teljesen fölösleges- Paragonhoz léptem, majd shikai formába változtattam, és teleportáltam. Immáron haza. Számomra a háború véget ért. Kapitulálok hehe

Anyám, olyan gyorsan változik a környezet, hogy azt se tudom, milyen ruhát vegyek fel? Hawaii inget, és rövidgatyát, vagy olyan hülye sapkát, esetleg egy fekete kimonót, vagy mifaszt hordanak a shinigamik? Mindegy, végül csak maradtunk itt a nagy semmibe, egészen megszoktam már. A feng-sushi vagy mi az? Na, az itt érvényesül rendesen. A semmiből előtermő WC, csinos kardcsajok, pia, cigi, szék, már csak egy TV kéne, és be is költözök ide örökre. Társaságom is remek lenne, nem unatkoznék többé sose. Rövid kis éneklésemre, meglepetésemre igent kaptam. Nem tudom, erre mit is mondjak? Meghatotság ült ki az arcomra. Sírni lenne kedvem, de inkább csak pirulok lányos zavaromban. Egyöntetű igen, el is törik az a mécses.
- Jaj, köszönöm, a bizalmat meghálálom mindenkinek. Mindenki, aki otthon van, dobjatok majd egy smst ha láttok adásban. Köszi.
Puszit dobok csak úgy a nagyvilágba és elindulok oldalra. Pár méter után döbbenten megállók. Ez nem is a stúdió, engem átbasztak, de nagyon. Na ezért Nóri Devilt de megverem. De az első dolgom a detoxba menés lesz, ennyire régen rúgtam be. Emlékszem a legutolsóra, pontosabban arra, hogy mit is csináltam. Normál testben mászkáltam, és találkoztam egy csövessel, akit ölelgetni kezdtem és kiabáltam neki azt, hogy „Dumbledor, hát te élsz?!” de ez csak a kezdet volt. Egy kocsival veszekedni kezdtem, mert azt hittem, hogy Optimus az, és azt akartam, hogy változzon át. Otthon a helyzet nem sokat változott. Egy hörcsögöt a földhöz vágtam, a következő felkiáltással „Pikachu, téged választalak!!!”. S hogy megkoronázzam az egészet, 2 órán keresztül kiabáltam a szekrényben, hogy „Narniába nem működik az átjáró”. Rossz volt felkelni, a másnaposság új formáját ismertem meg. Azt amikor fejbebasznak egy téglával, és belehúgyoznak a lyukba. Én így jártam, és így fogok holnap is, de lehet most savat fognak önteni. Eh, bár minden harcom ilyen lenne, kicsit vagdalkozunk, utána haverkodunk. Nem kell ide lila tehén, a pia is összehozz minket. Közelebb sétált Yuke, majd egy rövid kis monológba kezd. Én meg szép baba fejjel nézek rá. Bólogatok, mint aki mindent tud, de közben meg nagyon fogalmam nincs arról, amit mond.
- Nem, látom, inkább hallottam csak. De csak nem akkora parasztok, hogy levágnak, amiét hazamész. Itt lerendezted a dolgot, oszt jó napot nekik. Figyelekfigyelek.
Ez meg mit ugrál itten? A végén kitöri a nyakát, és itt maradok magam… ja, nem, itt lesz a kardja. Gyerünk, törd ki a nyakad. Jó is lesz majd nekem akkor Cool

. Tényleg meglepet, mint Nikolait a tetvek. Batmant játszik, én meg döntöm a fejemet, hogy egy szinten legyünk, végül inkább kézen állók. Csak amikor inni akarok elvesztem az egyensúlyomat és elvágódok.
- És miért nem tudtál kicsit puhább talajt képzelni?
Kérdeztem nyöszörögve. Majd két álláspróbálkozás után sikeresen a két lábamon vagyok. A szemeim meg kocsányon lógnak. Itt van a csaj, méghozzá meztelenül. Mit érdekelt most, hogy Yuke mit is szerencsétlenkedik, főleg mert már három csábos asszony is van előttem. Csorgó nyállal és lógó nyelvel bámulom a csajokat, olyan vagyok mint egy gyerek. Nem tudom eldönteni melyikbe is kóstoljak bele. Már csak pár centi kellet volna, de az a geci Yuke eltüntet, vissza oda ahonnan jöttünk. Ez az önző szaralak, magának akarja a csajokat. Ha megtalálom, ezért tuti számon kérem majd. De elsőnek azon aggódok, hogy mi a fészkes fenét csináljak? Mindjárt talajt fogok, és az fájni fog. Késő, nyekk és már lent is vagyok. Megyek a kábulatba, az ájulásba.
Fene se tudja mennyi idő telt már el azóta, hogy ide érkeztem. De amit tudok, hogy amikor kinyitottam a szemeimet, olyan fejfájásom volt, hogy arra nincsen szó. Hányingerem volt, forgott a világ, és menni is alig tudtam. Eh, harcol még valaki, vagy vége van? Ki nyert akkor? Faszom, majd megtudom otthon, ideje nyitni egy gargantát és teperni LN-be, ahol keresek egy kád jeget, amibe a fejemet dugom. Az se érdekel, ha valakinek a seggében lesz az a jég….

Spoiler:

Üdv!

Mivel végeztetek a küzdőtérrel, ezért jöttem, láttam, LEZÁROM. 1500 LP és 2000 ryou a jutalmatok.